Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Metro állomás •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 12, 2018 7:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Natalie & Reyna


 


Nem értem. Szavai nagy részéről fogalmam sincs, hogy mit jelent, éppen ezért arról is csak találgatni tudok, hogy mit magyaráz. Szám elhúzva hallgatom őt, mindent alaposan átrágva, hátha rémlik róluk valami. San Francisco… Mi a fene az? Vagy ki? Ez is inkább egy névre hasonlít, tehát bizonyára egy személy, akinek vannak… hogy is mondta? Polgárai! Ezeket a polgárnak nevezett dolgokat pedig át kell vizsgálniuk. Na ezt megértettem. Végre valamit, bár a kapu szintén idegen számomra. Minden bizonnyal egy helyet jelölhet, ahol ezeket a vizsgálatokat elvégzik. Mint a démon barlangja, ahol a kutatásait végezte, igaz, ő pont rajtam. Azok is egyfajta vizsgálatok voltak.
Fejem gondterhelten vakargatom csuklyám alatt. Nem azért, mert viszket, bár korábban még azért kapartam volna fejem búbját, hanem azért, mert kénytelen vagyok értetlen állni Berettával szemben. Aztán végre mond valamit, amiből kivételesen minden egyes hangot képes vagyok felfogni. Tehát ebben a városban nincsenek se démonok, se angyalok. Csak emberek…  Nem találkoztam sok démonnal, se angyallal, így annyira nem is meglepő, hogy nincs belőlük itt egy se. Legutóbb mikor is… Már tízszer is lement a nap, mióta találkoztam azzal az angyallal. Előtte hosszú ideig senkivel, szerencsére szörnnyel sem, csak fura szőrös lényekkel, vagy tollasokkal, de ők határozottan kisebbek voltak, mint a rám hasonlító szárnyas.
Az, hogy démonnak nevez, nagyon rosszul érint. Nem vagyok az, tudom magamról. Azt is, hogy ezt nem egyszerű bizonyítani, de éppen ezért tartom én is a kardomat. Nem tudhatom, hogy igazat mond-e, vagy sem, ugyanakkor melyik szörny tartaná fent eddig a látszatot? A nagyon gonosz fajta.
- Azért kérdezem, mert nem tudom, ostoba némber! – szólalok fel.
Ez a megnevezés ha jól tudom, a nőkre illik. Engem is hívott így párszor fogva tartóm, s bár úgy sejtem, nem szépen kívánt akkor megszólítani, most mégis kiszalad a számon. Lehet, hogy a feszültség teszi, amiért úgy nevezett, ahogy. A további magyarázatot hallva azonban úgy ledermedek, hogy kardom kihullik kezemből. Remegve lépek odébb, hogy elég messzire mehessek a falfirkától. Én… Majdnem idehívtam egy olyat… Újra hol a nőt, hol a karcolásokat lesem. Szinte kétségbeesetten kapkodom tekintetem.
- Ez… ez még nem működik, ugye? Nem hoz ide egy szörnyet…
Kezeim remegni kezdenek. Elbújtatom őket köpenyem mögé, hátha úgy nem veszi észre a másik. Mi van viszont akkor, ha pont ő lesz az, aki be akarja fejezni? Nem, nem olyannak tűnik. Akkor nem akart volna megállítani. Még jó, hogy megtette. Örülök, hogy így történt.


reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Metro állomás - Page 7 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 11, 2018 5:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 293 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Ez a nő egyre furcsább. Mit furcsább, egyre érdekesebben beszél. Nem figyelek oda, amikor épp saját testsúlyomat próbálom megtartani. Így láthatom, hogy hátrébb szökken. Ez akkor sem tűnik fel, amikor felegyenesedve újra két kézzel, biztosan tartom a fegyvert a markomba.
Egyre jobban belátom, hogy a nő idegen. Nem ebből a városból jött. Az egyetlen ami rajtunk kívül még létezik, az nem más, mint a ködös város.
- San Francisco minden egyes polgárát át kell vizsgálnunk a kapuknál - és a ez megtörténik, értesítik a bázist. Vagyis minket. Mi kapunk egy polaroid fényképet, amivel megjegyezzük az arcot és utána őt nem háborgatjuk. A lány arcára viszont nem emlékszem. Ahogy arra sem, hogy onnan az utóbbi napokba bárki is be kívánt volna jönni a városba.
Szóval ez egyre gyanúsabb. - Az a különleges, ami nálatok megvan. Vagyis itt nincs se démon, sem angyal - nagyzolok. Persze nincs igazam, de még mindig jobban kordában tartjuk a természetfelettieket, mint a másik város. És igyekszünk újra és újra rajtuk ütni.
Kardjának pengéje hirtelen dől előre, aztán újra rám szegezi. Dülledt szemekkel követem a mozdulatot. Újabb mély levegőt véve, emelem feljebb karomat. Érzem, ahogy zsibbat a tartástól, mégsem engedek. Nem engedhetek!
Ezúttal rajtam a sor, hogy fegyveremet lejjebb engedjem. Ember?
Így próbálna átverni?
Majd egy újabb kérdés. Egyre jobban kezdek összezavarodni.
- Miért kérdezed amit tudsz? Talán így akarod tesztelni a tudásom? Hát legyen. Démonokat hív ide a rúna, nem is akármilyeneket. Olyanokat, akiknek egykor Lucifer maga hozta létre a testüket. Vagyis veszélyeseket. Kit akarsz idecsalogatni? - most rajtam a sor, hogy kérdezzek, és ezzel egy időben egy fokkal lejjebb vándorolok a lépcsőn. Nem engedhetem magam becsapni, hogy ő egy sima ember.
Mégis egy belső ösztön azt mondja, hogy higgyek neki. Nem tűnik ártatlannak, főleg nem fekete vérével. Ilyet ember nem hordozhat magában. De akkor…

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 30, 2018 6:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Natalie & Reyna


 


Egyet hátra szökkenek, amikor gyorsabban kezdi szedni a lépcsőket, annak ellenére, hogy úgy tűnik, ezúttal nem szándékosan közeledik, csupán megcsúszott. Kardom egyre feszültebben tartom. Karom remeg, oly erővel szorítom markolatát. Ujjbegyeim teljesen elfehérednek, én mégsem foglalkozom vele. Kitartok, ahogyan ő is kitart. Nem fogom előbb feladni, ebben biztos vagyok. Nem tehetem.
Szavai gondolkodóba ejtenek. Ember… amennyire én emlékszem, még sosem beszéltem másik emberrel. A szagom és a rajtam lévő kosz elég volt ahhoz, hogy ne akarjanak túl közel lenni hozzám. Éppen ezért gyanús. Biztosan hazudik. Miért tartana egy ember fegyvert egy másik emberre?
- Bármi lehet. Mi olyan különleges ebben a városban?
Kíváncsiságom éppoly nagyra nő, mint félelmem. Képtelen vagyok elhinni, hogy ez a nő tényleg az, akinek, vagy aminek mondja magát. Hiszen tudja, hogy mi az a rajz, amit megpróbáltam a falra vésni. Ettől persze még lehet vadász. Nekik tudniuk kell, hogy mivel állnak szemben. Én is pontosan valami hasonló tudásra próbálok meg szert tenni, illetve próbáltam volna, ha nem szakítja félbe dolgomat.
Szörnyen érint, amikor démonnak nevez. A döbbenet kis híján arra késztet, hogy kardom engedjem kihullni zsibbadó ujjaim közül. Pengéje már előre billen, mikor megálljt parancsolok neki. Átmozgatom rajta kezem sajgó részeit, aztán ismételten rászorítok. Fogaim erre a rövid időre erőteljesen összeszorulnak. Lélegzetem mélyebbé válik, mint mikor régen a fájdalomnak próbáltam ellenállni. Amikor csendben próbáltam tűrni, hogy ne örvendeztessem meg fogva tartómat egy újabb sikollyal.
- Nem vette el senki a testem. Ember vagyok. Mindig az voltam – magyarázom, mintha csak magamnak akarnám bizonyítani.
Tekintetem pengém hegyére vándorol, mire lassan kezd rászáradni vérem maradéka. Azé a fekete folyadéké, ami belőlem ered. Régen más volt a színe. Vörös volt, ami normális. Tudom, hogy ember vagyok. A démon is megmondta.
- Mit csinál ez itt, ha elkészül? – irányítom fegyverem a véset felé.
Továbbra sem vagyok hajlandó letenni. Lehet akármilyen határozott, mondogathatja hogy ember, nem hiszek neki. Ahhoz bizonyítékra van szükségem, csakhogy fogalmam sincs, miként lehetne ezt bizonyítani. Az angyaloknak könnyű, nekik van szárnyaik. Nekem is egyszerű, elég megmutatnom a fekete vérem ahhoz, hogy tudjam, én én vagyok, de mi van a többiekkel? Mi a különbség démon és ember között? Azon kívül, hogy az előbbi a közelembe jön?
Ezt persze nem hagynám ennek az alaknak sem. Egyedül annyit tudok tenni, hogy nem kísérlem meg befejezni ezt a valamit, ha elárulja, mire lenne jó. Ha már tudom, felesleges kipróbálnom. Felesleges kockázat lenne.


reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Metro állomás - Page 7 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 30, 2018 6:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 302 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Mikor oldalra dönti a fejét, mintha tükörbe nézni, én is abba az irányba hajtom az enyémet. Ajkaim enyhén szétnyílnak és értetlenkedve tekintek rá. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy talán ártalmatlan. Lehetne. Ha mögötte a fal nem erről árulkodna.
Így tehát csak továbbra is rá szegezem a fegyverem. Érzem, ahogy zsibbad a karom, nem foglalkozok vele. Nem lehet ez más, csak a fáradtság, de erre meg most itt nincs időm. Fejemet enyhén megrázom, kiűzöm magamból a fáradtságot.
Az évek során arra képeztek ki, hogy bármilyen helyzetbe is sodor az élet - és a démonok és angyalok - sose zökkenjünk ki. De valljuk meg. Igazán nehéz dolga van az embernek, ha egy fegyver nevén szólítanak téged. Annyira meglepődök rajta, hogy a következő lépcsőfokon megcsúszok. Az egyik kezemmel eleresztem a fegyvert és megkapaszkodok a korlátba. Csak három fokot csúszok, többet nem.
Szóval. Így se hívtak még, de legyen. Beretta leszek és mivel ez a ping-pong nem épp az stílusom, így válaszolok.
- Ember, vadász, mégis mi lennék? Mi az, ami fegyvert fog rád, ebben a városban, ha nem egy vadász? - nem kell nagyon észlénynek lenni, hogy erre bárki rájöjjön. Kivéve ha még sose járt itt. Ami azt jelenti, hogy természetfeletti. Ha más városból jött volna, tudnia kellene, hogy mi is ez a város pontosan.
És ekkor fordul felém. Na ha eddig azt hittem, hogy nem neveztek még fegyvernek, akkor bizony tévedtem. Démonnak sem neveztek még, főleg hogy most mondtam el, hogy mi vagyok.
- Hogyne tudnám - sziszegem én is. Pontosan tudom, hogy mire szolgál és tudom, hogy ennek nem lesz jó vége. - Ha be mered fejezni, esküszöm lelőlek, még akkor is ha egy ártatlan ember testét vedted el, Démon - igen, én is tudok vagdalkózni. Démonokat idehívni jelző rúnával? Más se hiányzik nekünk.
- Dobd el a fegyvert, lépj hátra onnan és emeld fel a kezed - parancsolom meg neki újra.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 10:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Natalie & Reyna


 


Lelőne? Ezt a szót nem ismerem, a démon, akivel mondhatni éltem, soha nem használta előttem, ha egyáltalán tudatában volt, hogy létezik ilyen. Szavaiból ítélve, a támadás egyik fajtája lehet, abból pedig, hogy nem közelít, meglehet, hogy távolról próbálkozna. Talán ez egy másik kifejezés arra, amikor kést hajítanak az emberbe. Fejem értetlen billentem oldalra kissé. Sok olyan szó van, aminek jelentését nem tudom, vagy megnevezések. Olyan dolgoké, mint ez a hely is, ahol most vagyunk.
Ha ez nem lenne elég, hát újfent el kell gondolkoznom azon, miféle választ ad. Úgy hangzik, mint egy név, az enyém viszont csak egy szavas. Tudom, hogy nem ez a megszokott, leszámítva az angyaloknál. Annak, amelyik nekem nevet adott, szintén csak egy neve volt.
Tekintetem a felém irányított valami végére szegeződik, ami mint kiderül, valamilyen fegyver. Valószínűleg azzal akar „lelőni”, jelentsen ez bármit is. Ahogy az idegen közelít, úgy távolodom, lépteivel azonos mértékben. Ennek köszönhetően néhány lépésnyire eltávolodom félkész alkotásomtól, amiről szintén fogalmam sincs, hogy mit fog művelni, ha egyszer befejezem. Kockázatos, tudom, de csak így tanulhatom meg, hogy melyik démon miféle lépésre szánja el magát a harc hevében.
- Előbb te válaszolj a kérdésemre, Beretta Elite. Te mi vagy? – erősködöm.
Levéve róla pillantásom egy kis időre, a falon lévő firkálmányt kezdem el szemlélni. Így nevezte a démon az olyan rajzokat, amik vonásai közel sem voltak biztosak. Ebben is több hiba van, de azt hiszem, még működőképes lesz a maga módján. Várjunk!
Tekintetem ide-oda kezd cikázni a nő és a fal között, miközben erősen gondolkodóba esem. Azt mondta, „azt”… mintha ismerné. Lehet, hogy ő tudja, miről van szó? Akkor csakis egyvalami lehet. Már válaszokra sincs szükségem ahhoz, hogy tudjam. Ez az a jel, amivel elárulta magát.
- Te tudod, hogy mi ez… Mit csinál ez a rajz? Válaszolj, Démon! – sziszegem fogaim közt szűrve a szavakat.
Ujjaim ráfeszülnek kardom markolatára. A penge enyhén megemelkedik, amikor egy lépést közelítek a szörnyeteg felé. Akár felel a kérdésemre, akár nem, vesznie kell! Nem engedhetem, hogy áldozatokat szedjen és vígan élje az életét, ujjongva az emberek nyomorúságán. Azt pedig végképp nem, hogy engem betaszítson egy sötét lyukba.


reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Metro állomás - Page 7 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 9:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 257 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Fáradt vagyok. Nyűgos vagyok. A világot a hátam közepére nem kívánom, legfőképpen a bajt, mi köztudott, hogy nem jár egyedül.
Ellenben ezzel a teremtéssel, kit még nem tudok hova tenni. Egyszerűen képtelen vagyok levenni a szemem a fekete véréről. Mi lehet ez? Milyen lény képes fekete vérre? Gondolkozz Natalie, gondolkozz, mik azok a lények, amik erre képesek? Mégis bárhogy kutatok emlékeimbe, sehol sem találkoztam fekete vérrel.
Ez különös és egyben aggasztó.
Érzem, ahogy tenyerem izzad, a kezembe fogott fém szaga belekúszik az orromba. Mégsem figyelek most erre, hanem a nőre. Ki kardját szegezi rám.
- Aranyom, ne hidd, hogy hamarabb tudsz ártani azzal nekem, mielőtt lelőnélek - hajtom oldalra a fejemet, engedem, hogy hajam előrebukjon.
Sose értettem, hogy miért hadonászik bárki is egy karddal egy fegyverrel szembe? Arról ne szóljon most a fáma, hogy amúgy kevés a lőszer és lehet nekem sem kellene pazarolni. Lássuk, akkor mi van még hátra ellene?
Honnan tudnám, hiszen egy mitológiai lénynek sincs fekete vére!
- Beretta Elite - húzom ajkamat büszkén mosolyra. Tesztfegyver, azért kaptam, hogy próbálgassam. Nem sok mindent tudunk a hadsereggel kéz a kézbe felhasználni, de igyekszünk a legjobbakat… - Nem baj, ha nem ismered fel, de ha nem vigyázol az utolsó fegyver lesz, amit valaha látsz. És most válaszolj. Mi vagy te és miért írod azt fel!? - lépek le egyet a lépcsőről. Majd még egyet. Fejemmel közbe a mögötte felvésett rúnára bökök. Én tudom mi ez, vélhetőleg ő is tudja.
A kérdés akkor, hogy mit akar ezzel? Itt New Yorkba. Nem lehet annyira idióta, hogy pont a vadászokkal tömött városba fogjuk ezt hagyni!
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 8:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Natalie & Reyna


 


Kardom hegye könnyedén mélyed bele a falba. A hang, amit hallat vésés közben, ahhoz hasonlít, amikor körmeimmel a barlang falát kapartam. Akárcsak most, vérem akkor is kiserkent, bár igaz, tenyerem közepe helyett ujjaim végéből. Szaga orromba kúszik, emlékeztetve múltam mindennapjaira. S akárcsak akkor, most is egy kattanás az, ami arra késztet, hogy abbahagyjam azt, amit csinálok. A félelem úgy lép szívembe, mintha saját kulcsa lenne hozzá. Kopogás és bármilyen más előjel nélkül, megdermedésre késztetve. A hang viszont, mi azt kíséri, ezúttal más. A szörnyeteg talán új alakot öltött.
Ezúttal minden más lesz! Újra és újra elmondom elmémben, miközben lábaim lomhán csúsznak odébb, hogy az ismeretlen felé fordulhassak. Fejem lehajtva, kardom magam mellé lógatva mozdulok. Ő nem férfi, hozzám hasonló. Egy nő… Az ajtó, mi fejemben előtűnt, nincs sehol. Sem az őrült, ki kínzásommal töltötte idejét. Ez az idegen tart valamit a kezében, nekem azonban fogalmam sincs arról, hogy miféle dolog az. Azt viszont tudom, vagy inkább egyre biztosabb vagyok abban, hogy meg tudom védeni magam. Meg kell! Fegyverem megemelve szegezem felé élét. Fekete vérem maradéka irányt váltva, a markolat felé veszi útját.
- Te mi vagy? – kérdem, megemelve állam, hogy jobban szemügyre vehessem csuklyám alól.
Hajam összegabalyodott tincsei arcomhoz dörgölőzve követik mozdulataim. Szagát leginkább a földhöz tudnám hasonlítani. Ennek a helynek sincs sokkal másabb, csak egy kicsit büdösebb. Mint a döglött állatoknak, amik sok ideje halottak és nem vitte el őket egy vad sem. Talán némi vizelet is keveredik bele. Mindenképp rosszabb, mint az enyém, de itt most nem is ez a lényeg. Ami fontos, a nő, aki odafent áll a lépcsőkön és csak remélni tudom, hogy nem akar ennél közelebb jönni.
- Mi az ott a kezedben? – teszek fel neki újabb kérdést, anélkül, hogy válaszoltam volna az övére.
Nem fogok neki választ adni, amíg nem árulja el, hogy micsoda ő. Igaz, nem hinném el egy szavát sem. Miért tenném? A szörnyeteg mindig álcázza magát, amíg el nem kapja az áldozatot. Vadászni is úgy kell, hogy nem ijesztjük meg a prédát. Minél nyugodtabb, annál figyelmetlenebb. Nincs szükségem többre, mint egyetlen, árulkodó mozzanatra ahhoz, hogy felfedje magát. Akkor pedig lecsapok. Fegyvertelennek tűnik, nem lehet nehéz elintézni. Amíg nem adok neki elég időt a mágiájához és átkaihoz, nem lesz baj!


reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Metro állomás - Page 7 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 8:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; ide • Szószám; ide • Zene; ide »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Egy újabb napnak vége. Legszívesebben itt helyben ledobnám magam egy ház tövébe, összekuporodnénk és legalább három órán keresztül fel sem kelnék. Többet amúgy sem tudok aludni, szóval ennyi épp elég is lenne.
De nem, nekem itt kell menetelnem a reggeli tömeggel. Vállaimat leejtve, lehajtott fejjel nézem lényegében a saját cipőmon. Jobb előre, majd a bal. Majd újra a jobb. Mh, az egyiken még ott van némi törmelék maradvány.
Hát nem édes?
De nincs erőm lehajolni hozzá. Érzem, ahogy az ólomsúlyú fáradtság nyomja szemhéjamat. Nem, nem bírok egy perccel sem tovább menni. Képtelenség.
Muszáj! Szedd össze magad Nat, nemsokára otthon vagy!
Nagy levegőt veszek, felnézek a reggeli tömegbe. Ekkor szúrok ki egy érdekes alakot. A város elég sok érdekességet rejt magába, de… csuklyás alakokat?
Vagy valami nagyon rossz módon próbálja titkolni valódi kilétét és feltűnésmentes lenni, de… Lássuk be, épp ezzel vonja magára a figyelmet.
Főleg akkor, amikor egy rég lezárt metró aluljáróhoz megy. Az ösztönök és a vadászvér máris éberré tesz. A tömeggel sodródva érem el magam is a lejáró szélét. Ekkor látom a köpeny szélét eltűnni a kanyarba.
Óvatos léptekkel követem én is, igyekszem a legnagyobb halksággal lenni.
A falhoz simulva nézek ki a sarkon, ekkor látom, hogy visszafordul. Amilyen gyorsan csak tudok visszasimulok a falhoz.
Valami azt súgja, hogy rosszban sántikál. Kócos hajamat a fülem mögé simítom, lélegzetemet csillapítom. Szemeimet lehunyom, a neszeket hallgatom, melyek felőle jöhetnek. Karcolás hangja. Késsel. Szemöldököm összeszűkítem.
Újra kilesek s látom, hogy…
Oh, a fenébe.
A fegyveremért nyúlok, most már nem foglalkozok azzal, hogy lebukjak.
Kilépve kattan a fegyverem, miközben kibiztosítom és a csuklyás idegenre emelem.
- Tedd le a kést és lépj el a faltól! - szólítom fel, ellentmondást nem tűrő hangom. Tekitnetemet csak ekkor csalja el a kardon végigfolyó… - Mi vagy te? - bukik ki belőlem, miközben újra feltekintek az idegenre.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 29, 2018 5:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Natalie & Reyna


 


Miután először megláttam, miből is áll egy város, csalódott voltam és nyugtalan. Előbbi azért, mert azt hittem, valami sokkal szebb dologról van szó, utóbbi pedig azért, mert túl sokan voltak olyanok, akiket nem ismertem. Ez a rengeteg ember, vagy inkább emberbőrbe bújt szörnyeteg mind itt élt, egyetlen településen. Úgy tudom, nem sok ilyen dolog maradt a világon, még kevesebb, amit laknak is. Én viszont pont egy lakottnál kötöttem ki.
Zavartan, sietve szedem lábaim az útnak nevezett ösvényen. Köpenyem egyre összébb vonom magamon, egyik kezemmel összetartva két szélét. Másikkal csuklyám húzom arcomba annyira, hogy ne zavarjon a kilátásban. Tudnom kell, ha valaki fenyegetőn akarna felém közelíteni, az viszont, ha eltakarom a külvilágot saját magam elől, csak gátolna ebben. Ennek ellenére, bármennyire próbálok szemmel tartani minden utamba kerülőt, nem tudom tartani velük a lépést. Túl sokan vannak. A lehető leghamarabb igyekszem megszabadulni a sok rémtől, hogy biztonságban tudhassam magam, ezért vágok le egy lépcsőn, amerre úgy tűnik, senki más akar menni.
Végre egyedül. Egy sóhajt megeresztve tudatosul bennem mindez, amint elérkezem egy fordulóhoz. Nincs itt senki, rajtam kívül. Megfordulva ellenőrzöm, nehogy mégis legyen mögöttem valaki, majd visszatérek a falhoz, minek mentén lemegyek egészen a lépcső aljáig. Itt még elég fény van ahhoz, hogy láthassam, mit művelek.
Még néhány másodpercig kivárok. Talán egy perc is eltelik, mire kardom elővéve vésni kezdem a falat. Először egy kört karcolok bele, vagy majdnem kört. Inkább csak majdnem, de ahogy láttam a démon rajzát, ennyi is elegendő lesz. Emlékeim közt kutatva, próbálom visszaidézni a jeleket és az alapján folytatni munkámat. Nem tudom, hogy mire jó ez a valami. Régi papírok egyikén láttam, de mivel magyarázat nem volt hozzá oly módon, hogy én is megérthessem, ez a módszer marad.
A vésés közben, kardom akár akarom, akár nem, tenyerembe vág. Kénytelen vagyok pengéjénél megfogni, hogy biztosabban irányíthassam a vonalakat. Fekete vérem ezt követően végigfolyik, egészen hegyéig, hol a karcolások mélyére hatol, színt adva az egésznek.


reveal your secrets

Hell or Heaven


Metro állomás - Page 7 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 13, 2018 4:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 25, 2018 3:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ JUST ANOTHER ILLUSION
Broken People • szószám: xXx • Credit:
 
Adéla
Sabrael


Igen, hallom minden gondolatát és próbálom kizárni magam a fejéből, de képtelen vagyok rá, csak így tudok vele kommunikálni. Szánalmasnak tart, hogy képtelen vagyok beszélni és nevetségesnek a mutogatásommal. Csak megeresztek egy halk sóhajt és magam elé pillantva szárítgatom tovább a nadrágomat. Ez kellőképp lefoglal.
~Ezt eredetileg Bob Dylan írta…~
Jegyzem meg csöndesen, mintha az én bosszantásomra akarta volna betenni ezt a számot. Szomorú dal, volt pár angyal akinek tetszett a szövege, és mi megéltük azt amikor ezek a halandó emberek haldokolva a mennyek kapuihoz érkeztek, s vagy kopogtattak, vagy nem, s inkább a pokol felé kezdtek zuhanni. Embere válogatta. Dúdolok, de egy hang sem jön ki a torkomban, így a fejemben mondom a szöveget.
A következő szám ütős és pörgős és kicsit mozgatom rá a fejemet is, bár nem minden szöveg tetszik benne, ám a lényeget leszűröm, jó volna máshol lenni, hát igen… szeretnék tényleg otthon lenni, ahol egy kicsit nekiállhatnék a sebeimet nyalogatni magányosan, és helyre tenni ezt azt magamban, de az élet nem állt meg, halad tovább, még akkor is ha a feje tetejére állt a világ.
~Nem te voltál a célpont, csak egy kicsit útban voltál, de bíztam benne, hogy nem mozdulsz meg.~
Közlöm vele teljesen nyugodtan és folytatom azt, amit eddig csináltam. Mikor kidobta az impet, az utána itt maradt dzsuvára pillantok, koncentrálok, és könnyedén feltakarítom azt amit itt hagyott maga után, nyoma sincs a piszoknak a padlón, persze a bűznek kell egy kis idő, hogy kivigye a huzat.
Nem kerülte el a figyelmemet, hogy végig mozizta az öltözködésemet, talán nem lett volna szabad előtte öltöznöm? De ha a ruhám itt van? Miért mennék át másik szobába?
~ Igen, jó volna körbenézni, érdekel az új világ, sokat változhatott huszonhét vagy huszonöt év után~
Követem őt az erkélyre és bevonom őt is a káprázatba, hogy láthatatlan legyen. Elrugaszkodom a párkányról és fent a levegőben lebegve várom, lusta szárnycsapásokkal. Hiányzott a repülés, az, hogy használjam a szárnyaimat. Repülni szeretnék, minél többet, újra!
~Ez a rész, majdhogynem le van pukkanva. ~ - Feljebb szállok. - ~körzeteitek vannak, mint a régi időkben, a váraknál, a külső kör a szegény negyed, a következő az iparosok negyede, a tehetősebb családok, és végül a kő gazdagok…~ -pillantok a jó állapotban levő házak felé, és ott a nyüzsgés is nagyobb, jól látom.
Tényleg ennyire magára kellett hagynia a világot apámnak?
~Mi van a Central Parkkal? Az állatkerttel?~
Szegezem neki kíváncsian a kérdést, régen szerettem azt a helyet, a nagy alma apró kis zöldszigete.


Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 13, 2018 2:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



   
   

   

   
   
Sabrael x Adéla
Oh wow! What a treasure i found!
* * *
Amikor segítek neki megcsinálni a haját, szárítás közben hátra hátra pillantgat. Paranoia? Lehet. Nem csodálkoznék, ha ennyi rabság után az lenne. Végül csak megnyugszik, hiszen semmit nem csinálok azon kívül, hogy megszárítom a haját. A fegyverem amúgy is az asztalon hever, messze tőlem. Meg hát okom sincs megölni őt. A régi világot vágyja vissza, ahogy sokan mások. Néha bemozdítja később a fejét, haját fésülő ujjaim ilyenkor végig simítanak fejbőrén. Egy halovány mosoly kerül a szám szélére. Annyira még sem idegen akkor az érintésekre. Ezután felmegy a nadrágjáért, én közben én elfoglalom magam azzal, hogy próbálom a hifi tornyot beüzemelni. Végül csak sikerül. Néha vacakol az áram. Beteszem az egyik lemezt, amely még a születésem előtt nem sokkal készült. Guns 'N Rosses. Már csak a poén kedvéért is a Knockin' on Heaven's door című számot teszem be és kezdem hallgatni, mikor Sabrael lejön a nadrágjával és elkezdi szárogatni. Aztán szóba hozza a nővéremet és az iránta való aggódásomat. Kissé vegyes érzéseim támadnak azzal kapcsolatban, hogy a fejemben turkál. Nem szeretem. Nem maradhat így az enyém egyetlen gondolat sem. Ennyi erővel akár folyamatosan beszélhetnék is, kimondhatnék mindent, hiszen úgy is hallja. Persze nem morfondírozok ezen sokáig. A hangját elvették tőle... mint a kishableánytól. Nem tud beszélni, és ha megint neki áll úgy mutogatni, mint a metróban, biztosan körbe nevetem. Nem értenék belőle semmit, ahogy akkor sem.
- A nővérem tud vigyázni magára. Gondolom pasizik. Azt szokott, ha elválnak útjaink. - mondom, miközben oda pillantok. A következő szám a Paradise City. Az már valamivel gyorsabb szám, ritmusát lábammal követem is. Ekkor látom meg az impet és fintorodok el, majd rezzenek össze, amikor Sabrael kardomat használva megöli a dögöt. Kissé elképedt arccal nézek hátra rá, hiszen majdnem engem talált el! Na mindegy.
- Eh.. Ez gusztustalan! - mondom és kilépek az erkélyre, hogy megpiszkáljam a büdös, természetellenes izét... A tapintása olyan, mintha egy kopasz macskák simogatnék. Kicsit zsírosabb a bőre. A szárnyát felemelem, megnézem. Darkbane imádná, de én azért józanabb vagyok. Kihúzom belőle a kardomat, aztán a korláthoz cipelem és átdobom rajta. Ne bűzölögjön itt nekem, a padlót már így is összemocskolta.. vérrel... meg nyállal... eh... Lecsapom a vért a kardról és amikor visszalépek a lakásba, látom meg, ahogy Sabrael felveszi a nadrágot. Nem zavartatva magamat nézem végig a showt. Nem mintha nem láttam volna már meztelen férfi testet, de na. Ha egyszer lehet benne gyönyörködni, és őt láthatóan nem zavarja, akkor meg miért ne tehetném meg? Felveszi a pólót is, elteszi a kardját, majd rám pillant, hogy mehetünk, de én megrázom a fejem.
- A nővérem után nem megyünk. De ha gondolod, a környéken körbe nézhetünk, hogy lásd, mi történt. Kérdezhetsz is. Gondolom ismeretlen számodra még mindig az új világ. - mondom, miközben bele törlöm a kardot az egyik szakadt pólómba, amit már amúgy is ki kéne dobnom.

* * *
szavak: xx - Zene - egyéb: Remélem megfelel. Very Happy - credit
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2