Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• New Orleans határa •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


New Orleans határa VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 18, 2020 1:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Mammon


New Orleans határa Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 18, 2020 11:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


- Mi számít legtöbbnek? Százak, ezrek, tízezrek? Annyit elmondhatok voltak, akiket a kényszer voltak, akiket pedig a haszon. Ilyen az emberiség természete, mindig többet és többet akarnak. De amikor eljön az adósság behajtásának ideje, akkor tudatosul bennük az igazság, nincs tovább. Már nem is emlékszem hányan voltak, akik meg akartak vesztegetni egy démont, anyagi javakat ajánlottak fel, bármit megadtak volna, hogy ne kerüljenek a Pokolba, és hihetetlenül kevesen voltak, akik olyat tudtak felajánlani, amiért egy démon hajlott volna a lelkének visszaadására.- saját tapasztalatból sajnálatosan nem tud beszélni, minden üzletfele csak előre nézett, beszűkült látótérrel rendelkeztek és vagyont ajánlottak fel, azzal pedig túl sok mindent nem tudott kezdeni Mammon, esetlegesen begyújtani jó lettek volna a pénzkötegek, de semmi másra.
- Remek, természetesen minden érdekel, ami az egyenruha korszakához kapcsolódó időszakból származik, továbbá nyitott vagyok a természetfelettivel kapcsolatos tárgyak, iratokra is.- ha már csak egyet is át ad az ember, akkor már megérte Mammonnak, annyival is kevesebb időt kell a kereséssel eltöltenie.
- Nem kegyed az első, aki ezen a véleményen van. De az igazság az, hogy egyáltalán nem bonyolult. Egyszerűen meg kell mutatni nekik, hogy ki az alfa a falkában, ennyi az egész. Természetesen kisebb balesetek előfordulnak, hogy levernek ezt-azt, de semmi számottevőre nem kell gondolni. Amikor szükséges, akkor engedelmeskednek.- görcsöt kell kötnie a nyelvére, nehogy egy kisebb monológba kezdjen bele a kutyáiról, órákig el tudna beszélni róluk, egyenként bemutatni mindent, a szokásaikról csacsogni, de ha üzlet van, nem engedheti meg magának ezt a luxust.
- Ugyan, manapság a magafajták sehol sincsenek biztonságban. New Yorkban gyanakodhatnak arra, hogy démonok vagy angyalok kémje, esetlegesen olyan árukkal kereskedik, amire másoknak is fáj a foga. Az emberek kellemesen belekerültek a kereszttűzbe, és kétségbeesetten próbálnak kikerülni onnan. Mintha egy szakadék felett kifeszített kötélen egyensúlyoznának, és próbálnak ellenállni a szélnek, nehogy a mélységbe taszítsa őket.- akármennyire is erősködnek, akaratoskodnak az emberek, jelenleg a hatalmilánc alján állnak, kis győzelmeket ugyan aratnak, de háborút nem fognak nyerni.
- Ha lehetősége van rá, miért ne élne a kényelem adta lehetőséggel?- halványan elmosolyodott, és bár nem érti, hogy miért is hajlamosak az emberek mártírnak állni, amikor semmi értelme sincs, kevesen értek el ezzel bármit is a történelem során. Minek büntetik magukat, ha nem muszáj? Főleg annak fényében, hogy ott van a másik lehetőség is, ami miatt senki se fogja megfedni őket, vagy rosszat gondolni?
- Ha gondolja kösse be magát, bár nem tervezek száguldozni.- még Mammon is beköti az övet, nem azért, mert egy baleset különösebben ártana neki, sokkalta inkább azért, mert nem akar kirepülni a szélvédőn, és így nem csak a kocsijában okozni nagyobb károkat, de a ruháját se akarja összevagdosni és vérezni.
- Úgy legyen, ha pedig az út közben találkoznánk a malachangú egyénnel, majd felvesszük, hogy mutassa az utat.- bár veszélyes egy stoppost felvenni, de egyes. esetekben tehetnek kivételt, de természetesen csak akkor, ha ismerik az illetőt.
- Rendben, legyen úgy. Természetesen a legjobb kutyámat nem bocsájthatom rendelkezésére, de az utána következőket igen. Remélem megérti.- de ha mégsem, nos, ez nem Mammon gondja volt.
Megérkeztek az emberekhez, és történtek dolgok, de végül mondhatni mindenki jól járt, és a nőszemély is úton volt a városába, Mammon pedig a lakására, egy újabb ruhával gazdagodva.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New Orleans határa Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
234
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 13, 2020 8:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


On my way to home

– Nos, remélem, hogy a legtöbbeket tényleg a kényszer vezette, mert ha nem, akkor az emberiség sokkal nagyobb bajban van, mint amire gondoltam. – mondjuk az nem újdonság, hogy a fajunk kipusztulásra van ítélve. Egyszerűen kizárt, hogy a végtelenségig feltudnánk tartani a természetfelettieket. Húzhatjuk még, és biztos, hogy kisebb győzelmeket arathatunk felettük, de alapvetően hátrányban vagyunk. Már a létszámelőny sem a miénk. Valamint a Mammon által elmondottak és a saját tapasztalataim alapján az intelligenciánkkal sem tűnhetünk ki… Csak abban reménykedhetünk, hogy még egy darabig kitartunk, utána viszont… Gondolom, majd találkozunk a túl világon. Viszont, ahogy Mammon rávilágított, ott nem csak emberek vannak, hanem bizony a démonok is. Ösztönösen nyeltem egy hatalmasat, amikor tudatosodott bennem, hogy bizony Beelzebub is ott lesz. Nincs mese. Ha haza érek gyónni fogok, és meg bánom a bűneim.
– Valóban. Azt megígérhetem, hogy nyitott szemmel fogok járni ezentúl, ha valami értékesnek tűnőt találok. – szavaim abszolút a valóságot fedték fel, hiszen tényleg szándékomban állt mostantól oda figyelni azon termékekre, amik esetlegesen felkelthetik Mammon érdeklődését. Az már más kérdés, hogy a tudomására fogom-e hozni, ha így történik. Ez olyasmi, amit rendkívül alaposan meg kell fontolnom, és nem szabad, hogy elvakítson Mammon jó modora, a Beelzebubtól való félelmem, és a tény, hogy mindennél jobban haza akarok jutni. Egyszerűen túl szép ez a történet, hogy igaz legyen. Az apokalipszis lovasa hajlandó engem védelmezni, még pokolkutyákkal is, pusztán egy egyenruha miatt? Nem lehetetlen persze, mert kitudja, hogy mennyire van rá függve az efféle holmikra, de nem szabad, hogy kikapcsoljam a vészcsengőt a fejemben, ami figyelmeztetni szokott, ha veszély áll fenn. Ehhez viszont tiszta fej kell, az pedig most nem áll rendelkezésre.
– Harminckilenc még marad? Az derék. Nem lehet egyszerű ennyi lényt egyszerre kordában tartani. – egy újabb megdöbbentő információ, de ez már nem is igazán hozott ki a sodromból. Ezen a ponton, már azon sem lepődtem volna meg, ha Mammon közli velem, hogy azért kertészkedik, mert unikornisokat tart, és szeretné, ha minél zöldebb gyepet legelhetnének a földjén. Túl sok információ volt már ez egy magamfajta embernek, aki igazából semmit nem tud a természetfeletti lényekről. Talán pont emiatt mertem belevágni ebbe az egész utazásba, mert fel sem fogtam, hogy ez mennyire veszélyes. Illetve hagytam, hogy a kapzsiságom felülkerekedjen. A vagyonomat végül gyarapítottam, de még mindig nem voltam otthon… Tehát nem lehet levonni még a következtetést, hogy megérte-e nekem ez az egész vagy nem.
– Az ide út során szerencsém volt, de nem szívesen kockáztatnék. Kérdés persze, hogy egy magamfajta hol van nagyobb biztonságban. Azért ez a város nem győzött meg arról, hogy az embereknek könnyű lenne itt a helyzete. – New Yorkban egészen nyugodtan döngetheted a mellkasodat, hogy én bizony egy fasza ember vagyok, nem állíthat meg még a nátha sem. Itt viszont… Hát nem reklámoznám olyan bőszen a származásomat. Egyszerűen nem ide tartozom, még akkor sem, ha voltak pozitív hozadékai is ennek az utazásnak. Éppen ezért is ragaszkodtam foggal és körömmel a hazajutáshoz, és kész voltam akár kompromisszumokat is megkötni, hogy elérjem végre szeretett városom.
– Ennek örülök. Most már erősen hajlok arra, hogy bármilyen megoldásra rá bólintsak, és a kényelem legyen a legkisebb probléma a haza út során. – őszintén, már ott jártam, hogy teve háton is hajlandó lettem volna megtenni a távot, csak hagyjuk már itt ezt a várost. A folyamatos életveszély olyan szintű stresszt okoz, amit nem lehet néhány mély sóhajjal elzavarni. Ha viszont az aggodalmaink forrását szüntetjük meg, az drámaian letudja csökkenteni a regenerálódási időt. Volt már rá korábban is példa, hogy egy rázósabb üzlet miatt hetekig nem tudtam se enni, se aludni, de amint lerendeztem az ügyet, a gondjaim varázsütésre elszálltak. Ebben reménykedem most is. Éppen ezért is jutott eszembe az a vad gondolat, hogy még Mammon segítségét is hajlandó vagyok kérni a fuvarom rendezésének témájában. A történtek után határozottan ez tűnt a kevésbé rossz döntésnek. Persze az aggodalmam csak némileg enyhült, de arra elég volt, hogy magabiztosságot erőltethessek magamra
– Akkor nincs más hátra, mint előre. Részemről indulhatunk.   – intettem egyet magam elé, immáron Mammon kocsijában ülve. Az úti célunkra vonatkozó megjegyzését viszont egy bólintással is megtoldottam. Tényleg nem hittem, hogy éppen ezen az apróságon fogunk elvérezni. Nem volt még olyan rég, amikor az asszisztens futásnak eredt, még az is lehet, hogy utolérjük kocsival.
– Szerintem nem lesz gond. Meg fogjuk találni őket. – hiszen minden rendben van és ez egy autó, amiben csak utazni szoktak és nem gyilkolni. Még Mammonnak sem állt szándékában más célokra használni a járművét nem igaz? A pokolkutyákat is biztosan csak szállítási célzattal szokta ide bepréselni, biztosan nem azért, hogy leharapják az anyós ülésen utazók fejét… Ha elég sokat mantrázom ezt magamban, talán egy idő után el is hiszem, és a magabiztosságom már nem csak látszat lesz.
– Áh, nem szükséges megidézni őket. Majd rá ér, amikor átadtam az egyenruhát. – vagy még később. Abszolút nem sürgős nekem. Az sokkal fontosabb, hogy majd ténylegesen megtalálja Beelzebubot, és leállítsa végre rólam. Ha ez teljesül én tökéletesen elégedett leszek.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Mammon


New Orleans határa Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 09, 2020 9:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


- Miért nem? Úgy gondolja, hogy csak az elmúlt néhány száz évben fedezték fel maguknak az emberek az alkuk lehetőségét? Sokkalta régebbre nyúlik vissza, mint azt gondolná. Természetes, hogy rengeteg lelket szereztünk, mindig is többen voltak a nincstelenek és a nyomorultak vagy azok, akik bosszúra vágytak. Az ilyen emberek pedig nem gondolkoznak tiszta fejjel, hanem hajlandóak eladni magukat, mintha meg se hallanák a következményeit annak, ha eladják a lelküket.- annyira vágynak valamire, hogy már-már meg süketülnek és csak azt hallják, amit akarnak, ami fontos a számukra, a nyereségre figyelnek csupán, véletlenül se arra, hogy mi fog történni a kialkudott idő lejárta után. De ezzel is csak a démonok jártak jól, könnyedén termelték a profitot, oly könnyen, hogy szinte a tempót is alig bírták tartani. Magától szaladt az üzlet.
- Ez a legkevesebb, amit megtehetek. Mert félreértés ne essék, kegyednek a jelek szerint már bérelt helye van a Pokolban. S nem tudom, hogy mennyire fog örülni neki az említett démon, amikor megérkezik majd hozzánk, talán benyújtja az igényét a lelkére. Nem árt, ha van lent egy szövetségese.- megengedett magának egy vidámabb félmosolyt. A legtöbben már a gondolattól is rosszul lesznek, hogy haláluk után a lift nem felfelé fog indulni, hanem szépen a pincébe menetel. De természetesen, ha ez a nő hasznosnak bizonyul Mammon számára, majd szólhat pár szót az érdekében.
- Ha nincs is igazam, mit tudnának tenni? Rám támadni? Vagy megpróbálják kifosztani a jelenlegi lakhelyemet? Kérem, ne nevettessen. Ahogy át lépik a küszöbömet darabokra lesznek tépve. Azért tudok kegyed számára nélkülözni négy pokolkutyát, mert így is marad harminckilenc, akik őrzik a házamat. S egy kezemen meg tudom számolni, hogy rajtam kívül hányaknak van szabad bejárása.- csak az zavarná, hogy ha hazatér, akkor minden csupa vér lenne, és belsőség, a kutyái pedig nem képesek a takarításra, így ez a hálátlan feladat Mammonra hárulna.
- Ez logikus felvetés, tényleg nem árt, ha van megfelelő kísérete az út során. Az esetleges útonállók ellen. Legutóbbi utam során sajnos a szélvédőm bánta, szerencséjükre nem volt időm arra, hogy megálljak, és az engem ért kár miatt elégtételt vegyek.- ha nem kellett volna elszállítania Agnest, akkor minden bizonnyal bevárta volna a támadóit, és biztosította volna őket arról, hogy miért nem szerencsés vadnyugatost játszani.
- Kényelmesebb, ezt nem tagadom. De ha szükséges, akkor elviselik a zordabb utazási körülményeket is.- de Mammon se bánná, hogy a kutyái nyugodtan és kényelemben tudnának utazni.
- Ha akar, akkor kegyed gyalogolhat, de személy szerint nem szívesen hagynám itt a járművet, amivel megérkeztem.- legfeljebb majd lassan fog mellette gurulni Mammon, de nem gyalogol.- Ezt örömmel hallom.- mondta mosolyogva.
- Ha esetlegesen pedig mégse, akkor majd megkérdezünk valakit, hátha tudnak megfelelő útbaigazítást adni. Bár remélhetőleg nem túl sok bár van a környéken, és megtaláljuk úticélunkat könnyedén.- kissé kellemetlen érzi, hogy bár a városban él, de mégse ismeri úgy, ahogy illene. Ezen változtatnia kell majd, amint lesz rá lehetősége bejárja az egészet.
- Nem, jelenleg nincsenek itt, de ha igényt tart rájuk, megidézhetem őket.- sok értelmét nem látja, de nem kerül semmibe se, ha ettől jobban érzi magát az nőszemély.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New Orleans határa Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
234
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 07, 2020 8:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


On my way to home

Őszinte döbbenet ült ki az arcomra, amikor Mammon közölte a becslését arra vonatkozóan, hogy hányan adták már el a lelküket. Egy kicsit ki is akadtam rajta. Tényleg ennyi ostoba ember lenne? Nem kéne, hogy meglepjen, de amikor így az arcodba vágják az információt, akkor az sokkol. Persze a történelmünk és a jelenlegi helyzetünk is bizonyította, hogy kollektívan nem sokkal vagyunk jobbak a főemlősöknél, de ez akkor is megdöbbentő.
– Te jó ég. Ez elképesztő. Sosem gondoltam volna. – csak ingattam a fejem, és próbáltam magamhoz térni. Nem is értem. A pokol nem az a hely, ahol megéri az örökkévalóságig tartózkodni. Mondjuk talán lenne az a pénz… Áh nem, még számomra se. Illetve úgysem fizetne egy démon annyit, amennyiért igent mondanék… Azt hiszem… Nem. Tudom.
– Oh, csakugyan? Ez igen kedvező ajánlatnak hangzik. – meg a nagy büdös lófa… én nem fogok a pokolra menni. Én bizony a mennybe fogok jutni… Csak előbb még dolgoznom kell rajta egy kicsit. Na jó. Sokat. De elvileg az a lényeg, hogy megbánjuk a bűneinket nem? Én majd megfogom egy bizonyos ponton. Esküszöm. Persze tényleg nem ártana, ha néhány démonnal jobb viszont ápolnék a biztonság kedvéért. Csak hát Beelzebub után nem kifejezetten szeretném keresni a társaságukat. Inkább egy hosszú élet a földön, mint egy talán kevesebb kínzással tarkított a pokolban. Még van esélyem, hogy jobb ember legyek. Egy kis gyónás, néhány ima, egy halleluja és meg is vagyok. Vagy hát majd elkéne kezdeni angyalokkal is barátkozni, hátha ők is tehetnek valamit az ügyem érdekében. De természetesen csak 80-90 év múlva kell ezen aggódnom… Egyelőre azzal is beérem, ha hazajutok. Tényleg kellemetlen lenne, ha az üzletfeleim végül visszamondanák a fuvarom és helyette inkább Mammonon próbálnának elégtételt venni. Igazából amilyen ostobák, nem lepődnék meg rajta. De a démon másképp vélekedett.
– Remélem, igaza van. – a hangomban biztos fellehetett fedezni némi kételkedést, de ez talán érthető. Nem igazán nyűgöztek le ezek az emberek, és akkor nagyon finoman fejeztem ki magamat. A Mammonnal való találkozás viszont határozottan pozitívabb, mint amire számítottam. Tényleg el kell ismerni, hogy nem minden démon olyan, mint Beelzebub. Azért nem leszek olyan ostoba, hogy angyalpengéket kezdjek el felkutatni Mammon számára, de ha esetleg megint a kezembe akadna valami náci cucc… Hát mindenesetre elgondolkoznék a további sorsán.
– Hát… pusztán azon gondolkodtam, hogy mennyire lenne veszélyes az út fegyveres kísérők nélkül. Ez minden. Amúgy tudok vezetni. – próbáltam a lehető legmeggyőzőbbnek hatni és még egy mosoly is elterült az arcomon, jelezve, hogy mit nekem a vezetés, menni fog nekem az is. Azért persze jobb, ha a másik vonalon is elindulok, ezért is javasoltam, hogy esetleg látogassuk meg az üzletfeleimet és kérjük számon rajtuk az elmaradt fuvart. Az autóval egyedül haza út, még mindig meg marad, mint ’B’ opció. A Mammonnal édeskettesben való hazaút viszont szigorúan csak ’ZS’ terv maradhat.
– Ez igazán kedves. A kutyáknak is kényelmesebb lenne, ha rendes fuvarom lenne hazafelé. – úgy bizony ez a jobb lehetőség a számomra, tehát legyen is így. Egy kicsit igazítottam a hátamon még mindig lengedező egyenruhán, mert már kezdett tényleg kényelmetlen lenni. De átadni egyelőre még nem akartam. Természetesen eszemben sem volt lelépni vele, Mammon ezt bizony meg fogja kapni. Csak nyugodtabb vagyok, ha előbb a haza utam biztosítva van, és addig nem adom át az árut. A pokolkutyákat is jó lenne látni, illetve ugye nem látni, mielőtt kiadom az utolsó ütőkártyámat. Azzal viszont nem számoltam, hogy ha együtt megyünk az üzletfeleimhez, akkor bizony mégis csak be kell vele ülnöm a kocsiba… Pedig elég egyértelmű kellett volna, hogy legyen, de túlságosan csapongtak a gondolataim, hogy végig gondoljam a mondataim minden lehetséges következményét. Éreztem, hogy az egyenruhát fogó tenyerem izzadni kezd, és egy kínos mosolyt is megjelent a számszegletében.
– Öhm… már mint kocsival? Hát… – mondjuk gyalog sem lenne sokkal jobb. Úgyis meg tud ölni, ha akar… Ezt nem fogom megúszni, most már biztos. Nincs ép eszű érvem, amivel kihátrálhatnék, tehát marad az, hogy sodródom az árral, és reménykedem, hogy nem fulladok bele. – Rendben, legyen. – adtam végül meg magam és elindultam Mammon kocsija felé. Szabad kezemmel kinyitottam az ajtót, majd az egyenruhát az ölembe véve beültem a járműbe.
– Néhány kilométerre van innen nyugati irányban, egy bár mellett. Ha itt megyünk három háztömböt előre utána balra kanyar, és hamarosan ott leszünk, ha minden igaz. – igazából ebben az egy dologban biztos voltam. Ha más nem is de a tájékozódási képességem remek. Egy normális térképpel a világ végére is eljutnék, feltéve, hogy van valami haszna is a dolognak. Mert ingyen persze nem koptatom a lábaim. Amint viszonyleg kényelmesen helyezkedtem eszembe jutott, hogy a kutyák akár most is itt lehetnek velünk. Rögtön hátra néztem, de ugye nem láttam semmit, így kénytelen voltam Mammon felé fordulni, ha ezt a kérdést tisztázni akartam.
– Most is vannak itt velünk kutyák? – és ha igen, most belefognak lihegni a nyakamba? Ha meg nem, akkor még fel kell őket vennünk mielőtt tényleg útnak indulok? Oh bassza meg mibe mentem én bele…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Mammon


New Orleans határa Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 04, 2020 11:27 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


- Pontos számokkal sajnálatosan nem rendelkezem, de becslésem szerint milliárdnyian és többen. Amióta tudomásukra jutott az embereknek, hogy a lelkükért cserébe az álmaik valósággá válhatnak, azóta gyarapodik a lélekpiac.- ezer éve vagy kétezer? Ki tudja, oly rég volt már, hogy Lucifer megszerezte Lilith lelkét magának, az első ember, Ádám első feleségével kezdődött az egész és még létezni fognak az emberek, addig mindig lesznek, akik eladják magukat a démonoknak.
- Ezt örömmel hallom, busásan megfizetem fáradalmait, és ha az együttműködésünk gyümölcsöző, akkor esélyt látok arra is, hogy miután a Pokolra fog szállni a lelke, nem kell tartania a szenvedéstől.- nyugodt arckifejezéssel és mosollyal az ajkán nézte a nőt. Tudhatja az ember is, hogy halála után ne számítson a Mennyek csodás országára, egy démonnal üzletel, pár évszázaddal ezelőtt csak egy szóbeszéd miatt is a máglyán égették volna el.
- Ha nem az összesnek híján vagyunk jelenleg.- nem igazán mutatják annak jelét, hogy érkezne a jármű, ami hazaszállítja az embert. Szerencséje volt, hogy volt nála valami, amit Mammon érdekelte, és ezért megkereste, ellenkező esetben állhatna itt egyedül, még talán valaki vagy valakik erre nem tévednek és úgy döntenek, hogy csupa kellemetlen dolgot művelnek az emberrel.
- Nos, igazán meglepne, ha így tenne. Elvégre a fajtám városában élnek, tőlünk függnek, és bár előfordulhat, hogy alacsonyabb rendű démonokkal szemben agresszívan lépnek fel, de nem hinném, hogy lenne merszük ahhoz, hogy velem szemben is. Elvégre a Pestis lovasa lennék, van némi befolyásom, és hatalmam a városon belül.- de ha mégis megtörténne az elképzelhetetlen, akkor a pokolkutyái jól fognak lakni.
- Nem tűnt túl meggyőzőnek.- a hanglejtése alapján arra kell következtetnie Mammonnak, hogy a nőszemély tisztában van a vezetés fogalmával, de a gyakorlati képességei hagyhatnak okot némi kétségnek. Ebben az esetben nem szívesen adná át a járművének kulcsait.
- Türelmem sok van, de ahogy szeretné, elkísérem kegyedet az üzletfeléhez. Bizonyára hatásos benyomást fog tenni benne, ha én is ott leszek és sokkalta készségesebben fog a dolgokhoz állni és kegyeden is segít minden további nélkül.- bár kíváncsi arra a beszélgetésre, amit a két halandó lefolytatna ha csak ketten lennének, de mivel Mammon is belefolyt az üzletbe, és a nővel is üzletet kötött, így kénytelen ott lenni, hogy minden a lehető legjobban haladjon.
- Merészek az angyalok, csak úgy eljönnek a városunkba, hogy démonokat égessenek. Bár ha sikerrel járnak, akkor kegyed problémája is megoldódott volna. Viszont akkor véleményem szerint más városban kell keresni az említett démont. Ha az ellenségei tudják merre van, ostobaság lenne a részéről egyhelyben maradni. De ezzel később foglalkozom, indulhatunk vissza a városba és érdeklődni a fuvarja után?- kérdezte nyugodt hangon, és kezével pedig a járműve felé intett.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New Orleans határa Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
234
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 28, 2020 5:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


On my way to home

Még mindig nem tértem napirendre azon a tényen, hogy egy démonnal való beszélgetést kifejezetten érdekesnek találok. Különösen az elmúlt napok fényében kéne a reakciómnak sokkal radikálisabbnak lennie. Ennek ellenére szinte már jól is esett a diskurzus az emberek képtelen viselkedéséről. Ilyenkor mindig azt éreztem, hogy én egy picit különb vagyok, mint a társaim, mert nem megyek bele olyan játszmákba, amik számomra egyértelműen negatív következményeket tartogatnak, még akkor sem, ha az érzelmeim bőszen abba az irányba terelnének. Képes vagyok logikusan végig gondolni a lehetőségeket, és racionális döntéseket hozni, azokkal ellentétben, akik valami mondva csinált oknál fogva mondjuk eladják a lelküket. Persze én sem vagyok kőből, és van, amikor piszok nehéz meghozni a keményebb ’ítéleteket’, de a mai világban már kénytelenek vagyunk a saját túlélésünket előbbre helyezni, ha nem akarjuk, hogy a földi pályafutásunk túl gyorsan érjen véget.
– Kíváncsi lennék, hogy az évezredek során hányan adták el a lelküket valami ostobaságért cserébe. Gondolom sokkolóan nagy a számuk. – nem tudom pontosan miért is, de tudni akartam. Százezrek? Milliók? Vagy még több? És vajon mi lett azoknak a lelkével, akik az angyalok támadása miatt veszítették életüket? Vajon mindenki számára már előre bekészítik a kínzó eszközöket? Na persze annyira nem érdekelt, hogy magam akarjam megtapasztalni, hogy milyen lehet a pokolban élni, de tény, hogyha nem változtatok hamarosan az életvitelemen, akkor könnyen meglehet, hogy személyesen is megfogom tapasztalni a déli tájak ’vendégszeretetét’. Mondjuk még az sem biztos, hogy fent sokkal jobb a helyzet, tekintve, hogy az angyalok már bebizonyították idelent, hogy ők sem a jóságukról és a kegyelmükről híresek. Mondjuk, ha csapatot kéne választanom, még mindig inkább a tollas bagázsra szavaznék, mert legalább köztük vannak néhányan, akinek ér valamit az emberi élet. Démonok között nem hiszem, hogy túlságosan sok rajongónk lenne. Éppen ezért is, mikor Mammon azt ecsetelte, hogy akár további üzlet kötésre is nyitott lenne megszólalt azért egy vészharang a fejemben.
– Igen tökéletes. Angyal penge ügyében, pedig meglátom, hogy mit tehetek. – póker arc Cara, pókerarc. A démon még csak véletlenül sem sejtheti meg, hogy a „meglátom, hogy mit tehetek” azt jelenti, hogy „meg a nagybüdös lószart”. Nyilván a legerősebb fegyvert, amivel a démonokat ki lehet iktatni át fogom adni az ellenségnek… Már ha egyáltalán tudnék szerezni többet… Ugyan én azon szerencsések közé sorolhatom magam, akik rendelkeznek ilyen eszközzel, de ha lenne több sem jutna eszembe éppen egy démonnak eladni, legyen bármilyen megnyerő is a stílusa vagy nagyvonalú az ajánlata. Természetesen az embereimet szerelném fel elsősorban. Ha lenne még annál is több, akkor pedig a vadászoknak adnám el, hiszen bármennyi ellenszenv is gyűlt fel bennem az évek során, ők mégis csak értünk harcolnak. Mammonnak legyen elég a diszkrécióm, és hogy nem fogom a vadászokat értesíteni arról, hogy éppen hol tartózkodik. Azonban egyelőre egyébként sem fenyeget az a veszély, hogy túl sok angyalpengém legyen raktáron… Még éppen ezen az abszurd gondolaton pörgött az agyam, amikor visszakanyarodtunk a fuvarom problémájához is, így a korábbi békés hangulatom jótékony ködje felszállni készült.
– Sajnos itt nyilvánvalóan valamelyik aspektus hiányzik. – a bosszúságomat próbáltam leplezni, de egyre nehezebb volt. Igazából már kezdtem a kétségbeesés határ kövét rugdalni gondolatban. A visító malacként elfutó asszisztens csak ideiglenesen javított a hangulatomon. Valójában igen nagy bajban voltam.
– Szerintem már így is kapkodja a lábát, ahogy telik tőle. Mondjuk nem lepődnek meg azon, ha esetleg még visszaküldene néhány keményebb kötésű embert. A férfiak hajlamosak a büszkeségükön esett csorbát észszerűtlen cselekedetekkel helyreállítani. – egy kárörvendő mosolyt azért megengedtem magamnak a pokolkutyák általi üldözés gondolatára, de ennél több érzelmet nem engedtem kiülni az arcomra. Inkább arra koncentráltam, hogy Mammon milyen ajánlattal áll elő a fuvaromat illetően. Sajnos egyik általa kínált opció sem tűnt túl vonzónak.
– Öhm… tudok vezetni. – igaz csak elméletben… De úgy nagyon. De inkább egyedül indulok útnak, és elszerencsétlenkedek a váltóval, minthogy Mammonnal menjek édes kettesben… Vagyis hát… Mondjuk egyedül sem lenne túl biztonságos… Nem véletlenül kísérik angyalok ellen is hatásos fegyverzettel rendelkezők az utazókat. Basszus muszáj szereznem valahogy egy fuvart. Rá kell borítani az üzletfelemre az asztalt, és ha kell kiverni belőle, hogy tartsa magát a megállapodásunkhoz. Mert New Orleansban sem szeretnék maradni, amíg Mammon nem hárította el a veszélyt, ami a vállamat nyomja.
– Nem szeretnék visszaélni a türelmével, de esetleg meglátogathatnánk az üzletfelemet, hogy tisztázzuk vele mi történt a fuvarommal. Lehet, hogy csak rossz helyen vagyok, és valójában már fel is számolták nekem az utat. – azt nem közöltem, hogy ennek igen kicsi az esélye, és sokkal valószínűbb az, hogy elbaltáztak valamit. Inkább ferdítettem az igazságon kicsit, csak ne kelljen vele haza mennem. Meg hát egyedül sem lett volna túl mókás, tekintve, hogy tényleg sosem vezettem még autót, és az elméleti tudás sanszosan kevés lesz egy ekkora út megtételéhez. Mondjuk akár megkérhetném Mammont arra is, hogy hagy gyakoroljak kicsit az autóján és tanítson meg gyorsan vezetni… Nah, ez még a kertészkedő démonnál is abszurdabb lenne.
– Egyébként három nappal ezelőtt, még itt volt New Orleansban. Néhány angyal fogságba ejtette, és feltett szándékuk volt elevenen elégetni őt. Mondanom sem kell, hogy nem jártak sikerrel és csúnya vége lett a történetnek. – részletekbe természetesen eszemben sem volt belemenni, számára úgyis lényegtelen lett volna, hogy én mennyire is piszkítottam a nadrágomba a történtek miatt. Feltételezem neki amúgy is kifinomultabb eszközei vannak a démon lokalizációra, szóval nincsen szüksége az én segítségemre. De ha bármivel is hozzájárulhatok ahhoz, hogy minél gyorsabban véget vessen az aggodalmaimnak akkor persze boldog mosollyal az arcomon állok a rendelkezésére.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Mammon


New Orleans határa Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 27, 2020 11:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


- Csak a kevés intelligenciával rendelkező emberek nem cselekednének hasonlóan. Azok, akik ragaszkodnak valamiféle lovagiassághoz, ahogyan a középkorban sokan tették. Azt hitték, hogy ezzel megváltják a jegyüket a megváltás felé. Csak amiről nem tudtak, hogy a boszorkányégetés, a kereszteshadjárat és társaikat nem nézték olyan jó szemmel oda fent. A leghumorosabbnak azt találtam, hogy egyeseket úgy nyertek meg az ügyüknek a hadjárathoz, hogy a bűneikért cserébe éveket kellett leszolgálniuk és akkor megbocsájtották azokat. Mintha ez így működne.- elmosolyodott az emlékei miatt. Egyes lelkeket személyesen várt a Pokolban, látni akarta az arcukra kiülő borzalmat, amikor megtudták, hogy hova is kerültek. Isten nevében háborúkat indítani, vagy ártatlanokat elégetni, nem biztos, hogy ez annyira elnyerte a tetszését.
- Természetesen diszkrécióval fogok eljárni az ügyben és kihagyom belőle a kis alkunkat, ha ez így megfelel kegyednek. Az későbbi üzletek lehetőségét pedig nem tartom kizártnak. Persze ha képes, nos, kissé extrémebb tárgyakat is beszerezni, példának okáért angyalpengéket.- hasznát tudná látni azoknak a pengéknek, és ha az előtte álló nő még be is tudja őket szerezni, akkor igazán jól járhatnak mind a ketten, de Mammon kiváltképpen.
- Viszont tehetségre van szükség ahhoz, hogy kezelni tudja a váratlanul kialakult gondokat, vagy az embereket, akik magával dolgoznak, vagy az útra vállalkoznak. De természetesen a kitartás is nélkülözhetetlen képesség ehhez a feladathoz.- az emberek és a kitartás, rövid életük alatt kénytelenek a kitartásukra is hagyatkozni, hogy elérjenek valamit az életben, és a legtöbben hiába tesznek meg mindet, senki se fog rájuk emlékezni. Ironikus, hogy a történelemkönyvekben túlnyomótöbbségben vannak azok, akik valami rémeset tettek, ezreket mészároltak le. Ilyenek az emberek, inkább a kegyetlenre emlékeznek, és őket dicsőítik.
- Manapság egy embernek nehéz is annak lennie.- hiszen miért is lenne? Bármikor elérheti a halál, vagy csak elkap egy fertőzést, aminek hála elbúcsúzhat egy végtagjától.
Csendesen figyelte a kialakuló szóváltást, és nem is szólt volna közbe, de sajnos a helyzet úgy alakult, hogy kénytelen volt. A férfi nem akarta megérteni, hogy egy megkötött üzletet nem ildomos felbontani, vagy utána megváltoztatni az árat. Miattuk kellenek az apróbetűs részek a szerződésekbe, hogy ne tudjanak kibújni a kötelezettségeik alól.
Mosolyogva nézett az ember után, ahogy egymásután kapkodta a lábait, de leginkább a torkából előtörő hang volt az, ami a mosolyt a démon ajkára csalta.
- Talán utána küldöm egy kutyámat, csak azért, hogy a nyakába lihegjen és még gyorsabb szaladásra ösztönözze.- eljátszik a gondolattal, de csak azért nem teszi meg, mert a kutyája elvárná, hogy meg kóstolhassa az embert, Mammon pedig nem volt annyira kegyetlen, hogy ezt megtagadja tőle.
- Nos, ha van mit elé fogni, akkor akár működhet is az elképzelés.- de ha nincs, akkor felesleges lenne magával vinne a talicskát, esetleg arra lenne jó, ha elfárad, van mibe ülnie.
- Két lehetőség van, ha tud vezetni, akkor kölcsönadóm a gépkocsimat, természetesen vigyáznia kell rá. A másik pedig az, hogy én vezetem el a városba, és ott kezdem a démon utáni keresést.- két legyet egycsapásra is, ha fogalmazhat így Mammon.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New Orleans határa Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
234
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 16, 2020 11:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


On my way to home

Mammon kifejtette nekem, hogy igazából az lenne az emberiség számára a legjobb, ha mindannyian pszichopaták lennénk. Igen radikális nézet, azt el kell ismerni. Én sem szeretem, amikor az érzelmek meggyengítik az embert, de azért vannak pozitív gondolatok is, amik azért hiányoznának. Példának okáért nevetés nélkül szart sem ér az élet. Milyen kár, hogy nagyon ritkán tudok igazán őszintén nevetni, és ha mégis, akkor előbb utóbb beüt a krach és megint pánik a vége. Beelzebub kiválóan gondoskodott arról, hogy a New Orleansban történt pozitív események ellenére is inkább borúsan lássam az elmúlt pár napot. Pedig alakulhatott volna másképp is. Ugyan akkor nem szándékoztam éppen egy démonnak kifejteni, hogy pazar, amit mond, de a móka azért csak hiányzik az egyenletből. Inkább úgy tettem, mintha megfontolnám, hogy neki van igaza ebben a témában.
– Végül is így is lehet nézni. – próbáltam semleges maradni, és egy pillanatig tényleg végig gondolni, hogy miként alakult volna az emberiség sorsa, ha az érzések nem puhítanak el minket. Az a baj, hogy annyira szürreális ez a gondolat, hogy el sem tudom képzelni. Minden bizonnyal már kiirtottuk volna egymást, legalábbis így elsőre ezt feltételezem. Szóba kerültek még az én erkölcseim is, és igazából nem kellett volna meglepődni azon, hogy Mammon még az én igencsak szürke nézeteimet is károsnak ítéli. De téved, ha azt hiszi, hogy egy egyszerű beszélgetés hatására meg fog változni az, amit már a személyiségem részéve tettem. Az ember természetesen változhat, és én is sokkal megfontoltabb vagyok, mint régebben voltam, de ez időbe telik. Mondjuk most pont nem erősítettem meg a tényt, hogy milyen piszok körültekintő vagyok, de ez talán mindegy is.
– Azért remélem egy ideig sikerül megtartani. De az tény, hogy inkább felülemelkedem rajta, mint hogy áldozat legyek. – egy démon esetében persze könnyű a döntés, így simán beletaszítom Beelzebubot Mammon karjaiba, csak hogy nekem nyugtom legyen. Ha viszont egy ember fenyegetné az életemet már nem lenne ilyen egyszerű meghozni a döntést. Illetve a választás könnyű lenne, csak utána együtt élni vele… Először viszont szépen sorjában kell haladni. A közvetlen életveszély elhárítása a legfontosabb.
– Ez remekül hangzik. Arra megkérhetem, hogy amíg nem véglegesítette vele, hogy a továbbiakban nem léphet velem kapcsolatba addig nem említené neki, hogy ez az én kérésem? Nehogy a megegyezésük előtt esetleg kitalálja, hogy megkeres és megköszöni nekem az élményt. Esetleg mondhatná neki azt, hogy a későbbiekben üzletet akar velem kötni, így még szüksége van a szolgálataimra. – hiába ad nekem Mammon kölcsönbe pokolkutyákat, Beelzebub nagypályás. Az angyalokkal is könnyedén elbánt, nem hiszem, hogy éppen a kutyák tartanák vissza attól, hogy megegyen… Persze jobb, mint a semmi, mert egyedül még védtelenebb lennék. A kérdés már csak az, hogy miként is fognak beférni a kutyák a szállító járművembe? Feltéve, hogy most már tényleg meg fog érkezni valahára.
– Véleményem szerint ez nem is igazán tehetség kérdése inkább kitartásé. Egy út megszervezése hosszas folyamat, és vannak, akiknek egyszerűen nincs türelmük végig vinni egy ilyen ügyletet.   – engem ez persze egyáltalán nem vígasztal, mert ha valaki nem ért ahhoz, amit csinál, akkor bele se fogjon. Én sem állok neki hasi műtétet végezni a sérülteken. Legyen már az emberben annyi, hogy ismeri a határait, és nem ígér olyat, amit nem tud teljesíteni. Végszóra végül megérkezett a kliensem asszisztense, és Mammon szinte már bíztatóan mondta, hogy megérkezett a fuvarom, én viszont éreztem, hogy valami nem stimmel.
– Én sajnos nem vagyok ennyire optimista – bár a szavaim a negatív gondolatimról árulkodtak, az arcomon ennek a nyomát sem lehetett felfedezni. Adtam a bűbájos hölgyet, egészen addig, amíg nyilvánvalóvá nem vált, hogy nem a fuvarról lesz szó.
Sajnos a kis beszélgetésem a kliensem asszisztensével nem éppen úgy alakult, mint ahogy az számomra ideális lett volna. Ha a Mammonnal való találkozó előtt fut be ezzel a csere kéréssel, még lehet, hogy igent is mondtam volna… Mondjuk jobban belegondolva még sem, már csak azért is tiltakoztam volna, hogy neki kellemetlen legyen. De így, hogy az üzlet Mammonnal megköttetett, és már csak az áru átadása van hátra, még megfontolni sem voltam hajlandó azt, hogy visszaadjam az egyenruhát. Elég sokáig civilizált maradtam, de az a paraszt nem volt hajlandó engedni, így az én vérnyomásom is egyenletesen kúszott felfelé. Már pedig alapszabály, hogy idegesen nem lehet értelmes vitát folytatni. Amikor elszabadulnak az indulatok azt már inkább veszekedésnek kell mondani, és abból eredmény nem igazán szokott születni. Bíztam benne, hogy Mammon is érzi, hogy így nem fogunk egy hamar megegyezésre jutni, így neki is az érdekében áll besegíteni egy kicsit, hogy minél hamarabb letudjuk ezt az üzletet. Szerencsére nem kellett csalódnom a démonban, bármilyen abszurdnak is hangzik ez, mert rövid idő után közbe is lépett. Alap esetben pánik uralkodott volna el rajtam, ha meglátom a feketén felvillanó szemeket, de ehelyett egy kis… hmm… az hiszem kárörömöt éreztem. A legnagyobb geciség, hogy egy emberrel szemben egy démont preferálok, de mégis… olyan jól esett. Természetesen azt nem szerettem volna, hogy a férfinak baja essen, de egy kis egészséges félelem még nem ártott meg senkinek. Annyi volt csak a bökkenő, hogy a férfi végül nem válaszolta meg azt a bizonyos kérdést, hogy hol is van a fuvarom, hanem szó nélkül hátat fordított és futásnak eredt. Egy hangos visítás szerű hang is elhagyta az ajkait, így inkább emlékeztett egy malacra, mint emberre. Az elégedett vigyorom azonnal lelankadt, amikor ráeszméltem, hogy így nagy eséllyel elbuktam a fuvarom.
– Nos nézzük a jó oldalát, az egyenruha még meg van. De egyre inkább azt érzem, hogy maximum az a talicska lesz a segítségemre a hazajutásban. – hatalmasat sóhajtottam, mert ez egyáltalán nem volt túl jó fordulat. Még éppen, hogy csak megbarátkoztam annak a gondolatával, hogy egy démonnal kötök üzletet, és máris ott tartunk, hogyha haza akarok jutni, akkor a segítségét kell kérnem. Szép és jó, hogy felajánlotta, hogy grátisz haza fuvaroz, de az étteremben történtek után, nem igazán volt szimpatikus opció egy démonnal utazgatni.
– Pontosan, hogyan tervezte az esetleges grátisz hazajuttatásomat? – egy kérdést még megér a dolog, hiszen lehet, hogy nem is ő maga személyesen akar engem elvinni. Ha viszont mégis, akkor lesznek még gondok azzal, hogy miként is térjek ki eme nemes ajánlat elől…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Mammon


New Orleans határa Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 08, 2020 1:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


- Ez magától értetődő. Felelőtlenség lenne úgy aláírni egy szerződést, hogy előtte nem olvasta át, pontról-pontra, sorról-sorra. Parancsoljon, csak nyugodtan, figyelmesen, használja ki az idejét.- átnyújtotta a szerződést, és még az ember olvasta, addig Mammon nyugodtan állt, gondolataiban már tervezi, hogy otthona melyik részén fogja tárolni az új szerzeményét, sőt, tovább is megy, ha a színe megfelelő és a mérete is, akkor egy SS bőrkabátot is tud hozzá társítani, és csak egy sapka fog hiányozni a tökéletes külsőhöz. Múzeumba illő darab lesz.
Úgy fest, hogy nem talált kivetnivalót a szerződésben, meglepő lenne, ha mégis akadt volna valami, ami felkelti a figyelmét, tekintve, hogy egy egyszerű, mindennapi démoni szerződés volt, és még el is olvasta a nő, nincs oka félni. Az aláírást követően pedig Mammon átadta az embernek a példányát a sajátját pedig zakójának belső zsebébe tette.
- A fajtájának a kivitelezőjét hibáztassa ezért a problémáért. Az érzelmek egyik nagy hátránya ez, ahogy mondta, a félelem elhomályosítja a logikus gondolkodást, ugyanez vonatkozik a haragra, bánatra, örömre, minden érzelemre. Keveseknek adatott meg az a tehetség, hogy elnyomja az érzelmeit, kikapcsolja, ha úgy jobban tetszik. De ezt betegségnek hívták, mint az Alexitímia példának okáért, érzelmi analfabetizmus más néven, vagy a pszichopaták. Őket nevezném azoknak, akik jól jöttek le a gyártósorról.- már-már irigyeli is őket, mivel sajnálatosan Mammon se tudta tökéletesen elnyomni a saját érzelmeit, néha még kimutatja őket, a legnagyobb bánatára.
- Pedig ha logikusan átgondolnának mindent, kiváltképpen a jelenlegi helyzetben, amiben az emberiség van, akkor könnyedén túljutnának az akadályokon, de pont úgy tesznek, ahogy azt elvárják tőlük, hibát hiba után.- Mammon akár el is mondhatná a megoldást, akkor se fogadnák meg az emberek, azt gondolnák, hogy tudnak jobbat, saját magukat gáncsolják el, ahogy haladnak az elkerülhetetlen pusztulás felé.
- Tehát részben volt mindene a profit, nem rendeli magát alá teljesen a saját boldogulásának. Pontosan az ilyen felfogások tartoztak az egyik legveszélyesebbek közzé, elég lesz egy kis repedés rajta, és vagy eltörli, vagy annak lesz az áldozata.- nem igazán olyan világban éltek, ahol volt még morál, ahol valaki még meghúzta a vonalat, legalábbis a kereskedőknél ez nem volt túlságosan jellemző.
- Ahogy gondolja. A problémájának elrendezéséhez pedig a holnapi nap folyamán hozzá is látok. Addigra megtalálom az említett démont.- csak reméli, hogy nem New Yorkban van, nem sok kedve volt visszamenni a városba, a nagy számok törvénye alapján valaki olyanba futna bele, akivel a találkozás nem alakulna túl szerencsésen.
- Nos, igen, egy út megszervezése nem igazán lehet túl bonyolult, de sajnos a jelek szerint mégis meghaladják egyesek képességét. Még kegyednek lehet van is tehetsége egy út megszervezéséhez, addig az előttem lévő ügyfelének nem féltétlen ez volt az erőssége és tehetsége.- az emberek a rövid életük során nem sajátíthatnak el mindent, amire az életükben szükségük lehet, és még ha meg is próbálnák, kiderül, hogy semmi tehetségük hozzá. Mintha a béna akarna indulni a futóversenyen, inkább szánalmas, mint inspiráló.
- Nocsak, úgy fest, megjött a fuvarja.- már csak át kell vennie az egyenruháját, és a kirendelt ebeit is a szolgálatába állítani, és mehetnek a dolgukra, bár a nőstény kérdése a férfi felé némileg kíváncsivá tette Mammont. Kissé oldalra döntötte a fejét és úgy figyelte a kialakuló beszélgetést.
Nem igazán kezdi elnyerni Mammon tetszését az amerre a beszélgetés haladt. Pár hüvelyt akar adni, és visszakérni az egyenruhát? Azt amelyikre már Mammon egyezséget kötött? Sőt! Egy szerződést is aláírtak már. Úgy fest, hogy kétszer akarják eladni neki, de úgy, hogy az ember még azt se tudja, hogy ki az a démon, aki érdeklődik iránta. Vett egy halk, de mély levegőt, lehunyta szemeit, majd amikor ismét nyitva voltak felvették a jellegzetes feketeséget, ami elárulja, hogy mi is volt a férfi.
- Az említett démon, aki érdeklődik az egyenruha iránt, és más, hasonló tárgyakért is érdeklődését fejezi ki, az én lennék. Igazán szégyenletes, hogy nem ismerik a jövőbeli vevőiknek a nevét. Kiváltképpen akkor, amikor nem egy alsóbbrendű démonról volt szó, hanem Mammonról, azaz szerény személyemről. S ahogy látja, már itt vagyok, és az üzlet is megkötetett köztem és a hölgy közt. A ruha már az én tulajdonom volt, így ha vissza akarnák szerezni, akkor velem kell tárgyalniuk, amit természetesen nem ajánlanék maguknak, az én árjaim, nos, hogy is mondjam? Kissé mások voltak, mint amiket megszokhattak.- halványan elmosolyodott, miközben egyenesen a férfi szemeibe nézett.- A saját és a feletesse testi épségének érdekében nem ajánlanám, hogy továbbra is feszegesse az egyenruhával kapcsolatos tárgyalást, illetve kárpótlásként nyugodtan adja át a dobozt a hölgynek, és feleljen a kérdésére, hogy hol van a fuvarja?- más helyzetben nem feltétlen segítene a nőnek, de mivel az egyenruha és egy szerződés köti hozzá, megteszi.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


New Orleans határa Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
234
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 07, 2020 10:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


On my way to home

A szemöldököm az égbe szaladt, és szám kis „o” betűt formázott, amikor hirtelen megjelent a szerződés. A vészharangok, amik eddig csak csendben és felváltva zendítettek rá a lágy alt hangokra most egyszerre szólaltak meg a fejemben, leadva a ’vigyázz te idióta’ jelzést. Ösztöneim azt súgták, hogy most kéne eldobni az egyenruhát és szaladni, mert hiába biztosított Mammon róla, hogy kihagyta a lélek részt, de mégis szóba került ugye…
– Előbb elolvasnám azért, ha nem probléma.   – kedvesen próbáltam mosolyogni egyet, hogy elvegyem a bizalmatlanságom élét, de nem tudom mennyire sikerült. Ebből a részből viszont nem voltam hajlandó engedni. Tüzetesen átolvastam minden pontot, különös figyelmet fordítva az apró betűs részre. Amennyiben nem találtam semmi arra vonatkozót, hogy az egyenruhán kívül bármivel is tartozom Mammonnak, akkor persze aláírom. Növekvő aggodalommal persze, de Beelzebub is igen komoly fenyegetést jelent a számomra. Így talán ez a megállapodás a kevésbé rossz opció. Amint visszakaptam a szerződést össze hajtottam, és a kabátom zsebébe tettem. Nem mintha a jövőben éppen ennek a lobogtatásával érném el a célom… De inkább egy sima papír, mint hogy valami mágikus cuccost toljunk. Igen zavaró, hogy még csak észre se venném, ha átverne. Talán érdemes lenne tanulnom ezt-azt a természetfeletti dolgokról.
– Általában igyekszem reálisan felfogni a dolgokat, de sajnos időnként megesik, hogy az érzelmek, mondjuk jelen esetben a félelem befolyással van a döntéseimre. Felfokozott állapotban nehéz analizálni a helyzetet.   – mire kimondtam, már meg is bántam. Bár Mammon biztosan tudta, hogy tartok Beelzebubtól, és ezért is kérem ezt cserébe, de azt nem akartam kifejteni, hogy mennyire. A szerződés aláírása után a második hibám… Szépen gyarapodik a szám.
– Sajnos nem csak ezen a téren ostobák. Igen kevesen vannak, akik képesek a logikus gondolkodásra.   – magamat persze az intelligensebbek közé soroltam, de mi tagadás a mai napon történtek után megremegett az önbizalmam. Elvégre lehet, hogy életem legnagyobb ostobaságát követtem el és még nem is tudok róla. Ellenben, ha mégis minden úgy fog történni, ahogy megállapodtunk, akkor mégiscsak én vagyok a legnagyobb császár a földön… Na jó, legalábbis benne vagyok a top 10-ben. Bár csak egyszer profit terén is benne lennék. Ahhoz viszont még rengeteget kell ’gyúrnom’.
– Nekem is mindenem a profit, de van egy bizonyos határ, amit nem lépek át. Illetve ebben az esetben ez egész pontosan az, hogy nem lépek át mások fölött. Bár vannak, akik megérdemelnék, de azokat kevésbé radikális módszerekkel is rendezni lehet.   – ezen elvemhez igyekeztem ragaszkodni, de mi tagadás időnként nagy volt a kísértés, hogy elengedjem ezt a történetet. Beelzebub esetében természetesen más a helyzet. Neki a létezését is törölném a rendszerből, csak hogy nyugtom lehessen.
– Azért remélem meg fog érkezni a fuvar. Nem szívesen rabolnám tovább az idejét. Nekem bőven elég, ha a Beelzebub problémát elrendezi nekem.   – valamennyit enyhült az aggodalmam, de még mindig hiányzott a szokásos magabiztosság, és persze az üzlet kötés utáni elégedettség. Plusz nem szívesen utaztam volna édeskettesben egy démonnal vissza New Yorkba. Amúgy is utálnak a vadászok, de ezek után pláne listás lennék náluk. Éreztem, hogy most már ideje lenen átadnom az egyenruhát, de valamiért még nem akaródzott. Nem mintha hiányozna nekem, de valamiért azt éreztem, hogy csak azért vagyok még életben, mert ez a dolog hozzám került. Aztán persze Mammon elterelte a figyelmem, amikor New Orleans került szóba. A haragom ismét felül kerekedett.
– Áh, az emberek elég elcseszettek a démonok nélkül is. Itt van ezeknek a marháknak a példája. Jó magam is szerveztem már utazást New Yorkból, így tudom, hogy nem annyira bonyolult feladat. – azt nem tettem hozzá, hogy ehhez kell a kapcsolati hálom is persze. Nem kell Mammonnak minden részletet megtudnia. Így is túl sokat beszéltem magamról, és fennáll a veszélye annak, hogy az információimmal egyszer majd vissza fog élni, de legyen ez a jövő gondja. Jelen pillanatban a legnagyobb problémám Beelzbub. Már éppen közölni akartam Mammonnal, hogy akkor most ünnepélyesen átadom végre az egyenruhát, amikor a beszélgetésünk fonalát végül egy távolból jövő ismerős hang szakította meg.
– Miss Pierce, Miss Pierce – azonnal a hang irányába fordultam, és az üzlettársam asszisztensét tekintettem meg, miközben futva közelített felénk, és lendületesen integetett. Egy pillanatra elöntött a harag, de éppen csak addig, hogy ráeszméljek, hogy ez igazából jó nekem. Amúgy is fel akartam őket keresni, hogy megtudjam, hol a francban van már a fuvarom, legalább így ’házhoz’ jön a ’pofonért’.  
– Oh, micsoda meglepetés, csak nem valami gond van? – villantottam rá egy bájmosolyt, de kérdésem inkább költői volt, hiszen egyértelmű volt, hogy szar van a palacsintában. Fuvar sehol, ez meg megint engem ’boldogít’. Egy pillanatra ránéztem Mammonra, hogy ő démonként miként reagál a jövevényre, de figyelmemet gyorsan visszatereltem az asszisztensre, hiszen végül csak kifejtette a jövetelének a célját.
– Sajnálom Miss Pierce, gond van bizony, nem is kicsi. Véletlenül rossz ajándékot adtam oda önnek. Mentségemre szóljon, hogy a főnököm nem volt elég precíz, amikor az ön kárpótlásáról beszéltünk. – végül odaért hozzám és megállt előttem. Amint ez megtörtént, az egyik zsebéből előhúzott egy kis dobozt, kinyitotta, majd felém nyújtotta. Nem akartam hinni a szememnek, amikor felfogtam, hogy egy doboz töltényhüvely van előttem. Nem vettem el a dobozt, hanem mélyen a férfi szemébe néztem, és igyekeztem villámokat is szórni a tekintetemmel.
– Szuper, szeretem a plusz ajándékokat, de ez nem magyarázat arra, hogy még mindig nincs itt a fuvarom. – leplezetlen haragom ostorként csattant a férfin, de nem sikerült megingatnom a nyugalmát. Valószínűleg eszébe se jutott, hogy tényleg megütném, és ehhez már nem is hiányzik sok.
– Oh, bocsásson meg félre értett. Valójában szeretném visszakérni az egyenruhát, mert valójában a főnököm ezt a dobozt szánta önnek. Elnézést a kellemetlenségért. Az-az egyenruha igen értékes a számára, elég kalandos úton jutott hozzá, egy európai úr segítségével. Azonban az ön számára inkább a töltények képviselnek nagyobb értéket, így szeretném megkérni önt, hogy cseréljük vissza. Ráadásul van a városban egy démon, aki a hírek szerint éppen ilyen ereklyéket gyűjt, így az ön számára is biztonságosabb lenne, ha ezt az ereklyét visszaadná most nekem, és újra biztonságba helyezhetnénk. – újból azzal a tenyérbe mászó mosollyal ’kápráztatott’ el, amit már korábban is megkaptam tőle. Azonnal vissza reflektáltam rá, ugyanazzal az arckifejezéssel.
– Eszemben sincs ezt visszaadni, de köszönöm a töltényeket. – már nyúltam volna a dobozért a szabad kezemmel, amikor végül elhúzta azt előlem. Azonnal leolvadt még a műmosolyom is, és elsötétült tekintettel tovább folytattam. – Hol van a fuvarom jó ember? – a fenyegetés egyértelműen érezhető volt a hangomon, bár a magabiztosságom inkább annak volt köszönhető, hogy nem voltam egyedül. Bármilyen ironikusan hangzik is, de bíztam benne, hogy a démon az én oldalamon fog állni, ha esetleg komolyabb balhéra kerül sor. Hacsak néhány órával ezelőtt azt mondja nekem valaki, hogy egy ilyen abszurd helyzetben fogom magam találni, akkor tuti, hogy szívlapáttal kólintottam volna fejbe, hogy rendszerezzem a gondolatait. Drága New York tényleg nagyon hiányzol…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Mammon


New Orleans határa Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 01, 2020 11:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


- Oh, elnézését kell kérnem az idegen nyelv használata miatt. Néha elfelejtkezem magamról és arról, hogy manapság igazán kevés lehetőség van arra, hogy valaki németül tanuljon.- inkább arra figyelt, hogy a kért tárgyakat beszerezze. Felemelte a balját, tenyérrel a nő felé nézett, majd egy olyan mozdulatot tett, mintha egy legyet akarna megfogni, de ahelyett, hogy egy legyet tartana a markában, két papír tetejét fogta.
- Egy alapszerződés kissé módosítva. Kihagytam a lélekre vonatkozó részt, mint ár, helyette az egyenruhát írtam be. A kegyed által kérvényezett szolgáltatást nem foglaltam bele, pontosabban nem úgy, ahogy azt kérte. Az ilyen szerződésekben, legalábbis nálam az foglaltatik benne, hogy; A démon köteles teljesítenie az eladó által megszabott feltételeket, ami alól csak akkor mentesülhet a démon, A; ha az eladó megpróbál nem eleget tenni a fizetési kötelezettségének, ami magában foglalja; A1: ha az eladó az üzletet megkötő démon életére tör A2: ha az eladó egy magasabb hatalomhoz fordul segítségért. Ezen esetekben a démon behajthatja az adósságot azonnali hatállyal.- még utoljára végignézett a szerződésen, majd benyúlt zakójának belsőzsebébe és egy tollat vett elő.- Kérnék ide egy aláírást, majd pedig.- felhajtotta az első szerződés alját, és láthatóvá vált a másik példány is.- Illetve ide is.- a toll hegyével bökött rá az aláírás helyére.- Egy példány magának és egy példány nekem. Akár alá is írhatjuk őket.- a nő felé nyújtotta a tollat, attól nem kell tartania, hogy esetlegesen nem tud írni a papírra, egy kis démoni mágia és olyan, mintha egy asztalon pihennének a papírlapok. S ha mindketten aláírták, akkor Mammon átadja az egyik példányt még megtartja a másikat.
- Ahogy mondja, én felelek az emberiséget súlytó járványokért, betegségekért, vírusokért, fertőzésekért, és minden ehhez tartozó egyéb alkategóriáért illetve a vegyifegyverek feltalálásában is volt némi szerepem.- s pár más aprósággal is szokott foglalkozni, de ezt inkább nem osztaná meg a nőszeméllyel, még nincsenek azon az ismeretségi szinten, hogy csak úgy megossza sötét szívének minden vágyát és nemlétező lelkének titkait.
- Önön múlik, hogy hogyan is fogja fel. Csupán az említett démon szemén keresztül vizsgáltam meg kegyedet. Hogy mi is lehet olyan vonzó önben, amiért el akarja fogyasztani. De megnyugtatom, jómagam nem élek az emberei hús ízével, kipróbáltam már, de az én ízlésemnek túl édes.- úgy beszélt róla, mintha csak egy új fajta kenyeret próbált volna ki, ami bár nem volt rossz, de mégse ízlett Mammonnak.
- Ez csak természetes, az emberek ostobák voltak ilyen téren. Nem tudták felbecsülni a lélek igazi értékét és megszabni az árát, csupán kevesek rendelkeztek az ehhez szükséges intelligenciával. Mégis mit gondol, mi volt a Trójai háborút kiváltó ok mögött? Egy szerencsétlen herceg eladta a lelkét egy nő szerelméért, amiért cserébe egy háborút is kaptak a nyakukba.- amiben nem volt benne a démonok keze, csupán egy szerencsés véletlennek tudhatják be az egészet, amiből sajnos nem volt túlságosan sok, legalábbis egy démon szemével nézve.
- Azok számára volt az, akik vagyonosabbak akartak lenni, de ehhez szükség volt arra is, hogy képesek legyenek átlépni mások felett, családokat a sárba döngölni életeket tönkretenni. S nem, a megbízhatóság nem volt az erényük, ezért tudtunk mi érvényesülni köztük és rengeteg profitot termelni saját magunknak.- talán az emberek számára és a démonoknak is a Wall Street ugyanazt jelentette, kereskedést, csak még az emberek anyagi javakat adtak és vettek, addig a démonok az emberek lelkét figyelték és vették. De sajnos a régi jó dolgokból nincs már meg szinte semmi.
- Sajnálatosan emberei sofőrje lehet, ami magában hordozza annak az eshetőségét, hogy elkésik vagy elfelejtette. Panaszt pedig, nos azt hiszem hiába tenne, manapság nincs túl sok értéke neki. De ha nem érkezik meg a fuvarja, akkor grátisz elszállítom kegyedet a városba.- legalább így abban is biztos lehet, hogy a kutyái egyben megérkeznek majd.
- Nem, nem mint ennyire az. Egy bárány miatt ne az egész csordát ítélje meg. Feltételezem ahonnan kegyed jött, ott is megvannak a saját feketebárányaik, akik miatt főhet az ottaniak feje, akik ott verik át az embereket, ahol csak tudják. Vagy ha arra utal, hogy a megbízhatatlanságnak köze van a mi, démonok jelenlétének, biztosíthatom, hogy ez nem így van. Nincs érdekünkben az, hogy ezzé tegyük az embereket.- saját maguktól váltak ilyenné, gondolván, hogy ha már itt a vége mindennek, akkor nem kell pontosnak lenniük, vagy éppen tartani magukat a megállapodásokhoz, rémes.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 42 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 34 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6