Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Jackson Square •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Jackson Square - Page 3 GadHg7Q
Jackson Square - Page 3 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
937
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 19, 2020 10:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Beleth & Belphegor


B
eleth egy az egyben kifiguráz, és habár tényleg csak játékról volt szó én rögvest elrejtem a bizonyítékot testvérem elől is. Kicsit bosszant hogy észre vette, de valahol jó is, tudom, hogy figyel rám. Kinevet én pedig felhúzom az orrom durcásan. Mondanék még neki valamit, de mégsem teszem, még csak meg se legyintem Őt. Nem sokkal később már a temetőn belül vagyunk és a bátyám azt kéri mutassam meg mit tudok. Annyira tudom, hogy nem lesz jó vége, de konkrétan nemet mondani nem fogok, abban amúgy sem vagyok jó. És a "kihívást" itt is érzem, egyszerűen képtelenség eltekinteni felette. Így esik meg hogy a kis akcióm még akkor is félre nyal, ha nem így akarom. Ebben nagyobb részt játszik az hogy cs3szek gyakorolni, hatványozódik abban, hogy most a fejemben minden kusza és nem találom a kiutat, ugyanakkor feszélyez, hogy megint nekem kell mutogatni mit tudok. Szóval a helyszín tök jó meg minden, a látványvilág pocsék és a "termés" sem lesz a legjobb. A másik felem mégis megpróbál szórakoztatni egy röpke Hamlettel és míg ő ki be pattog a sírokba nekem is felötlik a fejemben a gondolat. A válasz ami felelet gyanánt érkezik kicsit elszomorít. Fel is nézek a testvéremre amikor átkarol. Kezeim egy pillanatra átfogják derekát.
-Miért gondolod, hogy én nem vagyok büszke Rád?-szemöldökeim összeszaladnak, nem értem, ezt meg mégis honnan szedte? Csupán akkor engedem el miután választ kapok rá, míg ő határozottan előre indul a templom felé én lemaradok, már érzem is hatását annak, hogy nem kezelem megfelelően az energiáimat. Még egy fű csomóban is megbotlok, hangos szitok áradat követi ballépésemet, míg be nem érek Beleth után a templomba. Ott helyet foglalok az egyik padban és lehorgaszott fejjel hallgatom, hogy épp mit magyaráz. Elővarázsol egy mise ruhát én meg akaratlanul is elvigyorodom.
-Ne haragudj, de ha az én fejem bekötik, minimum olyan ruhát veszek fel amit én választok. Ezt tartsd meg te.-fáradtságem ellenére is mosolygok, de az újabb bűvésztrükköt vissza utasítom, én nem tüzeskedek ma az biztos! Lassan a tesóhoz sétálok és vállára hajtom a fejemet. Hallgatom ahogy beszél, majd megeresztek egy ásítást. Ultra ciki! De nincs mit tenni, nem tudom beosztani azt amim van. Ez a gyakorlás elhagyásának jele. Beleth végül derekamnál elkapva ültet fel az oltárra, csak pislogok, mintha erősebb lenne?! Nem is tudom pontosan megmondani.
-Nem alszok!-rázom meg a fejem kérdését hallva, aztán tekintetemmel követem, hogy mit talál ki, hogyan is legyen felgyújtva a templom. Gyertyákkal foglalatoskodik és az öngyújtóját használja, gyanús nekem, miért? Ha nekem fitogtatni kellett az erőmet, ő ezt miért nem csinálja?! Szóvá tenném, de még nincs itt az ideje. Jelenleg igyekszem túl lépni a fáradságon, aludnom kellene. Most még Belit sem tudnám úgy felbosszantani, hogy seperc feltöltődjek. Ez olyan bosszantó egy dolog. Testvérem módszeresen ügyködik, mint egy ember, furcsa ezt látni tőle. Miután mindent pontosan beállított visszalép hozzám újból felkap, normális esetben tiltakoznék is, hiszen két igen formás virgáccsal áldott meg a jó Lucó amikor elszkított a bátyámtól, de most rá hagyom, kicipel és egy padra ül velem együtt. Mellkasához bújok, szemeim félig lehunyom, de azért várom, hogy mi lesz abból amit összehozott. Kapok egy kérdést így felülök, hogy a szemébe nézhessek.
-Szerintem csak egyszerűen, első körben szúrj le, hogy mennyire nem mentem semmire az évek alatt.-mondom is rögtön ami a számra jön, valahol talán így is gondolom, egy kiadós fejmosás a bátyámtól.
-Te miért nem csillogtatod meg a tudásod? Olyan hangulat romboló vagy.-bököm meg mellkasát és hangot adok nem tetszésemnek is, végül úgy döntök, hogy jobb lesz mielőbb magamhoz térni. Két választásom van. Vagy alszom egyett itt a tesó ölébe amíg leég az épület, vagy elmegyünk és kajálunk valamit. Nos, elaludni nagyon ciki lenne, így marad a második opció.
-Mi lenne ha elmennénk kajálni valahová? Ez a tákolmány úgyis leég magától, és összekapom magam és utána azt csinálunk amit csak szeretnél. Bár örülnék ha többet nem a mágia irányába vonulnánk el.-húzom el a számat mondandóm végén és kikecmergek Belet öléből.
-Idefele jövet láttam egy kajáldát. Mit szólsz hozzá?-tekintek le rá, ha még nem állt fel, aztán lassan elindok vissza amerről jöttünk, bízva abban, hogy a tesóm velem tart.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 19, 2020 6:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


My deartwin brother

Beleth & Belphegor


 Nem tartom jó dolognak ezeket az emberi szokásokat, amiket átvett, de az ő dolga, nekem nem okoz gondot a közömbös figura alakítása, aki inkább félelmet kelt az emberekben, bár vannak elég érdekesek is, akik valami megmagyarázhatatlan ok miatt, pont erre hajtanak. Nem hajszolom ezen élvezeteket emberekkel, arra ott vannak a kéjdémonok, nem is kell messzire mennem hozzá.
- Micsoda?! Egy játékbéli eljegyzés? Bassza meg, ilyet is régen hallottam! - Hangos röhögés tör fel, még a hasam is megfogom, esküszöm, ha úgy lenne, még egy könnycseppet is elmorzsolnék ettől az információtól. Én csak bolondoztam, erre kiderül, hogy igaz és már rejti is el a kezét zavarában, mert ez a hebegés-habogás elég egyértelművé teszi a dolgot. Rég nevettem már ennyire más kárán, mert az emberi érzelmek és szokások teljesen átragadtak rá és úgy fest Belialra is, mert képes volt belemenni egy ilyen gyermeteg játékba. Jó Belphiről beszélünk, nem kellene ezen meglepődnöm, inkább nem is nézem tovább a vágyakozó kis angyali arcát, mert a végén még hányingerem lesz tőle, hogy ennyire elpuhult, mégis ő az, aki embert ölne kettőnk közül. Megvan a maga iróniája az biztos, de én leszállok a gyűrű témáról, ő meg nem erőlteti, hogy szálljak meg valakit és öljük meg, szerintem teljesen egálba kerülünk így.
- Ilyen sok munkád van? Még jó, hogy én nem akarok senki tanácsadója lenni. - Horkanok fel jókedvűen, kicsit sajnálva a testvéremet, de annyira mégsem, mert elég jó dolga lehet, ha az erejét nem kell használnia. El sem tudja képzelni, hogy egy rangban kisebb démont is hányan támadhatnak meg, ha nem fogad szót a felsőbb utasításoknak és olykor ez milyen megalázó és dühítő tud lenni. Igen Haragként engem is sokat ugráltattak, most viszont én vagyok mondhatni a hierarchia csúcsánál, csak hárman ugráltatnak jó esetben és az alapján én mozgatok több légiónyi démont, imádom az otthoni sakktáblámat, amin előre tervezhetek majd, ha végre hadba állunk és lépünk is valamit Amara ellen. De most nincs itt ennek az ideje, sírrablósat játszom, meg Hamletet, ami elnyeri az ikrem tetszését és megnevettetem vele, egy kicsit, de hiányzott már ez, még hogy nem lehet jól szórakozni anélkül, hogy valakinek elvegyük az értelmetlen életét.
- Belphi... - megingatom a fejem és odasétálok hozzá, hogy átkaroljam és magamhoz vonjam egy kicsit, nem vagyok oda túlzottan az érzelmekért, de az ő esetében tudom, hogy mikor mire van szüksége.
- Nem okoztál csalódást, én büszke vagyok rád, arra, amit elértél, bár visszafelé is igaz lehetne ez. - Megpaskolom a vállát a koponyával a kezemben, majd elindulok a templom felé, hogy kerítsek nekik valami hordozót. Mikor hátrafelé sandítok látom, hogy eléggé lemaradt, nem hiszem el, hogy ez ennyit kivett belőle, nem érzi a határait, hogy meddig mehet el? Ha túl sok erőt használ fel, akkor el is ájulhat akár, milyen felelőtlen. Bosszankodhatnék ezen, de nem teszem, úgy csinálok, mint akinek nem tűnik fel, mennyire lemerült az előbbi kis mutatványtól.
- Megnéznélek pap ruhában! - viccelődök vele, lehet nem kellene, mert egyre nyűgösebb a hangja, de a táska mellett leakasztok egy fehér szertartásos köpenyt, fogalmam sincs, mihez kell, de odadobom a padra Belphi mellé, csak úgy puszta szeretetből.
- Találtam neked fehér ruhát! Ez valami kölcsönvettnek számít vagy valami réginek? - Kérdezem teljesen komolyan, de kiérezni a hangomból, hogy ismét csak gúnyolódom rajta egy kicsit, elég lestrapáltnak tűnik, ahogy a padban ül, mint aki lehajtott fejjel imádkozik Istenhez, komolyan, még el is hinnék, ha ezt a képet most megörökíteni valaki róla.
- Így menjen el veled a démon az egész várost felforgatni. - Sóhajtok fel bánatosan és a hajamba túrva nézek körül, hogy mik a lehetőségek.
- Nos, az nem fog menni, de kitalálok valamit, hogy lángokba borítsuk ezt a helyet. - A szemem végig legeltetem a környezeten és a gyújtómért nyúlok, hogy annak a tetejével játszva kiterveljek valamit.
- Nem korai még fellőni a pizsamát? - Átkarolom a derekánál és megragadva őt felültetem az oltárra, majd elsétálok egy gyertyatartóhoz, amin meggyújtom a gyertyákat. Elég sok a vászon anyag és a fa építőelem, szóval csak a megfelelő helyeket kell ezeket elhelyeznem és ki is pipálhatom a gyújtogatást. Megyek is intézkedni, nem kap gyorsan lángra, szóval van időnk elhagyni az épületet, talán még órák kérdése, mire rendesen lángba borul. Visszalépek ikremhez és egy szájhúzós vigyorral felkapom az ölembe, hogy kivigyem és nem sokkal messzebb egy padra ledobva a seggem elengedjem, az ölembe ültetve. Természetesen, ha ellenkezik, akkor tőlem a saját lábán is jöhet idáig, én hátradöntött fejjel sóhajtok csak és nézek a templom felé, várva a vöröses lángok megjelenését. Ha akarnám, még most, innen is lángokba boríthatnám az egészet, de nem teszem, türelmes vagyok.
- Nem sok hasznodat veszem így a mókázáshoz, szóval mihez kezdjek veled drága Belphim?

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Jackson Square - Page 3 GadHg7Q
Jackson Square - Page 3 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
937
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 19, 2020 1:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Beleth & Belphegor


F
igyelemre sem méltatom pirulásomra tett kérdését, csak a szemem pörgetem meg párszor, Beleth amikor teheti ugrat. Felsóhajtok. Emberi szokásaimra is megjegyzést tesz, de hát mit is kezdjek vele, jobb beilleszkedni, mint elhullani a porba valahol. Meg sokkal könnyebb így a közelükbe férkőzni. Aztán érkezik egy nem várt kérdés. Szinte azonnal zsebre is dugom bal kezemet.
-Az... Csak egy játék volt... Nem igazi...-hebegek a kis közjáték után, feszengeni kezdek, én már úgy megszoktam, hogy az ujjamon van, pedig alig pár napja volt... Egy játék keretein belül vettem rá Belialt, hogy igen is kérje meg a kezem. A gyűrűt pedig nem vettem le az ujjamról. Elfordítom tekintetem bátyámról.
-Hülyéskedtünk Belial-al.-teszem még hozzá és ráharapok alsó ajkamra, az emlék azonnal megszáll, a beköltözés estéje, amikor kb mindent megtehettem Viszállyal. Nos, ma este nem fogok öldökölni, a tesóm máshogy dönt én pedig nem kezdek el nyafogni hogy de na legyen amit én akarok. Átugrok mellé a kerítésen aztán jön a hidegzuhany, az erőm... Uhh! Beleth kissé felháborodik, hogy nem fejlődtem. Nos, minden másra koncentráltam, nem a démon energiáimra. Na bumm, nem lehet mindenki tökéletes. Sajnálom, hogy csalódnod kell bennem!
-Elég sok mindenre kell figyelnem. Nem mindig jött össze, hogy magamat is fejlesszem.-vállat vonok, már a sírok között lépdelünk, hogy aztán a temető közepén megálljak és levámoljam cigivel Beleth-et, mielőtt mégis megpróbálkozom azzal amit kér.
-Nem. Sosem veszek cigit, mindig tarhálok.-vigyorgok testvéremre, méghogy ridikül, az hiányzik nekem egy oldaltáska ami feszt az oldalamnak ütődne menet közben. Még a hideg is kiráz a gondolatra. Testvérem figyelő tekintete alatt készülök fel arra, hogy pár sír megnyíljon. Kicsit nehezen áll rá a kezem a dologra és mivel fejben nem vagyok teljesen toppon így terveim nem úgy sikerülnek ahogy elképzelem. De körülöttünk öt darab sírhely fölött nyílik ketté a föld. Felállva szívok egyet a cigimből és figyelem ahogy a bátyám sír rablósat játsszik. Hamletes előadására jó ízűen felkacagok, egyetlen pillanatra elfelejtem az összes gondomat, hála testvérem humorának. Aztán kiugrik és még egy sírban eltűnik. Mivel én sem vagyok elégedett túlzottan magammal, ezt meg is említem egy kérdés keretein belül.
-Arról beszélek...-kezdek bele miután kiugrik a második sírból is.
-Hogy most esetleg csalódást okoztam neked azzal, hogy nem igazán tudtam mit bemutatni... Nézd meg... ÖT sír... Ha hatványozzuk elélt éveimmel, akkor biza ez olyan gyatra, hogy vissza passzolhatnám kezdő szinte is magam.-közlöm nemes egyszerűséggel. Beleth megindul a templom felé, valami táskát akar szerezni a csontiknak. Egy pillanattal később követem, de lassított felvételben, meg is botlok egy nagyobb fűcsomóban, szentségelek egy isteneset. Azt hiszem leszívott az öt sír feltárása. Merülök, de utálom. Na pont ezért nem csinálok semmit varázslattal. Méterekkel hátrébb vagyok Beleth-től és az összes szentséget abc sorrendben küldöm a pokolba szitokszavaimmal. Tesóm berúgja az oldalsó ajtót és tőlem kérdezi vajon van-e mise bor.
-Honnan tudjam? Pap vagyok szerinted?-egyre nyűgösebb vagyok a fáradtságtól, ki nem állhatom én ezt. Bebotorkálok a templomba, figyelem mit csinál Beleth, az oltárra teszi a két koponyát, leülök az egyik padba és leejtem a fejem. Csak fél szavakat fogok fel abból amit a bátyám mond. Mér pirománkodni... Esélytelen, kivagyok.
-Felejts el, buliromboló hangulatban vagyok. Nagyon ritkán csinálok ilyet. Leszívott.-emelem magam elé a kezeimet, itt én ma semmit gyújtok fel. Belial bosszantása az én energia nyelésem, csak úgy nem töltődöm fel, és persze azt meg tegyük is hozzá, hogy Lovasom mindig dagad az energiától, java részt így ragad rám. Nem vagyok én olyan erős, de folyamatos energia hullámok érnek, így viszont egyedül kb le is nulláztam magam mára.
-Neked kell csinálni Bel!-dobom vissza a labdát és feltápászkodok, hogy azért bemérjem hová kellene neki a lövedék. A jelenlegi energia szintemmel szerintem cigit se tudnék meggyújtani. Nekidőlök a vállának és sóhajtok egyet.
-Bocsánat. Nem így terveztem.-motyogom ruhájába egy ásítás keretein belül.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Ápr. 19, 2020 3:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


My deartwin brother

Beleth & Belphegor


Nem gondoltam volna, hogy zavarba hozom a kérdésemmel, hogy mégis miért kér számon és mire fel, amikor ő sem mesélt magáról túl sokat és a részletekbe sem nagyon szeretett volna belemenni. Van köztünk egy kötelék, ami nem a bizalomra épül, mindössze annyi, hogy egy test helyett kettéválasztottak minket, így alkotva meg az egységet. Ő elkezdett Belialnak dolgozni és eltávolodott, így én is tartottam a távolságot és ennek következménye az, hogy nem hencegek neki, miket értem el, mivel foglalkoztam az elmúlt pár évben és miken kellett átmennem mondhatni egyedül, amire büszke is vagyok.
- Most meg miért pirultál el Belphi? - Csak egy kicsit még jobban húzom az agyát és röhögök is rajta egy kicsit. Remélem nem veszi komolyan, hogy válaszra méltasson, leginkább azt tudom elképzelni, hogy a vállamba bokszol, hogy milyen köcsög fasz vagyok.
- Tényleg bosszantó lehet, fogalmam sincs miről beszélsz. - Én meg sem próbáltam beilleszkedni az emberek közé, ha egynek is a közelébe mentem, annak csak a lelkét akarhattam és semmi mást. A kis foglyokkal is csak annyit foglalkozunk, hogy valaki ad nekik enni és néha kiganézza őket, ha eladják a lelküket, akkor meg bekötött szemmel mehetnek a fenébe, amikor eljön az idő én menni fogok értük és elveszem, ami a Poklot illeti meg. Az érzelmek... a testvéremet elnézve több időt töltött velük, mint az egészséges lenne, sajnos nincs vele egyedül, csak ne sejteném, hogy mégis milyen érzelmek ragadták el.
- Azért van rajtad eljegyzési gyűrű is, mert hozzákötötted a szíved valakihez? - Kérdezem szarkasztikusan és az arcom is hasonló grimaszba rendezem. Észreveszek én mindent, ami változik vagy más az én testvéremen és nem vagyok hülye sem, olyan könnyen lehet olvasni a bájos arcáról mindent újabban, mintha csak egy nyitott könyv lenne. Keveset oszt meg velem szóban, de beszél helyette a teste, nincs is semmi egyéb dolgom, csak az angyali arcának játékát nézni.
- Milyen válogatós valaki! - Rázom meg a fejem nem tetszésem jelzéseként, miért olyan élvezetes megölni szerencsétlen embereket? Ráadásul, ha gondolkozna akkor tudná, hogy a halott emberből nem lesz lélek és ha nincs lélek, akkor mi is gyengék leszünk, azt meg nem engedhetem meg, ha már átvettem ezt az átkozott melót, amit mellesleg élvezek is, akkor tegyek is valamit, ne csak a babérjaimon várjam, hogy majd jön a változás.
- Akkor majd én viszek magamnak temetői csontokat! - Annyira makacs, de a kijelentése után kénytelen lesz velem jönni, ha nem akar szem elől téveszteni. Ugrik is utánam, hogy együtt sétáljunk a sírokhoz.
- Természetesen, te választhatsz sírt. - Ahogy odaérünk én szóba is hozom, hogy mit tanult, mert gondolnám, hogy fejleszti is magát Belial mellett, nem csak tanácsokkal látja el. A kérdéstől azonban lefagy én meg meglepetten pislogok csak előtte.
- Nem fejlesztetted a tudásodat mellette? - Nemtetszésem jeléül, hogy nem tanár és hogy nem tanít nekem semmit csak elégedetlen húzom el a számat és azt nézem merre lépkedünk a sírok között, amilyen vehemenciával lépked, nem lepődnék meg, ha csapdába lépne, de én figyelek és mikor rálép egyre, akkor megrepesztem gyorsan a talajt, mintha mindig is úgy lett volna. A felém tolt kezébe meg adok neki a cigarettámból, így biztos vagyok benne, hogy mindabból, hogy használtam az erőmet, ő semmit sem vett észre.
- Nem gondolkoztál még olyan női ridikülön vagy min, amibe tarthatsz magadnál bagót? - Nem mintha gondot okozna, de nem számoltam ezzel, mikor elindultam, hogy csak fél dobozzak szívhatok el, mert a másik felét lenyúlja majd Belphi tőlem. Én most nem gyújtok rá, csak nézem, ahogy letérdel és előkészül a képessége használatára. 
- Igen, hirtelen nagy vágyat érzek, hogy nekem is legyen egy koponyám, amit hamutálnak használhatok mondjuk otthon. - Amúgy tényleg elférne egy a szobámban, talán akkor nem lenne annyira szemétdomb kinézete, ha nem lennének időnként szanaszét dobálva bent a csikkek.
- Tudod, mikor Harag lettem, onnantól már nem élveztem az élő emberek megölését, a lelkük megszerzése jobban érdekelt és az élve kínzásuk. - Felek neki a kérdésére komolyabban, engem egy jó ideje tényleg nem szórakoztatnak ilyen apróságok, hogy öljünk meg egy embert, nem tehetek róla. A másik ok is persze ott van, hogy a lelkeket jobb szeretem megvédeni, de talán elég neki ennyi is, hogy rájöjjön, én megváltoztam nélküle, nem volt mellettem senki, hogy teljesen gyerek maradhassak és felelősségteljes lovas vagyok. A mutatványát érdeklődve követem figyelemmel, nem tűnik túl erősnek, milyen szinten állhat? Ahogy elmélázva tűnődöm ezen, lassan végez is, egyszerre öt sír, az több, mint a kezdő szint, ahol még járt az utolsó ilyen közös okkult használatnál.
- Bravó! - Megtapsolom és leugrok a legközelebbi csontváz mellé, hogy kiemeljem a koponyáját, amiből kirázom a földet.
- Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés! - Emelem magasra és hülyéskedek kicsit egy Hamlet idézettel, mielőtt Belphire pillantanék, aki nem túl elégedett a felhozatallal, de ez az ő baja, nem én kényeztettem el.
- Miről beszélsz? - Sasolok fel ártatlanul, biztos valami többet szeretne belelátni mindenbe, de én nem adok neki erre okot. A koponyával a kezemben ugrok ki a sír mellé és nézem a többi elásott csonthalmaznak a koponyáját, annyira nem hoznak engem sem lázba, de párosan szép az ikrek élete, szóval ismét ugrok és kiveszem, letakarítom és kiülök a sír szélére.
- Azt hiszem, nekem megvan, amiért elnéztünk ide, csak nincs mibe pakolni még. - A templom felé sandítok, ott bizonyára találunk zsákot vagy táskát, tarisznyát vagy tököm tudja mit, amibe könnyebb lesz hazavinnem ezeket, nem akarom a kezemben tartva végigjárni a várost. Felállok és mivel tele van mind a két kezem, így nem porolom le magam. Legszívesebben lebegtetném magam után ezt a két koponyát, de nem leszek a hencegés lordja.
- Keresek valamit, amibe elférnek. - Mutatom fel a kincseimet és berúgva az oldalsó ajtót már a templomban is vagyok. Kihalt az egész, pókhálók szakadnak a vállam és fejem mentén, ahogy előre haladok, de nem érdekel különösebben, nem vagyok olyan finnyás.
- Szerinted van misebor? - Kérdezek és hátranézek a vállam felett, gondolom követ az én drága testvérem, meglepne, ha nem így lenne. Az oltárnál kötünk ki, ahová leteszem a fejek maradványait és kutakodni kezdek, nem túl sok sikerrel.
- Uncsi ez a hely, alig várom, hogy felgyújtsuk majd. - Elsétálok még a közelbe, ahol megtalálom a papok ruháit és egy táskát, amit a vállamra is dobok. Ez a barna szerzemény nem az én stílusom, de a célnak megfelel, visszaérve belepakolok és körülnézek, hogy mit is kellene célba venni, hogy a lángoló épületet hagyjuk magunk mögött.
- Tudsz tűzet gyújtani? Ott a felső gerendát, ha belobbantod, akkor a kiérkezésünk után nem adok sokat ennek az épületnek. - Kicsit megemelgetem a szemöldököm, hogy ismét neki kell villantani, elvégre ő az erősebb és milyen jó buli is lesz ez. Mindig Belphi végezte a munka ezen részét régen is, én nem foglalkoztam az okkult tudással annyit.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Jackson Square - Page 3 GadHg7Q
Jackson Square - Page 3 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
937
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 7:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Beleth & Belphegor


T
alán most jövök csak rá, hogy Beleth mennyire hiányzott is nekem. Most, hogy itt sétál mellettem. A részletekbe direkt nem avatom be, nem akarom, hogy jobban féltsen a kelleténél. Még Belialt is védelmembe veszem, akaratlanul is. Nem rá kellene hogy mérges legyen. Viszont én meg nem mondhattam nemet soha, főleg az ezredik év után... De ezt sem tudja ikrem, hogy mi a fészkes történt akkor. Ez egy örök titok marad, még talán most sem fogom fel, hogy legelső találkozásom Viszállyal, közel hétezer évvel ez előtt, az akkori tanácsom végül úgy fogant meg fejében, hogy a tettek mezejére léptette. Átfutjuk a szokásos köröket, aztán kapok egy olyan választ, hogy fülig bele pirulok.
-Jó, jó, igazad van. Nem kérlek számon.-még kezeimet is megemelem védekezően, komolyan, nem számonkérés volt. Na jó, de egy kicsit! Ugyan Beleth nevetett, de jobb elkerülni a belviszályt. Így viszakozok a témában. Jobb lesz ez így mindenkinek. Arról mondjuk nem teszek le, hogy kiderítem mit nem mondott most el.
-Ahh, ne is mondd... Emberek! Elmehetnek oda, ahová gondolom őket. A hülye érzelmeikkel együtt, amik átragadnak ránk... Jobban mondva rám. Bosszantó!-csattanok fel mikor megemlíti a szokásaimat, ugyan hirtelen dühöm nem neki szól, de talán rájöhet könnyen. Aztán áttérünk arra, hogy mit is kellene csinálnunk, így megemlítem Adolfot neki, és ecsetelni kezdem, mit lehetne csinálni. De szemmel láthatóan ez testvéremnek nem nyerte el a tetszését.
-Igen az első koponyámra gondoltam.-bólogatok büszkén, majd végig hallgatom az ő ötleteit is. Követem fejének irányát, a temető mellettünk terül el. Most én húzom el a számat. Friss játszópajtit akarok Adolfnak.
-Oké! A templom felgyújtás rendben van. De én nem akarok temetői csontokat!-rázom hevesen a fejem, miközben fivérem már a kerítésen túl van. Felsóhajtok, nincs mese, mint a mágnes másik fele, már mellette állok átugorva a kerítést.
-Én választok sírt!-emelem fel ujjamat bosszúsan és megrázom a fejem. Nem hiszem el, elrontani egy ilyen jó játékot... De Beleth ezt következő szavai lefagyasztanak.
-Hogy, tessék?-kapom felé a fejem, mit tanultam Belialtól?!
-Legyen. Nem bánom. De nem tanár vagyok.-jegyzem meg makacsul, elindulok beljebb a sírok között, remélve, hogy a bátyám követ, utálom mikor kihívás szag teng a levegőben. Szinte mindig fullon vagyok, mióta újra Belial közelében vagyok. Valahol a temető közepén megállok, addig nem is szólok semmit. Tudnám mire jó ez?! Mélyet sóhajtok és Beleth felé nyújtom kis kacsómat, remélve, hogy tarhálhatok tőle egy szál cigit.
-Szóval most komolyan azt akarod, hogy sírokat romboljak. Ez olyan vicces, miért nem keresünk egy élő embert? Jobban szeretem ha kimúlik a kezeim között.-vigyorgok hamisan, majd fél térdre ereszkedem, igyekszem kitisztítani a fejem, koncentrálni az energiáimra, aztán lassan mindkét kezem a földre helyezem, ujjaim a puha por alá nyúlnak, majd finoman megremeg a föld és öt sír nyílik szét körülöttünk. Kinyitom a szemeimet, körbenézek, majd felállok és leporolom a térdem meg a kezeimet is.
-Bocsi, ma csak ennyire futotta.-vonok vállat, belső viszályom miatt nem működnek a legjobban a dolgok, de én ezzel az öttel is beérem most. Körbe járok és megnézem melyik lehet a legfrissebb. De csak unottan pislogok. Inkább gyújtsuk fel a templomot.
-Azért remélem nem lettem kisebb a szemedben, hogy nem lett jó a látvány világ?-tekintek fivérem szemeibe, majd közelebb lépek hozzá. Kifürkészhetetlen az arca, nem igazodok ki rajta. Vajon mi járhat most az okos fejében?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 3:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


My deartwin brother

Beleth & Belphegor


Érzem, hogy nem enged el olyan könnyen, mint én azt gondoltam volna, hiába szeretem, ennyire érzelgős én nem lettem, nem puhulhattam el, de nem szólok semmit, nem siettetem, élvezze ki nyugodtan az alkalmat, nekem is jól esik végre ismét a közelében lenni. Amint viszont eltávolodunk egyből elmosolyodik, mintha csak felvett volna egy küldetést, hogy magára haragítson és ezen akar munkálkodni, ám remélem amilyen gyorsan jön az ötlete, az olyan gyorsan távozik is, mert azzal mindkettőnknek csak ártana és ezt egyikünk sem akarja.
- Ez tényleg kellemetlen, kiszabadították és meghalt, ám ha marad, lehet még mindig élne. - Nem tetszik neki, hogy szapulom a főnökét, védelmébe veszi, én pedig nem kérdezek többet, pedig tényleg érdekelne, hogy Lucifer mivel büntette meg Belphegort. Nem akar belemenni a részletekbe, így nem erőltetem, de meg fogom tudni előbb-utóbb vagy tőle, vagy valaki mástól, aki a büntetésében részt vett. Egy félmosoly játszik csak az arcomon, ahogy a reakcióit figyelem. Nem tehetek róla, a részletekre sokkal jobban odafigyelek, hiába az őzike szemek, láttam mi volt ám előtte és csak sejtem miért, nem vagyok boldog, de úgy fest el kell fogadnom a tényt, hogy valaki más fontosabb szerepet tölt be az életében. Vajon ő mit szólna ahhoz, ha nekem is lenne egy ilyen személy az életemben? Én elképzelhetetlennek tartom, nem bízom meg egyik démontársamban sem, csak a testvérem engedem a közelembe, de még őt sem teljesen.
- Tudtam én! - A válaszából ítélve biztos, hogy nem a bosszantása miatt van mellette, de nem erőltetem inkább a témát, nem akar betekintést adni az életébe, mintha ki akarna zárni belőle, lehet a főbűnös dolog miatt van, mert nem szóltam neki, hogy nem maradok rangtalan senki? Neki köszönhetem, hogy az lett belőlem, mert minél jobban hanyagolt, annál mérgesebb lettem, mígnem én lettem maga a Harag. Felnevetek a helyzeten, ahogy elnézést kér, mert nagy volt a káosz körülötte. Már kitomboltam magam emiatt, hogy én mindig csak második vagyok, nem kell befejeznie a mondatot, abból, hogy helyezkedik pontosan tudom, hogy fejezné be, mert mind a ketten fontosak vagyunk neki, csak más okból és így nem tud választani.
- Belphi, most te komolyan engem akarsz számon kérni mikor te sem meséltél el mindent és még a kérdésemre sem válaszoltál? - Teszem fel a kérdés nevetve és kicsit kiropogtatom a nyakamat közben, hogy utána megrázva forduljak vissza hozzá. Ez a kérdés már nagyon érett, tudom, hogy fájni fog neki, de amíg ő Viszállyal szórakozott, addig engem magamra hagyott és nem várhatja el, hogy minden kisebb-nagyobb dologgal majd én felkeresem őt, hogy eldicsekedjek vele. Örültem, hogy vele tölthetem az időmet, nem számított akkor semmi más, ahogyan most sem számít semmi, csak hogy ismét együtt vagyunk és közösen tervezünk valamit, mint régen.
- Milyen elragadó emberi szokásaid vannak - jegyzem meg a kacsintására és a szájpiercingemmel kezdek el játszadozni, ahogy megfogja a kezemet a padról leugorva és húz maga után, hogy menjünk a nagyvilágba, közben ismertetve a hatalmas terveit. Olyan megadóan lépek csak utána és fél szemmel figyelek, hogy ne menjen neki semminek, ha már hátrafelé akar sétálni.
- Az egyik kedvenc koponyádra? - Nem vagyok benne biztos, hogy rá gondol, de kétlem, hogy a lelkéről lenne szó vagy a testéről. A terv további részét hallva kicsit húzom a számat, annyira nem tetszik, hogy valakit megöljünk a koponyája miatt és a lelkét elengedjük a semmibe veszni, mert máshol nem köt ki sajnos.
- Szívesen keresgetnék veled megfelelő alanyt, de látod mi van mellettünk? - Oldalra billentem a fejem a temető felé, csak pár sírt kiásunk és megkeressük a legmegfelelőbbet, a legcsinosabbat, sőt akár tőlem minden koponyát hazavihet innen, hogy körberakja vele a szobáját vagy akár az egész házat.
- Talán még korban hozzá illőt is találunk valami szép névvel és azt hiszem ezzel el is kezdjük a város felforgatását! Miután végeztünk, fel is gyújthatnánk a templomot, nem is értem miért áll még, mikor ez a démonok városa leginkább és épeszű emberek be sem teszik ide a lábukat. - Teszek bele én is az ötletbe azért valamit, hogy izgalmasabb legyen és a templom felé fordulva egy csibészes mosoly és egy fejbiccentéssel jelezvén, hogy kövessen én be is ugrok a területre. Jól megnézem azért, hová érkezek, nem mintha nem tudnék kiszabadulni a csapdákból, de ha nem muszáj, akkor nem fogom az erőmet használni, legalábbis nem azon a  szinten, amire képes lennék. A kijelentésére nem tudom mit válaszoljak, hogy nem veszít szem elől, csak mosolyogtam rá ugrás előtt és visszaszorítottam kicsit a kezét. Mondhatnám, hogy nem is lesz rá alkalma, eléggé szem előtt leszek és ezt hamarosan meg is fogja tudni és nem az utolsók között kivételesen.
- Tanultál valami hasznosat a főnöködtől? Jól jönne a föld kiemelése, ha nem akarunk annyit ásni és megtaníthatnál rá! - Amire amúgy semmi szükség, de látni akarom, hogy ő mennyit fejlődött és mit tud, elvégre az egyik legjobbtól tanulhatott volna. Kicsit aljas vagyok, de roppant mód élvezem a helyzetet, megadom neki a lehetőséget, hogy tanítson és pár nap múlva megtudja, hogy igazából, csak szórakoztam vele, remélem egy kicsit haragudni fog rám, csak, hogy tudja milyen érzés az. Csak hogy tudja, milyen érzés volt nekem nélküle, mikor állandóan haragudtam rá, akit nem tudok nem szeretni és tagadnám, ha azt mondanám, hogy nem hiányzott mocskosul.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Jackson Square - Page 3 GadHg7Q
Jackson Square - Page 3 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
937
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 1:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Beleth & Belphegor


O
lyannyira jól esik megölelni a másik felem, hogy olybá' tűnhet el sem akarom engedni. Mondjuk van futó gondolatom erre, hogy most csak a nyakába csimpaszkodva fogok létezni az első egy két órában, de végül elvetem az ötletem és újra földre szállok. Elvigyorodok, nem tudnám magamra haragítani? Azért erre nem vennék mérget. Tényleg nagyon nagyon elhanyagoltam őt! Kismillió okot tudnék mondani, hogy miért haragudjon rám, ám ő mégsem teszi. Legalább van egy biztos pontom a Káoszban ami körbe vesz. Kérdez s én felelek neki, egy mondatba összesűrítek neki úgy mindent ami hirtelen eszembe jut, nincs kedvem kitaglalni, mi miért hogyan, mettől és meddig. Beleth mégis belemegy a témába kicsit jobban. Elhúzom a számat. Mondandójából kihallatszik, teljes valójában utálja Démonomat. Szívok egyet a cigiből, majd még egyet és miután kifújtam a füstöt.
-Tudod... Nem is arról van szó, hogy töketlen vagy sem. Sőt, mióta mellette vagyok még egyetlen nagyobb sérülésem sem volt. Az eltűnése is azért volt jobb megoldás, mert akkor mikor kiderült hogy Raguel meghalt összehozták azzal, hogy Ő tette. Pedig élt még mikor az angyalok eljöttek érte. De mindenki Belialt kereste. Ő így védett engem.-én meg most védem őt a bátyám előtt, de miért is? Kicsit talán a szemöldököm is ráncolom, úgy próbálom jobb belátásra bírni Ikremet, arról viszont bőszen hallgatok, hogy mit kaptam én Lucótól ezért. Emlékszem Belialnak azt mondtam örüljön neki, hogy még mellette lehetek. Nyilván ez valahol erős túlzás volt, de kinek mi! A téma tovább fűződik, Beleth mindent lereagál, ez a figyelmesség már régen hagyott ennyire bennem nyomot. Viszály bosszantása? Ha drága bátyám a pofimra néz, egy révedező pillantást vélhet felfedezni, de csak egy futó pillanatra, míg rá nem emelem őzike szemeimet.
-Öhm, hát persze, csak is azért.-a nagy b*dös francokat, de ezt nem most fogom megvitatni, remélve hogy nem erősködik a témán tovább, elindulok előre hogy egy közeli padra üljek le. Társaságom nem marad el, ám nem ül mellém, megáll előttem és gyújtja a következő cigarettát.
-Tényleg ne haragudj! Annyira nagy volt a káosz és...-újabb szabadkozás, de megállok a mondat közepén, nem tudom megfogalmazni mit szeretnék mondani. Nem akarom megsérteni, ha azt mondom fontos volt Viszályt megtalálnom, az bántó rá nézve, pedig Ő is ugyanolyan fontos, talán még fontosabb is. Csapdában érzem magam. Fészkelődni kezdek a padon majd inkább én kérdezek tőle. Tudom, nem igen ejtjük meg ezeket a köröket, de most valamiért fontosnak érzem. Ám mikor meghallom testvérem válaszát szemeim körutat járnak be. Annyira általánosítva írja le a dolgokat, hogy kedvem lenne kinevetni.
-Beleth! Most komolyan ennyivel akarod kiszúrni a szemem? TUDOM, hogy több is van itt, mint amit elmesélsz. De rendben, ne firtassuk. Csak ne akard, hogy magam jöjjek rá.-csak egy megérzés arra, hogy nem köt mindent az orrom alá, ezt pedig közlöm is vele. Olyan gyanúm van valamiből megint kihagy, mint.... mint amikor kiderült hogy Ő Harag és én voltam az utolsó aki amúgy megtudta. De láthatóan tényleg nem szekálom a témával. Agyam hátsó szegletébe száműzöm gondolatmenetem, majd kibontogatom ha lesz pár szabad percem. Rá kérdezek, hogy mit csináljunk, amire a felelet mint mindig. A lényeg, hogy EGYÜTT! Igazi testvéri mosoly terül szét pofimon, itt tanultam fent az emberek között kicsit Belphegor-ossá tettem, mert még egy kacsintást is hozzá fűzök. Figyelem ahogy elpöcköli cigaretta csikkét, majd felpattanok, megfogom kezét és elindulok fele, úgy a vak világba. Remélve, hogy tényleg lépést tart velem szembe fordulok a testvéremmel, de lábaim nem állnak meg. Hátrafelé sétálok tovább.
-Nos, nem tudom emlékszel-e még Adolfra...-tűnődöm koponyámat említve, már jó ideje megvan és biztos vagyok benne, hogy Beleth is látta már nálam.
-Szeretnék neki egy barátnőt. Barátja lett múltkor. Arra gondoltam kereshetnénk valami kecses nyakú bigét, te megszállod az őrületbe kergeted én pedig a végén szerzek magamnak egy koponyát.-vigyorgok, jó lenne bővíteni a társaságot. Mondjuk egy idő után fel fog tűnni Belialnak, hogy gond van a rendszerben. Mondjuk ebből a koponyából igazából hamutálat akarok.
-De eszembe jutott olyan is, hogy forgassuk fel a várost csak úgy.-nyilván nem ma vagyok a legjobb ötlet gazda, az én fejem is egy nagy káosz Belial miatt. De most igyekszem vakvágányra tenni ezt a témát és annak örülni, hogy Beleth itt van velem.
-Többet nem veszítelek el szem elől, ígérem.-szorítom meg a kezét, majd megállok. Nem tudom merre menjünk.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 11:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


My deartwin brother

Beleth & Belphegor


 A válaszára széles vigyor kerül az arcomra, tetszik, hogy tényleg azt hiszi, haragszom rá, csak amikor találkozunk, akkor az mindig elillan és helyette más érzelem veszi át a helyét, ami nála sem lehet máshogyan, nagyon ajánlom legalábbis, hogy ne legyen másképpen.
- Rád haragudni? Több kell ahhoz, hogy kihozz a sodromból - felelek neki, miközben elkapom és megölelem. Talán, meg is pörgetném, ha mögöttem nem lenne kerítés, amit nem terveztem vele kidönteni. Kicsit tovább tartom a karjaimban, sok idő telt el és jól esik, hogy végre visszakaptam, még ha nem is végleg, de tudom, hogy innentől már többet fogunk találkozni majd. Ez a jó hír azonban még várhat magára, legyen meglepetés. Leeresztem a földre és megvárom, amíg elenged, majd mikor elővesz egy cigarettát, akkor nyújtom is felé a gyújtómat.
- Igen, hallottam az angyalkás történetet, teljes elismerésem, hogy ilyenre szántátok el magatokat, bár nem gondoltam volna, hogy ennyire töketlen lesz Belial, hogy téged hátrahagyva lelépjen és te kapd meg Lucifer haragját. Mivel büntetett meg? - Mindenki  hallott erről és nem irigylem a lovast, akiről az terjedt el, hogy keveri a szart, de utána menekül fülét-farkát behúzva. Az, hogy a nagyfőnök ezt mivel büntette meg, azért érdekelne, mennyit is szenvedett az én testvérem Viszály miatt.
- Három évig kerested? Remélem az összeköltözés az ő bosszantása érdekében lesz. - Annyira abszurd, hogy a főnökének nevezi még mindig Belialt, nem tudom hogyan érte el, hogy összeköltözzenek, de ez nem is az én dolgom, most már lesz okom gyakran látogatni úgy is őket, elvégre, ha összefog a négy lovas, akkor mindig valami nagy és rettenetes dolog következik, a legnagyobb mulatság démonok között, amit ki nem hagynék, főleg így az első sorból élvezve.
Elindul előre tovább, én meg csatlakozom mellé, nem szeretek magamról beszélni, de valamit muszáj leszek mondani neki, mert ez már csak így működik.
- Én mindig is itt voltam a városban, ritkán utaztam el másfelé, csak biztos azért nem vettél észre, mert nem engem kerestél. - Nincs semmi neheztelés a hangomban, elvégre én is hozzátettem a részemet, hogy ne találkozzunk, de amit nem tud, az nem fáj, elvégre miért akartam volna őt elkerülni? Ha elmondanám, akkor be kellene számolnom a kis tervemről is, amit véghezvittem, ellenben eszem ágában sincs megosztani senkivel ezt a történetet, még a végén kedvet kapnak mások is, hogy feljebb lépjenek a ranglétrán.
- Évek... - emésztem kicsit a szót, miközben helyet foglal egy padon, én csak megállok előtte, nem tervezek helyet foglalni.
- Elég gyorsan elteltek, tettem amit úgy éreztem meg kell tennem, elvégre mindenkit teremtettek valamire és annak eleget is kell tenni nemde? - Előveszek egy újabb cigarettát, amit megszokásból egy csettintéssel gyújtók meg, mélyet szívok bele, majd a magasba, az ég felé fújom ki a füstöt.
- Alkukat kötök és szórakozok az emberekkel, elég mókás, amikor megölik egymást egy elfajult beszélgetés után, majd megijed az egyik fél, hogy jaj, mit csináltam, a halott meg feltámad és megöli a gyilkosát, hogy ő is átélje azt, amit ő és ez szinte örök körforgás is lehetne, de nem bírják, elvéreznek és vége az előadásnak. - Persze az ilyenek miatt is keresem meg ezeket az ostoba lelkű embereket, hogy a kis bunkeremben elkülönítve élhessenek még, egy lélek sem mehet kárba és minél többet a Pokolra kell juttatni, hogy a szárnyasok ne erősödhessenek meg annyira, mint mi. 
- Bármihez, ha együtt csináljuk! - A kötelező hogy vagy, mit csináltál köröket letudtuk, szóval jöhet végre valami mókázás is, de ebben mindig Belphegor volt a jobb ötletgazda és persze ahogy látom, rá jobban ráfér, én az elmúlt években nagyon jól kiszórakoztam magam, párszor még a fogam is majdnem otthagytam valahol. Csak arra kell odafigyelnem, hogy ne használjam a képességeimet túl profin, elvégre olyan középhaladónál jobb sose voltam, beértem a kevés tudással, ám most kiszélesedett a világ, talán kicsit meg is komolyodtam, de gyermeki énem még mindig ugyanannyira szereti a szórakozást, mint rang nélküliként, csak mi ketten együtt a világ ellen.
- Mihez van kedved? - Kedvesen mosolygok rá és a kezemmel a hajamba túrok és oldalra fésülöm azt. A cigaretta is a végét járja, így elnyomom a végét a két ujjam közé véve és elpöckölöm a másik mellé.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Jackson Square - Page 3 GadHg7Q
Jackson Square - Page 3 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
937
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 18, 2020 3:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Beleth & Belphegor


N
em gondoltam volna, hogy itt találkozom a testvéremmel. Nem elég hogy valami éteri húz erre a helyre, jellegzetes bagó szag kerül az orromba. Az amit eddig csak Beleth-nél éreztem. Nem csoda, rögtön rá asszocializálok. Ám elsőre simán elmegyek melette, pedig nagyon keresem. Aztán lassan leesik a tantusz, meglátom a parazsat és elindulhatok pontos irányába. Mikor Beleth elé érek köszönök neki. Kisebb rosszallást, mintha vélnék felfedezni hangja mögött, hogy nem ugrottam egyből a nyakába.
-Nem tudom, hogy mennyire haragszol.-vallom be őszintén testvéremnek, de a széttárt karoknak nem tudok ellent állni, már ugrok is hogy nyaka köré kulcsoljam karjaimat és élvezhessem hogy újra feltétlen szeretettel néznek rám. Elmosolyodok, fejemet a nyaka hajlatába fúrom és hagyom, hogy átjárjon az a csodás érzés, ami minden találkozónkkor. Mi így vagyunk egy egész! Végül Beleth elenged és én is Őt, kérdez, de mielőtt reagálnék rágyújtok.
-Nos, nem tudom mennyire számít az időrend, elraboltunk egy ark angyalt, Belial lelépett, engem megbüntetett Lucó, három évig kerestem a főnit, most pedig összeköltöztem vele.- a lehető leggyorsabban igyekszem belesűríteni egy mondatba azt amit hosszú hosszú monológban kellene elmagyaráznom, ám ezt én le is zárom magamban, elindulok előre, remélve hogy a fivérem követni fog.
-Mikor érkeztél ide? A te éveid hogy teltek?-dobom vissza a labdáját, érdeklődőn, még mindig félek kicsit, hogy valahol haragszik rám, valójában a nagy semmiért. Én nem tehettem arról, hogy Viszály kiválasztott, sajnálom! Na jó egy kicsit mégis. Megállok egy pad mögött, felpattanok a támlájára, aztán az ülő részére is, végül kényelmen elhelyezkedek. Szívok még két slukkot a cigimből, aztán nemes egyszerűséggel elpöccintem.
-Mit csinálsz mióta idefent vagyunk?-pillantok rá lágyan, talán ez az a nézés, amit csak Ő kaphat meg. Neki jár az a kedvességnek mondható emberi maszlag, ami mostanában úgy behálózza a fejemet.
-Mihez lenne ma kedved?-újabb kérdés, egyértelmű jele annak, hogy itt ma én nem akarok olyan dolgokról beszélni, amiről kellene. Kicsit zavaros az agyam, emellé pedig bepárosul az is hogy döntésképtelen vagyok. Jelenleg nem érzékelem, hogy mi a jó és mi a rossz lépés.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 17, 2020 10:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


My dear twin brother

Beleth & Belphegor


Rég éreztem már, hogy ideje kimozdulnom a kis bunkeromból, amit a város szélén találtam. A tudásommal nem volt nehéz helyrepofozni és kicsit kibővíteni a föld mozgatásával, mégse kelljen már ásni, mint régen, amikor megvan az erőm ehhez. Jó pár cellát építettem, gyűjtögetni az embereket, akiknek a lelkét meg szeretném majd szerezni. Aki eladja, azt szabadon engedjük, aki nem, azt megtörjük vagy csak az angyali csapda miatt, ha meghal majd, akkor a Pokolba viszem a lelkét. Igazságtalan? Gonosz? Kegyetlen? Ugyan, nem kell ezt ragozni, tudom jól bókok nélkül is, hogy ilyen vagyok és ehhez még egy légiónyi démon is csatlakozott. Hiányzott már a lazítás, amióta lovas lettem, nem volt egy szabad percem sem, nem is bánom, élvezem az új munkámat és hogy van beleszólásom a világ további alakulásába.
Eszembe jut Belphegor, talán szerencsém lesz és összefutok majd vele, ő mindig is többet járkál a városban, mint én, akinek sokkal sürgetőbb és fontosabb elintéznivalója akadt. Ez a pár év semmiség az életünk hosszát nézve, mégsem töltöttünk még ennyi időt külön. Ahogy hallottam, ő amúgy is a lovasát kereste, ahogy én is a sajátomét, csak kicsit más ügyben ugyebár. Fekete szakadt nadrágot húzok fel, egy szegecses övvel, amire ráhúzom a fegyvertartómat, elvégre nem mozdulhatok ki csak úgy védtelenül. Fekete pólót és fekete bőrdzsekit húzok még fel, a farzsebembe rejtem a kulcsom és a cigarettás dobozom, majd zsebre vágott kézzel indulok, amerre a lábam visz. A farzsebembe túrva egy cigarettát veszek elő, amit egy csettintéssel gyújtok meg. Még mindig ugyanazt a szart szívom, ami mentolosnak van csúfolva, mert ebből sikerült feltárazni mikor jött a nagy világvége. Már megszoktam ezt, azért nem váltok másra, néha kellenek a megszokott dolgok, a túl sok változástól már nem érezném magam ugyanannak a személynek. Igaz, változtam, mert a pozíció ezt is megköveteli, de van, ami nem változik és az nem más, mint a testvérem iránti szeretet és kapocs. Ez az egyetlen, ami számít, ami miatt mindezt megléptem, amit, leszámítva, hogy élvezem is a helyzetet, nem mondanék le róla már úgy hiszem, annyi lehetőséget ad ez a munka. A hátam egy oszlopnak vetem és megállok kicsit, körül nézek és elhúzom a szám szegletét, ahogy pont egy templom előtt kötöttem, a temető közelében. Egy újabb szálra gyújtok, amikor elsétál előttem Belphi, nem tudom mi járhat a fejében, de nem vett észre, szóval egy lágy szellő kíséretében az orra alá reptetem a cigifüstöt, amit kifújok. Szegény úgy forgolódik ott, mint valami búgócsiga. Azért hagyom még egy kicsit szenvedni, de csak észrevesz és elindul felém kimért lépteivel. Én csak magam elé vigyorgok és mikor elém ér, akkor nézek csak rá.
- Szia! - visszaköszönök és végignézek rajta, nem változott semmit, ahogy én sem, csak pár tetoválást varrattam újra, mert kifakultak és persze új rúnákat is kellett magamra rakatnom.
- Te is hiányoztál, bár minimum egy nyakamba ugrást vártam volna - széttárom a karomat és ha ugrana elkapom, ha nem ugrik, úgy csak megölelem a számban a bagóval, amit amint szétváltunk ki is veszek és oldalra fordítva a fejem az ég felé ki is fújom a füstjét.
- Mesélj, mi izgalmasan telnek napjaid Viszály mellett? Nem sok időd jut másra, szóval biztos van mit mesélned! - Kicsit jobban kihangsúlyozom, hogy nincs ideje, csak hogy érezze a törődést és hogy talán, egy kicsit haragszom rá, elvégre ez lenne a dolgom, mint a harag fő bűnének démona, az már más tény, hogy már nem vagyok az, de az ilyen kis változások aligha jutnak el gyorsan a fülébe, rólam is szinte utolsóként vett tudomást, most talán hamarabb kiderül, ki tudja, de én nem hencegek neki az is biztos, érezze csak, hogy ő az erősebb és ő az, akire felnézek, pedig ez megváltozott, tudom, hogy erősebb lettem és rangban is sikerült felé kerekednem, ahogy egy jó nagy testvér tenné úgy hiszem. Megvédem a kisebbet és ott leszek mellette, bármi is történjen.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Jackson Square - Page 3 GadHg7Q
Jackson Square - Page 3 Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
937
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 17, 2020 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



Beleth & Belphegor


U
nottan lépdelek a város utcáin, ma végre felszereltem a lakást, vásároltam ezt-azt. A konyha olyan kopár volt, hogy ott a hangya éhen hal! De most már fogok tudni főzni is. A nap már lenyugvóban volt mikor elhagytam a lakást. Farmer, sportcipő és kedvenc fekete ingem van rajtam vörös szegéllyel. Szokásos kis fegyverem ma a farzsebemben lapul. Fülem mögött egy szál cigaretta lapul, még úgy orroztam el Belial kezéből mielőtt meggyújtotta volna. Megtehetném, hogy veszek magamnak út közben, de ahhoz én túl lusta vagyok. Fingom sincs merre járok, de élvezem a tavaszi kora estét. Nyugodt vagyok. Túl nyugodt, ez pedig általában nem vezet semmi jóra. Mondjuk most nem cserélném el semmiért. Valami vonzz erre a helyre, csak megyek, szinte már célirányosan. Megállok egy pillanatra, behunyom szemeimet és mélyen beszívom a levegőt. Haloványan cigaretta szag száll felém az esti illatokkal. Kipattannak a szemeim, ezt a szagot ismerem! Csak egy Démonról tudok, aki ezt az aromát képes elviselni. Beleth! Elvigyorodom és tekintetemmel kutatom az ikrem, merre lehet? Nem mozdulok, a szürkület mindent olyat baljóslatúvá tesz. De így már még biztosabb vagyok, hogy nekem pont most, pont itt kell lennem. Érzem az időt a kikapcsolódásra. No stress! Tovább indulok, bár még mindig nem látom a testvéremet. Mióta is nem láttuk egymást? Úgy eltűnt, nem is tudom, hogy egyáltalán Ő emlékszik-e még rám? Biztosan haragszik rám. Időm nem volt őt keresni. Főleg az elmúlt három évben amíg a főnökömet kutattam. Szinte kihalt a terület, újra becsukom a szemem, levegő be... Nincs dohányszag. Ezt nem hiszem el. Elmentem volna mellette? A sikkes gondolataim, biztosan ez az oka. Mocskos belső hang... Megperdülök, hol lehet a Testvérem? Sötéten izzanak fel szemeim, bosszant hogy itt van a közelemben, de mégsem látom. Legszívesebben elkiáltanám magam, hogy ne most akarjon nekem bújócskába kezdeni. De aztán meglátok valamit. Fénylik, mint a Szentjános bogár feneke, csak ez narancs színű. Méterekkel visszább van tőlem, szemet forgatok, hogy lehetek ilyen vakegér? Oldalra billentem a fejem, kimért léptekkel indulok vissza, mosolyom szélesedik ahogy kirajzolódik végre előttem a bátyám alakja. Mintha megváltozott volna. Vajon mi történt vele?
-Szia!-köszönök mosolyogva, bár el nem képzelhetem mi jár a fejében. Itt sétáltam el az orra előtt és észre sem vettem. Vagy úgy tettem mint aki nem látja, játszottam a hülyét. Ki tudja.
-Jó újra látni. Hiányoztál Beleth!-közlöm csendesen és várom hogy végre hozzám szóljon. Az bánt, hogy én voltam az utolsó aki megtudta meddig küzdötte fel magát a ranglétrán, ám tudtam, hogy valahol én is hibáztam ebben a dologban. Belial mellett megállás nélkül pörögni kellett, időm nem volt arra, hogy napokat töltsünk együtt. Kényszeredetten húzom elő a cigit a fülem mögül és nyúlok zsebembe a gyújtóért. Igen, azt is hoztam ma magammal. Rágyújtok és szuggerálom fivéremet, hogy most már törje meg a kínos csendet és mondjon végre valamit.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Jackson Square - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 12, 2019 5:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7