Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 02, 2018 6:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Az, hogy mindenki egyszerre dönt úgy, hogy valami módon mégis meg kell menteni a démont a csapdából csak egy hiba a sok közül, amit csapatként elkövethetünk. A kommunikáció teljes hiánya persze a legfőbb, de, ha jobban belegondolok, az is csoda, hogy eddig nem próbáltuk megölni egymást. Ez mondjuk nem hiszem, hogy sokáig váratna magára, így nagyon résen kell lennem.
A nagy kavarodásban valahogy minden félresikerül, viszont legalább a démon megszabadul, és egy látványos bukfenccel a hídra vetődik. Arcom egyszerre fájdalmas grimaszba torzítja a hallény újabb sikolya, és jó ideig ez az utolsó mozdulat, amire képes vagyok. Nem tudom, a csillagpenge végül hogy talált el engem a sushi csaj helyett, de azt hiszem szerencsém volt. A fájdalom, amit az újabb sikoly okoz, nem is igazán fizikai. Ha még ember lennék, azt mondanám, a lelkembe próbál vasalt bakanccsal tiporni valaki, de ez most valahogy más, mint a korábbiak. Mozdulatlanná dermedve, hangtalanul nyögök fel, és bár csak a szemem sarkából, de látom Rassilont közeledni. Nem tudok segítséget kérni, de meglepő módon nem is kell. átcipel a hídon, és igaz, félúton már mintha mozdulnának a tagjaim, azért nem kezdek ficánkolni, hogy tegyen le. - Köszönöm! Most megint jövök eggyel. - mondom végül egy kisebb mosollyal, és ép kezemmel megérintem a vállát egy pillanatra, mielőtt a pulzáló fényt árasztó ajtó felé fordulok. Hagyom, hogy az idegen szagú nő előre menjen. Higgyen csak, amit akar, de nem a tisztelet, vagy a félelem vezérel. Fikarcnyit sem bízom benne, de golyófogónak pont jó lesz, ha úgy esik.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 28, 2018 1:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Rejtély a ködben
Furcsa banda az Alcatrazban  • Credit:
Csodásnak ígérkező tervem ott fullad kudarcba, hogy nem számoltam az eddig szintén semmire nem jó nő dobásával. Természetesen most kellett közbe avatkoznia, oly módon, hogy az erőfeszítéseim, amiket tettem, semmissé váljanak.
- Szomorú, de egyet kell értenem – sziszegem az angyal megjegyzését hallva.
Az már cseppet sem érdekel, hogy a manőverének hála, a lányt sebesítette meg a fegyvert, sőt, elégedettséggel tölt el. Amolyan kárörömmel, ami akár általánosnak is nevezhető, de most, hogy keresztül húzta számításaimat alig néhány másodperccel ezelőtt, egy fokkal nagyobb, mint a megszokott. A fegyvert, amit használtam, magamhoz veszem. A bájolás rajta marad, így mostantól bárki, akit megsebez, osztozhat a kicsi lány sorsában.
A hableány sikolyát hallva kezeim kénytelen vagyok füleimre tapasztani. A korábban magamhoz vett eszköz a földre hull, miközben én magamban mérgelődve szidom Calypso egykori házi kedvencét. Azt hiszem, mindannyiunk rendelkezett valami jellegzetes teremtménnyel, aminek létrehozásában kedvét lelte. Számára ezek a félig halak voltak azok, Sethnek pedig… Azok a förmedvények nem érdemelnék meg, hogy éljenek. Fogalmam sincs, mi bennük az élvezet. Most azt kívánom, bárcsak az elején úgy döntöttem volna, hogy megölöm. Ez esetben más taktikát alkalmaztam volna, csakhogy… Ha az az ostoba liba ugyanazt a vacakot használja, a végén én is megjártam volna. Nem, jobb ez így.
Az ajtóhoz indulok, immáron többedmagammal. Ezúttal nem sikerült megszabadulni tőlük, de ami késik, nem múlik. A bűvölt pengét azonban nem tartom meg. Erőm segítségével egyenest az angyal elé lebegtetem a kis eszközt, amint a továbbvezető útra lépünk. Egy kis ajándék. Rajtam úgysem használ, legfeljebb megkarcol egy kicsit. Ugyanez igaz bármely leviatán esetében.
- Egy kis ajándék. Vigyázz vele, ha megkarcol, úgy jársz, mint a kislány – mosolyodom el aljasul, visszapillantva rá.
Ha alaposabban megfigyeli a tárgyat, még a szerencsétlen vérét is megpillanthatja rajta. Most pedig, hogy ilyen szépen összegyűltünk mind és a látomások sem kísértenek minket az őrületig… Akár mehetnénk is tovább, velem az élen, ha senki nem olyan szemtelen, hogy megelőzzön.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 27, 2018 12:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Ajkaim enyhén összepréselem és orromon fújom ki a levegőt. Jól van Gressil, ez közel volt. De a csapda ereje megtört. És úgy tűnik, a többiek is hasznosítják magukat.  - Ez egy katasztrófa. - Jegyzem meg orrom alatt. Nem is a többieknek célozva. Afféle kicsúszott gondolat pusztán. Ha meghallják, hát meghallják. Kétlem ,hogy ezen a ponton bárki különösebben rám figyelne. Legalábbis ahhoz képest katasztrófa, ahogy egy összeszokott csapat dolgozna. Mondjuk az én csapatom. Itt bezzeg mindenki dobál mindent a vakvilágba. Ha nem lenne szentségtörés - és a motívum csak a halandók kiváltsága - jól lehet, most ironikusan keresztet vetnék.
Fegyvereim már a falon található rúnák felé száguldanak, amikor a lény felsikolt. Benn akad a levegő. Úgy érzem, mintha vákuum képződne a tüdőmben és eltüntetné a külvilágot. Jaesa érintését érzem az arcomon, majd a páncélom alatt végig futni úgy, hogy az ott sem lenne. - Ama… - Mégis más nevét kezdem el suttogni. Na nem, ezt nem játsszuk. Egy adag levegőt erőltetek a tüdőmbe, melyet néhány másodpercre úgy éreztem, mintha betonba öntöttek volna. A teremben kihunynak a fények, mire én kitárnám szárnyaim, hogy az ajtóhoz siessek, de nem jönnek… De hogy meglássuk a sok rosszban a jót is, legalább a Halál is saját magával van elfoglalva és nincs ideje angyal-viagrás vicceket elsütni.
Sietve teszem meg az első lépést a hídon, de azonnal feltűnik, hogy Faye megdermedve áll ott, ahol eddig. Ha úgy látom, hogy megoldja, egyedül rohanok az ajtóhoz. Ha nem, akkor a karjaimba veszem és valamivel lassabban ugyan, de vele együtt megyek előre. Közben gondolataim útján visszarántom magamhoz a két eldobott surikent, a helyükre illesztve őket.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 26, 2018 9:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


☽ Death iscoming

Team xXx Gressil
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Körülnézek gyorsan a pecséten, hogy memorizálni tudjam azt és máskor ha kell, akkor be tudjam vetni ha az erőm engedi vagy ha megtudom ennek a helynek a titkát. Valami nagyon furcsa nekem, amióta csak itt vagyunk egyfajta elmondhatatlan érzés kerít hatalmába, mintha láttam volna már volna ezt a csapdát valahol, sőt mintha már raboskodtam is volna egy ilyenbe. De nem tudom, hogy mikor és hol. Idegesít a tény, de most nincs időm vele foglalkozni. Nem sok időm maradt, körülbelül másodpercek kérdése és elér engem ez a vízi szörnyeteg és akkor megnézhetem magam. A csuklómból csöpögő vért a körvonalra engedem s ezzel egy időben érkezik is meg a plusz löket, az angyal fegyvere a dobócsillag. A pecsét megtörik, érzem és látom. Nagyon gyorsan kell cselekednem, a szemem sarkából látom a gránátokat és emiatt csak egy halk morgás hagyja el a számat, de már ugrok is egy tigrisbukfencet a híd irányába, hogy kellő távolságra kerüljek a lökéshullámtól. De a biztonság kedvéért, az erőm egy gyengébb páncéllal védi a testem. Nem sok minden, a rúnák miatt nem tudom védeni magam rendesen de ez is több, mint a semmi. Ha sikerül, akkor Rassira pillantok és csak bólintok egyet a köszönetem jeléül. A lény kiáltására odakapom a fejem és érzem a melegséget ami belülről kezd úrrá lenni rajtam, de most nem engedem, hogy tőrbe csaljon. Az előbb megvágott kezembe mélyesztem az egyik karmomat megint, hogy a fájdalom elvegye a figyelmemet róla. Közeledek az ajtóhoz, de nem nyílik ki. Együtt kell tovább mennünk. Ejj, pedig tetszett volna ha most meg tudtunk volna fogyatkozni, de sajnos az élet kegyetlen. Viszont a szárnyast mindenféleképpen vittem volna magammal, hiszen elég jól összedolgozunk plusz az is benne van, hogy ő segített nekem kiszabadulni. Még kimondani is rossz, de tartozom neki.  

reveal your secrets

DragonLady


Alcatraz - Page 7 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 26, 2018 8:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Rejtély a ködben
Alcatraz Nocturnus  • Credit:
Rassilon és Gressil jól gondolkoznak. A pecsét egy mezei démonfogó, de mivel egykoron egy igen erős lény készítette, így még a Halált is képes volt csapdába ejteni. Régi emlékek kavarognak a férfiban, bár tudná, hogy mi is ez pontosan. Mikor állt hasonlóban. Bosszantó egy pillanat, mégsincs ideje most ezzel foglalkozni.
A vízoszlop sebesen közeledik felé, benne egy halfarok vergődik, szemei kékesen izzanak. Száját nagyra tartja, a vízoszlopból mégsem jön ki. Még kezét sem nyújtja előre, csak addig, ameddig a fekete szutyok engedi. Hegyes metszőfogai közel sem árulkodnak kedves fogadtatásról.
Szinte mindenki egyszerre mozdul.
Gressil erejét és vérét használja, hogy feltörje a pecsétet, ezzel egy időben Rassilon is abba az irányba hajítja dobócsillagát. Kettejük ereje elég ahhoz, hogy megtörje a pengét. Fél másodperce van elugrania a víztömeg irányából, mielőtt a habok martalékává válna.
Közben Kisa is egy tőrt dob a víztömegbe, egyenesen a lény irányába, de Faye is egy gránáttal engedelmeskedik. Az utóbbi épp a démon és vízoszlop közé esik. Gressil átkozódhat, de sebesen kell cselekednie, ha nem akarja, hogy a lökéshullám őt is elérje. Vagy leguggol és úgy gurul tova a hídon, hogy kikerülje, vagy… kitalál mást.
Kisa tőre azonban épp emiatt irányt téveszt, ahelyett, hogy eltalálná a sellőt, Faye felé száguldozik. Megkarcolja bőrét, néhány pillanatra megbénul a teste.
A lény hangosan felkiált. A lányok dobhártyaszaggatónak érzékelik, a fiúk pedig? Újra valami melegség árasztja el szívüket, vágyakat ébreszt bennük, mégis észnél kell lenniük, ha nem akarnak újra egy hamis ábrándba ébredni.
Rassilon tőrei eltalálnak két rúnát is, azok egy pillanatra felizzanak, majd végképp kialszanak. A teremre újra sötétségbe kúszik.
Az egyetlen fényforrás Kisa mögött az ajtó. Kékes izzássa egyre élénkebb, egyre kivehetőbb. A nőnek mégsem nyílik ki. Nem, amíg mind oda nem érnek...


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 26, 2018 2:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Annyira lefoglal, hogy az angyalt mentsem, hogy a környezetemből szinte alig-alig érzékelek valamit. Eleinte úgy tűnik, mindegy, mennyire akarom, nem tudom elérni Rassilon tudatát, hiszen egy pillanatra sem néz rám. Amikor viszont megragadja a kezem, felpislálkol valami reménysugár bennem. Talán most. Energiáim tovább örvénylenek körülötte, ő pedig olyan fájdalmasan kapaszkodik belém, hogy akaratlanul is felszisszenek, de nem próbálok szabadulni, csak szólítgatom, hátha sikerül elérnem őt, és visszabillentenem a valóságba valahogyan. Felegyenesedem én is, ahogy feláll, és szinte maga után ránt, amikor megfordul, de még ekkor is csak arra koncentrálok, hogy magához térítsem. Hiba? Talán igen, de ennyivel tartoztam neki, és az ilyesmit én nagyon is komolyan veszem.
Csak akkor ötlik fel bennem komolyabban, hogy hibát követtem el, mikor az angyal szorítása alatt hangosan reccsen a csontom, és éles fájdalom nyilall a karomon át a testembe. - Basszameg! - kiáltok fel fájdalomtól eltorzuló arccal, és elrántom a kezem. Reflexből emelem ép karomat, hogy bemossak egyet neki, de egy olyan adag mocskos vizet kapunk a nyakunkba, ami mindkettőnket észhez térít egy pillanat alatt. Sérült csuklómat szorongatva, csuromvizes fürtjeim alól pillantok az ismét előttem térdelő szárnyasra és már semmi kedvem megütni. Láthatóan van épp elég baja enélkül is. - inkább vele törődj! - sziszegem neki fájdalmas képpel, és ott hagyom, szedje csak össze magát, míg én a remegő falakkal és a felénk közelgő újabb vízoszloppal foglalkozom. Érzem, egy idegen erő szinte a földhöz szögez, és csak nagy nehezen bírom rávenni magam, hogy lépjek egyet a híd felé, melynek végében az ismerős kékes fény rajzol körül egy ajtót. A menekülőutat talán.. vagy egy újabb csapdát. ki tudja?
Az már egyértelmű. hogy a nőtől nem várhatunk semmi segítséget, ami igazából nem lep meg, csak kicsit bosszant. De ezen most nincs idő agyalni, mert amit a démon felé tartó vízoszlopban látok - vagy látni vélek- olyasmi, amit eddig csak ostoba gyerekmesékben meg legendákban volt szerencsém. Komolyan? egy kicseszett sellő? Egyszerűen lehetetlen, hogy egy találkozás ezzel bármelyikünknek is jót tegyen, de így legalább értem a korábbiakat.

Kissé meglep, hogy Rassilon és a nő összekapják magukat -igaz, mindketten máshogy- hogy megállítsák a vízoszlopot. Persze logikus, hogy az is a démont veszi célba, aki viszont elég furán viselkedik, mintha semmit sem értene és nem tudná, mihez kezdjen. Mindannyiunk érdekében remélem, hogy ez nem így van. Nagy nehezen mozdulok csak meg, és ha a démon eddigre még nem szabadult ki, fájdalmasan lüktető csuklómat elengedve húzok elő egy alig diónyi nagyságú kinetikus gránátot a zsebemből, amit még Loki nyomott a kezembe, mielőtt utamra engedett egyedül a városban. Ezzel biztosan nem tudnék senkiben valódi kárt tenni, de az ereje talán elég ahhoz, hogy a vízoszlop integritását megbontsa. A hídra lépek és a közelgő víztömeg útjába hajítom a kis szerkezetet. Ha sikerül, akkor a sellőnek ki kell kúsznia a partra, hogy a démont elérje. Egy partra vetett hallal már csak elbánunk valahogy...
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 25, 2018 2:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Rejtély a ködben
Furcsa banda az Alcatrazban  • Credit:
Egyelőre nem törődve a bajba jutott démonnal és a kis kompánia többi tagjával, akik nyilvánvalóan ellenem vannak, menetelek az ajtó irányába. Szemem sarkából látom az angyal felém induló kezét, ami oly erőtlenül hull vissza, mint feltöltésemre használt áldozataim az ágyba. A tákolmány azonban nem nyílik ki, bármilyen közel merészkedem hozzá. Ingerülten szisszenek egyet, majd megfordulok, hogy immáron azokkal foglalkozzak, akikkel a legkevésbé akarok. Majdnem…
Tekintetem a vízoszlopból előtűnő alak kapja magára. Hirtelen számos szitkot tudnék szórni, amikor felismerem a halfarkú lényt, aki valószínűleg egészen idáig idegesített minket. Nem a démon volt az ajtó nyitja, akkor lehet, hogy véremre reagált. Eszem ágában sincs kipróbálni és körbelocsolni ereim sötét tartalmát. Helyette a vízi lényt veszem célba, kinek egykoron köze lehetett egyik testvéremhez. Talán még mindig van, akkor azonban Calypso egy alapos számonkérésnek örvendhet, amint kijutok innen. Meglehet, hogy ez a hely nem csupán Seth játéka, akkor azonban nagyobb gondban vagyok, mint gondoltam. Lennék, ha nem én lennék az első mindannyiunk közül.
Kezdem megelégelni, hogy játszom itt a gyenge nőt, miközben tudom, hogy egyetlen másodperc alatt ott teremhetnék a halfarkú mögött, hogy ujjaim nyaka köré fonva eltörjem a nyakát. Mégsem teszem. Az túlontúl elütne a démoni mágiától, így valami olyasmihez fordulok, aminek hála elvegyülhetek a pokol lényei között. Az első dobócsillagot elengedem, had szálljon a csapda felé, amivel mindeddig nem sikerült megbirkózniuk. Béna népség! A következő adagból az egyiket azonban magamhoz húzom a telekinézis segítségével. Az ehhez hasonló apró tárgyakkal még most sincs problémám. Amint tenyeremben landol, felsértem bőröm, előcsalva fekete vérem. Ujjam összekenem vele, s tintaként használva kezdek el jeleket rajzolni a csillag tüskéire. Egyik következik a másik után, miközben halkan ősi szavakat suttogok. Aprócska bűvölés, amivel remélem, sikerrel járok. A lényege, hogy az a lény, kinek vére sajátomén kívül a fegyverre kerül, megbénul egy rövid időre. Annyinak elégnek kell lennie ahhoz, hogy használhassuk azt a halszörnyet.
A gyakorlott mozdulatok nem tartanak tovább néhány másodpercnél. Amint végzek, a csillagot útjára bocsájtom, egyenesen a hableány felé. Nincs szükség többre, mint egyetlen karcolásra. Jelen esetben az sem gond, ha közben a démont is megsebesíti. Komoly kárt nem fog benne tenni, legfeljebb egy darabig nem mozdul. Az erején múlik, hogy mennyi ideig. Ha lehetséges, nem végeznék a szerencsétlen sellővel, vagy nevezte őket Calypso bárhogyan. Még hasznomra lehet a későbbiekben, ha a mai napot túléli valamilyen csoda folytán.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 24, 2018 11:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


☽ Death iscoming

Team xXx Gressil
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Az első tudatomnál lévő kép az, hogy szépen előreborultam a víz miatt. Nagy valószínűséggel ha észnél vagyok, akkor meg tudtam volna tartani az egyensúlyom de így, hogy az zökkentett ki, teljesen levett a lábamról. Nagy nehezen feltápászkodom morgolódva, s csak akkor nézek körül, hogy milyen nagy slamasztikába kerültem, mert hát sikeresen pont előre estem bele a csapda közepére. Körülnézek magam körül, majd először megpróbálom az erőmmel feltörni a pecsétet, de minden hiába hiszen épp maradt. Milyen csapda ez, amit nem tudok feltörni? A szabályok szerint minden "börtönből" ki tudnék szabadulni a rangom és a hatalmam miatt, de ez nem sikerül most. Mit rejthet ez a hely? Mi lehet ez a rejtélyes erő? Ekkor néhány másodperce egy újabb emlékkép ugrik fel a szemem előtt, mintha ez megtörtént volna már korábban is, de nem tudok emlékezni, hogyan szabadultam ki. Pusztán egy véráldozat. De közben félfüllel hallom, hogy az ismeretlen szajha milyen szavakkal illet. Legszívesebben leharapnám a kis csinos kobakját, de tudom, hogy most nem szabad, hogy elterelődjön a figyelmem. Felpillantok a felém tartó vízoszlopra, és az abban kialakult személyre. Gondolkozz, gondolkozz. Mit tudnék csinálni ilyenkor? Véráldozat... talán... talán az én vérem. Az egyik ujjamon a körmöm meghosszabbodik és megvágom vele a csuklómat és a pecsét körvonala felé csepegtetem a véremet, hogy az hátha bejön. Ha nem, akkor az emberre pillantok és a maradék erőmmel megpróbálom magamhoz húzni és az ő vérét venni, ha nem az enyém kellene. S ha ez se jönne be akkor bizony rámarkolok az angyalpengére és várom, hogy megmérkőzzek azzal a lénnyel, hogy aztán egyenesen a mellkasába tudjam szúrni.  

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 24, 2018 6:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Haragosan figyelem a női alak távolodását, amikor magamhoz eszmélek. Ugyanakkor „tiszta lelkiismerettel” nem hibáztathatom, hisz magam is hátra hagynám az itt lévők bármelyikét, ha az előnyömre szolgálna. De tekintve, hogy az embernő nélkül talán már eddig sem jutottunk volna, nem biztos, hogy olyan jó ötlet szétválni. Ennek ellenére, indulattal préselem össze ajkaim és nyújtom ki hirtelenjében kezem a deja vu-t keltő idegen felé. Visszarántanám. Minden erőmmel hozzávágva az egyik falon lévő pecséthez, hogy az a becsapódás erejétől repedezzen végig és hunyjon ki az ereje. Kellemest a hasznossal. De karom egy múló másodperc alatt leengedem és kifújom a levegőt. Nem itt és most kell impulzívnak lennem. Úgy nem, hogy a maradék erőm bánhatja.
- Legyen. Megvolt az esélyed. - Érezhetően többről beszélek, mint esély arra, hogy ő maga segítsen. Mintha afféle szövetségről beszélnék, amit felajánlottam neki. Persze kérdés, hogy milyen hosszúéltű „szövetség” lett volna. De itt és most… Az a gond ezzel az egésszel, ha azt vesszük, hogy a hely az ellenségünk, és hogy ellenségem ellensége a barátom. Hát nem barátom. Csak plusz egy fő, aki hátba szúrhat.
Eközben a tény, hogy a számomra absztraktnak tűnő lény Gressil felé közeledik, választás elé állít. Hagyjam és várjam ki, hogy mi történik? Talán egyel kevesebb magas rangú démon lenne a Föld felszínén. Csábító ajánlat. És hozzá talán még az ajtó is kinyílna. Tekintve, hogy a legutóbbi ajtóhoz is valaki kellett. De nem lehet biztos benne és átgondolni a lehetőségeket, a megoldásokat, megvizsgálni a pecséteket, most nincs idő. Így tartom magam a kettőnk közt szőtt, kimondatlan alkuhoz és előforgatok egy angyalfémből készült dobócsillagot. Harcos angyal vagyok, nem holmi mezei, hogy össz-vissz egy darab angyalpengével járjak keljek. Az angyalpengém pedig nem áll szándékomban feláldozni, ha valami rosszul sülne el.
Időnk nincs sok, és olykor a legegyszerűbb megoldás a legcélravezetőbb. Hisz ez is csak egy pecsét. Egy rajz. Nem számít, hogy mennyire erős. És ha a „rajz” felszíne megsérült, vagy megváltozik, elveszíti az erejét. Ez így működött mindig is.
Fegyverem az angyalok erejével vetem hát a Halál irányába, a lábai alatt húzódó rúnát célba véve. Az erőkifejtésnek köszönhetően, a dobócsillag a földbe fúródik, mély, szerteágazó repedéseket eredményezve maga körül. Minden ismert „szabály” szerinte, ennek már önmagában semlegesítenie kellene a pecsét hatását, mely fogva tartja a démont. Ha mégsem, remélem lesz annyi esze, hogy magához vegye az angyalfémet és a lény szívébe mártsa.
Én közben kezembe veszem a következő két dobócsillagot, hogy célba vegyem velük a falon található rúnákat is.
reveal your secrets

DragonLady


Alcatraz - Page 7 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 24, 2018 3:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Rejtély a ködben
Alcatraz Nocturnus  • Credit:
Rassilon próbálkozása, hogy telekinézissel kiszedje a halált a csapdából nem működik. Nem lehet csak így kiszedni senkit sem egy csapdából, ha valakinek, hát neki ezt mindenkinél jobban kell tudni. Ahogy Gressil is sejtheti, hogy ily könnyedén nem tudja megtörni. Ámbár mégis ő a Halál. Egy Lovas, az egyik leghatalmasabb démon. A megoldás oly egyszerű, a kérdés csak az, hogy erre maga is rájön, a hirtelen magához térő állapotában.
Kisa szemmel láthatóan nem foglalkozik a csapdába esőkkel, de miért is foglalkozna, hisz nem ez a dolga. Nem ezért jött ide, halad az ajtó irányába, ám hiába éri el, az nem nyílik ki. Megtorpan és ahogy visszafordul…
Mindenki láthatja, hogy a vízoszlop egyértelműen Gressil irányába halad. Benne egy női alak sejlik fel, kinek lábai helyett halfarokkal áldotta meg az ég - vagy valami más. Szemei kékesen izzanak fel. Karját ölelkezően tárja szét. A rúnák még jobban felizzannak a terembe. Közeledik a fekete vízoszlop a démon felé, jót nem sejtet. Ha elnyerik a habok, mielőtt kiszabadulna a rúnákból, örökkre a víz fogságába reked.
A Halál démona fogságba eshet.
Lesz valaki, ki segít rajta? Vagy magának kell megoldani?
Pár másodperc csupán, amíg eléri, idejük nem sok már. Miként, mégis miként törjék meg a pecsétet?


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 21, 2018 1:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Rejtély a ködben
Furcsa banda az Alcatrazban  • Credit:
Elégedetten elmosolyodom, amikor látom a keletkező hullámot. A tény, hogy képes vagyok erre, egészen felvillanyoz, ellenben a kapott eredménnyel. A kislány és a tollseprű elviseli az érkező csapást, ellenben a démonnal, aki annyira nagyra tartotta magát, hozzátenném, a semmi végett. A tény, hogy egy kis hullámtól felborul, közömbösséget varázsol arcomra. Gyenge… Egy kutya, aki nagy hanggal ugat, de harapni képtelen, mert a fogai hiányoznak. Arra sem érdemes, hogy megerősítsem észhez térését. Aki ennyire semmirekellő, az megérdemli, hogy abban a csapdában pusztuljon el. Ennek ellenére, közelebb megyek hozzá, hogy szemügyre vehessem a rúnákat.
Valami furcsa… Nem az, hogy egy csapdasorozat aktiválódott a démon szerencsétlenkedése miatt, hanem az, hogy ezzel együtt az ajtó is feldereng. Az egyetlen út, mi tovább vezet ebből az elcseszett teremből. Mi van akkor, ha a kinyitásához mindenképp aktiválni kellett a csapdát? Az elsőhöz egy ember kellett. A másodikhoz talán pont egy démon, akkor azonban van arra esély, hogy a következő egy csirkét igényel. Régi erőnkkel nem okozott volna gondot összeszedni ezt a hármat, Sethből pedig kitelik, hogy efféle játékba kezd.
Az is lehet azonban, hogy nem így van. Hogy a pokolbéli söpredék csak a csapdák erejének fenntartására szolgál, semmi többre. Lehet, hogy valami más aktiválta az ajtót, talán pont az, hogy mindannyian leküzdöttük a ránk törő elmebajt. Ki kisebb, ki nagyobb sikerrel, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a többiek agya már az érkezés előtt sem volt valami ép.
Akárhogy is, tenni kell valamit. A tollseprű láthatóan úgy berezelt, hogy még a szárnyai is visszavonulót fújtak. A lánytól nem várhatok el többet, mint amit eddig tett, a másik pedig… hagyjuk. Végezetül az áldozatjelöltünk egy tűzkarikában ácsorog, mint valami cirkuszi állat, aminek át kellene ugornia a tüzet. Azt is oda kellene dobni, aki ilyen bénán tanította.
- Őt rátok bízom! – intek kezemmel a csapdába esett alakra.
A hídon elindulva, az ajtó felé vezetem lépteim, de néhány méter után megtorpanok. Sarkaimon megpördülve az emelkedő vízoszlopra szegezem tekintetem. Víz? Már nem vagyok benne olyan biztos. Színe egyre jobban hasonlít fajtám vérére, mi feketén buggyan ki bőrünk alól, valahányszor felhasítja azt valami. Kezem magam elé emelve szemlélem korábban megsebzett, mostanra begyógyult ujjam. Lehet, hogy emiatt van. Talán ez aktiválta az ajtót, nem a két lábon járó szenny, ami egészen idáig kísért utamon.
A mágia szokatlanul áramlik ezen a helyen. Mintha valami magába szívná, enyhén ugyan, de még sajátomat is. Arcvonásaim idegesen rezzennek. Az egy dolog, hogy én elszívom valakinek az erejét. Sok esetben még egészen kellemes is ez az esemény, ez a fordított helyzet azonban nincs kedvemre. Persze mindez lehet az előbbi kis mutatvány utóhatása is. Mindkét lehetőség szívás.
Két lehetőségem van. Az egyik, hogy valamilyen módon eltávolítom a démont a ketrecből, reménykedve abban, hogy az majd megszünteti ezt a helyzetet. A másik, hogy itt hagyva mindenkit, tovább megyek, akkor viszont, ha kellene a későbbiekben valamelyik, alaposan megjárnám. Egyetlen választás marad tehát, az, hogy megvárom, hogy a tehetetlen angyal segítsen a cimboráján. Ha viszont mégsem boldogul, akkor sem indulok meg a barátja felé.
- Az egy démoncsapda. Ha azt hiszed, hogy önszántamból beleugrom, csak azért, hogy kitessékeljem onnan azt a Lucifer-barmát, nagyon tévedsz – közlöm ridegen.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 21, 2018 12:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Lehajtott fejjel térdelek az Úr előtt. Hagyom, hogy átjárjon a mennyei béke. A büszkeség. A méltó jutalmam. Már fel sem tűnnek az apró részletek, amik nincsenek a helyükön. Mint például, hogy sosem vártam jutalmat a szolgálataimért cserébe, most mégis úgy örülök neki, mintha a megváltás érkezett volna el.
- Ébredj. - Leheli felém az úr épp olyan nagyvonalúan és jóságosan, ahogy eddig szólt hozzám. Fejem szinte azonnal felkapom és nem értően nézek irányába. Tekintete ugyanazt a Békét sugározza, amit eddig. Megrázom a fejem és szemeim ismét a Hozzá vezető út köveire szegezem. Meghajolva Előtte. - Ébredj - Ezúttal a hang nem Istentől jön. Nem kívülről. Mintha a fejemben sikoltanák és bomlasztanák belülről a koponyámat. Elenyésző időre összeugrik előttem a kép és a barlangban vagyok. Itt vagyok. De arra sincs időm, hogy tekintetem az ifjú Cartellere engedjem. Másodpercek múltán fakó, jelentéktelen emlék az egész. A valóságban mélyen felmordulok és tudatom hiányában, ösztönösen kapok az engem érintő démoni kéz után. Megragadom Faye csuklóját, markommal úgy kapaszkodom belé, mintha az életem múlna rajta. Mintha azért könyörögnék, hogy szedjen ki innen. De számomra erről szó sincs. Egyszerűen le akarom győzni a Menny kapuit megkörnyékező áruló angyalokat. Akik nem hittek eléggé az Úrban és Gabriel céljaiban. Érzem, ahogy egyre közelednek. Felállok, de a valóságban a nő csuklóját nem engedem. Kénytelen ő is felállni felem. Csapdába esett az önkéntelen szorításomban. Hátat fordítok az Úrnak. A számomra nem létező Faye pedig fordul velem. Hogy is tehetne mást. Hisz a vékony csuklónál fogva rántom magammal. Érzem az ösztönzést. Hogy valakit le kell győznöm. Úgy gondolom, hogy a Célt eláruló angyalokat. Valójában a démont készülök bedarálni, aki megpróbál kivonni a mágia hatása alól. És legbelül, egy erőtlen, józan részem, amiről tudatosan nem is tudok, az ellenkezőjéért küzd. Ez az utóbbi részem nem engedi el a nő csuklóját. Mert muszáj érintenem. Muszáj hagynom, hogy átjárjon a démoni energia. Hogy észhez térítsen. Megmérgezzen.
Faye csuklója hangosan roppan a szorításom alatt. Eltöröm.
Majd térdre zuhannok, immár elengedve. Jeges érzetű, mocskos víz csap le rám a semmiből. Néhány másodpercnyi zihálást követően kezdem el beazonosítani, hogy hol is vagyok. Mi történik. Ez már a valóság. Mégis olyan összetörve térdelek ott, mint egy kivert kutya. Mint akinek most morzsolták össze az álmait. Valahol pont ez történt.
Hasonló érzés fog el, amit a halandók érezhetnek, amikor mély álomból riadnak fel és még nincs megfelelő kapcsolatuk a külvilággal. Alig tudatosul bennem, hogy mi történik a kompánia másik felével. - Faye… - Suttogom az orrom alatt ahogy igyekszem feltápászkodni. Lám, lám. Mégis csak megérte megmenteni - vagy inkább megkímélni - az életét annyi évvel ezelőtt, minden stratégiai megfontolás nélkül. Viszonylag hamar összeszedem magam. De ekkorra már megtörténik a baj. A rúnák és a világ lángokba látszik borulni.
- Baltan vin… - Ajkaimat énokiul hagyják el a szavak. Nem jelent ez többet az emberi „édes istenem…” sóhajnál, de tónusom egy erőteljes basszameget sugároz. Így tiszta angyali kiejtésemmel vegyülve nem lenne nehéz eltéveszteni. Bár kétlem, hogy bárki épp rám figyelne. Az én figyelmem is a Halálra irányul. Ami csak még inkább „baltan vin”. A terem remegésére azonnal mozgósítanám az angyali energiáim, de ezzel egyidőben úgy fakul ki körülöttem minden, mintha meg akarnék fulladni. Baltan vin.
Ha sikerül, megmaradt erőmmel a Halál felé nyúlok és telekinézissem kirántom őt a csapdából, mely mindannyiunk számára veszély jelent. Ha nincs hozzá elég tiszta erőm, de működőképes a dolog, hát a Sötétség erejéből merítek. Ha pedig így sem sikerül, hát nem mondom, hogy imádkozzunk, de mindenképp alternatívát kell találni. Ebben az esetben.
- LÖKD KI! - Kiáltom az ismeretlen lénynek, akire úgy tűnik, nem hat a mágia.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2