Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 20, 2019 10:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Mikor újra feltekintek rá, tekintetünk újra találkozik. A jéghideg kékek a mezők zöldjével. Apró félmosolyra futja még tőlem, mielőtt elindulnék a fegyverek felé. Mielőtt választanék. Fejemet nevetve rázom meg újra, enyhén az ajkamba harapva. Nem felelek inkább semmit sem arra, hogy én döntök. Ha tudná. Tudja, mégis ellenkezik vele, de vitába ezúttal nem szállok vele, ezt ő maga is tapasztalhatja. Az elmúlt percekben többször is.
- Való igaz. Minden ember, minden angyal, de vélhetőleg minden démon egy fegyverre specializálódott. Használhatja valaki a kardot évszázadok óta, ha mondjuk a lándzsa forgatásához van igazán affinitása - egy apró kis szösszenet megjegyzéséhez. Figyeltem az embereket és az angyalokat a gyakorlatok során. Innen tudom, hogy a démonok sem lehetnek másmilyenek hozzájuk képest. Végül is a démonok egy része egykor ember volt.
Nem úgy, az előttem álló példány.
Figyelem, hogy miként forgatja meg kezébe a fegyvert. Akaratlan lépek hátra egy lépést. A precíz csuklómozdulatok hatására a kard könnyedén szeli a levegőt, pengéi hasítják a levegőt.
- Honnan szedtél össze ennyi fegyvert? - csúszik ki a kérdés akaratlanul is az ajkaim közül. Örök kíváncsiság, mely lényem része, mely ellen tudnék tenni, ha nagyon ellenkeznék vele.
Erre eddig mégsem volt szükség.
A felém nyújtott fegyvert figyelem. Emelem kezem, hogy elvegyem, azok mégis megállnak félúton. Visszahúznám őket, a mozdulatot megkezdem, mégis félbehagyom. A markolatot figyelem. Tudom, hogy onnantól kezdve nincs visszaút. Kezemet beszennyezheti vér, még ha nem is akarom. Mélyen szívom le a levegőt, amikor mégis esetlenül fognak rá vékony ujjaim a durva markolatra. Figyelem a pengét, ahogy a fény megcsillan a felületén. Érzékelem, hogy ellép mögöttem Don, de még nem foglalkozom vele.
Egyedül hangjára emelem fel fejem és keresem meg tekintetét az enyémmel.
Hallgatom és számtalan emlék villan fel elmémbe, mely alátámasztják szavait. Kószán bólintok csak, kivételesen nem beszélek.
Utasítására először leengedem a kardot magam mellé. Fejem lehajtva pakolgatom a lábamat, ahogy kéri. Vannak, akik időpazarlásnak vélik ezt, én mégis tudom, hogy idővel meghozza a kívánt eredményt. Egyelőre csak állok, ahogy kéri. Enyhe terpesz, háromszög. Jobb láb elől.
De ha bal kezes vagyok? Idővel úgyis kiderül, nem igaz?
- Öhm - vitatkoznék azzal, hogy nem igazán tudhatom, hogy merről érkezhet támadás. Ami azt illeti igen. Hallom, ahogy mögém lép, ahogy emeli kezét. Érzékenyebbek vagyunk a látásra, hangokra, a szaglásra. De még a tapintásra is. Így csak állok és igyekszem magam megtartani.
Érzem, amikor hátulról lök meg, hogy hátsó lábam kissé előre emelkedik, testem ívesen dől utána. Majd visszahelyezem a lábam a helyére.
Mikor pedig azt hittem, hogy kényelmes tempóba fogunk haladni… Csalódnom kell.
Ballal lépek előre, jobbal szúrok. Emiatt a jobb lábam hátul marad és kitartanám a karomat, de miként?
Esetlenül emelem a balt, tenyérrel előre.
- Mivel lépek oldalra? - fordulok felé, figyelem az ő mozgását, majd a saját lábaimat. Valahogy nekem egyik oldalra sem esik úgy, hogy fordulhassak.
Szemlátomást nem zavar, hogy nem bánik úgy velem, mint egy hímes tojással. Angyal vagyok, nem egy porcelánbaba. Valójában keményebb fából faragtak minket, mint ahogy azt gondolnák.
reveal your secrets

Abaddon


Alcatraz - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 14, 2019 4:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Fürkészem reakcióit, miként reagál az elhangzottakra. Csilingelő nevetése bejárja az ódon beton komplexumot, de valóban, ki nem jut onnan. A kinti szél elnyom mindent mi ki akaródzna hatolni innen. Biztos falakat állítva a kíváncsi fülek elé. Azt hiszem mindketten jót derülünk kijelentésén miszerint ennyire nem kétségbeesett. Bizonyára, még is, valamiért belement, hát még is akarta, fontos a számára. Az ok már másodlagos. Ráemelem tekinteem mikor elhangzanak következő szavai. Fejét lehajtva figyelem alakját, aranyszín haját mely orcája elé omlik, látni vélem parányi, tán kissé keserédes mosolyát. Mikor fejét ismét emeli, tekintete az enyémmel újra találkozhat. Apró szemöldök mozgás jelzi csak számára válaszom, amolyan "ki tudja?!" jelleggel. Figyelem tovább amint haland miután elregéltem szavaim az eszközökről. - A választás joga a Tiéd. - Jegyzem meg amint én magam is a fegyverekt szemlélem. - A harcos választja a fegyvert, vagy a fegyver a harcost, ha már a keleti világ áll közelebb hozzád. - Rövid mondókám után felvázolja saját gondolatait, figyelmesen hallgatom. Tőr kilőve, lándzsánál pedig mondata megragadja elmém. Kiegyensúlyozottság. Egy pillanatra vezetem rá acélos szemeim. Ezek szerint nem biztos Önmagában, újabb pont. Szóvá nem teszem, inkább csak elrakom későbbre. Rövidkard ra esik végül a választás. - Jó választás. - Jegyzem meg ahogy szemem immár az asztalt szemléli s kezembe is veszem az egyik drusus kardot, kihúzom tokjából s magam elé tartva szemlélem. - Drusus, a Római gladiátorok fegyvere. Könnyen forgatható, gyors, jól kiegyensúlyozott darab. - Megforgatom kétszer, majd oldalvást nyújtom felé a markolatánál s a pengénél megtartva, hogy átvehesse. Én magam is felveszek egyet. S ellépve tőle pár métert teszek meg neki háttal míg beszélek, s közben Ő jó esetben ismerkedik újdonsült partnerével. - A penge rövid, így közel kell kerülj a másikhoz, ez a hátránya azonban az előnye is. Van aki tart tőle, hogy túl közel kerüljön a másikhoz. De ha Te vagy aki közel ér az összezavarhatja a másikat. A legtöbben nem tudnak mit kezdeni a túl közeli támadóval hiszen mindenki arra számít, hogy a távolságot inkább tartani próbálják. Pszichológiai hadviselés. - Lépek ell miközben forgatom a fegyvert s így beszélek. - Testközelből a lefegyverzés is könnyebb. - Fordulok felé egy pillanatra hiszen éppen ez érdekelte, az már a védekezés része, hogy ártalmatlanná tedd a másikat, vagy legalább is fegyvertelenné. Végül megállok vele szembe, a kard mellettem pihen teljesen természetesen, mintha csak a karom engedném testem mellett. - Jobb láb kicsit előre, bal parányit hátra, enyhe terpesz, mintha csak háromszög volna. - Adom ki az utasítást s mutatom is meg az alapállást éppen vele szemben. Szemeim lábain futtatom végig s ha felvette a megfelelőt akkor elindulok felé s úgy beszélek tovább. - Egyensúly, a legfontosabb. Ha kizökkensz, véged. - Érek mellé, s lökök rajta aprót jobbról. Amit észlelhet, a lábának állás, már amennyiben jól helyezte őket, autómatikusan megtartja testét, a lökés nem zökkenti ki ebből a szögből. - Bárhonnan érhet támadás, s sosem tudod honnan érkezik. - Lépek tovább s most hátulról, balra előre lökök rajta. Amennyiben jól helyezte lábait, s jó esetben az imént megbizonyosodtam róla, úgy azúttal egyetlen egészen aprót kell mozdítsa lábát és ismét ugyanazt tapasztalhatja: teste megtartja magát. Elismerően bólintok ahogy ellépek mellette s ezúttal mellé sorakozok fel. - Egy lépés előre, szúrás. Egyenesen a szívbe. Jobb láb hátra, bal kar előre, hogy a pengét takarja. Egy lépés oldalt, fordulat és vágás. - Hangazanak a szavak s csinálom is mellette, hogy másolhassa, ha szükséges korrigálom a mozgását, nem nagyon finomkodva.
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 14, 2019 3:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Szemöldököm aprót emelkedik a magasba, hallva magyarázatát. Újra csak halk nevetés szökik ki ajkaim közül, hogy betöltse a körülöttünk lévő teret. A falak elnyelik a hangukat nem engedik, hogy kijussanak a túlvilágba. Mi itt történik a mi titkunk marad csak.
- Ennyire kétségbeesett nem vagyok - hajtom oldalra a fejemet. Ez tény, ha nem tanítana, ha visszautasítana, akkor sem törne össze a világom. Megoldanám máshogy?
Nem hinném. Neki még adok egy esélyt, hátha sikerül valamit belém nevelni, de egyéb esetben? Sodródnék úgy az árral, mint azelőtt.
- Amit igazán akarok - hajtom le mosolyogva a fejemet. Oh, ha tudnád. Ha tudnád, hogy nincs ember, démon vagy ember a Földön ki azt megadhatja. Lelkemet, lényemet már eladtam ezért. Többel nem tudok számodra rendelkezni, Abaddon, de ezt te is pontosan jól tudod.
Erről az útról nem tudsz már letéríteni. Megpróbáltad, nem ment. A vereséget mégsem fogadod el, nem szokásod. Mégsem hiszem, hogy az az egy kérés ennek szólna. Nem szólhat ennek, nem lenne értelme az ő részéről. Ennyit nem érhet számára a tudásom.
- Szóval elvenni szándékozol - összegzem, fejem újra felemelve. Elnevetjük mindketten a dolgot, holott tudjuk mindketten, hogy mennyire valódi és komoly, ami az elmúlt másodpercekbe történt.
Angyal alkudt meg egy démonnal. Lényegtelen, hogy a határok elmosódtak. A két faj szövetsége még mindig szokatlan a legtöbbünk számára. Nem akarok neki ártani - most és itt nem. Az, hogy mi a célom a világgal, nos. Az egy más kérdés. Szerintem mindannyian megérdemeljük a sorsunkat, de nem fogok ebbe újra belekezdeni.
Hallgatom szavait, értelmezem és elemzem őket. Minden egyes fegyver megnézévével vetül rájuk pillantásom.
- Szóval csak felsorold az előnyöket, de a választás továbbra is rajtam áll - húzom mosolyra a számat. Valaki, aki nem csak megmondja, hogy mit csinálj, de kényszerít, hogy én magam hozzam meg a döntést. Oh, Don.
- A keleti harcművészet mindig lenyűgözött - tekintek a férfira, még ha csak oldalt is áll nekem, arcának élét szemlélem, szemének kéklő bogarát. - A nyugodtság, mely átjárt a lényüket, a sorsukba való beletörődés, mégis a végtelen hitük és kitartásuk. Ők voltak, akik nem a kifejezetten a gyilkolásra használták a tudásukat. Akkor öltek csak, ha már nem volt más út előttük - talán ezért is vonzott az mindig. Túlzás, hogy vonzott, inkább csak szimpatizáltam velük. - A tört már most elvetem, nem gyilkolni akarok. A lándzsához kiegyensúlyozottság kell - húzom el az ajkamat. Felemelem a kardot, mely nehéz, s talán el sem bírnám, hosszabb távon. - Könnyű fegyver? Kiegyensúlyozott, melyet könnyű forgatni? Rövidkard esetleg? - teszem fel a kérdésemet. Teljesen tudatlan ebben a témában sem vagyok. Csak mint már mondtam tapasztalatlan.
reveal your secrets

Abaddon


Alcatraz - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 14, 2019 11:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Pár pillanatnyi, észrevétlen némaság, a tekintetek beszélnek most ahogy egymást fürkészi a két alak. Olykor valóban hasznos volna ha tudnám mi is jár pontosan a másik fejében. De nincs így, de hát épp ettől izgalmas a világ. Jó így. Apró bólintás ad választ mikor visszakérdez. - Minél jobban vágysz valamire, annál többet vagy hajlandó fizetni érte. Hiszen tudod, csak akkor kapod meg amit igazán akarsz. Ez volna az elmélet. - Válaszolok neki teljesen természetesen, halandó vagy sem, a vágy mindünkben ott van, mind akarunk valamit, mind vágyunk valamire, nincs kivétel. Mosolyt csal arcomra kijelentése, derült orcája pedig csupán hab a tortára. - Ettől nem tartok. De ha mégis ... - Hajolok parányit közelebb. - ... majd elveszek mást. - Kúszik ajkamra a már sokszor látott s oly kedvelt, vagy éppen utált mosolykezdemény. Az asztalhoz lép végül s vékony ujjai finoman járnak a fegyvereken. Kérdése jogosan merül fel s választ is adok neki miközben elindulok én is, s ráérős léptekkel vonulok mellette s maga az asztal mellett miközben szavaim intézem, szemeim a fegyvereken futtatom végig ahogy sorba haladunk. - Nos, személyes kedvencem a lándzsa, nagy hatótávolság, közel s akár távolsági küzdelemben is egyaránt hatásos tud lenni. Kombinálva a rövid karddal igen sokoldalú szolgáltatást nyújt, nem véletlenül kedvelték ezt a kombinációt a Spártai harcosok, a görög Myrmidónok. A tőr ugyanakkor igen közvelten élményt nyújt, villámgyors, oly helyekről képes meglepetést okozni melyre nem is számítunk, assassinok, s táncosok nagy kedvence. Hosszúkard, a jó öreg klasszikus. Az is amolyan Joker választás, optimális minden helyzetben. Lovagok jelképe. - Magyarázom röviden, jó tanárként. - Mely kultúra volt a legkedvesebb a számodra? Tán induljunk abból. - Nézek rá végül kérdőn, az alapján majd beazonosítjuk, hogy melyik fegyvernem állna közelebb hozzá. Nem tagadom, kívéncsi vagyok miként választ, vajon hogyan dönt, mi lesz mi közel áll majd hozzá? A fegyvernem sokat el tud árulni az egyénről, s vajon egy angyal kibe a küzdelmet nem töltötték miként hoz döntést? Alakját figyelem, s íriszeit fürkészem.
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 14, 2019 11:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Ő még nem is sejti, azt amit én tudok. Amint ártanom kell neki, amint a penge a bőrét éri, a húsába mar, leteszem a fegyvert. Nem ezért akarok harcolni, nem ezért akarom megvédeni magamat. Megvédeni. Nem ártani. A kettő között óriási különbség van, még ha ő egy kalap alá is veszi.
Számomra, a lényemnek… A Másiknak. Nem engedhetem újra, hogy előjöjjön. Csak aprót bólintok neki, jelezve, hogy látszólag felfogtam amit mondd.
Halkan nevetve rázom meg a fejemet. Amikor már azt hinném, hogy kezdem kiismerni, akkor mindig okoz meglepetést. Egyszerre bosszantó és szórakoztató. Persze, hogy nem tudom, hogy milyen hiszen nem tudom, hogy mily alakokat vett fel a történelem során. De ez jelenleg nem is lényeges. Akaratlanul kúszik tekintetem a gyűrűjére. Újra.
- A vágy mértékével? - nevetem el magam, kétkedve tekintek rá. Kiindul abból, hogy angyal vagyok és nem hazudok. Bosszantó, hogy ő viszont ismer, ám meddig vajon?
Meddig hihet a szavamnak, a tettemnek? Annak, hogy nem fogom ezt az alkut megkötni. - És mi történik, ha nem tartom be az alkut? Az én lelkem nem tudod elvenni - csupán érdeklődöm, kíváncsian fürkészve arcát, íriszeit. Arcomon a már jól ismert kellemes, szelíd mosoly fut végig.
Figyelem az asztalra készített fegyvereket. Kényelmesen sétálok oda hozzájuk. Csak ujjaim hegyével simítok végig a markolatán a kardnak, a tőr élén. A lándzsa érdes felületén.
- Te melyiket ajánlod? Amennyi kultúra, annyi szokás, annyi eljárás, annyi gondolat - tekintek fel a férfira. Ha esetleg kérdőn tekintene rám. - Más tudni valamit és más érteni hozzá - emlékeztetem. A tudás hatalom, de nem egyenlő a tapasztalattal. Ezt én is pontosan jól tudom, soha nem is kételkedtem ebbe. Más volt végignézni a nagy harcosok gyakorlását, edzését, ha azok a mozdulatok bennem nincsenek meg.
S egyébként is, ő a Tanárbácsi ezúttal.
reveal your secrets

Abaddon


Alcatraz - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 13, 2019 11:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Figyelem alakját, zöldjeinek apró mozgását, ajkának parányi mozdulatait. Határozottság tükröződik rajta, elszántság s valahol mélyen még is lappan egy kis kétség, távoli, nagyon mély s nagyon apró. - Majd meglátjuk hogy alakul. - Humorizálom el a dolgot. Tetszik vagy sem, de az ártás benne van a pakliban. De nem kardoskodok vele ezen, felesleges s nincs is szándékomban. Végül körtáncra perdítem míg beszélek ahogy haladok félkörívben. Megtorpan hát amint hallja az árat, de meghallgatja az ajánlatot. Csupán a végén fordulok felé, míg döntését várom. Szavai nyomán apró mosoly úszik orcámra. - Igen, ezt. - Válaszolok röviden. - Az ár a vágy mértékével egyenes arányban növekszik. Másnak tán ez mit sem érne, de itt most, számodra, igenis sokat. - Kereslet s kínálat, marketing alapfok. Egyetértőn bólogatok amint tekintetem a földre szegezve fújok egyet amolyan parányi nevetés kezdeménynek. Nos igen, igaza van, a világ elfajzott már, tartom magam véleményemhez: elmosódtak a határok. - Angyal vagy Démon, mit számít. - Vonom meg a vállam aprón, majd ismét ráemelem tekintetem utolsó szavainál, melyekkel lényegében elfogadta az alkut. Utolsó mondatára mosoly kúszik orcámra, fejem enyhén hajtom meg felé sokat mondón. - Akkor kezdjük hát. - Féloldalt lépek neki s balommal nagy ívet húzva mutatok az asztal irányába. - Válassz, melyik szimpatikus a számodra? - Az asztalt immár nem takarom előle, jónéhány fegyver sorakozik rajta, kard, lándzsa, tőrök. Szememmel követem alakját, figyelem miként választ majd.
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 06, 2019 8:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Jelenleg úgy érzem, hogy eltántoríthatatlan vagyok a döntésem felől. Ez már megfogalmazódott bennem hetekkel ezelőtt is. Akkor és ott, amikor Jaesa a segítségem kérte csak tovább erősödött ez, mégsem tudtam, hogy miként fogjak hozzá. Szavait hallgatom, felfogom őket, egyet érteni mégsem tudok vele. Nem, hiszen egy korábbi megjegyzése cseng fülembe.
- Nem fogok úgy tanulni, ha közben ártok neked - jegyzem meg még mindennek a legelején. Emlékszem mi történt legutóbb. Arra van a legkevésbé szükségem, hogy újra előhívja. Hogy figyelmeztesse, hogy a látszólagos nyugalmat, mely körénk telepedett, felbolygassa.
Emlékszem a félelemre és a riadalomra, mely élt bennem, amikor nővérem vére tapadt a kezemhez, amikor sebét gyógyítottam be, úgy ahogy nemrég a démonnak is.
Mégis pár lépés után megtorpanok. Figyelem alakját, miközben köröz körülöttem. Előbb csek fejemmel fordulok utána, majd testemmel is követem, hogy végig őt figyelhessem.
- Persze - felelem, fejemet lehajtva. Miért is gondoltam, hogy ingyen segítene. Végül is, semmi sem köt össze minket. Ettől valamiért mégis szorít érzés költözik szívem helyére. Szemöldököm ráncolva gondolkozok el ezen. Tovább ebben nem jutok, amikor meghallom a feltételeit.
- Bármit megtudhatnál. Bármilyen információra szert tehetnél, te meg ezt kéred? - kérdezem kétkedőn. Nem, nem bagatellizálom el, hogy mit is szeretne valójában tőlem. Sőt mi több. - Ez egy kicsit nagy ár, nem gondolod? - fordulok vele szembe.
Mégsem tudom, hogy ki mást kérhetnék meg erre. Elmém rejtekében él egy emlék, egy halvány, melyhez nem tudok arcot kötni. Bármely testvéremet megkérném, nevetve küldene el, Jaehez nem fordulhatok újra.
- Elfajzott egy világot élünk, amikor egy angyal alkuba bocsátkozik egy démonnal - mosolygok végül rá szelíden, megkapva ezzel a válaszomat. Egyetlen kérés. Egyetlen momentum. Bármi lehet az.
Mire készülsz Abaddon? Mit építesz fel, mely összerombolásához engem akarsz használni?
- De nem fogok neked ártan, sem ártó szándékkal közelíteni feléd - emelem fel mutatóujjam figyelmeztetve őt újra. Ezek az én feltételeim. Enélkül el sem kezdem ezt. Akkor inkább szúrjanak újra és újra hátba.
Ellentmondásokba ütközök.
reveal your secrets

Abaddon


Alcatraz - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 06, 2019 7:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Langy szellő érkezik a nyílt tenger felől, hogy végigsuhanjon az öblön. A bástyaként álló szigetet sem kerüli el, tiszteletét teszi. Ráérősen halad át az öreg beton falakon, minduntalan helyet találva magának merre is haladjon. Eljut hát a terembe, melyben épp penge száguld olajos fekete tekintetel egy zöldszín felé, kinek aranyló hajkoronája engedelmesen simul a hideg fal felé. Hogy mit miért teszünk? Olykor tán magunk sem tudjuk, csak úgy cselkszünk. Mondhatnánk, mindennek oka van, valószínűleg így is van, csupán a magyarázatot nehezebb megtalálni olykor. Már persze annak aki keresi. A tekintetek börtöbe kerülnek, mily irónikus szituáció. Akarat harcol akarattal de egyik sem enged. A hideg acél eléri végcélját, a hűvös betont fúrja át. Néhány pillanat csupán az örökkének tűnő csendfoszlány. Aranyhaját lágyan mozdítja ahogy a két alak szemben áll. Végül elhagyom pozícióm, hogy visszatérjek az előzőhöz. Szavaim célt érnek hát, szóra nyitja ajkait, mire apró mosoly kerül orcámra. - A szükség nagy úr ahogy mondtam. S nem a tudás tesz helyessé vagy helytelenné, hanem a felhasználásának módja. - Ismétlen el csak miheztartás végett immár felé fordulva. Pár pillanatig várok míg átgondolja mit is akarok ezzel sugallni. Rajta áll, hogy hogyan használja majd, miként él a lehetőséggel, már ha valóban akarja a tudást. De hát ki ha éppen Ő ne akarná, nemde? - Megtaníthatlak... - Kezdek bele s indulok el néhány lépéssel félköríve, neki oldalt állva elgondolkodó hangnemben. - ...de semmi sincs ingyen. - Fordulok felé a már jól ismert kis vigyorral. - Egyszer, a jövőben, tán szükségem lesz arra, hogy kérdés nélkül bízz bennem. Bármi is legyen a helyzet. Ha akkor ott ezt kérem, akkor legyen így, s ne vonj kérdőre, lehunyt szemmel, vakon kell bízz benne abban az egyetlen momentumban. - Mondom is el a kérésem, s tekintetem továbbra sem árulkodik semmiről, tán csak egy démon egyszerű balga felvetése, egy alku mely majd csőbe húzhatja - legalább is gondolhatná ezt Ő vagy bárki más is, mindenki bízza a fantáziájára - de jelenleg ez az ára. - Nos, áll az alku? - Teszem fel a kérdés pár pillanatnyi várakozás után.
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 06, 2019 7:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Különbség van közvetett és közvetlen gyilkolásba. A vér látványát nem igaz, hogy képtelen vagyok elviselni, mégis rosszul viselem, ha rajtam van. Még akkor is, ha az a sajátom. A tudata annak, hogy valakinek a vérét kioltsam, elképzelhetetlen számomra. Furcsa és… elképzelhetetlen.
Arról pedig már nem is tájékoztatom inkább, hogy a világ pusztításának kivitelezésébe magam is bele fogok halni. Így egyfajta öngyilkosságot is elkerülök. Ez a tudat mégsem zavar, ahogy az sem, hogy másokkal együtt fogunk eltűnni. Fájdalommentesen is akár. Ennek így lesz értelme és célja. De nem, nem fogok ebbe belemenni. Nem vele és nem itt.
Eleget beszélgettünk már erről. Nem ezért jöttem ide. Vélhetőleg, ha tudom, hogy itt van, nem ezt az időpontot választom. A sors egyfajta különös játékot űz velünk, hogy újra és újra egymás útjába sorol minket. Miként tehetnék azért, hogy ne kelljen vele találkoznom? Minden találkozásunk után érzem, hogy egyre gyengébb vagyok és nem értem az okát. Ő csak egy démon, nem igaz?
A problémakört hamar elengedem, hiszen mások kezdenek el foglalkoztatni, akkor is, amikor visszatérek a felszínre.
Tekintete nem engedi az enyémet. Vagy én nem engedném?
Tenyereimet a hűvös falhoz simítom. Nem izzadtak, mégis hidegebbnek érzem a sajátjaimat, mint a betont. Figyelem, miként közelít felém, figyelem nyugodtan, beletörődve abba, ha elvágná a torkomat, ha fejemet venné.
Képtelen vagyok védekezni. Belül egy hang ordít, mégis. Nem tudok megmozdulni, jobban nem. Lágy szellő simít át a termen, meglebegtetve a hajamat, néhány szálat az arcomba hordva. Figyelem a gyilkos szándékú férfit, kinek szemei olajba fordulnak. Olajfeketébe, akár az enyém is lehetne, ha megmutatnám neki.
Végül pedig közvetlenül előttem terem, a penge mégsem mar húsomba. Fejem mellett végzi a betonba, törmeléke hajamra, vállamra hull. Pilláim megremegnek, miközben már újra a jégkék szemekbe tekintek.
Ajkaimat szóra nyitom, hang mégsem hagyja el őket. Szívem hevesebben lüktetne, ha a mellkasomba lenne. Hallgatom, mégsem szólalok meg. Nem helyeslek, nem is vitatkozom. Ajkaimat összezárva nagyot nyelve figyelem, miként távolodik húzza ki a pengét a falból, miként tesz távolódó lépteket, hogy újra a terem közepén álljon.
Egy pillanatig még állok, némán, majd ellököm magam a faltól.
- Taníts meg - jön az egyszerű kérés. Hangom rekedtebb, mint amire gondoltam. Torkomat megköszörülve, elszántan tekintek rá, akkor is ha nekem háttal áll. - Kérlek. Tanítsd meg, hogy miként védhetem meg magamat. Nem akarom, hogy több penge metssze bőrömet - elegem van belőle, hogy mindenki engem használ babzsáknak. Michael, Gabriel katonái. Nem akarom.
Meg akarom magam védeni.
reveal your secrets

Abaddon


Alcatraz - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 06, 2019 6:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Könnyed csevegésünk közben én serényen dolgozom eszközeimen. Hallgatom szavait, s választ is adok rendre, de kezem közben nem rest a fegyverek tisztogatásával foglalkozni. - Hm, azért a világot csak el akaródzik pusztítani. - Jegyzem meg továbbra is az eszközökkel bébelődve, csak amolyan mellékesen. Mert hát ártani - állítása szerint - nem volna képes, de az utóbbi időszak cselekvései nem egészen erről árulkodnak. Hiszen ez a célja, segíteni a Sötétséget, hogy végre hajtsa tervét, az pedig nem mást mint ártani, mindenkinek. De csupán mint megjegyzés csusszan ki ajkamon, hogy két mozdulat közepette, melyek a kardom pengéjét hivatottak megélezni, kitöltőként szolgáljon. A míves acél s a fenőkő éles sikolya rendre járja be a kihalt termet hangunk mellett. Újabb szavai ismét elgondolkodtatnak egy röpke időre, hiszen ismerve valódi mivoltát ez valóban így is lenne. Ámbár akkor most melyikkel is beszélek? Röpke mélázás csupán hiszen egyértelmű, nem tért még vissza, magától nem hinném, erős, s küzd, ezt már többször bizonyította, de azt is jelezte, hogy egyedül nem tud visszatérni a fénybe. Halk kacaja távolodik végül ahogy elnyeli a mélység. Táncra invitálom a nemes acélt ismételten. Lépés lépést követ, karom lendül s benne engedelmesen adja magát a fegyver is. Vágás vágás után, mit aztán döfés követ s így tovább. Míg nem, alakja visszatér a terembe. Felé tartok hát s zöldjei az acélkékbe fúródnak, nem eresztik azt. De ott ha keres is nem talál. Egy lépést hátrál arca rezzenéstelen, dacol a veszéllyel. Hideg fal csókolja hátát, majd elhangzik a szó. Az acél pedig száguld, s nem áll meg. Az acélkék hirtelen vált olajos feketére. Megállíthatatlan erővel hasítja a levegőt a penge éle. Tekinteünk nem ereszti a másikét. Végül célt ér... Beton robaja keveredik az acél sikolyával ahogy a falat mint vajat hasítja át nem sokkal a szőke tincsek mellett száguldva el. Némi törmelék hull alá s tán a levegő is mintha megfagyna pár pillantra. Persze HA nem cselekstik valamit reflexszerűen mi alakíthatja másként is az eseményeket. Az olajszín lassan visszavált a megszokottra. Majd megtörve a csendet szólok hozzá. - Van mi a fejed szegheti, van kit nem érdekel védekezik e amásik avagy sem. A szükség nagyúr, mondják. S ártani sosem árt, ha tudod hogy védd meg magad. Hogy mire használod a tudást, az már rajtad múlik, az tesz majd azzá ami. - Gondolok itt vissza a nem is oly rég elhangzottakra, nem kell hogy támadásra használjon valamit, használhatja azt védekezésre is, nem a fegyver tesz gonosszá vagy épp jóvá valakit, hanem a használat módja. Kirántom hát a kardot a falból s csak azután engedem el tekintetét s indulok vissza az asztalhoz. - A lehetőség adott, gyakorolhatsz. - Vetem fel a lehetőséget, ha esetleg meggondolná magát.
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 4 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 05, 2019 10:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
És újra itt tartunk. Élj a mának. Nem tudhatjuk, hogy melyik lehet az utolsó, ezért igyekezzünk úgy élni, hogy semmit se bánjunk meg. Az embereknek is van erre egy mondásuk, úgy rémlik. Amit megcselekedhetsz ma azt semmiképp sem tedd át holnaputánra?
Valami ilyesmi rémlik. A legtöbb emberi közhelyekkel még mindig nem vagyok tisztába. Lévén, hogy nem is nagyon értem őket…
Mégis csak mosolyogva rázom meg a fejemet, miközben figyelem hátát, az ott végigfutó seb helyét. Akaratlanul is azon jár az eszem, hogy miért nem gyógyult be teljesen. Az angyalok tolla ilyen hatással lenne egy démonra is?
Mosolyom mit sem veszít erejéből, akkor sem, amikor féloldalasan áll, én pedig lassan készülök lemenni az alvilágba.
Kac. Csak a pincébe. Egy pár szóra még maradok mégis.
- Mint említettem, nem hogy képtelen vagyok támadni, nem is kívánok. Még ha ez is a legegyszerűbb védekezés, számomra mégsem. Nincs bennem ártó szándék - tovább mégsem folytatom.
Normális esetben ez így lenne. Valahol mégis van bennem. Talán csak a saját kezemet nem akarom bemocskolni vérrel, rábízom inkább Amarara. Ez számomra a legegyszerűbb megoldás. Hiszen még így is, hogy erőm napról nagyobb, nem tudok vele mit kezdeni. Nem tudom megvédeni.
- Ha valaha is múlt volna rajtam bármi is, akkor harcok sem lennének - jegyzem meg elmésen. Nem lennénk itt, ha a harc nem létezne, ha mindenki csak boldogan és békésen éldegélne, mint hal a vízben.
Persze akkor démonok sem lennének. Persze ez is már egy másik problémakör. Amivel nem is foglalkozok most. Még utolsó megjegyzésére halkan elnevetem magam, majd eltűnök a sötétbe…
S legközelebb mire előrekülök csa magam elé bámulok. Hallom saját hangomat, ahogy motyogok. Járnak a fogas kerekek. Miért nem emlékszem ezekre? Miért nem tudom, hogy miként kell bejutni? Miként tudok átjutni a falon? Mi zárja le előttem és miért?
Még ha a férfi felé is tekintek, még ha a mozdulatai is lekötnek, nem fogom fel őket. Ahogy azt sem, hogy felém közelít. Ellenben fejemet lehajtva haladok előre újra.
Kiáltása zökkent ki gondolataimból. Feltekintve látom, ahogy vészesen közelít hozzám. Lépésről, lépésre, kezében a kardokkal. Döbbenten állok, kósza lépést teszek hátra, ám rögtön a falba is ütközök.
Tekintetem nem tükröz ijedelmet, de riadalmat sem. Ellenben végtelen nyugalmat és békét. Beletörődést, hogyha a pengék elérik a bőrömet… Nem angyal pengék, nem ölnek meg teljesen.
Végig a jégkék szempárt figyelem, mozdulni mégis képtelen vagyok.
reveal your secrets

Abaddon


Alcatraz - Page 4 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 04, 2019 6:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Kacaja apró mosolyt csal arcomra úgy is, hogy éppen nem rá tekintek. Eszembe jutnak emlékek, napokkal, hetekkel ez előttről, a múltból mely tova szállt már. Piciny fújtató nevetés bukik ki belőlem is válaszára. - Azért még egy ideig ellennék, persze sose tudni melyik az utolsó lépés, ezért nem szabad kihagyni egyetlen lehetőséget sem. - Fordulok felé sokat mondó, jól ismert, pimasz kis tenkitemmel, de csak egy rövid időre, aztán folytatom a fegyverek tisztogatását mikor cseteli, hogy nem volt választása. Apró mosoly, ismét, de szóra ezúttal nem nyílnak ajkaim s vélhetően nem is látja hiszen féldolalt állok neki. - Azt mondják a legjobb védekezés a támadás. Én abszolút osztom ezt, egészen pontosan azt szoktam mondani, hogy védekezzen az ellenfél. - Vonom meg vállam, ha nem hagysz lehetőséget sem támadni, akkor már meg is védted magad. Persze alternatív felfogásban, de attól még igaz, de hogy kicsit komolyann útra tereljem a szót. - Nem a harc a veszélyes, hanem aki használja. Rajtad áll miként használod. - Használhatja védekezésre is, rajta áll, attól még a metódus ugyanaz. Szavait hallva pillanatra megáll a kezem. Végül röviden válaszolok neki. - Útba volt... - Sandítok felé, parányi kis mosollyal. Eltűnik hát alakja végül a sötétségbe. Én pedig folytatom tevékenységem s fegyverem tisztogatom, majd a kardot veszem magamhoz, s kezdek annak forgatásába. Bele is merülök s az idő kiesik, nem tudom mennyi telik míg Ő visszatér. A moraj megcsapja fülöm, gondolom Ő találta valamit, de erre választ nem kapok. Perdülök hát tovább s folytatom a kard forgatását. S egyik mozdulattal végül meglátom őt ismét. Úgy módosítom mozgásom, hogy felé haladjka. Nem feledtam szavait "Támadj egyszer meg és meglátod, hogy miről beszélek " hát akkor lássuk. Perdül a kard, villan az acél. Egyszer jobbra egyszer pedig balra, felé tart vészjóslón s nem akaródzik megállni. Egy egy fordulónál elkapom tekintetét az acélkék pillanatra fúródik a zöldes barnába. De csupán egy egy pillanatra, mely sokat mondó. Az utolsó pillanatban hallatszik szavam. - Vigyázz. - S száguld is immár a penge felé, nem árt kitérni, lássuk be az is része a védekezésnek...
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2