Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Metro állomás •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Metro állomás Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
348
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 11:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Anael & Belphegor


H
át ez a lány nem semmi. Mintha a fiatalabbik énemmel találkoztam volna össze. Luciferre mondom, én ugyan ez a beszólogatós akárkicsoda voltam egykoron. Önelégülten megmosolygom a dolgot, talán még fel is kuncogok szavain, de aztán hamar arcomra fagy a tevékenység. Ugyanis visszaszólni kénytelen vagyok, ez a pimasz lány megérdemli az elpocsékolt szavakat is.
-Tudod kicsikém, elárulnám én nagyon szívesen, de akkor elvenném az élét a játéknak. Keresgélj csak.-kacsintok rá és oldalra billentem a fejem egy röpke pillanatig. Aztán a lány mozdul és teljes erejéből kezemnek feszül, a csontok nem engednek hála a teremtőmnek, de azért megérzem kissé, fel is szökik a cukrom, de hagyom hogy elsétáljon a kicsike, addig én kezembe koncentrálva az erőmet tűzlabdákat dobálok felé, míg háta nem ér zsákutcába, aztán már előtte is termek és kezdetét veszi a lányos bájcsevej. Kérdezgetem, ő pedig válaszol, szemtelen pimasz módon, így hát esélyes a pofon amit kezdésnek szánok ahogy elé kerülök. Véres ajkakkal vigyorog rám, b@szki, én ekkorát tudok ütni? Egy pillanatra átfut az agyamon hogy nem kiegyenlített harc ez akkor, de gőgös szavai elűzik a józan gondolkodásom, na meg ahogy közelebb hajol...
-Bukott...-ízlelgetem csendesen a szót, emlékeimben kutatok, hogy volt-e már dolgom bukottal, de egy mozzanat sem fér a fejembe, vagy épp nem emlékszem rá. Ugyanis közel kilencezer évet tartson a fejében a nyavaja, nem én. Ez a lány lenne akkor az első?! Érdekes. Előkutatom fejem egy rejtett zugából a fajokra vonatkozó ismereteimet.
-Komolyan egy kiegyenlítetlen harc? Ebben kihívás sincsen ne haragudj.-nyávogok lemondóan és elvigyorodok miközben hallgatom, hogy mit is kellene beleírnom a nemlétező kitalált naplómba, megrázom kissé a fejem, majd utolsó mondatát hallva mégis felnevetek.
-Elég cink, hogy ANGYALBÓL is van ilyen szemtelen létforma, aki azt hiszi szavaival bosszúságot okoz.-megnyomom a szót hogy angyal miközben pillantásom el sem veszem szemeitől. Annyira silány ez így, egy apró akció, vagy bármi... De hát... Hiába akarom, ebből ma nem lesz rendes elpicsázás... Be sem fogok melegedni tőle. Unottan húzom el a számat és felsóhajtok.
-Mivel az ipse előbb utóbb kivérzik, szerintem mindegy, hogy beleugattál a buliba.-közlöm nemes egyszerűséggel, majd a nő elkapja vállaimat és a sínek közé ránt. Égnek emelem a szemem esés közben. Ez most komoly? Ő kerül alulra, nem bánom, mert nem igazán találkoznék a sínekkel. Nyekken egy nagyot aztán lerúg magáról és fölém kerekedik. Pofon csattan az arcomon én pedig felröhögök. Emelem balomat amiben tőröm fogom és vágok is a válla felé, ha eltalálom talán épp elég idő lesz arra, hogy kimásszak alóla és felállhassak.
-Ez komoly? Jobb ötleted nem volt? A sínek között?-röhögök fel kínomban és kilépek felé, elkapom jobbommal a bal karját és csavarok rajta egyet, még én is többet várnék egy bukottól.
-Szeretnéd hogy átadjam a fegyverem? Hátha kicsit kiegyenlített lenne a helyzet.-rántom közel magamhoz karját továbbra is fogva, majd tőrömet befordítva csuklómhoz mellkasába öklözök bal kézzel, az utolsó pillanatban pedig elengedem karját had tántorogjon kicsit.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Metro állomás 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
☉ emilia clarke
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 02, 2020 10:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ There is no savior

@Belphegor && Anael
don't threaten me with a good time • szószám: 503 • Credit:
 
– Ez esetben ennek nincs túl sok értelme. – Állapítottam meg magamban nyugodt hangszínnel inkább magamnak sem mint neki, a fiatalember felé bökve; úgy véltem, ha valakit megtámadsz vagy meg akarsz ölni az többet kell jelentsen puszta szórakozásnál vagy nyers erőszaknál – elvégre, nem a vadállatok ösztön szintjén tengettük életünket. Kissé gúnyos mosoly kúszott az arcomra, amelyet nem neki szántam, hanem az iróniának; olyan régóta éltem már itt a halandók között, hogy szinte hajlamos voltam megfeledkezni arról, hogy a démonok körében másként működtek a dolgok. Értelmetlenül, jobbára. Legalábbis számomra. Általában nem is fűztem ahhoz sok reményt, hogy megértsem… ezúttal sem, így a további kérdéseimet ennek kapcsán inkább hanyagoltam.
– Ha minden jött-mentnek el árulod, hogy van egy titkos naplód akkor… az már annyira nem titok. A helyét is elárulod? Biztosan van, olyan aki szívesen megkeresi nekem. – Nyilván csak élcelődés volt, azonban jól esett és kivételesen szórakoztatott ez a fajta kóstolgatás ellenére annak, hogy mindketten tudatában voltunk, hogy ennek a történetnek mi lesz a vége. Számomra kevésbé esélyes a happy end, ám megér egy próbát.
Ahelyett, hogy túlontúl sokáig vártam volna inkább elébe léptem és azt tettem, amire egykoron tanítottak, ha meg kell védenem magamat – és bár sohasem gondoltam volna, hogy egy szép napon szükségem lesz Raiden tanításaira, ám akkoriban úgy véltem, hogy talán egy napon hasznát veszem. Végül is… Nem egészen két évezredbe telt. A könyöke hangos reccsenéssel adta meg magát, ugyanakkor hiába fektettem a mozdulatba minden tőlem telhető erőt, amely rendelkezésemre állt, még ezzel egyidejűleg sem sikerült eltörnöm. Hihetetlen gyengének és kiszolgáltatottnak éreztem magamat. Az érzés súlyosan telepedett rám, ahogy tudatosult bennem mennyit vesztettem. Mégsem adtam fel vagy könyörögtem. helyette emelt fővel hátráltam és terelésének köszönhetően, valamint a kis játékainak hátam mégis az oszlopnak csapódott.
A számban éreztem a jellegzetes vas ízt, pofonja nyomán.
– Még mindig nem jöttél rá, démonka? – Véres mosolyom nevetésben teljesedett ki feltett kérdésem nyomán. – A legjobbak között a legrosszabb. – Búgtam cserfesen közelebb hajolva hozzá, hangomban érthetetlen jókedvvel és szemtelenséggel. – Mondanám, hogy kimetszhetnéd a szárnyaimat, de… tudod, az a bárka már elúszott… – Közöltem pajkos kacsintással rá tekintve. Nos, az életemnek azon periódusát éltem, amikor is úgy éreztem hogy lázadhatok és igenis megengedhetem magamnak azt a kegyet, hogy szemtelen legyek – egy kicsit. És pokolian élveztem. Mostanra kellőképpen belefáradtam a jóságba, az emberek segítésébe és… tulajdonképpen mindenbe. – Tudod mit, inkább biggyeszd a nevem mellé, hogy… – Bizalmasan közelebb hajoltam hozzá, miután alaposan körbe szemléltem. – Illetve, inkább a helyére, hogy "a bukott, akiét sohasem tudom már meg". – Kötöttem az ebet a karóhoz, feleslegesen.
– Egy bolond démont nem nehéz felismerni, és bár eredetileg figyelemre se akartalak méltatni jó bulinak tűnt bele avatkozni a kis programodba. – Voltaképpen ez nagyon nagy és eltúlzott vonalakban, de festette az igazságot.
És bármennyire is közel volt és bármennyire is úgy éreztem, hogy lefejelhetném ezzel meglepve, inkább úgy határoztam, hogy inkább magammal rántom az alagútba, a sínek közé. Egy kis izgalom nem árthat. Én kerültem alulra; a földön nyekkenve adta testem a tudomásomra, hogy egyáltalán nem értékelte ezt a mozdulatot és már rúgtam is le magamról, hogy fölébe keveredve visszaadjam a korábbi kedves üdvözlését.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Metro állomás Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
348
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 01, 2020 12:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Anael & Belphegor


F
urcsa lány állít meg a szórakozásban, nem is értem miért teszi, olyan jól elvoltam, elvontam a figyelmem saját kis problémámról. Tudni akartam, hogy vagyok-e még olyan gonosz, mint régen. De ha egyszer megzavarnak benne, akkor mi legyen? Egyértelműen a halandóval való randevúm ugrik a kukába és a kisasszony felé terelődik figyelmem. Még beszélgetni is elkezdek vele, bár nem sok hasznát veszem reakcióinak. Mégis válaszolok neki, csendesen természetesen. Nincs már itt egy lélek sem rajtunk és a halandón kívül.
-Nem gondolom gyengének magam, de nyilván nem vagyok a legerősebb.-vonok vállat ugyan azzal a tendenciával, mint a jégszemű velem szemben. Bosszantó, hogy csak így megzavarják a démont mikor éppen el van havazva a munkájával. Ugyanakkor érdekelne, hogy ki az aki közbe szólt, ám használható válasz nem érkezik rá. Most akkor hívjam idegennek, ribinek, mert csaj, vagy hogy a nyavajába szólitsam? Kérdőjelek kerülnek a fejem fölé.
-Hogyne számítana, kellene egy név, amit a titkos kis naplómba jegyzek, ha véletlenül feldobod a talpad.-vigyorodok el miközben tőrömet pörgetve sétálok felé, ő hátrál, de nem látok rajta rémületet. Érdeklődve fürkészem, hogy mi lehet ezzel a célja, de nem állok meg, folyamatosan haladok felé, akkor is amikor ő már a peron szélén áll csak meg. Miért csinálod ezt? Egy rövid pillanatra állok csak meg, hogy aztán szinte egyszerre induljunk egymás felé, előre nyújtott kezei kissé elterelik a figyelmem, csak így eshet meg, hogy elkapja csuklómat, a vállamat, és kifeszítve karomat rúg a csuklómra akkorát, hogy a csontok is bele reccsennek. Tuti, hogy nem halandó! Felszisszenek és agyamra vörös köd telepszik. Hát akkor nem teketóriázik sokat, térjünk a lényegre? Ő akarta. Hagyom hogy elsétáljon előlem, lerázom a karom, bizakodva tapasztalom, hogy a csontok még nem törtek el, helyes, különben elég rosszul festene a dolgom. Nem hiszem el, nem lehetne nyugtom egyetlen egy estére sem? Szemem őrült forgásba kezd egy pillanatra, a lányka még mindig mozgásban van. Csendesen felkuncogok, csak nem fél?! Felsóhajtok de nem lépkedek utána. Szemeim sötétre váltanak miközben démoni vigyor kúszik pofimra. Vissza csúsztatom tőrömet a cipőmbe, csak egy pillanatra hunyom le szemeimet míg koncentrálom az erőmet ujjaimba, bár csak egész haloványan, hiszen a buktatóim elég nagyok. Apró pici tűrgolyók jelennek meg ujjaim hegyén, egyesével küldöm a lányra őket, megfelelő pozícióba kerítve ezzel, hogy háta az egyik támasztó oszlopnak csapódhasson. A következő pillanatban pedig már előtte állok és tenyerem csattan az arcán.
-Mi vagy te?-fogom ujjaim közé az állát és úgy tartom fejét hogy szemeimbe kelljen néznie.
-Hogy hívnak?-kérdezek ismét és lökök egyet ujjaimmal rajta ahogy elengedem állát, az sem érdekel ha feje az oszlopnak csapódik. Észre sem veszi, de közben tőröm hűvös fémje a torkának szegeződik.
-Csicseregj nekem, mi járatban vagy erre? Hogy ismertél fel?-sziszegem arcába és kellő időt hagyok neki, hogy válaszolhasson, ellentámadjon, bármi. Eldöntöttem, hogy bemozgatom vele izmaimat, aztán haza térve szétcsapom az edzőtermet még.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Metro állomás 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
☉ emilia clarke
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 29, 2020 10:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ There is no savior

@Belphegor && Anael
911 by ellise • szószám: 476 • Credit:
 
A legteljesebb nyugalomban álltam meg párosuk mögött; egy olyan bukottként vetettem rájuk fagyott tűzben égő jégszín tekintetemet, mint akinek nem volt semmi vesztenivalója, hiszen… Isten halott, továbbá az angyalok és démonok a téboly küszöbén egymás, valamint saját vérüket ontva vigadtak a semmiért. A halandó csak feküdt önön vérében a halál küszöbén fürdőzve – már csak egy kevés kellett… Talán belőlünk is ez hiányzott; a félelem iránt tanúsított alázat mindeddig feledtette velünk a tombolás és fékezhetetlenség vágyát és most, hogy nem volt semmink mindez már nem jelentett semmit. Szabadnak kellett volna lennünk, mégis inkább rabok voltunk. Elvesztünk.
– Ennyire gyengének gondolod magad, hogy más csak úgy játszhat veled? – Ujjaimat egymásba kulcsoltam, tekintetem értelemmentesen függesztettem rá. – Bár, igazad lehet ám ez még nem jelenti azt, hogy nem történhet meg. – Vállamat hanyagul vontam meg; butaságnak véltem azt gondolni, hogy ha valaki játszik valakivel egy nagyobb és erősebb harmadik nem fog közbe avatkozni csak úgy… szórakozásból, hogy legyen mivel elütni végtelennek tűnő idejét. Ebben a harcban sajnos jó előre tudtam, hogy nem én vagyok az a bizonyos nevető harmadik, azonban nem is ez volt a célom, hanem a halandóról elterelni a figyelmét, ám hogy valóban ez volt a célom, ezt még Én is megkérdőjeleztem.
– Számít ez bármit is? – Az ő helyzetében nem hinném, mert amennyiben erősebb valaki lennék, úgy talán nagyobb kihívásra lelne bennem és már csak azért is megpróbálna felülkerekedni, mint egy igazi bajkeverő, azonban a terve egy fikarcnyit sem módosulna az eredetem végett, míg ha egy gyengébb ellenfélként tekint rám az számára megint csak nem jelent többet és megint csak nem változtat semmit az eredeti tervén, mert az este folyamán ezáltal két legyet üt egy csapásra – eljátszadozott a fiúval, most velem, majd megöl engem, aztán a fiút; vagy nem.
Miközben közeledik felém lassan hátrálni kezdek, nem a félelemtől, hanem egy előnyösebb pozíciót kerestem, mint mondjuk a metróperon. A szélén megálltam, ahogy a hangosbemondó már sokadjára is bemondta, hogy kérjük távozzon a széléről. A kezét figyeltem, ahogy játszott a tőrrel – szemmel láthatóan értett hozzá, azonban én is tanultam egynéhány dolgot egykori kedvesemtől.
Kezemet öntudatlanul magam elé emeltem, miközben figyelemmel kísértem a mozgását; az achillesét kerestem, mert mindenkinek volt valami olyan pontja, ahol könnyebben támadható. Tulajdonképpen minél hamarabb szerettem volna lerendezni ezt az egészet, s eltűnni a helyszínről – és bánatomra – bármennyire is figyelmen kívül akartam Őket hagyni, sajnos nem ment. Fejemet finoman megrázva koncentráltam rá. Minden mozdulatát éles tekintettel követtem, hogy a kínálkozó pillanatot kiválasztva lépjek előre, mely nem is váratott sokáig magára: egymás felé közeledve hamarabb léptem ki, mint ahogy mozdult volna, így ujjaim a csuklójára fonódtak; a legerőteljesebben rántottam rajta, miközben már kezem a vállát támasztotta, így kifeszített csuklója védtelen volt a rúgás ellen, amely hangosan reccsenve adott hangot nemtetszésének.
– Vagy szólj, ha már kitaláltad. – Hátrébb lépve engedtem el, kezemet továbbra is magam előtt tartottam, s igyekeztem figyelni arra, hogy még véletlenül se kerüljek zsák utcába, így folyamatos mozgásban voltam.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Metro állomás Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
348
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 19, 2020 2:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Anael & Belphegor


N
em tudom valójában, hogy én vagyok-e figyelmetlen, vagy csak ennyire bele feletkezem játékszerem kínzásába. De nem veszem észre, hogy rajtunk kívül még lenne valaki a metro állomáson. Egyre több vágást ejtek a csókán és már csak azt veszem észre hogy tekintetével egy pontra néz. Csak nem a vég jön érte? Olyan kár lenne, még játszani akarok. Ekkor hallom meg a hangot, gúnyos, de semmit mondó. Még arra sem méltatom, hogy felé forduljak, minden figyelmem az előttem fekvő férfi köti le.
-Tudod inkább én játsszom mindennféle jött menttel, semmint ez fordítva történjen meg.-vetem oda foghegyről és újabb vágást ejtek, körülöttünk már hatalmas vértócsa van, lehet hogy már nem sok lesz neki hátra. Felállok és megfordulok.
-Amúgy ki vagy te? Nem sokan vágják hogy ki micsoda lehet?-szegezem neki a kérdésem és megindulok felé. Ujjaim közt pörgetem a tőrömet és próbálom a nő tekintetét elkapni. Vajon mit akar?
-Szeretnél megállítani? Próbáld meg!-húzódik pimasz vigyorra a szám, szemöldököm kissé megemelkedik. Kihívom?! Naná.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


Metro állomás 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
15
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
☉ emilia clarke
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 10:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ There is no savior

@Belphegor && Anael
911 by ellise • szószám: 524 • Credit:
 
Gondolataimba gabalyodva tettem meg a már bejáratott útvonalat, amelyen legfeljebb akkor változtattam, ha egyáltalán nem volt kedvem vagy csak szimplán kevesebb kétes alakkal szerettem volna találkozni; gyűlöltem, hogy ebben a kései órában – éppen hogy az utolsó metró egyikét el érem – már nem éppen a legbarátságosabb közeg fogadott: éhező hontalanok, akik pár órányi meleg fekhelyet kerestek maguknak; lecsúszott narkósok, akik nem bírták már ki hazáig vagy épen viháncoló újgazdagok keveredtek vitába esetleges büntetett előítéletűekkel. Kellemetlenül vegyes társaság, azonban most inkább ezt választottam, mint a hosszú sétát – fáradtnak éreztem magamat és fizikálisan teljesen kimerültnek, úgy véltem, hogy könnyebben el tudnám viselni az idegesítő halandókat és halhatatlanokat. A mozgólépcső rozoga hangja, s a villódzó lámpák nem épen a legjobb ómennek bizonyultak, azonban úgy határoztam, hogy nem szentelek mindezeknek különösebben nagy jelentőséget – kár volt. Ahogy leértem, szinte rögvest bele is botlottam az egyik páros egyikébe, akiknek nem állt szándékom sem felkelteni a figyelmét, sem beleavatkozni a történések áramlásába, így helyet foglaltam a nyikorgó ülőalkalmatosságon. Nem néztem rájuk, inkább magam elé emeltem a pár napos újságot és a híreket, apróhirdetéseket bújtam – kiadó szobák, kétségbeesett munkakeresők és érdektelen szerelmi szálakkal volt tele a nyomtatvány; érdektelen és unalmas. Olykor felpillantottam, fürkészve nyújtogattam a nyakamat, hogy lássam mi történik az oszlop mögött, amelynél elbújtam. Igazság szerint, szánt szándékkal nem akartam bele avatkozni, és szánt szándékkal határoztam úgy, hogy nem érdekel – ezt csinálják az emberek is, nem? Több évszázadnak kellett eltelnie, hogy némiképpen elsajátítsam a közönyt ezentúl pedig érdektelenséget; nem mindenki érdemelt segítséget és bár nem volt jogom elbírálni, attól függetlenül dönthettem és ezúttal úgy határoztam, hogy Ő nem érdemli meg, hogy közé és a démon közé álljak. Úgyhogy inkább a tekintetemet az előttem lévő szöveghalomra és sorról sorra haladva tettem cinikus megjegyzéseket – tömören: a szerelem szent és sérthetetlen. Még mit nem! Át pörgettem a magazint, inkább a végén lévő rövidke kis Snoopy rajzocskán mosolyodtam el, majd pedig – jobb ötlet híján – nekiláttam a keresztrejtvénynek; toll és papír hiányában mindössze csak fejben, azonban hamarabb meg lett a válasz a kérdésre, mint ahogy reméltem… Az újságot le csaptam magam mellé, tekintetemet a szenvedő srácra fordítottam; az ő életének itt ért véget – ha a démon, nem öli meg akkor is egy életre szóló traumát szenved, elvégre a hozzám hasonlóan apró lény meglehetősen erős, de mindenek előtt agresszív, ha viszont megöli, akkor pedig teljesen mindegy a fiatalembernek, hogy mi volt mögötte és mi várt rá a jövőben, már úgysem fogja megélni. Felálltam, mert a közeledett a következő metró. Az ajtó előtt álltam, az üvegről visszatükröződtek. Annyira szerettem volna egyszerűen csak ott hagyni őket… Nem foglalkozni velük, már nem az én dolgom volt! Ha a többi angyal nem tesz semmit és hagyják az ilyen megveszett teremtményeket a Földön garázdálkodni, akkor… A fiatalember tekintete Összekapcsolódott az enyémmel; félelem és fájdalom tükröződött, amely magával rántott és a már jól ismert érzés kerekedett felül rajtam, letörve szilárd elhatározásom makacs béklyóit. Az ajtó becsukódott előttem és hátrébb léptem. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Már nem volt meg bennem az a jóság és segítőkészség, azonban sose hagytam volna senkit, hogy eképpen végezze be a sorsát.
– Úgy tűnik a legtöbb démon ma már… Csak ilyen olcsó húsokon vegetál… – jegyeztem meg gunyoros hangon, szinte nevetve.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


Metro állomás Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
348
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 16, 2020 7:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next



Anael & Belphegor


S
ötét éjszaka volt. Túl sötét! A hold még nem volt az égen, a csillagok sem ragyogtak úgy ahogy szoktak. Szokatlanul hűvös van így tavasz derekán is. Még én is érzem. Szellő suhan át hajkoronám között, kis farmerkabátomat összébb húzom magamon. Nincs mitől tartsak igazán. Hogyan is kerültem NY-ba? Már magam sem tudom. A bajt keresem és meg is találom... Eltűnődök mielőtt a metró aluljárójába vonulok. Vajon Kedvesem ma mit csinál? Nem tudja hová indultam, nem mondtam el neki. Úgy léptem le hogy ő nem volt otthon. Még mindig zavar a tény, hogy ennyire emberi lettem ebben a világban, de nem tudom hogy azért mert túl akarok élni, vagy más oka van. Bakancsom dübörgő lépte jelzi érkezésem. Egy húsz soros Red Rooster bakancs feszít lábaimon, tetszetős darab. Szép fényesre boxoltam mielőtt kiléptem az éjszakai utcára. Szokás szerint bokámhoz csúsztatva a tőröm, felette kivágott farmernadrág feszül combjaimra, a kabát alatt ma fekete inget viselek. Már csak az utolsó metróra várakoznak, egyesek kellően illuminált állapotban. Beletúrok a hajamba, a mozgólépcső végén lelépek és körbe nézek. Potenciális alany után kutatok, de nem sokat keresgélek, megvillannak szemeim és döntök! Egy tőlem nem sokkal magasabb férfit szemelek ki magamnak. A metró ekkor érkezik az állomásra, így elé lépek. Rá villantom mosolyom ő pedig marad velem. Nem kétséges, jót bulizott éjjel. Lassan társalgásba kezdünk, olykor nem értem amit mond szavainak végét elharapja, mintha akcentussal beszélne. Nos, nem az esetem. Cseppet sem olyan izmos, mint Belial. Csalódottan jövök erre rá mikor megfogom a bicepszét. Ebből sem lesz senki. Lemondóan sóhajtok, meglendítem a lábam és egy határozott rúgással mellkason éri hirtelen támadásom. Megtántorodik, elveszíti egyensúlyát és hanyatt zuhan. Ádáz vigyorral a képemen lépek hozzá közel, a gyomorszájába térdelek és előkapom a tőrt. Megvágom a nyakát, centikkel kerülve el ütőerét.
-Kiálts! Rettegj halandó. Ízleld meg a véget, hogy aztán újra és újra megtegyem ezt veled!-hajolok közel a füléhez suttogom bele a szavakat, hiszen csak pillanatnyi állapot lesz amíg meghal. Zárva a pokol, a menny. Még vissza tér a játékszerem. De most kiélvezem!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Metro állomás VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
894
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 28, 2020 4:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 24, 2019 2:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


  Ruby & Athan
Új nap, új arcok 2  • Credit:

Kicsit jó olyannal beszélni, aki szintén egyedül boldogult eddig, persze a körülmények számára teljesen másak, mint nekem, mert én megszoktam a figyelmet, amíg ő nem. Persze most, hogy elmúltam húsz éves és változásokon megyek keresztül, ez már nem annyira vicces és jó dolog, hogy figyelnek rám, de remélem sikerül bebizonyítanom, hogy teljesen átlagos ember vagyok, csak az ügyesebb féléből, aki elég jó emberismerő. Közben meg csak jó gondolatolvasó, de ezt nekik nem kell tudniuk.
- Remélem azért annyira nem lesz rossz a múltról beszélnie. Tetszik Will cinkos mosolya, kicsit olyan, mintha egy ideje ismernénk egymás és most valami közös csínyre készülnénk, pedig nem is.
- Igazából ez igaz a mai világra, csak az életnek van értéke és sokan gondolom ezért szövetkeznek angyalokkal meg démonokkal, hogy túlélhessenek. Meg vannak, akik csak ennek a frigynek válnak az áldozatává, mint én. Nem kértem, hogy különleges legyek és mégis megkaptam. Nem örülök neki, mert csak nagyobb gond szakadt a nyakamba tőle. A titkolózás nagyon nehéz dolog és fogalmam sincs, hogy fogom eltitkolni ezt hosszabb ideig.
- Na igen, ha leharapná, akkor biztos nem örülnének neki, de ha meg tudnád nevelni, szerintem senki sem szólhatna érte és hasznos társ. Elég viccesen adja elő, hogy egy pokolkutya lerágja a kezét és elpoénkodja, de ez valójában nem túl vicces dolog, mindkét kezére szüksége van a túléléshez.
- Ha szeretnéd, akkor szívesen megtanítalak főzni, most már van időd előre elkészíteni és nem kell sietned. Amúgy támogatom, a közös vadászat biztos jó lesz Zagarral. Én nem szívesen lőném le a cuki nyuszikat, de ha már meg van nyúzva és halott persze, akkor szívesen elkészítem. Kedvesen mosolygok rá, még nem voltam ennyi ideig egy pasi közelében sem és látszólag nem okoz gondot a beszélgetés sem. A gyakorláshoz meg már úgy érzem ő is több kedvet kapott, már nem azért, hogy elverjük egymást, hanem a tanulás miatt.
Az érmét Will ujjai közé zárva érzem, milyen hideg a keze, de agyon elnézem nem fázik, csak alapból ilyen hideg, mint a hullák, akikben már nem folyik át a vér. Érdekes, de nem ezért kapom el a kezem, nem szokásom csak úgy senkit letapizni és már válaszra nyitnám a számat, amikor beszakad alattam a talaj.
- Kapaszkodj meg valamiben! Értékeli, hogy segíteni akar neki William, de csak nagyobb bajba keveri magát, mert alatta reped tovább a talaj és hát úgy fest a veszély előhozza belőle az igazi énjét, ami nem sajnálja a csúnya szavakat kiejteni. Engem egy kicsit sem zavar, hogy nem úriember és így beszél, valahogy jobban is illik a korombéli fiatalok szájára ez a beszéd.
- Nem fog elbírni. Igazam is lett, most már ő is lefelé lóg, a fenébe már. Körülnézve is meg kell állapítanom, hogy nagyon mély a szakadék és ezt nem fogja senki túlélni, kilapulunk vagy úgy végezzük, mint egy pocsolya. Mikor hátranézek akkor William ismét zuhan és a szívem kiugrik a helyéről, annyira megijedek, hogy már nem tudom magam kontrollálni és hiába kapja el a kábelt, sokra nem megy vele, mert azzal együtt kezd el zuhanni. A szárnyaim a ruhám átszakítva törnek elő és ellökve magam a szegélytől repülök felé, hogy elkapjam.
- Will! Kétségbeesetten kiáltok utána. Nem hagyhatom meghalni és hát ha leesik sokra nem megyek a segítséggel sem. Mikor hozzá érek megölelem és csapkodva a szárnyaimmal sikerül tompítani a zuhanást. Elbírni nem bírom el, hogy felszálljak vele, de legalább nem nem halunk meg és úgy érünk földet, hogy nem törjük el a lábunkat. Amint leérkezünk fáradtan borulok térdre. Nagyon fáj a hátam, nem repültem még és elsőre ez a csapkodás kimerített és fáj is, mert egyből megterheltem magam, de élünk. Fáradtan lihegek és a felsőmet magamra szorítom. Itt lent hideg van és fogalmam sincs mihez kezdjek. A titkom és az álcám odavan.
- Kérlek ezt soha senkinek ne mondd el. Nézek fel könyörgő szemekkel Willre, nem tudom mit szól ehhez az egészhez, ahogy ezt sem tudom, hogy fogom a szárnyaim eltüntetni egyelőre.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Metro állomás VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
894
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 8:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 26, 2019 9:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 532 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Gyűlölöm ezt a kiszámíthatatlanságot… Persze egyetlen vadászat sem szokott a tervek szerint lezajlani, úgy, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, ez pedig mindig megadja a bevetéseink izgalmát, de amikor már a saját védelmünkben felállított szabályok útjáról is letérünk, és konkrétan a sötétben tapogatózunk, na, attól égnek tud állni a hajam. Az már nem izgalmas, hanem frusztráló és aggasztó, mert itt nincs B, de még C terv se, kizárólag az improvizáció egy nyilvánvalóan nem általunk irányított szituációban. Ha nem tudnám jobban, még feltenném a kérdést is; lehetne ennél rosszabb?
Helyette zsémbes vénasszonyként morgok és piszkálom Freyát, akinél szintúgy hamar elpattan a cérna. Arra már nem marad időm, hogy közöljem vele, nem Will megszállására céloztam, ellenben egy akármilyen démonra, aki többet tud rólunk a kelleténél - lássuk be, elég naiv gondolat -, ugyanis a föld megremeg alattunk.
Mire lecsillapodik az egész, a hátamat, a hajamat és a nyakamat vastag porréteg borítja be, így mikor felkelek mellőlük a földről, újfent köhögni kényszerülök a körülöttem szétrebbenő szemcsék miatt. Eltart egy kis ideig, amíg sikerül úgy levegőt vennem, hogy ne követné azonnali fulladás-érzet a próbálkozásaimat, de mihelyst elég hely jut a tüdőmben az oxigénnek, folytatom a bosszankodást, mert most már az íjam is tropára ment, nem pusztán az idegeim... Igaz, a dühöm ellenére azért belesajdul a szívem, ahogy földhöz vágom a leghűségesebb társamat, azonban tudom, hogy hiába cibálnám magammal, megjavítani már nem lehetne.
- Ez nem fogja sokáig kibírni - szólalok meg, miután felemeltem a sínek közül a haloványan pislákoló fáklyát. Kitartok a kínos őszinteség mellett, mert attól nem lesz szebb napja senkinek, ha azt mondom; még ráérünk átpasszírozódni a kőhalmon, ami a kijutásunk jelenlegi legnagyobb akadálya, főleg, hogy ez akkora hazugság lenne, amin egy retardált imp is átlátna.
A számat húzva mérem végig az egyedüli fényforrásunkat, majd halkan sóhajtva elpillantok feléjük, amint Frey a kislányhoz szól. A csöppség változatlanul remeg a kezei között, ami csupán akkor hagy alább - sőt, szűnik meg teljesen -, amikor előkerül a vizes fiola. Egyáltalán nem tetszik, hogy nincsen íjam, amivel most bebiztosíthatnám magunkat, de mivel valamit muszáj fognom, tartanom, kölcsönbe veszem a társam egyik pengéjét, azt, amelyiket egyszerűen az övembe akasztottam.
A víz hozzáér a gyerek koszos bőréhez, és nem történik semmi. Fel sem tűnt eddig, mekkora követ tartogattam a mellkasomban, viszont a hiányát, miként legördül róla, határozottan megérzem. Egészen addig, amíg el nem kezd sercegni a kislány arcán a folyadék, hogy különös vízpáraként állhasson tova, maga mögött vöröses, égő húst hagyva.
- Pedig már éreztem, hogy kezdett kialakulni valami kettőnk között - a gyermeki, vékonyka hang helyett démoni szólal meg a cserepes ajkakon, miközben az apró kéz lekicsinylően lapogatja meg Freya arcát. - Azért remélem nem akarsz megölni vagy kiűzni, jelenleg én tartom életben egyedül ezt a kis férges testet - groteszk vigyorral beszél tovább, és hacsak nem tesz valamit Frey ellene, kimászik az öléből, hogy elegánsan odébb lépdelhessen tőlünk egy-két méterrel. Igyekszem közönyös arcot vágni, de ismét tanácstalannak érzem magamat, hiába szorongatom az ujjaim között a tőrt.
- Most mi a francot csináljunk…? - susmorgom oda a társamnak, nem mintha a démon nem hallana meg így is. - Frey… Nem maradhat életben - nyögöm ki végül, mintegy az ítéletére várva, amit egyedül és egymagamban képtelen lennék meghozni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 21, 2019 4:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

- Akkor ne legyek benne biztos? - csattantam fel, bár általában nyugodt vagyok harcban, ezek a kérdések nem segítettek az idegeimen. - Jobb lenne, ha inkább azt mondanám, hogy a lány...? - elharaptam a mondatomat.
Hogy a lány mindjárt meghal, és akkor ki tudja, mit fog tenni a benne lakó parazita, pláne, hogy még vagy 3 másik lehet idelent is, ha nem több...?
Csak bólintok utasítását hallva. Tudom, hogy mennyire elővigyázatos, de sajnos ez nem az a pillanat, mikor időnk lenne bármi egyébre is. Már rég el kellett volna indulnunk kifelé, nem tudjuk, mivel nézünk szembe, azt sem, hogy egyáltalán mi történt itt. Will nevének említése teljesen elbizonytalanított, így most olyan érzés volt, mintha hideg kést szorítottak volna a torkomhoz. Ki akartam jutni, minél hamarabb, hazamenni, és megtudni, biztosra menni, hogy otthon van, viszont a lány tudta a nevét, és azt mondta, úgy nézett ki, mint én, szóval az is lehet, hogy idelent van, így mentem volna még tovább, minden ellen, kideríteni, hogy mi történt, mert ha démon szállta meg, akkor...
- Mert az, hogy megszállta egy démon, annyira megnyugtató...! - Kissé magasabb a hangon, mint szokott, még így is, fojtott hangon, talán az idegességtől, vagy a helyzettől, esetleg azért, mert Alex szóba önti, és felteszi a saját aggodalmaimat kérdésként, hajszál pontosan az idegeimen táncolva, mintha nem is tudom, ismernénk már egymást egy jó ideje.
Teljesen váratlanul ér a föld remegése, felkészületlenül, elszakadunk egymástól, márpedig az az utolsó, amit akarsz egy ilyen helyzetben, és nem is látom, Alex eltűnt a perifériámból, ahogy próbáltam szélre jutni, így felkiáltottam, remélve, hogy vele is minden rendben van.
A fölöttünk meglazuló darab teljesen váratlanul ér, tele kézzel nehezemre esik egyensúlyozni, kiképzésem akrobatikus részének pont könnyű súlyom és rugalmas mozgásom biztosította a sikerét, most pedig elvesztettem mindkettőt, vakon ugorva, remélve, hogy tapasztalatom megment. Bár kikerültük, mégis, akaratlanul is kitör belőlem a kiáltás, ahogy elvesztettem az egyensúlyomat, és egy pillanatig magatehetetlenül mozdulni sem tudok, ami legnagyobb rémálmaim közé tartozik, hisz mozgásra képeztek ki, csak azzal tudok támadni és védeni, ám Alex meg is jelent, segítségünkre sietve. Amilyen kicsire csak tudtam, összehúztam magunkat, várva, hogy elmúljon a veszély.
- Soha jobban - krákogtam, ahogy egyre kellemetlenebbül éreztem magam.
Nem értettem semmit. Hogy miért lenne itt és most földrengés. Ha nem az, mi más? Ki okozta, és miért nem látjuk? Mibe keveredtünk bele?
- Csak néhány impet kinyírni jöttem... - motyogtam, ahogy nagy nehezen feltápászkodom, nem tudva, mit kezdjek a lánnyal, de nem is tehetem le, a tehetetlenség pedig a legőrjítőbb dolog a világon. Valamit tennem kellett.

- Mocskos az arcod - motyogom a lánynak, amíg Alex körülnéz, és nyelek egyet. Mi lesz, ha...?
Nem tudtam. Már semmit nem tudtam. Ismeretlen vizeken eveztünk. Úgy éreztem, legalább valamit tennem kellet. Úgyhogy kivettem a dzsekimből a fiola szentelt vizet, úgy, hogy a kislány ne lássa, és kiöntve kicsit a kezemre hozzá láttam, hogy megmossam az arcát.
Bármi démoni van benne, akkor...


481 . @Alexander Payne .
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 05, 2019 2:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 657 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Egy nagy adag levegőt préselek ki a tüdőmből a számon keresztül, mert tudom, hogy mennünk kell, ahogyan azt is, ha itt hagynánk a kislányt, nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel. Másrészt biztos vagyok benne, hogy Freya sem engedne az elhatározásából, így kénytelen vagyok nagyot nyelni és a kijutásunkra koncentrálni. Java részben, hiszen újabb és újabb aggályok fogalmazódnak meg bennem, kezdve a parazitával, ami ránézésre úgy kilencvenkilenc százalékban a kislányban van, és a maradék egy százalékot is csupán a rend kedvéért szavazom meg az ellenkező oldalnak.
- Miért vagy ebben olyan biztos? - tisztában vagyok vele, hogy nem segítek a kérdéseimmel, de azt akarom, hogy odafigyeljen magára, és a legkisebb elbizonytalanodásnál szóljon nekem, mert akkor nyomon tudjuk követni a féreg útját és kevesebb esély lesz a széthordásukra a városban. - Mindegy, légy résen, és ha valami gyanúsat érzel, tudasd velem - zárom végül a gondolatmenetet, megtartva magamnak az elméletemet arról, hogyha éppen éheznék, és az egyik tányéron morzsák várnának, a másikon meg egy komplett hamburger, azt hiszem nem tanakodnék sokáig, melyikre vessem magamat. Persze az is igaz, hogy keveset tudok ezekről a lényekről, és remélem, ez a tudatlanság Frey malmára hajtja a vizet, mert a legkevesebb örömmel nézném végig, ahogy belé költözik valami förmedvény. És az most még csak nem is érdekel, mit kapnék az apjától meg a nagyapjától, amennyiben hagynám megtörténni.
Ismételt szusszanással fordulok egyet, megint a hátunk mögötti területet fedezve, ám hamar visszalépek egyenesbe, amikor újfent megszólal. Nehéz mit mondanom a félelmeire, ugyanis én sem tudhatom biztosra, hogy tényleg Willről van-e szó, és ha igen, akkor mégis mi a francot keresett itt, illetve, hogy mi történt vele. Az egyedüli, ami megnyugtathat mindkettőnket, az az, hogy nem halhatunk meg. Megint más kérdés, hogy a halálnál is vannak rosszabb dolgok ebben a világban...
- Vagy egy démon, aki őt is átverte. Gondolj csak bele, lenne értelme, azt leszámítva, hogy nem vagyunk hülyék, hogy a csapdájába sétáljunk, aztán meg ott van az- - megszakaszt a magyarázásomban a föld megremegése, ami eleinte csupán meglep, de ahogy elkezdenek méretes darabok aláhullani a plafonról, a döbbenet mellé félelem is társul, legalábbis a szívem hirtelen dupla tempóra kapcsol. Freya hangja mégis kizökkent az ijedelemből, mert meggyőződésem, hogy a segítségemért kiált, ám odapillantva egyelőre megnyugodva látom; nincsen bajuk. Magam is igyekszem a falhoz húzódni, remélve, hogy hamar abbamarad a rengés, aminek kapcsán már nem bajlódnék az egy százalékokkal sem, avagy a fejemet tenném rá, hogy nem véletlen egybeesésről van szó. Bosszúsan dobom a földre a nyilamat, és akasztom a vállamra az íjamat, hogy ha kell, meg tudjak kapaszkodni, de kettőnk közül Frey borul előbb.
- Jól vagy?! - kiabálok át az aláhulló törmelékek keltette zajon, ám nem ácsorgok ott tétlenül. A fal mentén odasietek hozzájuk, hogy letérdelve a karjaim közé csomagolhassam őket, amíg lecsillapodik a rengés. Hosszú másodpercekig ez nem következik be, a por és a kosz sűrűn hullik a nyakunkba, ahogy egy-egy kisebb vakolat darab is rajtunk landol - többnyire a hátamon -, de még így is szerencsénk van, mert a nagyobb puffanások és zuhanások néhány méterrel odébb zajlanak.
Aztán egyszer csak abbamarad és elcsendesül minden…
Várok néhány pillanatot, mielőtt köhögve felegyenesednék róluk, majd hunyorogva megkísérelnék körülnézni a sínek közé esett fáklya egyre haloványodó fényében. Mögöttünk egészen jó állapotban van az alagút, egy-egy nagyobb, de könnyen megkerülhető betondarabnál komolyabb kárt nem észlelni, viszont a kifelé út már trükkösebbnek tűnik. Nem záródott el teljesen a haladási irányunk, azonban első ránézésre minimum át kell majd másznunk az akadályokon.
- Jól vagy? - ismétlem el a kérdést, visszakapva a tekintetemet Freyára, közvetlenül utána pedig a kislányra, aki összegömbölyödve reszket a karjai között. Nem áll össze a kép...
Két csúfos köhögés között feltápászkodok mellőlük, és abban a momentumban tudom, hogy a vállamra csapott íjamnak lőttek; reccsenve ütődik a karomnak az alsó része. Bosszúsan emelem le magamról, majd a fogaimat szorongatva a földhöz is vágom az egészet.
- A francért nem fordultunk előbb vissza… - mormogom az orrom alatt, és jobb híján a fáklyához lépdelek, hátha még az menthető.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 04, 2019 3:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

- Én sem tudom - ráztam meg a fejem, érezve, ahogy a torkomban dobog a szívem.
Cikáztak a fejemben a gondolatok. Tudtam, hogy mennünk kell, tudtam, hogy most. A kislány tesztelése még drága percekbe került volna, ami egyáltalán nem biztos, hogy volt nekünk. Ráadásul fény volt nála, ami nekünk nem jutott. Anélkül lehet, teljesen rossz irányba indulunk el.
- Mennünk kell, vagy vele, vagy nélküle, de muszáj mennünk - szűrtem a szavakat a fogaim között. - Most hogy hagyjam itt...?
Kellett egy pár másodpercnyi szusszanás. Amíg körülnéztem, merre van mi, igyekeztem lenyugtatni a kalapáló szívem.
De nem tudtam.
Nyugodj le, Freya, minden rendben lesz. Kijuttok innen, aztán már rohanhatsz is megnézni, megbizonyosodni arról, hogy otthon van. Hisz otthon kellett lennie. Akkor is, ha nem láttam.
Akarok-e egyáltalán rohanni, megnézni, hogy mi vár otthon...?
Az ajkamba haraptam. Inkább lesütöttem a szemem, mintsem Alexre nézzek. A mutatott irányba fordultam, és sietős léptekkel előre indultam. Sajnálom, gondoltam, és arra, hogy ezek után már nem fogok a büntetésem ellen harcolni. Megérdemeltem.
De mi mást tegyek...? Éreztem a gombócot a torkomban, a szorítást a gyomromban, és a pánikot, amit nem szabadott engednem, hogy eluralkodjon rajtam.
Megráztam a fejem.
- Ha ilyen kicsiként még él, akkor csakis egy lehet benne, és az is addig benne marad, amíg van neki táplálék - elcsuklott a hangom.
Vadász vagyok. Az ellen harcolok, ami veszélyeztet minket. Védem az embereket a rájuk leselkedő veszélyek elől.
Csak áldozzak fel úgy egy kislányt...? Nem ezért vagyok itt.
Zárt helyre visszük. A bázison még megmenthetik. A képzett orvosok még meg tudják menteni. És szólnunk kell, hogy kettejüket meg is ölték, és nem tudjuk, hol vannak a paraziták. Szólunk kell a bázison. Egyedül ezek a gondolatok segítettek a "nyugalmam" megőrzésében.
Bólintottam. Én is éreztem, tudtam, hogy valami nem stimmel, és emiatt kell minél hamarabb eltűnnünk innen.
Nem bírtam magamban tartani.
- N-nem hinném, hogy akárki más tudhatná, ki is Will - éreztem, hogy minden igyekezetem ellenére is remegett a hangom. - Szóval vagy itt kellett járnia, egy másik alagúton keresztül, és... és... - nyeltem egyet. Történt vele valami, ezt nem tudtam kimondani. - Vagy valaki a mieink közül...
Ha a kislány a csapda, már akkor beleestünk, mikor idáig eljöttünk, és nem fordulhattunk vissza. Nem a kislány volt a veszélyforrás - hanem az a valami, amivel nem akartam összetalálkozni.
A földmozgás annyira meglepett, hogy elakadt a lélegzetem. Amennyire tudtam, igyekeztem stabil helyzetet felvenni, ám mindkét kezem tele volt.
- Alex! - kiáltottam fel, és
fordultam hátra, tekintetemmel őt keresve, imádkozva, hogy rendben legyen.
A fal mellé simultam, és remegve bámultam a mennyezetet, hogy melyik részeiről érkezik a következő darab. Lélegzet visszafojtva arrébb ugrottam, szerencsésen kikerülve egyet, ám elvesztettem az egyensúlyomat, és önkéntelenül felkiáltva hátraestem. Amennyire tudtam, térdemet felhúzva szorítottam magamhoz a kislányt, és imádkoztam, hogy vége legyen.
Földrengés? Most?


463 . @Alexander Payne .
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 04, 2019 1:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 495 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Látom Freya tartásán és mozdulatain, hogy Will említése őt is éppen annyira megdöbbenti, mint engem, ha nem jobban, végtére is a testvéréről van szó. Mégsem veszíti el a fejét, amiért ismét tisztelettel adózom, mert fogalmam sincs, hogy én mit tennék, amennyiben a nővéreim vagy a bátyám neve csendült volna fel. Még akkor sem, ha nagyon is jól tudom, a szívünk mindössze hátráltat a munkánk alatt, és a legkevésbé kellene rá hallgatnunk. Viszont ha teljesen elnyomnánk az emberségünket, akkor nem lennénk többek a szörnyetegeknél, akiket üldözünk, és például ezt a kislányt se jutna eszünkbe megmenteni, mihelyst megbizonyosodtunk a kilétéről. Vagy nem bizonyosodtunk meg.
- Mégis mit művelsz? - számon kérő éllel a hangomban szólalok meg, amikor a társam mindkét fegyverétől megszabadulva leguggol a gyermek elé. A fogaimat szívva pillantok körbe, hátha a penészes falak majd megmondják, mit kellene tennem, de végül száj húzva magam is döntésre jutok; lehajolva fél kézbe emelem a tőrjeit, amiket komoly küzdelmek árán az övemre erősítek. Csupán az egyiknek találok szabad tokot, a másikról pusztán remélem, hogy egy balul sikerült esés következtében nem fog majd felnyársalni.
Mire végzek a pengéi biztonságba helyezésével, addigra már a fél kezében tartja a kislányt, míg a másikban a fáklyát. Biztos vagyok benne, hogy az égvilágon minden az arcomra van írva, mert egy pillanatig sincs érdekemben leplezni a felháborodással elegyedett döbbenetet, ami az óvatlansága okán lobban fel bennem. Egy „most komolyan?” szemöldökemeléssel és fejbiccentéssel zárom a néma kiakadásomat, ugyanis azt még én is belátom, hogy mihamarabb vissza kell fordulnunk.
- A sírba fogsz minket juttatni egyszer - ennyit fűzök csupán a dologhoz, majd a bal irányba bökök a nyilammal, hogy arra induljanak meg. Előre eresztem őket, egyrészt, mert náluk van a fényforrás, másrészt onnét kevesebb esélyt látok arra, hogy megtámadnak minket, elvégre mi is arról érkeztünk.
- Frey, ha van benne… - próbálom burkoltan megfogalmazni a dolgot, merthogy nem tűnik helyesnek, hogy az orra előtt beszéljem ki a potyautasunkat. Végül úgy döntök, fél szóból is meg fog érteni a lány. - Bármikor beléd költözhet. Aztán mindkettőtökkel együtt kivisszük a városba, és ha eddig nem terjedt el, most már minden esélye meglesz rá - magyarázom halkan az aggályaimat, olykor-olykor megfordulva és háttal téve meg néhány lépést, hogy fedezhessem magunkat az ellenkező irányból is.
Egyelőre minden nyugodtnak tűnik, és pontosan ezért szökik a fejembe a gondolat; ha egy csordányi imp elhaladt a kislány mellett, akkor hogyan úszta meg a találkozást velük? Nem hiszem, hogy egy náluk jóval alacsonyabb, kisebb embertől megrettentek volna. Aggódóan és frusztráltan tekintek el feléjük. A kislány addigra már Freya vállára hajtotta a fejét, és az sem kizárt, hogy elaludt a kimerültségtől, ami azt bizonyítaná, hogy végtére is ártalmatlan. Ez esetben tényleg van még egy vadász az alagútban, aki segített neki?
- Figyelj, valami itt nem kerek - szólalok meg újra, egyelőre pusztán a megérzéseimet ecsetelve, ami egyhamar valósággá is válik, miként hirtelenjében, erőteljesen megremeg alattunk a talaj. Kénytelen vagyok megállni, már csak azért is, mert előttük és közöttünk is méretes betondarabok hullnak alá a plafonról.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 02, 2019 10:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

Lehet, eltévedt. Lehet, haldoklik. Talán őt is megtámadták a paraziták. Ilyen kislánnyal egy is hamar tud végezni. Talán csak órái vannak hátra. Lehet, démon szállta meg, de kétlem, hogy lealacsonyodnának ilyen szintre. De ez csak feltételezés. Nagyon is lehet démon. Talán rosszabb. Mi rosszabb van annál? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, ahogy megtettem az első lépést az irányába.
Akármennyit fintorgok is emiatt néha, "megint én leszek a csali, komolyan?", igazából nagyon is szerettem ezt a szerepet. Igen, sokszor fedeztem már én is, de mind tudjuk, hogy messziről nem igazán vagyok hatásos, és azt is, hogy sokkal szívesebben lennék az események közepén. Talán emiatt is vagyok most ennyire eltiltva. Keményen kellett dolgoznom, edzenem és küzdenem azért, hogy megbízzanak bennem ebben a szerepben, de elnyertem apa bizalmát, elnyertem mások bizalmát, és kiegyensúlyozott teljesítményt tudtam mutatni, és talán emiatt is éreztem azt, hogy nekem ezt kell csinálnom, ez a feladatom. Talán emiatt vagyok eltiltva, hogy lehűtsem a fejem, és ne ugorjak mindenbe bele. Úgy hiába bíznak meg bennem, ha egyedül ugrok a semmibe. Talán ezt akarja apa. Vagy csak személyes sértésnek veszi a viselkedésemet.
Fellélegeztem a reakciója láttán, mikor letettem a 25 centis pengét a földre. Persze, lehet, csak számító. Látja Alexet, emiatt nem támad azonnal. Lehet, tudja, hogy ott van a másik veszély a hátam mögött. De lehet csak egy remegő kislány is, aki mindjárt összeesik a félelemtől. Bármelyik pillanatban megadhatja magát a szervezete. De az is lehet, csak a megfelelő pillanatra vár a támadáshoz.
Megfeszített figyelemmel tanulmányozom a mozdulatait, ahogy lassú, óvatos lépésekkel, ám egyenletes tempóban megközelítem.
Ha lenne színész iskola, biztos az lenne az első szabály, amit megtanítanának, hogy bármikor is váratlan esemény történik, bármikor is improvizálni kell, mert tanácstalan vagy, mert valami megdöbbent, lebénít, ebből semmi nem látszódhat rajtad. Ugyanazzal a tekintettel, óvatoskodással mentem a kislány felé, igyekezve kedvesen nézni rá, de tudtam, edzettünk együtt annyit, hogy tudjam, Alex észrevette a pillanatnyi lefagyást, hogy egy másodpercre megremegett a tartásom, hogy nem tartottam úgy a tempót, ahogy előtte tettem. Will nevének említése teljesen váratlanul ért, és egy pillanatig csak nehezen tudtam venni a levegőt. De hisz otthon volt, tudom, hogy ott volt. Csomót foglalkoztam vele, hogy ki tudjam kerülni őt. Otthon kellett lennie.
De folytattam. A kislány nem láthatta. Ha démon, a legóvatlanabb pillanatomban támadna, amikor épp nem vagyok felkészülve. Már csak pár lépés választott el tőle, mikor felkínáltam neki a vizet.
Reakciójától elszorult a szívem. Rettegést láttam a tekintetében, azt a fajtát, amit az ember nem tud csak úgy tettetni, olyat, ami a kislány őszinte lelkének köszönhető, aki olyat élt át, amit nem lett volna szabad neki. Magamhoz akartam szorítani, és hazavinni, elmondani neki, hogy minden rendben lesz, de ahogy a rettegéssel megtelt szemébe néztem, elszorult a torkom, és ebben már nem voltam olyan biztos.
Ahogy meghallottam Alex hangját, döntöttem.
Kívülről tudtam a szabályokat, így tisztában voltam vele, hogy hol a határ.
És azzal is, hogy azt ebben a pillanatban lépem át.
Nem tudhattam biztosra, ahogy a tiltott zónában sem tudhattam, hogy biztonságos-e, hogy elbánok-e vele egyedül. De meg kellett próbálnom. És most Alex sem utólag érkezett megmentésemre.
- Alex, kérlek - szólaltam meg, továbbra is a kislányon tartva a szemem. - Ha megtennéd, hogy az övedbe rakod őket, vagy valami, és tudod, hogy nagyon érzékeny vagyok erre, úgyhogy vigyázz rájuk!
Ezzel a hátam mögött a földre tettem, majd Alex irányába löktem a másik pengémet is, és leguggoltam a kislány elé.

- Szabad lesz? - néztem a szemébe, majd meg sem várva a válaszát magamhoz húztam őt, kis kezével egy pillanatra arrébb tolva a fáklyát, hogy fel tudjam emelni, majd miután felemeltem, a súlyát a bal kezembe helyeztem, és jobb kezembe fogtam a fáklyát.
Nem voltam kifejezetten erős, hiába edzettem sokat, pláne nem Alexhez képest, de ennyit még bírtam. A kislány papírvékony volt, és Alexnek kellett fedeznie.
- Siessünk! - szólaltam meg, amikor visszaértem Alex mellé, és körbefordultam, hogy mégis melyik irányból jöttünk.

647 . @Alexander Payne .
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 02, 2019 9:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 532 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Nehezen tudom megállni, hogy az íjam alól ne pillantsak le Freyára megnézni, mit szöszmötöl már olyan sokáig a kabátommal, mert szinte a fejemet tenném rá, abban az áldott momentumban bukkanna fel a rejtélyes vendégünk. Az más kérdés, hogy utána alig telik el néhány másodperc, és a társam helyett csak sikerül elengedni a koncentrációmat a falra, amin közel sem a penészfoltok érdekelnek, hanem az esetleges paraziták, akik változatlanul görcsben tartják a gyomromat.
A fiola kicsúszik a zsebemből, ezzel együtt pedig előbotorkál a kislány is, akinek a látványa talán még az imént emlegetett férgeknél is jobban elbizonytalanít. Tudom, hogy mit kell tennem egy démonnal, egy angyallal, bármilyen döggel, ami nem ember, viszont egy kisgyerek egészen más súlycsoport, főleg, hogy ilyen ártatlan külsővel az égvilágon senkinek nem jutna eszébe megtámadni, próba alá vetni, sokkal inkább pátyolgatni, amíg nem helyezzük biztonságba. Azonban tudom, hogy nem engedhetjük le a védelmünket, ezért kitartok amellett, amire egész életemben tanítottak és edzettek; mások fedezésénél, aminek köze sincs ahhoz, hogy elképzelésem sincs, miként kellene bánnunk a felbukkanóval.
Freya szerencsére magára vállalja a feladatot, így óvatosan kilépek mögüle oldal irányba, hogy akadály nélkül avatkozhassak közbe egy nyíllal, amennyiben probléma adódik a terepfelmérés alatt. Látom a jelzését is, ami a biztonság kedvéért sosem árt, habár a megcsappant edzéseink és közös küldetéseink ellenére is jól össze vagyunk szokva, tudom, hogy mikor mit kell tennem egy-egy mozzanatánál, ahogyan ez fordítva is igaz. Nem merném kijelenteni, hogy az irritáló testvérénél nagyobb összhangban vagyok vele, de a kettőnk csapata is erőteljes.
Csendben figyelem, amint trükkösen megkísérli elnyerni a kislány bizalmát, aki idő közben megállt előttünk, és kíváncsi szemekkel pillog előbb Freyre, majd a földre helyezett fegyverére. Változatlanul meg van szeppenve, de gondolom jó jel, ha eddig még nem oldott kereket, kivéve, ha valami szörnyeteggel van dolgunk - igaz, erre szeretnék a legkevésbé gondolni.
- Jó… - a halk, vékonyka hang bátortalanul csendül fel az alagút némaságában, amiként egy apró bólintás kíséretében tovább kémleli az előtte ácsorgó társamat. Néha-néha mintha le akarnának csukódni a szemei, bár az sem kizárt, hogy egyszerűen hunyorog, ilyen állapotban végtére is csoda lenne, ha sokáig tudna fókuszálni. A karjai is olykor megrázkódnak, nyilvánvalóan nehezen tartja meg a kezeiben a fáklyát, ami egyelőre még elegendő fényt ad mindhármunknak, ám nem jósolnék neki túl sok időt. Muszáj lesz minél előbb útnak indulnunk.
- Olyan ruhái voltak, mint nektek - kezdett bele csöndesen, mielőtt lesütné a tekintetét. Láthatóan töpreng valamin, és néhány másodperc múlva mi is megtudjuk, hogy min. - A neve… Will… William. Hasonlít rád - jegyzi meg, visszaemelve a pillantását Freyára. A következő kérdésére egyszerű bólintással felel, az ábrázatáról kimerültség és szomorúság tükröződik, egészen addig, amíg említésre nem kerül a víz. Akkor ijedten lép hátra, majdnem el is botlik valamiben a háta mögött.
- Nem szabad! Apukám azt mondta, hogy azzal csak erősebbek lesznek a bogarak!
Összehúzott szemöldökeim alól figyelem a kislány minden mozdulatát, lépését, arckifejezését, de egyelőre nem tűnik veszélyforrásnak. Viszont a próbát sem hagyhatjuk ki, főleg így, hogy Willről beszél... Egyáltalán mit keresne itt? Vagy egy másik vadászról lenne szó?
- Frey… - figyelmeztető hangon szólalok meg, tudatosítva vele, hogy egyrészt sietnünk kellene, másrészt nem most jött el az ideje a bizalom-próbának, még akkor sem, ha én a tisztes távolságomból könnyen beszélek.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



I am a hunter
Clearly I'm not afraid of the Dark
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 30, 2019 7:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

Halkan kifújtam a levegőt, és bólintottam. Igaza volt. Bár már jó párszor megtanultam ezt, mégis mindig emlékeztetnem kellett magamat, hisz semmiben nem bízhattam. Persze, eszemben sem volt elrakni a fegyveremet, mégis, idegesít a helyzet. Tudom, hogy nem szabad bíznom a gondolataimban, a megérzéseimben, lehet, egyszer majd ez lesz a végem, de - a hangot meghallva el sem tudtam volna képzelni, hogy egy démon, a Pokol ura képes lenne így beszélni.
Az alsó ajkamba haraptam, és bólintottam.
- Bocsi - tátogtam, a kabátjához nyúlva.
Aha, a belső zsebében, ez eddig tök jó, csak marhára nem ugyanolyan kabátunk van, és fogalmam sincs, hogy ez mit takar, azon kívül, hogy belül. Mikor már azon gondolkodtam, hogy legközelebb koordinátákat kérek tőle, ha ilyet mond, nagy nehezen sikerült kitapogatnom az üvegcsét, és elővennem. Mentésemre legyen mondva, fél kézzel nem volt egyszerű manőver. A fiolát a tenyerembe rejtettem, és visszafordultam a fény irányába, mintha mi sem történt volna, tudván, hogy amíg mi nem láttuk őt, elég kicsi az esélye, hogy ő láthasson minket, így a szentelt víz a tenyeremben egyelőre titok maradt.
Egy pillanatig csak bámultam a megjelenő kislányra, aztán Alexre néztem. Abban a pillanatban tudtam, hogy tanácstalan, és nem fog mozdulni, így felvontam a szemöldökömet, hátam mögé tettem a kezeim, és előre léptem.
Mély levegő. A hátam mögött lévő kezemmel jeleztem Alexnek, remélve, hogy érti, arra kérem, fedezzen. Jobb kezemben a szenteltvizes fiola, balban a két pengém. Most egy pillanatra átfogtam az egyiket a jobba, és a kislány szemeibe néztem.
- Nézd - szóltam hozzá halkan, ahogy a bal kezemet magam mellé engedtem, és leraktam a földre a benne lévő fegyveremet. - Nem kell félned.
Felegyenesedtem, bal kezemet ismét a hátam mögé tettem, visszavéve a nálam maradt tőrt. A szívem a torkomban dobogott, ahogy még egy fél lépéssel közelebb léptem hozzá, ám még mindig felettébb távol voltam tőle. Egy pillanatra elszorult a szívem, ahogy ránéztem, aztán magamra szóltam - nem tudhatom, ki rejtőzik a hang mögött.
- Milyen bácsiról beszélsz? - hallottam, ahogy kedves hangom visszhangzik a falak között, és borzasztóan idegennek éreztem. Ó, hányszor voltam már a csali, aki előre megy megnézni, ki is az, aki tudja tettetni, hogy más, mint akinek hiszik, aki talán el
tudja nyerni az áldozat bizalmát, miközben hátulról, eldugott helyekről fedeznek, és egyetlen rossz mozdulatra várnak ahhoz, hogy támadni tudjanak. Az utolsó "vizsgahelyzetünk" is ilyen volt.
A szívem zakatolt, ahogy még egy fél lépéssel közelebb léptem hozzá, mikor halkan megszólaltam.
- Fáradtnak tűnsz. Régóta vagy itt? - Vártam egy kicsit, mielőtt folytattam volna. - Van nálam egy kis víz, ihatsz belőle, ha szeretnél, biztos nagyon szomjas vagy...

428 . @Alexander Payne .
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alexander Payne


Metro állomás 7e4anIQ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
330
☩ Rang :
Vadász
☩ Play by :
Matthew Daddario
☩ Korom :
21
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 29, 2019 8:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


Hunting: forbidden
Freya & Alexander
────────────── ──────────────
« Szószám; 448 • Zene; Man vs. Machine »
« Your heart hits like a drum
The hunt has just begun »
Freya tenyere az én, ujjatlan bőrkesztyűvel fedettembe simul, miután a csuklója megfogásával szavak nélkül tudattam vele az egymás elhagyása elleni védelmünk rögtönzött tervezetét. Máskor biztosan feszélyezne az érintés, hiszen legutóbb szerintem kölyökként fogtam meg utoljára bárkinek úgy a kezét, hogy a biztonság, közelség keresésén vagy az egyszerű kényelmen túl ne lett volna valamilyen praktikus oldala a cselekvésnek. Egyszerűen nem fogdosok kezeket, most azonban van megalapozott indítéka a tettnek, tétje, ugyanis ha elengedjük egymást út közben, bámulatos gyorsasággal keveredhetünk el az alagút két, ellenkező irányába.
Mielőtt viszont útnak eredhetnénk, ismét neszezés hallatszik a sötétből, majd egy bátortalan hang, ami első tippre egy gyerekhez tartozik. A felsejlő fény irányába kapom a fejemet, és annak ellenére, hogy a narancsos derengés egyáltalán nem erőteljes, az iménti vaksötét után még így is hunyorognom kell a látásom élesen tartásához. Közben megszólal Frey. Az arcomat félig felé fordítom, jelezve, hogy figyelek a szavaira, amelyek suttogó leheletként érnek el a fülemhez. A bizonytalan kérdésére viszont kénytelen vagyok ezúttal már a felsőtestemmel is odafordulni hozzá, eleresztve a kezét, hogy ismét készültségbe helyezhessem a fegyveremet.
- Sose hidd, hogy egy démon tud kiszámíthatóan viselkedni - közlöm vele halkan, ámde szigorúan pillantva le a szemeibe, ami inkább szól az elszenvedett tapasztalatok keserűségének, mint neki, de előbb higgyen kioktatónak, minthogy az óvatlansága miatt baja essen. - Van nálad szenteltvíz? Ha nincs, a kabátom belső zsebében találsz egy fiolát. Addig fedezlek - tudatom vele, majd megfeszítve az íjamat, visszafordulok a hang- és fényforrás irányába.
Egy ideig megint csend telepedik az alagútra. Az újdonsült társaságunk változatlan ittlétét egyedül a pislákoló fény jelzi, ami a falakon felkúszva most már teljes rálátást enged a méretes penésztelepekre és a ki tudja még mitől származó foltokra. A tekintetemet nem hagyom elsiklani egy másodpercnél tovább, de természetesen éppen ezt az árva pillanatot választja ki a vendégünk az előbújásra.
Vékony, reszketeg lábakon csoszog elénk egy ötéves forma kislány, gyönge kezeiben alig-alig tartva meg a fáklyát, ami alaposan leégett már, vagyis régóta lehet úton. A koszos, szakadt ruhái lógnak rajta, az arca beesett, mint aki napok óta se vizet nem ivott, se bármiféle élelmet nem vett magához. Szinte azonnal összeszorul a szívem és megenyhül a lelkem, de nem fogom alig egy perc elteltével már is felrúgni a Freyának adott tanácsomat.
- Segíteni jöttetek…? Mint az a másik bácsi? - kérdezi halkan, megtorpanva a neki szegezett íjam láttán. Amennyire innét látom, a szemei őszinte félelemtől csillannak, ám továbbra is tartom magamat a protokollhoz, nem engedem le csak úgy a védelmünket. Na meg időt is akarok nyerni, ugyanis gőzöm sincs, mit kezdhetnék egy kisgyerekkel; hogyan borítsak az arcába egy üvegcse vizet? Szembe megy a gondolat az ösztöneimmel és az elveimmel, ezért kérdőn fordítom a tekintetemet Freyre, hátha ő talpraesettebb a gyerekekkel.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 27, 2019 5:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next




Alex & Freya
Hunting in the dark

Bólintok. Igen, nagyapa meg fogja fejteni. El fogom neki mondani, meg sem fogja kérdőjelezni, hogy honnan vagy miért, hisz ő az, akit egy pillanatra sem érdekelt az eltiltásom, és érteni fogja, hogy nekem ez mennyire fontos. Meg fogom kérdezni, és szinte látni fogom, ahogy kattognak a fejében a kerekek, majd a számtalan jegyzetfüzetéhez nyúl, leellenőrizve, hogy a teóriája stimmel-e a korábbiakkal és egyéb tudásunkkal, de nem fog megállni, addig nem kezd bele, míg mindent le nem ellenőrzött, számba nem vett, ki nem zárt és figyelembe nem vett volna.
Immár mindkét kezemben felfegyverkezve álltam az alagútban, mindenre felkészülve. Lehet, az impek jönnek vissza, lehet, egy pokolkutya talált be ide, sőt, sokkal rosszabb is lehet, akár egy démon szálláshelyére is találhattunk, fogalmunk sincs, mivel nézünk szemben. Vakmerő vagyok, de kiegyensúlyozott. Ha tudnám, hogy semmi esélyünk sincs, azonnal visszafordulnék, és mást sem engednék megküzdeni, egyszerűen nem éri meg. És a kiképzésünk legelején elég pedáns voltam ahhoz, hogy én nyerjem a nemhivatalos szabályvisszamondó versenyt, így a mai napig az elmémbe égtek a cselekvéseim határai, mit, mikor, hol és hogyan. Tudtam, éreztem Alexnek a feszült jelenlétét, edzettünk eleget ahhoz, hogy tudjam, ő már vissza akart volna vonulni korábban, hogy másokra bízzuk, esetleg több emberrel jöjjünk vissza, vagy olyanokkal, akiknek ez a feladatuk. Hivatalosan még nem szegtünk szabályt. De kezdtünk a határon táncolni.
Persze, attól eltekintve, hogy nekem nem lett volna szabad itt lennem. De ez volt az a veszély, amit meg kellett játszanom - ha most nem jövök le ide, az esetleges parazitaveszély sem derült volna ki, sőt, ki tudja, talán...
Sötétség.
Egy pillanatra elakadt a lélegzetem a halk kattanást hallva. Beletelt pár másodpercbe, hogy csak annyira hozzászokjak a sötétséghez, hogy ne érezzem azt, teljesen megvakultam. De semmi fényforrás nem volt ahhoz, hogy bármit is láthassak. Mély levegőt vettem, és lehunytam a szemem egy pillanatra - nem mintha számított volna bármennyit is -, mikor meghallottam, hogy nincs nála az öngyújtója. Mintha csak ellenünk lett volna a szerencse.
Tapogatni kezdek, ehhez átveszem a jobb kezemből a tőrt a balba, így már kettő fegyvert tartva. A készenléti állapot miatt nem akartam eltenni; így egy pillanat alatt ismét támadóképes lehetek, míg úgy kemény másodperceket vesztenék. Hirtelen éreztem, ahogy Alex megtalálja a jobb csuklómat, úgyhogy feljebb csúsztattam a kezem, és megfogtam az övét. Elvesztettem az irányérzékemet a kereséstől, már nem tudtam, merről hallottam előbb a hangot, vagy merről jöttünk korábban. Ha kitapogatnám a földön a testet, talán meg tudnám mondani, de most fontosabb volt az, hogy egymást ne veszítsük el ebben a lehetetlen sötétségben, így eszem ágában sem volt elengedni a kezét.
Összerezzentem a hang hallatán, és felé fordultam; fényt láttam, és ahelyett, hogy megörültem volna, csak megijedtem.  Szorosan fogtam a bal kezembe a fegyvereket, felkészülve a mozzanatra, ám a fény lassú közeledése nem arról árulkodott, hogy
szükségem lenne rá.
- Hé - suttogom, némileg lábujjhegyre állva, hogy minél közelebb lehessek Alex füléhez, ami persze így is lehetetlen, tekintettel léve a magasságkülönbségre, és szinte csak leheltem a szavakat. - Persze, lehet csapda is, de egy démon nem viselkedne így, nem...?
Nem engedtem le a védelmemet, hisz nincs az az isten, hogy veszélybe sodorjam társamat és magamat miatta, nem fogok egy egyértelmű csapdába besétálni. De az ismeretlen közeledése így nem tűnt túlzottan támadónak.

533 . @Alexander Payne .
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 28 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots
• Fajaink száma •
Arkangyal
8/7
Leviatán
8/2
Angyal
7
Démon
14
Bukott Angyal
6
Ember
2
Félvér
4
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
7