Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 5 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 02, 2019 8:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Jóleső kacaj hagyja el ajkamat, hallva mondandóját. Ezt a nevetést pár pillanatig abba sem tudom hagyni, fejem is kénytelen vagyok lehajtani. Szemem sarkába apró könny jelenik meg. Mutatóujjam hátával seprem azt ki onnan, majd visszaemelem tekintetem rá. Fejemet könnyedén rázom meg.
- Vigyázz a szavaidra. Ilyeneket az életük végén járók mondogattak - eszembe jut számos öregember és asszony, kik mindig a fiatalságot hibaztatták, vagy csak épp vették szájukra.
“Bezzeg a mi időnkben!” Hangzott tőlük, nem is egyszer. Pár évtizedig még éltek - talán. De az idő vasfoga rajtuk is kifogott és az élet körforgásának eleget téve távoztak a túlvilágra. Ki, hova.
- Vetnek is - bólintok felé mosolyogva. Arra, hogy ő nem tartozik közéjük, nem reagálok szavakba. Szemöldököm vonom csak fel és tekintek a fegyverei. Nyelvem hegyén van, hogy pedig nem úgy tűnik, de mégsem szólalok meg. Fejemet rázom meg.
Nem is hittem, hogy ő aztán azok közé tartozik, ahova én is. Szemöldökének a ráncolását egészen addig a pillanatig nem értem, amíg ki nem nyitja a száját. Az elhangzottakon újra csak nevetek, fejemet lehajtva. Kissé félrehajtva a fejemet nevetek rá.
- Azért a két dolog között óriási a különbség. Mondanám, hogy választásom nem igen volt, de… - az már más tészta, hogy nem is hagyott és ellenkezni sem tudtam. Megismételni mégsem szeretném, még a végén újra visszafoglalná elmémet az a parányi fény, mely az ő lelketlen lényét is élteti. Hogy hátha visszatér. - Képzeld ezt el úgy, hogy… - próbálom megmagyarázni, azonban végül csak megrázom a fejemet és megrántom a vállamat. - Támadj egyszer meg és meglátod, hogy miről beszélek - mosolygok rá kedvesen.
Valóban akkor lehetne. Képtelen lennék kardot emelni rá is, még akkor is, ha a kezembe lenne egy. Egyszerűen… Nem tartanám helyesnek. Még akkor sem, ha amúgy teljesen frusztrál, hogy képtelen vagyok…
- Gondolhattam volna, hogy számodra vonzó egy megoldás. Megvédeni akarom magam, nem ártani másoknak. A kettő között megint csak óriási a különbség - tudom, hogy nővéremnek nem ezt mondtam akkor. De ez most lényegtelen, a férfi ezt nem tudja.
Ott megtanultam, hogy nem tudok ártani másoknak. Így a tervem változott. Nem támadnék senkire, inkább csak megvédeném magam. Arra pedig ez a módszer… Számomra messze áll.
- Olyannyira nem, hogy nem is állnál egy tőr és közém, igaz? - mosolygok még rá. Nem, nem aggódos, ezt bizonyította ott. Ami történt, azon változtatni nem tudunk. Ő is elkívánja magát adni valaminek, én is. Egyikünkre sem igaz teljes mértékben az a kép, melyet mutatunk. Az ő esetébe ez még nem is gond - habár aggasztó, hogy egy angyalt mentene…
Az alagsorba és a Föld alatt töltött idő hasznos. Főként, hogy megállok egy… két ajtónál. S bármit teszek, egyik sem mozdul. Telekinetikus erőmet használnám, ám hasztalan. Hiába próbálnám a teret meghajlítani, annak csak az a vége, hogy hatalmas megremegnek a falak, egy tálba felgyullad a tűz…
Remek, ebbe nem jutok be erővel.
Mégsem megyek még ki. Azt a fél órát eltöltöm itt, hogy a falakat tanulmányozzam. Oly rúnákat fedezek fel, melyek ismeretlenek számomra. Igyekszem elmémbe raktározni őket és felmenni a felszínre. A körmöm melletti bőrt rágcsálva merülök el magamba.
- De erről én miért nem tudtam? - gondolkozok hangosan, miközben újra megjelenek a felszínen. Lábam immár csupa mocsok, ez mégsem zavar. Visszatérve az előbbi terembe, ha a férfi gyakorol, úgy újra elmerülök a látványába. Ám gondolataimat most képtelenek hosszabb távon lekötni.
Miért nem tudok arról, ami lent van?
reveal your secrets

Abaddon


Alcatraz - Page 5 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 02, 2019 7:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Már szinte várom is, hogy kiegészítse mondatom, hogy megadja a választ "tanárnéni" jut eszembe ahogyan az elején szólítottam. Parányi mosolyt is csal orcámra a gondolat, mely hamar széll tova ahogy fejem igenlőn bólintva válaszolok. - A mai fitalság már kevésbé ismeri az ősi szavakat. Vagy szimplán lusta. - vonom meg végül a vállam. - Hát, az vessen magára. Én nem tartozom közéjük. - Toldom meg a mondókat, s valóban aki nem tart a keze ügyében eszközt mely óvhatja, az vessen magára ha egyszer olyan helyzetbe kerül, hogy szükséges lett volna. Sajnos akkora már késő lesz. Hallgatom okfejtését miszerint nincs beprogramozva, mire parányit megráncolom szemöldököm. - Csókra sem voltál programozva. Még is ment. - Veszem számításba elgondolkodón, majd vonom meg avállam. - Drasztikus megoldás, tetszik, hatásos. Senki sem kezdi mesteréóként, de a gyakorlat teszi végül azzá, hogy ismét csak idézettel éljek. - Emelem rá tekintem sejtelmes és már jól ismert pimasz kis mosolyommal. Végül más felé terelődik a szó. Saját szemeim is körbevezetem a falakon miközben beszél. Talán valóban így van. De csupán egy alig hallható hm re futja mely vélhetően az elgondolkodásom hivatott jelezni. Végül nevetése fordít vissza és akasztja meg takintetem távolód alakján. - Nem vagyok túl aggódós fajta tudod jól... - Mondom még normál hangnemben utána aztán el is nyeli alakját az épület gyomra. Figyelmem az asztal felé fordítom, vissza ahhoz amivel amúgy is foglalatoskodtam, a fegyverek tisztításának akartam nekilátni. A lándzsával kezdem, még mindig az a kedvencem. Hatásos, nagy távolságú, optimális, csak nem szűk helyen, oda kard s a tőr ideálisabb választás. Hogy menyi idő telhet el, nem tudom, nem mérem, most ezzel nem foglalkozom. Stratlgiai gondolataimból egy morajlás ránt vissza. Az épület belsejéből jön. Odakapom tekintetem. - No, csak nem találtál valamit? - Szólok hangosan, s figyelem a sötétséget hátha meglátom alakját, de egyelőre az ég világon semmi. Tán csak a tenger pofozta fel a kelleténél jobban a sziklát?
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 5 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 01, 2019 6:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Halk morajként tölti be a teret a sziget falát csapkodó hullámok lágy dallama. Másokat ez az őrületbe kerget, engem szokatlanul megnyugtat. Egyenletes hangjában van egyfajta rendszer, mely hiányzik az életemből, mióta a Földön vagyok. Halvány mosolyra futja csak mondatára és lehajtom fejemet.
Nem igazán értette, hogy mit is szerettem volna kifejezni, vitába mégsem bocsátkozok vele. Most nem. Elengedem ezt a vonalat. Valahogy tudom, hogy ezek mindig ugyanoda lyukadnak ki és nem. Nem akarok most ezen rágódni. Főként nem vele.
- Vegetius - ejtem ki hirtelen a nevet, tekintetem a férfira emelve. Nem is számíthattam volna másra tőle. - Ritka a művelt démon. Főleg, aki még tudja beszélni a latint - valljuk be ez a nyelv nem csak az emberek számára kihalt. Rengeteg angyal is elfelejtette már beszélni, vagy megérteni. Így van ez az énokival is. Jelentését sem hagyom figyelmem kívül. Halk, fújtató nevetéssel nyugtázom azt. - Bölcs meglátás - s saját pengémre gondolok.
Hajdanán minden angyalnak készítettek egyet, nevével ellátva. Soha nem használtam, soha nem is volt rá szükségem. Soha nem is fogtam a kezembe. Ott pihen a mennyei fegyverraktárba, érintetlenül.
- Van aki mégis inkább nem tartja magánál és nem is tesz semmit, ha szüksége is lenne rá - mosolygok rá. Magamról, de vélhetőleg számos más angyalról is beszélhetnék. Képtelen vagyok elképzelni, hogy az erények is maguknál hordanák e. A harcosokon kívül bárki más.
Kérdésére halkan nevetem el magamat, mintha meglepődnék a kérdésén.
- Próbáltam már - emelem fel kezemet, hárító mozdulattal kitolva magam előtt. - Nem igazán lett jó vége… Nem is igazán reagáltam rá jól - vonom meg a vállamat. - Mint mondtam, nincs beprogramozva belém, hogy ártsak másoknak. A tanárom meg úgy gondolta, hogy a legegyszerűbb módszer, ha megmutatja, milyen ha mások húsába mártom a fegyvert - aztán jött a képszakadás. Számomra. De ez már egy másik történet.
Nem szeretném, hogy ez még egyszer megismétlődjön. Ellenben szívesen figyelném miként gyakorol. A mozdulatai kecsesek, akár egy hajlongó nádszál. Ritkán látni még manapság olyat, ki művészetként éli meg a fegyverforgatást, nem csak eszközként.
- Talán tényleg misztikum van itt - mosolyodom el. - Talán egyszerű fizika, melynek törvényeit nem érthették meg az itt lakók, kik szépen beleőrültek ittlétükbe - vonom meg én is a vállamat.
Ismét megfordulva indulok el a lejárat irányába, mikor meghallom a hangját. Újra elnevetem magam.
- Ha ennyire aggódsz, akkor tarts velem - nevetek még, mielőtt eltűnnék a szeme előtt. Nem hinném, hogy megteszi, hiszen mondta: magányra vágyik. Ahogy én is, még akkor is ha ennél magányosabb soha nem voltam még egész életembe, holott nem ez lenne az első alkalom.
Ha velem jön, így is szívesen veszem a társaságát, ám ha nem, alig telik el egy fél óra tán, mire újra megjelenek a felszínen, persze ha útközben más nem történik.
reveal your secrets

Abaddon


Alcatraz - Page 5 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 30, 2019 10:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Hirtelen ér véget a fkóéktelen penge tánc. Immár csak a kinti természet cívódása, a teremben pedig a betonpadlóra hulló vízcseppek hangja vette át a röpke némaságot szavainkkal megfűszerezve. Elmosolyodom. - Valóban oka volt, egy kis magányos gyakorlás. - A továbbiakban némán hallgatom az asztal előtt állva, a fegyvereken pihentetve szemeim, ráérősen haladok végig mindegyiken egyesével, mintha csak azon elmélkednék ki legyen a soron következő. - Si vis pacem, para bellum! - Szólalok meg végül mondandójára, majd folytatom továbbra is az asztal felé fordulva. - Mondták hajdanán. Ez olyan mint a fegyver... - Emelem fel az egyik tőrt s veszem szemügyre miközben beszélek. - ... inkább legyen, és ne kelljen, mint ne legyen amikor éppen kellene. - De ez csupán az én véleményem, hagyom is tova szállni az éterbe s a tőrt fogva felé fordulok, a keresztvas kezdeténél fogom, a pengét markolom így tartom felé. - S szeretnéd? - Nézek rá s teszem fel a kérdést miközben Ő már más utakat kutat. Követem tekintetemmel ahogy lépdel s mesélni kezd. Közbe nem szólok, csupán némán figyelek s közben rendületlen tartom az acélt. Parányi bólintás következik, egészen apró. - Sosem tudni hol milyen információhoz jut az ember, nemde? - Vigyorodom el kissé, jobb vállam is megemelve parányit. Tán nem is észrevehető módon, de összeszűkül kissé szemem ahogy át fut agyamon, hogy tán valami konkrétat kutat itt. - Az ember hajlamos misztikumot tulajdonítani sokmindennek. A halandó elme könnyen fertőzhető, egyetlen apró csepp, egy suttogás, egy szó is elég olykor, és aztán méregként terjed szét ahogy önmagát gyártják a végtelen gondolatok. Pillangó hatás, egyikből egy másik jön, majd a következő, végtelen útvesztő. - Vonom meg vállam végül. - Azért csak óvatosan nézz körül, sosem tudni mennyi a valóság alapja a misztikumnak. Én itt leszek még egy ideig, ha nem találnál semmit, vagy... ha épp mégis. - Vigyorodom el gonoszan, misztikusan, vagy inkább pimaszul kissé. S fordulok vissza a fegyverekhez már persze ha valami más egyéb nem történik ami hirtelen megváltoztatja a helyzetet.
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 5 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 26, 2019 7:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Ahogy íriszeink összekapcsolódnak pár másodperc után akaratlanul, de egy leheletnyi mosoly húzódik az ajkam szegletébe. Ezt követi fejem hajtása, miután a penge kikerül látószögemből. Egy pillanaton múlt volna, mégis. Nem angyalpenge volt. Még ha ordító fájdalmat is okozott volna, sem maradt volna annyira tartós.
Valahogy mégis furcsának találom, hogy nem hagyta. Mégis csak démon. Meglehet, Ő sem akar bonyodalmakat a mai napra. Csak egy csendeset kíván, mielőtt a világunk véget érne. Békét, nyugalmat.
Csendet.
- Ellenben a világ nagy része néptelen -  emelem fel fejemet, hogy ezzel a lendüllettel hajtsam oldalra is. - Oka volt, hogy végül itt kötöttél ki - jegyzem még meg az előző gondolatmenetre visszatérve. Ha olyannyira magányra vágyott volna… Számtalan helyet el tudnék erre képzelni - még akkor is, ha magam még ott is képes vagyok másokba botlani. Ahogy most is.
Figyelem homlokának ráncait. Mélységük ősi tapasztalatról árulkodik. Végül kisimulnak.
- A szavak és nem a kardok mester vagyok - valóban nem kenyerem a harc, annak látványa mégis le tud nyűgözni. Az emberek kreatívak. Ez a legtöbbször sajnos a kínzások terén mutatkozott meg bennük, de a harcokban is. Hallgatom szavait, mivel csak egyet tudok érteni. - A harc nem csak a gyilkolásról szól - toldom még meg magam is ennyivel. Vannak kultúrák, nevezzük akár a keleti bölcseknek, ahol ennek sokkal mélyebb értelme van. Nem azért öltek, mert akartak, vagy mert úgy hozta. Az ottani harcosok tisztelték az életet és még az ellenfeleikkel is tisztességgel bántak.
- Tudod, hogy nem harcosnak teremtettek - követem tekintetét, de ahelyett, hogy a lándzsát figyelném őt figyelem. Így lehetséges, hogy újra összeakadnak íriszeink. Ajkamon ott bujkál a jól ismert szelíd mosoly. - Teremtésemkor Isten kihagyta a harchoz szükséges minden funkciót. Minden ösztönt, ami ahhoz kell, hogy felemeljem a kardot, hogy harcot kezdeményezzek, de még hogy védekezzek is. Teljesen logikus, dolgom nem az volt, hogy a Földre jöjjek. A mennybe meg mégis ki árthatott volna nekem? - kérdésem akár költői is lehet. Már tudnék rá válaszolni. - Így nem. Nem próbáltam még - képtelen is lennék. Ha most megtámadna, nem tudnék ellene védekezni. Menekülhetnék, futhatnék, de nem tudnék visszaütni. Igen, New Yorkban ment, de az…
Lépteimet elindítom a lejárat irányába. Puhán érnek a talajra, zajt alig csapnak, nem úgy mint szárnyaim a hátam mögött. Hangjára félig visszafordulok.
- Ami számodra üres lehet, az nekem az egy vastag könyvet rejthet. Ahol te magányt találsz, én néma társaságot. Érdeklődési, de szakterületünk is különbözik. Ezek a falak regényeket, életutakat mesélnek nekem, de neked csak egyszerű falaknak tűnhet, betonnak, cementnek és téglának. Nézd - lépek az egyik falfelülethez, amibe apró karcolásnyomok vannak belevésve. - Al Capone véste be szeretett fiának a születési dátumát. Rettegett attól, hogy elfelejti őt, miközben mindent csak érte tett. Betegként született, róla kívánt gondoskodni. Így tartotta meg emlékébe, így vészelte át a börtön napjait, vagy - lépek egy másik falrészhez. Halvány ütésnyomok miatt kissé behorpadt rajta a vakolat és a fal is.
- Mickey Cohen nehezen tudta feldolgozni az itt történt dolgokat. Bárki, aki ide került egy idő után megőrült. A sziget… - igen, ez van odalent, amit tudnom kell, hogy mi lehetett az! - különös erőket tartalmazott, de az időjárás szeszélyeinek is ki van téve. Kevesen bírtak itt józanok maradni. Amikor a falat verte tudta meg, hogy a bandáját kivégezték a hatóságok. Minden, amit épített rommá lett -  vonom fel a vállamat. Nekem ezek a falak életeket mesélnek.
reveal your secrets

Abaddon


Alcatraz - Page 5 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 26, 2019 6:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Parányi, reflexszerű mozdulat ahogy lábát óvatosan emeli, hogy a penge útját hárítsa. De nincs rá szükség, időben áll meg, arcának bőrén érezheti még annak lendületének szelét. Szőke tincseit lustán lengeti meg. Ajkai elválnak de hang nem érkezik. Szememmel követem a mozdulatot, majd vissza az íriszekbe, két határozott légvétel s már helyre is áll a mellkas mozgása. Végtelennek tűnő pillanat míg a két írisz egymásba akad. Végül hangunk töri meg a némaság burkát. A fegyver is hamar elkerül orcájának közelségéből s megforgatva helyezem nyugalomra magam mellett míg gyalog utam visz az asztal felé. - A város zsúfolt, de a szigetre nem sokan merészkednek. - Válaszolom röviden, hogy miért is e helyet választottam. Szavait hallatva homlokon parányit ráncolva tekintek rá. - Még nem terveztem. - Gondolok itt az abbahagyásra. - Azt hittem nem kenyered a harc. - Teszem még hozzá. - Pedig nem a nyugalomról szól. - parányi kis mosolykezdemény, majd folytatom is aprót bólintva. - De tény, ez az mit a halandó harcosok is tapasztalnak küzdelem közben. Erről írnak a keleti bölcsek is. A világ megszűnik körülöttük, a gondolatok tiszták hisz nincs időd másra, az életed vagy a halálod múlik rajta. - Magam elé emelve a lándzsát vezetem végig szemeim annak rúdján, a pengének ívén miközben beszélek átszellemülve. - Tán az egyik legőszintébb megnyilvánulás, átadhatod magad a mozgásnak. Nincs tegnap, nincs holnap sem. Csak a tett van, dühöd zúdíthatod a világra, vagy épp fájdalmad, kiengedheted amit csak akarsz. - Érek fel szememmel a penge hegyére majd felé fordulok. - Ezek szerint még nem tapasztaltad? - Teszem fel a kérdést. Végül kiderül, hogy a kék fényforrást kutatja. Követem alakját szememmel amint egy járat felé veszi az irányt. - Bármi is volt, már nincs itt. A hely üres. Rajtam s a sirályokon kívül mást nem találsz. - Jegyzem meg, persze lehet rosszul tudom, nem akarom én feltartóztatni, csupán időt spórolni neki.
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 5 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 25, 2019 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Lelketlen tükreimet nem emelem el a lándzsa kecses táncától. Figyelem, miként hajlik meg az íve, ahogy átszeli a teret. A penge hogy szeli a levegőt. Egy kósza vízcseppet vág át, miközben megfordul. A tűzben edzett test vele együtt perdül. Könnyed ugrás, a fizika törvényeinek nem mond ellent a kissé felhúzott térdek sem. Döfés és újabb fordulás. Mintha valódi ellenféllel küzdene.
Figyelem és háborgó belsőm megnyugszik. Hetek óta csillapíthatatlan dühöm elülni látszik. Van a mozdulatokban valami, mely békére inti még az angyalt is. Meglehet, hogy a koncentráció, az övé is, az enyém is, ahogy megfigyelem.
Elkalandoztam. Gondolataimba, a semmibe, így még ha észre is veszem, túl későn, hogy a penge felém közelít. Már emelem a lábamat, mellyel hátra lépnék, lábujjaim hegye már elérik a betont, testsúlyomat áthelyezem. A penge mégis megáll. Figyelem a napon megcsillanó aranyló fényét, innen emelem tekintetem a jégkék szemekbe.
Ajkaimat nyitom, hogy megszólaljak, hang mégsem jön ki. Lassan zárom össze, alsó ajkamba harapva. Nem kívántam megzavarni, végképp nem, hogy kiessen a ritmusból.
- Zsúfolt egy várost választottál a magányhoz - húzom mégis szelíd mosolyra ajkamat. Talpam nem simítom a betonra, hanem amint ellép, visszahelyezem a tócsába. Figyelem miként fordul el, ám nem gyakorol már tovább. Hátán ott virít a még rózsaszín seb. Angyali olajam és tollam is kevés volt ahhoz, hogy gyorsan begyógyítsa a sebet. Vélhetőleg démoni mivolta miatt.
- Kérlek, ne hagyd abba - szólalok meg végül, íriszeimmel követve az útját, az asztalhoz, melyen számtalan fegyver található. - Volt valami megnyugtató a mozdulatokba - magyarázom, ha esetleg nem értené. A kérdést vélhetőleg így is felteszi, s többet nem tudok már vélhetőleg tenni. Egy harcost sose szabad megzavarni a gyakorlása közben. Olyan ez számukra, mint a meditálás. Mint számomra az olvasás.
- Nem téged kívántalak zavarni - lépek egyet hátra, fejemet lehajtva. Feltekintve szemlélem a helyet, mely vezethet egy olyan hely felé, mely a föld alá vezethet. - A várost megbabonázó kék fény rejtekhelyét jöttem felfedezni - lépek végül el, hogy egy bejárat felé vehessem az irányt.
reveal your secrets

Abaddon


Alcatraz - Page 5 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 25, 2019 8:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Tarajos hullámokat cibál az öböl vizén az óceán felől érkező szél. Szüntelen ostromolja a sziklás partszakaszt, de az ódon Szikla panasz nélkül állja a támadásokat. Még úgy is, hogy helyenként már kikezdte az idő vasfoga. A nap még odafent jár az égen, fényes sugarai be be kacsintanak az idő rágta beton falakon. Kitört üvegablakok sem állják útját a melengető sugaraknak. Odabent pedig féktelen táncát járja a penge melyen rendre villan a betévedő fényhullám. Régmúlt mozdulatok, berögzült lépések, vágások és döfések. A lándzsa szüntelen táncra hívja partnerét, forgása véget nem érő, mívesen komponált muzsikaként szeli a mostanra üres betontermet. A gondolatok tova szállnak, a fej tiszta most, a szükségszerű magányban. Egy egy pillanatkép cikázik csak át a sötétségen. Egy Mag, perdül a penge újra. Egy Láda, ugrás, hogy a magasból sújtson le. Egy Lándzsa, döfés előre, hogy az ellent felnyársalja, majd perdül körbe. Egy Zöldes barna szempár, fordul tovább, hogy a levegőt kaszálja. Egy Gyűrű, lendül végül a penge a magasba, hogy aztán újabbat fordulva hirtelen álljon meg. Zöldes barna. Tán egy centi sincs már, hogy a fehér bőrhöz érjen az éles penge. Néhány légvétel ahogy állok csupán. Kóbor csepp hull alá ismét, mert hát annak muzsikája nem maradhat abba. Újabb követi s a betonpadlón terülnek szét hallatva monoton hangjukat. Mellkasom mozdul, fel s alá jár ahogy a lándzsát kitartom, orcája mellett mered a lándzsa hegye de onnan nem mozdul. Íriszeim az övébe fúrom s némán rendezem soraimat. - Magány, egy kopár világban azt hinnénk, hogy nem ritka portéka. De az ellenkezője tűnik reálisabbnak. - Mosolyodom el enyhén majd egy egyszerű mozdulattal forgatom magam mellé a lándzsát, hogy aztán a nem túl távoli asztalhoz sétáljak. Néhány egyszerű eszköz pihen rajta, kardom, melyet többnyire halandó álcámkor hordozok illetve egy rövidebb verzió. Egy tőr páros s persze maga a lándzsa de az a kezemben piheg, meg tán még akad ott egyéb eszköz is ha az ember jobban körülnéz. Léptemben ismét megszólalok miközben az asztal felé haladok. - Üdv a Magány fellegvárában Ophilia, mi járatban? - Érdeklődöm s neki vélhetően féloldalt, vagy éppen háttal lehetek, miközben lépdelek.
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 5 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 24, 2019 8:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Halk szárnysuhogás kíséretében csapódok egy sirály mellé a San Franciscot körbeölelő tenger fölött. Tartva vele a lépést ereszkedünk le a víz felszínéhez egész közel, ám amíg ő csőrével belekap a vízbe, hogy élelmet szerezzen, addig én csak ujjam begyével érintem a sima víztükröt. Apró cseppekként törnek a magasba, hogy miután visszahulljanak újra eggyé váljanak. Szárnyaimat összezárva fordulok meg, arcomat a nap irányába fordítom. Nevetve élvezem az élet apró örömét, mely már nem sokáig adatott meg számunkra.
Miért is ne élveznénk hát ezt ki? Még én is, hisz most van rá időm és lehetőségem. A szellő vezeti utamat, tollaimat lesimítja, néha a vízhez érve permetezik körbe a területet.
Hirtelen tárom szét őket és reppenek a magasba. Odafent megállok és figyelem az előttem elterülő sziget látványát. A börtön, mely nem is annyira börtönként szolgált. Vagy még inkább börtönként? Hallottam hírét, ami a városba történt. A sziget fölött feltörő kék fényről, a lényekről. A leviatánokról hallottam már korábban is. Valahol szívem mélyén sajnálom, hogy nem lehettem jelen eme eseménykor. Nem láthattam, hogy mi is történt valójában.
Szárnyaimmal egy helybe tartom magamat, amikor is fém sikolya üti meg fülemet. Tócsába trappoló talp. Szemöldököm összeráncolom és a szigetet bámulom. Hallgatom a hangokat, melyeket magából ad ki. Lakatlannak kellene már lennie. Nem az, ez egyszer már kiderült. És most más jött volna ide, hogy rejtélyt hagyjon maga után?
Könnyedén indulok az épület irányába. Természetesen dönthetnék úgy is, hogy a könnyebbik utat választom, ezt mégsem teszem meg. Élvezem a nap melegét, a szél erős cibálását, miként küzdene ellenem. A sós illatot, mely az óceán áraszt magából.
Előbb csak lábujjaimmal érintem puhán az épület tetejét, majd ezt követi a talpam is. Egy alakot látok csak, ki mintha viaskodna valakivel. Más mégsincs itt. A fém süvítése arról enged árulkodni, hogy harcol. Ám a penge nem üvölt fel egy másik penge találkozásakor. Nem esik nehezemre kitalálni, hogy mit művelhet. Szárnyaimmal újra elrugaszkodom és a tetőn keresztül egy lyukon át landolok nem messze az alaktól.
Előbb jobb lábam ujjai érnek a talajra, majd lassan a balé is. Szárnyaimat is kényelmesen engedem le a hátam mögé, hagyom, hogy a mocsokba érjen nedves vége. Egy kósza lépést teszek az alak fölé. Egy vízcsepp hull alá a mennyezetről, hogy egy közeli tócsába találjon új otthonra. Ekkor fordul felém az alak. A jégkék szempár nem érzékeli a külvilágot.
Még egy vízcsepp hull alá és továbbfordul. Lábaimat emelem és újabb lépést teszek előre. A vízcseppet elnyeri az apró tócsa, mellyel mezítlen lábammal lépek bele, felverve a nyugalmas csendet. A saját fülem számára, hiszen hallásom kivételes. Ám itt megállok és csak figyelem a gyakorlatot melyet végrehajt.
Lenyűgözőnek találom, mindig is annak találtam a harci mozdulatokat. Sok kultúrába külön művészeti ágként is szerepelt és most elnézve a démont, ahogy gyakorolja, még jobban megértem, hogy miért.  
reveal your secrets

Abaddon


Alcatraz - Page 5 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 24, 2019 8:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Ódon betonfalakból kikandikáló fémrudak, vaskos, masszív épület egyetlen célt szolgálva: hogy idebent tartsa a rászolgálókat. Éles szikláit tajtékos hullámok ostromolják. Megingathatatlan bástyája a San Franciscoi öbölnek. Lomhán hull alá egy kóbor vízcsepp a magasból, hogy aztán halálugrásának végén becsapódva, majd elterülve a betonon adja át magát a jövőnek. Újabb követi őt, majd a többi is szép sorban egyenletes, tompa ütemet adva. Penge villan élesen, perdül a levegőben, majd irányt váltva sújt le újra a képzelt ellenfélre. Megállíthatatlan hasítja keresztül a levegőt egyik pillanatban, míg a másikban döfésre indul, hogy képzeld szívbe szúrjon. A penge tánca már már magával ragadó, a beszűrődő napfény csupán olykor csillan meg annak élén, hogy szikrát szórjon a sötét beton borította teremben. Újabb csepp hull a padlóra mely ritmust ad a lépésnek, majd az újabb a csapásnak. Muzsikaként komponált mozdulatok egymásutánja.
Szükségem volt egy kis magányra. A fejem tisztítására. Hátamon ott ékeskedik még a nem is oly rég szerzett vágás. Halandó eszköztől származó sérülésnek már nyoma sem volna, de az, az bíz nem attól származik. A mozdulatok nem szakadnak, folyamatosak mint a vízcseppek halk üteme. Több évezred mozgáskultúrája, volt idő gyakorolni lássuk be.
A szél körbetáncolja a szigetet, be behatol a terembe is a betört ablakokon egy egy kósza alkalommal. Magányom nem zavarja semmi, egyelőre legalább is. Tiszta elmére van szükségem, koncentrálok hát, hogy minden gondolat távozzon. Sem Magvak, Sem Pokolbéli Urak, Sem Szőke Tincsek, Sem Sötétség nem járja most át elmém, csupán a mozdulatok, a vízcseppek ütemes hangja...
reveal your secrets

Hell or Heaven


Alcatraz - Page 5 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 29, 2018 7:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


***
Szabad a játéktér

reveal your secrets

DragonLady


Alcatraz - Page 5 1adba1f715ae74aa6775e53c13026a57
☩ Reagok :
109
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 29, 2018 7:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Rejtély a ködben
Alcatraz Nocturnus  • Credit:
Hiába a földre csapás, nincs elég erő az angyalba, hogy beleszúrja a barlangot képző kőzetbe. Megkarcolja, szikrákat hány, ahogy próbálja magát tartani, de nem megy. Mind a négyen a falnak csapódnak, kivétel nélkül.
Leghamarabb mégis a harcos angyal tápászkódik fel. Talán amiért erősen beütötte a fejét, azért látja nagyobnak a kristályt? Rejtély lehet, ugyanis a robbanással együtt az is elpusztult. Csoda is lenne, ha abból valami épen is maradt volna. Egyetlen dolog manifesztálódik utána, nem más, mint egy apró kis szilánk. Fénytelen, matt fekete fényét világítják meg a fályák, melyeket mintha a lökéshullám sem oltott volna el.
Ez veheti csak a kezébe.

Másodjára a fekete vérű kígyó tér magához. Ő pedig nem tétlenkedik sokáig. Tudja, hogy mi a dolga és pontosan jól ismeri az öccsét ahhoz, hogy tudja mit is kell keresnie. A funkciót tudja, de nem tudja, hogy ebbe az átkozott kráterbe mi lehet az, ami a segítségére lehet? Addig-addig keres a falon, míg végül rá nem talál. Egy fáklyatartó az. Mennyire klasszikus és mennyire nem feltétlen gondolnak rá? Azonban mégis, a leviatánok a középkorban tűntek el. Akkor az ehhez hasonló csapdák dívottak - elég csak végigsétálni egy egyiptomi katakombán.
Így Kisának sincs más hátra - hiszen számára is annyit jelenthet a technológia fejlődése, a kiszabadulása után, mintha hirtelen vágnák fejbe egy kronológiai atlasszal és elvárják tőle, hogy két perc alatt tudjon mindent - minthogy meghúzza azt.
S voala. Egy oldalsó terem ajtaja nyílik ki. Rassilon késztetést érez arra, hogy elmenjen arra. Kisa mégis gyorsabb és megszerzi azt, mi a kristályból maradt.
Egy fénytelen szilánkot.
Szuvenírnek tökéletes lesz, nyaklánc medáljaként hordhatja - ha ad az ilyesmikre. Másrra nem fogja tudni használni. Visszafordítani sem, hogy újra lelkeket nyeljen el. De erről persze nem tud, vajon próbára fogja tenni? Vagy csak megtartja emléknek?
Ez maradjon az ő dolga. Azonban a kijáratot megtalálja. Egy szűk, sötét folyosóra téved, mintha egy vészkijárat lenne. Itt sétálhat végig, óráknak tűnhet, főleg a sötétbe. Egy-egy víztócsába lép - talán könnyen ki is tud menni.
Viszont bárki aki végigsétál végül a város szélére érkezik vissza. Nem messze a kikötőtől egy természetes barlang szájához, melyet… külső szemmel nem lehet látni. Mintha nem lenne ott semmi, csak egy betonfal, holott ki tudnak sétálni. Mily illúzió lehet ez?

Bárhogy is legyen előbb, vagy utóbb mindenki kijut. A város romokban, egy-egy helyen még ég a pusztítás okozta tűz… Az emberek rettegnek, félnek. Ez csak egy előjátéka volt egy hatalmasabb dolgonak?


Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2