Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Metro állomás •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Metro állomás VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1021
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 12, 2020 9:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Asto Vidatu


Metro állomás P5taCzO
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
26
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 19, 2020 7:13 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




It's coming down to the two of us

I'm here to rumble


- Nagyszerű. – Éles váltás a korábbi semleges hangnem után, ez az egyetlen szó egészen édesen hangzik el az ajkaim közül, bár azzal már nem fáradok, hogy az arcomra is kedvességet fessek. Ez sem az volt, csak játék, nem is Odilonnak szólt hanem a fiúnak, kivételesen. Ha Odilon bujkálni akar, úgy én is néha a fiúhoz is intézem a szavakat. Előbb vagy utóbb úgyis előkerül a démon is, főleg, ha meg akarja tartani a fiú gyenge kis testét, hogy befejezhesse a játékát. Mert az eddigiek alapján azt mondanám, hogy a viszonyuk egészen kezdetleges, vagy egy különös alkut köthettek, hiszen a fiú egészen ébernek hatott, nem pedig egy démon által álmatlan éjjelekbe kínzott léleknek. Mit művelsz, Odilon?
Közel enged mégis, ő vagy az ember, egy pillanatra jelentőségét veszti, miközben a félelem hibátlan vonásait figyelem a fiún. Egészen kezdetleges, de már ott van rajta, könnyű lenne belekapaszkodni és felszítani, rávenni, hogy átélje azt teljes pompájában… mert amit most érez, az semmi. Az csak a puszta jelenlétem, minden más nélkül. Az igazi félelem nem itt kezdődik, amit most érez, szinte kóstolónak is kevés ahhoz mérten amire képes lehetne. A fegyvere is a helyére kerül, már nem szegezi rám, így határozottabban szorulnak az ujjaim a törni valóan gyenge nyaka köré. Szépen roppanna, de ne jutunk addig a pontig, még a levegőt sem zárom el előle, helyette csak az erekből szorítok el egy kicsit. Sokkal lassabban hat, percek kellenének, hogy érezzen is valamit a kábulatból. Talán nem is lesz annyi időnk, de egyelőre hallani akarom a hangját is.
Rezdül az érintésem alatt, nem szólal meg azonnal, de a teste felel helyette is. Ez nem Odilon, vagy ha mégis, jól játszik. A fejem enyhén oldalra dől, már nem csak a tekintetét figyeli, hanem arca minden vonását, keres valamit, mindent és bármit. Mosolyra csal a gyermeki vonása, de nem elég fiatal. Túl idős ahhoz, hogy kellemesen puha legyen és túl fiatal ahhoz, hogy ereje teljében legyen. Különös kor amiben van, de nem egyedi. Nem eléggé különleges. Pótolható… vajon számodra is, Odilon? Kérdésre nyílnának az ajkaim, talán pont erre érdekelne a válasz, de a szó megreked, ahogyan eltol magától a fiú, én pedig hagyom neki. Végül is, a kivégzése még nem aktuális. Odilonnak sajnos test is kellene, hogy könnyebben beszélni tudjon. Bár a könnyebben része még nem biztos… Egyelőre a mosolyom szélesedik ki. Hamis boldogság, ilyet sosem érzek, de remekül imitálom az embereket, ha kell. Kiragadom az örömüket, magamra festem, mintha a sajátom lenne, és visszaadom, néha pont az ilyen helyzetek egyikében. – Nahát, visszatértél? – Ez a fiú vagy ő? Mindegy is, hall mind a kettő, az teljesen biztos. – És a cica sem vitte el végleg a nyelved. – A szavai marasztalják a kialakult mosolyomat, ami kicsit halványult, de nem tűnt el teljesen. Egyetértek a szavaival, nem is tudja talán, hogy mennyire… ezért is hagyom, hogy elővegye a fegyverét, de még mielőtt rám szegezhette volna, modultam én is, eltova tőlem, szorosan tartva a csuklóját, hogy védjem a testem amíg megszólalok. – Tudod mi történik, ha úgy sütsz el egy fegyvert, hogy a megfelelő módon eltömült a cső…? A robbanás erejének ki kell törnie valahol. – Ezzel engedem el végül, ráhagyva a végső döntést. Legrosszabb esetben egy golyó a combomban, mert szívbe biztosan nem hagynám… de akkor elköszönhet a kezétől, vagy legalább is nem lesz olyan, mint eddig volt. Megéri ez számára? Fiatal vadász, érződik rajta. Vagy azonnal használod a fegyvered, vagy a démon használja ellened. És nem engedsz ilyen közel magadhoz egy démont. Vagy tényleg ennyire tapasztalatlan, vagy Odilon mégsem bújt el nyomtalanul, valamennyi hatása csak lehet a fiúra.
- Mondtam, hogy nem gyerekeknek való. – A mosoly ekkor tűnt el teljesen, egy pillanatra mintha sajnálkozóan figyeltem volna, de az is megszűnt, a vonásaim újra kényelmesen semlegessé váltak. – Akkor gondolom most én jövök. – Még be sem fejeztem a mondatot, láthatatlanul nyúltam a fiú félelmei felé, csak van valami amitől megriad… és ha van, akkor az hatványosan növekedni kezdhetett az elméjében. Nem sokáig, pár pillanatnyi terror, rövid kóstoló, hogy mit tenne, ha egy pillanatra megelevenedni érezné a legrosszabb félelmei egy részét. – Van valami egyéb játékszered is, amit kipróbálnál? – Mellékes a kérdés, ha van is, aligha osztogatnak olyan értékes dolgokat, mint mondjuk egy angyalpenge az ilyen zsenge korú vadászoknak. Anélkül pedig az esélyei itt, szabad terepen, előzetes készülés nélkül… a számok nem neki kedveznek. Hacsak Odilon ki nem segíti, legyen bármilyen vasakarata, ő fogja megszenvedni a démoni konfliktusunkat.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 15, 2020 10:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Megfordul a fejében, hogy combon lője a démont. Az könnyen eldöntené, hogy miféle lény. Sőt, meg is kellene tennie, tudja a fiú is, mégsem húzza meg a ravaszt. Nem feltétlenül az az előbb lő, aztán kérdez alkat, most mégis inkább a felelőtlen kíváncsiság vezérli, és a dac. Az érinthetetlenség érzete, amit a benne lakozó démon pumpál belé. Odilon pontosan tudja, hogy mit csinál. Észrevétlenül mozgatja a szálakat és apró, látens sugallatokkal terelgeti a fiatal vadász a szakadék széle felé, hogy az általa oly jól ismert másik pokolfajzat karmai között lezuhanjon majd, és ő maga emelkedhessen fel.
- Az emlékeimmel semmi baj nincs. – Gustav nem feltétlenül a legélesebb kés a fiókban, de nem reménytelen ügy. A megszállás okozta tompulás ellenére is egészen hamar arra a következtetésre jut, hogy bárki is legyen, aki vele szemben áll, valóban nem vele szemben áll. Legalábbis a másik férfiküllem valaki másnak gondolja. Ki másnak gondolhatná, ugyan. Odilonként szólal hát meg, hátha így több információt nyerhet ki a másikból. Szép remény.
A megszálló római sugallata az is, amikor a fiú visszacsúsztatja a fegyverét a tokjába, és veszélyesen közel engedi magához a fenevadat. Veszélyt sípol a füle, de ekkor már túl késő az ösztöneire hallgatnia a démoni elnyomás helyett. Idegen ujjak fonódnak a finom torkára, ő pedig azt kívánja, bár mondhatná, hogy itt követi el az első hibát, de valahol az agya hátsó részében ő is tisztában van vele, hogy lassan már a másik kezén kell számolnia a hibái halmát. Mióta a démon belé erőszakolta magát, ő pedig megosztotta vele a testét, nem önmaga. Vadászként felelőtlenebbé vált és tompábbá, arról nem is beszélve, hogy elkezdett Odilonra hallgatni úgy is, hogy neki fel sem tűnik. Ez utóbbi talán a legveszélyesebb, azzal a hamis hatalomérzettel együtt, amit tálcán kínál neki.
Most is csak egészen vágyakozva merül el az abszurd módon ismerősnek tűnő démon tekintetében. Rá pedig mintha nem is ő nézne vissza. És nem testi vágyról van szó, hanem a fiú számára valami egészen megmagyarázhatatlanról. Várjunk csak, mióta és honnan ilyen biztos abban, hogy démonnal áll szemben?
Azonban a vágyakozáson túl, a másik is érezheti a tenyere alatt, hogy Gustav a kérdésre ’felelve’ nagyot nyel. Van egy olyan sejtése, hogy nem akarja megtudni, mennyit is bír egy test. Hirtelen átfordul és a kíváncsiságon túl, az ismerős idegen jelenléte dühíteni kezdi. Vagy inkább frusztrálni. Az ösztönei végül érvényesülnek Odilon láthatatlan akarata felett, és meglepő gyorsasággal löki el a kezet a torkától.
- Bármit is gondolsz, ez nem úgy fog elsülni, ahogy szeretnéd. – És fogalma sincs a fiúnak, hogy mennyire igaza van. Ő persze arra céloz, hogy az idegen nem azzal áll szemben, akire gondol, gondoljon bárkire is. Odilon viszont örül a markában, és ezzel az egy mondattal nagyon is egyet ért, csak épp más megközelítésből. Úgy gondolja, hogy a legnagyobb örömére, Asto Vidu valószínűleg nagyon hamar meg fogja tudni, hogy a fiú valóban szívós kis mitugrász. Megérti majd, miért olyan szórakoztató számára a bőre alatt lenni. Ahogy azt is, miért van szüksége a segítségére. De azért csalódna benne, ha nem tudna előbb könnyeket és vinnyogást kicsalni a szösziből. Tudja ő, hogy menni fog. Közben a fiatal vadásznak, ha van másodpercnyi lehetősége, már a szavai közben előkapja a fegyverét, immár szabad akaratából és lövést ad le az ellenszenves idegen combja felé.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Asto Vidatu


Metro állomás P5taCzO
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
26
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 14, 2020 2:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




It's coming down to the two of us

I'm here to rumble


Időt hagyok neki, értékes pillanatokat, amit akár ki is használhatna, ehelyett pedig egy egyértelmű kérdésre pazarolja a lélegzetét. – Téged. – A válasz könnyedén, szemrebbenés nélkül érkezik. Pontosan tudhatja, hogy mi az ok amiért vadásztam utána, hiszen mindig számon tartjuk, hogy éppen kinél mit illene elverni, vagy éppen azt, hogy mikor. A te időd pedig most érkezett el, Odilon.
Unott arccal roppantok a nyakamon, miközben a kezeim a magasból újra a zsebembe kerülnek. Vehetnéd fenyegetésnek, ha emberek lennénk, de nem azok vagyunk. A pillantásom megvető, ahogyan a fegyvert nézi. Idáig süllyedtél? Vagy nem is te vagy az? – Mióta szereted annyira az ilyen játékszereket? Nem gyerekeknek való. – Utalok a porhüvely fiatal korára. Hány éves lehet? A felnőttkor küszöbén valahol. Az átalakulása végén jár, de még nem fejeződött be teljesen, még változhat egy kicsit.
Látszólag türelemmel mérem fel a kölyköt, tetőtől talpig, fejben szétszedve darabokra és újra összerakva minden részét, mindezt annyira tárgyilagosan, ahogyan a versenylovakat szokták, bár ebből a távolságból kényelmetlenebb, egy alaposabb vizsgálathoz mellette kellene lennem, hozzá kellene érnem, viszont nem bízok annyira Odilon trükkjeiben, hogy azonnal megérintsem, főleg a legutóbbi elválásunk óta. – De segíthetek felidézni az emlékeidet. – A beszélgetés viszont kezd hosszas lenni, mivel nem is lenne gond, ha nem ilyen jól ismert patkány állna előttem. A porhüvelye új, de ez csak egy ideig köt le, az emberekkel régóta szórakoztatom magam, mára viszonylag kevés tud újat mutatni, bár akiknek mégis sikerül, azokat megjegyzem. Egyelőre a mostani semmivel sem tűnt másabbnak, mint bármelyik kortársa, aki eléggé vakmerően ostoba ahhoz, hogy “vadász” váljon belőle. Mintha a préda felülkerekedne a ragadozón. Számokban az erő, de előbb vagy utóbb a fogak nyernek, mert a számok elhalnak. Káoszt szítani könnyű, felbontani az egységet, ami az egyetlen esélyük lenne. Amitől erősnek hiszik magukat, az fogja gyengévé és védtelenné tenni őket. Ha nem boldogulsz egyedül, akkor már eleve elveszett vagy.
Miközben a válaszára várok, a figyelmem a rám szegezett fegyveren, az erőm némán hajlítaná a belsejét, elnehezítve az elsütését. Irritáló, hogy ilyen... emberi trükkhöz fordulna, talán ez a legrosszabb szó rá. Emberi. Ha ez a pár pillanat nem lett volna elég gondolkozni, úgy elindulok ismét, ezúttal nem állva meg, megkockáztatva egy esetleges sérülést is. Ha nem akadályozott meg a korábbi trükkben, úgy a fegyver elsütése már nem csak nekem fájna... de úgyis begyógyul. Az ilyen kölyköknek ritkán adnak komolyabbat, hacsak Odilon nem szerzett valahonnan érdekesebb lőszert. De valóban rám pazarolná? Hízelgő, de ostobaság, hiszen megtörténhet még, hogy ő csúszik elém valamiért, és nem fordítva.
Ha közel enged magához, az egyik kezem felé mozdul, hogy a nyakán pihenjen meg, de egyelőre ne szorulnak rá az ujjaim, csak simogatják az érzékeny pontot. - Tudod mennyit bír egy ilyen test?  - A mozdulathoz, amire készülök, hozzá sem kellett volna érnem, távolról is megtehettem volna, de látni akartam közben, közelről figyelni, észrevenni, hogy abból amit látok, mennyi a démon és mennyi az ember. Ha nem enged közel magához, a kérdés akkor is elhangzik, bár nem könnyű eldönteni, hogy várok-e választ rá vagy nem. A néma felelet is megteszi, az, ami csak az arca apró rándulásaiba lesz írva.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 11, 2020 8:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Ha engem kérdezel, az új paktum csak bonyolultabbá tesz mindent. Minden utolsó szenny bejöhet a falaink közé, kígyót melengetünk a keblünkön, és van ez a helyzet is, amiben most vagyok, hogy abszolút nem tudod, az éjszaka közepén kifélével – mifélével - állsz szemben. De engem nem kérdez senki, és ha a saját dacomon túl belegondolnék, akkor az lehetne erre a gondolatom, hogy bizonyára jól is teszik. Tudom, mit gondolnak. Fiatal vagyok még és nem látom a fától az erdőt. Pedig nagyon is látom, és erősebb leszek, mint bármelyik vadász a démon hatalmával, amit indokolatlanul tálcán kínál nekem. Most azért mégsem tűnök olyan nagylegénynek egyedül, a sötétben.
Enyhe barázdák vonulnak a homlokomra, ahogy a két szemöldököm hirtelen összeugrik. Mármint kösz, még hízelgő is lehetne a makulátlan ízlés illetése, de kétlem, hogy hozzám beszél. A saját kis lelki békém érdekében, azt hiszem automatikusan gondolok arra, hogy összekever valakivel. Ebben az esetben pedig bölcs lenne hazáig futnom. Biztos, ami biztos. De a megérzéseim sajnos még mindig túl jól működnek, amikor az ember ösztönösen tudja, hogy mi a probléma forrása, még akkor is, amikor el akarja hitetni magával az ellenkezőjét. Tudod, az a furcsa görcs a torkodban. Női megérzés, meg hasonlók.
Persze, hogy tagadok és még mélyebbre tuszkolom a képzeletbeli csomót a nyelőcsövemen túlra, mint ahogy a démon letuszkolta magát. Az embert nem arra tervezték, hogy kényelmetlen, ijesztő, vagy nehéz dolgokat tegyen. Ellenkezőleg, az agyunk ösztönös reakciója, hogy blokkoljon és megvédjen mindentől, ami kényelmetlen vagy fáj. Épp ezért olyan nehéz nem halasztgatni, beleállni egy vitába, és hát igen, beismerni önmagadnak, hogy gáz van.
Nem vagyok az a típus, aki a veszély első jelére fegyverrel kezdjen el hadonászni. Ha démon áll előttem, a golyó legfeljebb lelassítaná egy időre, a töltényen való véset jóvoltából. Ha angyalról van szó, akkor meg elmondok egy imát, mert baszhatom. Imát, érted. Vicc volt.
- Az attól függ. Mit akarsz?

***
A teljes kérdése úgy szólt volna, hogy ki vagy és mit akarsz. A fiú gondolataival élve: az mennyire ciki lett volna. A hanglejtése kicsit úgy hangzik, mintha egy nemvárt vendég toppant volna be a teliholdas éjjel közepén. Bevallom, rásegítettem egy kicsit. Had gondolkodjon csak Asto Vidatu azon, hogy mi történik. Ámbár kétlem, hogy nehéz lenne kitalálni. A beköltözéskor sikerült kiválasztanom a vadászok legirritálóbb – és leginkább manipulálható - alfaját, a kamaszkorból épp csak kilépő virágszálat, aki azt gondolja, hogy mindent tud a világról, mindent tisztán lát, felnőttnek gondolja magát, de valóban nem az. Csak egy ostoba gyerek, akire rányomta a pecsétjét az apafigura hiánya. Ez így túl könnyű lesz. Van egy olyan sejtésem, hogy elég csak mélyre merülnöm és figyelnem. Nem kell rátennem egy lapáttal semmire, önmagában is van olyan ostoba a fiú, hogy kihúzza a gyufát. Bolondok.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Asto Vidatu


Metro állomás P5taCzO
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
26
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 10, 2020 12:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next




It's coming down to the two of us

I'm here to rumble


Odilon. Megtehetném, hogy hátból közelítem, lesből támadva, amikor nem számít rá... bár talán már rég számít, talán szóvá is teszi majd, hogy azt hitte gyorsabban elérek hozzá. Ugyanakkor túl sokszor játszottunk már hasonlót ahhoz, hogy folyton egymás mögé osonjunk az ügyeink miatt, ezért is állok meg egy olyan ponton, ahol észrevehet, pont miután már kényelembe helyezte magát. Nincs biztonságban. Vadásztam rá már egy ideje, de nemcsak én. El akart tűnni, és ennyire sikerült neki... bár mentségére, az utóbbi években jelentősen összement a világ. De nem mentegetőzöm mások nevében. A Holdfény elviselhetővé teszi az éjszaka sötétjét, ami más árnyalatban akár a pokolra is emlékeztethetne, de mégis, annak a mocskához nem fogható az itteni szenny. Bár igyekeznek az emberek, azt a szintet nehéz elérniük. Ráérősen indulok el a fiatal test irányába, végül is, miénk az egész este, hová rohannánk? Érdekes választás, zsenge és vadász, bár biztosan nem rá gyanakodnának először.
Dühösnek kellene lennem, végül is szépen átvágott, másrészről viszont annyira nem lepett meg vele. Zavaróbb az, hogy nem vettem észre időben, mint a tény, hogy megtette. Most viszont egyenlíthetünk, nem igaz? Nem sürgetem a találkozást, így is várnom kellett rá, hacsak nem kezd el menekülni úgy én sem rohanok, hogy elé álljak. Innen már nem is igazán van hová. Trükkökre számítok, ellenállásra, az azonnali megadás lehetőségét fel sem vetettem, hiszen mi az a démon becsület? Talán pont ezt kedvelem benne, frissen tartja az érzékeim és rávilágít a hibáimra, még ha a maga irritáló módján is teszi azt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem érdemli meg a haragom éreztetését. Nem kell hozzászoknia ahhoz, hogy bármikor átvághat, amikor kedve akad hozzá.
Az első, ami gyanút ébreszt a mozdulat ahogyan a comjához simul a tenyere. Van ott valami, igaz? Csak nem fegyver? Gyorsabban közelítek, a járásom fenyegető, biztatja, kéri, hogy vegye elő a fegyvert, ha van nála és annyira használni akarja, hát itt vagyok, nyílt terep, csak ő és én, de hát démonok vagyunk, minek az, számtalan érdekesebb módszer lenne, főleg ebből a távolságból. Függetlenül attól, hogy hogyan reagál a lépésemre, nem megyek teljesen közel, az illendőnél is nagyobb távolságot hagyok magunk közt, egyelőre. Bőségesen hagyok teret lélegezni, hiszen lesz még időnk összebújni. – Az ízlésed még mindig makulátlan. – Gúny vagy nem, szinte lehetetlen eldönteni, annyira semleges a hangszín amin elhangzik. De ha tippelne, talán az első lenne az. És igaza lenne. Bár a választás elbújni jó, azért bemászni a vadászbázisba pont akkora őrültségnek hangzik, amit Odilon bevállalna magának. Ha ennyitől sikerült elérnem, hogy elővegye a fegyverét, úgy megemelt kézzel folytatom, különben továbbra is a zsebeim kényelmében hagyom őket. – És, használni is fogod? – Ha nem lenne elég egyértelmű, hogy mire célzok, úgy egyenesen a fegyverére bámulok, mielőtt még újra a szemeit figyelném. Még mindig várom, hogy meglepjen. Merre vagy Odilon? Bár türelmes tudok lenni, a felesleges várakozás nem a kedvencem, ezt tudhatod.
És máris megvárattál.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 08, 2020 7:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


Milyen aranyos, amikor fel tudom annyira spékelni a fiút, hogy azt gondolja, a saját akarata az, ami valójában az enyém. Persze volt rá hajlandósága, anélkül nem ment volna. Még nem elég gyenge ahhoz, hogy szembe menjek az akaratával, ellenben a kételyeire kellemesen tudok hatni. Számomra kellemesen, számára meg kellemetlenül. És ha már a kellemetlenségeknél tartunk, van itt még valami összefüggésben azzal, hogy a terület egy viszonylag elszigetelt pontján ücsörgünk.
Elég régóta ismerem már Asto Vidatut ahhoz, hogy kiszúrjam a patkányszagú jöttét. Ahogy ahhoz is elég régóta ismerem, hogy tudjam, így vagy úgy a város szívében is találna rá módszert, hogy előrángasson a fiú mélyéről, ahová befészkeltem magam. Bizonyára neheztel a legutóbbi könnyes búcsúnk miatt. Oh, a végén még kiderül, hogy ebben a helyzetben én vagyok a patkány, nem pedig ő. De van itt ez a kis probléma, fog még ő kapni neheztelni valót a ma éjjel folyamán, ugyanis ha tetszik, ha nem, kapóra jön a segítsége. Már ha valóban arra készül, amit sejtek. Neki pedig erről nem kell tudnia időnap előtt.

***

Nem mentem le a föld alá a vaksötétbe, idefent, a Hold erőteljes fényével jobban megvagyok. Pedig most valahogy szívesen figyelném a gödör mélyén lévő síneket, elképzelve, hogy milyen lehetett, amikor még közlekedtek a vonatok és egyebek. Elképzelni, hogy hova vihetne. Helyette egy épségben maradt padon ücsörgök, jobb híján csak úgy nézek magam elé, mert már nem maradt kavics, amit a cipőm orrával odébb rúghatnék. Ez lehetne az intő jele annak, hogy ideje hazamenni. Egyébként is messzebb jöttem, mint kellett volna. Nem sokkal, de messzebb. Nem rajtam volt a sor a mai őrjáratnál, de bevállaltam egy nagyobb kört egy másik sráccal. Úgy tűnik, neki még nálam is kevesebb sütnivalója van, nem volt túl nehéz meggyőzni, hogy végeztünk, most már menjen haza. Lélegeznem kell. A padon hátra dőlve egészen el is kényelmesednék, a kiegyenesedés után viszont azonnal talpra ugrok, és minden idegszálam kiélezve figyelem a sötétben megpillantott alakot. Borzongás fut át a gerincem mentén, de első körben eszembe sem jut összekapcsolni az idegen jelenlétét a démonéval, hisz bárki lehet. A kezem mindenesetre készenlétben van a combomra erősített fegyveren.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Metro állomás VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1021
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 08, 2020 7:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Metro állomás GadHg7Q
Metro állomás Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
782
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 08, 2020 7:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Raiden & Belphegor


U
ltra nagy pech ez az egész... Valójában csak ki akartam engedni a feszkót, a halandó meg rosszkor volt rossz helyen, erre jött a bukott angyal, aki nem fért a bőrébe és kiharcolt egy elverést. Ott pattognak a fejemben a miértek. A nevét el sem akarja árulni, pedig jobban szeretem ha nevén nevezhetem az egyéneket, ehelyett ami a csövön kifér, mindent bevet, hogy laposra tapossam, pedig nincs rá sok affinitásom. Mégis ami erejéből kitelik azt meg is kapom tőle, a kezemre mért csapást, a saját tőrömet a combomba, a szentelt vizet az arcomba, aztán csodálkozik, hogy a peronon egy tartó oszlopba csapódik a drága. Annyira nem értem az egész szituációt, aztán megjelenik egy másik figura, egy szörmedvényes izomkolosszus, aki angyalpengéjét villogtatva úgy szól hozzám angyalként, hogy az már kritikán aluli... A lábam közé lát? Vagy mi a gyász van ezekkel a tollasokkal? Még szép, hogy felmérem a pasast is, míg a nő kicsit magára találhat. Szinte villog a fejemben a radar, hogy ezek fixen szövetkeztek, pláne ahogy a jeleket kezdem levenni a dologból, ugyan csak nagy sokára esik le, amikor a nő elárulja nekem a nevét, hogy írhassak a nem létező naplómba... Majd eltűnik, bár ki tudja hogyan, igazából mikor elrúgom magamtól a fickót aki torkomnak illesztette a pengéjét, csak akkor tudatosul bennem, hogy ilyen eltűnést még nem is láttam. Vajon ezt hogyan csinálta Anael? A szőrös jeti is, mintha egy álomvilágba lépett volna, nem is reagál a szavaimra, ami mocsok módon bosszant, mert hát nem ezt várná a Pokol lánya, hogy csak így bedarálják egy találkozó alkalmával, majd szárnyat bontva magára hagyják.
-Mi volt ez az egész?-tűnődök magam elé mondva az éjszakai csendességbe szavaimat. Valahol jó dolog, hogy ezt megúsztam annyival amit a bukott mért rám, de hogy így pofára legyek ejtve?! Többet vártam volna egy kakaskodó angyaltól. Elhúzott szájjal tekintek a kivéreztetett halandóra. Majd az első metro indulásával felfedezik. Vállat rándítok, bokám mellé vissza csúsztatom a tőrömet, majd elegáns léptekkel hagyom el az állomást. Ideje hazamennem... Belial-hoz!


//Köszönöm szépen a játékot Smile //
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raiden


Metro állomás E6c9cd2a704c936808244237c4f0b264
☩ Történetem :
Metro állomás ImhyORe
Welcome to the wild no h e r o e s and
v i l l a i n s
we've only begun
so Pick up your weapon and f a c e it
There's B L O O D on the crown,
Metro állomás CqPr1KH
☩ Reagok :
146
☩ Rang :
₰ Michael's EX Iphraem
☩ Play by :
₰ Jason Momoa
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 08, 2020 3:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


286
Szó
we finally meet  again

@Belphegor   && @Anael && Raiden  


Ismét gyermekies beszólások hagyják el a száját, mire nem is reagálok. Miután elkapom a démont, és pengémmel fenyegetem, megvető, gyűlölt pillantásait fúrja enyémbe. Megértem.
Jobb kezét, enyémre teszi. Igaza van, én voltam az ki bele rondított, s én leszek, ki befejezi azt.
Gyengébbet mindig egyszerűbb bántani, és egy démonnak nem is hagyhatná el más a száját, mint amiket itt sipákol.

Léptek törik meg a csendet, majd egy angyali hang. Olyan ismerős.
- Anael. – Zihálok,  lépek párat hátra. Bukása óta nem láttam, ami még shakespeare idejére tehető. Azóta láttam, hogyan fejlődik az emberiség, s hogyan bukik meg. Megmerevedem, s értetlenül állok. „Kedves” szavat intéz felém, s a démon felé. Pillantásom azonnal oda kapom, s ezzel nem érdekel a démon többé. Ki, amúgy is emelné lábát, s sikerül eltolnia. Itt most, olyan sebezhető vagyok, hogy másodpercek alatt meghalhatnék, ha úgy akarná. Rá pillantok a démonra,s vissza Anaelre.

Szívem olyan táncba kezd, mint még soha, és a szám is enyhén tátva marad.
- A hajad. – Nyögöm ki ennyit. „Fasza észrevétel haver” szól a belső hangom. Semmi mást nem tudtam kinyögni, s talán nem is hallja, mert ő már a semmivé válik, s eltűnik, Miféle tárgyal tűnt el? Miféle erőre tett szert?
Démon szavait hallom, de elengedem a fülem mellett. Csak mondja és mondja. Még egyet lépek hátra, majd végig mérem a démonra, ki éppen pengéjével játszadozik.
Mivel a föld alatt vagyunk, és nincs más a halott emberen kívül, szárnyaim bontom. Elsuhanok szó nélkül otthagyván, messze de még a föld alatt, hogy ne szúrjak szemet.

Meg kell találnom, nem lehet ennyi a történetünk? Nem érhet így véget minden. Kellett nekem bele másznom ebbe. Még sose voltam ennyire kétségbe esett. Mikor elérek egy lépcsőt felsétálok, s a hotelbe veszem az irányt.






○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Oh, Death, Well I am Death, none can excel, I'll open the door to heaven or hell.
Oh Death

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Metro állomás GadHg7Q
Metro állomás Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
782
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 08, 2020 11:52 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next



Anael, Raiden & Belphegor


M
egrökönyödve pillantok a nőre. Nem vágyik vissza a mennybe?! Ez lehetetlen... Mármint nem hiszem el, azt gondolná a démon, hogy a bukott angyalok szerették a régi életüket, így simán vissza vágynak, mert hát, miért ne? Arra használnák az időt, hogy azon legyenek, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy visszanyerjék a kegyet az újra szárnyasodásra, már ha létezik amúgy ilyen. Én mondjuk nem tudnám elképzelni ezt az állapotot, jobb volna, ha mind egyszerre megpatkolnának... Na mindegy. Míg szó szót követ újabb társaságunk akad egy szőrös nagy darab férfi személyében, aki nem rest rögvest megmutatni kivel is állok szemben pluszba. Legalábbis a pengéből arra következtethetnék, hogy angyal az illető, vagy lopta, vagy ki tudja. Mindenesetre gondolom megemlítem a kis bukottnak, hogy megjött a hercege, az erős páncélzatú lovasság egy darab személybe sűrítve. Így kénytelen vagyok figyelmem is megosztani, ha már olyan ékes szóval illet a drágaság.
-Nézz már rám... Szerinted így néz ki aki fél?-vigyorodok el s újabb szavaira megrántom a vállamat.
-Tudod csillagom, a kínos az lenne, ha most lenyisszantanám rólad a gatyát és nem lenne ami eltakarja az ádám kosztümöt. Jut eszembe, nekten nem olyan kis tütüben kellene virítani? Tudod, mint az emberek amilyen képeket festenek, ágyékkötővel, meg kis íjjal, nyilakkal a hátadon a tegezben... Ó várj, őt Ámornak titulálják, te messze nem vagy ilyen.-sóhajtok lemondóan, de szemeim vidáman csillannak saját szavaim hallatán. Marha szellemes vagyok. Lényeg a lényeg, hogy a szőrö jeti nem lehet ilyen angyalka, kááár!
-Lucifernek tisztelegni? Ugyan már, miért tennél te ilyet? Amúgy is... ez a tisztelgés, nem láttál egy háborút sem?-akadok fenn újabb szavain, majd jobb kezem a homlokomhoz érintem, hogy prezentáljam amire gondolok. Körbejárom, méregetem és meg kell állapítsam, hogy ez nem fair play, hogy ide húzta a bélését. Az egyik oszlopnak dőlve várakozok tovább, vajon megteszi az első lépést, vagy kijátssza, hogy nekem kelljen megmozdulni? Mégis, a bukotthoz szólok eztán, hátha ismeri a nyalka huszárt aki betért közénk. Mégsem a nő reagál, hanem ismét a hegyomlás, szabad kezemmel végig simítok arcomon unottan.
-Igen, de hozzád az arany apám illene, szóval légy olyan jó és ne akarj nemet változtatni.-ingatom a fejem csalódottan, miközben Ő elindul felém. Szemem sarkából veszem csak észre, hogy a bukott pedig olajra készül lépni. Ne már... Megmentik az irháját és lefarcol? De nincs időm hozzá szólni, mert a penge nyakamhoz ér, gyűlölködőn pislogok a férfi szemeibe, ez nem vicces.
-Nem nekem kell menni, te rontotttál bele a buliba!-világosítom fel, majd nyelek egyet, így a hideg fémmel a gigámon nem élmény a bájcsevej. Jobb kezem a csuklójára fonódik, hogy ha kell akkor el tudja tolni őt. Szavaira élénk gurgulázásba kezdenek szemeim.
-Hallod ember! K*rvára nem érdekel az angyali hierarchia. Hogy ki kinek a kije. De nézd csak, akit épp megmentettél lelép helyettem is.-utalok a nőre, aki még hozzánk szól, gúnyosan, majd végül beszélgetésünk elejét hozza fel mielőtt eltűnik.
-Anael...-suttogom kettőnk közé a nevet, miközben tekintetem oda ragad, ahonnan eltűnt.
-Ó, te pedig ne maradj itt válasz nélkül. Megköszönjem helyette, hogy megmentetted? Angyali bizalmas... Hova sz@rjak, hogy el ne lopják?-pillantok végül a macsóra, de ezzel egyidőben emelem is a lábam és ha kellő lendületet sikerül vennem, akkor talán a meglepetés erejével gyomorszájába ugraszthatom a térdemet is.
-Kössz hogy elk*rtad az esti játékomat!-sziszegem felé, ha esetleg megtántorodott, legalább egy kicsit, akkor utána lépek.
-Arra nem voltál méltó, hogy egy köszönömöt rebegjen. Megérte ide dugni a képed?-kapom elő a tőrömet de lábamat ismét rúgásra emelem.
-Megéri bárkinek is segíteni, Angyal!?-undorodva mondom ki az utolsó szót és vonom fel szemöldököm. Sosem értettem, hogy miért kell eljátszani valakinek, hogy hú de kemény, meg a vállat tartani a sírásra... Egyébként is...
-Azért jobb ha tisztában vagy azzal, hogy a nők sokkal erősebbek, mint mutatják magukat.-perdítem meg ujjaim között a fémet és áthatóan vizslatom az arcát. Mocsok módon furja az oldalam a kíváncsiság, hogy amúgy ők vajon ismerhették egymást?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Metro állomás 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
53
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
☉ emilia clarke
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 07, 2020 8:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


☽ There is no savior

lovers death • szószám: 583 • Credit:
 
Fájdalomtól felduzzadt vérvörös ajkaimra különösmód nyugodt mosoly torzult.
– Visszamenni? – Hangom elégedettlen hitetlenségről adott tanúbizonyságot, ahogy a múlt emlékeivel egybe olvadt gondolataim messzire kalandoztak; korábbi életem feladataira, az életem egy jó részét át szövő szükségtelen hazugságokra, amelyek mivoltomból fakadtak és az azt kísérő gyötrelemre és az állandó kísértetre, amely láthatatlan simult a bőrömre, mérgező salakként fertőzve lelkemet. Hiányoltam, mint elveszett gyermek az anyját. Hiányoltam, mint bánat a szeretetet. – Soha. – Ez volt az egyértelmű válasz a második kérdésére is. Én mindig ide vágytam az emberek közé, s ezen nem változtat és valójában soha nem is változott semmi. Voltak helyzetek, amikor ez az élet hátrányomra vált, hiszen nem voltam kellőképpen hatékony, ámde nem is menthettem meg mindenkit.
A párosunkat egy dörmögő kellemetlenül ismerős férfi hangja szakította meg.
A feltörekvő emlékek lassan hömpölyögve ragadtak magukkal, ahogy egyikből a másikba csapódtak – és szinte nem telt bele egyetlen perc sem az életem legjava a legkedvesebb és a legfájdalmasabb emlékek vad, éhező hiénaként tépték húsomat, hogy mindegyiküknek jusson egyetlen falat, hogy emlékeztessenek Rá… Az elmém gátat húzott, azonban a testem élénken reagált a jelenlétére; mellkasom csontbörtönéből a szívem kiszakadni vágyott, míg gerincemen lassan kéjelegve kúszott végig a harag és izgalom. A testem lebénult és megmerevedett lélegzetvételeim közepette, miközben a tudatom mindhiába azon küzdött és fáradozott, hogy megóvjon.
A démonka talpra rángatott; az oszlopnak vetve hátamat támaszkodtam meg és érdektelenül figyeltem eszmecseréjüket (?) – tulajdonképpen egészen mással voltam elfoglalva, miszerint azzal, hogy milyen úton módon lenne a legnagyobb esélyem úgy eltűnni, hogy észre se vegyék, hogy egyáltalán ott voltam valaha is. A mai napra elég – talán túlzottan is sok izgalom ért – ezért inkább véget is vetettem volna annak, így nem is vágytam arra, hogy egyáltalán volt… kedvesem, akiért valóban az életem és a lelkem egy részét adtam fel, felismerjen. S talán, ami valójában a legfájóbb volt, hogy nem ismert fel – úgy kezelt, mint bármelyik számára idegen bukott angyalt jelenleg és azt hiszem, hogy ez ketté hasította a szívemet és mélységesen megrendített. Talán jobb is így. A fájdalom, amelyet mindeddig édesdeden keblemen melengettem most kiteljesedett; nem éreztem mást, mint sajgó nyomást, üres kínt. A tompaságban léteztem. Érzékeim elcsitultak, lelkem megadta magát az évszázadokon át tartó szenvedésnek. A felismerés, hogy talán hiú remények tápláltak mindeddig most bizonyosságot nyert. Az évszázadok megváltoztatták, ahogy engem is. Összetört lelkem maradványai között életemben először úgy éreztem, hogy erő töltött meg; kinőttem a szerelmes történetekből, a shakespeare-i drámákból. Mielőtt egyáltalán szóhoz juthattam volna azt is is át vették tőlem, s elégedett voltam ezzel a felállással, hiszen ha valaha is vágytam, hogy egy napon újra láthassam ezúttal rá ébredtem, hogy az ábránd amelyet tápláltam nem volt más csak lemosható festék a vásznon.
Egyenes háttal, felszegett fejjel léptem hátrébb. Lassan elhaladva a fiatalember mellett, akinek a megmentésére siettem; vére patakokban fojt szét egyre nagyobb tócsává vált a tompa fehér fény színében. Sajnáltam, s bántott hogy ezúttal kevés voltam és a jövőben is bántani fog, azonban jelenleg… Ez voltam én, s nem tudtam számára több segítséget nyújtani. Lassan lehajoltam hozzá, hogy szemeit lecsukjam. Nem voltak békések az utolsó pillanatai, fájdalmas halált halt egy démon karmai között.
– Tudjátok… Úgy látom, hogy egészen jól megtaláltátok a közös hangot, így én inkább a tettek mezejére lépnék és távoznék, Ti pedig, nem is tudom… romantikázzatok egészen nyugodtan. – A kabátomban kutatva kerestem valamit, ami megkönnyíti a helyzetemet. – És démon, hogy legyen mit írnod a naplódba, Anael vagyok. – Jegyeztem meg fennhangon, ha Raiden – ne adja Isten – MÉG MINDIG  nem ismert volna fel.
Kezemben tartva a varázsjegyet tűntem el a boltomba, melynek áradó levendula illata sem tudott ezúttal lenyugtatni.

// #Felhasznált jutalom: Varázsjegy //
Bocsánat a hirtelen lezárásért, azt hiszem nálam ez volt a dramaturgiai csúcspont és itt éreztem helyénvalónak. luvu




Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 9 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/4
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
7
Nephilim
6