Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Yellow Dog, Pennsylvania •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Yellow Dog, Pennsylvania VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 27, 2019 9:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 13, 2018 9:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Lilith & Belial
Don't push me my lady
Zene: City Blues • szószám: 535 • Credit:

Lebiggyesztem az ajkaimat a kérdésére, mintha valami rendkívül mély és fájó pontra tapintott volna vele bennem. Aucs…
- Nos igen, ez a reuma egy nagyon kínzó dolog, és a mozgás…! Ahh, már nem az igazi - csóválom meg a fejemet kiábrándultságot mímelendő, és kivételesen el sem vigyorodom utána, amivel általában a humor tényéről szoktam biztosítani. Ellenben sóhajtva kinyújtom a nyelvemet, hogy elintézhesse rajta a pecsétet, és bár szívesen húznám vissza a számba, játszva a kényes úrihölgyet, ezt a keringőt már én sem szeretném tovább húzni a szükségesnél. Amint a kuss-béklyó a számban, rajtam a sor, hogy letérdeljek a fúria elé. Amennyiben szoknya takarja a csinos virgácsait, hát érzékien felegyengetem rajta, ellenben ha nadrág, úgy kevésbé elegánsan, de annál hevesebben rántom le róla. Ábrázatomon a vágyakozás illúziójával pillantok fel rá, mint egy alantas és szófogadó szolga, aki kizárólag a parancsait várja, ujjaimmal pedig két oldalt a combjaira markolok. Nem mindig a messze híres vicceim a kulcs az idegeinek cincálásához.
- Mondd csak, Liliomszálam, a te kölyökkutya angyalod is ilyen finoman ér hozzád, vagy inkább durván az asztalra szokott lökni, mint egy darab rongyot? - vigyorodok el aljasan, mielőtt a puha bőrre terelődne a figyelmem. Körmöm hegyével elkezdem felvésni rá a pecsétet, minek vonalai a teljesség pillanatában narancsosan felizzanak, égő érzetet hagyva maguk után. - Inkább ne válaszolj, biztos vagyok benne, hogy útmutatóval dolgozik - horkantok fel rosszmájúan, majd eleresztem a nőszemélyt, és felegyenesedek a talajról.
A biztosíték megköttetett, kérdés csupán, ki hogyan fogja innentől kezdve értelmezni az alku rá eső részét? Megöl a kíváncsiság, hogy tudjam, milyen irányban fog kibontakozni a mi kis szövetségünk. Na de ez még a jövő zenéje, ellenben a furcsa kíváncsiskodása és kihátrálása nagyon is aktuális, hiszen éppen most zajlik.
- Ó pedig a mézes madzag egy aljas kis eszköz - billentem oldalra a fejemet, angyali mosolyra rántva közben a számat.  Mindenesetre nem remélek többet ettől a témától, Lilith láthatóan óvatosra veszi a formát, és körültekintőbben puhatolózik - vagy pont, hogy nem - a Lulukával kapcsolatos gondolataimról. Sebaj, lesz ez még így se!
Örömmel játszok alá a terveinek, jelenleg a pöppet sem átlátszó tématerelésének, de hé! Ennek is megvan a haszna, például röhöghetek egy embereset Mammon slamasztikáján. Elgondolkodtató, hogy valóban ennyire retardált az öcsisajti, vagy kitűzte célul a folyamatos lehetetlen helyzetekbe való kavarodás rekordját? Vajon adnak érte díjat? Mert akkor én is benevezek!
- Ó, hogyne. Szoktunk virágot is fonni, néha sütikét sütünk, talán egyszer meghívunk egy partira, bár ez tudod eléggé bensőséges mindig - kacsintok egy nagyot, mielőtt újabb adagnyi röhögés törhetne belőlem ki.
- Huhh! Ha te lennél a felmentő csapatom, akkor nagy szarban lennék. Tekintve, hogy kinyírni érkeztél, tündérkém. Ezt a nemes szándékot sosem felejtem, sokkal romantikusabb, mint a huncut kis éjszakáink - vonogatom meg a szemöldökeimet, de aztán igyekszem koncentrálni arra, amit mondd. Mármint őőő akarom mondani mindig azt teszem, aljas rágalom, hogy nem! Mindenki szégyellje magát!
- Ménész micsodája? Ez valami méh kas? - kérdezek vissza homlokráncolva és az értetlenség összetéveszthetetlen jeleivel az ábrázatomon. - Mit akart Mammon a méhektől, hogy ennyire begőzöltek rá? Biztos a királynőt akarta elcsábítani, hátha azt végre meg tudja fektetni, ha már mást nem tud a földre kényszeríteni - csapok egyet a combomra, megelőzendő a nevetésem feltörését. Huh, ez jó poén volt!
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 05, 2018 8:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Lilith
Don't fuck with my love


Tudom, hogy milyen hatással vagyok rá és ezt sosem voltam rest kihasználni. Egy kígyó mozgásával rendelkezem, amelyik bármelyik pillanatban képes a másikba marni. Hallom a sóhaját érintésem nyomán, lehunyja a szemhéjait, mintha megadná magát, de ismerem már annyira, hogy tudjam ez nem ilyen egyszerű. Ő olyan bonyolult és kiszámíthatatlan. De mégis mit várhatok magától a Káosztól? Egykor imádtam ezt a tulajdonságát, olyan kiszámíthatatlan, ami több kellemes estét eredményezett. Viszont az idők változnak és jobb ha elkerüljük egymást. Pillantását már emeli, megvillantja a semmi jót sem sejtető, szokásos vigyorát, aminek láttán szívesen képen törölném. Miért van az, hogy egyszerre gyűlölöm és vágyakozom utána? Ez szerelem lenne? Esélytelen! A testén kívül semmi se mozgat meg, az is csak a móltban eltöltött közös élvezetes pillanatok miatt van. Hagyom, hadd simítson végig rajtam, hogy végül eltolhasson magától. Ezt egy apró győzelemnek könyvelem el, amit egy apró diadalittas vigyorral jelzek csak felé. Idióta kérdését hallva csak szemeimet forgatom, ahogy folytatja a kis mondandóját tettetett csalódottsággal nézek rá. Toporog, akár egy kisgyermek, aki nem kaphatja meg azt, amit annyira szeretne. Na igen, a türelmetlenség az egyik legrosszabb tulajdonsága.
- Olyan kár, hogy nem járjuk el a régi táncot. Talán már nem olyan jó a mozgásod? - teszem fel a kérdést oldalra billentve a fejem, majd egy sóhajt követően bal lábamra helyezem a testsúlyom - Nyújts a nyelved, hogy túlessünk ezen a kis apróságon - parancsolok, miközben megvillantom előtte a jobb combomat. Ha közelebb lép hozzám a kinyújtott nyelvére helyezem a csinos kis pecsétet. Egyet neki, egyet nekem és a probléma egy része meg is van oldva. A másikat még elő kell kerítenem. Szükségem van Gadreelre is, neki is sok van a számláján. Ha már itt tartunk szóba is kerül a lélek téma, aminek hallatán előbújik belőle a kisördög és a szokásához híven stílust vált. Egyetlen vállvonással jelzem, hogy nem érdekel a lelkem színe. Démonná válásomkor szénfekete lett, amin eredendően hófehér volt, hiszen Isten teremtett erre a világra, aki azt hitte jó leszek. Nagyobbat nem is tévedhetett az öreg! Fejét billegeti, szemei majd kiesnek így morog mint egy pokolkutya, ahogy elhagyja ajkaimat a következő kérdés egyből lefagy. Látom sunyi mosolyát, ahogy elmegyek mellette.
- Azzal már kissé elkéstél Belial - kacsintok felé, miközben ő meghajol. Ó kedvesem kettőn áll a vásár, eddig még visszafogtam magam, hogy gyorsan haladjunk. De ha játszani szeretnél, hát játszunk egy kicsit.
- Csak is olyanokéban bízom, akik hevesen zihálva halmoznak el bókokkal - kuncogok, hiába próbál az idegeimen táncolni, a séta megnyugtatott valamennyire. Persze a fontosabb kérdéseket már feltettem, ugyanakkor még érdekel a téma, így megpedzegetem, hátha eltudok csípni valami értelmes gondolatot is a dilis elméje kivetüléseiből. Kérdésemre újfent kérdéssel válaszol. Mindketten tudjuk, hogy a démonok mocskosak és sosem a hűségükről voltak híresek. Sőt! Mindenki ott szúrja hátba a másikat, ahol csak tudja. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az idejövetelem eredeti célja.
- Attól függ mit nyerek a végén az egészből - válaszolok megfontoltan. Taktikus vagyok, így a válaszát követően inkább hanyagolom Luciferrel kapcsolatos témát, nincs szükségem még egy ellenségre, aki köpne a nagyfőnöknek. Bocsánatkérése éppen annyira álszent mint ő maga. Tudom mit akar kihozni az egészből, de nem fog sikerülni neki. Ajkaimon lakatok vannak. Ahogy a testvéreire vonatkozóan kínosabb témára terelem a szót, ő hirtelen nagyon fontosnak látja a körmeit és azzal bíbelődik. Várok. Nem is kell sokat, hiszen megunva eme tevékenységét a teste mellé ejti kezeit úgy sóhajt.
- Ó jajj, nem vagytok azok? Pedig azt hírlik, hogy ti jóban-rosszban örökké egymás kezét fogva szaladtok a virágos rét felé - ijedten kapok a számhoz, mintha aggódnék a lovasok testvéri köteléke miatt. Hisztije hallatán csak a szemeimet forgatom, majd közelebb sétálok hozzá, pár lépéssel előtte állok meg és csípőre vágom a kezem.
- Szégyelld magad! Én már nem is vagyok elég jó neked felmentőcsapatnak? - teszem fel a kérdést, mímelt sértettséggel, míg ő rám vigyorog. Megmenteni, őt? Ugyan már! Senki se akarná, hiszen tudjuk, hogy megoldja azt magától is. Sóhajtok.
- Na jó, ha ennyire szépen kéred, akkor elmondhatok ezt-azt - kezdek bele, mintha nehezemre esne beszélni róla - Ménész ládája mondd valamit? Ott nyaralgat egy angyal társaságában, ha a pletykák igazak - potyogtatok el pár információt, hátha felkelti az érdeklődését. Nagyon remélem, hogy ez minden figyelmét eltereli az előbbi tervezgetésről Lucifer ellen, hiszen mégis csak a testvérkéjéról van szó, akit mindenképp ki kellene szabadítani.  
▲ music: Sorry, not sorry▲ ▲Words: XX▲ ▲Note:  láv hág  
reveal your secrets

Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 06, 2018 12:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Lilith & Belial
Don't push me my lady
Zene: City Blues • szószám: 623 • Credit:

Nehéz nem tudomást vennem Liliomszál csábító manővereiről, a tarkómra simuló kezéről, és a csintalan nyalintásról az arcomon, amibe kellemesen beleborzonganak a testi élvezetekért vágyódó porcikáim. Halk, finom sóhaj bukik elő a számból, a szemhéjaimat lehunyom, és hagyom, hogy érzékeim elvesszenek az első asszony erotikusan duruzsoló hangjában. Hmm…
De hé, ma Lilith bosszantó nap van! Szemeim tüstént felpattannak, és az eddig mímelt, elmélázott mosolyomat magukon hordó ajkaim pofátlan vigyorba torzulnak. Ujjaim végiggördülnek a nő kígyóként simuló testén, a csípőjétől kezdve fel, az oldalán át a karjaiig, amelyeknek csúcspontján megállapodva, leheletnyi távolodásra bírják a fúriát. Te kis csalafinta, szerinted elfelejtettem, miért jöttél első körben? A csúúúnya, rossz gondolatokért bizony nem jár a meglepi csepi.
- Esőtáncot fogunk járni? - teszem a hülyét, lelkesen vonogatva a szemöldökeimet. - Áhh, az nem az én műfajom, sajnálom, hogy nem tudjuk kivitelezni, szóval essünk túl azon a pecséten. Hadd lássam a combodat! Megint… - teszem hozzá félhangosan, aztán látványos, türelmetlen toporgással várom, hogy végre megoldjuk a cserét. Egy plecsni rajta, mi tartja a száját Lucifer előtt, egy plecsni pedig rajtam, általa, ami meg az én számat fogja rövid pórázra Liliomka titkával kapcsolatban. - Én a nyelvemre kérem, hogy stílusos maradjak - kacsintok egy újabbat, mielőtt még át nem csapna a beszélgetésünk a kínosabb napirendi pontokra.

- És a tiéd? - vágok vissza flegma ábrázattal, keresztbe fonva a karjaimat a mellkasom előtt. Nyönyönyö, nem voltam soha szűz… Fejemet ide-oda billegtetve, szemeimet a magasba emelve kísérem a gondolatvilágomban tomboló zsörtölődésemet, az újabb kérdést hallva azonban egyből megakad a gumimozgásom, és féloldalasan ragadt szögéből, sunyi mosollyal lesek a körülöttem sertepertélő nőszemélyre.
- Inkább ne tudjuk meg, ugyuli? - szemeim veszedelmesen villannak, és csak ezután engedek lemerevedett testtartásomból, hogy hajbókolhassak a kisasszony előtt. Végre kezdi felvenni a fonalat, és éppen olyan pofátlanul vagdalózik vissza, mint ahogy én vagdalózom neki. Zene füleimnek.
- Óóó, kedvesem, bízol te bármilyen démon szavában? - cincálom tovább az idegeit, persze tény és való, nincs mit titkolnom vagy szégyellnem az iránta megfogalmazott elismerésben. A teste kitűnő arra, amire való, a vad természete emellett pont olyan, ahogy szeretem. Se több, se kevesebb.
Ó, igen, kifelejtettem, hogy eszes is, na meg vannak golyói, nem úgy, mint jó néhány démonkának a világban! Nem kertel, arcátlanul rákérdez arra, amire kíváncsi, jelen esetben a Lucifer iránti hűségemre. Veszélyes vizek.
- Te válaszolnál erre a kérdésre? - vonom meg a szemöldökeimet kétkedően, hiszen mindketten jól tudjuk, a kása kerülgetése közben nem ér a másikat arccal beleverni a forró szmötyibe. Ő sem szívlelné fordítva, ráadásul nem célravezető. - Oké, elnézést a ravaszságotok feltételezéséért - emelem meg a mancsaimat védekezőleg, érdeklődően várva, merre kanyarodik ez a bizarr kis beszélgetésünk. Zsákutcába. Megdöbbentő! Egyszerűen nem számítottam rá, el sem tudtam képzelni, hogy ez megtörténhet! És véletlenül sem informatív! Sokkoló, komolyan… Huhh, a szívem! Ugggyan már, kettőnk közül tudjuk, ki a kiszámíthatóbb.
Angyali mosollyal pillogok Lillancsra, a kínos kérdés kapcsán viszont sűrűn beletemetkezek egy sürgetőbb és halaszthatatlanabb elfoglaltságba, avagy a körmeim nézésébe. Rendben, hamar megunom, szóval leejtve magam mellé a kezeimet, a vállaimat pedig hagyva léhán lerogyni, kiábrándultan felsóhajtok a vádaskodásra.
- Nyaj, ne csinálj úgy, mintha tüncifölde elbűvölő kis tesókái lennénk, akik a széltől is óvják egymást - tekintek rá durcásan a szempilláim alól. - Mammon ezt emberesen elbaszta, és bár halovány foglalatom sincs, megint milyen szarba keverte magát, hát nem lep meg. Engem mikor jönnek megmenteni? Az nem bántja őket, hogy az egyetlen, igaz, lelkiismeretes bátyuskájukat Lulu akarja felkoncolni? - kérdezem hisztisen, ám egykettőre elvigyorodok, mert kérlek, ismerem a kis csibéket, és lelövök egy poént… Nem, nem fontuk be egymás haját kiskorunkban. Ettől függetlenül, ha már felvetődött a téma, legyen, bosszankodjon a kedves, mintha lenne köze a családi perpatvarainkhoz. - Na jól van, mesélj, mi történt, és honnét kell előszedni a seggét? - forgatom meg a szemeimet kelletlenül.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 17, 2018 8:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Lilith
Don't fuck with my love


Látom a vigyorát, ami finoman kifejezve is elégedett. Démonok vagyunk, a természetünk része, hogy szeretjük az alkukat, akárkivel is köttessen az. Talán mindketten pozitívan jövünk ki, eme egyezséggel, hiszen ő nem kerül Lucifer elé, az én titkom pedig a múlt homályába vész, ahol a helye van. Nem szeretem, ha bárki is megkavarja az állóvizet. Vannak olyan dolgok, amiknek nem szabad felszínre jönniük, ilyen számomra Gadreel és a kettőnk kapcsolata is. Nem véletlen hagytam magára akkor. Nincs szükségem rá, hazudom annyi év után is önmagamnak, hiszen sokkal könnyebb így megemészteni az elvesztése okozta fájdalmat, mint, hogy szembenézzek a gyilkos igazsággal, miszerint akkor követtem el életem egyik legnagyobb hibáját. Szemeit vonogatja a fenekem említésére, mire csak szemeimet forgatom. Vannak olyan dolgok, amik sosem fognak változni, ilyen Lialom borzalmas humorérzéke és folyton csacsogó szája. Összecsapja kezeit, mire képtelen vagyok visszafojtani a kitörni készülő nevetésem, majd megrázom a fejemet. Most én simítok végig az arcán, hogy ujjaimat a tarkóján pihentessem, így suttogok a fülébe.
- Mit szólnál ahhoz, ha a belső combomra tennénk, a régi idők emlékére - végig nyalom az arcát, majd elhúzódok tőle éppen annyira, hogy szemeibe tudjak nézni - Aztán megfűszerezhetnénk valami sokkal jobbal, mint azaz elcsépelt csók - kuncogok halkan, mégis sokat sejtetően hozzá simulok, akár egy sikamlós kígyó. Ördögi csábító felemet veszem elő, amivel a múltban oly sokszor találkozhatott. Társalgásunk kezd merőben más irányt venni, mint amiért jöttem. Olybá tűnik, hogy kettőnk közötti kémia még az évek múltán sem csitult. Olyanok vagyunk egymásnak mint két mérgező toxin, ami a levegőbe szállva el is múlik. A kedve olyan gyorsan változik, mint ahogy levegőt vesz, egy kezdő démon ezzel nem tudna mit kezdeni, de én már hozzászoktam a heves érzelmi váltásaihoz. Őrült egy picit a kicsikém, de ezt sosem bántam. Orrát felhúzva fintorog, mire újra elnevetem magamat.
- Mint tudjuk sosem voltam szűz - vonom meg a vállamat - Ugyan már drága Belilial, hová tűnt a humorod? - teszem fel a költői kérdést. Imádok vele ércelődni, főleg, ha a piszkálódásom célt is ér, éppen úgy mint most. Ahogy sétálni kezdek látom, hogy felvonja szemöldökeit. Aprót bólintok a haladókra tett megjegyzésén, majd elmosolyodom. Senki sem akar
csak pokolbéli lényekkel találkozni.
- Ó, szegény kis nem létező lelked. Mi lesz velük, ha hófehérré változik? - gúnyolódok még mindig és leképzelem magamban, hogy tényleg megteszi. Felfogom az információkat, miszerint Lucifer kedvéért és persze az emberiség megmentéséért ilyenekre is képes lenne. Ez merőben változtat egy kicsit a terveimen, de nem gátol teljesen. Nem válaszolok neki, csak körözök körülötte, akár egy éhes keselyű, aki a megfelelő pillanatra vár, ami talán most fog eljönni. Somolygok, ahogy meghajol előttem, majd kissé lebiggyesztem az alsó ajkamat szavai hallatán.
- Csak ezt? Úgy tudtam mindent imádsz bennem és rajtam. Anno ennek sokszor adtál hangot alatt vagy felettem feküdve - búgom édesen, mintha egyszerűen csak az időjárásról beszélgetnénk. Színészkedésből jelesre vizsgázna, ahogy se perc alatt tudja változtatni a reakcióit. Bár, ami az egóját illeti, arra világ életében nagyon büszke volt. Kellett nekem egyetlen pillanat erejéig is megdicsérni. A végén még tényleg a fejébe száll az egész és elrepül vele, mint a luftballon. Érzem, ahogy tekintetét egyetlen percre sem veszi le rólam, míg körülötte sétálgatok. Jól esik ez a kis mozgás, elmém kitisztul közben és csak a legfontosabb dolgokra tudok koncentrálni. Ahogy a szemeibe meredek egyből komolyabb hangvételre vált. Túl sokáig gondolkodik, jegyzem meg magamban. Ez semmi jót sem jelent, ahogy az sem, hogy nem ad egyértelmű választ. Még éppen elkapom a mosolyát, mielőtt nekem ellentétes irányba sétálgatni kezd.
- A hűséged nem hozzá köt? - teszem fel a kérdést, most én követem a pillantásommal a mozgását - Mondtam egy szóval is, hogy ő és én tervezünk ilyesmi? Egyedül információkkal rendelkezem, amik vagy hasznosak vagy haszontalanok lehetnek  - mire befejezem a kérdésemet megáll előttem és úgy méreget. Talán... Ez egy olyan szó, amit ebben a helyzetben nem akarok hallani, hiszen ez feltételezi azt is, hogy ha úgy szottyan a kedve - aminek nagy az esélye Lialnál - egyetlen hang nélkül elárulja a társait.
- A család, mi? - kérdésem fanyar, gúnyosan ejtem ki eme szót - Ha annyira fontos számodra a családod, akkor miért van Mammon egy láda fogságában? - teszem fel a kérdést, hogy eltereljem a témát. Döntöttem, a káosz lovasát nem kellene bevonni a puccsba. Ő túlságosan kiszámíthatatlan ehhez. Túlságosan Belial.  
▲ music: Sorry, not sorry▲ ▲Words: XX▲ ▲Note:  láv hág  
reveal your secrets

Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 26, 2018 10:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Lilith & Belial
Don't push me my lady
Zene: City Blues • szószám: 565 • Credit:

Megelégedett vigyorra húzom ajkaimat, elvégre mit mondhatnék? Ugyan nincsen alku nap, de imádok jó üzleteket kötni, márpedig ez a mostani a gusztustalan tisztasága ellenére kellőképpen a kedvemre tesz.
- Szerintem a homlokod közepe nyilvánvalóbb lenne, mondjuk tudom én, a fenekedet is sokszor mutogatod - vonogatom meg a szemöldökeimet sokat tudó ábrázattal, révén, elég nehéz visszafogni azt a lepcses, piszkálódásra és szörnyű viccekre éleződött nyelvemet. - Hova szeretnéd? A nyelved olyan elcsépelten szimbolikus lenne, a pecsétet pedig megpecsételhetnénk egy még sablonosabb csókkal is! - csapom össze a kezeimet, mímelt lelkesedéssel festve alá a mozdulatot. - És ha egy pecsét közepén állnánk éppen, az pecsét lenne a köbön! - vigyorgok rá teljes fogsoromat villogtatva, oly’ büszke ábrázattal és lelkes várakozással nézve rá, mintha nobel díjat remélnék a fantasztikus felfedezésemért cserébe. Miért, most nem érdemelném meg?
Persze, ahogyan az lenni szokott, semmilyen csoda nem tart örökké, az én pillanatnyi hangulatom meg még úgy se. Komolytalan, a fergeteges humor dicsfényében úszó oldalam szemvillanás alatt csap át az elégedetlenkedő, angyal-gyűlölő voltamba, ami úgy puffog Lucifer ostoba lépésein, akár egy zsémbes vénasszony a húsztrillió macskája között fulladozva. Mindezt tetézi Liliomszál gunyora.
- Sajnáld inkább az anyatermészetet, vagy a szüzességedet, ne engem - húzom fel az orromat, újabb fanyalgó arckifejezést lejtve Lilith megjátszott szánakozása hallatán. - Ezt kérdezned kell? - vonom meg a szemöldökeimet, kiszabadítva karjaimat egymás öleléséből, hogy ismét szabadon csünghessenek mellettem. - Még szép, halandók nélkül elég nagy szarban lennénk, és már meg ne haragudjon senki - de, nyugodtan megharagudhat, muhahh -, de tripla szaltót dob a gyomrom a gondolattól, hogy a saját fajtám bárgyú, fekete szemeit bámuljam hátralevő létezésem végéig, mert nem lesz más… Már a feltételezéstől is kimeszelődik a nem létező, fekete lelkem - jelentem ki szenvedélyesen, a mondandóm végén jól láthatóan megborzongva a szörnyű rémképektől. Aztán hirtelen elsimulnak vonásaim, megrogyott vállaim megemelkednek, tekintetem pedig megtisztul a hányingertől. - Megteszem Lucifer kedvéért, mert egyetértek vele az ember megmentő projectben - fordítom le neki, amennyiben a lényeg nem kúszott volna át a csini-mini kobakjába.
Mondjuk ettől talán nem kellene tartanom, nagyon is szemfülesen kiszúrja a szavaim közé rejtett turpisságokat. Kérdése megátalkodott vigyorra rántja a számat, szinte érzem, amint sarkai megrepednek a hirtelen mozdulatnak köszönhetően.
- Mindig is kiszúrtad a lényeget, Lilith, ezt imádom benned - karjaimat kitárva hajolok meg előtte, majd nyugodtan figyelem, ahogy ragadozó mosolyával közelebb lépdel hozzám. - Ugyan, ne fényezd tovább az egómat - billentem oldalra a fejemet a vállam irányába, egy momentumra lehunyva a szemeimet, akár egy szemérmes szüzecske. A színjáték természetesen addig tart, amíg érdekes vizekre nem evezik a kis tanácskozásunk. Hm… Felettébb különös fordulat.
Nem követem a nő mozgását, egyedül a szemeim tapogatják le az első asszony lépteit, már ameddig képesek rá, ugyanis bármilyen eszméletlen is lenne, a koponyámba fordulva sajnos nem látnának át az agyszöveten meg a csontokon.
- Hmm… - elkomolyodott ábrázattal állom Lillancs, mélyen a bensőmbe kukucskáló tekintetét, alaposan eltöprengve a válaszomon. - Hogy mit tennék… Hát lehet, hogy kipróbálnám, milyen érzés krumplit hámozni - felszabadult mosollyal vonom meg a vállaimat, majd erőteljes lendülettel fordulva egy felet a tengelyem körül, én is tündéri sétafikába kezdek.
- Ebben mesterkedtek az öcsisajttal? Ó, ez a Gressil, olyan pofátlanul telhetetlen, mintha csak az egyik rokonom lenne - csóválom meg a fejemet, és néhány méternyi bandukolás után visszafordulok a hercegnőhöz, onnét méregetve az alakját.
- Talán… Végtére is a család mindenek felett - vigyorodok el ördögien, nem hagyva helyt a fantáziának a döntésemet/feleletemet illetően.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 23, 2018 12:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Lilith
Don't fuck with my love


A költői kérdésemre helyeslő választ kapok, ami még nagyobb hátrahőkölésre késztet. Mindig is tudtam, hogy van szíve, csak nem hittem el, talán csak akkor, mikor egy-egy alkalommal azok a tájékon szántottam fel a bőrét. Hmm, azok a vad éjszakák, mennyire imádtam minden egyes pillanatot. Végre hagyja, hogy magamtól mozogjak, nem korlátoz a nyakamnál fogva, ami teljes mértékig megnyugtat. Nem szándékozok újra a fához rögzíteni, tudom, hogy semmi értelme sem lenne. Ő mégis csak egy lovas, hiába herceg vagyok, az ő ereje jóval nagyobb az enyémnél. Ez van, el kell fogadnom a kisebb vereséget, amit még az előnyömre is fordíthatok, ha jól taktikázom. Nem véletlen, hogy annyi éven át kerestük egymás társaságát. A kettőnk közötti kapocs elválaszthatatlan. Ne gondolja senki, hogy bármilyen romantikus érzelem lenne bennem, főleg nem felé, de attól még a múltat nem tehetjük semmissé. A kétkedésem egyértelmű, hiszen mégis csak a káoszról van szó, akinek az ígéretei annyit érnek, mint a pillangók. Elszállnak a semmibe, céltalanul. Bólintok, majd hallom, amint próbálja elviccelni a dolgot, egy mosollyal azon a szarházi képén. Végig simít az arcomon, amit most még hagyok neki, egyenlőre jó kedvemben vagyok és nem szándékozom megnyúzni azt a hófehér bőrét, ahogy az ajkaimon elidőzik egyetlen pillanat erejéig lehunyom a szemhéjaimat, majd elmosolyodom.
- Legyen. Tegyük meg most rögtön! Te az én pecsétemet teszed fel, én pedig a tiédet. Persze nem a fenekemre, az túlságosan nyilvánvaló lenne - válaszolok sunyi vigyorral az arcomon. Nem fogom annyiban hagyni a dolgot, kell az a pecsét nekem, talán akkor tényleg képes lesz tartani a száját Lucifer előtt. Nem akarom, hogy a pokol ura rájöjjön a terveimre és a múltbéli tetteimre, túlságosan sok minden forog kockán most. Látom, amint megemelkedik a szemöldöke, kezeit elhúzza és mint, aki utánozni akar a mozdulataim tükörképeként ő is karba tett kezekkel álldogál. Szemeimet forgatom szavait hallgatva, majd elmosolyodom a vállvonását. Őt sem aggasztja az, hogy esetleg Lucifer megöli. Helyes! Ez a hozzáállás tetszik, a végén még beavatom a terveimbe. Fintorát látva kuncogok, kezeimet magam mellé ejtem, majd végig simítok az arcán.
- Ó, drágaságom! Imádni való, mikor így finnyákolsz, talán megsajnállak. Lucifer miatt visszafognád a heti listádat? - billentem oldalra a fejem, majd ellépek mellette, hogy lassan sétálni kezdjek fel s alá.
- Csak majdnem? - állok meg egy pillanatra rá emelve a pillantásomat. Képes vagyok kiszűrni a lényeget a szavai közül, ami számomra a legfontosabb. Egyet bólintok, miközben magamban kuncogok rajta. Ó, Beli, ha tudnád, hogy mire készülünk, örömödben táncot járnál most. Szenvedélyes dühe láttán átbillentem a fejem a másik oldalra és megállok előtte.
- Olyan szexi, mikor így reagálsz bármire - lépek közelebb hozzá, alsó ajkamba harapok, majd megnyalom a száját.
- És mi van akkor ha nem lehet átkalibrálni az agyát? - teszem fel a kérdést, miközben újra sétálni kezdek, de most körülötte akár egy ragadozó - Mi van akkor, ha pár démon ennél többet akar? - folytatom a kérdezgetést nyugodtan - Mit tennél, ha megtudnád, hogy pár démon leakarja váltani a pokol urát és ezért képesek lennének szövetségre lépni egymással? - hangom hűvös akár a jég, mintha csak információkkal rendelkeznék, semmi többel - Csatlakoznál hozzájuk? - teszem fel az utolsó, egyben legfontosabb kérdést, miközben megállok előtte. Tekintetek mélyen az övébe fúrom, a sötét lelkében akarok olvasni, mindenféle viccelődés nélkül, hiszen ez komoyl téma.
▲ music: Sorry, not sorry▲ ▲Words: XX▲ ▲Note:  láv hág  
reveal your secrets

Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 14, 2018 11:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Lilith & Belial
Don't push me my lady
Zene: City Blues • szószám: 492 • Credit:

Körmei jólesően süppednek a csuklóm bőrébe. Mit mondhatnék, mindig is tudtam értékelni az éles, női karmokat, amelyek az ominózus pillanatig dühön és bosszúszomjon fenve várják, hogy lecsaphassanak, az Első asszony mancs-hosszabbítói meg kiváltképp az elégedettségemre tesznek. Oké-moké, azt is tudom, hogy Lilikét most cseppet sem a vad hadakozás hajtja, hanem a torkának és teremtett testének épsége, de inkább ringatom magamat az előbbi elképzelés illúziójába. Ehhez kevésbé passzol enyhülő pillantása, de hát nem fogok itt elpityeredni, amiért hajlik az üzletelésre. Ó, dehogy. Szuper móka egymás püfölése, a felgyülemlett frusztráció levezetése, azonban egy jó kis szarkeverésnél nem akad prímább mulatság.
- Ezt sosem titkolnám, édesem - felelek újabb vigyorral a csábító és sunyi kijelentésre, miközben eleresztem a torkát, elvégre látszólag nem mutatja jelét annak, hogy ismét fel akarna tűzni a mögöttem nyugvó, csinimini fatörzsre. - Hmm… Igen, igen, értem az aggodalmadat meg a kétkedésedet - bólogatok egyetértően, akár egy kívülálló, s nem maga a két lábon járó, végtelen árulások megtestesülése, és a feszkó-generátorok dicső mintaszobra. Elvégre hazudjak? Nem arról vagyok híres, hogy tiszta lélekkel és mélységes alázattal betartanám az alkuimat, az emberekkel történő üzletkötéseim végén is az arcukon mélységes megdöbbenéssel szoktak lerongyolni a Pokolba, nem pedig előre felkészülve, beletörődéssel. Abban nekem hol lenne a szórakozás? Ugyan már…
- Mit mondhatnék, drága Liliom, a szavam szart sem ér, a csoda alkuink meg egymáson nem hatnak, de hogy lásd, komolyan gondolom veled az üzletet… Talán elviselhetek valami krikszkrakszot a titoktartásom biztosítása érdekében. Mondjuk a bal hátsófelemen - mosolyodok el szélesen, nyilván nem tudva megállni, hogy ne komolytalankodjam el a dolgot. - Mit szólsz? Egy pecsét, hogy tartsam a szavam, és a párja rajtad, hogy a te édes ajkaid se járjanak el a mi szeretett Luciferünk vagy más előtt - simítok végig az arcán, a mozdulat végén kimondott figyelmet szánva az említett ajkaknak is.
Meglátását hallva megemelem a szemöldökeimet, kezemet pedig visszahúzom, hogy leképezve mozdulatát, magam is karba csaphassam a felső végtagjaimat.
- Ó, drágaságom, szerintem sokaknak feltűnik, csak éppen senki nem mer szólni, esetleg tenni ellene, mert egy csettintés Lulutól és hopp? Porcicából lettünk, porcicává leszünk - vonom meg a vállaimat. - De először is nem fogok visszamenni hozzá, és elősegíteni ezt a szánalmas és röhejes szövetkezést. Még az emberek hagyján, a kedvéért visszafogom a heti gyilkos rátámat, de a szárnyasok? - teszem fel a kérdést, jól körülírt fintorral az arcomon. - Megátalkodott Pokol, már csak az kéne, hogy benyaljak az ősellenségeimnek. Persze ne érts félre, majdnem feltétlen imádatom egyedül Lulubogárnak szól, azonban itt tenni kell valamit. Például összeszedni néhány hatalmas démont, akik velünk egy nézetet vallanak, és átkalibrálni a jó öreg teremtőnk agyát, lehetőleg kipusztítva belőle ezt az undorító arkangyal tesó mániát, mert úgy fest elfelejtette, hogy a kis szarevő pajtijai nézték tétlenül, amíg ő lebukdácsolt a Pokolba főgonoszt játszani apu kedvéért - magyarázom pöppet, de csak egészen kicsit szenvedélyesen és dühösen, mert egyszerűen nem tudom elviselni, hogy a Pokol nagyszerű ura az utóbbi időben inkább vágyik vissza a felhők közé, minthogy rendesen vezessen minket.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 28, 2018 5:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Lilith
Don't fuck with my love


A próbálkozásaim egyáltalán nem hatják meg, bármennyire is akarom, aminek hála csak én kezdem elveszíteni a türelmem, ami így is egy pengeélen táncol. Angyal kórság, mi? Sosem gondoltam volna, hogy bárki is így nevezné azt az időszakomat, mikor egy angyal mellett töltöttem az időm nagy részét. Vállait lazán megvonja, mint mindent leakarna rázni magáról, aminek köszönhetően csak a szemeimet forgatom. Színpadi játéka egy díjat érdemelne, aminek láttán egy apró mosollyal a szám sarkában tapsolok, mégis arcomról egy fintort olvashat le.
- O, tehát mégis van szíved? - kérdezek vissza egyből gondolkodás nélkül. Minden egyes szavával dühíteni akar, de ez esetben nem ért célt a mondandója.  Az általa oly gyakran használt becenév emlékeztet arra az időre, mikor még több közünk volt egymáshoz. Önkéntelen azon kapom magam, hogy egyetlen másodperc erejéig eljátszok a gondolattal, hogy mégsem nyúzom meg őt a tettéért. Látom, ahogy ide-oda izeg-mozog, mint valami folyékony lötty, ha nem ismerném nevetnék rajta, mert valljuk be humorosan fest. De tudom, hogy ez nála mást jelent. Türelmetlen, ahogy én is apránként kifogyok belőle. Kettőnk párharca apránként a végéhez közeledik, de hogy mi lesz a vége? Arról fogalmam sincs. Szeretném azt hinni, hogy én fogok nyerni és véresen Lucifer elé dobhatom, de azzal is számolnom kell, hogy az első lovasról van szó. Az ereje sokkal nagyobb annál, mint amit magából mutat. Óvatosabbnak kellene lennem vele szemben, viszont ez sosem érdekelt igazán. Szavait még hallom, de addigra annyira elszakadt azaz apró türelemfonál, hogy nem is törődöm vele igazán. Ennyi volt. Nincs tovább, nincs felesleges beszéd, nincs kegyelem. Homlokát ráncolja a titkok említésére, de mindketten tudjuk, hogy ez csak a saját titkaira vonatkozik, ha másokéról van szó. Hát olyan számára nem létezik. Vállait vonogatja, a támadásom félig-meddig célt ér, hiszen ahogy megfogja a tőr nyelét a hegye megböki a vállát. Ha akarom, ha nem be kell vallanom, legalábbis magamnak, hogy igaza van. Ha elviszem a főnökhöz, akkor fennáll annak a veszélye, hogy kikotyogja a titkaimat, annak a lehetősége, hogy holtan viszem oda, egyenlő a nullával. A költői kérdésemre válaszol, miszerint inkább az angyalt gyűlöljem, aki életem egyetlen szerelme, legalábbis a közös emlékeink és az iránta érzett érzéseim erről árulkodnak, de ezt senkinek se vallanám be. A fa előtt állva megint sikerül neki elrontani a pillanatot, amire megint csak egy szemforgatást kap válaszul. A széles vigyorát látva eszembe jut egy papírtömb, a régi időkből, talán képregénynek nevezték az emberek anno. Igen, úgy hívták, na az egyik olyanon láttam egy rajzolt fickót, lila öltönyt és zöld inget viselt. Tuti azt a figurát Belialról mintázták.  Az erőmmel szembe szegülve apránként szakad el a fától, fegyver híján nincs mivel védekeznem, tekintve, hogy az erőm kevésnek bizonyult. Ujjai a torkomra simulnak, kissé megszorítva azt, mire egyből oda kapok a kezemmel, körmeimet a csuklójába vésem. Gyenge, női próbálkozás, ezzel tisztában vagyok, de ebben a helyzetben nincs más lehetőségem, szemeimben gyilkos szikrák pattognak. Szavai mégis elgondolkodtatnak, jelen szituációban hajlok az alkura. A kis monológja közben lazít a szorításon, aminek hála kapok levegőt, nem mintha szükségem lett volna rá, de jó érzés, hogy megtudok szólalni.
- Valld be, hogy egy kicsit hiányoznék neked - vigyorgok rá csábítóan - Az üzleti ajánlatod tetszik, feltéve, ha be is tartod az alku rád eső részét - sziszegem, akár egy mérges kobra, ugyanakkor szemeimből eltűnik az előbbi harag, csak sötétséget tud belőle kiolvasni. Hallom hangjában a kíváncsiságot, amint látja, hogy nem akarok támadólag fellépni ellene el is engedi a torkomat. Egy kicsit krákogok, majd felemelt fejjel nézek vele szembe. A testvérére tett megjegyzését figyelmen kívül hagyom, nem szándékozom megosztani vele milyen kapcsolat van köztem és Gressil között.
- Sosem gondoltam volna, hogy rajtam kívül ez másnak is feltűnik - teszem karba a kezeimet a mellem alatt - Mégis mit szándékozol tenni ez ellen? - kissé oldalra billentem a fejem, kezd kíváncsivá tenni. Bármi történjék is, abban teljes mértékig egyet tudok érteni, hogy szánalmas, amit Lucifer kér tőlünk összefogás címszó alatt. Szövetkezzünk angyalokkal az emberiség érdekében? Most pedig a világ megmentésének érdekében? Előbb Gabriel, most meg Amara. Mindig kell valami indok neki, hogy közel lehessen a rég elvesztett testvérékihez.
▲ music: Sorry, not sorry▲ ▲Words: XX▲ ▲Note:  láv hág  
reveal your secrets

Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 15, 2018 1:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Lilith & Belial
Don't push me my lady
Zene: City Blues • szószám: 692 • Credit:

Visszavágása pontosan annyit ér, mint a falra hányt borsó, vagy mint a kavics, amit egy ablakon kívánnak bedobni, csak éppen azt nem veszik észre közben, hogy ott üveg is van. Igen, lepattan róla, ahogyan rólam a sértegetései.
- Teljes mértékben igazad van, nem igazán lehettem egyáltalán terápiás eszköz sem, mivel akkoriban nem kellett kigyógyítani téged az angyal kórságból - vonom meg a vállaimat, tenyereimet az égnek tartva, s téve szét közben a kezeimet, jelezve, hogy bizony ez a lekicsinylés sem törte szilánkosra a pincuri kis szívecskémet, ahogyan lássuk be, a következő sem. Teátrálisan kapok a mellkasomhoz, szégyenlősséget mímelve, akár egy szűz kurva, ki fedetlen kebleit óhajtja esetlenül takargatni.
- Lucifer mentsen, hogy bekukkants az aszott kis szívemhez, az olyan intim terület, Liliomszál… - pillogok rá ártalmatlanul, remélve, hogy jobban dühítem őt, mint amennyire ő kíván engem felhúzni. Nem igazán értem, miért próbálkozik féltékennyé tenni minden második kijelentésében, mintha az első húsz alkalommal olyan sikeresen hatott volna rám a „nálad még ez meg az is sokkal jobb volt”. Nyenyenye… Szemeimet forgatva billentem ide-oda a fejemet, és a testem is követi a mozdulatot egy valamirevaló zselébaba látszatát keltve. Igen, ez a türelmetlenség és untatottság biztos jele.
- Ó, szívesebben szórakoznék velük, de lássuk csak, ha nem csal a memóóóóriám, mintha nem én kerestelek volna fel téged. Annyira meg ne legyél önhitt, hogy azt képzeld, minden tervemet a bosszantásod és ellehetetlenítésed érdekében találtam ki. Újra elmondom, amibe keveredtél, azt magadnak köszönheted egyedül - tekintek rá szánakozást tettetve, mármint arra a néhány, kósza másodpercre, míg nekem nem esik a felpaprikázott amazon. Phú! Komolyan, nem tudom elégszer kérdezni, mi a bánatért nem csináltunk mi ilyeneket régebben is?!
- Hogy sosincs? Egy csomó titkom van - ráncolom a homlokomat, egyik szemöldökömet megemelve közben, mint aki nem kap szikrát a feltételezéstől. Oké, az más kérdés, hogy a sajátjaimról van szó, mások szennyesét úgy teregetem ki, ahogyan nem szégyellem, és még azt sem mondhatnám, hogy mindezt taktikai megfontolásból szoktam elkövetni, mert néha egyszerűen csak jól esik rohadéknak lenni. Néha azért eltűnődöm, van valami démon kódex, amiről engem elfelejtettek tájékoztatni, vagy mi ez a sok elvárás mindenkinek az irányomba? Eszméletlen, nem vagyok kentucky fried chicken, hogy a szent szavaimhoz és ígéreteimhez ragaszkodjak, mégis milyen példát mutatnék ezzel az emberiségnek? Édes Pokol.
- Ó, Lulu küldött? Te figyi, lehet, velem van a baj, de ha ki akarsz nyírni a titkaid miatt, akkor nem lesz boldog Luci, hogy a hullámat viszed elé, lesznek ám kérdései is, viszont ha csak megnyúzogatsz… Tudod, épp most mondtad, sosincs kedvem titkot tartani - újabb vállvonogatásom közepette éppen, hogy van időm elkapni a tőr nyelét, aminek hegye huncutul megböki a vállamat. Jaj, ez a trükkös Liliom!
- Ha engem kérdezel, őt gyűlöld, én nem árultam soha zsákbamacskát senkinek. Jó, az embereket leszámítva, meg... Na érted, sosem szenteskedtem és fogadtam hűséget - világítok rá az aprócska tényre, mielőtt még elszáguldanék egy csinos fa törzsének. Hát ez… ez egyszerűen nagyon muri!
Fejemet lehajtva kezdek halk kuncogásba, hagyva, hogy magabiztosan közelítsen hozzám a legelső asszony. Édes Lulubogár, mindig is imádtam ezt a hatalmas önbizalmát, ez az egyedüli mázlija.
- Inkább az öribari karkötőnkért kár… - emelem meg az arcomat, amin egy megátalkodott, széles vigyor hever; fültől-fülig érő, teljes fogsoros rémkép. Testem lassan szakad el a fától, szembeszegülve Lilith akaratának, elvégre mit gondolt, a legelső lovason csak úgy felül lehet kerekedni? Révén, a tőrt már a repülésem pillanatában elhajítottam, szabad mancsomat a nő torkára simítom, ujjaimmal finoman ropogtatva a törékeny, porhanyós csontocskákat és porcokat. - Jaj, Lilith, olyan béna ez az egymás legyilkolása dolog, téged nem szívesen pusztítanálak el. Az üzletelést sokkal jobban csípem, például megtarthatnám a titkodat, te pedig nem rángatsz Lulu elé? - vonogatom meg a szemöldökeimet. - Mármint alapvetően nem tudnál, de a hozzá vonzódó felem nem sok ellenállást engedne meg - horkantok fel, lazítva a szorításomon. - Ebben a csúnya, gonosz világban nem egymással kéne marakodnunk egy szarházi angyal miatt, inkább össze kellene fognunk, főleg, ha a jó öreg Gressillel is így összemelegedtél. Téged például nem zavar, hogy a tollasok seggét kell nyaldosnunk a nagy összefogás címszó alatt? - kíváncsiskodom, és ha nem feszeng a szorításom alatt, illetve a szemei sem lángolnak a bosszúszomjtól, akkor megelőlegezek neki egy elengedést.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 03, 2018 1:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Belial & Lilith
Don't fuck with my love


A pokol legsötétebb bugyrába kívánom Belialt és majdnem az össze többi démont. Elegem van belőlük egyikük sem érdemes arra, hogy foglalkozzam velük hosszabb távon. Talán kivéve egyet, akivel mostanság több időt töltök a kelleténél és az nem más, mint a halál lovasa. Elég kellemes társaság most, hogy Mammon kikerült végre a képből, hála Ménész ládájának. Látom vigyorát, hiszen mindketten tudjuk, hogy a pestis és a halál lovasa olyan elválaszthatatlanok lettek, hogy senki se tudott közéjük állni, egészen mostanáig. Furcsa, hogy a testvéri kötelék csak náluk jelent meg, míg a többiek a Pokolba kívánják egymást. Sosem fogom megérteni a lovasokat az egyszer biztos. Szemeimet forgatom a sértegetésére, ugyanakkor halványan el is mosolyodom.
- Jobb terápiás eszköz mint, amilyen te valaha is voltál - vágok vissza, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy van némi igazság a szavaiban. Gressil tényleg nem tudja mibe vágta a fejszéjét, míg ezzel szemben az előttem álló démon túlságosan sokat tud. Azok a régi szép idők. Kár, hogy vége, végleg. A haragom erősebb annál, mintsem, hogy megkegyelmezzek neki. Morog, akár egy dühödt kutya, na végre valami más is, mint az egoista beszólogatások és önfényezések, azzal kezdett már az agyamra menni.
- Oh, drágám én semmit se kenek rád. De a viselkedésed eléggé aggasztó, ahhoz képest, hogy nincs lelked, se szíved - legyintek egyet, miközben hangom olyanná változik, akár egy aggódó anyuka - De mit szólnál, ha megnéznénk? Hátha kiderül, hogy mégis van odabenn valami - mutatok a mellkasa közepére. Azt akarom, hogy dühös legyen, lépjen végre ki abból az álcából, amit magára erőltetett. Legyen végre férfi és ne ez a bohóc, akinek beállítja saját magát. Borzasztó, hogy egyesek meddig képesek süllyedni, pontosan ezért kell megszabadulni tőle.
- Rendben, mindenki követ el hibákat, de mi van azokkal, akik félvéreket nemzenek? Ennyi erővel inkább velük szórakozhatnál és nem velem. Ami pedig a tollast illeti, fényévekkel jobban teljesített, mint te valaha - sziszegem, miközben támadásba lendülök. Ahogy terveztem, elhajol, így szabad teret enged a lábainak, amit ki is rúgok alóla, így a földön koppan a segge. A támadásom közepette a figyelmem is korlátozódik, így az utolsó pillanatban tudok csak kitérni a felém száguldozó talicska elől, aminek következtében hátrálnom kell pár lépést. Még mindig be nem áll a szája miközben az alfelét porolja éppen, szemeimet forgatom csak. Persze, még mindig mindent rám fog. Bármelyik másik angyalból kiszedhette volna az információkat, de valamiért neki az én régi szeretőmre volt szüksége. Hát nem furcsa mindez? Túl sok dolog egyezik, amiből egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a tette ellenem is irányult.
- Éppen ez a baj veled, sosincs kedved - morgok közelebb lépve felé - Amíg megnyúzva Lucifer elé nem viszlek - válaszolok, szemeim vérben forognak - Fogalmam sincs ki gyűlölök jobban, őt mert elárult vagy téged mert kihasználtad az egyetlen baklövésemet - oldalra billentem a fejem, miközben az egyik tőrömet dobálom felfelé a markolatánál fogva, végül egy váratlan pillanatban felé hajítom, ha kitér előle éppen annyi időm marad, hogy tovább támadjak, ha eltalálom akkor is folytatom a harcot. A kezemet megmozdítom, mire egyből egy fának lökődik.
- De ne aggódj, bármi történjék a lista tetején akkor is az angyalok szereplenk - közelebb lépkedek hozzá, szabad kezemmel végig simítok az arcán - Kár ezért az arcért...
▲ music: Sorry, not sorry▲ ▲Words: XX▲ ▲Note:  láv hág  
reveal your secrets

Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 01, 2018 5:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Lilith & Belial
Don't push me my lady
Zene: City Blues • szószám: 500 • Credit:

A jó öreg - pedig ő a legfiatalabb öcsisajt - Halál említésére érdeklődéstől és izgatottságtól villannak a szemeim. Mindig megdobogtatják a drága, idióta kis testvéreim azt a poshadt, foszladozott szívemet, amit csak úgy brahiból - és mert jól nézhet ki, amikor kitépik - teremtett belém Lulubogár.
- Áhh, Gressil, már régen nem láttam. Még mindig ott tart, hogy Mammon seggében lohol? Valami sosem változik - vigyorodok el, noha egy egészen pincurit felkeltette az érdeklődésemet a tény, hogy ilyen hercegnőcskékre pazarolja az idejét a nagybetűs végzet. Mármint én is megtettem, és tenném teljes nyugalommal, ám a Gressil-Mammon duó közé képes lehet bármi beékelődni? Ha! Ez újdonság! - Ő az új „ráuntam az angyalokra, fektessen már meg valaki rendesen” terápiás eszközöd? Szegény öcsi, fingja nincs, mibe vágta a fejszéjét, mi? - csóválom meg a fejemet egy felelősségteljes báty igen soványka illúzióját keltve. Ugyan, nem az én dolgom felvilágosító órát tartani a kicsiknek, maradjon már némi élvezet Lucifernek is.
Na de minden jó traccspartinak egyszer vége szakad, és ennek a mostaninak eléggé váratlanul placsniz a végére pontot a drága Liliomszál. Nem mondom, régóta tervezhette a nagy lecsapást, ha ilyen pofás kis golyókkal is készült a tiszteletemre. Menten elolvadok!
- Jaj! - morranok rá, mint jó keresztény, mikor meghallja a kölkét káromkodni a mélyen tisztelt, szent bazilika kellős közepette az egész csődület füle hallatára. - Ne kend rám ezt a féltékeny szarságot, nem ragaszkodom hozzád, és nyugi, nincsenek mélyenszántó érzéseim se, tudooood, nincs lel… Na, befejezed? KEM - segítem ki barátian, bár igen csak eltorzul közben az ábrázatom. Nem, annyira még nem dühített fel, hogy nekiálljak tombolni - mázli, Lilike, mázli -, de azért van egy határa annak, ha büdös kis tollasokkal méricskélnek össze. Oké, a nyálas érzelmek is eléggé gyomorforgatóak. - Ahhoz van közöm, hogy bemocskolod a fajtánkat ilyen semmirekellő szentfazekakkal, és csodálkozol, hogy slamasztikába keveredtél. Ó, drágám, nem én kevertelek szarba, azt te tetted magaddal - világítok rá a lényegre, és igen, a mélyenszántó szövegelésemnek hála megint csak nem készülök olyan körültekintően a fúria támadására, mint kellene, de kérlek… Én vagyok az első lovas, nem fog eltenni láb alól valami burzsoá hercegnő. Tudooom, azokért a combokért tényleg kár!
A harci szellemére egyébként szavam sem lehet, meg a taktikájára sem, ugyanis eddig úgy fest, szépen alájátszok a terveinek. Ösztönös elhajolás, kínos seggre esés, ő pedig már vetné is rám magát, de hát azért ennyire nem vagyok én sem mazochista. Nem, nem kapkodok elő tőröket, sem mókás pityukat, egyszerűen oldalra pillantva választok magamnak eszközt, s mihelyst ez megtörtént, csavarok egyet a csuklómon, hogy az egyik elhagyatott ház kertjében ácsingózó talicskát egyenesen a nő testének irányíthassam.
- Nyenyenye, mit képzeltem? Csak a tudással szolgálhatok. Tudtam, hogy a korona a fejemen, hogy a győzelem a kezemben, azért meg ne az én fejem fájjon, hogy elszúrtad ezt a történetet - magyarázom, felkecmeredve a földről, és egy-két lelkes mozdulattal leporolom a hátsómat. - Amúgy meg aucs, kitűnően tudok titkot tartani, hát aztán meg előfordul, hogy éppen nincs kedvem - vonom meg a vállaimat. - Meddig akarod ezt játszani?
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2