Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 12:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Gondolataimba merülve elkövetem azt a hibát, amit nem kellene: nem figyelek oda a környezetemre. Nem figyelek egyszerűen oda és hagyom, hogy a gondolataim teljesen magával ragadjanak az átélt emlékek, a táncé. Majd egy másiké, mely az én részemről újra csak nem olyan kecses, ám az ő részéről annál inkább.
Akaratlan a keserű nyál, mely az emlék képe idéz bennem. Fejem egy pillanatra hajtom le, ahogy a pince felé veszem az irányt. Az első pár lépcsőfok után, angyali fényemmel világítom meg a teret. Nem túl erősen, hiszen akkor épp a részletek lennének azok, melyeket nem igazán vennék észre. Holott épp azokat kellene. Amiket a leviatán rejtett itt el, oly ügyesen.
Miért nem emlékszem rájuk? Miért akarta Atyánk, hogy emlékeink elhalványuljanak róluk? Mi volt ezzel a célja? Ő semmit sem tesz ok nélkül, ezt tudom. De mi… Mi lehetett? Láttam őket, érintettem őket, mégsem értem. Ám szeretnék erre rájönni. Rájönni, hogy kik ők, milyen szerepet foglaltak el a történelembe és legfőképp, mi az, ami róluk szól, amik ők tettek.
Messzire mégsem jutok az utolsó lépcsőfokról lépek le. A falak körülöttem nyirkosak, a doh szaga befurakszik orromba, fintorba rántja arcomat. Szinte érzem, ahogy a hőmérséklet folyamatosan esik, karomon felállítja a szőrt. S ez a nyirkosság, befurakszik bőröm alá, megtelepszik ott és olyan érzés, mintha nem akarna engedni.
Egy kődarab hull le mellém, ám nem a plafonról, iránya nem arról árulkodik. Félig fordulok csak hátra, halvány derengő fényben jelenek meg, szárnyaim a falhoz simulnak. Érzem, ahogy tollaim végét nyaldossa a hűvös érzés. Egészen a tövekig elér ez, mely hirtelen készteti őket, hogy megrázkódjanak, a szélrózsa minden irányába álljanak és csak nagy erők árán, több szívdobbanás kell ahhoz, hogy újra hátamhoz, szárnyaimhoz simuljanak a fekete tollak.
- Szia - felelem könnyedén, ahogy felnézek a lépcsőre és egy nőt pillantok meg, ahogy guggol és integet nekem. Némán figyelem, ahogy elindul irányomba.
- Én könnyedén jutok ide, de te? Nem angyal lennél - állapítom meg hiszen emlékeim nincsenek róla, melyekbe már nem vagyok olyan magabiztos. - Ophilia vagyok - mutatkozom be, szelíd hangon, s nyugodtan állok ott, vele szembe.
Fényem hagyom, hogy lassan hunyjon ki, a felszínről betöltő világosság az egyetlen, mi támpontot adhat nekünk.
- Az Alcatraz mindig is egy különös hely volt. Az ide bezárt rabok egy idő után teljesen megőrültek és soha senki nem értette, hogy miért. Pár hónappal ezelőttig - döntöm enyhén oldalra a fejem. - Gondolom hallottál, a leviatán támadásáról - hajtom enyhén oldalra a fejem és szelíd mosollyal az ajkamon figyelem a nőt.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 15, 2020 8:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



Ophilia & Belphegor


N
em igazán tudom mit keresek erre, nem értem miért kellett kiszakadnom a megszokott rutinból. Magányra vágyom. Belial mellett most minden egy nagy adag káosz! Megint San Franciscoban vagyok, kell pár nap, míg elintézem amit akarok. Vagyis amíg kitisztul a fejem. Nem értem magam, görcsben van a gyomrom és a fejem... Na a mikulás lista vezetése lehet ekkora káosz, mint ami odabent van. Nem térek napirendi pontra a dolgok alakulását illetően. Fogalmam sincs hol vagyok, bolyongok a városon kívül. Miért én? Ez nem volt a szerződésben mikor felvett maga mellé a nagy Viszály. Ennyire összezavarni valakit... Bűn! Azt hittem még egy kicsit kihúzhatom a dolgokat, hogy nem kell majd színt se vallanom, nem fogja megtudni mi uralkodik szénfekete szívemen... Homlokom árnyékba borul ahogy haladok az úton, felnézve pedig nem látok mást, csak a virító napot, mintha kiröhögne. Még ő is. Egy démon tele érzelmekkel. Blöa, hánynom kell magamtól! De valahol mégis jó... Valami más, nem tudok eltekinteni e fölött. Egy éteri alakot látok meg magam előtt. Méterekkel lőrébb jár mint én. Ki lehet? Felcsigázza fantáziámat, vonz magához, hát követem Őt. Az épület felé halad, szárnyai a földet érintik. Angyal! Furcsa így látni, eddig talán Sophie volt az egyetlen akit szárnyakkal láttam, de ő félvér. Nem szándékozom bántani, inkább csak ismerkedek a helyzettel. Nyilván van nálam védőeszköz, mint mindig, a kis tőr amit még Belialtól kaptam, valamikor régen. Mennyi minden köt már hozzá, csak nem hétezer éve együtt... Sok, de mégis olyan közeli az élmény, mikor legelőször kerültem színe elé. Akkor még egy hebrencs fiatalnak számító démon voltam. A referenciám pocsék volt, de valahogy mégis bekerültem az Éjszaki régió "udvartartásába". Haladok a szőke angyal nyomában, tisztes távolból, de ha észrevesz nem fogok bujkálni. Ám nem vesz észre, mintha cél irányosan haladna a pince felé. Megállok egy pillanatra, oldalra döntött kíváncsi buksival figyelem ahogy elindul lefelé. Megvárom míg feje búbja sem látszik már, csak akkor indulok utána. A lépcső tetején megállok, felveszek egy követ és ledobom felé. Nem őt célzom, talán lábai mellett pattanhat egy utolsót, mielőtt tova gurul. Ha visszanéz honnan is jött a kis "lövedék", én a lépcső tetején guggolva integetek neki.
-Halihó! Mit keres egy angyal erre felé?-tekintetem érdeklődő ahogy felállok és elindulok lefelé hozzá a lépcsőn. Egyik láb a másik után.
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 15, 2020 7:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Vonz ez a hely. Van egyfajta elemi ereje, mely értem kiált, nem csak most. Már régóta. Ám hiába térek újra és újra nem találok semmit sem, ami arra utalna, hogy itt több minden van, mint amennyit eddig találtak itt. Mint amennyit mutatott magából.
Magam sem értem a megrögzöttségem, ahogy a felrepedezett beton között sétálok, újra. Szárnyaim mögöttem omlik a porba, vékony csíkot húz magam után, ahogy haladok előre. Jártak itt előttem, újra csak, most mégis üresnek tetszik a hely. A por vastagon ül meg mindenen, a szél próbálja tovavinni, de csak többet hord az egykori zárt térbe.
A tenger felől kósza szellő süvít végig, hajam borzolja. Rakoncátlan tincseim a fülem mögé simítom.
Mélyen szívom le a sós tengeri levegőt, arcom egy pillanatra a nap felé irányítom. Sütkérezek benne, még ha sokáig nem is tehetem meg. Egy újabb szellő hideg szelet hoz, a nap elé sötét felleg kúszik. Zöldesbarna íriszeim az égre emelem újra. A baljósletú felhő mégsem kelt bennem rossz érzéseket.
Sötétséget jártam meg saját magamba, a viharfelhők mégis közelednek és nem csak szó szerint. Átvitt értelembe is.
Tudom, hogy van itt, valahol, valami még. A föld alatt, Alcatrazba. Mégsem értem, hogy miért nem látom át a helyzetet. Mikor történt volna? A leviatánokkal lenne az is még kapcsolatos azért nem emlékszem? Vagy egészen más dolog miatt?
Lassan haladok előre az egykori udvaron, hogy a nyitott vasajtót elérve újra belépjek a helységbe, melyen tető már aligha leledzik. A nap sugarai most mégsem világítják meg az egykori börtön szabad terét.
Lelki szemeim előtt felvillan, ahogy pár hónappal ezelőtt Don tanított a kardforgatás művészetére. Emlékeimből hamar idézem ide, akkori táncunkat, mely az ő esetében kecses, az enyémbe esetlen volt minden mozdulat.
Mégis amilyen gyorsan jött az illúzió úgy is engedem el. Kezem szívemre helyezem, akaratlan a meleg, szelíd mosoly, mely az ajkamra költözik.
Lépteim újra a pincelejárat felé irányítom, folytatom az utat, melyet nem először járok meg. Mindig sikertelenül, mert képtelen vagyok egyelőre rátalálni a titok nyitjára.
reveal your secrets

Online
Hell or Heaven


Alcatraz - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 11, 2019 8:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Abaddon


Alcatraz - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 26, 2019 1:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


The Ark and the War
Michael & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Broken Crown »
A dohos, ódon falak sok mesét tudnának ha valaki szóra bírná őket. Sokat látott sziget ez, az emberi faj találékonyságának egyik igen jó példája. A tökéletes börtön. Áramlatokkal körülvett szikla, az öböl közepén, karnyútásnyira a város látképe, hogy hiú ábrándot csepegtessen nap mint nap az ide száműzöttek elméjébe. Ily közel, s még is mily távol, szokták volt mondani. Rozsda marta rácsokkal szegélyezett folyosó, a felettem lévő ablakokon beszűrődő napfény szakaszonként mutat utat s világítja meg alakom az egyébként sötét helyen. Egy egyszerű megérzés vonzott ide, megannyi hely lehet ideális a magányt kereső számára. De ha ismerjük az illetőt akkor szűkíthetjük a kört, s tán szerencsével járunk. Bár lássuk be, a szerencse az melyre most kevés időt pazarolhatunk. Sok forog kockán, pontosabban Minden. Egyre mélyebbre hatolok a beton s tégla épületbe. Az öreg folyosók itt ott már megtörtnek hatnak, repedéseik mint idős arcon a ráncok. Belőlük helyenként lomha vízcseppek hullnak alá, mintha csupán könnyek lennének a megfáradt arcon. Igazán festői és találó helyszín a magányt szimbolizálva.

Lépteim zaja visszaverődik az üres falakról, csak úgy mint a hang mely vélhetően hozzám szól. Ugyan ki máshoz szólhatna egy elhagyatott helyen nemde? Parányi mosoly ül orcámra, egészen apró, szinte észrevétlen a hangot nyugtázva. Felé fordítom tekintetem, a sötét némileg nehezíti az egymás azonosítását. De a vonások felismerhetőek. Találkoztunk már, mondhatni harcoltunk egymás ellen a múltban s egymás oldalán is, nem is oly rég, mikor azok a lények támadták a várost. - Udvarias, de szükségtelen a magázódás. - Kezdem rögvest visszadobva a ladbát, orcámon megtartva azt az apró mosolyt, mely tán nem is látható, csupán arcomnak ad enyhült, magabiztos küllemet. - Való igaz, mikor legutóbb találkoztunk a városi harcban, még a Pusztítás voltam. Azóta már új erőre kaptam, immár én vagyok a Háború. Abaddon, ha így ismerősebb. - Bizonyosan találkoztunk a múltban, hallott már rólam, hiszen jómagam is kellően idős vagyok már s kellően magas rangban voltam, hogy ismerős lehessen a nevem ez által lerövidítve a ki vagy Te? és ahhoz hasonló általában felesleges kérdéseket. Figyelem egy ideig, hagyom hogy meglelje elméjében a megfelelő rekeszt. Aztán ha sikeresen azonosít be akkor rövid bólintással folytatom. - Mondanám, hogy sajnálom, hogy megzavartam magányod, de nincs így. Az időnk véges, szükség van minden erőre. - Mi másért jönne bárki egy elhagyott szigetre mint magány miatt? Én magam is így tettem mikor is feltűnt a szőke angyal. Alátámasztva mondandóm már folytatom is, egyenest a közepébe, semmi felvezetés. - Néhány társad a sötétség oldalára ált, pontosabban megfertőzte az elmélyüket. Ramiél, s Ophilia, Cassaelt már kiszabadítottuk, Phanuel s a Vadász, Wallenberg segítségével. Remélem épp azon ügyködik most Cassael, hogy visszatérítse Ophiliát, másként mind elbukunk. Ő tudja, hogy győzhetjük le Amara-t. Legalább is remélem. A Háború erejét megszereztem, mert úgy tudom szükség van a lovasok s az arkok erejére, hogy visszaküldhessük oda ahonnan jött. Ezért vagyok itt. - Regélem el monológom, röviden tömören. Újabb szünet, hagyom, hogy eméssze a hallottakat. Meg persze, hogy egyáltalán hisz e nekem mint démonnak. Szinte biztos vagyok abban, hogy nem, de ez majd a jövő zenéje.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next




The War & The Ark
Abaddon&Michael
"I take random inspiration from everywhere."


Lábaim hangtalanul érnek földet és szárnyaimat szinte egyből el is rejtem. Alcatraz. Nem tudom pontosan miért lett a kedvenc helyeim egyike. Talán azért mert nem volt itt senki rajtam kívül és olyan volt mintha az irodámba vagy lakrészre zárkóznék be, de mégis más volt. Friss levegő, kék ég, napsütés. Idejét se tudom annak, hogy mikor volt utoljára napja annak, hogy közvetlenül érte a bőrömet nap és nem az ablak üvegén keresztül.
Hosszú léptekkel kezdek el sétálgatni a szigeten, figyelem a repkedő madarakat, a kihalt, lepusztult majd feltámadásba lendülő növényzetet. Ilyen voltam én magam is. Vagy mint egy főnix. Saját hamvaiból kel új életre.
Végül a romos, leharcolt beton és vas rengetegbe vetettem magam, felfedezni jöttem, megtalálni önmagam amit elvesztettem. Igaz az állapotom napról napra javul, már csak minden második nap szükséges alkoholhoz nyúlni, csak minden második órában ugrik be egy-egy emlékfoszlány. Talán végre sikerül túltennem magam az elvesztésén és azon, hogy képtelen voltam és vagyok megmenteni. Démon lett én pedig Angyal vagyok ráadásul Ark…
Jobb kezemmel a falat simítom ahogy haladok előre és próbálom felidézni milyen lehetett ez a hely régi, eredeti pompájában.  Ha jól emlékszem, ami már krédéses akkor egy börtön lepusztult, leigázott falai között sétálok.
Ahogy haladtam előre egyre sötétebb és sötétebb lett én magam pedig kezdtem elveszni gondolataimban. Túl nagy volt a csend, túl sok időm volt gondolkodni, emlékezni. Pánikroham szerűen tör rám a hiánya. Levegő után kapkodva dőlök háttal a falnak miközben a plafonra emelem tekintetem. Végül a roham pár percesre sikeredett, de egy nagy sóhajjal sikerült lezárnom. Viszont még mielőtt tovább indulhattam volna léptek zaja törte meg a csendet. Lépteké melyek nem az enyémek voltam hiszen mozdulatlanul álltam percek óta. Összevontam szemöldököm érdeklődve majd a hang felé pillantottam. Nem tudtam ki lehet és miért van itt, de úgy éreztem kötelességem kideríteni. Így sarkon fordulva elindultam abba az irányba ahonnan hallottam a zajt.
Pár perc elteltével egy alak körvonalai rajzolódtak ki előttem majd ahogy közeledtem az arca is kezdett. Egy férfi volt az s első ránézésre olyan volt mintha keresne valamit.
- Khm - köszörültem meg torkomat jelezve ezzel, hogy társasága akadt. - Maga meg kicsoda? - vonom kérdőre köszönés és egyéb formalitást mellőzve mintha enyém lenne a lepusztult sziget.





NOTES:  sunyilapos  sunyilapos  

❈ NuNu ❈

reveal your secrets

Abaddon


Alcatraz - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 28, 2019 6:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


The Ark and the War
Michael & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Broken Crown »
Sirály falka rikkant az öböl felett. Szárnyaikat tárják, úgy vitorláznak a szakadatlan szembe szélben mely a nyílt víz felől ostromolja szüntelen az öblöt s annak közepén a kicsiny szigetet melyet nemes egyszerűséggel Sziklának neveztek. Találó, s kellően sokat mondó név egy ilyen helynek.

Nem először nevezem meg úticélomnak a magányos szigetet. De ezúttal nem elmélkedés, avagy gyakorlás iránti vágyam vezérel. Ezúttal más a cél. A szőke angyal lelt itt rám legutóbb, hogy fegyveres tudását erősítse általam. Azóta nem láttam Őt, s tán már nem is fogom ha Cassael valóban megleli a módot a visszatérésre a fény felé a sötétségből. De ez egy másik történet. Az ok amiért most épp a sziget felé veszem az irányt, már egy újabb lépés a cél irányába. Amara, ereje vélhetően napra napra nő, ha hihetünk a szavaknak. S nem feltétlen kell hinnünk nekik ahhoz, hogy biztosra menjünk s felkészüljünk minden eshetőségre. S én magam éppen ezt teszem. Szóbeszédeket s egyszerűjózan észt követve döntöttem a Szikla mellett. Meg persze a jó helyeken feltett megfelelő kérdések is sokat segítenek a démon fiának, hogy célba találjon. De természetesen az sincs kizárva tévedek a célszemély helyét illetően. Ez esetben legalább tettem egy kellemes kitérőt egy, az általam kedvelt helyre.
Határozott léptekkel vonulok a beton platformon mely az üpeletek előtt húzódik. Itt ott már utat talált magának a növényzet s repedésekkel szabdalta az amúgy masszív udvart. A nap még magasan jár, odébb még a sötétedés ideje. A hely még is csendes, csupán a sirályok rikoltanak a távolban az öböl felett vitorlázva. Tekintetem céltudatosan fúrom az épület sötétjábe, egyértelműsítve úticélom. Lépteim arra visznek s alakom hamar eltűnik a beton s fém rengetegben. A folyosók kihaltak, mindig annak tűnnek, de talán itt lelem kit keresek. Egyelőre némaságba vonulva lépdelek az egykori börtön falai, s rácsai közt. Michael, merre vagy?
reveal your secrets

Online
Hell or Heaven


Alcatraz - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 01, 2019 7:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 01, 2019 7:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Jómagamnak fel sem tűnik táncunk, melyet egymás körül lejtünk. Eleinte még ugyanazzal a ritmussal, ugyanazt a koreográfiát járjuk. Ám, ahogy hanyatlik le a nap, úgy változik ez meg. Minden koncentrációm a mozdulataimba rejtem. Figyelem a szavait, gondolataimba újra és újra megjelennek. Elhitetni a másikkal, hogy ő irányít.
Csupán magadat.
Mezítlen talpammal a törmelkék között járok. Fordulok és a bőr felhasad, kipirosodik, mégsem foglalkozom vele. Mocskossá válnak, ahogy egyszer egy apró tócsába lépek. A vízcseppek a szélrózsa irányába szóródnak szét. A következő lépéssel újra a poros talajon járok.
Emelem a kardot és szúrok fele. Van hogy mellette halad el a penge, vagy épp összeér a kettő. Lassú táncát járja az acél. Amíg az én kezemben esetlen, addig ő játszi könnyedséggel bánik vele. Nem fogom elkívánni tőle a tudást. Annyi kell csak nekem, amivel meg tudom magam védeni. Se nem több, se nem kevesebb.
Egy fordulatnál a hajam meglebben, szoknyám velem fordul. A lebukó nap egy ablakon keresztül vakítja meg tekintetem. Olyan hirtelen ér az inger, hogy az elmúlt órák nyugalmas békéjét kitörli emlékeimből.
Tétován állok meg és engedem le a kezeimet.
Még csak most tűnik fel, hogy mennyire elment felettünk az idő.
Persze tudom, hogy ennyitől még nem válok mesterré, de még tanítvánnyá sem igazán. Még akkor sem ha gyorsabban tanulok, hisz a tudás egy része az elmémbe van. Egyszerűen csak gyakorlatba kell ültetni.
- Mennem kell, Abaddon - húzódik ajkam szelíd mosolyba, majd fejemet lehajtva sétálok vissza az asztalhoz, hogy visszarakjam rá a kardot. Most tűnik csak fel, hogy miként sajog a kezem, a csuklóm. Kezeimen apró hólyagok jelennek meg. Nincs hasonlóhoz sem hozzászokva. Kelletlen félmosolyra húzom a számat. - Köszönöm - fordítom még hátra a fejemet, miközben szárnyaimat bontom.
A fedetlen tetőn keresztül távozom, miután könnyedén rugaszkodom el a talajtól. Két szárnycsapás erejéig láthat, mielőtt eltűnnék a horizonton.
reveal your secrets

Abaddon


Alcatraz - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 01, 2019 6:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Íriszeimmel követem kezét mely a lándzsát is érinteni vágyik, s meg is kapja az élményt. Vélhetően elnyerte tetszését az a fegyver is. Aztán mondatára én magam is apró fújással nevetek. - Ugyan, tán még kevés is... de a mai világban, ugyen mi normális, nemigaz? - Kérdezek vissza választ persze nem várva. Aprót fordítom oldalre fejem kijelentésére. - Meg lehet, bárki tévedhet... - Vonom meg aprón a vállam majd mosolyodok parányit. - Egy jó taktika elhihtetni másikkal, hogy Ő irányít, de az is csupán illúzió. Tehát a végeredmény ugyanaz. - Egy sarokba szorított, ha minden erejével küzd nos akkor megintcsak Ő irányít, a másik csupán hiszi, hogy kontrollál. Tehát a kijelentés továbbra is helytálló. Ha tetszik neki ha nem. De a csevegés itt ér véget, átveszik helyét a cselekvés. Mozdulat mozdulatot követ. Figyelem, lépéseit, alakjánat reakcióit, kezének mozgását. Esetleg, mint csecsemő ki első lépéseit teszi, vagy mint fehér galamb ki szárnyait próbálgatja még. Újrakezdi mindúntalan ha hibázik, újra és újra. Kitartó s egyetlen szó nélkül igyekszik átvenni a mozdulatokat, magájévá tenni őket, elsajátítatni, hogy lassan rutinná váljék. Halovány bólintok, öntudatlan cselekmény, elismerve kitartását.
A felhők lomhán úsznak a magasban, takarva s olykor láttatva a napkorongot. A sirályok rikácsolva ostromolják a Sziklát. A város mitsem sejtő nyugalommal szemléli az öböl közepét hol titkos frigyre kél az Ég s a Mélység. A pengét suttogását senki sem hallja, óvón tartják meg a titkot az ódon betonfalak. Ahogy az idő telik, lassan néma tánc kerekedik. A fém idővel eggyé válik a testel és táncra perdül a lépésekkel. A nap készül átbukni a horizonton, hogy végre nyugovóra térjen. Vízcseppek adnak tompa ritmust a betonra érkezve halálugrásuk végén, ütemesen, egymást követve.
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 01, 2019 5:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Abaddon
A warrior does not give up what he loves, he finds the love in what he does
Nekünk adatott idő. Minket ez nem gátol. Halvány és leginkább keserű mosolyra húzom csak az ajkamat, miközben a fegyvereket szemlélem. Sután simitok végig a lándzsának a nyelén. Akaratlanul idézem emlékeimbe a mozdulatait, alig egy órával ezelőttről.
- Öhm - kezdek bele, tekintetem felemelve. De inkább nem folytatom. Nem mondom el neki, hogy nem igazán tudnék neki igazat adni. Erre épp a “testvéreim” a nagyszerű példa. Minél több időt szánnak valamire? Gyengék, mint a harmat és gyarlók. Gyarlóbbak, mint az emberek.
Keserűség költözik nem létező szívembe, ezért is inkább elengedem a témát. Fejemet könnyedén megrázom. Nem és nem vitatkozni jöttem ma ide. Ezt tudatosítom magamba. Nem akarok még egy végtelennek tetsző vitatkozást közöttünk.
Ennyit kérek csak én.
- Több mint, ami normális lenne egy személynek - vonom fel az egyik vállamat csak, ajkaimat vékonyra préselem hozzá.
Nem kellett volna senkinek sem ezeket gyártania. Persze a háború szükséges rossz az emberek életébe. Egyfajta természetes szabályozása az életnek. Mégis… Annyi felesleges csatát vívtak meg az emberek. S oly felesleges az a csata, amelyre készülnek. Azonban velük szemben fogok állni. A mágiám halovány, ezt magam is tudom, így nem árt, ha felkészülök rá.
- Tévedsz - tekintek fel rá, mielőtt elvenném a fegyvert. Ez nem csak egy fegyver. Hiszen gyilkolásra teremtették, függetlenül attól, hogy mi a forgatójának a szándéka. Ez nem csak egy eszköz.
Az állást felveszem, igyekszem meg is tartani magamat és úgy tűnik, hogy sikerül is. - Ismét tévedsz, ha a másik irányít sincs minden veszve - a sarokba szorított kutyánál nincs veszélyesebb. Ez igaz a harcosokra is. Ki sarokba szorítva érzi magát, ki valójában ott is van, az sokkal több mindenre képes, mint amit ő maga is gondol magáról.
Szemöldököm ráncolva figyelem a lépteit. Igyekszem utánozni. Ha elsőre nem is sikerül, mert nem, akkor próbálkozom másodjára. Harmadjára, negyedjére ha kell, mindaddig, amíg nem sikerül véghezvinnem. Kicsit nehéz, amikor idézetekkel bombáz és még magyarázatot is ad hozzá.
Akaratlanul tekintek fel rá, kérdőn, amolyan “Ezt most tényleg nekem magyaráztad el, hogy kitől származik?”
De aztán tovább is lépek a témán és inkább figyelek rá tovább is.
Hirtelen torpanok meg a markolat látványára. Ajkamba harapva tekintek fel újra a démonra és nagyot nyelek. Tekintetembe mégis elszántság lakozik. Gyakorlok vele. Követem a mozdulatait. Igyekszem lemásolni, még ha idegenek is nekem.
Újra és újra elismétlem, ha kell lépésről lépésre. Ő nem siet - szemmel láthatólag - én pedig még annyira sem. A türelem a tudás kulcsa. Tudom, hogy nem fog menni elsőre minden. Nem is húzom fel magam rajta, nem leszek ideges. Végtelen türelemmel gyakorlok, ha kell, még akkor is, amikor a nap már lehanyatlóba süt be az ablakokon.
reveal your secrets

Abaddon


Alcatraz - Page 3 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
356
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 27, 2019 1:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


Practice makes the Master
Ophilia & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Nobody Praying For Me »
Sometimes, you are all alone, againts the whole World, and for this, you need to be prepared. But there is one other question as well: Is the World prepared?
Tekintetemmel követem alakját amint elindul az asztal irányába. Figyelem orcáját, szemeit járatja az eszközökön melyeket rombolásra teremtettek. Én magam nem mozdulok, szavait hallgatva magam is a fegyverekre emelem tekintetem immár. - Többnyire. A halandók ideje véges, s egy fegyver forgatását mesteri szintre fejleszteni egy élet is kevés. De igyekeznek, s épp ezért valóban, többnyire 1-1 fegyverre specializálódnak. Minket ez a korlát nem gátol. Nekünk akad időnk csiszolni a tudást, már aki szán erre ugye. - Válaszolom meg. - De természetesen igaz, minél több időt szánsz egyetlen dologra annál mesteribb leszel benne, legyen szó a fegyverről, vagy a mágiáról, netán egyéb tudásról. - Persze ez egyértelmű, a különbség valóban csupán az idő, nekünk lássuk be akad időnk mindent elsajátítani, s kinek akad sütni valója ki is aknázza ezt a lehetőséget. Kérdőn mozdul szemöldököm kérdésére, továbbra is a fegyvereket nézegetve. - Ez tán sok volna? - kérdezek vissza humoros meglepettséggel. - A rombolás ott van a vérükben, előszeretettel alkotnak olyat amivel rombolni lehet... Nem túl nehéz hozzájutni az ilyesmihez. - Adom meg a választ mely sokat elárul a természetükről s a világról úgy általában. Felé tartom át a választott eszközt, rövidkard. Keze érte indul, de végül megtorpan, tekintetén látszik a tétovázás. Egy szó még míg döntését meghozza, szemeim az övébe fúrom. - Ez csupán egy eszköz, Ophilia. - Mint elhangzott már, most ismét megismétlem, nincs mitől tartson, csupán érc, egy eljárással alakba formázva. Rajta áll miként használja. Végül döntés születik, röviden bólintok. Majd az állást vesszük fel, fontos, lökéseim könnyedén tartja meg. Újabb bólintés mikor ellépek mellette s lábait figyelem. - A háromszög masszív alak, ha az állásod megfelelő akkor nem tud majd kizökkenteni az egyensúlyodból. Ha a másik irányít, vége a dalnak. - Nos az alap állás meg is van, jöhet a következő rögtön a mélyvízbe. Szúrás, majd hátra, apró megtévesztés majd oldalt s fordulatból vágás. - A lábaddal. - Válaszolom teljes komolysággal, majd csinálom is a fordulatot. - Megtévesztés, a rövid fordulattal már is nem az ellenfél előtt vagyok hanem neki oldalt és a támadást sem onnan kapja ahonnan számít rá. - Mint láthatja tőlem, enyhén oldalról érkezik a vágás. - "ott támadjuk meg, ahol nem készült fel a védekezésre, s akkor küldjük előre (csapatainkat), amikor (az ellenség) éppenséggel nem várja." Megtévesztés. Szun Ce, A háború művészete. - Egyik fő alapelvem alapját képezi, támadj s cselekedj úgy ahogy soha senki sem gondolná, tedd azt ami más számára abszurd, teljes őrültség. Légy az Őrült, menj a határig és lépd át azt ha el akarod érni céljaid. Mozdulatom folytatom, újabb lépések s a penge perdül is tovább, megfordul a kézben, hogy a következő pillanatban a markolat vaskos gomjával találja magát szembe a szőkeség. Mögüle acélos szemeim tekintenek az övébe. - A kard nem csak a pengéből áll. - Kacsintok rá, idézve egy hajdani lovag szavait, zseniális és tökéletesen igaza van. Folytaton a mozgást újabb vágásokkal s intstrukciókkal miket követhet, lassan, türelemmel dolgozunk, én nem sietek sehova. Már csak azért semi, mert míg itt van nem a sötétség malmára hajtja a vizet s a háttérban akad idő másoknak más szálakat mozgatni.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2