"- Tépd ki a szárnyát - suttogta Kornél -, szúrd ki a szemét, dobd a tűzbe, öld meg. - Te őrült - ordítottam. - Te gyáva - ordította ő. Sápadtan meredtünk egymásra. Reszkettünk. Én a fölháborodástól és a részvéttől, ő a kíváncsiságtól és a vérszomjtól."
"- Kornél! - kiabáltam föl -, és ki jegyezze majd a kötetünket? - Mindegy! - kiabált le. - Talán jegyezd te. Te tedd rá a neved. Viszont az én nevem legyen a címe. A címet nagyobb betűvel nyomtatják."
"Csak az él, aki minden pillanatban kész a halálra. Aki elkészült a halálra, az elkészült az életre is."
"Egészíts ki, mint régen. Azelőtt, amikor én aludtam, te ébren voltál, amikor én sírtam, te nevettél. Segíts nekem most is. Emlékezz arra, amit elfelejtettem, s felejtsd el azt, amire emlékszem. Én is segítek majd neked. Bennem is van érték."
Ha ezt a szót, e kurta szót Ki tudnám egyszer ejteni Egyszerűn, hangsúlytalanul, Ahogy ágról a zuzmara pereg, Ahogy az esőcsepp a mélybe hull... Ha tudnám egyszer ezt kiejteni Vigaszt nem várón, visszhangtalanul. Ha tudnám egyszer ezt úgy ejteni, Hogy nem kellene mögé rejteni Fájó lemondást, keserű dacot,
Titkolt reményt, elfojtott haragot. Ha úgy ejthetném, hangsúlytalanul, Ahogy ágról a zuzmara pereg, Ahogy az esőcsepp a mélybe hull.
Akkor én derült volnék, mint az ég, És nyugodt, mint a halottaknak arca Az ünnepi, ravatalos szobában, És rendületlen, mint az Alpesek, S erős, mint az Isten a magasságban.
Ha szeretlek, akkor hazugság, Amit igaznak hittem én. Hazugság a sírás, a bánat S az összetörtnek hitt remény. Hazugság akkor minden, minden, Egy átálmodott kárhozat, Amely még szebbé fogja tenni Az eljövendő álmokat.
Ha szeretlek, akkor vergődve A halált nem hívom soha, Eltűröm még a szenvedést is, Nem lesz az élet Golgota. Mikor álmomból fölébredtem, A percet meg nem átkozom - A lelkedhez kapcsolom lelkem S mint régen, ismét álmodom.
Ha szeretlek... Ne adja Isten, Hogy hazug legyen ez a hit!... De mért?... Legyen hitvány hazugság, Elég, hogy engem boldogít. Ha úgy érzem, hogy most szeretlek, Haljak meg most, ez üdv alatt - Többet ér egy hosszú életnél Egy álmot nyujtó pillanat!...
"Hiszünk a mámorító jövőben, ami évről évre távolabb kerül tőlünk. Ma sem sikerült elérnünk, de sebaj, majd holnap gyorsabban futunk utána, messzebbre nyújtjuk a kezünket, és akkor majd egyszer, talán, tovább küzdünk hát, evezünk az ár ellen és sodródunk napról napra a tegnap felé."
Drága húgom! Bár tudnám, hogy létezel. 12 éve történt, hogy anyánkat megerőszakolta egy démon egy gyermek reményében, beteg nem-de? Miután megszülettél anyáknak sikerült elmenekülnie. Meg kellett küzdenie a benned rejtőző démonnal. Boldogság nem tartott sokäig, ugyan is utolért szeretett apád. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa a város "nyugalmát." "
"Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld. De haragod füstje még szálljon az égig, s az égre írj, ha minden összetört!"
"Fénylő ajkadon bujdokoló nap a mosolyod; szelíden süt rám és meleg."
"És mégis álmaimban gyakorta száz karom van, s mint álombéli Isten szorítlak száz karomban."
"S halott-e már a perdülő szirom, ha hullni kezd? vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?"
Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek Vagy a törvény mit követelnek; Bent maga ura, aki rab Volt odakint, Én nem tudok örülni csak A magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy: Még nem szeretsz. Míg cserébe a magadénak Szeretnél, teher is lehetsz. Alku, ha szent is, alku; nékem Más kell már: Semmiért Egészen! Két önzés titkos párbaja Minden egyéb; Én többet kérek: azt, hogy a Sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg S fáradt vagyok; Kívánlak így is, meglehet, De a hitem rég elhagyott. Hogy minden irtózó gyanakvást Elcsittithass, már nem tudok mást: Mutasd meg a teljes alázat És áldozat Örömét és hogy a világnak Kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy árva perc, Külön; neked, Míg magadra gondolni mersz, Míg sajnálod az életed, Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan Halott és akarattalan: Addig nem vagy a többieknél Se jobb, se több, Addig idegen is lehetnél, Addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak Még jó lehet; Törvényen kívűl, mint az állat, Olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, Ne élj, mikor nem akarom; Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan Börtönt ne lásd; És én majd elvégzem magamban, Hogy zsarnokságom megbocsásd.
Mindenkinek van kedvenc idézete, verse, egy szerepesnek meg aztán hogy ne lenne! Legyen az angolul, németül, franciául, anyanyelvünkön. Csodás ez a lehetőség/hely arra is, hogy egy-egy aláíráshoz, reaghoz ötletet adjunk egy-egy idézettel, gondolattal. Legyen apokaliptikus, vagy démonos, akár csak szóljon rólad, az életről, oszd meg velünk!
"A pokol üres, mert minden ördög a felszínen van."
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán! 2016.09.07-én nyitottunk, és azóta is sok újítással, fajokkal bővültünk. Oldalunk apokaliptikus világban játszódik 2021-ben. A jelenlegi állapotokat az oldal hirdetőfalán (Generalitiesben) találod. Leírásainkat adminjaink alkották, de alapul vettek pár ismert sorozatot is, mint pl: Supernatural. Mielőtt regisztrálsz, kérünk tekintsd meg a Kanon illetve a Keresettjeink listáját. Kettő admin van jelen az oldalon, de kérünk, hogy főfiókra írd a hozzánk intézett kérdéseid. PM linket megtalálod a Generalitiesben. Sok szeretettel várunk ebben az őrült világban!
