Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Ménész Ládája - Királyok Völgye, Egyiptom, 2018 •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Ménész Ládája - Királyok Völgye, Egyiptom, 2018 - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
288
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 25, 2018 11:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☠️ Új vendég mosogat

Mammon & Athan
szószám: 786 • Credit:

 
- Nem jó szót használtam? Elkopott idebent a szókincsem, tény, azonban nekem az lenne, ráfanyalodás. Bár ezek szerint te élvezed – meg a többi is. Talán ő is át tudná érezni, ha képes lenne rá, legalább csak a szórakozás kedvéig. Másféle élvezettek kell beérnie ahelyett, hogy idegen szemek mögül láthassa a világot. Nem kell félteni, megoldja és irigykedni sem fog. Csak nem szívja fel magát annyira ezen, hiszen azért ebbe volt egy kicsi lekezelő vonal is, amire nem figyel és ami a veleszületett gőgből születve akaratlanul bukkan ki ajkain, azt se nézve, hogy ki van előtte, mellette, vagy épp akárhol. Könnyeket egyikük sem fog ejteni, ebben biztos.
- Nézd el nekem, még sok minden van odakint, ami új, és idő kell, hogy megértsem. A Jóságos biztosan figyel és jókat röhög, ahogy kilépve azt se tudjuk mi merre, de.. mindennek megvan a maga szépsége, vagy valami ilyesmi – igen, most majd aztán felcsaphat hogy mennyire többet tud, és mennyire naprakész ő, még igazat is fog neki adni, az aztán pedig már kész dicséret és dagadhat a füstös mellkasa. Nem szereti ezt az előnyt megadni egyiknek sem, de így járt alapon nyeli be. Csak próbál felzárkózni, mint egy kapuzárási pánikon áteső férfi, aki teleaggatja magát mindenféle ékszerrel, idióta ruhákat hord, meg minden szörnyűség, amitől inkább kínos, mintsem kellemes. Szerencsére a színes tincsek, és minden más elkerülte, inkább elméletben próbál megújulni, a lehető leggyorsabban. Noha vele kevesebbet társalgott, mivel kevésbé érezte azt, hogy lenne türelme elviselni azt, amivel a személye jár, most már nyugodtabb és nyitottabb mint idebent. A bezártság savanyúsága után most már könnyedebben kezeli a másikat, így örül vagy sem, most mégsem az angyalhoz sétált, hanem itt táborozott le. Megesik. Talán neki mókásabb történetei akadnak, és nem hagyja ki a szaftosabb részleteket sem. Mindenben van valami haszon, és ha neki tudás kell, lehet a másiké pont az, ami a kirakós egyik darabja. Majd meglátja, hogy mi lesz ebből, egyelőre ez a semmisség mókás társalgása.
- Szisszencs. Nagyon kreatív vagy – csóválja meg a fejét, hiszen talán ő az elsők között van, aki becézte és ki is merte mondani előtte. Nem mintha amúgy ennyiért toroknak ugrana, vagy épp rettentő személyeskedésnek venné. Hát tegye. - Nem feltételeztem rólad ilyet, ne aggódj. Idebent kicsit korlátozottak a lehetőségek, de hátha hozzátok is bedobálnak pár lelket és akkor nagyobb móka lesz – nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a nő használja majd ismét ezt a trükköt, vagyis inkább Isten trükkjét, és a koszt a körme alatt, a zavaró tényezőket ide zárja. Aztán kezdődhet minden előröl. Addig meg felépítheti akár a mocsárpiramisát is, vagy saját magát, annál nagyobb lesz az élvezet. Ő legszívesebben magát az első elkövetőt pakolná be ide, még ha tudja, lehetetlen is, a gondolat jó érzéssel tölti el. Ennyi neki is jár.
- Ó, hát nem tettem. Ez már csak ilyen, túl sok dolog forog a fejemben, nem veszek észre részleteket – akarva, vagy akaratlanul az már nem számít. Hogy őt érdekli-e? Ez egy jó kérdés. Csak bólint végül és igazat ad, mert a korai múltban valóban mindig úgy talált rá, ahogy leírta, nem mintha ők aztán többet tettek volna a korzózáson, anekdotázáson vagy épp bármi más rém unalmas tetten kívül.
- Hmm – most az ő ajkain jelenik meg egy apró vigyor, a békésebb fajtából. - Igazából teljesen véletlen. Van amikor teszed a dolgod, mész a világban, és érzed, hogy valami piszkál. Ez a kapocs.. a mágia kiszámíthatatlan és sokrétegű, néha ilyen meglepetésekkel. Megragadtam a lehetőséget, hátha hiányoltok. A többiek úgy nézem nem leltek rá erre, vagy nem is tudnak – körbetekint, mintha keresné őket, mert a közeg kissé visszarepíti abba az állapotba, mikor még ő maga is lakó volt, így az érzet, hogy körülötte vannak, még él. Vagy épp a kinti szűrődik be. Hogy hiányolta-e őket? Ez a titok talán.
- Meg sem szoktalak. Elsőre kicsit sok tudsz lenni, és ritkán keveredtem egy helyre démonokkal. Majd megnézek még párat odakint – mintha szüksége lenne rájuk, mégis, miért ne. Hemzsegnek kint, és minden más is, bizonyára az útjába fog kerülni akármelyik is. Vagy jobb lesz, vagy rosszabb, nem számít semmire sem.
- Mivel nem? Halmozom az élvezeteket – telepedik le végül, mintha fáradt lábai lennének, de csak egyszerűen megszokás kérdése. - Még így romosan is szép látvány minden, no meg.. lesz pár dolog, addig meg marad a szórakozás – amit még maga sem tud mi lesz, de lesz. A kíváncsisága ismét vigyort csal arcára, fogalma sincs, mennyire titkos dolog ez, de hát ő idebent poshad, nemigen tud riadóztatni senkit az angyalon kívül, a pletykák meg kint gyorsan terjednek. - Egy angyal, de szebb volt, mint az itteni és a Sötétség. Kellemes volt őket látni valami szakállas idióták helyett. Hogy miért? Az már más.. azt majd később súgom meg. - ha megteszi.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 25, 2018 11:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Athan ♡ Mammon
"Missed me already?"
Szószám: 474 ★ Zene: ♪♫♬ ★ Ajánlott: 16+


- Ráfanyalodva? - Mulat a megfogalmazáson, a nevetése valami mély, létezés közepén születő zönge, ami párhuzamosan él a konkrét szavakkal, mintha nem is szájjal keltenék, egyszerűen csak... megjelenik. Ezek a halhatatlanok! Mindegyik azt hiszi, másokat megszállni holmi ráfanyalodás, holott... ez itt ládába zárva tengette napjait, a tollas odafent tespedt meztelen kis puttó képében, míg ő országokat irányított a Földön, lelkek súlyos millióit vette kénszagú szárnyai alá és minden percét pokolian élvezte. Ráfanyalodás? Óh, hát. Nevezhetik, aminek akarják.
- Gondoltam, ha tudod mi a "járgány", azért összerakod a képet. - Von vállat, mert a hasonlatot nem ő kezdte, de a démon aztán nem tör pálcát. A leviatán úgy kvázi kimaradt az emberiség témakörből, bár... mennyi ideig voltak bezárva? Franc se tudja, de így azért elgondolkodtató, hogy mit akartak leigázni a Földön? Dinoszauruszokat? Jójó, most csak köcsögösködik, azt azért még ő is tudja, hogy a kis kígyódémonfattyak utána születtek a maguk lenyűgözően szentségtelen módján, akkor meg már szétszóródtak az emberek. Ő maga is alapított várost példának okáért Káin képében, szóval... szívesen.
Nem megy bele a kinek a nagyobb játékba, legfőképp mert tudja, hogy neki már csak arányok szerint is az, dehát az aztán igazán ne vitatkozzon, akinek még teste sincs.
- Multifunkciós vagyok, Szisszencs, baszogatom is, mocsarazok is, úgy nézek én ki, mint aki megelégszik egy elfoglaltsággal? - Mégis mennyire kellene ahhoz ostobának lenni, hogy éjt-nappallá téve illegjen angyalka előtt? Ugyan, minek? Bátor elképzelés volt, hogy a démon nem talál magának elfoglaltságot.
- Nem tetted fel a legfontosabb kérdést. - Közli vidoran. - Hogy engem ez érdekel-e? - Oldalra biccenti az állát, a füst körülötte mintha libbenne, feltapad a fa törzsére. - Hagyom, had agonizáljon a kedvenc kis szikláján, tollasék abban jók. - Nem mintha olyan fenemód sokat ismerne belőlük, de ha a hisztis gyerek főnökük valóban a saját képére teremtette őket, különösebben nincs is min meglepődni.
- Valóban. Emlékeztess akkor, miért is vagy itt? - Pillant rá laposan, mert ennek itt pont annyira nincs humorérzéke, mint Cassaelnek, abból a búvalbaszottságból meg pont elég egy is a dögunalomhoz. A kavics nem csobban a mocsárban, de kétség kívül eltűnik benne, különösebb speciális effekteket nem ad jelezvén, hogy reagál is rá. A Dögvészt meg mégannyira sem hatja meg, hogy megkövezik a művét.
Figyel az apró reakciókra, a legyintésre és igen, kifejezetten fókuszál a szavakra is.
- Nem bébi, csak elszoktál tőlem, mindig ilyen voltam~ - Szinte dallamosan emelkedik a hangja. Valóban, Mammon egy percig sem volt az a típus, aki nem hányta egymás hegyére-hátára a baromságokat, talán megfelelően fel is készítette volna az odakintre a túl kíváncsi kis leviatánt, ha őt találja meg és nem Mr. Igazságtalanélet kollégát, de hé? Minek keresnénk féltermészetes szövetségest, ha utálhatjuk is nagy erőkkel. Az olyan trendi. - Na és mivel foglalod el magad, amikor épp nem hozzám csörögsz be? Apropó, ki segített kijutni nektek és úgy miért pont MOST jutott eszébe, hm?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Ménész Ládája - Királyok Völgye, Egyiptom, 2018 - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
288
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 25, 2018 12:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☠️ Új vendég mosogat

Mammon & Athan
szószám: 696 • Credit:

 
Még a Nap sem úgy süt. Ámbár kevés dolog van, ami igazán, mélyen meg tudja érinteni a saját kis dolgain kívül, nem szép dolog, de elég önző fajtából vannak, és bár talán ő ebből egy fokkal kevesebbet kapott, nem tagadja, hogy még eme nagyszerű ismeretségek után is szemrebbenés nélkül lökné be a gyilkos szakadékba a másikat, de még az égi katonát is. Jó, mondjuk tőlük sem vár többet és szebbet. Ha nem zárták volna el őket, lehet hogy máshogy tekintene a hozzá hasonló teremtményekre. Jó szövetséges, ellenség, vagy épp csak egy apró porszem, amelyre nem is kell figyelni. A börtön ezt igencsak megnyirbálta, elvette az alkalmat arra, hogy talán összefogva ne az égiek csesszék szét a planétát, hanem kreatívan ők, miután a kis dolgaikat elrendezték. Rettentő sok forgatókönyv volt a fejében, vagy akár a többiekében arról, hogy csak jussanak ki, megmutatják ők, milyen az, ha valami felidegeli őket rendesen. Borsot törni Isten orra alá, vagy csak rombolni, ahogy telt az idő, úgy maradtak az álmok, majd elült és várakozó üzemmódba kapcsolt. És akkor idejönnek ők, és azt mondják, hogy az egész poént lelőtték? Nem csak a démon tud nevetni, bár tény hogy ő biztosan többet is teszi. Mégis.. hát most szerzői jogok ide vagy oda, ők akarták-e vagy sem, megtörtént, és nemigen tudnak tenni ellene nagyon, bár a megmaradtakat el lehetne tiporni, de mi értelme úgy, hogy annak, akinek szánják nem is figyel. Csalódás. Valóban ronda, és nincs ehhez szokva. Fene a kényelmet.
Nem mutatja a meglepettséget, de jelen van, és utolsó porcikájának apró szelete talán most bánja, hogy kint van, és nem tudja belenyomni a kezét, hogy megtudja milyen is valójában. Tudja, milyen a mocsár, ez itt átvitt értelem, de nem, ennyiért nem mászik vissza, ahhoz nagyobb durranás kell, hogy erősebben gondoljon a visszatekintésre. Semmi pénzért nem hozza ide valódi formáját, ez van. Majd ha kiszabadul a másik.. biztos kint is folytatja a játékot.
- Ohh, ma is tanultam valamit. Bár fogalmam sincs, sosem voltam arra ráfanyarodva, hogy más, lestrapált hústestébe költöztessem magam – kicsit még el is fintorodik, mert hát.. beülni egy emberbe? Ugyan már, ennél ő több. Biztos, hogy jó móka is tud lenni, de ennyi, semmi több. És ez lesz belőle. - Fogalmam sincs mit akarsz ezzel, de biztosan jobb, ha megtaposod, a tartós azonban mindig jobb – el kell nézni, ha valamely fogalom még új neki. Elvégre a tollas nem tartott neki évezredeket pontosan felölelő leckéket. Közben ő is kényelmesen elhelyezkedne, odakint biztosan kényelmesen élvezi a szabadságot, itt pedig lépéseket tesz, közeledve a fortyogó masszához, a másikhoz, mindenhez, miközben figyeli őt. - Mi sem vagyunk kevesebbek – nem mintha itt arról lenne szó, kinek nagyobb, vagy valami ilyesmi. Van egy fajta személyisége és szövege, azt aláírja. - Azt hittem azzal foglaljátok el magatokat, nem épp azzal, hogy.. ezzel – int ujjaival a mű felé. - Biztos nem örül a változásnak – ki örülne az ő helyében. És bár ne lenne igaza – valamennyire. Tényleg nem tudja teljesen. Felforgathatja, nem harcol érte, de ott fog motoszkálni a fejében, hogy mi történt vele. Felépítettek valamit lassan, aprólékosan, és most az új lakó belepakolja a holmijait. Mint egy régi ház emléke; tudod, hogy ki fogja festeni a szobákat, és te már az újban ülsz, és a távolból utálod, hogy mályvaszínű lett a nappali. Őrület.
- Nos, nem azért vagyok itt, hogy megtudjam mennyien másztak be alád, se az emberek kicsinyes vágyai. Mindig ilyenek voltak, mindig lesz aki megkeféli őket – nem kell őt se félteni, be nem hiszi, hogy a másik arra akar kilyukadni, sem épp addig illegetni füstvonásait, míg átfut a fejében a gondolat, mi lenne ha. Újabb kavics csobban – már ha valóban csobban -  a mocsárban, és tekintete megkeresi a fekete, kusza arc vonásait.
- Áhh – legyint egy aprót, láthatóan mutatva, hogy hiába az angyal estimeséje, mégiscsak jobbra számított. - Egy szemétdomb az egyik része, a másik meg egy őrzött ketrec. Kevés inger, de persze aki akarja, megtalálja, azonban... Nem most volt, hogy kint jártam, minden új még így is, szóval elfoglalom magam, ami csak akad. De se fanfár se.. póni. Kicsit megártott neked a bentlét, hogy ilyeneket képzelsz – csóválja meg kissé a fejét, az ő humora mér rozsdás.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 21, 2018 9:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Missed me already?
Athan && Mammon
tik-tak • szószám: 560 • Credit:


Üdv a való világban, Kölyök. Az élet már csak ilyen, csupa csalódást, az embert sosem ismerik el, hát még a démont, vagy a névtelenségbe taszított leviatán fajt. Mondhatnánk, hogy a sors kegyetlen egy kurva, de ezt inkább tán annak az egoista emberszabású majomimádónak köszönje odafent. Vagy fene tudja épp hol. Mammonnak lenne egy-két tippje, mit kéne tenni holmi dirigáló nőszemélyekkel, de hé? Senki nem kérdezte és bár szokása hegyekben osztogatni a kéretlen tanácsokat, néma gyereknek az anyja is büdös. Vagy valami olyasmi.
Ki gondolná, hogy éppen ez a veszélyes a démonban? Olyan, mint egy megszállásnál. Minél inkább akarod ignorálni, annál jobban elterjed, mint egy halálos fertőzés, ami ellen idővel késő bánat tenni úgy nagyjából bármit is. Ahogy a megszállás esetén azonban, úgy bizony itt is tenni kéne ellene, de ha valamit Athan megtanulhatott az együtt töltött időből, akkor az az, hogy a Dögvészt egyszerűen csak nem lehet komolyan venni. Szarkasztikus, piszkálódó, könnyen nevet, sokszor mások kárára, a helyzetek iróniáján, valahogy mindenben meglátja a saját szórakozását és örömét még úgy is, hogy nyilvánvalóan nem kívánhatta bezártságát. Mégis remekül előadja, hogy nem zavarja a legkevésbé sem. Örökkévalóságnak tűnő, ámbátor ahhoz képest igencsak rövid együttélésük alkalmával úgy viselkedett, mint valami rossz kisgyerek, aki nem tanult fegyelmet és veszettül mocskos a szája bár, ártalmatlan. Ártalmatlan démon. Elég fura, hm?
Naná, hogy az. Először mutatkozik meg igazán, hogy Mammon csinál is valamit a hülyeségen kívül, bár értelmezni viszonylag elég nehéz a műveletet. Leginkább terraformálásnak hat, dehát kis barátai - akik amúgy hiába féldémonfattyúk, még csak véletlenül se öribarátkoztak össze vele - aligha róhatják fel neki, hogy próbálja otthonosan érezni magát a Nihilben, hm? Merthogy így nevezte el a láda belsejét. Nem Purgatórium, nem Pokol, szimplán csak Nihil. Ez illik rá legjobban. Szerinte.
Ő is ismer pár nagyon merev démont. Incubusnak nevezi őket.
- Ah, ilyen ez, ha rendesen kihasználod. Lerobbannak, aztán széthullanak, vagy lenyúlják és a szegény démon szerezhet magának egy új modellt, de hé? Mi értelme beszállni a járgányba, ha nem taposod meg a gázpedált? - A démon vigyorog, ennyi idő alatt már bőségesen megtanulta, hogy konkretizálja füstös vonásait. Nem lett ettől bizalomgerjesztőbb.
- Ősi inkább, de jól tartom magam, kösz. Hmm? - Oldalra biccenti az állát, amolyan embertelen, már-már horrorisztikus hirtelen mozdulattal, ami ennyi idő után igencsak megszokott tőle. Ahogy az is, hogy általában minden komolytalanság ellenére nagyon is odafigyel a környezetére. A személyekre. Ezúttal nincs közönség, aminek prezentáljon, szóval...
- Még ha tudnám is, minek? Nem vagyok már százéves kisdémon, hogy letépjem a babáim fejét, ha nincs másik kéznél. - Vállat von és nekitámaszkodik egy fának. Nem, valójában nem, de jól űzi már a területi megszokás-színjátékot.
- Gyűlölheted bármennyire, Szisszencs, az otthonod volt egy fél örökkévalóságon át. Az lenne furcsa, ha hidegen hagyna. - Ő nem pillant a fekete massza felé, figyelme látszólag kizárólagosan a leviatánon. A massza egyébként nem is massza, inkább csak... formátlan, meg-megrottyanó mocsár.
- Áh, szépségem. Meglepődnél, mennyien adják el a lelküket is csak azért, hogy hülyére keféljem őket. Látod, ezért kedvelem az emberi mentalitást. Annyira igyekeznek elkárhozni, hogy az már zabálnivaló. Na nem mintha épp lenne hova, hm? - Meglepő, de jól szórakozik ezen, pedig ha valakit, hát a Dögvészt pont zavarhatná, hogy nem növelheti saját hatalmát. Oh. Nem, annyira nem is meglepő, épp mert róla van szó. Bármilyen szarságon képes szórakozni.
- Na és? Fekszik a kinti élet? Nagy családi összetartás? Üdítő mámor, fanfár és csillámpónifölde?

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Ménész Ládája - Királyok Völgye, Egyiptom, 2018 - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
288
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 10:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☠️ Új vendég mosogat

Mammon & Athan
szószám: 746 • Credit:

 
Azért kicsit nagyobb durranást várt odakint. No nem kért ő tüzes esős, sem kiömlő tengereket, de azért valami nagyobb pánikot esetleg? Mégis oly csendben és túlvilági fanfárok nélkül csordogáltak vissza a planéta mezejére, hogy az már kissé fájdalmas volt. Persze, nem annyira, hogy meg akarná ismételni, de azért valahol egy kicsit az egójuknak talán fájt is. Vagy valami olyasmi. Aztán persze ott van az, amit a mennyei mondott, miszerint hát.. rólunk nagyon a kutya sem tud azok közül, akik birtokolják a Földet, vagy épp akkor se gondolnak a nevükre, amikor összedől minden. Nem a legjobb, de nem is a legrosszabb. Majd élnek a meglepetés erejével akkor, amikor eljön az ideje, vagy amikor azt mondják. Nem tetszik neki az ötlet, hogy ismét van egy nő, aki meg akarja nekik mondani, mit tegyenek, de úgy néz ki, ez egy olyan kör, amely valamelyest megint utolérte a kezdőpontot. Újjászületés, vezetés és az ismételt felemelkedés. Melyiküket ne kecsegtetné ez? De ez a kazetta egyik oldala, a másik lejárt, és maguk mögött pihen, talán a többiek el is felejtették, de Athan is nosztalgiázik a maga módján, ha épp nem úgy, mint a többiek tették odabent, mint az öregek. Ilyen hosszú idő után azért ráragad a koszon kívül egy-két apróság a magafajtára is, talán nekik még a bőrükbe is égett kissé. Kinek mi.
Egyesek dőzsölnek, a másikak meg keseregnek. Nem figyelt annyira arra, miben és hogyan mesterkedik odabent, mennyire kedvelte meg a levegőt, vagy épp bármi mást. Ha akarták volna se lenne másképp a hely, ez magától nőtt ki, és úgy néz ki, megérkezett talán az, aki igazán aratni készül. Had tegye, nem irigy, az egy másik pokolfajzat feladata, had legyen gyereknap. Lehet, hogy nem épp idilli a környezet egy csinos házikó felhúzására, azonban mindig van, aki hasznot képes húzni belőle. Ám legyen, semmi rossznak nem az elrontója, és a többieket se hatotta meg, így nem akadályoztak meg semmit sem, hogy az albérlő kénye-kedve szerint rendezkedhessen. Nekik még most se lenne ártalmas, talán kifinomult orruknak már annál inkább, de egy csatatér, vagy épp leigázott város sem kellemesebb eszenciájú, gyomruk pedig nem dobja ki fekete lényegüket ennyi végett. Még így, hátrahagyott állapotban sem teljesen vált az ő birodalmává, bár, ami késik az nem siet, talán erre vágyik, talán nem, nem tudja, mi fogadja majd a következő leskelődésnél ugyan, de nem zárkózik el az újítások ellen sem. Tudja ő nagyon, hogy unalmas volt, mit szépítsen?
És munkálkodik. Nem rest, és talán már akkor ezen volt, amikor még mindannyian bent csücsültek körülötte. Kreatív, bár ez a hozzá hasonlókra igencsak igaz, bár az is, hogy néhány annyira merev, hogy ha egy kicsit is hajlania kellene, ketté is törne menten. Már akkor, a fénykorban is igencsak duhajkodtak, munkálkodtak, miért ne tették volna végig, míg ők pihentek? Meglepte volna az, ha nem másznak fel, és kiáltják ki magukat valami hatalmasnak, miután ők szépen kitapostak egy utat, ami könnyebb mint az ismeretlen. Meg a többi szépség odafent, nem is lényeges.
Nem követi tekintetével a követ, tán le se ért, inkább arra figyel, amit megmozgatott. Vibrál, erős és tettre kész, noha egymásnak ártalmatlanok. Ez így nem egészen érvényes játék, hogy nem csorbították meg úgy, mint őket, bár, ha a fizikai lét hiánya annak számít, nos.. nem, így sincs egálba azzal, amit velük tettek. Azonban nem is azért ette ide a fene, hogy azon töprengjen, ki vagy épp kik jártak rosszabbul.
- Egy kicsit még mindig szét vagy esve. Nemhiába, a járgány odakint, te meg még mindig bent.. De lehet nincs is ellenedre – ismét odapillant, ahol munkálkodik és forrong, majd tekintetével a massza alakját futja át, ajkaiból ha nevetés nem is, de egy kósza vigyor mégiscsak kiköltözik.
- Hozzád, hozzád. Hát máris azt hiszed, te vagy az új látványosság? Áhh én csak.. - ő csak mi. A szarkazmussal, se semmi mással nem is törődik, nem veszi fel, had mondja, a csend sose volt a barátja. - Tudod, honvágyam ugyan nincs, csak kíváncsiságom. Őszintén, azt hittem már véresre martátok egymást, aztán eszembe jutott a kis.. hmm kellemetlenséged, de mindenesetre érdekelt, hogyan viselitek. Akarva akaratlanul hozzánk nőtt a hely – bár talán ez a kapcsolat még őt is meglepi, vagy épp felfedezi, maga sem tudja. Kétség kívül ez kifele sokkal jobban tetszett volna, de csak mióta megpiszkálták a zárat, azóta érezte a lehetőséget. Itt van, de mégse. Csak az előny, hogy ő szabadon dönthet arról, mikor unja meg ismét a közeget. - Miért vonzódna hozzád bármi is különben, főleg én? - csóválja meg a fejét, mintha tiltakozna, csak épp nincs mi ellen.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 7:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Missed me already?
Athan && Mammon
tik-tak • szószám: 685 • Credit:

Hatalmas tévedés kis barátom. Démon. Azt ró fel, amit csak akar, példának okáért, hogy nem hagyott őkelme szivárványos unikornisos "ki itt kilépsz, kurvajó neked" üzenetet egy nyíllal a kijárat felé. Azt például tudta volna értékelni. A hiányát? Nada! Minden őszinte szívből jövő kívánsága, hogy a leviatáncsorda össze-vissza törje/te (elszaródtak ebben a dobozban az igeidőt) magát kifelé menet. Mert az úgy fair. Tét nélkül, hm? Valljuk be, nem kell hozzá sok intelligencia, hogy összerakjuk a képet. Ha egy nagyhatalmú lény fogságba esik és módunkban áll levenni egy hatttalmas szívességgel, akkor hé? Az még jól is jöhet. Persze nem lehet mindenkinek stratégiai hozzáállása és nem is vár különösebben előre, visszafele, középre, le és feltartó gondolkodást olyan lényektől, akik egymást döngették a játszótéri hintán. Vagy valami ilyesmi. Mert nyilván... megfektették egymást, nem? Vagy ezek se tudnak játszani azzal, ami adott, mint tollas kisbarátja. Oh, hát. Ő meg a gondolatok. Már-már azt hihetnénk, hiányzik valaki a fejéből, DE valójában csak ő hiányzik valakinek a csinos kis fejéből, mert köd, köd rossz, köd megunható és még egy bőrkötéses horrorkönyve sincs.
Na de minek is az, mikor ez a világ erre szakosodott? Oh, baby, igen. Már-már majdnem otthon érzi magát, a félelem és nyomor meg nagyon messze áll tőle pillanatnyilag, minthogy. Nos, nem ember? És nem mézesmázos cuki, anyucifaló levibaba, hogy néhány csalafinta csikorgó délibáb meghassa a nagyon érzékeny és továbbra sem létező lelkivilágát. Hé heló? Még mindig arról beszélünk, aki a legkifacsartabb emberi fertőgondolattengeren lubickol unalmas perceiben, mint mások a gőzfürdőben már-ha-lenne-még, de max hiénázó luxuskörökben tudja elképzelni eme úri fényűzést.
A Dögvész nem megnyirbált hatalommal furakodta be ide magát. Nem-nem. Ereje teljében van, szóval sutyoroghat a fakóvilág kitartóan, mert ez a zabálás igencsak hosszú idejébe telik majd.
Túl rövid ideje van itt. Nem volt elég hosszú ahhoz, hogy mentálisan kikezdje, fizikai formája pedig tovább sincs. Reméli a tollas ellenben veszett szarul érzi magát. A testvéries megosztozás nevében mindent neki ajánl.
Oké, a leviatánok se veled se nélküled gondolatfoszlánya némileg zavaró, de hé. Nehéz az elválás, srácok.
Élet. Hát hogyne. Nagyon messze van az élettől az, ami a semmibe kimászik, ám hm. Hogy van valami körülötte, az már nem semmi. Hiába halott, hiába beteg, horrorisztikus, sutyorgó és nyugtalan, hiába mászkál az idegrendszereken, ez mind-mind valami. A valamiből pedig építeni lehet. A valami átformálható, pláne, ha ilyen közel áll önnön létezésének alapelveihez.
Különös, hogy érzi az eső illúzióját. Egészen olyan, mintha lenne arca, ami pedig egyelőre nincs. Különös, de használható. Ha elhitetik vele, hogy van, akkor egy idő után lesz is és akkor kéremszépen, akkor valóban elszabadul a pokol. Nem is lenne ez olyan elviselhetetlen HA.
HAHAHA.
Tudná, ha az angyal kijutott volna. Nem mert ő az elcseszett mindenható (oh, a pokolra is, csak azt ne), hanem mert a ládanyitásnak ereje van, visszhangja, az erőpólusok megváltoznak, felborulnak és szétmorzsolódnak, mert akkor érezni a vákuumot, az odakint csalfa, perzselő homokból kovácsolt kikristályosodott szagát. Tudná, ha kinyitották volna a ládát és még.sincs.egyedül.
Hegyes álla - avagy annak illúziója - a magasban marad, ellenben az obszidiánpillantás lehullik a roppanásra. A foszlányos orrlyukak kitágulnak, mintha a környezet maga venne levegőt, ahogy beszívja a megjelenő alak kipárolgásait... nincs neki. Testetlen. Elpusztíthatatlan. Ismerős. Unalmas. Unalmas?
- Hmmm... - Merengő morajlása akár a mélybe hullt sziklatömeg, lassú mozdulattal fókuszál rá úgy istenigazán a jövevényre. Félrebiccenti az állát, éppen annyira, hogy más szögből vizsgálhassa, s mire a kő repül, már nincs ott. Különös, kattogó hang a hím füle mellett, a szaggatott, természetétől fogva megtépázott, kavargó arc ellenben a másik oldalon tűnik fel. Mintha nem is lenne valódi formája - s ilyen távolságból már érzékelhetően tényleg nincsen -, s ezernyi, milliónyi rovar alkotná inkább az egész lényt.
- Nocsak-nocsak - Utánozza szórakozón a másik hanglejtését igencsak valósághűen. - Mi a baj, cicabogár? Bántott odakint a csúnya, rossz világ és máris szaladsz vissza _Hozzám_? - A nevetése mélyen fúródó, alattom, síkostestű lények siklásán születik, holott idebent aligha lehet más teremtmény, mint ő, meg az angyal. Kartávolságon kívülre rebben, bár kétséges, hogy érinthetné egyáltalán. - Kéretlen vonzódásod módfelett szórakoztat, ámbár megjegyzném, kissé hm... - Az egész füstlény mintha oldalra dőlne egy meglehetősen természetellenes pózban, úgy bámul a hím hastájékára. Feltehetően. - átlátszó.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Ménész Ládája - Királyok Völgye, Egyiptom, 2018 - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
288
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 6:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


☠️ Új vendég mosogat

Mammon & Athan
szószám: 545 • Credit:

 
Azt hittétek mi?
Szinte képes lett volna felfesteni a láda égboltjára, ha nem sietett volna annyira a kifele úton, hogyha képes lett volna rá, akkor össze-vissza töri magát az igyekezetben, azonban senki nem róhatja fel nekik, hogy annyi idő után nemigen finomkodtak a lassúsággal vagy épp bármi egyébbel. Tipikusan a hátra sem tekintő népség, és talán egyes lelkek odabent csalódtak, hiszen senki nem nyújtott neki, nekik segítő kezet, hogy tartson velük, valljuk be, nem az ő szokásuk az, hogy csak úgy, tét nélkül tegyenek bármit, elvégre abban semmi érdek, ha potyautasokat is visznek ki maguk mellett. Legalább nem marad üresen! Ha lennének virágok, gondozhatnák őket, csakhogy korántsem valami kellemes közeg a két új vendég öröksége. A szürke világ csendes, mégis olyan, mintha minden pillanatban azon lenne, hogy megőrjítsen és összetörjön. Úgy látod egyedül vagy, és mégsem, semmit sem látsz, de mégis mintha minden kiszáradt bokorból szempár pillantana rád. Ez nem a Pokol, itt nincsenek olyan lelkek, amelyek elkárhoztak és arra átkoztattak, hogy örökké itt leledzenek. Nincs itt semmi, és mégis. Csalfa képek, hangok, délibábok. A saját fejlett érzékeik lesznek képesek megőrjíteni a csapdába esett vadat, előbb vagy utóbb. Megrág, megtépáz, és akármennyire is béke honolt benned, szép lassan kúszik fel, költözik az agyadba, a zsigereidbe, miközben olyanná formál, amely sosem mertél, vagy akartál lenni – de jobb sem leszel, akármennyire sárosak az ujjaid.
Valaha talán egy kis paradicsom volt, egy olyan sziget, mint amit Ádámék élvezhettek és tettek tönkre azzal, hogy hallgattak a kísértésre. Előfordulhat, hogy nem is átok, hanem ajándék volt az eredeti szerepe. Azonban amikor ők érkeztek, és ők birtokolták, már híre sem volt ennek. Élő nem, csak holt, szikkadt, szinte sík vidék, hol fatörzsekkel, hol semmivel. Vészterhes, és hiába hagyták el hosszas birtoklói, mintha még mindig ott lennének, csak épp most már nem a semmis tekintetükkel pillantanak feléd; úgy érzed, mintha támadnának. Vagy mégsem? Minden talán csak a csalfa képzelet és ez csak egy kopár semmi?
Zavaró vibrálás, az ismert, unott kövek szinte felszisszennek, vagy mintha elleneznék azt, ami történik. A kopár semmibe élet költözik? A két nyaraló egyike úgy dönt, önállósul és ő lesz az új kakas a szemétdombon. Egy táj persze ebből nem érez semmit, azonban a mágia, amely átitatta, már nem épp kellemes találkát jár a démonlovas kipárolgásaival. Mintha vihar készülődne, az eddigi szürkeség még mélyebb, az égszerű leplen sötét felhők gyűlnek, és lassan hullanak a hideg cseppek – vagy csak épp annak illúziója. Zavaros minden, de talán az okozója ezt élvezi, nem tudni. Maguk a lakók távoztak, mégis, az épp nagyban újraépülő romlott lélek úgy érezheti, nincs egyedül. Nem az angyal kereste fel, az talán messze van, lehet ki is jutott, ez mégis valami más. Egy szempár, egy arc, karok és lábak, megérinthető és mégsem.
Athan egy apró csatornát fedezett fel, olyan, mint amikor az élet fénykorában egy kamera képét figyelték egy messzi képernyőn, távcsövön. Az avar roppan, egy alak sejlik fel a munkásság mellett és arcára fintor ül ki, mint akit annyira zavarna, hogy a mocsár mocska ragadt lábára. De mégis, szórakozott pillantással méri fel azt a fertőt, ami egykori otthonát veszélyezteti.
- Nocsak, nocsak. Valaki úgy látom, berendezkedik épp. Illik ilyet? - fogalma sincs, kap-e választ, vagy akármit, csak ujjai közé markol egy ismert, gyűlölt követ, és a fertő helyének közepébe hajítja, mintha számítana bármit is.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 1:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Missed me already?
Athan && Mammon
error: • szószám: 404 • Credit:


Az élet igazságtalan. Mondhatnánk, de mivel részéről sosem élt különösebben (már nem az esélyekkel, mert az nagyon megy neki jobb pillanataiban), ezért annyira nem is zavartatja magát. Általában ő az igazságtalan. Már mások szerint. Szerinte minden csak mérlegelés kérdése, egyik oldalra berakod az árat, másikra az értéket és voilà, meg is van az ok, indok, a legalizáltság. Nem mintha szüksége lenne rá. Nem mintha szüksége lenne úgy akármire... ó, de. Nagyon sok mindenre van úgy perpill most és azonnal szüksége, de hé? A látszat ellenére ő veszettül türelmes démon. Az a fajta, aki évtizedeket képes lappangani egy fejben, ha abból információt, értékes tapasztalást nyerhet. Csak mert időnként úgy tűnik, hogy nem csinál semmit sem, az még nem jelenti, hogy úgy is van. Ugye, Wallenberg, szívem?
Most sem tétlen. Mert az nagyjából pont egyenlő lenne az unalommal, ami pedig nem sajátja, legkisebb pokoli atomjában sem alkotóeleme, szóval Cassael drága, úgy van ez, mint a gyerekekkel: minél nagyobb a csend körülöttük, annál nagyobb a baj.
Merthogy igen. Látszólag megunta annyira a tollast egyelőre, hogy tetemes távolságba gőzölögjön és másnak keserítse a sanyargatott kis játszótéri nem létező lelkivilágát. Már, ha lenne más. De most, hogy a levik második születésüket élték meg kiröppenve, már annyira nincsen úgy nagyjából semmi sem. Pedig becstelenségére szóljon, úgy érzi mostanra felforgatott minden követ egy hátrahagyott, maradéknyi selejtért, de nem. Semmi.
Szóval keresett magának egy kevéssé kényelmes, ámbátor angyalmentes nyugalmas kis zugot és nekiállt átformálni magának. Mi, hogy mi? Óh, igen, igen, ilyesmire képes a szentségtelen dögje. Bizony. Lovasból van, őket meg úgy teremtette ŐLucifersége, hogy a földnek, mit eredeti gazdája hátrahagy, feudális lordja legyen. Szóval rossz hír, ládikó, új mestered megérkezett.
A terület, melyet elfoglalt, már messziről érzékelhető. Leginkább onnan, hogy elkezdte ledominálni az a beteges, mindent átható, fertőszagú, fortyogó feketeség, ami ő maga is. Mintha csak önmaga kiterjedésévé válna a föld, mocsarasodik, gőzölög, belülről rohad és változik. Nem egy valós Pokol lángok nélkül, de arra éppen megfelelő, hogy táplálkozzon belőle. Mert rossz hír kedveskéim, a tökéletes csapda elve éppen azt szolgálja, hogy a lényeket megőrizzék annak, amik. Ő pedig nem gőzfelhőnek született, nem ám. Lucifer alkotta, arkangyal elvette, de attól ő még testes démon. Fizikai kiterjedése van a belélegezhető korompárán túl, szóval hol a vicc az egészben?
Óh, igen. Mammon, a Pestis, az Apokalipszis Harmadik Lovasa éppen újraalkotja önmagát. Pontról-pontra, lépésről-lépésre, egy örökkévalóságnak tűnő időn át, de legyünk őszinték? Éppenséggel ideje az pont van rá. Már feltéve, ha nem zavarják meg.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 1:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


*****
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6