Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Utca Las Vegasban •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Utca Las Vegasban VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 08, 2020 12:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Aaron Maxwell


Utca Las Vegasban Original
☩ Történetem :
☩ Reagok :
32
☩ Play by :
Evan Peters
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 27, 2020 9:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Ayelet

Csendben hallgatom szavait és mentalitására elmosolyodom.
- A vesztesekké, vagy a kétségbe esett lelkeké, akik nem tudják mihez kezdjenek és segítségre van szükségük, hogy megtalálják régi önvalójukat? Attól még, hogy valaki segítséget kér vesztes lenne? Vagy csak időre van szüksége, hogy feldolgozza, mind mentálisan, mind fizikálisan mi is történt vele. - tapintok rá a hibára. Az ilyen hozzá állással sok személyt sérthet meg, még ha nem is róluk beszél. És kár lenne érte, ha egyedül lenne.
Ahogy tekintetét rám emeli finoman megfogom állát és kicsit feljebb emelem, hogy jobban megnézhessem magamnak. Vigyor jelenik meg arcomon.
- Ne köszönj semmit. Elvégre....egy olyanban, mint én nem szabad bízni. - mélyül el hangom és aurám is megváltozik. Ridegség és sötétség árad belőle. Nem fogom bántani. Ha nem ad rá okot. Gyenge érintésem egy kis időre eltűnik és keménységet áraszt, de semmiképp sem okozok fájdalmat.
Remélem leesik neki, hogy nem vagyok se szárnyas, se ember...jó az csak félig, de én nem az a fél vagyok. Lehet, nem ez a legjobb hely, hogy felfedjem magam neki, de...mindig is szerettem játszani. És jelenleg én vagyok előnyben, ha a támaszpontokat nézzük. Ha akarhatnám megfoghatnám és belökhetném egy sikátorba. De nem teszem. Most még nem.

From: Aaron (Iraf)
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 03, 2020 3:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Aaron&Ayelet
Nem igazán tudtam ellenkezni vele e tekintetben. Sokat hallgattam napközben Shanniel újságait, mi hír a nagyvilágban, és egyre csak elborzasztott, hogy miket követnek el valaha tiszta testvéreim, eldobva Atyánk törvényeit is.
Az érintése lágy, szelíd. Jól esett a segítsége, és a tudat, hogy nem vágtam akaratlanul is képen, én nem ilyennek lettem teremtve, hogy másokat bántsak. Szelídség lelkületét kaptam, az alázatot mg döntse el mindenki maga.
- Köszönöm kedvességed, én jól boldogulok, de majd megőrültem már a bezártságtól, muszáj volt kijönnöm a levegőre. Nem támaszkodhatom örökké más jóindulatára. Nem vagyok hajlandó belenyugodni a hiányosságaimba, és elhagyni magam. Az a vesztesek mentalitása – márpedig én győztes vagyok, és az is maradok, Atyám oldalán. Engem ugyan semmi nem téríthet le az ő útjáról, nem engedem. Ha vakon, akkor úgy imádom, ha szemvilággal, akkor azzal.
Szóval dél is elmúlt már, kicsit eldőlt a Nap szöge. Fellélegezhetek, egyelőre még minden rendben odakint, úgy fest szavából. Fejem felemeltem, lássa okát a felé intézett kérdésemnek. Shanniel szerint szemem helyén fekete sötétség kavargott, mint a végtelennek látszó űr. Mintha két csillag hunyt volna ki, s ettől rémül halálra, aki meglátja. Olyan, mintha megszállott lennék, pedig valójában teljesen ura vagyok testemnek, s gondolataim is én uralom.
- Igazán jó vagy hozzám… köszönöm. Nem könnyű most rendet tartanom, hogy itt rekedtem – Nekem nem itt lenne a helyem. Vágytam vissza a csillagok közé, ahol igazán otthon éreztem magam.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Aaron Maxwell


Utca Las Vegasban Original
☩ Történetem :
☩ Reagok :
32
☩ Play by :
Evan Peters
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 02, 2020 10:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Ayelet

- Csak érdeklődtem. Sajnos sok az olyan alak, akik azokra lányokra utaznak, akik kicsit sebezhetőek. Már meg ne sértsem. De, ha azt nézzük nem tűnik olyannak, akit túl nehéz lenne elvinni és elszórakozni vele. - magyarázom meg, miért szólítottam le. A kezét látva finoman megérintem és megfogom. Milyen puha... Élvezet megérinteni. Csak sejteni tudom, mitlen megkönnyebbülés lehet neki, hogy nem vágott pofán és nagyjából tudja merre vagyok. Na meg persze, hogy nem magában beszél, hanem hozzám.
Hirtelen el is felejtem, hogy ellenséges területen vagyok és ez a nő angyal is lehet. Bár szerintem rólam lesugárzik, hogy nem vagyok ember. Vagy legalábbis csak félig. Sajnos Aaron emberi vonala kicsit megszabályozza a hatalmam, meg hát az is, hogy 15 évig várnom kellett mire elkezdhettünk tanulni.
A lány kérésére meglepődöm. Mondjam meg a Nap állását? Legyen.
- Öm...Egészen fent van, mintha dél lenne csak egy kicsit dől el lévén délután van. - mondom neki remélve, hogy ezzel segítettem neki. Bár nem tudom hova tenni a kérdést, miért érdekli ennyire, hogy áll az Égitest. Kezd egyre nagyobb sejtésem lenni, hogy ez a nő nem is olyan ártatlan számomra, mint látszik.

From: Aaron (Iraf)

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 02, 2020 6:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Aaron&Ayelet

Lassan sétáltam az utcán. Nem akartam szólni Shannielnek, ismételten, mert nem lettem volna hajlandó a világ összes kincséért se beletörődni ebbe. Nem érdekelt, hogy akivel találkoztam, az rémülten távolodott tőlem el.
Vak voltam, de nem béna. És nem süket. Sőt, talán még jobban is hallottam, mint annak előtte.
- Igen, miért? – szólított meg egy idegen. Kezem előre nyújtottam, hogy be tudjam nagyjából határolni, merre van. Ha lehet, ne vágjam pofán. Vagy gyomorszájon. Kellemetlen érzés, ha valami neked csapódik, saját tapasztalat.
Nagyon jól voltam én, köszönöm szépen. Boldogultam, ahogy tudtam, nem vagyok hajlandó rá, hogy sajnáltatva magam egész nap egy sarokban gubbasszak.
Majd visszajön a látásom, a az Úr úgy látja jónak. Hittem benne, hogy okkal történik minden, s ezzel is valamit tanulni fogok. Hogy mit, arra nem jöttem rá, de idővel ez is megtörténik.
Mindennek meg van a maga rendje és ideje.
Óvatosan, de megindultam a hang irányába, apró, lassú léptekkel. Mindig igyekeztem meggyőződni, hogy nincs-e lépcső vagy valami buktató, nem szeretnék hasra vágódni.
Kissé hűvös délután lehetet, a bőrömön éreztem a gyenge szél simogatását.
A nap is sütött, de nem olyan erősen, mint egy nyári napon tenné. Hm. Ezek szerint kint minden rendben lehet.
- Megmondanád, kérlek, milyen szögben áll a Nap? Mondj el mindent, amit tudsz a helyzetéről! – jobb ötletem nem volt rá, hogyan győződhetnék meg arról, hogy odakint is minden a maga rendje szerint teszi a dolgát. Nem akarok csalódást okozni szeretett Atyámnak. Meg kell óvnom a neki oly kedve teremtett univerzumot a káosztól.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Aaron Maxwell


Utca Las Vegasban Original
☩ Történetem :
☩ Reagok :
32
☩ Play by :
Evan Peters
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 02, 2020 5:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


To: Ayelet

Nem gondoltam volna, hogy valaha az életben ezt kifogom mondani, de....fogalmam sincs miért jöttem vissza. Ahelyett, hogy New Orleans-ban lennék és élném az életem ezzel megkeserítve Aaron életét, most itt vagyok ismét Las Vegas-ban és azt várom mikor törnek rám az angyalok elvágni a torkom.
Kissé halk léptekkel haladok a nyirkos utcán ügyelve, hogy senkinek se tűnjek fel. Idegesít, hogy nem tudom miért vagyok itt. Ha tudnám célom azt mondom oké és nem mérgelődök,de így.
Vissza kéne mennem New Orleans-ba és foglalkozni a kölyökkel. Nem pedig megöletni magam. Ahogy az utcákon haladok végig valami igen érdekeset láttam. Egy világos hajkoronát, gazdájának pedig kissé bizonytalan a járása. Érdeklődve nézek rá. Vajon mit keres itt? Ilyen állapotban nem kéne kint bóklásznia. Ki tudja talán egy unatkozó egyén elviszi magával és kihasználja, hogy védtelen. Vagy legalábbis annak tűnik. A mai időkben pedig nem egy olyan személy van, aki fittyet hány mások érzéseire és elvéve szabadságukat tárgyként kezelik őket. Hm....vajon, miért ismerős ez a típus? Hm.... Na mindegy.
Lassan megközelítem a nőt és megszólítom.
- Minden rendben? - kérdezem tőle, de elnézve őt fizikailag nincs jól. De ki tudja nem vagyok gondolat olvasó és remélem nem is leszek az. Túl sok mocskos dolog van az emberek fantáziájában, amit érdemesebb nem tudni.

From: Aaron (Iraf)
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Utca Las Vegasban VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 02, 2020 5:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 09, 2019 10:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



@Jaesa
Az őrszem és a kém  • Credit:
Erre nem tudok nem nevetni, azon nevetnék a legjobban, ha tényleg számolgatnia kellene és ott állna, eltökélt arccal számolna és számolna, egymilliárd, még több, és elhinné, hogy ez feladat, nem pedig az évezred szívatása. Aztán persze ki tudja, lehet egyszer feldühítem annyira Gabriel-t magát, hogy ő mondja ezt, ő parancsol rám és állok neki, bár megmondom, én csalnék, azért ez már elég messze lenne és mégis nevetnék. Foglald le az angyalt egyszerűen. Még amikor nem volt minden a homoké, egy ajándékboltban találtam egy kirakót, ezer darabbal és a földre öntöttem. És ezzel lefoglalták magukat az emberek, volt rá idejük és türelmük. Én csak csettintéssel raktam volna helyre a darabokat, ők egyenként, egymás után. Sose értettem, ilyen időfecsérlésre miért van egyáltalán szükség, mire jó, ameddig nem lett nekem is szinte annyi időm, hogy simán rakosgathatnám egymás után. De hát, annál nagyobb viccet nem művelnék.
- Ugyan, inkább a pofák, mint a homok – meg most ő persze. Tény és való, a változás is egy jó dolog, kicsit, az állandóság sok és tömör, még ha nem is mondom ki, Gabriel érzékeli, amikor fel-alá járkálok, mint valami vad a ketrec túloldalán, arra várva, mikor márthatja a fogait, karmait az eleven húsba. Mint amikor az állatkertek dőltek be, bár legtöbb helyen csak éhen vesztek az állatok vagy egymást falták fel, a lényeg, hogy valami ilyesmi a kép akkor, ránc gyűl a homlokára és hát ő sem bírja. Én sem könnyebben. Ez ilyen.
Ahogy a feladatok sokasága. Más derít fel, más keres és más csap le. Mindenkinek kell valami, még ha időben kitelne egy embertől is, mégis, tudható, hogy akkor a többi pusztul bele a semmibe. Mert talán el lehet sorvadni ebben is, nem tudom. Egyre jobban érzem a logikáját annak, hogy ha nincs mit tenni, még ha az csak olyan, mint a mostani, nézni a másikat és figyelni a mozdulatait, talán valahogy végzetes. Ha nem azonnal a halál csókolja meg, akkor csak elgyengíti és a legkisebb valami is azzal jár. Nem akarok odáig elérni, nem akarok elsorvadni. És nem is fogok. Azért is kellenek akár csak a jelentéktelen szavak, mondatok. Hogy legyen valamit. Beszéde közben zsebeimbe mélyesztem kezeimet, az égre tekintek, mintha azt remélném, innen látom a helyet, a pontot, ahova vágyom vagy csak vágytam egykor, ahonnan jöttem és amit elvesztettünk. De innen nem látni semmit, csak a felhőket, a légkört és annak színét, amit egykoron repülők szeltek át és csíkozták be, de a vég pillanatában százával hullottak le, amelyik időben földet is ért, arra is vég várt. Persze, hogy repülni akartak, nincs annál jobb, amikor nincsenek korlátok és csak a hűs levegő és te, csakhogy ők ezt fémkoporsóban tették, mocskos kerozinszaggal vegyítve, bár állítom, azok a repülők, amelyekkel harcolni lehetett és ölni, már több értelmet kaptak a szememben. De már azok sincsenek rég, semmi sincs. A világ halálosan csendes, és ha valaha felszáll egy repülő, az talán olyan lesz, mint a legelső. Mindent előröl kezdeni, akkor pedig újra lecsaphatok. Mert ugye, feladatunk volt.
- Mert én? - pillantok vissza rá, mert ha ő mocskol, akkor én? Elfertőzöm? Nem csak embereket öltem, angyalokat is, hol lassan, hogy gyorsan. Igen, felvenném ami kell, magamhoz venném és eltűnnék onnan. Feltöltene, de tudom, fájna és kínozna a tisztasága, mert én már tetőtől talpig mocskos vagyok a vértől és ez sosem jön le. - Sokan bemocskolnák, de mennének. Talán sosem lenne ugyanolyan, olyan lenne mint ez a föld, haldokló, de kicsit kapnánk a régi érzésből – mert talán most is ugyanúgy ragyog, mint egykor. Nem tudhatom. Ott áll, üresen, várja minden, hogy visszatérjünk, az élet és semmi nem történik. Vajon van ott is homok? - Mind bemocskolnánk. De mit számít – vonok vállak, haladok tovább. Nem figyelem azt, ahogy eltünteti a nyomokat, hadd tegye. Nekem nem fáj, amúgy is visszavenné a terep egyhamar, egy kis szél, és mintha mi sem történt volna. Ápol és eltakar.
- Ó, ne csigázz tovább, mutasd. Benne vagyok – vezessen csak, mi lehet az? Biztos jobb, mint a homokszemek, és ha meg tud lepni, ám legyen. És ha megint valami, amit nem vettem észre... No de mindegy. Sebaj. Hibázni... nem kívánok ismét, talán ez is csak semmiség. Ha meg nem, akkor még mindig lehet ellene tenni. Érzem, hogy visszamászik belém az élet.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 08, 2019 12:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Jaesa & Bartholomew


 


Szemeim megforgatom amikor a homokszemek számolgatásáról beszél. Persze ha parancsba kapnám, megcsinálnám. Még jó, hogy ilyen elvetemült utasításokat nem kapok. A skorpiók nagy tömegű felbukkanása viszont már érdekesebb lenne. Nem jönnének véletlen, valami ok lenne mögötte. Azt pedig kideríteném, még parancs nélkül is, ha nagyon unatkoznék. Ma viszont van jobb dolgom is.
- Nehéz lehet – jegyzem meg - Azokat a pofákat én sem lesném szívesen.
Nem csodálom, hogy unja. Ennek ellenére, most is itt van és egy katonát tart szemmel. Igaz, nem akármilyet. Elhiszem hogy változatosságot hozok a sok üresfejű barbár után, mint amilyenek a Nasmiel félék.
Elvigyorodom. Ha ő a lényegre van tartva, akkor én talán minden másra. A jelentéktelennek tűnő dolgokat is figyelembe kell vennem. Nem mondom, hogy nem siklok el néhány dolog felett, de a sok apróság jelenthet valami nagyobbat. Főleg ha olyanok teszik, akiknek nem szokása. Ezt alaposan megtanultam a Scorpieles esetből. Nem figyeltem rá eléggé, úgy voltam vele, hogy tőle nem is olyan meglepő ha felbukkan itt-ott. Tévedtem. Azóta jobban figyelek. Még egy olyan nem lehet.
A kérdés amit felvet egyszerre érdekes és nevetséges. Már rég eltemettem a visszatérés gondolatát. Nincs helyem ott, és valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki így vélekedik rólam. Sokan nem engednének vissza, annak ellenére, hogy sokkal elcseszettebbek, mint én. Sebaj.
- Örülnék ha visszamehetnének azok, akik akarnak. Sok angyalnak könnyebb lenne fent. Ami engem illet… Nem mehetek. Azzal csak bemocskolnám azt az otthont, amit ismertem – felelem őszintén.
Hogy miért mondtam el ezt neki? Nem tudom. Talán azért, mert úgy érzem, ő is őszintén felelt. Na meg mert néha jól esik tényleg kimondani amit gondolok. Amúgy is rólam van szó. Nem holmi titokról, amire szert tettem. Ezek csupán tények.
Az én könnyed földet érésem után Bartholomew alaposan felkavarja a port, nem kis nyomot hagyva maga után. Persze, hogy plusz munkát csinál nekem. Na meg persze, hogy utánam jön. Gond nélkül fordítok neki hátat. Ha meg akarna támadni, már megtette volna, ha meg ezek után akar, úgyis hallani fogom. Ahogy haladunk, nyomainkat úgy tüntetem el, kezdve becsapódásával. A homokszemek szépen visszatérnek oda, ahonnan lépteink során arrébb kerülnek. Mintha nem is jártunk volna erre.
- Mit szólnál, ha inkább valamit mutatnék? Csak hogy ne unatkozz. Egyébként sem árthat, ha tudsz róla – vonom meg a vállam.
Egyike azon kevés információnak, ami felfedhető. Persze lehet, hogy nem pont ez előtt az angyal előtt kellene. Kicsit tartok attól, hogy mindent szétzúzva tönkreteszi a megfigyelést, de sebaj. Nem hiába van abban a szerepben, amiben. Talán képes visszafogni magát. Nem mintha ma történne bármi. Még kell hozzá néhány nap.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 07, 2019 1:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



@Jaesa
Az őrszem és a kém  • Credit:
Ezek a fenomenális parancsok! Ha én kapnék ilyet... ja hopp, kapta már eleget, azonban figyelés nélkül is tudom, hogy itt a nagy büdös semmin kívül nem terem figyelni való, hacsak – és akkor bújj elő, paranoia meg minden rosszérzet – valami olyat akar látni, ami történik és velünk. Sose lehet biztos senki semmiben, egy angyal sem, én sem, és nem tudom nem elfelejteni, hogy valami nem volt és nincs vele rendben. Szóval, azt hiszem, némán, titokban csatlakozom ehhez a fehérnéphez, és megfigyelek. Csak inkább őket.
- Meg is számolhatod a szemeket, napról napra csak több lesz, illetve néhol skorpiók is felbukkannak. Ezt jelentheted neki – gúnyos a vigyor, ami képemre vetül, felőlem ablakokat is számolhat, melyik ép még, melyik szakadt ki tokkal együtt, hány autó indulna még be, satöbbi. Romlást tarthat számon, pusztulást, ahogy az egész világon, ennyi erővel a semmit is nézhetné egy felhőkarcoló tetejéről, naphosszat, a legtöbb tájon már csak a természet erői munkálkodnak, fák nőnek, levelet hullajtanak, régi bevásárlóközpont parkolóban burjánzik az új kiserdő, apró csemeték között vadkutyák birkóznak. Ez amúgy tök szép is lehetne, de talán még meg is tudnám mondani, hogy a megtört betonon, a vékony avar alatt mennyi vér öntözte a földet, vagy bárhol máshol. Véres táptalaj jót tesz mindennek.
No de vissza a homokba. Még a végén szentimentálisnak érzem magam.
- Persze. Néha kell más arcokat is látni a többieken kívül, már rojtosra bámulom a katonák pofáit. Ők is unnak engem, én is őket – vigyor ismét, és tényleg. Kellenek, jó ha vannak, de már lassan hangosan is kimondom, hogy minek. Ritkábban jutnak friss húshoz, amire szomjaznak, azoknak sokat nem ártani, elpuhulnak, elunják, és egyszer majd egyesek el is mennek. Ez valahol majd jó lesz, lesznek prédák az árulásra, akiket szét lehet cincálni, atomokra akár, de... Csak egy pillanat. Semmit sem fog megváltoztatni, nem kell fel nyugaton a nap és nem virrad meg a végső győzelem sem. Pláne, hogy feketéket köpködnek ennek a levesébe. De az most mindegy is.
- Arra vagyok tartva, a lényegre – igazából, hogy mi volt az Alkotó pontos elképzelése és mi lett abból, sokszor gondolkodásra késztet, amitől ráncos lesz a homlokom és fájdalmas vonású az arcom. Jó nem, nem vagyok agyatlan sem, mégis kevesebb időt töltök magam megértésével, mint bárki más. Nem tagadom, ha egyszer visszatérne Ő, a Legfőbb, és ítéletet hajtana végre, élnék egy kérdéssel, csak egy apróval. De talán ezt még Gabriel-nek is feltenném, egy olyan pillanatban. Elpuhulok, és ettől olyan érzésem van, mintha kavarogna a gyomrom. Kiköpöm a homokot a számból, és a kellemetlen gondolatokat is. Visszavenni az arcot.
- Ha kinyílna, vagy akár más, hasonló kapu. Mindenki erre vár, akármelyik oldalon van, igazából. Visszamennék, felvenném a fegyvereim, feltölteném magam és aztán... Te örülnél a visszatérésnek? - miért érdeklődöm? Ja igen, megfigyelek. Annak ez az ára, beszélni a semmiről és eljátszani az érdeket. Mondjuk erre kíváncsi vagyok, de ez mellékes. Valamivel ki kell tölteni a végtelen időt.
Mozdul. Követve tekintetemmel lefele, hát akkor elindult. Legalább történik valami. Tarkóm tűzi a nap, sehol egy szellő. Kevésbé kecsesen, de landolok én is odalent hamarost, biztosan, két lábbal a porba. Miért ne.
- Nos, merre látnád még azt a semmit? - ropogtatom ki a nyakamat, mint a reumások. Még testem is elpunnyad, rozsdásodik, mint az a vas a talpai alatt. Kéne már valami olaj. Vörös és sűrű.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 27, 2018 4:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Jaesa & Bartholomew


 


Még csak az hiányzik, hogy Rassilon meg legyen dicsérve azért, amit mondtam. Utána egyből azzal jönne, hogy miért beszélek én róla Bartholomewnek, vagy úgy egyáltalán bárkinek. Pedig ha tudná, hogy milyen jól eltársalogtam Azurával… A közös témánk azonnal megvolt, mégpedig ő. Mindegy, addig jó, amíg ez nem jut a fülébe. Akárhogy is, megkönnyítette nekem azt a találkát, méghozzá nem mással, mint lenyűgöző modorával. Most viszont ideje visszatérni oda, ahol vagyok, avagy a tetőre, Gabriel jobbjának társaságába.
- Ami azt illeti, valami hasonló. Amíg Rassilon nincs a városban, szemmel kell tartanom és jelentenem kell minden egyes változást. Amíg csak homokot látok, nincs gond. Annyival az én dolgom is könnyebb, bár unalmasabb – vallom be.
Lényegében ő az én kedvenc főnököm felettese, nem lehet baj, ha ezt elárulom. Az óvatosság pedig sosem árt a mai világban. Régen sokkal több értelme volt ezeknek a köröknek. Akkor még próbálkoztak démonok, vagy mások azzal, hogy bejussanak. Néha egy-két zavargó csoportot is lehetett találni, most viszont… Homok mindenhol. Igazán találhattunk volna valami szebb várost, vagy néhány angyallal kisöpörtethettük volna a homokot büntetésből.
- Annyira felkeltette az érdeklődésed a jelenlétem, hogy azonnal iderepültél? Akár megtiszteltetésnek is vehetném – húzom félmosolyra szám.
Mintha egy kihalt városról beszélnénk. Ez végül is igaz is, csakhogy szép számmal akadnak itt angyalok. Nem lehet nagy meglepetés, hogy megjelenik egy. Vagy épp kettő, ha számoljuk a miatta bővülő létszámot. Angyaltársamra sandítok, amint mellém ér. Látom, hogy nincs ott semmi. A roncs ugyanúgy áll ott, mint korábban. A homok szép lassan növekszik mellette, és benne, beszökve a törött szélvédőn át. Egykor biztos szép kocsi volt.
- Tehetségtelennek sem mondanálak, a lényeget tökéletesen megfogtad. Semmi érdekes – táncolok vissza egy lépésnyit.
Eleget lestem lefelé. Na meg felfelé is, ami azt illeti. Talán tovább kellene röppennem, csakhogy nem tudom, társaságom mit szólna hozzá. Fényes páncélokat elvégre arra sem találni, amerre mennék. Én egyébként sem voltam a híve. Nehezebb volt benne mozogni, nem passzolt a harcmodoromhoz. Igaz, az változott egy keveset az évek alatt. Alkalmazkodott a körülményekhez, vagy hogy mondjam.
- Ha kinyílna a kapu, egészen más lenne. Valószínűleg az angyalok harmada sem maradna lent. Örülnének, ha visszatérhetnek. Azt pedig, hogy merre haladunk jelenleg, nektek kell tudnotok. Én már rég megtanultam, hogy ne kérdezzek ilyesmit – mozgatom meg szárnyaim, utalva itt a múltban történtekre, avagy arra, hogy kis híján elveszítettem őket.
A következő pillanatban levetem magam a tetőről. Meguntam a kilátást, a dolgom pedig végeznem kell. Ha akar, felőlem velem is jöhet, addig is szem előtt van. Két legyet egy csapásra, igaz, így én magam is szemmel lennék tartva. A lent lévő autó tetején landolok. Szárnyaim még az előtt eltűnnek, hogy megérkeznék, nehogy felkavarják a port. Várok. Egyenesen rá nézve, könnyeden elmosolyodva figyelem, hogy most mit fog tenni.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 13, 2018 9:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



@Jaesa
Az őrszem és a kém  • Credit:
Nahát, nahát, már sikerült meglepnem. De mit is várt? Hogy nem tudok ennyit sem? Attól még, mert nem folyok bele Rassilon ügyeibe azokon kívül, amikbe köteles vagyok, még sok mindenről tudok. Az emberei, vagy épp azok, akik idő közben elszivárogtak vagy épp egyszerűen csak célt tévesztettek. Noha, valóban, nem adom sok jelét annak, hogy engem ezek valahol érdekelnek is, sőt. Talán ezért hihetik ők is azt, hogy számomra tök ismeretlen létezésük. Pedig, elég angyalt láttam a kezdeti lépéseiket megtenni, vagy épp akkor, mikor ide lekerülve szembesültek azzal, hogy milyen is idelent az élet, milyen lehetetlen. Az is valós azonban, hogy mindenről ténylegesen, az utolsó vesszőről és pontról nem tudok. Képesek elrejteni a titkukat, ahogy én is, mindaddig, míg ez ellen nem teszek, tesznek ténylegesen. Addig pedig, hogy mit játszanak, az az ő dolguk. Csak tudják a határokat, hisz ha valami Gabriel ellen megy... nos, annak azt hiszem, kérdés nélkül is tudják a hozatalát, hogy mennyire fog fájni és kinek. Ettől nem félek, hogy elfeledve marad, ám ha mégis, majd az illetékes fejébe verem. Talán majd akkor is így nevet, ahogy most, azonban csak tegye. A merevségből már lassan úgy is több kerül az angyalokba, mint minden másból.
- Jaj milyen kis ügyes, majd megdicsérem, ha látom. És az a dolgod, hogy tetőkön kuksolj? Mit kívánsz látni, a homokot? - persze, lehet, hogy több van ebben, mint aminek látszik, és talán nem is tetszene a válasz, amit hallanék, viszont az esély megvan, hogy valljon vagy épp ne. Ami neki kényelmesebb, bár itt, nemigen fog látni semmit sem. Az meg kicsit fura lenne, ha pont minket kellene megfigyelnie. Érdekes dolog, bár nem tudok Rass agyával gondolkodni, ahhoz túlságosan eltérő az enyémtől. És mégis mi érdekes lenne a mi dolgainkba? Innen a titkok nem érnek el messzire, főleg nem ilyen fülekbe. Tehát, talán naivan megadom a lehetőséget annak, hogy ártatlan indok lökte erre. Gyakorlatilag pedig, mindig nyitva van az a szemem, amelyik a paranoiás félhez tartozik.
- A kedves kis pletykákkal ellentétben nem kapcsolt rám pórázt. Ha nincs más dolgom, igen, ő is épp elég feladatot oszt ki, főleg, ha van is miért. De ma pont szokatlanul csendes minden, vagyis, hát jöttél te – bár ezzel lehet, hogy ugyanolyan csendes marad a vidék, elvégre két, dolgukat végző beszélgetőtől nem telik meg élettel az egykori, híres utca odalent vagy épp a talpunk alatt pihenő épület. Itt már sosem lesz az, ami volt, azt elpusztítva a romokon kezdtünk el építkezni, és most ezeket taposva figyeljük a semmit. Nem is hiányzik a nyüzsgés, a kiáltozás, az a fajta nem, ami akkor és ott fogadott, ahol földet értem. Robogtak az autók, csikorogtak a fékek, nevettek és mulattak. Egy pillanatra szinte most is hallom, majd el is űzöm, épp azért, ahogy és amit szól hozzám. Szórakozottan nézek rá és rázom meg a fejem.
- Általában úgy szólok, hogy felkeltse bárki érdeklődését. Nem kedvelem az üres beszédet – lépkedem magam is a tető széléhez, mellé és úgy tekintek le. Még mindig semmi érdekes, csak egy roncs van a közelben, amely már évtizedekkel ezelőtt kiégett, orra felgyűrődve, mint egy harmonika, az oszlopot pedig, amit kidöntött, már betemette a homok.
- A kevésbé naposat, errefelé nemigen akad érdekes. Lehet mégsem vagyok olyan ügyes idegenvezető – vonom meg a vállaimat, és az utca helyett az ég felé emelem a tekintetem, hogy ha szeli valaki a levegőt odafent, lássam. Semmi mozgás, egyelőre. Mindenki azt teszi tehát, amit mondtam nekik vagy épp fekszik a homokban, még az is egy opció. Majd rájuk ijesztek később.
- Ezekben a rongyokban teljesen más, mint egy egykori, fényesen csillanó páncélban. Ha kinyílna odafent egy ajtó... - sóhajtok, mert igaz, az a felszerelésem bizony elmaradt, abban aztán bőven állnék minden ütést, amelyet akár olyanok adnak, akiknek lényében megült a sötétség. Nem mondom, hogy így nem, de kényelmetlenebb. A hülye megszokások, ugyebár, de legalább fegyvereink akadnak, innen-onnan. És tudom, hogy az övé is meglapul, csak sunyin elrejti.
- Sok kérdés azonban igenis foglalkoztat. Merre haladunk, hogyan, és mikor verhetem péppé a népességet ismét – most rajtam a sor a vigyorban. Angyalok vagyunk, akikre ráragadnak az emberi szokások szép lassan, még ha nem is feltűnően.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5