Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Alcatraz GadHg7Q
Alcatraz Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
791
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 17, 2020 5:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Ophilia & Belphegor


K
érdésére egyszerű a feleletem, de kissé visszatartom, míg kuncogásom utat tör magának.
-Tudod, eléggé nyughatatlan démon vagyok. Nem szeretem sokáig elhúzni dolgokat.-vonok vállat finoman, ilyen vagyok, így lettem megteremtve, vagy magamtól váltam ilyenné, ki tudja már azt.
-De Amara miért... Miért bántaná az embereket? Miért jó az neki? És tudom, most jöhetne a kérdés, hogy akkor nekünk miért jó az amikor megszerzünk egy lelket? De... Mivel mindennek van oka, mi Amaráé?-pillantok fel az angyalra. Túl okos, muszáj információt szereznem.
-Nem gondolom, csak ezt szeretném. Ez olyan nagy baj?-döntöm oldalra a fejem. Semmi rossz nincs abban, ha... ha érzünk, vagy mégis? Ophilia szavai erre hajaznak, kissé össze is húzom magam, nem tetszik a verzió, hogy ebből talán még baj is lehet. Igazat kell adjak az angyalnak, de nem akarom kimondani. Csupán szemem sütöm le, egy pillanatra kiráz a hideg, de igyekszem hamar túllendülni rajta. A tó feletti rúnákat nem igazán ismerem fel, az angyalok ranglétrája sem mozgatott soha, nekem minden tollas ugyanolyan. Sajnálom! Ha pedig nem muszáj, akkor nem is találkozom velük. Ez is csupán egy véletlen találkozás, nem fejvadászásnak indult. Pont ezért nem lépek fel ellenségesen vele szemben.
-Ez mondjuk jogos... A só egy szemét dolog.-húzom el a számat és mélyet sóhajtok, de nem tántorít el attól, hogy tovább menjünk és ezt szavakkal is jelzem Ophilianak. Így Ő is rálép a kis átjáróra, hogy a tavon átkelve a túloldalra jussunk, de közben beszélgetésünk tovább fonódik. A tó nyugodt, csendesen húzódik mellettünk, de azért szemem vadul jár, mintha keresne valamit. Közben szavait iszom magamba, kellemes hangja körbe leng és kezd értelmet nyerni ez az angyalpenge dolog az elmémben.
-Csak Ti, angyalok vagytok képesek forgatni? Vagy volt rá példa, hogy a mi kezünkbe került és használni tudtuk?-gondolkozom el a kérdésemen én is, ugyan engem még sosem érintett angyali fém, de annyit hallottam már róla... Egyszer, ha alkalmam adódnak, szívesen kipróbálnám majd. Bár ez a gondolat egyenlőre nem ölt gondolatot szóban.
-Érdekes, hogy van olyan angyal aki nem használta soha az övét. Szabad megkérdeznem, hogy pontosan miért? Miért gondolod úgy, hogy nem muszáj... gyilkolni?-lépek mellé miután átérünk a túloldalra és átlépünk a nyitott ajtón. A terem furcsán magasodik, tekintetem felfelé vezetve egy kráter szerű lyukat fedez fel, mely felett a kék ég látható.
-Nahát.-csodálkozom el kerekre nyílt szemekkel.
-Mit kéne itt találnunk?-érdeklődök miközben a belsejét is szemügyre veszem a helynek. Az emelvény magasan húzódik felfelé előttünk, de maga a "barlang" üres. Érdekes! Visszhangzik az én fejemben is a szó, de nem szólalok meg hangosan. Ellépek Ophilia mellől és az emelvény felé irányítom lábaimat. Esetleg ott lehet valami. Ki tudja.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 16, 2020 11:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
- Mi okod a rohanásra? – kérdezem tőle, ha épp azt mondja, hogy ő nem ér rá. Az élete, ha vigyáz rá, végtelen. Vélhetőleg évezredek óta élhet. Talán, nem tudom, erről ő nem szólt, én pedig eme alakját nem sűrűn láttam a világba. – De való igaz, most megváltozott a világ dinamizmusa – mosolygok le rá kedélyesen. – Nem tudnak meghalni, nem véglegesen. Meghalnak, majd újra élednek. A lelkük nem tud hova változni. Amara az egyetlen, aki meg tudja ölni őket – jelentem ki határozottan. Láttam, hogy Ramiél miként szerzi meg a lelkeket az emberektől, s hogy azok miként változtak át egy olyan lénnyé, kik ösztönné változtak a hónapok folyamán. Elveszítik józan eszüket, az érzéseket, mindaz, ami a lélek hajtotta őket előre. Elkorcsosulnak.
- A Viszály egy lovas – ráncolom össze a homlokom. – Miért gondolod, hogy érzelmi szinten ugyanott kellene tartania, ahol neked? Nem ez a dolga. Az érzések, a mi eseteinkbe mindig hátráltató tényezők. Nem véletlenül fukarkodott vele a Teremtő, amikor a két fajt megteremtette. Láthattunk számtalan példát, hogy az érzések miként vannak hatással az emberekre. Ezt kívánnád? – kérdezem érdeklődéssel a hangomba. Végülis bármi lehet, ennek ő a megmondhatója. Nem fogok ellenkezni, ha azt mondja, hogy ezt szeretné. Ez az ő döntése, neki kell tudnia, hogy ezzel kapcsolatban, miként is vélekedik.
Én nem így teszek, ez már biztos.
A barlangi tó és a falakra felvésett rúnákat egy szívdobbanás ideig figyelem, amíg újra meg nem szólal.
- Mh, érdekes – felelek csak ennyit. Viszály tanácsadója és ily figyelmetlen? Jó dolog ez? Vélhetőleg ezt ők tudják, nem az én tisztem ezt megítélni.
- A só ártalmas rátok nézve, itt pedig nagyobb koncentrációba van jelen. A bezártság érzete a mi esetünkbe csak illúzió, nem valódi érzés – vonom meg könnyedén a vállamat. Inkább hiszem, hogy a só lehet az oka, mint bármi más.
- Rendben – bólintok és ez esetben elindulok az apró ösvényen át a helység másik végébe, ahol újra csak egy kinyílt ajtó vár reánk. A tó hangtalan, csendesen húzódik mellettünk, mégis azt az érzetet kelti, hogy valami él benne. Ha így is van, nem moccan.
- Az angyalpenge különös hatalommal van felruházva. Maga a fém ötvözete van hatással minden természetfelettire – felelem egyszerűen arra, hogy ránk is miért van hatással az angyalpenge. – Több formája is létezik ennek, nem egységes. Egykor minden angyal kapott, igen, van nekem is. A mennyben van, sose használtam és nem is kívánom. A gyilkolást, bár tudom, hogy törvényszerű és van, hogy Atyánk parancsának sem mondhatunk ellent, mégsem szoktam alkalmazni. Mindig is a békésebb utat választottam. Nem hiszem, hogy lenne olyan helyzet, amit nem lehetne megbeszélni – mosolygok rá szelíden, miközben átérünk a terem másik végébe.
A nyitott ajtó, egy jóval hatalmasabb terembe visz minket, mely úgy néz ki, mintha egy vulkán lenne, belülről. A tetején tátongó kráteren keresztül láthatjuk a kék eget. A terem egyébként üres, a közepén emelkedik egy emelvény, amihez egy út visz. Csak hogy az emelvényen nincs semmi.
- Mh, érdekes – tekintek körbe a helységen.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Alcatraz GadHg7Q
Alcatraz Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
791
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 06, 2020 7:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Ophilia & Belphegor


É
rdeklődve hallgatom szavait, valahogy nem fér a fejembe, hogy miért kellene valakinek több erő, mint amivel rendelkezik? Mondjuk én mélyen hallgathatnék is a dologról, hiszen az én erőm olyan szintem magán forrásból származik, hogy arra szavak sincsenek. Nem igazán tudok más démonról, aki esetleg a Főnöke energiáiból nyeri saját erejét. Már arra sem emlékszem, hogy előtte miből is töltődtem fel, teljesen hozzá szoktam ahhoz, hogy Viszály energiái körül lengnek. Főleg ha a közvetlen közelében vagyok. A folyosón haladva ismét előtérbe kerülnek az emberek, illetve az is, hogy mennyire ráérünk. Bólintok az angyal szavaira, majd rövid mosoly fut át arcomon.
-A legtöbbünk türelmes, én mondjuk nem mondom annak magam. Illetve, most... Ugye tudod, hogy az állításod nem helytálló? Jelenleg ha meg is halnak az emberek, visszatérnek, nincs hová menniük. Sem a Mennybe, sem pedig a Pokolba.-ingatom kissé fejem, sejtem persze, hogy általánosságban beszél Ophilia, de a jelenlegi állapotokat is meg kell vizsgálni. Nekünk sincsen esélyünk haza térni, hogy egy nagyobb sebet minél előbb átvészeljünk. Végül ahogy a gyűrűről beszélgetünk, a visszakérdésre vigyorom szélesedni kezd.
-Igen, pontosan. Mint a halandók között. Valójában azt hittem, hogy majd visszalép, nem teszi meg, de egészen jól vette az akadályt. Csak kár, hogy nem érzi, mennyire fontos volt nekem a pillanat. Olykor azt érzem, sosem fog lépést tartani velem ennek kapcsán.-keserű szájízzel lépek tovább, míg a barlangi tóhoz nem érünk, melynek két partját vékony kis útszakasz köti össze. A falakon különböző jelek, néhányat felismerek közülük, de legtöbbjük fejtörést okoz. Csupán itt felelek az utolsó folyosón tett gondolatára.
-Nem, valóban nem ismerem a hierarchiátokat, bevallom soha nem is mozgatott a gondolat. Néha a miénket sem tudom megjegyezni, ki ki után következik... De ilyen ez. Megesik, hogy figyelmetlen vagyok.-tárom szét karjaimat elgondolkodva következő szavain. Nem minden angyal teremtetett harcra, furcsa bele gondolni.
-Érdekes gondolat, szerinted a sós levegő lehet a baj? Inkább úgy gondolom, hogy a bezártság érzésével van bajom. De nem állíthatom, hogy nincs igazad.-ütögetem ujjamat az államhoz, majd egész kérdés áradatot zúdítok Ophiliára, de előtte;
-Nem, ha már idáig eljöttem nem fogok vissza fordulni.-rázom a fejem és megnedvesítem nyelvemmel kiszáradt ajkamat. Nem lesz semmi bajom. Kibírom! Az angyalpengés kérdéseimre olyan felelet érkezik ismét amiből szívem szerint kiragadnám ismét azt a szót... Újra elhangzik a lélek és nem hiszem el, hogy nekünk ilyen nincsen. Rágcsálni kezdem a szám szélét és nem tudom elképzelni, hogy az angyalokra is ugyan olyan hatással lehet a saját fegyverük, mint ránk.
-Furcsa ezt így hallani, mármint konkrétan egy angyaltól. Rátok mégis miért lenne ilyen hatással?-értetlenül állok meg az út közepén s ekkor észrevételezem csak, hogy az angyal nem követ. Ugyan úgy ott áll a tó partján.
-A...azt hittem... még tovább is megyünk.-döntöm oldalra a fejem és félszegen, cipőm orrával kezdem túrni, talpam alatt a talajt.
-Hogy néz ki egy angyalpenge Ophilia? Neked is van?-kérdezek rá finoman, majd hátat fordítok neki egy pillanatra, míg a mögöttem lévő utat vizsgálom. Aztán ismét a falakat, egyszerűen nem fér a fejembe ez az egész. Vajon mit találnánk ha tovább mennénk?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 31, 2020 1:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Az irigységet, mint jelenséget sosem értettem igazán. Nem való senkihez sem. Sem angyalhoz, sem emberhez. De ebben a tekintetben még csak démonokhoz sem. Szemöldököm lágyan, értetlenséget türközőn ráncolom össze.
- Úgy vélem, hogy magunk is elegendő erővel rendelkezünk. Mindannak csak a kreativitás szabhat bármely határt. Na meg a valódi erőink – teszem még hozzá a végéhez, hiszen még ez is igazán hátrányunkra válhat. Hogy épp ki, mennyi erővel rendelkezik. Úgy vélem, hogy egy entitás minél többet gyakorol, annál jobban tudja magát fejleszteni. Annál ügyesebb lesz.
- Ha képes voltam felismerni, hogy ő egy démon, leginkább azt, hogy melyik démon, igen. Angyalok, démonok, emberek. Mindenre rálátásom volt, mely idelent történt és a mennyekbe – fordulok felé kedélyes mosollyal az ajkamon. Sokan unalmasnak gondolják azt, amit csináltam. A magam részéről élveztem. Szerettem megfigyelni az embereket, minden életutat végigkövetni. Annyi hasonló volt, de sosem volt igazán egyik sem ugyanolyan. Mennyi elkésett cselekedett, elhalasztott lehetőség. Mennyi dicsőséges és boldogságban örvendetes rátalálás. Az emberi történelem tele van csodákkal és ugyanúgy szörnyűségekkel is.
- Máshogy élünk. Az emberek rohannak, hisz életük véges, mindent meg akarnak tapasztalni haláluk előtt. Mi tisztába vagyunk azzal, hogy évszázadokig is elélünk, nem rohanunk, kivárunk. Türelmesebbek vagyunk. Emiatt érzékelhetjük az idő múlását is máshogy – de ebbe nincs semmi rossz. Más, az egész helyzetünk, megítélésünk más az emberek irányába. A természetfelettiek szemében ők sokáig csak eszközök voltak. Sokan még mindig így tekintenek rájuk, melyen változtatni, aligha fogunk tudni valaha is.
- Kérje meg a kezed? – tekintek újra a lányra, ezúttal is értetlenséget kölcsönző orcával. Nem igazán értem, hogy miért akarna ilyet tenni egy démon. Egy másikkal. De belátom, hogy ez nem az én ügyem, s hogy vélhetőleg sose fogom megérteni. Az emberek gondolatait sem igazán látom át – olykor még saját fajtársaimét sem – nem hogy a démonokét.
A folyosón sétálva, bennem továbbra sem kelt negatív érzéseket. Hogy itt vagyunk. Egyfajta izgatottság lesz rajtam úrrá.
- Nem igazán ismered az angyali hiearchiát, jól gondolom? – mosolygom szelíden. – Nem minden angyalt harcra teremtettek. Nem mindenkinek volt a feladata, hogy az emberek közé szálljon le és ott tevékenykedjen. A mennybe mégis mitől kellene megvédened magad? – nem fenyegetett sose veszély, de még ha igen… Sose emeltem volna fegyvert saját testvéreim ellen. Akkor is, ha ők megteszik. S ez nincs máshogy ma sem. Nem tudnék ártani senkinek. Sem testvéremnek, sem ellenségemnek, sem embernek.
Nem lényemtől való elgondolás ez.
- Való igaz. A sós levegőt nem bírjátok, igaz? Az Alcatraz mindig is híres volt, hogy a tengeri sós levegőt jobban összegyűjti, sose értette senki, hogy miként lehetséges ez. Amennyire felüdülő tud lenni a friss, tengeri levegő, annyira káros is, ha nagy koncentrációban tartalmaz sót – így nyilván más is lehet neki, idelent, bezárva, ahol a tengeri levegő bent reked. Nekem nem okoz semmilyen gondot, ám neki?
- Talán jobb lenne visszafordulni – állok meg egy pillanatra a tó előtt, mielőtt az átkelőre lépnék rá. Okom nincs ártani a nőnek, ha pedig nem fogja bírni, csak több problémája lehet, mint haszna az egészből.
Nyilván, ha szeretne tovább menni, szívesen előre megyek, ám ha nem, nincs belőle semmi gond. Vissza is tudunk fordulni, rossz érzésem nem fog ebből támadni. Türelmesen állok a tó partján, mikor egy újabb kérdést szegez nekem.
- Atyám ruházta fel erővel. Nem csak rátok halálos, de ránk, angyalokra is. Minden természetfelettire. Hogy miért? Bizonyára van rá tudományos magyarázata, ha nagyon a mélyére szeretnék ásni, avagy sokat gondolkoznék rajta, visszatekintve azon időkre, amikor létrehozta. Az erő oly tiszta, oly szent, melyet a bűnös lélek nem tud elviselni. Oly hatással van rátok, mint a só, égeti, csak hogy ez nem csak a bőrötöket, magát a lelket, a lényt. Az energiát, melyből mindannyian vagyunk – a démonnő lassú sétába kezd, de én nem követem. Szürkészöld íriszeimmel figyelem, ahogy halad előre, vagy épp vissza. Minden csak nézőpont kérdése, nem igaz?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Alcatraz GadHg7Q
Alcatraz Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
791
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 29, 2020 1:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Ophilia & Belphegor


O
philia túl kedvesnek tűnik, mondhatnám, hogy bosszantóan kedvesnek, de nekem megfelel ez az állapot, nem szeretek rossz kapcsolatot ápolni, körülbelül senkivel. Ám úgy hiszem, hogy az angyallal talán jó lenne közelebbi ismeretséget tartani. Ki tudja.
-El lehetne irigyelni a leviatánok képességeit? De hát nekünk is vannak.-vonom össze a szemöldököm egy pillanatra, aztán bele túrok a tincseimbe, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy bárki képességét magaménak akarjam. Szívesen megkérdezném, hogy esetleg Ő vagy bármelyik másik testvére vajon ráhajtana-e egy ilyen momentumú dologra, de úgy döntök, hogy inkább kihagyom. Inkább az érdekel, hogy esetleg valahol, bárhol, lehetne-e róluk olvasni valamit. Ugyanakkor a szőkeség nem kecsegtet jó hírekkel ez ügyben. Mindazonáltal azt is megtudom, hogy a tollas népség között milyen rangot foglal Ő el.
-Ó!-csúszik ki a számon csodálkozva, el is gondolkozva azon, hogy ha a nő mindenről tud, akkor... Ezt muszáj megkérdeznem;
-Akkor, ha esetleg egy démon a földre került és mondjuk olyan dolgokat csinált, te arról is tudsz, vagy csak a halandókkal foglalkoztál?-pillantok szemeibe érdeklődőn, hiszen ezt jó lenne tudni, hogy az angyal milyen feljegyzéseket készít. De, ha szabad ezt mondanom, kár hogy csak a Földre korlátozódott ez a tevékenysége. Szívesen visszatekintenék a fiatalabb éveimre. Bár Beleth-el elég sokszor jártunk az emberek között... Ismét előkerül az idő, beszélgetésünk során talán másodszor, Ophilia-nak pedig nem változik a véleménye ennek tekintetében.
-Azért, mert ritkábban halunk meg, nem hiszem, hogy annyira más lenne az idő múlása. Igazából csak többet élünk, nincs igazam?-vállat vonok, s bár nem tudom miért is mentem ebbe bele, én amondó vagyok, hogy igazából számunkra is ugyan annyi idő jut, példának okáért egy napra. Attól, hogy valaki nem igényli az alvást, egy nap akkor is csupán huszonnégy órából áll. Elindulunk a nyitott ajtó felé s bár nem jó szájízzel teszem, de egymás mellett haladunk az angyallal.
-Kihíváson... Bár inkább feladat volt. Egy bugyuta emberi játékra tanítottam meg. Azt a feladatot adtam neki, hogy kérje meg a kezemet.-vigyorodok el és mielőtt nevetéssé válna mosolyom ajkam elé emelem a kezem.
-Szóval akkor ez az első, hogy idelenn vagy. Hogy érted, hogy harcra tanítottak? Azt gondoltam, valamilyen szinten minden angyal képes, legalább megvédeni magát.-értetlenkedek egy rövid ideig, mert ugyebár... Nos, képtelenségnek tartom, hogy ne kellene olykor fegyvert ragadnia. Vagy a mennyek könyvtárosára más protokoll érvényes? Én el nem tudnám képzelni magam úgy, hogy ne tudjak fegyvert forgatni. Az alagút, vagy hol is sétálunk pontosan, számomra fullasztó, egyébként sem szeretem a szűkös helyeket, de a falakból áradó nyirkosság egyszerűen.. Végig kúszik a bőrömön és összeszorítja a tüdőmet. Egy kérdést kapok csupán vissza, mire elhúzom a számat egy pillanatra.
-Bevallom töredelmesen, mivel én ott "születtem", sosem gondoltam rá így, bár jobban belegondolva, szerény személyem mindig is jobban szeretett a földön lenni, az emberek között, nem is csupán azért, hogy gondot okozzak nekik, szerettem figyelni ahogy az életüket élik. Kicsit talán irigykedtem is rájuk. Most pedig ide vagyunk űzve, szóval egy szavam sem lehet.-húzom végig tőrömet a falon, szívesen visszafordulnék, mi több, sikítva rohannék ki innen, de nem teszem, igyekszem arra összpontosítani, hogy a kettő több mint egy, akkor is több, ha a második személy angyal. A barlangi tóhoz érve megtorpanok, középütt egy út szeli ketté, bizonytalanul méregetem, nem biztos, hogy szeretnék átkelni rajta. Pillantásom feljebb futtatom, majd a falakat nézem egy ideig, különféle jelek vannak rajta, egy-kettőt talán be is tudok azonosítani, de ha jól látom van ami már megkopott. Ophilia-ra pillantok ahogy a kérdés elhagyja ajkát, bizonytalanul bólintok egy aprót, majd hozzá teszem;
-Nem mindet.-ingatom is a fejem, emlékszem, valaha Belial próbált tanítani pár fogást, például angyalcsapdát csinálni, de lehet hogy már nem tudnám megismételni a jelet, ki tudja.
-A víz szag igen, de... Nekünk itt most át kellene mennünk a túloldalra? Mi van akkor ha csapdát is rejtenek a rúnák? Aztán éppen akkor aktiválódik amikor a megfelelő helyre lépek, vagy lépünk...?-a vékonyka kis út széléhez sétálok, a tóban saját tükörképem néz vissza rám. Nem tetszik ez nekem!
-Szeretnél előre menni, vagy menjek én?-pillantok az angyalra a vállam felett egy mély levegővételt követően.
-Ami azt illeti... Nem tudod véletlenül, hogy az angyalpenge miért van ránk, démonokra olyan rossz hatással? Mármint, találkozni még egyel sem találkoztam, de hall a Pokol szülötte ezt-azt, mendemondákat. Tényleg megölhettek vele minket? Miért olyan fájdalmas ha megvágnak vele egy démont?-fordulok is felé, mert ezek a kérdések nagyon érdekelnek, közben pedig észre sem véve, hogy szép lassan hátrálni kezdek az úton a tó közepe felé. Na nem azért, mert félek attól, hogy most esetleg rám ronthat a nő, egyszerű pótcselekvésként indulnak meg lábaim.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 16, 2020 10:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
A fiatalnak tűnő – de igen csalóka – nő kérdése helyénvaló. Mégis mi oka lehetett volna erre Istennek? Szeretnék erre válaszolni neki, őszintén, a kérdésekre azonban magam sem tudom a választ. Emlékszem a haragra, mely szívtelen mellkasomba lapult, amikor rájöttem, mily módon játszott ki minket. Válaszokat viszont nem találtam. Elvakított saját hiúságom és önteltségem abban az időben. Talán jobb is, hogy akkor nem tudtam rájuk válaszolni.
- Nem tudom, viszont Atyám sose cselekedett meggondolatlanul. Célja volt ezzel – tekintek le a nálam jóval alacsonyabb lányra. – Talán túl erősek, talán olyan hatalommal bírnak, melyre jobb ha senki sem emlékszik. Melyet jobb nem megkívánni – hiszen nem ez lenne az egyetlen hasonló cselekedete. Egykor az emberek életét is így tartotta kézbe. Ha túl nagy hatalom került a kezükbe, egyszerűen elpusztította az arra érdemteleneket. Mire megtanulta, hogy jobb, ha hagyja őket élni, minket pedig tömegével teremtett hozzájuk.
- Nincsenek – nevetem jókedélyűen, szelíd mosolyom mit sem halványul arcomon. – Az emlékekből való kitörlés azt jelenti, hogy minden feljegyzésből is kitörölték. A mennyek irattárosa vagyok, minden, mi a Földön történt valaha én azt láttam és lejegyzeteltem az utókor számára. Ennél részletesebb leírássokkal sehol sem találkozhatnál. Ha voltak is feljegyzéseim róluk, Atyám gondosan kitörölte azokat is – nem tartott neki ez többnél, mint egy csettintés. Valódi hatalmát valójában fel sem fogtuk, sose fogta fel senki igazából. Végtelennek tetsző, erőteljes erő ez, mellyel szembe mi földi halandóknak tűnünk csupán.
- Valóban, de számunkra az idő múlása is máshogy hat, nem igaz? – mosolygok rá kedélyesen, bevárva a nyitott ajtóban, lépteit. Nincs okom nem megbízni benne. Semmi olyat nem tett, amivel kivívta volna. Inkább tűnik egy esetlen, segítségre szoruló démonnak. Ösztönszerűen a gondolat, hogy segítsek neki. Mint bárkinek a Földön, ki bajba jutott valaha.
Mellette haladva feltűnik ujjára simuló karika.
- Kihíváson szerezted tőle? – kérdezem szemöldököm csak enyhén ráncolva. Igyekszem összerakni a képet, hogy miként érthette azt, hogy van jelentősége és hogy a Viszály nem lép vissza. Sose tette, miért tenné meg valaha? Természete ellen vallana.
- Egyszer, de nem jutottam el eddig sem. Épp harcra tanítottak a börtön fő termébe – mosolygok a lányra. Az emlék nem teljesen az enyém, mégis magaménak tudom. Akkor, azzal a sötét énemmel, egyek voltunk. Nem szerettem, hogy azt a rövid kardot fogom a kezembe, nem akarnék ártani, soha senkinek…
Mégis megtanultam forgatni. Tanultam… leginkább csak elsajítottam, hogy ne szúrjam le magam.
- Miért a pokol nem fullasztó? – dobom vissza a kérdést, ahogy a sötétségből kiérve, egy hosszabb barlangi tóhoz érkezünk. Egy vékony útszakasz választja ketté, a falon pedig több rúna is halványan dereng fel. Mintha egykor fluoreszkáló anyaggal kenték volna fel, bár gyanítom inkább egyfajta mágia hozadéka ez.
- Felimsered a rúnákat? – számomra ismeretlenek, nem lehetetlen, hogy démoniak lehetnek. Az út egyenesen a vízen keresztül vezet, a keskeny párkányon, a tó távoli részébe… - De legalább már érthető a víz szag…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Alcatraz GadHg7Q
Alcatraz Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
791
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 15, 2020 10:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Ophilia & Belphegor


F
urcsa az egész sztori. Bár mivel Ophilia angyal, nem is értem mit várok. Nem haragszik Belialra... Jó neki, én sokáig tettem. Sőt, talán örök életére emlegetni fogom a hátra hagyott három évet. Viszont nem is mond semmi jelentőset, csak felajánlja ha annyira érdekel a dolog kérdezzem meg Viszályt magát. Csupán bólintok szavaira, elfogadom, nem fogja elárulni, hogy mi történt. A leviatánok témája túl homályosnak tűnik számomra, de igyekszem megjegyezni minden apró információt róluk. Nyolcan vannak... Vajon voltak többen is?
-Mire volt jó Istennek, hogy kitörölte az emlékeket?-nem igazán áll bele a sztoriba. Elzárja őket, aztán meg kitörli az emlékeket. De életben vannak, szabadon is valószínűleg és most... Amúgy hol is van minden Mennyek Atyja? Hiába érdekel a kérdésemre a válasz, mégsem teszem fel. Frusztrál, hogy ennyi kérdőjel van a témában, ezt pedig én nem szeretem. Jobban kedvelem azokat a dolgokat, amikre a válaszok egyszerűek, akkor is ha a feladat nehéz. A leviatánok kérdése meg... Nos, brutálisan homályos.
-Nincsenek róluk különböző feljegyzések? Mondjuk egy titkos könyvtárban, vagy valami.-rázom meg kissé a fejemet, zavar ez az egész, mintha sötétben kellene tapogatózni. Aztán kitérünk a kényes Belial-Belphi témára is, be kell lássam az angyalnak sajnos igaza van. Mivel nem merek, így valószínűleg majd nem is nyerek. De akkor legyen ez már az én harcom. Csendesen hümmögök egyet miközben a nagy terembe érünk és előttünk az ajtókat lessük. Vagyis én biztosan, mert Ophi már indulna a nyitott felé, csak kb minden mondatommal megállítom. Mint hogy mi van a falon, hol vagyunk és stb. Igazából csupa, csupa jelentéktelen dolog. Újabb két megakasztó mondat halmazomra érkezik felelet.
-A 13. század nem most volt.-jegyzem meg csendesen, de igazából ez teljesen jellegtelen most. Tényleg régi az írás, viszont kicsit viszolygok attól, hogy elinduljunk a nyitott ajtón át, úgy gondolom lehet hogy csapda. Csak félig nyugtat az, hogy Ophilia az erőnket emlegeti, egy angyal és egy démon... A démon aki ki nem állhatja a mágiát. Én Ophi helyében nem bíznék bennem! Mondatára mégis felé lépek, akkor induljunk el, legyen. De ne rójja fel, hogy én nem szóltam már korábban is arról, hogy utálom használni az erőmet. Csendesen, gyűrűmet forgatva lépdelek az angyal mellett, mire furcsa kérdést kapok. Észrevételezte pótcselekvésem. Lesütöm szemeimet és mélyet sóhajtok.
-Csak egy kicsi. De maradjunk annyiban, hogy Belial nem lép vissza a kihívásoktól.-mosolyodom el lágyan, aztán felpillantok a szöszire.
-Te jártál már itt mióta... Amióta történt az a dolog? Vagy most vagy itt először azóta?-érdeklődőn pislogok rá, olyan magabiztosan halad egyébként előre, hogy nem hinném azt, hogy most jár itt először, velem ellentétben.
-Utálom, hogy ilyen nyirkos itt a levegő. Megfullaszt.-borzongok meg és kiroppantom a nyakam. Előkapom a tőrömet és a mellettem lévő falrészbe állítom és ahogy haladunk húzom végig, nagy karistolást csinálva. Remélem nem tévedünk el és nem egy útvesztőbe tartunk.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 8:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Halovány mosolyom továbbra sem tűnik el orcámról. Figyelem a fiatalnak tűnő, igencsak kíváncsi démont. S rá kell jönnöm, nem árult el neki semmit a Viszály. Vajon miért? A szavaiból az tűnik ki, hogy a bizalmasa. Volt rá oka? Nem, nem tartom magam kiváltságos angyalnak, senki se értsen félre, jelentéktelen vagyok, ám az, ami foglalkoztatja a démont, nem hétköznapi. Nem csak egy angyal segítségét kérne kérnie.
- A megbocsátás olyan radír, amely eltörli a fájdalmas múltat – felelem neki, egy pislogás és egy mélyebb ívű mosoly kíséretében. Felesleges lenne ezt tovább forszírozni, történit, mi megtörtént. Én nem neheztelek a démonra és vélhetőleg az ő életében sem volt ez több annál, mint ami: a maga módján információhoz kívánt jutni. Máshogy is megkaphatta volna.
- Noha nem kért meg rá, de a segítséggel fordulók irányába tartok némi tiszteletet. Azt ajánlanám neked, hogy kérdezd meg őt, biztos vagyok benne, hogy szívesen elárulja – mosolygok rá. Nekem nem tisztem ezt elmondani, ha nem tette, okkal tette. Nem tudom, de nem szívesen mászok bele ezúttal démonok közötti viadalokba. Azokkal is épp elég megbirkóznom, melyekbe eddig beletenyereltem.
- A leviatánokat nem ismerem – bólintok határozottan. – Atyám kitörölte mindenki emlékeit róluk. Nem tudom, hogy mit tudnak, hogy mire képesek. Így természetes, hogy bizonytalan vagyok a témát illetően – a tudás hatalom, ám a nem tudás nem bátorít arra, hogy túl magabiztosan viselkedjem. Eme téma körül is óvatosan kell sétálgatnom, mint oly sok körül. – Igen, életben vannak – válaszolom meg egyszerűen a kérdését. – Nyolcan vannak összesen – és fogalmunk sincs, hogy mire képesek, hogy miként lehet őket megölni. Hogy mi hozta őket a világra és hogy mi a céljuk.
Semmit sem tudunk és ez ijesztő lehet. Ráadásul az utóbbi időben senki sem hallott felőlük és ez ijesztő is lehet.
- Vizuális? – kérdezek vissza szemöldököm lágyan ráncolva. Figyelmesen hallgatom a válaszát, s csak halkan hümmögök hozzá. Egy darabig értetlenül pislogok rá, hogy aztán figyelmem újra az alagútnak szentelem. – Érdekesek vagytok, ti démonok. Szívügyekben ezesetben lehet, nem a legjobb teremtményhez fordultál. Alapvetően az angyalok nem éreznek semmit – tekintek rá. – Nincs lelkünk, így érzéseink sincsenek. Természetesen a materiális világ hatással van ránk – de ez még nem jelenti azt, hogy amit mi érzünk az valós lenne, hogy tudnánk, hogy mik is a valódi érzések. Megtanulhatjuk, ám ez csak ennyi marad, semmi több. Szomorú valóságunk ez, nem több.
A teremben érő magyarázata mégis több tekintetben is zavaros.
- Épp te teszed viszonzatlanná – tekintek rá komolyan. Belial megbízik benne, még ha nem is az érzelmek terén és etekintetben épp a mellettem álló démonnő az, aki nem teszi ezt meg. Figyelmem azonban mégis már az elénk táruló látványra fordítom. Érdekes, ami itt történt.
- A leviatánok valamikor a 13. században haltak ki, vagyis tűntek el. Ha előtte helyezte ide a csapdáját, akkor a vándor nem fejez ki mást, csak utazót, akkor nyelvezetben. A dialektus is réginek tűnik – felelem. Valódi szöveg, nem hamisítvány. Hogy csapda is lehet?
- Addig mégsem tudjuk meg, amíg nem megyünk be rajta. Egy démon és egy angyal járja az utat, kettőnk erejével baj nem történhet – felelem végül, halovány, szelíd mosollyal az ajkamon. – De természetesen megértem, ha te vissza kívánsz fordulni – várok pár szívdobbanásnyi időt, majd elindulok. Nem áll szándékomban elhagyni ezt a helyet, remélem, hogy ezúttal találok valamit, bármit. Akármit, egy jelet, bármit.
Ha egyedül, akkor úgy indulok tovább, neheztelni a nőre nem fogok. Ám ha kapok társaságot, akkor sem leszek bosszús. Ujjainak mozgására mégis felfigyelek.
- Van jelentősége a karikának? – kérdezem kíváncsian, noha meglehet, hogy erre ezúttal nem fogok választ kapni. Persze a kérdést csak akkor teszem fel neki, ha velem tart.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Alcatraz GadHg7Q
Alcatraz Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
791
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 2:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Ophilia & Belphegor


K
issé bosszant csak a tudat, hogy van amiből kimaradok, hogy az információ áramlása hiányos. Hát Belial ezért még tutira kapni fog, az hétszentség! Ophi elmond pár dolgot, azt még megértem, hogy nem tartja pontosan számon, hogy mikor találkozhatott Démonommal, de elárulja még azt is, hogy kérdésekre felelt neki.
-Azért azt elmondhatjuk magunk között, hogy ez nem csupán kérdezz felelek volt. Igaz?-sandítok az angyalra, mert feltételezem, hogy Belial talán nem is bánt kesztyűs kézzel vele. Hiszen angyal... És elég csak Raguelre gondolnom... Biztos vagyok benne, hogy Ophilia-t sem megnyerő mosollyal fogadta.
-Mire volt kíváncsi?-teszek fel még egy kérdést mielőtt témáinkkal tovább haladnánk. Érdekel, hogy milyen lényekre gondol pontosan a Szöszi, el nem tudnám képzelni, hogy mi folyt itt. Egy apró mondat részt ragadok ki a monológból "elpusztítani őket szinte lehetetlen, de nem teljesen", szóval akkor mi is van igazából? Kissé értetlenül nézek rá, nem igazán értem, most akkor veszélyesek, vagy sem? Legyőzhetőek vagy mégsem.
-Eléggé bizonytalan vagy a témát illetően.-jegyzem meg, de egyáltalán nem gyúnyolom őt, csak mint tényt mondom ki. Elég nehéz úgy lavírozni egy témában, hogy csak egyik fél sejt valami választ, de azt sem biztosan. Eddig annyira nem foglalkoztatott ez a téma, de most hogy Ophilia-val beszélünk róla, szeretnék még többet megtudni, csak épp kérdéseimet nem tudom feltenni rendesen.
-A leviatánok életben vannak?-teszek fel egy apró kérdést, valahogy nem tűnik szakszerűnek, hogy akik a homok alatt rejtőznek egybe függenének Amara utódaival... Nem is értem, a fejem is megrázom, kezdek belezavarodni a dologba. Ki kinek a honnantól hová?! Az én kényes témámat érintve inkább a nyakam is behúzom. Mégis, az angyal olyan válasszal rukkol elő, hogy hatalmasra nyílnak pilláim. Kuncogni kezdek, aztán már nevetek.
-Remélem vizuális típus vagy...-kezdek bele két kacagás közepette.
-Képzeld csak el Viszályt, ahogy hozzádörgölőzve szeretgetem, ölelgetem meg ilyenek. Szerinted hány percig bírná ki?-azt már nem merem hozzá tenni, hogy közben milyen becenevekkel illetném szegény démont, de ami a fejemben kavarog attól csak még inkább nevethetnékem támad.
-Drága arany szívem, úúúgy szeretlek, annyira jó ölelgetni téged Macikám...-afektálok gügyögve mégis és közben fél karommal át ölelem magam, mielőtt újra el nem kap a nevetés.
-Hát nyilván örülne neki ha nem fojtanám el.-fejezem be végül összeszedve magam és abba hagyom a vihorászást is, mert rájövök hogy mit is mondtam ki az előbb. Elkomorodok, az odáig rendben van, hogy nem közömbös számomra a démon, de hogy szeretem és ezt ilyen formában ki is mondtam... Egy pillanatra lefagyok saját magamon. A nagyobb terembe érve megregulázom a fejemet és igyekszem összpontosítani a dolgunkra, de még mindig akad ezzel kapcsolatban egy két megjegyezni valóm. Ám az angyal köti az ebet a karóhoz, miszerint a bennem dúló káoszt csak Belial tudná kibogozni. Egy kérdést is kapok tőle, ennek hatására csak még jobban elkomorodok. "A bizalmas, megnyílik neked, elmondja a dolgait, te miért nem teszed?" Ezt kérdezi s én már tudom a választ is rá, de félek kimondani, ha kimondom akkor igazzá válik és ezt nem akarom.
-Félek, hogy viszonzatlan a dolog.-akaratlanul is kicsúszik a számon, kissé megereszkednek vállaim, nem hiszem, hogy kibírnám az elutasítást... Semmiben sem szerettem, talán pont ezért akartam annyira, hogy engem válasszon, mert utáltam a tényt, hogy nem talál alkalmasnak rá. Kicsit talán még számítónak is tűnhet, de végül is... Azóta talán, de csak talán tettem is valamit, hogy rájöjjön nem volt igaza. Végül szemeim felfedezik a helyet, a két ajtót előttünk, amiből az egyik nyitva van, Ophilia azt mondja már nincs szükség az én fényemre, az egyik fáklyát hívja magához az én kezemben pedig kihúny a tűzlabda. Felhívom figyelmét a fáklya mögötti írásra is, melyet ő folyékonyan fel is olvas.
-Milyen vándorok?-kérdezek rá hirtelen, mikor a nő azt mondja megoldották a talányt.
-Csapda is lehet a nyitott ajtó.-közlöm miközben mellé lépek, válla fölött pislogva be a nyitott ajtón. Furcsa érzésem van, ezt pedig egy kérdés formájában meg is osztom a Szöszivel. Bár ő azt mondja nem érzi magát furcsán, nekem mégis inkább menekülni lenne most kedvem innen. Kicsit bosszant a tény, hogy ennyire mélyen is vagyunk, jobb szeretek mostanában a friss levegőn lenni mióta a kapuk bezáródtak. Ki tudja ugyanis nem-e omlik ránk a folyosó... Amilyen nyirkosak a falak... Bosszantó! Megszokott pótcselekvésként nyúl jobb kezem a balhoz, hogy a kis ezüst karikát forgatni kezdjem ujjamon. Már annyira hozzám nőt... És mióta Belial hivatalosan is engedélyt adott arra hogy hordjam... Szinte folyamatosan piszkálom ha nem találom a helyem. Kicsit olyan így, mintha mindig velem lenne.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 02, 2020 4:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Fejem továbbra is enyhén félrehajtva szemlélem szelíd mosollyal az ajkamon a fiatalnak tetsző démont. Évezredek óta létezhet ő maga is, mégis a naiv, kislány külső mindenre enged következtetni csak arra nem, hogy egy démon lakozik benne.
- Jó ideje volt már annak, magam sem tudom. Számunkra, angyaloknak, teljesen máshogy telik az idő. Ami az embereknek évek, mi azt napoknak éljük meg - rázom meg a fejem. Nem hazudni kívánok neki, egyszerűen tényleg nem tudnám megmondani, hogy mikor történt ez. - Kérdéseket tett fel, én pedig válaszoltam neki, a legjobb tudásom szerint - mi lássuk be, az akad. Csak épp azon kérdéseit nem tudtam megválaszolni, senkinek sem tudnám.
Nem tudom, hogy Amarat miként lehet legyőzni. Nem éltem még akkor és nem láttam, hogy miként tették. Az arkok… Az eredeti nyolc, ők tudhatják csak és jóatyám.
- Nem fáradnak el. Nem éhesek, nem szomjasak és mennek előre, elpusztítani őket szinte lehetetlen, de nem teljesen. Azt kell, hogy mondjam, hogy igen, azok voltak. Azt hiszem elpusztították őket. Csak azt nem tudni, hogy mennyi hasonló rejtőzik még a homokban - talán már egy sem, talán több is.
A leviatánokkal kapcsolatban még mindig túl sok a kérdőjel és nem tudom, hogy mikor fogunk tudni rá valódi válaszokat kapni. Talán már soha, talán kellenének ők is hozzá. Túl sok a változó ebben a képletben és ez a része nem igazán hagy nyugodni a dolgoknak.
Végül pedig elindulunk, az egyszerű kérdés pedig elhagyja az ajkaimat. A válasz valahol mégis meglep. Mégsem teljesen, egy kék szempár jelenik meg előttem. Halovány csak a mosoly, amit megengedek magamnak.
- A törődésbe még senki se halt bele igazán. Bár tény, nem éppen az egyike a démoni erényeknek - nevetem el magamat. - Érzéseinkkel nehéz megbirkózni, főként, ha olyanok járnak körbe, melyek eddig ismeretlenek voltak számunkra. Mégsem szabad őket elfojtani, a legtöbb kárt azzal tesszük, én legalább is így vélem. Ha megismered, tudod irányítani, befolyásolni és kevésbé ártasz vele másoknak - ezt még az emberektől tanultam. A legtöbb hibát az vétette, akaratán kívül, ki érzéseit elfojtotta. A démonok azok, akik a legközelebb állnak az emberkhez.
Látom, ahogy rám pillant, láthatja az én nyugodt arcomon, hogy nem hazudok neki. Nincs miért, nem tett semmit, amiért megtegyem. Túl sokáig csaptam be az embereket, démonokat, saját testvéreimet. Többé nem szeretnék erre az útra lépni.
A terem közepére sétálok, egyelőre a két ajtót - az egyik nyitott - személem és a köztük elterülő szavakat.
- A káoszt a legjobban maga a Káosz látja át - fordítom mosolyogva tekintetem rá. - Ő az, aki a legjobban tudja, hogy miként működik, honnan ered, milyen fonalakat vesz fel. Ő az, aki a legjobban kibogozhatja neked, főként ha, elmondásod szerint szimbiózisban éltek. Te nem akarsz neki ártani, ő pedig vélhetőleg megszokta, hogy te vagy a bizalmasa, nem igaz? A bizalmas, megnyílik neked, elmondja a dolgait, te miért nem teszed? - kérdezem tőle őszintén. Nehéz úgy megbízni valakiben, ha nem viszonzod ezt az érzést. Vélhetőleg a Viszály megtette, amikor bizalmasául fogadta.
- Az egyik ajtó nyitva - bökök állammal afelé. - Talán arra mentek egykor, akik felfedezték ezt a területet - de hogy hol vagyunk? Fejem felfelé fordítom. - Az Alcatraz alatt - felelem egyszerűen A tenger alatt? Az is lehetséges lehet már.
Tovaindulok az ajtó irányába.
- Nem - rázom meg a fejem és telekinézissel hívom magamhoz az egyiket, hogy a kezembe véve, haladjak vele tovább. Hangjára mégis megállok. A fáklya mögötti részt szemlélem a kopott írást.
- Üdvözöllek utazó - olvasom a latin nyelvű szöveget. Amikor San Francisco épült már alig használták ezt a nyelvet, ez jóval régebbi… - hallgasd az időtlen szavát és old meg a talányt… Hangod hallasd vándor és én az utat előtted feltárom - olvasom folyékonyan az ismert nyelvet. Azt hiszem, Atyám áldása, hogy a föld minden nyelvét ismerem, de ezzel talán Belphegor sincs másként.
- Úgy érzem, a vándorok ezt megoldották - bökökk fejemmel a nyitott ajtó irányába. Kérdésére mégis megrázom a fejem. - Nem, miért, baj van? - állok meg előtte, még mielőtt tovább indulnánk.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Alcatraz GadHg7Q
Alcatraz Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
791
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 29, 2020 4:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Ophilia & Belphegor


É
rdekes, én egy angyallal így beszélgetni... Sosem gondoltam volna magamról, mégis furcsának találom, hogy ismeri Ophilia Őt. Erről nekem többet kell tudnom, muszáj.
-Kérlek szépen, áruld el nekem mikor találkoztál Beliallal. Mi történt?-fordítom felé arcomat kissé megszeppenve, nem tudom hogy mit művelhetett az én kedvenc Démonon egy angyallal, megint. Szemeimet forgatnám, de mégsem teszem. Következő kérdésére megrázom a fejem. Nem tudom a választ rá és nem is gondolkodtam még ezen. Így ezt a kérdést passzolom, hogy hogyan szép az élet. Van rá egy sajátos képzelgésem, nekem hogyan jó, de ezt nem szeretném megosztani senkivel. Sok újat nem tudok meg arról amiről beszéltünk, lények a föld alatt... Hallgatom amit mond a szőke angyal, de egyszerűen mégsem tudom elképzelni. Azt is elárulja, hogy ő akkor a városban volt, meglepetten nézek rá.
-Tehát akkor ezek a lények végül is veszélyesek?-kérdezek rá csendben, mert hát ezt jó lenne tudni, és ha még itt vannak? Erre nem lennék felkészülve. Megbeszéljük, hogy a fényforrás tőlem származzon, így összegyűjtöm és a tenyerembe koncentrálom az erőmet, hogy egy csinos kis tűzgolyót formáljak vele. Ugyan Ophilia azt mondja tökéletes, de én tudom, hogy megfelelő gyakorlással, odafigyeléssel talán még jobb lehetne, ám engem ez nem érdekel sajnos, el is árulom neki, hogy ezt a részt jobb szeretem ha Belial csinálja, de az angyalnak erre is van megfelelő válasza. Elmosolyodom, hihetetlen, egy angyal aki így álljon a dolgokhoz. Neki utálnia kellene engem nem? Visítva elmenekülni és szóba sem állni velem. Mégis itt van és csendesen társalgunk. Jó lenne jobban megismerni... Veszem a jelzést és elindulok végre, ahogy beérem a Szöszkét úgy ő is lépésre fogja lábait, így haladunk egyre beljebb az alagútban. Megfelelő idő, megfelelő kérdés. Elkomorodom egy pillanatra.
-Nem tudom, hogy gyengének kell-e éreznem magam. Inkább attól félek, hogy az én érzelmességem nyomán kárt tesznek Viszályban. Őt féltem miattam.-vallok színt és ekkor tudatosul bennem, hogy milyen könnyen jönnek számra a szavak, pedig az angyal számomra idegen, nem is kellene, hogy vele ilyeneket megosszak, ám mintha húzná ki belőlem a szavakat. Egy kicsit feszélyez a hely, idegesen pillantok olykor a hátunk mögé, olyan érzésem van, mintha figyelnének, és a falakból áradó nyirkosság is olyan... Rossz. Határozottan nem lesz kedvencem ez a hely. Áttérünk az én kis problémámra, amik mostanában annyira maguk alá temetnek, az érzések, vagyis amit én annak gondolok ugyebár. Hitetlenkedve pillantok Ophiliára, mikor közli, hogy a démonokban több érzelem van, mint az angyalokban, mondandója végén még annyit hozzá fűz, hogy ez a saját véleménye csak, ez kissé elcsüggeszt, nekem fontos lenne a pontos válasz, mert tudni akarom, hogy mi történik velem. Ám további szavai mégis egy kis reménysugárként kerülnek fölém az elmém sötét égboltjára. Valós lenne? Eltanult? Nem hiú ábránd? Talán van remény?! Csillogó szemekkel kapom felé fejemet, olyan pillantással ami azt sugallja kérdezni; Nem csapsz be? Ugyan kapok még két kérdést tőle, de éppen lefoglal, hogy pillantásom körbe hordozzam a nagyobb termen ahová épp akkor lépünk be. Oha! Aztán egy pillanat alatt összekapom magam, hogy reagálhassak neki.
-Tudod, pont ez a baj. A káoszt nem biztos hogy Káosszal kellene megvitatnom. Ha velem van csak még összekuszáltabbak a dolgok. Én nem hazudok, elég ha csak találkozik a tekintetünk.-sóhajtok kissé ábrándos tekintettel, hiszen elég ha csak beszélünk róla és Belial arca szemeim előtt lebeg, azzal a pimasz kis mosollyal a száján.
-Hol vagyunk most? Merre kell tovább mennünk?-nézem meredten a velünk szembe lévő két ajtót és valahogy nem érzem hogy nagyon nem kellene a közelébe mennem. A két ajtó közt egy fáklya ég, különös kék fénnyel, az én kis tűzgömbömre pillantok, aztán Ophiliára.
-Erre szükség van még?-intek fejemmel a kezem irányába, ha már ott a fáklya én nem igazán pazarolnám az erőimet. Nem is akarom tudni, hogy mennyit vett ez most ki belőlem így. Minden esetre beljebb lépek és igyekszem nyugodt maradni.
-Valami van a fáklya mögött a falon.-jegyzem meg halkan, de nem megyek hozzá közelebb, tanácstalanul pislogok hátra a vállam felett. Inkább vissza mennék a kiinduló pontra. Nem kezdhetnénk újra ezt az egészet?
-Te nem érzed magad furán?-kérdezek rá és fejemet hátra billetem, hogy a felettünk lévő részt, plafont, akármit megnézhessem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Alcatraz Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 28, 2020 10:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


To Belphegor
Let go of the past, but keep the lessons it taught you
Figyelem a nem is olyan fiatal démon arcát, ahogy a meglepettség enyhén kiül arcára. Képzelem, hogy nem mindenki ejti ki a Viszály nevét, enyhe mosollyal ajka szegletében.
- Volt már szerencsém találkozni vele - lelki szemeim előtt fellebeg első találkozásunk emléke. A vérrel festett pecsét, a gerincembe maró éles fájdalom. Mégis a démon pillanatnyi bizalma, amivel közelített mindezek után.
Szívemet kaparó érzés, amikor próbálta bordáimba passzírozni.
- Az emberek úgy tartják, hogy úgy szép az élet, ha zajlik. Te miként gondolod ezt? - kérdezem enyhén félrehajtott fejjel. Ezek szerint ő valóban azok közé tartozik, akik nem tétlenkednek.
Határozottan bólintok arra, hogy mindennek megvan a maga kiskapuja. Ez a világ mindig is így működött. Valójában ezen kiskapuk felfedezésével haladt előre a világ mindig is.
- Úgy képzeld el őket, mintha a porból manifesztálódtak volna. Hús-vér alakot öltöttek, ám ha megsebesítetted őket, akkor csak porrá váltak. Nem tudom mi a nevük - rázom meg a fejem. - Sosem láttam még ilyet, ezeket is csak elbeszélésekből hallottam. Sajnálatosan nem épp ezzel foglalkoztam, amikor a városba voltam - mondhatnám azt is, hogy nem voltam itt. Pedig de, itt voltam. Egyszerűen csak nem akartam segíteni. Azt akartam, hogy a város pusztuljon el.
Belphegor pedig pillanatokon belül egy tűzgömböt kreál és ezzel világítja meg a sötét alagútrendszert, ami a börtön alatt húzódik.
- Tökéletes - somolygok az orrom alatt, kedvesen. Szárnyaimat egy szívdobbanásnyi idő alatt rejtem el és fordulok oldalirányba. Kezem az alagútrendszer felé emelem, egyértelmű jelzésként, hogy indulhatunk-e?
Megvárom, amíg megteszi az első lépést, s mikor mellém ér, én is elindulok, a szűk folyosón kényelmesen férünk el egymás mellett.
- Pedig a mágia hatalmas úr tud lenni, mesteri műveléssel sok dolgot képes elérni vele a démon is - akaratlan eszembe jut, ahogy Don használja. Mintha csak lélegezne, annyira természetes számára. Pont mint nálunk, csak mi épp máshogy.
- Ha belegondolsz, a poklot egy angyal teremtette. Aki mindig is hűséges volt Atyjához, mégha ezt nem is mutatta felétek. Vagy, ha ezt sokan nem is tudják. Lucifer azért került a pokolba, azért hozott létre titeket, mert Atyánk ezt kérte tőle - mosolygok rá, féloldalsra fordítom a fejem, ekként tekintek le alacsonyabb termetére. - A világ mindig is a két pólus között mozog. Nem lehet menny, ha nincs mellette pokol. Bár megkérdezném. Az érzéseiddel gyengének érzed magad? - teszem fel a kérdést és hagyom, hogy elgondolkozzon rajta.
Nem vágok közbe, ha kell akkor csak csendben sétálunk tova. Idelentre nem ér a napfény, a sziget adta adottságok miatt a falak nyirkosak, szinte cirógatják bőrünket, be kíván alá mászni, hogy borzongató érzéseket váltson ki belőlünk.
- A materiális világ mindenkire hatással van. Ugyanúgy angyalra és démonra. Bennetek több érzelem van, mint egy angyalba, ti jobban áttudjátok ezt érezni, a földi közeg pedig ezt felerősíti. Nem vagyunk idevalóak, mégis minél több időt töltünk itt, annál több érzelmet vagyunk képes megtanulni és elsajátítani is. De ez csak a saját véleményem - nevetem el magam halkabban. Ez persze lehet, hogy nincs így, én mégis így gondolom. Ezt tapasztalom, leginkább saját bőrömön. Ámbár esetembe közrejátszhat Amara ereje is.
Kérdésemre látom a tűz narancssárágán ropogó fényében, ahogy elpirul.
- Minden, mit eltanulsz, az valós - felelem oly egyszerűen. - Ez nem hiú ábránd és nem csak a képzelet szüleménye. Talán sose fogjuk azzal az intenzítással érezni, ahogy az emberek teszik. Mégsem illúzió, amit érzel - ez nem nehéz kérdés.
- Egy káosz kibogozásához, nem Belialra lenne szükséged? - nevetem el magam halkan, fejem megrázva. - Vagy csak jobban összekuszálná? - teszem fel a kérdést, miközben egy nagyobb terembe érkezünk. Velünk szembe két ajtó húzódik, az egyik nyitva, míg a másik zárva. Közöttük pedig egy fáklya kék tűzben ég. Sose láttam még hasonlót. A fáklya felett halványan sejlik fel valami íráskép a falba karcolva.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 40 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 32 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5