Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Tánctér •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Tánctér VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1137
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 06, 2018 9:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Kyara Gilberung


Tánctér Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 06, 2018 9:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Party in the end
To Belial
Valójában néha már magam sem tudom, hogy melyikőjük is volt a valódi Luc-muc, de ha engem kérdeznek, tuti, hogy a parkos volt. Ahogy azt sem tudom, hogy csak beszívtam és azért láttam magam előtt őket, vagy teljes tudatában voltam magammal. Nem, kizárt a teljes tudatosság. De nem baj, erről nem kell tudnia - addig, amíg belém nem tekint.
De várjunk csak! Hiszen megtette! Akkor láthatta, hogy milyen cukker mukker módon viselkedett velem, amikor a vízbe fojtogagott. Szívesen hallatnék nosztalgikus sóhajt, ha a különös ideg nem táncolna a gerincemen végig.
Csikorduló fogakkal közlöm vele, hogy igenis, én vagyok a kedvence, de ez szinte nem is érthető. Számomra legalább is nem.
A gondolat, hogy felgyújtsam, hogy megegyem, hogy kibelezzem egyre csak nő és nő és nő bennem, egészen egy bizonyos pontig, ahol…
Történik valami.
Eszelős nevetéssel fordulok felé és ezernyi ötletem akadt. Naná, hogy meg lehetne csinálni, hogy elhitetjük velük! Ha Hermész képes rá, akkor pacikának is tudnia kell. Eszelős mosollyal fordulok felé, szememben gyermeknyi, őrült fény csillan fel.
Kezemet szorongatva mit nem tágítok attól, mi most a célom. Tekintetem egy pillanatra megvillan, amikor megszólal. Ajkamra galád mosoly kúszik, ezernyi fogamat mutogatva neki. A whiskyt hörpölőt szugerállom, majd amikor a fekete füstpamacs felém közelít, csak egy apró mondat csúszik ki a számon.
- Mindig megkapom, amit akarok - de aztán inkább csak nevetésbe török ki, mit úgy fojt belém, mint a kismacskákat, azon gazdák, akik nem akarták, hogy állatuk újabb porontyoknak adott életet.
Muszáj vagyok a pult szélébe megkapaszkodni, leülni egy bárszékre. Homlokom talán a pult fáján koppan. Talán felakadt szemmel csúszok le a székről fogalmam sincs, mert lelki szemeim előtt megint képek villódznak. De most annak a képe, hogy egymagam miként tudnék lerombolni egy egész várost. Őrült röhögésem közepette ott állok a romhalmazok közepén. Hogy mily erőre tehetnék is szert, ha megkaparintanám Hermész erejét. Vagy csak tudásának egy részét.
Egy emlékkép kristályosodik ki. Az egyszerű kérésem a kicsi kígyóka felé. Hogyan tudnék megfingatni egy lovast.
Aztán pedig…
Levegő után kapkodva, zavaros tekintettel, ámde őrült vigyorral a képemen figyelem, milyen kifacsart pózba is fekszik kedvenc pacikám, ki oly kínzó fájdalmat képes nekem okozni, mint senki más. Már-már kéjes. Ijesztően hat rám a pacák, amit egyszerre imádok és gyűlölök. Egy pillanatra azért haragszom rá, hogy gyönyörű lényével, most nem ajándékozott meg, de van egy olyan érzésem, hogy nem ez volt az utolsó ilyen élményem.
Nem, ezt ő is túlságosan élvezi.
- Megláttad, hogy van nálad jobb is a világba? - sápadok el, az értelem árnyéka elsuhan tekintetemről, újra csak úgy tekintek rá, mint a legutóbb. - Áh, ne hülyéskedj - nevetem el magam, fejem lehajtanám, ahogy az asztalt csapdosnám, de rögtön érdekesebb dolog akasztja meg szemem.
Viszont államat ropogtatják, szemem csak felcsillan a fájdalom hatására. Mélyet sóhajtok, ábrándosan, de még mielőtt a csont összeroppanna, egy futó csók kíséretében enged el. Nem mondom neki, hogy amúgy is befogom rajta hajtani. Mert, nem. Tudja, ezt magától is, remélem.
Érdeklődésem mégis elvesztem iránt, abba a pillanatba, hogy elsétál előlem. Jobb dolgot is találtam, nála. Rumot. Ajkaim megnyalva vetem rá magam az üvegre, közbe pedig az óra lassan éjfélt üt. A herceg elhagyja a bált, mielőtt visszaváltozhatna azzá a rusnya szörnyé, aki valójában is az.
Juj, ez egy másik mese?
- Okszi-mokszi, Beli-meli - intek neki hátra, gondolatba már rég ott járok, hogy miként nyúznám meg a bőrét.
Ezért lehet, hogy csorbám egyenesen a lapockája fölé fészkeli be magát? Ez az utolsó gondolatom, ugyanis… Megmerevedenek a végtagjaim. Épp az üveg szája előtt. Már épp innék, de nem tudok tovább mozogni. Átkozott démon, légy hát boldog átkozott késemmel a hátadba...

//Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyedén  bbb //
reveal your secrets

Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 05, 2018 10:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Party in the end
• Kyara & Belial •
Zene: Cherry Pie • szószám: 713 • Credit:

Angyali mosollyal biccen oldalra a kobakom, állva Zizi dühkitörését, majd a legkisebb mértékben sem leplezett lenézését. Ajkaim görbülete fokozatosan húzódik, formálódik, addig-addig nyújtózkodik, míg végül akaratomon kívül egy fültől-fülig érő ördögi vigyort formál a képemre. De tényleg, én ártatlan vagyok!
- Te kis naiv… - sziszegem jó kedéllyel, talán egy kicsit baljóslatúan, mert ez a drága inciri-pinciri pökhendi félvér némberem még mindig nem ért egy kukkot sem. Vagy csak nem akarja belátni az erőm lehetséges mértékét, akkor bizonyára nagyot koppanna a feje a tehetetlenség kőkemény padlóján, és félő, hogy egy végleges agyvérzés öntené el a buksiját, ami után nem maradna belőle több mint egy agyrágó zombi. Bármilyen mulattató is lenne, ezt még én sem szeretném, olyan muris figyelni ezt a nagy igyekezetét és magabiztosságát! Vajon Don-bon-bon tud róla, hogy egy ilyen kölyköt pottyantott a világra, vagy még várat magára a megszégyenülés hadteste, illetve a lelkes homlok veregetés a falba? Egek, megnézném a képét! Oké, nem kéretem magamat, tudom, hogy már találkoztak.
- Háp háp háp, kedvenc unoka? Ne szomoríts el, és mondd, hogy csak viccelsz! Gyorsan mert aztán idehányok! - sürgetem meg elsápadó képpel, majd legyintve egyet hagyom a saját levében meg a képzelt büszkeségében fürdeni. Az évődésünk kezd gyerekes „az én piros labdám sokkal menőbb” típusú nyafogásig alacsonyodni, amit már én sem űzök szívesen. Na jóóó, igazad van, még szép, hogy örömmel vagyok benne minden nevetséges civakodásban, de az egyenlet megborult ezzel a félig józan Kyara állapottal, amivel nem akarok mit kezdeni. Uncsiiiiiiiiiilibuncsili.
- Az a másik eszelős kiadásod biztosan, ez a beszámíthatóbb őrült verziód? - méregetem, csípőre téve a kezeimet és a számat nyalogatva. Végül csettintek egyet a nyelvemmel, és megrázom a fejemet. - Áhh, nem, ez nem dobálózik akármivel - vonom meg a vállaimat, mert persze felőlem aztán azt gondol, amit szeretne. Nem vagyok az a démon, aki nagypofával kérkedik a korával, meg azzal, hogy körülbelül már mindent látott a világon, főleg az őrültekből. Sokakból előhozza a zakkantságot a Pokol klímája, főleg, amikor ezer fokon pörkölnek alá a csupasz seggüknek. Hihi...!
Na de a bizarr móka véget ér Kyarácska-cska visszaszellemülésével, amiből most meg természetesen semmi érdekeset nem tudok kihúzni. Komolyan, felkorbácsolja a kedélyeimet, aztán meg kielégítetlenül hagy? Hát szabad ilyet tenni az apokalipszis első, ártatlan fehér pacijával? Hát szabad?!
- Na jól van, ciculi, egy kicsit lassíts. Csak pár pillanat, ígérem ez most nem fog annyira fájni. Annyira - vonogatom meg a szemöldökeimet, mintha legalábbis a legpajzánabb éjszakát vetíteném neki előre, de miután letudom a poharamba löttyintet whiskyt, inkább a megszállása mellett döntök. Hacsak nem vértezte fel magát legutóbb, úgy ismét elhagyom a testemet, alattomban és kérdés nélkül csusszanva be azokon a lepcses ajkain. Nincs is finomabb!
Az elméje ingatag, kaotikus, zűrzavarosabb, mint legutóbb, amelyhez bizonyára van köze az iménti agyi érkatasztrófájának. Nem mintha nyafognék, elég áldásos a számomra, elvégre a zűrzavarban jobban boldogulok, könnyedebben használom ki a lehetőségeimet, így a ládikákról szóló emlékeit is úgy szippantom magamba, mint szivacs a vizet. A tudomásomra kerülő információk pedig nem kicsit döbbentenek meg. Ejha! Még tovább fokozódik a világvége afterparty!
Szinte nevetve robbanok ki a törékeny leányzóból, vissza, a saját testembe, ami kissé bénácskán a földre esett, menet közben valahogy kitörve a saját nyakát a pultban. Egek, Belial, hát ittál?! Ch…
Szemeimet forgatva kászálódok fel az üvegszilánkokkal gazdagon megszórt padlóról, majd kezeimet a fejem két oldalára egyengetve, lassan egyenesbe forgatom a rendellenesen álló nyakamat. A csigolyák hangosan ropognak, az izmok feszengenek, de néhány pillanat, és jobb, mint újkorában!
- Huhh! - csattanok fel lelkesen, mint aki nem tud betelni a Kyarában ki-be mászkálás örömével. Na jóóóó, tényleg nem tudok. - Drága egyetlen Zizzenetem, olyan információkhoz juttattál, ami nem tűr halasztást - vigyorodok el, ezt követően pedig áthajolva a pult felett, elkapom a csinos állát, és annál fogva húzom magamhoz. - Egyszer meghálálom, ha nem felejtem el - pimaszkodok vele önelégült képpel, fokozatosan szorítva egyre erősebben az állkapcsát, és amikor már azt hihetné, hogy itt fogom ketté roppantani, elengedem, majd egy futó csókocskát nyomok az ajkaira. Most mondja meg, hogy nem vagyok figyelmes hapi!
- Egyszer érkezem, a konyhában várj, és főzz valami finomat - kacsintok rá, aztán lazán elsétálok. Megtehetem? Meg, hát, miután előfordulhat, hogy a puszika során egy huncut átkot tettem rá. Semmi komoly, talán egy-két óra cövekelés után újra fog tudni mozogni, mire újra találkozunk, el is felejti! Szégyellős legyintéssel tudom le a gondolatmenetet, miközben már a bejárat küszöbét lépem át.


//Köszike a kört Zizzenet  bbb //

reveal your secrets

Kyara Gilberung


Tánctér Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 17, 2018 12:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Party in the end
To Belial
Szemeimet kidüllesztve meresztek rá, mintha valami új hírt hallottam volna. Mintha régi titokra került volna fény melyről eddig nem volt tudomásom.
- Tényleg!? Az te voltál!? De biztos? - dobbantok egyet idegesen. Ilyenkor még megjátszani sem tudom magam igazán. A düh minden porcikámat átjárja és fogalmam sincs, hogy miért. Miért érzem magam ennyire idegesnek. Szinte a semmiért…
- Neked? - fújtatok egyet, szánakozón nézve rajta végig. Talán az apám az egyetlen kinek eladnám, de azért olyat kell… Jah, hogy tudom, hogy mit is fogok kérni tőle. Nem nagy dolog, de tán ingyen nem tenné meg. De hogy ennek itt, adjam el magam?
Ha nem lennék ennyire dühös még nevetnék is rajta. Upsz, hogy megteszem? Akár egy hisztérika? Lépjünk túl rajta és szabaduljunk meg ettől a… a… a… még csak szavakat sem találok rá.
Ha normális elmeállapotomban lennék - mi ritkán esik meg, szinte soha - akkor elgondolkoznék azon, hogy igazából nem is rá vagyok mérges, rajta csak kitöltöm ezt. Ez a hely váltja ki belőlem. Vagy ő. Lényegtelen. Egyszer még elpusztítom… amíg emberi testem van, nem. Nem fogok addig várni, amíg démon nem lesz belőlem. Abban sem kihívás, sem élvezet.
S amúgy is, neki lesz megalázottabb, ha ebben a formámba győzöm le.
- Nem lehet nagy kunszt - vonom meg a vállamat, próbálom hetykén, de kezeim ökölbe szorulnak. Ha akarnék sem tudnék lazább lenni. Szívem szerint ezernyi pengét mélyesztenék testébe.
Tényleg, miért is nem teszem meg?
Bingó!
Tátog! Idegesen húzom aljas mosolyra ajkaimat.
- Pedig a kedvenc unokája vagyok - hajtom oldalra a fejemet. - Biztos elfogadja meghívásomat. Kár, hogy nem tudok már a régi módszerrel üzenni, de a módját megtaláltam rá. Hisz te is eljöttél, pedig téged még csak nem is hívtalak - legfeljebb álmomba. Más énem, ez most aki jelenleg itt áll, biztos, hogy egy porcikáját sem kívánja ennek a pacikának.
- Ugyan már, egy őrült, eszelős, ki legszívesebben itt helyben kicsinálna, mit gondolsz nem dobálózna mindennel? - ordítom felé. No persze a láda létezik, csak fogalmam sincs hogy hol és mit lehet bele tenni. Egy biztos eddig onnan az út egyirányú volt. Most kiszabadultak belőle cuki lények, de ez még jobban rohadtul nem érdekel.
Az az arrogancia, amivel sétál. Úgy képen törölném. De… A fejem. Egyre jobban fáj, egyre jobban…
Nem bírom tovább. Nem.
S mintha „imáim” meghallgatásra találtak volna, egyszerre múlik el minden és nem érzek semmit. Abszolút semmit, sem örömöt, sem bánatot. Sem fájdalmat.
Az üvegszilánkon tenyerelve csillogó szemekkel tekintek fel az óriásnak tetsző pacikára. Miért ilyen magas? Lényegtelen.
- Vadászatot! - vigyorodok lelkesen továbbra is, mintha valami óriási ötletem támadt volna. Hol már az előbbi kirohanásom? Az élet rövid, ne akadjatok fenn ilyeneken. - Elkapjuk őket - emelem fel mindkét kezemet. - Akár egyesével is és eljátszunk az elméjükkel! Kitörlünk belőle mindent és megalkotjuk belőlük a hét bűnt, az is lehetne a party neve: a hét bűn estéje! - lehelem elhalóan újra kezemet a fejem fölé emelve elnyíló mozdulattal látom lelki szemeim előtt a cégért, mely ezt hirdetné. - És itt a poén! - nyúlok a pohár irányába szétfarigcsált karommal, mégsem érem el. Ujjaim a koszos pohár széleit érik, átölelni mégsem tudják őket.
- Mindenki a másikra támadna! Azon vitatkoznának, hogy ki is az igazi bűn! Bűnök közötti párharc! - meg sem hallom kérését. Szinte toporgok mellette, ez az ötlet! Luciferális! - És a győztesek lehetnének New York igazi bűnei! Mondd, hogy meg lehet csinálni! - ugrálok kettőt, teljesen besózva eme remek ötlettől. Nem zavar,hogy lefoglalja egyik csuklómat van másik kezem. Ha azt is bilincsbe tartaná út közben, akkor is van még fejem. A pult fölé hajolva kapom szám közé a poharat, hogy aztán hirtelen hátrahajtva azt öblítsem le a rummal a torkomat. Az ivóeszközt pedig elegánsan köpöm ki magunk mellé.
reveal your secrets

Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 14, 2018 11:02 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Party in the end
• Kyara & Belial •
Zene: Cherry Pie • szószám: 561 • Credit:

Kezemet a szám elé emelve vinnyogok kettőt Zizi roppant nemes és kedves kívánságára a további sorsomat illetően, mármint hé, nem figyelt eléggé, amikor megmutattam magamat neki a kobakjában? Hová tudhatnék még rohadni? Jaj de cuki! Most még nevetgél is!
Vigyorogva ejtem vissza magam mellé a mancsomat, hagyva, hogy a lendülettől kilengjen hátrafelé a karom, majd vissza, majd hátra, majd megint vissza, egészen addig, amíg el nem fogy belőle a kezdeti lelkesedés.
- Aranyom, elfelejted, hogy jártam a csinimini kobakodban? És hogy a nagy részét apuci képében tettem? Ha nagyon akartam volna, simán eladod a rothadt kis lelkedet anélkül, hogy feltűnt volna neked - villantom rá teljes fogsoromat, nem mellőzve ábrázatomról a megátalkodottságot, ami naiv énem szerint minden démon ismérve, egyébként meg kevesen tudjuk igazán jól művelni eme adottságunkat. Ami máskülönben akkor sem hagyja cserben az arcomat, amikor a sármos és tökéletes testemet kezdi fenyegetni a kis csintalan félvér. Ej-ej, Kyara, még mennyi mindent kell megtanulnod erről a világról!
- Akkor még szomorúbb lesz? - kérdezek vissza, erőteljesen fintorogva, mint aki még abban sem biztos, hogy valós, amit lát, nemhogy teljes meggyőződéssel kijelenthessen effajta reszketeg lábakon álló tippet. - Persze - kapom fel a fejemet, egyből kisimítva vonásaimat. - Ahhoz előbb el kell pusztítani azt a testet - vonom meg a vállaimat, és már nyitnám is a számat, hogy folytassam az idegeinek cincálását, amikor beveti a Jolly Jokert, vagyis Lucfenyő Őméltóságát. Tátogok kettőt, mint partra vetett hal, aztán szép lassan hagyom, hogy ajkaim szélei újfent a füleim irányába araszoljanak.
- Inkább az a hiba, hogy ilyen aljas-mód hazudsz nekem, ahelyett, hogy tényleg meghívod ide - somolygok, nem mutatva szemernyi félelmet sem a nagynevű Teremtőnk iránt, elvégre miért kellene aggódnom? Luluval puszipajtik vagyunk, majd biztos rúg kettőt a seggemen, ha végre összehoz minket a sors, aztán élünk tovább, mint Marci hevesen. Nyilván arra is van megoldási stratégiám, ha a nagy arkangyal tesó mániájában inkább a likvidálásom mellett tenné le a voksát.
- Ládikó? Gondolom nem fenyegetnél ilyesmivel, ha nem létezne - emelem meg a szemöldökeimet, miközben színpadias előkelőséggel lecammogok a galéria lépcsőjéről, hogy enyhíthessek a légből kapott alkohol-szomjamon. - Kitől hallottál ilyesmit? Vagy honnét tudsz róla? - faggatózom, ugyanis kivételesen felkeltette az érdeklődésemet. Jaaj, most nem kell megsértődni, itt sem lennék, ha nem érdekelne Zizi, azonban az üzleti, cselszövő énemet lapogatta meg ezúttal. Aminek a figyelmét máskülönben egy egészen bolhányit eltereli a tény, hogy Kyara épp most kap valami agyi érkatasztrófát a viselkedéséből ítélve.
Egyik kezemben a kiválasztott whisky-vel, másikban egy tetszőleges pohárral figyelem, ahogy a tűzbe fröccsenő alkohol nyomán fellobbannak a narancsos lángnyelvek, és amiképpen Kya minden bizonnyal sokadik idegösszeroppanását éli. Nos, amíg elordibál magában, a pultra helyezem a poharamat, mellé pedig egy másikat, és töltök mindkettőbe az italból. A hirtelen csendre azért fél szemmel felsandítok, egyik szemöldökömet a magasba szökkentve az alkar-nyiszat láttán. Hát oké, nem ő lenne az első ember, akiből hasonló érzéseket váltok ki.
- Mi van? - kérdezek vissza az újabb pálfordulás kapcsán, majd elé tolom a poharát. - Tessék tündérbogár, rád fér - vigyorodok el, habár meg kell valljam, ezúttal kissé megzavart a nőszemély. Vagy inkább az eddigieknél is jobban felkeltette az érdeklődésemet, majd megesz a kíváncsiság, hogy kideríthessem, mi zajlik le olykor abban a kaotikus, roggyant agyában! - Inkább mesélj nekem a ládikáról, vagy megint beléd kell költözzek a válaszokért? - kapom el a rumért nyújtózkodó csuklóját, hogy az ivászat helyett egy kicsit még rám koncentráljon.
reveal your secrets

Kyara Gilberung


Tánctér Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 16, 2018 11:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Party in the end
To Belial
Érzem, ahogy az ideg, a düh átjárja minden porcikámat. Ott csordogál ereimben - mely valljuk be nem csoda - tépi azokat. Szabadulna belőlem, valami mégis marasztalja. Nem engedi kitörni belőlem. Mellkasom rohamosan hullámzik, szinte pillanatok alatt józanodom ki, már ha ez nálam egyáltalán lehetséges.
Gyűlölöm az embereket. Gyűlölök mindent és mindenkit, irritál a jelenlétük, mégis itt kell élnem közöttük. Legszívesebben elevenen nyúznám meg mindent, de hasztalan. Bárhányszor döföm beléjük a késem, újra és újra feltámadnak. Mint a romlott marionett-babák.
S ha ez nem lenne elég a démoni társadalom is egy rohadék nagy csalódás. No nem ez a pacika, meg apám, de rajtuk kívül mindenki. Ez a nyomorult meg rajtam akarja kiélni magát. Na azt majd meglátjuk, aranyapám.
Mimikájában nincs semmi őszinteség, meglepne, ha volna. Abból a pár órából míg találkoztunk csak és kizárólag erre tudok következtetni. Semmi másra. S ez csak tovább növeli a dühömet, mely teljesen értelmetlen számomra. Élveznem kellene rothadó társaságát. De tény, hogy kétszer sosem találkozom ugyanazzal a személlyel.  Abból sosincs semmi jó, rám nézve.
- Rohadj meg - felelem számára tömören, kinyilvánítva, mit is gondolok valójában színjátékáról. Az ember, khm, félvér, összetöri itt magát és még csak meg sem becsülik.
Szent Lucifer, nem lehet ez a bajom!
Nem, kizárt, ennek az aljadéknak nem kell az elismerése. Nem lehet ez a bajom. Még csak az sem, hogy nem eszik a tenyeremből… Ő legalább kihívás lehetne. Végül szavai csak gúnyos kacajra kaparássza torkomat, melynek nem vagyok rest hangot adni.
- Aranyom ne hidd, hogy pont Neked adnám el drága lelkemet - nézek rá hasonló szánakozással. Ezzel elkésett úgy pár évet, hónapot, bánom is én, hogy mit. Fejem egyre jobban hasogat, de nem vagyok hajlandó erről tudomást venni. - Szeress máshol lenni - szűröm ki fogaim között, alig halhatóan, miközben megszerzem magamnak a drága gyújtómat.
- És ha elpusztul a teste? - vigyorodom elégedetten. Persze átszáll más emberbe, de ha végül emberek sem maradnak a földön és úgy pusztul el? Vajon mi lesz velük? Amíg mi halhatatlanok vagyunk, addig ők? Épp ők lettek halandóak?
A gondolatra nevetnem kell, idegesen. Valami nincs rendben. És nem csak velem, de vele sem, ebben egyre jobban biztos vagyok. Csak jelenleg nem tudom helyén kezelni az információkat melyeket elém tár.
- Szóval hiba volt meghívnom Luci-mucit is? - veszek nagy levegőt, de színjátszásomba hiba kúszik, persze hogy nem hívtam. Elég volt vele egyszer találkozni. Sok is volt belőle. Nem kell nekem még egyszer a nagyfater nyűgje. Hagyjon békén, ahogy jelenleg mindenki.
Hallgatom, ahogy lesétál a lépcsőn, a tűz halkan ropog lábam mellett, felvázolva a pecsét valódiságát.
Szinte egy helyben toporgok hallgatva szavait.
- Ó, tévedsz. Semmi buli nincs abban, ha elpusztulnál… De egy csini kis ládikó kijárna neked, ahol nincs semmi és senki csak te magad, amiből nem tudnál kitörni és… évszázadokra eltűnnél - vigyorodok elégedetten rá. Valami ilyesmiről magyarázott nekem az a pici leviatán nem is annyira régen. Fejem mégis egyre jobban kezd fájni.
Szavaim mégis igazak, dehogy akarnám megölni. Csak sarokba akarom látni, hogy ott nyüszít, mint egy rühes kutya. Ennyit akarok vele szemben csak elérni.
Erre mégsem tudok válaszolni, mégsem tudom megmagyarázni miért viselkedek így. Miért fáj ennyire a fejem.
- Csak egyszer tudsz egy valamivel felhúzni, az apukártyát már kijátszottad.
De megőrjít. Utálom, gyűlölöm. Szabad kezemmel a fejemhez kapok, a fájdalom hasogató, kínzó. Ez nem lehet ő - gondolom én. Üveget tartó ujjaim engednek, a vodka kiesik kezemből, a tűz mellett toccsan szét.
Összegörnyedve üvöltök fel a fájdalomtól.
Aztán hirtelen hagyom abba.
Fejem lehajtva tartom, kezem lassan engedem le, a tűz nyaldossa magastalpas cipőmet, mégsem foglalkozok vele. Csak mereven bámulok magam elé.
Lassan, vontatottan hajolok le egy üvegdarabért.
- Kedves, kedves, nincs semmi probléma, hazudj önmagadnak… - emelkedek fel, halkan énekelve, ujjaim között forgatva a forró, ámde éles eszközt. Kezem fölé vezetve, alkaromba karcolok bele, értelmetlennek tetsző jeleket. - Tégy bolonddá mindenkit, mondva, mily jól szórakozol - emelem fel végül tekintetemet is, enyhén félrehajtott fejjel figyelem az italát szopogató démoncikát. Vontatott léptekkel közeledem felé, széles vigyorral az ajkamon.
- Tudom már! - lelkesülök fel, a korábbi morcosságomnak már híre, hamva sincs. A pultra csapva hagyom, hogy tenyerem alatt törjön darabokra az üvegdarab. Tágra nyílt szemekkel tekintek kedvenc pacikámra. - Rendezzünk vadászatot! - lehelem elhalóan, mintha életem legnagyobb ötlete lenne ez. Vérem lassan folyik végig karomon, mégsem foglalkozom vele, nem érdekel, hogy a pulton gyűlik össze körülöttem, hogy a sebem körül ég a bőröm. Nem érzek semmit.
- Vagy - ül elégedett vigyor arcomra. - Töröljük ki az összes ittlévő emlékét és ültessük bele azt, hogy ők nem mások, mint démonok - nevetem el magamat őrült módjára, enyhén előredőlve, egy rumos üveg után nyúlkálva.
reveal your secrets

Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 15, 2018 1:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Party in the end
• Kyara & Belial •
Zene: Cherry Pie • szószám: 604 • Credit:

Míg én egyre jobban szórakozok az élő céltáblás üvegtörmelék darts-szal, Kyarában addig kezd valami igen csak megváltozni. Nem, szerencsére nem vagyok ráállva mások érzelmeire, mint holmi koszos kis erényangyal, de a káosz és düh kisugárzását kilométerekről kiszimatolom, ha úgy adódik, végtére az előbbinek én vagyok a fő forrása, az utóbbi pedig ennek a hozománya. Nem is tudom, melyik az ijesztőbb, a józan Zizi vagy a józanul dühös Zizi. Hé… Hé! Most komolyan volna képe lelépni, miután idecsalt? Azért ez nem így működik, cicabogár!
Az elhalkuló zene és a szavaim megteszik a hatásukat, megfordul, lesajnáló, szikrákat szóró tekintetét rám emeli, mintha én lennék minden problémájának és bajának a bölcsője. Jó, hát lehet, hogy mostanában igen, sajnálom…? Ugyan, dehogy! Persze tény és való, a kifakadása némileg még engem is meglep, de ami az arcomra kiül, az tömény színház, semmi őszinteség. Magasba szökkenő szemöldökökkel, elképedt ábrázattal és tágra nyílt szemekkel kapom a kezemet nagyra tátott számhoz, hallva a sértéseket, amiket a fejemhez vág. Aucs, a poshadó szívem!
- Szent Lucifer, azon nyomban… Már is megyek… - suttogom magam elé, mielőtt rá nem világítana egy még kínosabb tényre. - Jesszusom, tényleg! - ezúttal a szívem fölé tapasztom a tenyeremet, elborzadást mímelve. - V-várj, most elrontottam a bulidat? Úr ég, rettentően sajnálom… - hüledezek, noha túl sokáig nem bírom az előadást. Lassan leengedem a kezemet, ajkaimat megátalkodott, ördögi vigyor nyújtja két oldalra, fültől-fülig.
- Ez igen, Kyara, ez igen! - füttyentek, rácsapva egyet a korlátra, mintegy kifejezve elismerésemet. - Redvás Pokol? Mi lelt téged, cicamica, most már az is büdös neked? Nemrég még a lelkedet kínáltad volna örök kárhozatra, csakhogy tovább élvezhesd a perzselését még néhány perccel - billentem oldalra a fejemet szánakozóan. - Egyébként meg ne aggódj, nem undorodom annyira a Földikétől, egészen szeretek itt lenni! - jelentem ki emelkedett hangon, kitárva karjaimat oldalvást, akár egy megalomániás istenség az aranypódiumon, úgy tekintek alá a tánctérnek a galériáról, figyelve, amint a közepére csámpázik a drága. Megszokásból szisszenek, mikor orrba veri a tagot. Most mi az? Jótékony és ingyenes aláfestő hang szolgálat.
- Hmm lássuk csak… szomorú lesz? - biggyesztem le az ajkaimat, válaszolva annak ellenére, hogy kijelentette, nem szükséges felelnem a költői kérdésére. Pedig én aztán imádok költői kérdésekre felelni, nincs is jobb annál, mint látni a végső lemondást az emberek arcán! Na de azért nem kezelem teljes komolytalanságban a helyzetet, az az öngyújtó pattogás nyilván a jövendőbeli pusztulásomat hivatott beharangozni. Mostanában miért hiszi mindenki azt, hogy csak úgy fél vállról ki lehet fingatni egy lovast? Okké, lehet, hogy a Háború múltkor befürdött friciben egy tollassal szemben, de kérlek, tűz meg ördögcsapdák? Na jó, értékeljük a próbálkozást.
- Murisabb lett volna, az biztos, viszont gondolom ők jobban hallgatnak Luciferre, mint én - mosolyodok el negédesen, leképezve a lány korábbi, tenyérbe mászó arckifejezését. - Hogy mi történne akkor? Futnának Luluhoz, hogy közöljék a nagy hírt, az idiótábbak talán megpróbálnának elfogni, és jól meghalnának, míg a harmadik tábor a nevemet ünnepelve állna mellém, mert jelenleg utálják kinyalni a tollasok és az emberek seggét. Remélem ennyire nem vagy lemaradva a démon politikában, nehéz lesz felvenned a fonalat, ha egyszer lejutsz a föld sötétebbik oldalára - tanácsolom neki önzetlenül, majd felhagyva a korlát támasztásával, ráérős tempóban lesétálok a lépcsőn, hogy ismét kellő közelségbe kerülhessek Kyarával.
- Komolyan azt gondolod, hogy el tudnál pusztítani? Ugyan már, legyen egy kis életösztönöd a jövőre nézve - somolygok rá bájosan, és a pult mögé lépdelve kezdek el keresgélni valami jobbféle évjáratú whisky után. - Amúgy is, mi ez a hirtelen pálfordulás? Semmi nem untat jobban, mint ez az erő fitogtatósdi, persze folytasd, ha annyira kíváncsi vagy a korlátaimra - vigyorgok rá hátra. - Apucival is eljátszottad ugyanezt?
reveal your secrets

Kyara Gilberung


Tánctér Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 03, 2018 11:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Party in the end
To Belial
Mintha minden, mit kívántam félresikerült volna. Mintha visszafordította volna valami az egészet. Azt akartam, hogy ő legyen dühös, hogy ő keljen ki magából. Mégis magamban érzem, a düh lassan kezd fokozódni bennem. Szívem szerint mindent, de tényleg mindent, elpusztítanék magam körül. Romba döntenék, a földdel tenném egyenlővé.
Szemem vérben forog, és ehhez vajmi kevés köze van, ahhoz, hogy az előbb egy üvegszilánkot szúrtak a mellkasomba. A fájdalom eme részét nem érzem. Úgy értem, nem érzek semmit az égegyadta világon. A „vidámságomat” is megjátszom mindig és ha nem lennének vicces sütik, alkohol, vagy egyéb dolgok, sivár lenne minden. Szürke és pusztítani való.
Hogy nem jöttem rá arra hamarabb, hogy kinek a gyermeke vagyok? Vajon ha az Övé lennék, akkor mit éreznék?
Hangosan kacagok fel. A káosszal kéz a kézben járok, elég csak az elmémbe pillantani, hogy egy pillanatig sem ismertem a rend átkozott fogalmát.
Dühöm, nőttön nő, és ezen mit sem segít a termen átcikázó újabb szilánk, mely ekkor a homlokomnak csapódik. Éles fájdalom járja át testemet, a szilánk a csontig hatol, töri koponyámat. Mégsem sikoltok fel. Egyenesen a képébe röhögök, fejemet hátrahajtva, engedve a gravitációnak.
A padló felé zuhanok, a pult szélébe csimpaszkodik szabad kezem, másikban lévő üveget újra számhoz illesztem.
Végül csak leszökkenve eddigi ülőhelyemről csípőmet kitolva jobb oldalra illendően meghajolok őkegyelmessége előtt - merő gúnyból. A szilánkot kipöckölöm fejemből, nem érdekel jelenleg, hogy a vér végigcsorog orrnyergemen, ketté választja azt, s az ajkaim felé veszik az irányt.
Van nagyobb gondom is. Újra átjár az emberiszony. Gyűlölöm őket és gyűlölök velük sokáig egy helysgében is tartózkodni. Rosszul vagyok tőlük és nem csak azért, mert egy vagyok valahol én is közöttük.
Megfordulnék, hogy elhagyjam a helyet, unom a saját bulimat. Ezek a birkák nem látnak tovább kettőnél, ám a zene elhallgat, s a démoncikat beszélni kezd.
Hirtelen állok meg, csak fejemet fordítom először hátra. Szemeim szikrákat hánynak.
- Tudod mit? - csattan hangom, miközben megfordulok végül, a dühöm nőttön csak nő, de miért? - Mi lenne, ha visszahúznál a redvás pokoldba és ott szerveznél egy bulit és azt basznád szét kedved szerint? - mosolygok rá negédesen. - Oh, tényleg! - kapok ijedten szívemhez. - Száműzve lettél az undorító kis Földikére - biggyednek le ajkaim, nevetésbe mégsem fulladok ki, a megszokotthoz híven. Most csak egy dolgot akarok.
Pusztítani. Ez nem az Ő műve.
- Mondd csak - sétálok lassan a tánctér közepére, egy itt maradt tökelütött kezéből kitépve egy gyújtót. Üveget tartó kezemmel töröm be az orrát. Tehetetlenül dől hanyatt, már csak percei vannak hátra. - Ne is mondd, igazából majd kitalálom - villan fel vészjósló ördögi vigyor arcomon. - Mi történik egy démoncika testével, ha az nem tud visszatérni a pokolba? - tekintek fel végül rá, enyhén vérben forgó szemmel, saját véremmel arcomon. Nem törlöm le, még csak az sem zavar, ha ajkamon keresztül számba férkőzik a vasas nedű.
Kezemmel folyamatosan pattintom az öngyújtót, mire lángra kapva dobom le a lábam mellé. A földön rögtön tűzbe gyullad egy alig ismert, de azért erős démonfogó rúna.
- Azért reméltem, hogy démoncikák, is eljönnek a buliba - noha tudom, hogy abba bele is kell állnia, hogy működjön. S úgy kell aktiválni. De ki mondta, hogy ez az egyetlen a helységben?
- Vagy mi történne ha bárki megtudná, hogy merre csellengsz? - nem loptam a napokat, noha mégis úgy tűnik. New York egy dologban jó… a vadászok melegágya, így csak a jó helyen kell keresni egy kis információért és tudásért. S a pecsétek… azok nagy fegyverek egy démon ellen. - Veled ellentétben engem most nem lehet elpusztítani, de téged? - nevetem el magamat, egy újabb kortyot húzva az üvegből.
- Tied a házigazda szerep… - lököm be az egyik embert a csapdába, az égő hús szaga sem nyújt megnyugvást, az idegeimen. Dühösen, dacosan tekintek fel arra az átkozott démonra. Ki álmaimba itta be magát, kit elkívánok pusztítani. Kit ennek ellenére is mindennél jobban kívánok.
reveal your secrets

Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 02, 2018 1:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Party in the end
• Kyara & Belial •
Zene: Cherry Pie • szószám: 378 • Credit:

Úgy fest, a félvér jól elszórakoztatja magát odalent, és lássuk be, ezt még nézni is dögunalmas. Ráadásul a vendégsereg nagy része átrongyolt a szomszédos szobába, el, a plafonon ékeskedő pecsét és temérdek kés alól, szóval attól tartok jó ideig nem válik még mészárszékké a szórakozóhely. Hát probléma egy szál se, Zizi még itt van, rajta elszórakozhatok, még ha nem is éppen első osztályú mulatsággal örvendeztettem meg magamat.
Persze a fájdalom nem hatja meg, noha nem is igazán élvezkedik. Döbbenet! Valamit sutyorog, de annyira nem izgat, hogy a korláton áthajolva próbáljam túlhallani a zenét, hát még a végén átesnék rajta és szörnyű kínhalált halnék a megszégyenüléstől! Mármint egy párhuzamos univerzumban, egy bénábbik kiadásommal ez történhetne, szigorúan a képzelet lankáin feltételezve, mert így belegondolva egyetlen alteregóm sem lenne tökéletlen. Ellent mondana a világegyetem törvényeinek, te kis butus, hát nem tudtad?
- Zizi ül a pulton, rosszban sántikálva~ - kezdek bele hirtelen a gyerek nótába, ne unatkozzak már annyira. - Zizi talán beteg vagy, hogy már nem is ugathatsz? Zizi hopp, Zizi hopp… máris.egyet.megfooo… - újabb szilánkot egyengetek az irányába, majd mutató-és hüvelykujjam pöccintésével a homloka közepébe állítom az éles kis darabot. - gott! - vigyorodok el szélesen, habár nem kerüli el a figyelmemet, hogy a tüzes trükkje után a maradék üvegtörmeléket is a magasba emeli. Azért nem semmi, egy ilyen bomlott elme, amit jelenleg az alkohol és egyéb kábítószerek ködösítenek tovább, még ekkora koncentrációt tudhat a magáénak, és egyáltalán eszébe jut velem versenyre kelni! Hát meg kell zabálni, azt hittem, Lilith után nincs még egy ilyen pofátlan létforma. De azért hé, ne menjünk el olyan sietősen a tény mellett, hogy képes minderre úgy, hogy az imént még azt is elfelejtette, mit akart velem megosztani. Vajon mikor jön el a pillanat, hogy a szabad tenyere fölött melengetett lángocskával felgyújtja magát és a kócerájt? Uhhh, remélem hamar, annnyira megnézném már a fejvesztve futkorászó, égő ember-gyertyákat!
- Mégis mit akarsz ezzel kezdeni? - teszem fel a kérdést, amely félreértés ne essék, biztosan eléri Kyara füleit, révén, a zene idő közben, és valamilyen mennyei csoda folytán elhalkult. Nem, csak vicceltem, én voltam. - Farokméregetünk, vagy micsoda? Meg ne haragudj, hogy tőlem tudod meg, de alapból hátrányból indulsz, neked olyan nincs ugyanis - biggyesztem le az ajkaimat szánakozást mímelve, alkarjaimmal pedig kényelmesen megtámaszkodok a korláton.
reveal your secrets

Kyara Gilberung


Tánctér Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 18, 2018 3:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Party in the end
To Belial
A pulton ücsörögve hirtelen jut eszembe, hogy mitől is támad ennyire hiányérzetem. Hát persze! Lázas kutatásba kezdek, ám lenge ruhám egyetlen redőjében sem lelem meg a kívánt dolgot. Pedig tényleg benézek mindenhova. Melleim közé, derekam alá. Még széles terpeszbe is helyezem lábaim és elvileg kincsem virágát is átkutatom, de ott sincs. Ajkamat félrehúzva fordulok balra, jobbra, de mellettem sincs. Semmi baj.
A pult szélére támaszkodva hajolok hátra, hogy beláthassak alá. És heuréka! Néhány vendégnek behoppja ugyanis nem más volt, mint… Ujjaim közé zárom a gyilkos nikotint. Vörös dobozt feldobva a levegőbe, ott húzok ki belőle egy szálat. Persze nem, én, hanem az elmém. Körbetekintve persze sehol sem találok semmi tüzet. De nem esek kétségbe, ilyen csekélységek miatt. Kreatívak vagyunk mi, nem igaz Kín? Na de, hol van Kín?
Kit érdekel, amikor tüzet kell szerezni? Végül megpillantom a forrást, égő gyertya formájában. Az orgia a szomszéd terembe már rég folyik, kihallatszik a kéjes nyögések, ordítások, kiáltások. Nem, nem a gyertyát hozom ide. Hanem egyenesen a lángot. Képességem ugyanis nem más, mint az atomok mozgatása, ez sokkal több, mint holmi tárgyak mozgatása. Ha megérted a világ működését, onnantól fogva, mindent képest vagy irányítani benne. Lucifer sokkal több erőt adott nekünk, korcsoknak, mint ahogy azt gondolta volna. Talán ez a legcsekélyebb, mind közül, de épp ez a legveszélyesebb is.
Kevesen ismerik ezt fel. Figyelem a láng táncát. Ajkaim közé dugott cigihez kúszik, s egy szippantással gyújtom azt meg. A láng mégse lobban el. Kezeim közé fogva, élvezem égető melegét. Megforgatom kezem, ám a láng mégsem lesz nagyobb. Fejem félrehajtva újabb hiányérzet fog el.
Ami rögtön tudatosul is bennem, ugyanis egy szilánk áll szegycsontom alá. Sziszegve nézek előbb le rá, majd fel a férfira. Ajkam aljas mosolyt formáz. Két ujjam közé csippentem a darabot, határozott mozdulattal húzom ki magamból. Magam mögé pöccintem, ám mégsem hull a földre. A levegőben megmaradva forog folyamatosan. Figyelem az apró szilánkokat a levegőbe.
- Vajon melyikünk az erősebb? - suttogom inkább csak magamnak a dübörgő zenébe. Ami ebben a pillanatban szűnt meg létezni számomra. Immár csak én vagyok, a pacika és az erőink. Kezemet felemelve, csak a drámai hatás miatt, fordítok egyet csuklómon, mely hatására az összes szilánk katonás sorrendbe sorakozik fel. Nyoma sincs már az előbbi káosznak. Eltüntetem minden maradványát. - Légy ideges - vonom össze szemöldökömet, igazából magam sem tudom, hogy mi fog használni ellene.Valószínűleg semmire, ez túl egyszerű lenne. De egy próbát megér.
Szabályos körbe formázom őket, s lassú táncba kezdenek el egyre apróbb és apróbb sugárba összpontosulni. Még egyelőre magam sem tudom, hogy mire akarok készülni velük. Vajon az üveg részecskéit mennyire tudnám szétszedni?
reveal your secrets

Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Márc. 09, 2018 12:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Party in the end
• Kyara & Belial •
Zene: Cherry Pie • szószám: 550 • Credit:

Kyara láthatóan jól elszórakoztatja magát, én meg suttyomban azon szórakozok, hogy mennyire nem figyel rá oda senki. Ostoba kis halandók, sosem látják előre a végzetüket, utána pedig rimánkodnak azon, hogyan történhetett mindez! Na jó, azért félig-meddig felmentést érdemelnek, odalent ugyanis a tánctéren éppen egy veszett pasas aprítja, harapja az útjába keveredőket. Ennek fényében valahogy nem csoda, ha nem egy betépett lányka bolondságaira koncentrálnak.
- Ugh, ez most a szívembe talált. Szerintem feltalálnám magamat - vigyorodok el, gondolatban már azon tűnődve, milyen esztelen és pipogya háborúkat vezetnék a világon, vagy, hogy mennyire röhejes betegségekkel fertőznék meg egy-egy várost. Például addig-addig csuklanának az emberek, amíg bele nem halnak, de mindaddig csak el kell képzelni a szituációt, amiben mindenki krónikusan csuklana egyszerre. Azt a koncertet!
Ajkaimat széles vigyorrá húzó vízióimból a Zizi felkiáltása zökkent ki, sajnos teljesen feleslegesen, mert láthatóan maga sem tudja, hogy mi akart kétségbeesetten feltörni az elmetekervényei mélyéről. Mondhatnám, hogy talán jobb is, de ugyan, eszem ágában sem lenne visszafogni még kimondatlan kívánalom formájában sem az őrületét. Ami néha elég meredek vizekre evez, ha már itt tartunk…
- Meghátrálást? - papagájkodom le a kérdését, hiszen ez még engem is ledöbbent. Sőt mi több, felháborít! Hát minek néz ez a bolond nőszemély engem, logikus létformának, aki holmi torokszorongatással akar beszaratni másokat? Ennyire amatőrnek festek? Helyeeeees, annál többet nem is lehet kívánni, mint a zűrzavart a halandó elmében, ami velem kapcsolatban dereng bennük. - Megdöbbentő, hogy ennyi alkohol és drog után még van ésszerű sarka a kobakodnak. Bár ha azt nézzük, ez sem igaz, amennyiben képes vagy ilyen kiszámíthatóságot feltételezni rólam.
Általában akkor szoktam megmagyarázni magamat, amikor még nagyobb káoszt óhajtok szítani az emberi agyban, merthogy a Viszályban semmi logika, következetesség vagy sablon nincsen. Na már most, ha a semmit akarjuk megforgatni egy kicsit és más szögbe, fény alá helyezni, akkor marad… Nos, a semmi. Elmebomlasztó gondolatmenet volt ez, láthatatlan vállpacsi magamnak!
Mindenesetre a szövegelés ideje pillanatnyilag leáldozik, szájainkat ugyanis a cseppet sem finomkodó csókunk foglalja le, kezeinket pedig egymás, alattomos testének sietős felfedezése. Ha lehetne valami őrjítőbb nálam, akkor bizonyára annak becézném Kyara ujjait zilált tincseim között, melyek sajnálatos módon túl hamar kényszerülnek elengedni a biztos fogódzkodókat. Azért nem hinném, hogy nagyon pityeregne érte a Zizi, látva az ajkain átsuhanó mosolyt, kétségem sincs afelől, hogy a zuhanás inkább a kedvére tesz, mint holmi hétköznapi smárcsata. Én is szívesebben nézem aláhulló alakját, azonban néhány percnyi ácsorgás után el kell gondolkozzak azon; a drámai hatást leszámítva mit reméltem ettől az egész akciótól?
Az biztos, hogy Kyara nem marad tétlen, bár az alant kibontakozó jelenet igazán nem vág a földhöz. A korlátra támaszkodva, és laposakat pislogva nézem végig az újabb vérengzést, majd követem zizibogár alakját egészen a bárpultig, ahol egyelőre megpihen. Remélem csak nem gondolta, hogy majd utána futkosok, én, egy szuka, egy halandó után! Ekkorát azért nem fordult a világ. Viszont szabadulni sem fog olyan könnyen tőlem, amit ne keverjünk össze ostoba birtoklási vággyal, nevezzük szimplán a másik őrületbe kergetése nemes küldetésének.
Tehát eme dicső célkitűzés előtt hódolva kapkodom fel elmém erejével a táncparketten szétszóródott, számos üvegszilánkot, amelyek a levegőben várják néma parancsomat. S amint bemértem a célt, az első szorgos kis katonám már röpül is, hogy belefúródhasson a lány kulcscsontja alá. Sokkal érdekesebb így a darts! Amennyiben felfigyel rám, szarevő vigyorral integetek neki újfent, majd megörvendeztetem egy ismételt szilánkkal, ezúttal fedetlen felkarján.
reveal your secrets

Kyara Gilberung


Tánctér Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 05, 2018 11:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Party in the end
To Belial
Felvetésére szinte azon nyomban felélénkülök. Zavaros tekintetem csak tovább tündököl, miközben aljas gondolat fogan meg elmémbe. Efelől neki sem lehet kétsége, ajkaim aljas mosolyra húzódnak.
- S mily gyönyör ülhet ki tekintetükbe, amikor rájönnek - suttogom elhalóan, mintha a kéjes gondolat teljes mértékben magával ragadna.
Ami azt illeti ez így is van. Minden elhaladó mellett dicsérem a pacika nem létező erényeit. Kedvességét, józanságát, előzékenységét. S persze nem vagyok hálátlan, még az ajándékom is felmutatom úton, útfélen mindenkinek.
Viszont bosszant a dolog, hogy senki sem figyel rám. Arcomra durcás puffanás ül ki, ahogy felfújom orcáimat. De ez gyorsan eltávozódik. Meglakol minden aljas söpredék ki csak ide betért ma éjszaka. Még az is meglehet, hogy magam is közöttük leszek. A móka és a kacagás, mely készülőben van, máris kedélyemet javítják. Ha így sem lett volna ez jobb persze.
- S mily jó, hogy nem másra találta ki. Kevésbé lennél érdekes - vonogatom szemöldökömet. Lelki szemeim előtt kacéran, valójában a kettőt teljesen függetlenül a másiktól. Amikor az egyik már felér homlokom tetejére a másik akkor indul meg. Közben néhányszor kérdőjelet is formáznak, no meg ekg görbéket is.
- Tényleg! - jut eszembe valami, amint felérünk, még meg is fordulok, a démon felé, ám eme töredék pillanatban minden… Kimegy a fejemből. Ajakamat oldalra csücsörítve gondolkozok, de aztán csak vállamat vonom meg hetykén. - Biztos nem volt fontos - jegyzem meg inkább magamnak, mint neki.
Tökéletes ajándékom a sarokba vinnyog, amikor már torkomat markolásszák. Hallom hangját, de mégsem érdekel jelenleg. Hadd nyüszítsen a férgese, majd megtanulja hol a helye.
Ahogy én sose fogom, s a pimasz mosoly nem hajlandó távozni ajkamról.
- Meghátrálást? - tippelek, vállamat vonogatva újra csak. Ujjaim közül lassan csúszik ki a baseball ütő. Igazából nem tudom, hogy mi az, mi felidegesítette, amiért a torkom kezdte el markolászni. De megannyi emberrel ellentétben, én ezt élvezem. S ennek őrült nevetésemmel is a másik tudtára adom. Még akkor is, ha a levegő közöttünk igazán kezd fogyakozni.
Aljas mosollyal az ajkaimon pillantok még fel utoljára a pimasz szempárra, mely hirtelen lobban lángra. Ezt látom utoljára, mielőtt a férfira vetném magamat.
Tarkóján tartott kezem feljebb csúszik, hajába markolok, amint megérzem, hogy az ő kezei is vándorútra tévedtek. Ölelném a másikkal, de erre semmi szükségünk nincs most.
Pihe testem könnyedén emeli fel és visz… Valahova. Fogammal harapom fogát, nyelvét játékosan, ajkait. Derekam egy vékony valaminek ütköződik, s a részeg fél percünket a férfi töri meg.
Szemeim lassan nyitom ki, s érzékelem, hogy merre is állok. Engedek hámozásának, tán sejtem, hogy mire készül.
Kezeimet szinte azon nyomban széttárom, mikor könnyedén lök meg. Testem enged a lendületnek és a gravitációnak. Az alant elterülő tömeg felé siklok, nem igazán kecsesen, de annál fájdalmasabbnak tűnőnek. Nem vagyunk túl magasan, alig négy, öt, talán hat méter magasan. Ám innen is nagyot lehet ám esni…
Főleg ha a tömeg készségesen odébb áll. Még hallhatja őrült nevetésemet, felcsillanó szememet még láthatja, integetése közben, amikor a földnek csapódok. Fejem verve be.
A levegő szorul tüdőmbe, tudatom kikapcsol.
Hogy mennyi időre?
Szemeim hirtelen pattannak ki a végtelen űr után, ám csak nevetni tudok. Már ha ugyanott kelek fel. Ha nem, még kitalálom mi lesz, ám ha ott, akkor:
Felállnék, ám nem tudok. Lábaimat behajlítva szabadulok meg magastalpú topánomtól. Felállva, fel sem veszem, hogy az első lépésemmel üveg szilánkokra taposok. Feltekintek a magasra, figyelve, hogy ott van-e még a hőstelen pacikám. Bárhogy is legyen, mosoly kúszik arcomra. Elfordulva tőle.
Sokáig nem is jutok, hiszen egy igen kellemes küllemű nőszemély állja utamat. Egyik keze tarkómra vonja, azzal kényszerít, hogy felpillantsak rá, a következő pillanatban pedig édes ajkai már az enyémet érintik simán. Apró ideig viszonzom csak a buja kedvességet, de szabad kezembe egy tőr repül a plafonról. Hasába mártva lököm el magamtól.
Kihúzva belőle az éles fémet, fogom ajkaim közé azokat, vérét ízlelve, nem finom.
Tekintetem mégsem veszem le a nőről. Látom, ahogy megbotlik, hogy a tömeg megfogja és elsodorja magával. Összetalálkozik előző szatírommal, ki vért kívánva teperi a földre, és veti magát a sebre. Az éles sikoly gyönyörként hat rám.
Jólesően felsóhajtva, vállam megvonva indulok meg a pult irányába, hogy onnan lopjak el magamnak egy újabb üveg italt. Felülve annak tetejére, törökülésbe fonom lábaimat. Kócos hajjal, elmosott sminkkel, figyelem a tömeget. Már csak alig egy óra maradt hátra. Hol a késen lévő vért nyalogatom, hol pedig az italba vetem örömömet.
Hirtelen támad hiányérzetem.
- Valami még kell ide - hümmögök egyet, de ha a fene fenét eszik sem jut eszembe. Késsel vágom meg ujjam begyét, s amikor a szuka vére keveredik az enyémmel újra kostolóra fogom. Továbbra sem olyan, mint amilyennek kellene lennie.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2