Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 16, 2020 10:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
A fiatalnak tűnő – de igen csalóka – nő kérdése helyénvaló. Mégis mi oka lehetett volna erre Istennek? Szeretnék erre válaszolni neki, őszintén, a kérdésekre azonban magam sem tudom a választ. Emlékszem a haragra, mely szívtelen mellkasomba lapult, amikor rájöttem, mily módon játszott ki minket. Válaszokat viszont nem találtam. Elvakított saját hiúságom és önteltségem abban az időben. Talán jobb is, hogy akkor nem tudtam rájuk válaszolni.
- Nem tudom, viszont Atyám sose cselekedett meggondolatlanul. Célja volt ezzel – tekintek le a nálam jóval alacsonyabb lányra. – Talán túl erősek, talán olyan hatalommal bírnak, melyre jobb ha senki sem emlékszik. Melyet jobb nem megkívánni – hiszen nem ez lenne az egyetlen hasonló cselekedete. Egykor az emberek életét is így tartotta kézbe. Ha túl nagy hatalom került a kezükbe, egyszerűen elpusztította az arra érdemteleneket. Mire megtanulta, hogy jobb, ha hagyja őket élni, minket pedig tömegével teremtett hozzájuk.
- Nincsenek – nevetem jókedélyűen, szelíd mosolyom mit sem halványul arcomon. – Az emlékekből való kitörlés azt jelenti, hogy minden feljegyzésből is kitörölték. A mennyek irattárosa vagyok, minden, mi a Földön történt valaha én azt láttam és lejegyzeteltem az utókor számára. Ennél részletesebb leírássokkal sehol sem találkozhatnál. Ha voltak is feljegyzéseim róluk, Atyám gondosan kitörölte azokat is – nem tartott neki ez többnél, mint egy csettintés. Valódi hatalmát valójában fel sem fogtuk, sose fogta fel senki igazából. Végtelennek tetsző, erőteljes erő ez, mellyel szembe mi földi halandóknak tűnünk csupán.
- Valóban, de számunkra az idő múlása is máshogy hat, nem igaz? – mosolygok rá kedélyesen, bevárva a nyitott ajtóban, lépteit. Nincs okom nem megbízni benne. Semmi olyat nem tett, amivel kivívta volna. Inkább tűnik egy esetlen, segítségre szoruló démonnak. Ösztönszerűen a gondolat, hogy segítsek neki. Mint bárkinek a Földön, ki bajba jutott valaha.
Mellette haladva feltűnik ujjára simuló karika.
- Kihíváson szerezted tőle? – kérdezem szemöldököm csak enyhén ráncolva. Igyekszem összerakni a képet, hogy miként érthette azt, hogy van jelentősége és hogy a Viszály nem lép vissza. Sose tette, miért tenné meg valaha? Természete ellen vallana.
- Egyszer, de nem jutottam el eddig sem. Épp harcra tanítottak a börtön fő termébe – mosolygok a lányra. Az emlék nem teljesen az enyém, mégis magaménak tudom. Akkor, azzal a sötét énemmel, egyek voltunk. Nem szerettem, hogy azt a rövid kardot fogom a kezembe, nem akarnék ártani, soha senkinek…
Mégis megtanultam forgatni. Tanultam… leginkább csak elsajítottam, hogy ne szúrjam le magam.
- Miért a pokol nem fullasztó? – dobom vissza a kérdést, ahogy a sötétségből kiérve, egy hosszabb barlangi tóhoz érkezünk. Egy vékony útszakasz választja ketté, a falon pedig több rúna is halványan dereng fel. Mintha egykor fluoreszkáló anyaggal kenték volna fel, bár gyanítom inkább egyfajta mágia hozadéka ez.
- Felimsered a rúnákat? – számomra ismeretlenek, nem lehetetlen, hogy démoniak lehetnek. Az út egyenesen a vízen keresztül vezet, a keskeny párkányon, a tó távoli részébe… - De legalább már érthető a víz szag…
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 15, 2020 10:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



Ophilia & Belphegor


F
urcsa az egész sztori. Bár mivel Ophilia angyal, nem is értem mit várok. Nem haragszik Belialra... Jó neki, én sokáig tettem. Sőt, talán örök életére emlegetni fogom a hátra hagyott három évet. Viszont nem is mond semmi jelentőset, csak felajánlja ha annyira érdekel a dolog kérdezzem meg Viszályt magát. Csupán bólintok szavaira, elfogadom, nem fogja elárulni, hogy mi történt. A leviatánok témája túl homályosnak tűnik számomra, de igyekszem megjegyezni minden apró információt róluk. Nyolcan vannak... Vajon voltak többen is?
-Mire volt jó Istennek, hogy kitörölte az emlékeket?-nem igazán áll bele a sztoriba. Elzárja őket, aztán meg kitörli az emlékeket. De életben vannak, szabadon is valószínűleg és most... Amúgy hol is van minden Mennyek Atyja? Hiába érdekel a kérdésemre a válasz, mégsem teszem fel. Frusztrál, hogy ennyi kérdőjel van a témában, ezt pedig én nem szeretem. Jobban kedvelem azokat a dolgokat, amikre a válaszok egyszerűek, akkor is ha a feladat nehéz. A leviatánok kérdése meg... Nos, brutálisan homályos.
-Nincsenek róluk különböző feljegyzések? Mondjuk egy titkos könyvtárban, vagy valami.-rázom meg kissé a fejemet, zavar ez az egész, mintha sötétben kellene tapogatózni. Aztán kitérünk a kényes Belial-Belphi témára is, be kell lássam az angyalnak sajnos igaza van. Mivel nem merek, így valószínűleg majd nem is nyerek. De akkor legyen ez már az én harcom. Csendesen hümmögök egyet miközben a nagy terembe érünk és előttünk az ajtókat lessük. Vagyis én biztosan, mert Ophi már indulna a nyitott felé, csak kb minden mondatommal megállítom. Mint hogy mi van a falon, hol vagyunk és stb. Igazából csupa, csupa jelentéktelen dolog. Újabb két megakasztó mondat halmazomra érkezik felelet.
-A 13. század nem most volt.-jegyzem meg csendesen, de igazából ez teljesen jellegtelen most. Tényleg régi az írás, viszont kicsit viszolygok attól, hogy elinduljunk a nyitott ajtón át, úgy gondolom lehet hogy csapda. Csak félig nyugtat az, hogy Ophilia az erőnket emlegeti, egy angyal és egy démon... A démon aki ki nem állhatja a mágiát. Én Ophi helyében nem bíznék bennem! Mondatára mégis felé lépek, akkor induljunk el, legyen. De ne rójja fel, hogy én nem szóltam már korábban is arról, hogy utálom használni az erőmet. Csendesen, gyűrűmet forgatva lépdelek az angyal mellett, mire furcsa kérdést kapok. Észrevételezte pótcselekvésem. Lesütöm szemeimet és mélyet sóhajtok.
-Csak egy kicsi. De maradjunk annyiban, hogy Belial nem lép vissza a kihívásoktól.-mosolyodom el lágyan, aztán felpillantok a szöszire.
-Te jártál már itt mióta... Amióta történt az a dolog? Vagy most vagy itt először azóta?-érdeklődőn pislogok rá, olyan magabiztosan halad egyébként előre, hogy nem hinném azt, hogy most jár itt először, velem ellentétben.
-Utálom, hogy ilyen nyirkos itt a levegő. Megfullaszt.-borzongok meg és kiroppantom a nyakam. Előkapom a tőrömet és a mellettem lévő falrészbe állítom és ahogy haladunk húzom végig, nagy karistolást csinálva. Remélem nem tévedünk el és nem egy útvesztőbe tartunk.
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 8:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Halovány mosolyom továbbra sem tűnik el orcámról. Figyelem a fiatalnak tűnő, igencsak kíváncsi démont. S rá kell jönnöm, nem árult el neki semmit a Viszály. Vajon miért? A szavaiból az tűnik ki, hogy a bizalmasa. Volt rá oka? Nem, nem tartom magam kiváltságos angyalnak, senki se értsen félre, jelentéktelen vagyok, ám az, ami foglalkoztatja a démont, nem hétköznapi. Nem csak egy angyal segítségét kérne kérnie.
- A megbocsátás olyan radír, amely eltörli a fájdalmas múltat – felelem neki, egy pislogás és egy mélyebb ívű mosoly kíséretében. Felesleges lenne ezt tovább forszírozni, történit, mi megtörtént. Én nem neheztelek a démonra és vélhetőleg az ő életében sem volt ez több annál, mint ami: a maga módján információhoz kívánt jutni. Máshogy is megkaphatta volna.
- Noha nem kért meg rá, de a segítséggel fordulók irányába tartok némi tiszteletet. Azt ajánlanám neked, hogy kérdezd meg őt, biztos vagyok benne, hogy szívesen elárulja – mosolygok rá. Nekem nem tisztem ezt elmondani, ha nem tette, okkal tette. Nem tudom, de nem szívesen mászok bele ezúttal démonok közötti viadalokba. Azokkal is épp elég megbirkóznom, melyekbe eddig beletenyereltem.
- A leviatánokat nem ismerem – bólintok határozottan. – Atyám kitörölte mindenki emlékeit róluk. Nem tudom, hogy mit tudnak, hogy mire képesek. Így természetes, hogy bizonytalan vagyok a témát illetően – a tudás hatalom, ám a nem tudás nem bátorít arra, hogy túl magabiztosan viselkedjem. Eme téma körül is óvatosan kell sétálgatnom, mint oly sok körül. – Igen, életben vannak – válaszolom meg egyszerűen a kérdését. – Nyolcan vannak összesen – és fogalmunk sincs, hogy mire képesek, hogy miként lehet őket megölni. Hogy mi hozta őket a világra és hogy mi a céljuk.
Semmit sem tudunk és ez ijesztő lehet. Ráadásul az utóbbi időben senki sem hallott felőlük és ez ijesztő is lehet.
- Vizuális? – kérdezek vissza szemöldököm lágyan ráncolva. Figyelmesen hallgatom a válaszát, s csak halkan hümmögök hozzá. Egy darabig értetlenül pislogok rá, hogy aztán figyelmem újra az alagútnak szentelem. – Érdekesek vagytok, ti démonok. Szívügyekben ezesetben lehet, nem a legjobb teremtményhez fordultál. Alapvetően az angyalok nem éreznek semmit – tekintek rá. – Nincs lelkünk, így érzéseink sincsenek. Természetesen a materiális világ hatással van ránk – de ez még nem jelenti azt, hogy amit mi érzünk az valós lenne, hogy tudnánk, hogy mik is a valódi érzések. Megtanulhatjuk, ám ez csak ennyi marad, semmi több. Szomorú valóságunk ez, nem több.
A teremben érő magyarázata mégis több tekintetben is zavaros.
- Épp te teszed viszonzatlanná – tekintek rá komolyan. Belial megbízik benne, még ha nem is az érzelmek terén és etekintetben épp a mellettem álló démonnő az, aki nem teszi ezt meg. Figyelmem azonban mégis már az elénk táruló látványra fordítom. Érdekes, ami itt történt.
- A leviatánok valamikor a 13. században haltak ki, vagyis tűntek el. Ha előtte helyezte ide a csapdáját, akkor a vándor nem fejez ki mást, csak utazót, akkor nyelvezetben. A dialektus is réginek tűnik – felelem. Valódi szöveg, nem hamisítvány. Hogy csapda is lehet?
- Addig mégsem tudjuk meg, amíg nem megyünk be rajta. Egy démon és egy angyal járja az utat, kettőnk erejével baj nem történhet – felelem végül, halovány, szelíd mosollyal az ajkamon. – De természetesen megértem, ha te vissza kívánsz fordulni – várok pár szívdobbanásnyi időt, majd elindulok. Nem áll szándékomban elhagyni ezt a helyet, remélem, hogy ezúttal találok valamit, bármit. Akármit, egy jelet, bármit.
Ha egyedül, akkor úgy indulok tovább, neheztelni a nőre nem fogok. Ám ha kapok társaságot, akkor sem leszek bosszús. Ujjainak mozgására mégis felfigyelek.
- Van jelentősége a karikának? – kérdezem kíváncsian, noha meglehet, hogy erre ezúttal nem fogok választ kapni. Persze a kérdést csak akkor teszem fel neki, ha velem tart.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 2:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



Ophilia & Belphegor


K
issé bosszant csak a tudat, hogy van amiből kimaradok, hogy az információ áramlása hiányos. Hát Belial ezért még tutira kapni fog, az hétszentség! Ophi elmond pár dolgot, azt még megértem, hogy nem tartja pontosan számon, hogy mikor találkozhatott Démonommal, de elárulja még azt is, hogy kérdésekre felelt neki.
-Azért azt elmondhatjuk magunk között, hogy ez nem csupán kérdezz felelek volt. Igaz?-sandítok az angyalra, mert feltételezem, hogy Belial talán nem is bánt kesztyűs kézzel vele. Hiszen angyal... És elég csak Raguelre gondolnom... Biztos vagyok benne, hogy Ophilia-t sem megnyerő mosollyal fogadta.
-Mire volt kíváncsi?-teszek fel még egy kérdést mielőtt témáinkkal tovább haladnánk. Érdekel, hogy milyen lényekre gondol pontosan a Szöszi, el nem tudnám képzelni, hogy mi folyt itt. Egy apró mondat részt ragadok ki a monológból "elpusztítani őket szinte lehetetlen, de nem teljesen", szóval akkor mi is van igazából? Kissé értetlenül nézek rá, nem igazán értem, most akkor veszélyesek, vagy sem? Legyőzhetőek vagy mégsem.
-Eléggé bizonytalan vagy a témát illetően.-jegyzem meg, de egyáltalán nem gyúnyolom őt, csak mint tényt mondom ki. Elég nehéz úgy lavírozni egy témában, hogy csak egyik fél sejt valami választ, de azt sem biztosan. Eddig annyira nem foglalkoztatott ez a téma, de most hogy Ophilia-val beszélünk róla, szeretnék még többet megtudni, csak épp kérdéseimet nem tudom feltenni rendesen.
-A leviatánok életben vannak?-teszek fel egy apró kérdést, valahogy nem tűnik szakszerűnek, hogy akik a homok alatt rejtőznek egybe függenének Amara utódaival... Nem is értem, a fejem is megrázom, kezdek belezavarodni a dologba. Ki kinek a honnantól hová?! Az én kényes témámat érintve inkább a nyakam is behúzom. Mégis, az angyal olyan válasszal rukkol elő, hogy hatalmasra nyílnak pilláim. Kuncogni kezdek, aztán már nevetek.
-Remélem vizuális típus vagy...-kezdek bele két kacagás közepette.
-Képzeld csak el Viszályt, ahogy hozzádörgölőzve szeretgetem, ölelgetem meg ilyenek. Szerinted hány percig bírná ki?-azt már nem merem hozzá tenni, hogy közben milyen becenevekkel illetném szegény démont, de ami a fejemben kavarog attól csak még inkább nevethetnékem támad.
-Drága arany szívem, úúúgy szeretlek, annyira jó ölelgetni téged Macikám...-afektálok gügyögve mégis és közben fél karommal át ölelem magam, mielőtt újra el nem kap a nevetés.
-Hát nyilván örülne neki ha nem fojtanám el.-fejezem be végül összeszedve magam és abba hagyom a vihorászást is, mert rájövök hogy mit is mondtam ki az előbb. Elkomorodok, az odáig rendben van, hogy nem közömbös számomra a démon, de hogy szeretem és ezt ilyen formában ki is mondtam... Egy pillanatra lefagyok saját magamon. A nagyobb terembe érve megregulázom a fejemet és igyekszem összpontosítani a dolgunkra, de még mindig akad ezzel kapcsolatban egy két megjegyezni valóm. Ám az angyal köti az ebet a karóhoz, miszerint a bennem dúló káoszt csak Belial tudná kibogozni. Egy kérdést is kapok tőle, ennek hatására csak még jobban elkomorodok. "A bizalmas, megnyílik neked, elmondja a dolgait, te miért nem teszed?" Ezt kérdezi s én már tudom a választ is rá, de félek kimondani, ha kimondom akkor igazzá válik és ezt nem akarom.
-Félek, hogy viszonzatlan a dolog.-akaratlanul is kicsúszik a számon, kissé megereszkednek vállaim, nem hiszem, hogy kibírnám az elutasítást... Semmiben sem szerettem, talán pont ezért akartam annyira, hogy engem válasszon, mert utáltam a tényt, hogy nem talál alkalmasnak rá. Kicsit talán még számítónak is tűnhet, de végül is... Azóta talán, de csak talán tettem is valamit, hogy rájöjjön nem volt igaza. Végül szemeim felfedezik a helyet, a két ajtót előttünk, amiből az egyik nyitva van, Ophilia azt mondja már nincs szükség az én fényemre, az egyik fáklyát hívja magához az én kezemben pedig kihúny a tűzlabda. Felhívom figyelmét a fáklya mögötti írásra is, melyet ő folyékonyan fel is olvas.
-Milyen vándorok?-kérdezek rá hirtelen, mikor a nő azt mondja megoldották a talányt.
-Csapda is lehet a nyitott ajtó.-közlöm miközben mellé lépek, válla fölött pislogva be a nyitott ajtón. Furcsa érzésem van, ezt pedig egy kérdés formájában meg is osztom a Szöszivel. Bár ő azt mondja nem érzi magát furcsán, nekem mégis inkább menekülni lenne most kedvem innen. Kicsit bosszant a tény, hogy ennyire mélyen is vagyunk, jobb szeretek mostanában a friss levegőn lenni mióta a kapuk bezáródtak. Ki tudja ugyanis nem-e omlik ránk a folyosó... Amilyen nyirkosak a falak... Bosszantó! Megszokott pótcselekvésként nyúl jobb kezem a balhoz, hogy a kis ezüst karikát forgatni kezdjem ujjamon. Már annyira hozzám nőt... És mióta Belial hivatalosan is engedélyt adott arra hogy hordjam... Szinte folyamatosan piszkálom ha nem találom a helyem. Kicsit olyan így, mintha mindig velem lenne.
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 02, 2020 4:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Fejem továbbra is enyhén félrehajtva szemlélem szelíd mosollyal az ajkamon a fiatalnak tetsző démont. Évezredek óta létezhet ő maga is, mégis a naiv, kislány külső mindenre enged következtetni csak arra nem, hogy egy démon lakozik benne.
- Jó ideje volt már annak, magam sem tudom. Számunkra, angyaloknak, teljesen máshogy telik az idő. Ami az embereknek évek, mi azt napoknak éljük meg - rázom meg a fejem. Nem hazudni kívánok neki, egyszerűen tényleg nem tudnám megmondani, hogy mikor történt ez. - Kérdéseket tett fel, én pedig válaszoltam neki, a legjobb tudásom szerint - mi lássuk be, az akad. Csak épp azon kérdéseit nem tudtam megválaszolni, senkinek sem tudnám.
Nem tudom, hogy Amarat miként lehet legyőzni. Nem éltem még akkor és nem láttam, hogy miként tették. Az arkok… Az eredeti nyolc, ők tudhatják csak és jóatyám.
- Nem fáradnak el. Nem éhesek, nem szomjasak és mennek előre, elpusztítani őket szinte lehetetlen, de nem teljesen. Azt kell, hogy mondjam, hogy igen, azok voltak. Azt hiszem elpusztították őket. Csak azt nem tudni, hogy mennyi hasonló rejtőzik még a homokban - talán már egy sem, talán több is.
A leviatánokkal kapcsolatban még mindig túl sok a kérdőjel és nem tudom, hogy mikor fogunk tudni rá valódi válaszokat kapni. Talán már soha, talán kellenének ők is hozzá. Túl sok a változó ebben a képletben és ez a része nem igazán hagy nyugodni a dolgoknak.
Végül pedig elindulunk, az egyszerű kérdés pedig elhagyja az ajkaimat. A válasz valahol mégis meglep. Mégsem teljesen, egy kék szempár jelenik meg előttem. Halovány csak a mosoly, amit megengedek magamnak.
- A törődésbe még senki se halt bele igazán. Bár tény, nem éppen az egyike a démoni erényeknek - nevetem el magamat. - Érzéseinkkel nehéz megbirkózni, főként, ha olyanok járnak körbe, melyek eddig ismeretlenek voltak számunkra. Mégsem szabad őket elfojtani, a legtöbb kárt azzal tesszük, én legalább is így vélem. Ha megismered, tudod irányítani, befolyásolni és kevésbé ártasz vele másoknak - ezt még az emberektől tanultam. A legtöbb hibát az vétette, akaratán kívül, ki érzéseit elfojtotta. A démonok azok, akik a legközelebb állnak az emberkhez.
Látom, ahogy rám pillant, láthatja az én nyugodt arcomon, hogy nem hazudok neki. Nincs miért, nem tett semmit, amiért megtegyem. Túl sokáig csaptam be az embereket, démonokat, saját testvéreimet. Többé nem szeretnék erre az útra lépni.
A terem közepére sétálok, egyelőre a két ajtót - az egyik nyitott - személem és a köztük elterülő szavakat.
- A káoszt a legjobban maga a Káosz látja át - fordítom mosolyogva tekintetem rá. - Ő az, aki a legjobban tudja, hogy miként működik, honnan ered, milyen fonalakat vesz fel. Ő az, aki a legjobban kibogozhatja neked, főként ha, elmondásod szerint szimbiózisban éltek. Te nem akarsz neki ártani, ő pedig vélhetőleg megszokta, hogy te vagy a bizalmasa, nem igaz? A bizalmas, megnyílik neked, elmondja a dolgait, te miért nem teszed? - kérdezem tőle őszintén. Nehéz úgy megbízni valakiben, ha nem viszonzod ezt az érzést. Vélhetőleg a Viszály megtette, amikor bizalmasául fogadta.
- Az egyik ajtó nyitva - bökök állammal afelé. - Talán arra mentek egykor, akik felfedezték ezt a területet - de hogy hol vagyunk? Fejem felfelé fordítom. - Az Alcatraz alatt - felelem egyszerűen A tenger alatt? Az is lehetséges lehet már.
Tovaindulok az ajtó irányába.
- Nem - rázom meg a fejem és telekinézissel hívom magamhoz az egyiket, hogy a kezembe véve, haladjak vele tovább. Hangjára mégis megállok. A fáklya mögötti részt szemlélem a kopott írást.
- Üdvözöllek utazó - olvasom a latin nyelvű szöveget. Amikor San Francisco épült már alig használták ezt a nyelvet, ez jóval régebbi… - hallgasd az időtlen szavát és old meg a talányt… Hangod hallasd vándor és én az utat előtted feltárom - olvasom folyékonyan az ismert nyelvet. Azt hiszem, Atyám áldása, hogy a föld minden nyelvét ismerem, de ezzel talán Belphegor sincs másként.
- Úgy érzem, a vándorok ezt megoldották - bökökk fejemmel a nyitott ajtó irányába. Kérdésére mégis megrázom a fejem. - Nem, miért, baj van? - állok meg előtte, még mielőtt tovább indulnánk.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 29, 2020 4:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



Ophilia & Belphegor


É
rdekes, én egy angyallal így beszélgetni... Sosem gondoltam volna magamról, mégis furcsának találom, hogy ismeri Ophilia Őt. Erről nekem többet kell tudnom, muszáj.
-Kérlek szépen, áruld el nekem mikor találkoztál Beliallal. Mi történt?-fordítom felé arcomat kissé megszeppenve, nem tudom hogy mit művelhetett az én kedvenc Démonon egy angyallal, megint. Szemeimet forgatnám, de mégsem teszem. Következő kérdésére megrázom a fejem. Nem tudom a választ rá és nem is gondolkodtam még ezen. Így ezt a kérdést passzolom, hogy hogyan szép az élet. Van rá egy sajátos képzelgésem, nekem hogyan jó, de ezt nem szeretném megosztani senkivel. Sok újat nem tudok meg arról amiről beszéltünk, lények a föld alatt... Hallgatom amit mond a szőke angyal, de egyszerűen mégsem tudom elképzelni. Azt is elárulja, hogy ő akkor a városban volt, meglepetten nézek rá.
-Tehát akkor ezek a lények végül is veszélyesek?-kérdezek rá csendben, mert hát ezt jó lenne tudni, és ha még itt vannak? Erre nem lennék felkészülve. Megbeszéljük, hogy a fényforrás tőlem származzon, így összegyűjtöm és a tenyerembe koncentrálom az erőmet, hogy egy csinos kis tűzgolyót formáljak vele. Ugyan Ophilia azt mondja tökéletes, de én tudom, hogy megfelelő gyakorlással, odafigyeléssel talán még jobb lehetne, ám engem ez nem érdekel sajnos, el is árulom neki, hogy ezt a részt jobb szeretem ha Belial csinálja, de az angyalnak erre is van megfelelő válasza. Elmosolyodom, hihetetlen, egy angyal aki így álljon a dolgokhoz. Neki utálnia kellene engem nem? Visítva elmenekülni és szóba sem állni velem. Mégis itt van és csendesen társalgunk. Jó lenne jobban megismerni... Veszem a jelzést és elindulok végre, ahogy beérem a Szöszkét úgy ő is lépésre fogja lábait, így haladunk egyre beljebb az alagútban. Megfelelő idő, megfelelő kérdés. Elkomorodom egy pillanatra.
-Nem tudom, hogy gyengének kell-e éreznem magam. Inkább attól félek, hogy az én érzelmességem nyomán kárt tesznek Viszályban. Őt féltem miattam.-vallok színt és ekkor tudatosul bennem, hogy milyen könnyen jönnek számra a szavak, pedig az angyal számomra idegen, nem is kellene, hogy vele ilyeneket megosszak, ám mintha húzná ki belőlem a szavakat. Egy kicsit feszélyez a hely, idegesen pillantok olykor a hátunk mögé, olyan érzésem van, mintha figyelnének, és a falakból áradó nyirkosság is olyan... Rossz. Határozottan nem lesz kedvencem ez a hely. Áttérünk az én kis problémámra, amik mostanában annyira maguk alá temetnek, az érzések, vagyis amit én annak gondolok ugyebár. Hitetlenkedve pillantok Ophiliára, mikor közli, hogy a démonokban több érzelem van, mint az angyalokban, mondandója végén még annyit hozzá fűz, hogy ez a saját véleménye csak, ez kissé elcsüggeszt, nekem fontos lenne a pontos válasz, mert tudni akarom, hogy mi történik velem. Ám további szavai mégis egy kis reménysugárként kerülnek fölém az elmém sötét égboltjára. Valós lenne? Eltanult? Nem hiú ábránd? Talán van remény?! Csillogó szemekkel kapom felé fejemet, olyan pillantással ami azt sugallja kérdezni; Nem csapsz be? Ugyan kapok még két kérdést tőle, de éppen lefoglal, hogy pillantásom körbe hordozzam a nagyobb termen ahová épp akkor lépünk be. Oha! Aztán egy pillanat alatt összekapom magam, hogy reagálhassak neki.
-Tudod, pont ez a baj. A káoszt nem biztos hogy Káosszal kellene megvitatnom. Ha velem van csak még összekuszáltabbak a dolgok. Én nem hazudok, elég ha csak találkozik a tekintetünk.-sóhajtok kissé ábrándos tekintettel, hiszen elég ha csak beszélünk róla és Belial arca szemeim előtt lebeg, azzal a pimasz kis mosollyal a száján.
-Hol vagyunk most? Merre kell tovább mennünk?-nézem meredten a velünk szembe lévő két ajtót és valahogy nem érzem hogy nagyon nem kellene a közelébe mennem. A két ajtó közt egy fáklya ég, különös kék fénnyel, az én kis tűzgömbömre pillantok, aztán Ophiliára.
-Erre szükség van még?-intek fejemmel a kezem irányába, ha már ott a fáklya én nem igazán pazarolnám az erőimet. Nem is akarom tudni, hogy mennyit vett ez most ki belőlem így. Minden esetre beljebb lépek és igyekszem nyugodt maradni.
-Valami van a fáklya mögött a falon.-jegyzem meg halkan, de nem megyek hozzá közelebb, tanácstalanul pislogok hátra a vállam felett. Inkább vissza mennék a kiinduló pontra. Nem kezdhetnénk újra ezt az egészet?
-Te nem érzed magad furán?-kérdezek rá és fejemet hátra billetem, hogy a felettünk lévő részt, plafont, akármit megnézhessem.
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 28, 2020 10:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Figyelem a nem is olyan fiatal démon arcát, ahogy a meglepettség enyhén kiül arcára. Képzelem, hogy nem mindenki ejti ki a Viszály nevét, enyhe mosollyal ajka szegletében.
- Volt már szerencsém találkozni vele - lelki szemeim előtt fellebeg első találkozásunk emléke. A vérrel festett pecsét, a gerincembe maró éles fájdalom. Mégis a démon pillanatnyi bizalma, amivel közelített mindezek után.
Szívemet kaparó érzés, amikor próbálta bordáimba passzírozni.
- Az emberek úgy tartják, hogy úgy szép az élet, ha zajlik. Te miként gondolod ezt? - kérdezem enyhén félrehajtott fejjel. Ezek szerint ő valóban azok közé tartozik, akik nem tétlenkednek.
Határozottan bólintok arra, hogy mindennek megvan a maga kiskapuja. Ez a világ mindig is így működött. Valójában ezen kiskapuk felfedezésével haladt előre a világ mindig is.
- Úgy képzeld el őket, mintha a porból manifesztálódtak volna. Hús-vér alakot öltöttek, ám ha megsebesítetted őket, akkor csak porrá váltak. Nem tudom mi a nevük - rázom meg a fejem. - Sosem láttam még ilyet, ezeket is csak elbeszélésekből hallottam. Sajnálatosan nem épp ezzel foglalkoztam, amikor a városba voltam - mondhatnám azt is, hogy nem voltam itt. Pedig de, itt voltam. Egyszerűen csak nem akartam segíteni. Azt akartam, hogy a város pusztuljon el.
Belphegor pedig pillanatokon belül egy tűzgömböt kreál és ezzel világítja meg a sötét alagútrendszert, ami a börtön alatt húzódik.
- Tökéletes - somolygok az orrom alatt, kedvesen. Szárnyaimat egy szívdobbanásnyi idő alatt rejtem el és fordulok oldalirányba. Kezem az alagútrendszer felé emelem, egyértelmű jelzésként, hogy indulhatunk-e?
Megvárom, amíg megteszi az első lépést, s mikor mellém ér, én is elindulok, a szűk folyosón kényelmesen férünk el egymás mellett.
- Pedig a mágia hatalmas úr tud lenni, mesteri műveléssel sok dolgot képes elérni vele a démon is - akaratlan eszembe jut, ahogy Don használja. Mintha csak lélegezne, annyira természetes számára. Pont mint nálunk, csak mi épp máshogy.
- Ha belegondolsz, a poklot egy angyal teremtette. Aki mindig is hűséges volt Atyjához, mégha ezt nem is mutatta felétek. Vagy, ha ezt sokan nem is tudják. Lucifer azért került a pokolba, azért hozott létre titeket, mert Atyánk ezt kérte tőle - mosolygok rá, féloldalsra fordítom a fejem, ekként tekintek le alacsonyabb termetére. - A világ mindig is a két pólus között mozog. Nem lehet menny, ha nincs mellette pokol. Bár megkérdezném. Az érzéseiddel gyengének érzed magad? - teszem fel a kérdést és hagyom, hogy elgondolkozzon rajta.
Nem vágok közbe, ha kell akkor csak csendben sétálunk tova. Idelentre nem ér a napfény, a sziget adta adottságok miatt a falak nyirkosak, szinte cirógatják bőrünket, be kíván alá mászni, hogy borzongató érzéseket váltson ki belőlünk.
- A materiális világ mindenkire hatással van. Ugyanúgy angyalra és démonra. Bennetek több érzelem van, mint egy angyalba, ti jobban áttudjátok ezt érezni, a földi közeg pedig ezt felerősíti. Nem vagyunk idevalóak, mégis minél több időt töltünk itt, annál több érzelmet vagyunk képes megtanulni és elsajátítani is. De ez csak a saját véleményem - nevetem el magam halkabban. Ez persze lehet, hogy nincs így, én mégis így gondolom. Ezt tapasztalom, leginkább saját bőrömön. Ámbár esetembe közrejátszhat Amara ereje is.
Kérdésemre látom a tűz narancssárágán ropogó fényében, ahogy elpirul.
- Minden, mit eltanulsz, az valós - felelem oly egyszerűen. - Ez nem hiú ábránd és nem csak a képzelet szüleménye. Talán sose fogjuk azzal az intenzítással érezni, ahogy az emberek teszik. Mégsem illúzió, amit érzel - ez nem nehéz kérdés.
- Egy káosz kibogozásához, nem Belialra lenne szükséged? - nevetem el magam halkan, fejem megrázva. - Vagy csak jobban összekuszálná? - teszem fel a kérdést, miközben egy nagyobb terembe érkezünk. Velünk szembe két ajtó húzódik, az egyik nyitva, míg a másik zárva. Közöttük pedig egy fáklya kék tűzben ég. Sose láttam még hasonlót. A fáklya felett halványan sejlik fel valami íráskép a falba karcolva.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 24, 2020 4:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



Ophilia & Belphegor


A
kárhogy is nézem, nem találok benne hibát, annyira tökéletes, annyira angyali... Nem tudok máshogy szólni róla. Meglep mikor kiejti Lordom nevét, talán még ajkam is elnyílik egy pillanatra, apró O betűt formálva.
-Te honnan ismered?-kérdezek rá még mindig hüledezve, Belial sosem említette, hogy találkozott volna egy szőke angyallal. El is húzom a számat, titkolózna előttem? Botrányos!
-Nem, tényleg nem unalmas mellette az életem. Szinte soha nincs megállás.-ellágyul az arcom, még mostanában sem, pedig teljesen más dolgok miatt megyünk egymás agyára. A szó oda terelődik, ahová csak kérdésekkel tudok hozzá szólni, így Ophilia szinte mindet megválaszolja, némán hallgatom őt.
-Szóval mindennek megvan a kiskapuja.-tudtam, hogy joghézag mindenhol van, mindenbe lehet olyat találni, amit ha meglelsz akkor bukta van.
-Amara...-ízlelgetem a nevet, de egyszerűen ennyi, még véletlenül sem ugrik be róla infó. Egy követ említ, amire vissza kérdezek, de az információk számomra kissé ködösek róla. Megsemmisült volna? Furcsán hangzik.
-Milyen lények voltak a föld alatt? Hogy érted ezt?-kérdőjelek vannak a fejem fölött, mintha mindenből kimaradtam volna, vagy nem is tudom. Mégis felajánlom neki segítségemet, hátha ketten együtt többre megyünk. Kérdése váratlanul érint, megrázom a fejem, nincsen zseblámpám, újabb ötlet melyre bólintok, bár nem szeretem használni a mágiám, mégis csettintek ujjaimmal és a következő pillanatban egy teniszlabdányi tűzgolyó jelenik meg tenyeremben.
-Remélem megfelel. Jobban szeretem ezeket a dolgokat Belialra hagyni, ebben nem felejtettem magam.-árulom el útitársamnak és előre szegezem tekintetem, még egy apró téma van amit kifeszegetésre bocsátok, amint látom az angyal pedig partner is ebben. Bár felmerülhetne a kérdés benne, hogy miért foglalkoztat egy démont ilyesmi? Én világéletemben azt hittem, hogy az angyalok a jók, mi vagyunk a gonoszak, hogyan is lehetne ez másképp? Ezért van a Menny és a Pokol nem? Ophi mégis megrendíti tudásom alappilléreit, csupán még jobban gondolkozóba ejt. Tán silányak az ismereteim?! Ki tudja. Nem akartam konkrétan magamra kivetíteni a kérdést, de valahogy a válasz mégsem egyértelmű nekem.
-A Pokolban nem nézik el ha meggyengülsz. Ott kegyetlenül áttaposnak rajtad. Nem lehet, hogy csak a Földi lét miatt "változunk"?-kiutat keresek abból amit az angyal mond, képtelenség számomra elfogadni azt a tényt, hogy a kettő karöltve ját egymással. Jó és Rossz... Nem, itt valami nem stimmel.
-Nekem lelkem sincs! Miért érzek akkor mégis?-hiába, nem tudom tartani a számat és kicsúszik őrizgetett kérdésem. Csüggedten hajtom le a fejemet, itt valami nem kerek. Újabb kérdésemre kapok választ, az érdekel mi a jóság?! Bólintok a feleletre, akkor mégsem lehetek jó... A válaszban semmi olyat nem tudok hasznosítani, amit létemhez csatolhatnék. Lehet hogy minden teória hazugság? Hogy a tudás valahol megbukott? Nem is tudom mit mondjak hirtelen. Végül nem tudom hogy jut eszembe, de megint csak kérdezek, mi több, segítséget kérek egy angyaltól. Sosem történt még ilyen, de ami késik nem múlik ugyebár. Ophilia vissza kérdez és kislányos pirulás fut végig pofimon.
-Az érzések, mi eltanuljuk, vagy van remény arra hogy érzünk is? Valódi érzéseket... Mondjuk szeretni, félni, rettegni... Mondd hogy valós az amit gondolok és a képzeletem nem játszik velem e téren. Segíts kérlek kibogozni ezt a nagy káoszt a fejemben. Nem értem magam.-könyörögve pillantok szemeibe, annyira tudni szeretném ezt. Borzalmasan foglalkoztat. Lehetséges lenne, hogy kaptunk ennyit csak még nem nyitottuk fel magunkban azt a szelencét? Mert a düh, az agresszió, a rossz érzéseket produkáljuk, akkor a másik véglet? Hiszen épp az előbb beszéltünk arról, hogy a jó és a rossz nem létezik egymás nélkül. Az érzésekkel nem lehet ugyan ez a helyzet?
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 23, 2020 7:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
- Oh, Belial - ejtem ki a démon nevét, lágy mosollyal az ajkamon. Láthatja rajtam, hogy nem ismeretlen számomra a név, találkoztam már vele. Ami azt illeti, többször is. - Minden bizonnyal nem unatkozol mellette - jegyzem meg kedvesem. Hangomban, vonásaimba most sincsen harag, pedig tudhatja, hogy nem bánt velem egyszer sem kesztyűs kézzel a Viszály. Ismernie kell, ha a bizalmasa, ha igazak a szavai. Mégsincs okom haragudni egy démonra, kinek ez a természete.
Ki ettől az, aki. Miért is tenném meg? A harag, szerintem, nem vezet sehova. Egy olyan érzés - mellyel ismerkedem - mely csak hátráltató tud lenni, elvakítja józan gondolkodásodat. Ezt az érzést pedig ismerem. Túl sokáig voltam haragos a világgal, Atyámmal szembe.
- Úgy, hogy kiengedték őket. Ménész ládája hatalmas erővel bír - emlékszem még, amikor a kezembe tartottam. Az erő átjárta a lényemet, körbelengett. - Egykor, Atyám zárta le, pecsétekkel, erősekkel. Kinyitásának módját csak Amara ismerte, ő átlátott az Úr kirakósán, egyszerűen - magyarázom nyugodtan. Nem kívánom megosztani, hogy én voltam az a személy, az az angyal, aki megtette.
Még mindig hallom fivérem hangját, ahogy megszólított, akkor és ott mégsem ért el. S a leviatánok…
- Vélhetőleg nincs - rázom meg a fejem. - Pár hónapja egy összetett támadás során elpusztult, már ha lehet hinni a hírbeszédnek. Lökéshullám taszította végig a várost, a követ pedig azóta senki sem látta. Vélhetőleg elpusztult, az tartotta életben azon lényeket, amik a föld alatt nyugodtak meg - itt voltam a városba, mégsem tettem semmit. Keserű nyál gyűlik össze számba.
Pedig segíthettem volna is, mégis egyszerűbb volna - Gondolom nincs nálad zseblámpa, nem igaz? - kérdezem tőle továbbra is vidáman mosolyogva rá. Talán, ha lennem, nem saját fényemet kellene fényforrásnak használni. - Vagy esetleg, ha segítségemül szegülnél, egy tűzgömbölyeggel megvilágítanád az útunk? Egyszerűbb lenne, mint fényem, mely bánthatja lényedet - ez csak egyszerű faji különbségek. Nem kívánok ártani neki, ezért is fejtem ki, hogy miért kérem ezt tőle, ha hajlandó megtenni.
Ha nem, sem gond, tudunk alakítani bármin. Válaszára mégis elmosolyodok.
- Valóban, a maga módján - a saját szemléletében. Gabriel is az, tudom. Csak elvesztette az útját, hitét, Atyánkba.
- Pont, ahogy egy angyal lehet gonosz, úgy lehet egy démon jó is. Atyánk és Amara, tudod a két pólusa a világnak, az örök egyensúly alappillérei. Ahogy nincs jó rossz nélkül, úgy nincs rossz sem jó nélkül. Mint a jin és a jang. Atyánkba is ott van a sötétség, ebből adódóan, nem tud teljesen tiszta lényt teremteni. Ahogy minden teremtményében is ott van a jó, legyen az akár démon. Szegről, végről ti is az ő teremtményei vagytok - ő adta Lucifer kezébe a képességet, amivel megteremtheti. Nem tud jobbat, tökéletesebbet alkotni, mint amilyen ő maga is. Ez a korlátja a világának, világunknak.
Emiatt nem tudja Amara sem elpusztítatni, egyből.
- Amikor önzetlenül cselekszel, másokért. A motiváció nem magadból indul ki, hanem a mások iránt érzett empátiádból. De persze ez is, mint oly sok minden más is, nézőpont kérdése. Nincs két olyan lény a Földön, aki pontosan ugyanezt a választ adná neked erre a kérdésre - nevetek egy keveset, fejem lehajtva. - Segíteni? - emelem fel tekintetem, reá.
- Mégis miben tudna egy angyal segíteni egy démonnak? - teszem fel őszinte érdeklődéssel a hangomban a kérdést. Valóban érdekel, s remélem nem ijesztettem el annyira, hogy ne tegye fel a kérdést.
Noha Atyám azért teremtett, hogy fivéreimnek segítsek, mégsem tagadhatom meg ezt azoktól, akik kérik, nem igaz?
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 22, 2020 8:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



Ophilia & Belphegor


O
philia furcsa, nagyon furcsa, bár nem rossz értelemben. Arcát vizslatom, kedves, szelíd, mi több, megnyugtató. Furcsán ér a felismerés beszélgetés közben, talán még sosem éreztem így magam. Csak hallgatom mosollyal keretezett szavait és iszom az összes betűt. Pedig angyal, itt se kellene lennem vele. Nagyon érdekes, talán pont ez az ami maradásra késztet. Bemutatkozunk, ám kezet mégsem fogunk hiába nyújtom jobbomat, így visszaejtem magam mellé. Az angyal próbál beazonosítani, de finoman megrázom a fejem.
-Nem egészen. Viszály bizalmasa vagyok.-javítom ki kedves mosollyal, sosem tartoztam máshová, rangtalan démonból lettem Viszályom jobb keze. Beszélgetni kezdünk és Ophi olyan dolgokat mond, amire akaratlanul is vissza kérdezek, így ismét én hallgatok, amíg megkapom a választ. Mondandója közepén mégiscsak bele vágok.
-Ha örökre elzárta őket, hogyan sikerült kiszabadulniuk?-csak nekem nem áll össze ez a kép? Ha örökre, akkor még most is ott kellene lenniük, nem? De komolyan, ha én bezárok valamit, akkor az ott marad amíg én ki nem nyitom, nem igaz? A börtön még mindig furcsa hely számomra, hogy pont itt kellett eldugni valamit.
-Itt van az a kő vagy kristály? Tudod hogy néz ki? Ha gondolod segítek keresni.-újabb kérdéseket szegezek neki, bár magam sem értem miért, talán a tudásvágy. Azt is felajánlom, hogy ha azt keresi akkor szívesen segítek neki. Aztán kiszalad a számon egy olyan kérdés, aminek nem is kellett volna megjelennie. "Az angyalok tényleg olyan jók ahogy mondani szokták?" A szöszi válasza abban a pillanatban érkezik is. Kissé megrökönyödök a legelső mondanom, hogy semlegesek lennének az angyalok? Ezt én kötve hiszem. Mégsem szólok most közbe, végig hallgatom amit mondani szeretne a kérdésemre. Vissza kérdez, egy percig feszülten figyelek, ez most beugratós kérdés lenne?
-Szerintem minden angyal jó a maga módján.-nézek a szemébe s őszinték szavaim. Nincs megmunkálva, még csak nem is gúnyosak.
-Látsz arra esélyt, hogy egy démon ne csak rossz lehessen?-a kérdést magam miatt teszem fel, szeretném tudni, hogy az ahogy most érzem magam, amit most tudok produkálni...
-Mi a jóság?-akkor most már tisztázzuk le ezt is, hátha kicsit jobban megértem a mostani csatározó énjeimet. Vajon a démonok tudnak változni? Ha ilyen milyen szinten? Ha lenne annyi merszem ezt a kérdést is feltenném, több okból is. De még félek, önmagammal hadilábon állni nem a legszebb végzet.
-Tudnál rajtam segíteni?-a kérdést, értse bárhogy is, teljesen konkrétan a témához fűzve tettem fel, hiszen jól jönne egy két olyan szó, ami talán helyre teszi a bennem dúló káoszt.
reveal your secrets

Ophilia


Alcatraz - Page 2 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
785
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 21, 2020 8:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Szelíd mosollyal az ajkamon hallgatom, ahogy orcájáról beszél. Való igaz, hogy barna tincseivel keretezett arcát szabályosan szabták ki egykoron, Atyánk kezének munkáját viseli magán. Hiszen minden teremtmény itt a Földön őt dícséri, tartozzon bármilyen fajba is. Valahol mindannyian egy tőről fakadunk. Félrehajtott fejjel, szemlélem csendesen egy darabig, hagyom, hogy a csend közénk telepedjen két szívdobbanásnyi ideig.
- Valóban az - adok neki igazat, hiszen akár angyal is lehetne. De nem az, hiszen nem ismerem, s egykoron Atyám megáldott azzal a keggyel, hogy minden testvéremet és minden embert ismerhetek. Az utóbbinál sem volt kihagyásom, amíg Gabriel le nem tért a mennyből, hogy éktelen pusztítását elkezdje.
Ám eme történet régi - még ha az én életemben nem is telt el oly sok idő - ezen aggodalmaskodni hiábavaló már. Megtörtént a baj.
- A pokol hét hercegének egyike - vonom fel elismerően a szemöldököm, félelem mégsem költözik íriszeimbe. - Vagyis, esetedben az egyik hercegnője - Ismereteim között kutakodok, hogy vajon mit tudhatok a démonról. Egyszerre túl sokat és keveset.
Ha nem hinnék a sors akaratában, akkor még azt is mondhatnám, hogy találkozásunk véletlen. Azonban tudom, hogy soha, senkivel sem találkozunk csak úgy, Atyánknak mindenkivel célja van. Minden embert, démont, angyalt, okkal sodor az utunkba.
- Nem vagy egyedül azzal, hogy nem emlékszel rájuk - mosolyom továbbra is szelíd, kedves. Nyugodt vagyok, hiszen nincs okom nem annak lenni. Zavartsága ismerős, egykor engem is körbejárt eme érzés. - Úgy hírlik, hogy egykor egy démonnő hált egy leviatánnal, a kígyóval és abból született nyolc gyermeke. Ők a leviatánok, ám valamikor a középkor idején oly hatalomra tettek szert, hogy Atyám kénytelen volt őket elzárni, egy ládába. Örök rabságba kényszerítette őket, mígnem ki nem szabadultak. A trükk az egészben, hogy minden lény emlékét kitörölte róluk, mintha soha nem is léteztek volna - felelek kérdésére röviden, tömören. Ez az egyetlen, amibe jó vagyok. Válaszokat adni oly kérdésekre, amikre más nem tud válaszolni.
- A leviatánok olyan mágiát ismertek, amit még mi magunk sem ismerünk. Még nem tudom, hogy mit tudott az a kő, az a kristály, amit egyikük ide helyezett, viszont az embereket őrültté tette. Egykor emiatt épült eme börtön, majd épp emiatt is zárták be. Lelküket gyűjtötte talán - vonom meg a vállam. Túl sok kérdőjel van a leviatánok nyomán, sok esetben még magam is csak tippelni tudok.
- Alaptermészetünk leginkább semleges. Megtesszük, amit Atyánk kér, parancsol tőlünk, akkor is ha az kegyetlen, de akkor is ha az jóságos - mosolygok rá továbbra is kedvesen. - Nem lehet valami csak jó és csak rossz, mindkettőből kijutott mindenkiben. Erre a legjobb példa talán fivérem, Gabriel és a követőik. Őket jónak gondolod? - hajtom enyhén félre a fejemet. Tudnék még példákat felsorolni, démoni oldalról is, mégsem kívánom Abaddon nevét felemlegetni.
Ez már túl veszélyes lenne ránk nézve.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 6:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



Ophilia & Belphegor


M
ég ilyet... Furcsa és abszurd ez a helyzet. Agyam egy eldugott szegletében jövök rá, hogy nem ő az első angyal akit most látok. Hiszen Beliallal már lovasítottunk tollast, de annak már több éve is. Nem is értem honnan jött a gondolat, hogy a szöszi az első. Valami nagyon nem kerek az én fejemben, nem is valami, hanem valaki. Ahh k*ssolj végre el! Tehát, követem a fekete szárnyakat a börtön felé, egészen a pice lejáratig, ahol viszont már felhívom magamra a figyelmet. Csak egy apró kavics amit ledobok felé, várom, hogy reagáljon és megtörténik a csoda, bár mintha ráijesztettem volna. Pedig integetek. Nagyon cuki vagyok. Köszön és figyeli ahogy elindulok felé. Aztán már kérdez is. Ekkor jövök rá, hogy fogalma sincs hogyan kerültem ide.
-Jól gondolod, bennem semmi angyali nincs, hacsak az arcom nem, de... Ez mellékes.-vonok vállat mellé érve és figyelem ahogy halovány fénye tova tűnik. Mosolyognom kell, bár nem értem miért. Bemutatkozik.
-Belphegor vagyok.-felé lendül kezem, mint az emberek ha bemutatkoznak, kézfogásra invitálom, remélve, hogy elfogadja. Csendesen hallgatom ezt következő szavait, a börtönről mesél és az emberekről. Zavart lesz a tekintetem, valójában nem értem miért mondja ezt el nekem. És még mindig nem értem, hogy egy angyal mit keres itt?
-Leviatán?-kérdezek vissza, kb mint egy fél őrült, lehet hogy már idősnek számítok, de ez a rész valahogy nem illik a képbe. Túlságosan csőlátásom van egy ideje és a külvilág mintha kezdene megszűnni számomra. Vagyis, inkább bezsugorodik a New Orleans-i kis házba, ahová nemrég költöztem. Ahonnan kénytelen voltam "kirándulni" menni, mert beleőrülök a saját agyam pörgésébe, a folyamatos miértek keresésébe.
-Miért támadtak meg pont egy börtönt?-rendben, nem tűnök el én teljesen a gondolataim bugyrában, de nagyon húznak lefelé. Vajon meddig tudom ezt ép ésszel kibírni?
-Az angyalok tényleg olyan jók ahogy mondani szokták?-teszek fel egy teljesen nem ide illő kérdést, de még magam sem tudom, hogy miért kérdezem. Valami okot kell találnom arra, hogy megtudjam miért változom.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2