Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• New Orleans határa •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


New Orleans határa - Page 4 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
New Orleans határa - Page 4 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
New Orleans határa - Page 4 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
New Orleans határa - Page 4 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
New Orleans határa - Page 4 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1117
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 11, 2020 10:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Városszéli kitérő
Mazon & Belial
Távozva a Főnci hoteljéből sietős léptekkel indulok tovább. Akad még néhány elintézendő ügyem, mielőtt újra, hosszú időre magam mögött hagyom a várost. Elég sok időt elpazaroltam itt, ahhoz képest, hogy Luciferrel még csak szót sem sikerült váltanom. Mégsem tagadhatom, hogy az itt eltöltött órák alatt igen jól szórakoztam. Kutyaganéval összekenni és eláztatni a második arkdémon lakosztályát, nem mindennapi mulatság. Nem is volt betervezve a mai programomba. Micsoda véletlen, rá gondolok és megjelenik. Ahogy haladok a kereszteződés felé, Mastemah-t pillantom meg az utca túloldalán elsétálni. Karján ezernyi papírszatyor lóg, nagy bevásárlásból jöhet. Arcával rásimulva az üvegre a kirakatot bámulja, nem vesz észre. Kuncogva hajtom le a fejem, miközben galád vigyor jelenik meg a szám sarkán. Tudom, hamarosan váratlan meglepetés éri. Amint hazatér és belép szobája ajtaján szavakkal le nem írható élményben lesz része. Milyen kár, hogy nem leszek ott és nem láthatom majd az arckifejezését.
A sarokhoz érve egy vénasszony pisszeg rám a konténerek mögül, a nevemen szólít, majd kezével int, hogy menjek közelebb, fontos mondanivalója van a számomra. Értetlenül nézek körbe, lövésem sincs mit akar az öreglány.
-Gyorsan mondd. - állok meg előtte egy egészséges távolságot tartva tőle, ő pedig gyanakvóan tekinget körbe, mintha csak azt kémlelné, tartózkodik-e még itt valaki rajtunk kívül. Mihelyst megbizonyosodik arról, hogy kettőnkön kívül más nincs a sikátorban, legfeljebb a szemét között botorkáló patkányok lehetnek beszélgetésünk fültanúi, abbahagyja a fejrángást és egy koszos, foghíjast mosolyt villantva tesz felém pár lépést. 
-Fontos, nagyon fontos. - egy gyűrött papírgalacsint nyújt felém retkes mancsával. Némi fintorral az arcomon, hezitálva rántom ki a papírdarabkát elfeketedett ujjai közül, majd hajtom szét, hogy a rajta lévő üzenetet olvashassam. Kicsit hunyorgok a cetlire, próbálom kibogarászni a rajta hagyott förtelmes macskakaparást, melynek megfejtését a rákenődött plusz koszfoltok sem könnyítik meg. Beletelik pár percbe, mire értelmezni tudom a leírtakat. Meglepően olvasom, hogy a második választott találkozni kíván velem a városhatárba még a mai napon. Összevonom szemöldököm és gyanakvóan szegezem tekintetem a fecnire. Valami itt határozottan bűzlik, és nem kifejezetten az ápolatlan asszonyra és a mellettünk szagló szemetesre gondolok. Elképzelésem sincs, honnan tudja, hogy a városban vagyok...arról meg végképp, hogy miért és miről akarna beszélni velem...basszus....közben rájövök, hogy elfelejtettem hogy hívják a démont, pedig a ranglétra ezen fokán állók nevét azért illene tudnom. Annyi dereng, mintha valami M betűs lett volna a neve, bár a nyakamat nem tenném rá. De nem időzöm neve kitalálásán, arcra úgyis megvan nagyjából, kiről lehet szó, ha pedig feltűnik előttem, tudni fogom, hogy ő az. Zsebembe gyűröm a papírdarabot és elindulok a városhatárba, amit a démonpajtás találkozóhelyként jelölt üzenetében. Úgy sejtem, hogy ez egy csapda, és hogy ezt a levélkét valaki egészen más írta. Ám ez a tény mégsem tántorít el attól, hogy megjelenjek a kívánt helyen. Épp ellenkezőleg, felettébb kíváncsivá tesz, ki olyan merész, hogy egy magasabb rangú démon nevét kihasználva üzengessen nekem. Valami azt súgja, hogy jól fogok szórakozni. Egy szűk órás gyalogutat követően elérem a város szélét, egy rozzant házon kívül és egy erdősávon kívül mást nem igen látni.
-Pff... A düledező építményt figyelve, néhány hosszabb perc hezitálást követően betérek ajtaján. Odabent tumultus nem fogad, ülőhelyért sem kell sorban állnom. Ezért leteszem magam az első jobb állapotban lévő székre és míg várakozom, kérek magamnak egy pohár italt. Whiskeyt természetesen. Előveszem a vénlánytól kapott papírost és vetek rá még egy pillantást. Nem lepődnék meg, ha a második választott valóban feltűnne itt, hasonló, az én nevemben írt üzenetet lobogtatva.

zene: nincs || szószám: 558 || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


New Orleans határa - Page 4 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1069
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 27, 2019 12:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 27, 2019 12:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


What the Hell
Azura && Volgan
Az elmúlt nap terhei nyomják a vállát, viszont mégis észreveszek egyfajta ellégedettséget rajta. Afféle most én mentettelek meg téged hahaha érzés. Amit nem is bánok, hiszen sokat edzettünk együtt, sokat fejlődött, ő is és én is. Mondjuk én kevesebbet, de nem is rajtam volt a hangsúly. Kérdésemre egy pillanatra csak mered rám sziporkázó szemeivel, majd közli terveit, hogy visszatérünk New Orleansba. Nem is baj. Ott több az ismerős, akikkel nem feltétlen akarok találkozni, viszont egyszerűbb toborozni. Finoman megfogja kezeimet, és búcsúzik, megint a munka. Szokás szerint de nem szólok semmit csak egy apró mosolyt húzok szám szélére. Tudom, hogy nehéz neki fontossági sorrendet felállítani. Homlokomra hosszasabb csókot ad, és kiviharzott a szobából. Szívesen szóltam volna hozzá még pár szót, viszont igaza van pihennem kell. Óvatosan... gondolom ki magamba miközben már fejem oldalra hajtom.    

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 08, 2019 10:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Never ending story
Volgan & Azura
──────────── ────────────
« Comment; részemről ez egy záró, ha nem baj  fgbhjfk köszöntem a játékot!  k76k •  Zene; Santuary »
« Döntsd el, hogy mi a fontosabb: a büszkeséged és semmit nem kapni, vagy kockáztatni és talán mindent megnyerni.. »
 Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a nap. Mégis, ahogy kitekintek az ablakon és látom megcsillanni a fényt, rá kell döbbenem, hogy minden igaz az elmúlt pár órából. Megmentettem őt! Végre nekem is sikerült valamit elérnem, kissé untam már a felállást, hogy a legnagyobb gondja az, hogy védje a hátsómat az esetleges támadásoktól. Valahol belefáradtam, éppen ezért minden egyes edzésen azon dolgoztam, hogy minél erősebbé váljak, mind fizikálisan, mind mentálisan. Mégis az a legviccesebb az egészben, hogy a képességeimnek hála úsztuk meg az egészet. Megérte az a temérdek idő, amit a laborban töltöttem mellette. Újra és újra végig pörgetem magam előtt az eseményeket és bevillan előttem egy kép a múltból, ami másképp is végződhetett volna. Megakartam menteni annó Agramont is, de akkor elbuktam. Még egyszer nem követhettem el ezt a hibát, hogy elvesszek egy másik lényt, akit kedvelek. Na jó, szeretem. De ezt még magamnak is nehéz beismerni, nem hogy másnak. Milyen furcsa, hogy eddig szóba se jöhetett nálam az ilyesmi, úgy gondoltam ezt kihagyta belőlem a teremtőm. Erre jött Volgan, éveken keresztül hajkurászott, mire végre célt ért. Ahogy kinézek az ablakon próbálok azon gondolkodni hogy mi lesz a következő lépés. Hiszen mindig csak előre kell menni, hogy elérjem a céljaimat. Azt akarom, hogy az a nyomorult is éppen annyira szenvedjen mint én. Látni akarom, ahogy megváltásért könyörök egy felsőbb hatalomhoz, majd azt is, mikor tudatosul benne, hogy semmit se tehet a történesek ellen. A bosszú tart életben ezen a nyomorult világon, de kezdek azt hinni, hogy van valami azaz valaki más is. Vagy csak teljesen megőrültem! Igen, valószínű. Kérdése hallatán vissza fordulok felé, egy darabig csak nézem, mielőtt válaszolnék.
- New Orleans-ba való visszatérésemet, mivel a másik helyemnek annyi, persze ezt nem fogom az orra alá kötni. Amellett pedig könnyebb itt démonokat toborozni a tervünkhöz, mint New York-ból, az túl sok macerával jár - magyarázom, hogy teljesen tisztában legyen a szándékaimmal. Ezeket a dolgokat nem titkolhatom el előle, hiszen a toborzás nagy részét ő fogja végezni. Óvatosan megfogom a kezét miközben felkelek az ágy széléről.
- Sietek vissza! Addig pihenj! Minél előbb fel kell épülnöd, hogy folytathassuk a tervünket - megeresztek egy halvány mosolyt, majd fölé hajolok, hogy a homlokára hintsek egy apró csókot. Nem akarok menni, de muszáj és ezt neki is meg kell értenie. A búcsúzás végeztével felkelek és anélkül, hogy visszanéznék rá kilépek az ajtón. Nem mertem vissza pillantani, mert tudtam, hogy akkor maradok. A város utcáján haladok gondolataimba merülve, hogy mégis mi a francot mondok majd Lucifernek.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 06, 2019 10:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


What the Hell
Azura && Volgan
   Szemeit forgatja miközben, én a bizonyítványomon magyarázkodom, mindhiába. Elsősorban ez lenne a dolgom, hogy megvédjem őt. Erre még most az is rájön, hogy érzek valamit iránta, ami születésünkből kifolyólag nem is lehetne, vagyis nem kellene, hogy egyáltalán fogalmunk legyen erről az érzésről. Kinézek az ablakon, két sóhaj követi egymást, egy kisebb, és egy nagyobb. Majd egy rövid válasz. Ami vegyesen érintett. Egyrészt örülök neki, hogy őszintén válaszolt, másrészt... az angyal. Mit is tudnék vele csinálni. Szerinte megbízható, és ebbe nem szólhatok bele. Mindig is önfejű volt ilyen téren. Ezért is választott engem, nem kötök bele a terveibe. Nem mondom meg kivel barátkozzon, satöbbi. És ez neki jó. Én ott állok mellette, mint támasz, mint testőr, és még sorolhatnám hányféle módon. Majd úgy néz ki neki is jobb volt úgy, hogy témát váltottunk. Több mint fél nap. Egy nyomorult nyílvesszőtől. Alig hogy tovább gondolhatnám, kezét az államon érzem, és maga felé fordítja. Hagyom neki, hiszen mindig is hagytam, hogy bábként mozgasson. Az ő akarata az én kezem. Ahogy régen mondták. Bár ez nálunk speciális. Hiszen több is van mint puszta főnök, és beosztott viszony. Szemeimen keresztül belelát az egész életembe. Pontosan kiolvassa minden egyes momentumom. Láthatja miként küldött padlóra ez az egész, hogy ez elmúlt nap milyen hatással volt rám. Hiszen izgalmas nap volt azt meg kell hagyni. Egy rövidke csókra közelebb hajol, majd vissza, és megint jön a munka.
- Miféle kérvényt? - teszem fel a kérdést, annyival is marasztalom őt. Talán fel akar mondani? Egyszerűbb lenne az tény. Bár a hatalom is vele veszne, viszont nem akarnák annyian eltenni lábalól. Ami mondjuk az én munkámat eléggé unalmassá tenné. Mondjuk ha vele lehetnék nem is biztos, hogy bánnám.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 27, 2019 1:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Never ending story
Volgan & Azura
──────────── ────────────
« Comment; bocsi a késésért •  Zene; Santuary »
« Döntsd el, hogy mi a fontosabb: a büszkeséged és semmit nem kapni, vagy kockáztatni és talán mindent megnyerni.. »
 fenyegetésem valamennyire célt ért, mivel elgondolkodott rajta, végül elnevette magát, ami persze nem vált előnyére. Mosolya zene füleimnek, ugyanakkor ez az öröm egyből félelembe vált át, amint látom előre dőlni. Fájdalmat okozott neki a nevetés, mi sem mutatja jobban, hogy az állkapcsa megfeszül, valószínű a fogait is összeszorítja. Magyarázkodik, mire csak megforgatom a szemeimet. Tudom, hogy tisztában van vele, hogy igazam van, ugyanakkor a rangja miatt meg kellett volna védenie mindentől, ami csak rám akar támadni. Persze ez sem megy olyan egyszerűen, hiszen minden második felfuvalkodott, nagyra vágyó démon a fejemre pályázik, csak mert magasabb a rangom, mint az övék. Ilyen ez, ha valaki a pokolba születik és telis-tele van hazug cselszövőkkel. Mennyire imádom az otthonom! Egy apró sóhaj szalad ki az ajkaimon, míg ő az ablakon tekint ki, ahol megjelenik egy apró fénynyaláb. A büdös pokolba! Az imáim nem találtak meghallgatásra, mivel burkoltan feltett egy olyan kérdést, amire nem szándékoztam válaszolni. Nem néz rám, de tudom, hogy nincs helye közöttünk további titkoknak vagy hazudozásnak. Hatalmas sóhaj hagyja el az ajkaimat, hajamba túrok zavartan mielőtt beszélni kezdenék.
- Van - motyogom alig hallhatóan, miközben eszembe jut az utolsó találkozásom az angyallal. Inkább nem mondok többet, nincs kedvem jobban bele menni ebbe a beszélgetésbe, hiszen tudom, hogy mennyire nem kedveli a tollas barátomat.
- Több mint egy fél napig, de időre volt szükséged, hiszen a vessző megvolt rúnázva, hogy lassabban gyógyulj - mondom ki őszintén, majd megfogom az állát és magam felé fordítom. Nézem az arcát, szemeit mennyire megviselték az elmúlt órák. Közelebb húzódok hozzá, hogy apró csókot adjak az ajkaira, majd elhúzódok tőle.
- Lassan mennem kell, jelenteni Lucifernek és beadni a kérvényemet - magyarázom gyorsan, miközben zavartan bámulok ki az ablakon.  
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 18, 2019 4:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


What the Hell
Azura && Volgan
   Bocsánatkérésemre észrevehetően meglepődik, majd rögtön magyarázkodni kezd. És ismét kiderül számomra, hogy néha jobban ismer mint én magamat. Hirtelen el is képzeltem ahogy egy oszlopon csüngök a lyukamnál fogva. A gondolatra még el is nevetem magam, ami ismét nem vált az egészségemre, fogaimat szorítva dőlök kissé előre a fájdalomtól.
- Jó próbálom nem magam hibáztatni, de ha gyorsabban észreveszem őket, akkor semmi baj nem lett volna. - magyarázom a bizonyítványom, de legbelül tudom, hogy neki is és nekem is igazam van. Legalább a reflexei még a helyén vannak, ha kissé el is lustult az elmúlt időben. Minél előbb helyre kell jönnöm, hogy ne hátráltassam őt, azzal, hogy rám kell vigyáznia. Mintha nem akarta volna, hogy meglássam a vért. Hmm szóval még meg is kellett magát sebesítenie miattam. S mikor közli, hogy nem rég használta gyanakodni kezdtem kissé. Csak nem megint a tollas? Vagy Lucifer? Kitekintek az ablakon melyen halovány fénycsík jelenik meg.
- Van szárnya vagy nincs? - burkoltan teszem fel a kérdést, közben tovább bámulok kifelé az ablakon. Nem akarom, hogy hazudjon, elég volt a titkokból. Tartozunk annyival egymásnak, hogy elmondunk ilyeneket. Nyilván tisztába van vele, hogy nem kedvelem túlságosan őket, de miatta elviselem. Ha pedig úgy adódik, nyilván meg is ölöm.
- Egyébként meddig voltam kiütve? - terelem a témát, ha kínossá válna.  

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Márc. 06, 2019 9:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Never ending story
Volgan & Azura
──────────── ────────────
« Comment; bocsi a késésért •  Zene; Santuary »
« Döntsd el, hogy mi a fontosabb: a büszkeséged és semmit nem kapni, vagy kockáztatni és talán mindent megnyerni.. »
A viccem valószínű, hogy nem nyerte el a hatását, pedig minden szándékom az volt, hogy oldjam eme siralmas hangulatot, persze az is közre játszott a dologban, hogy le kellett nyugodnom. Az a tollas nagyon felhúzott, megint! Hallom sóhaját, amire semmi szükség se lett volna az állapotában, de meg is issza a levét egyből, hiszen köhögésben tör ki. Vetek rá egy rosszaló pillantást, majd égnek emelem a tekintetem, hogy le láthassa az aggodalom csillogását. Nem mutatkozhatok gyengének, most még előtte sem. Nincs elég ereje ahhoz, hogy mindent elbírjon, főleg nem az én nyűgömet. Pihenésre van sszüksége és arra, hogy minél előbb meggyógyuljon. Hangját hallva felé kapom a fejem, kissé meglepődök aztán alig láthatóan megrázom a fejem.
- Ne sajnáld. Már rám fért egy kis gyakorlás, kezdtem elpuhulni ebben az emberi koszfészekben. Sőt legalább azt is megtudtuk, hogy a sebkötözést se felejtettem el - magyarázok, hátha elterelhetem a figyelmét, aztán bevillan még valami - Ne merészeld magadat hibáztatni vagy esküszöm a lyukadnál fogva akasztalak fel egy oszlopra - valahol a fenyegetés és a parancs között ingázik eme kijelentésem, mégis legfőképpen az motiválja, hogy jobban ismerem bárki másnál a világon. Eltudnám képzelni, hogy lógnak egy vaskos gerendán, mégsem akarom. Nagyobb szükség van rá élve, mint holtában.
- Szerencsére gyorsan reagáltam, így nem lett nagy bajom - válaszolok a következő kérdésére, eltitkolva a kényszer szülte vágást a kezemen. Ha megtudja, hogy miatta magamat kellett bántanom tuti szeppukut követ el magán. Igen, valószínű ez lenne az utolsó tette, ebben az elcseszett világban. Rám pillant, de úgy tűnik észre vesz valamit, felém nyúl, hogy letörölje a homlokamról. Ahogy az ujjaira nézek látom a vért magam előtt. Francba! Az utolsó teleportációkor biztos nem figyeltem és összekentem magam. Persze ezt még tetézi a bűnbánó kiskutya szemekkel. Ha ez így folytatódik nekem kell megtennem a harakirit és nem neki.
- Nem, inkább az enyém - emelem fel újra kötözött kezemet - A démonkapuhoz kellett, nem volt más lehetőségem. Nem rég használtam megint - ismerem be a kénköves pokolhoz imádkozva, hogy ne kérdezzen rá.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 23, 2019 2:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


What the Hell
Azura && Volgan
Ismét magamhoz térve lassan nyitom ki szemeimet. Szivárog be rajta a fény, majd pár pislogás után teljesen kinyílik. Magam mellé pillantva mosolyra húzódik a szám, és meglátom őt sértetlenül. Óvatos mozdulattal simít végig az arcomon, én megemelem a kezemet, hogy az övére helyezhessem, de a fájdalom miatt visszahullik, ezt egy halk szisszenéssel kísérem. Francba még mindig ennyire fáj. Mérgelődök magamba, amiből az zökkent ki amikor ismét hozzám szól. Hangjából az hallatszódik, hogy viccelődni akar, viszont számomra ez nem az. Sóhajtok egyet, és köhögés tör ki belőlem. A keserves fájdalom nem akar elmúlni. Amire a köhécselés is rásegített most.
- Sajnálom. - eresztem ki halkan a szavakat. Mást most nem is tudnék mondani. Nekem kellett volna őt megmenteni nem őneki engem. Meredek magam elé, hiszen nem tudok most a szemébe nézni. Nem azért amit tett, hanem azért amit én nem tettem meg.
- Neked nem esett bajod? - kérdezek rá, bár látszólagosan nem esett egy karcolás se rajta. Míg énrajtam van egy tátongó lyuk, ami nem úgy néz ki, hogy valaha is eltűnik. Tessék a nagy Volgant leterítette egy kibaszodt nyílvessző. Melyet valószínűleg Azura szedett ki belőlem. Még jó, hogy sok dologban jártas. Másképp már lehet alulról szagolnám az ibolyát. Vajon milyen érzés lehet meghalni? Fáj az? Hova kerülnék halál után? Sok felesleges kérdés ugrott most be hirtelen, de egyik sem olyan fontos mint a démon aki itt van mellettem. Óvatosan rápillantok, ismét megbizonyosodva, hogy nincs baja. Miközben nézem megpillantok egy kis vérfoltot a homlokán. Erőt véve magamon, a fájdalommal mit sem foglalkozva, hüvelykujjammal letörlöm azt.
- Az enyém? - teszem fel a kérdést, miközben bűnbánóan vizslatom az ujjamon lévő vért.      

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 20, 2019 12:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Never ending story
Volgan & Azura
──────────── ────────────
« Comment; bocsi a késésért •  Zene; Santuary »
« Döntsd el, hogy mi a fontosabb: a büszkeséged és semmit nem kapni, vagy kockáztatni és talán mindent megnyerni.. »
A teleportálás jobban sikerült mint az hittem és csak reménykedni tudok benne, hogy az a háztömb fel is robbant a lökéstől. Gyűlöltem az összes halandót, most talán még jobban. Az a nyílvessző a lehető legrosszabb helyre fúródott. Egy hatalmasat sóhajtok, ezzel elengedve a rám rakódott sokkot. Ahogy a maradék erőmből kitellik oldalra fordítom Volgant, hogy a vesszőt ketté törhessem, ami egy reccsenést követően engedelmeskedik. Határozott mozdulattal kihúzom a tollas végét belőle, mire egyből spriccelni kezd a vér.
- Hogy essen bele a pokol! - morom magamnak inkább, mint a tanácsadómnak, aki még mindig ki van ütve. Persze, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá, olyankor dobja be a kulcsot. Nem, most nem gondolhatok sem erre, sem rá. Motorikus mozdulatokkal és üres tekintettel végzem el a kötözést, mintha csak egy sérült katona lenne, semmi több. Áldom az eszem, amiért elméletben tisztában vagyok mindenféle hadi dologgal, beleértve a gyógyítás elősegítését is. Persze démonok vagyunk, így gyorsabban gyógyulunk, mint az emberek. Mégis ebben az esetben Volgan sebénél rúnát alkalmazhattak vagy valami hasonlót, hogy blokkolják a gyors regenerálódást. Így nekem is cselhez kell folyamodnom és a még sebes kezem segítségével rajzolok pár motívumot, hogy az is a segítségére legyen, persze csak addig fog működni, míg át nem ázik a kötés. Gyorsan szemügyre veszem a házat. Nem sok változás történt a legutóbbi látogatásom óta, szerencsére senki sem járt erre. Egy szobába húzom a tanácsadóm testét és telekinézis segítségével az ágyra helyezem. A szekrény elé lépve gyorsan ruhát cserélek, hiszen mégsem mehetek csurom véresen a következő találkozómra. A törött tükördarabban szemügyre veszem magam, majd az ablak felé fordulok, hogy megállapíthassam mennyi az idő. Még talán oda érek sötétedés előtt, csak remélni tudom. Indulás előtt kiveszek a táskámból pár fegyvert, melyeket hatalmas erővel ruháztam fel végszükség esetére. Na, azaz idő éppen most jött el, hiszen kifogytam az energiából, legalábbis egy kis időre, így maradnak az eszközök.
Majd' szétvet a düh, úgy vágom be magam mögött az ajtót, hogy az ki is esik a helyéről. Most egyáltalán nem tud érdekelni semmi ilyesmi. Egyetlen cél lebeg méregtől elborult elmém előtt, hogy apró cafatokra akarom tépni azt a tollast, amiért így faképnél hagyott. Egyenesen a szobába megyek, hogy magamhoz vegyek egy könyvet, de félúton megtorpanok. Á, igen! Volgan. Megrázom a fejem, miszerint felült az ágyban, ezzel nem segít a gyógyuláson. Mégis apró mosoly fut át arcomon, amint látom kezében a nyitva maradt könyvet. Tényleg rá fér a tanulás, de kizárólag akkor, ha jobban lesz. Leülve az ágy szélére ébredező arcát kémlelem. Mennyi mindenen mentünk keresztül pár óra leforgása alatt.
- Szia - kissé félénken simítok végig az arcán, nem akarok ennél nagyobb fájdalmat okozni neki - Jó látni, hogy még nem dobtad fel a talpad - teszem hozzá viccelődve.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 25, 2019 5:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


What the Hell
Azura && Volgan
Egyszeriben elhomályosodott minden. Éreztem, ahogy az erő mely oly hevesen buzgott bennem mindig, kiszáll testemből, és más utakra tér. Mint egy zsák, úgy dőltem le a szoba padlójára. A fejem koppanását a padlón még éreztem, de utána végleg eltűnt minden a szemem elől. Mély lélegzetet véve térek magamhoz. Szemem lassan nyitom ki, óvatosan látom meg a körülöttem lévő világot. Hol a fenébe vagyok? Meghaltam volna? Két karommal megtámasztva magam próbálok felülni, de hatalmas fájdalom nyilal mellkasomba, mely után vissza is zuhanok. Nem haltam meg. Nyugtázom magamban a tudatot miszerint túléltem a történteket. Vajon akkor, hogyan és mért kerültem ide? Fejemet elfordítom balra majd jobbra. Sehol senki. Ha a vadászoknál lennék biztos két nyomorultat ide állítottak volna, hogy ha bármit csinálok öljenek meg. Gyengének érzem magam, de ennek semmi köze bármilyen rúnának vagy pecsétnek. Még egy ok amiért nem vadászoknál vagyok. Akkor biztos Azu mentett meg. Francba azért vagyok, hogy megvédjem őt, erre pont fordítva történik. Egyszerre kezdtem ideges és dühös is lenni. Dühös azért, hogy nem tudtam megvédeni azt aki miatt élek, és ideges mert nem tudom, hogy ugyan ez a személy hol van. Vajon mi lehet ez a hely. Elsőre valami elhagyott viskónak tűnik, de koránt sem biztos ez. Letekintek mellkasomra, ahol sebesen bekötözött vértócsát vélek felfedezni. Oh igen az a kibaszodt vadász. Lényegében egymás életét mentettük meg. Megint veszek egy mélyebb levegőt, de köhögési roham váltja fel a kifújást. Kezemet az arcom elé tartva nem látok mást csak vért. Na kész a nagy harcos Volgant egy nyomorult nyíl viszi át a másvilágra. Erőt vettem magamon, és mindenféle fájdalom ellenére fölültem az ágyra. Hátamat a falon támasztom meg, majd az egyik kezemmel a kötést kezdem el leszedni, hogy megnézzem mekkora a kár. Gyorsasága ellenére alaposan bekötözte. Egy elég méretes lyuk tátong a mellkasomon, melyet mintha égett bőr venne körbe. Megnéztem a mutató ujjam pont belefért, ám mikor a seb szélével érintkezett azt hittem magam alá vizelek. Állkapcsomat összeszorítva álltam meg, hogy ne üvöltsek a fájdalomtól. Viszont ebből a szögből kényelmesen meg tudtam figyelni a helyet ahol vagyok. Amolyan átlagos szobának tűnik. Egy nagyobb tükrös szekrény, melyen természetesen a tükör kissé hiányos. Egy kényelmetlen ágy melyen én vagyok, és egy törött ablak biztosítja a fényt nappal. Éjszakára egy vékony kábelen lógó villanykörte mely csodálkozom, hogy még nem szakadt le. Majd Azura utazó táskája. Akkor nem esett baja. Megnyugvás volt ez sötét lelkemnek. A cipzár ki van húzva, így látom, hogy nem sok holmit pakolt bele. Szóval onnan is sietve távozott. Megpillantom a könyv sarkát melyből tanítani próbált mielőtt… mindegy. Telekinézissel bár nehezen, és hosszadalmas erőfeszítés után magamhoz emeltem. Gyűlölöm magam amiért ilyen gyenge, és haszontalan lettem. Ha megbírnám tenni saját magamat ölném meg, de nem futja többre, csak annyira, hogy a könyvet kinyitom, és el kezdem olvasgatni.  Majd úgy ahogy voltam álomba is zuhantam.          

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


New Orleans határa - Page 4 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1069
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 10, 2018 6:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7