Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Alcatraz - Page 2 GadHg7Q
Alcatraz - Page 2 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
832
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 24, 2020 4:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Ophilia & Belphegor


A
kárhogy is nézem, nem találok benne hibát, annyira tökéletes, annyira angyali... Nem tudok máshogy szólni róla. Meglep mikor kiejti Lordom nevét, talán még ajkam is elnyílik egy pillanatra, apró O betűt formálva.
-Te honnan ismered?-kérdezek rá még mindig hüledezve, Belial sosem említette, hogy találkozott volna egy szőke angyallal. El is húzom a számat, titkolózna előttem? Botrányos!
-Nem, tényleg nem unalmas mellette az életem. Szinte soha nincs megállás.-ellágyul az arcom, még mostanában sem, pedig teljesen más dolgok miatt megyünk egymás agyára. A szó oda terelődik, ahová csak kérdésekkel tudok hozzá szólni, így Ophilia szinte mindet megválaszolja, némán hallgatom őt.
-Szóval mindennek megvan a kiskapuja.-tudtam, hogy joghézag mindenhol van, mindenbe lehet olyat találni, amit ha meglelsz akkor bukta van.
-Amara...-ízlelgetem a nevet, de egyszerűen ennyi, még véletlenül sem ugrik be róla infó. Egy követ említ, amire vissza kérdezek, de az információk számomra kissé ködösek róla. Megsemmisült volna? Furcsán hangzik.
-Milyen lények voltak a föld alatt? Hogy érted ezt?-kérdőjelek vannak a fejem fölött, mintha mindenből kimaradtam volna, vagy nem is tudom. Mégis felajánlom neki segítségemet, hátha ketten együtt többre megyünk. Kérdése váratlanul érint, megrázom a fejem, nincsen zseblámpám, újabb ötlet melyre bólintok, bár nem szeretem használni a mágiám, mégis csettintek ujjaimmal és a következő pillanatban egy teniszlabdányi tűzgolyó jelenik meg tenyeremben.
-Remélem megfelel. Jobban szeretem ezeket a dolgokat Belialra hagyni, ebben nem felejtettem magam.-árulom el útitársamnak és előre szegezem tekintetem, még egy apró téma van amit kifeszegetésre bocsátok, amint látom az angyal pedig partner is ebben. Bár felmerülhetne a kérdés benne, hogy miért foglalkoztat egy démont ilyesmi? Én világéletemben azt hittem, hogy az angyalok a jók, mi vagyunk a gonoszak, hogyan is lehetne ez másképp? Ezért van a Menny és a Pokol nem? Ophi mégis megrendíti tudásom alappilléreit, csupán még jobban gondolkozóba ejt. Tán silányak az ismereteim?! Ki tudja. Nem akartam konkrétan magamra kivetíteni a kérdést, de valahogy a válasz mégsem egyértelmű nekem.
-A Pokolban nem nézik el ha meggyengülsz. Ott kegyetlenül áttaposnak rajtad. Nem lehet, hogy csak a Földi lét miatt "változunk"?-kiutat keresek abból amit az angyal mond, képtelenség számomra elfogadni azt a tényt, hogy a kettő karöltve ját egymással. Jó és Rossz... Nem, itt valami nem stimmel.
-Nekem lelkem sincs! Miért érzek akkor mégis?-hiába, nem tudom tartani a számat és kicsúszik őrizgetett kérdésem. Csüggedten hajtom le a fejemet, itt valami nem kerek. Újabb kérdésemre kapok választ, az érdekel mi a jóság?! Bólintok a feleletre, akkor mégsem lehetek jó... A válaszban semmi olyat nem tudok hasznosítani, amit létemhez csatolhatnék. Lehet hogy minden teória hazugság? Hogy a tudás valahol megbukott? Nem is tudom mit mondjak hirtelen. Végül nem tudom hogy jut eszembe, de megint csak kérdezek, mi több, segítséget kérek egy angyaltól. Sosem történt még ilyen, de ami késik nem múlik ugyebár. Ophilia vissza kérdez és kislányos pirulás fut végig pofimon.
-Az érzések, mi eltanuljuk, vagy van remény arra hogy érzünk is? Valódi érzéseket... Mondjuk szeretni, félni, rettegni... Mondd hogy valós az amit gondolok és a képzeletem nem játszik velem e téren. Segíts kérlek kibogozni ezt a nagy káoszt a fejemben. Nem értem magam.-könyörögve pillantok szemeibe, annyira tudni szeretném ezt. Borzalmasan foglalkoztat. Lehetséges lenne, hogy kaptunk ennyit csak még nem nyitottuk fel magunkban azt a szelencét? Mert a düh, az agresszió, a rossz érzéseket produkáljuk, akkor a másik véglet? Hiszen épp az előbb beszéltünk arról, hogy a jó és a rossz nem létezik egymás nélkül. Az érzésekkel nem lehet ugyan ez a helyzet?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 23, 2020 7:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
- Oh, Belial - ejtem ki a démon nevét, lágy mosollyal az ajkamon. Láthatja rajtam, hogy nem ismeretlen számomra a név, találkoztam már vele. Ami azt illeti, többször is. - Minden bizonnyal nem unatkozol mellette - jegyzem meg kedvesem. Hangomban, vonásaimba most sincsen harag, pedig tudhatja, hogy nem bánt velem egyszer sem kesztyűs kézzel a Viszály. Ismernie kell, ha a bizalmasa, ha igazak a szavai. Mégsincs okom haragudni egy démonra, kinek ez a természete.
Ki ettől az, aki. Miért is tenném meg? A harag, szerintem, nem vezet sehova. Egy olyan érzés - mellyel ismerkedem - mely csak hátráltató tud lenni, elvakítja józan gondolkodásodat. Ezt az érzést pedig ismerem. Túl sokáig voltam haragos a világgal, Atyámmal szembe.
- Úgy, hogy kiengedték őket. Ménész ládája hatalmas erővel bír - emlékszem még, amikor a kezembe tartottam. Az erő átjárta a lényemet, körbelengett. - Egykor, Atyám zárta le, pecsétekkel, erősekkel. Kinyitásának módját csak Amara ismerte, ő átlátott az Úr kirakósán, egyszerűen - magyarázom nyugodtan. Nem kívánom megosztani, hogy én voltam az a személy, az az angyal, aki megtette.
Még mindig hallom fivérem hangját, ahogy megszólított, akkor és ott mégsem ért el. S a leviatánok…
- Vélhetőleg nincs - rázom meg a fejem. - Pár hónapja egy összetett támadás során elpusztult, már ha lehet hinni a hírbeszédnek. Lökéshullám taszította végig a várost, a követ pedig azóta senki sem látta. Vélhetőleg elpusztult, az tartotta életben azon lényeket, amik a föld alatt nyugodtak meg - itt voltam a városba, mégsem tettem semmit. Keserű nyál gyűlik össze számba.
Pedig segíthettem volna is, mégis egyszerűbb volna - Gondolom nincs nálad zseblámpa, nem igaz? - kérdezem tőle továbbra is vidáman mosolyogva rá. Talán, ha lennem, nem saját fényemet kellene fényforrásnak használni. - Vagy esetleg, ha segítségemül szegülnél, egy tűzgömbölyeggel megvilágítanád az útunk? Egyszerűbb lenne, mint fényem, mely bánthatja lényedet - ez csak egyszerű faji különbségek. Nem kívánok ártani neki, ezért is fejtem ki, hogy miért kérem ezt tőle, ha hajlandó megtenni.
Ha nem, sem gond, tudunk alakítani bármin. Válaszára mégis elmosolyodok.
- Valóban, a maga módján - a saját szemléletében. Gabriel is az, tudom. Csak elvesztette az útját, hitét, Atyánkba.
- Pont, ahogy egy angyal lehet gonosz, úgy lehet egy démon jó is. Atyánk és Amara, tudod a két pólusa a világnak, az örök egyensúly alappillérei. Ahogy nincs jó rossz nélkül, úgy nincs rossz sem jó nélkül. Mint a jin és a jang. Atyánkba is ott van a sötétség, ebből adódóan, nem tud teljesen tiszta lényt teremteni. Ahogy minden teremtményében is ott van a jó, legyen az akár démon. Szegről, végről ti is az ő teremtményei vagytok - ő adta Lucifer kezébe a képességet, amivel megteremtheti. Nem tud jobbat, tökéletesebbet alkotni, mint amilyen ő maga is. Ez a korlátja a világának, világunknak.
Emiatt nem tudja Amara sem elpusztítatni, egyből.
- Amikor önzetlenül cselekszel, másokért. A motiváció nem magadból indul ki, hanem a mások iránt érzett empátiádból. De persze ez is, mint oly sok minden más is, nézőpont kérdése. Nincs két olyan lény a Földön, aki pontosan ugyanezt a választ adná neked erre a kérdésre - nevetek egy keveset, fejem lehajtva. - Segíteni? - emelem fel tekintetem, reá.
- Mégis miben tudna egy angyal segíteni egy démonnak? - teszem fel őszinte érdeklődéssel a hangomban a kérdést. Valóban érdekel, s remélem nem ijesztettem el annyira, hogy ne tegye fel a kérdést.
Noha Atyám azért teremtett, hogy fivéreimnek segítsek, mégsem tagadhatom meg ezt azoktól, akik kérik, nem igaz?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Alcatraz - Page 2 GadHg7Q
Alcatraz - Page 2 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
832
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 22, 2020 8:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Ophilia & Belphegor


O
philia furcsa, nagyon furcsa, bár nem rossz értelemben. Arcát vizslatom, kedves, szelíd, mi több, megnyugtató. Furcsán ér a felismerés beszélgetés közben, talán még sosem éreztem így magam. Csak hallgatom mosollyal keretezett szavait és iszom az összes betűt. Pedig angyal, itt se kellene lennem vele. Nagyon érdekes, talán pont ez az ami maradásra késztet. Bemutatkozunk, ám kezet mégsem fogunk hiába nyújtom jobbomat, így visszaejtem magam mellé. Az angyal próbál beazonosítani, de finoman megrázom a fejem.
-Nem egészen. Viszály bizalmasa vagyok.-javítom ki kedves mosollyal, sosem tartoztam máshová, rangtalan démonból lettem Viszályom jobb keze. Beszélgetni kezdünk és Ophi olyan dolgokat mond, amire akaratlanul is vissza kérdezek, így ismét én hallgatok, amíg megkapom a választ. Mondandója közepén mégiscsak bele vágok.
-Ha örökre elzárta őket, hogyan sikerült kiszabadulniuk?-csak nekem nem áll össze ez a kép? Ha örökre, akkor még most is ott kellene lenniük, nem? De komolyan, ha én bezárok valamit, akkor az ott marad amíg én ki nem nyitom, nem igaz? A börtön még mindig furcsa hely számomra, hogy pont itt kellett eldugni valamit.
-Itt van az a kő vagy kristály? Tudod hogy néz ki? Ha gondolod segítek keresni.-újabb kérdéseket szegezek neki, bár magam sem értem miért, talán a tudásvágy. Azt is felajánlom, hogy ha azt keresi akkor szívesen segítek neki. Aztán kiszalad a számon egy olyan kérdés, aminek nem is kellett volna megjelennie. "Az angyalok tényleg olyan jók ahogy mondani szokták?" A szöszi válasza abban a pillanatban érkezik is. Kissé megrökönyödök a legelső mondanom, hogy semlegesek lennének az angyalok? Ezt én kötve hiszem. Mégsem szólok most közbe, végig hallgatom amit mondani szeretne a kérdésemre. Vissza kérdez, egy percig feszülten figyelek, ez most beugratós kérdés lenne?
-Szerintem minden angyal jó a maga módján.-nézek a szemébe s őszinték szavaim. Nincs megmunkálva, még csak nem is gúnyosak.
-Látsz arra esélyt, hogy egy démon ne csak rossz lehessen?-a kérdést magam miatt teszem fel, szeretném tudni, hogy az ahogy most érzem magam, amit most tudok produkálni...
-Mi a jóság?-akkor most már tisztázzuk le ezt is, hátha kicsit jobban megértem a mostani csatározó énjeimet. Vajon a démonok tudnak változni? Ha ilyen milyen szinten? Ha lenne annyi merszem ezt a kérdést is feltenném, több okból is. De még félek, önmagammal hadilábon állni nem a legszebb végzet.
-Tudnál rajtam segíteni?-a kérdést, értse bárhogy is, teljesen konkrétan a témához fűzve tettem fel, hiszen jól jönne egy két olyan szó, ami talán helyre teszi a bennem dúló káoszt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 21, 2020 8:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Szelíd mosollyal az ajkamon hallgatom, ahogy orcájáról beszél. Való igaz, hogy barna tincseivel keretezett arcát szabályosan szabták ki egykoron, Atyánk kezének munkáját viseli magán. Hiszen minden teremtmény itt a Földön őt dícséri, tartozzon bármilyen fajba is. Valahol mindannyian egy tőről fakadunk. Félrehajtott fejjel, szemlélem csendesen egy darabig, hagyom, hogy a csend közénk telepedjen két szívdobbanásnyi ideig.
- Valóban az - adok neki igazat, hiszen akár angyal is lehetne. De nem az, hiszen nem ismerem, s egykoron Atyám megáldott azzal a keggyel, hogy minden testvéremet és minden embert ismerhetek. Az utóbbinál sem volt kihagyásom, amíg Gabriel le nem tért a mennyből, hogy éktelen pusztítását elkezdje.
Ám eme történet régi - még ha az én életemben nem is telt el oly sok idő - ezen aggodalmaskodni hiábavaló már. Megtörtént a baj.
- A pokol hét hercegének egyike - vonom fel elismerően a szemöldököm, félelem mégsem költözik íriszeimbe. - Vagyis, esetedben az egyik hercegnője - Ismereteim között kutakodok, hogy vajon mit tudhatok a démonról. Egyszerre túl sokat és keveset.
Ha nem hinnék a sors akaratában, akkor még azt is mondhatnám, hogy találkozásunk véletlen. Azonban tudom, hogy soha, senkivel sem találkozunk csak úgy, Atyánknak mindenkivel célja van. Minden embert, démont, angyalt, okkal sodor az utunkba.
- Nem vagy egyedül azzal, hogy nem emlékszel rájuk - mosolyom továbbra is szelíd, kedves. Nyugodt vagyok, hiszen nincs okom nem annak lenni. Zavartsága ismerős, egykor engem is körbejárt eme érzés. - Úgy hírlik, hogy egykor egy démonnő hált egy leviatánnal, a kígyóval és abból született nyolc gyermeke. Ők a leviatánok, ám valamikor a középkor idején oly hatalomra tettek szert, hogy Atyám kénytelen volt őket elzárni, egy ládába. Örök rabságba kényszerítette őket, mígnem ki nem szabadultak. A trükk az egészben, hogy minden lény emlékét kitörölte róluk, mintha soha nem is léteztek volna - felelek kérdésére röviden, tömören. Ez az egyetlen, amibe jó vagyok. Válaszokat adni oly kérdésekre, amikre más nem tud válaszolni.
- A leviatánok olyan mágiát ismertek, amit még mi magunk sem ismerünk. Még nem tudom, hogy mit tudott az a kő, az a kristály, amit egyikük ide helyezett, viszont az embereket őrültté tette. Egykor emiatt épült eme börtön, majd épp emiatt is zárták be. Lelküket gyűjtötte talán - vonom meg a vállam. Túl sok kérdőjel van a leviatánok nyomán, sok esetben még magam is csak tippelni tudok.
- Alaptermészetünk leginkább semleges. Megtesszük, amit Atyánk kér, parancsol tőlünk, akkor is ha az kegyetlen, de akkor is ha az jóságos - mosolygok rá továbbra is kedvesen. - Nem lehet valami csak jó és csak rossz, mindkettőből kijutott mindenkiben. Erre a legjobb példa talán fivérem, Gabriel és a követőik. Őket jónak gondolod? - hajtom enyhén félre a fejemet. Tudnék még példákat felsorolni, démoni oldalról is, mégsem kívánom Abaddon nevét felemlegetni.
Ez már túl veszélyes lenne ránk nézve.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Alcatraz - Page 2 GadHg7Q
Alcatraz - Page 2 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
832
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 6:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Ophilia & Belphegor


M
ég ilyet... Furcsa és abszurd ez a helyzet. Agyam egy eldugott szegletében jövök rá, hogy nem ő az első angyal akit most látok. Hiszen Beliallal már lovasítottunk tollast, de annak már több éve is. Nem is értem honnan jött a gondolat, hogy a szöszi az első. Valami nagyon nem kerek az én fejemben, nem is valami, hanem valaki. Ahh k*ssolj végre el! Tehát, követem a fekete szárnyakat a börtön felé, egészen a pice lejáratig, ahol viszont már felhívom magamra a figyelmet. Csak egy apró kavics amit ledobok felé, várom, hogy reagáljon és megtörténik a csoda, bár mintha ráijesztettem volna. Pedig integetek. Nagyon cuki vagyok. Köszön és figyeli ahogy elindulok felé. Aztán már kérdez is. Ekkor jövök rá, hogy fogalma sincs hogyan kerültem ide.
-Jól gondolod, bennem semmi angyali nincs, hacsak az arcom nem, de... Ez mellékes.-vonok vállat mellé érve és figyelem ahogy halovány fénye tova tűnik. Mosolyognom kell, bár nem értem miért. Bemutatkozik.
-Belphegor vagyok.-felé lendül kezem, mint az emberek ha bemutatkoznak, kézfogásra invitálom, remélve, hogy elfogadja. Csendesen hallgatom ezt következő szavait, a börtönről mesél és az emberekről. Zavart lesz a tekintetem, valójában nem értem miért mondja ezt el nekem. És még mindig nem értem, hogy egy angyal mit keres itt?
-Leviatán?-kérdezek vissza, kb mint egy fél őrült, lehet hogy már idősnek számítok, de ez a rész valahogy nem illik a képbe. Túlságosan csőlátásom van egy ideje és a külvilág mintha kezdene megszűnni számomra. Vagyis, inkább bezsugorodik a New Orleans-i kis házba, ahová nemrég költöztem. Ahonnan kénytelen voltam "kirándulni" menni, mert beleőrülök a saját agyam pörgésébe, a folyamatos miértek keresésébe.
-Miért támadtak meg pont egy börtönt?-rendben, nem tűnök el én teljesen a gondolataim bugyrában, de nagyon húznak lefelé. Vajon meddig tudom ezt ép ésszel kibírni?
-Az angyalok tényleg olyan jók ahogy mondani szokták?-teszek fel egy teljesen nem ide illő kérdést, de még magam sem tudom, hogy miért kérdezem. Valami okot kell találnom arra, hogy megtudjam miért változom.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 12:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Gondolataimba merülve elkövetem azt a hibát, amit nem kellene: nem figyelek oda a környezetemre. Nem figyelek egyszerűen oda és hagyom, hogy a gondolataim teljesen magával ragadjanak az átélt emlékek, a táncé. Majd egy másiké, mely az én részemről újra csak nem olyan kecses, ám az ő részéről annál inkább.
Akaratlan a keserű nyál, mely az emlék képe idéz bennem. Fejem egy pillanatra hajtom le, ahogy a pince felé veszem az irányt. Az első pár lépcsőfok után, angyali fényemmel világítom meg a teret. Nem túl erősen, hiszen akkor épp a részletek lennének azok, melyeket nem igazán vennék észre. Holott épp azokat kellene. Amiket a leviatán rejtett itt el, oly ügyesen.
Miért nem emlékszem rájuk? Miért akarta Atyánk, hogy emlékeink elhalványuljanak róluk? Mi volt ezzel a célja? Ő semmit sem tesz ok nélkül, ezt tudom. De mi… Mi lehetett? Láttam őket, érintettem őket, mégsem értem. Ám szeretnék erre rájönni. Rájönni, hogy kik ők, milyen szerepet foglaltak el a történelembe és legfőképp, mi az, ami róluk szól, amik ők tettek.
Messzire mégsem jutok az utolsó lépcsőfokról lépek le. A falak körülöttem nyirkosak, a doh szaga befurakszik orromba, fintorba rántja arcomat. Szinte érzem, ahogy a hőmérséklet folyamatosan esik, karomon felállítja a szőrt. S ez a nyirkosság, befurakszik bőröm alá, megtelepszik ott és olyan érzés, mintha nem akarna engedni.
Egy kődarab hull le mellém, ám nem a plafonról, iránya nem arról árulkodik. Félig fordulok csak hátra, halvány derengő fényben jelenek meg, szárnyaim a falhoz simulnak. Érzem, ahogy tollaim végét nyaldossa a hűvös érzés. Egészen a tövekig elér ez, mely hirtelen készteti őket, hogy megrázkódjanak, a szélrózsa minden irányába álljanak és csak nagy erők árán, több szívdobbanás kell ahhoz, hogy újra hátamhoz, szárnyaimhoz simuljanak a fekete tollak.
- Szia - felelem könnyedén, ahogy felnézek a lépcsőre és egy nőt pillantok meg, ahogy guggol és integet nekem. Némán figyelem, ahogy elindul irányomba.
- Én könnyedén jutok ide, de te? Nem angyal lennél - állapítom meg hiszen emlékeim nincsenek róla, melyekbe már nem vagyok olyan magabiztos. - Ophilia vagyok - mutatkozom be, szelíd hangon, s nyugodtan állok ott, vele szembe.
Fényem hagyom, hogy lassan hunyjon ki, a felszínről betöltő világosság az egyetlen, mi támpontot adhat nekünk.
- Az Alcatraz mindig is egy különös hely volt. Az ide bezárt rabok egy idő után teljesen megőrültek és soha senki nem értette, hogy miért. Pár hónappal ezelőttig - döntöm enyhén oldalra a fejem. - Gondolom hallottál, a leviatán támadásáról - hajtom enyhén oldalra a fejem és szelíd mosollyal az ajkamon figyelem a nőt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Alcatraz - Page 2 GadHg7Q
Alcatraz - Page 2 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
832
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 15, 2020 8:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Ophilia & Belphegor


N
em igazán tudom mit keresek erre, nem értem miért kellett kiszakadnom a megszokott rutinból. Magányra vágyom. Belial mellett most minden egy nagy adag káosz! Megint San Franciscoban vagyok, kell pár nap, míg elintézem amit akarok. Vagyis amíg kitisztul a fejem. Nem értem magam, görcsben van a gyomrom és a fejem... Na a mikulás lista vezetése lehet ekkora káosz, mint ami odabent van. Nem térek napirendi pontra a dolgok alakulását illetően. Fogalmam sincs hol vagyok, bolyongok a városon kívül. Miért én? Ez nem volt a szerződésben mikor felvett maga mellé a nagy Viszály. Ennyire összezavarni valakit... Bűn! Azt hittem még egy kicsit kihúzhatom a dolgokat, hogy nem kell majd színt se vallanom, nem fogja megtudni mi uralkodik szénfekete szívemen... Homlokom árnyékba borul ahogy haladok az úton, felnézve pedig nem látok mást, csak a virító napot, mintha kiröhögne. Még ő is. Egy démon tele érzelmekkel. Blöa, hánynom kell magamtól! De valahol mégis jó... Valami más, nem tudok eltekinteni e fölött. Egy éteri alakot látok meg magam előtt. Méterekkel lőrébb jár mint én. Ki lehet? Felcsigázza fantáziámat, vonz magához, hát követem Őt. Az épület felé halad, szárnyai a földet érintik. Angyal! Furcsa így látni, eddig talán Sophie volt az egyetlen akit szárnyakkal láttam, de ő félvér. Nem szándékozom bántani, inkább csak ismerkedek a helyzettel. Nyilván van nálam védőeszköz, mint mindig, a kis tőr amit még Belialtól kaptam, valamikor régen. Mennyi minden köt már hozzá, csak nem hétezer éve együtt... Sok, de mégis olyan közeli az élmény, mikor legelőször kerültem színe elé. Akkor még egy hebrencs fiatalnak számító démon voltam. A referenciám pocsék volt, de valahogy mégis bekerültem az Éjszaki régió "udvartartásába". Haladok a szőke angyal nyomában, tisztes távolból, de ha észrevesz nem fogok bujkálni. Ám nem vesz észre, mintha cél irányosan haladna a pince felé. Megállok egy pillanatra, oldalra döntött kíváncsi buksival figyelem ahogy elindul lefelé. Megvárom míg feje búbja sem látszik már, csak akkor indulok utána. A lépcső tetején megállok, felveszek egy követ és ledobom felé. Nem őt célzom, talán lábai mellett pattanhat egy utolsót, mielőtt tova gurul. Ha visszanéz honnan is jött a kis "lövedék", én a lépcső tetején guggolva integetek neki.
-Halihó! Mit keres egy angyal erre felé?-tekintetem érdeklődő ahogy felállok és elindulok lefelé hozzá a lépcsőn. Egyik láb a másik után.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
773
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 15, 2020 7:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Vonz ez a hely. Van egyfajta elemi ereje, mely értem kiált, nem csak most. Már régóta. Ám hiába térek újra és újra nem találok semmit sem, ami arra utalna, hogy itt több minden van, mint amennyit eddig találtak itt. Mint amennyit mutatott magából.
Magam sem értem a megrögzöttségem, ahogy a felrepedezett beton között sétálok, újra. Szárnyaim mögöttem omlik a porba, vékony csíkot húz magam után, ahogy haladok előre. Jártak itt előttem, újra csak, most mégis üresnek tetszik a hely. A por vastagon ül meg mindenen, a szél próbálja tovavinni, de csak többet hord az egykori zárt térbe.
A tenger felől kósza szellő süvít végig, hajam borzolja. Rakoncátlan tincseim a fülem mögé simítom.
Mélyen szívom le a sós tengeri levegőt, arcom egy pillanatra a nap felé irányítom. Sütkérezek benne, még ha sokáig nem is tehetem meg. Egy újabb szellő hideg szelet hoz, a nap elé sötét felleg kúszik. Zöldesbarna íriszeim az égre emelem újra. A baljósletú felhő mégsem kelt bennem rossz érzéseket.
Sötétséget jártam meg saját magamba, a viharfelhők mégis közelednek és nem csak szó szerint. Átvitt értelembe is.
Tudom, hogy van itt, valahol, valami még. A föld alatt, Alcatrazba. Mégsem értem, hogy miért nem látom át a helyzetet. Mikor történt volna? A leviatánokkal lenne az is még kapcsolatos azért nem emlékszem? Vagy egészen más dolog miatt?
Lassan haladok előre az egykori udvaron, hogy a nyitott vasajtót elérve újra belépjek a helységbe, melyen tető már aligha leledzik. A nap sugarai most mégsem világítják meg az egykori börtön szabad terét.
Lelki szemeim előtt felvillan, ahogy pár hónappal ezelőtt Don tanított a kardforgatás művészetére. Emlékeimből hamar idézem ide, akkori táncunkat, mely az ő esetében kecses, az enyémbe esetlen volt minden mozdulat.
Mégis amilyen gyorsan jött az illúzió úgy is engedem el. Kezem szívemre helyezem, akaratlan a meleg, szelíd mosoly, mely az ajkamra költözik.
Lépteim újra a pincelejárat felé irányítom, folytatom az utat, melyet nem először járok meg. Mindig sikertelenül, mert képtelen vagyok egyelőre rátalálni a titok nyitjára.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Alcatraz - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 11, 2019 8:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Alcatraz - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
332
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 26, 2019 1:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


The Ark and the War
Michael & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Broken Crown »
A dohos, ódon falak sok mesét tudnának ha valaki szóra bírná őket. Sokat látott sziget ez, az emberi faj találékonyságának egyik igen jó példája. A tökéletes börtön. Áramlatokkal körülvett szikla, az öböl közepén, karnyútásnyira a város látképe, hogy hiú ábrándot csepegtessen nap mint nap az ide száműzöttek elméjébe. Ily közel, s még is mily távol, szokták volt mondani. Rozsda marta rácsokkal szegélyezett folyosó, a felettem lévő ablakokon beszűrődő napfény szakaszonként mutat utat s világítja meg alakom az egyébként sötét helyen. Egy egyszerű megérzés vonzott ide, megannyi hely lehet ideális a magányt kereső számára. De ha ismerjük az illetőt akkor szűkíthetjük a kört, s tán szerencsével járunk. Bár lássuk be, a szerencse az melyre most kevés időt pazarolhatunk. Sok forog kockán, pontosabban Minden. Egyre mélyebbre hatolok a beton s tégla épületbe. Az öreg folyosók itt ott már megtörtnek hatnak, repedéseik mint idős arcon a ráncok. Belőlük helyenként lomha vízcseppek hullnak alá, mintha csupán könnyek lennének a megfáradt arcon. Igazán festői és találó helyszín a magányt szimbolizálva.

Lépteim zaja visszaverődik az üres falakról, csak úgy mint a hang mely vélhetően hozzám szól. Ugyan ki máshoz szólhatna egy elhagyatott helyen nemde? Parányi mosoly ül orcámra, egészen apró, szinte észrevétlen a hangot nyugtázva. Felé fordítom tekintetem, a sötét némileg nehezíti az egymás azonosítását. De a vonások felismerhetőek. Találkoztunk már, mondhatni harcoltunk egymás ellen a múltban s egymás oldalán is, nem is oly rég, mikor azok a lények támadták a várost. - Udvarias, de szükségtelen a magázódás. - Kezdem rögvest visszadobva a ladbát, orcámon megtartva azt az apró mosolyt, mely tán nem is látható, csupán arcomnak ad enyhült, magabiztos küllemet. - Való igaz, mikor legutóbb találkoztunk a városi harcban, még a Pusztítás voltam. Azóta már új erőre kaptam, immár én vagyok a Háború. Abaddon, ha így ismerősebb. - Bizonyosan találkoztunk a múltban, hallott már rólam, hiszen jómagam is kellően idős vagyok már s kellően magas rangban voltam, hogy ismerős lehessen a nevem ez által lerövidítve a ki vagy Te? és ahhoz hasonló általában felesleges kérdéseket. Figyelem egy ideig, hagyom hogy meglelje elméjében a megfelelő rekeszt. Aztán ha sikeresen azonosít be akkor rövid bólintással folytatom. - Mondanám, hogy sajnálom, hogy megzavartam magányod, de nincs így. Az időnk véges, szükség van minden erőre. - Mi másért jönne bárki egy elhagyott szigetre mint magány miatt? Én magam is így tettem mikor is feltűnt a szőke angyal. Alátámasztva mondandóm már folytatom is, egyenest a közepébe, semmi felvezetés. - Néhány társad a sötétség oldalára ált, pontosabban megfertőzte az elmélyüket. Ramiél, s Ophilia, Cassaelt már kiszabadítottuk, Phanuel s a Vadász, Wallenberg segítségével. Remélem épp azon ügyködik most Cassael, hogy visszatérítse Ophiliát, másként mind elbukunk. Ő tudja, hogy győzhetjük le Amara-t. Legalább is remélem. A Háború erejét megszereztem, mert úgy tudom szükség van a lovasok s az arkok erejére, hogy visszaküldhessük oda ahonnan jött. Ezért vagyok itt. - Regélem el monológom, röviden tömören. Újabb szünet, hagyom, hogy eméssze a hallottakat. Meg persze, hogy egyáltalán hisz e nekem mint démonnak. Szinte biztos vagyok abban, hogy nem, de ez majd a jövő zenéje.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




The War & The Ark
Abaddon&Michael
"I take random inspiration from everywhere."


Lábaim hangtalanul érnek földet és szárnyaimat szinte egyből el is rejtem. Alcatraz. Nem tudom pontosan miért lett a kedvenc helyeim egyike. Talán azért mert nem volt itt senki rajtam kívül és olyan volt mintha az irodámba vagy lakrészre zárkóznék be, de mégis más volt. Friss levegő, kék ég, napsütés. Idejét se tudom annak, hogy mikor volt utoljára napja annak, hogy közvetlenül érte a bőrömet nap és nem az ablak üvegén keresztül.
Hosszú léptekkel kezdek el sétálgatni a szigeten, figyelem a repkedő madarakat, a kihalt, lepusztult majd feltámadásba lendülő növényzetet. Ilyen voltam én magam is. Vagy mint egy főnix. Saját hamvaiból kel új életre.
Végül a romos, leharcolt beton és vas rengetegbe vetettem magam, felfedezni jöttem, megtalálni önmagam amit elvesztettem. Igaz az állapotom napról napra javul, már csak minden második nap szükséges alkoholhoz nyúlni, csak minden második órában ugrik be egy-egy emlékfoszlány. Talán végre sikerül túltennem magam az elvesztésén és azon, hogy képtelen voltam és vagyok megmenteni. Démon lett én pedig Angyal vagyok ráadásul Ark…
Jobb kezemmel a falat simítom ahogy haladok előre és próbálom felidézni milyen lehetett ez a hely régi, eredeti pompájában.  Ha jól emlékszem, ami már krédéses akkor egy börtön lepusztult, leigázott falai között sétálok.
Ahogy haladtam előre egyre sötétebb és sötétebb lett én magam pedig kezdtem elveszni gondolataimban. Túl nagy volt a csend, túl sok időm volt gondolkodni, emlékezni. Pánikroham szerűen tör rám a hiánya. Levegő után kapkodva dőlök háttal a falnak miközben a plafonra emelem tekintetem. Végül a roham pár percesre sikeredett, de egy nagy sóhajjal sikerült lezárnom. Viszont még mielőtt tovább indulhattam volna léptek zaja törte meg a csendet. Lépteké melyek nem az enyémek voltam hiszen mozdulatlanul álltam percek óta. Összevontam szemöldököm érdeklődve majd a hang felé pillantottam. Nem tudtam ki lehet és miért van itt, de úgy éreztem kötelességem kideríteni. Így sarkon fordulva elindultam abba az irányba ahonnan hallottam a zajt.
Pár perc elteltével egy alak körvonalai rajzolódtak ki előttem majd ahogy közeledtem az arca is kezdett. Egy férfi volt az s első ránézésre olyan volt mintha keresne valamit.
- Khm - köszörültem meg torkomat jelezve ezzel, hogy társasága akadt. - Maga meg kicsoda? - vonom kérdőre köszönés és egyéb formalitást mellőzve mintha enyém lenne a lepusztult sziget.





NOTES:  sunyilapos  sunyilapos  

❈ NuNu ❈

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Abaddon


Alcatraz - Page 2 Tenor
☩ Történetem :
☩ Reagok :
332
☩ Rang :
Lovas, a Háború
☩ Play by :
Cam Gigandet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 28, 2019 6:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


The Ark and the War
Michael & Abaddon
──────────── ────────────
« Szószám; - • Zene; Broken Crown »
Sirály falka rikkant az öböl felett. Szárnyaikat tárják, úgy vitorláznak a szakadatlan szembe szélben mely a nyílt víz felől ostromolja szüntelen az öblöt s annak közepén a kicsiny szigetet melyet nemes egyszerűséggel Sziklának neveztek. Találó, s kellően sokat mondó név egy ilyen helynek.

Nem először nevezem meg úticélomnak a magányos szigetet. De ezúttal nem elmélkedés, avagy gyakorlás iránti vágyam vezérel. Ezúttal más a cél. A szőke angyal lelt itt rám legutóbb, hogy fegyveres tudását erősítse általam. Azóta nem láttam Őt, s tán már nem is fogom ha Cassael valóban megleli a módot a visszatérésre a fény felé a sötétségből. De ez egy másik történet. Az ok amiért most épp a sziget felé veszem az irányt, már egy újabb lépés a cél irányába. Amara, ereje vélhetően napra napra nő, ha hihetünk a szavaknak. S nem feltétlen kell hinnünk nekik ahhoz, hogy biztosra menjünk s felkészüljünk minden eshetőségre. S én magam éppen ezt teszem. Szóbeszédeket s egyszerűjózan észt követve döntöttem a Szikla mellett. Meg persze a jó helyeken feltett megfelelő kérdések is sokat segítenek a démon fiának, hogy célba találjon. De természetesen az sincs kizárva tévedek a célszemély helyét illetően. Ez esetben legalább tettem egy kellemes kitérőt egy, az általam kedvelt helyre.
Határozott léptekkel vonulok a beton platformon mely az üpeletek előtt húzódik. Itt ott már utat talált magának a növényzet s repedésekkel szabdalta az amúgy masszív udvart. A nap még magasan jár, odébb még a sötétedés ideje. A hely még is csendes, csupán a sirályok rikoltanak a távolban az öböl felett vitorlázva. Tekintetem céltudatosan fúrom az épület sötétjábe, egyértelműsítve úticélom. Lépteim arra visznek s alakom hamar eltűnik a beton s fém rengetegben. A folyosók kihaltak, mindig annak tűnnek, de talán itt lelem kit keresek. Egyelőre némaságba vonulva lépdelek az egykori börtön falai, s rácsai közt. Michael, merre vagy?
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6