Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Witch district •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 28, 2018 12:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


• Kyara & Belial •
Nothing can happen more beautiful than death
Zene: Qué Sera Sera • szószám: 605 • Credit:

Ördögi vigyorom újfent magáévá teszi a világmindenség legszürkébb sávjában használatos, megátalkodott ábrázatomat, amint önelégültségtől és - a napi rossz tett listám kipipálása okán - kielégültségtől telve letekintek a kissé még dezorientált Kyarára. Meg kell hagyni, még senki sem lelkesedett ennyire azért, hogy megszállják a testét, de ha ennyire élvezi, szívesen leszek visszajáró vendég ebben a nyeszlett porhüvelyében. Meg talán máshol is, ezek a démoni cselekedetek mindig meghozzák az étvágyamat valami rémesen slampos művelethez is. Szörnyű!
- Azért ez a három kifejezés egymás mellett lásd be, hogy elég biz- - bizarr, így hangzana a befejezése a mondatomnak, ha nem játszana rodeó paripát alattam ez a kis hamis. A vállamba fúródó penge már felkészültebben ér, mint a földre taszító ténykedései, ezért fájdalmas szisszenés helyett pusztán színpadias fintorra húzom arcizmaimat.
- Aucs… - szipogok is egyet, noha az előadásom miatt az újabb szurkára már megint nem számítok, így az hagy némi keserű szájízt maga után. Pontosabban fogalmazva hagyna, ha nem lennék démonból, aki a Pokolban edződve nem igazán tud már krokodilkönnyeket ejteni némi nyiszat-nyiszat végett, még akkor sem, ha a pengéi a testem másik felén előbújva, hangzatosan koppannak a padlónak. Ugyan, ez a vasárnapi bemelegítés az edzésre, csináld csak szivi!
Ami jobban felzaklat, az Kyara komolysága. Fúj, ne már, hihetetlen, hogy képes elrontani ezt a szép délutánt! Sebaj, én még megmenthetem… Ajkaim megátalkodott vigyorra görbülnek, ahogyan egy igazi kis amatőr módjára megfenyeget a szentem, bár belőle ki is nézem, hogy képes lenne hetedhét országon is átbucskázni csak azért, hogy megpróbálhasson megölni. Próbáljon, semmi több. Egy félvérke többről ne álmodjon, mint ez a pár szúrás, amit nagy kegyességemben megengedtem neki.
- Ó Kyara… - szólalok meg, miután befejezte a monológját, és lassan elkezdek megemelkedni a padlóról, legalábbis a felsőtestem, amiként ráérősen ülő helyzetbe húzom magamat. A kése velem együtt szakad ki az alattunk nyugvó deszkákból, de hát a szoba épsége legyen a legkisebb gondunk. - Siránkozol és átkozódsz, amiért ilyen anyámasszony katonái a démonok, ám ha valaki úgy viselkedik, ahogy elvárható lenne… úgy, hogy a fejedbe, a lelkedbe, a mindenségedbe hatoljon, és ott találjon rajtad fogást... Az már nem tetszik, mi? - biggyesztem le az ajkaimat, majd legyintve egyet a kezemmel, lesöpröm magamról a lányt, illetve az eddig a húsomban parádézó késeivel szögezem fel a szemközti fal repedezett, egyenetlen felszínére a vállainál fogva. Egy kis atyai dorgálás nem árt neki, ha már az igazitól semmit se kapott.
- Tudod, ha ezt nem ilyen sértett kis majom módjára adod elő, most tapsolnék neked - kelek fel a földről, sebtében gyógyítva a sérüléseimet is, mert hát milyen kínos lenne itt elvérezni. - Jó fej leszek, és úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna ezt az átmeneti elgyengülésedet, máskülönben kopogtass a Halál ajtaján a Pokolban - vonom meg a vállaimat, aztán éppen nyitnám a számat, hogy folytassam a kiselőadásomat, amikor valami nagyon… nagyon extrém dolog történik velem. Mintha hirtelen egy másik univerzumban találnám magamat, különös árnyak tangóznak körülöttem össze-vissza, olyasféle dolgokat mutatva, amik amúgy kimondottan a tetszésemre válnak. Tűz, halál, pusztulás, hmmm, nyami! Na de a móka hamar véget ér, és helyette egy kéz meg valami szmötyi manifesztálódik előttem. Nem tart ki soká, néhány pillanat múlva az egész trip semmivé foszlik, az első gondolat pedig, ami megfogalmazódik bennem, hogy a végén még kiderül, tényleg nem csak kutyaszar volt abban a bagóban.
Mire „magamhoz térek”, Kyara már nincs a falon, legalábbis az eddig a testét odakényszerítő erőim más vizekre eveztek ebben a néhány másodpercben.
- Oké… Ezt most te is láttad, vagy csak én kezdek szétesni attól a dohánytól, amit összekutyultál? - vonom fel a szemöldökeimet egy csöppet zavarodottan, mert hát… Nem minden nap szokott Lulu fattya hallucinálni, főleg nem ilyen bizarr dolgokat.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 21, 2018 12:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Isteni kinyilatkoztatás

Belial elméjét egy felsőbb hatalom sötét víziója kezdi kitölteni, elrabolva a jelen pillanatból. Fekete árnyék kúszik lassú folyamán fel-le, s amikor ténylegesen a vízióra figyel már, az árnyék darabjaira foszlik. Különféle alakokat ölt, először vad hullámok tornyosulnak egy város hatalmas épületeire, majd tűz emészti fel az erdőket, de amit a legtovább láttatni enged, az valakinek a karja, amint éppen átnyúl valamin. Hogy az víz, beton, vagy egyéb földi anyag, azt nehéz kivenni. De annyi bizonyos hogy az alak fél karja eltűnik az anyagban. Ezután az árnyék amilyen hirtelen képződött, olyan hirtelen válik köddé, így a démon tovább folytathatja az előbbi tevékenységét.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Witch district - Page 2 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 18, 2018 8:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To Belial
Ha elfogadnám az igazságot? Kinek az igazságát? Az övét, anyámét? Kínzómét, ember társaimét? Ugyan már. Az igazság csak egy szubjektív fogalom, mindenkinek mást és mást jelent. Nem vagyunk egyformák, máshogy látjuk a dolgokat.
Valójában több igazság is létezik - ha nem így lenne nem marakodna egymással a két angyalfivér, nem? Az enyém eltorzult, görbe tükrön át figyelem. Ilyennek látom a világot, ilyen az elmém, mely meghasadt sok évvel ezelőtt abban az intézetben.
Ne gondoljátok, hogy bánom. Felnyitották a szemem. Az emberek gyarlók és gonoszak. Nincs bennük jóság, mégis álszentségben élnek. Az ilyen egyedek üldözöm én. A szentnek kikiáltott embereket. Oh, hogy mennyire kedvem támadna a városi vezető két libát a késem nyelére tűzni.
De nem, erre most nem gondolhatok. Nem válaszolok már apámnak, egyszerűen csak a tűzbe vetem. Hangosan nevetek, miközben testem lassan elég. Ám megállítanak. Egy…
Gyönyörű démoni lény áll elém. Nem, ő nem az apám. Sosem láttam valódi alakjában, egyszerűen csak érzem. Egy belső ösztön, a hatodik érzék, nevezzük bárminek. Csodálatomban enyhén tátom el a számat. Egyik kezem óvatosan emelem fel és elporladó ujjaimmal óvatosan érintem meg a szenesen parázsló testet. Ajkaimat megnyalom, a forróság teljesen kiszárította. A fájdalom átjárja minden porcikámat s nevetni is elfelejtek, hisz…
Ez a jelenség gyönyörű.
Túlvilági hangját hallva játszi félmosoly jelenik meg maradék arcomon, válaszolni nem tudok már neki. Tűz lobban szemembe, majd…
Mindennek vége.
Hangos levegővel ébredek újra. Az első amit érzékelek az a levegő hiánya a tüdőmbe, a tűző napfény a fejem fölött, ám az előbbi forrósághoz köze sincs. Szinte már fázok, bőröm reszket, libabőrös. Enyhén megemelkedett felsőtestem kapkodva jár fel alá.
- Ez túl addiktív - lehelem lihegve, majd elnevetem magam. - Pokolian mennyeibb, mint a halál - nézek vizenyős tekintettel a fölöttem nyújtozkodó démonra.
Hirtelen tudatosul bennem, hogy igazából mi is történt valójában. Egy pillanatnyi időt adok magamnak, majd gyorsan mozdulva - ha még rajtam ül, akkor - emelem meg csípőmet, dobva, remélve a felkészületlen férfin. Ám itt tudományom nem áll meg, lábait is kirúgom alóla, s mihelyt - reményeim szerint - a földre kerül az asztal mellé, már fölötte térdeplek, egyik késem a keményen fúródik a vállába, szinte hallom, hogy az alatta lévő beton felsikolt az éle alatt. Egy másik vádliján keresztül szúrom a földbe. Kezeimmel feje mellett
- Nem érdekel, ha az elmémmel játszol, ha túrázol benne, sőt, még élvezem is - nézek rá komolyan. Kócos hajam az arcomba omlik, vonásaimon meg sem látszik az eddigi őrület. Ritka pillanatok egyike, mikor ennyire tiszta az elmém. - De ha még egyszer apám képébe próbálsz kétségek közé taszítani, esküszöm neked, hogy elpusztítom ezt a tested és minden egyéb más testet is, melybe átköltözöl. Ha kell addig üldözlek, míg az egész emberiséget kiirtom és ne félj attól, ha engem próbálnál megfertőzni, magammal sem leszek rest végezni, érthető voltam? - húzom össze enyhén szememet, hangom hideg cseppként koppan kettőnk között.
S eme állapot lényegében csak eddig tartott. Vonásaim felengednek, s felülve csapom össze a kezemet, tekintetem már a környező szekrényeket és polcokat figyeli. - Megéheztem - mondom vidáman, hogy aztán feltápászkodjak a férfiról és valami ételféleség felé nézzek. Mintha lennének itt aszalt gyümölcsök.
És… sétálok az egyik polchoz és bingó! Majszolva az édes gyümölcsséget fordulok a férfi felé - bárhol is legyen most. Azonban ha nem tudtam földre vinni, akkor… akkor nem tudom még, hogy mi lesz.
DE ha véghez tudok vinni, akkor csacsogok tovább, mintha az előbb mi sem történt volna. - Miért nem abban az alakodban jelensz meg?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 14, 2018 4:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


• Kyara & Belial •
Nothing can happen more beautiful than death
Zene: Qué Sera Sera • szószám: 519 • Credit:

És elérkeztünk a milliókat érő kérdéshez! Miért most? Miért én? Miért velem? Miért engem? Olyan kis viccesek az emberek, és persze dicsérni valóan pofátlanok, önelégültek is. Az én kérdésem az volna, miért hiszik ezek folyton, hogy van oka annak, ami velük, körülöttük történik? Ezek mind egy olyan rendszert feltételeznek, aminek hallatán kifacsarodnak a belső szerveim, és a bordáim szúrnak szíven annak érdekében, hogy ne kelljen tovább szenvednem. Nem mintha meghalhatnék… Részletkérdés, a lényeg, hogy a káosz elhozójaként undorodom a rendezettségtől, az eleve elrendeltetés humbukától, amit akkor kakiltam telibe, amikor elraboltam Ragu levest a harmonikus botanikus kertjéből. Persze, most jöhetünk azzal, hogy az apokalipszis lovasaként pontosan ez volt a feladatom, csakhogy nem az eredeti forgatókönyv szerint. Avagy, ha eltérhetek az eredeti forgatókönyvtől, akkor szabadabban randalírozhatok az elvetemült akaratommal, mint egy farkas egy kiszolgáltatott bárányokkal teli szobában. Phuh, elragadtattam magamat!
- Nos - vonom meg a vállaimat hetykén. - Így esett kedvem - zárom le a vitát minél hamarabb, mert ha tovább pedzegeti az okokat, a végén még olyat mondok, ami még a Pusztító szájából sem feltétlen esne ki. Újabb, mániákus nevetése már nem különbül lep meg, érzem ugyanis, ahogy meginognak a józanságát eddig fenntartó falak.
- Nem vitathatom az embernő szavait - csúsztatom zsebre a kezeimet, miközben tovább hallgatom az ellenkezését. Egyem meg, milyen vehemensen belevetette magát a vitatkozásba! Vajon, ha mindez véget ér, később ott fog benne kavarogni ez a kis kaland, meg a kételyek az apja iránt? Egészen rendellenes volna, ha nem így történne. Kyara is csupán egy halandó, akinek még józan esze sincs nagyon, ami felülírhatná a lelkében kavargó háborút.
- A valóság elfogadása és a parancsaim vak követése között azért akad egy bolhányi különbség, Kyara. Persze ezt megint nem vagy hajlandó figyelembe venni, hiszen ha elfogadnád az igazságot? Akkor céltalanná válna az életed és nem lenne, ami kitöltené azt a hatalmas űrt a szívedben - pillantok rá szánakozó mosollyal, remélve, hogy tovább forraszthatom benne a dühöt.
Azt hiszem sikeredett elérnem a célomat, hiszen csalfa, lágy ölelése után kíméletlenül vet a Pokol mélységeibe, s ha nem lenne ilyen ingatag az elméje, valószínűleg ezzel együtt le is küzdené az uralmamat a csinos kobakja felett. Kész szerencse, hogy nem vagyok ilyen anyám asszony katonája, így mihelyst diadalmasan odébb sétál a szakadéktól, én megjelenek előtte, igaz, már nem Abaddon formájában. Kérdéses, hogy megismer-e, ugyanis nyúlánk, szenes, de parázsló testem, a hosszú, hegyes karmokban végződő kezeim, és eltorzult ábrázatom látványát még nem volt halandó vagy netán angyali létforma, aki elszenvedhette volna. Ha lenne szívem, valószínűleg megszakadna, amiért a Pokol bezárulásával hátra kellett hagynom ezt a jó képű és vonzó küllememet. Tragédia!
- Remélem szórakoztató volt a Belial-féle különkiadás, én jót mulattam - vigyorodok el, recés körmömmel megkarcolva orcájának egykor sima felszínét, amiről most pernyeként pattogzik le az elszenesedett bőre. Aucs.  -Ha egyszer lejutsz a Pokolba, tudd, kit keress - kacsintok rá teljesen fekete szememmel, a következő momentumban pedig szertefoszlik körülöttünk minden, amiként elegánsan távozok a lány finom kis testéből. Azért nem fogom elfelejteni megköszönni Lulunak, amiért nem nőneműnek teremtett, szörnyű lenne így létezni!
Nagy levegőt szippantva magamba egyenesedek fel a Zizi félpucér testéről, és amíg ő visszatalál magához, kinyújtóztatom elgémberedett tagjaimat.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Witch district - Page 2 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 05, 2018 7:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To Belial
Kezeim ökölbe szorulnak. Vagy hülyét akar belőlem csinálni, vagy lerázni. De ha azt hiszi bármelyikre is van esélye, akkor alábecsült engem. Mielőtt még azt hinné bárki, hogy a démonok kegyetlenek, ki kell ábrándítsam, hogy nem. A Föld a valódi pokol egy olyan számára, mint amilyen én vagyok.
Amiért más vagyok.
Amiért a kurva anyám gyenge volt és bármi jött-mentel összefeküdt - aztán ki tudja, hogy mennyire volt tudatánál.
- Hát akkor mondd, miért vártál eddig, hogy felfedd magad előttem? Miért most? - emelem fel fejemet, szemeim szinte szikrákat hánynak. A józan eszem kezd elveszni megint, ám most egy szokatlan dolog kezdi ellepni. Egy vörös köd. Ilyenkor jól jönne egy ölni való halandó, ám hiába nézek körbe, nem segítenek ki ezzel. Aztán csak őrült módjára nevetek fel megint, a pokol tüzelő egét kémlelve. Szememet enyhén forgatom meg.
- Ha azt hiszed, hogy képes leszek letenni erről a célomról, mert elsőként nemet mondasz nekem, akkor tévedsz. Sose tettem le arról, hogy megtaláljalak, ha kellett a végletekig elmentem emiatt. A kurva szerint a makacsságom tőled van - jaj dehogy mondott ilyet sose. Viszont annak a nőnek amilyen gyenge akarata van, aki mindent odaad egy pillanat alatt, amilye van, az nem épp a makacsságáról híres. Szavaimat viszont halkan sziszegem s egy halvány gondolat kezd el motoszkálni bennem.
- Az előbb még nem akartál egy palotapincsit. Most meg felrovod nekem, hogy ellenkezek? Apus, döntsd el, hogy mit akarsz. Mert velem Ezt kapod. De igen, megkérdőjelezzek. Nem fogom neked ezen szavakat elhinni sohasem - szinte fel sem tűnik, hogy a végét már kiabálva mondom, magamból kikelve. Miért akar letesztelni. Mit akar ezzel bizonyítani? Hogy meginghatatlan a hitem vele szemben?
De ezt egyszer már eljátszottuk. Azonban állom tekintetét, makacsul. Szinte toporzékolni támadna kedvem.
Kérdésemre tett válasza hallatán azonban gúnyos mosolyra kúszik ajkam. Az alattomosabb fajtából. Amíg nem figyel sétálok hozzá közelebb.
- Tudod mit? Jobb ötletem van - nevetem el magamat, s lágyan ölelem át nyakát. Hogy aztán sunyi mód rúgjam meg térdeit, oh nem azért, hogy feldöntsem. Nem. Testének ösztönösen kell mozdulnia, s Ha így van, akkor kényelmesen foghatom meg a vállát.
És egy jól irányzot mozdulattal taszíthatom bele a szakadékba, miközben ördögi nevetésem hallhatja.
- Upsz.
Figyelem testemet, s a lyukakat. Érzem a kínzó érzést, mely az elevenembe hatol. Érdekes nem félek attól, mi jön. Érzem a fizikai fájdalmat, mégsem vált ki belőlem semmilyen érzelmeket. Semmit. Sétálva távolodok el a szakadéktól.
Nem aggódnék, hogy apucika elég. Megvan az ereje, hogy kimentse magát onnan. De engem már nem fog itt találni. Egy kósza szél cirógatja bőröm. Égő bőröm hamuját kapja fel és sodorja tova. Egyre kevesebbet hagyva belőlem, én pedig addig és addig nevetek, amíg a tokrom engedi.
[/quote]
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 05, 2018 5:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


• Kyara & Belial •
Nothing can happen more beautiful than death
Zene: Qué Sera Sera • szószám: 412 • Credit:

Egészen bizarr tapasztalás ezzel az öntudatára ébredt, józan Kyarával beszélgetni. Nem mintha olyan régóta ismerném, ám a gondolatai között lavírozva jobban belé láthattam most, mint a tulajdon apucija. Nem is tudom, hogy a traumát átélt emberekre jellemző, tipikus elkerülő mechanizmusa vicces-e vagy inkább dög unalmas. Egyelőre megszavazom neki a szórakoztató kinevezést, aztán meglátjuk, mi sül ki a mi kettőnk kis kalandjából.
- Én tettelek ilyenné? - billentem oldalra kölcsönzött testem fejét, lágy, kifürkészhetetlen mosolyt dédelgetve Lucifer teremtette ábrázatomon. Hát oké, talán volt része az öregnek a félvér elmebuggyanásában, de miért áltatod magadat, kedvesem? Az anyád bűneiről és aljasságairól sajnamajna nem az egekig magasztalt Don Juan tehet, bármennyire is idilli ezt képzelned. - Miattam vagy félvér, miattam létezel, viszont ez a megbomlott valami… - vonom meg a vállaimat, noha, amiként egyre mélyebbre ásom magamat Kyara emlékeiben, annál több minden áll össze az én fejemben is. Talán tényleg Abaddon műve a lány őrülete, elvégre egy meghasadt elmét sokkal könnyebb a saját kedvtelésére felhasználni, mint egy viszonylag kiegyensúlyozott, magabiztos létformát, csakhogy ehhez nem kellett többet tennie, mint felcsinálnia egy halandó szukát. Aztán hopp! Megszületett a fél-démon, a tökéletes őrült-alapanyag, merthogy ha minden igaz, valóban szüksége lesz a drága Zizi hűségére és megkérdőjelezhetetlen együttműködésére. Milyen kár lenne, ha itt véletlenül aláásnám neki a nagy tervét. Nagyon… nagyon sajnálnám…
- Drága lányom, nem az ártatlanság mértékéről van itt szó. Nagyobb célokat kergetek, mert megtehetem, és mert van eszem. Kitűnő eszköz vagy a kezemben, ezt senki nem vitatja, viszont démon soha nem lesz belőled - nahhhát, vajon miféle törekvései akadhatnak ennek a Donnak? Egészen felcsigáznak ezek itt ketten, noha attól tartok, Kyarán keresztül ennél többet nem fogok megtudni, ugyanis elég nagy hülyeség lenne egy beszámíthatatlan Zizire bízni a legféltettebb titkait.
- Te most vitatkozol velem, gyermek? A legnagyobb kegyben részesültél, megadtam neked az igazságot, te pedig megkérdőjelezel? Csak mert a halandó tudatod nem akar elhinni mást, attól még nem leszel több egy feláldozható, hűséges katonánál. Megjegyzem a nevedet majd, ettől jobb? - hajolok hozzá közelebb, együttérzést mímelve, bár a vak is láthatja, hogy a valós érzelmektől messze van. Az újabb kérdése hallatán hamar elkomolyodok, majd felegyenesedve elpillantok a távolba.
- Miért szeretnél újra a mágikus gyűrű és a bot esetéről beszélgetni? Ó… Csak nem azt hiszed, hogy nem az igazi Abaddon vagyok? - mosolyodok el, jót derülve azon, amiért hirtelen racionalitására lelt Kyara. - Fogadd el a valóságot, és élvezd a lent töltött időt, nemsokára mennünk kell - közlöm vele, látva, amint egyre nagyobb, szenes lyukak képződnek porcelán bőrén.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Witch district - Page 2 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 04, 2018 8:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To Belial
Elmém kezd elborulni, újra csak. Tiszta gondolataim nem sűrűn támadnak, inkább a káoszba taszítom azokat. Van azokkal elég időm foglalkozni. Éjszaka az ágyban - vagy bárhol ahol az éjjel ér - nem tudok aludni. Későn, amikor minden zaj elhal csak ott fekszek és… teljesen urrá lesz rajtam egy különös érzés. Hirtelen minden annyira… üres. Ekkor és csak is ekkor tör fel belőlem néhány tiszta gondolat.
Így nem csoda, még ha Róla is van szó, akkor is elzárom őket. Az itteni forróság, a bőrömet égető tűz. Érzem, hogy fáj, mégsem… érzek semmit. A bőröm, a testem érzi, de a lelkem? Ez neki mind csak simogató érzés, mely ördögi nevetésre késztet engem.
Ezért nevetek folyamatosan, most is. Élvezem a kínzó fájdalmat. Fejem félrehajtva hallgatom apám szavait. Előbb fejem fordítva, majd testemmel is mozogva tartom szemmel a körülöttem sertepelőt. Mily ismerős szituáció.
Ezúttal azonban én lépkedek egyre közelebb és közelebb hozzá.
- Azt hiszed, hogy nem tudom, mily őrült is vagy valójában? Meglehet, hogy az emberi elmém meghasadt, de okkal akartad ezt. Okkal tettettél olyanná, amilyen vagyok. Ne érts félre, élvezem eme állapotot - hajtom oldalra a fejem. Igazából ténylegesen sosem okoltam őt. Az embereket, mert ők nem tudtak elfogadni annak, ami vagyok. Mert őrültnek hittek. Anyám. Rá haragudtam. Ő szűrte össze a levet egy démonnal és akkor még ő van kibukva, hogy azzá lettem, ami? - Hozzád képest egy ma született bárány vagyok. Te is tudod és én is. Mi mindenre vagy képes, hogy célod elérd és még a legőrültebb álmaimat is képes vagy felülmúlni - nézek a szemeibe, váltakozva, hol a jobba, hol a balba.
- Dehogynem -vonom össze a szemöldökömet. Mégis mi folyik itt? Először elhiteti ezt velem, addig és addig beszél a fejembe, amíg el nem hiszem. Első találkozásunkkor sok mindent el kellett magyaráznia, és megtette. Minden kérdésemre megadta a maga burkolt válaszát. Most meg azt akarja elhitetni, hogy mindaz, amit mondott nem igaz?
Na ne szórakozz velem. Kezeim ökölbe szorulnak. - Ezt a szarságot nem fogom bevenni - sziszegem összeszorított fogakkal.
- Gyerekként… A tábortűznél, amikor meséltél. Mit tartottál folyamatosan a kezedben? - kérdezem tőle egyre közelebb és közelebb hajolva hozzá. Itt valami nincs rendjén. Nagyon nincs. Mikor kerültem ide és hogyan? Miért nincsenek emlékeim erről? Bőröm egyre több helyen lyukad ki, mintha egy cigaretta égetné ki a papírt. Éget, fáj. A hús égő szaga türemkedik orrjáratainkba. Lassan idele pusztulok. De vajon véglet? Hisz halhatatlan vagyok átmenetileg, nem?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 03, 2018 10:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


• Kyara & Belial •
Nothing can happen more beautiful than death
Zene: Qué Sera Sera • szószám: 420 • Credit:

Olyan imádnivaló, ahogy itt szenved alattam, mert várnia kell a mókázással! Kéjes szenvedés ez, de a szenvedés az szenvedés, csak az idióták válogatnak. Elégedett vigyorom nem is távozik az ábrázatomról, noha a kijelentéseire enyhén megemelem a szemöldökeimet. A kis cserfes, hát nem is olyan tudatlan, mint mutatja, igaz soha nem is állította, hogy ne hallott volna rólam. Sebaj, örömömre szolgál, ha beleköphettem a játékos levesébe. Még, hogy szőke herceg! Azért ez még a viccnek is a rosszabbik fajtája.
Nem úgy, mint az elméjében lejtett öncélú szórakozásom. Vicces, egy látszólag őrült elméjében lavírozva azt várná az ártatlan Lucifer-fatty, hogy nincsen stabilitás, csak mézédes káosz, amiben úgy lubickolhat, ahogyan nem szégyelli. Hihetné, hogy az ilyet karikacsapásra miszlikbe lehet törni, két tapsra eltiporva a testben szunnyadó személyt, de igazából minden halandóban rejlik valami állandósság. Nevezzük kapaszkodónak. Úgy fest, Kyara kapaszkodója ugyanaz, mint a gyengesége; apuci. Más magyarázat legalábbis nincsen arra, miért nem kezd el fulladozni a kétségbeesés és a hitetlenkedés örvényében, vagy, hogy honnét van ereje megkérdőjelezni a látomását. Ez jobb, mint gondoltam! Küzdj csak, szeretem, ha valaki nem adja magát könnyen…
Nevetése csalogató muzsikaként szól a füleimben, míg ördögi vigyora akár a tükörképem, profibban nem is művelhetné. Na persze! Mindenki tudja, hogy nálam ördögibb egyedül maga a Sátán lehet, még a szorgos utánfutóként tartott arkjai sem érhetnek fel velem. Nem önámítás ez - noha lássuk be, sűrűn gyakorlom -, hanem egyszerű tények. Az egyik tanárosdit játszik a szegény kis démon-mágustanoncokkal, a másik meg hősszerelmesként lesi ura s parancsolója minden szavát. Ó de uncsi!
- Ez így is van, Kyara, nem hazudtam neked - szólalok meg, visszatérve a szó szerinti pokoli illúzió otthonos vidékeire, miközben lassan elkezdek lépkedni körülötte. - Ugyan, ha reklamálni akarnék, a nevenincs anyád ajtaján dörömbölnék. De ilyen célom egyáltalán nincsen - magyarázom, szándékkal kerülve a lényeget, hadd fortyogjon, amiért beszélek, ám alig mondok igazán valamit.
- Nem gondolkodtál még el azon, hogy egy démon szavait nem lehet készpénznek venni? Persze, hogy célom van a léteddel! Egy ember és egy ilyen erős démon nászából született lélek jó szolgálatot fog tenni az erőm növeléséhez - vigyorodok el ördögien, vigyázva, azért annyira ne legyek profi, mint… Hát, önmagam. - Azonban, hogy magunk közé emeljek egy őrültet? Talán minden szavamat lesed, és  azt teszed szóról szóra, amit kérek tőled, de a lányom ne egy acsarkodó palotapincsi legyen… - közlöm vele elkomolyodva, pedig majd meghalok a röhögéstől! Azért lássuk be, ez egy vicces hasonlat volt. Viszont ejnye, Kyara, van neked hűséges és kötelességtudó oldalad is? Ez új! Micsoda szerencse, hogy minden gondolatod most az enyém is…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Witch district - Page 2 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 02, 2018 9:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To Belial
Oh magasságos Lucifer, hogy ez nekem eddig hogy nem jutott eszembe! Apró kis fordulat a világban, melyről újraéledésem alkalmából képes voltam elfeledkezni! Az átmeneti hallhatatlanságunk! Vagyis remélem, hogy csak az, ha állandósulna az… hogy is mondjam, igazán unalmas lenne.
Nekünk embereknek az a sorsunk, hogy éljünk, majd meghaljunk. Lelkünk eladjuk vagy az angyaloknak, vagy a démonoknak, mindenki saját döntése. Élsz vagy meghalsz, megalkuszol vagy megdöglesz a dicsőségben.
A feltevésre azonban csak aljasul konyul mosolyra ajkam jobbik fele.
- Te gyalázatos - jegyzek hozzá ennyit, szemeimben éteri fény csillan meg. Gondolataimban máris az égési technikákat sorakoztatom fel, vajon miként a legfájdalmasabb. Orromban máris ott érzem az égett bőr szagát, s halkan nyögök fel. - Akarom. Most… - felelek csak ennyit elhalón, ám mielőtt a katartikus állapotot elérném, ez a kis Gaz visszatart benne.
Ugyanis értékes információkat titkol előlem. Kedvem támadna alatta fészkelődnöm, mégsem teszem. Türelmes ábrázattal fekszem az asztalon, átható, s komoly, őszinte pillantást vetve rá. Ritka alkalmak ezek, melyekben ily tiszta lehetek.
- Mh… - biggyednek le ajkaim válasza hallatán és az őrült fény a szemembe azon nyomban vissza is tér. - Azt hittem, hogy kivárod, hogy magam nevezzelek meg. Lehettél volna a szőke hercegem a fehér lovadon - biggyednek tovább ajkaim, ahogy elvette tőlem a játékot. Ismerem nevét, tudom mily rangot tölt be a pokolba, de még játszani akartam, hogy nem ismerem, hogy aztán hirtelen szembesítsem tévedésével.
Azt hiszi, hogy ő játszik velem.

- Eltartott egy ideig, hogy idehozz - húzom számat a már jól ismert félmosolyra, miközben közvetlenül mellé sétálok a szakadék szélére. Élvezem, ahogy a forróság cirógatja a bőrömet, égeti bensőmet, olyan… Kínzó.
Aztán csak összevonom a szemöldökömet. Szavai… - Halandó nem élne egy pillanat erejéig sem a… - mondatomat azonban képtelen vagyok végigmondani. Bőröm halkan serceg fel, belülről éget a hő. Fájó, gyötrelmes, édesen keserves érzés kerít hatalmába. Próbára akar tenni. Letekintek karomra, halkan szisszenek fel, de nem a fájdalomtól. Előbb csak szemeimmel pillantok fel rá, majd megláthatja ördögi mosolyomat, sötét nevetésemet hallhatja. Újra a táborban érzem magam…
- Okkal alkottál meg - hajtom oldalra fejemet, hajam egyik része eltakarja arcomat, tincseim közül tekintek ki rá, akár egy beteg horrorfilmben, melyben a főhösök mindig megijednek, ha egy ehhez hasonló lány jelenik meg előttük. Érthetetlen. - Te mondtad, célod van létemmel. Te tettél olyanná, amilyen vagyok. A vásárlás után nem fogadunk el reklamációt - nevetem el magamat lehajtott fejjel, hogy aztán újra feltekintve rá nézzek rá komolyan. - Miért hoztál ide? - kontrollálatlan? Mégis mi folyik itt? Potosan tudja, hogy mindig is az fogom tenni, amit Ő akar. Ő az egyetlen ki képes kordában tartani. Az Ő akaratának élek. Jah, hogy ezen közben mindenki másra magasról hányok fittyet. De ez nem stimmel. Ezt tudnia kell, ezzel nem tud megfogni. Most akkor mégis…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 01, 2018 4:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


• Kyara & Belial •
Nothing can happen more beautiful than death
Zene: Qué Sera Sera • szószám: 390 • Credit:

Bal vállam közelébe billentett fejjel, s egyik szemöldökömet flegmán a homlokom közepe felé kanyarintva tekintek le az alattam szenvedő lányra.
- Csak úgy feltevésként kérdezem. Ha te nem tudsz meghalni azzal az eleve elkárhozott lelkeddel ebben a törékeny testedben, akkor egy átlagos ember miért tudna? - vonom meg a vállaimat, mintha semmiség lenne a meglátásom. - Szerinted, ha visszatér a halálból, szénné égett bőrrel kell majd tovább élnie? - teszem fel az újabb, milliókat érő kérdést, az elborzadás és őrült élvezet egyvelegeként húzva fel az orromat, illetve vonva össze a szemöldökeimet. Őszintén szólva még szívesen eltöprengenék a lehetőségeken, ám a mellékesen továbbadott információ a pecsétekről és csapdákról jobban birizgálja a megbomlott kis elméjét. Lehetne érte hibáztatni?
- Hát úgy - kezdek bele, hosssszan elgondolkodva és töprengve a válaszomon, hogy tovább húzhassam az idegeit. - Úgy, ahogyan az apokalipszis első lovasa tud létrehozni - vigyorodok el szélesen. Ennyit a mezei démon imidzsemről, de hát na, most kedvem szottyant dagasztani a májamat. Még szerencse, hogy magamon kívül nem kell senkinek elszámolnom a döntéseimről, ezekről legalábbis semmiképpen.
Ahogyan arról sem, kit, hol és mikor, meg milyen indokból jut eszembe megszállni. Eredetileg eszembe sem volt egy félvér testét kikölcsönözni, viszont azok után, amit előadott itt nekem a drága Kyara, kíváncsi lettem. Nem feltétlenül arra, pontosan milyen mértékben van megroggyanva a kobakja, hanem, hogy miben rejlik egy ilyen felelőtlen, szadista és egyben mazochista pára gyengesége. Kész mázli, hogy a diliseket ilyen könnyű megszállni és kutatni bennük, máskülönben ellennék itt pár napot, hetet, amíg kibogoznám elmetekervényeinek kusza szálait. Így azonban…

- Itthon vagyunk - jelentem ki atyai elégedettséggel, számon apró, ördögi mosolyt bújtatva, miközben végre hozzá fordulok. Egyik kezemet kinyújtom felé, játékosan végigsimítom ujjaimmal a perzselő széltől loboncos haját, kissé zavart, porcelánszerű arcát, majd visszaejtve magam mellé a karomat, szánakozva oldalra billentem a fejemet. - Legalábbis én - ennél tovább szerettem volna az álomvilágába ringatni, ma mindenesetre nem a türelmemről vagyok híres. Érezheti, ahogy bőrét elkezdi égetni a Pokol tüze, nem annyira persze, hogy lángra kapva szénné perzselődjön, de az intenzitása megfelel annak, mintha egy szépen megrakott tábortűzbe hajították volna. Lássuk be, egészen baráti, idelent nem ilyen kályha meleg ócskasággal szoktuk kínozni a lelkeket.
- Mit gondoltál, Kyara, valaha szükségem lesz rád? Hogy démont faragok éppen belőled? Hogyan válhatna hasznomra egy kontrollálhatatlan őrült, mondd? - nézek végig az arcán, változatlanul szánalmat sugározva a tekintetemmel az irányába.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Witch district - Page 2 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
216
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 29, 2017 11:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


To Belial
Kaján vigyor ül ki képemre meghallva, ahogy egy démonka dícsérget engem. Nem tehetek róla büszkeséggel tölt el, s látszólag nem azok közé tartozik, kiket itt eszik a fene New Orleansba. Ugyanis ezek semmi mókába nincsenek benne. Unalmas egy népség, s talán elvesztettem volna a maradék hitem én önként dőltem volna egy angyal pengéjébe ha most nem találkozunk.
Áh! Bevettétek! Röhögök rajtatok, dehogy tettem volna ilyet! Kaptam volna fel a nyúlcipőt és bandukoltam volna el egészen New Yorkig. Ott talán megtalálom újra, az apámat. De eme utazás még úgy tűnik, hogy várat magára egy kicsit.
- Csakhogy embik nélkül, annyira védtelenek vagytok - biggyesztem le ajkaim. - Megdöglicséltek nélkülük. S ezekből a bitang kis senkiháziakból is oly kevés maradt már - ajkaim még jobban biggyednek lefelé, még akkor is ha nem tudnak. Arcomra kiül a bánat összes árnyalata mely létezik-e világon.
Következőkben azonba sokkal érdekesebb témákra evezünk, és a maradék józanságom is összeszedem, ám arca elmosódik előttem. Megnyúlik, összeszűkül. Mh, kezd hatni a joint? Oh, most kezd csak el érdekessé válni a dolog. Ugyanis innentől oktalanul fogok vigyorogni mindenen. Jah, hogy eddig is így tettem?
- Létrehozni? - kérdezek vissza, először találkozásunk óta érdeklődést mutatva irányába. - Hogyan? - faggatom, ugyanis… ilyenekről én miért nem olvastam még eddig sehol? Oh, hogy ez egy ilyen titkos démoni összeesküvés? Receptjeik, melyeket senkinek sem adják ki? A galádok! De mily igazuk van. Azonban még sem ér! Én is akarom őket!
Mégis egy sokkal mókásabb irányt vet újra találkozásunk. Nem, ez nem egy közönséges démon. Ennek van fantáziája, ez mintha értené, hogy mitől döglik a légy. Vagyis Kyara. Sokan óvatosan nyúlnak egy emberhez, jaj szegény össze ne törjön. Azonban minél jobban roppantod őket, ők annál erősebbek lesznek. A mondás, hogy ami nem öl meg az erősít az a mai napokban sokkal inkább vált törvényszerűvé, mint eddig bármikor.
Azonban bőröm marcangolása abbamarad, s hamarosan emlékképek villognak lehunyt szemeim mögött. Alig egy-egy pillanatot látok belőlük, ízeket, illatokat tapasztalok a régmúlt időkből. Az áram égető szagát, anyám parfümje. Kín és fájdalom. Szeretet, melegség.
S az utóbbinál megáll a kép. Kínzó hőségbe érkezem, s ahogy körbe nézek ismeretlen terepen találom magam. Hol vagyok?
Fullasztó hőségben nézek szét. Az orromon beszívott levegő perzseli a légútjaimat… Mégis ez oly kéjes érzéssel tölt el. Nem taszít, sőt… Lenézve kezeimre semmi újat nem tapasztalok magamba, mégis… Minden olyan más.
Mintha más volnék.
Ekkor hallom meg Őt.
Lassan fordulok meg, arcomon szerény, mégis ördögi mosollyal. Hajamat óvatosan tüzöm fülem mögé. Kimérten lépdelek oda mellé, sejtve, hogy merre is lehetek.
- Mit keresünk itt? - kérdem végül, reá emelve tekintetem, összevonva szemöldököm. Valami nincs rendjén. Mikor kerültem ide és miért? Meghaltam volna? Ilyen lenne a halál után a pokol? Nem, hiszen Lucifer azt mondta, hogy a lelkem el kell adnom. S ezt nem tettem még meg. Nem, mert Neki akarom.
[/quote]
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial...


☩ Történetem :
☩ Reagok :
68
☩ Rang :
♆ Horseman of Chaos ♆
☩ Play by :
Christian Camargo
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 29, 2017 8:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


• Kyara & Belial •
Nothing can happen more beautiful than death
Zene: Pull It • szószám: 591 • Credit:

Ördögi vigyort csal ajkaimra a lány égető felvetése - ha-ha -, amelynél édesebb ajánlatot rég nem hallottam. Talán nem különbül mozgatná meg a fantáziámat, ha a Pokol továbbra is a megszokott hőfokon, nyitott kapukkal pörkölgetné odalent az elkárhozott lelkeket, csakhogy ez az állandóság néhány hete kiveszett az életemből, és nem, bárhogyan is tűnjön, nem kedvelem a földi klímát. Itt nincsenek sikolyok, az égő hús és lelkek szaga, áhh… Szóval japp, most hogy így felvetette, egészen nagy örömmel nosztalgiáznék a társaságában.
- Kedvelem, ahogyan gondolkozol - tekintek le rá elégedetten, s némi büszkeséggel. Szó se róla, a halandók a pokolbéli cukimuki rózsaszín szobám íróasztalán szívecske formájú keretbe vannak ágyazva - jobb híján, ha már nekem nincsen szívem -, viszont ennek ellenére hamar fel tudnak bosszantani a hülyeségeikkel, és akkor oda minden szórakozás. De ez a pimaszka egyelőre nem hagy csalódni, már amennyiben levonjuk belőle a pöppet túlcsordult őrültségeket.
- Az angyalokén? Az égvilágon semmi hatása nem lenne, ami pedig minket illet… Jobban szívlelek új pecséteket létrehozni a kevésbé engedelmesek kondicionálására - kacsintok rá, mielőtt komolyabban a tárgyra térnénk. Azért nem semmi, mekkora kéjt okoz neki a fájdalom, és bizony ha nem jutott volna eszembe jobb muri, napestig el tudnék szórakozni a kínzásával, puhatolva, merre bujdos a tűréshatára, feltéve, ha van neki olyan. Ám révén, hogy érdekesebb mókázást találtam ki magunknak, nem csipkézem tovább a bőrét, ahogyan ő sem az enyémet, hanem engedélyét és szabad akaratát tűzre vetve hódítom meg a testét olyan módon, ahogyan remélem még soha senki. Az nagyon kiábrándító volna…
Hátamon a körmei okozta éles, mézédes fájdalom emlékével csordulok át törékeny testének mélységeibe, rögvest felfedezőútra térve a kusza, megbomlott elméjében. Érdekes dolog a megszállás. Egyszerre olyan, mintha valaki más emlékeiből összeállított könyveket lapozgatnánk, és egyszerre érződik időutazásnak, vagy inkább egy bazinagy papírnak, amin ácsorogva kedvemre maszatolhatom, vagy éppen egészíthetem ki az évek függvényében felpingált motívumokat. Na és hogy mi az igazán oltári mindebben? Hogy akinek az elméjén randalírozunk, többnyire tudatában sincs a jelenlétünknek, legfeljebb csak akkor, amikor már régóta késő. Nem mintha én hosszútávra terveznék Kyarával, sokkalta inkább invitálnám egy ritka ajándékozásra. Na jó, azért egy pici szemétkedés nem maradhat el, szóval ráérősen kezdem kibontogatni háborodott elmetekervényeinek göröngyeit, kutatva valami szaftos kis emlék, vágy, remény után.
Elmegyogyó, uncsi, gyilkolás, uncsi, még több gyilkolás, még uncsibb, bulizás, uncsi, apuci… hmmm. Abaddon kölyke volna? Veszélyesen keveset tudok a démonról, legalábbis ahhoz képest, hogy a tudomásomban lévő pletykákkal folyókat lehetne rekeszteni. Na sebaj, a róla szóló emlékei kitöltik az űrt, így végül megalkothatom a tökéletes látomást, amiről legyen ember a talpán, aki megmondja, hogy nem a valóság. Jaj, mondtam már, hogy imádok a halandók elméjével játszani?
- Kyara? - szólalok meg az apja hangján, kölcsönzött, hercegi testem ujjait összekulcsolva a hátam mögött, miközben elégedett ábrázattal alátekintek a tájra, melytől a talpunk alatt húzódó, fekete, parázsló szikla, és jó pár száz méternyi szakadék választ el minket. Odaringattam Kyarát az elméjének csónakjában, ahova a leginkább vágyódik; a Pokolba. Amerre szem ellát, kietlen, fekete hegységek és pusztaságok váltakoznak, az ég pedig úgy örvénylik a fejünk fölött, mint a kávéba csurgatott tejszín, csak itt a kávé az égbolt, a fincsi tejszín meg forró tűzorkán. A bőrünket nem simogatja a magasban lengedező szellő, ahogyan a Földön várható volna, de nem ám. Helyette éget, perzsel, a gyengébbeket szétcincálja… Még szerencse, hogy ebben a világban, ebben a megszólalásig valósnak tűnő illúzióban a lány többé már nem egy koszos kis félvér, hanem démonná cseperedett úrnő. Bizony! - Gyere közelebb - invitálom magam mellé kimérten, továbbra sem vetve rá a tekintetemet. Valahogy így tudom elképzelni azt a titokzatoskodó, merev Don Juant.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7