Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• New Orleans határa •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New Orleans határa - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 28, 2020 5:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


On my way to home

– Öhm… – kissé haboztam a válaszadással, mert a mondandójának az elejét nem értettem, de végül úgy döntöttem, hogy a lényegi részre koncentrálok inkább. – Persze, akkor rögzítsük írásban is. Bár se papír se toll nincs éppen nálam. – reméltem, hogy tényleg így érti, és nincs szükség valami mágikus szertartásra. Arra természetesen már biztosan nemet mondanék. Inkább papírozzunk, bármilyen fölöslegesnek is érzem. Elvégre nem fogom ’beperelni’ szerződésszegésért, ha nem teljesíti az alku rá eső részét. Már, csak azért sem mert ez esetben ugye már alulról fogom szagolni virágos réteket. Hiszen Beelzebub egészen biztosan átsegít valahogy a másvilágra, ha újra találkozunk. Mondjuk tőle legalább biztosan tudom, hogy mire számíthatok. Mammon azonban még mindig egy talány volt a számomra.
– Nahát, nem gondoltam volna, hogy a démonoknak munkakörük van. Ez a lovasok esetében mit jelent egyébként? Pestisként ön járványokat terjeszt, vagy valami ehhez hasonló tevékenységet végez? – gondolatban hozzátettem, hogy közben pedig kertészkedik. Apám… nagyon unatkozhat egyébként. Én nem tudnám elképzelni, hogy a kis krumpli ágyásomat locsolgassam. Mondjuk ahhoz egy kert is kéne, ahhoz pedig egy új ingatlan… Na nem baj, nincs már az olyan messze. Ha más értelme nem is volt az itt tartózkodásomnak, legalább annyi, hogy egy kicsit közelebb kerültem a célomhoz. Persze ahhoz, hogy ténylegesen el is érhessem szükséges, hogy ne fogyasszanak el idő előtt.
– Igyekszem ezt inkább bókként felfogni, és nem belegondolni abba, hogy éppen szakács szemmel lett analizálva a testem. – szívem szerint összefontam volna magam előtt a karomat, hogy teljesen kizárjam ezt a témát, de az egyenruha még mindig útban volt. Egy pillanatra hátra néztem, hogy nincs-e esetleg valami hely, ahova letehetném egy kicsit, de csak a talicska lett volna alkalmas rá a fal mellett. Azonban feltételezésem szerint Mammon minimum szúrós tekintettel nézne rám, ha a féltett portékáját, egy ilyen méltatlan tároló helyre aggatnám. Még ez is lehet, hogy feldühítenem őt, ami természetesen nem állt szándékomban. Sokkal jobban tetszett ez a jómodorú démon, és nem akartam kipróbálni, hogy milyen, ha elszabadul a haragja. Könnyen meglehet, hogy a ’bájos’ máz alatt, egy ugyanolyan szörnyeteg lakik, mint amilyen Beelzebub. Ebből kifolyólag eszemben sincs azt kicsalogatni az odújából. Hamarosan végül eljutottunk ahhoz a témához, ami ténylegesen érdekelt, és amiért hajlandó is voltam további értékes perceket itt tölteni még New Orleansban: a lélek tarifa.
– Van, aki a szerelemért eladná a lelkét? Ez igen szánalmas és lehangoló is egyben. – kissé ingerülten ráncoltam össze a szemöldökömet a gondolatra. De tényleg, ki az-az idióta, aki a szerelme miatt képes lenne eladni a saját lelkét? Eleve már ezt a piszkosul belepistulunk valakibe dolgot sem értem meg teljesen, de oké ezt a részét még eltudom fogadni. Na, de azt, hogy örökké tartó kárhozatra ítéli valaki saját magát egy másik emberi lény miatt, ez már felfoghatatlan a számomra. Mondjuk az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem ez az egyetlen dolog, amit nem értek. Példának okáért az apokalipszis előtti világ is ismeretlen a számomra éppen ezért sosem értettem anyám utazási mániáját. De azok más idők voltak, ahogy arra Mammon is rávilágított.
– Hallottam annak a bizonyos Wall Streetnek a hírét. Volt egy idősebb ügyfelem, aki azt mondta, hogy ott dolgozott még az apokalipszis előtt. Azt mesélte, hogy elég klassz hely volt azok számára, akik pénzt akartak keresni. De akkor ezek szerint nem a megbízhatóság volt a védjegyük. – mindig is izgatta a fantáziámat az, amit az a férfi mesélt nekem, így talán kicsit felcsillant a szemem az érdeklődéstől, amikor ez szóba került. Igazából még sosem gondoltam bele, hogy egy ősöreg démon mennyi mindent láthatott már. A saját bőrükön tapasztalhatták meg azt, amiről mi csak a történelemkönyvekben olvastunk. Már, aki olvasott erről ugye. Engem ez a téma sosem érdekelt. A fizika és a kémia szerintem sokkal érdekesebb. Az, hogy pár random csávó milyen bigével tekert, vagy melyik országban akart új kecót magának sosem izgatott igazán. A múlt már tova szállt, és attól, hogy tudom, hogy milyen hatása volt mondjuk az első világháborúnak a társadalomra, nem lesz egyszerűbb az életem. Ellenben, ha tudnék mondjuk készíteni egy olyan alkohol párlatot, ami nem okoz másnaposságot, elképesztő vagyonra tehetnék szert.
– Egyelőre én annak is örülnék, ha megérkezne a fuvarom, a legkisebb gondom az, hogy mekkora lesz a jármű. Igazából lehet, hogy lassan ideje is lenne utána néznem, hogy mi a helyzet, és további késlekedés esetén azt hiszem jogos lenne panasszal élnem. – azt hiszem nagyon diplomatikusan fogalmaztam meg azt, hogy képletesen ugyan, de rájuk borítom az asztalt a gecibe. A pofátlanságnak is van egy határa. Én ahhoz vagyok szokva, hogyha kötünk egy megállapodást, ahhoz tartjuk magunkat, vagy legalábbis nagyon igyekszünk. Tekintve viszont, hogy a fuvaromnak se híre se hamva nem volt még, kezdtem azt hinni, hogy a megállapodáshoz csak én tartom magam megfelelően.
– Itt New Orleansban egyébként minden ember ilyen megbízhatatlan? Most üzletelek itt először, és nem túl jók a tapasztalataim. – talán kicsit elfogult is vagyok, de New Yorkban minden egyszerűbb. Sokkal kisebb az esélye, hogy egy természetfelettibe futsz bele, és az emberek többsége olyan szolgáltatást vagy terméket szeretne, ami megoldható/beszerezhető. De legfőképp kevés az olyan gyökér, akik egy egyszerű fuvart sem tudnak elintézni. Azt hiszem ostobaság volt a részemről megbízni bennük, és hagyni, hogy elintézzék nekem. Ha valamit jól akarsz csinálni, saját magad kell kezedbe vedd az ügyet. Arany szabály, amihez éppen most nem tartom magam. Kellemetlen…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


New Orleans határa - Page 2 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
218
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 21, 2020 4:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


- Das ist grobßartig(nagyszerű). Esetleg előnyben részesítené, ha írásban is rögzítenénk az üzletkötést? Elkerülve az esetleges félreértéseket.- valaha bevett szokás volt a szerződés, papírba vésve minden egyes szó, minden részletre kitérve, nehogy bármelyik fél megtalálhassa a kiskaput és azt kihasználva ne tartsa magát az egyezséghez. Bár nem hinné, hogy ez az ember meg szeretné szegni az alkujukat, már csak azért se, mert tekintve azt, hogy Mammon mit nyer az egésszel, értelmetlen lenne. A nő számára csak egy ruhadarab, semmi más, a kértnél jobb árat nem kaphat érte.
- Példának okáért tartanunk kell magunkat az alkukhoz, nem gyűjthetjük be idő előtt a lelkeket, nem okozhatunk „baleseteket”- ujjaival nyuszifület imitált.- Nem adhatunk olyat egy lélekért cserébe, ami kissé felborítaná az egyensúlyt. Példának okáért, nem adhatunk valakinek Istenével megegyező hatalmat, vagy éppen nem változtathatunk valakit Luciferré, vagy más angyallá. Ilyen és ehhez hasonló apróságokra kell figyelnünk. Persze a rangokat figyelembe véve, nekünk, Lovasoknak más a munkakörünk.- mint minden jó állásnak, a démoni létnek is megvoltak a maguk hátrányai, de ahogy minden cégnél, úgy náluk is élt az a szabály, hogy; Minél magasabban ült valaki, a szabályok rá egyre kevésbé vonatkoztak.
- Hm, undorító, elszopogatni a belső szerveket, nem hinném, hogy ez fizikailag lehetséges lenne. A belekből esetlegesen lehet szívószállat alkotni, de hogy elszopogatni, azt erősen kétlem. Ha ez lehetséges lenne, akkor az orális kielégítés nem lenne olyan népszerű a férfiak körében. Nem is igazán értem meg valaki rajongását az emberei hús elfogyasztása iránt. Az én ízlésemnek legalábbis túl édes. Természetesen tudomásom van arról, hogy egyes törzseknél megtiszteltetés volt az, ha valakit megettek, de a maga esetében azt hiszem, hogy nem erről van szó. Ahogy pedig kegyedre nézek, szigorúan szakács szemmel, elég kevés felhasználható húst látok. Esetlegesen a melleiből és a hátsójából össze lehetne hozni valami egyfogásra elegendőt, egy személy számára.- úgy érzi, hogy kissé elkalandozott, de a lényeget megértette, a nőszemély nem akar almával a szájában terítékre kerülni, érthető.
- Az életét a legtöbb halandó félti, de másokét szívesen tönkreteszik, ha ezzel profitálhatnak. Ami pedig az emberei lelkek árát illeti, a legtöbbjük materiális javakért hajnaldók lemondani a lelkükről. Ne menjen csődbe a cégük, gazdagok akarnak lenni és ehhez hasonlókat kívánnak. Akadnak olyanok, akik egy szerettük felépüléséért, feltámasztásáért is képesek áruba bocsájtani a lelküket, vagy éppen a szerelem, bosszú miatt. De egyikük se azért, hogy a Világban béke legyen, megszűnjön az éhínség, minden betegségre megtalálják a gyógyszert, amiért hálás is vagyok, de ez csak egy lábjegyzet részemről. A legnagyobb dolog, amit kértek, az az volt, hogy egy bizonyos ország legyen az első, akik a Holdra küldtek néhány halandót.- megengedett magának egy félmosolyt, amikor ezt meghallotta, el kellett ismernie, hogy ez volt a legkreatívabb üzlet, amiről tudomása volt, már-már majdnem sajnálta azt, akinek a lelke ezért a Pokolba szállt.
- Hova gondol kérem? Az alkukat mi is tiszteletben tartjuk, minek néz? Embernek? Ha üzletet kötünk, akkor ahhoz tartjuk magunkat, nem vagyunk mi a Wall Street, hogy eljátsszuk a lelkeket és odalegyen a hitelünk, megbízhatóságunk.- mondta nyugodt hangon, de kissé zavarta, hogy ez akár csak felmerülhet valakiben is. Ez volt a legnagyobb előnyük az angyalokkal szemben, megadták az embereknek azt, amire vágytak, még ha néha kissé kicsavarva is, de megkapták szívük vágyát.
- Nem kell attól tartania, hogy esetlegesen rájuk lépnek, kikerülik magát, ha a helyzet úgy hozná, illetve ha őket nem is látja, de azt észre veheti, hogy hol vannak. Például a szőnyegen a bemélyedéseket figyelve láthatja, hogy ott feküdnek, vagy amikor sétálnak, hallhatja a hangját a lépéseiknek. Nos, ami pedig azt illeti, ez egy igazán jó kérdés, remélhetőleg a jármű, amivel elszállítják kegyedet, nem egy kétszemélyes lesz, mert akkor maguk után kell mennem, és nekem kell vinni őket. Ami bár egy kis kellemetlenség, de semmi több.- ezért nem szereti a hirtelen jött ötleteket, túl sok benne a buktató, de ebben az üzletben kockáztatnia kellett.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New Orleans határa - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 18, 2020 7:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


On my way to home

Néha szerencsém van, és könnyedén megtudok állapodni az árról az ügyfelekkel, de nem gondoltam volna, hogy egy démon esetében is megadatik a gyors üzletkötés lehetősége. Ha egy vadidegennel tárgyalok, akkor ezen a ponton még éppen, hogy csak a bemutatkozáson és a probléma felvetésen vagyunk túl. Jelen esetben viszont tulajdonképpen átugrottuk ezt a részt, mert Mammont sem érdekelte az, hogy ki vagyok, én pedig pláne nem akartam végighallgatni az élet történetét. Persze biztosan tudna izgalmas dolgokat mesélni, de eszemben sem volt húzogatni a ’macska’ bajszát. Most még feltűnően kedvesen bánt velem a pestis lovasa, de kétségem sem volt afelől, hogy elég egy rosszkor elejtett mondat és el is töri a nyakamat. Éppen ezért is örültem annak, hogy ő sem akar már tovább a fajaink közötti különbségekről beszélni.
– Nekem az ár szimpatikus, így ha lehet, akkor nem változtatnék rajta. Még néhány részletet kell megtárgyalnunk, és véglegesíthetünk is. – mi tagadás már eléggé kezdett zavarni a még mindig a hátamon fityegő egyenruha. Szívem szerint már Mammon kezébe nyomtam volna, és már tipegtem is volna a korábbi üzletfeleimhez, hogy rájuk borítsam az asztalt a fuvarom késése miatt. Amúgy szó szerint már bútor törős volt a hangulatom. Mammon érkezése csak rövid időre palástolta a haragomat, de az még egyáltalán nem tűnt el. Továbbra is minden izmom megfeszült a stressztől. Persze igyekeztem ezt minél kevésbé kommunikálni kifelé. Elvégre egy démonnak sokkal kifinomultabb érzékei vannak, ha minden igaz. Még a végén azt hihetné Mammon, hogy éppen én akarom őt átvágni. Pedig erről szó sincs. Becsületes vagyok vagy mi a fasz. Legalábbis igyekszem időnként.
– Nahát, mégis milyen apróságokra kell figyelnie egy démonnak? – a szemöldököm megemelkedett kissé, és talán a pupilláim is kitágultak a meglepetéstől. Ezek szerint nekik is vannak szabályaik. Eléggé irreálisnak hangzik. Bár jobban belegondolva lehet benne némi logika. Gondolom az erősebb angyalokkal még nekik sem ajánlatos összeakasztaniuk a ’bajszukat’. Vagy hát ki tudja, lehet, hogy most már az emberek a közös ellenség, és valójában univerzális cimbora viszonyban vannak a természetfeletti lények. Szinte látom is magam előtt, ahogy Mammon éppen a kertjében szedi a virágokat, és a legszebb darabot átnyújtja egy angyalnak. Na jó. Ez már tényleg az irrealitás ne továbbja lenne.
– Nem is kifejezett zaklatásról van szó, inkább erősen arra utaló jeleket mutatott felém, hogy kellemes délutáni uzsonna közben akarja elszopogatni a belső szerveimet. Természetesen én nem szándékozom ebben részt venni, ezért is gondolnám méltányos árnak, ha ezen a problémámon segítene. – egy finom mosoly kúszott fel az arcomra, leplezvén azt, hogy már a gondolattól is ugrott egyet a gyomrom. A buliban már pusztán a látványától kisebb pánik rohamom lett. Mielőtt azonban újra felsejlett volna előttem annak a test nélküli véres fejnek a képe, a profitra terelődött a szó. Sokkal kellemesebb téma ugyebár, de mégsem tudtam most olyan lelkes lenni. Nem is tudom, hogy miért.
– Mi tagadás a profitért cserébe én is sok mindenre hajlandó vagyok, de van egy határ. Az életemet például nem szívesen sodrom veszélybe. Az egyéb erkölcsi szabályokat, viszont szeretem megkerülni, ha lehetséges. Azonban ha már így szóba került a profit, arra kíváncsi lennék, hogy mégis milyen áron szokták eladni az emberek a lelküket? Mármint miket szoktak kérni cserébe? – valójában ez a burkolt kérdése volt annak, hogy mennyire hülyék az emberek. Feltételezésem szerint nagyon, de igazából ez csak akkor derül ki, ha választ kapok arra, hogy milyen értéktelen csecsebecsékért cserébe sétáltak bele az örök kárhozatba. Persze eltudom képzelni, hogy van az-az ár, amiért esetleg megérné megfontolni a lélek tranzakciót, de kétlem, hogy a többség alaposan megfontolta volna, hogy mit is lehet elérni. Egyszer hallottam egy pletykát, miszerint egy férfi azért adta el a lelkét, hogy a… khm… szóval hogy a ’kakaskája’ tíz centivel hosszabb legyen. Mélyen reméltem, hogy ez csak egy gonosz pletyka, és semmi köze nincs a valósághoz.
– Nos, a démonok szavahihetőséget tesztelni még nem volt lehetőségem, engem inkább a vérszomjasabbakkal hozott össze a sors. De ha tényleg megbízhatok önben az alkut illetően, akkor mindenképp pozitív tapasztalatként fogom ezt elkönyvelni. Azt nem mondom, hogy másnak is ajánlani fogom a démonok szolgáltatását, de az én véleményem biztosan árnyaltabb lesz ezek után. – nah azért Beelzebubról persze semmi nem fog változni a véleményem. De kezd egyre inkább úgy tűnni, hogy nem mindenki olyan, mint ő. Hála a jó atya úristennek. Jah, meg Lucifernek is.  Köszönő levelet azért nem fogok írni, de mélyen belül tényleg hálás vagyok. Hiszen a mellékelt ábra szerint nem mindegyiküket az ösztöneik hajtják, és vannak, akik képesek az összképet figyelembe venni a céljaik elérése érdekében. Legalábbis Mammont ilyennek láttam. Persze nagyon friss ez az ’ismerettség’ így ostobaság lenne messze menő következtetéseket levonni. Szóval azért nem fogom meghívni Mammont a születésnapi bulimra. De ha betartja az alku ráeső részét, akkor biztos, hogy gondolni fogok rá, hiszen neki is köszönhetem, ha egyáltalán megérem azt a bizonyos napot.
– Ez remekül hangzik, de ha nem látom őket, mi lesz, ha véletlenül rájuk lépek? Illetve hogy fognak engem elkísérni New Yorkig?   – ezek csak a legégetőbb kérdéseim voltak, valójában még lett volna pár száz. Teljesen elképzelhetetlen volt számomra, hogy egy pokolbeli lénnyel osszam meg a lakásomat. Ha viszont tényleg ez kell a biztonságomhoz, akkor én ugyan nem fogok tiltakozni. Legalábbis nem hangosan.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


New Orleans határa - Page 2 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
218
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 09, 2020 11:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


- Ebben igaza van, egyikünk se fogja meggyőzni a másikat a saját igazáról. Nem is említve, hogy a végén még az árra is hatással lenne.- gyakorta előfordult, hogy az ellenszenv miatt változtak az árfolyamok, az eladó többet akart még a vevő kevesebbet, és persze így működik az üzletiélet, de a csekélyke viták még jobban változtatnak az anyagiakon, már-már irreális módon.
- Nos, erre ne vegyen mérget. A jelenlegi állapotokat figyelembe véve, és mivel a Sötétség szabadon járkál, a halál fogalma megváltozott, aki meghalt az nem marad az. Kissé bosszantó a kialakult helyzet ránk, természetfelettiekre nézve. Ahogy mondja, nekünk démonoknak nem kell ilyesfajta elvárásoknak eleget tennünk. Természetesen számunkra is van néhány apróság, de azokat leszámítva élvezünk egy bizonyos szabadságot.- engedelmeskedni Lucifernek és lelkeket gyűjteni, ennyi csupán a démonok feladata, legalábbis a felszínen. Némileg bonyolultabb volt, minden démon a saját pecsenyéjét sütögette.
- Bármilyen meglepő, de ismerem azt a kellemetlen érzést, amikor egy bizonyos személy folyamatosan zaklat, mennyire idegesítő az, egy tüske az oldalunkban, egy légy, ami folyamatosan a fülünkben zümmög. De kegyed szerencséjére leszek a légycsapója és megszabadítóm attól a zavaró rovartól.- magabiztosan mosolygott a nőstényre, szavát adta rá, hogy ez így lesz, és egy démonnak a szava volt a mindene, nem tervezi megszegni azt. Természetesen, ha nem üzlet lenne a dolog mögött, akkor nem érdekelné az egész, hiszen mit számít az, hogy egy démon szórakozik egy emberrel? Semmit se.
- Valamiért úgy érzem, hogy kegyednek a munkája a hobbija is egyben. A szavai alapján azt kell gondolnom, hogy a régi időkben igazán jó üzletasszony lett volna magából, tőzsdeügynőknek tökéletes. Ők voltak a legjobb lélekforrás, a profitért bármire képesek voltak.- régi szép idők, amikort azt hitték az emberek, hogy majd a vagyont is magukkal fogják vinni a halál utáni életbe. Ha tudták volna, hogy mi is vár rájuk, minden bizonnyal nem adták volna el kicsiny lelküket pár százalékért, árfolyamváltozásért, és amikor a Pokol kapujában álltak, könyörögtek, vesztegettek, mindent meg akartak tenni, csak ne kelljen beljebb lépniük. Csodás napok voltak azok.
- Biztosíthatom arról, hogy ez nem csapda. A démonoknak a szavuk az egyetlen, így azt, amiben megegyezünk az ügyféllel, azt be is tartjuk, máskülönben híre menne, hogy nem vagyunk szavahihetők, és egyre kevesebb lenne a bevételünk.- persze arról nem tehetnek, hogy néha túlságosan is szó szerint veszik a kívánságokat, vagy ellenkezőleg, és úgy értelmezik, hogy számukra legyen inkább hasznos.- Beelzebub… hallottam már a nevét, de személyesen még nem találkoztam vele. Ami azt jelenti, hogy nem a rangosabb démonok közzé tartozik, így nem fog gondot jelenteni a meg találása és az alkunk rám eső rész betartatása se.- ha nincs a városban, nos, akkor elég lesz megidéznie azt a kis démont, és megbeszélni vele, hogy miért is nem ajánlatos a nőstényt a továbbiakban zaklatnia.
- Igen és igen. Negyvenhárom pokolkutyám van, néhányat tudok nélkülözni egy pár napra, a láthatóságuk miatt pedig ne aggódjon, az utasításaimat fogják követni, ami az lesz, hogy engedelmeskedjenek magának, védjék meg és tartsák életben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy kegyed tulajdonát fogják képezni, csak addig, még elintézem a kegyed problémáját, utána visszatérnek majd hozzám.- lehet nem ártana majd pontosabb utasításokat adni a kutyáknak, nehogy nemi aktus közbeni nyögésekre is azt gondolják, hogy a fájdalom okozza és darabokra tépjék a nősténnyel paráználkodót.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New Orleans határa - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 05, 2020 10:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


On my way to home

Álmomban sem gondoltam volna, hogy éppen a távozásom napján összefutok egy démonnal, akivel nem csak, hogy hajlok egy üzlet megkötésére, de még az emberi faj létét is érintő kérdéseket tárgyalok meg vele. Mondanom sem kell, hogy ez a találkozó alapjaiban rengette meg a világnézeteimet. Persze nem az emberekről változott a véleményem, bármilyen észszerű érveket is sorakoztatott fel Mammon, saját tapasztalat alapján alkottam véleményt, és ezen nem lehet egyszerűen változtatni. A démonokat viszont egy picit másképp kezdtem el látni. Még mindig felgyújtanám az összeset a gecibe, de Mammont a jó modora, és a felajánlott ellenszolgáltatás miatt a végére hagynám. Tudom, arany a szívem.
– Ha már a haszonról van szó, koncentráljunk is az üzletre. Kár lenne ilyen faji kérdésekkel összezavarni a tárgyalást. – láthatóan én nem fogom őt meggyőzni az igazamról, de ő sem győzött meg arról, hogy érdemes lenne csapatot váltani. Ha az érvek nem hatnak, akkor meglehet, hogy előbb vagy utóbb abból vita kerekedik, ez pedig tényleg eltudná rontani a kibontakozó megállapodást. Továbbá én már megbékéltem a sorsommal, és ugyan nem mondtam volna ki hangosan akárki előtt, de szeretem az életemet. Igyekszem kihozni magamból a maximumot, és ez szépen lassan ugyan, de visz engem előre. Ha végig gondolom, hogy honnan indultam, akkor igazán lenyűgöző eredményeket értem el.
– Az én életem nem lesz olyan hosszú, hogy ilyen változásokat átéljek, így kénytelen vagyok azokhoz az elvekhez ragaszkodni, ami a jelenlegi társadalomban elfogadott. Bár tény, hogy bizonyos elvárásoknak én sem szeretek megfelelni. Feltételezem egy démonnak nem kell ilyesmi miatt aggódnia. – mélyet sóhajtottam a gondolatra, amikor a vadászok természetfelettihez való viszonya jutott eszembe. Szerintük mindenki rossz kivétel nélkül, és halált érdemelnek, még akkor is, ha nem követtek el semmi bűnt. Ez a nézet nekem már túl radikális, hiszen ismerek olyat, aki természetfeletti, és mégis a jók közé sorolnám. Legalábbis nálam biztos, hogy jobb ’ember’. Kicsit olyan ez, mint amikor régebben a bőrszín alapján ítéltek meg valakit. Semmi logika nincs benne, csak egy eszme, amit az ostoba emberek sajátítottak ki maguknak. Na jó, én meg a fekete szeműeket nem bírom, de erre meg is van az okom, és nem csak légből kapott információk alapján ítélkezem.
– Ezt örömmel hallom. Sajnos már több helyen is összefutottam vele, így azt hiszem teljes joggal merült fel bennem, hogy a jövőben is számíthatok a látogatására. Óvatos természet vagyok, így kitörő örömmel töltene el, ha nem kéne többet aggódnom miatta. – egy barátságos mosollyal próbáltam érzékeltetni, hogy tényleg ez most a szívem legnagyobb vágya. Ha választanom kéne a régóta áhított hatalmas ház vagy a biztonság között, nem kérdés, hogy melyikre adom le a voksom. Baszhatom a baldachinos francia ágyat és a fürdőkádat, ha már alulról szagolom a rózsabokrot. Mélyen reméltem, hogy Mammon tényleg szavahihető, ha üzletről van szó, és nem éppen az ő virágágyása alá lesz eltemetve a formás testem.
– Érthető. Jó magam is biztosan hódolnék valami hobbinak, ha a munka mellett lenne rá időm. A pénz azonban nagy úr. Valamint cél nélkül nem is lenne túl sok értelme a létezésnek. – bár mindenki arra szakít időt, amire igazán akar, így kissé félrevezető lehetett a kijelentésem, de nem akartam Mammon orrára kötni, hogy nekem a munka a mindenem. Nem ismerkedni akartam, csak haza menni és biztonságban élni tovább a kis életemet. Persze sosem jutott volna eszembe, hogy ehhez éppen egy démonnal kell alkut kötnöm. Azt meg pláne nem képzeltem volna magam elé, hogy a lelkem nem is kerül terítékre.
– Ez olyan szépen hangzik, hogy automatikusan megfordul a fejemben a csapda lehetősége. Azonban úgy gondolom, hogy sokat nem veszíthetek. Tehát annak a bizonyos démonnak a neve Beelzebub. Pár napja itt volt a városban. Viszont ennél több információm nincsen róla. – egy hús zabáló geci, de ezt már csak gondolatban tettem hozzá. Név alapján megkéne találnia. Ugye? A biztonság kedvéért azért majd elmormolok egy imát haza felé úton. Feltéve, ha végre megérkezik a fuvarom, mert Mammonon és rajtam kívül még mindig nem volt egy teremtett lélek se a környéken. Így belegondolva milyen ironikus lenne már, ha Mammon tényleg betartja az alku rá eső részét, az én üzletfeleim meg még a haza utamat sem tudják rendesen lemenedzselni.
– Komolyan gondolta, hogy ideiglenesen pokolkutyákkal is megtámogatna engem? Számomra nem lesznek láthatatlanok? – próbáltam győzködni magamat, hogy bízhatok Mammonban, de a józan eszem két kézzel tenyerelt volna rá a vészleállító gombra. Ostobaság volt, és ezzel tisztában is voltam. De csak egy egyenruha az ára a lelki békémnek. Amit amúgy is odaadtam volna csak valamelyik emberemnek, hogy vegye fel egy jelmezes bulira. Tehát nincs vesztenivalóm. Mondom NINCS.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


New Orleans határa - Page 2 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
218
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 01, 2020 10:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


- Elnézését kérem ezért a kis kitérőért, a továbbiakban megpróbálok jobban odafigyelni.- ez történik, ha valami olyasmi kerül szóba, amiről szeret is beszélni, képes elkalandozni, és teljesen eltérni a tárgytól. Ám jelenleg üzletről volt szó, és minden egyes eltérés csak késlelteti az egyenruha megszerzését és a gyűjteményéhez adását.
- A régi időkben se létezett a maga által emlegetett tisztesség. Csupán a kölcsönös haszonszerzés, vagy a másik eltaposása, hogy valaki tovább tudjon gyarapodni. A tisztesség csupán a szegények és szerencsétlenek számára létezett, mert ez volt az egyetlen, amibe kapaszkodni tudtak és a sajtjuknak tudni. Csak az alkuk léteztek, az alkuk, amiket be kellett tartani, nem a tisztesség miatt, a jó hírnevük volt az ok, semmi más. Ez nem szerencse kérdése, Isten figyelt a fajtájára, és nem engedte a teljes kipusztulást, hiába kapták meg a szabadakaratot, a végén még mindig fogta valaki a kezüket. De most, hogy eltűnt ez a személy, csupán azért élnek még, mert Gabriel és Michael nem jutott dűlőre egymással. Igazából az én fajtám az egyetlen, aki látja magukban a hasznot, a lelkük.- mosolyogva beszélt, de a hangja üres volt, érzelmektől mentes. Úgy beszélt, mintha csak valami pénznem lenne a lélek, és igazából a démonok számára valami hasonló volt. Azt kérték a szolgálataikért, egy kívánság egy lélekért cserébe. Mindenki jól jár, és az embernek még meg van az esélye arra is, hogy a Pokolra szállás után démonná válhat.
- Áh, a jelenlegi idők morálja. Néhányszáz éve bevett volt az a szokás, hogy gyermekeket használtak prostitúcióra, mégse háborodott fel senki. Vagy a rabszolgaság intézménye, életekkel kereskedtek, licitáltak rájuk, mint a marhákra. Ha a jelenleg ismert világ megmarad még pár évtizedig, akkor úgy fog változni minden, és ismét visszatérnek ezek is. A kegyed által használt elvek csak görcsös ragaszkodások voltak a múlthoz.- kegyetlen állatfaj volt az ember, akik mindig a saját érdeküket nézték, és hiába hangoztatják azt, hogy nem lehet megvenni őket, mindenkinek megvan az ára, amiért hajlandóak eldobni mindent, amiben hisznek, és előtérbe engedik a lelkük mocskosabb oldalát.
- Nos, a kérdése igen csak helyes és logikus. A válaszom pedig az, hogy; Igen. Akikkel szoros együtt működésben állok, azokkal a démonokkal lehet tárgyalni, és hatni rájuk. Nem jelent túlságosan nagy gondot a meggyőzésük, hogy hagyják kegyedet békén.- és mivel olyan démonokkal vagy démonnal van ilyen kapcsolata, akik nem voltak ostobák, nem igazán fog gondot okozni Mammon számára az alku betartása. Bár van egy megérzése, hogy nem Belial vagy Maze lesz az, aki zaklatja ezt a nőszemélyt.
- Megértem, hogy igy gondolja. De ahogy mondja, kénytelen voltam találni magamnak egy hobbit, mivel nem minden nap jön velem szembe egy ereklye, ami felkelti az érdeklődésemet, addig is le kell foglalnom magamat valamivel.- talán ki kellene javítania, hogy nem termőföldeken dolgozik, nem földműves volt, hanem csak… kertész.
- Ahogy mondja, az említett démon nem fogja többé zargatni kegyedet, semmilyen úton és módon, és mivel nem kérte azt, hogy eltávozzon az élők sorából, így nem fog. De abban az esetben, ha azután is zargatná magát, hogy beszéltem vele, kárpótlás gyanánt, végezni fogok azzal a démonnal, vagy elzárom kegyed természetes élettartamának a végéig, hogy Tőle nyugodt életet élhessen. Csupán a démon nevére lenne szükségem, hogy hozzá is kezdhessek a felkutatásához és a meggyőzéséhez.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New Orleans határa - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 27, 2020 6:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


On my way to home

– Öhm… igen. Egy kissé tényleg elkalandozott. – annyira sajnos azonban nem, hogy sikítva eltudjak rohanni. Mert a mondandója után minden ösztönöm ezt sugallta. Szívem szerint a kezébe nyomtam volna az egyenruhát, hogy vigye istenhírével aztán felejtsük el egymást. Ez lett volna a legbölcsebb döntés. Na, de ha tényleg él az ajánlat és legalább ebben megbízhatok Mammonban? Dobjam el annak a lehetőségét, hogy megszabaduljak Beelzebubtól, pusztán azért, mert ha így folytatjuk akkor csere nacira lesz szükségem? Komoly dilemma. Alapesetben eszembe se jutna hinni Mammonnak, de ha azt veszem, hogy ellenszolgáltatásként nekem csak ezt az egyenruhát kell adnom, ami számomra amúgy is értéktelen, akkor mindjárt más megvilágításba kerül a dolog. Ha így vesszük, akkor a legrosszabb, ami történhet, hogy Mammon nem tartja be a nekem tett ígéretét. Ez esetben pedig pontosan ott lennék, mint jelenleg vagyok, a nyakamon egy démon, aki most már nem csak New Yorkban, de itt is megtalált. Lehet, hogy annyira még sem akar engem megszállottan megenni, csak mindig rosszkor voltam rossz helyen, de ebben az ügyben nem kockáztathatok. Feltételezem azt, hogy rám vadászik, és ha esetleg ebben tévedek az csak jó. Ha viszont nem, akkor szükségem lesz védelemre. Bármennyire is keménynek hiszem magamat, meg a kis csapatomat, egy Beelzebub kaliberű démon ellen esélyünk nincs. Az emberi faj sajátossága, hogy puhák vagyunk. És nem mellesleg igen ostobák is, legalábbis a nagy többségünk.
– A tisztességes alatt a régi időkre vissza nyúló múltat értem, abban abszolút egyetértek, hogy az emberi faj, mint egység nem érdemes semmilyen kegyre. De éppen ez a lenyűgöző, hogy számtalan hibát követtünk el a múltban, és tesszük ugyanezt ma is, de mégis itt vagyunk.  Úgy tűnik a hülyéknek áll a szerencse. – szerettem azt gondolni, hogy én azért okosabb vagyok a nagy többségnél, de ha őszintén bele gondolok, akkor ez esetben nem állnék itt és csacsognék a pestis lovasával. Sosem kellett volna ott hagynom New Yorkot. Mert bármennyire is vágytam már arra, hogy egy kis világot lássak, és tovább bővítsem az üzletem, az én városom sokkal biztonságosabb, és ostobaság volt részemről kitenni onnan a lábam. Na, de innentől már más lesz. Nem mondom azt, hogy sosem jövök túl a város falain, de az biztos, hogy kétszer is meggondolom, hogy milyen védelemmel indulok útnak. Otthon is vannak üzleti lehetőségek, és vétek lenne kockáztatni pusztán a nagyobb profitért. Mondjuk bizonyos dolgokban sosem fogok engedni, ilyen például a felnőtt ipar, amibe én sosem fogom megvetni a lábam, bármilyen nyereséggel is kecsegtet.
– Inkább egy típust említenék meg akkor. Sok mindennel üzleteltem már, de emberi életekkel soha. Már pedig gyakran érkeznek olyan kérések hozzám, hogy bizonyos életkorú, vagy nemű társaságot igényelnének. Természetesen ezeket élből elutasítom, de ennek ellenére is időről időre, megtalálnak az efféle kérések. – bár Mammon tekintetéből, úgy tűnt, hogy érdekli a téma, de mégsem akartam túl sok dolgot felfedni, mert ami számomra megbotránkoztató, vagy éppen szembe megy az elveimmel, az lehet, hogy neki délutáni tea partira való téma. Előbb vagy utóbb lehet, hogy untatnám őt a fecsegésemmel, ami akár ahhoz is vezethet, hogy gyorsan pontot tesz az üzletünk végére, egy erőszakos ’árucsere’ keretében. Természetesen ezt nem akartam kockáztatni, így inkább a tárgyra tértem.
– Tehát, ha egy démon törne az életemre, akkor is megvédenének a kutyái? Még akkor is, ha esetleg egy olyan valakiről van szó, aki… – Cimbora? Testvér? Kolléga? Mégis hogyan kéne hívnom az ilyet? Végül bevillant a megfelelő kifejezés. – Szóval akkor is megvédenének engem, ha a támadómmal önnek szoros együtt működése van? – már a nyelvem hegyén volt a név, ami rettegéssel töltött el… ki akartam mondani. De még várnom kellett. Meg kellett bizonyosodnom arról, hogy az üzlet akkor is áll, ha éppen puszipajtások. Mert ha tényleg közösen virágszedős kapcsolatban vannak, akkor akadhatnak gondok.
– Ne haragudjon meg, de azt, aki ilyen elegánsan öltözik, nehezen tudom elképzelni a termő földeken. De érthető, hogy akinek az ideje végtelen, kénytelen találni magának valami hobbit. – még mindig nagyon nehéz volt a kertészkedő Mammon képét magam elé vetíteni, de végül is miért ne. Inkább kertészkedéssel üsse el az idejét, mint az emberek kínzásával. Ha azon múlik még virágmagokat is küldök neki, ha haza értem, csak maradjon meg ennél a hobbijánál. Viszont mielőtt „puszi: Cara Pierce” zárómondatú levéllel kísért csomagot küldök neki, előbb tisztázni kell, hogy érdemes-e a figyelmemre. Vagy marad a ’tessék itt az egyenruha, én léptem művelet’.
– Akkor összegezzünk. Én oda adom ezt az egyenruhát, és természetesen a diszkréciómat is megkapja. Senki nem fog tudni arról, hogy ma itt mi történt, vagy mi hangzott el a beszélgetésünk során. Ön pedig cserébe, meg véd engem, egy bizonyos démontól, kezdetben némi kölcsön pokolkutyával is megtámogatva ezt az akciót. Természetesen nem kérem azt, hogy ez a démon távozzon az élők sorából… – Oh, kérném én nagyon szívesen, de valljuk be ez irreális lenne – De azt elvárom, hogy soha többet ne jöjjön a közelembe, és ne bántalmazzon engem távolról sem fizikai, sem mentális formában. Felejtsen el engem örökre, és találjon magának más hobbit. Tehát jól összegeztem a tényállást, vagy szorul némi kiegészítésre? – a tekintetem minden bizonnyal némi vágyakozást tükrözött. Akartam, hogy ez az üzlet létrejöjjön, igazából abban a pillanatban, nem is akartam ennél többet. Na jó, hazajutni szintén, de mennyivel is édesebb lenne a hazaút, ha tudnám, hogy biztonságban vagyok. Igazán rám fért már, hogy a történtek után legalább egy kicsit lazíthassak.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


New Orleans határa - Page 2 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
218
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 24, 2020 5:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


- Természetesen tisztában vagyok ezzel. A test elhalálozása se kellemes, de igazából az elmét ért csapások az igazán kellemetlenek. Újra és újra átélni bizonyos pillanatokat, ami végül azt eredményezi, hogy az illetőnek megroppan a tudata, és nem marad hátra semmi más, csak egy nyáladzó hústömeg.- észrevette magát és megköszörülte torkát.- Elnézését kérem, kissé elkalandoztam.- nem hinné, hogy be kell mutatnia azt, hogy mivé vállnak az emberek a sorozatos kínzások után. Elvégre a kapunyitások után sokan jártak így, hogy elvesztették az eszüket, nem fogták fel, hogy mi történt, és megadták magukat az elmebaj jótékony ölelésének. Remélve, hogy majd az megvédi őket attól, ami rájuk vár, de van az a kín, mi áttöri azt a pajzsot, amit az őrület emelt. Természetesen fizikai fájdalommal is el lehet érni az elmebajt, de van benne valami költőibb, ha mindezt erőszak nélkül érik el, sokkalta démonibb, szebb.
- Ugyan, még hogy tisztességes múltra? Ne nevettessen kérem. A maga fajtája nem csinált mást a történelem során, mint háborút vívott a háború után, olyan ostobaságok miatt, mint az arany, olaj, egy nő, vagy egy sértés miatt. Ez nem alkalmazkodás, ez ostobaság. Valahol letelepedett, felélte a környezet forrásait, majd tovább állt, nem hagyva hátra mást, mint a pusztaságot, enyészetet, pontosan úgy, mint a Rák nevezetű betegség. Inkább a bolygó betegsége a maga fajtája. Más az alkalmazkodás és más a kihasználás. - végig követte az emberek történelmét, látta, ahogy Kain megölte Abelt, látta, hogy mi történt Trójánál, mindent látott, és egyik pillanat se arról árulkodott, hogy annyira dicső múlt az. Egyszerű állatok voltak, a legokosabb állatok, de akkor is csak azok voltak, akik saját maguknak köszönhetik azt, ami történt a Világgal.
- Nők és a hiúság. De ahogy szeretné.- Mammon részéről akár hagyhatják is a kor kérdését, nem tartja fontosnak, hogy ezzel foglalkozzanak, kettejük üzletével egyáltalán nem volt kapcsolatos, nem igazán befolyásolt semmit se.
- Van időm, nyugodtan mesélhet, sőt, kérem, tegye meg.- némi érdeklődés csillant meg a szemeiben. Vajon mik is lehetnek azok a pikáns tárgyak, kérések, amivel felkeresték a nőstényt. S egyébként is el kell ütniük valamivel az időt, még az üzletasszony nem osztja meg, hogy akkor mi is lesz a fizetsége, mert eddig Mammon nem kapott biztos választ, és igaz, hogy nem a sötétben tapogat, csak a homályban, de attól még nem élvezte.
- Azt teszik, amire utasítom őket. Ahogy az emberek kutyái is azt teszik, amire a gazdájuk utasítja őket.- kutyák voltak, igaz, kissé mások, de akkor is kutyák, és ha jól vannak idomítva, akkor igazán megugrik a hasznosságuk.- Csak ha azt mondom nekik, illetve akkor, ha valaki agresszív fellépéssel indul meg kegyed felé, legalábbis az a négy, amit maga mellé szánok, ezekkel az utasításokkal lesznek ellátva.- ha netalán az a démon úgy döntene, hogy mégis ártani akar Caranak, akkor a kutyák bizonyára jobb belátásra fogják téríteni majd.
Felvont szemöldökkel nézi, hogy mit csinál a nőszemély. Túl élénk a fantáziája, halkan fel is sóhajtott Mammon.
- Ez egy kód szó a kertészkedésre. Tudja, a fű öntözése, vágása, virágok gyomlálása, kertészkedés.- olyan hihetetlen lenne az, hogy egy démon kertészkedéssel üti el az idejét? Jobban belegondolva, igen, az, megérti a nőből áradó hitetlenkedést.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New Orleans határa - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 24, 2020 4:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


On my way to home

Ritkán fordul velem elő, hogy nem találom a megfelelő vagy éppen helyén való kifejezéseket, de amikor az ember lányának egy olyan démonnal kell csevegnie, aki a korábbi tapasztalataival teljesen ellentétesen viselkedik, akkor vannak kihagyások a ’rendszerben’. Kezdtem úgy érezni magamat, mintha egy burleszk filmben szerepelnék. Mondanám azt, hogy inkább rémálomba illő, de már jó ideje beszélgettem Mammonnal és minden végtagom a helyén volt még. Mivel nincsenek nagy igényeim, én ezt már fél sikerként könyvelem el. Azonban, ahogy Beelzebub, úgy Mammon is tartogathat még meglepetéseket, ezért nem fogok a nyakába borulni.
– Nem csak azok a tapasztalatok lehetnek rosszak, amik a test elhalálozását eredményezik. De gondolom ön ezzel pontosan tisztában van. – hangom tökéletesen semleges volt, bár ennek kivitelezése nagyon nehézkes volt. De nem akartam, hogy Mammon tudja, hogy egyébként tele pakolom a nadrágot, ha eszembe jut Beelzebub. Régen megtanultam már, hogy a félelmeinket mindig és minden körülmények között rejtve kell tartani, mert csúnyán pofán tudnak csapni, ha nyilvánosságra kerülnek. Ezért is soha senki sem fog tudomást szerezni arról, hogy mind a bohócok, mind a pókok látványa azonnali pánik reakciót vált ki belőlem. És ebbe a csodaszép körbe beállt most már Beelzebub is. De jó nekem. Elhessegettem gyorsan a sötét gondolatokat és inkább a kibontakozó üzletre koncentráltam. Elvégre, ha jól keverem a lapjaimat, a végeredmény kihúzhat a szarból. Vagy legalábbis szerettem volna ezt hinni.
– Kénytelen vagyok a mostani időkre hagyatkozni. A régi világ elveszett, és sohasem kapjuk vissza. Akinek ezzel kapcsolatban illúziói vannak az idióta. Alkalmazkodni kell. Éppen ezért néz vissza tisztességes múltra az én fajtám is. Mert mindig alkalmazkodtunk. – makacs rohadékok vagyunk, akik minden áron ragaszkodnak a saját életükhöz. A tény, hogy tisztában vagyunk a halandóságunkkal, olyan cselekedetekre sarkall minket, amit a halhatatlan természetfeletti lények el sem tudnak képzelni. Legalább a meglepetés ereje legyen nálunk, ha már egyéb ’fegyvert’ nem kaptunk a kezünkbe. Mert bármilyen felkészültek is vagyunk, az idő vasfoga, előbb utóbb a legkeményebb vadászt is ledönti a lábáról. Még rosszabb, hogy engem is, így az öregedés gondolata, engem is rettegéssel töltött el. Nem is a testemet féltettem igazán – bár a ráncok gondolata sem vidított fel – hanem az elmém megbomlásától tartottam igazán. Az egyetlen fegyverem a természet felettivel és egyéb rémségekkel folytatott harcban, így annak hiánya felettébb sötét fellegeket festene életem egére.
– Azért inkább alulról közelítsük meg az életkorom kérdését, és ne felülről. – bár a kerekítés szabályai alapján tényleg a harminchoz vagyok közelebb, mint a húszhoz, de a matematika bekaphatja. Nem vagyok harmincas. És még egy darabig nem is leszek. Teszem hozzá nekem ősz hajszálam sem lesz soha. Ha találnék egyet tövestől tépném ki. Mammon viszont láthatóan nem aggódott ilyen dolgokon, és úgy tűnt örömmel gondolt vissza az elmúlt korokra is.
– Nos, én nem ítélkezem, és ami azt illeti ez még elég szolid gyűjtőszenvedély. Embereknél sokkal … öhm… pikánsabb kérések is előfordulnak. Tudnék mesélni, de gondolom siet, és én is éppen tartok valahová. – nos igen, kétségtelen, hogy mi is nagy gecik tudunk lenni, ha arról van szó. De én éppen ezeknek a szokatlan gyűjtő szenvedélyeknek és kéréseknek köszönhetem a viszonylag jónak mondható életemet, így tényleg nincs jogom senki feje felett pálcát törni. Persze az, hogy relatíve elégedett vagyok azzal, ami nekem jutott, nem jelenti azt, hogy ne akarnék még többet. Ha az meg van, akkor pedig még annál is több kell. Nem is tudom, hogy lesz-e valaha olyan pont, amikor tökéletesen elégedett leszek. Na jó talán az, ha soha többé nem kellene féltenem az életemet. Az még a korlátlan vagyonnál is csábítóbb gondolat. Ez azonban sohasem fog bekövetkezni.
– A pokolkutyák képesek az emberek védelmezésére is? Nem csak… – összecsattogtattam az állkapcsomat, mert hirtelen nem találtam az udvarias kifejezést. Azt akartam mondani, hogy cafatokra cincálják az embert, de nem akartam ötleteket adni Mammonnak. Egészen biztos voltam benne, hogy az én javaslataim nélkül is talál módot arra, hogy egy ember életét pokollá tegye. Végül hirtelen beugrott egy finomabb változat. – Harapnak? – tényleg nagyon nehéz volt elképzelni, hogy a pokolkutyákat, melyeket arra teremtettek, hogy elpusztítsák az embert, ilyen különleges feladatra adják oda. Automatikusan megszólalt a vészharang a fejemben, ahogy elképzeltem a jelenetet, amint otthon ülök szépen nyugalomban lakkozom a körmöm, és közben négy számomra láthatatlan fenevad békésen szaglássza egymás fenekét. Ez már nem is burleszk, jóval több annál. És amikor azt hinném, hogy ennél már nem is lehetne abszurdabb a helyzet, akkor Mammon elmesélte nekem, hogy mivel szokta tölteni a szabadnapjait.
– Kertészkedés? Ez valami kód szó a… – hát ezt már végképp nem lehet udvariasan elmondani. Így a kinyújtott mutatóujjamat húztam csak el a nyakam előtt, imitálva a… igen… pontosan azt. Mert az már tényleg nem létezik, hogy a kertészkedést szó szerint gondolta. Ezt már tényleg nem veszem be. Automatikusan elképzeltem Mammont, ahogy virágokat szedeget, és egy szálat átnyújt Beelzebubnak. Jelzem azonnal lefagyott az agyam.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


New Orleans határa - Page 2 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
218
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 24, 2020 11:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


- Nem kételkedem a tapasztalataiban, de a tény, hogy jelenleg itt van és életben, az azt jelenti, hogy talán mégse voltak olyan rémesek azok a tapasztalatok. De el kell, hogy keserítsem, a kihalást a pozíciót előzőleg birtokló démonra kell érteni, nem pedig a fajtámra. Egészen addig, még léteznek emberek, addig démonok is lesznek.- tekintve azt a tényt, hogy ha a jelenlegi démonokat vizsgálják meg, akkor túlnyomó többségben azok voltak, akik emberből váltak a Pokol lakóivá, kevesen vannak azok, akik ténylegesen ott születtek és nevelkedtek. Nem sokat lehet tenni ezellen, hígul a vér, de szükséges ez a hígítás különben alaposan megcsappannának a soraik és hamar vesztes helyzetben találhatnák magukat.
- Kegyed a jelenlegi állapotok alapján ítéli meg a kereskedelmet. Jóval a maga születése előtt egészen érdekes dolgokat gyűjtöttek a tehetősebbek. Nem képeztek kivételt az olyanok se, ami kegyednél van, mindenre megvolt a vevő, csak néhanapján jobban kellett keresni, mivel nem volt teljesen elfogadott a Nácipárthoz tartozó tárgyak eladása és meg vétele és ha figyelembe vesszük a múltat, ami hozzájuk kapcsolathó, már-már érthető.- érzékenyen reagáltak a múlt azon szegletére az emberek, talán azért mert még frissnek nevezhető, és voltak túlélők, akik betudtak számolni róla, az átélt szenvedésekről. Pedig nem ez volt az első népírtás, a keresztények se voltak sokkalta jobbak, a muslimok elleni háborúk, megannyi halál, de azt nem emlegetik, hiszen oly rég volt már, nem számít.
Kissé felszökött a jobb szemöldöke. Nem igazán érti, hogy mire fel ez a hatalmas felháborodás. Nem olyan világban élnek, ahol a nőknek az éveik miatt kellene aggódni, de úgy fest, hogy van, ami nem változik, soha nem változik. Mindegy, hogy egy cérnaszálon csüngenek vég felett, az évek akkor is tabu.
- Megközelítőleg.- lassan és unottan forgatta meg a szemeit. Természetesen azt hallotta meg, amit akart és ami sértő volt a számára, emberek… nem is, nők, mindegy hogy melyik faj tagjai, mindig ugyanúgy reagálnak az ilyen kényes témákra.
- Igen, ahogy mondja, de pontosabban mondva, minden, ami az nácikhoz köthető és a szövetségeseikhez.- nem igazán érdekelte a szövetségesek által hátrahagyott maradék, ami hirdeti a győzelmüket, főleg az Amerikaiaktól nem akar semmit se. Alig csináltak valamit és mégis azt mondták, hogy Ők nyerték meg a háborút.
- A kérdéséből arra következtetek, hogy meggyűlt a baja egy fajtársammal. De szerencséjére igen, ha ezt kérné fizetségül, akkor nevezze meg a démont, aki zaklatja kegyedet, és elintézem, hogy megszűnjön ez a problémája, de biztosíték gyanánt addig is adok maga mellé négy pokolkutyát, akik vigyázzák a testi épségét.- elég sok kutyája van, tud pár napig nélkülözni néhányat, annál több nem is kellhet, hogy megtalálja a démont, és megbeszélje vele a dolgokat, vagy némi erőszakhoz folyamodva bírja jobb belátásra.
- Nos, örökké élni gyakorta unalmas. Megvan a hátránya annak, ha egy démon az elsők közül származik, azt látjuk, hogy az emberek újra és újra elkövetik ugyanazokat a hibákat, kissé unalmas. Hogy mivel is töltöm a napjaimat? Röviden összefoglalva, idomítom a kutyáimat, kertészkedek, olvasgatok, kutatok pár apróság után, gyarapítom a gyűjteményemet, illetve felkeresem és beszélgetek a fivéremmel. Tervezem az utat a Vatikánba. Emberek számára átlagosan élek.- s még pár apróság, de nem hinné, hogy ezt pont egy ember orrára kell kötni, már csak azért se, mert kereskedő és ők gyakran árulnak információkat is féligazságokat.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New Orleans határa - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 22, 2020 10:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


On my way to home

Azt bizony el kell ismernem, hogy ez az utazás jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy átértékeljem a New Orleansról alkotott véleményemet. Azonban ezen felül, a természet felettihez való viszonyom is tekintélyes változáson esett át. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy van, aki sokkal jobb annál, mint amire előzetesen számítottam, mások viszont még a legvadabb rémálmaimat is felülmúlták. És amikor ezen élettapasztalatokkal utamra indultam volna, akkor találkoztam Mammonnal, és megint újra kellett alkotnom a démonokról alkotott koncepciómat. A kimért stílusa, az eleganciája, és a hozzám intézett szavai egy számomra teljesen ismeretlen mélységét mutatta meg a démon társadalomnak. Tiltakoztam volna eme információ ellen, de el kellett ismernem, hogy egész hasznos dolgokat osztott meg velem. Automatikusan bukott ki belőlem a válasz, mielőtt végig gondoltam volna, hogy ennek milyen következményei lehetnének. Az ingerültség úgy tűnik óvatlanná tett.
– Mi tagadás, eddig nem voltak túl jó tapasztalataim. De a kihalás egész jól hangzik. – éreztem, hogy ezt már nem kellett volna hozzá tennem, de a ’tele a tököm’ állapot, blokkolta a ’be fogom a számat’ reflexet. Viszont, ha Mammon ezt is sztoikus nyugalommal fogadja, akkor tényleg újra kell írnom a démon paragrafust a természetfelettiek nagykönyvében. De az a baj, hogy Beelzebub olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy hiába is írnék be pár új bejegyzést, az ő róla szóló rész attól még vastagbetűs és duplán aláhúzott marad.
– Valóban. Egy kissé viszont szokatlan még nekem is. Az emberek egészen más típusú áru iránt érdeklődnek. Úgy tűnik ez a meglepetések napja. – egy beletörődő sóhaj hagyta el az ajkaimat. Már éppen kezdtem volna egy kicsit megnyugodni, amikor tovább folytattuk Mammonnal az eszmecserét, és egy olyan mondat hangzott el, ami a legtöbb nőt hideg zuhanyként éri.
– Harminc?   – a szemeim úgy villantak fel, mintha a lehető legnagyobb sértéssel néznének szembe. Hát ezt a pofátlanságot. Harminc. Még egészen pontosan kettő jó évem van addig, amíg elérem a rettegett számot, így instant indulatokat hozott fel a megemlítése. Hiába a hozzátett „megközelítőleg” szócska, az idő múlása rettegéssel töltött el. A rettegés pedig igen gyakran alakul nálam át haraggá ugye. Az a szerencséje Mammonnak, hogy egy magasrangú démon, aki játszi könnyedséggel roppanthatná el bármelyik csigolyámat, így kénytelen vagyok takarékra tenni az indulatjaimat. Ha sima ember lenne most kapna rendesen. De nem ezt dobta a gép. Ezért megpróbáltam valamennyire rendezni az ábrázatomat.
– Ezek szerint minden érdekli, ami ehhez a történelmi korszakhoz köthető?   – felcsillantak a szemeim, amik eddig haraggal voltak megtelve. Végre az én nyelvemen beszéltünk. Kereslet és kínálat. Nem olyan bonyolult dolog. Neki ez az egyenruha kellett, nekem pedig életbiztosítás. Csak ezt nem lehet túl nyíltan elővezetni.
– Szóval, ha esetleg egy másik démonnal kapcsolatos kérésem lenne, az is megoldható lenne?   – oldalra biccentettem a fejemet, próbálva leplezni, hogy egyébként epekedve várom a válaszát. Ha pár nappal ezelőtt ér ez az ajánlat, akkor természetesen egészen más ellenszolgáltatást képzeltem volna el, de a történtek fényében, félre kellett tennem a kapzsiságomat egy kis időre, és a túlélési ösztönömet kellett kényeztetni egy kicsit. Kapott most annyit, hogy egy tejes-mézes kádfürdő is járt volna neki. Azonban teljesen kizökkentett az, hogy Mammont úgy tűnik megsértettem, a démonokról szóló kérdésemmel. Annyira ledöbbentem ezen, hogy a szám is kinyílt, kis „ó” betűt formázva. Azonban Mammon tovább folytatta, és amit ezután mondott azzal abszolút tudtam, azonosulni. Hogy mit is jelent az emberségemre nézve, hogy osztom egy démon nézeteit, abba jobb majd csak később belegondolni.
– Nos ez valóban igaz, csak nem gondoltam volna, hogy önökre is. Igazából sohasem gondoltam még bele abba, hogy milyen lehet örökké élni. Biztosan tartogat izgalmakat. Ön például mivel tölti a napjait? – Beelzebubról eltudtam képzelni. De vajon Mammon is ilyen? A pletykák szerint igen, de amit magam előtt láttam az elég mást mutatott. Persze ez is lehet, hogy az átverés része, egy kivetített kép, ami csalárd módon altatja el ez ember alapvető óvatosságát. De ha mindig a hátsó szándékot keresem mindenki tetteiben, akkor előbb utóbb belebolondulok a saját gondolat halmazaimba. már pedig az őrülettől már most sem álltam távol.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


New Orleans határa - Page 2 Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
218
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 21, 2020 4:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


- Talán hasznát is fogja venni, és nem gondul úgy a fajtámra, mint egy szervezetlen barbár hordára. Csupán demokratikus választást nem tartunk és a rangok kihalásos alapon öröklődik.- nyugodtabb, csevegőbb hangnemre váltott át, igazán nem zavartatta magát azzal, hogy ezt és azt elárul arról, hogyan is műkődnek a démoni társadalomban a dolgok. S ha jól emlékszik, akkor ezidáig igazán kevés démon mondhatja el magáról, hogy születésénél kapta a rangot, nem pedig gyilkolás árán sikerült azt megszereznie. Kissé durva a rendszer, de ez garantálja azt, hogy mindig a legerősebb démonok a legbefolyásosabbak, még ha nem is a legintelligensebbek.
- Sajnálatosan manapság igazán kevesen vannak, akik bármiféle értéket látnak a birtokában lévő öltözetben, és úgy nagy általánoságban. Igazán szűk a piac. Örömmel veszem, hogy ezen a véleményen van, és a legjobbat saját magával teheti.- barátságosan rámosolygott a nőre, igaz, hogy üres volt az a mosoly, de az emberek szerették magukat abba az álomba ringatni, hogy van értelme egy mosolynak. S igaza van a nősténynek, valakivel jót tehet, magával teheti a legjobbat, hasznos, ha egy Mammonhoz hasonló démon esetlegesen az adósa lesz.
- Csupán válaszoltam a kérdésére, hogy miért is tartom értékesnek az egyenruhát. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy kegyednek ez nem mond túl sokat, hogyan is mondhatna? Végig nézve magán, nos, megközelítőnek harmincnak mondanám, és az oktatásiintézményben tanultak megfakulhattak, nem emlékezhet a történelemórán ismertetett tényekre. Sajnálatosan a fajtájának ez egy igen csak nagy hiányossága, bizonyos, stresszes helyzetekben az agyuk hajlamos kidobni néhány emléket, hogy képes legyen befogadni az újakat, és azt kell, hogy mondjam, érthető is, hiszen amióta az angyalok lejöttek mi pedig fel, nos, némileg sokkalta nehezebb és stresszeseb az életük.- úgy érzi, hogy kissé túl sokat kezd beszélni, de jelenleg van hozzá kedve, és nem is fojtották bele a szót.
- Pontosan, ahogy kegyed mondja, egymás hátát vakarjuk meg, mind a ketten jól járunk, és reménykedünk abban, hogy ha talál még ehhez hasonló értékeket, akkor felkeres egy újabb üzlet reményében. Ami pedig az árat illeti, nos, anyagi javakat is, illetve egyéb ellenszolgáltatást is, de természetesen maradjunk meg a realitás talaján. Azt, ami megtörtént nem áll módomban megnem történté tenni, illetve holtakat se tudok visszahozni az életbe, ilyen és ehhez hasonlókkal sajnálatosan nem szolgálhatok.- vannak bizonyos keretek, amiket még Mammon se léphet át, és mivel nem egy lélek az ár, a mozgástere még inkább szűkösebb lesz, de azért képes néhány aprósággal szolgálni.
- Khm… a hozzám hasonlóknak? Már-már sértő ez az általánosítás, olyan, mintha minden afroamerikait bűnözőnek tartana. Rémes, hogy a jelenlegi körülmények ellenére, még mindig jelen van a rasszizmus az emberek közt.- némi megjátszott csalódással az arcán, aprókat rázott a fején. Hidegen hagyja, hogy a nő rasszista volt vagy se, inkább az általánosítás volt az, ami zavarta Mammont, azóta kifejezetten, hogy kikerült a ládából, azóta más lett valahogyan, több.- Ami valakinek szemét, az másnak lehet kincs. Más démonok számára a ruha értéktelen rongy lehet, és sajnálatosan nem, nem vagyunk képesek mindent megszerezni, amit csak akarunk, ha mégis így lenne, akkor pedig végtelenül unalmas lenne. Oda lenne belőle az a kis izgalom, hogy keressük, megtaláljuk és alkudozunk a vágyunk tárgyára, ahogy az embereknél is valami hasonló jelenhet meg egy idő után. Hiába volt valaki vagyonos, és nem kellett tovább dolgoznia, mégis megtette, mert az üzlet volt az, ami éltette, ami izgalmat vitt az életébe. Így vagyunk ezzel mi is démonok, azok a kis apróságok, amik megfűszerezik az életünket.- legalábbis Mammon ezt gondolja, és azt, hogy ezzel a többi démon is egyetért.
japerszeee
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7