Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 4:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


☽ Death iscoming

Team xXx Gressil
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Egy halk kuncogást hallatok, amint meghallom a tollas válaszát és aztán ráemelem a tekintetemet, hogy végignézzek rajta. Eszes lénynek tűnik, és érzem az energiáin, hogy nem éppen egy szokványos kis szárnyassal van dolgom, hanem egy harcossal. Ez lehet hátrány, de ha így folytatódik a kis utazásunk, akkor akár előny is. A sóhajra a reakcióm egy kacsintás és egy félmosoly. Rendes tőle, hogy nem lövi le előre a poént a kilétemet illetően. Ha van rá esély akkor nem is szeretném ezt most itt felfedni, vagy megmutatni majd csak akkor ha nagyon nagy szükség lesz rá. Addig pedig csak egy mezei démonként fogok viselkedni és nem feltűnősködni.
- Elérzékenyülni? Már akkor potyogtak a könnyeim, amint beléptem ebbe a romhalmazba. Forgatom meg a szememet és tovább simogatom az ajtót. De rá kell eszmélnem, hogy én itt még nem jártam és tudomásom se volt róla, hogy létezik az épületen belül egy ilyen helyiség. Valami rejtélyes erő még előlem is eltudta rejteni és ez eléggé felhúzza az agyam. Így most ugyanannyi eséllyel indulok, mint a többiek. Ezt nem szeretem.
A hátam mögött lévő hangra egy másodperce feleszmélek a gondolkodásból és odapillantok. Mi ez a lény? Érzem, hogy nem ember de egyszerűen nem tudom megmondani, hogy miféle. Ott van a nyelvem végén de nem jut eszembe. Talán még ezért is megérte eljönni ide, információt gyűjthetek.
- Esetleg még valaki nem szeretne csatlakozni a kis csapatunkhoz? Mi van itt? Ki van írva egy táblára, hogy fél áron van a hamburger és mindenki ide szaladt? Sóhajtok egy nagyot mikor meglátom az utolsó jövevényt. Láttam már őt egyszer-kétszer, de nem nagyon foglalkoztat.
- Ó, hát ha ennyire ezt akarja.... Vigyorodok el én is és már léptem volna Kisa felé amikor az ajtó eltűnik és egy kicsit meglepett arcot vágok, mert semmi közöm nem volt hozzá. Összeráncolom a szemöldökömet és újra az ismeretlenre pillantok, majd vissza az ajtó helyére. Furcsa, furcsa. Ez akkor történt amikor közelebb jött. Talán van valami köze hozzá, vagy furcsa véletlen? A szemem sarkából rápillantok az angyalra kíváncsi vagyok arra, hogy ő mit gondol erről a helyzetről. Az energiánk teljesen egyszerre mozognak és megértjük egymást pusztán a másik mozdulatából. Nem gondoltam volna, de nem vagyok ellene. Így csak könnyebb. Viszont én nem lököm meg hagyom, hogy csak Rass tegye azt meg, hogy felmérjem. Szemmel láthatólag nem látszik semmi, még majdnem el is esett. Ennyire erőtlen, vagy történt valami a szárnyassal is?
- Az a k*rva latin... Mormogok halkan és aztán figyelmesen hallgatom a  szavakat, ezen még gondolkodni sem kell nagyon annyira egyértelmű a válasz.
- Juj, a csúnya beszéd nem bűn? Még szarság, ejj-ejj. Nevetek halkan, aztán pedig már mondanám ki a megfejtést, amikor megelőz más. Amikor ki mondja azt, hogy halál akkor teljesen fapofával állok és úgy teszek, mintha meg sem hatott volna a szó.
- Uhh Sherlock ezt egyedül találtad ki, vagy valaki segített benne?
 

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 2:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Rejtély a ködben
Furcsa banda az Alcatrazban  • Credit:
Alig telik el néhány másodperc, és még egy taggal bővül az ajtó előtt lévő kis csapat. Jobban járnék, ha valahogy beomlasztanám a mögöttünk elhelyezkedő lépcsőt, mert ha ilyen tempóban gyülekezünk, többen leszünk a kelleténél. Már most sokkal többen vagyunk, örültem volna annak, ha én jövök ide egyedül. Milyen sajnálatos, hogy a démonok és az angyalok is úgy vonulnak a fény felé, akár az aprócska bogarak. Testvérem okosabb is lehetett volna.
Ahogy közelebb érek, az ajtó egyszerűen eltűnik. Ajkaim mosolyba kúsznak az elégedettségtől. Gondolom mindez annak köszönhető, hogy öcsém éppúgy utálja a vasat, mint a család többi tagja. Az illem viszont jócskán hiányzik ebből a kompániából. Taszigálás nélkül is előre mentem volna, az angyal tettének hála azonban nem sokon múlik, hogy felbukjak a korábbi ajtó helyén. Kedvességét még akkor viszonzom, amikor hozzámér. Erejének bödönjéből kanalazok egy keveset, mit meg is érezhet, egy enyhébb gyengülés formájában. Ugyanez a sorsa a démonoknak is, ha olyan pofátlanok, hogy hozzám mernek érni. Eszemben sincs hagyni, hogy megőrizzék erejüket az arcátlan tett után. Az már csak hab lenne a tortán, ha emiatt elhullanának egy csapdában.
- Ebbe a romhalmazba több jó modor szorult, mint belétek – vetem oda, szorgalmasan megindulva előre.
Szíves örömest beomlasztanám magam után az utat, csakhogy közel sem biztos, hogy van másik kijárat. Semmi kedvem újabb évszázadokat tölteni egy lyukba zárva az erőre vágyók akadályozása miatt. Inkább elteszem őket láb alól, ha megérkeztünk, addig pedig akár hasznuk is lehet. Talán. Az angyal kijelentése után, talán mégsem. Fogalmam sincs, miket hord itt össze.
- Ki az az Indiana Jones?
Sosem hallottam még róla, de bevallom, érdekel, annak ellenére, hogy tudom, ez kinek a műve lehet. Tekintetem körbejár a tűztartó oszlopokon. A terem régmúlt emlékeit idézi fel. Merőben eltér az emberek által unalmassá tett világ romjaitól. Olyan időkre visz vissza, amikor még tudtak építkezni. Amikor nem volt minden egyforma. A nemzetek épületei erőteljesen eltértek egymástól, nem is beszélve az ősi civilizációkról. A nyelv, amin testvérem szavai feltűnnek, tovább erősíti bennem ezt a nosztalgikus érzést. A latin már kevésbé érdekel, miután sikerül elengednem azt az undorodó érzést, mit öcsém hangja vált ki belőlem. A latin eléggé elterjedt volt, miután felütötte fejét a köztudatban. A halandók is rendelkezhetnek róla tudással, nem csoda hát, hogy ezen adja fel a talányt, amit nem vélek többnek ostoba időhúzásnál. Ez is csak Seth apró játékainak egyike.
- „A halandók kincse ez az öröklét záloga. Hogy fel vagy le, az csak rajtuk áll.” – ismétlem meg a hallottakat, egy sokkala modernebb nyelven, amit a halandók manapság használnak.
Szavaim közben a két ajtót figyelem. Kék és vörös, fent és lent… Menny és Pokol. Ez az a két hely, ahol az emberek lelke örökké él tovább. Csupán rajtuk áll, hol kötnek ki életük végén, ennek kulcsa azonban a halál. A kincs, amit említ, azt hiszem, a lélek lesz. Az a valami, aminek túl nagy hangsúlyt szentelnek, ugyanakkor halhatatlan nem rendelkezik vele. Elmémben a megfelelő szavakat keresem, azon a nyelven, amin a felirat íródott, majd megszólalok, hallatva a holt szavakat.
- Lélek… élet, halál, Menny, Pokol – egészítem ki a korábban eszembe jutó szavakkal, biztos, ami biztos.
Persze testvéremből kinézem, hogy valamelyik elborult pillanatában hozta létre ezt a mondókát, aminek megfejtése merőben eltér gondolatmenetemtől. Ebben az esetben számítok a retardáltak csapatára, akik voltak olyan pofátlanok, hogy féreg létükre szemet vetettek az erőre, mi minket illet. Szavaimat némi szünet után megismétlem, ezúttal azonban latinul, hátha azon várja öcsém a választ. Még szerencse, hogy bezárásunk előtt imádtam elsajátítani különböző országok szokásait és nyelveit. Nagy kár, hogy Isten teremtményeinek visszafejlődésével feleslegessé vált ez a tudás. Mi értelme számos ország szavait ismernem, ha mindenki ugyanazt az egyet beszéli? Semmi. Újabb rossz pont ennek az elcseszett szemétdombnak, amit világnak hívnak.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 29, 2018 10:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


- Több eszem van, mint gondolnád. - Hangom hűvösen járja át a kis termet, ahogy kilépek az árnyékból, egyenesen a démon szemei felé nézve. Bár a mondatom lezáró pont helyett, sokkal inkább egy néma sóhajfélét hallatok. Mintha a nevét - legalábbis a titulusát - akartam volna még hozzáfűzni. Nevén nevezni a démont. Az ilyet ezer közül is felismerném. De az még közel sem biztos, hogy mi itt most ellenségek vagyunk, ahogy az sem, hogy nem jön még valaki nála is rosszabb. Így a kilétével járó előnyét egyelőre meghagyom neki.
- El ne érzékenyülj. - Vigasztalom féltő, tenyérbe mászó hanglejtéssel a Halált, amikor úgy kezdi simogatni azt az ajtót, mintha a rég elveszett anyja lenne. Az embernőnek nem szánok túl sok figyelmet. Tudja egyáltalán mibe keveredett? Na nem mintha mi tisztában lennénk vele. De az innen szivárgó Erőből ítélve, itt embernek nem sok keresnivalója van.
Hamarosan még egy fővel egészülünk ki. Arrogáns, felsőbbrendűnek gondolja magát, kissé cinikus, a stílusos belépőről nem is beszélve. Mintha magamat látnám egy rosszabb napomon. Fütykös nélkül persze. Nem démon és határozottan nem is angyal. Homlokomon akaratlanul is enyhe ráncok látszanak kirajzolódni. A jelenetet egy újabb alak szakítja meg.
- Faye Cartell. - Mosolyodok el orrom alatt. Szóval igaz, amit róla beszélnek. Alig észrevehető, grimasz szerű mosolyom egyszerre tükröz szánakozást - hisz mégis csak egy emberi lélek veszett oda - és szórakozást. Hát, ez szép baleset volt, Michael. Sok boldogságot nektek. Különös módon azt még sem érzem, hogy több köze lenne a természetfelettihez, mint akkor, amikor legutóbb láttam. És az vagy tíz éve volt, amikor úgy döntöttem, hogy életben hagyom. Pedig megölhettem volna. Én mégis megmentettem. Mondjuk ahogy elnézem, sokra nem mentem vele. De nem is fordítok több figyelmet Miss Cocky-nak.
- Hallottad. Mutassunk a hölgynek egy kis illemet. - Fordulok ismét Gressil felé, egy ördöginek ható kifejezéssel. Érzem a démon energiáit. És különös, bizarr módon azt is, ahogy egységben mozog az enyémmel. A tekintetét elnézve, hasonlóra gondolhatunk. Ha annyira előre akar menni ez a Lény, majd betörjük a csinos kis fejével az ajtót. Nem probléma. Annyira, de annyira bosszant, hogy fogalmam sincs, mi ő. Ahhoz hasonló érzés a lénye, amikor a nyelveden van egy szó, mégsem tudod elérni. - De ez is egy megoldás. - Vonok vállat, amikor semmivé válik az ajtó. És Gressil segítségével, vagy anélkül, ha tudom belököm a terembe az ismeretlen nőszerű lényt, aki annyira előre akart menni. Ezzel legalább azt is megláthatjuk, hogy mennyire agresszív irányunkba.

- Ha ez az Indiana Jones szarság az Úr műve, esküszöm átpártolok. - Jegyzem meg magamnak, miután a dohos szoba egyre aktívabbá válik. Ám szavaim kimondtával döbbenten nyílnak a szemeim, mely kifejezést kissé elfordulva, a szoba vizsgálásával próbálok elrejteni. Soha nem mondanék ilyet! Hűségem bár ingoványosnak tűnik, megkérdőjelezhetetlen. Bár, ha ilyen olcsó mellékhatással úszom meg a nem régi, Sötétséggel megejtett randevúmat, akkor összetehetem a két kezem.
reveal your secrets

DragonLady


Alcatraz - Page 9 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Rejtély a ködben
Alcatraz Nocturnus  • Credit:
Érdekes kis kompánia gyűlt össze a pince előtti ajtónál. Kisának igaza van, akár egy vicc kezdete. Egy rossz viccé. Démonok, angyal, ember… És egy új lény, amelyről eddig senkinek sem volt tudomása. Rassilonnak és Gressilnek furcsa érzései lehetnek, ahogy a fekete hajú, felvágott nyelvű nőre néznek. Ismerős nekik valahonnan, de mégis honnan? Bárhogy kutatnak is elméjükben apró emlék
morzsát sem találnak ezzel kapcsolatban. Csak az érzést, hogy egyszer találkoztak már.
Gressil az, ki az ajtó előtt állva próbál a régi időkre emlékezni. Mi volt itt. De rá kell jönnie, hogy annyi év alatt, eme részen egyszer sem járt. Mindezidáig rejtve volt, még előtte is. Nem más által, mint bonyolult mágiával. Egy természetfeletti sem érezhette erejét ennek. Most mégis megmutatja magát.
Egyelőre senki sem akarja kinyitni az ajtót, az épület mégis enyhén megremeg. Egy időben azzal, ahogy Kisa megáll nem messze tőlük. Az ő műve lenne tán?
Az ajtó halvány vörös derengéssel izzik fel, múló pillanat csupán és semmivé foszlik az ajtó. A kis csapat előtt egy sötét terem tárul fel. Amennyiben bármelyikük belép a terembe, hirtelen fények csapnak fel. Embermagasságú oszlopok tetején fekete réz üstbe tűz aranyló fényei világítják be a termet. Ahol nem más vár rájuk, mint újabb két ajtó. Ezeknek két-két szélén falból kidomborodó tálak helyezkednek el. Jobb oldaliban vérvörös fény pamacs, a baloldaliból azúr-kék fény pamacs helyezkedik el. Első ránézésre a két ajtó teljesen jelentéktelen. Penész és doh szaga keveredik sós tengeri illat keverékével. Évszázadok óta zárva lehetett a helység, mégsincs itt akár egy pókháló sem, egy állat sem. Sivár, apró porszemek azok csak, mik szállingóznak a levegőbe.
Ha mindannyian belépnek a biztonságos, ámbár kissé poros és dohos szagú helységbe, a két ajtó közötti falrészen opálos felirat sejlik fel. Ízzó betűk, egykor oly közkedvelt, mára már holttá vált nyelven íródott szöveg.
“Üdvözöllek utazó,
hallgasd az időtlen szavát
és old meg a talányt.”

Mélyről jövő érces hang szólal meg. Kisa az egyetlen ki felismerheti bátya hangját. Oly sokat hallotta már az elmúlt évszázadokba, mégis oly keveset. Ez a hang, akaratán kívül is kirázza. Latinul formázza szavait, mágikus út az, melyen szól hozzájuk. Itt lenne? Vagy csak kísértés lenne?
- A halandók kincse ez
az öröklét záloga.
Hogy fel vagy le,
az csak rajtuk áll.

A falak verik vissza a hangot, így újra és újra meghallgathatják. Flora és Faye lehet az egyetlen, kik tán nem értik. Ha mégis rendelkeznek minimális latin tudással egy-két szó jelentését képesek elcsípni.
Ezt követően újabb halotti nyelv szavak izzanak fel a terembe.
“Hangod hallasd vándor,
és én az utat előtted feltárom.”



Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 2:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Furcsa érzés újra itthon lenni. Mostmár mindig az, mindegy, hányszor jövök. Most legalábbis így gondolom, hiszen a pokol után a fenti világ csak egy fakó és meglassult mesevilágnak tűnik. A város sós, mégis édeskés szagú levegője, az üresen ásítozó épületek száz meg száz sötét szeme, de még a csizmámra tapadó finom por is közrejátszátszik, hogy olyan nosztalgiaérzés kerítsen hatalmába, amely segít kicsit elnyomni a félelmet, amit a húgommal való találkozás miatt érzek. Egyszerű lenne talán hagyni, hogy feldolgozza a történteket és soha többé a szeme elé sem kerülni. Csak hagyni, hogy folytathassa az életét, vagy újat kezdjen, ha úgy tetszik, de immár én is a Földre kényszerültem, képtelen lennék távol tartani magam tőle és a várostól. Tudom, mocskos nagy ez a világ, de nekem akkor is San Francisco marad a közepe és Amy az én egyetlen kishúgom. Nem kerülhetem el a találkozást. Főleg, hogy nem is akarom. Látnom kell őt, bármi legyen is.

Emberként is volt bennem némi önzőség, és a pokolban töltött idő alatt ez nyilván nem enyhült egy fikarcnyit sem. Amy azonban nincs itthon. Csizmám talpa vastag porréteget ver fel, ahogy belépek a régi házba, melyben együtt nőttünk fel. Sehol senki. Loki rúnája, mely démoni lényegemet elrejti néhány órára a kíváncsi természetfelettiek elől, ott lüktet a vállamon. szinte kedvem lenne lekaparni, de érzem, ez inkább belülről viszket. Különben is szükségem lesz rá, ha Asariel még mindig teszi a dolgát, ahogyan azt kértem. De hol lehet a kishúgom? Eltöltök némi időt a jól ismert, szeretett falak között. Bárhová nézek, emlékek rontanak rám, és ezek egy idő után olyan erővel ülik meg a lelkemet, hogy szinte menekülve távozom a régi otthonomból.

Eredeti tervem akkor hull végleg kútba, mikor a ködlepte utcára lépve egy ismeretlen, sosem tapasztalt erő hirtelen rám rontva elektromosságal tölti fel minden sejtemet. Mi ez? Tudnom kell! A lábaim automatikusan visznek határozottan egy irányba. Csuklyámat az arcomba húzva hangtalanul suhanok a régi kikötő felé. Mintha valami irdatlan mágnes lenne, úgy vonz magához a sziget, melyen gyerekkorom rémmeséinek színhelye áll, viharverten, elhagyatva. Oda kell mennem. Most!
Amikor a sziget szikláinak ütközik a régi, rozoga kis csónak, mintha megkönnyebbülnék kicsit. És nem azért, mert az eőmet próbára tette volna ez a kis utazás. Már közel járok. Az ódon épület belsejében pulzáló fény szinte megdelejez. Gondolkodás és veszélyérzet nélkül lépem át a hatalmas, nehéz kaput, és a hívogató fényt követve az alagsor felé indulok. Macskásan puha lépteim talán még zajt sem csapnak, de a pincéhez közeledve már érzem, hogy nem én vagyok az első, aki ide érkezett. Fel sem merül bennem, hogy visszaforduljak. Bárkik is legyenek odalent, valószínűleg egyszerű halandónak tűnök majd számukra, ami vagy előnyömre válik majd, vagy nem. Egy női hang épp elhallgat, amikor a közelbe érek. Nagyszerű! Ezek szerint egy viszonylag civilizált helyzetbe érkezem hamarosan.

Nagy levegőt veszek és kilépek az árnyékból, hogy megnézzem magamnak, hány molylepkét vonzott még ide a különös fény rajtam kívül. - Üdv San Francisco legvonzóbb turista-látványosságában. - tolom hátra a csuklyát a fejemről mosolyogva, felfedve ezzel az arcot, amelyet talán felismernek, talán nem. Azért mégse Elvis Presley vagyok, csak egy ex-politikus, démoni egóval. - Gondolom, mindenki arra kíváncsi, ami az ajtó mögött van... - mondom könnyed hangon, de sóvárgó pillantásom elárulhatja, hogy én is ugyanígy vagyok ezzel.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 17, 2018 9:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Rejtély a ködben
Furcsa banda az Alcatrazban  • Credit:
A város, melynek vastartalmától a menekülési kényszer szüntelenül bizsergeti tarkómat, csendes éjszakának örvendhetett egy darabig. Egészen addig, amíg valami meg nem bolygatta az ingatag lábakon tántorgó rendet, felkeltve az én kíváncsiságomat is. Tekintetem a távolban kéklő fény irányába szegezem. Az erő, mely felőle árad, túlzottan ismerős. Kígyószerű szemeim felsárgállanak néhány ingerült pillanatra, mielőtt újra elrejteném azokat. Halk sziszegés ered ki torkomból, miközben továbbra is az Alcatraz nevű hely felé figyelek.
Mintha Seth lenne, de mégsem. Az a valami, ami ott van, minden bizonnyal az ő műve. Mikor volt ideje arra, hogy létrehozza? Az épület épülésének idején mi már rég börtönünkben raboskodtunk. Az a tenyérbe mászó kígyó egyetlen szóval sem említette, hogy ilyen erőt rejtett el valahol. Önző rohadék! Eddig mindent megosztottunk egymással. Bármilyen hatalmat szemeltünk ki magunknak, szétosztottuk, akárcsak anyánk szívét, holott kisajátíthattam volna az egészet magamnak, de nem… Én engedékeny voltam, még vele szemben is. A család erősödését és biztos fennmaradását előbbre valónak tartottam, erre elárul. Nem csak engem, de a többieket is.
Egyetlen pillanat sem kell ahhoz, hogy úgy gondoljam, meg kell szereznem azt az erőt. Le kell törölnöm Seth képéről a mindenkori mosolyt, s alig várom, hogy ezek után a saját, előlem elrejtett erejével mossam fel vele a padlót. A mostani erőm viszont ehhez nem biztos, hogy elég. Hirtelen szőtt terveim megvalósításával még várnom kell egy keveset. Annyit, hogy feltölthessem erőm, mi jelen esetben annyit tesz, hogy elszívom az első utamba akadó halhatatlan erejét.
Csupán egy kisebb démonra futotta, nekem azonban éppen elég. Elég arra, hogy újra erőm teljében legyek, a mai viszonylatokat tekintve. Sajnálatos, de a régmúlthoz képest ez semmi. Azok a dicső napok elmúltak, egyetlen valakinek hála. Ha belegondolok, hogy Seth ilyesmit rejtegetett… Nem valószínű, hogy megúsztuk volna megszerzésével a bebörtönzést, viszont talán erősebben térhettünk vissza ebbe a rommá dőlt világba.
A sziget elcsendesedett partjánál sétálok ki a vízből. Vizes ruháimból bárki arra következtethetne, hogy elúsztam idáig, ami elég mókás gondolat. Ki lenne olyan bolond, hogy ide úszna? Hacsak nem vágyik arra a hatalomra, amire én magam is. Ennek gondolatára meggyorsítom lépteimet. Nem hagyhatom, hogy más kaparintsa meg. Akkor inkább elpusztítom, semmint átadjam valakinek, aki akár ellenünk is használhatja. Ez az erő, hozzánk tartozik. Hamarosan pedig csakis hozzám, erről nem nyitok vitát.
A vas közelségétől újra gyengeség lesz úrrá rajtam. Már-már egészen megszoktam ezt az érzést, ami meglehetősen elkeserítő és kellemetlen. Megszokni a gyengeséget? Undorító még a gondolata is. Amint újra miénk lesz a világ, első dolgom lesz visszaállíttatni az épületek régi rendjét. Kő és fa, semmi több, leszámítva néhány szöget, vagy kallantyúkat. A lehető legkevesebbre korlátozom annak az átkozott fémnek a jelenlétét. Ha pedig ez nem lenne elég, egy meglehetősen szokatlan kompániába botlok odalent.
- Kiket látnak szemeim… Egy ember, egy angyal és egy démon az Alcatrazban. Úgy hangzik, mint egy vicc kezdete – jegyzem meg ridegen.
Tekintetem körbefuttatom a teremben, miközben megállok közvetlen a lejárat előtt. Karjaim keresztbe fonva szemlélődöm, büszkén tartott fejjel, de egyelőre nem áll szándékomban megmutatni nekik, mennyire alsóbbrendűek velem szemben. Családom jellegzetességei rejtve maradnak előttük. Se hosszú fogak, se sárga szemek, csupán egy emberi alak. Pillantásom az előttünk álló akadályon megakad. Már megint vas.
- Nos uraim, mi lenne ha mutatnának egy kis illemet, és kinyitnák a hölgyek előtt azt az ajtót?
Még hogy illem, ráadásul pont bennük. Szemernyi esélyt sem látok abban, hogy udvariasságból eleget tennének a „kérésemnek”, de talán az esély, hogy ennek hála akár előre is mehetnek a sorban, elég ahhoz, hogy elintézzék azt a vasdarabot. Eszem ágában sincs hozzáérni, ha nem muszáj.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 5:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


☽ Death iscoming

Team xXx Gressil
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Minden olyan kusza mostanában, nem találok kiutat a helyzetemből, nincs meg hozzá a megfelelő hatalmam, eszközöm és legfőképpen időm. Nagy terveim vannak de ahhoz, hogy ezt véghez vigyem sokkal többet kell megtudnom, sokkal többet kell megszereznem az óra pedig ketyeg. Hiszen zűrzavar van és ezt kihasználva könnyedén magamhoz tudnám ragadni az erőt, a tekintélyt és átvenni a trónt. A bábuim lassan a helyükön, szépen csöndben az árnyékból intézem a dolgaimat, hogy még véletlenül se terelődjön rám semmiféle gyanú. Hagy higgye csak azt a főnök, hogy még mindig az ő malmára hajtom a vizet. Veszélyes játszma ez, az esélyeim alacsonyak és sietnem kell, de nem fogok bolond módjára eszeveszett ámokfutásba kezdeni, mert akkor a kis lázadásom nem sokáig húzná. Ki kell számolnom mindent, hogy mit, hogyan és mikor teszek. A szövetségeseket a megfelelő pozícióba állítani, ha kell feláldozni őket a cél érdekében. S ha sikerül csak utána fogok foglalkozni a többivel. Hiszen tudom, hogy minden démon a saját maga érdekében cselekszik, mindenki magának akarja a trónt. Egy komplett háború a Poklon belül? Tökéletes lenne. De természetesen még előtte el kellene intézni a Sötétséget is, hiszen ha nem sikerül akkor a tervemet dobhatom a kukába és azt nem nagyon szeretném, mert sok elvesztegetett idő amit másra is tudtam volna fordítani.
Borzongás. Furcsa ismerős érzés kerít hatalmába ami teljesen elüldözte a gondolataimat. A hátamon futkos felfelé, bizserget. Évezredekkel ezelőtt éreztem már, de már oly régen volt, hogy nem tudom hova tenni. Egyszerűen nem jut eszembe. Mi lehet ez? Mintha egy óriási nagy mágnes lenne és csak húzna, húzna magához. Meg kell néznem, felkeltette az érdeklődésemet. Talán még hasznomra is lehet azaz erő, amit ott fogok találni.
Amint meglátom a középpontot egy halvány mosoly varázsolódik az arcomra, hiszen már nem ismeretlen a helyszín. Alcatraz. Megannyi lélek, megannyi szenvedés és megannyi halál. Irónikus, hogy pont itt sugározza azt a bizonyos erőt mert hát ezen a helyen állt a Csendes-óceán legöregebb világítótornya. Most nem a hajóknak, hanem nekünk jelzi a helyzetét. Teleportációval érkezek meg a területre, de nem rontok be egyből. Kiroppantok az ujjaimat, majd megidézek egy felszíni kaput, hogy áthozzam az egyik kis ölebemet.
- Kicsikém, gyere apucihoz. Cuppogok neki, majd be is zárom a kaput és a tekintetemet az épületre emelem.
- Menj, mérd fel a terepet. Ha látsz valakit akkor egyből jelentsd nekem, ne támadj meg senkit. Elsősorban nem öldökölni jöttünk, hanem információt szerezni. Adom ki a parancsot, majd zsebre dugott kézzel elkezdek sétálni  közelebb és közelebb.  Türelmesen várom a visszajelzést az állatkámtól, és amint megkaptam egy halk kuncogást hallatok. Egy ember és egy angyal. Így, hogy tudom ezt már hatolok is be és egyenesen a terembe sétálok és körülnézek.
- Jajj tollas létedre volt annyi eszed, hogy nem mész be oda egyedül? Nem nézek az illetőre akinek szánom a szavaimat pusztán nézem az ember lányt ott előttem.
- Emberke, te mit keresel itt? Nem lesz ez egy kicsit veszélyes? Döntöm oldalra a fejemet, majd egyenesen kikerülöm és megállok az ajtó előtt. Végighúzom a kezemet rajta és becsukom a szememet. Próbálok visszaemlékezni a pillanatokra amiket itt töltöttem, hogy ha oda lemegyünk akkor mivel állunk majd szemben, a terepviszonyokat felmérni. Csapatmunka? Szupi. De ha van valami értékes ott, akkor az, az enyém.    
 

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 2:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Rejtély a ködben
Alcatraz  • Credit:
Napok óta kínzott már valami megmagyarázhatatlan álomtalanság. Midőn szemeim a fáradtság lezárta, a sötétség lett úrrá elmémen.Mintha láthatatlan erő tökéletesen üressé seperte volna a fejem, és az emlékekkel együtt egy elérhetetlen részre zárta.
A fotel, melyben hátradőltem, kényelmes volt, szinte magához vonzott, ugyanakkor tudtam, hogy hiába is hanyatlik hátra a fejem, újabb álom nélkül eltelő éjjel vár majd rám. Peter a szemközti falnál aludta békésen az álmát. Arcvonásai kisimultak és gyengéd pillantásom simogatta végig szépséges, angyali vonásokat viselő arcát. A szemközti fotelben a ránk vigyázó Miss Contess aludt, már lassan fél órája mélynek tűnő álomban, de tudtam, hogy elég ha csak a fiam köhög egyet, azonnal kipattannak a szemei, és úgy figyel, mint egy pocokra vadászó sólyommadár.
A szemhéjam lassan nyílt és záródott, elnehezülve kezdett egyre többször arcomon maradni, míg végül izmaim engedtek a fizikai fáradtságnak, kezem a karfa mellé hullott, én pedig elaludtam.
A sötétség,a  semmi, az emléktelen álom helyett azonban valami különös dolog történt. Köd gomolygott elő a félhomályból, hangokat kapott szárnyaira a semmiből feltámadó apró szellő, mely kibontott hajamat is megborzolta. A hang eleinte érthetetlenül fémes visszhanggal csapódott nekem, a szavakat fel sem tudtam fogni, mégis ismerős, és jól eső bizalmas nyugalom ereszkedett rám. Lépni még nem tudtam, valami furcsa erő tartott egyhelyben. A szoba, amelyben az előbb aludtunk eddig még soha nem látott ragyogó kék fényben fürdött, és úgy fénylett, mintha egy marék drágakövet mártottak volna bele a vízbe hozzáértő ujjak. A falak, melyek eddig biztonságot adóan magasodtak körülöttünk hirtelen áttetszővé váltak, és helyükbe ez az ismeretlen helyről érkező színes köd tekeredik be, áthatolhatatlan sűrűn. Ijedten pillantok körül, a fiamat és Miss Contesst keresve, ám ők ugyanúgy alszanak tovább ahogyan eddig. Hirtelen minden újra homályossá válik, olyan homályossá ahogyan egy gyermeki kéz szétborzolja a drágakövektől csillogó víztükröt és én egyedül állok itt, ebben a szobában, magam előtt a távolban, a szétnyíló ködben Peter mosolyog. Újra hallom a hangot, ami a nevemen szólít, úgy ahogyan előtte még senki nem ejtette ki. Minden betűnek súlya van, minden hangnak külön simogató éle...akárha eddig egy angyal védelmező szárnyai között pihentem volna. Nem féltem, ahogyan egykor Peter apja mellett sem féltem. Mintha akkor elhittem volna, hogy a világ még jó lehet, hogy meg tudunk változni, hogy nem leszünk angyalok és démonok dögletes játszótere. Tévedtem. Oly nagyot, és nincs többé Ő sem, hogy utat mutasson. Most mégis szól hozzám. Hív engem. Keze odább sepri a ködöt melyben egy apró medalion jelenik meg, himbálózva hívogat a ködben, pulzálása oly ritmust ver, mint Peter szívverése, amikor magamhoz szorítom, mint az apja szárnyának rezzenése, amidőn átölelt. Ismerem ezt a ritmust, hiszek neki….arról beszél, hogy kövessem a fényt, hogy ott majd válaszokat kapok minden eddig meg nem válaszolt kérdésemre. Megkönnyebbülten kellene sóhajtanom, azonnal indulnom, de csak bénultan figyelem, és bólogatok, ki tudja hányszor egymás után. Hiszek neki, mert hinni akarok, követni akarom, mert tudom, hogy ott, a fényeken túl minden egyszerűvé és megmagyarázhatóvá válik majd. Lábaim ólomsúly húzza mégis, valami visszatart, és az ébredés, mint nem várt rideg simítás végigkaristol a bőrömön. Kezem zsibbadtan nyúlna előre, seperném odább a valóságot, még akarom azt a különös ködös fényt, még hallani akarom az angyalom hangját, de újra itt vagyok. Ébren, ebben a szobában.
Ám a páragomolyag, az a különös fénytánc, amely olyan igazi volt, ami válaszokat ígér ott tekergőzik az ajtó körül, zizegése oly andalító, indulnom kell. Mennem, hogy megtudjam miként menthetem meg a gyermekem egy olyan sorstól, amit nem ismerhetek, és amely mégis ismeretlen félelemmel tölti el a lelkem.
Csókot lehelek Peter homlokára, szorosan vonom magamhoz, beszívom az illatát, és nem is figyelek igazán Miss Contess szavaira, aki maradásra bírna. Csak arra kérem, szinte könyörgöm neki, hogy vigyázzon a fiamra….. Ha nem térnék vissza tudja kit kell értesítenie.
Nem tudom mennyi idő alatt jutottam el oda, ahol most utamat egy rozsdás, idő által felzabált vasajtó állja. Nem tudom mennyi ideig követték lépteim a sejtelmes és ki tudja hova csalogató fényt, csak azt tudtam, hogy bármerre is vezessen, nekem követnem kell. A börtönt magát csak később ismerem fel, hisz sosem jártam még előtte itt, ellenben képeken vagy filmen már volt alkalmam látni. A falak valami keserű fájdalmat verejtékeznek, a rozsdás víz szinte ritmustalan cseppen el a köveken. Dohos földszag keveredik az elmúlás bűzével. Itt minden rideg és halott. A fények a pincéből jönnek...bizonytalanul lépkedem a nyomában, a sötétséget lassan megszokja a szemem, és a hátizsákomból, melyben csak pár apróság lapul, úgy mint régi ruhaszállító kötél megmaradt két métere, Peter egy sípolós kacsája, egy üres kulacs, és némi szentelt víz...ez utóbbi Peter születése óta elengedhetetlen nálam.
Az ajtó meg én állunk egymással szemben, kezem a rozsdás lapra simítom, és megpróbálom betolni. Meg sem mozdul. Nem mintha akkora erőt fejtettem volna ki. A lámpám imbolygó fénye az egyetlen fényforrás ezen a helyen, de az igazság az, hogy nekem fel sem tűnik, hogy tulajdonképpen kiszakadtam a biztonságot adó menedékből, és egy álmot kergetve lépteim az Alcatrazhoz hoztak.Finom illatok keverednek a dohos szagok közé. A levegőbe szimatolok, de megállapítom, hogy pusztán a képzeletem hiteti el velem, hogy angyaltollak mézédes illatát éreztem az imént. Nyílt terepen maradok, nem mozdulok az ajtó elől...ám mögöttem halk, koppanó léptek kelnek életre. Gyomrom görcsbe rándul….nem vagyok egyedül.




Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 2:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Bár nyíltan sosem kérdőjelezem meg Gabriel akaratát, saját gondolataim azért még vannak. Például kíváncsi lennék rá, hogy azért küldött-e ennyi idő után San Fransiscoba - pont engem - mert kezd kétségbe esni a körülöttünk őrjöngő hullámoktól, vagy szimplán tud, sejt valamit, amit én nem. Valószínűleg utóbbi, talán mindkettő. Mindenesetre nem gondoltam, hogy egyhamar vissza kell térnem ide. És ezt az időhatározót természetesen angyali mértékben értem. Még ki sem ürült a képzeletbeli adrenalin a szervezetemből a Sötétséggel való randevúm után… Jó azzal áltatni magam, hogy én vagyok az arkangyal egyik legerősebb fegyvere, de logikusabb lenne azt feltételezni, hogy Gabriel szimplán szívat. Ó, San Fransisco.
Ha már a Sötétségnél tartunk. A találkozás óta különös dolgok keringenek bennem. Minden a helyére került. Már mindent tisztán látok. De mi az a minden? Nem látok semmit. Amara… Ismét azon kapom magam, hogy perceket, talán órákat vesztegeltem arra, hogy gondolatok nélkül, üresen, mégis éberséggel és értelemmel telve állok és bámulok magam elé. Feleszmélve rázom meg a fejem. Egy ismeretlen erő édesget vissza a valóságba, én pedig követem.
Még nem mentek el otthonról. Megfontoltan gázolok át a sziget gazos növényvilágán, hogy elérjem az épületet - már ami megmaradt belőle. Én érkezem elsőnek, de kizártnak tartom, hogy egyedül engem vonzott ide a különös erő. Egészen egy öreg, rozsdás pinceajtóig jutok, de bármily erős is a késztetés, nem megyek tovább.
Helyette, kihasználom az előnyömet és körül nézek a teremben. A legfontosabb észrevétel, a beragadt ajtó. Lefogadom, hogy ezt csak fülsértő zaj árán lehetne kinyitni. És bár az ajtó apró résnyire van csak behajtva, a földön sincsenek friss karcolás nyomok. Vagyis tényleg én vagyok az első, még senki nem ment le. Kivéve ha a teste papírvékonyságú és átfért ezen a résen, de azt kétlem.
Maradok a dohos szobában és meghúzódok az árnyékban, egy állva maradt fémszekrény takarásában. Lássuk, mi lesz ebből.
reveal your secrets

DragonLady


Alcatraz - Page 9 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 12:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Rejtély a ködben
Alcatraz Nocturnus  • Credit:
Rejtélyes kékesen pulzáló fény árasztja el az elhagyatott egykori börtönsziget sziluettjét. Fénye még a tejfehér ködön kereszt
ül is látható. A legtöbben tudomást sem szereznek róla, de három egyén szinte nem tud, nem tudomást venni róla. Nem tudják, hogy miért, egyszerűen vonzza őket, egy belső hang, egy ösztön súgja nekik, hogy oda kell menniuk, meg kell tudniuk, hogy mi okozza ezt a fényt. S van egy negyedik is, ki egyelőre mit sem sejt a közelgő veszélyről…

Flora Hastings kényelmesen dőlt hátra egy fotelbe, hol álomba szenderült. Egy képet látott benne, egy tárgyat, kéken pulzáló medált. Körülötte  ködszerű fátyol és csak egy hang szólította. Újra és újra.
Flora, jerj. Mindennél jobban szükség van rád.
Egy arc jelenik meg előtta. Kisfia édesen mosolygó arca. A kedvesének hangja szól a fejébe újra és újra. A gyermek apja szólítja.
Ha fel is ébred álmából, furcsán tapasztalja, hogy az ajtó felől ugyanolyan kék fénylő ködpára gomolyog ki, mint amit álmában is látott. Egy belső késztetés ösztönzi, hogy kinyissa az ajtót, mely nem más mint egy átjáró. Menekül a gyermekével, mégis tudja, hogy odaát válaszokat találhat kérdéseire. Tudja, hogy ott választ kap arra, hogy miként védheti meg gyermekét. Egy nő vigyázz most rájuk, és ő bárhogy kérleli, bárhogy marasztalná, bármilyen veszélyre is figyelmezteti, mi odaát várná, Flora hajthatatlan. Menni akar, válaszokat akar, biztonságot akar gyermekének. Az apját akarja megtalálni és talán, talán odaát lehet. Tudja, hogy ez nem a vég, hogy ez csak a kezdet. Gyermekét a nőre bízza. Tudja, hogy visszajön, hogy fiát viszont látja, azonban a kötelesség hívja.
A kötelesség, ami odaát van.

Rassilion szokásos körútjait járja a város utcáin. Habár végtelenségig hű Gabrielhez, kémkedik a városba. Még most is, amikor a sötétség meglapult a sarokba. Célja csak egy, végrehajtani az ark akaratát, bármi áron. Mondom, bármi áron. Ő lehet az első, ki felfigyel a pulzáló fényekre. Érdeklődését felkelti, oly erőt érez meg, mely ismeretlen számára. De hát ez mégis hogy lehet? Azt hitte, hogy az elmúlt évszázadok alatt mindent megismert. Erre ott egy erő, mely ismeretlen számára… Meg kell néznie, tudnia kell, hogy mi ez.

Gressil és Faye egymástól függetlenül, egyszerre figyelnek fel, miként hasít végig egy különleges energiahullám. Amíg az előbbi egyszer már érezhette ezt a pokolba, évezredekkel ezelőtt, addig a másiknak ez egy teljesen új erő. Erő, mely vonzza őket, mely készteti őket, hogy megismerjék. Utána akarnak járni. Nem tart sok időbe egyikőjüknek sem, hogy rájöjjenek merről is jön ez az erő. Alcatraz. Régi montstrum, mely üresen áll már a tenger közepén, szikláit hullámok csapdossák, szél süvít végig rajta. Port kavar fel a cellákba, elsárgult faleveleket repít arrébb.
Azonban felfigyel rá, még egy valaki. Az elsőszülött leviatán felismeri öccse hatalmát. Felismeri az erőt, mely az egykori erődből sugárzik. Mégis ismeretlen számára. Mégis mit művelt az elzárásuk előtt Seth? Mit rejtett ott el? Milyen hatalom van ott, amiről Ő, pont Ő, az elsőszülött nem tud? Mit titkolt előlük mindig? Önző féreg, gondolhatja Kisa. Kell neki ez az erő, tudni akarja, mit tud, mire képes.
A kérdés csak annyi, Faye miként kíván oda jutni? Felhasználja új, ám még merőben gyenge, erejét, vagy végre újra kilép a nyilvánosság elé a köd leple alatt?
Egymástól függetlenül jut el a négy személy az egykori börtön épületéhez. Egy a közös bennük, a belülről felsejlő fény vonzza őket. Elhagyatott az épület, egy árva lélek sincs már itt. A falak őrzik az egykorvolt rabok siralmait, kínjait. Ostor pihen a földön, vér fut végig a falon. Gressil számára nem is lehet annyira ismeretlen a helyszín, számos alkalommal megfordult már itt. Mennyi lelket tudott szerezni itt. MEnnyi rab kívánta más halálát, mennyi megkínozni való lelkek emlékét őrzi a hely. Már-már nosztalgikus lehet. Mégsem gondolta volna, hogy az alagsor felől ily erők áraszthatják el a helyet.
Rassilon és Gressil számára is nyilvánvaló, hogy ez a hely nem csak egy börtön, nem csak egy erőd, ez annál több. Ezt érzik, a velőjükben. A fény egyenesen a pincéből sejlik fel, továbbra is tompán, mégis tökéletesen láthatóak. Mit tesz a csapat? Lemennek együtt? Külön-külön? Egyáltalán érdekli őket a másik jelenléte?
Bárhogy is döntenek egy egyszerűnek tűnő vasajtó előtt találják magukat. A sós levegő rozsdássá avanzsálta, mégis büszkén tartja még magát. Öreg szerkezet, mely nem döntött még úgy, hogy a vége közeledne…


reveal your secrets

Hell or Heaven


Alcatraz - Page 9 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 06, 2018 11:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


***
szabad a játéktér
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 9 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 22, 2018 5:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Sophia & Ophilia
You don't choose your family. They are God's gift to you, as you are to them


Halkan sóhajtom el magamat, s tekintetemmel a földet pásztázom. Kérdések ezrei cikáznak fejemben, melyek vélhetőleg válaszolatlanul maradnak. De semmi baj, így is van mondandóm. Nem értem, hogy miként fajulhatott el így a dolog testvéreim között.
- Azt hittem, hogy ennél ostobábbak nem lehettek - hajtom fejem tenyerembe. - Atyánk mikor ment oda egyedül egy Nephilimhez és végezte ki? - ekkor térek rá orrnyergem masszírozásához. - Mintha pontosan nem tudnátok, hogy erre saját angyalai voltak, harcosok, akárcsak ti. De azóta, hogy nincs Ő jelen, azóta nincs senki, aki szemmel tartaná a Nephilimek létezését - vagyis ha lenne sem foglalkozik vele egyik ark tábor sem. Ezek egyszerű szabályok voltak, nem is értem, hogy miként felejtették ezt el, ilyen rövid időn belül.
Alig huszonöt év telt el, az nem sok. Fejem megadóan ingatom. De szemöldököm aztán érdeklődve tódul homlokom közepére, jól hallom? Engem oktatnak ki a vérontásról?
- Ne haragudj, hogy is hívnak? - kérdezem, mert nem emlékszem, hogy kiejtették volna a nevét, vagy ha igen, ő maga nem mutatkozott be, vagy épp nem figyeltem, hisz elvesztettem a fonalat civakodásuk alatt. - Tisztázzunk valamit: a magam részéről a kezdetek óta ellenzem az egész háborút testvéreim között, de ezt ők is pontosan jól tudják - pillantok ekkor szelíd mosollyal a két angyalra. Nem hibáztatom őket, csak az elveket követik, mégha azok messze nem azok, melyeket Atyánk elvárna tőlük.
- Számtalanszor próbáltam testvéreimmel beszélni erről, hamar rájöttem, hogy felesleges. Sem Gabriel sem pedig Michael nem fog engedni a saját igazából. Mindketten szentül hiszik, hogy amit Ők tesznek az a helyes cselekedet ahhoz, hogy Atyánk visszatérjen közénk. Nekem erről más véleményem van. Michael a városban van, ha kéritek elmondom, hogy pontosan hol találjátok. Nekem nincs jogom a nevében beszélni. Ha rajtam múlt volna, ez az egész meg sem történik huszonöt évvel ezelőtt. De nem rajtam múlt - hisz csak egy aprócska porszem vagyok a sivagatban. Nyíltan vállaltam a semlegességet akkor is, most is. Nem szolgálom egyik arkot sem, számomra Atyám szavai sokkal fontosabbak. S ő nem akarná ezt. Számára az emberek az egyik legfontosabb teremtmények és bármi is történt… Az csak és kizárólag az ő dolga. Nincs jogunk számon kérni őt, nem pedig így viselkedni távolléte alatt.
Beszéljenek bármit, mondjanak ezek hárman bármit, elég ha én tudom: Atyámnak tetsző életet élek, még itt is. Tanításait és törvényeit követem.
- Nem kételkedek a szavaidban és kérlek ne érts félre. Számomra minden teremtmény Atyánk teremtménye. Nem értek egyet azon döntésével, hogy a nephilimiket halálra ítéli, de ez az ő törvénye. Mi a végrehajtói vagyunk, semmi többet - egyszerű katonák, bábok. Ezek vagyunk csak Atyánk kezébe. Nem kaptuk meg tőle a szabad akart erejét, számunkra ez nem jár.
- Tévedsz ifjú hölgy. Mi Atyánk kezében nem vagyunk mások, mint egyszerű bábok, kik zokszó nélkül végrehajtják akaratát. Katonák, kik nem kérdőjelezik meg a szavát. Nem teremtett számunkra érzelmeket, mindaz amit most látsz, nem valós. Megtanulunk érezni, úgy véljük, hogy érezzük a dühöt, melyet egymás iránt táplálnak, de valójában az nincs ott - felelem szelíd mosollyal. Nekem nincsenek, nem vettem fel eme szokást, s csak félrehajtott fejjel figyelem, ahogy többi testvéremnek ez sikerült. Sose értettem meg az emberek szándékait, cselekedeteit, de kedvtelve néztem őket. Nem tudom magam beleképzelni helyzetükbe, mert… nincs mit elképzelnem. Üresek vagyunk odabent. Ezt beláthatja egyszer ő is, vagy nem. Ez rajta múlik, hogy a tudást melyet kínálok neki magába szívja-e. Félig angyal lévén remélem van ily bölcs, hogy túllát saját igazán és szaván.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
9 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2