Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 04, 2018 10:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Nem is igazán vártam választ a kérdésemre, hiszen a nő eddig tökéletesen figyelmen kívül hagyott, de az, hogy a válaszával semmire sem megyünk, rögtön ki is oltja a pillanatnyi szimpátia-érzést, ami felvillant bennem. Vállat vonok a nyilvánvaló hazugság hallatán és figyelmemet újra a teremnek szentelem. - Akkor biztos szenvedélyes nyelvész vagy. - szúrom oda kelletlenül, jelzésképp, hogy tartsa csak meg a kis titkát, ha annyira akarja.
Egyáltalán nem lep meg, hogy végülis igazam lett. Valahogy, valamiért biztos voltam benne, hogy a halandó nő nem véletlenül van itt, és lám, most bebizonyosodik, hogy valóban szükség van rá, hogy ne rekedjünk itt, az erő után sóvárogva, ami idevonzott minket.
Ami viszont meglep, és újra szinte transzállapotba sodor egy pillanatra, az az újabb erőhullám, ami most mintha a halandó testéből indulna ki és öntene el végtelen, minden sejtemet megbizsergető energiával. Egy ideig csak állok ott, próbálom felfogni, mi is történt az előbb. Tudnom kell, mi ez!
A többiek után indulok a nyitott ajtón át, ám, mielőtt utolsóként átlépek, leguggolok a nő mellé, és ellenőrzöm, életben van-e még. Csak ezután indulok el a különös úton, amelynek végén valami olyasmi történik, ami felér egy pokoltúrával. Az ösvény egy föld alatti tóhoz vezet, aminek a vize olyan sötéten és vészjóslón csillan, hogy már ez is elég lenne, hogy beindítsa a vészjelzőimet. De a hang, amelytől úgy érzem, darabjaimra hullok csak tovább tetézi ezt a különös érzést. Valahol, az elmém mélyén ott kaparász a gondolat, hogy ez nem lehet valóság, mégis Amy törékeny, élettelen teste nehezedik a karjaimra egyik pillanatról a másikra. Olyan valóságos a kép, hogy a földre ránt és odaszegez, ki tudja, mennyi időre. Sokkos állapotban vizslatom a kishúgom elgyötört arcát, a pislákoló élet jelei után kutatva rajta, pedig tudom, hogy esély sincs erre. Hiszen saját kezemmel vettem el az életét. Hogy tehettem? Hogy voltam képes erre?
Az egyetlen értelmes válasz csak akkor villan át elmémen, mikor meghallom a csobbanást, amit egész biztosan egy nagytestű lény vízbe csapódása okozott. Mintha álomból riadnék, úgy érzem magam néhány pillanatig. A torkomat sírás fojtogatja, de már legalább múlóban a fájdalom, ami az előbb még teljesen megbénított. Az előbb még vérmocskosnak tűnő kezeimet vizslatva felállok és végignézek a többieken, ahogy tisztulni kezd előttem a kép. Úgy tűnik, rájuk is ugyanúgy hatott ez a fura varázs, sőt! Az angyal és a démon még mindig, mintha a hatása alatt állnának, és az ismeretlen nő is, úgy látszik, csak keresgéli a valóságot. Nem mondom, jó adag kakaó volt ebben. Még most is ott lebegnek a zavaró képek lelki szemeim előtt, de már legalább érzem,tudom, hogy ez csak átverés. Ők miért nem?
Rassilon Istenhez beszél, és egyenesen a tó irányába tart a démonnal egyetemben. Ők talán nem hallották a csobbanást? - Álljatok meg! - kiáltok rájuk kissé reszelős hangon, de nem is reménykedem benne, hogy ezzel bármit is elérek. A nő talán meghallja hangomat, de vele sincs minden rendben. úgy követi a két férfit, mint egy kiéhezett, vak ragadozó. Ijesztő egy jelenség, még így is, hogy eléggé zavartnak tűnik. Sietős léptekkel indulok utánuk, és ahogy beérem őket, rájövök, hogy ehhez nagyon kevés leszek egyedül. A démon egy csapda felé sétál, amitől rögtön fázni kezdek.
Ahogy mellé érek, meggondolatlanul megérintem a nő vállát, ha csak egy pillanatra is. - Nincsenek maguknál! segíts megállítani őket! - Biztos vagyok benne, hogy a víz semmi jót nem tartogat számunkra, bármik is legyünk, így az angyal után lépek. Nem csak azért, mert a démoncsapdának még a közelébe sem óhajtok menni, de azért is, mert úgy érzem, ezzel tartozom neki. - Rassilon! - lépek elé határozottan, és így is szólítom meg, tenyeremet magam előtt kinyújtva, hogy ne ütközzön belém.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 03, 2018 6:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Rejtély a ködben
Furcsa banda az Alcatrazban  • Credit:
Kezdem úgy érezni, hogy ehhez a világhoz egyszerre vagyok túl öreg és túl fiatal. A kettőt ha átlagoljuk, természetesen az jön ki, hogy pont ideális korban vagyok, s mindenki más kölyökkutya hozzám képest, ami valljuk be, nem meglepő. Ehhez hozzáadva, hogy évszázadokon át be voltam zárva, nem meglepő, hogy nem értek a taknyosok nyelvén. Ezért sem okoz nagy gondot elengednem fülem mellett a démon egyértelműen gúnyolódásnak szánt szavait.
- Ha azt szeretnéd, hogy a sértésed célt érjen, olyan szavakat használj, amiket értek – adok neki kedvesen egy tippet.
Nem hiszem, hogy ez a tudatlan képes lenne ezt megfogadva felbosszantani. Egyébként is elkésett vele, hiszen mindenki más eltörpül ennek a talánynak a kitalálója mellett. Seth vezeti jelenleg a kellemetlen személyek listáját, bár bevallom, hatása enyhül, hála a szórakoztató műsornak, amit elénk tár. A föld megremeg, én pedig ezúttal stabilan állok lábaimon. Tekintetem az ember körül kirajzolódó körre siklik, ajkaim pedig mosolyra rándulnak. Tehát őt akarta. Torkom vidám nevetés kezdi kaparni, mit nehezen tartok magamban. Az azért nem lenne előnyös, ha elkacagnám magam, a halandó kárát látva. Úgy rángatja őt a varázs, akár egy bábut, mivel régen a színházi bohócok mulattatták a népet. Távol állt a valós szórakoztatástól, s lám, most mégis jobb kedvre derít.
- Figyelsz, de nem eléggé. A nyelvet ismerem, nem azt, aki használta – javítom ki a nőt.
Ez egy nagy hazugság, ezt azonban egyelőre nem kell tudniuk. Tovább figyelem a műsort, egészen addig, amíg meg nem érzem testemen az energiahullámot. Egészen mámorító. A tény, hogy olyasvalami van itt eltárolva, ami hasonlókra képes, s mindez csak rám vár… Ha képes lennék megosztani erőmet, talán osztozkodnék rajta testvéreim közül az arra érdemesekkel, miután megszereztem. Nagy kár, hogy erre nincs lehetőség. Vagy talán nem is annyira nagy.
Mielőtt azonban jobban beleélhetném magam a gondolatba, az ajtó kinyílik. Amennyiben az ember még a földön van, úgy átlépek rajta, egyenesen be a sötétségbe. Odabent hamarosan újra megállok és körülnézek. A tó vizét kezdem szemlélni, azon gondolkodva, mit kezdhetnék vele. Számomra nagy előny, hogy itt megtalálható ilyesmi. Alighanem Seth ezen keresztül közlekedett e hely és a külvilág között, bármilyen feltűnés nélkül. Jó tudni, hogy ha véletlen menekülőre kellene fognunk, úgy bármikor visszajöhetek ide, most hogy tudom, van itt egy tó.
A hirtelen jövő macskazene egészen váratlanul ér. Szinte karcolja dobhártyám, arra késztet, hogy befogjam mindkét fülem, de mindhiába. A zaj nem szűnik, én pedig már szemeim szorítom össze a kíntól. Ki gondolta volna, hogy a világ megszűnik létezni, mire újra kinyitom őket?
A kietlen semmi közepén találom magam, szemben valakivel. Hunyorogva vizslatom a velem szemben lévőt, karjaim erőtlen engedve vissza magam mellé. Mire rájövök, kinek színe előtt állok, lábaim megadják magukat a gyengeségnek. Fél térdre hullva tekintek a Sötétségre, megrogyva erejének súlya alatt. Testvéreim szemeim előtt válnak köddé, magamra hagyva engem vele szemben. Képtelenség! Hogy lehetek itt, miközben azt sem tudom, hogyan kerültem ide? Hogy jutottam el eddig? Mikor döntöttem el, hogy megpróbálom bevinni a végső csapást? Hiszen még a terveim sem voltak kész… A felkészülésnek csupán kezdeti szakaszában jártam. Meg akartam szerezni azt az erőt.
Harag lesz rajtam úrrá. Kígyószerű szemeim Amarára villannak, miközben kimutatom felé hegyes fogaim. Nem lesz így vége! Ha testvéreimmel nem sikerült, majd más szövetségesekkel fog! Annyi a dolgom, hogy ezt megússzam élve, s alaposan átgondoljam, mit is tettem. Vissza kell emlékeznem a hibáimra, hogy tudjam, mit csináljak másként. Ha kell, még Istennel is lepaktálok. Várjunk! Mi lett vele? Az nem lehet, hogy őt is legyőzte? Az a nőgyűlölő féreg nem nézte volna tétlenül, hogy testvére elpusztítsa az egész világot!
Az összkép egyre zavarosabbá válik számomra, amikor meghallom a helyzetbe nem illő hangot. Csobbanás, majd még egy, ami kezd észhez téríteni. Ez nem lehet a valóság. Biztosan ez is Seth egy újabb játéka, amivel az erre tévedőket szórakoztatja. Vagy jót szórakozik rajtunk az a szemét nyálgép. Talán az a fülsértő zaj az oka, de hogy a francba jutok ki innen?
Ingerült sziszegés hagyja el torkom, majd eltüntetem kígyószerű jellemvonásaim. Mágianyomok után kezdek kutatni. Olyasvalakié után, aki nem a velem szemben álló Amara. Próbálok átjutni az övé által elém állított falon, és követni a másik fonalát lépteimmel, remélve, hogy el tudom kapni. Ha elszívok egy keveset, remélhetőleg az visszarángat a valóságba. El, ettől a számomra is rémisztő jövőképtől.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 03, 2018 5:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


alcatraz

Orrom alatt szisszenek fel, amikor érzem az erőm egy hangyányit apadni, amikor kontaktusba kerülök a rejtélyes nővel - illetve nőnek kinéző lénnyel. Az egész neszét szerencsére teljesen elnyomja annak a hangja, ahogy nagy úriasságában kis híján felnyalja a padlót. Ha tudom, hogy csak ennyi hiányzik, nagyobbat lökök. De a felszín alatt gyanakvással töltenek el az imént történtek és a továbbiakban haragosan ráncolódik homlokom. Ha a Halál elég szemfüles, neki is feltűnhet, hogy egészen egyértelmű jelet adok arra, hogy valami nincs rendben ezzel a felvágott nyelvű idegennel. A többi angyallal ellentétben, szerencsére erőm teljében vagyok - és biztos vagyok benne, hogyha engednék a Sötétség bűbájának, még sokkal erősebb lehetnék. Őfelsége is érezheti, hogy a kevés energia, melyet meglovasított, nem tiszta angyali erő. Annál Sötétebb. Hisz feltételezem, az ő műve. Akkor éreztem meg, amikor hozzá értem.
Az Indiana Jonest illető kérdésére csak futva a társaság többi részére pillantok, angyalian kimért arcomra olyan grimaszt engedve, mintha csak a mutatóujjammal a halántékomnál köröznék, jelezve, hogy ez megzakkant. Természetesen múló megbillenés az egész. Hamar rendszerezem a gondolataimat, igyekszem eloszlatni a Sötétséget. Én ezzel vagyok elfoglalva, miközben a többiek rejtvényt fejtenek.
Ám tekintetem azonnal magához vonzza, ami a halandóval történik. Testem majd hogy nem megrezzen, ahogy a belém teremtett ösztöneim a másodperc töredékére felkapják a fejüket és meg akarom őt védeni. De ez már nem az a világ. Változtak a prioritások. Így maradok ott, ahol. Csak éjfekete szárnyaim tárom ki tekintélyesen, harcos angyalhoz méltóan. Felkészülve mindenre, ami történhet. Bármi is legyen az. Amikor a szél még inkább feltámad, már angyalpengém is az ujjaim közé forgatom. Amikor pedig a halandó zuhanni kezd, tekintet nélkül arra, hogy mi is történt épp, egy alig észrevehető csuklómozdulattal tompítom az esését telekinézissel. Eszem ágában sincs odamenni, de azért legyünk hagyománytisztelők… a társaságban én vagyok az angyal. Épp csak a glóriám nem virít.

Majd hirtelenjében minden eltűnik. A közelmúlt emlékei fakulni kezdenek és színtiszta béke veszi át a helyüket. Fény. Érzem, hogy a hátam mögül jön, nem is tudom, hogy mit figyeltem az előbb. Valószínűleg semmit. Azt sem veszem észre, hogy fegyverem visszacsúsztatom a helyére, pusztán szárnyaim helyezem kényelmes, dicső nyugalmi helyzetbe ahogy megfordulok és úgy érzem, a világom újra felépül. Minden értelmet nyer. Minden rossz. Minden áldozat. Minden elhullajtott csepp vér. Büszkeséggel tölt el, soha nem érzett örömmel. A közelében lehetek. Engem is kegyeibe fogad. Ám lassú lépteim során minél közelebb érek az Úrhoz, annál inkább tudatosul benne a nagyon távol, nagyon tompán, de határozottan az elmémben szóló vészcsengő. Valami nem stimmel. Miért érzek büszkeséget, amikor alázatnak kellene eltöltenie? Miért lüktet a szívemben még mindig a Sötétség elhintett magja, amikor az Urunk puszta közelségének ki kellene égetnie belőlem? Megállok. Megállok! Nem, nem állok meg. Ugyanolyan sóvárogva folytatom utam, az átmeneti józanságot kitúrja a mennyei béke. Mindannak ígérete, mely az út végén vár. A Menny kapui mögött.
Valami nem stimmel. Hallucinálok! Igyekszem kipréselni tüdőmből a szavakat, figyelmeztetve a társaimat… Várjunk. Kiket? Minden akaratom ellenére a gondolataim egészen más megfogalmazásban jönnek ki. Valami nem stimmel. Hallucinálok. Formálom a szavakat, melyek így hangzanak. - Bocsáss meg Uram, hogy kételkedtem a visszatértedben. Hű szolgád vagyok… - És az engem eltöltő nyugalom, a józanság hiánya újra teljes. Visszatért. Most már minden rendben lesz.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Alcatraz - Page 8 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 03, 2018 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Rejtély a ködben
Alcatraz Nocturnus  • Credit:
A kis csapat lassan átsétál a terembe. A hang hatására Flora szinte rögtön szoborszerűvé merevedik. Felismerné a hang gazdáját? Ismerős számára, de fogalma sincs, hogy honnan. A fájdalom, a mélabú és a szomorúság a velejéig hatnak a nőben. Teste enyhén megremeg, fejét lehajtva tartja. Van valami itt, valami, ami… Egész lénye olyan, akár egy nyárfalevél.
A hang aztán felhangzik. A talányra a válaszok pedig hamar meg is érkeznek. Persze csak egy lény mondja ki, a többiek inkább szócsatát kívánnak játszani. A falak enyhén megremegnek, mikor Kisa kiejti a lélek szót. Flora körül a föld halványan felizzik, a nő mégsem tud továbbra sem megmozdulni. Kék lángok csapnak fel körülötte, túlvilági sikoly rázza meg a falakat. Egy késztetést érez, maga sem tudja, hogy honnan.
Mintha nem önmaga lenne, mintha egy árny megszállta volna. Az azúrkék pamacs fénnyel keretezett ajtóhoz lép. Kezét ráteszi az ajtóra. Az épület újra megremeg. Apró por hull alá a mennyezetről. Időtlen idők óta dohosodnak ott, most mégis mindenkinek korpákat kölcsönöz.
Az ajtó feltárul.
A remegés azonban nem hal el. Flora lényéből a szélrózsa minden irányába egy újabb erőhullám söpör végig. Nemcsak San Fransicson át, hanem a tengerre is.
A lány izmai végül elengednek. Ha nem kapaszkodik meg, vagy nem tartják meg, akkor esetlenül hull az ajtó elé.
Melynek két szárnya befelé nyílik ki.
Sötétség fogadja őket újra csak. Varázslat, vagy csak a hely trükkös kihasználása lenne? A hold opálos fénye világítja meg útjukat. Víz fogadja őket. Középen kanyargó ösvénnyel, nem beton ez, nem emberek által épített ösvény. Természetes sziklákból képezték. Az Alcatraz alatt nem más fut végig, mint egy természetes tó. A terem falairól nehéz vízcseppek hullanak alá, megtörve a baljós csendet.
Ha a kis csapat belép a terembe, a messziből lágy, kellemes hang fogadja őket. A férfiak számára természetesen. Megbabonázza őket ez a hang és arra ösztökéli őket, hogy haladjanak előre. A kátrányos víz irányába. Egyenesen előre. Nem tudnak gondolkodni, a hang… Annyira csábítja mindkettőjüket.
Rassilon nem is a barlangot látja, hanem a Mennyek kapuját. A kétszárnyú ajtó engedelmesen nyílik ki előtte. Mögötte a kanyargós út végén pedig nem más áll, mint Atyja. Az Úr maga. Szelíd mosollyal az ajkán várja a harcost, hogy megjutalmazza kitartó szolgálataiért. Rassilon volt az, ki mindvégig tudta, hogy mit is kell tenni, annak érdekébe, hogy visszacsalogassa őt otthonukba. Sikerült neki. Az út végén pedig nem más várja, mint a jutalma.
Gressil is hasonló képet lát maga előtt. Csakhogy a víz nála egy lávatenger, az út végén pedig nem más várja, mint egy fekete hajú szépség. Az első nő. A démonnő, ki megzavarja érzékeit újra és újra. A harcuk végetért. Újra hazatérhetnek. Ő a Halál, végre megkapja, mi az ő jussa. Lilith énekel, csalogatja magához. Csábos táncot lejt neki és Gressil képtelen ellenállni. Hajtja a vágy, hogy odamenjen. Senki sem állhat útjába. Ő a Pokol ura. Ő, és senki más.

Nem úgy a nők. Számukra a hang felér egy kínzással. Mintha egy félrehangolt hegedűn próbálna játszani olyan, ki életébe nem fogott kezébe hasonlót sem.
Kisa lelki szemei előtt a végső pusztulás jelenik meg. Ereje elenyészett, ott áll a sivár világ végén, szemben egy nővel. Ki minden erejét elszívta. Ki mindent elpusztított. Kinek a hatalma nagyobb nála. Ki sokkal erősebb a leviatánnál. Nem tudja, képtelen megszerezni az erejét. Bárki, kire számíthatott volna semmivé válik mellette. Kósza fuvallattal söpri el képüket. Csak ketten maradnak Amara és ő. De mindenki tudja, hogy ki fog ebből rosszul kijönni.
Faye testvérét holttestét tartja karjaiba. Csótányok, bogarak lepik el az összetört testet. Keze véres. Amber vére folyik végig rajta. Ő volt, ki megölte saját testvérét. Szívét tépte ki és dobta a tengerbe. Szánalmas lénynek érezte húgát, hát tessék. Most megadta neki, mi jár számára… Ő ölte meg…
Flora is karjai között tartja az egyetlen lényt, kit szeret a világon. Lelki szeme előtt számára is egy összetört test hever. A fia. Felettük pedig egy férfi áll. Az apja. Kezében angyal penge. Idő előtt végezné be a fiú sorsát…

A vízbe csobban valami. Nagyobb egy halnál, de nem is egy delfin, vagy cápa. Egyedül a nők képesek ezt meghallani. A férfiak tartanak előre. Nem tudják a bűbájt megtörni, bárhogy is próbálkoznak. Ők nem. De vajon mit tesz az a nő, ki erre képes? S aki a leghamarabb megteszi?
Gressil halad előre, észre sem veszi, hogy csapdába sétál lassan. Démon csapdába, mely nem egyszerűen zárva tartja őt. Láncreakciót indíthat el. Ki lesz az első, ki észreveszi? S ki lesz az, ki megpróbálja megállítani őket?
Újabb csobbanás a vízbe. A hang egy pillanatra elhal, majd újra kezdi. A terem végén egy ajtó áll. De eljut oda a kis csapat?


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 03, 2018 3:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ahogy azt reméltem, érkezésem nem borítja meg különösebben az eddigre már szinte kialakulni látszó rendet, így talán egy ideig megtehetem, hogy meghúzódom a háttérben, afféle megfigyelőként.
Az angyal talán az egyetlen, aki felismer, s a nevemen szólít, én pedig, -a kis mosolynak is beillő grimaszt figyelmen kívül hagyva biccentek neki. - Rassilon! -  üdvözlöm halk, visszafogott hangon, aki bár apám és Michael árulójaként van számon tartva San Franciscoban, én mégis úgy emlékszem rá, mint aki meghagyta az életemet, mikor könnyedén elvehette volna azt. Valahol szerencsésnek érzem, hogy nincs most időm ezen töprengeni, hiszen a többi ismeretlen alak mozgásba hozza a dolgokat, és végre újabb lépéssel közelebb kerülhetek az ajtó mögül kiszüremlő fényhez.

Továbbra is igyekszem kimaradni a fizikai érintkezéssel járó ismerkedésből, viszont ahogy az ajtó által feltárt terem életre kel, én is belépek a többiek után. Nagyon figyelek, hogy csakis oda lépjek, ahová korábban már mások is, nehogy valami csúf csapdában végezzem.  A falra írt szöveghez még csak nem is konyítok, de hallom a latin nyelven elszavalt mondókát. Kicsit bosszankodom is, hisz Loki annyiszor figyelmeztetett, a mandarin helyett talán érdemesebb lenne ezzel foglalkoznom, de én makacsul ragaszkodtam az ostoba fogadalmamhoz, amíg csak lehetett. Néhány szót megértek ugyan, de csak az ismeretlen nő segítségével nyer számomra is értelmet a találós kérdés. De nem is igazi talány ez, inkább csak afféle játszadozás, hiszen biztos vagyok benne, hogy nem csak én és a bosszantóan magabiztos nő találtuk ki másodpercek alatt, mire utal a szöveg. A démon gúnyolódásán mondjuk csak szolídan somolygok, de közben igyekszem szemügyre venni a terem részleteit, hátha valami egyéb nyomot is elrejtettek itt, ami segíthet. Valamiért az a kellemetlen érzésem támad, hogy szükség lesz egy halandóra, hogy az ajtók bármelyikét is kinyissuk, de ezt egyelőre nem teszem szóvá, csak hátra sandítok a pincelejáró felé, vajon itt van-e még a nő, aki közülünk egyedüliként megfelel ennek a kritériumnak. Talán mégiscsak meg kellett volna szabadulnom a rúnától, ami most halandónak mutat a többiek számára. - Talán csak azok számára nyílnak az ajtók, akiknek joga van átlépni rajtuk. - jegyzem meg, szinte csak magamnak. Hogy itt  most angyalokról és démonokról van -e szó, vagy tényleg csakis egy lélekkel rendelkező embernek van erre esélye, az az este kérdése lehet. - Te felismerted a hang gazdáját, ugye? - fordulok aztán a nő felé kíváncsian. Ha csak egy pillanatra is, de elárulta magát, és  biztos vagyok benne, hogy ezt nem csak én vettem észre. Egyébként nem hiszem, hogy alapból szívesen megosztaná a tudását velünk, de talán végül nem lesz választása. Kérdés, hogy belátja-e ezt, vagy sem.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 4:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ Death iscoming

Team xXx Gressil
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Egy halk kuncogást hallatok, amint meghallom a tollas válaszát és aztán ráemelem a tekintetemet, hogy végignézzek rajta. Eszes lénynek tűnik, és érzem az energiáin, hogy nem éppen egy szokványos kis szárnyassal van dolgom, hanem egy harcossal. Ez lehet hátrány, de ha így folytatódik a kis utazásunk, akkor akár előny is. A sóhajra a reakcióm egy kacsintás és egy félmosoly. Rendes tőle, hogy nem lövi le előre a poént a kilétemet illetően. Ha van rá esély akkor nem is szeretném ezt most itt felfedni, vagy megmutatni majd csak akkor ha nagyon nagy szükség lesz rá. Addig pedig csak egy mezei démonként fogok viselkedni és nem feltűnősködni.
- Elérzékenyülni? Már akkor potyogtak a könnyeim, amint beléptem ebbe a romhalmazba. Forgatom meg a szememet és tovább simogatom az ajtót. De rá kell eszmélnem, hogy én itt még nem jártam és tudomásom se volt róla, hogy létezik az épületen belül egy ilyen helyiség. Valami rejtélyes erő még előlem is eltudta rejteni és ez eléggé felhúzza az agyam. Így most ugyanannyi eséllyel indulok, mint a többiek. Ezt nem szeretem.
A hátam mögött lévő hangra egy másodperce feleszmélek a gondolkodásból és odapillantok. Mi ez a lény? Érzem, hogy nem ember de egyszerűen nem tudom megmondani, hogy miféle. Ott van a nyelvem végén de nem jut eszembe. Talán még ezért is megérte eljönni ide, információt gyűjthetek.
- Esetleg még valaki nem szeretne csatlakozni a kis csapatunkhoz? Mi van itt? Ki van írva egy táblára, hogy fél áron van a hamburger és mindenki ide szaladt? Sóhajtok egy nagyot mikor meglátom az utolsó jövevényt. Láttam már őt egyszer-kétszer, de nem nagyon foglalkoztat.
- Ó, hát ha ennyire ezt akarja.... Vigyorodok el én is és már léptem volna Kisa felé amikor az ajtó eltűnik és egy kicsit meglepett arcot vágok, mert semmi közöm nem volt hozzá. Összeráncolom a szemöldökömet és újra az ismeretlenre pillantok, majd vissza az ajtó helyére. Furcsa, furcsa. Ez akkor történt amikor közelebb jött. Talán van valami köze hozzá, vagy furcsa véletlen? A szemem sarkából rápillantok az angyalra kíváncsi vagyok arra, hogy ő mit gondol erről a helyzetről. Az energiánk teljesen egyszerre mozognak és megértjük egymást pusztán a másik mozdulatából. Nem gondoltam volna, de nem vagyok ellene. Így csak könnyebb. Viszont én nem lököm meg hagyom, hogy csak Rass tegye azt meg, hogy felmérjem. Szemmel láthatólag nem látszik semmi, még majdnem el is esett. Ennyire erőtlen, vagy történt valami a szárnyassal is?
- Az a k*rva latin... Mormogok halkan és aztán figyelmesen hallgatom a  szavakat, ezen még gondolkodni sem kell nagyon annyira egyértelmű a válasz.
- Juj, a csúnya beszéd nem bűn? Még szarság, ejj-ejj. Nevetek halkan, aztán pedig már mondanám ki a megfejtést, amikor megelőz más. Amikor ki mondja azt, hogy halál akkor teljesen fapofával állok és úgy teszek, mintha meg sem hatott volna a szó.
- Uhh Sherlock ezt egyedül találtad ki, vagy valaki segített benne?
 

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 2:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Rejtély a ködben
Furcsa banda az Alcatrazban  • Credit:
Alig telik el néhány másodperc, és még egy taggal bővül az ajtó előtt lévő kis csapat. Jobban járnék, ha valahogy beomlasztanám a mögöttünk elhelyezkedő lépcsőt, mert ha ilyen tempóban gyülekezünk, többen leszünk a kelleténél. Már most sokkal többen vagyunk, örültem volna annak, ha én jövök ide egyedül. Milyen sajnálatos, hogy a démonok és az angyalok is úgy vonulnak a fény felé, akár az aprócska bogarak. Testvérem okosabb is lehetett volna.
Ahogy közelebb érek, az ajtó egyszerűen eltűnik. Ajkaim mosolyba kúsznak az elégedettségtől. Gondolom mindez annak köszönhető, hogy öcsém éppúgy utálja a vasat, mint a család többi tagja. Az illem viszont jócskán hiányzik ebből a kompániából. Taszigálás nélkül is előre mentem volna, az angyal tettének hála azonban nem sokon múlik, hogy felbukjak a korábbi ajtó helyén. Kedvességét még akkor viszonzom, amikor hozzámér. Erejének bödönjéből kanalazok egy keveset, mit meg is érezhet, egy enyhébb gyengülés formájában. Ugyanez a sorsa a démonoknak is, ha olyan pofátlanok, hogy hozzám mernek érni. Eszemben sincs hagyni, hogy megőrizzék erejüket az arcátlan tett után. Az már csak hab lenne a tortán, ha emiatt elhullanának egy csapdában.
- Ebbe a romhalmazba több jó modor szorult, mint belétek – vetem oda, szorgalmasan megindulva előre.
Szíves örömest beomlasztanám magam után az utat, csakhogy közel sem biztos, hogy van másik kijárat. Semmi kedvem újabb évszázadokat tölteni egy lyukba zárva az erőre vágyók akadályozása miatt. Inkább elteszem őket láb alól, ha megérkeztünk, addig pedig akár hasznuk is lehet. Talán. Az angyal kijelentése után, talán mégsem. Fogalmam sincs, miket hord itt össze.
- Ki az az Indiana Jones?
Sosem hallottam még róla, de bevallom, érdekel, annak ellenére, hogy tudom, ez kinek a műve lehet. Tekintetem körbejár a tűztartó oszlopokon. A terem régmúlt emlékeit idézi fel. Merőben eltér az emberek által unalmassá tett világ romjaitól. Olyan időkre visz vissza, amikor még tudtak építkezni. Amikor nem volt minden egyforma. A nemzetek épületei erőteljesen eltértek egymástól, nem is beszélve az ősi civilizációkról. A nyelv, amin testvérem szavai feltűnnek, tovább erősíti bennem ezt a nosztalgikus érzést. A latin már kevésbé érdekel, miután sikerül elengednem azt az undorodó érzést, mit öcsém hangja vált ki belőlem. A latin eléggé elterjedt volt, miután felütötte fejét a köztudatban. A halandók is rendelkezhetnek róla tudással, nem csoda hát, hogy ezen adja fel a talányt, amit nem vélek többnek ostoba időhúzásnál. Ez is csak Seth apró játékainak egyike.
- „A halandók kincse ez az öröklét záloga. Hogy fel vagy le, az csak rajtuk áll.” – ismétlem meg a hallottakat, egy sokkala modernebb nyelven, amit a halandók manapság használnak.
Szavaim közben a két ajtót figyelem. Kék és vörös, fent és lent… Menny és Pokol. Ez az a két hely, ahol az emberek lelke örökké él tovább. Csupán rajtuk áll, hol kötnek ki életük végén, ennek kulcsa azonban a halál. A kincs, amit említ, azt hiszem, a lélek lesz. Az a valami, aminek túl nagy hangsúlyt szentelnek, ugyanakkor halhatatlan nem rendelkezik vele. Elmémben a megfelelő szavakat keresem, azon a nyelven, amin a felirat íródott, majd megszólalok, hallatva a holt szavakat.
- Lélek… élet, halál, Menny, Pokol – egészítem ki a korábban eszembe jutó szavakkal, biztos, ami biztos.
Persze testvéremből kinézem, hogy valamelyik elborult pillanatában hozta létre ezt a mondókát, aminek megfejtése merőben eltér gondolatmenetemtől. Ebben az esetben számítok a retardáltak csapatára, akik voltak olyan pofátlanok, hogy féreg létükre szemet vetettek az erőre, mi minket illet. Szavaimat némi szünet után megismétlem, ezúttal azonban latinul, hátha azon várja öcsém a választ. Még szerencse, hogy bezárásunk előtt imádtam elsajátítani különböző országok szokásait és nyelveit. Nagy kár, hogy Isten teremtményeinek visszafejlődésével feleslegessé vált ez a tudás. Mi értelme számos ország szavait ismernem, ha mindenki ugyanazt az egyet beszéli? Semmi. Újabb rossz pont ennek az elcseszett szemétdombnak, amit világnak hívnak.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 29, 2018 10:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


- Több eszem van, mint gondolnád. - Hangom hűvösen járja át a kis termet, ahogy kilépek az árnyékból, egyenesen a démon szemei felé nézve. Bár a mondatom lezáró pont helyett, sokkal inkább egy néma sóhajfélét hallatok. Mintha a nevét - legalábbis a titulusát - akartam volna még hozzáfűzni. Nevén nevezni a démont. Az ilyet ezer közül is felismerném. De az még közel sem biztos, hogy mi itt most ellenségek vagyunk, ahogy az sem, hogy nem jön még valaki nála is rosszabb. Így a kilétével járó előnyét egyelőre meghagyom neki.
- El ne érzékenyülj. - Vigasztalom féltő, tenyérbe mászó hanglejtéssel a Halált, amikor úgy kezdi simogatni azt az ajtót, mintha a rég elveszett anyja lenne. Az embernőnek nem szánok túl sok figyelmet. Tudja egyáltalán mibe keveredett? Na nem mintha mi tisztában lennénk vele. De az innen szivárgó Erőből ítélve, itt embernek nem sok keresnivalója van.
Hamarosan még egy fővel egészülünk ki. Arrogáns, felsőbbrendűnek gondolja magát, kissé cinikus, a stílusos belépőről nem is beszélve. Mintha magamat látnám egy rosszabb napomon. Fütykös nélkül persze. Nem démon és határozottan nem is angyal. Homlokomon akaratlanul is enyhe ráncok látszanak kirajzolódni. A jelenetet egy újabb alak szakítja meg.
- Faye Cartell. - Mosolyodok el orrom alatt. Szóval igaz, amit róla beszélnek. Alig észrevehető, grimasz szerű mosolyom egyszerre tükröz szánakozást - hisz mégis csak egy emberi lélek veszett oda - és szórakozást. Hát, ez szép baleset volt, Michael. Sok boldogságot nektek. Különös módon azt még sem érzem, hogy több köze lenne a természetfelettihez, mint akkor, amikor legutóbb láttam. És az vagy tíz éve volt, amikor úgy döntöttem, hogy életben hagyom. Pedig megölhettem volna. Én mégis megmentettem. Mondjuk ahogy elnézem, sokra nem mentem vele. De nem is fordítok több figyelmet Miss Cocky-nak.
- Hallottad. Mutassunk a hölgynek egy kis illemet. - Fordulok ismét Gressil felé, egy ördöginek ható kifejezéssel. Érzem a démon energiáit. És különös, bizarr módon azt is, ahogy egységben mozog az enyémmel. A tekintetét elnézve, hasonlóra gondolhatunk. Ha annyira előre akar menni ez a Lény, majd betörjük a csinos kis fejével az ajtót. Nem probléma. Annyira, de annyira bosszant, hogy fogalmam sincs, mi ő. Ahhoz hasonló érzés a lénye, amikor a nyelveden van egy szó, mégsem tudod elérni. - De ez is egy megoldás. - Vonok vállat, amikor semmivé válik az ajtó. És Gressil segítségével, vagy anélkül, ha tudom belököm a terembe az ismeretlen nőszerű lényt, aki annyira előre akart menni. Ezzel legalább azt is megláthatjuk, hogy mennyire agresszív irányunkba.

- Ha ez az Indiana Jones szarság az Úr műve, esküszöm átpártolok. - Jegyzem meg magamnak, miután a dohos szoba egyre aktívabbá válik. Ám szavaim kimondtával döbbenten nyílnak a szemeim, mely kifejezést kissé elfordulva, a szoba vizsgálásával próbálok elrejteni. Soha nem mondanék ilyet! Hűségem bár ingoványosnak tűnik, megkérdőjelezhetetlen. Bár, ha ilyen olcsó mellékhatással úszom meg a nem régi, Sötétséggel megejtett randevúmat, akkor összetehetem a két kezem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
DragonLady


Alcatraz - Page 8 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 7:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Rejtély a ködben
Alcatraz Nocturnus  • Credit:
Érdekes kis kompánia gyűlt össze a pince előtti ajtónál. Kisának igaza van, akár egy vicc kezdete. Egy rossz viccé. Démonok, angyal, ember… És egy új lény, amelyről eddig senkinek sem volt tudomása. Rassilonnak és Gressilnek furcsa érzései lehetnek, ahogy a fekete hajú, felvágott nyelvű nőre néznek. Ismerős nekik valahonnan, de mégis honnan? Bárhogy kutatnak is elméjükben apró emlék
morzsát sem találnak ezzel kapcsolatban. Csak az érzést, hogy egyszer találkoztak már.
Gressil az, ki az ajtó előtt állva próbál a régi időkre emlékezni. Mi volt itt. De rá kell jönnie, hogy annyi év alatt, eme részen egyszer sem járt. Mindezidáig rejtve volt, még előtte is. Nem más által, mint bonyolult mágiával. Egy természetfeletti sem érezhette erejét ennek. Most mégis megmutatja magát.
Egyelőre senki sem akarja kinyitni az ajtót, az épület mégis enyhén megremeg. Egy időben azzal, ahogy Kisa megáll nem messze tőlük. Az ő műve lenne tán?
Az ajtó halvány vörös derengéssel izzik fel, múló pillanat csupán és semmivé foszlik az ajtó. A kis csapat előtt egy sötét terem tárul fel. Amennyiben bármelyikük belép a terembe, hirtelen fények csapnak fel. Embermagasságú oszlopok tetején fekete réz üstbe tűz aranyló fényei világítják be a termet. Ahol nem más vár rájuk, mint újabb két ajtó. Ezeknek két-két szélén falból kidomborodó tálak helyezkednek el. Jobb oldaliban vérvörös fény pamacs, a baloldaliból azúr-kék fény pamacs helyezkedik el. Első ránézésre a két ajtó teljesen jelentéktelen. Penész és doh szaga keveredik sós tengeri illat keverékével. Évszázadok óta zárva lehetett a helység, mégsincs itt akár egy pókháló sem, egy állat sem. Sivár, apró porszemek azok csak, mik szállingóznak a levegőbe.
Ha mindannyian belépnek a biztonságos, ámbár kissé poros és dohos szagú helységbe, a két ajtó közötti falrészen opálos felirat sejlik fel. Ízzó betűk, egykor oly közkedvelt, mára már holttá vált nyelven íródott szöveg.
“Üdvözöllek utazó,
hallgasd az időtlen szavát
és old meg a talányt.”

Mélyről jövő érces hang szólal meg. Kisa az egyetlen ki felismerheti bátya hangját. Oly sokat hallotta már az elmúlt évszázadokba, mégis oly keveset. Ez a hang, akaratán kívül is kirázza. Latinul formázza szavait, mágikus út az, melyen szól hozzájuk. Itt lenne? Vagy csak kísértés lenne?
- A halandók kincse ez
az öröklét záloga.
Hogy fel vagy le,
az csak rajtuk áll.

A falak verik vissza a hangot, így újra és újra meghallgathatják. Flora és Faye lehet az egyetlen, kik tán nem értik. Ha mégis rendelkeznek minimális latin tudással egy-két szó jelentését képesek elcsípni.
Ezt követően újabb halotti nyelv szavak izzanak fel a terembe.
“Hangod hallasd vándor,
és én az utat előtted feltárom.”



Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 23, 2018 2:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Furcsa érzés újra itthon lenni. Mostmár mindig az, mindegy, hányszor jövök. Most legalábbis így gondolom, hiszen a pokol után a fenti világ csak egy fakó és meglassult mesevilágnak tűnik. A város sós, mégis édeskés szagú levegője, az üresen ásítozó épületek száz meg száz sötét szeme, de még a csizmámra tapadó finom por is közrejátszátszik, hogy olyan nosztalgiaérzés kerítsen hatalmába, amely segít kicsit elnyomni a félelmet, amit a húgommal való találkozás miatt érzek. Egyszerű lenne talán hagyni, hogy feldolgozza a történteket és soha többé a szeme elé sem kerülni. Csak hagyni, hogy folytathassa az életét, vagy újat kezdjen, ha úgy tetszik, de immár én is a Földre kényszerültem, képtelen lennék távol tartani magam tőle és a várostól. Tudom, mocskos nagy ez a világ, de nekem akkor is San Francisco marad a közepe és Amy az én egyetlen kishúgom. Nem kerülhetem el a találkozást. Főleg, hogy nem is akarom. Látnom kell őt, bármi legyen is.

Emberként is volt bennem némi önzőség, és a pokolban töltött idő alatt ez nyilván nem enyhült egy fikarcnyit sem. Amy azonban nincs itthon. Csizmám talpa vastag porréteget ver fel, ahogy belépek a régi házba, melyben együtt nőttünk fel. Sehol senki. Loki rúnája, mely démoni lényegemet elrejti néhány órára a kíváncsi természetfelettiek elől, ott lüktet a vállamon. szinte kedvem lenne lekaparni, de érzem, ez inkább belülről viszket. Különben is szükségem lesz rá, ha Asariel még mindig teszi a dolgát, ahogyan azt kértem. De hol lehet a kishúgom? Eltöltök némi időt a jól ismert, szeretett falak között. Bárhová nézek, emlékek rontanak rám, és ezek egy idő után olyan erővel ülik meg a lelkemet, hogy szinte menekülve távozom a régi otthonomból.

Eredeti tervem akkor hull végleg kútba, mikor a ködlepte utcára lépve egy ismeretlen, sosem tapasztalt erő hirtelen rám rontva elektromosságal tölti fel minden sejtemet. Mi ez? Tudnom kell! A lábaim automatikusan visznek határozottan egy irányba. Csuklyámat az arcomba húzva hangtalanul suhanok a régi kikötő felé. Mintha valami irdatlan mágnes lenne, úgy vonz magához a sziget, melyen gyerekkorom rémmeséinek színhelye áll, viharverten, elhagyatva. Oda kell mennem. Most!
Amikor a sziget szikláinak ütközik a régi, rozoga kis csónak, mintha megkönnyebbülnék kicsit. És nem azért, mert az eőmet próbára tette volna ez a kis utazás. Már közel járok. Az ódon épület belsejében pulzáló fény szinte megdelejez. Gondolkodás és veszélyérzet nélkül lépem át a hatalmas, nehéz kaput, és a hívogató fényt követve az alagsor felé indulok. Macskásan puha lépteim talán még zajt sem csapnak, de a pincéhez közeledve már érzem, hogy nem én vagyok az első, aki ide érkezett. Fel sem merül bennem, hogy visszaforduljak. Bárkik is legyenek odalent, valószínűleg egyszerű halandónak tűnök majd számukra, ami vagy előnyömre válik majd, vagy nem. Egy női hang épp elhallgat, amikor a közelbe érek. Nagyszerű! Ezek szerint egy viszonylag civilizált helyzetbe érkezem hamarosan.

Nagy levegőt veszek és kilépek az árnyékból, hogy megnézzem magamnak, hány molylepkét vonzott még ide a különös fény rajtam kívül. - Üdv San Francisco legvonzóbb turista-látványosságában. - tolom hátra a csuklyát a fejemről mosolyogva, felfedve ezzel az arcot, amelyet talán felismernek, talán nem. Azért mégse Elvis Presley vagyok, csak egy ex-politikus, démoni egóval. - Gondolom, mindenki arra kíváncsi, ami az ajtó mögött van... - mondom könnyed hangon, de sóvárgó pillantásom elárulhatja, hogy én is ugyanígy vagyok ezzel.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 17, 2018 9:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Rejtély a ködben
Furcsa banda az Alcatrazban  • Credit:
A város, melynek vastartalmától a menekülési kényszer szüntelenül bizsergeti tarkómat, csendes éjszakának örvendhetett egy darabig. Egészen addig, amíg valami meg nem bolygatta az ingatag lábakon tántorgó rendet, felkeltve az én kíváncsiságomat is. Tekintetem a távolban kéklő fény irányába szegezem. Az erő, mely felőle árad, túlzottan ismerős. Kígyószerű szemeim felsárgállanak néhány ingerült pillanatra, mielőtt újra elrejteném azokat. Halk sziszegés ered ki torkomból, miközben továbbra is az Alcatraz nevű hely felé figyelek.
Mintha Seth lenne, de mégsem. Az a valami, ami ott van, minden bizonnyal az ő műve. Mikor volt ideje arra, hogy létrehozza? Az épület épülésének idején mi már rég börtönünkben raboskodtunk. Az a tenyérbe mászó kígyó egyetlen szóval sem említette, hogy ilyen erőt rejtett el valahol. Önző rohadék! Eddig mindent megosztottunk egymással. Bármilyen hatalmat szemeltünk ki magunknak, szétosztottuk, akárcsak anyánk szívét, holott kisajátíthattam volna az egészet magamnak, de nem… Én engedékeny voltam, még vele szemben is. A család erősödését és biztos fennmaradását előbbre valónak tartottam, erre elárul. Nem csak engem, de a többieket is.
Egyetlen pillanat sem kell ahhoz, hogy úgy gondoljam, meg kell szereznem azt az erőt. Le kell törölnöm Seth képéről a mindenkori mosolyt, s alig várom, hogy ezek után a saját, előlem elrejtett erejével mossam fel vele a padlót. A mostani erőm viszont ehhez nem biztos, hogy elég. Hirtelen szőtt terveim megvalósításával még várnom kell egy keveset. Annyit, hogy feltölthessem erőm, mi jelen esetben annyit tesz, hogy elszívom az első utamba akadó halhatatlan erejét.
Csupán egy kisebb démonra futotta, nekem azonban éppen elég. Elég arra, hogy újra erőm teljében legyek, a mai viszonylatokat tekintve. Sajnálatos, de a régmúlthoz képest ez semmi. Azok a dicső napok elmúltak, egyetlen valakinek hála. Ha belegondolok, hogy Seth ilyesmit rejtegetett… Nem valószínű, hogy megúsztuk volna megszerzésével a bebörtönzést, viszont talán erősebben térhettünk vissza ebbe a rommá dőlt világba.
A sziget elcsendesedett partjánál sétálok ki a vízből. Vizes ruháimból bárki arra következtethetne, hogy elúsztam idáig, ami elég mókás gondolat. Ki lenne olyan bolond, hogy ide úszna? Hacsak nem vágyik arra a hatalomra, amire én magam is. Ennek gondolatára meggyorsítom lépteimet. Nem hagyhatom, hogy más kaparintsa meg. Akkor inkább elpusztítom, semmint átadjam valakinek, aki akár ellenünk is használhatja. Ez az erő, hozzánk tartozik. Hamarosan pedig csakis hozzám, erről nem nyitok vitát.
A vas közelségétől újra gyengeség lesz úrrá rajtam. Már-már egészen megszoktam ezt az érzést, ami meglehetősen elkeserítő és kellemetlen. Megszokni a gyengeséget? Undorító még a gondolata is. Amint újra miénk lesz a világ, első dolgom lesz visszaállíttatni az épületek régi rendjét. Kő és fa, semmi több, leszámítva néhány szöget, vagy kallantyúkat. A lehető legkevesebbre korlátozom annak az átkozott fémnek a jelenlétét. Ha pedig ez nem lenne elég, egy meglehetősen szokatlan kompániába botlok odalent.
- Kiket látnak szemeim… Egy ember, egy angyal és egy démon az Alcatrazban. Úgy hangzik, mint egy vicc kezdete – jegyzem meg ridegen.
Tekintetem körbefuttatom a teremben, miközben megállok közvetlen a lejárat előtt. Karjaim keresztbe fonva szemlélődöm, büszkén tartott fejjel, de egyelőre nem áll szándékomban megmutatni nekik, mennyire alsóbbrendűek velem szemben. Családom jellegzetességei rejtve maradnak előttük. Se hosszú fogak, se sárga szemek, csupán egy emberi alak. Pillantásom az előttünk álló akadályon megakad. Már megint vas.
- Nos uraim, mi lenne ha mutatnának egy kis illemet, és kinyitnák a hölgyek előtt azt az ajtót?
Még hogy illem, ráadásul pont bennük. Szemernyi esélyt sem látok abban, hogy udvariasságból eleget tennének a „kérésemnek”, de talán az esély, hogy ennek hála akár előre is mehetnek a sorban, elég ahhoz, hogy elintézzék azt a vasdarabot. Eszem ágában sincs hozzáérni, ha nem muszáj.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 5:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ Death iscoming

Team xXx Gressil
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Minden olyan kusza mostanában, nem találok kiutat a helyzetemből, nincs meg hozzá a megfelelő hatalmam, eszközöm és legfőképpen időm. Nagy terveim vannak de ahhoz, hogy ezt véghez vigyem sokkal többet kell megtudnom, sokkal többet kell megszereznem az óra pedig ketyeg. Hiszen zűrzavar van és ezt kihasználva könnyedén magamhoz tudnám ragadni az erőt, a tekintélyt és átvenni a trónt. A bábuim lassan a helyükön, szépen csöndben az árnyékból intézem a dolgaimat, hogy még véletlenül se terelődjön rám semmiféle gyanú. Hagy higgye csak azt a főnök, hogy még mindig az ő malmára hajtom a vizet. Veszélyes játszma ez, az esélyeim alacsonyak és sietnem kell, de nem fogok bolond módjára eszeveszett ámokfutásba kezdeni, mert akkor a kis lázadásom nem sokáig húzná. Ki kell számolnom mindent, hogy mit, hogyan és mikor teszek. A szövetségeseket a megfelelő pozícióba állítani, ha kell feláldozni őket a cél érdekében. S ha sikerül csak utána fogok foglalkozni a többivel. Hiszen tudom, hogy minden démon a saját maga érdekében cselekszik, mindenki magának akarja a trónt. Egy komplett háború a Poklon belül? Tökéletes lenne. De természetesen még előtte el kellene intézni a Sötétséget is, hiszen ha nem sikerül akkor a tervemet dobhatom a kukába és azt nem nagyon szeretném, mert sok elvesztegetett idő amit másra is tudtam volna fordítani.
Borzongás. Furcsa ismerős érzés kerít hatalmába ami teljesen elüldözte a gondolataimat. A hátamon futkos felfelé, bizserget. Évezredekkel ezelőtt éreztem már, de már oly régen volt, hogy nem tudom hova tenni. Egyszerűen nem jut eszembe. Mi lehet ez? Mintha egy óriási nagy mágnes lenne és csak húzna, húzna magához. Meg kell néznem, felkeltette az érdeklődésemet. Talán még hasznomra is lehet azaz erő, amit ott fogok találni.
Amint meglátom a középpontot egy halvány mosoly varázsolódik az arcomra, hiszen már nem ismeretlen a helyszín. Alcatraz. Megannyi lélek, megannyi szenvedés és megannyi halál. Irónikus, hogy pont itt sugározza azt a bizonyos erőt mert hát ezen a helyen állt a Csendes-óceán legöregebb világítótornya. Most nem a hajóknak, hanem nekünk jelzi a helyzetét. Teleportációval érkezek meg a területre, de nem rontok be egyből. Kiroppantok az ujjaimat, majd megidézek egy felszíni kaput, hogy áthozzam az egyik kis ölebemet.
- Kicsikém, gyere apucihoz. Cuppogok neki, majd be is zárom a kaput és a tekintetemet az épületre emelem.
- Menj, mérd fel a terepet. Ha látsz valakit akkor egyből jelentsd nekem, ne támadj meg senkit. Elsősorban nem öldökölni jöttünk, hanem információt szerezni. Adom ki a parancsot, majd zsebre dugott kézzel elkezdek sétálni  közelebb és közelebb.  Türelmesen várom a visszajelzést az állatkámtól, és amint megkaptam egy halk kuncogást hallatok. Egy ember és egy angyal. Így, hogy tudom ezt már hatolok is be és egyenesen a terembe sétálok és körülnézek.
- Jajj tollas létedre volt annyi eszed, hogy nem mész be oda egyedül? Nem nézek az illetőre akinek szánom a szavaimat pusztán nézem az ember lányt ott előttem.
- Emberke, te mit keresel itt? Nem lesz ez egy kicsit veszélyes? Döntöm oldalra a fejemet, majd egyenesen kikerülöm és megállok az ajtó előtt. Végighúzom a kezemet rajta és becsukom a szememet. Próbálok visszaemlékezni a pillanatokra amiket itt töltöttem, hogy ha oda lemegyünk akkor mivel állunk majd szemben, a terepviszonyokat felmérni. Csapatmunka? Szupi. De ha van valami értékes ott, akkor az, az enyém.    
 

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
8 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6