Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 08, 2018 12:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Oh look! Puppies!

Kalandorok
zenei aláfestés • szószám: 1182 • Credit:

 
Nahát! Athan szokott beszélgetni másokkal is rajtam kívül, ráadásul pont az Ördöggel magával? Micsoda meglepetéseket tartogat még vajon ez a kis úrfi? A Koszos okozta bűztől arcom továbbra is csak arra képes, hogy fintorba torzuljon, de megteszek minden tőlem telhetőt, hogy Lucifer vendégszeretetét és lelkesedését viszonozzam, így ismételten befogom az orromat és szabad kezemet az Ördög felé nyújtva rázom meg azt, hiszen ez a szokás, így mutatkoznak be a földiek egymásnak. Bár mondjuk ő nem földi, de ebbe ne menjünk bele.
'Örvendek én is, ő itt az örökbefogadott kisfiam, Koszos. Ma találkoztunk először, van még rajta mit csiszolni, de igazi úriembert varázsolok belőle, ahogy időm engedi. Mondjuk nem ma este fogom elkezdeni, az is biztos.' - szólalok meg ismételten orrhangon, ahogy elengedem a férfi kezét és mutatok újdonsült kedvencemre, aki éppen a bundájában mászkáló csótánysereget kergeti oly módon, hogy csapkodja magát, akár egy gorilla, aki felsőbbrendűségét fejezi ki éppen. Apa kicsi szeme fénye. Gondolataimat a hegyomlásnyi bűzlő lénytől ismét Lucifer szakítja el, akinek lassan többet jár a szája, mint nekem, sőt, és több lelkesedést mutat a lények, valamint az este eddigi történései iránt, mint mi ketten Athannal összesen. Furcsa, azt hittem az Ördög egy csöndes lény, aki rejtélyes, sejtelmes, gonoszan kacag csak, néha vakkant egy - egy parancsot a démonainak és ezzel ki is merült a kommunikációja. Vagy csak túl sokat olvastam a szomszéd kisfiú képregényeiből, amíg rá és Leára kellett figyelnem? Orromat ismét elengedem és kissé megmasszírozgatva nézem a háttérben meghúzódó hölgyeket, akik riadt tekintettel nézik Koszos rohangáló testvéreit, de még maga Koszos sem győzte meg őket arról, hogy amúgy mondhatni teljesen ártalmatlanok, csak ne kerülj az útjukba, szemöldökeim viszont összeugranak a nagypapa szó hallatán. Miért hívnánk őt nagypapának? Lehet, hogy nem tudja mik vagyunk? Persze, hiszen honnan is tudná? Nem az övé és nem is Isten teremtményei vagyunk, így nekünk nem tollas a hátas, se nem feketék a szemeink, hogyha le akarjuk magunkat leplezni, mi csak újabb több ezer éves relikviák vagyunk, akik most kerültek elő a nagymama kacatos ládájából három váza és egy halom öreg - szagú holmi közül.
'Fúj, azt ne edd meg!' - legyintem meg az immáron guggoló állatot, aki ugyan mellettem marad, de a betonon heverő, szanaszét szórt szemeteket sokkal érdekesebbnek találja, mint a mi beszélgetésünket, ami főként testvérem és az Ördög, a két kebelbarát között zajlik, így nem is zavarok bele a társalgásba, helyette jó modorra tanítom kedvencem, aki egy jócskán megtépázott újságpapírt akar most hatalmas szájába gyömöszölni, de morogva ki is köpi, amikor rájön, hogy ennek koránt sincsen olyan jó íze, mint a maradék csirkehúsnak. Nevelési célzattan lekevert nyaklevesemre szinte oda sem figyel, csak megrázza magát kissé, a különféle bogarak és apró darab szemetek pedig úgy repülnek ki belőle, mintha egy szemeteszsákot ráznék meg. Lehet Seth tudna vele valamit kezdeni, hogy ne legyen ilyen butácska és ez akkor még elég enyhe kifejezés volt. Vagy lehet azt látná megoldásnak, hogy elpusztítja? Na azt már nem! De úgy látszik az élet nem kívánságok sorozata, Seth helyett előbb gondolt erre valaki, mert az éjszakai üvöltések és sikolyok zaját három fülsüketítő robbanásszerű hang zavarja meg, Koszos pedig egyetlen nyüszítés után úgy dől el, mint egy négy méteres krumplis zsák. Az egybegyűlteken végigtekintve állapodnak meg szemeim a füstölgő végű fegyveren, amit a szőke nő szorongat magánál. Bár nem volt velem az állat egy vagy maximum kettő óránál többet, mégis a szívemhez nőtt és majdhogynem könnyekkel a szemeimben gondolok vissza arra a végtelen butaságot tükröző pofájára, amikor egy félig héjastól megevett rohadt banánnal a szájában visszanézett rám. Elismerést várt a szentem, hogy megdicsérjem azért, hogy ilyen okos, amiért egyedül képes ellátni magát. Vagy amikor nagy testét befúrta az ablakon, akár egy dagadt bogár, felborított mindent és szaladt utánam, hogy nehogy lemaradjon bármiről is. Vagy amikor... istenem... túl sok az emlék... no de az ember nem hagyja megbosszulatlanul a kisállata halálát így sajnálatos módon Lucifer kedvence ő is ide vagy oda, kedvencet a kedvencért. Sajnálkozóan sóhajtva, fejemet rosszallóan ingatva indulok meg a nő felé, de úgy tűnik Koszos testvérei személyesen kívánnak revansot venni a hölgyeményen. Hatalmas talpuk alatt szinte megrázkódik a talaj, ám mégis csak az egyiknek sikerül olyan közel érnie és olyan magasba ugrania, hogy az angyali segítséggel elmenekülő tettes bőrét fertőző karmával felsértse. Sok sikert kisasszony, hogy ez meggyógyuljon! Arcomon elégedett mosollyal fordulok vissza döglött pajtásomhoz, akiből láss csodát, kettő lett!
'Kettős apuka lettem!' - csapom össze a tenyereimet elálló lélegzettel, szinte repülni tudnék a boldogságtól és sietve odalépek a két hasonlóan büdös lényhez, mint amilyen elődjük volt, pofájukra az értelemnek hasonlóan nem vetül árnyéka, úgyhogy mondhatni minden maradt a régiben. Széles mosoly kíséretében lépek vissza testvérem mellé és büszkén nézem, ahogy az apróságok testvéreikkel egyetemben dühösen támadnak immáron mindenkire aki él és mozog. Ejnye ejnye, Chloe, jobban át kellett volna gondolni, hogy kit lősz le és mikor.
'Mmm lehet igazad van. Mi itt úgysem tehetünk semmit, meg most amúgy is mérgesek. Hadd tombolják ki magukat, mi pedig szépen haladjunk egyenesen előre, mert az eddigiek alapján nem nagyon kell kanyargós utakat és utcákat követni, később meg jönnek utánunk. Lehet addigra bőven odaérünk hozzá, mire ezek a lények megint kezesbárányok lesznek. Tényleg! Adott nekik vajon nevet? Mármint, hogy ne úgy kelljen őket hívni, hogy szörnyek meg lények meg egyebek, hanem mondjuk... nem tudom... óriás farkas vagy hasonló. Tudom, nem túlságosan fantáziadús, de most ez jutott eszembe, még mielőtt valami sértőt a fejemhez vágnál.' - hajolok el felém repülő halandó elől, de abban a pillanatban hanyatt is esem, ahogy a föld elkezd alattunk földrengés szerűen remegni, fejemben pedig egy mély, majdnem dörmögés szerű hang szólal meg, szavai mégis tisztán kivehetőek. Minden erőmet bevetve tápászkodom fel és kapaszkodom Athanba, majd nézek körbe a káoszban, s a hátsó sorban megbújva, társai védelmét élvezve áll az a szörny, akinek úgy tűnik Seth a legtöbb észt adta, ugyanis képes varázsolni. De ha benne ez megvan, akkor a többiekben?
'Én a helyedben hagynám, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Nem lehet őket legyőzni, nézd meg! Egyet megölnek, kettő lesz helyettük és egyre dühösebbek, a pláne pedig a dologban, hogy nem hallgatnak ránk, arról nem beszélve, hogy talán mi is meghalunk, ha itt megállunk hősködni.' - mintha a falnak beszélnék! Athan arcára kiül a tanácstalanság, látszik rajta, hogy nincs a helyzet magaslatán, képtelen eldönteni, hogy mit tegyen, én ennél viszont határozottabb vagyok. Öcsémet elengedve, reszkető léptekkel, akár a kocsonya indulnék odébb, de ebben a remegésben lehetetlen egy lépésnél többet megtenni úgy, hogy ne esnék hasra. Na jó. Ha nem, akkor nem. Teljes lelki nyugalommal ülök le a beton még be nem repedt részére és egy intéssel magamhoz reptetem a legközelebbi kukából a kupac tetején lévő reggeli friss újságot, majd mintha nem éppen a világvége lenne a küszöbön, úgy nyitom ki az első oldalon és kezdem el olvasni, de fél szememet az eseményeken tartom. Nocsak, nocsak, újabb szereplő? Néhány másodperc erejéig hajlandó vagyok kibújni az újságok enyhén bűzölgő lapjai mögül és figyelem, ahogy a két férfi vállt vállnak vetve harcolnak az életükért. Még majdnem hasonlítanak is, annyi különbséggel, hogy az újabb érkezőnek olyan az arca, mintha egy egész citromot kéne szopogatnia, testvérére megvetéssel, már majdnem undorral néz. Még mielőtt tovább állunk még lesz egy kisebb családi perpatvar is? Nagyszerű!

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Mission Dolores Park - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 07, 2018 11:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☠️ i like chaos

Egy angyal, az ördög, a halandó és a szörnyetegek
szószám: 1117 • Credit:

 
Fura találkák napja ez. A fura történéseké. Ugyan őt nem tölti el idegességgel a szemben lévő ark látványa, igazándiból, valahol örül is neki, hogy nem egyből testvére kárörvendő arca fogadja őket. Aztán, természetesen ebből is akadhat probléma, de nem úgy tűnik, mintha nagyon nagy gondot kerítene belőle, hogy ebben a szituációban találkoztak ismét. Nem lát rajta semmi olyat, amely miatt félnie vagy óvatosnak kellene lennie. Sőt... inkább megkönnyebbült, hogy az út eszen szakasza ilyen meglepetést hozott számára. Fogalma sincs arról, Ruben miképp vélekedik, csak rá-rápillant, de az ő arcáról csak a fintort tudja leolvasni, amit Koszos ereget magából, mintha máris bomlani készülne a fenevad, pedig alig bújt elő onnan, ahol eddig volt. Talán ennek tényleg ez a sorsa, vagy csak inkább nem egészséges a kukabúvárkodás, mondjuk ő eleve nem kívánt volna a közelébe menni, de... mindig vannak ilyen speciális esetek, amit inkább jobb csendben végignézni, mert csak a felesleges probléma akad vele, ha jobban beleássa magát. Őt érdekli is a szörny, meg nem is, még mindig kicsit sértett, hogy nem tudja elérni őket sehogy sem, de el is engedte ezzel. Tegyék amit jónak látnak, itt nem kell harcolni, elvégre Lucifer igencsak barátias, már-már szórakozott módon fogadja őket, és míg ők nem piszkálják a szeretett hölgyeket, addig nem is lesz probléma. Ha csak ennyi az ára, ő boldogan belemegy ebbe, és nem pattog. Van esze és használja is.
- Azt hiszem, ezeket a megnevezéseket el tudjuk tekinteni, ahogy minden mást is. Ígérem, mi nem bántjuk a hölgyeket, a véletlen sodort minket erre, meg persze maga a falka, akiket követtünk igáig. Lehet, kicsit megzavarta őket a pecsét és ez a sok-sok ember. Te jó ég... már nem láttam ennyit egy helyen hosszú, hosszú évek óta! Kár hogy...  - és ezzel egy olyan pont felé tekint, ahol épp valamelyik bestia masírozik előre, maga alá gyűrve egy menekülőt. Akármennyire is fel van fordulva a világ, és lehetetlen egyelőre az igazi, végleges halál, nem egy kellemes dolog így elmúlni, vagy csak épp átélni a fájdalmakat. Inkább nem próbálja ki, amondó marad, csak figyel és nézi azt az irányt, ahova tartanak. Még mindig nincs cél, még mindig nem lelték meg azt, akit keresnek. Ez valami rossz előjel lenne? Nem tudná megmondani, és nem is az a fajta, aki épp Seth miatt aggódik, de a túl sok kérdés ebben a pillanatban épp kellemetlen. Megcsóválja a fejét kissé, és ismét a pecsétre függeszti a tekintetét.
- Mi, vagy ki. Ez itt a kérdés, de úgy vélem, egyelőre nem fogunk ennek a végére jutni, túl sok minden az, amely most zavarhatná vagy épp amely miatt nem tudunk foglalkozni vele – vagy csak nem akarnak. Mégis csak kényelmesebb ha tovább akarnak menni, mintsem még egy pecséttel is meg kelljen küzdeni és átjutni rajta. Mindenben csak a hasznot kell nézni, ilyen világ lett ez, illendő használni is. Végül biccent csak, ha velük akar tartani, akkor ki fogná vissza, azonban az más, hogy ez mennyire okos dolog, elvégre, ez az egész az ő testvérük munkája, mennyire mutatna jól az, ha kiderülne? Talán lehet épp nem jól? Nagyon nem jól, de fel lehet mindenre készülni.
- Hogy kit? Azt, aki ezeket a lényeket teremtette – rövidíti le egyelőre ennyire a dolgot, nem keveri bele a családot és minden mást, még azt sem, hogy nyíltan fittyet hánynak arra, hogy ők itt vannak és netán parancsolnának, akármit. És ez meg is mutatkozik, amikor eldördül a fegyver. Nyakát behúzva rezzen össze a hangra, mely felerősödött érzékeinek igencsak sok, és talán nem épp kellemes módja annak, hogy megismerkedjen a modern fegyverekkel. Minden a pillanat tört része alatt történik. Koszos porrá lesz, és amennyire eddig a többi menetelt, úgy állnak meg. Mintha csak ez lett volna a parancs.
- Ó, a francba
– nyögi ki halkan, amikor a többi veszett véreb módjára kezd el viselkedni, és egyszeriben válik az egész utca mészárszékké. Egy pillanatra retten meg, de a lények őket még most is kikerülik, milyen szerencse a vérrokonság, legalább ennyi haszna adódik! Azonban mégis hátrébb lép, az angyal a nőt menti, és emelkedik el a földről, Ruben-t pedig egy határozott rántással húzza el az egyik lény elől, aki épp Luciferék irányába tart, és nem azért, mert pitizni kíván. Káosz mindenhol.
- Szerintem, most kellene továbbállni, amíg még lehet. Ezeken az embereken úgy sem tudunk segíteni, a dögök ellesznek velük, de mi megtalálhatjuk őt.. előbb, mint mások – halkan fűzi fivérének a szavait, tekintetét egy percre sem levéve az eseményekről. Nem támad, nem megy a lények ellen, ha útban van, odébb táncol, míg az Ördög a saját csatáját vívja. Őszintén, érdekelné a dolog, talán segítene is, még a másik érkezőre is figyelne, ha tekintetét nem kötné le Koszos földi hamvainak változása. Száját, talán életében először – és egy óvatlan pillanatban elsajátított – káromkodás hagyja el, idegennek hatva eddigi szavai mellett, de máshogy képtelen reagálni. Fejét ide-oda kapkodja, ujjai görcsbe szorulnak, a levegő egy pillanatra kiszorul a tüdejéből... Seth, Seth, hogy mennyire számító tud lenni!
- Ha leölik őket, csak többen lesznek. Még többen, kész sereg áll majd előtte. Ha jót akartok.. de az se megoldás, ha széttépetik magukat. Ez az egész egyre rossza...  - hallgat el, már épp rimánkodna, mitévők legyenek, amikor megérzi. Egy apró momentumra úgy érezte, megérkezett a házigazda, azonban amikor az irányba tekint, csak egy lényt lát, és annak vakító tekintetét. És a pecsét. Teljes testében borzong meg, ahogy kirajzolódik, ahogy a hang eléri őt. Megbabonázta kicsit? Meglehet, de amint a föld megnyílik és majdnem a szakadékba zuhan, már magához is tér. Hátrálva keresi azt a pontot, ahol nem veszélyezteti a zuhanás, és sikolyoktól kísérve indul meg a lény felé. Nem, ez nem lehet... és mégis...
- Emberek helyett nekik adott mágiát. Emberek helyett felfegyverkezett. Roppant mulatságos  – dörmögi, és megállva – vagyis inkább megkapaszkodva egy oszlopban, tekint Lucifer felé.
- Azzal a kezedben csak kettő lesz belőle! – azzal fordul is vissza. Az, hogy hullanak alá a halandók, nem számít. Talán a Poklot nyitották meg, és végleg odavesznek, talán a halandók lelkét is megkaparintják. De nem itt és nem most. Tekintete immáron elveszíti emberi mivoltát, a kígyóíriszek tekintenek a lényre, és valóban azért cselekszik, hogy védje a város, vagy csak azért, mert egója sérült, és ebben a földindulásban bizony ő is félti a bőrét? Ez most jó kérdés, de míg baljában az egykor elorozott angyalpenge pihen, erejével megpróbálja a lényét megragadni, és elfojtani. Elég a szórakozásból. Nem kíván egy hasadékban elveszi, és mégis, ott van benne a kapzsiság, hogy ebből az ősi mágiából valamelyest megkaparintson. Magyarán, egyik kézzel lop, pusztít, a másikkal segít, és miközben egy másik lény megközelítené őket, elegánsan távolabb repteti maguktól, próbálva tovább azt, hogy átvegye az irányítást. Valamelyest. Maga sem tudja, pontosan mit csinál, mintha egyszerre akar jót és rosszat cselekedi, mintha... nem tudná eldönteni, mi a helyes.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 04, 2018 6:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Rejtély a Ködben
Levik & Ördög és még a bátyám is
──────────── ────────────

"No mercy, no mercy
I spit blood in a hurricane
Put the ghost in the graveyard
Gonna make that fire rain"

A két törékenynek tűnő-de csak tűnő!-nő mellett térdelek. Megkönnyebbülés tölt el, hogy nincs komoly bajuk. Bár ez nem jelent garanciát ebben az őskáoszban, tudom. Érzem. A nyomozó a vállamhoz hajtja a fejét, mitől kissé megilletődök. Halovány félmosoly játszik ajkamon és az őt ölelő karom most a füstös-szőke hajára vándorol. Észre sem veszem magam, hogy a mozzanat talán túlságosan is meghitten festhet, ami biztosan nem kerüli majd el húgom figyelmét. De már vége is, szinte káprázat volt csupán. Chloe jogosan néz fel rám és bombáz kérdésekkel, pedig valójában az ördög sem okosabb ebben a lehetetlen helyzetben, de ezt egy halandó természetesen nem sejtheti. Még mielőtt bármit válaszolhatnék, ismerős idegenek és szörnyetegek lepik el a várost. Felegyenesedek és az érkezőkhöz sétálok, kiszélesedő, amolyan igazi sátáni vigyorral.
Megállok Athantől karnyújtásnyira, nem leplezve kellemes meglepetésemet. Végül oda is lépek hozzá és amolyan férfiasan átnyalábolom s hátba veregetem. Mindig is közvetlen fickó voltam, ő pedig már a múzeumban rothadt szívem csücskévé avanzsálta magát. Ahogy kibontakozok az ölelésből, a másik fiatalemberre nézek, akit a kölyök éppen bemutat. Nyújtom is jobbomat és ha Ruben keze is emelkedik, akkor hevesen rázom meg.
- Á, értem! Örvendek a találkozásnak!
Mondom már-már eszelős mosollyal a testvérkének. Majd közelebb hajolok a kettőhöz, amolyan diszkréten suttogva nekik.
- De ha lehet azért a "Nagypapit" és hasonló családi kötelékeket boncolgató megszólításokat hanyagoljuk fiúk, rendben?
Ördögien rájuk kacsintok, majd ismét eltávolodom kissé.
- Semmi személyes, egyszerűen csak nem tekintek "gyermekeimként" a démonaimra, ennyi.
Fűzöm még hozzá, nem szeretném, hogy esetleg magukra vegyék. De én nem vagyok az Apám, aki minden teremtett lényét az ivadékaként azonosít. Tartózkodom többnyire az ilyesmitől. Mikor Athi a két szépség felől érdeklődik mögöttem, fel is vonom kacéran az egyik szemöldököm, tisztelegve ízlésének.
- Ők itt szívem hölgyei: Angyali fürtökkel és gyermekien bájos arccal Uriel, a kishúgom. Mellette pedig azokkal a hatalmas, tengerkék szemekkel s porcelánbaba-pofival a nyomozó, Chloe.
Mutatok jobb karommal a lányok felé és egy kis ideig rájuk is nézek, az én büszkeségeim! Nem leplezem, hogy fontosak nekem, hiszen ki lenne olyan őrült, hogy borsot törjön a Sátán orra alá? E mellett a rágalmak ellenére, én nem hazudok. A kérdésemre a magyarázatot figyelmesen hallgatom egy enyhe bólintással fűszerezve.
- Azt én is látom, hogy gyengíti valami. A kérdés az, hogy mi és hogy hogyan lehetséges ez? Még sosem történt velem korábban ilyen, okkult képességeim mindig is kiemelkedőek voltak a fivéreim között.
Magyarázom kérdésem mélységeit a fiúknak, nem fellengzésből, pusztán tényközlésként, hogy nem vagyok ám hozzá szokva, hogy az én mágiámat bárki  vagy bármi is lekorlátozza. És mivel ez így van, ezért nagyobb a baj, mint azt vélhetően bármelyikünk korábban gondolta volna. Csak, hogy ők is képben legyenek. Hiszen egy csapatban evezünk, én legalább is barátként tekintek most már Rubenre is. Tovább hallgatom Athant, még nekik is új, ez valamiért meglep, pedig nem kéne, hiszen én is tétlenül állok az egész jelenség előtt. Bólogatok, amíg beszél.
- Értem. Szívesen veletek tartok, ha gondoljátok...csak, hogy köztünk maradjon, kissé bántja az önérzetemet ez a "dolog", ha értitek, mire gondolok..szóval, kit is keresünk?
Ismét leheletnyit közelebb hajoltam a srácokhoz, hogy ezt megosszam velük és lelkesen vártam volna a válaszukat.
De a detektív nem maradt tétlen, zsigerből nyúl a fegyvere után, ami engem egy pillanatra kísértetiesen emlékeztet arra a jelenetre, amit a Toronyházban, a hadnaggyal megéltünk. Ő elém vetette magát és tüzelt, a golyóálló mellény mentette meg a golyózáportól, - amivel jutalmazták heves cselekedetét - na meg persze jómagam és a mágia szövedéke. Fekete szívem a pillanat hevében szúrni kezd, de csak hamar kiderül, hogy ez nem az a nap! Az egyik termetes dög találatot kap, visszatüzelni nyilván nem tud. Árgus szemekkel figyelem a következményeket, kétlem, hogy egy falka ezt annyiban hagyná. De addig éljenek eme nem e világi teremtmények, míg rá mernek támadni az egyetlen emberi lényre, aki fontos nekem. Ó, Atyám óvjon mindenkit az én haragomtól! Tekintetem ismét találkozik Urielével, nem kell mondanom semmit, tudja, mit kell tennie, mi az, amire kértem. A dolgok rohamosan kezdenek elfajulni, itt nem lehet maradásuk! És ő megérti, mit üzen neki szurokfekete pillantásom. Hirtelen bomlanak ki hatalmas szárnyai, káprázatos látványt nyújtva minden szemlélőnek. S ő nem habozik, átkarolja Chloét és egyenletesen kezd emelkedni vele. Milyen kifinomult! Ezzel egy időben könnyebbülök meg, ami ki is ül arcomra és a távolodó hölgyek még láthatják. Ahogy elég magasra szálnak, jobbommal integetni kezdek nekik, hiszen a detektív biztos frászt kap ettől a váratlan fejleménytől.
- Viszlát, nyomozó, majd beszélünk!
Üzenem neki integetés közben, feldúlt arcára mosolyogva. Nézném ahogy tova szállnak, de az túl idilli lenne. A lények, melyek a lövéstől kis időre lefagytak, most annál jobban kezdenek dühöngeni. Az egyik Chloe után kap és végig karmolja. Több se kell nekem! A Sátán Dühe az, mi kezd elszabadulni s mi semmi jót nem ígér, pusztán még egy katasztrófa a mai éjszakára a korábbiak mellé.


"You wanna dig in the earth
You wanna play in the flames
My hell, it's gonna hurt
Are you ready for the devil, man?
Are you ready for the devil, man?
Are you ready for the devil?
Are you ready for the devil, man?
Are you ready for the devil?"

Egy ideges mozdulattal rántom ki zakókabátom belső zsebéből azt a bizonyos fegyvert. A Fegyvert. A pengét, mely nem ismer kegyelmet, ahogy forgatója sem. A pengét, mit az Úr úgy alkotott meg, hogy bármely létezővel végezzen. Jobb ujjam bele szalad a karikába, mibe pont illik, hiszen ez személyre szabottan az én tőröm. A markolat kényelmesen s jól ismerten simul a tenyerembe, hogy aztán veszedelmes éle, mi akár egy meggörbült angyaltoll, meredezzen markomból. Íme, az angyal pengém!Mióta az a koszos nefilim, a hajdani Pierce hadnagy eltulajdonította eme becses fegyverem - mi túlságosan veszélyes ahhoz, hogy mihasznák rá tegyék a mancsukat -, s amivel megpróbált öcsém, Gabriel parancsára felnyársalni, azóta nem jól elzárva, hanem magamnál őrzöm. Én, aki mindig is az elmémet tartottam legfőbb fegyveremnek s így okkult képességeimmel harcoltam, ha arra került sor, most még is kénytelen vagyok pengémet forgatni eme célból. Természetesen a klasszikus harci képességekért sem kell a szomszédba mennem, ark révén. Egyenesen a dúvad karját veszem kezelésbe. Egy vágás és szerelmem támadójának karja már a földön kell, hogy heverjen, elporladva.  A kis jelenetet még tán látják az égből, talán már nem. De én nem érem be ennyivel! Hevesen csapok le a torzszülöttre, nyesve, ahogy érem, míg a pengém mentén nem veszik bizonyosan! Mire hátra fordulok, már Koszos földi maradványi éppen ketté osztódtak és valamiféle balsors révén, hát nem nekem rontanak?!
- Ne már! Hiába vagytok cukik, így nem leszünk jóban!
Felelem az őrjöngő szörnyetegeknek, akik teljes gőzzel rontanak rám. Szemem se rebben, ahogy kellő távolságba ér az első, torkon szúrom, egyenesen az állati tekintetébe fúrva szurokfekete szemeim. Majd szúrom szíven, gyomron és ha nem vágódik magától hanyatt - esetleg nem porlad el egyből - akkor egy jól irányzott rúgással küldi élénkpiros cipőtalpam neki a többinek. Éppen a másikat készülöm kibelezni - már ha vannak belsőségeik -, de megzavarnak. Bátyám landol mellettem és kaszabolja halomra a rémeket, köztük azt is, amelyikkel éppen most akartam végezni.
- Még csak ez hiányzott...
Szakad fel torkomból az őszinte sóhaj és szemeimet forgatni kezdem. Elkapom fivérem, Az Elsőszülött lesújtó pillantását. Mi sem változott, gyűlöl, a semmiért, ahogy Uriel húgunkon kívül az összes testvérünk. És még csodálkoznak pökhendi módon, hogy viszonzom eme gesztust! A föld megremegett lábunk alatt és meg is nyílt - így szerették a letűnt korban olykor ábrázolni a Pokol Földre törését, ironikus - , az emberek, mint a bábok potyognak bele sikoltozva. De a sikolyaik leperegnek rólam, az Alvilágban naphosszat hallgathattam, réges régen megszoktam. Michael persze szemezget közülük, amire csak fájdalmasan kapok a fejemhez. Nevetséges! Egyenként menteni a népeket egy ilyen katasztrófa epicentrumában!
- Ne bohóckodj itt, bátyám! S ne reám nézz ily szemrehányóan! Hiszen ez a TE városod, még is én voltam az, aki jóval előtted ide értem, hogy a dédelgetett halandóidat megvédjem! Még is mi a fenét csináltál ez idő alatt?! Hát nem te vagy a város önjelölt védelmezője?! Miattad Uriel is veszélybe került és a nyomozó!
Förmedek rá, mert ez a majomkodásos belépő fél perc alatt felhúzott. Én vagyok a rossz, én vagyok a gonosz s lenézendő, ehhez képest ő sodorja veszélybe a lakosokat és a húgunkat. Na meg persze a nyomozó, akivel együtt dolgozunk, hogy a koszos kis városában ne virágozzon annyira a bűnözés, amint azzal Misi is tisztában van. De nincs most idő a marakodásra, Mihály bele veti magát a vérengző tömegbe és szó szerint utat tör éppen magának a hátsó sorban pont valamiféle pecsétet idéző hátvédhez. Sóhajtok.
- Nem bánjátok, ha azt ott kiiktatjuk?
Kérdezem a leviatánok felé fordulva unottan, hiszen még is csak össze bratyiztam velük. Amíg nem felelnek, nem vetem magam lelkesem Misike után, had dolgozzon meg a Város Védelmezője címért, ha már egyszer magára aggatta. Érdemelje is ki. S aztán meg látom, mit lépek legközelebb. Ha közben megint rám támadnak, rutinosan iktatom ki a lényeket.


"No mercy, no mercy
No mercy, no mercy
Are you ready for the devil?"



Are you ready for the Devil?:
 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Michael...


Mission Dolores Park - Page 3 Tumblr_onkm3o5ntt1vn2lb7o8_r1_250
☩ Történetem :
☩ Reagok :
88
☩ Rang :
Első Arkangyal
☩ Play by :
Keanu Reeves
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 03, 2018 3:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Kuprit csapat Reign of the Dark  • Credit:
Ablakból kitekintve, a várost elöntötték valamiféle lények. Szemem kikerekedik. - Faye! - Mondom, majd sietős léptekkel haladok a testéhez. Eltűnt, a pecsétet feltörték, neki nyoma veszett. Fejemhez kapok, és egyre idegesebb leszek. Sikoly mindenhol. Nem szabad ezzel foglalkoznom jelenleg, amikor a város bajban van. Hosszú hosszú, ideje nem vettem elő angyal pengém már a harchoz, itt az ideje.

Szárnyaim kibontom a teraszon, s vetem le magam a mélységbe, s sietek a hang irányába. A park, ahol találkoztam a különös harcossal, most vérengző csata mező lett.
Az út lassan kezd el repedezni az emberek lába alatt, sikoly egyre hangosabb, s hangosan. Az elmémbe mar a fájdalmuk.

Hirtelen merülők alá, s kapok el pár embert, s igyekszem biztonságba tudni őket, ha sikerül. Majd megjelenek lucifer mellett, ki iránt most nem érzek más csak megvetést. Szemem tüzel, ahogyan rá pillantok a hamisan ígért ördögre. Hiába a szó, nem ért semmit. Azt ígérte, segít megfékezni Amarát, de ő helyette, ahogyan a kémeim jelentette más dolga van, emberi dolga, mire most ebben a káoszban nem érünk rá! Még két alakra leszek figyelmes, s mérem fel őket. De ja vu érzés kerít hatalmába. Még is kik ők, s miért érzek így. De mi ez? Pillantok a lényre, kinek tekintette átváltozik, s rúnák villannak fel. De nincs időm gondolkodni, hiszen támadást indítok, s pengémmel a fenevadak húsába döfök.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Mission Dolores Park - Page 3 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 03, 2018 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Kuprit csapat Reign of the Dark  • Credit:
A lények ügyet sem vetnek sem Ruben, sem Athan szavaira továbbra sem. Koszos nem hallgat újdonsült gazdájára - aki mellesleg nem vele egymagas. Bár kissé szeleburdibb és ostobább, mint a társai, de még így is legalább három, négy méter magasságú lehet. Ahogy társai is.
Haladnak előre, egy irányra. Szimatot fogtak és semmi és senki sem állhatja útjukat. Amíg meg nem akasztják ebben őket, addig senkinek sem ártanak.
Nem célzottan. Az eléjük kerülő embereken áttaposnak. A pecsét mit sem használ nekik, s az Ördög maga is meglepődik ezen.
Koszos bűze egyre elviselhetetlenebb, a környező emberek is érezhetik. Még a Fényhozó orrát is megcsapja és maga sem képes elviselni. Olyan szörnyek ezek, melyeket még sose látott, sose tapasztalt, és amelyek különös érzékkel vannak rá is. Mintha nem lenne más itt… csak egy egyszerű halandó.
A szörnyeket nem zavarja, hogy a felek leállnak beszélgetni, tán ettől rémülhetett meg Chloe? Három golyót ereszt Koszosba, a fegyver hangja megcsapja a sejtelmes éjszaka sikolyokkal teli egyvelegét. A lény megrázkódik, de mielőtt még a földre hullanak, hirtelen válik hamuvá. Finom porszemként végzi San Francisco koszos utcáján.
A többi lény hirtelen megtorpan. Halott társuk felé fordulnak. Vicsorogva fordulnak a nő irányába, ki megölte őt. Szemük immár vérben forog az éjsöstét éjszaka sejtelmes fényében pontosan lehet látni ezt. Az egyikük felemeli ősrégi buzogányát és rohanva közelít a nő felé. Csakhogy mire odaérne a magasba röppen. Még így is sikerül lábszárát enyhén megkarmolni.
Mindeközben Koszos helyén a hamukupac elkezd növekedni. Víz és por keverékének tűnik a massza, mely kirajzolódik az éjszakába. Emelkedik, egészen egy méter magasig, ahol megáll. Nem lehet kivenni semmit sem belőle, hogy mi lehet, vagy ki lehet az. A massza hirtelen megremeg és kettéválik. Innentől kezdve pedig alig pár másodperc és már két bűzölgő, ostoba lény áll szemben Luciferrel és az emberekkel. A lények vérre szomjaznak. S mivel nincsen más…
Luciferre és az emberekre támadnak.
A hátsó sorba az egyik lény szeme hirtelen válik méregzöldé. A vicsorgást abbahagyta, mancsát előre kinyújtja. Tenyere felett méregzölden ragyogó pecsét sejlik fel. Az utca betonja lassan kezd el repedezni az emberek lába alatt. S alatt… Mintha lávatenger helyezkedne el. Az emberek sikoltva próbálnak elmenekülni, de folyton folyvást visszazuhannak a töredező betonon. A föld enyhe remegésétől képtelenek előre haladni. Ezt mind a három delikvens is megérezheti. Nekik is nem kis energiabefektetésükbe kerül, hogy talpon tudjanak maradni. Athan és Ruben elméjében ismerős nyelven szólal meg valaki. Ugyanakkor, amikor a zöldes fény is felsejlik. A szörny hangját hallanák a fejükbe? Ismerősek az igék, amiket skandál, egykor ők tanították az embereknek. Ma már képtelenek rá, de ez a szörny mágiát használna?
A mai világba?
Lehetséges lenne mindez?


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 9:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Mielőtt bármit is felelhettem volna, Lucifer jelent meg a színen, s ölelését érezhettem magamon... azaz hogy magunkon... ami rögvest igencsak meg is lepett még a sokk közepette is... de még fele annyira sem, mint a következő pillanatban elmémben felcsendülő hangja bátyámnak... amint megkért, hogy... menjünk el... hogy vigyem el a hölgyet, aki az imént megmentett engem egy fájdalmas balesettől.
Igaz, szívem szerint nem hagynám őt itt, szemeim könyörgőn lestek rá egy pillanatig, még ha tudtam is a "lelkem" mélyén, úgysem jönne a kedvemért, ha egyszer maradni szeretne... Bár talán ha ez a hölgy kérné... de nem tudom... azt sem tudom, milyen a kapcsolatuk, hisz... valami nyilván van köztük, ha más nem, barátság, különben bátyám nem kért volna, hogy vigyem el őt... bár ez alapján pokoli erős barátság lehet...
Mélyet lélegeztem, és ahogy elsandítottam a messze fel-felbukkanó borzalmak sorára... bólintottam egy aprót Lucifer felé, jelezve neki, hogy megértettem kérését, s szó nélkül engedtem szabadjára szárnyaimat, melyek a következő pillanatban szétterültek a hátam mögött. Azután közelebb léptem még egy kicsivel a nyomozónőhöz, és egyik kezemet a dereka köré csúsztatva, magamhoz öleltem, majd kecsesen elemelkedtem vele a talajtól. Hogy ne hozzam rá teljesen a frászt, lassan, egyenletesen emelkedtem fel a levegőbe, hogy aztán elrepüljek vele a messzeségbe, de mindenképp erősen fogtam magamhoz, hogy ha kapálózni, ellenkezni is kezdene esetleg, akkor se ejthessem le...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Mission Dolores Park - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 30, 2018 11:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☠️ i like chaos

Egy angyal, az ördög, a halandó és a szörnyetegek
szószám: 1123 • Credit:

 
- Csak szeretnélek emlékeztetni, hogy te indultál meg ezután a szörnyeteg után – bök Koszos felé hanyag mozdulattal. Rubent lenyűgözte teljesen, őt magát annyira csupán, hogy mélységesen irigy, hogy nem az ő kreálmányai, hiszen épp az imént látta, mennyire hatásosak azok a fogak, de hogy ennyire rajongana.. Nem, ahhoz több kell, hogy őt ennyire elragadtassák, ha lehet azt mondani, finomabb kissé az ízlése, már amennyit volt ideje magába innia a szabadulás óta. Folyamatosan tanul, és felfedez, figyelme kapkod, és minden egyes pillanatban keresi a jobbat. Ezek a lények azonban páratlanok, balga módon azt hitte, egy kicsit, legalább ez a maroknyi egy kicsit az övéi lehetnek. Mordulva rázza meg a fejét, hogy elhessegesse az egészet, elvégre tudja milyen Seth, tudja milyen irigy és felfuvalkodott. Majd pont ezt engedi át nekik? Hah.. Fel kell ébrednie. Végtére is, megold ő mindent egymaga, ha ezek körülötte lerombolnak minden mást, könnyebb dolga akad. Ennyivel is.
- Talán félsz tőle? A fivérünk, nem Isten. Hadd menjenek oda a kutyái és nyalják körbe. Nem értem én ezt most. Igen, össze voltunk zárva, igen, nem kedveljük mert egy pöcs – emeli ki az újfajta sértést, amit eltanult a mai kor emberétől. - ..de ha ő ott lesz, meg ezek a dögök, történni fog valami és én nem akarok kimaradni. Hidd el, te sem. Szusszanj egyet, nyugodj meg és ne pörögj ezen. Felesleges körök.. Miről beszélsz? Nem olyan család vagyunk mi.. - legyinti le és valóban, ő nem áll meg, nem gondolkodik el azon, hogy visszamenjen-e abba a koszfészekbe, és leüljön, várja a csodát és kihagyjon egy ilyen „kalandot”. Ahh, nem, az nem ő lenne, de nem haragszik meg, ha Ruben mégis másképp dönt, elvégre azt nem mondhatja meg neki, mit csináljon és mikor, sosem volt ő a parancsnok, akármennyire is harcolt érte korábban, vagy csak felvetette. Ez nem neki jutott, úgy tűnik, és ez hozta is a kreativitást, megoldott mindent úgy, ahogy csak nem szégyellte. Ha most egyedül kell követnie a szörnyeket, nem ijed meg, több kell ahhoz, hogy feltartsák úgy istenigazán. Végül testvére sem mond le az élvezetről, vagy épp arról, hogy legalább amíg oda nem érnek, Koszos az övé lehet és játszhat vele. Nem siet, de így is előrébb kerül, ahogy Ruben ide-oda ugrál a dög után, követi, próbálja visszaterelni a többi mögé, a „sorba”, azonban a lény makacs és úgy néz ki, nincs is ki mind a négy kereke. Zsák a foltját? Azt mondják, nincsenek véletlenek, és talán ez is egy ékes példája lehetne, ha figyelne rá valaki rajta kívül öt másodpercnél tovább. Nem mintha zavarná, tekintete messze jár, jóval előrébb, mint ahol lábai. Kíváncsi, türelmetlen és izgatott, mondhatni rég érzett igazán ilyet, de az igencsak megközelítette, amikor tudatosult benne, hogy kiszabadul, ez viszont mégiscsak más helyzet, itt az élet sötétebbik oldala kap szerepet. Úgy ahogy. Ő maga sosem volt a legvérmesebb, mégsem utasította vissza azt, amikor arra került a sor, vagy épp kedve azon vizekre sodorta. És lám, akármennyire volt a napokban jámbor, mindig megtalálja a sorsa. Eközben hallja Ruben hangját, ahogy próbálkozik a szörnyeteg idomításával, ám annak fontosabb a hasa, mint akármely feladat. Úgy néz ki, minden családa kell a lázadó, vagy épp más, mivel fajtársai ügyes sem vetnek egy szemetesre, vagy bármi másra, mintha meglennének babonázva, úgy rohannak előre és szinte már-már habzó szájjal keresik teremtőjüket. Egy hosszas sóhajjal csóválja meg a fejét, és az ég felé tekint, de ez már csak a megszokás hatalma, a köd még mindig ott ül körülöttük, nem moccan és még szél se lebben, nehogy egy apró ponton elfújja azt. Talán ha tenne róla.. De nem, nem fecséreli erejét ilyesmikre, tájékozódik, amennyire csak érzékei kisegítik.
- Hát nem, de legalább megpróbáltuk. Addig ne fájjon a fejed, ameddig nem téged akar darabokra cibálni, a többit meg majd elintézzük a magunk módján – biztatja a másikat, hogy ne legyen borúlátó, akkora nagy gond nem adódik abból, ha nem ők fütyülnek majd a dögöknek. Már így is elég nagy galibát okoznak, ha jól hallja, meg őszintén.. ha parancsolna nekik, nem mennének ilyen vehemensen a valami felé, egy helyben állnának, és ki kellene találnia, mégis mit akar kezdeni egy seregnyi vérebbel. Egyelőre, mégis ez a hely kedvezőbb.
Ahogy haladnak előre, úgy pillantja meg ő is az égen pihenő jelet, amely se nem a Hold, se nem valami csillag fényes ragyogása. Nem csak Koszos áll le megbámulni azt, az ő tekintetét is az égre függeszti, kutatva figyeli a vörösen izzó pecsétet, és ajkára apró vigyor ül ki. Hát, tényleg nem egy unalmas este elébe néznek..
- Az nem egy rajz, hanem egy pecsét. Méghozzá.. - okoskodna máris, hogy mégis mivel állnak szemben, amikor is nevét hallja, de nem Ruben ajkairól származik. Megtorpanva, érdeklődő tekintettet fordul a hang irányába, és olyan arcot pillant meg, akire nemigen számított, kevésbé, mint Seth érkezésére. Ez már mindent meg is magyaráz
- .. az ő pecsétje. Üdv, Lucifer – biccent felé, láthatóan mutatva azt, hogy nem az első pillanatot éli meg  a találkozásnak. - Ő itt a fivérem, Ruben. Ruben, ő itt Lucifer, a Fényhozó. Vagy ha jobban ismeretes számodra, íme, az Ördög maga – ejti meg az apró bemutatást a két félnek, miközben mellettük tovább menetelnek a lények, nem érdekli őket holmi bájcsevej, vagy épp mentőakció, sem holmi pecsét. Nagy bűverője lehet Sethnek, ha ennyire képes egy célhoz tartani a kis szörnyeit.. Az éjszaka vészterhes nyomása és a vér fémes illata lengi körbe őket.
- És a két bájos hölgy.. - fordul most feléjük, egy pillanatra, arcán mintha barátságos mosoly ülne, de ez talán csak a látszat. Minden rezdülésre figyel, akármelyik készülne támadni, ő nem lesz rest védekezni.. vagy épp viszonozni. De csak feszült helyzet, semmi több.
- Mi micsoda? - ráncolja finoman a homlokát. - Ha arra gondolsz, odafent, akkor tudomásom szerint nem. Hacsak nem egy másik testvérünk nem mesterkedik, de nem érzem a közelben.. Ezek a.. kedves kis lények is vélhetően odatartanak, csak épp a finom illatok és a fények erre terelhették őket. A pecsétet valami bizonyára elgyengíti, így nekünk sem akadály. Megyünk is, az út végén ott pihennek a válaszaink.. vagy épp akit keresünk. Ez még nekünk is új – ha Ruben nem mond mást, egyelőre ez is elég magyarázatnak. Valóban nem tudja, mit hoz az út és ha a halandó az útjukba állna.. Nem biztos, hogy szerencsés dolog lenne az Ördög haragját megtapasztalni, és reméli, ezzel a másik sincs másképp. Örül, hogy nem Kisa van mellette, ő biztosan a harcot választaná.
- Mellesleg mi volt az a csattanás nemrég? - utal itt az autóra, melynek hangját most hallhatta először, és melynek csattanását a köd csak hangban juttatta el feléjük. Kósza lépést intéz a pecsét felé, mintha attól tartana, őt már nem engedné át, vagy már nem is akarna menni. Fivére felé pillant, majd végül azokra a hölgyekre, akikre Lucifer utalt.
- Nos, gondolom nincs senki ellenére.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 30, 2018 8:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Elrohanok Lucifer mellett. Most nincs idő magyarázkodni. Az emberek tajtékoznak, a pánik szaga úszik a levegőben. Nem tudom mitől rémültek meg ennyire de fejvesztve menekülnek a színházból, egymást eltaposva hömpölyögnek ki. A lány éppen az autó elő lökődik én pedig cselekszem ahogy hirtelen jónak látom. Rohanok és ellököm az autó elöl ami dudálva száguld el mellettünk. Nem sikerül megőriznem az egyensúlyom és eldőlünk az emberek tipró lábai között. Szorítom a lányt magamhoz, főleg a fejét nehogy eltapossák miattam közben igyekszem visszanyerni a józan eszemet.
-Mi történik itt, mi ez az egész? - kérdezem túlkiabálva a tömeget. Ujjaim kutatják a jelvényemet, de amint a magasba emelem éles fájdalom nyilall a karomba így az visszazuhan. Remek. Lucifer segíts! A lány felpillant a pecsétee és furcsa érzelem suhan át arcán. A rémület mellé egy cseppnyi... Öröm? Értetlenül nézek rá mikor Lucifert kezdi emlegetni. Honnan...ismeri? Ki ez a lány? Az első sokkból flocsúdva habogva válaszolok neki.
- Lucifer...ő...itt van a parkba! Miért mi folyik itt? - körül nézek, a lábak sokasága egyre csak nő és az emberek most még jobban káoszt teremtenek, semmit nem látok vagy hallok amiből kiderülne mi történik ebben a pillanatban. Fel kéne állnunk, el kéne jutnunk Luciferhez. Igaza van a lanynak ő tudna segíteni, ő biztos tudja mi ez az egész... Egy ember felén rohan. Csak ne taposs el!! Behunyt szemmel hajolok a lányra hogy védjem a fejemet és őt is. Érzem a pánikot felkúszni gerincemen. Nem... Nem pánikolhatok be!
- Remelem mindjárt ideér...és... és kitalálunk valamit! - igyekszem nyugodtnak tűnni, hogy a lány is csillapodjon. Trixie...Kucifernek Trixihez kéne mennie...sokkal nyugodtabb lennék ha tudnám mi van otthon, remélem Maze otthon van vele....adja Ég, hogy otthon ne legyen ez a káosz!
- Rendőr vagyok...meg kéne a tömege... -Lucifer jelenik meg mellettünk és térdre veti magát majd azzal a lendülettel mindkettőnket magához szorít. Döbbenet ül ki arcomra. Ki ez a lány?! Megnyugvás árad szét bennem. Mostmár biztonságban vagyunk! Felszisszenek ahogy megszorítja a karomat, homlokomat a vállának támasztom.
- Jól vagyunk... Mi ez az egész? Lucifer?! - lassan felemelkedik mellöllünk és az utca felé fordul. Sötét árnyak suhannak el előttünk. Nem tudom kivenni a ködben mik azok. Aztán nem messze tőlünk gurgulázásba fúló halálsikoly harsan fel. A hang irányába kapom a fejem. Egy szőrös szörnyeteg tépi le a halott férfi karját. Meghűl bennem a vér. Egy pillanatra a szörnyeteg farkasszemet néz velem.
- Ez meg mi!! LUCIFER VIGYÁZZ!! -sikoltom és felpattanva a lány mellől előrántom fegyveremet és a következő pillanatban már repülnek is a golyók a dög felé. Eltalálom, mind a háromszor, a dög pedig megrázza magát majd fuldokolva elvágódik. Mik ezek... Mi ez a szörnyeteg! Luciferhez fordulok aki két férfivel beszélget mintha mi sem történne. Rettegve nézek körül. Nincs annyi golyó ahány dög ólálkodik körülöttünk. Maze és Trixi remélem jól vagytok!! Ép karomat nyújtom az ismeretlen lánynak hogy fel tudjon állni ő is!
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 28, 2018 4:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next




Rejtély a Ködben
Szívem hölgyei & Jómagam
──────────── ────────────

"I've got that lightnin' inside me
Son of a God
I'm like a titan that's risin'
Oh just you watch
I'm steppin' into fate
There is no time to waste
I've got that lightnin' inside me
This is how legends are made!"

Masszívan kezd terpeszkedni az Ördögpecsét, a karmazsinvörös arkangyal-pecsét a sűrű ködbe fulladó városrész fölött. Jelek, szimbólumok egyvelege s köröké, melyek hirdetik a szakértő szemnek, hogy hozzám tartozik. Nem tartott soká megtalálnom a nyomozó alakját a sötét fák között s nem haboztam, hogy védelmére keljek. Mit sem ér a revolver és a fém pisztolygolyók az ilyen esetben. Nem árt, ha van ördög a "háznál". Azzal a szándékkal jöttem ide ezen a kicsit sem átkozottnak tűnő estén, hogy kiragadjam őt és a húgomat ebből a rémálomból. Bármi vagy bárki is okozza ezt, nem hagyom, hogy kifogjon rajtam! S mivel nekik, a szívem hölgyeinek kedvesek eme halandók, hát megvédem én őket a kedvükért. Úgy se tudnám egyiket sem elcibálni, amíg a pórnép itt jajveszékel, mint a mérgezett egér. Hallom a nyomozónő hangját magam mögül, ahogy elfúl, még sem nézek rá. Pusztán nyugtázom, amit mond. Míg meg nem áll mellettem s le nem kényszerülök nézni törékeny alakjára. Szavai mélyen megérintenek. Leheletnyire összevonom szemöldököm, biccentek s ő már szalad is tovább, én pedig meredek utána, ahogy elveszik a ködben. Csakhogy nem csak ő...ahogy fel pillantok a sátáni pecsétre, az nem pulzál oly intenzíven, ahogyan kellene. Egyre jobban ráncolom homlokom. Mi a pokol...?
Pásztázom az eget és a pislákoló vörösségben úszó-derengő alakokat a ködben, talán válaszok után kutatva önkénytelen, mikor durva dudálás és autógumi csikorgása sérti meg fülemet. Fejemet a hang irányába kapom. Minden vér kiszalad az arcomból, mikor rájövök, pont abból az irányból jött a hang, amerre Chloe elszaladt. Pecsétem, bár valamiért nem teljes erejében, de az égen marad s én szárnyak híján gyalogosan rohanok a vakvilágba, eszeveszetten. Ellököm azt, aki az utamba áll, a sipítozó, idegesítő emberi lényeket, akik most csak akadályoznak célom elérésében. Mit sem törődve azzal, hogy esetleg megütik így magukat, átvágok a színházból kitajtékzó csőcseléken és fekete tekintetemmel vadul keresem a detektívet, na meg persze a kishúgomat. Megállok egy pillanatra, idegesen zihálva, mindig is temperamentumos voltam. Szinte azonnal megakad a szemem a kettőn, ahogy a földről próbálnak feltápászkodni. Megkönnyebbült sóhaj szakad fel mellkasomból és már ott is termek mellettük. Hevesen ölelem a két nőt magamhoz, ahogy fél térdre esek mellettük. Pár másodpercig nem szólalok meg, majd kissé eltáválodok és a szemükbe nézek, a két, szikrázóan világos szempárba a magam kátrányszín íriszeivel.
- Hála Atyámnak, jól vagytok mindketten!
Ismét szentimentálisan magamhoz rántom a két törékeny testet, mint a semmit, hogy aztán rövid idő múltán lazítsak ölelésemen és lefolyjanak karjaim hátukról, akár homokszemek a homokórában. Egy szolid mosolyt küldök a hölgyek felé, de nem tobzódhatunk tovább egymás szeretetében, mert tömeget észlelek közeledni. Nem is akármilyet...különös lényeg lepik el az utcákat és iszonyatot hoznak magukkal. Rossz előérzetem támad, így rögtön húgocskám felé fordulok és mélyen a szemébe nézek, de csupán a fejében szólok hozzá: " - Uriel. Itt valami nagyon nincs rendben, érzem. Nem tudom mi folyik itt, de veszélyben vagytok. Vidd el a nyomozót innen, amilyen messzire csak lehet! Az első a ti biztonságotok. Majd később talákozunk és mindent elmagyarázok!" Szólok hozzá, hiszen a két nő most látja először egymást és minden feje tetejére állt.
Lassan állok fel Uriel és Chloe mellől, ahogy a csapat felé fordulok, a mögöttem kuporgókat védelmezően. Miféle lények ezek? Két férfi alakja kezd kirajzolódni, de először a körülöttük és előttük szaladó szőrös szörnyecskéket szúrom ki, nem is lehetne nem észrevenni őket! Valamit az orrfacsaró bűz sem mellékes, mintha valaki szemétben fürdött volna...Bozontos-rémes masszaként árasztják el az utcát, iszonyatot hozva az így is páni félelemtől reszkető emberekre. S mit érzek én, midőn rájuk nézek? Zavarba ejtő a válasz...hiszen ahogy megpillantom őket, rögtön üszkös szívembe lopják magukat! Míg a halandók a kiscicás videóktól olvadoznak, addig az ördög az ilyen pufók bestiáktól! A Pokolban is van pár különös, állati szerzet, de egyik sem ilyen kedvemre valóan cukorfalat, mint ezek itt! Hiába, a Pokolban való több évmilliós pácolódás kissé csiszolta az angyali ízlésemet. Tökéletes háziállat lenne egy ilyen...el is képzelem ahogy olvasgatok a lakosztályom bőrkanapéján, egy ilyen "pokolfajzat"-sajnos nem azok, akkor lenne nekem is!-az ölemben lehetne és dédelgethetném szabad kezemmel, mint vénasszonyok a perzsa macskákat! De túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen, nemde? Az személy szerint nem igazán foglalkoztat továbbra sem, hogy járványként sújtják itt a népeket, nekem kell egy ilyen háziállat! Hogy lehetne befogni egyet? Amint ezen töröm a fejem, ignorálva a sikolyokat és jajveszékeléseket, hát nem ismerős arcot pillantok meg?!
- Athan?!
Kérdem, ahogy a két pasas immáron kivehetővé válik a lényecskék és a köd gyűrűjében. Először elkerekedett szemekkel bámulok rá, a fiúra, akivel a múzeumban találkoztam a napokban s aki a szőrös izékhez hasonlóan fekete szívembe lopta magát esztétika-éhségével s egész lényével. El is vigyorodok ahogy közelebb érnek. A másik fickó fogalmam sincs, hogy ki, de azért szét tárom két karomat.
- Hát Hell-Oh, ismét, barátom!
Ördögi mosolyom villantom az összes, szikrázóan fehér fogammal. A "csöpp" fenevadak közben pofátlanul hatolnak át a védőkörön, mire kissé meglepetté válik arcom és szemmel láthatóan nem tetszik ez nekem. Hátra fordulok, hogy biztosra vegyem, elszaladnak a mögöttem levő fiatal nők mellett, majd ismét vissza a jövevényekre.
- Ezt-ezt most hogy csinálták?
Szegezem kérdésem az uraknak pusztán érdeklődésből, hiszen a mágia mindig is a kisujjamban volt, szóval az önérzetemet bántja, hogy ezek a "kutyuskák" úgy hatoltak át a pecsétemen, mint a semmin. Ilyen ugyanis még sosem fordult elő. Ekkor megszólít az Athan oldalán ácsorgó férfiú, amint látom neki is jó a kedve.
- Hát tényleg elég büdös, meg kéne fürdetni. Nem?
Kérdezem ahogy a pacák melletti szutyok-gombóc felé intek, majd derűsen felelek szavára.
- Semmi gond, én szívem szerint átengednélek titeket, ha a húgomat és a nyomozót békén hagyjátok! De ha halandókat akartok trancsírozni, akkor ez a két vérmes nőszemély nem biztos, hogy osztozni fog a véleményemen.
Felelem zsebre dugott kezekkel és szemmel láthatóan felhőtlen hangulattal. Nos, igen, elég szeszélyes vagyok.
- Ó, ja és Lucifer volnék!
Jut eszembe a bemutatkozás Athan barátjának, aki még nem ismer.
- Mellesleg merrefelé tartotok?
Érdeklődök lelkesen, semmi fenyegetés nem érződik sátáni lényemből, amíg az általam védelmezett két hölgynek egy haja szála sem görbül. Pusztán a lényemhez tartozó, sötét s erőteljes démoni energiáimat érzékelhetik, ha elég jó a szimatuk.

"I'm crankin' up on the throttle
Victory is mine
Show you the harder the battle
The harder I fight
I've come too far to quit
Step back I'm goin' in
I'm crankin' up on the throttle
This is how legends are made!"




Aláfestésnek:
 
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 9:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Oh look! Puppies!

Kalandorok
zenei aláfestés • szószám: 1175• Credit:

 
'Egy dolgot szerintem azért még beszéljük át, bár már tudom, hogy egy kicsit késő van hozzá, mert te már teljesen lázban égsz és ha most azt mondanám, hogy forduljunk vissza, akkor kiröhögnél és azt mondanád, hogy menjek vissza egyedül, de mégis... ennek az útnak azért lesz egy vége, mert gondolom Koszos és a testvérei megtalálják az eredeti gazdájukat, amitől nekem a szívem apró darabokra fog törni, hogy a drágaságom más szeret és nem engem, de erről majd beszélünk akkor, most viszont egyenesen Sethez sétálunk, aki ugyanúgy, ahogy a többiek, szinten nem a szívünk csücske. És ha már odaérünk, akkor kelleni fog a sok fölösleges vacakolás, amit az emberek csinálnak, amikor valami kellemetlen helyzetből akarnak kiszabadulni gyorsan, mégis kíméletesen, hogy a másik ne legyen megbántva. Tudom, hogy mi amúgy sem vagyunk azok a kíméletes típusok, de muszáj odamennünk? Áh mondjuk beszélhetek én itt neked, amikor már egészen az orra elé akarsz állni és elküldeni a... jó, nem szóltam.' - legyintek egyet, amikor látom, hogy arcára a mosolyt nem én és kissé ügyetlen okfejtésem okoztuk, hanem az, hogy végre történik valami igazán vérfagyasztó, amióta kimásztunk a ládából, mivel testvérünk szörnyei semmiképp sem annak az előjelei, hogy valahol a városban éppen születésnapi zsúr van készülőben. Tekintetemmel végig kis bamba korcsomat követem, akivel a többiekkel ellentétben tényleg nincs valami rendben, mert bár valóban Seth nyomára akar bukkanni, mégis néha érdekesebbnek találja az utcai szemetes tartalmát és úgy tűnik kiváltképp ízletesnek találja a maradék ételeket, főleg a szemét között meglapuló félig oszlott döglött patkányt, de kitűnően elszórakozik azzal is, hogy a sörösüvegből távcsövet csinálva, az üveg száján keresztül próbálja szemlélni a világot, csak sajnos az üveg vastag talpa miatt semmit nem lát belőle. Ez kell Sethnek, komolyan? Egy ilyen ügyefogyott szörny? És ezzel még enyhén fogalmaztam, mert amíg a többiek hűen követik teremtőjük szagát, ez megáll falatozni és nézelődni.
'Gyere már, mert lemaradunk a többiektől, ha megállsz minden kukánál enni. Különben is meghízol, lassú leszel és annak őfelsége nem fog örülni.' - válok ki a tömegből és lépek oda a velem közel egy magas, sőt még kicsivel talán magasabb szörnyhöz a soron következő fekete lyukacsos kuka mellé, aminél hála a szentemnek már halomban áll a szemét, újságpapír hegyek, ételes dobozok, salátalevelek, rajta csótánnyal, de a hangyák sem ülnek tétlenül és az apró fekete sereg úgy gyűlik a kiszórt szemét köré, mint a szegények az ingyen ételt osztó asztal köré. A sötét éjszakába éles vágásként hasítanak a sikolyok és a nem is túlságosan távoli pánik hangjai, mindezek mellé groteszk módon csatlakoznak az üres fémdobozok reccsenései, ahogyan Koszos egyetlen roppantással darázsderekat formál nekik, majd a földre hajítja őket az amúgy is koszos járdára. Aki a nyomunkra akarna bukkanni, annak csak furfangos módon a hátrahagyott szemét vonalat kell követnie és rögtön szemtől szembe nézhet velünk. Az állat anélkül, hogy bármit is reagált volna arra, amit parancsoltam neki, füle botjának mozdítása nélkül ugrik fejest a következő szeméttárolóba, ami attól, hogy ezt a mutatványt valóban bemutatta és kivitelezni szerette volna, súlyának köszönhetően azonnal leszakad és a hengeres test útnak indul körbe körbe, , amíg az állat meg nem unja, vagy el nem szédül és sikerül megállítania. Orrnyergemet egyre erősebben masszírozva gondolkozom azon, hogy lemondok újdonsült kedvencemről, mert egy agyilag sérült példánnyal sajnos nem tudok mit kezdeni, még akkor sem, ha oktatnám.
'Khm... gyere már, te kukabúvár!' - adom ki ismét a parancsot, ezúttal már a saját nyelvünkön, amit az állatnak meg kéne értenie, de egyre csak erősödő szaglászás hallatszik a szemetes mélyéről, majd ezt követően hangos, nyállal bőségesen megáldott csámcsogás. A jó szívem az oka annak, hogy nem hagytam még magára, így csak fejemet lemondóan csóválva intek egyet, mire a szeméttároló nagy sebességgel lerepül az állatról és magára hagyja azt, teljesen beborítva szeméttel. Ha elkezdek számolni fenyegetően háromig az nála is be fog válni? Leánál mondjuk beszokott és utána egyből elmegy fogat mosni, meg fürdeni, leül vacsorázni, na de hogy egy szellemileg visszamaradott lénynél beválna - e, az megint más kérdés. Elkeseredett sóhajjal nézek a többiek után, akiket kezd lassan elnyelni a teljes sötétség, majd vissza az együgyű négylábúra és úgy döntök lemondok szülői felelősségjogomról és sietős léptekkel zárkózom fel ismét Athan mellé. Eltaposnak mindent, semmire nincsenek tekintettel, olyanok, akár egy nagy, randalírozó csőcselék. Akik még élnek, mert nem rúgták őket odébb ezek a monstrumok, vagy nem kerültek a lábuk alá, azok reszketve próbálnak elhúzódni előlük, vagy elbújni, ha van még hová, de a legtöbben vagy pórul járnak, vagy mondhatni megússzák egy karcolással, a vágás pedig azon nyomban elkezdi fertőzni a környező felületet és üszkösödésnek indul az illető.
'Szerintem ezek nem fognak ránk hallgatni akkor sem, hogyha nem maradna más választásuk, legalábbis Koszos nem tette. Szóltam hozzá így is, a saját nyelvünkön, de oda sem figyelt rám. Nem bántanak, de sosem leszünk mi a gazdáik, ami azért fog nekünk még némi fejfájást okozni, lássuk be.' - világosítom fel Athant, még mielőtt bármi meglepetés érné őt a kis túránk során, mialatt egyre közelebb érünk a sikoltozások és hatalmas pánik forrásához, a színházhoz. Nocsak, nocsak, itt mi történt? Hümmögve nyújtogatom a nyakam, hogy jobban lássam a probléma forrását, de Seth ölebei úgy húznak el mellettünk, egyenesen a tömeg felé, mint egy hatalmas bivalycsorda, a tömeg pedig úgy rebben szét, mint egy seregnyi galamb, legalábbis a legtöbbje nem önszántából repül fel közel három - négy méter magasra és zuhan onnan vissza szárnyak hiányában. Szisszenve, nyakamat kissé behúzva lépem át a legszebb öltözékét és némi ékszert viselő hölgyet, aki szárnyaival szintén megjárta és előttem csapódott be a betonba.
'Pardon!' - szólok vissza, hátra sem pillantva és úgy tűnik elérkeztünk az első állomáshoz, még mielőtt Sethez érnénk. Mi az ott fenn az égen? Valaki rajzolgatott? Szemöldökömet összeráncolva teszem zsebre a kezeimet és szimatolok fintorogva a levegőbe. Fúúúj, Koszos! Orromat befogva nézek magam mellé és a szemét enyvtől csatakos ebre, aki lihegve áll meg mellettem és figyeli megbűvölve a bíbor szín jelenséget az égen. Hát ha máshogy nem tudjuk felvenni velük a harcot, már ha kell, akkor bevetjük ellenük Koszos szagát és rögtön mehetünk is a dolgunkra.
'Húha, itt valaki nagyon szépeket tud rajzolni.' - szólalok meg orrhangon a hármas fogatra nézve, majd orromat elengedve nézek szellemileg sérült kedvencemre, utána vissza a hármasra. - 'Elnézést kérek a szagért, sajnos erről senki nem tehet, de ha átengedtek minket, mi mosolyogva tovább is megyünk, semmi dolgunk veletek.' - mosolyom olyan elbűvölő, hogy akár egy úgynevezett magazin lapjára is illene, de túl kevés valószínűségét érzem annak, hogy ez bármiféle hatással lenne rájuk, kiváltképp a morcos arcú hímegyedre és a nőre, akinek pisztolya van, a harmadik meg olyan riadt arccal néz, mint aki éppen a legrosszabb rémálmát éli át, amiben mondjuk nem is tévedek nagyot, hiszen a mai este mindenkinek a legnagyobb rémálma, még nekem is, mert Koszosért meg kell verekednem a gazdájával. Atya ég, de büdös és ez mindenbizonnyal nem javít az áthaladási helyzetünkön. Fintorogva legyezem magam elől a szagot, de az eb most valamiért csak nem tágít mellőlem, csak áll lihegve és nézi a pecsétet bambán, miközben testvérei úgy szaladnak át rajta, mint a krétával rajzolt ugróiskolán a gyerekek. Egyszer kívánom, hogy bár ne lennél mellettem, de akkor is itt horgonyozol le, jellemző.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Mission Dolores Park - Page 3 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Rejtély a ködben
Kuprit csapat Reign of the Dark  • Credit:
Sötét éjszaka borul a világra, de tán a legsötétebb óra épp San Franciscoba érkezik el. A messzeségbe a Fényhozó nem láthatja, hogy egy város felett miként égnek ki a lámpák, miként száll alá a köd, de egy belső ösztön azt súgja neki, hogy szerettei bajban vannak. Angyal, birtokol minden angyali képességet, így nem tart sokba neki, hogy megérkezzen a városba.
Habár az utak épp felbolydultak és menekülő emberek árasztják el a színház és környékét teljesen más káosz taszítja a mélybe. A sötétség. Az emberek félnek a sötétségbe, ezt tapasztalhatja is Uriel odabent. Lelki szemei előtt szörnyek jelennek meg, de ezek nem mások, mint csak elképzelt látomás. Elméje játszana vele? Vagy ez ennél sokkal több? A sötétben tökéletsen jól lát, ezért is fog ahhoz hozzá, hogy kimenekítse az embereket. Látja, ahogy a karmester menekülés közbe beleszalad a színpad alatti felszerelésbe. Amaz félig leszakad, karját veszti. Nehezen talál utat a felszínig, ahol… Magától csúszik vissza. Az ark csak képzelődne? Vagy ő már sokkal több mindent sejt, mint bárki más? A szörnyek nem érték még el ezt a területet, mégis mindenhol ezeket látja. Három-négy méter magas, fogaikat csattogtató szörnyek. Kezükbe középkorszerű fegyverekkel, balta, alabástrom, kard. Némelyiknél pajzs. De ha jobban megnézi őket, akkor ez nem más, mint a színház kósza árnyékai. A fáklya fénye játszik vele, torzként világítva meg a pódiumot, a boltíves mennyezetet. A sikító tömeget.
Odakint sem jobb a helyzet. Lucifer megidézi pecsétjét, vörösen izzik fel az égen, ám ahogy a nő mellett áll, láthatja, hogy korántsem olyan ez a pecsét, amilyennek lennie kellene. Fénye egyre gyengébben pulzál, fényt alig bocsát ki a ködös éjszakába. Vörösesen izzanak fel ennek hála az árnyak. Amint a detektív elmegy mellette, s ekkor mintha újra erősödne a jelensége, de mégsem. Mintha valami nem lenne ezzel rendben.
Az események pedig felgyorsulnak. Uriel gyorsan az utcán találja magát, Chloe pedig felkapva a testét sodorja az út szélére. Karjuk, arcuk horzsolódik fel az aszfaltnak hála. A magasba ott izzik, halványan, derengőn a piros pecsét.
Mégis képes arra,hogy nagyítsa a pecsétet. Véd. De mi ellen? Az autó dudálva kerüli ki a két lányt, majd száz méter múlva hatalmas csattanás kíséretében állnak meg. A jelenlévők csak a hangot hallhatják, nem látnak el addig. Mégis mi okozhatta ezt? Aki ismerős a környéken, tudja, hogy ez a sugárút egyenes, semmi sem akasztja meg útját.

Két alak jelenik meg a ködben, somolygó arccal ábrázatukon. Mellettük, mögöttük állati jelenségek. Urielnek ismerős lehet. Az imént látta árnyaikat a színházba. Nyugodtan közlekednek, lépteik nem sietősek. Ruben próbálja őket irányítani, vajmi kevés sikerrel. Bármit is mondd nekik, akár Koszosnak is, azok rá sem hederítenek. A jószága egy félresikerült példány, nem szabadna épületbe mászniuk, ő mégis megtette. Azt hitte, hogy szagot fogott, hogy megtalálta a gazdáját, de érzékei csak játszanak vele. Nem hallgat rá, mégis követi a két leviatánt. Bamba egy jószág nincs kedve az ablakon kimásznia.
Odakint vaskos felhők takarják a holdat. A ködből lassan bontakozik ki a két fiú és a legalább tucatnyi lény alakjai. Egyenesen tartanak előre a lények. Azok meg sem várják azokat, kik parancsolnának nekik. Egy uruk van. És őt keresik.
Nem is igazán lehet tudni, hogy ki követ kit. Mennek előre. Mit sem törődve a színház előtt álló rémült tömeggel. A fény. Ez az, mi vonzza őket a sötét éjszakába. A szagok és a fény. Haladnak egyenest tova, elérik a pecsét szélét… És mint kés a vajon, úgy gázolnak át rajta. Nem állítja meg őket, még akkor sem, ha ez Lucifer készítette. Az ördög pecsétje. Nincs rájuk hatással?
Egyelőre nem támadnak senkire, csak haladnak előre. Bárki, aki az útjukba kerül, áttaposnak. Vérük kiserken, sebük széle rögtön üszkösödésnek indul.
A két erővonal megpillanthantja egymást. A lények között ott áll két emberszabású. Kik ők, vagyis inkább, mik ők? Ez az ő művük lenne? Lucifer tudja, hogy nem démonok, az összeset ismeri. De ezek? Nem, de mégis mik ők? Ahogy Ruben és Athan is láthatja a pecsétet megformázó férfit, a földön fekvő két nőt. A színház riadt tömegét.
Mit tesznek hát?


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Mission Dolores Park - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 17, 2018 12:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☠️ i like chaos

Egy angyal, az ördög, a halandó és a szörnyetegek
szószám: 1120 • Credit:

 
- Nem értem, minek ragaszkodsz annyira ehhez a helyhez... Van odakint sokkal jobb, ahova fogod magad és bemész.. -  követi fivérét, aki úgy néz ki, újabb remek ötletet eszelt ki mára. Nem mintha határidőnaplója tele lenne dátumokkal, vagy bármi mással, mégis, nem épp az-az első dolog, hogy leüljön egy doboznyi papír és tábla mellé és játszadozzon. A legutolsó emléke erről a játékról pár hetes, akkor mutatta meg neki először, mi is az, amely őt kikapcsolja és feltölti életkedvvel. Hát, ha lehet őszinte, akkor nem lenne jobban meglepve, ha valami gyilkolászást mutatott volna, nem.. ezt. A szabályokat elmagyarázta, de értelmet továbbra sem lát benne. Miért kell neki kockával dobnia, lépnie előre és megvenni egy olyan házat, amely olyan apró, hogy még egy hangya se férne el benne és műanyagból van? Ennek semmi értelme. Az igazi ingatlanokat nem úgy veszik, hogy kockával dobálóznak és az nyeri, aki először ér oda. De hiába az ezernyi kérdés, nem tudja megingatni Ruben-t ebben, és megint ide jutottak. Ő lelkesen követte, mert eleinte azt mondta, izgalmas dolgot talált, de csak kibújt a szög a zsákból. Sóhajt egyet, amint az ajtóhoz érnek, azt kinyitva mászik be, ő pedig inkább egyelőre csak a küszöbre áll, és finnyás kritikus arcával méregeti a helyet. Nem, valóban nem királyi lakosztály, de még a „megteszi” kategóriát sem teszi ki. Sőt. Ez semmit.
- Nem, nem csodás. Abban a fürdőszobában innen érzem, hogy rozsda van csak, és szerintem valaki meghalt a matracban is. Inkább ülnénk le az utcán! Ott is van fény – mutat hátrébb, arra a helyre, ahol egy árva, rozsdás de még fényt adó oszlop áll. Nem mai darab, de még bírja, a város energiaellátása eléri és épp elég. Maga a hely, a város pulzál, szinte érzi azt az energiát, amely a kis izzókat látja el, vagy épp a hatalmas épületeket. Más városokban, falvakban már rég nem érzi, de úgy néz ki, ezekkel a helyekkel törődnek valamelyest és igenis megkívánják, ami egykoron teljesen átlagosnak számított. Ez a hely a peremvidék, de még így is valamelyest működik, kár, hogy a külsőre már nem figyelt senki sem. Noha, nincs is rá szükség, már senki nem utazik csak úgy, hogy ilyen helyen kelljen aludniuk, ezekre és sok más dologra, amire nincs szükség, nem figyel senki sem. Kár érte, mert akkor nem lenne ennyire kritikus és talán derűsebb hangulatban menne bele a ma esti semmittevéshez. Ruben viszont tényleg hajthatatlan, ha azt mondaná, leég a hely ha bemegy, akkor se tágítana, csak akkor, amikor már a lángok nem biztonságokat. Lepillant a padlóra, mintha attól tartana, ha odalép menten beszakad, és végül átlépi a küszöböt. Most nincs mezítláb és kivételesen adózik a lábán pihenő cipőnek, hogy nem kell a mocskos padlón egy pillanatot sem eltöltenie. Közelebbről sem szebb a látvány, inkább még lehangolóbb, és bár az áram valóban ad fényt, nem lett tőle virágosabb a kedve. Ujját szórakozottan húzza végig az egyik bútoron, melynek hegyén vastag, fekete réteg képződik a porból és a koszból, amit végül nadrágjába töröl. Elkéne egy takarító..
- Be. Ha nem teszem, úgyis becibálsz – telepedik le a székre, amelyet előtte kicsit megrángatott, hogy valóban elbír-e ennyi súlyt, nem mintha anyja olyan hatalmas testet álmodott volna neki. Egy magazinban látott akkora példányú embereket, mint a disznók, és meglepte, hogy ilyenek képesek voltak felülni arra a kerékpárra, amelyet mosolyogva hajtottak egy fénykép erejéig. „Tehetünk az elhízás ellen!” hirdette a magazin, és úgy néz ki, valóban tettek. Ha nem a csodadiéta, vagy épp a mindenmentes hozta meg a hatását, akkor a világvége; a leglassabbakat kapták el először, nincs annyi élelem és máris nem probléma a plusz kiló. Ha ez nem félsiker, akkor semmi sem.
- Leszek az automobillal – adja be a derekát, és elveszi a kis fémvacakot. Első körben a kalappal volt, és bár nem akart belőle nyulat előrántani, ezt még ő is viccesnek találta, még ha Ruben le is korholta, hogy nem veszi komolyan. Míg Ruben pakol, ő kifele bámul az ablakon, és pillanatok alatt változik a felállás. Egyik percben még minden nyugalmas, a másikban pedig kihunynak a fények. Az eddigi semmis arckifejezése érdeklődésbe vált át, megemelkedik a széken és csendre inti a másikat, miközben ő kifelé hallgatózik. Mindenhol sötétség és káosz, valami határozottan elkezdődött. De vajon, mi?
- Ez az ő műve..? A Sötétségé? - suttog maga elé, majd hátratántorodik, amikor a lény pofája pislog vissza rá. Felszisszen, leginkább a meglepettségtől, hogy pont _velük _találja szembe magát. Mindig is tudta, hogy Seth valamit mesterkedett, és mindig is adózott annak, hogy ez nem az ő műve, kicsit irigy is volt, hogy nem az övéi. Hisz micsoda lények..! Persze, üröm az örömben, hogy bár itt vannak, Seth valahol máshol, így csak nézheti, miket művelnek. Ő szedte őket elő vajon..?
- Ruben szerintem ne... - és de, nyúl a kilincsért, kinyitja, és hagyja, hogy betolakodjon. És lám, a vicsorgás helyett csendes pillantás a válasz, fivére pedig már babusgatja is, ő maga pedig úgy nézi őket, mintha szellemet látna, igen csúnyát és csak pillázni képes.
- Nem, nem a tiéd. Hamarosan jön ő is értük, bizonyára.. Nem épp adakozó típus – rázza meg a fejét, majd minden kérés nélkül hagyja ott a játékot, és indul el ő is az új álompáros mellett. Érzi a lelkeket, akik odalent sűrűsödtek össze, és úgy néz ki, a lény is, mert amint szagot fog, már támad is. Nem lehet felróni neki, ők is bizonyára éhesek és mivel iszonyat hosszú ideje nem hallott felőlük, bizonyára rég éreztek friss húst ajkai között. Akármennyire is érdeklődik az emberek és dolgaik iránt, akármennyire is ő volt mindig a békésebb a családban, mégis csak egy szörnyeteg, lelketlen és nem avatkozik bele semmibe. Megáll, tisztes távban, és figyeli, mire képes a bestia. Talán még ajkai szegletében is megbújik egy kis mosoly, és mikor arcára egy adagnyi vörös vért fröccsent az épp marcangoló bestia, ujjaival letörölve, szórakozott arccal nyalja le a még meleg nedűt az ujjairól, mintha csak csokit kóstolna meg.
- Azt hiszem, ez az este jobban fog tetszeni, mint a társas – lép ki ő is az éjszakába, és a vészterhes levegőbe szimatolva szívja be annak fémes illatát. A peremvidéken kiült a halál szaga, kérdéses, mit művelnek a belvárossal. Ó, itt nem maradna, belebetegedne ha nem mehetne!
- Kövessetek – szisszen oda az ősi nyelven a lényeknek, amik a közelében pihennek meg éppen. Felkapják fejüket, és indulnak, amerre ideiglenes „mesterül kívánja”. Sejti, merre indulnak, és ő is sebesen lépked velük.
- A város szívébe tartanak. Vannak ott dolgok, amik vonzzák őket. Érzed te is? - pillant Ruben felé, majd ugyan sokat nem lát, biztos, hogy nem véletlen indultak errefele. Még több élet bújik meg a ködben és a sötétségben, és csak erre vágynak. Pusztítani. Csakhogy, élnek ott mások is, az embereken kívül... És ő felnevet, mintha csak egy jó viccet hallana. Őrült éjszaka köszönt rájuk.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5