Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• New Orleans határa •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New Orleans határa - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 20, 2020 8:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


On my way to home

Igen kellemetlen érzés, amikor az ember lánya azt hiszi, hogy valamiben jó, és kellő tudással rendelkezik a szakmájáról, de végül ki derül, hogy szart sem tud. Hiszen én csak egy értéktelen ruhadarabot láttam, és meg sem fordult a fejemben, hogy ez valakinek értékes lehet. Amikor a démon másodjára is elmondta ezt nekem akkor már azért tudomásul vettem ezt, bármennyire is fájó volt végső soron. Az viszont még váratlanabbul ért, hogy mennyire udvariasan beszélt velem Mammon. Nem ehhez a hangnemhez vagyok szokva ugyebár, pláne nem az ő fajtájától. A hozzám hasonlókat többnyire kutyába sem veszik, vagy szó szerint csak táplálékként tekintenek rájuk, így ez a megközelítés tényleg szokatlan volt a számomra. Még egy gyors kis ’leckét’ is kaptam a démonok társadalmi szerkezetéről is. Kedvem lett volna akár jegyzeteket is készíteni, de elnyomtam magamban a késztetést, mert sokkal nagyobb problémáim is voltak ennél. Mert ezen a ponton most már végképp kiderült számomra, hogy New Orleans egy elbaszott város, és én piszok gyorsan itt akarom hagyni.
– Nos, köszönöm a tájékoztatást, ezt a jövőben majd észben tartom. – automatikusan az a démon jutott eszembe, akihez már a sztriptíz bárban és az étteremben is volt szerencsém. Vajon ő hol állhat a ranglétrán? Ha magasan, akkor biztosan lesz még hozzá szerencsém. Az a geci tuti, hogy addig nem nyugszik, amíg meg nem eszi a belső szerveimet. Talán majd később szerzek Mammontól némi információt róla. Elvégre, ha ő a Pestis lovasa, akkor remélhetőleg a felettese Beelzebubnak. Esetleg azt is kérhetném Mammontól cserébe az egyenruháért, hogy valahogy akassza le rólam azt a köcsögöt. Tény, hogy ez a változat nem anyagi javakhoz, hanem hátralévő évekhez juttatna, de az életemet még a pénznél is jobban szeretem, így biztosan megérné nekem. De mielőtt ehhez a részhez eljutunk le kell persze futni a kötelező köröket.
– Nekem az elég, hogy valaki értékes találja. Önnek pedig az a lényeges rész, hogy szívesen az ön rendelkezésére bocsátom, ha ezzel jót tehetek valakinek. – magamnak. De ez már részletkérdés ugye. Neki jó lesz és nekem is. A tükörképemet majd ráérek később leköpni, amiért egy démonnal üzletelek. Mentségemre legyen mondva, hogy már tényleg elegem volt. Ha nem lennék olyan kemény, amilyen, akkor még akár azon is elgondolkoznék, hogy felhagyok minden féle üzleti tevékenységgel, és elmegyek mondjuk… öhm… baszki, csak ehhez értek. De szar.
– Nocsak, ez érdekesen hangzik, szép dolog a nosztalgia. Azonban nekem nem sokat mond. Én az üzlet nyelvén beszélek, így fordítsuk is le arra. – vettem egy mély levegőt, és igyekeztem elnyomni magamban a bennem kavargó érzéseket, hogy az üzletre koncentrálhassak. Még egy alku aztán haza megyek. Legalábbis nagyon remélem.
– Tehát nekem van egy termékem, ami az ön számára értékes. És bár könnyedén megtehetné, hogy ellenszolgáltatás nélkül elveszi tőlem ezt a portékát, de ön van annyira udvarias, hogy mégis csak felajánlana a számomra némi juttatást cserébe. A kérdésem még az lenne, hogy pontosan milyen cseréről is beszélünk? Anyagi javakat tud nekem felajánlani vagy valamilyen egyéb szolgáltatást is? – ha tényleg Beelzebubot akarom magamról levakarni, akkor előbb meg kell tudnom azt diszkréten, hogy nem országos cimborák-e. Mert még a végén megejtjük az üzletet, aztán halkan megsúgja neki, hogy ’jah, mellesleg a bige, akit meg akarsz enni még itt van a város szélén’.  Pardon. Mammon biztosan valamilyen udvariasabb hangnemben tenné ezt, de a lényeg ugyanaz. Életben maradni hosszútávon is.
– Azért arra kíváncsi lennék, hogy az önhöz hasonlóknak mi számít értékesnek? Nem tudnak megszerezni mindent, amire szükségük van? – talán hirtelen belefutottam egy piaci résbe? Sosem gondoltam arra, hogy a természetfelettieket is érdekelhetik az ehhez az egyenruhához hasonló portékák. Tényleg sokat kell még tanulnom. Legelőször, majd azt, hogy hogyan kerüljem el a fajtáját. Ha arról adna valaki leckéket, tényleg jegyzeteket készítenék.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


New Orleans határa - Page 3 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
218
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 17, 2020 5:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


- Pontosan az az egyenruha lenne az a rendkívül értékes kincs, amit magaménak szeretnék tudni. De ezt már egyszer elmondtam.- megérti, hogy az emberek egy bizonyos idő után hajlamosak a felejtésre, vagy a figyelmetlenségre, esetleg a halásuk is károsul, de a Mammon előtt álló nőstény fiatalnak látszott ehhez, bár előfordulhat, hogy a génjeit okolhatja ezért, vagy fogyatékos, de mindenesetre a démon reméli, hogy többször nem kell elismételnie az ittlétének az okát. Nem szívesen társalog szellemileg visszamaradottakkal.
Remek, tisztázták a név kérdést, legalábbis azt a részét, hogy nem lesz becézés. De ha abból indul ki, hogy a nőstény mennyire képes figyelni, az se biztos, hogy emlékszik arra a névre, amit nem szabad becéznie.
- Nos, természetesen vannak alacsonyabb beosztásban lévő démonok, akik a feljebbvalóiiknak jelentenek, akik ezen jelentéseket pedig továbbadják Lucifernek. De felesleges lenne tagadni azt a tényt, hogy egyes démonok nem számolnak be minden lépésükről, ez elkerülhetetlen az összes társadalomban, ahol vannak felsőbb körök, illetve feletessek. S még a lényeges információkról beszámolnak, addig nem jelent gondot az, ha néhány dolgot elhallgatnak. De nem untatnám a részletekkel.- nem azért kereste fel, hogy a démonok szokásairól beszéljen, ha csak nem ezt kéri fizetségül, mert abban az esetben természetesen megoszthat még mást is, sőt, az lenne a legjobb, olcsón jönne ki az üzletből. De ismervén az emberek kapzsiságát, nem hiszi, hogy ez meg fog történni, valami kézzelfoghatóbbat fog kérni, mocskos anyagi javakat, talán pont a gépjárművet, amivel Mammon érkezett.
- Örvendek Ms. Cara Pierce.- biccentett a nő felé és kissé még a kalapját is megemelte. Legalább most már letudták a formális bemutatkozást. S Mammon is elég rég a szakmában utazik, hogy felismerje a mosoly igaz valóját, de nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, nem bájcsevegni állnak az út közepén. Viszont az a másik mosoly, mint a vad, ami szagot fogott, megérezte az áldozatot, csak jelen esetben a haszon illata csapta meg az ember orrát. Végre sínen vannak és tartanak a lényeg felé, az árhoz.
- Természetesen nem veszem zokon, szerény személyem se tervezte, hogy egy doboz, ostoba édességgel szúrnám ki kegyed szemét. De azt hozzátenném, hogy csupán számomra értékes. Amilyen zavaros időket élünk, mások számára csak egy egyszerű ruha, semmi más.- természetesen egy démon számára más képez értéket, hiszen ha minden megfelelően alakul, akkor számukra még elég sok év van hátra, így értéket is képviselhetnek a ruhához hasonló ereklyék, legalábbis a megfelelő személyek számára.
- Világháború. Amikor az emberiség megmutatta azt, hogy mik is igazából, amikor ideák miatt ölték egymást. Ekkor fejlődtek a leginkább a fegyverek, és hála a rengeteg halálnak és sérülésnek, úgy terjedtek a betegségek is. Ez is lehetne az oka, de az igazság az, hogy igazán tetszenek az akkori egyenruhák, fegyverek és tárgyak kivitelezése, formája, minősége. Sok mindent el tudnak mesélni, feltehetőleg az a ruha, amit magánál tart, több halált látott, mint ezer ember együttvéve. S mert az, amit én viseltem, sajnálatosan túlságosan is megrongálódott egy bombázás alkalmával. Nosztalgikus érzések.- azok a régi szép idők.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New Orleans határa - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 13, 2020 4:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


On my way to home

Nem túl kellemes érzés, amikor a szar elönti az agyamat. Az idegszálaim és az izmaim egyszerre feszülnek meg, és hosszú időbe telik, míg ez a ’készültség’ alább hagy. És volt egy olyan érzésem, hogy ez a bizonyos alább hagyás is csak akkor fog megindulni, ha már úton vagyok hazafelé. De nem. Mert miért is menne simán az, amibe én belekeveredek. Azt hiszem a sors ahelyett, hogy egy kis szerencsével áldott volna meg, emlékeztetett arra, hogy a lónak bizony nemi szerve is van, még pedig nem is kicsi. Azt nem értem, hogy aki ezzel az információval már eleve tisztában volt, az miért nem kaphat felmentést. Persze az is lehet, hogy ezzel a várossal van a baj és nem velem, elvégre nem véletlen, hogy a két város között azért nem virágzik olyan szinten a kereskedelem, mint mondjuk New York és San Francisco között. Éppen ennek a New Orleans-i piaci résnek a kihasználásával kacérkodtam ugye, de nem csak, hogy ezt kell átgondolnom újra, hanem azt is, hogy egyáltalán még beteszem-e a formás lábaimat ebbe az elbaszott városba. Az viszont valahol hízelgő volt, hogy még nem is tettem le a városban a ’kéznyomomat’, de máris érdeklődött valaki üzleti ügyben. Ha nem lettem volna elképesztően zabos, minden bizonnyal egy mosolyt is szabadjára engedtem volna, de így csak egy szemöldök ráncolásra futotta.
– És éppen ez az egyenruha lenne az a rendkívül értékes kincs, amit a magáénak akar tudni? – a hangszínem kissé megemelkedett a hitetlenkedéstől. Sok különböző embert láttam már, betegebbnél betegebb fétisekkel, de ez azért még nekem is új volt. Persze ki vagyok én, hogy ítélkezzek. Azonban a nevének kérdése egy kicsit szíven ütött. Nem a becézés szigorú tiltása zavart, amúgy sem szokásom csak úgy fura fél nevekkel dobálózni, de a családnév hiánya, éppen ebben a városban, ugye nem utalt semmi jóra. Azért megpróbáltam az aggodalmamat elrejteni, és lazára venni a figurát.
– Nekem mindegy. Ezen nem fog múlni. – a vállamat is megvontam, mintha nekem tényleg mindegy lenne, de kezdett egyre jobban aggasztani, hogy éppen azzal akarnak megszívatni, hogy egy ’démont’ küldenek a nyakamra. Mintha nem találkoztam volna éppen eléggel az elmúlt pár napban. Egy pillanatra átjárta a testem az a félelem, amit az étteremben éreztem, de csak egy leheletnyi ideig engedtem ennek teret, és inkább a haragom előtt nyitottam meg a kapukat. Szegény férfi kapott verbálisan egyet, és még egész szolid voltam és nőies. A pasast viszont nem bizonytalanította el a megbízójának szánt üzenetem, ámbár engem viszont sikerült meglepnie a válaszával.
– Lucifer? Ez most komoly? Azért túlzásnak érzem, hogy ebben a városban mindenki a „nagy főnöknek” tartozik elszámolással. Biztosan vannak itt olyanok is, akik nem neki jelentenek. – kezemmel macskakörmöt imitáltam, és továbbra sem akartam elhinni azt, hogy most tényleg egy tárgyalás van kialakulóban. Mert őszintén. Az itt történtek után mekkora az esélye annak, hogy a távozásom pillanatában odasétál hozzám egy démon, célzottan engem keresve, és éppen azt az egyenruhát akarja megvenni tőlem, amit néhány perce akasztott szó szerint a nyakamba az üzletfelem asszisztense? Semmi gyilkos hajlam, semmi ’add ide nekem a lelked picinyem’ , csak ez a feslett egyenruha kell. Eléggé szokatlan felállás. Viszont kezdett úgy kinézni, hogy tényleg ez a helyzet, mert a férfi azon kívül, hogy bemutatkozott nekem, nem csinált semmi egyebet. Ha egy utolsó búcsú szívatással akarnának ’megtisztelni’, akkor nem egy olyan ’démont’ küldenének rám, aki a jó modor írott és íratlan szabályait betartva szinte csevegő hangulatban érdeklődik a nálam lévő ruhadarab iránt. A neve ugyan nem mondott nekem semmit, de amikor kiejtette a Pestis szót, akkor azért mégiscsak megkondult a vészharang a fejemben. Na, róla már hallottam történeteket. Ha igazak a pletykák, akkor New York védelme éppen azért inogott meg, mert Drake Wallenbergnek volt egy kellemetlen afférja ezzel az úriemberrel. Bár nem szeretek hitelt adni a pletykáknak, de ha csak egy szemernyi esély is van rá, hogy nem a bolondját járatják velem, hanem a balfasz szériám ezúttal egy démonnal való találkozóban csúcsosodik ki, akkor bölcs lenne egy kicsit meghúzni magamat. Legalábbis az arcomból sürgősen vissza kell vennem.
– Keresztnév Cara, családnév Pierce. – válaszoltam a nevemet érintő kérdésére, egy bájos, de totálisan mesterséges mosoly kíséretében. A szokásos kézfogást azonban kihagytam, érthető okokból. Majd mielőtt még bármi mást is mondhattam volna Mammon további magyarázattal szolgált a megjelenésére. Ahogy kiejtette a „náci” szót, egyből be is villant, hogy honnan volt ismerős az egyenruhán található jel. Hát így tényleg más a történet. Az ilyen történelmi ereklyék még tényleg jelentős értéket képviselnek. Persze véleményem szerint ez már nem lesz túl sokáig így. Ha nem javítunk a termelési rátáinkon, akkor hamarosan az élelem és az ivóvíz hiány lesz a legnagyobb probléma, és nem az, hogy mindenféle kacattal töltsük meg a vitrinjeinket. Egy huncut mosoly jelent meg a szám szélén, amikor belegondoltam abba a lehetőségbe, hogy esetleg tényleg kereshetek még valamit, mielőtt haza megyek, azonban a gondolat, hogy ehhez egy démonnal kell üzletet kötni azonnal lelombozott. Nekem is vannak elveim, és az egyik – bár nem túl szilárd – éppen az, hogy szurok szeműekkel nincs business. Azonban Mammon mondandójában volt egy igen lényeges rész is, miszerint akár erőszakkal is elvehetné. No lám, mégis csak helyben vagyunk. Ez a burkolt, de mégis tisztán felismerhető fenyegetés pedig éppen elegendő indok ahhoz, hogy egy kis időre félretegyem az elveimet.
– Természetesen hajlandó vagyok üzletelni… – hát kurvára, nem, de mindegy, ezt dobta a gép - – De ha ez a történelmi ereklye ilyen értékes, akkor remélem, nem veszi zokon, ha egy doboz csokoládénál, azért értékesebb illetményt várok el. – kissé aggódva ejtettem ki a szavakat, mert egy pillanatra hagytam, hogy a kapzsiságom a túlélési ösztönöm felé kerekedjen. Persze készenlétben álltam, és ha akár csak egy gyanús mozdulatot tenne Mammon, akkor rögtön menekülőre fognám a dolgot. De amíg meg marad az eddigi modoránál, addig beszélgethetünk. Már csak azért is, mert a fuvarom még mindig nem akart megérkezni.
– Azt szabad megtudnom, hogy miért éppen ennek a történelmi korszaknak az ereklyéi érdeklik? – hát eljutottunk oda, hogy ezt a feslett szart a hátamon, már ereklyének nevezem. De ilyen az élet, ami az egyiknek jelentéktelen, az a másiknak felbecsülhetetlen kincs. Ez így is van rendjén. Elvégre én éppen ezzel keresem a kenyerem árát. Ostobaság lenne a részemről ezt a nemes ’rendszert’ megkérdőjelezni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


New Orleans határa - Page 3 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
218
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 10, 2020 4:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


- Igen-igen, kegyedet keresem. Mivel ahogy említettem, a bírtokában van valami, amit szeretnék a sajátomban tudni.- továbbra is nyugodt és udvarias hangnemben beszélte, arra pedig nem reagál, hogy ismert vagy se, Mammon számára ismeretlen, de másoknak, nos, lehet nem volt az. Talán pillangó volt, ki szállt virágról virágra és leggyakrabban éjjel tette ezt.
- Nos, azt hiszem, el kell, hogy keserítsem, nem becenév, hanem ez a teljes nevem. Azt pedig szíves figyelmébe ajánlanám, hogy ne is próbálkozzon a becézéssel.- előre figyelmezteti a nőt, nincsenek olyan kapcsolatban, hogy ezt megengedhesse magának, ami azt illeti, senkivel sincs olyan viszonyban, hogy ez megtörténjen, és soha nem is lesz.
Nem fog hazudni, sikerült meglepődnie, és két pislantása ezt akár el is árulhatta, de hamar visszatért a nyugalma és csendesen megvárta a kifakadás végét. Feltehetőleg a hölgy azokat a bizonyos napokat élheti át, és ezért viselkedik ennyire ingerülten, vagy csak egyszerűen ostoba volt, hogy Mammonnal szemben ilyen hangnemet ütött meg. S már-már majdnem sérti Mammon egoját, hogy a jelek szerint az ember nem tudja, hogy kit takar a név. Rémesek ezek a mai fiatalok, hogy ennyire nem képzik magukat.
- Für was(a mihez)? A megbízómhoz? Nos, ha pontos akarok lenni, akkor egy személyre lehet ráfogni, hogy a megbízóm lenne, ez a személy pedig Lucifer, és bár a legjobb tudomásom szerint nem szokott orális aktust létesíteni egyetlen négylábú állattal se, annak ellenére se, hogy gyakorta ábrázolták kecske szarvakkal és patákkal is.- ezt sose tudta kitalálni, honnan jött ez az illusztráció? Néha túl élénk volt az emberek fantáziája.
- Jelenleg nem veszem annak, elfogadom, hogy ingerült és azt hiszi, hogy valaki a bolondját járatja magával. De a következő alkalommal nem leszek ennyire kedves. Ami pedig a nevét illeti, elfelejtette közölni. Tehát, a nevem Mammon, egyszerűen Mammon, vagy esetlegesen lehet úgy ismer kegyed, hogy a Pestis, egyike a Lovasoknak. De előnyben részesítem a Mammon megszólítást. Kegyedet pedig úgy hívják hogy?- várta a bemutatkozást, és ha megtörtént, akkor folytatja tovább.- Ahogy említettem, szeretnék üzletelni. Van egy gyengém, ezek pedig egy bizonyos csoportosulás lenne, a nácik. S mivel kegyednél egy náci egyenruha van, így természetes az érdeklődésem iránta. Akár erőszakkal is megszerezhetném, de mivel ismerem az illemet, ezért még egyszer udvariasan megkérdezem. Hajlandó üzletelni?- továbbra is nyugodt és kimért volt a hangja, az a fajta nyugalom és kimértség, ami azt sugározta magából, hogy nem tanácsos nemet mondani a kérdezőnek, legalábbis akkor nem, ha még életben szeretne maradni a továbbiakban is.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New Orleans határa - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 06, 2020 9:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


On my way to home

Igazából nem kellett volna már meglepődnöm azon, hogy a beígért fuvarom nem volt ott a megbeszélt helyen. Egyedül azt nem értettem, hogy ezek a New Orleans-i arcok direkt tettek nekem keresztbe, vagy csak ennyire ostobák voltak? Nem tudom melyik a rosszabb eset a kettő közül. Már tényleg kezdtem azt érezni, hogy minden és mindenki összeesküdött ellenem. Életemben először átlépem a szülővárosom határát, és akkor ezt kapom… Azt hiszem, ha végre hazajutok, egy hétig ki sem fogok jönni a lakásomból. Otthonról fogok iránytani mindent, szigorúan pizsamában. Aztán ha majd elég bevétel összejött, és helyre állt az önbecsülésem, felveszek valami dögös göncöt és kijövök a fényre. Pierce stílusban. Ehhez viszont előbb haza kell jutnom.
Először türelmetlenül doboltam a cipőmmel a földön, de nem jött be a ’varázslat’ Rajtam és a talicskán kívül senki nem volt a város határán. Ezután elkezdtem járkálni fel és alá, de még mindig nem történt semmi. A maradék türelmem egyenletes tempóban kezdett már foszladozni. Amikor már azt fontolgattam, hogy akkor most visszamegyek és igazán beolvasok az üzletfelem jobbkezének, hirtelen egy jármű kellemesen berregő hangja ütötte meg a fülemet. Oda fordultam, és megpillantottam végre a járgányt, amire remélhetőleg vártam. Mosolyognom kellett volna a megkönnyebbüléstől, de csak annyira futotta, hogy a homlokom, melyet eddig bőszen ráncoltam a pipától kisimult egyenletesre. Egy rendkívül jól öltözött úriember szállt ki a kocsiból, viszont nem egészen azzal a szöveggel üdvözölt, amit ebben a helyzetben elvártam volna.
– Parancsol? Biztos, hogy engem keres? Azért ennyire nem vagyok közismert. – értetlenül pislogtam, mert tényleg nem erre számítottam. Azt hittem, hogy a várva várt fuvarom érkezett meg, ami hazavisz az immáron egyre szeretettebb városomba. De nem. Ott álltam a démonok városában egy férfival szemben, aki bár udvariasan bemutatkozott, de családnevet én bizony nem hallottam. Nem igazán jó ómen.
– Szóval Mammon. Csak így simán. Ugye ez csak becenév? – mondjuk valószínűleg értelmetlen volt egyáltalán feltenni ezt a kérdést, mert ha démon, vagy egyéb természetfeletti lény ez a férfi, akkor biztosan nem fogja az orromra kötni, de hát próbálkozni azért szabad.  Viszont felmerül egy újabb kérdés. Mi a francot akar ezzel az ősrégi egyenruhával? Talán tényleg valami elképesztő értéket hordozok a hátamon és nem is tudok róla? Ne már. Ez biztos csak valami beteg vicc, amivel még utoljára meg akarnak szívatni, mielőtt haza indulok. Csak is ez lehet a háttérben. Még egy ’búcsú ajándék’ a nőnek, akit már eddig is szanaszét aláztak. Ezen a ponton betelt a pohár.
– Na jó akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba. Kérem legyen olyan kedves, menjen vissza a megbízójához, és mondja meg neki, hogy szopjon kecskét. Ha haza értünk, esküszöm, hogy küldök is neki egyet valahogy. – mielőtt még tiltakozhatott volna, vagy sértettségéről adhatott volna tanúbizonyságot, tovább folytattam.
– Ne vegye sértésnek, nem magára haragszom, hanem arra a seggfej főnökére, aki ide küldte magát. Tényleg nem értem, hogy miért kell engem még azután is szétszívatni, hogy az üzletet végül megkötöttük. Eddig udvarias voltam, de mostantól felejtsék el a nevemet. – talán nem voltam túl fenyegető így kissé meggörnyedve az egyenruhával a hátamon, de ezzel az apró részlettel már nem is igazán törődtem. Csak haza akartam jutni már, és végre a saját ruháimban akartam lenni, nem ebben a használtan vett farmernadrágban és fehér kabátban. Na meg Samut is régen láttam már. Egy kicsit már tényleg hiányzott.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


New Orleans határa - Page 3 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
218
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 04, 2020 12:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Kellemesen telt a napja, kellemesen, de kissé unalmasan. Unottan ült a verandán, fejét enyhén oldalra döntve, és kezével megtámasztva azt. Kutyáit figyelte, hogyan kergették egymást, és hogyan játszanak egymással, mintha csak egyszerű kutyák lennének. S egy démon számára talán azok is voltak, de az embereknek a halált jelentették, lelküket a Pokol mélyére hurcoló szörnyeknek tartották őket, oly ostobák és oly korlátoltak. De nyugalmát egy imp zavarta meg, amit kissé furának talált Mammon, hisz nem idézett meg egyet se és üzenetet se várt, de jobb dolga nem volt, hát meghallgatta a lényt, és milyen jól tette. Érdeklődve és talán kissé mohón csillantak meg a szemei, felpattant az ülésből, és sietve indult vissza az otthonába.
Át kellett öltöznie, hisz mégse jelenhet meg az otthoni viseletében, komoly dolgokról fog tárgyalni, ehhez illően fog megjelenni. Ing, mellény, zakó, és minden mi kell, természetesen kalapját és sétapálcáját se felejti el. Indulhat végre, hogy elaltassa a kíváncsiságát, és gyarapítsa gyűjteményét egy újabb darabbal. S általában lassan szokott vezetni, de most nem engedheti meg magának ezt a luxust, hiszen megvan az esélye, hogy le fogja késni az alkalmat, és az embert, kinél ott van az egyenruha.
Vezetés közben jobbra-balra hordozta tekintetét, hátha ráakad arra, kit keresett, de eddig nem járt szerencsével. Kénytélen hát tovább hajtani, egyenesen a város határáig, hátha ott még utolérheti, és úgy fest, hogy szerencséje lett, hisz ott sétált, hátán azzal, amit feltételezhetően keresett a démon. S bár nem örült annak, ahogy kezelte azt a ruhát, de elnézi annak, hogy nem tudja mi értéket is hordozott magánál. Félrehúzódott járműjével, kiszállt és nyugodt léptekkel indult meg a nő felé.
- Kellemes napot. Engedje meg, hogy bemutatkozzak, a nevem Mammon, és ha jól tudom, kegyednél van valami, amire igényt tartanék. Természetesen az egyenruhára gondolok, ami a mai nap folyamán került kegyed birtokába. S persze nem ingyen gondoltam volna.- megszerezhetné akár erőszak árán is, de nem kockáztatja annak az esélyét, hogy esetleg kár keletkezik az áruban.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New Orleans határa - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 29, 2020 6:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


On my way to home

– Mégis mi a fenét kezdjek ezzel? Maga komolyan elvárja tőlem, hogy ezzel a valamivel az ölemben utazzak egészen New Yorkig? – próbáltam könnyedebb hangnemben szólni a velem szemben álló férfihoz, de a türelmemet már az érkezésem napján megcincálták. Így azt hiszem érthető volt, hogy ez az ’aprócska meglepetés’ már csak egy újabb felfokozott idegállapotot váltott ki nálam. A terv az volt, hogy ide jövök New Orleansba megkötök egy zsíros üzletet és aztán haza megyek. A zsíros rész azért végül összejött, csak három napot kellett várjak, hogy végre találkozzak az illetékes személlyel. Az a három nap pedig igencsak eseményekben gazdag volt. Viszont csak eseményekben… anyagilag abszolút nem. Így talán érthető, hogy a hangulatom nem volt túl rózsás. Illetve talán mégis, de csak a tövis része volt érdekes a virágnak.
– Ez egy apró ajándék a főnökömtől, kárpótlásként a késedelemért. – a férfi, aki az üzlettársam jobb keze volt kedves mosoly kíséretében nyújtott át nekem egy ős régi katonai egyenruhát. Felvontam volna a szemöldökömet, ha nem lett volna már amúgy is a homlokom tetején. Igazából már azon a ponton felakadt, amikor elő vette a szekrényből. Fél szemmel beleláttam a gardróbba, és volt ott például egy ízlésesen megmunkált vadászpuska is, de nem… A fazon az egyenruhát vette elő.
– És a főnöke úgy gondolta, hogy engem éppen ezzel a régi egyenruhával tud majd kárpótolni? Ha mondjuk egy hetet késett volna akkor mit kapok? Egy lyukas zoknit? – az üzlet már megköttetett, és a szállítmány el is indult szeretett kis városomba, így megengedhettem magamnak némi cinizmust. Tudtam volna cifrábbakat is mondani, de nem akartam azért teljesen elvágni a kapcsolatot ezekkel az emberekkel. Sohasem lehet tudni, hogy mikor kell újra New Orleansba jönnöm, és jól jönnek az ismeretségek ugyebár. Na de a véleményem sem akartam teljesen megtartani magamnak, így kompromisszumos megoldásként maradtam a cinizmusnál.
– Biztosíthatom önt arról, hogy ez a történelmi ereklye igazán értékes, és tisztességes árat fog érte kapni. Vannak gyűjtők, akik mindent megadnának ezért a ruhadarabért. – a férfi mosolya mit sem lankadt. Úgy nézett ki, mint aki tényleg elhiszi, hogy egy kincset tart a kezében. Sajnos nem értek a történelemhez, így nem tudtam megállapítani, hogy igazat mond-e. Én csak egy poros egyenruhát láttam magam előtt, meg volt rajta valami fura jel, amit már biztosan láttam valahol, de nem tudtam pontosan megmondani, hogy hol. Így viszont ugye árcédulát sem tudtam még gondolatban rátenni a ruhadarabra.
– Jól van rendben. Elviszem. Csak most már tényleg haza akarok menni.   – tényleg vitába kellett volna szálljak a férfival, és hangoztatni, hogy a történtek után minimum egy autóval kéne kárpótoljon, de végül annyiban hagytam. Hiányzott már a ’kis’ városom, és tényleg haza akartam már jutni. Ha ennek az árunak az elfogadása közelebb juttathat a célomhoz, ám legyen.
– A fuvarja már készen áll, és csak az ön érkezésére várnak. – még mindig azt a tenyérbe mászó mosolyt erőltette a férfi, és bár nagy kedvem lett volna fizikailag letörölni az arcáról, végül csak verbálisan tettem meg.
– Pazar. Mondanám, hogy örömömre szolgált üzletet kötni, de hazudnék. További szép napot. – nem vártam meg, hogy tényleg sikerült-e leolvasztani a mosolyát, hanem hátat fordítottam és meg is indultam a város széle felé. Bíztam benne, hogy tényleg már ott fog várni a fuvar, és el is indulhatunk további késlekedések nélkül. Először a kezemben fogtam az egyenruhát, de később rájöttem, hogy barátságosabb lesz a szállítás, ha inkább a hátamon cipelem tovább. Nem foglalkoztam azzal, hogy miként is fog rám nézni az utca népe, hiszen ennél már sokkal zavarba ejtőbb szituációkban is vállaltam aktív részt. Néhány kilométer megtétele után oda értem a város határához. Járművet viszont nem láttam, csak egy háznak támasztott talicskát. Mélyen reméltem, hogy az indokolatlanul elhelyezett építési munkaeszköznek semmi köze, az én hazajutásomhoz.  
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


New Orleans határa - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1069
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 08, 2020 12:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


New Orleans határa - Page 3 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
New Orleans határa - Page 3 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
New Orleans határa - Page 3 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
New Orleans határa - Page 3 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
New Orleans határa - Page 3 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1117
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Ápr. 21, 2020 11:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Városszéli kitérő
Mazon & Belial
Kezemben tartom a papírfecniket, amire az üzeneteket vésték, amiben egymást invitáljuk találkozóra. Elég ocsmány írás, még az enyémet is magasan übereli. De valójában nem ér nagy meglepetés. Érezni lehetett a kamuszagot. Kérdezem Mazont, van-e valami halvány sejtelme arról kitől származhatnak az üzenetek, mert kétségtelen, hogy mindkét levél egy és ugyanazon személy keze írása. Ám neki sincs ötlete, ki szervezhette a találkozót.
-Találhatott volna egy fokkal jobb helyszínt is... - pillantok körül. Kész életveszély ez a hely. De nem kell sokat várnom, hogy választ kapjak a kérdésemre, mert a következő pillanatban nagy lendülettel vágódik ki a rozoga italozó ajtaja, talpam alatt érzem, hogy berezonál az egész. A Választott szóvá is teszi a bejövőknek, hogy ésszel kéne közlekedni, még a végén ránk dől a kocsma. Felénk fordulnak és az asztalunkhoz lépnek. Ezt anélkül is megtették volna, hogy a démon beszólt volna neki, mivel gyorsan kiderül, hogy ők hívtak minket ide. Elhangzik egy költői kérdés, amire érdeklődő tekintettel várom a választ, mert valóban foglalkoztat, minek rángattak ide. A Sebes beközli, hogy Mazon halálára utaznak és rám gondoltak a kivitelezésnél. Azt ám igen! Megemelem a szemöldököm és visszahelyezem magam elé poharam. Elsőre azt gondolom, hogy ez valami vicc, de a démon komoly, elszánt fejét figyelve úgy hiszen, hogy ezen ötletét véresen komolyan gondolta. Előre akar törni és egy lovas közreműködésével akarja kivitelezni.
-Ez aztán merész.... - jegyzem meg, de nem szánok mellé elismerést.
-Köszönöm. - fogadom el az italt és közelebb tolom poharamat. Nem tudok nem nevetni a karcolt képű szavain. Pofátlanul és hangosan tör belőlem elő a kacag, egy hosszabb pillanatra minden szem ránk szegeződik, amivel én persze kicsit sem törődöm.
-Engedj meg egy kérdést... - szólok a sebhelyeshez, amint alább hagy hirtelen támadt jókedvem. Közben Mazon intéz felé pár kéretlen szót és merő "udvariasságból" kicsit megigazgatja a fickó ruházatát.
-...miért akarod megölni? És mi okból segítenék? - érdeklődöm. Ez csak puszta kérdés, semmi több. A segítő szándék legkisebb jelét sem mutatom. Azt meg már meg sem kérdezem, miért pont rám esett a választás. 
-Kell a helye. - rövid és konkrét válasz hangzik a démon szájából, miközben sötét szemeivel állja a Második tekintetét, és csak a szája sarka jelzi azt a kellemetlenséget, ami vállai szorításából fakad. Oh, szóval erről van szó...a szokásos hatalmi játszadozások.
-És...te viszályt keltesz. Jó buli lenne. - szavaira ismét megemelkedik a szemöldököm. Ennyi? Feszültséget keltek és jó buli? Ehhh, minek néz engem? Azt hiszem kicsit félreértelmezte a Viszály lovasát.
-A rangtalan senki feljebb akar kapaszkodni. Értem. - veszek egy kortyot magamhoz gúnyos mondatom után. Szavaimból leszűrheti, hogy tőlem nem sok együttműködést várhat. Nem folyok bele efféle dolgokba, akkor se ha "jó buli". Hirtelen kitör belőle az indokolatlanul nagy önbizalom.
-Jól van, akkor mindkettőtökkel végzünk. - dühösen veti oda nekünk, és betoppan még mögötte négy másik démonkoma. Na, itt hamarosan verekedés lesz. Nem bírom. Ismét felnevetek, és ha lehetséges egy fokkal hangosabban, mint az előbb. Szemtelen pofátlanságommal tovább hergelem a Sebest, majd mikor újra elcsendesülök sötét szemekkel emelem rá tekintetem: Na gyerünk, mutasd mit tudsz! Dobok neki kesztyűt, miközben belekortyolok italomba.

zene: nincs || szószám:494 || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 13, 2020 1:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Fifty shades of sin
@Belial && Mazon +18
• Zene: LINK • SZÓSZÁM: 488
Bármennyire is találtam furcsának, hogy ismeretlen okból egy ismeretlen helyre hív a lovasok egyike inkább voltam ideges mint kíváncsi. Hiszen két csodás teremtés várt arra az ágyamba, hogy azt tegyek velük amihez éppen csak kedvem tartja. S ettől most meg lettem fosztva. Ha valami faszság miatt rángatott ide biztos, hogy felgyújtom ezt a közel sem bátorító megjelenéssel megáldott viskót. Csoda, hogy még nem adta meg magát a gravitációnak és, hogy vannak még olyanok akik képesek betenni ide a lábukat.
Hangosat sóhajtottam, ami sokkal inkább hatott morgásnak hiszen szívem szerint addig ordítottam volna míg ki nem tolja a képét ha itt van egyáltalán. Ezt követően léptem csak be kicsit gyanakvóan a tákolmányba. Nem volt meglepő a kihaltsága. Nem valami bizalomgerjesztő a megjelenés így nem fog sok vendéget csalogatni, de most kurvára nem ez a lényeg hanem a lovas és az oka az ittlétemnek. A tömeg hiányának köszönhetően hamar megpillantom az illetékest. Kérdés nélkül telepszem le mellé és miután a jelenlegi helyzet legjobb nyugtatóját leteszik elém rögvest belekortyolok szemöldök ráncolva. Hiszen a kezében tartott cetliből baszott gyorsan leesett a tantusz. Mind a ketten be lettünk palizva, valaki szórakozik és eleget tettem az elbaszott idiótának azzal, hogy eljöttem. Ebben hamar megerősít a velem egy csónakban evező lord is.
- Chingón. (fasza,kiváló,remek) - egyetlen hörpintéssel fogyasztom el italomat amely kurvára nem enyhített a tényen, hogy kurva ideges lettem. - Gőzöm sincs, de ha megtudom még én se tudom mit teszek vele. - vonom meg a vállaimat amit követően majdhogynem kirobban a rozoga épület ajtaja. Tekintetem előbb a plafonra meredt nehogy ránk szakadjon majd csak azt követően siklott át az ajtóban megjelenő sánta és sebhelyesarcú alakra akik szinte egyből hozzánk igyekeztek.
- Nem kéne ilyen vadnak lenni. A végén a fejed helyén egy tető lesz. - mutatok a plafonra hiszen ki lenne olyan hülye, hogy egy kártyavár stabilitásával megáldott viskónak így berúgja az ajtaját. Gúnyos vigyor terül el az arcomon ahogyan hallgatom a párbeszédet. hirtelen nem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak esetlen könyörögjek az életemért hiszen rég volt részem halálos fenyegetésben. Intek is a pultosnak, hogy hozzon még egy kört, de még menet közbe hozzáteszem, hogy ha lehet egy egész üveget hagyjon itt ugyanis esélyesnek tartom, hogy sokáig itt leszünk.
- Pandero (buta) - mondom kaján vigyorral a képemen miközben a fenyegetőre mutatok. - Tudtam, hogy kerültek a Pokolba ostoba szerzetek, de hogy valaki ennyire hülye legyen.. - gond nélkül fordulok az asztalhoz, hogy töltsek magamnak egy italt. - Esetleg Te kérsz? - pillantok a lordra és ha elfogadja töltök neki is. Ismét nagyot kortyolok és csak ezek után fordulok vissza a mocskos féreg felé.
- Ha nem lennél ennyire hülye és nem szórakoztatnál ennyire már rég a szádon keresztül téptem volna ki a gerinced és kötöttelek volna fel ide csillárnak féreg. Szóval… - lépek oda és igazítom meg a felsőjét. Szemeim ében feketére váltanak és szemöldököm ismét ráncolódik.
- Félsz valamitől? - vállára teszem a kezem, mélyen a szemébe nézek és engedek vérengző felemnek, elmebeteg vigyor terül el az arcomon és a vállán elhelyezkedő kezem egyre erősebben kezdi el szorítani.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


New Orleans határa - Page 3 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
New Orleans határa - Page 3 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
New Orleans határa - Page 3 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
New Orleans határa - Page 3 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
New Orleans határa - Page 3 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1117
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Márc. 17, 2020 10:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Városszéli kitérő
Mazon & Belial
A sikátorban elcsípett kis üzenet egy városszéli lerobbant italozóhoz vezet. Hosszasan bámulom és kicsit hezitálok, majd végül csak ráveszem magam, hogy betérjek a biztonságostól igencsak távol álló épület falai közé. Noha nem pusztulnék bele, ha merő véletlenségből pont akkor roggyanna össze, mikor bent tartózkodom, mégsem igazán vágyódom rá, hogy a törmelékek közül vakarjam elő magam. Bízom benne, hogy kitart, míg a végére járok a dolgoknak.
Immáron odabent...várakozom. Térdeimet az asztal szélének támasztva döntöm hátra a székem, hátamat a támlának támasztva hintáztatom magam. Hátra és előre. Eközben a padló hangosan és ütemesen nyikorog alattam. Egyik kezemben italomat tartom, ujjaimat játékosan kocogtatom a whiskeyspohár oldalán. Néha-néha kortyolok belőle egyet. Másik kezemben az öregasszonytól kapott cetlit tartom és elgondolkodva szemlélem sorait. Bár hiába szemezek hosszan a papírdarabbal, többet nem tudok meg belőle. Egyszer csak hangos nyikorgás közepette tárul ki a rozoga bár ajtaja és egy magas, tetovált férfi lép be rajta. A bejárat közelében ülők kíváncsian emelik fejüket az újonnan érkező felé. De érdeklődésük egy pillanatnál nem tart tovább. A démon célirányosan asztalomhoz sétál, majd helyet foglal mellettem. Felnézek a papírlap mögül. Az ismerősnek tűnő arcban a második választottat ismerem fel. Elém tolja a magával hozott papírost, - fogadni mertem volna, hogy ő is kapott egy szívhez szólót - mire érdeklődve billentem vissza négy lábra az alattam lévő széket és dőlök előre, hogy elolvassam a rajta lévő írást. Poharamat félre teszem, felkönyöklök asztallapra és kezembe veszem a démonpajtás cetlijét is, immáron mindkét papír előttem. Egyből feltűnik, hogy az ő papírján álló szövegezés majdnem szó szerint megegyezik az enyémmel. Az is tisztán kivehető, hogy mindkét levélnek ugyanaz a szerzője, a rá vésett írás megegyezik.
-Ahhh...- sóhajtok fel, mikor meglátom az aláírást. Az még egy dolog, hogy soha nem küldenék üzenetet Viszályként. Rendszerint Belialként írok alá, elvégre ez a nevem. Vagy ha hivalkodni akarok a rangommal, akkor az első lovast biggyesztem a levél végére. De az egész biztos hogy a Viszályt nem pontos j-vel írnám le.
-Van tipped ki lehet a levelek írója? - kérdezem őt, mert nekem halvány fogalmam sincs ki lehet az. Arra már inkább lennének tippjeim, hogy miért és a legesélyesebb, hogy a helyeinkre pályáznak,vagy valami személyes bosszú. Esetleg mindkettő. Már épp eltűnődnék, mennyi ideig kell majd várakoznunk, mire kiderül, miért is vagyunk itt, miközben a számhoz emelném poharam, hogy kortyoljak belőle egy nagyot, mikor az ajtó nagy erővel vágódik ki, majdnem a helyéről is kiesik a nagy lendületben. Egy sebhelyes arcú alak lép be rajta, akit egy másik sántalábú követ. A karcos arcú körbenéz, tekintete megakad rajtunk, majd int a másik felé és lassú léptekkel megindulnak asztalunk felé.
-Te ismerősnek tűnsz. - intézem szavaim a bicebócának. Kicsit jobban szemügyre veszem a vonásait és be is ugrik, hogy pár éve már találkoztunk. Emlékszem kilöktem egy toronyházból, a nyomait még ma is magán viseli. A maradandó sérülés ellenére nem érzek részéről neheztelést, sebhelyes komája viszont haragos tekintettel méregeti a másodikat.
-Biztos érdekel, miért vagytok itt? - ragadja magához Sebes a szót. - Elmondom...Mazont, hogy megöljük. Téged, hogy segíts nekünk. - jelenti ki teljes komolysággal.


zene: nincs || szószám:494 || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Márc. 12, 2020 12:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Fifty shades of sin
@Belial && Mazon +18
• Zene: noise • SZÓSZÁM: 638
A fejem lüktet. Kinyitom a szemeim, de azzal a lendülettel vissza is csukom. Az ablakon utattörő fény szinte vakított. Nem igazán emlékszem az éjszaka történéseire. Felkészülök, ismét nagyra tárom lélektükreim. Lassan, de alkalmazkodik a szemem a vakító fényhez. Két kéz karol át, az egyik jobbról a másik pedig balról. A hotelban birtokol lakosztályom pedig, ami otthonként is szolgált mióta vissza kergettek ide romokban volt. Megpróbáltam felülni de a fejem ólomsúlyként feszült a párnára, valószínűleg iszonyatos mennyiségű alkohol tárolója lehet most a testem… aminek alapjaiban véve nem lenne szabad gondot okoznia, de ugye mindig van az a mennyiség..
Pár perc meditálás után sikerült ülő helyzetbe küzdenem magam. A szoba, az ágy és minden amit csak láttam velem együtt forgott. Csak ekkor tűnt fel, hogy az egyik kéz, ami az imént még átkarolt egy férfi karja volt. Eseménydús este volt.. meg kell hagyni. Eszelős vigyor terült el az arcomon miközben a férfit kilökve az ágyból Ádámkosztümben tipegtem át a romokon a bárpultig. Az oda vezető úton számos érdekességre leltem mint például egy átvágott torkú, kivéreztetett tinédzser teste. Sejtelmes hümmögéssel vettem tudomásul, hogy valószínűleg az elmúlt időszak egyik legjobb bulija zajlott le nálam.. én viszont nem emlékszem semmire..
Miután legurítottam egy pohár hideg vizet továbbra is mezítelen portyáztam lakosztályban és sorjában ébresztettem fel a reggelre életben maradt társaságot. Páran nem vették jó néven, hogy a legjobb álmukból rángattam vissza Őket a szomorú valóságba ahol minél előbb el kellett takarodniuk a szemeim elől. Kivéve annak a kettőnek.. a fiú és a lány akik között ébredtem. Nos, velük még játszadozni akartam. Miután minden felesleges egyed távozott én töltöttem magamnak egy gyógywhiskyt amivel a kezemben az ágyamhoz tipegtem. Megálltam a szélén, lehúztam a lányról a takaróként szolgáló lepedőt a fiút pedig akit ébredéskor lerúgtam az ágyról visszatessékeltem.
- Kezdjétek. Egymással..- mondom perverz vigyorral a képemen miközben belekortyolok az italomba. Nem kellett nekik könyörögni. Másodpercek alatt nyalták és falták egymást én pedig ott álltam felettük és a tekintetemmel faltam minden mozdulatukat. Mikor az utolsó csepp whisky is elfogyott eldobtam a poharat amely hangos csattanással adta meg magát a falnak és tört millió apró szilánkra és éppen másztam volna rájuk amikor hangos dörömbölés törte meg a mámort.
- Dios Mio (istenem) … ki az a fasz, ki az a fasz, aki ilyenkor zaklatni akar. - fortyogok dühömbe miközben továbbra is csak meztelenül trappolok az ajtóhoz. Ingerültem tépem ki, majdhogynem ki is szakad a helyéről a nyílászáró. - De puta madre! (A kurva anyádat) Mit akarsz? - ordítom a semminek ugyanis senki nem volt ott csak egy jelöletlen boríték. Felvont szemöldökkel hajolok le és bontom ki, hogy megtudjam ki az, aki ma meg fog lakolni a félbeszakítás végett. Meglepődve olvasom a sorokat. Nem volt hosszú, lényegre törő volt. Érthetetlen okból a Viszály lovasa akar velem találkozni a város határán. Soha nem beszéltem vele a szükségesnél többet. A nevét se igazán tudom, de ha látom csak van akkora szerencsém, hogy felismerem.
- Takarodjatok. - adom parancsba az akkor már egymásba hatoló párosnak akik rémülten pattantak ki az ágyból és miután összeszedték vélhetőleg az összes cuccukat el is tűntek. - Mi a faszomat akar ez a kurva lovas ilyenkor.. - mérgelődök magamba miközben felrángatok pár talált rongyot és döngő léptekkel elindultam a levélben említett helyre természetesen azzal a kezembe.
Beletelhetett egy órába is akár mire odaértem, de megérkeztem. Csak egy rozoga viskó éktelenkedett előttem a lovas pedig sehol… nem kellett sokat agyalnom azon, hogy valószínűleg odabent vár. Gondolkodás nélkül trappoltam be az összeomlás határán lévő épületbe. Az biztos, hogy nem volt közkedvelt hely, szinte üres volt. De nem ez volt a lényeg. A lovast egyből felismertem, kilógott a környezetből. Mellette foglalok helyet, nem ülök le, a pultnak támaszkodva kérek én is egy whiskyt magamnak. A szemem sarkából a kezében tartott fecnin akad meg a tekintetem. Szemöldök ráncolva kortyolok bele a whiskymbe majd a másik kezembe tartott levelet tolom elé.
- Azt hiszem mind a ketten ugyan azért vagyunk itt, Viszály.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7