Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Edző részleg •
reveal your secrets

Athan


Edző részleg    - Page 4 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 3:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Zöldfüllel vadászkodni

Zagar & "William"
• szószám: 1000 • Credit:

 
- Hogy nem akarok megfulladni pár méter után, a gyorsaság változó. Jól bírom, az a lényeg – egészíti ki, úgy néz ki, ez tényleg fontosabb, mintsem hogy mászik fel a fára, de tény, a futást bírja, de reméli, nem kell városok között futva közlekednie, vagy valami ilyesmi. Nincs tudatában, mifélékkel edzették magukat, de csak nem tűnne ki az, ha ő néha-néha átmozgatja a lábait. Vagy majd megkérdi, most épp még mindig a bábú és a kard köti le, meg persze a megrökönyödése, nem mintha annyira rossznak érezte amit mondott, de ezek szerint mellé is nyúlt. No igen, minden szempontból tanuló szakaszban van, biztosan lesz még pár nyelvbotlása, vagy bármi egyéb. Meglepve pislog végül rá, pedig egy pillanatra majdnem elvesztette a kontrollt ahogy itt nekiállt emelt hangon szónokolni. Nem történik semmi, odabent nyomja el csírájában a dolgot, pislogása változatlan, nagy levegőt vesz, még a mozdulatban is megállt. Hát igen, tudta, hogy nem lesz egyszerű és úgy néz ki, nem is az egyszerű embert sikerült kifognia. Tény, valakire mindenhogy hatni kell, egy eddig kényelmesen erőt használó valakin pedig talán ez lesz a hatás arra, hogy jobb legyen. Fújtat egyet.
- Nem, nem gondolok ilyet. Bár láttam már rúnákat... - de nem fejezi be, hogy lényegében az lehetne rajzszakkör, inkább nem önt olajat a tűzre. Kicsit kihúzza magát, nem azt akarja mutatni, hogy elbőgi magát minden hangosabb szóra, elvégre, könnyeit nem látta sosem még maga sem, úgy érzi, azt nem kell most elővenni és talán máskor sem. Aki így nő fel, az bizonyára mindent lát, szóval, ennyit keményedni lehetett az embereknek is.
- Nem akartam – szusszan még mindig. - Tudok olvasni is, tudok úgy is tanulni – hátha ez is érdekesebb, bár azt nem teszi hozzá, hogy milyen nyelveken képes rá, majd elbíbelődik a fordítások látszatával és azzal, hogy ezt gyorsan tanulja meg. Majd jobban odafigyel, a szavaira is, és akkor nem támad kedve megint kikelni magából és akkor ő sem akar kijönni a szerepéből. Akaratlan bukkan ki belőle, még mindig úgy tekint magára, ahogy, bár tény, Seth talán már feltépte volna a fazon torkát egy ilyen miatt, ő azonban nem tesz mást, csak újabb mozdulatokat. Ha épp nem szúr vagy vág, a csuklóját forgatja, mintha szoktatná a súlyhoz az ízületeket, keresné a jó fogást és tartást. Persze, semmi vagánykodás, mint ahogy az angyalpengével szokta normál napjain, csak az alapok. Ha mozgásban marad, akkor legalább ő is látja, hogy William bizony akarja, csak épp nem tudja szépen kifejezni magát. Tény, ha csendben van, neki az jobban megy, nagyon sok időt volt csendben, elszokott az ügyes társalgástól az emberekkel. Nagy levegő, tovább. Szavaira elsőként csak bólint, kicsit szusszanva áll meg, majd homlokát ráncolja a hajas megszólalásra. Akaratlan nyúl oda, holott nem érdeke, hogy tökéletesen álljon, mégis, érti a hasonlatot. Kis idő kell neki, de megérti.
- Valahogy úgy.. valahogy – kicsit halkabb, mint aki meg lenne illetődve az előbbiek után, pedig csak nem jut rá okosabb az eszébe. Rutin, gyakorlat, sima ügy. Mintha csak a mostani erejéhez kellene fizikailag is hozzászoknia. - Értem – veszi végül röviden fel a dolgot, majd odafigyel, és a többi. Tény, lehetne minden egyszerűbb.
Nincs megállás, nem hitte, hogy öt perc lesz az egész amúgy sem, így aztán ahelyett, hogy a sarokba vágná azt a vacakot és felkapná a vizet azon, mennyire nyomják épp le, vagy el, ráhagyja. Williamnek kell, ő maximum nem figyel. Nem úgy.
- Mi? - kapja fel a fejét, majd most megenged magának egy apró nevetést. Már az öngyilkosságra. Az emberek amúgy sem képesek rá, nem? De ez a legabszurdabb kép lenne még erre az arcára is. - Jaj dehogy, dehogy is. Viszont ha ott állok és integetek, nem hiszem hogy, mármint... ha ekkora melleim lennének meg ekkora szoknyám, még megérteném – mutogat, mert hát na, visszaintett volna sejtése szerint, annak a vadállat gépnek a hangjától meg nem hallott volna semmit. - Drasztikus módszer, viszont bevált. Még egyszer ne haragudj, meg a vasszörnyetegedért se – bár kicsit sem érdekli az a gép, nemigen jött be neki, de talán azért nem, mert kellemetlenebbül találkozott vele, mint illene. Túlélte, túléli, viszont nem fog magának is kajtatni egyet. Viszont az autók... Azok már kényelmesebbek. Aztán vissza is tér, hajtja magát tovább, persze, megint fennakad, megint melléfogott. Erre már nem pislog, csak egy erősebbet szúr a bábuba, akaratlan engedte el végül magát és ha már itt van ez a szerencsétlen, akkor neki lehet adni bármennyit. A következő pár csapása is erősebb, észre sem veszi, mire lefékezi magát, hát majd kiderül, minek könyveli el. Kezét leeresztve liheg kicsit és néz utána. Meg nem szólal, a hallgatása a tiltakozás az ellen, hogy ő nem megy innen sehova. Ilyen könnyen nem. Engedelmesen lép félre, amint meglátja, mire készül. Elsőnek azt hitte, feladta a kiképzést, végül pedig csak újat választ. Érdeklődve figyel, kardot leengedve áll meg, végül gyorsan az egyik tartóra teszi ideiglenesen, hogy jobban rálásson arra, ahogy használja. Ilyesmit már forgatott, bár az rég volt és színarany, a súlya így még csak könnyebb, persze, nem kényelmesedhet el. Akkor is más volt, most is.
- Akarom csinálni – jegyzi meg jó nagy késéssel, miközben elveszi a fegyvert és elsőnek a fogást és a súlyát teszteli. Nem csak szúrni, hanem a többi részét is felhasználni. Elvégre, botot mindenki foghat a kezében, a nomád megoldás is sok ilyet szül. Ezzel már kicsit bátrabb, enged, noha semennyire sem képes olyan jól forgatni, mint akik tényleg éveket öltek ebbe bele. Ha tudja ezt akkor, a gladiátorokkal edz, nem pedig... Szóval jobbra ütés, balra, középre. Menni fog ez. Többet kell mozogni, többet ad bele, cipője aprót nyikkan, ahogy épp vált. De még így is üt luftot, vagy épp pattan vissza jobban a dolog. De akkor lássa is, hogy tényleg nem fog innen elmenni.
- Azt érzem... a szabályok lesz a nehezebb része... - szusszan egyet, mert hát ha valaki addig egyedül boldogult, akkor alkalmazkodni több időbe telik. Már mindegy kiét kell megszoknia, itt viszont borítékolható volt, mégis kíváncsi, mifélék elé állítják. Viszont, addig nem áll le, amíg nem kezdi sorolni. Ez a lándzsa dolog jobban tetszik neki.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 12:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Athan (William)
- Mit értesz "jól futás" alatt?
Muszáj vagyok visszakérdezni, nem árt tisztázni. Ennyi erővel én is hangoztathatnám magamról, hogy jól főzök, csak mert tudom hogy kell, pedig aztán baromira nem igaz rám. Főleg amikor az erdőben a szárított vadhúst nyammogom, vagy a kígyó húsát sütögetem magamnak, vagy gilisztákat eszem. William infantilis viselkedése egy kissé aggaszt. Nézzük a többieket, még Freya is megenné reggelire, pedig ő fiatalabb nála és talán az egyik legkevésbé kemény fiatal hölgy a csapatban. Ő meg odaállítana nekik "Hello Kitty" monológban. Eltűnődöm azon hogy ez most csak nekem szól és valamiféle védelmi mechanika nála, vagy tényleg ilyen..hogy is mondjam..."nebáncsvirág"? Teljesen biztos vagyok benne hogy nem, különben hogy maradhatott volna életben egy számára idegenekből álló csoportban. Valahogy ki kéne ugrasztani az igazi énjét az álarca mögül. Egy kicsit kiakadok a "csinálok ezt-azt" felszólalásán.
- Mit gondolsz, rajzszakkörön vagy itt?!
Aztán eszembe jut, lehet csak meg van illetődve és ez most erős rákontrázás volt, még ha nem is káromkodtam.
- Figyelj! Nem ezt-azt csinálsz, hanem gyakorolsz, edzel és tanulsz. Ha még egszer azt mondod nekem hogy ezt-azt csinálsz, kihajítalak a teremből!
Ez most kikívánkozott belőlem. Ha már nekem kell vele foglalkoznom, akkor jobb lesz, ha tovább növeszti a golyóit. Hátha megcsillant valamit a veszélyesebbik feléből idő közben. Bár nem szándékozom megerőszakolni, mert az se lenne jó, de nem bánnám ha kicsit levetkőzné ezt az elhanyagolható viselkedést és beszédet. Viszont ő sem kapott választ a kérdésére ezzel, úgyhogy folytatom.
- Kell az erőnlét, kell hogy kitapasztald a fegyvered, hogy tudd mit csinálsz vele, amikor használnod kell! Most is vannak rutinjaid, igaz? Gondolom már csukott szemel is befésülöd a hajadat, ez zsigerből megy, nem? Ezt kell elérned a fegyvereddel is és a testeddel.
Mondjuk a kinézetével semmi bajom, lehetne rajta több izom, de idővel azt is felszedi magára. Ebből már csak megérti, miért emlegettem a rutint. Ha nem gyakorol, ha nem edz, akkor férges marad.
Később túlesünk a bemutatkozáson. A története, amit magáról mesél nagyon életszagú, szóval nem találok benne ellentmondást, elhiszem neki hogy tényleg ezek történtek eddig vele. Nekem úgy tűnik, ez a kard nem rossz választás. Persze nem nekem kell eldöntenem, hogy mivel akar tanulni, hanem neki, de nem árt, ha tényleg kipróbál többféle fegyvert és nem ragad le egynél.
- Fogalmam sincs. Velem semmi sem normális!
Vonom meg a vállam tanácstalanul, mert nem fogom tudni neki felvázolni, milyen lehetett normálisnak lenni. Halad tovább, most hogy tudja Drake a vezető, amire bólintok is neki egy igennel, rátér egy szomorú témára.
- Nah látod! Pont ezért kell gyakorolnod!
Ha már ilyen szépen megfogalmazta. Annál borúsabban hallgatom végig a vallomását. Vagy úgy, szóval szándékosan ugrott ki elém.
- Mondd, hogy nem akartál öngyilkos lenni!
Az elmondása alapján nem, de kikívánkozott ez is belőlem. Más sem hiányzik, mint egy notórius öngyilkos jelölt a csapatba.
- Heh?! Ezt akarni kell, nem megpróbálni! Ha nem akarod, akkor most takarodj ki innen!
Mivel amikor bejöttem, olyan lelkes volt, valahogy nem hiszem hogy most megrettenne tőlem vagy a szavaimtól, de mindenesetre várok. Hátha még is inába száll a bátorsága. Ha nem, úgy egy hosszabb és nyomasztóbb csendszünet után elindulok a fegyvertartó irányába. Leállítom, ha éppen folytatná a gyakorlást. Azután leveszek egy lándzsát. William-nek problémája van a fókusszal, talán lehet hogy ezzel sokkal könnyebb lesz. Vagy nem. Ezzel a kezemben sétálok oda hozzá.
- Most nézzük meg ezt.
Távolabb kell állnom a bábútól, mint előtte a karddal, azután ismét bemutatok neki néhány alap támadást vele. A bal lábam elől, kisebb haránt terpesz állásban fogom a nyelét, a bal kezemmel előrébb. Először egy alulról -jobbról balra- felfelé indított ütést mérek a bábú közepére a nyelével, a jobb kezemben engedem siklani. Majd hátra felé húzom, kicsit felfelé emelve és a bábú fejére mérek egy ütést, azt már a fémes felével, a lapjával. Utána csak jobb oldalra lendül a nyele a ballal engedem haladni, jó nagyott csattan oldalról a fején.
- Tessék.
Ennyi volt, átadom a stafétabotot William-nek, én pedig megint távolabb megyek tőle, ismét neki oldalvást helyezkedve, a fegyvertartó környékénél.
- Itt az ideje hogy elmondjam a szabályokat!
Persze nem kezdek bele rögtön, kíváncsi vagyok mennyire b@sztam fel az agyát, remeg-e a keze vagy hasonlóak. Meg ugye, egyáltalán figyel-e, vagy megint el van varázsolva az új fegyverrel?
reveal your secrets

Athan


Edző részleg    - Page 4 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 8:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Zöldfüllel vadászkodni

Zagar & "William"
• szószám: 983 • Credit:

 
Mintha kicsit megborzongana annak hallatán, mit is tart az ujjai között, aprót ráz a fején, persze, minden csak a látszat. Igazából, már ez is érdekesebb, mint amire számított. A pletykák igazak, van itt minden, csak tudni kell keresni. De ez ráér, túl feltűnő lenne ha valami eltűnne ilyen hamar, meg ő is és nem tudja még, mennyire tudnak elbánni a vadászok vele, mennyire vannak felszerelkezve. Vissza is fogja magát és igazából menni sem akar. Nincs más dolga.
- Akkor jobb, ha még egy darabig nem fogdosom – bólint pár aprót, mintha épp magát akarná meggyőzni róla és valóban, még mindig ott a pont, hogy nem jó közelharcos, ha már erre szánja magát, minden hasznot kifacsar belőle. Kerül amibe kerül, hisz tudjuk, mindennek ára van. Vagy lesz. Aztán sóhajt egy nagyot, olyat, mint akiről a világ gondja hullik le ebben a szent pillanatban. Mintha félt volna a tereptől és hát ha William fejével kell gondolkodnia, az bizony félne, tartana ilyesmitől. Bele kell még szoknia, reméli, nem sül fel vele, eleget bámulta az embereket a másik városban, mert hát a régi szokások, amiket ismer és ismert, elég elavultak lennének.
- Ennek... örülök – mert ez a jó, hiszen ki vinne tapasztalatlan embert magával? Vagy itt ez a szokás? Bele a mély vízbe, ha fennmarad, akkor lehet kezdeni vele valamit, ha elsüllyed, hát, akkor egy kolonccal kevesebb. Kőkori módszer lenne, ha a teljes fényében lenne a világ, talán hasznos is, de manapság ha nem is halandó a lakosság, nem látott tömegeket állni az ajtóban, hogy jelentkezzenek. Követi hát, ez nem a mély víz, csak egy medence, ő meg kiválóan úszik, de majd kapál párat, hogy ne tűnjön ki. Csendben hallgatja őt, aprót még vigyorog is a pucér megjegyzésre, végtére is, igaz. A mágiája nélkül bizony úgy áll ott, fegyver nélkül meg még a bőre is le van nyúzva, semmit sem érne, ha egyszer úgy adódik, hogy kimerül és mégis tenni kell tovább. Átforgatja a csuklóját üresben, mintha fájna, pedig csak erősít.
- Értem. Tehát ha gyakorolok valamelyik fegyverrel meg csinálok még ezt-azt, akkor az lehet a rutinom. Egész jól futok, az számít? Meg hamar felmászok dolgokra – menekülésnél biztos hasznos lenne, de nem az a cél, hanem a haladás, ha ezekkel megvan akkor másra kellene koncentrálni. Talán megtanulhatna pár ütést, az angyallal is múltkor mit szenvedett, talán vannak jobb taktikák annál, amit ő csapkodás mintájára művelt le. Bár ellenük kevesebbet ér, aki ereje teljében van, könnyen fordít ki karokat tőből és a többi, hát majd kioktatja valaki, nem matekozik tovább, tekintete ide-oda cikázik, mindaddig, míg a mai bemutatkozó főbb pontjához nem ér.
Nem gondolkodik, csak imitálja amit az előbb látott. Nincs tétje, talán van ebben is valami, hogy nem veszi komolyan, mintha csak azért tenné, mert muszáj, közben viszont halálosan unatkozik. Tény, hogy valahol bosszantja, mert ereje teljében nem kellett megmozgatnia tagjait, másrészt viszont egyre jobban érdekli a dolog, a kezdeti hirtelen döntés és lelkesedés után. A kis baki után folytatja is, mintha csak ezen múlna az élete, talán szegény bábú kap egy arcot is a fejében, akinek szánná az egészet, így néha erősebben is csap, meginog az a szerencsétlen áldozat, de ezt könnyen be lehet tudni a hévnek is. A kard még egyszer a földön landol, akkor, amikor ismét a szavakra figyel, felpattanva csattan először a kezén, de nem sérti fel, csupán a lüktető pont emlékezteti, hogy jobban kell tartania. Meg sem áll most viszont, tartást vált és egyben kezet is, a jobb egyelőre talán mégse a legjobb választás, a ballal próbálkozik, talán egy fokkal fényesebben.
- Milyen volt a normális? A tiéd? - mert sehogy sem ismeri, milyen volt vajon, amikor nem kellett a sarkon beforduló angyalok és démonok egyike miatt aggódni. Kényelmesebb lenne talán, ha oda érkeznek, az élet csúcsára, hiába van meg minden kornak a szépsége, mindig egy kicsit többet kell akarni ugyebár. Aztán megint fordul, kicsit kapkod a levegő után, bár szándékosan, amúgy egészen élvezi ezt a kis pengetáncot, ellépeget, vagy épp egy helyben áll. - Drake Wallenberg. Ő a vezető, értem – bólogat, pillanatra megállva, mint aki sorjában tárolja el az információkat. - Szerencséd van ezzel a sok évvel, én sose hittem abban, hogy leszek valaha annyi. Talán majd most – von aprón vállat, majd emeli a kezét, szusszanva fújja ki magát és oldalról csap le a bábúra, ez is még a másolás margójára írva, semmi újat nem vett elő, nagyon nincs is, aztán az ütés megáll a levegőben a kérdés hallatán. Ekkor pillant fel rá, eddig a bábot és a saját kezét figyelte, de most megkeresi a tekintete a másikét. És talán csak most nyúl igazán bele abba, amit mutatni akar. Kezét leeresztve süti le a tekintetét, mintha más fókuszpontot keresne, majd aprón vállat von, mintha nem is lenne rá válasz. Hezitál, gyermeteg módon böki meg a bábot, aztán ismét felemelve az állát, belekezd.
- Az a város... Nem tetszett elsőre sem, olyan... Rossz érzésem volt. Aztán meséltek valami... viharról, meg hogy lecsapott. Nem lett tőle jobb. Tudom, hogy van valami nagy és rossz, nem voltam süket, hallottam dolgokat, bár felét se értem. Végtére is, úgysincs senkim, gondoltam, elindulok ameddig jutok, hátha én is elérek valami világvége mentes helyet – engedi le a kezét ismét, majd aztán szórakozottan csóvál fejet, magán mulatva. - Tudom, hülye indok. Ha nem megyek neked, akkor most már valahol máshol szaladnék, fogalmam sincs. Rád akaszkodtam, aztán gondoltam, miért ne? Hátha visszaadok azoknak kicsit, akik miatt én nem tudom milyen a normális. Bár azt se tudom mit beszélek most, csak megköszönni tudom, hogy nem hajtottál el. Lehet hirtelen öltet volt és pocsék leszek, de... megpróbálom – pillant ismét rá, ennél jobbat nem tud előszedni, a valódi indok számítóbb, mint az, hogy a szavai mögé oda lehet képzelni, hogy William a rendes szállás, étel és a tiszta ruhák kényelme miatt is küzd inkább, mintsem még egy éjjelt valahol kint aludjon. Azt máshol is megkaphatná. Végül felemeli a gyakorlókardot, és mintha mi sem hangzott volna el, folytatja.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 20, 2019 2:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Athan (William)
Tudom hogy nem tudta, nem is hibáztatom. Szólhattam volna neki előre, valahogy mégis így sokkal érdekesebb az egész.
- Angyalpengéből készült.
Jelentem ki rezzenéstelen arccal, miközben visszateszi a helyére. Azon már meglepődöm hogy a gyakorlófegyvert átvéve tőlem, le akar szúrni vele valakit. Mondjuk ez az arcomra nem íródik ki, a kérdésre mégis rá tekintek egy röpke ideig eltűnődve. Nem is tudom. Van benne valami veszélyes, a tekintetében. De ha vissza gondolok arra a napra, amikor a motor elé ugrott..hm. Rendre rácáfol erre az infantilis viselkedése és beszéde.
- Ma nem.
Szolid válasszal élek. Terveztem, azonban sérülten nem jó buli, főleg ha utána nekem kell a szálláshelyére vinnem, mert esetlegesen lesérül annyira. Jobb ez így. Közben elindultam belfelé a másik terembe. Kis fáziskéséssel esik le neki, amit az előbb mondtam.
- Mindenkinek van egy napi rutinja. Neked is ki kell alakítanod a sajátodat. És amikor már elérsz arra pontra, hogyha nincs nálad teszem azt az a kard, akkor egy szál f@szban érzed magadat, nos, akkor mondhatjuk hogy készen állsz.
Valamiért mindig mindenkinek a gyengeség jut az eszébe az edzés emlegetése kapcsán. A rohadékoknak meg nincs szüksége rá! Nem folytatom, mert egyértelműen nem a gyakorló karddal kell majd terepre mennie. Még az se biztos hogy a kard, mint fegyver neki való. És ha megtalálta a neki valót, azzal meg orrvérzésig gyakorolnia kell. És még utána is, hiszen ez berögződik a tudatalattiba és a reflexek is jobban működnek. Idővel meg úgy is több fegyverrel fog bíbelődni, nem eggyel.
Beérünk a terembe, megmutattam neki az első pár mozdulatot, most kiderül figyelt-e. Közben én is követem a mozdulatait, türelmesen végig hallgatom a bemutatkozását. Egy ideig a jobb kezemben lógatom lefelé a nyílpuskám, később már az egyik fegyvertartó tetején pihen, én pedig a mellkasomon keresztbe font karokkal teszek egy félkört körülötte, míg szembe nem kerülök vele a bábú mögötti részen. Már értem miért tűnik veszélyesnek. Ha valaki, akkor én aztán tudom milyen az elb@szott gyerekkor. Amikor nincs is gyerekkorod. Sosem kapsz ajándékot, pónit, vagy hintalovat, sosincs születésnapod, egy kedves szó, vagy gesztus nem jut el hozzád, mondjuk őt az elmondása alapján legalább nem ruházta meg rendszeresen a nevelőapja. De aki senki védelmére nem számíthat, senkiben sem bízhat, az vagy elpusztul, vagy megtanulja megvédeni magát. Ó, hát innen fúj a szél! Ezért olyan kiforratlan az egyénisége, és ezért tűnik olyan gyermetegnek.
- Tovább!
Intek neki a kezemmel, miután bocsánatot kér az ügyetlenkedéséért. Engem nem zavar. Bár azt már most látom, hogy a fókusz érzéke és az összpontosítása erősen javításra szorul. Beszéd közben nagyon kileng az a penge és kiszámíthatatlanul csapkod vele. A kérdése jogos. Rajtam a sor.
- A fiatalabb társaink ebbe születnek bele, úgyhogy igen. Az én korosztályomban változó. Sokuknak normális élete volt, mielőtt a természetfelettiek a világunkra szabadultak volna.
Igazából fogalmam sincs milyen érzés lehetett hirtelen egy teljesen más világban találniuk magukat, tekintve hogy nekem eleve hasonlóan sz@r életem volt. És így még alkalmazkodnom sem kellett a spártai körülményekhez. Hozzá voltam szokva.
- De hogy korrekt legyek, én is bemutatkozom neked. Zagar Berten a teljes nevem, pár hét múlva leszek 45 éves. Régóta itt élek. Családomnak tekintem a Crusader-eket és Drake Wallenberg mellé szegődtem egy jó ideje már, az ő csapatába tartozom.
Ebben nem vagyok jó, úgyhogy fogalmam sincs mit kellene még neki mondanom, inkább elcsendesedve várom, talán lesz még kérdése felőlem. Kicsit később teszem fel neki a sajátomat.
- Miért akartál annyira ide jönni? Vadász lenni?
San Fransico-nak is vannak katonái, rendfentartói, sőt, vadászai is.
reveal your secrets

Athan


Edző részleg    - Page 4 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 9:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Zöldfüllel vadászkodni

Zagar & "William"
• szószám: 944 • Credit:

 
Tekintete megkeresi a másikat, az arckifejezést, amit kiválthatott a hirtelen választása. Bár annyira rosszat mégsem tett, elvégre nem élesben megy az egész, nem életek fognak rajta múlni, hogy ő most mivel hadonászik egy zárt szobában. Vagy mégis? Egyelőre ez is az újdonság varázsa, nem tudja megtippelni, meddig tart az időszak, amíg nem eresztik szélnek, bár meg kell vallania, idebentre véli a dolgok lényegét, felesleges kifele rohannia. A fegyvert kitartóan fogja, heggyel lefelé, mintha csak fülében csengene, hogy éles tárggyal ne hadonásszon, majd a vállán pihenő kezet érzi meg.
- Ó, hát ezt nem tudtam – pillant le, mint aki megérti, hogy nem kaphatja meg, de azért szeretné, végül mégis enged a „nyomásnak” és visszateszi a helyére, óvatosan, mintha üvegből lenne. Úgy gondolja, hogy aki új ebben a világban, az így bánna a dolgokkal, elvégre, el kell adni, hogy neki nemigen volt ilyesmi a kezében, azt már nem is kell végiggondolnia, hogy van egy sajátja, azt senki nem akarta eddig kitiltani a kezéből. De, ezek most új szabályok. Aztán persze nem marad utánpótlás nélkül, hasonlót emel fel és nyújt felé, így nem aggódik, bátrabban veszi el, mint az előbb a másikat és megemelve nézegeti. Egyszerű, kicsit faék, vélhetően sok mindent nem tudna megsebezni vele. Kezét leengedve fordítja megint lefelé, figyel rá és bólint aprókat.
- Akkor gondolom nem kell majd kimenni és... keresni valamit, amit le kell szúrni – piszkálja a markolatot, egy percig sem várta, hogy ilyesmiben lesz része, inkább veszi elő azt, mintha lámpalázas lenne még ettől is, mégis várva vártan azt, miben lesz majd része. Tény, hogy semmi sincs azonnal, neki meg most nem úgy kell viselkednie, ahogy egy ősrégi darab tenné, így aztán tovább figyeli őt csendben, mintha a parancsokat kapná épp kézhez, ki tudja, lehet aztán tényleg lelkes vadász válik belőle kicsit, elvégre, a vér már a kezéhez tapadt párszor, legalább lesz mivel elfoglalni magát a két világvége között.
- Többet is ki kell próbálnom? Ohh, oké. Menni fog – bólogat, bár sejtése sincs, hogy a mostani darabon kívül mi az, ami még elnyerheti a tetszését. Talán majd az ütő? Ki tudja. - Hű, még terv is. Nem hittem elsőre, hogy ennyire komolyan le van bontva minden, vagy csak én vagyok túl... gyenge vadászhoz képest? - néz végig magán, sosem volt egy izomkolosszus, nem úgy lett kifaragva egyszerűen, talán erre céloz, talán mindenkit jól megedzenek, hogy aztán bírja a futást vagy épp azt, ha valaki nekiront. Mégsem tiltakozik, kis fáziskéséssel indul meg utána, fegyverrel a kezében, lábát még mindig kevésbé erőltetve biceg át a termen, menet közben nézve meg a dolgokat, hátha kap ihletet, mivel kellene még kezdenie, aztán végül már nyakát nyújtogatva leseget be a másik helyre, ahol hirtelen első pillantásra azt hiszi, többen is állnak, de hamar leesik neki, hogy csak bábok, nem fognak semerre sem szaladni, nem kell küzdeni velük. Jogos, nem lehet egy pincényi démonnal kezdeni. Arcára meglepettséget húz, ahogy befele bámul, majd megállva nyújtja a fegyvert és egy aprót hátrébb lépve figyeli, ahogy forgatja. Szemöldöke megemelkedik, ugye még mindig a mágia gyermeke és hiába a sok idő, ha anno csak az ujjaival kellett csettintgetnie, ebben talán testvérei közül nem is egy lenne ügyesebb, de ők nincsenek itt, nem is kell rájuk gondolni, csak magára, végre lehet önző, egyedül, talán ez a legújabb dolog a sok idő után és ez az, ami még túl fura.
- Gyors vagy – rázza meg a fejét, mintha nem tudta volna követni minden mozzanatát, kicsit igaz is, elkalandozott, de a lényeget látta. Nos, ennyire még nem forgatta sosem az angyalpengét, elvéve ő ugyan a jobb kezében tartja, úgy véli, az átlag amúgy is jobbkezes volt, így neki is ez lenne a kényelmes. De sejti, hogy aki tényleg komolyan űzi ezt, annak mind a kettő keze számít. Aztán egyelőre csak csuklóból forgat, igyekszik azokat a szögeket megtalálni, amelyek hasonlítottak ahhoz, amit az előbb produkált. Nem akar tökéletes lenni, nem is szabad. Végül hasonló pályán kezdi meg a „támadást”, bár amaz fordítva volt, így kerít bele kanyart, vagy épp valami sajátos mozdulatot, mindenképp amatőr és az övé. Majd lesz jobb is, ha engedi már magának.
- Simmons. A teljes William Simmons. A mamámat hívták így, utána kaptam, bár nincsen róla semmi írásom – engedi le a kezét, kicsit vált a tartáson és a helyzeten, majd becélozza a bábút és újra forgatja a pengét, közben figyel a kérdésekre is. Csak a válaszok közben lassul be, kettőt dolgot egyszerre nehezebben. - Volt családom, vagyis... Anyám már régebben meghalt, mikor lett volna testvérem, a férfi, aki meg elviekben az apám, egyik nap fogta magát egy csoporttal és elindultak északra. Azt mondták nekik, hogy ott nincs világvége és ő bevette. Szerintem megették vagy valami ilyesmi... Ó basszus – csúszik meg a keze és a penge csilingelve hull a földre, ahogy elvéti a vágást és ahogy megakadt a bábúban. Lehajolva már veszi is fel, és visszaveszi az alapállását. - Bocsi. Szóval... sosem voltak úgy együtt, így nem kerestem őt. Egy kisebb csoporttal éltünk, a kicsi városokban, sosem sokat egy helyen mert mindig féltek, hogy utolérnek minket. Egyszer éltünk csatornában is... - húzza el a száját. Elég mesét hallott még San Franciscoban, neki meg volt ideje gondolkodni egyen, főleg akkor, amikor a lábával pihent, vagy épp most improvizál, a lényeg, hogy nem kell bonyolult, az élet manapság egyszerű. - A városba nem olyan rég értünk el, akkor ment minden amerre akart, mert akik végül vigyáztak rám, csináltak saját gyereket én meg így, tudod, kolonc voltam csak, de egyedül nem sok értelmem volt – von aprón vállat, aztán kapcsol hogy megállt mindenben, így újrakezdi a mozzanatokat. - Jaj.. igen. 24 múltam, ha jól számolom – bök egyet, határozottabban. - Te... vagy ti... mindig ezt csináltátok? Vadásztatok egész életetekben?

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 18, 2019 7:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Athan (William)
Az ujoncom arcán tanácstalanságot vélek felfedezni, bár a töretlen lelkesedése az igazán példa értékű. Figyelem a mozgását, látom hogy még biceg, némi ügyetlenkedés is befigyel. Gondolkodtam rajta hogy kimenjünk, de azt hiszem az első napján nem kellene ezt erőltetni, főleg így, sérülten. Ráadásul ő nem itt nevelkedett, hátrányban van mindenkivel szemben és mindazt, amit a többiekbe belesulykoltak már gyerekkoruk óta, nekem most a szájába kell rágnom, hogy megértse. Szóval nagyon nagyon az elején kezdünk. Ellököm magam az ajtófélfától, elindulok befelé hozzá, ekkor még az ütőkkel szórakozik. Őrült választásnak tűnik, bár mikor odaérek, már sokkal másabb fegyver akad meg a kezében. Hehe, meg kell hagyni ez azért belevalóságról árulkodik! Egyből az angyalpengéből készült egykezes kardot ragadja meg. Ráérősen a vállára teszem a kezét, mikor odaérek.
- Ezeket az újoncok nem kapják meg.
Jelentem ki egyszerűen, bólintok neki egyet a fegyvertartó irányába, legyen szíves vissza rakni. Azután valami hasonlót veszek fel a másik oldalról, ahol a normál fegyverek vannak. Mondjuk ez is éles, remélem nem fogja felszántani magát vele. De persze nincs cukorból, végül is a karambolt is túlélte. Remélem tanult belőle és többet mozgó jármű elé nem ugrabugrál. A fegyvert a kezébe adom -a markolata felé néz-, egy kicsit várok amíg a súlyát, a fogását ízlelgeti, suhint vele egyet kettőt.
- A mai napunk nagyon egyszerű lesz.
Kezdem egy kissé szárazon. Jah, szeretnék róla többet megtudni, ha már a nyakamba varrták. És úgy nem mehet a többiek közé sem, hogy nincs tisztában az elvárásokkal.
- Mesélsz magadról, én is mesélek magamról. Elmondom a szabályokat, megnézzük melyik fegyver lenne a neked való, ezért most gyakorolni is fogsz velük és akkor kiderül. Azután megvitatjuk az edzés terved.
Lehet hogy nem ezt várta, lehet hogy a lelkesedéséből fakadóan már kommandózni menne a terepre, de sajnos, néhány hétig biztosan nem fog megtörténni ez. Elindulok a terem másik végébe, ahol ismét egy nyitott kétajtós szárnyon keresztül egy újabb részhez érhetünk.
- Gyere!
Amint közelebb érünk, már látni fogja hogy odabent gyakorló bábuk, bokszzsákok, meg egyéb nyalánkságok vannak elrendezve. Keresztül megyek a kapun, át a másik terembe, ott a terem átellenes felében, valahol a bal saroknál megállok. Ezeken a bábukon szoktak karddal, tőrrel, dárdával, meg egyéb szúró- és vágó fegyverekkel gyakorolni. Igaz, ezek csak bábuk, de mivel ő meg újonc, nem lenne jó egyből egy partnerre szabadítani, mert vagy abban, vagy saját magában tesz kárt. Megvárom, amíg ide biceg.
- Kérem egy kicsit!
A fegyverre bólintok a kezében, és ha odaadja, akkor néhány alap vágást igyekszek neki bemutatni. Ezt fogja gyakorolni miközben beszélgetünk. Általában soha senki nem másolja le ugyanúgy elsőre. A kérdés hogy mit lát még bele? Nem az a cél hogy szétvagdalja a bábút, hanem hogy figyeljen a kezének mozgatására hogyan és miként vezeti azt a pengét. Ó, ezt azonban nem kötöm az orrára! Ebből hamar ki fog derülni az is, ha ez a fegyver nem neki való. Szóval, amint odaadta a kardot, a bal kezembe fogom és egy fentről lefelé, jobbról balra rézsútos vágással kezdek, majd ugyanez tükörképben, azután arról az oldalról, amiben végződött az előző vágás egy egyenes vágás lendül visszakézből, végül a kezemet hátrafelé húzom és egy szúrásban zárul előrefelé a gyakorlat, nekem mellmagasságban.
- Parancsolj!
A fegyver rövid úton visszakerül hozzá. Mindjárt kiderül hogy figyelt-e, vagy sem, ha nem akkor épp valami hülyeséget fog rögtönözni, de eszemben sincs leállítani.
- William. Mi a teljes neved? Hány éves vagy? Honnan jöttél? Van családod?
Távolabb cövekelek le tőle, próbálok neki oldalt helyezkedni, hogy ne zavarja a jelenlétem abban, amit éppen művel.
reveal your secrets

Athan


Edző részleg    - Page 4 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 9:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Zöldfüllel vadászkodni

Zagar & "William"
• szószám: 602 • Credit:

 
Kissé még bicegve, de töretlen lelkesedéssel közlekedik, egyenesen a gyakorlóterem felé. Ugyan a bicegésre már nem lenne oka, most mégsem adott rá energiát, hogy a seb minél előbb összehúzódjon, sőt mi több, túl van élete első varrásán is és meg kell mondania, rettentő különös élmény volt. Egyszerre volt benne érdekes és taszító is, a lassúság, az, ahogy a tű a húsba mart, jól viselte, még talán a sápadtsága is igazi volt, csak arra tartotta a mágiát, hogy a vér kellően emberi színben pompázzon, aztán szerencsére kapott új ruhákat, amazokat meg elégették már régen. Bár, kissé meglepte a felcsert azzal, hogy nagyra nyílt szemekkel bámulta végig, ájulásmentesen, legközelebb majd ilyenekre is ügyel, most inkább tényleg csak kíváncsi volt, no meg tapasztalatlan.  Sosem látták el így. Sebvarrás, komolyan. Aztán még a sebhelyre is ügyelhet. Kellett ez neki? Kellett. Mindez történt akkor, amikor már egy ideje azon dolgozott, hogy San Francisco városában meglelje azt, ami hasznosabb lenne a kavicsok és romok bámulásánál és aztán minden az ölébe hullott, úgymond. A gépszörnyeteg zúgása még mindig fülében döngicsél, akkor viszont kellemetlenebbül szemlélhette meg, utolsónak akkor látott ilyesmit, amikor a roncs kibelezve feküdt  az út szélén, mert a városban sem nagyon robogott senki sosem, aztán tessék, mire feleszmél, az első közúti balesetén is túl van. Csupa izgalom is lehetne, de emez élmény kellemetlenebb volt, mintha az angyal rohanta volna le megint, amelyik úgy elbánt vele a családi találkozó előtt. Az is fájt ennyire. Viszont, minden egyes sajgó sejtet megérte a végeredmény, hiszen nem másba futott bele, mint a vadászok egyikébe, akikről ha sokat nem is, de eleget már hallott kintléte óta, talán a fertőtlenítő bukéjának bódító hatása, talán saját merülő mágiája mondatta azt, amit, hogy ideje kilépni a semmi árnyékából, hátrahagyni a többi kígyót és új utakat keresni. És mint a lelkes kis fanboy, már le is csapott.
Azóta pedig csak bámul és ámul. Egészen megszokta már San Francisco-t, ugyan mindig talált valami újat, most aztán csupa ilyenbe fut csak bele. Amit eddig csak kívülről látott, most itt van előtte és az arcán pihenő kíváncsiság, érdeklődés vagy épp meglepődés mind valódi, tessék, nem is hazudik ő nagyot, csupán nevet húzott anyja által olyan jámborra faragott arcára és más köntösbe bújt. A póló és a farmer talán kicsit lóg rajta, de nem koszolja be semmi és senki vére, a bakancs viszont tökéletesen illeszkedik lábára, bár meg kell mondania, rettentően idegesíti. Mezítláb azonban feltűnő lenne, most tanul mindent, lopva lesi el a gesztusokat, kicsit elkopott ez a ládában, de egészen jól halad. Türelmesen hagyta a vizsgálódást, csalt, pókerarcot kitartva pedig nyert. All-in.
- Egy pillanat! - szól hátra Zagar felé, megállva a terem közepén elsőnek most valahogy még kicsinek is érzi magát. Van itt minden, amit csak kívánhat, vagy amit még nem is ismer, kések, ütő, vágó és vérre szomjazó eszközök, ha hivatalos akar lenni, ezek ellene is készülhettek volna, ha Isten nem végez jó munkát, így biztos kézzel tapogatja végig párat, első sorban késeket piszkál, egy ütőt is felemel és megsuhintja a kezében. De aztán tanácstalanságot húz arcára, visszateszi és fel-alá téblábol kicsit. Valójában minden ki akar próbálni, mivel mindig is mágiát használt életében, a közelharc még nem a legjobb oldala, tessék, ismét nem hazudik oly nagyot, szüksége van a továbbképzésre. Ezért is lép végül egy ismeretesebb fegyver felé, bár az is izgalmasnak néz ki, amit Zagar a kezében tart. Majd később. Most mégis, az angyalpengéhez hasonló fegyvert emeli fel, és mint valami gyerek, aki elsőnek meri elvenni apu sörét, felé fordul.
- Ez... azt hiszem. Fogalmam sincs, hogy azok ott – mutat a komolyabb arzenál irányába – mire valók... - ezt meg tudja. A hegyes vége szúr, ugye?

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 17, 2019 6:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Athan (William)
A gyakorlóterem bejáratában állok, hátamat neki támasztva a jobb ajtófélfának ráérősen figyelek William felé. Ruházatom a szoksásos ujjatlan, fekete ingem, aminek a széleit már jó régen leszakítottam és rojtokba rendeződött, felette az ujjatlan bőrmellény, a fekete vászonnadrágom, ami térdtől lefelé szellőzik, és a vége rá van kötözve az elmaradhatatlan, fekete surranó szárára. Őt már betereltem előre, tekintve hogy megnyertem magamnak, mint újoncot. Egy hete volt, amikor San Francisco-ban töltöttem egy délutánt, az ember nem is gondolná hogy már nincs szembe forgalom, nem érheti karambol. Hát de! Szerencsém hogy nem mentem gyorsan. Én akkorát estem a motorról, mint a ház, végig húzva a flazúrt a bal karomon könyöktől a csuklómig, még a bőrkabátom ujja is frankón lyukas lett és folyt a vérem. William-et pedig oldalról elkapta a motor széle és a sárvédő felsértette a combját. Neki is folyt a vére. Összekapartuk a golyóinkat a betonról és egy magát gyógyítónak mondó szerzet ellátott minket. William-nek össze kellett varrni a sebét, az enyémre elég volt a jód. Kénytelen voltam egy éjszakát ott tölteni, ez a finom sütemény meg levakarhatatlanul jönni akart velem, miután megtudta hogy New York-i vadász vagyok. Nem mondanám hogy bízok benne, de mivel a törés teszt megvolt és az itteniek tesztjén is átment, fogalmazzunk úgy hogy inkább abban bízok, hogy a mieink nem tévednek. Mert William-et nem ismerem, még most sem. Ráadásul a lába miatt pihennie kellett, ez az első napja. De minden újonc jól jön.
- Válassz magadnak egy fegyvert!
Jelentőségteljesen tekintek rá, pedig sz@rt sem jelent az első választás. Simán a kezébe kerülhet olyan fegyver, amit aztán nem tud használni. Ez amolyan bevezető, majd később kiderül mi lenne jó neki, a képességei függvényében. Közben a bal kezemben tartott nyílpuskára terelődik egy röpke ideig a figyelmem. Meglepődnék, ha hasonlót választana. A flazúr már csak nyomokban észrevehető. A teremben van mindenféle fegyver, sőt, még pajzsok is. Érdekel mit választ, az megoszt egy kis titkot az adott egyén jelleméről.
reveal your secrets

Hell or Heaven


Edző részleg    - Page 4 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 12, 2018 10:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
szabad a játéktér
reveal your secrets

Kaitlyn Zoé Payne


Edző részleg    - Page 4 Tumblr_inline_oe276vcLz81rifr4k_500
Prove yourself and
R I S E
Make 'em remember you
l R I S E
Edző részleg    - Page 4 PVHjjE4

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Edző részleg    - Page 4 33c3cc192e4963ae65bd36763dcfe092
℘ Jade
Drága húgom! Bár tudnám, hogy létezel. 12 éve történt, hogy anyánkat megerőszakolta egy démon egy gyermek reményében, beteg nem-de? Miután megszülettél anyáknak sikerült elmenekülnie. Meg kellett küzdenie a benned rejtőző démonnal. Boldogság nem tartott sokäig, ugyan is utolért szeretett apád. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa a város "nyugalmát." "

☩ Reagok :
117
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 11, 2017 4:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Tudnod kell
Daniel xXx Kaitlyn
zene • szószám: xXx • Credit:

 


El kerekedik szemem. Félek tőle, hogy miért? Mert tapasztaltabb, és bármikor lenyom engem. Főleg, hogy kínzások mestere, para a csávó. Nem tudom, hogy reagálna a hírre még én se fogtam fel. Felül kerekedem, de a női zavarom megzavar. Hirtelen lábaival összekulcsolja a derekamés át fordít.
Na ez az erről beszélek.  Gondolataim nincsenek a helyükön, hiszen Alex mondata kavarog ott benn. Tudnia kell, de félő, hogy nem vissz magával, hogy nem enged el, tudván, hogy tapasztalatlan vagyok.

- Sajálom. -Süttöm le a szemem, majd vissza pillantok.
- Igazad van, de Drake... - Suttogom. Lesütöm a szemem, majd újra igyekszem a bozontom össze kapni, hajgumit leszedem az össze vissza álló hajzuhatagomról, s össze gumizom újra azt.
- Alex mondott valamit... - mondom.
- Drake azért ment el, mert egy lovas költözött belé, Mammon. Ez mindent meg magyarázna, olyan furcsán viselkedett. - Fejezem be a mondatot és kémlelem a férfi arcát.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



it’s darkest

cause when you get this closeyou can feel the heatnow you’re so afraid of what’s underneath ohhh, don’t
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 30, 2017 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Kaitlyn &
Daniel
"A tested jobban elárul téged, mint gondolnád."

A teher ami most a vállamat nyomja az óriási és félek, hogy nem leszek elég erős ahhoz, hogy elbírjam. Ideiglenes úgymond átvettem Drake helyét s ez nagyon sok cécóval jár. Sokkal inkább lennék az, aki eddig is és csak az egyetlen gondom az lenne, hogy mikor viszem el kimosatni a ruhámat. Így pedig döntenem kell dolgokba, amik nagyban befolyásolják a város működését. Soha nem voltam az a nagyon beszédes fickó, jobban szerettem árnyékban maradni, de most ezt a jó szokásomat nem tarthatom meg. Azt kell mutatnom, hogy magabiztos vagyok mert hát kitől mástól várhatnák ezekben a magabiztosság forrását, mint tőlem?
- Harc közben is tudsz beszélni, nem? Biztos nem lehet annyira fontos. Ha már megzavartál a bázis eszközeinek leltárában. Füllentek egyet, hogy megmaradjon azaz álcám, hogy minden pillanatban dolgozom. Jó, igen. Lustálkodtam egy picit, de hát mindenkinek ki jár.
Nem várom meg, hogy befejezze a mondatot már lépek is oda és kigáncsolom, hogy felé kerekedjek. Elmosolyodom és hagyok neki egy gyenge pontot az oldalamon, ahol át tud engem forgatni alulra. Ez sikerült is, és most ő van felettem. Kíváncsi vagyok, hogyan viselkedik.
- Nem ajánlatos ennyire kimutatni a gyengeségünket. Hirtelen fogom meg a kezét és húzom magam felé, hogy a lábaimat összekulcsoljam a dereka körül és így forgassam most én őt át. Feltápászkodok a földről aztán pedig a kezemet nyújtom felé, hogy segítsek neki felállni.
- Ejjej, nem akarok atyáskodni feletted de egy kicsivel több időt fordíthatnál magadra is. Mert így csak lankad a figyelmed. Sóhajtok egyet, majd egy kicsit hátrébb sétálok és zsebre dugom a kezeimet.
- Miről akartál velem beszélni?

reveal your secrets

Kaitlyn Zoé Payne


Edző részleg    - Page 4 Tumblr_inline_oe276vcLz81rifr4k_500
Prove yourself and
R I S E
Make 'em remember you
l R I S E
Edző részleg    - Page 4 PVHjjE4

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Edző részleg    - Page 4 33c3cc192e4963ae65bd36763dcfe092
℘ Jade
Drága húgom! Bár tudnám, hogy létezel. 12 éve történt, hogy anyánkat megerőszakolta egy démon egy gyermek reményében, beteg nem-de? Miután megszülettél anyáknak sikerült elmenekülnie. Meg kellett küzdenie a benned rejtőző démonnal. Boldogság nem tartott sokäig, ugyan is utolért szeretett apád. Két éve vagy a fogja, két éve viseli gondod, s képez téged ki a rosszra, tanít téged. Vajon újabb félvér háborút akarna? A célja mindenképpen az, hogy megbolygassa a város "nyugalmát." "

☩ Reagok :
117
☩ Play by :
℘ Alycia Debnam-Carey
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 29, 2017 4:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Tudnod kell
Daniel xXx Kaitlyn
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Milliónyi gondolat cikázik a fejemben. Alex amit mondott, nem hiszek a fülemnek. Drake testét át vette egy lovas. Hogy lehetséges ez, és főleg az, hogy eddig nem mutatta meg magát? Talán azért volt vele ilyen távolság tartó, amikor én nyomultam rá? Jó lehet nem volt szép, de tessék, álljon ide elém valaki, aki nem tette volna meg a helyemben! Ijedtségem még egy pillanatig tart, majd rá pillantok. Bólintok.
- Először annak indult, de beszélnem kell veled. - Mondom, majd össze fogom a hajamat. Vetkőzésbe kezd, figyelem őt, olyan rég volt dolgom férfival, hogy azt kívánom bárcsak a kockás hasát is láthatnám.
- Kész vagyok, de ...- Akarnám mondani, de már is a földön érzem magam. Oké lassú béna, és sebezhető vagyok, felfogtam, hogy újonc vagyok, és eddig se akartak terepre vinni.

Megpróbálok felül kerekedni rajta, egy pillanatra sikerül is. Rajta vagyok a szemem az övébe néz, szinte el is felejtem, hogy a férfi milyen tud lenne, abban a pillanatban elgyengülök, amit biztos vagyok benne, hogy majd kihasznál.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



it’s darkest

cause when you get this closeyou can feel the heatnow you’re so afraid of what’s underneath ohhh, don’t
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2