Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Edző részleg •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Edző részleg    - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 12, 2019 10:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ first shot

Zagar & "William"
• szószám: 820 • Credit:

 
Az ujjait szimatolja meg egy rövid mozdulattal, miközben maga elé tartja a lapot, mintha azon is lőpor szagot érezne és lehet érez is, vagy valami hasonlót és nem a legkellemesebb. Persze, nem is ez a legdurvább dolog, amivel ujjai találkoztak, szóval nem lehet panasza, csak a szokatlanság az egész. Figyeli ahogy közelebb ér, majd ahogy osztályozza az újabb tár végeredményét, lepillant még egyszer ő is, felülről egész mókás, de nem úgy jön ki, ahogy valóban van, a csalóka látszat. Végül aztán ítélet születik, amely nem tud nem mosolyt csalni arcára, mintha még kicsit emelkedne is a válla, ahogy kihúzza magát, hogy büszke, de persze ennek nagyobb hangsúlyt nem ad, nem pöffeszkedhet és basáskodhat, ez egy ember öröme, az meg ilyen. Ha jól emlékszik, ezeket most a volt tanítványai emlékképeiből szedi elő. Az agya egy pillanatra sem pihen, a lövésektől sistereg és kásás, de kutat folyamatosan, majd lesz kellemesebb is, amikor már minden könnyebben megy és nem kell keresni, hogy lenne kellemesebb.
- Köszi! - aztán elengedi a lapot és a másikra teszi, amit már előzőleg lecseréltek. Ő arra számít, hogy még egy tárat kilövet vele, így szinte automatikusan nyúl a lapok felé, hogy fel is rakja, de amint megfogja, megakad a dolog és meglepve pillant felé. Nem a dolgok lepik meg, hanem hogy megnyílik kicsit, holott nemrég beszélték meg, hogy nem szeretnek sokat beszélni. Ilyen a bizalom manapság? Nem első lenne, aki neki adja ki a sérelmeket és nem is az utolsó, annak idején csak ezekkel volt tele, nem elég a termény, nincs gyerek, döglik a jószág, most azonban másabbak. Nem gond, el kell engedni a múltat, ez már tudott tény, így pislogva hallgatja, arca dermedt, mert hát, nem kellemes dolog ez, viszont azt réges-régen tudja már, hogy az embernek nem kell nagyon sok ellenség, elég kegyetlen az saját fajával is, néha kegyetlenebb, mint a bőröket lenyúzó démonok a pokolban.
- Csak nyolc éves voltál. Nekem nehéz megtartani, hogy ne ugorjon ki az ujjaim közül... - nem mintha nagy tapasztalata lenne, de egy gyerek keze, alkata nem erre való. Nem téglákat pakolni, vödröt cipelni, de sokáig nem volt kellemes gyereknek lenni, ő csak az látta. A másik felet, amikor a gyerekek játszottak, igazából tanultak és ilyenek, csak most, a jelenben és a másik városban látta igazán. Ez fejlődött valamelyest.
- Nagyon gonosz apád... volt – nem tudja, él-e még, vagy sem, aztán amúgy is kapcsol. - Ne haragudj, nincs jogom elítélni. Az enyém mégis kegyes volt azzal, hogy csak otthagyott, hogy csináljak amit akarok – piszkálja a papír sarkát a zavart mutatva, majd megrázza a fejét. Örül a dicséretnek, de nem akarja tovább karistolni ezt a dolgot, nehogy kihúzza a gyufát vagy hát elrontsa az egészet. Így inkább odalép és felteszi a helyére a lőlapot, elsőnek fejjel lefelé, de hamar megcseréli.
- A mivel? - kapja oda a fejét, mikor már el is lép érte, a lappal végzett, így figyeli, ahogy a már látott nyílpuska ismét a látótérbe kerül. - Óóó! - elsőre is érdekes volt, most is az, nem gondolta, hogy a kezébe kaphatja, elvégre, ki szereti csak úgy odaadni a saját dolgait egy idegennek. Felé fordul hát, úgy figyeli, ahogy elmutogatja a részeit, mi micsoda, mit fogjon és hogyan. Íjjal már volt dolga, elvégre sok ezer éves technika, ez sokkal másabb, de a lényege megvan. Íj, ideg, lövés. Persze, nem Williamnek, akinek ez az első ezzel, így még mindig figyel és amikor a kezébe kapja, láthatóan méregeti a súlyát. Nehezebb, mint aminek kinézett.
- Nem olyan könnyű mint a pisztoly, de több rajta a fogás, ami kényelmes. Bár egész nap cipelve tuti leszakadna a karom! - mert hát nincs hozzászokva, most aztán ő is piszkálja amit kell, először csak egy kézzel piszkálva meg az ideget, mennyire erősen tart és valóban, egy nyílnak valamelyest könnyebb, de csak mert az egykezesre van tervezve. Így hát megfogadva a tanácsot, megtámasztja a lábánál és lehajol, hogy felhúzza azt, nehézkesebben, mint ahogy neki ment, aztán megemeli. Íjat még nem vesz elő, lő egyet ő is üresben és felszisszen. Igen, a válltámaszt elfelejtette, így koccan egyet vele.
- Azt hiszem még nem kedvel – dörzsöli meg a vállát, majd közben fél kezével elengedve a kapcsolóhoz lép, és beállítja a távot, nagyjából. Először csak a vállának támasztva keresi a kényelmes pontot, majd aztán kezd bele felhúzni megint és készül arra, hogy vessző is kerüljön oda. De azt olyan óvatosan teszi oda, mintha attól félne, elsül csak úgy, mint egy rosszabb fegyver. Magát a célzókeresztet nemigen ismeri, megtapogatta az elején, viszont mivel idebent nincs szél, így a nyíl feje biztosabb pontot ad, mint a félrehordó pisztoly csöve. Lábát is megtámasztja, vállának a nyílpuska, és megemelve, szabad szemmel irányítja mellkasmagasságra – vagyis amit ő annak vél – az egészet és meghúzza a ravaszt. A lökés tényleg erős, még így is, aprót nyekken végül, és ugyan ez is kijjebb volt, mint aminek tervezte, a szakadás a papíron határozottabban jobb találat, mint a pisztolygolyók helyei.
- Ez tök.. menő!

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 12, 2019 8:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Athan (William)
Csendben figyelek rá, hallgatom a hangját, a szavait, olyan érzésem lesz tőle, hogy most talán túl szigorú vagyok. Mármint William nagyon értelmes és érdeklődő fiatal embernek tűnik, sőt, nem csak tűnik, mert amit eddig tapasztaltam tőle, pontosan az. Szóval felesleges volt a szájába rágni és még meg is fenyegetni. Bár a visszatartó erő az kell! Lassan melléje lépkedek, a hátam neki vetem a fülke jobb oldalának és egy ideig a tábla mozgását követem. Aztán megnézzük a találatokat. Még mindig sok golyó ment mellé, de már néhány beletalált a lényegi pontok széleibe. Persze a közepükbe kell, nem a széleikbe, de ne legyek telhetetlen!
- Valóban nem annyira rossz.
Amig a táblát veszem szemügyre, addig eltávolodom a faltól, most pedig visszatérek a fülke falának támasztásához és keresztbe fonom a mellkasomon a karjaim.
- Amikor apám engem tanított lőni, nyolc éves voltam és napokig csak mellé lövöldöztem. Nagyon dühös volt rám emiatt, sokszor a nadrágszíjjával vert összer, párszor nekem hajította az üvegeket, és egyszer az alkaromba lőtt véletlenül. Bár nem sajnálta egy kicsit sem, ahogy engem sem. Ha ehhez viszonyítalak, akkor te durván egy óra alatt fejlődtél.
Körülbelül ennyi ideje gyakorlunk, itt ketten. Gondoltam megemlítem neki viszonyításképp.
- Most lőj párat az én nyílpuskámmal is!
Még ha az mondja, hogy nem akar, akkor is a kezébe nyomom, mert kíváncsi vagyok mennyire viszi vele. Elindulok érte, ott hever a hátsó polcok egyikén, tekintve hogy amikor elkezdtük a lőfegyvereket válogatni, leraktam a kezemből. Most magahoz veszem és vele sétálok vissza Williamhez.
- Ez nem hord félre, viszont nagyobbat lök hátra, szóval meg kell támasztanod a válladnál! Ettől először biztosan mellé fogsz lőni...többször is. Az ideget felhúzni erőből kell, vagy lerakod a lábadhoz és két kézzel felfelé húzod az ütközőig, vagy ha van elég izom rajtad, akkor az egyik kezeddel alá fogsz és a másikkal erőből hátra húzod. Ha fel van húzva az ideg, akkor bele kell raknod egy nyilat a tárolókból. Aztán célzol és lősz!
Mutatom neki hogyan kellene felhúznia az ideget, a nyílpuska alsó részén van nyolc rekesz a nyilaknak. Meghúzom a ravaszt is, csak hogy elengedjen az ideg, mert legalább akkor elszórakozik vele egy ideig, amíg ismét felhúzza. Nyilat azt nem raktam bele, más sem hiányzik, mint hogy kezdésre lábon lője magát vele. Ezzel is megeshet. A magyarázat után nemes egyszerűséggel a kezébe adom. És megint félre húzódom a fülke falához, ezzel teret engedve neki. Rá van szerelve a távcsöve is, azzal valamivel könnyebb célozni. Vajon használni fogja?
- Még valami. Ezt használhatod közelre, de távolra is. Kezdésre állítsd be száz méterre!
Egy kis lubickolás nem árt neki. Csendben figyelem a mókolását, meg hogy mire jut vele.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Edző részleg    - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 11, 2019 5:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ first shot

Zagar & "William"
• szószám: 797 • Credit:

 
A fogalomzavar hamar helyre is kerül, így már jobban képben van azzal, hogy ki merre és hogyan. Ezt könnyebb megjegyezni, bár ma annyi infót kapott, hogy kicsit bánja, hogy nem hozott ceruzát és egy jegyzettömböt, már szerzett be útja során egy romosabb papírboltból, használható, még ha kicsit meg is barnultak a lapjai, ezek mellett legalább régies hatás ül rajta, könnyebben befogadja a szeme. De furán jött volna ki, ha itt firkálgat, olyan nyelven, amit nem illene tudni és bár az ősi tudás meg minden, van még mit csiszolni azon a modern angolon, amit itt használnak, még ha szavai már egészen szépen kerekednek és nem érzi azt az ember, hogy valami tanyasi, világ végéről jött akárkivel beszél.
- Ez jól hangzik – bólint egyet, mentornak valóban mentor, ő meg fura tanonc, minden szemszögből. A történet vége nem ismert, amit ő vél, az reméli kellemes lesz, akkor meg már mindegy minek fogják nevezni. Vállát átmozgatva ropogtatja ki azt közben, észre se vette, hogy a lándzsa, meg ez a pisztolyhősködés kicsit megrágta ott. Jólesően szusszan, miközben leengedi, majd a másikkal is ezt műveli, mint valami vénember, komolyan, a nap végére mindene nyikorogni fog.
- Persze, ezt megértem. Nehéz és veszélyes bízni csak úgy bárkiben, főleg ha idegen és máshonnan jön. Nekem is nehezen ment, mikor a városba értünk, folyton rázott a hideg, hogy tuti valaki valamit akar. De aztán egész jó arcokkal lehetett beszélni, bár nem sokat. Remélem itt is sikerül – fogalma sincs, mennyire lesznek beleegyezőek abba, hogy ő nyitni próbál, már ha épp ráér, igazából nem érdeke egyik barátjának se lenni különösebben, nem tesz nekik keresztbe és akkor megtűrik, az már bőven elég, ő aztán nem fog senkinek sem könyörögni azért, hogy kedveskedjen vele. Nem is vár sokat, most nem ugorna senki, rajta kívül, egyelőre elég is. De ahogy mondta, lesz, amikor azokkal kerül majd egy csapatba és akkor akaratlan fog majd nyitni és többet mutatni abból, amit elsőre látnak és amit láthatnak.
- Már csak a hátsóm védelmében is ki kell tartanom – neveti el magát, nincs ingere a folyamatos lecseszésekhez, bár gyanítja, akaratlan lesz majd olyan, hogy belekerül a szálka szerepébe és ülhet majd, miközben jól és kedvesen szónokolnak felé, mekkora barom. Mert hát aki új, az nem tudhat tényleg mindent. Neki meg aztán ez a csoportos élet... a ládában más volt, ott nem kellett sok mindent tennie, itt meg dolgozni kell mindenért és elszokott az emberektől. Kicsit benne van az, hogy kívánja még azt a csendes és semmit vissza, de mindig rájön majd, hogy a szabadság jobb. Mondja tovább, ismét, a káromkodásra aprót pislog, ő nemigen él vele, a legtöbbet nem is ismeri, nem mintha zavarná az, hogy valaki káromkodik, Istent szívja, mindig jelen volt ez, ő meg mindig olyan entitás volt, amelynek nem volt erre szüksége. Nem tartja alpárinak, csak ez is idegen. Minden az.
- Nem lenne egyszerűbb – nyúl Williamhez, mit mondana, mit akarna és visszabújik. - Mármint, ott és akkor igen, de utána? - rázza meg a fejét közben. - Már az is rossz, amikor nem tudsz, mert épp ott vérzel ki ahol vagy, megmászhatatlan fal van köztetek, akkor nehéz és kiköpnéd inkább a beled, csak menjen. A lelkiismeret, az nagyon sokakban már nincs meg, és ők mentik magukat, ellökik a többit. De szerintem ez nem jó így. Nem éltem abban a világban, amikor az volt a fontos, hogy reggel leüssék az órát meg hogy a hajukat kenegessék, viszont hogy annak vége, az nem azt jelenti, hogy el kell dobni mindent, ami helyes. Nem tudnék a tükörbe nézni, ha otthagynám, mert kényelmesebb. Ha nem sikerül, akkor is meg lett próbálva, nem? - von aprón vállat, próbálkozni mindig kell, ahogy az erejét meríti ki néha, mert gyakorol, mert látni akarja vagy mert csak úgy adódik. Kezet kell nyújtani, felsegíteni és ilyenek, nem lehet minden sikeres, ezt nagyon tudja, de sokszor ott elég a szándék. - Mindig úgy voltam vele, hogy benne van a pakliban, hogy a következő sarkon ér valami szörnyű halál, nem ettől féltem. Rosszabb az ha élsz és egyedül vagy – bizonyára sok fura szerzet él, romlott elmék és hasonlóak, akik veszélyesebbek, mint ezer kihegyezett fakaró, de az ilyeneket fel lehet többnyire ismerni. Vagyis, idővel. Van, aki lecsap az emberarca naivságára és lesz is. Aprót bólint végül, hogy lesz benne része, tudja és várja is, addig pedig gyakorolni kell. Újabb tárat ürít ki, nem mondhatni, hogy most ő már mester, az elsők ugyanúgy mennek a levesbe meg a szélére, de amint maguk elé húzzák a lőlapot, most már több lyuk ékeskedik azon a részen, amely számítható. Hümmög pár sort, ez is valami, ha már vérzik majd az a valaki, könnyebben elintézhető. Leszedi a papírt és maga elé tartja, mintha csak egy póló lenne, de csak a lyukakat nézi, hova esnek így.
- Nem is olyan rossz. - vagy valami olyasmi.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 08, 2019 9:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Athan (William)
A szavaiból úgy gondolom felfogta. Persze ehhez lehetne még hozzátenni, de minek zavarjam össze? Idővel kitapasztalja. Amennyit elmondtam, az neki pont elég. A lánnyal kapcsolatban sem mondok neki többet, mert hát mindig lesznek lányok, mindig is voltak lányok, ő meg nem tűnik egy töketlen idiótának. Bár fogalom zavarban van, azt látom.
- Bajtársad és a mentorod.
Vágom rá gyorsan neki, pontot téve a végére. Mentor csak addig, amíg vadásszá nem avatják. Bajtársa? Az élete végéig, ha itt marad közöttünk.
- A többiek is ugyanúgy betartják ezt, még az újakkal is. Habár megbízni biztos nem fognak benned, én sem bízom benned most. Azért tenned kell!
Akkor már legyünk őszinték. Esélyt kapott és egy kulcsot a belépőhöz, de az ajtót magának kell kinyitnia, vagy éppen ráb@sznia másokra, de azzal nem sokáig jut. Annak ellenére komolyan hangsúlyozom, hogy ő nagyon kiemelte hogy mindennek van határa és hogy ne aggódjak. Nah erre azonnal rá is csapok.
- Nem aggódom, mert ha hülyeséget csinálsz, én kikockázom a hátsódat!
Nem, nem fojtottam belé a szót, csak utána gyorsan rávágtam. Még egy kis simogatás a képzeletbeli korbáccsal. Figyelem miként állítja be magának a távolságot a táblával. Majd olyan megjegyzést kapok, aminek a mondanivalója nagyon ismerős és számítottam rá.
- Csak magadért felelni sokkal egyszerűbb, mintha másokat is bele kell számolnod. Ez igaz. De ettől leszel erősebb. Aki azt mondja, ez nem igaz, az egy f@sz! Ezért ha bajba kerültök, igen, egyszerűbb lenne csak elfutni és faképnél hagyni a többieket, vagy éppen a farkasok elé vetni a társad hogy te megmenekülj. Könnyű döntés! De akkor ne várj cserébe semmit a világtól, és senkitől! Annyira fognak veled foglalkozni, amennyire te foglalkozol velük! És ha később bajba kerülsz, ne várd hogy bárki kisegít! Senki sem fog! Azt kapod, amit adsz! Ha segíted a bajtársaidat, akkor később számíthatsz a segítségükre és arra hogy viszonozni fogják. Ha nem, akkor pedig magányosan fogsz meghalni egy útszéli árokban.
Befejezem, mert kissé elragadtattam magam. Egyébként nem tettem említést a jóságos b@rmokról, akik úton útfélen mindenkinek segíteni akarnak. Ilyenbe még beleszaladhat, de az egy hatalmas szerencse, semmi több. Bár az ilyen szerencsék képesek megváltoztatni az emberek berögződéseit, az elveiket, a világszemléletüket, azért ne ringassuk magunkat a csodákba.
- Amúgy nem hangzik furán, sokunknak nem volt benne része. Most lesz neked is!
Mivel már mutattam neki hogy lőjön, most befogom, hagyom hogy a táblára koncentráljon. Nem felejti el a biztosító szegecset, azután hangos puskaropogás szakítja ketté a lezárt témát. Amíg a tár ki nem ürül, addig várok én is, közben figyelem mennyire szokott már hozzá a második nekifutásra a fegyver félrehordásához. Amikor pedig ismét kiürült a tár, csak mellé lépkedek. Várom hogy közelebb hozza a táblát és ketten szemügyre vesszük a művét.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Edző részleg    - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 07, 2019 8:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ first shot

Zagar & "William"
• szószám: 695 • Credit:

 
Akkor nem pazarol feleslegesen, valahol ez megnyugtató, valahol eddig sem bánta, mivel nem neki kell elszámolnia a golyókkal és főleg nem neki kell gyártania. Na ahhoz már végképp nem lenne hangulata és türelme sem, ez itt félmegoldás, még ha még ezekben a pillanatokban is próbálja magában kiheverni, hogy ilyesmit művel. Kíváncsi, testvérei közül hánynak akadt ilyesmi a kezébe, de inkább csak bólogat párat, visszatérve hozzá és a kezében pihenő fegyverre. Nem is kellene gondolnia rájuk, mindig akaratlan kanyarodik oda, mi lenne ha...?, és hasonlók, tudja, hogy ez csak egy randa berögződés, amit le kéne gyűrnie. Na majd most talán?
- Ó, rendben. Akkor nem aggódom azon, hogy miattam nem lesz elég. A másikra meg alapvetően figyeltem volna. Bár ez az amennyi is félelmetes, mármint, amikor ide bejöttünk, kirázott a hideg – csóválja meg a fejét, miután a fegyvert ismét betöltötték, amit figyelt is, hogy legközelebb ő is tudja. Végül rápillant és aprót von vállat, mosoly játszik ajkai szegletében.
- Nincs ezzel gond. Alapvetően én sem szoktam sokat, de szerintem erre már rájöttél – meg hát, ameddig utazgatott, a fene se szólt hozzá, a ládában is többet volt néma, így aztán egy annyira nem is nagy kerítés, látható, hogy keresi még a jó szót, kifejezést és ez illik mindenbe, amit most itt képvisel. Aztán persze a burkolt fenyítés, amelyre számítani lehetett úgy is, hogy nem önti szavakba. Közben gondol egyet, kiszedi a tárat, ki a golyókat és mint a szorgalmas kisdiák, most ő pakolgatja bele a golyókat, ahogy látta, bizonyítási vágyat mutat, kísérletezget, a töltény hűvös, fémes érintésétől a hideg rázza ki valóban, karja csupa libabőr. Végül aztán kattan a tár ismét és úgy látja, még jól is. Elégedett arccal forgatja meg kezében a fegyvert.
- Oké, ez így lesz jó. Elvégre, ezért jöttem – mintha csak úszásleckékről lenne szó, sejti azonban, hogy víz helyett impek, morgó kutyák és ki tudja még mik fogják körbevenni és a fürdőgatya helyett jobb, ha talpig kényelmesben lesz. Visszanéz a táblára, amely most még ott van, ahol a csere után hagyta, de még nem nyúl hozzá, elsősorban azért, mert elsőre meg is feledkezik róla, fura is lenne ilyen közel, de ezt legalább tuti el is tudná találni.
- Az nem, akkor nem – ereszti le a kezét, nem kezd el lőni így az arcuk elébe, különben is, még mondani kívánja tovább. Nem mintha nem ő kezdte volna, neki a bajtársak a családot jelentették és jelentik mindig, most mégis szakít ezzel a dologgal, most mégis másokat kell majd annak hívnia és úgy viselkednie velük, ahogy. Így csendben hallgatja hát, ahogy felvilágosítja, mintha még sosem hallotta volna ezt a szót és a jelentését, mintha gyereknek magyarázná el a dolgokat. Tény, ezeket a megvilágosításokat nem pont így és nem ebben a formában ismeri, csak a tömör lényeg volt az, ami mindig is benne volt, mióta csak önálló lábakra álltak.
- Akkor... lényegében te is a bajtársam leszel? - vagy a felettese? Most kicsit fogalomzavarba került, de a lényeg megvan. A csapatmunka és ahol másokat sem lehet csak úgy hátrahagyni. A dolgok közül talán ez az, amit legjobban kell memorizálni, mert kígyó fele pont ezeket tenné meg, ha úgy adódna, mert miért törődne ő akárkikkel is, és de, most kell. Muszáj. Jó, megint csak az árra tud gondolni, arra kell és akkor nem lesz gond. Aztán lehet, amikor majd ott lesz, alapvetően ezeket fogja cselekedni úgy, hogy nem is figyel oda. Túl új helyzet.
- Megölni... jaj ilyenekre nem is gondoltam. Mármint értem én, szinte lerí rólam, hogy nemigen boldogultam még ilyennel de azért mindennek van határa. Huh. Ezek miatt ne aggódj! - az már más kérdés, őt hogyan fogja fogadni bárki is, aki mellé oda kell állnia. Nem lesz kellemes, vagy ha igen, majd jól meglepi a dolog, mégis, most el is engedi ezt a dolgot és odalép a kapcsolóhoz, amellyel az elején játszott, és csak egy nagyon picit viszi messzebbre, mint ahogy az előbb állt. Nem kell itt flancolni.
- Meg, igen. A legtöbb dolgot értem, csak nem volt benne részem. Tudom, furán hangzik, vagy nem tudom... - von végül vállat, aztán inkább hogy totálisan össze-vissza keveredjen a saját szavaiba, kibiztosítja a fegyvert és felemelve célozza be a táblát és folytatja a céllövészetet.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 04, 2019 10:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Athan (William)
Úgy tűnik nagyon szomjas volt. Végül is a sérülése nem egy felületi karcolás. Rátérünk a töltényekre idő közben.
- Lőhetsz vele, amennyit akarsz. Után tudjuk gyártani. Viszont angyalpengét mostanában nem igazán találni, szóval annyi van belőle, amennyi, ha csak nem találunk még többet. Ezért ha kapsz fegyvert, ami abból készült, becsüld meg és ne tékozold el!
Tudom jól, addig még hosszú az útja. Gyorsan reagál, megfogja a dobozt is. Azután én betöltöm neki a tárat.
- Talán már észrevetted, nem szeretek sokat beszélni.
Mindig is gyakorlatias voltam, nem kenyerem a beszéd. Ebből kiindulva nem is akartam neki hosszú órákig tartó szónoklatokkal előállni, mert az nekem se menne, és szerintem sz@rt se tanulna belőle.
- Amikor csak tudlak, be foglak dobni a mély vízbe!
Esetében még nem mindegy mennyire mély az a víz, de így lesz. A tapasztalás mindig többet ér a tudni vélésnél, amit mondjuk mások elmondása alapján értünk meg. Bár lehet most f@sta össze magát és ráhoztam a frászt. Visszavándorol hozzá a Colt és ismét a táblára koncentrálunk. Már megint nem állította be magának a távolságot, de én most amúgy is félbeszakítottam.
- Egy lány? Szerintem az nem az.
Ha valami úgy kezdődik hogy volt egy lány, az minden, csak nem bajtárs. Ezért is vágok bele a szavába, de folytatja persze.
- Sejtettem.
Vágom rá gyorsan a nem elhangzása után, felhúzott szemöldökkel méricskélve, mert hát úgy kezdte ahogy.
- A bajtárs, az olyan személy, akivel együtt kerültök szorult helyzetbe, vagy együtt küldenek titeket küldetésre, netán harcba, bár utóbbi már jó régen nem volt. A neme az tök mindegy. Bajtárs és kész. Lehettek többen is bajtársak, nem csak ketten. A bajtársak segítik egymást a cél elérése érdekében, vagy a menekülés közben. Bajtársat hátra nem hagyunk! Nem öljük meg a saját menekülésünk reményében! A csoportot nem hagyjuk el önös céljaink miatt! Ha már itt tartunk, akkor nem feleselünk a feletteseinkkel sem! Még akkor sem ha tudod, hogy neked van igazad! Bajtársak között nem törjük meg a rendet és ha mások megtörik közületek, akkor hamar szét kell választani őket! A lényeg az egység, az egymással való összedolgozás és nem a széthúzás!
Közben végig gondolom, mi a gyengém nekem, és jah igen, mindig hamar fel lehet b@szni az agyamat és általában engem kell leszedni másokról. Majd kiderül hogy William-nek mi a gyengéje. Lennének tippjeim, de kíváncsi leszek. Senki sem tökéletes.
- Ez így megvan?
Kérdezek vissza és várom az ő reakcióját erre. Vagy a kérdéseit. Amíg itt trécselünk, addig nincs értelme lőnie, egyébként is, még be kell állítania a táblát magának. Amint ezt így kiveséztük, akkor csak a kezemmel mutatok előre a tábla felé, hogy most már lőhet.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Edző részleg    - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 04, 2019 12:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ first shot

Zagar & "William"
• szószám: 834 • Credit:

 
Nem sok humora van másokkal együtt akár egy perccel sem többet tölteni a kelleténél, főleg nem órára menni, jelentsen az szó szerint bármit, vagy átvitt értelemben. Nem kell sokat agyalnia, mire célzott ezzel, nem hagyják még egyedül ott sem, de talán nem szófosással megáldott egyénekkel kell egy térben lennie. Kíváncsi, hátha mutatnak újat is.
- Órára. Ki is hagytam magamban véletlen ezt a tényt hirtelen. Sok újonc van még? - vagy épp öregek, sose tudni kinek mit és mikor kell tanulni, meg ki számít újnak ahhoz, hogy oda ítéljék. Azt talán még levágta ő is, hogy nem akar tömegben lenni és ezért is erőlteti úgymond, hát ez van, ha az ember magányos kölyköt játszik és még úgy is pillant a világra. De túl hülyén adta volna ki magát az, ha már veteránként mutatkozik be, vagy legalább tapasztaltként, mostanság mindenki épp azt veszi észre, mennyire kölökképe van és most az egyszer ki is használta. Aztán ki gondolta volna, hogy ennek hozadéka lesz még egy kiadós lövöldözés, így az elején. Bár nem sokat hall abból, amit mond, úgy véli, nem kért lehetetlent, így addig is munkálkodik, ameddig vissza nem tér. Felüdülés a palackos víz látványa, úgyis egy tárat elhasznált, ezt már megérdemli, eddig megcsinált mindent, még ha kicsit belül húzta is a száját érte, na persze, ki sem lett dobva, így úgy néz ki, még jól is. A fegyvert óvatosan teszi le, mintha attól tartana, hogy így, kiürülve is kárt okozna bennük és a palack után nyúl, kezének is kellemes az üveg hűssége, ujjai még mindig zsibbadnak. De legalább nem ejti el.
- Köszönöm – majdnem elfelejtette, aztán már csavarja is le a kupakot és nagy kortyokkal dönti magába a nedűt, mintha csak egy jóleső sör lenne szombat délután, szusszanva törli meg az arcát és a tábla felé fordul ő is.
- Na, az is valami, ha vérzik – újabb korty, miközben figyeli és bólint párat, ahogy nyel. Gondolta. Fogalma sincs, saját magának hogyan esne egy ilyen művelet, hogy és hol fájna, hol marna, nem akarja azonban kikísérletezni, nem fogja azért lábon lőni magát, mert épp kíváncsi. Tény, tényleg baromi dühös lenne, ha valami kontár – mint most ő maga – akarná hasonló módon kilyuggatni, bár ennyit nem engedne, már az elején a nyakát venné a próbálkozónak. De mint William, csak üvölteni szabadna meg vérezni. Nagyon. Ki is rázza a hideg, nem ez lesz a következő élménye.
- Értem. Tehát ezzel... mondjuk úgy csak el tudom terelni a figyelmét – bólogat aprókat, kiissza a maradék vizet. - Angyalpengéből golyók? Huh... keményen hangzik. Hogy tudtatok olyat? Mármint, tudom miből, csak... - akad meg, piszkálja a palack oldalát. Hát nem mondhatja ki, hogy a szörnyeteg nem ismeri a golyókészítés tízparancsolatát.
- A legtöbb dologról nem tudom mi és hogy, nézd el nekem. Ha zavar a sok kérdés, szólj – teszi le a kiürült palackot és visszaveszi magához a fegyvert. - A nem angyalpengés golyóból sok van? Csak hogy tudjam, mennyit lőhetek mellé – lépked oda, hogy megnézze a golyót, amit bele is kell tenni. Ó hát minden nap tanul valamit, tényleg, követi, ahogy szép sorban újra megtelik a tár, ez még nem is nagy ördöngösség, megtölteni könnyebb, mint használni.
- Vettem, 9 mm – megnézi azért közelebbről is a dobozt, mielőtt visszatenné oda, ahonnan elvette. Tudta ő, hogy az emberek rettentő kreatívak lettek, miután ők leléptek, de hogy ennyire. A tény maga, hogy ilyen fegyvereket találtak ki eredetileg egymás ellen, szórakoztató, hát ide jutott az egész, hogy most az életet jelenti, ha el tudják sütni és még találnak is. Megint csak a régi nóta, tényleg olyan rosszak voltak ők és ez itt nem? Hihetetlen.
- Meg, persze. Így, hogy látom, könnyebb. Ha csak kint elmondanád mi micsoda, akkor bajosabb lenne – nem hülye ő még így sem, csak nem minden köti le és elsiklik fölötte. De mivel ezzel tényleg nem akar magának újabb heget, odafigyelt, még ha ujjai nem is lesznek ilyen gyorsak és ügyesek, mint neki. De azt meg mondjuk nem is kérte, így nincs probléma. Vissza is térne a dolgához, ha már újra lett töltve, akkor kilövi ezt is, abban igaza volt, hogy valamennyire már érzi, hogy merre löki a kezét ez a vacak menet közben, a biztos tartás még nem az igazi, de lehetne rosszabb is. Csak a célzás, az...
- Hmmm? - épp emeli fel a kezét, hogy el is végezze, amikor kérdez. Leengedi hát, mintha érlelné a választ, de hisz az már kész. De mégis, keretet kell adni neki.
- Tudom mit jelent, csak nem volt. Akartam, csak sose jött össze, egyszer volt egy lány, aztán... Hja. Nem, nemigen és mégis. Valamennyire próbálkoztunk vele, ki-ki a saját bajával törődött inkább. És hogy ne fecsegjek már annyit a semmiről, lényegében a válasz a nem – von aprón vállat, mert nem az ő hibája és a többi, látni, hogy akarta, csak nem kellett a kutyának sem, ez van azokkal, akik ebbe születnek és nem látják nagyon hasznukat. Aztán vár még a lövéssel persze, hátha akar erre mondani bármit is, legalább az ujjaiba visszatér az élet.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 6:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Athan (William)
- A rúnák tanulásához muszáj lesz bemenned az órákra, a többiekkel.
Lenne még egy opció, ha felkeresi az öreg Crusader-t, de csak azért sem mondom neki, mert szerintem rá is ráférne pár közös program a többi vadásszal. Főleg a maga korabeliekkel. Miután rátérek a fegyver használatára, hevesen okézni kezd. Mintha le akarna rázni. Nem szeretem az ilyesmit, pláne ha nekem kell vele foglalkoznom, és én sem jókedvemből teszem. De aztán látom miként biztosítja ki a fegyvert. Hm. Tévedtem. Állítgatja távolságot és amíg még nem kezd el ismét lőni, gyorsan válaszolok neki.
- Hozok vizet. Addig folytasd!
Távozás közben még hallom a felszólalását. Azon gondolkodom hogy most a sikertelenség szólt belőle, vagy tényleg ennyire gyűlölni kezdte azt a coltot? Nem kell messzire mennem, néhány fordulóval arrébb van egy kantinszerű helyiség, leginkább pihenésre, de enni is szoktunk itt. Innen hozok vizet, egy palack neki, egy palack nekem. Mire visszaérek, már a céltáblát nézegeti.
- Tessék!
A kezébe nyomom a vizet, én pedig a kapcsolóhoz megyek. Közelebb jön a tábla.
- Nem! De most csúnyán vérzik!
Mutogatok neki a bábú több pontjára is, kezdve a bal szélével, ahol ott éktelenkedik egy lyuk. A feje tetejénél is félig a szélét súrolta a golyó. Mind a két kezénél egymás alá sikerült betalálnia, ugyanez a hasánál.
- Egy ember ettől már meg tud halni. A természetfelettieket csak felcukkolják az ilyen találatok.
Leszedem a táblát a helyéről, hátra dobom és rakok fel egy másikat neki.
- A colttal pontosan kell céloznod és megöli. A többi fegyverrel csak azért, hogy lassíthasd őket. De megölni vagy az angyalpenge tudja, vagy az angyalpengéből készült golyók képesek. Azokból meg kevés van.
Felkerült az új tábla a helyére, ellépek a kapcsolótól és a palackom kupakját tekergetem.
- Meg kell tanulnod pontosan lőni vele, pupák!
Meghúzom az üveget, azután intek neki magam felé, mert látom kiürült a tár.
- Ebbe csak a 9 mm-es golyók jók.
Elveszek egy dobozzal és felé is fordítom hogy lássa. Azután kiszedem az üres tárat, egyesével belepakolom a golyókat, majd vissza tolom be és magától visszaugrik a teteje.
- Remélem megjegyzed, mert ha rossz golyókat pakolsz bele, akkor jobb esetben el sem sül, rosszabb esetben pedig megsebzed magad vele.
A legjobb megoldás, ha megjegyzi a doboz kinézetét, azt nem tévesztheti el. Rá van írva, olvasni meg csak tud. Amint ezt így memorizálta, vissza is térhetünk a fülkéhez.
- Mondd, működtél már csapatban? Tudod mit jelent az hogy bajtárs?
Mielőtt még nekiállna megint, ez már kikívánkozott belőlem. Ezt még meg kell beszélnünk, tekintve hogy én nem leszek mindig vele és amíg egyedül ismerkedik a környezettel, esélyes hogy csomószor beosztják olyan helyekre, ahol többen lesznek. Mint azt már előbb megállapítottam, William veszélyes a maga morbid módján, hát elém is csak úgy kiugrott egyet gondolva! Igaz, megígérte hogy többet nem ugrál, és a többi? Még egy szájtépést megér, aztán folytathatja a gyakorlást.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Edző részleg    - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 2:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ first shot

Zagar & "William"
• szószám: 784 • Credit:

 
Mozognak az ajkai, formálják az “öld meg” és “démoncsapda” szavakat, ahogy elismétli némán, mint aki nem hinne a “parancsnak”.  
- Előbb azt hiszem nem árt, ha tudom, milyen a démoncsapda, azt hiszem. Ha végeztünk mára itt, belebújok egy könyvbe - mintha ezt magának meg a szorgalmának ígérné meg, az ember, aki menekül, inkább futni tud az első komolyabbig, hogy tényleg ráhagyja a dolgot, a város meg addig elrejti jól azt, akit eddig is, ha ők nem vették észre, akkor nem pont az ő szemeinek kell ráböknie, épp ki a hunyó. Meg, ha kárt nem okoz... érti ő azonban azt, hogy nem tolerálják még akkor sem, kell, kellene egy sziget csak az embereknek, ahol valamelyest biztonságosabb, mint egy vegyes városban és mégis, ez technikailag kivitelezhetetlen, már csak a számokat tekintve, mennyien érkeztek fentről és lentről. Nem tudja, hogy most azok vannak fölényben és az emberiség száma eltörpül mellette, vagy épp megugrott, lépten-nyomon kellemetlen aurákba lehet botlani, még ha nem is direkt keresi.
- Ilyen nagy? Igen, ennyire sosem volt baj – pillant le a lábára, oda, ahol a vágás pihen. - Eltört már a karom, az ujjaim nem is egyszer, de inkább karcolások meg nagy és ronda kék foltok sikerültek. Vagy hányás, rengeteg hányás, a romlott étel néha jól néz ki - vagy hát fogalma sincs, hogy mennyire halálos most az élet a falaktól kicsit távol, mármint abban a mértékben, hogy számolni kellene, mikor és melyik tag sérült le jobban. A maga nagy baját, az angyal támadását London előtt nehezebben viselte, kívül és belül is sajgó pont volt minden, nehéz szemhéjakkal és lüktető fejjel. Először érzett ilyesmit, szembesült vele, így mikor bőre szétnyílt a vágás mentén, tudta, hogy kell másképp eladnia. Mégsem volt kellemes élmény.  
Aztán valahogy mégis úgy hitte, kardozni meg lándzsázni elég lesz, nem hallott mindent teljesen, lekötötte az, ami számára használhatóbb, így aztán a teljes repertoár ereje rémisztő kissé. Összeszedhettek mindent, amit csak legyártottak valaha, jól tudta, gyorsan és pontosan reagáltak annak idején a változásra és hogy a kincseskamra durvább részébe keveredett. Több fém, már észre sem veszi.
- Oké, oké, oké, oké. Én ezeket értem - bólogat, bár sehogy sem tetszik a fogása a dolognak, sőt mi több, az sem, hogy ezt egy kézzel kellene majd valamikor lóbálnia. Meg úgy, minden más. A lövés rosszabb, mint várta. Amikor kint hallotta elsőre, akkor jobban eloszlott minden, idebent meg a szag és a zaj, ahogy jobban eléri, a második után már javában cseng a füle, oda is nyúl, hogy megdörzsölje kicsit, állkapcsát mozgatja át, aztán észbe kap, és gyorsan a pöcköt kapcsolja abba az állásba, hogy tényleg ne lőjön senkit pofán. Pont jókor, ha már szünet van.  
- Van itt valahol víz? Szomjan veszek – szusszan egyet, belenyomná a fejét egy vödörbe is szívesen, ha attól kellemesebb lesz a hangja ennek a vacaknak. Míg a táblát igazítja, ő addig átmozgatja az ujjait, ki- és behajlítva tűnteti el a zsibbadást, vállait leeresztve váltana inkább vissza az előző fegyverre, 150 vagy 50 méter, ez nem az ő műfaja. Ahhoz túl maradi és... finnyás?  
- Azt se bánom, ha ebben utolsó leszek – nevet, mintha verseny lenne, de ez inkább arra, hogy kiemeli, neki elég ennyi is. Nem bánja, most valóban nem, mintha tényleg kikapcsolta volna magában a leviatánt, elengedte volna magát és kezdené ezt az egészet szórakozásként felfogni, valóban hasznos gyakorlásnak. Anyja bizonyára most forog a sírjában, még ha lenne neki, de mivel testvérei mellett a múltban és a nemrég történtek közben sem tudta elengedni magát, kifújni, úgy néz ki, csak egy hely kellett ahhoz, ahol furcsa lehet a nyolcak közül, ismét. Minden volt eddig, intenzíven, így nem csoda, hogy sikerült átszellemülnie, széken ülve, egymással szemben nehezebb volt. Egy nagyobb levegővel fújja ki aztán magát, ebben tényleg igaza volt, jobban látja, mit kellene eltalálnia, és nyelvét ugyan nem dugja ki, egyik szemét még megszokásból zárja le, hátha ezzel jobbat ér el, mint eddig. Persze, most sem kellemesebb, miután a pöcköt visszapattintja a jó állásba, elsüti ismét, majd kis szünettel megint, és az elsőt valóban félrehordta a fegyver - ámbár korántsem olyan távval, mint az előzőt, a második már valami nyomot hagy a lapon, igaz, nem azt a területet, amely kívánt lenne. Mordul egyet, inkább magának, nem akkora agytorna ez, de most már végképp nem fog hallani semmit. És végül aztán, mire kipuffogta magát, szorosabban tartva a fegyverét, a szélső pontokból sikerül is eltalálni egyet. Még magát is meglepi, ahogy a lapon ott a helye, vagy épp nem, folytatja, elvégre a lándzsát sem kellett letennie, csak eközben nem tud beszélni semennyit sem, végül úgy az állítja meg, hogy a tár kiürül és a ravaszt meghúzva csak kattan egyet, hogy a mókából ennyi volt. Nagy sóhajjal ereszti le a kezeit, baljában tartva meg azt és a lőlapot figyeli.
- Megöltem?

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 30, 2019 9:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Athan (William)
- Igen, lehetnek. Ha találsz olyant, akkor öld meg, vagy fogd el démoncsapdával! Amíg tanonc vagy, jobb ha helyette szólsz valamelyikünknek és majd mi elintézzük!
A kérdései ráébresztenek, hogy nem elég csak a szabályokat lefektetni neki. Tekintve hogy csomó emberrel fog együtt élni, és láthatóan nem szokott hozzá, néhány hasznos útmutatást még muszáj leszek elmondani neki. Nagyon úgy tűnik ő volt a felesleges kerék az előző csoportjában, sejteni vélem miért.
- Amikor körbevezetnek, a gyengélkedőt is megnézitek. Ez az első komolyabb sérülésed?
Olyan lazán vakarta, hogy a kérdés adta magát. Ha igen, nos, akkor ebben is marha mázlista, mert engem már kisebb koromban cikkcakkosra vert az apám, és amióta a szárnyasok a nyakunkba hulltak, csak még rosszabb dolgok történtek velem, többször azt hittem ott döglök meg, de aztán még is túléltem.
Enyhe pánik kezd kirajzolódni az arcára, amikor már bent a lőfegyvereket mutogatom neki, akkor meg még inkább, miután a kezében fogja.
- Mint mondtam, visszalök! Ki kell tapasztalnod. Ha már tudod mekkorát lök és hogyan tudod tartani úgy, hogy ne essen ki a kezedből, akkor megfoghatod egy kézzel is. Addig nem!
A célzási technikája tiszta kandi kamera, még a nyelvét is kidugja, engem meg majdnem elkap a nevetés, de aztán amikor a lőtér fele fordulok, inkább csak apró morgás lesz belőle. Szinte biztos hogy mellé fog lőni, tekintve hogy az előbb a kapcsolóval játszott és találomra ott maradt vagy 150 méteren az a fránya céltábla. Áh, az újdonság varázsa. Túl sok volt az infó egyszerre és nem figyelt eléggé rám. Elhangzik az első lövés, azután a mondata. Majd kis tétovázás és újabb lövés dörren. Kár hogy sz@r helyen van a céltábla.
- Állj! Szünet!
Szakítom félbe, mielőtt még egyet lőhetne, azután a kapcsolóhoz lépek. Közelebb hozom a céltáblát, magunk elé, csak hogy lássa, tényleg még a szélét sem találta el.
- Ehhez a fegyverhez és főleg neked így kezdésre elég az ötven méter.
Nem dorgálom meg, bár a hangnem érezteti vele, hogy igen, kicsit idióta voltál fiam! Vagy inkább merész? Hm. Nézőpont kérdése. Csak engem ne lőjön le! Helyet adok neki, hadd állítsa be magának azt a távolságot, úgyhogy kifelé hátrálok tőle. Kicsivel mögötte figyelem mit hoz össze most a következő lövésekkel.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Edző részleg    - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
287
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 29, 2019 1:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ Zöldfüllel vadászkodni

Zagar & "William"
• szószám: 1074 • Credit:

 
-  És amúgy... emberbőrbe bújt démonok. A városban lehetnek, vagy...? - érdeklődik, mennyire képesek kiszűrni azt, ide ki teszi be a lábát - rajta kívül, bár őt, ha valaki ki akarná űzni, nemigen járna semmivel, így aztán csak egy kellemetlen bocsánatkérés alakulna belőle. - Talán, nekem sincs jobb ötletem arra, miért vannak ott. Vagy hát, nem hiszem, hogy nagyon szükségük lenne az emberek közelségére. Remélem sikerül kipucolni, már nem azért, hogy jól bejárhassam, csak azért... pokolkutyák... még a földiek sem a legjobbak, ha vadak. Kellemetlen lenne az elől futni – mert hát minek ugorna neki, azok a vásott dögök a pokol mélyén rohadhatnának és mégsem teszik, ehelyett borsot törnek mindenki orra alá. Nem mintha neki igen, de ha már itt van, akkor végtére is, neki is számít, hogy kiknek a vonyítását kell hallgatni, miközben leoltja a villanyt. Drake tervére nem kap rá, egyelőre, bólintással jelzi ezt is, de tudja, nem fog komolyabb választ kapni, meg hát nincs is egészen, de ahhoz túl friss, ha most mindent ilyen könnyen a nyakába öntenének, az igen nagy könnyelműség lenne felőlük, mert emberek között is akad olyan, aki démoni érdekeket szolgálhat és nem tanácsos a napi időjárásnál többet közölni vele. Most lehetne mondhatni, hogy Zagar még jól is járt, ő aztán nem köpköd egyik démon felé sem semmit, a tudatlan újonc forma elég jól lefed mindent, továbbra is. A Sötétség ténye sehogy sem kellemesebb, még mástól hallva sem, áttúrja az elméje mélyén pihenő emlékeket és vakarja elméje falait, azonban a hasonlat maga... Elsőnek csak pislog egy sort, majd aztán lassan leesve neveti el magát, miközben a másik vigyorogni igyekszik. Oké, megy ez kiabálás és kiátkozás nélkül is, egész könnyedén.
- Jó hasonlat... - mert épp annyira kellemes mintha valóban az történne. Csak itt nem a szag a halálos, hanem maga az egész minden. Mindenkire. A vigyor elmúlik, a szavak komolyabbak, az ő nevetése is már csak apránként csapódik vissza a falakról, majd teljesen elhalva hagyja, hogy a teret csak a másik hangja töltse ki. Aprót sóhajt.  
- Hát még a városon kívül... Régebben sem volt könnyebb, de valahogy még sikerült, mert hát akkor nem állnék itt. Most már értem, miért igyekeztek a többiek védettebb helyre és miért lógtam ki onnan. Eldobható feleslegként csak hátráltattam őket, így hát... A többi már történelem. Nem akarok elveszni – se így, se úgy, elvégre, most még talán mindannyiuk, testvéreit értve, jobban veszélynek vannak kitéve, mindenki a maga módján fogja keresni a kulcsot a győzelemhez, vagy csak ahhoz, ami a biztonságot jelenti. Nem lehet azt mondani, hogy itt majd ők megvédhetik, az elég balga és könnyű felfogás lenne, őrültség, még tőle is. Senki nem fogja tudni megvédeni akkor, amikor eljön a vég pillanata, csak saját maga. Mindegy is. Egyelőre fókuszál a jelenre, addig sem ráncolódik a homloka amiatt, amik történtek.
Ennyi szabályt azonban könnyű megjegyezni, így akár örülhet is, rátérni a más témára könnyebb, mint közben azon agyalni újra és újra, hogy mi maradt még ki. Bár nem okosította ki, hogy milyen fajta volt az, amelyet felvázolt, talán nem is lényeges. Neki sosem volt, nem ismeri és talán ez az egyik a kevés dolog közül, ami nem keltette fel a figyelmét, vagdalkozhatna azzal, hogy barbár dolog, mégis, az emberek ezekkel a fegyverekkel vitték sokra és viszik is, talán erre is érdemes lesz figyelni kicsit. Lépkedve utána, maguk mögött hagyva a bábut és a korábbi fegyverét, amellyel már olyan jól összebarátkozott. És tényleg komolyan gondolja a dolgot, ő meg... hát, ez most mindenképp komikus lesz, annyi biztos. Inkább vakar még egyet.
- Tudom én, de sosem fogom megszokni, akárhány sebem lesz – szusszanva húzza el onnan a kezét. Ezt is kipróbálta, nem kíván még több mély sebet magára, elvégre, idebent lassabban is gyógyul, ami csak jól jön, de nincs hozzászokva ezekhez a bonyodalmakhoz. - Jaj, csak azt ne. Felkeresem akkor, merre találom? - érdeklődve áll meg, mert hát valahol kell lennie az orvosnak, ha azokat a vacakokat tényleg ő szedi ki, akkor nem kell neki ügyetlenkednie vele. Megpróbálta már pár napja, talán a seb bal oldalán ezért is érzékenyebb, de hát nem mondta neki senki sem, hogy a hülyék ne akarják csak úgy azt onnan kihúzni. Mindig tanul valamit, ezek szerint a saját kárán is. Inkább zsebre dugja a kezét, onnan nem éri el könnyen menet közben, mert most még termet is váltanak. A folyosón körbe tekintve csak az ajtókat vizslatja végig, végül betér ő is abba a terembe, ahol már közel sem az eddig látott dolgok fogadják. Egyelőre leragad a polcoknál, kissé eltátott ajkakkal figyeli a felhozatalt és hát... neki mind egyforma – kicsi, nagy, bazi nagy – biztos van benne trükk is. Végül, elengedve a késztetést, hogy azt a marhanagyot vegye le tapogatni, csak egy töltényt fog ujjai közé, tapogatja meg, majd teszi vissza, amikor Zagar kiválasztja, hogy mit kéne a saját ujjai közé fognia. És komolyan.
- Nem tudom, egyáltalán ellátok-e addig! - hunyorog, mintha gond lenne a szemével, pedig nincs, de hát, ellőni addig, csak pazarlás lenne. Ez is az lesz, de ha kell akkor... Mégis, mint a gyerek, csak azért is elforgatja a kapcsolót, neki még ez is újdonság, de nem kalandozik sokat el.  
- Akkor ne vegyem fel, gondolom – logikus, elég kényelmetlennek is tűnik, már csak tapintásra, ahogy hozzáér a kipárnázott részhez, aztán ott is hagyja. A nemrég elhagyott polchoz tér vissza végül, viszonylag hamar, nem várakoztatja meg és tekintete a kezében pihenő darabra terelődik.  
- Hű... Félrehord, meg colt. Oké, a lándzsa könnyebb volt! - pánikol be kissé, amikor a kezébe is nyomja azt, és először úgy tartja, mintha üvegből lenne. Aztán merszet húz magára, kipróbálja a kis pöcköt, fúj egyet. a táblák felé fordulva emeli fel végül a kezeit, próbálva egyenesben tartva, de sehogy sem kényelmes. Adj a kígyó kezébe pisztolyt...
- Miért, pofán is lehetne lőnöm magam...? - mintha mindjárt eldobná a francba, úgy pillant rá, majd megcsóválja fejét és ujjait erősen fonja rá a markolatra. Fél szemét lehunyva, nyelve hegyét kissé kidugva céloz be egy bábut, majd aztán miután kiszerencsétlenkedte a pöcköt, elsüti. Még abban a pillanatba kiált fel, füle kicsit cseng, keze zsibbad. Fogalma sincs, mit talált el, de valószínű, hogy a falat és nemhogy félrehord, le akarja szakítani az ujjait.  
- Úgy érzem magam, mint egy idióta - nem is festhet másképp, miközben eltartja magától, változatlan két kézzel fogva, majd mivel gyakorlás, így vélhetően nem elég csak így egyszer meglegyinteni mesterlövész tehetségét. Kicsit közelebb áll, úgy nézi be mit is akarna, majd újra meghúzza a ravaszt, de most meg sem mukkan közben. Ez nem a jó játék.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 27, 2019 12:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Athan (William)
- Pokolkutyák, impek, és talán megszállt emberi testbe bújt démonok.
Fejezem be helyette. Ő neki ezekről még sokat kell tanulnia.
- Szerintem a 10.-es szektorból szöktek át oda, mert ez a kettő szektor egymás mellett van. Fogalmam sincs mit csinálnak ott, talán a szeméthegyek jó rejtekhelyül szolgálnak. A lakosságot kimenekítették, de sokan odavesztek. Nemrég felderítették a környéket, rajzoltak egy használható térképet, úgyhogy Drake most egy terven dolgozik. Holnap közli mit akar.
Vannak sejtéseim, de nem szeretném ezeket most felvezetni neki. Mintha a fekete füst aggasztaná, amin nem csodálkozom.
- Állítólag a sötétség felemelkedik. Az én felfogásomban a sz@r kimászott a csatornából és most igyekszik beteríteni minket.
Villantok neki egy nagyon kretén mosolyt erre, ami inkább valami vicsorba torzuló fintorként érvényesül, igen, én így fogom fel. Jah, persze nem ártana értelmes választ is adni neki, úgyhogy gyorsan kapcsolva folytatom.
- Olyan időket élünk, William, amiben az ember csak egy eszköz. Sehol sem vagyunk biztonságban, még itt sem. És nagyon sebezhetőek vagyunk. Muszáj figyelned, tanulnod és erősödnöd, vagy elveszel, mint sokan mások!
Nah, ez egy fokkal értelmesebb válasz volt. Még a végén azzal fognak gyanúsítani, hogy hülyeségekre tanítom. Olyan érzésem van, hogy a figyeléssel, meg a tanulással nem lesz gondja, és hogyha ilyen hévvel vagdalkozik a lándzsájával, akkor erősödni is fog. Úgyhogy ez több szót már nem érdemel.
- Csak ezek vannak.
Jelentem ki egyszerűen a kérdésére, ami a szabályokat illeti. Azután rátérünk a milyen lőfegyvert használt témára, nekem az elmondása alapján úgy tűnik, hogy valaki a kezébe nyomott egy házilag megbarkácsolt vadászpuskát. Nos, arra nyúlra lőni értelmetlen is lenne. Mert ha eltalálja sem sok hús marad rajta, amit megenni lehetne, már ha nem viszi le a kezét a cucc, mert az ilyen házilag barkácsolt lőfegyverek veszélyesek. Vagy megszívatták, vagy szórakozni akartak, azt még el tudom képzelni. De akkor marha nagy mázlija volt! Bár ezt az infót most megtartom magamnak. Megindultam, ő meg mintha kissé meg lenne szeppenve, de azért biceg utánam. Elmosolyodom a viszketésre, meg ahogy vakarózik.
- Azért viszket, mert gyógyul! Látogasd meg az itteni orvost, amúgy is lassan ki kell majd szednie a varratokat! És óvatosan vakard! Ha felszakad, akkor megint vérezni fogsz és újra össze kell varrni.
Jah, jó buli a vakarózás, csak az ő esetében nem kellene erőltetnie, ahhoz mély volt az a seb. Ezért is figyelmeztetem. Jobb lenne ha meggyógyulna és nem sérülne le még egy hétre. Miközben megyünk és beszélek hozzá, a karom is felmutatom neki, kicsit feléje fordítva. Még vannak rajta sárgás véraláfutások és végig elszórtan hegek. Szóval nekem is viszket, csak én nem vakarom. Az oldalamon húzódó nagyobb véraláfutásokat inkább nem mutogatom, mert nem csak a karomat húztam végig a flaszteron. Kimegyünk a külső terembe, majd onnan a keskeny folyosóra és egy teremmel odébb nyitunk be a következő gyakorlóba. Itt az elején végig fal húzódik, számszerűen tíz tégla alakú nyílással, ahová be lehet állni. Mi a harmadikig megyünk, ott megállok. A hátunk mögött vannak a fegyvertároló polcok, tele a William számára ismeretlen lőfegyverekkel és a hozzájuk tartozó golyókkal. Ha pedig betekint a gyakorló részre, az tele van céltáblákkal, amik egy tartókon lógnak, a tartók pedig kötelekre vannak rögzítve.
- Ezzel a kapcsolóval tudod állítani, hogy milyen távolságban legyen a tábla. A maximum az négyszáz méter, de így kezdésre ne erőltessük azt!
Mutatom neki a fülkénk jobb oldalán található kis, fekete kapcsolót. A kezem aztán a nem sokkal mellette fellógatott fülvédőkre vándorol.
- Ezek pedig megvédik a füled a zajoktól. Néha jó, ha sokan vagytok bent, mert akkor nagy a hangzavar. De egyébként felesleges. A küldetéseken sem lesz nálad ilyen, jobb ha hozzászoksz a fegyverdörrenés hangjához.
Megvárom, amíg kijátssza magát vele, aztán a polcok felé invitálom és leemelek neki egy kisebb, kézi lőfegyvert.
- Ez egy 1911-es, 9 miliméteres, félautómata colt. Nem mondanám túl pontosnak, félrehord. Úgyhogy az első leckéd kitapasztalni merre hord és úgy eltalálni később a táblán a körök közepét, amik a létfontosságú pontokat jelölik. Ezzel a pöcökkel tudod élesíteni, ha látod a piros pöttyöt, akkor lövésre kész. Ha nem, akkor pedig nem fogod magad lábon lőni vele.
Megmutatom neki a biztosító szegecset és a működését. Kihúzom a tárat, aztán vissza tolom, majd a kezébe nyomom a fegyvert.
- Először két kézzel fogd meg, mert visszalök és nem akarom hogy pofán lődd itt magad!
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 32 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/7
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5