Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Edző részleg •
reveal your secrets

Athan


Edző részleg    - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 20, 2019 12:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ first shot

Zagar & "William"
• szószám: 663 • Credit:

 
Más látni, más hallani és még másabb benne élni és úgy mesélni arról, amelyre most oly' kíváncsi éppen. Persze, mindenkinek mást jelenség a szépség, a kényelem, vagy akármi. Lehet, neki így is szép lett volna, szebb, mint ami most, vagy szebb mint amit ő ismert valaha. De a vélemények fontosak, ő hallgat, hát akkor nem volt szép, nem volt kényelmes, azonban úgyse kötelező ezzel egyet is értenie. Mindenesetre, érdekes hallgatni, ahogy már ellenkezik és felépíti az ő szemszögét. Aztán persze ő is megpróbálja beleképzelni az eleve ismert képbe, így már valóban más. Sokan voltak, kicsi vagy épp nagy helyen. Mint a hangyák.
- És még jól sem ég, mert hamar elillan és alig ad meleget – jegyzi meg a pénzre, a papír könnyen gyulladt mindig is, hamar távozott és nem hagyott hátra sok mindent némi hamun kívül. - De van pár érmém, azok tetszenek. Megpróbálom elképzelni, viszont sosem láttam sok embert eleve sem, szóval... Lehet tényleg nem volt a legjobb, de legalább éltek. Azért az sem jó, hogy azért vagyunk kevesebben, mert úgy döntöttek odafent, hogy most pusztulni kell – csóválja a fejét, mert még büntetésről sem hallott, amit megérdemeltek volna. Még mindig fennakad ezen, az igazságtalanságon, van, amit tud levetkőzni ugye. - Azok a házak amúgy ijesztőek. Nem tudom elképzelni, hogy nem dőltek össze annyi ember alatt, vagy akár most. Nem szívesen megyek a közelükbe, szédülök ha felnézek és ja... ha pont akkor mégis összedől, én alá kerülök. Náhh.., jó nekem a földszinten – nem sok emeletet mászott meg, az való igaz, nem ment még fel egy ilyen felhőkarcoló tetejébe sem, főleg nem olyanokba, amik a környékbeli elhalt helyeken áll és láthatóan utolsókat rugdos még az élet felé. Lehet, hogy vannak ott még holmik, amiket nem vittek el, mert repülni nem tudnak, de valószínűleg ott is csak a csontvázak lennének érdekesek. Az ékszerek nem mozgatják, az emberek pedig nem gyűjtöttek erős tárgyakat, fegyvereket. Maradjon a képzeleté a hatalmas épület és a jelené az, ahogy itt áll. Vagy ami a jövőjét illeti.
- Világot fogok látni – hümmög párat, ezzel már biztos, hogy elég sok idejét le fogják foglalni, nem lesz egyedül sem, de kreatív, majd megoldja. Addig még csak van idő bőven, nem holnap kell indulnia. - A motorokat kihagyom, azt hiszem. - jegyzi meg humorosan. - Persze, így már értem. Akadnak még, akik a városon kívül lehetnek, nekik is kell a nyugalom – nem járt nagyon olyan helyen, csak a közelében és sejtette, hogy ott bizony nem démonok tanyáznak, mint a legtöbb ponton. Majd meglátja, saccolni sem tudja, ezen a területen, földrészen mennyien maradtak életben.
- Igen, ott is. Csak ugye mondtam, nem volt olyan jó. Itt még nem tudom, egész nyugodt, vagy csak tényleg nem volt nekem való az a vidék – von vállat végül, nem fontos, az a hely már neki nem, névlegesen viszont lehet oda is el kell majd újra menniük, hogy rendet tegyenek. Bár azt most hirtelen nem tudja felidézni, ott élnek-e vadászok, ő erre választott, a központibb helyre, onnan igen nehezen érne el bármit és szimpatikus sem volt senki. Hogy ő az-e? Egészen. Még ha kicsit túl munkás is vele az időtöltés.
- Kész arzenál, de mindenre fel kell készülni – pillant le a kezében pihenőre, amelyből hamarost kilövi a maradék nyilat, nem a legszebben, de egész jól, a saját véleménye szerint. Ő sem morog, így vélhetően valóban nem volt az. Végül csak fogja, majd óvatosan a falnak támasztja, hogy átmozgathassa a vállát kicsit.
- Csak kérdeztem, ha már így bajtársak meg mentor, akkor megismerjek annyit, amennyit szabad. Nem akarlak kifaggatni, ne érts félre! - szabadkozik, miközben leengedi a karját és úgy pillant rá. Még csak az kéne, hogy valami kényszeres kérdezgetőnek higgye.
- Farm. Meg mennyi minden a természeté. Az a vidék is biztosan, amelyen azt hiszem születtem. Emlékem nincs nagyon, de valami... áruház lehetett? Vagy valami park? - megint vállat von, minek lője be pontosan, az ő helye nagyon más volt, az már nagyon régen más és mégis, megtalálná hamar.
- Összeszedjem a nyilakat?

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 20, 2019 11:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Athan (William)
- Nem, nem voltak azok! Koszosak voltak, büdösek és rengeteg ember mozgott bennük. Ha körbemész New York-ban, látni fogsz olyan épületeket, amelyek a felhőket karcolják. Ezekben valaha összezsúfoltak sok embert, akár a heringeket és nekik ez az élet tetszett. Csak a pénzt hajhászták, az volt a cél hogy minél többet csináljanak belőle. Most gondold el! Egy olyan papírfecniért ment a harc, amivel manapság segget törlünk a vécén, dolgunk végeztén!
Mennyire buta dolog is ez? Egy kicsit a rossz emlékek is mondatják ezt velem, hiszen nekünk sosem volt sok pénzünk, abban az időkben is napról napra éltünk. Kitaszítottak voltunk, se én, se a bátyám, de még apám sem értette meg mit jelent az, hogy dolgozni járni? Munkába menni? A sors fintora, hogy most már senki sem tudja mit jelent ez és jobb is. Felesleges időpocsékolás volt minden akkoriban. Olyan dolgokért rajongtak, amiknek semmi értelme, se haszna nem volt, de lenézték a másikat ha annak nem volt meg az, ami nekik.
- Igen. Elég sokat utazok és te is fogsz! Leginkább a bázis és az emberek védelméért felelünk.
Gyorsan jött sok kérdés tőle, gondolom azért, mert még sosem vezetett se kocsit, se motort, se semmit. Majd megtanulja és még jogosítványt sem fog kérni tőle senki!
- San Francisco-ban is van élet.
Válaszolom neki egyszerűen, noha ott az kissé más, mint itt, hiszen együtt élnek az angyalokkal. Fogalmam sincs ez milyen, vagy mennyire jó, de nem is akarom megtudni! Rátérünk a lényegi témakörre, és ő megfogadja a tanácsomat. Jó! Bólintok neki igennel a kérdésére, még szép, nem szoktam felelőtlenül ígérgetni.
- Inkább a nyílpuskára gondoltam és vadász puskára, de igen, hozhatod ezt a pisztolyt is.
Mivel megkértem lője el a maradék nyilakat, így most csendben figyelem, ő meg nekiáll. Mégsem maradunk kukák, mert tovább kérdezget.
- Tenesse-ben, egy farmon. De az már a múlté. Akik ott maradtak, mind meghaltak. Mára már a természeté az a vidék.
Nem szeretnék többet mesélni róla, az emlékek tele vannak fájdalommal és megmagyarázhatatlan dolgokkal. Megint ellő egy nyilat, jól mellé ment, hallani a földön a koppanását és csúszását. Nem koncentrál.
- Miért érdekel?
reveal your secrets

Athan


Edző részleg    - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 18, 2019 10:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ first shot

Zagar & "William"
• szószám: 833• Credit:

 
Nem tudja, hogy ez most csak neki hangzott kicsit fenyegetően, vagy a világnak, hogy tényleg minden még létező lőni tudó fegyver a kezébe kerül. Igazából azokkal is biztos lehetne kísérletezgetni, rúnák és miegyebek, de ugyan nem megy bele ilyesmibe, elég, ha használni tudja, már az egy olyan szint, amely kellemetlen a világ számára. Vajon a Teremtő mit szólna? Költői kérdés, de ha a múltbéli tettei nem voltak kellemesek számára, ezek most végképp nem. Nem mintha embert kívánna ölni, azokra nem kell mennie, minden más ott lesz és azokat kényelmesebb lesz eltalálni, még ha valahol mélyen tudja, hogy nem lenne ildomos. Persze, nem ezek lesznek az ujjain az első vércseppek, így, a lelkiismerete még mindig nyugodt, még ha arcára néha mást is fest.
- Kíváncsi vagyok rá, mennyi minden bír még el a kezem – mintha ezen múlna, nem pedig azon, hogy jó lenne, ha kezelni is tudna mindent, mint ahogy ő is. Érti azt, hogy a legjobb, ha nem csak áll sután, ha a kis pisztolyból kifogy a golyó, vagy épp elveszi a kardot, tőrt, bármit, hanem tud kezdeni bármivel bármit, a sok tudásra remélhetően idő is lesz, ha még akkor sem lesznek kedvencei ezek a hangos vacakok. Jobb is kicsit áttérni egy másik részlegre, városra, pontosabban azok egyikére, ahol nemigen jelenik meg élet azon kívül, hogy fű és fa nő minden repedésben. El tudja képzelni, ha pontosan azt nem is, de a romokat és a hangulatot igen, már szinte előtte van a látvány, ahogy lefesti és felvázolja, mi várja ott az utazót a nagy semmin kívül. Aztán egy másik kép kúszik be képzeletbeli szemei elé, egy virágzó város, égig érő házakkal, pulzáló tömeggel, mint egy régi emlékkép, de ez nem az övé, csak kapta és most összeveti a kettőt. Kevesebb zöld volt, mégis ezernyi élet, még annál is több, aminek helyén már nincs semmi. Még mindig rossz ez, kellemetlen és ha neki az, hát nekik?
- Kár érte. A városokért. Biztos szép lehetett – csóválja meg kicsit a fejét, elűzi az emlékképet és visszatér a jelenbe. - Sokat kell utaznod? Vagy épp majd nekem? Nem azért mert zavar, csak érdeklődöm, mekkora kör az, amiért itt bárki felel. A csontvázakat nem lehet megmenteni, ez tény, de van még élet máshol, mint itt? Én mindig csak gyalog jártam, nemigen tudok semmi mást működtetni a lábaimon kívül – pillant le, majd vissza, persze járt ő már messzebb és könnyebben, de itt nem használhat mást, csak amit látnak. Autót csak az ideérkeztekor látott működni, ahogy a motort is, még mindig érzi haloványan annak is a szagát, túl sok inger éri és túlságosan megmaradnak. Idő kell, míg mindent megszokik és mégis kíváncsi, hogy neki is kell-e majd ilyesmiket megtennie, hogy mégis hova küldik ki, ahol még érdemes a városon kívül. Egyelőre azonban marad még itt, választ és gyakorol. Nem lehet mindent azonnal, akármennyire is vágyná, most az idő ellene dolgozik kicsit, mondjuk a hétszáz év alatt egy valamit megtanult: várni, még ha majdnem elsorvadt benne.
Tanácstalansága úgy néz ki igen látványos, nem is gond, tényleg oszt és szoroz, nem tudja hova tegye hirtelen a voksát, aztán tekintetét visszaemeli rá, és határozottan nyugodtabb mosolyt villant. Végül is, félmegoldásnak tökéletes.
- Ez így jó lesz, köszönöm! Aztán... aztán majd kialakul, melyik áll jobban a kezemben – persze, a nyílpuskára érik az erősebb szavazat, ezt ő is látja, saját maga meg érzi, még ha jobban nyomot hagy és több erőt kíván. A pisztoly azért jobb, mert nem kell ilyen kínlódva után tölteni, ha épp két vagy három lövést akar egymás után, viszont pontatlanabb és zajosabb. Úgy érzi, mind a kettő meg fog valamelyest maradni, más nem ott lesz még az a sniper, amit a kezébe akar adni. Elválik, ebben jól döntött.
- Tényleg? - kissé felviduló képpel, mint a gyerekek, akiknek engedik a csokit a vacsora után. Ó, úgy valóban jobban gyakorolna, ami mozog, ami él, az nehezebb, mintha csak állnia kell és méricskélni. - Esetleg majd kivihetjük a pisztolyt is, hátha arra is lesz szükség vagy mi. Vagy az sok? - nem tudja, mennyi mindent cipelnek kifele és a csörte mit jelent. Állat, démon, vagy csak egyszerű körséta is lehet, bármi, de majd megtudja időben. Viszont ha valami élő, akkor talán el kell találni és akkor mindkettőt bevetheti élesebben. Vagy csak ő gondolja így, nem ért ezekhez. Kicsit mégis valóban lelkes. Sok-sok évszázad alatt szinte el is felejtette, milyen érzés ez.
- Oké, máris – azzal már emeli is azt, hogy a felhúzott idegre helyezze a vesszőt, és ha már így felajánlotta, szép sorban el is lövöldözi azt. Hát megy a falnak is, mit kell mondani, viszont ő is azt érzi, ez már kellemesebb. A válla sajgására már nem is figyel, majd később fog nyekeregni és helyretenni a maga módszerével, ha egyedül lesz. De a célzóval még mindig nincs barátságban, az valahogy kimarad a figyelméből. Annyi baj legyen, idebent nem számít.
- Itt éltél amúgy, vagy abban a Washington-ban? - nem marad végig kuka, miközben lövöldöz, a táblacsere és az ideghúzás közben kerít rá sort, hogy oda is figyeljen.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 17, 2019 11:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Athan (William)
- Egyszer snipert is adok a kezedbe.
Nem sikerült minden fegyvert végig járnunk, ez tény, mondjuk nem is akartam. Senki sem ért mindenhez, de amit kiválaszt, ahhoz legalább értsen úgy, ahogy senki más. A monológja a helyi macsókról még mindig megmosolyogtat, belülről, kifejezetten az a tipikus idealizálás, amit az ember ahogy öregszik, úgy vetkőzi le. A mostani időkben nem nehéz. Régen a média belesulykolta az emberekbe, sok volt a hülye és sokan hülyén is haltak meg. Hopp, elkalandoztam!
- Amikor utoljára láttam Washington-t, romokban hevert. Kétlem hogy ott a csontvázakon és a démoni lényeken kívül bármi mást találnánk. Akárhova megyek, mindig nagy ívben elkerülöm, mert az útjai járhatatlanok a motorommal, kocsival meg még inkább.
Még elevenen él a kép, amikor láttam a tűzijátékot, amit a katonaság produkált az angyalok ellen. El tudom képzelni, milyen arzenált használtak el a nagy büdös semmire. A katonákat sosem azért fizették, hogy gondolkozzanak. Pedig hasznos lett volna! Ezért is bólintok igennel a megállapítására, ebben egyetértünk, de nagyon sok a feltételező körülmény. Kicsit ránk telepszik a csend, William a következő lövésére készül, én pedig feladom neki a leckét. Nem tud dönteni, ami az én hibám. Nosza rajta alapon beledobtam a dömpingbe, mert itt aztán sok minden van. A bőség zavara!
- Segítek. Válaszd a lándzsát, a többivel még gyakorlunk!
Látom mennyire tetszik neki a nyílpuska, és jobban is lő vele, mint a kézifegyverrel. Pedig a többséggel fordítva szokott lenni, de az már igaz, William nem a többség.
- A következő csörténkre szerzek neked egy ilyet.
Mutatok a nyílpuskámra, mert ez az enyém, ezt nem kapja meg, de ha ennyire tetszik neki, akkor hozok egyet. Megint felhúzza az ideget, és van is még pár nyila, amit ellőhet. Biztos a választáson agyal, már nem akarok neki mást mondani, mert még megzavarom az agyát. A lándzsa mindenképp egy jó választás, legalább megerősödik, és megtanulja használni. A többi még lehet a jövő zenéje, semmi sincs kőbe vésve. A természetfelettiek ereje és képességei miatt én jobbnak látom, ha később lesz egy távolsági fegyvere, elvégre a közelharcra alapozni velük szemben nem egy életbiztosítás. Nevezhetném hülyeségnek is, pedig én is sok hülyeséget művelek! Heh!
- Gyerünk! Van még pár nyilad!
Noszogatom, még mindig a falat támasztva lustán. Sok időt nem leszünk ma már itt, használjuk ki, amit lehet.
reveal your secrets

Athan


Edző részleg    - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 14, 2019 10:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ first shot

Zagar & "William"
• szószám: 865• Credit:

 
- Azt egy pillanatig sem terveztem – már csak az hiányzik, hogy valaki félti a helyét és emiatt néz majd rá ferde szemmel, ha macsó, ha nem. Tudomása szerint senkit sem túrt ki a megjelenésével, azt meg amúgy sem fogja hagyni, hogy esetleg vele tegyék meg, bár ha igaz, akkor nem fog sosem sort látni a bejárat előtt, hogy jöjjenek és bekéredzkedjenek egy kis gyorstalpalóra. Ez csak bizonyára az egész elején volt így, amikor azt hitték, majd hamar letudják a csatát az égiekkel és mehetnek haza, élni tovább, mint régebben a háborúk első etapja, amikor még minden a győzelem mellett szólt, mindenki a dicsőségre vágyott. Aztán telt az idő, nem hozott semmi jutalmat, és örültek, ha erőszakkal egy-egy újat a sorba tudtak csalni. Látott lábakat csonkítva, csakhogy ne vigyék semerre, ez a korszak most persze lágyabb, de hasonlatos. Pang minden. Mintha a világ belefáradt volna mindenbe. Nem tudja, mennyire zavar bele az egészbe azzal, amit most csinál.
- Áhh, értem. Mondjuk jogos, azt gondolom többen tudják használni, mint ezt. Bár fogalmam sincs, melyik az a sniper, de gondolom nem a nagyobb nyílpuskád – fogalma sincs a nevekről, de a lényeget könnyű felfogni. Nincs sok, nem flancolnak ilyesmikkel. Kinek mi a kényelmes, ezeket a döntéseket úgyse ők hozzák meg, saját magának sem kell majd fejfájást okozni azzal, hogy eldöntse, ma melyik megoldást válassza, akármennyire is ő inkább elméletben erősebb, a fejében több mindent tárol, mintsem használta volna. Vagy nem volt alkalom, vagy nem volt értelme.
- Az való igaz, hogy nem könnyű eljutni bárhova – bólogatva ért egyet, hisz ő is ideért a másik városból és nem volt egyszerű, gyors meg főleg nem, rettentő időpazarló ennyit utazni, másképp viszont nem jöhetett, így legalább ezt is sikerült kitapasztalnia, de ha nem muszáj, nem csinálja még egyszer végig. Úgyis itt kell lennie hivatalosan, amennyit sétálgat, az meg egészséges mértékű. - De persze értem. Nem éri meg egy olyan dologért kockáztatni, ami nem biztos, hogy létezik vagy működik. Az első, amiket megismertem, azok a mesék és a halottak, nem kellemes, viszont nem volt más. Ahova mentünk, volt mindegyikből – von vállat, talált már maradványokat, kicsit, nagyot, tömegeset, tökéletes képet adott arról, hogy a szentnek vélt angyalsereg mily kegyetlenné vált és hogyan haladt városról városra. Csak elképzelni tudja és elképzelnie kell, milyen volt ebben felnőni, erősödni és túlélni minden apró trükk és természetfeletti nélkül. Aki megélt ideáig, az szerencsés, aki még a mostani helyzet után is fog, élő történelem lesz. Valahol ő sem kockáztatna a semmiért, bár neki némileg könnyebb, a legendák néha ingatagok és van, hogy mégis megteszi, mert nincs más vagy nem foglalja le magát jobbal. De végtére is, nem várhatja el azt az emberektől, amit magától, nem tudja, mennyire vannak tudatában a dolgoknak, mennyire óvnak mindent. A katonai dolgok lassan úgyis az enyészeté, marja őket az idő vasfoga és ha mégis meglelnék, csak épp már nem működne, minden hiába. Így akkor ez most neki is mese lesz, valahogy nem vágyik arra, hogy megkeressen egy ilyen pontot, bár ha egyszer úgy lesz ideje és lehetősége, megnézi magának azt a helyet, már csak azért is, hogy világot lásson. Az viszont nem mostanság lesz, egyelőre itt kell jobban kiismerni magát.
- Ó. Úgy valóban hasznos lenne, de jahm... - húzza el a száját. Az is ott veszett a többi mese között, értelmetlen lenne arról álmodni, hogy pont most lesz majd meg az a megoldás, amivel végleg mindegyiket el lehetne távolítani az útból. Meg hát, a legtöbb nem is érné meg, nem mindegyik rossz, a számok mindig ezt mondják. Aztán ki tudja, neki mindkét oldalról van apró tapasztalata. - Nem kérlek, nekem így is túl sok minden magas, ha meg úgysincs, minek tudni. Van így is azért elég fegyver, amikkel el lehet takarítani a gondokat – meg aztán még találhatnak ki újakat is. Inkább aztán a lövéssel foglalja le magát, kukucskál, tovább nyúzza magát, nem gondolta volna, hogy az egyszerűbb lesz a nehezebb. Persze, azt sem, hogy elsőre ennyire meg lesz dolgoztatva, de ő csak a paraszt, aki nem bírja a szántást még, lehet ez egy könnyed még, nem ismeri a fokozatokat. Azt nem tudja, hogy az elméletet ki és hogyan adja majd elő, vagy azt is ő majd alkalmak közben, de most le tudna ülni kicsit lapozgatni bármit, azonban nem mondja ki, csak még egy nyilat szed ki és helyez a felhúzott idegbe, a papírt még előtte, gyorsan lecserélte, ha már telelyukasztotta.
- Huh... - fogós kérdés, miközben megint puszta szemmel céloz be főbb pontot a lapon és kilövi a nyilat, de most nem is nagyon nézte be, talál amit talál. Túl sokat szöszöl a célzással, azt meg tudja jól, hogy élesben ennyi ideje sem lesz. Mellkas és gyomor között, ha jól látja, ez annyira nem pontot találat, de ér. Valamit.
- Ezzel most megfogtál. De az biztos, hogy a lándzsa! Viszont a másik... - engedi le a karját, benne fogja a nyílpuskát és lenéz rá. Hmm. - Ez egész jó lenne, csak a vállam utálna, a pisztolyért meg a fülem fog. Hjaj... megszülöm ám a döntést, egy pillanat – tényleg a fejét vakarja, mert mindegyiknek van pró és kontra érve arra, miért használja, vagy épp miért ne. Sóhajt egyet, inkább az ideget kezdi felhúzni, addig is van ideje gondolkodni.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 13, 2019 10:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Athan (William)
Elkalandoztunk a kezdetben gyakorló témának szánt projekttől. De aztán vissza találunk. A kijelentésére horkanok egyet, nincs olyan hogy helyi macsó, ha csak nem maga Wallenberg nevezhető annak. Vagy a fene tudja! Azért ez vicces megnevezés volt a részéről!
- Inkább ne húzd ki a gyufát a helyi macsóknál!
Dörmögöm neki félvállról. Úgy kicsúszott a száján, hogy ebbe a kategóriába biztos belesorol majd embereket közülünk, magának. Megyek el tőle, ő pedig elégedett továbbra is és most a célkeresztbe kukucskál. Igazából lehet is, de nem kötöm az orrára.
- Igen. Tudnak csinálni angyalpengékből nyílhegyet, de olyan egy évben egyszer ha van. Nincs értelme elpazarolni rá, inkább a golyókhoz kellenek. Nekem se adnak, csak a sniperhez.
A falnál megint keresztbe fonom a mellkasomon a kezeimet, látom megtámasztja a fegyvert és most már rutinosabban húzza felfelé az ideget.
- Teljesen mindegy. Mind a múlté. Elestek, a fegyverek velük vesztek és ha létezne is az a titkos katonai bázis, amit sokan emlegetnek, szerintem eljutni sem egyszerű odáig és senkinek sincs meg a belépő kód. Akiknek megvolt, azok mind halottak már. De az is meglehet, Gabriel katonái mindent a földdel tettek egyenlővé ott. Nem tudjuk, mert egyikünk sem járt ott azóta sem. Számomra csak egy mese az egész! Úgy is tekintek rá!
Nem egyszer láttam már elesni embereket mende-mondák miatt és kifejezetten örülök neki, hogy engem Crusader-ékkel hozott össze a sors, mert ők két lábbal a földön járnak, még az öreg is. Így az álmok kergetése helyett az életben maradás volt a cél. Elhalkulok, arra számítok hogy megint lőni fog, ehelyett megáll.
- A modern technika hajnalán ezekbe a fegyverekbe öltek pénzt. Sokkal hatékonyabbak voltak a nyílpuskánál, az íjnál, vagy a coltnál, vagy bármelyik lőfegyvernél. Ha olyan fegyvert találnánk és párosítanánk angyalpengével, azt hiszem akkor megölhetnénk az összes rohadékot a Földünkön! Arra ne kérj, hogy tudományosan elmagyarázzam, mert nekem magas!
Pontot teszek az eszmefuttatás végére, valamennyire tudom miként állítódik elő a lézer, de neki ez most felesleges információ. Úgyse lesz olyanunk! Ha meg elkezdeném magyarázni, tutira belezavarodnék. Rászánja magát a lövésre, látom hogy túl közel kerül a szeme a célkereszthez, már figyelmeztetném, de közben meghúzza a ravaszt. Szerencsére monoklit nem szed össze, bár így is vissza ütött. A tábla felé nézek én is. Eleve messzebbre küldte el, és most pontosabban is talált.
- Állapodjunk meg a fegyverekkel! Így kezdésre mire teszed le a voksodat? Csak kettő lehet!
Még zöldfülű, felesleges lenne húszféle fegyverre oktatnom. Viszont ha a nyílpuskát nem választja, attól még hagyni fogom hogy a maradék nyilakat ellövöldözze, mert jól megy neki. Legalább is most, így, táblákra és nem mozgó célpontokra.
reveal your secrets

Athan


Edző részleg    - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 13, 2019 8:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ first shot

Zagar & "William"
• szószám: 926 • Credit:

 
Na igen, nem volt a legkellemesebb ötlet megragadni pont ezt a témát, tovább húzni, még ha nem is olyan vészjósló tekintetet kap, mint illene. Noha neki aztán ugyanúgy volt mindene, egy hatalommániás anyja és egy apja, aki feláldozta magát, családi köteléke a kétes vacsorakor végleg megszakadt és minden érzelem nélkül – hazudik, haragot és undort tud még érezni – beszél róla, beszélne, ha lehetne. De itt kellenek ezek, ahogy egy pillanatra inkább elszakítja a tekintetét tőle, vagy épp lenyeli a további mondatokat, elengedi a dolgot.
- Nem volt szerencsénk az apákkal, ez látszik. Igen, gyáva volt, csak nem tudom, hogy tőlem félt, hanem az akkori valóságtól. Nem számít, már nincsenek itt, magunk vagyunk és nem kell viselni a nyomásukat – mert valóban nem fontos már egyik sem, az meg nem úgy néz ki, hogy menten lecsatolja a szíját és azzal csapkodja, ha nem talál két percen belül a tábla közepébe. Az emberek a szülőkhöz hasonlítják egymást, magukat, őket is talán érdekes lenne, de mégsem való oda egyik sem, mindenki más és egyedi, így csak az emberi példákból tud meríteni, akármit. Az viszont ismert, hogy végül, akinek esze van, saját maga épít fel mindent, ami az életét jelenti. Jobb is inkább a nyílpuskára figyelni, azzal bíbelődni, nem tudna már mit és okosat mondani a dolgokra, hiszen ennyi neki mindig elég volt, pár mondat, a család mindig bajos. Itt is valami olyasmi lesz, arra célzott, de mégis más. Majd meglátja.
- Ennyire annak néz ki? Pedig még pár hónapja direkt örültem neki, hogy a sok pakolástól a városban mekkorára nőtt – néz le az emlegetett részre és valóban pakolászott, romokat takarítottak el, miután a sötét felleg rombolt, beleolvadt és ismerkedett a környezettel, jobban fogadták el úgy, hogy ott volt és tette amit csak tudott. Nem volt a legjobb, kézzel, puszta erővel pakolni fárasztó, erővel megoldotta volna darabokban, de lustán, csak nem volt szabad. Megtanulta a kényelmes kiskirályfi a kétkezi munka örömét és bánatát, közben pedig nem néztek úgy rá, mintha attól tartanának, hogy mikor támadja hátba őket. Mosolyt látott, szavakat hallott, meséket és álmokat. Fura. Mintha visszament volna az időben és mégsem, a láda óta ez tetszett neki a legjobban. A kisebb tömeg. - Sebaj, nem veszem el a helyi macsó szerepét – fogalma sincs, ki lehet az, vagy létezik-e, nemigen akar akkorára nőni, igazából neki mindene jó így, mindig is az elme volt a fegyvere. Aztán most meg ez, amely elsőre vállba is rúgja, sajog is a csont, hogy azt ott nem kellett volna, talán még egy lilás folt is költözik oda, hogy még színesebb egyéniség legyen. Minek neki pikkely, ha tele lesz foltokkal? Ugyan.
- Szuper, még pár centi, és a torka jön – húzatja közelebb az ellőtt célt, miután a lövése elsuhant, ő pedig leteszi kicsit a fegyvert, hogy le tudja szedni a lapot. Ennek már nagyobb és durvább helye maradt, ugyan a testen nem menne át így, de sejti, milyen kellemes lyukat ütne és hagyna maga után, már csak abba beleképzelve, ha valaki ki akarná szedni a nyílfejet belőle.
- Jól sejtem, léteznek olyan vesszők is, amiknek a feje angyalpengéből van? - kerül le a papíros közben, odateszi a lassan gyűlő kupacba. Veszi az adást, most ezt is kilőheti kedvére, tiszta gyereknap, hogy mindent megpiszkálhat és kipróbálhat. Azért a lövés irányába néz, hogy hol ért véget a nyíl útja végleg, de nem találja egyelőre. El nem veszett, az biztos, így újabb lapot tesz fel és viszi kicsit messzebb távra, mint az előbb, majd visszaveszi a kezébe a puskát.
- Célkereszt – pillant le, mintha keresné és hát látja, melyik is. Hirtelen csak a fejét tudná vakarni, magától nem fog célozni, apró kis távcső, mint amit a tengerek urai használtak egykor, a szárazföldet keresve. Felemeli szemmagasságba és belekukucskál, ő is szárazföldet lel. - Nahát... - egy újszülöttnek minden új lelkesedése, ahogy kukucskál, nincs betöltve, így forog, hogy minél távolabb ellásson, végül leengedi és a lábának támasztja, ahogy az előbb.
- Igen. Határozottan csendes. Ettől nem cseng a fülem – hajol le és megint kicsit szenvedősen húzza fel az ideget két kézzel, közben fülel ő, a modern fegyverekre főleg, bár neki minden modern ami itt van, a pisztoly is, amely félrehord, ez itt a lábánál, ennél újabbakat nem tud egyelőre a képzelete szülni. - A kormányról hallottam már, öreg és bolond emberek emlegették őket, hogy az ő hibájuk ez az egész, csak a Bibliára kenték, meg ilyenek. Meg hogy milyen rossz, hogy még sincs. Meg valami előlnököt vagy kit emlegettek. Fene értette – egyenesedik ki a felhúzott íjjal és vállat von. Valami ilyet tényleg tud, csak könyvből és angyaltól kapott emlékekből, sosem volt fontos, mivel már csak mese. Beilleszti a nyilat, de nem bírja ki, még odapillant rá.
- Mi az a lézerfegyver? - leakadt itt, eközben persze hall, így megint úgy emeli meg, hogy belelásson a kis célkeresztbe és úgy keresi meg a tábla fő pontját, most akkor torokra megy. Elsüti ismét, azonban ahogy a vállát löki, úgy koccan a célkereszt az arcával is, mert túl közel hajol, sziszegve, mormogva húzza el a fejét és sűrűn pislog. Oké, annyira nem volt vészes, max bepirul. A válla jobban érzi.
- Eeeegen. Ennek az, hogy üt. A pisztoly hangos és félremegy, a lándzsa amennyire jó a távolságra, annyira lassít le valamennyire. A tőrrel meg közel kell menni. Létezik az abszolút tökéletes fegyver? - dörzsöli meg a szemét és néz a tábla felé, inkább az állát találta el, mintsem amit kinézett, de most nem pazarol, felhúzva az ideget a következőt gyomortájékra küldi be, kihagyva az újabb ütést a szemére, a válla már kezdi megszokni. Még a végén megkedveli.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 13, 2019 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Athan (William)
Összeszalad a tekintetem vele, amikor apám jellemét ecsetelgeti. Őszintén, nem tudom. Mitől lenne az jobb, hogy az ő apja meg otthagyta őt? Mert nem verte meg?
- Az én szemszögemből a te apád egy gyáva féreg volt. Az enyém meg egy barom, aki kicsinyes dolgokhoz ragaszkodott, nem tudta kontrollálni az indulatait és birtokolni akart olyasmit, amit nem lehet. Ha a gonoszság ebben is mérhető, akkor annyira volt csak gonosz, akár a tiéd.
Nem haragszom, szelíden lefelé bambulok a földre míg befejezi. Nem akarok ebben a témában elmélyülni, ezért sem kérdezgettem az ő családjáról sem többet. És ezért nem is beszélek róla többet. Amikor ismét rá tekintek, éppen fordítva rakja fel a táblát. Rendre rá kapcsol és megfordítja. Vagy az előbbiek, vagy a nyílpuska emlegetése megzavarta. Én meg közben mozgok, majd beszélek és a kezébe adom.
- Ha ilyet cipelnél egész nap a kezedben, nem lennének olyan satnyák a karjaid!
Ugratni próbálom, bár nagyon lefoglalja a nyílpuska forgatása. Elmegyek mellőle, csendben nézem miként szenved az ideggel. Amikor elsüti, már tudom hogy koccanni fog. Nem mondom neki hogy támassza meg rendesen, mert orrba is vághatja visszafele. A válla dörzsöléséből csak tanult. Beállítja a távolságot, ügyeskedik, próbál rajta fogást találni. Szerintem most már nem fog gondot okozni neki. Annyira azért nem satnyák azok a karok! És igazam is lesz. Megint feléje lépkedek, amikor közelebb hozza a táblát.
- Gratulálok! Sikerült vállba lőnöd.
Megint szívom a vérét, a hangomból is hallatszik, holott ez elsőre már jónak mondható. Attól féltem hogy seggre fog ülni és mondjuk a nyilam beleáll a plafonba. Egész ügyes volt. A nyilak tárolójára vezetem a tekintetét az enyémmel.
- Van még pár lövésed. Használd a célkeresztet!
Nem jutott magától eszébe, muszáj vagyok felhívni rá a figyelmét. Bár igazából az is jó megoldás, hogy a nyíl fejét használta célzáshoz. Én amikor nincs rajta a távcső, annak a vonalát szoktam használni, de távolabbra azért ezek a megoldások már nem működnek. Látom, nagyon örül magának. Hátrálok el tőle, a falhoz.
- Menő? Én azért szeretem, mert csendes. Nah meg gyerekkorom óta ezt cipeltem mindig magammal. Vannak helyzetek, amikor előnyös. És vannak, amikor nem. Például ha olyan célpontokra kell lőni, akiken páncélzat van. Az igazán menő, modern fegyvereink odavesztek, Washington elestekor. A kormány mindent ott fejlesztett leginkább. Ha csak pár lézerfegyverünk lehetne...
Nem csak páncélzat, elég ha valaki egy pajzsot hord maga előtt és már védve van. Holott a lőfegyverekből vannak olyan ütegek, amik átlőnek egy bizonyos mélységig rajtuk.
- Mindennek megvan az előnye és a hátránya is.
Szögezem le végül, a hátam ismét a falnak támasztva.
reveal your secrets

Athan


Edző részleg    - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 12, 2019 10:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ first shot

Zagar & "William"
• szószám: 820 • Credit:

 
Az ujjait szimatolja meg egy rövid mozdulattal, miközben maga elé tartja a lapot, mintha azon is lőpor szagot érezne és lehet érez is, vagy valami hasonlót és nem a legkellemesebb. Persze, nem is ez a legdurvább dolog, amivel ujjai találkoztak, szóval nem lehet panasza, csak a szokatlanság az egész. Figyeli ahogy közelebb ér, majd ahogy osztályozza az újabb tár végeredményét, lepillant még egyszer ő is, felülről egész mókás, de nem úgy jön ki, ahogy valóban van, a csalóka látszat. Végül aztán ítélet születik, amely nem tud nem mosolyt csalni arcára, mintha még kicsit emelkedne is a válla, ahogy kihúzza magát, hogy büszke, de persze ennek nagyobb hangsúlyt nem ad, nem pöffeszkedhet és basáskodhat, ez egy ember öröme, az meg ilyen. Ha jól emlékszik, ezeket most a volt tanítványai emlékképeiből szedi elő. Az agya egy pillanatra sem pihen, a lövésektől sistereg és kásás, de kutat folyamatosan, majd lesz kellemesebb is, amikor már minden könnyebben megy és nem kell keresni, hogy lenne kellemesebb.
- Köszi! - aztán elengedi a lapot és a másikra teszi, amit már előzőleg lecseréltek. Ő arra számít, hogy még egy tárat kilövet vele, így szinte automatikusan nyúl a lapok felé, hogy fel is rakja, de amint megfogja, megakad a dolog és meglepve pillant felé. Nem a dolgok lepik meg, hanem hogy megnyílik kicsit, holott nemrég beszélték meg, hogy nem szeretnek sokat beszélni. Ilyen a bizalom manapság? Nem első lenne, aki neki adja ki a sérelmeket és nem is az utolsó, annak idején csak ezekkel volt tele, nem elég a termény, nincs gyerek, döglik a jószág, most azonban másabbak. Nem gond, el kell engedni a múltat, ez már tudott tény, így pislogva hallgatja, arca dermedt, mert hát, nem kellemes dolog ez, viszont azt réges-régen tudja már, hogy az embernek nem kell nagyon sok ellenség, elég kegyetlen az saját fajával is, néha kegyetlenebb, mint a bőröket lenyúzó démonok a pokolban.
- Csak nyolc éves voltál. Nekem nehéz megtartani, hogy ne ugorjon ki az ujjaim közül... - nem mintha nagy tapasztalata lenne, de egy gyerek keze, alkata nem erre való. Nem téglákat pakolni, vödröt cipelni, de sokáig nem volt kellemes gyereknek lenni, ő csak az látta. A másik felet, amikor a gyerekek játszottak, igazából tanultak és ilyenek, csak most, a jelenben és a másik városban látta igazán. Ez fejlődött valamelyest.
- Nagyon gonosz apád... volt – nem tudja, él-e még, vagy sem, aztán amúgy is kapcsol. - Ne haragudj, nincs jogom elítélni. Az enyém mégis kegyes volt azzal, hogy csak otthagyott, hogy csináljak amit akarok – piszkálja a papír sarkát a zavart mutatva, majd megrázza a fejét. Örül a dicséretnek, de nem akarja tovább karistolni ezt a dolgot, nehogy kihúzza a gyufát vagy hát elrontsa az egészet. Így inkább odalép és felteszi a helyére a lőlapot, elsőnek fejjel lefelé, de hamar megcseréli.
- A mivel? - kapja oda a fejét, mikor már el is lép érte, a lappal végzett, így figyeli, ahogy a már látott nyílpuska ismét a látótérbe kerül. - Óóó! - elsőre is érdekes volt, most is az, nem gondolta, hogy a kezébe kaphatja, elvégre, ki szereti csak úgy odaadni a saját dolgait egy idegennek. Felé fordul hát, úgy figyeli, ahogy elmutogatja a részeit, mi micsoda, mit fogjon és hogyan. Íjjal már volt dolga, elvégre sok ezer éves technika, ez sokkal másabb, de a lényege megvan. Íj, ideg, lövés. Persze, nem Williamnek, akinek ez az első ezzel, így még mindig figyel és amikor a kezébe kapja, láthatóan méregeti a súlyát. Nehezebb, mint aminek kinézett.
- Nem olyan könnyű mint a pisztoly, de több rajta a fogás, ami kényelmes. Bár egész nap cipelve tuti leszakadna a karom! - mert hát nincs hozzászokva, most aztán ő is piszkálja amit kell, először csak egy kézzel piszkálva meg az ideget, mennyire erősen tart és valóban, egy nyílnak valamelyest könnyebb, de csak mert az egykezesre van tervezve. Így hát megfogadva a tanácsot, megtámasztja a lábánál és lehajol, hogy felhúzza azt, nehézkesebben, mint ahogy neki ment, aztán megemeli. Íjat még nem vesz elő, lő egyet ő is üresben és felszisszen. Igen, a válltámaszt elfelejtette, így koccan egyet vele.
- Azt hiszem még nem kedvel – dörzsöli meg a vállát, majd közben fél kezével elengedve a kapcsolóhoz lép, és beállítja a távot, nagyjából. Először csak a vállának támasztva keresi a kényelmes pontot, majd aztán kezd bele felhúzni megint és készül arra, hogy vessző is kerüljön oda. De azt olyan óvatosan teszi oda, mintha attól félne, elsül csak úgy, mint egy rosszabb fegyver. Magát a célzókeresztet nemigen ismeri, megtapogatta az elején, viszont mivel idebent nincs szél, így a nyíl feje biztosabb pontot ad, mint a félrehordó pisztoly csöve. Lábát is megtámasztja, vállának a nyílpuska, és megemelve, szabad szemmel irányítja mellkasmagasságra – vagyis amit ő annak vél – az egészet és meghúzza a ravaszt. A lökés tényleg erős, még így is, aprót nyekken végül, és ugyan ez is kijjebb volt, mint aminek tervezte, a szakadás a papíron határozottabban jobb találat, mint a pisztolygolyók helyei.
- Ez tök.. menő!

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 12, 2019 8:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Athan (William)
Csendben figyelek rá, hallgatom a hangját, a szavait, olyan érzésem lesz tőle, hogy most talán túl szigorú vagyok. Mármint William nagyon értelmes és érdeklődő fiatal embernek tűnik, sőt, nem csak tűnik, mert amit eddig tapasztaltam tőle, pontosan az. Szóval felesleges volt a szájába rágni és még meg is fenyegetni. Bár a visszatartó erő az kell! Lassan melléje lépkedek, a hátam neki vetem a fülke jobb oldalának és egy ideig a tábla mozgását követem. Aztán megnézzük a találatokat. Még mindig sok golyó ment mellé, de már néhány beletalált a lényegi pontok széleibe. Persze a közepükbe kell, nem a széleikbe, de ne legyek telhetetlen!
- Valóban nem annyira rossz.
Amig a táblát veszem szemügyre, addig eltávolodom a faltól, most pedig visszatérek a fülke falának támasztásához és keresztbe fonom a mellkasomon a karjaim.
- Amikor apám engem tanított lőni, nyolc éves voltam és napokig csak mellé lövöldöztem. Nagyon dühös volt rám emiatt, sokszor a nadrágszíjjával vert összer, párszor nekem hajította az üvegeket, és egyszer az alkaromba lőtt véletlenül. Bár nem sajnálta egy kicsit sem, ahogy engem sem. Ha ehhez viszonyítalak, akkor te durván egy óra alatt fejlődtél.
Körülbelül ennyi ideje gyakorlunk, itt ketten. Gondoltam megemlítem neki viszonyításképp.
- Most lőj párat az én nyílpuskámmal is!
Még ha az mondja, hogy nem akar, akkor is a kezébe nyomom, mert kíváncsi vagyok mennyire viszi vele. Elindulok érte, ott hever a hátsó polcok egyikén, tekintve hogy amikor elkezdtük a lőfegyvereket válogatni, leraktam a kezemből. Most magahoz veszem és vele sétálok vissza Williamhez.
- Ez nem hord félre, viszont nagyobbat lök hátra, szóval meg kell támasztanod a válladnál! Ettől először biztosan mellé fogsz lőni...többször is. Az ideget felhúzni erőből kell, vagy lerakod a lábadhoz és két kézzel felfelé húzod az ütközőig, vagy ha van elég izom rajtad, akkor az egyik kezeddel alá fogsz és a másikkal erőből hátra húzod. Ha fel van húzva az ideg, akkor bele kell raknod egy nyilat a tárolókból. Aztán célzol és lősz!
Mutatom neki hogyan kellene felhúznia az ideget, a nyílpuska alsó részén van nyolc rekesz a nyilaknak. Meghúzom a ravaszt is, csak hogy elengedjen az ideg, mert legalább akkor elszórakozik vele egy ideig, amíg ismét felhúzza. Nyilat azt nem raktam bele, más sem hiányzik, mint hogy kezdésre lábon lője magát vele. Ezzel is megeshet. A magyarázat után nemes egyszerűséggel a kezébe adom. És megint félre húzódom a fülke falához, ezzel teret engedve neki. Rá van szerelve a távcsöve is, azzal valamivel könnyebb célozni. Vajon használni fogja?
- Még valami. Ezt használhatod közelre, de távolra is. Kezdésre állítsd be száz méterre!
Egy kis lubickolás nem árt neki. Csendben figyelem a mókolását, meg hogy mire jut vele.
reveal your secrets

Athan


Edző részleg    - Page 2 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 11, 2019 5:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


☽ first shot

Zagar & "William"
• szószám: 797 • Credit:

 
A fogalomzavar hamar helyre is kerül, így már jobban képben van azzal, hogy ki merre és hogyan. Ezt könnyebb megjegyezni, bár ma annyi infót kapott, hogy kicsit bánja, hogy nem hozott ceruzát és egy jegyzettömböt, már szerzett be útja során egy romosabb papírboltból, használható, még ha kicsit meg is barnultak a lapjai, ezek mellett legalább régies hatás ül rajta, könnyebben befogadja a szeme. De furán jött volna ki, ha itt firkálgat, olyan nyelven, amit nem illene tudni és bár az ősi tudás meg minden, van még mit csiszolni azon a modern angolon, amit itt használnak, még ha szavai már egészen szépen kerekednek és nem érzi azt az ember, hogy valami tanyasi, világ végéről jött akárkivel beszél.
- Ez jól hangzik – bólint egyet, mentornak valóban mentor, ő meg fura tanonc, minden szemszögből. A történet vége nem ismert, amit ő vél, az reméli kellemes lesz, akkor meg már mindegy minek fogják nevezni. Vállát átmozgatva ropogtatja ki azt közben, észre se vette, hogy a lándzsa, meg ez a pisztolyhősködés kicsit megrágta ott. Jólesően szusszan, miközben leengedi, majd a másikkal is ezt műveli, mint valami vénember, komolyan, a nap végére mindene nyikorogni fog.
- Persze, ezt megértem. Nehéz és veszélyes bízni csak úgy bárkiben, főleg ha idegen és máshonnan jön. Nekem is nehezen ment, mikor a városba értünk, folyton rázott a hideg, hogy tuti valaki valamit akar. De aztán egész jó arcokkal lehetett beszélni, bár nem sokat. Remélem itt is sikerül – fogalma sincs, mennyire lesznek beleegyezőek abba, hogy ő nyitni próbál, már ha épp ráér, igazából nem érdeke egyik barátjának se lenni különösebben, nem tesz nekik keresztbe és akkor megtűrik, az már bőven elég, ő aztán nem fog senkinek sem könyörögni azért, hogy kedveskedjen vele. Nem is vár sokat, most nem ugorna senki, rajta kívül, egyelőre elég is. De ahogy mondta, lesz, amikor azokkal kerül majd egy csapatba és akkor akaratlan fog majd nyitni és többet mutatni abból, amit elsőre látnak és amit láthatnak.
- Már csak a hátsóm védelmében is ki kell tartanom – neveti el magát, nincs ingere a folyamatos lecseszésekhez, bár gyanítja, akaratlan lesz majd olyan, hogy belekerül a szálka szerepébe és ülhet majd, miközben jól és kedvesen szónokolnak felé, mekkora barom. Mert hát aki új, az nem tudhat tényleg mindent. Neki meg aztán ez a csoportos élet... a ládában más volt, ott nem kellett sok mindent tennie, itt meg dolgozni kell mindenért és elszokott az emberektől. Kicsit benne van az, hogy kívánja még azt a csendes és semmit vissza, de mindig rájön majd, hogy a szabadság jobb. Mondja tovább, ismét, a káromkodásra aprót pislog, ő nemigen él vele, a legtöbbet nem is ismeri, nem mintha zavarná az, hogy valaki káromkodik, Istent szívja, mindig jelen volt ez, ő meg mindig olyan entitás volt, amelynek nem volt erre szüksége. Nem tartja alpárinak, csak ez is idegen. Minden az.
- Nem lenne egyszerűbb – nyúl Williamhez, mit mondana, mit akarna és visszabújik. - Mármint, ott és akkor igen, de utána? - rázza meg a fejét közben. - Már az is rossz, amikor nem tudsz, mert épp ott vérzel ki ahol vagy, megmászhatatlan fal van köztetek, akkor nehéz és kiköpnéd inkább a beled, csak menjen. A lelkiismeret, az nagyon sokakban már nincs meg, és ők mentik magukat, ellökik a többit. De szerintem ez nem jó így. Nem éltem abban a világban, amikor az volt a fontos, hogy reggel leüssék az órát meg hogy a hajukat kenegessék, viszont hogy annak vége, az nem azt jelenti, hogy el kell dobni mindent, ami helyes. Nem tudnék a tükörbe nézni, ha otthagynám, mert kényelmesebb. Ha nem sikerül, akkor is meg lett próbálva, nem? - von aprón vállat, próbálkozni mindig kell, ahogy az erejét meríti ki néha, mert gyakorol, mert látni akarja vagy mert csak úgy adódik. Kezet kell nyújtani, felsegíteni és ilyenek, nem lehet minden sikeres, ezt nagyon tudja, de sokszor ott elég a szándék. - Mindig úgy voltam vele, hogy benne van a pakliban, hogy a következő sarkon ér valami szörnyű halál, nem ettől féltem. Rosszabb az ha élsz és egyedül vagy – bizonyára sok fura szerzet él, romlott elmék és hasonlóak, akik veszélyesebbek, mint ezer kihegyezett fakaró, de az ilyeneket fel lehet többnyire ismerni. Vagyis, idővel. Van, aki lecsap az emberarca naivságára és lesz is. Aprót bólint végül, hogy lesz benne része, tudja és várja is, addig pedig gyakorolni kell. Újabb tárat ürít ki, nem mondhatni, hogy most ő már mester, az elsők ugyanúgy mennek a levesbe meg a szélére, de amint maguk elé húzzák a lőlapot, most már több lyuk ékeskedik azon a részen, amely számítható. Hümmög pár sort, ez is valami, ha már vérzik majd az a valaki, könnyebben elintézhető. Leszedi a papírt és maga elé tartja, mintha csak egy póló lenne, de csak a lyukakat nézi, hova esnek így.
- Nem is olyan rossz. - vagy valami olyasmi.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 08, 2019 9:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Athan (William)
A szavaiból úgy gondolom felfogta. Persze ehhez lehetne még hozzátenni, de minek zavarjam össze? Idővel kitapasztalja. Amennyit elmondtam, az neki pont elég. A lánnyal kapcsolatban sem mondok neki többet, mert hát mindig lesznek lányok, mindig is voltak lányok, ő meg nem tűnik egy töketlen idiótának. Bár fogalom zavarban van, azt látom.
- Bajtársad és a mentorod.
Vágom rá gyorsan neki, pontot téve a végére. Mentor csak addig, amíg vadásszá nem avatják. Bajtársa? Az élete végéig, ha itt marad közöttünk.
- A többiek is ugyanúgy betartják ezt, még az újakkal is. Habár megbízni biztos nem fognak benned, én sem bízom benned most. Azért tenned kell!
Akkor már legyünk őszinték. Esélyt kapott és egy kulcsot a belépőhöz, de az ajtót magának kell kinyitnia, vagy éppen ráb@sznia másokra, de azzal nem sokáig jut. Annak ellenére komolyan hangsúlyozom, hogy ő nagyon kiemelte hogy mindennek van határa és hogy ne aggódjak. Nah erre azonnal rá is csapok.
- Nem aggódom, mert ha hülyeséget csinálsz, én kikockázom a hátsódat!
Nem, nem fojtottam belé a szót, csak utána gyorsan rávágtam. Még egy kis simogatás a képzeletbeli korbáccsal. Figyelem miként állítja be magának a távolságot a táblával. Majd olyan megjegyzést kapok, aminek a mondanivalója nagyon ismerős és számítottam rá.
- Csak magadért felelni sokkal egyszerűbb, mintha másokat is bele kell számolnod. Ez igaz. De ettől leszel erősebb. Aki azt mondja, ez nem igaz, az egy f@sz! Ezért ha bajba kerültök, igen, egyszerűbb lenne csak elfutni és faképnél hagyni a többieket, vagy éppen a farkasok elé vetni a társad hogy te megmenekülj. Könnyű döntés! De akkor ne várj cserébe semmit a világtól, és senkitől! Annyira fognak veled foglalkozni, amennyire te foglalkozol velük! És ha később bajba kerülsz, ne várd hogy bárki kisegít! Senki sem fog! Azt kapod, amit adsz! Ha segíted a bajtársaidat, akkor később számíthatsz a segítségükre és arra hogy viszonozni fogják. Ha nem, akkor pedig magányosan fogsz meghalni egy útszéli árokban.
Befejezem, mert kissé elragadtattam magam. Egyébként nem tettem említést a jóságos b@rmokról, akik úton útfélen mindenkinek segíteni akarnak. Ilyenbe még beleszaladhat, de az egy hatalmas szerencse, semmi több. Bár az ilyen szerencsék képesek megváltoztatni az emberek berögződéseit, az elveiket, a világszemléletüket, azért ne ringassuk magunkat a csodákba.
- Amúgy nem hangzik furán, sokunknak nem volt benne része. Most lesz neked is!
Mivel már mutattam neki hogy lőjön, most befogom, hagyom hogy a táblára koncentráljon. Nem felejti el a biztosító szegecset, azután hangos puskaropogás szakítja ketté a lezárt témát. Amíg a tár ki nem ürül, addig várok én is, közben figyelem mennyire szokott már hozzá a második nekifutásra a fegyver félrehordásához. Amikor pedig ismét kiürült a tár, csak mellé lépkedek. Várom hogy közelebb hozza a táblát és ketten szemügyre vesszük a művét.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2