Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Metro állomás •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás - Page 5 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 04, 2019 9:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 428 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Elfogadom a magyarázatát. Egyrészt nem vagyok az apja, hogy kioktassam bármivel kapcsolatban, másrészt, tényleg szükségem van a segítségére, legalább abban, hogy felderítsük, az impek által frissen felfedezett-e a metróalagút, vagy már bőven belakták? Harmadrészt, mint arra tökéletesen rámutat, én sem éppen a szabályok szerint járok el. Felhorkantok a megjegyzésére.
- Mond neked valamit az Edward név? Ő a társam. Így talán minden értelmet nyer - csóválom meg a fejemet, miközben a dolgunkra indulunk. Kevesen vagyunk vadászok ekkora területre és ennyi lakosra, tehát a kirúgás nem szokott túl sűrűn előfordulni, de ha rajtam múlna, Edet kitenném a földekre dolgozni. Sok nő mellé persze, mert a konkurenciát nehezen viseli a szíve.
Vetek egy futó pillantást a zseblámpára, és Frey arckifejezése sem kerüli el a figyelmemet, ami miatt jobb napjaimon szívesen cukkolnám, azonban én sem szívesen ragadnék odalent a vak sötétben mondjuk úgy félúton, a sokadik elágazást követően, hogy még csak véletlenül se tudhassunk visszatalálni.
- Be kellene fognunk egyet az eliteknek, hogy megvizsgálják. Valahogy akkor sem viselkednek normálisan - már amennyire egy pokolbéli lény normálisan tud viselkedni. Erről legfeljebb a démonok tudnának nyilatkozni, az ő véleményük viszont senkit sem érdekel. Ahhoz bíznunk kellene a szavukban, márpedig igaz-mondásból bámulatosan leszerepeltek a szövetség megkötésekor.
Aprót szusszanva helyezem az íj húrjára a nyilamat, követve a lányt a sötét, nyirkos állomásra, ami meglehetősen kicsi. Csupán a lassú, körültekintő haladásunk miatt tart percekig eljutnunk a végébe, ahol választhatunk, hogy a peron melyik oldalán ereszkedünk le az alagútba.
- Világíts a padlóra - kérem halkan, és amennyiben úgy tesz, megpróbálom a nyomokból felmérni, hogy a kis barátaink jobbra vagy balra masíroztak-e tovább. A beton törmeléken és a pocsolyákban nehéz olvasni, főleg, ha nem is itt, hanem még előbb letértek az állomásról. Lassan elkezdek visszafelé lépkedni, figyelve a padlót és hallgatva Freya ötleteit az előcsalogatásukra. A vér hallatán felvonom az egyik szemöldökömet, ugyanis csalinak nem szívesen állnék.
- Miért éppen a vér? - kíváncsiskodok, mert nem teljesen áll össze a fejemben a kapcsolat, azon kívül, hogy az egyik dög miatt egy jókora vágás éktelenkedik az arcom egyik oldalán. Nyilván azzal csalogatná elő őket, de mi végett? - A szárnyával, és remélhetőleg a koszon kívül más nem. De most határozottan bogarat ültettél a fülembe - jegyzem meg elbizonytalanodva, tovább kutatva, merre mehetett a csorda. Közben töröm az agyamat a megoldáson, azonban elképzelésem sincsen, mitől döglik a légy az impeknél. - Kövessük őket, ameddig tudjuk, és ha forróvá válik a helyzet, hagyjuk az egészet. Egy démonnal én sem harcolnék most meg - meg úgy bármikor az életem hátralevő részében, de erről nem kell senkinek tudnia. -  Te látsz valamit?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 02, 2019 7:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



 

  Alex & Freya
  Hunting in the dark
 
Megráztam a fejem.
- Nem vadászni voltam, hanem edzeni, de mindegy is. Na nem mintha te nagyon ketten lennél - forgattam meg a szemem.
Inkább elfordultam, és a metrólejárat felé léptem. El tudtam képzelni, milyen furcsa szemekkel nézett rám éppen. Mert ilyet nem szokás. Mert ilyet nem szabad csak úgy. Bennem is izzott valami, amit az évek során belém neveltek, mégsem tudtam ellenállni a kényszernek. Korábban sosem éreztem, hogy a vadászlét ennyire a személyiségem részévé vált, hogy amikor egy kis szünetre kényszeredem, kivan az idegrendszerem.
Lenézek a tetemre. Viszonylag kicsi, olyan méteres lehetett, ami egy kicsit meg is rémít. Minél kisebbek, annál félősebbek. Mégis, a vágás Alex arcán nem erre utalt.
Bólintok. Leveszem a hátizsákom a vállamról, és előszedem a zseblámpát. A többit a földön hagyom, csakis hátráltatna a mozgásban, most pedig minden előnyre szükségem volt, ha nem akartam elrontani. Megütögetem kicsit, mire fakó fény világítja be a környéket.
- Csak pislákol. De valameddig bírnia kell. - Egy pillanatra az ajkamba haraptam.
Nem volt bajom a szűk helyekkel. Se a sötéttel. De az egyedülléttel sötét, zárt helyeken már annál inkább. Pislogtam kettőt. Csak annyi kell, hogy ne szakadjunk el egymástól Alexszel, és hogy ne most aludjon ki a lámpa.
Bár a lábam dobol a padlón, amíg kirúgja a lépcső alján a deszkákat, nem éreztem idegesnek magam, izgatottnak már annál inkább, így amint betörte, be is siklottam a járaton. Nálam volt a lámpa, és ráadásul ő messzebbről is tud lőni. Ha én hátul ragadok valami miatt, tehetetlen leszek, és nem tudnék segíteni.
- Nem csoda - válaszolok fojtott hangon. - Én sem félnék, hisz most nem kerülhetnek vissza a Pokolba. A helyükben én is bátrabb lennék.
Egy pillanatra sem lankadt a figyelmem. Minden zajra megrezzentem, akár vízcsepegést hallottam, vagy bogár repült el a fülem mellett. A szívem dobogott. Az egyik részem folyamatosan azt suttogta, hogy most nem lenne szabadna itt lennem, míg a másik őrjöngött az izgatottságtól. Eddig nem hittem, hogy lehetnek elvonási tüneteim a vadászságtól, ám egyre jobban éreztem őket magamon. Kezemben lazán tartottam fegyverem, de arra készülve, hogy akármelyik pillanatban eldobjam, és az egyik nyamvadt impbe állítsam, ha kell.

- Kezdésnek talán nem rossz a vér - fordultam egy pillanatra hátra, arcára függesztve a pillantásom. Összeszűkítettem a szemem, nem tűnt valami szép vágásnak. - Mivel okozta? Nem került a sebbe semmi? - visszafordultam, és tovább haladtam az alagútban. - Ha épp démonnak dolgoznak, az is lehet, hogy hozzá mennek, vagyis véges a céljuk. De azért... Inkább követem őket, amíg össze nem esek, de nincs kedvem a metrórendszerben a nagyobb barátjukba futni.

 422 . @Alexander Payne .
 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás - Page 5 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 01, 2019 11:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 499 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Osztozok a fellélegzésén, a mellkasom jó néhány grammal megkönnyebbedik, de ellenben Frey-el, az én arcomra nem ül ki mosoly. Túlzottan felbőszítettek ezek a nyavalyás bőregerek, és ahhoz is közel álltam, hogy lelőjem őt, aminek utólag nem igazán örültem volna. Az elmúlt hetekben, hónapokban elvétve - ha egyáltalán - kerestem a Crusader ikreket, ugyanis a Tanácsban betöltött szerepem óta egyre ferdébb szemekkel néznek rám a vadásztársaim, ráadásul Freya már ismer annyira, hogy tudja, amikor valami nincsen rendben, és mostanában bőven elég volt egyetlen nő is az életemben ahhoz, hogy kifaggassa a problémáimat. Az ideiglenes távolságtartásom ellenére viszont kedvelem őt, gyerekkorunk óta együtt edzünk és gyakorlunk, így a legkevésbé sem repdesett volna a szívem, ha miattam megsérül.
A fejemet csóválva engedem el a fülem mellett az egyébként jogos visszavágóját, helyette elnézek a válla felett arrafelé, ahonnét jött, azonban nem bukkan fel rajta kívül senki.
- Egyáltalán hol van a társad? - emelem meg az egyik szemöldökömet, mert lehet, hogy jelenleg a vele kapcsolatos információim zöme a tudatom - egyelőre - használaton kívüli zugába lett száműzve, helyt adva a feladatomra való koncentrálásnak, de az alapszabályok olyasmik, amiket bármelyik vadász a legmélyebb álmából felverve is tud - a betartásuk más tészta. Egyedül senki sem vadászhat. Márpedig mi másért lenne idekint „takarodó” után?
Persze, ha már így alakult, nem küldöm el, függetlenül az indokaitól szükségem lesz rá, mert ennyi imp ellen még én sem vállalkoznék harcra egy sötét, ismeretlen aluljáróban.
- Gyere - biccentek fejemmel végül a lejárat irányába, majd lábammal odébb tolva a koponyalékelt tetemet, elindulok lefelé a lépcsőkön. - Van nálad zseblámpa? Odalent egy árva mukkot sem fogunk látni - kérdezem, és miután elérünk a deszkákhoz, megállok, mivel Freya még talán átjut az impek által ütött lyukon, de nekem esélyem se lesz rá. Ami nem jelenti, hogy innen elválnának az útjaink, csupán szükség lesz egy kis alakításra a bejáraton. Megvetem az egyik lábamat egy fokkal feljebb, és a nyilamat illetve az íjamat oldalt tartva veszek lendületet egy határozott rúgáshoz. Az elsővel nem érek célt, habár a reccsenésből ítélve nem kell sok a szögeknek, így a következő teli talpas kísérletnél már beomlik néhány deszka, elegendő helyet biztosítva a bejutáshoz. Amennyiben Frey nem előz meg, vállalom az előre menetelt.
- Körülbelül egy tucatnyian lehetnek, és nem a megrettenős fajtából. Ha engem kérdezel, egyre pofátlanabbak lesznek - magyarázom csöndesen, és ha világít, akkor megindulok vele az állomáshoz vezető csarnokban. Érezhetően jó néhány fokkal hűvösebb van idelent, mint a felszínen, és a levegő sem a legfrissebb. A leázott falakról vízcseppek potyognak alá a tócsákkal gazdagon tarkított padlózatra, amin az egykori mennyezett darabkái nehezítik a közlekedést. Csupán remélni merem, hogy a megmaradt részek nem éppen a mi nyakunkba szeretnének esni. Közben időről-időre neszezés hallatszik fel, és nehéz eldönteni, hogy a népes patkánycsaládok zajonganak, vagy az általunk üldözött impek. - Szerinted mivel állíthatnánk meg, vagy csalogathatnánk vissza őket? Mi előbb ki fogunk fáradni, mint ők, ha megállás nélkül fognak egész éjjel menetelni - persze én is töröm rajta az agyamat, de egyelőre még nem állt össze semmilyen terv a fejemben.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 27, 2019 12:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



 

  Alex & Freya
  Hunting in the dark
 
Én arra voltam tanítva, hogy közel tudjak jutni az ellenséghez. Míg bátyámnak és Alexnek mellettem azt mondogatták, nekik elég, ha takarásban maradnak, hisz nyíllal és golyóval nem kell testközelbe jutni a támadáshoz, nekem azt verték a fejembe, hogy a lehető legközelebb kell jutnom anélkül, hogy észrevennék, különben hátrányba kerülök. Hiába a jó reflexek, a kitűnő mozgás, ha már messziről meg tudnak támadni, én pedig védtelen maradok. Az ilyen helyzetekben, mint a mostani, néha azt kívántam, bár lőfegyver lenne az elsődleges fegyverem, vagy bár tudnék olyan pontosan célozni, mint Alex, hisz egyetlen apró nesz, és míg nekem az életem forog kockán, addig a támadó nevethet a markába, hisz mindketten tudjuk, hogy ilyen távolságból nem tudok ártani neki. Azonban mégis, mindig, mikor közelharcba kerülök, érzem, hogy miért vagyok ott, miért erre tanítottak, és tudom, hogy bár erőben nem is, de sok másban fölényre tudok szert tenni mozgásomnak köszönhetően, és egyszerűen jól érzem magam, élvezem a harcot, és olyan, mintha erre teremtettek volna. És, igazából tényleg - amióta az eszemet tudom, folyamatosan képeztek, és a bőrömbe, a szívembe ivódott minden.
Most mégis, egyetlen apró hiba, és védtelenül álltam egy felhúzott íjjal szemben. Apa is mindig hasonlót mondogatott mindig, "Will és Alex követhetnek el olyan hibákat, amiket te nem. Ha őket felfedezik messziről, még elereszthetnek egy golyót, ellőhetnek egy nyilat, de a te fegyvered ezt nem engedi meg. Sokkal jobban vigyáznod kell magadra, mint nekik."
Bár erősebben dobogott a szívem, izgultam, nem éreztem félelmet. A tartásában valami ismerőset fedeztem fel, tudtam, hogy a miénk, így azt is, hogy nem fog csak úgy lelőni, anélkül, hogy biztosra menne afelől, ki vagy mi áll vele szemben, és azzal, hogy felemeltem a kezem, tudtam, hogy biztosítottam az épségemet. Ahogy közelebb lépdelt, próbáltam beazonosítani, hogy melyik vadászunk is lehet az, akibe botlottam, és ezáltal mérlegelni, hogy mik a lehetőségeim, amíg...
- Alex - sóhajtottam fel, és leengedtem a kezeimet.
A megkönnyebbültség miatt elmosolyodtam, és enyhén oldalra biccentettem a fejem bosszúságát hallva.
- Akkor legközelebb világító táblával jelezd, hogy ki is vagy, és nem kell "mögéd osonnom", és igen, ordítást hallottam.
Végighallgattam a történetet, közben ujjaim
között forgattam a fegyverem, majd szó nélkül bólintottam. Csak aztán hunytam le a szemem, átkozva magamban a helyzetet, amiből nincs jó kiút. Nem mehetek, de mennem kell. Tekintetem egy pillanatra elidőzött Alexen, aki nem úgy tűnt, hogy emlékezne, nem lenne szabad. Végül is, amiről nem tud...
Biccentettem a lejárat felé.
- Na, mire várunk? - elvigyorodtam, de a kelleténél jobban vert a szívem, ahogy arra gondoltam, mit fogok ezért kapni, ha kiderül.

  419 . @Alexander Payne .
 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás - Page 5 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 24, 2019 12:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 412 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Amikor megkezdődött a vadász kiképzésem, és a harctudomány elméletének alapos áttanulmányozása után a gyakorlat következett, mindig azon tanakodtam; hogyan leszek képes bárkit is megtámadni? Még a kiképzőmet se mertem megütni, lefegyverezni, nemhogy egy vérben forgó szemű démonnak nekimenni, ami nem a reakciókészségemet és a technikámat latolgatta volna, hanem minimum a megszállásomat vagy a torkom elvágását. Aztán idővel, szépen lassan megtanultam leküzdeni a belső gátjaimat és határaimat, azt azonban még akkor sem gondoltam volna, hogy egyszer nehezebb lesz visszafognom a támadást, mint megindítanom azt.
Márpedig most így érzek. Egyik lábammal kitámasztok, a másikkal letérdelek az érdes felszínű betonra, miközben a törzsemmel már fordulok is az ágreccsenés irányába, hogy bármelyik pillanatban nyilat ereszthessek a félig mögöttem, félig mellettem settenkedő alakba. Az életösztönöm minden erejével noszogatja az izmaimat, hogy megtegyem, gondolkozás és aggályok nélkül iktassak ki bármit, ami nem elég óvatos a becserkészésemhez, de a lélegzetem feszes benntartásával leküzdöm magamban a késztetést. Akár az a félnótás Ed is lehetne, ha kicsit összement, lefogyott volna, és mindezek tetejébe egy parókát is a fejére húzott volna.
Összevont szemöldökeim alól, hunyorogva méregetem a gyér fényben ácsorgó – kétségkívül – női alakot, amint lassú, kimért mozdulattal megemeli mindkét kezét a megadása jeléül, és csak ekkor kattan be az agyamba, honnét olyan ismerős ez a sziluett. Persze nem alapozok a sokéves, együtt töltött gyakorlat emlékére, kimérten felállok, és közelebb sétálok hozzá, amíg a rendelkezésre álló fényben végre felismerem az egykori edzőtársamat. Mély, frusztrált szusszanással eresztem le az íjamat, noha ezek után kijárna neki egy kis ijedelem a lábai elé eresztett nyíl formájában.
- Frey, legközelebb csak akkor osonj mögém, ha jobban érzed magad egy nyíllal a testedben - mormogom az orrom alatt kissé bosszúsan, ami inkább szól a néhány pillanattal korábban lezajló eseményeknek, mint a lány felbukkanásának - nem mintha ő ezt tudhatná. Legfeljebb azt, hogy az égvilágon bármin képes vagyok zsörtölődni, ezért alaposan meg kell válogatni, mikor vesz komolyan. - Te is az impek miatt vagy itt? - bökök fejemmel a metrólejárat irányába, s mivel teljes egészében vadász-üzemmódra kapcsolt a tudatom, nem különbül foglalkozok az itt létének furcsaságával, vagyis azzal, hogy legjobb tudomásom szerint nincsen beosztva éjszakai őrjáratra. - Ezek a mocskok utat törtek maguknak az alagutakba. Vagy olajra akarnak lépni a városban megszerzett információkkal, vagy rögtönzött költözésbe kezdtek az eddig tiszta szektorokba. Egyik sem jobb a másiknál - tűnődök hangosan, tömören összefoglalva neki a rövid idő alatt felmért helyzetet. - És egyiket sem hagyhatjuk nekik. Jössz? Szükségem van erősítésre - testemmel félig a lépcsősor irányába fordulok, kíváncsian várva a válaszát.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 22, 2019 8:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



   

    Alex & Freya
    Hunting in the dark
   
Viszketett a kezem, mégpedig nagyon irritálóan. Egy pillanatra sem tudtam megállítani talpam dobolását a padlón. Már fel voltam öltözve teljes díszbe, de persze viszonylag kényelmes, rugalmas ruhába, mert edzeni készültem. Már csak egy utolsó ajtócsapódásra vártam, hogy... Puff. Szabad a terep. Felpattantam az ágyról, kis hátizsákomat a hátamra kaptam, és kisurrantam a házból. Ma nem volt kedvem bemenni a központba, az éjszaka tiszta volt, a levegő állt, és úgyis ritkán edzhet az ember éjszaka a szabadban, hacsak nem vesszük a járőrözést vagy a bevetést edzésnek, és én most egyiket sem csinálhatom.
Már hetek teltek el az eset óta, és bár még mindig érzem, hogy mozgásom nem a régi, minden nap egyre közelebb kerülök hozzá. Már majdnem jó a lendületem, már majdnem jó az érkezésem, már majdnem jó a szög, ami... hogy ez a tétlenség mennyire idegesítő! Nem mehetek őrjáratra, nem szólhatok bele a tanácskozásokba, hiába vagyok Crusader, messziről átnéznek a fejem felett, mikor jelentkezek valamire - pedig nem vagyok annyira alacsony -, és emiatt nem tudtam mit kezdeni a hirtelen jött szabadidőmmel. Ezért, az elmúlt hetekben mást sem csináltam, csak látástól vakulásig edzettem. Edzettem iskola előtt, iskola után, hétvégén is, hol a központban, hol a kertünkben, hol nagyapával, apával nem, ő még nem hajlandó foglalkozni ezzel. Folyamatosan úgy érzem, táncol bennem az ideg, és kín minden egyes pillanat, amikor nyugodtan kell ülnöm.
De most kikocoghattam a szabadba, és egy kisebb edzőpálya felé vettem az utamat. Jó, persze, bár nincs megtiltva, mégsem nézik jó szemmel, ha az ember csak úgy kirohangál az éjszaka közepén, teljesen egyedül. De igazából, nem voltam veszélyben. Oké, ha hirtelen egy démontámadás jön, az gázos helyzet, dehát akkor otthon sem lennék biztonságban, így meg maximum egy-egy magányos imp szúrhatna ki messziről, aki egyedül már menekülne a látványom elől is. Nem terveztem a tiltott terület közelébe menni egy pillanatra sem. Nem akartam kísérteni a sorsot.
Egy viszonylag kihalt rész közelében kocogtam, a néma éjszakában a legapróbb nesz is messzire elhallatszódott. Én nem sok zajt gyártottam, megtanítottak, hogyan legyenek puhák a lépteim, hogyan helyezzem úgy a súlypontom, hogy ne csattanjanak a talpaim, és hogyan figyeljek a lábam elé úgy, hogy mindenen máson is rajta van a szemem. Persze, az avar zörgését nem tudtam kikerülni, viszont a nagyobb gallyakat igyekeztem kikerülni. Talán nem jártam teljesen titokban, de azért nem lenne jó, ha egy járőröző páros vonszolna be a központba az éjszaka ezen pontján. Üvöltés.
Oldalra kaptam a fejem, és megdermedtem a mozdulat közepén. Bár messziről hallottam, a tőr egy pillanat alatt a kezemben termett, és figyelmem megkétszereződött. Már nem egy éjszakai túrán, hanem támadás előtt éreztem magam. Fejemet továbbra is a hang irányába fordítva indultam tovább eredeti célom felé, ám pár méter után megtorpantam.
- A fenébe! - szisszentem fel, és egy pillanatra lehunytam a szemem, mielőtt irányt változtattam volna.
Szimpla szökkenésekből egy gyorsabb tempóra váltottam, úgy, hogy még ne fussak teljes erőből feleslegesen, nagy zajt csapva, hanem még viszonylag halkan, de gyorsan elérjem a célt. Mikor a közelbe értem, ahonnan a hangot sejteni véltem, lelassítottam. Mozgásra lettem figyelmes velem szemben, annyira nem messze. Körülnéztem, és a Metrólejáróktól nem messze voltam. Óvatosan, a legkisebb hang kiadása nélkül lépdeltem előre: nem tudhattam, ki lehet az az alak, aki a bejárat közelében áll. Talán az a legjobb, ha nem találkozom vele. Nyílt telepre értem, már nem védett a fák takarása, a kezemben lévő fegyveren meg-megcsillant az éjszakai fény. Ahogy közelebb értem, egyre jobban kibontakozott a nem messze álló alakja, és... Reccs.

Éreztem, ahogy egy kelleténél nagyobb ág kettétörik a talpam alatt. A hang puskagolyó benyomását keltette az éjszakai csendben, legalábbis számomra. A már egész közel lévő alak megrezzent, és reflexből felém fordult, kezében lévő felhúzott íjat az irányomba fordítva. Egy pillanatnyi gondolkodási időm sem volt, ha nem akartam felszúródni, így kelletlenül, de mindkét kezemet felemeltem a fejem magasságáig, balomban lefelé tartva a tőrt. Aprót sóhajtottam.

   633 . @Alexander Payne .
   
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás - Page 5 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
346
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 22, 2019 6:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 584 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
- Ezt nem mondod komolyan… - frusztráltan suttogom magam elé a szavakat, ahogy Ed, avagy a vadásztársam távolodó alakját figyelem. Képes volt megsértődni azon, hogy Natalie-val „randizom”, pedig senki sem kérte, hogy a nem létező szerelmi életünkről faggasson. Felvont szemöldökökkel és karba tett kezekkel nézem egy darabig, amint ökölbe szorított ujjakkal, akár egy dühös pingvin, halad a központ felé, majd egy horkantással karöltve én is megindulok az ellenkező irányba. A legalapvetőbb szabály, hogy nem vadászunk egyedül, de nem fogja Edward még egy műszakomat felrúgni a féltékenységi jeleneteivel, szóval megleszek egyedül is. Legalább lesz időm kiforralni magamban, hogyan fogom belefojtani egy kanál vízbe Nataliet, amiért rábeszélt az éjszakai váltásra, majd lesérült és a gyógyulása után sem mutatta jelét a visszatérésének. Kezdem gyanítani, hogy egyszerűen így akart megszabadulni Edtől és a terepmunkától.
A szemeimet forgatva sétálok tovább New York gyéren megvilágított, a mai estén kimondottan szellős utcáin, figyelve az elvétve felbukkanó, hazafelé igyekvő embereket és az árnyakat, amelyek között a legrosszabb rémálmoknak szokása meglapulni. A társam hisztériáját leszámítva eddig eseménytelen órákat tudhatok a hátam mögött, és tekintve, hogy nem hiányzik újabb fejmosás egy újabb szabályszegés miatt, remélem ez így is marad. Persze, ha ilyen könnyen teljesülnének a kívánságok, már világbéke uralkodna a bolygónkon, azonban nem élünk tündérországban. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy néhány perc séta után az egyik metrólejárat felé a „legkedvencebb” lényeim egyikét, egy impet veszek észre sietősen haladni. Lassan meg sem döbbent az ocsmány látványuk, úgy elszaporodtak az utóbbi időben, hogy a patkányok elbújhatnak mellettük, de azért a legelső találkozás okozta undor és megrökönyödés minden alkalommal visszaköszön velük kapcsolatban.
Megállok, és az íjamat leemelve a vállamról, a húrjára illesztek egy nyilat. Hunyorítva mérem be a szorgosan lépdelő alakját, a bőrömön és a hajamon tapasztalgatom a szél irányát, mielőtt a levegőbe engedném a nyílvesszőt. Az süvítve, másodpercek alatt szeli át a közöttünk húzódó, néhány méternyi távolságot, majd célt érve átfúrja a pokolszökevény mellkasát. Keserves üvöltés töri meg az utca csendjét, mielőtt az imp összeesne a lezárt állomáshoz vezető lépcsősor tetején.
Elégedetten szívom meg az orromat, és már éppen egyengetném vissza az íjamat a helyére, amikor a baloldalról egy kisebb csordányi társa bukkan fel jajveszékelve. Bevallom, ledermedek a jelenet láttán, legfőképpen azért, mert ezek között bőven van, amelyik már a másfél méteres magasságot verdesi. Mire pedig felocsúdok, a mocskok már neki is estek az elkorhadt deszkalapok lehámozásának.
- Ti szórakoztok velem… - sóhajtok fel, majd összeszorítva az ajkaimat, meglódulok feléjük. Igen ám, de alig van időm előszedni egy újabb nyilat a tegezemből, mert az egyik bátran elém röppen, és képen vág a szárnyával. Igen… a szárnyával. Egy imp. A döbbenettől köpni nyelni nem tudok. Ezeknek a dögöknek még az árnyékuktól is félniük kellene, nem hogy felvenni a harcot egy vadásszal.
A nyilat tartó kézhátammal letörlöm - inkább elkenem - az arcomból serkenő vért, amit a kampószerűen végződő végtaggal okozott, és révén, hogy kezd fogyni a türelmem, nem bajlódok a célzással vagy a szélirány bemérésével; következő mozdulatként nyilat eresztek a koponyájába. Megrántom a vállaimat, igazítva egyet a dzsekimen, és a nyakamat is oldalra billentve kiroppantom, felkészülve a következő menetre, csakhogy nincsen újabb vállalkozó. A kis rohadékoknak sikerült lejutniuk. - Az ég szerelmére… - zsörtölődök az orrom alatt, aztán a lejárat falához lapulva próbálok belesni a résen, amit sebtében kivájtak maguknak. Azon kezdem törni az agyamat, hogy mekkora őrültség lenne egyedül utánuk menni, hiszen a látszat ellenére vannak köztük kimondottan agresszív példányok is, amikor a jobb oldalról ismét neszezés üti meg a fülemet. Kezdek ideges lenni…
Mély levegőt szívva a tüdőmbe, megfeszített íjjal fordulok a hang irányába.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Metro állomás - Page 5 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 24, 2018 9:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 20, 2018 6:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Natalie & Reyna


 


Próbálok mindenre odafigyelni, amit mond, hátha megtudok még valami újat. Sokszor gondban vagyok a válaszaival, és ez sajnos most is így van. Nem értek bizonyos szavakat. Újra. Ezúttal megállom, hogy feltegyem kérdéseimet. Helyette hallgatom tovább mondandóját, így végül el is jutunk a lényeghez, amit viszont sikeresen felfogok. Mindez annak köszönhető, hogy megpróbál úgy fogalmazni, hogy fel is fogjam.
- Néhány dolgot nem értettem, de… Azt akarod mondani, hogy olyan, mintha nem is ennél? – kérek megerősítést.
Biztosan sokat tud enni, ha nem elég neki az a bogyómennyiség, amit adni tudok. Sebaj. Nem haragszom meg miatta, egyszerűen csak sajnálom, hogy nem tudtam neki segíteni. Jó lett volna, ha van nálam más is. Mondjuk őzhús. Azt biztosan többre értékelte volna, mert bevallom, az szerintem is laktatóbb.
Nem bírva magammal, már épp új kérdésre nyitnám a számat, amikor meghallom, mit mond. Szép lassan megtanulom… Ezzel biztos azt akarja mondani, hogy nem akar több kérdésre válaszolni. Megértem. Így is rengetegre felelt. Szám becsukva csendben biccentek. Egyelőre elég ennyi. Nem kérdezek többet. Megpróbálok, nem kérdezni. Az nem biztos, hogy sikerül. Amikor sok ismeretlen dolgot látok, vagy hallok, nehéz megállni, ami akkor nem is gond, amikor egymagam vagyok. Most viszont egy olyan ember van velem, aki válaszokat tud adni. Biztos idegesíti a sok kérdés.
Azt viszont nem értem, hogy ha nem akar kérdéseket, miért válaszolja meg őket, mielőtt még feltenném azokat? Mint a reggeliző hely esetében. A kávé mibenlétére ugyan nem kapok választ, de a többit értem. A reggeliző hely tehát egy olyan ház, ahol anélkül kapunk ételt és innivalót, hogy vadászni kellene. Csakhogy az is egy… épület.
- Te bemehetsz. Én nem fogok.
Ragaszkodom ahhoz, hogy ne kelljen bemennem sehova. Akkor elkerülhetem, hogy bezárjon. Lehet, hogy úgy tűnik, nem akar nekem ártani, de még mindig lehet egy nagyon okos démon. Nem árt továbbra is óvatosnak lenni. Főleg nekem. Mivel neki nem kellettek a bogyók, nekem egyébként is van mit ennem, ráadásul ha ilyesmit eszem, szomjas sem leszek egy ideig.
- Fürödnöm? – szalad fel szemöldököm.
Az meg mi a lehet? Miért kellene nekem azt tennem? Közben amikor Natalie elindul, először csak lesek. Utána gyorsan szétnézek, hogy ne hagyjak itt semmit, majd megindulok mögötte, néhány lépéssel lemaradva. Kardom továbbra is kezemben marad, bár nem felemelve, egyszerűen lógatom a föld felett valamivel. Én nem biztos, hogy hátat mernék neki fordítani. Néha muszáj, mert amikor odafent is sétáltam, nem mentem mindenkivel egy irányba. Aki a másik irányba tartott, annak előbb-utóbb hátamat mutattam, és akkor sűrűbben kellett hátra néznem. Nem volt kellemes.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Metro állomás - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 20, 2018 5:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 434• Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Azt hinné az ember, hogy erre oly egyszerű a válasz, nem igaz? Hogy csak egyszerűen elmondod, hiszen te is tudod, nem? Hát nem. Nagy levegőt veszek, majd hirtelen fújom azt ki. Majd megteszem ezt még egyszer. Majd még egyszer.
- Tudod… A bogyók nem az én ízlésem. Reggel van, egész éjjel dolgoztam, egész éjjel, ínycsiklandozó palacsinta után vágyakoztam - nyalom körbe a számat. Finom epersziruppal, mit nemrég készítettünk Abigaillel. - Ezek után, bogyókat enni, olyan lenne, mintha… Jaj, te miket is értesz meg? - vonom fel a szemöldökömet. Mily hasonlattal tudnék élni, mit ő is megért. - Mint őz helyett vizet inni - vonom fel az egyik vállamat, nem is tudom pontosan, hogy meg fogja-e érteni.
A lényegen azonban nem változtat. Nagyon az éhségemen nem változatna ez a kis bogyó. Azt meg amúgy sem mondhatom - egyelőre - hogy sajnálom, ahhoz, hogy az ő étkét megegyem. Ebből a lyukból is nehéz kiimátkozni, mi lesz majd, ha újfajta ételeket próbálok adni neki?
Kihívással szép az élet, nem?
Kérdésére kissé félrehajtom a fejemet. Majd balra-jobbra aprókat döntve húzom el a számat.
- Valami olyasmi. Csak amíg a tűz megéget, addig, ha az áram villanykörtén keresztül világítja meg a helységet nem éget meg. Na meg nem csak fény gyújtására elég. Elég komplex dolog az áram. De majd… Szép lassan megtanulod őket - hiszen a legtöbb dolgot amúgy is tapasztalni kell.
Sok mindenre nincs már lehetőség itt a városban sem. Rengeteg minden vált használhatatlanná, mert nincs rá szükség az apokalipszis idejé. Olyanok is, amiket egykor áram működtett. Helyettesítettük mással, na meg próbáljuk megújulú energiát használni inkább. Nap, víz, szél. Az utóbbi kettőben a másik város erősebb, lássuk be, de nekünk sem kell mitől félnünk. A folyó elég áramot lenne képes adni egy-egy területnek.
De… Ne tereljük el a témát.
Hiszen belement! Félig… De még útközben lehet időm kiépíteni a bizalmat, nem igaz?
- Rendben - engedem le a kezeimet. - Emberek között és nem megyünk be épületekbe… Egy reggeliző helyre sem? - teszem fel féltve a kérdést. - Ott emberek vannak és ételeket adnak. És kávét. Nagyon finomra pörkölt kávét. Vizet is, ha te azt szereted, de friss gyümölcsök levével is tudnak szolgálni - talán ha látja…
Talán, de ha nem akkor sincs baj.
Lassan fordítok neki hátat. Még akkor is ha ez egy balga dolog.
- Bár ahhoz előbb le kellene fürdönöd - húzom el a számat, elég hangosan megjegyezve ahhoz, hogy ő is hallhassa. Addig nem is nagyon tudom zárt körű emberek közelébe vinni, amíg nem fürdik le. Mindenesetre én elindulok kifelé az utcára, fel a lépcsőn. A felénél pillantok csak hátra, hogy követ-e. Bárhogy is van én biztatóan mosolygok rá, mint akinek nincs mitől félnie.
Mert tőlem nincs is.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 12, 2018 9:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Natalie & Reyna


 


Bólintok. Úgy tűnik, nagyon meglepődött azon a három éven. Miért? Sokkal jobb volt, mint az előtte eltelt tizenhét. Ami pedig az előtt volt, arra nem emlékszem, úgyhogy nem tudok róla mit mondani. Az sem zavart, hogy egyedül voltam odakint. Jó, néha igen. Néha jó lett volna beszélgetni valakivel. Örültem volna, ha van valaki, aki megválaszolja az utam során felmerülő kérdéseket. Nem sűrűn botlottam bele idegenekbe. Valójában ha láttam is valakit, ha ő nem vett észre, akkor inkább megfordultam és mentem másik irányba.
- Akkor miért?
Nem értem, miért nevet. Azt sem, miért nem fogadja el az ételt, amikor éhes. Az a marék bogyó, amit kezébe nyomok, elég egy étkezésre. Több nem is kell, mert akkor megfájdulna az ember hasa. Én legalábbis nem szoktam ennél többet enni egyszerre. Persze ehhez hozzá tartozik, hogy amikor éhes vagyok, akkor általában eszek. Abban az esetben, ha van mit.
A vicceset már hallottam. A démon annak tartotta, amikor sikoltoztam. Eleinte. Utána már idegesítőnek, ha azt álmomban tettem és nem akkor, amikor a kísérleteit csinálta. Én általában attól éreztem jól magam, ha elmúlt a fájdalom. Ha nem mart tovább semmi, nem égetett, vagy szaggatta bőröm… Az vicces? Nem hiszem, hogy így értette.
Amikor felém hajol, én egyből hátrébb, hogy tartsam a távolságot. Miért jött hirtelen közelebb? Talán nem hallotta, amit mondtam? Zavartan biccentek egyet, jelezve, hogy az áramra gondolok, majd lépek egyet hátrébb és sóhajtok egy aprót. Az áram tényleg sok dologra jó, de abból, amit elmond, egy dologra tudok következtetni.
- Az áram olyan, mint a tűz? – teszem is fel a kérdést.
Ez már akkor is eszembe jutott, amikor hallottam róla az angyaltól. Amiket felsorolt, olyan dolgok, amiket tűzzel lehet csinálni. Világítani, ételt melegíteni, vagy magunkat felmelegíteni mellette. Persze azzal vigyázni kell, nehogy megégjünk. Az fájdalmas. Ha csupaszon közel teszem talpaimat a tűzhöz, néha olyan, mintha még mindig fájna. Mintha még mindig égne… Ezért inkább nem teszem, csak cipőkben. Megint azt mondja, hogy menjek el hozzá. Miért mondogatja ennyiszer? Ha ennyire oda akar vinni, az nem lehet véletlen. Mondhat bármit, lehet, hogy akkor is bezárna. Nem akarom.
Tekintetem a lépcső felé fordítom. Ezen a helyen nincs ajtó, és bár kicsit sötét van, annyira nincs, mint abban a lyukban, akkor. Ott nem volt fény, csak ha átszűrődött az ajtó alatt, vagy ha kinyílt az ajtó. Sötét volt. Nagyon. Itt nincs annyira, ha pedig kint sötét van, akkor mindenhol, azzal nem tudok mit csinálni, csak annyit, hogy tüzet gyújtok. Az majd ad fényt addig, amíg újra világos lesz kint. De… látni akarom az áramot. És a hintát…
- Elmegyek addig, de nem megyek be sehova. És nem kerüljük el az embereket út közben – egyezek bele valamennyire.
Teljesen nem. Tényleg nem áll szándékomban bemenni. Ha van árama, azt meg tudja mutatni akkor is, ha kint vagyok a háza előtt. Mert gondolom, háza van neki is. Az emberek azokban élnek a városban.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Metro állomás - Page 5 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 10, 2018 8:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


What are you?
Reyna & Nat
──────────── ────────────
« Comment; - • Szószám; 333 • Zene; - »
« "Great perils have this beauty,
that they bring to light
the fraternity of strangers»
Figyelem miként számol és veszi elő az ujjait. Három napja? Hát az valóban nem sok. Eszembe sem jut, hogy mást is számolhat. Esetleg hetet, de ne spekuláljunk, várjuk meg, hogy ő mit mondd.
S amit ajkain ejt ki… Szinte döbbenten hallgatom. Csak pislogni tudok.
- Há… há… három éve? - kérdezem döbbenten. Azóta egyedül él a világban? Azóta nincs senki… Oh, magasságos.
Nagyot nyelve tekintek rá. Szívem újra összeszorul. Mégis próbálok bátorítóan mosolyogni rám.
Szelídségemet viszonozza, s ez máris jobb kedvre derít. Talán sikerülni fog egy héten belül kiimádkoznom innen. Csodálkozok, hogy a sötéthez van szokva? De hát mégis csak három éve szabadult ki, miért menne vissza egy sötét helyre?
Az én logikám azt mondja, hogy a fene se menne vissza, ha egy ilyen trauma érne engem. De ez én vagyok. Én dacolok minden hasonlóval.
- Én elhiszem, hogy nem mérgező, ne érts félre, nem ezért utasítottam vissza - magyarázom halkan nevetve, fejemet újra lehajtva.
Ismerem a gyomrom, ennyi most nem lenne elég. Van, hogy napokig képtelen vagyok enni és van, hog utána úgy megéhezek, mint a vaddisznó és egy egész lovat képes lennék megenni. Most is ez a helyzet áll fent. Nem tudnék jóllakni pár bogyóval, na meg…
Nehéz ez. Ez az ő étele, vélhetőleg sok időbe telt, amíg az ősz beköszöntével talált s valamit. Nagy levegőt veszek és fújom ki azt.
Persze, hogy nem ismeri az egyik szavamat.
- Ühüm, azt jelenti hogy mókás, vicces. Amitől jól érzed magad - magyarázom lelkesen magyarázva, szemöldököm is felszalad a homlokom közepére, szemeim pedig csillognak.
- Az áram? - kérdezek vissza, kissé előre hajolva. Megpróbálom elfojtani a fintort, amit a szaga okoz számomra. Nem, nem hányom el magam. Viszont nem hallom, amit mondd. De mintha beleegyezne. - Áramunk van. Azzal gyújtunk világítást, de sokan ennek segítségével melegítik fel otthonuk, melegítik meg az ételt. Nagyon sok mindenre fel lehet használni. Ha eljössz hozzám, megmutatok mindent. Ígérem nem zárlak be - emelem fel a kezemet. - Akkor mehetsz el, amikor szeretnél és ígérem nem tartalak vissza majd - magyarázom neki, remélve, hogy tényleg él most ezúttal a lehetőséggel.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7