Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Alcatraz VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1101
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 15, 2021 11:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Alcatraz GadHg7Q
Alcatraz Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
970
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 15, 2021 9:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



Ophilia & Belphegor


C
sendben hallgatom Ophilia szavait és azt kell mondjam igaza van. Bár, hogy Isten hibázna? Ebben annyira nem vagyok biztos. De nem szólok közbe, a véleményemet megtartom magamnak. Miközben az angyalnő belszél feléled bennem valami, ami talán a bűntudathoz hasonlítható, bár pontosan nem tudnám megmondani, hogy mifélét érzek. Inkább csak a gondolat, hogy talán megbocsáthatnám azt a három évet Belialnak és nem kellene megtorolnom, hogy magamra hagyott. Végtére is, már újra mellettem van. Akár el is tekinthetnék tőle.
-Érdekes... Neked második esély, pedig olyan tökéletesnek tűnsz...-sóhajtok fel szomorkásan. Biztosan sokkal jobb, mint én! Ez pedig csüggedté tesz.
-Akkor Amara is befogható valahogy...-tűnödök félig hangosan. Felsóhajtok szaggatottan, vajon amúgy vége lesz valaha is ennek? Az angyalpengéről való csevej valóban ártó szándék nélküli, nem is hazudok a szőke angyalnak, tényleg csak a kíváncsiság hajt. Hiszen még sosem láttam, egyet sem olyan közelről.
-Hát... A magam módján érdekes démon vagyok. Viszály sokszor illet azzal a jelzővel, hogy "túl emberi". Néha elgondolkodozom azon, hogy igaza lehet.-mosolyodom el halványan. Az emelvényen még egy fél gondolat jut a leviatánokra.
-Találkoztál egyikükkel? Érdekes lehetett.-morfondírozok, vajon hol találkozhatott, milyen lehet egy leviatán? Érdekes. Apró kis mondat, miszerint azért csak kapni fog Belial, de Ophilia szavai újfent gondolkozóba ejtenek.
-Talán igazad van, de... Hmm.-kissé összehúzom magam, valóban másképp érzem magam az angyalnő mellett. Szárnyat bont, menni készül, én pedig kétségbeesetten állítom meg még egy kérdéssel. Illetve azt sem nagyon szeretném ha magamra hagyna itt.
-Igen, aggódok, nem akarom, hogy itt hagyj egyedül.-préselem össze ajkaimat kissé kényelmetlenül. Kérdésemre választ kapok és csak bólintok rá, hiszen ezt már egyszer elmondta. Mikor felém nyújtja kezét nem ódzkodom megfogni, csupán egy szemhunyásnyi idő telik el és már San Francisco külterületén találjuk magunkat.
-Ez hogy lehet?-csodálkozom el ahogy a szél bele kap a hajamba. Szinte érzem, hogy itt a búcsú pillanata, de én ezt nem akarom!
-Köszönöm, hogy megismerhettelek.-biccentek felé, majd egy halvány mosoly vetül pofimra. Hosszasan nézem ahogy a levegőben tova száll, majd amikor már nem látom magam is elindulok haza.


//Nagyon szépen köszönöm a játékot, magam is imádtam minden reagváltást, remélem még összefutunk a játéktéren. luvu //
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
783
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 13, 2021 5:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Hibáztál már?
A kérdés a helyén van. Ahogy bennem a válasz is. Mégis akaratlan hatol a nyílt elvenemben. Évezredeken keresztül láttam, követtem nyomon, hogy miként hibáznak az emberek. Az általa említett bosszú mennyire nem hozott megkönnyebbülést, megnyugvást az emberek életében. Mennyiszer tapasztalták, hogy hibáztak, olyat vétettek, amit kijavítani, helyrehozni már nem lehet. Akkor és ott a mennyek országában soha nem gondoltam úgy, hogy ez valaha velem is megeshet.
- Mindenki hibázik. Senki sem tökéletes, valójában sem Atyám, sem Amara. Ők is hibáznak olykor, ez természetes – jelentem ki továbbra is nyugodt hangon. Teret nem adok a bennem élőknek, miért is tenném? Nem tehetem, nem ez a dolgom és amúgy is. Ez nem olyan egyszerű, amelyet könnyedén, akárkinek, főként egy idegennek fel tudnék fedni. – A hibáinkat beismerni nehéz. Átgondolni mi az, amit rosszul cselekedtél, kinek ártottál ezzel. Meg tudod-e bánni, jóvá tudod-e tenni. Úgy véltem, hogy mindenkinek jár egy második esély. Nekem is. Így tettem azért, hogy hibáimat megpróbáljam helyrehozni. Az Úr majd eldönti, hogy sikerrel jártam-e – mosolygok rá szelíden.
Igen, ez épp így tökéletes. Majd idővel kiderül, hogy mi volt minden cselekedetemnek a következménye. Mert bizony vannak és lesznek is. Ahogy megvolt akkor is, amikor Amara szolgálatában álltam, úgy meglesz akkor is, amikor az Úr egy új utat jelölt ki a számomra. Kétségem nem lehet felőle, hisz nem kételkedhetem az ő hitében. Leginkább a kíváncsiság hajt, miként fogom azt bejárni.
Alkalmas leszek-e arra, amire ő ítéltetett?
- A cselekedeteire. A lelkek, akik a pokolban sínylőttek, akiket magába szívott, hogy erejét növeljék, hatással lehetnek rá. Az a sok szenvedés, kín, gyűlölet és harag. Hiába a mennyből elszívott lelkek is. Talán mindez a maga módján hatással van Amarara is. Az emberi érzések összessége, a materiális világ, melyben ő is jár. Ránk, angyalokra is hatással van – kár lenne tagadnunk.
Átvesszük, megtanuljuk az emberi érzéseket. Nem fogjuk magunkat sose úgy érezni, ahogy ők, de megközelítőleg talán. Gabriel, Michael. Élő példák arra, hogy milyen hatással van, ha elvágnak minket az otthonunktól.
Vagy akár én. Mennyit változtam az első naptól fogva, hogy lekerültem a mennyből. Nem is volt oly régen, mégis mennyi időnek érződik. Mennyi minden történt négy év alatt.
- Nem, egyáltalán nem furcsa – rázom meg a fejem. – Megértem a kíváncsiságodat. Különösnek találom, mert démon nem kívánta még csak megfigyelés céljából kezébe venni anyalpengét. Ennél jóval ádázabb céljaik voltak – mosolygok rá akként, hogy láthaja: igazából nem érzek efelől semmi rosszat.
A démonok ilyenek. Mégis miként kérhetnénk tőlük, hogy mondjanak ellen saját természetüknek? Mi sem tennénk.
Mi sem tesszük.
Az emelvényen egymás mellett állunk, a magasba tornyosuló krátétert figyeljük.
- Kíváncsi természet vagy - mint jómagam. – Valószínű, hogy élnek még. És igen, kommunikációra alkalmas. Találkoztam már eggyel. Érdekes faj, érdekes népség – teljesen mások, mint a démonok. Nem tudnám hozzájuk hasonlítani, valójában semmihez sem.
Nem értem, hogy miért voltak elzárva, nem értem, hogy miért törölték ki emlékeinket róluk. Atyánk vajon mit kívánt elérni ezáltal?
Magyarázatát hallva halk nevetés fog el. Egy pillanat erejéig a földet szemlélem, mielőtt újra feltekintenék a démonnő barna íriszeibe.
- Örülök, hogy valamennyire hatással lehettem rád. A bosszú nem elégíti ki azt a fájdalmat, amit kiváltottak belőlünk. Az esetek többségében nem éri meg – rázom meg a fejem, mosolyom továbbra is szelíd marad. Szárnyaim bontom, hogy könnyedén hagyjam el a helyet, ám a kérdésre szándékomban megállít.
Rátekintek.
- Könnyedén követtél a városból, ugyancsak a kíváncsiságod hajtott. Most pedig aggódsz? – húzom össze csak enyhén tekintetem, hangomban azonban feddés nincs.
- Angyal vagyok – felelek könnyedén kérdésére. – A menny irattárosa, a tudás őrzője vagyok – nem hazudok, soha nem is lenne célom. De nem árulhatok el ennél többet. – Az angyalokkal velejár, hogy ki fogékony rá, azokra hatással van, mindaz az angyali erő, ami körbelengi őket. Béke, hitt, szeretet. Remény, odaadás – kezem kinyújtom felé, egy pillanat erejéig csak. Ha elfogadja, akkor a tér meghajlik körülöttünk, ő ebből alig érzékelhet sokat. Csak annyit, hogy egy szívdobbanással később, San Francisco kikötőjének egy kietlenebb részén állunk. Hajunkba belekap a sós tengeri szél. Az Alcatraz mögöttünk pihen a szigeten, melyre épült. Hullámok tépázzák a szikláit, meghódítani kívánják azt.
- Vigyázz magadra – hajtok fejet a nő előtt, kezét pedig elengedem. A következő pillanatban hátracsapom szárnyaimat, a magasba emelkedem. Sok dolgom van, még sok mindennek utána kell járnom.
Nem lehetek tehetetlen többé.
Sok hibámat helyre kell hoznom még.

spoiler:
 

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Alcatraz GadHg7Q
Alcatraz Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
970
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 22, 2021 8:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



Ophilia & Belphegor


C
sendesen hümmögök a szavaira és haloványan elmosolyodok, talán igaza van. Elég csak abból kiindulni, hogy én példának okáért mennyire más vagyok egy átlagos démonhoz képest. Hogy én mennyire emberinek is számítok közöttük és sokan el sem hiszik már, hogy valaha voltam kegyetlen is, valaha voltam kiszámíthatatlan -bár az most is megesik-; de klasszisokkal másabb vagyok, mint az elején. Még azt is ki merem jelenteni, hogy olykor már a számat is sikerül befognom, ami felettébb nagy szó nálam. Végül egy apró bólintással adok helyt Ophilia mondatainak.
-Igen, úgy vélem. Mert az nem jöhet csak úgy spontán... azt mindig megelőzi valami. A félelem, a rettegés, a harag, düh... Ezek érzések. Vagy szerinted nem így van? Szerinted ennek csak úgy kell megtörténnie? Ha... tegyük fel valaki bosszút áll a másikon, utána elégtételt érezhet, vagy örömöt mert sikerült, büszke lehet magára... Aztán meg ha kiderül hogy mégsem így kellett volna... Nos, az embereknél feléled a lelkiismeret. Igen, rólunk ez nem mondható el, de mi is rájöhetünk, hogy hibáztunk. Te hibáztál már? Ha igen, hogy érezted magad utána? Mit gondoltál?-pillantok fel szemeibe érdeklődőn, nem volt még példa, hogy egy ilyen témát ilyen mélyrehatóan érintsek. Nem állítom, hogy kérdéseim mögött igazság lapulhat, de ki tudja, hogy egy angyal is mit hordoz magában?!
-Mégis mire lennének hatással?-ráncolom a homlokom, bár valahol mélyen belül sejtem a választ is. Mindenre hatással van! De nem merném hangosan kimondani. És azt sem igazán értem, hogy miért tette fel pont ezt a kérdést az angyalnő.
-Igen, békés úton. Miért olyan meglepő ez? Nyilván nem szeretném ha rajtam élezné valaki, de tanulmányozási céllal szívesen vetnék rá egy pillantást, hogy hogyan is néz ki pontosan. Mitől olyan különleges.... Értesz ugye? A kíváncsiság hajt!-vonok vállat egyszerűen, s Ophilia láthatja ha valóban figyel rám, hogy a témát igazán újszerűen kezelem. Tényleg nem volt még szerencsém az égi fémhez, ezt pedig annak tudhatom be szerintem, hogy Belial mindig megóvott, ha szorult a hurok... Amikor velem van, mellette sosem ér nagy baj! Tartja szavát a megkötött szövetségünkhöz. A tó túloldalán, az emelvényen már semmi sincs, hiába lépdelek fel, csak egy sötét árnyék jelzi, hogy volt itt valami, de már nincsen. Ophilia is felsétál mellém, majd a krátert kémleljük míg szavaink tovább fonódnak össze.
-Remélem léteznek még, szívesen megismerném őket. Talán... Kommunikációra képes faj. Az sokat lendítene a dolgokon.-sóhajtok fel végül. Leviatánok... El nem tudom képzelni, hogy vajon hogy néznek ki. Ám minden bizonnyal kihasználnám a helyzetet ha találkoznék egyel.
-Valóban érdekesek a szimbólumok. Remélem megtalálod a válaszokat. Én... Azt hiszem, azért még revansot veszek Belialon... De már nem olyan mértékben, mint terveztem.-mosolyodom el a gondolatra. Kissé megilletődök ahogy a nő szárnyat bont mellettem, még talán hátrálok is egy lépést.
-Elmész? Kérlek ne hagyj itt!-rázom meg a fejem kissé ahogy esdeklően felpillantok arcába.
-Engedj meg még egy kérdést Ophilia! Ki vagy valójában? Miért érzem magam ennyire nyugodtnak melletted?-óvatosan nyúlok karja után, ha menne ujjaim csuklójára fonódnának.
-Kérlek felelj őszintén.-suttogom.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
783
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 21, 2021 7:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Fejem enyhén rázom csak meg kijelentésére. Nem teljesen értek egyet vele, ám ezzel nincs semmi gond. Ahány teremtmény él ezen a földön, épp annyifélék is vagyunk. Ezzel pedig semmi gond. Mindenki el tudja a másikat úgy fogadni, ahogy van, nem igaz?
- A démonok is sokféléknek lett teremtve. Van aki, nem is kíván más lenni, mint az általa képviselt bűn. Mások jóval nagyobb ambícióval léteznek és nem elégednek meg azzal, amilyük van. Képesek kilépni a démonokra aggatott sztereotípiák közül – van erre is példa és még csak nagyon messzire sem kell mennem. Egyszerűen ráillhet ez a jellemzés az általa szolgált lovasra, vagy akár Abaddonra is.
Sokszínűek vagyunk.
- Úgy véled, hogy érzéketlen valójában érzésekből cselekszik, amikor bosszút kíván állni? – kérdezem vissza kíváncsian. Hangom továbbra is mentes a kioktatástól, valóban érdekel a démonnőnek a véleménye. – Amara elnyeli a pokol és a menny lelkeit. Meglehet, hogy az ő érzései hatással lennének rá? – kérdésem költői, leginkább csak azért is mondom ki hangosan, hogy mindketten elgondolkozhassunk rajta. Talán ezen kérdések megválaszolásával, vagy legalább is elgondokozásával is közelebb kerülhetünk ahhoz, miként tudjuk megállítani azt a folyamatot, amit elkezdett.
A kérdés leginkább az, hogy valaha képesek leszünk-e erre.
- Békés úton? – fordulok felé, szemöldököm enyhén felemelve. – Különös démon vagy te. Még nem láttál angyalpengét és a béke nevében megnéznéd – szórakozott mosoly ül ajkamra. Mégsem fogom megvádolni azzal, hogy nem mond igazat. Mindenki számára megadom az esélyt, hogy igazat szóljon. Ez lenne lényem értelme, nem igaz?
Az utolsó teremben érkezve, azonban nem fogad minket semmi, látszólag. Mégis okosabb lettem, nem csak azáltal, hogy lejöttem. Teljesen más miatt is. Fejem félrehajtva figyelem a démonnőt, ahogy az emelvényhez lép.
- Ezt egyedül Atyánk tudhatja. Vélhetőleg meg volt az oka annak, miért nem kívánta, hogy ne emlékezzen senki a leviatánokra. Érdekes teremtmények ők. Oka volt annak, hogy elzárta őket és nem kívánta, hogy bárki is tudjon róla, esélyt adjon arra, hogy kiszabadítsa őket – és ez nem is történt volna meg, ha Amara nem szabadul ki. Vajon mi lehet a sorsa annak a fajnak?
- Több fajta válasz is létezik. Közöttük ez is – mutatok az üres emelvényre. – A barlangban számos szimbólum és rúna szerepel, amiket még életemben nem láttam. Nem csak egyértelmű válaszok vannak, hanem a részletekben is megbújhatnak. Tovább kutatok. És te? Döntésre jutottál végül? – utalok a Viszály démonára, miközben szárnyaim bontom hátamon. Nem kívánok még elmenni, de lassan ideje indulnom. Sok feladat vár még rám. Az utam még csak most kezdődött és ki tudja, hogy hol lesz ennek a vége?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Alcatraz GadHg7Q
Alcatraz Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
970
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 16, 2021 3:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



Ophilia & Belphegor


O
philia érdekes egy angyal, egyáltalán nem érzem mellette fenyegetve magam, furcsa nyugalom van rajtam mióta a közelében vagyok.
-Nem tudom hogy erre mi lenne a megfelelő válasz. De... Hiszen tudod milyenek a démonok, nem lettünk máshogy teremtve, te is tudod.-sóhajtok kényszeredetten. Egyszerű lenne azt mondani, hogy igen, de magam sem vagyok biztos benne hogy így kell legyen. Amara miértje egyszerű, legalábbis a nő szájából hallva, s míg beszél addig nem szólok közbe én sem. Kérdése elgondolkodtat, egy pillanatra még le is hunyom szemeimet.
-Nem tudom, talán bosszút állnék, de nem vagyok biztos benne. Mondjuk én három év miatt bosszankodom, mikor Belial magamra hagyott. Tehát nem foglalnék álláspontot inkább.-pillantok az angyalnő szemeibe.
-De hát... A bosszú akarása is egy érzés miatt alakul ki valakiben, nem?-kérdezek vissza, hiszen csak úgy nem lesz ez az állapot. Vagy rosszul gondolom? Vagyis próbálom ezt a dolgot kicsit máshogy is értelmezni, mert hát rám nézve... Nem a legjobb, ezt be kell vallanom. Utunk során a barlang egészen kiszélesedik, közepén egy tó, rajta pedig egy vékony összekötő út húzódik keresztbe. A sós levegő kissé frusztrálttá tesz, de nem vagyok hajlandó visszafordulni ha már eddig eljutottunk. Az angyalpengéről is ejtünk pár szót, s amit Ophilia mond azt elraktározom elmémben, egy ötletnek jó lesz ha kiforrja magát a revans Lordomra nézve. Bár fogalmam sincs honnan szerezhetnék ilyen fémet.
-Azért szívesen megnéznék egy ilyen fegyvert közelről, természetesen békés úton.-jegyzem még meg halkan, mert valóban érdekelne hogy hogy néz ki.
-Igazad van, mindig van másik út.-egyet kell értsek vele, ám így nekem is át kell értékelnem első gondolatomat Démonommal kapcsolatban. Talán... Nem kellene bántanom Őt. Na majd még meglátom! A túloldalon az emelvény felé veszem az irányt, remélve, hogy valamit ott lelek, ám csak hamus "képmást" találok ott. Az alakból kivéve valami kristály lehetett.
-Hát ez így nem túl sok.-sóhajtok fel mielőtt Ophilia megszólalna.
-Miért kellett kitörölni az elmédből, főleg ha te vagy a Mennyek könyvtárosa? A tudás angyala?-értetlenül pislogok a nőre, itt valami nem kerek, az már fix. Ophilia felsétál mellém és a nyilvánvalót szavakkal is kimondja. Itt bizony már nincs semmi.  De akkor hogyan tovább? A kráterre emeli tekintetét s én követem pillantását, ám ott én nem fedezek fel semmit.
-Akkor most? Hogyan tovább? Válaszokért indultál, gondolom nem vagy túl elégedett így.-magyarázom, hiszen okkal indultunk ide ketten, mégis... Üres kézzel fogunk visszatérni majd?!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
783
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 03, 2021 5:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Fejem félrehajtva hallgatom kuncogását, figyelem a démonnő vonásait. Hangja kellemes, senki meg nem mondaná, hogy ő valójában egy démon. Különös egy teremtés. Válasza mégis értetlen ráncokat képez homlokomon.
- Azzal sosincs gond, ha nem húzod el a dolgaid. Ám a kapkodás sem épp az erények egyike. Vagy nektek mindig képviselni kell a bűnöket? – ráncolom össze szemöldököm továbbra is. Ehhez hasonlót még sose kérdeztem senkitől sem. Egy démonnal sem beszélgettem erről, így most megteszem. Megkérdezem, legfeljebb nem kapok rá érdembeli választ. Majd kiderül.
- Bosszú – felelem nemes egyszerűséggel. – Ott mér csapást Atyámon, ahol a legjobban fáj neki. Tagadhatatlan, hogy az Úr legkedvesebb faja az ember. Rajong értük – szelíd mosolyra húzom ajkamat. Sose gondoltam erre úgy, minthogy gond lenne. Atyánk ilyen. Ezt mindig elfogadtam tőle. – Évmilliókon keresztül fogságban tartotta őt, a Pokol egy kis részében, mert nem akart osztozni a játékán. Amara értékes éveket szenvedett bezárva, elfeledve. Te nem kívánnál a helyében bosszút állni? – kérdezem tőle, őszinte kíváncsisággal a hangomban. Valóban érdekel, vajon őt nem környékezné meg a gondolata annak, hogy bosszút álljon, ha lenne rá lehetősége?
Amara szándékát teljes mértékben megértem, hibáztatni érte nem is igazán tudnám.
- Az érzések mindig csak gondot okoznak, elterelik a figyelmet arról, mely igazán számít. Amely a célja az adott entitás életének – hogy baj lenne? Ezt nem mondhatom meg neki. Ők tudják, igazán jogom sincs beleszólni ebbe. Ő kérdezett, én pedig válaszoltam csupán, akkor is, ha nem ezt kívánja hallani a másik.
A barlangba haladva halkan nevetem el magam, amit a sóról mondd. A falak visszhangozzák egy ideig hangom, emiatt is fejezem be gyorsan. Vidám mosolyom mégsem rejtem el előle.
- Minden fajnak megvan a maga gyengesége, nem szégyen ez – somolygok rá szelíd bátorításként. Közben pedig elindulunk a túlpart irányába. Nincs már itt semmi, amely a nyugalmat megzavarhatná. Bármi is volt itt, már elment, vagy elpusztult, azzal együtt, ami átokkal sújtotta ezt a börtönt. Évszázadokon keresztül. Vajon már akkor is tudták a leviatánok, hogy mi készül majd ide?
- Volt rá példa – felelem csendesen, hangomban már korán sincs ott a jókedv. Emlékszem egyes démonok miként mártották a fémet testvéreim szívébe. Miként ölték meg velük a lényüket, váltak semmivé. Egy testvér halála sem kellemes, mi pedig – és a démonnő maga is – számos testvérünket vesztettünk már el. – A penge szentsége nem egyenlő a markolat szentségével is. Bárki tudja forgatni. Ember, angyal, démon. Még a leviatánok is – szokatlan hogy nem tudja, mégsem zavar igazán. Nem érdekelhet mindenkit ugyanaz, nem igaz? A tudás birtoka számomra egyértelmű, mindig is ez volt a dolgom. De ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek is eképp kellene viseltetnie.
- Mindig van másik út – felelem nemes egyszerűséggel. – A béke, a szeretet is lehet egy lehetőség. Minket angyalokat elsősorban azért teremtettek, hogy ezt az utat járjuk. Miért gyilkoljak, ha ez ellent mond mindennek, amiben hiszek? – fordulok felé, szelíd mosollyal az ajkamon. Láthatja, hogy nem hazudok. Amíg lehet más lehetőségem, addig élni fogok ezzel. És mindig van másik lehetőség, másik út.
A nő elindul az emelvény felé, ám ott nem láthat mást, mint egy árnyékfoltot. Hamu égette folt, mely megmutatja, egykoron egy kristály alakú tárgy állhatott. Egy nagyobb fény, robbanás hatására hagyta hátra árnyékának lenyomatát.
- Talán az volt itt, ami hatással volt mindarra, ami a városban történt pár hónapja. Harcok egy ismeretlen lénnyel szembe. Ódákat zengtek, hogy Alcatraz rejti a titok nyitját, mely okozhatta. A kráteren keresztül türkíz fénycsóva tört a magasba. Nem tudom mi lehetett az. Bármi, ami a leviatánokhoz kapcsolódik, kitörölték emlékeimből – felelem arra, mit kellene itt találnunk.
- Úgy néz ki, hogy bármi is volt itt, csapdákon keresztül vezetett az út, ami pedig itt volt eltűnt. Vagy elpusztult – sétálok lassan én is a démonnő mellé, fel az emelvényre, majd pedig tekintetem a kráterre vezetem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Alcatraz GadHg7Q
Alcatraz Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
970
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 17, 2020 5:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



Ophilia & Belphegor


K
érdésére egyszerű a feleletem, de kissé visszatartom, míg kuncogásom utat tör magának.
-Tudod, eléggé nyughatatlan démon vagyok. Nem szeretem sokáig elhúzni dolgokat.-vonok vállat finoman, ilyen vagyok, így lettem megteremtve, vagy magamtól váltam ilyenné, ki tudja már azt.
-De Amara miért... Miért bántaná az embereket? Miért jó az neki? És tudom, most jöhetne a kérdés, hogy akkor nekünk miért jó az amikor megszerzünk egy lelket? De... Mivel mindennek van oka, mi Amaráé?-pillantok fel az angyalra. Túl okos, muszáj információt szereznem.
-Nem gondolom, csak ezt szeretném. Ez olyan nagy baj?-döntöm oldalra a fejem. Semmi rossz nincs abban, ha... ha érzünk, vagy mégis? Ophilia szavai erre hajaznak, kissé össze is húzom magam, nem tetszik a verzió, hogy ebből talán még baj is lehet. Igazat kell adjak az angyalnak, de nem akarom kimondani. Csupán szemem sütöm le, egy pillanatra kiráz a hideg, de igyekszem hamar túllendülni rajta. A tó feletti rúnákat nem igazán ismerem fel, az angyalok ranglétrája sem mozgatott soha, nekem minden tollas ugyanolyan. Sajnálom! Ha pedig nem muszáj, akkor nem is találkozom velük. Ez is csupán egy véletlen találkozás, nem fejvadászásnak indult. Pont ezért nem lépek fel ellenségesen vele szemben.
-Ez mondjuk jogos... A só egy szemét dolog.-húzom el a számat és mélyet sóhajtok, de nem tántorít el attól, hogy tovább menjünk és ezt szavakkal is jelzem Ophilianak. Így Ő is rálép a kis átjáróra, hogy a tavon átkelve a túloldalra jussunk, de közben beszélgetésünk tovább fonódik. A tó nyugodt, csendesen húzódik mellettünk, de azért szemem vadul jár, mintha keresne valamit. Közben szavait iszom magamba, kellemes hangja körbe leng és kezd értelmet nyerni ez az angyalpenge dolog az elmémben.
-Csak Ti, angyalok vagytok képesek forgatni? Vagy volt rá példa, hogy a mi kezünkbe került és használni tudtuk?-gondolkozom el a kérdésemen én is, ugyan engem még sosem érintett angyali fém, de annyit hallottam már róla... Egyszer, ha alkalmam adódnak, szívesen kipróbálnám majd. Bár ez a gondolat egyenlőre nem ölt gondolatot szóban.
-Érdekes, hogy van olyan angyal aki nem használta soha az övét. Szabad megkérdeznem, hogy pontosan miért? Miért gondolod úgy, hogy nem muszáj... gyilkolni?-lépek mellé miután átérünk a túloldalra és átlépünk a nyitott ajtón. A terem furcsán magasodik, tekintetem felfelé vezetve egy kráter szerű lyukat fedez fel, mely felett a kék ég látható.
-Nahát.-csodálkozom el kerekre nyílt szemekkel.
-Mit kéne itt találnunk?-érdeklődök miközben a belsejét is szemügyre veszem a helynek. Az emelvény magasan húzódik felfelé előttünk, de maga a "barlang" üres. Érdekes! Visszhangzik az én fejemben is a szó, de nem szólalok meg hangosan. Ellépek Ophilia mellől és az emelvény felé irányítom lábaimat. Esetleg ott lehet valami. Ki tudja.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
783
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 16, 2020 11:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
- Mi okod a rohanásra? – kérdezem tőle, ha épp azt mondja, hogy ő nem ér rá. Az élete, ha vigyáz rá, végtelen. Vélhetőleg évezredek óta élhet. Talán, nem tudom, erről ő nem szólt, én pedig eme alakját nem sűrűn láttam a világba. – De való igaz, most megváltozott a világ dinamizmusa – mosolygok le rá kedélyesen. – Nem tudnak meghalni, nem véglegesen. Meghalnak, majd újra élednek. A lelkük nem tud hova változni. Amara az egyetlen, aki meg tudja ölni őket – jelentem ki határozottan. Láttam, hogy Ramiél miként szerzi meg a lelkeket az emberektől, s hogy azok miként változtak át egy olyan lénnyé, kik ösztönné változtak a hónapok folyamán. Elveszítik józan eszüket, az érzéseket, mindaz, ami a lélek hajtotta őket előre. Elkorcsosulnak.
- A Viszály egy lovas – ráncolom össze a homlokom. – Miért gondolod, hogy érzelmi szinten ugyanott kellene tartania, ahol neked? Nem ez a dolga. Az érzések, a mi eseteinkbe mindig hátráltató tényezők. Nem véletlenül fukarkodott vele a Teremtő, amikor a két fajt megteremtette. Láthattunk számtalan példát, hogy az érzések miként vannak hatással az emberekre. Ezt kívánnád? – kérdezem érdeklődéssel a hangomba. Végülis bármi lehet, ennek ő a megmondhatója. Nem fogok ellenkezni, ha azt mondja, hogy ezt szeretné. Ez az ő döntése, neki kell tudnia, hogy ezzel kapcsolatban, miként is vélekedik.
Én nem így teszek, ez már biztos.
A barlangi tó és a falakra felvésett rúnákat egy szívdobbanás ideig figyelem, amíg újra meg nem szólal.
- Mh, érdekes – felelek csak ennyit. Viszály tanácsadója és ily figyelmetlen? Jó dolog ez? Vélhetőleg ezt ők tudják, nem az én tisztem ezt megítélni.
- A só ártalmas rátok nézve, itt pedig nagyobb koncentrációba van jelen. A bezártság érzete a mi esetünkbe csak illúzió, nem valódi érzés – vonom meg könnyedén a vállamat. Inkább hiszem, hogy a só lehet az oka, mint bármi más.
- Rendben – bólintok és ez esetben elindulok az apró ösvényen át a helység másik végébe, ahol újra csak egy kinyílt ajtó vár reánk. A tó hangtalan, csendesen húzódik mellettünk, mégis azt az érzetet kelti, hogy valami él benne. Ha így is van, nem moccan.
- Az angyalpenge különös hatalommal van felruházva. Maga a fém ötvözete van hatással minden természetfelettire – felelem egyszerűen arra, hogy ránk is miért van hatással az angyalpenge. – Több formája is létezik ennek, nem egységes. Egykor minden angyal kapott, igen, van nekem is. A mennyben van, sose használtam és nem is kívánom. A gyilkolást, bár tudom, hogy törvényszerű és van, hogy Atyánk parancsának sem mondhatunk ellent, mégsem szoktam alkalmazni. Mindig is a békésebb utat választottam. Nem hiszem, hogy lenne olyan helyzet, amit nem lehetne megbeszélni – mosolygok rá szelíden, miközben átérünk a terem másik végébe.
A nyitott ajtó, egy jóval hatalmasabb terembe visz minket, mely úgy néz ki, mintha egy vulkán lenne, belülről. A tetején tátongó kráteren keresztül láthatjuk a kék eget. A terem egyébként üres, a közepén emelkedik egy emelvény, amihez egy út visz. Csak hogy az emelvényen nincs semmi.
- Mh, érdekes – tekintek körbe a helységen.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Alcatraz GadHg7Q
Alcatraz Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
970
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 06, 2020 7:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



Ophilia & Belphegor


É
rdeklődve hallgatom szavait, valahogy nem fér a fejembe, hogy miért kellene valakinek több erő, mint amivel rendelkezik? Mondjuk én mélyen hallgathatnék is a dologról, hiszen az én erőm olyan szintem magán forrásból származik, hogy arra szavak sincsenek. Nem igazán tudok más démonról, aki esetleg a Főnöke energiáiból nyeri saját erejét. Már arra sem emlékszem, hogy előtte miből is töltődtem fel, teljesen hozzá szoktam ahhoz, hogy Viszály energiái körül lengnek. Főleg ha a közvetlen közelében vagyok. A folyosón haladva ismét előtérbe kerülnek az emberek, illetve az is, hogy mennyire ráérünk. Bólintok az angyal szavaira, majd rövid mosoly fut át arcomon.
-A legtöbbünk türelmes, én mondjuk nem mondom annak magam. Illetve, most... Ugye tudod, hogy az állításod nem helytálló? Jelenleg ha meg is halnak az emberek, visszatérnek, nincs hová menniük. Sem a Mennybe, sem pedig a Pokolba.-ingatom kissé fejem, sejtem persze, hogy általánosságban beszél Ophilia, de a jelenlegi állapotokat is meg kell vizsgálni. Nekünk sincsen esélyünk haza térni, hogy egy nagyobb sebet minél előbb átvészeljünk. Végül ahogy a gyűrűről beszélgetünk, a visszakérdésre vigyorom szélesedni kezd.
-Igen, pontosan. Mint a halandók között. Valójában azt hittem, hogy majd visszalép, nem teszi meg, de egészen jól vette az akadályt. Csak kár, hogy nem érzi, mennyire fontos volt nekem a pillanat. Olykor azt érzem, sosem fog lépést tartani velem ennek kapcsán.-keserű szájízzel lépek tovább, míg a barlangi tóhoz nem érünk, melynek két partját vékony kis útszakasz köti össze. A falakon különböző jelek, néhányat felismerek közülük, de legtöbbjük fejtörést okoz. Csupán itt felelek az utolsó folyosón tett gondolatára.
-Nem, valóban nem ismerem a hierarchiátokat, bevallom soha nem is mozgatott a gondolat. Néha a miénket sem tudom megjegyezni, ki ki után következik... De ilyen ez. Megesik, hogy figyelmetlen vagyok.-tárom szét karjaimat elgondolkodva következő szavain. Nem minden angyal teremtetett harcra, furcsa bele gondolni.
-Érdekes gondolat, szerinted a sós levegő lehet a baj? Inkább úgy gondolom, hogy a bezártság érzésével van bajom. De nem állíthatom, hogy nincs igazad.-ütögetem ujjamat az államhoz, majd egész kérdés áradatot zúdítok Ophiliára, de előtte;
-Nem, ha már idáig eljöttem nem fogok vissza fordulni.-rázom a fejem és megnedvesítem nyelvemmel kiszáradt ajkamat. Nem lesz semmi bajom. Kibírom! Az angyalpengés kérdéseimre olyan felelet érkezik ismét amiből szívem szerint kiragadnám ismét azt a szót... Újra elhangzik a lélek és nem hiszem el, hogy nekünk ilyen nincsen. Rágcsálni kezdem a szám szélét és nem tudom elképzelni, hogy az angyalokra is ugyan olyan hatással lehet a saját fegyverük, mint ránk.
-Furcsa ezt így hallani, mármint konkrétan egy angyaltól. Rátok mégis miért lenne ilyen hatással?-értetlenül állok meg az út közepén s ekkor észrevételezem csak, hogy az angyal nem követ. Ugyan úgy ott áll a tó partján.
-A...azt hittem... még tovább is megyünk.-döntöm oldalra a fejem és félszegen, cipőm orrával kezdem túrni, talpam alatt a talajt.
-Hogy néz ki egy angyalpenge Ophilia? Neked is van?-kérdezek rá finoman, majd hátat fordítok neki egy pillanatra, míg a mögöttem lévő utat vizsgálom. Aztán ismét a falakat, egyszerűen nem fér a fejembe ez az egész. Vajon mit találnánk ha tovább mennénk?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
783
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 31, 2020 1:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Az irigységet, mint jelenséget sosem értettem igazán. Nem való senkihez sem. Sem angyalhoz, sem emberhez. De ebben a tekintetben még csak démonokhoz sem. Szemöldököm lágyan, értetlenséget türközőn ráncolom össze.
- Úgy vélem, hogy magunk is elegendő erővel rendelkezünk. Mindannak csak a kreativitás szabhat bármely határt. Na meg a valódi erőink – teszem még hozzá a végéhez, hiszen még ez is igazán hátrányunkra válhat. Hogy épp ki, mennyi erővel rendelkezik. Úgy vélem, hogy egy entitás minél többet gyakorol, annál jobban tudja magát fejleszteni. Annál ügyesebb lesz.
- Ha képes voltam felismerni, hogy ő egy démon, leginkább azt, hogy melyik démon, igen. Angyalok, démonok, emberek. Mindenre rálátásom volt, mely idelent történt és a mennyekbe – fordulok felé kedélyes mosollyal az ajkamon. Sokan unalmasnak gondolják azt, amit csináltam. A magam részéről élveztem. Szerettem megfigyelni az embereket, minden életutat végigkövetni. Annyi hasonló volt, de sosem volt igazán egyik sem ugyanolyan. Mennyi elkésett cselekedett, elhalasztott lehetőség. Mennyi dicsőséges és boldogságban örvendetes rátalálás. Az emberi történelem tele van csodákkal és ugyanúgy szörnyűségekkel is.
- Máshogy élünk. Az emberek rohannak, hisz életük véges, mindent meg akarnak tapasztalni haláluk előtt. Mi tisztába vagyunk azzal, hogy évszázadokig is elélünk, nem rohanunk, kivárunk. Türelmesebbek vagyunk. Emiatt érzékelhetjük az idő múlását is máshogy – de ebbe nincs semmi rossz. Más, az egész helyzetünk, megítélésünk más az emberek irányába. A természetfelettiek szemében ők sokáig csak eszközök voltak. Sokan még mindig így tekintenek rájuk, melyen változtatni, aligha fogunk tudni valaha is.
- Kérje meg a kezed? – tekintek újra a lányra, ezúttal is értetlenséget kölcsönző orcával. Nem igazán értem, hogy miért akarna ilyet tenni egy démon. Egy másikkal. De belátom, hogy ez nem az én ügyem, s hogy vélhetőleg sose fogom megérteni. Az emberek gondolatait sem igazán látom át – olykor még saját fajtársaimét sem – nem hogy a démonokét.
A folyosón sétálva, bennem továbbra sem kelt negatív érzéseket. Hogy itt vagyunk. Egyfajta izgatottság lesz rajtam úrrá.
- Nem igazán ismered az angyali hiearchiát, jól gondolom? – mosolygom szelíden. – Nem minden angyalt harcra teremtettek. Nem mindenkinek volt a feladata, hogy az emberek közé szálljon le és ott tevékenykedjen. A mennybe mégis mitől kellene megvédened magad? – nem fenyegetett sose veszély, de még ha igen… Sose emeltem volna fegyvert saját testvéreim ellen. Akkor is, ha ők megteszik. S ez nincs máshogy ma sem. Nem tudnék ártani senkinek. Sem testvéremnek, sem ellenségemnek, sem embernek.
Nem lényemtől való elgondolás ez.
- Való igaz. A sós levegőt nem bírjátok, igaz? Az Alcatraz mindig is híres volt, hogy a tengeri sós levegőt jobban összegyűjti, sose értette senki, hogy miként lehetséges ez. Amennyire felüdülő tud lenni a friss, tengeri levegő, annyira káros is, ha nagy koncentrációban tartalmaz sót – így nyilván más is lehet neki, idelent, bezárva, ahol a tengeri levegő bent reked. Nekem nem okoz semmilyen gondot, ám neki?
- Talán jobb lenne visszafordulni – állok meg egy pillanatra a tó előtt, mielőtt az átkelőre lépnék rá. Okom nincs ártani a nőnek, ha pedig nem fogja bírni, csak több problémája lehet, mint haszna az egészből.
Nyilván, ha szeretne tovább menni, szívesen előre megyek, ám ha nem, nincs belőle semmi gond. Vissza is tudunk fordulni, rossz érzésem nem fog ebből támadni. Türelmesen állok a tó partján, mikor egy újabb kérdést szegez nekem.
- Atyám ruházta fel erővel. Nem csak rátok halálos, de ránk, angyalokra is. Minden természetfelettire. Hogy miért? Bizonyára van rá tudományos magyarázata, ha nagyon a mélyére szeretnék ásni, avagy sokat gondolkoznék rajta, visszatekintve azon időkre, amikor létrehozta. Az erő oly tiszta, oly szent, melyet a bűnös lélek nem tud elviselni. Oly hatással van rátok, mint a só, égeti, csak hogy ez nem csak a bőrötöket, magát a lelket, a lényt. Az energiát, melyből mindannyian vagyunk – a démonnő lassú sétába kezd, de én nem követem. Szürkészöld íriszeimmel figyelem, ahogy halad előre, vagy épp vissza. Minden csak nézőpont kérdése, nem igaz?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Alcatraz GadHg7Q
Alcatraz Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
970
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 29, 2020 1:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



Ophilia & Belphegor


O
philia túl kedvesnek tűnik, mondhatnám, hogy bosszantóan kedvesnek, de nekem megfelel ez az állapot, nem szeretek rossz kapcsolatot ápolni, körülbelül senkivel. Ám úgy hiszem, hogy az angyallal talán jó lenne közelebbi ismeretséget tartani. Ki tudja.
-El lehetne irigyelni a leviatánok képességeit? De hát nekünk is vannak.-vonom össze a szemöldököm egy pillanatra, aztán bele túrok a tincseimbe, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy bárki képességét magaménak akarjam. Szívesen megkérdezném, hogy esetleg Ő vagy bármelyik másik testvére vajon ráhajtana-e egy ilyen momentumú dologra, de úgy döntök, hogy inkább kihagyom. Inkább az érdekel, hogy esetleg valahol, bárhol, lehetne-e róluk olvasni valamit. Ugyanakkor a szőkeség nem kecsegtet jó hírekkel ez ügyben. Mindazonáltal azt is megtudom, hogy a tollas népség között milyen rangot foglal Ő el.
-Ó!-csúszik ki a számon csodálkozva, el is gondolkozva azon, hogy ha a nő mindenről tud, akkor... Ezt muszáj megkérdeznem;
-Akkor, ha esetleg egy démon a földre került és mondjuk olyan dolgokat csinált, te arról is tudsz, vagy csak a halandókkal foglalkoztál?-pillantok szemeibe érdeklődőn, hiszen ezt jó lenne tudni, hogy az angyal milyen feljegyzéseket készít. De, ha szabad ezt mondanom, kár hogy csak a Földre korlátozódott ez a tevékenysége. Szívesen visszatekintenék a fiatalabb éveimre. Bár Beleth-el elég sokszor jártunk az emberek között... Ismét előkerül az idő, beszélgetésünk során talán másodszor, Ophilia-nak pedig nem változik a véleménye ennek tekintetében.
-Azért, mert ritkábban halunk meg, nem hiszem, hogy annyira más lenne az idő múlása. Igazából csak többet élünk, nincs igazam?-vállat vonok, s bár nem tudom miért is mentem ebbe bele, én amondó vagyok, hogy igazából számunkra is ugyan annyi idő jut, példának okáért egy napra. Attól, hogy valaki nem igényli az alvást, egy nap akkor is csupán huszonnégy órából áll. Elindulunk a nyitott ajtó felé s bár nem jó szájízzel teszem, de egymás mellett haladunk az angyallal.
-Kihíváson... Bár inkább feladat volt. Egy bugyuta emberi játékra tanítottam meg. Azt a feladatot adtam neki, hogy kérje meg a kezemet.-vigyorodok el és mielőtt nevetéssé válna mosolyom ajkam elé emelem a kezem.
-Szóval akkor ez az első, hogy idelenn vagy. Hogy érted, hogy harcra tanítottak? Azt gondoltam, valamilyen szinten minden angyal képes, legalább megvédeni magát.-értetlenkedek egy rövid ideig, mert ugyebár... Nos, képtelenségnek tartom, hogy ne kellene olykor fegyvert ragadnia. Vagy a mennyek könyvtárosára más protokoll érvényes? Én el nem tudnám képzelni magam úgy, hogy ne tudjak fegyvert forgatni. Az alagút, vagy hol is sétálunk pontosan, számomra fullasztó, egyébként sem szeretem a szűkös helyeket, de a falakból áradó nyirkosság egyszerűen.. Végig kúszik a bőrömön és összeszorítja a tüdőmet. Egy kérdést kapok csupán vissza, mire elhúzom a számat egy pillanatra.
-Bevallom töredelmesen, mivel én ott "születtem", sosem gondoltam rá így, bár jobban belegondolva, szerény személyem mindig is jobban szeretett a földön lenni, az emberek között, nem is csupán azért, hogy gondot okozzak nekik, szerettem figyelni ahogy az életüket élik. Kicsit talán irigykedtem is rájuk. Most pedig ide vagyunk űzve, szóval egy szavam sem lehet.-húzom végig tőrömet a falon, szívesen visszafordulnék, mi több, sikítva rohannék ki innen, de nem teszem, igyekszem arra összpontosítani, hogy a kettő több mint egy, akkor is több, ha a második személy angyal. A barlangi tóhoz érve megtorpanok, középütt egy út szeli ketté, bizonytalanul méregetem, nem biztos, hogy szeretnék átkelni rajta. Pillantásom feljebb futtatom, majd a falakat nézem egy ideig, különféle jelek vannak rajta, egy-kettőt talán be is tudok azonosítani, de ha jól látom van ami már megkopott. Ophilia-ra pillantok ahogy a kérdés elhagyja ajkát, bizonytalanul bólintok egy aprót, majd hozzá teszem;
-Nem mindet.-ingatom is a fejem, emlékszem, valaha Belial próbált tanítani pár fogást, például angyalcsapdát csinálni, de lehet hogy már nem tudnám megismételni a jelet, ki tudja.
-A víz szag igen, de... Nekünk itt most át kellene mennünk a túloldalra? Mi van akkor ha csapdát is rejtenek a rúnák? Aztán éppen akkor aktiválódik amikor a megfelelő helyre lépek, vagy lépünk...?-a vékonyka kis út széléhez sétálok, a tóban saját tükörképem néz vissza rám. Nem tetszik ez nekem!
-Szeretnél előre menni, vagy menjek én?-pillantok az angyalra a vállam felett egy mély levegővételt követően.
-Ami azt illeti... Nem tudod véletlenül, hogy az angyalpenge miért van ránk, démonokra olyan rossz hatással? Mármint, találkozni még egyel sem találkoztam, de hall a Pokol szülötte ezt-azt, mendemondákat. Tényleg megölhettek vele minket? Miért olyan fájdalmas ha megvágnak vele egy démont?-fordulok is felé, mert ezek a kérdések nagyon érdekelnek, közben pedig észre sem véve, hogy szép lassan hátrálni kezdek az úton a tó közepe felé. Na nem azért, mert félek attól, hogy most esetleg rám ronthat a nő, egyszerű pótcselekvésként indulnak meg lábaim.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5