Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Vallató és kínzókamrák •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Vallató és kínzókamrák VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1102
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. 3 Feb. - 10:04
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Vallató és kínzókamrák 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
476
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. 22 Jún. - 19:34
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


[quote="Natalie Rossmyra"]
Who are you?
Laila & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 448 • Zene; Rebellion of the Snakes»
«All we have to decide
is what to do with the time
that is given us»
Magam sem tudom, hogy merre jött, erre próbáltam választ találni azokkal a kérdésekkel, amit feltettem neki. Merről jöhetett? Ha maga sem tudja, hát én? A jelentés szerint az őrök sem nagyon tudták - ennyit az ébereségről. Gratulálok magunknak, még két ilyen és a város életét veszítjük el. Nagyszerű, gratulálok.
Lényegtelen is, hiszen ad támpontot.
- Az égen a nap merre járt, amikor megérkezett, amikor sétált? Maga mögött, előtt, mellett volt? - be kell jobban határolni, hogy merről jött. Az elmondása alapján követték és a veszély még közel lehet. Fel kell erre készülnünk. Bármi megtörténhet, nem lehetünk óvatlanok. S végképp nem lehet, hogy csak úgy elhiggyünk bármit és azt mondjuk: oh, nem fog történni semmi baj. Nem tudhatjuk.
- Vissza tudná idézné a hangot? - kérdezem óvatosan, kissé előre haladva. Nem lehetetlen, hogy démonkutyák voltak, vagy esetleg szimplán csak farkasok.
Az mégis meglep, hogy szólt az őröknek erről. S ennek ellenére beengedték? Persze, valahol érthető, én is így tennék, de a veszélyről szólniuk kellett volna. Nem csak a lány élete forog kockán, hanem egy egész városnyi ártatlané. Ez így…
Csendesen hallgatom a szavait, belsőmben érzem, ahogy elhiszem a szavait. Az ösztöneim azt súgják, hogy nem veszélyes, szánom őt. Ennek teret mégsem engedhetek. Az én megérzéseim itt most nem számítanak, még akkor sem, ha az esetek nagy többségében igazak azok.
Erre nem támaszkodhatok, ha döntenem kell a sorsa felől.
- Szóval stresszhelyzetben emlékszik - összegzem a szavait. Kegyetlen gondolatok jutnak eszembe. Hangot egyelőre mégsem adok neki, így is rémült, nem kell a szélsőséges ötleteimmel is még traktálni. Arra lesz később is időnk.
Remélhetőleg.
- Attól tartok sehol sem. Hacsak nem titkoltad el. Meglehet, hogy a városban éltél, bár arról tudnunk kellene, illegálisan nem tudod átlépni a falakat. Ha pedig a másik városból? - vonom fel az egyik vállamat esetlenül. Nem sokat tudok San Franciscoról, hogy ott mennyire tűrik meg a fajtáját. Kinézném belőle.
Az ajtó zárja hangosan kattan, ahogy elfordul benne a kulcs. A reteszek nyikorogva nyílnak ki és az előbbi vadász átnyújt egy plédet. Dohos, durva anyagú, de meleg.
Nem szólunk egymáshoz, csak átveszem és a lánynak nyújtom át.
- Ne fagyoskodjon - meleg mosoly költözik az arcomra, még ha csak egy pillanat erejéig, hogy tudja. Nincs igazán mitől tartania.
- Odakint nincs senkisem biztonságban. És a legkevésbé félni való a természettől és a vadállattól van. Démonok, angyalok, démonkutyák hemzsegnek mindenhol - tudatom a lánnyal. Ha valóban nem emlékszik semmire meglehet, hogy ezeket sem tudja, hogy mi ez. Kiderül mennyire szelektív a memóriája.
- Persze - ülök vissza vele szembe. A mappát kettőnk közé helyezem, alkarjaimat az asztal lapjára simítom, így tekintek reá. - Mit szeretnél tudni? - lássuk, hogy mit akar, megtudhatom vajon belőle, hogy ki is ő?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. 21 Jún. - 15:37
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Natalie & Laila

With the water, sweet water, wash me down
Come on water, sweet water, wash me down
- Akkor nem délről jöttem...? - motyogtam. - Lehet, inkább kelet volt a délkelet, mint dél... Nem tudom!
Kezdtem kétségbeesni. Az elvesztett emlékeimbe nem kapaszkodhattam, így a mostani ép elmémbe kellett. De volt az egyáltalán? Nem tudtam semmit magamról. Nem kellett volna számítania annak, hogy dél vagy kelet, kihallgatóm arckifejezése mégis azt mutatta, hogy nagyon is lényeges.
- A semmi közepén jöttem... - motyogtam. De tényleg ott jöttem? A másik oldalt tenger lett volna, de annyira el voltam foglalva a városfal elérésével, hogy észre sem vettem?
Megpróbáltam mély levegőt venni, hogy lenyugtassam magam, és visszagondolni az estére. Azonban talán napok után a hideg cellában egyre kevésbé voltak pontosak az emlékeim.
- Nem tudom - ráztam meg a fejem, az ölembe bámulva. - Valami vadállatnak tűnt talán, de nem láttam őket, csak a hangjukat hallottam, ahogy közeledtek - feleltem kicsit kiábrándultan. Már a mostani emlékeimben sem bízhatok? Azok is itt fognak hagyni? - És igen, szóltam neki. Ezért engedtek be. Mert mondtam, hogy megöl a valami, ha nem teszik. Legalábbis gondolom. - Éreztem, hogy mennyire szaggatottan beszélek, de nem tudok tenni ellene. Nem álltak össze a gondolataim.
Hogy honnan tudtam a nevemet?
Rettegtem. Fáradt voltam. Az ájulás környékén álltam. Égtek a lábaim. Kezdett elmosódni a látásom. Fáztam. Melegem volt. Nem tudtam, hol vagyok. Egy ismeretlen helyen álltam, ismeretlen veszéllyel a hátam mögött. Azt hittem, ez lesz a megmenekülés. Erre az első ember, akivel találkoztam, fegyvert fogott rám, és követelte, hogy ki vagyok. Remegtem. Az izmaim kezdték feladni. És nem tudtam. Kétségbeestem, amiért ezt sem tudtam. A tudatalattim megpróbálta megvédeni magát, de ez csak veszélybe sodort.
Megráztam a fejem.
- Az őr fegyvert szegezett rám, a vadállatok egyre közeledtek, és megijedtem... - csuklott el a hangom. - A tudatalattim cselekedett, de az őr követelte a nevem, és nem tudom miért, de valahogy kimondtam, és nem is biztos, hogy ez a nevem, lehet, csak bepánikoltam, de az úgy tűnt, mint ha az lenne, és... - elhallgattam. Hangomon érződött a pánik.
A pánik, amiért nem tudtam, miért nem emlékszem semmire. Amiért nem tudom, hogy kerültem a fa alá, miért New York közelébe, és amiért azt sem tudom, mi vár most rám. Kiszáradt a szám, a szívem a torkomban dobogott. Visszaraktam a teát az asztalra. Szomjas voltam, most mégsem tudtam inni. Lenéztem, kezeim továbbra is remegtek. A stressztől. A megerőltetéstől.
Elképzelésem? Semmi emlékem sincs. Csak az érzelmeimre tudok hagyatkozni.
Gondolkodok, beletelik egy kis időbe, mire rekedtes hangon meg tudtam szólalni.
- Van olyan hely, ahol... eltűrnek... eltűrik, ami vagyok? - hangom remegett, ahogy feltettem a kérdést. - Biztos onnan jöttem. - Honnan máshonnan? - De amikor... magamhoz tértem... Nem volt ott senki, és semmi. Órákat tettem meg egyedül, hogy ideérjek. Nem követtek. Mégis... - elcsuklott a hangom, de igyekeztem folytatni. - Amikor felébredtem, valami megmagyarázhatatlan félelem fogott volna el. Mintha... nem lettem volna biztonságban...
Nem néztem fel. Próbáltam értelmet nyerni a saját gondolataimba.
- Kérdezhetek? A városról? - Pillantottam fel, kétségbeesve.
Talán... talán ha megtudok valamit... talán akkor lesz értelme... mindennek...
496 . @Natalie Rossmyra .

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Vallató és kínzókamrák 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
476
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. 8 Jún. - 9:48
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Who are you?
Laila & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 404 • Zene; Rebellion of the Snakes»
«All we have to decide
is what to do with the time
that is given us»
Fejemet enyhén oldalra hajtom, bal vállam irányába, ahogy hallgatom a lány szavait. Kísérteties hasonlóságot vélek felfedezni közte és a legutóbb talált szerencsétlen lány között. Még ha csak egy pillanatra is, de elgondolkozom azon, vajon mi történne, ha összezárnám Reynával? A két lány, ki látszólag semmit sem tud a városról, a világról. Mégis miként élték így túl?
Belső ösztöneim mégsem jeleznek veszélyt személyét illetően. Még nem, noha eddigi működésükbe is kezdek kételkedni. Hiszen az angyal felől sem jeleztek különösebb veszélyt, pedig a pártfoglalása…
“Az lehet?”
Szemöldököm ívesen vonom fel a kérdése hallatán.
- Nem tudom, hogy lehet-e - letekintek újra a mappára, s gyorsan felnyitom. - A nyugati kapuknál jött be, ha délről jönne, végig kellett volna jönnie a Sandy Hook Bay mentén, esetleg az óceán mentén jött? - délről innen mi van? New Orleans. A hírek szerint ott tanyáznak a démonok. Mondott volna inkább keletet, megnyugtatóbb lenne. Fogaimat szorítva feszül meg arcomon a bőr.
Szemöldököm lágyan vonom össze, ahogy kiejti: nem emlékszem. Viszont a története továbbra sem olyan egyszerű, mint ahogy én azt eleinte hittem.
- Mi közeledett magához? A kapuőröknek jelezte ezt a veszélyt? - és meg is érkeztünk. Ismeretlen ember, aki semmit sem tud magáról, veszélyt kívánna hozni, még ha akaratán kívül is, a városra.
Nagyszerű. Lassan kezdem magam úgy érezni, mint egy menhely. Befogadunk akárkit, mert veszélyben érzi magát, mert nem szereti az előző városát, vagy mert semmit sem tud erről a nyavalyás városról, világról.
Megáll az eszem, mikor fordult ki önmagából ennyire New York?
Végül is… mikor kezdtem én egy angyallal…
- Ha nem emlékszik semmire, honnan tudja a saját nevét? - teszem fel az egyszerű, logikusnak tűnő kérdést. Újra csak kényelmesen hátradőlök és végignézek a lányon.
Szívem akaratlanul szorul össze. Hirtelen csapom az asztalra a mappát.
- A szentségit - székem hátrarúgva fordulok az ajtó irányába. Kezemet ökölbe szorítva csapok rá kettőt.
- Hoznátok egy plédet? - kiabálok ki az ajtó mellett állóknak. Léptek zaját mégsem hallom. - Jonathan - kezdek bele vészjósló hangon. Az utóbbi időben nem épp én vagyok a legkedvesebb személy a bázison, ezt ők is észrevehették már. A régi énem kezdene visszatérni?
Fogalmam sincs, hogy mi történik velem, de ezzel már egyedül kell megbirkoznom. Léptek hangja veri fel a folyosó csendjét. Visszafordulok a lány felé, kényelmesen ülök le a székre. Még ha bűnös is, az ég szerelmére, ne előttem fagyjon már meg.
- Van elképzelése, hogy mit keresett odakint? Merre volt egykor? Egyáltalán ki követte? - záporoznak a kérdések, melyekre sejtem, hogy nem fogok választ találni. De ezt tőle kell hallanom.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. 2 Jún. - 22:55
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Natalie & Laila

With the water, sweet water, wash me down
Come on water, sweet water, wash me down
- Nem tudom, mióta vagyok itt, de talán még ott lehetnek a nyomaim, amerről jöttem, de... - gondolkodtam el.
Megpróbáltam visszagondolni az ébredésemre. A nap magasről sütött, talán dél lehetett. De merre ment le... Mintha... Keresztül haladt volna, tőlem jobbra, esetleg...?
- Talán... Délről? Délkeletről? Az lehet? Nem tudom, mennnyite tudok tájékozódni - tettem hozzá lassan.
Megemésztettem a dolgokat. Próbáltam mindent elraktározni. Mi az, amire emlékszem? Mi az, amire nem? Talán rá tudok majd jönni valamire. Talán tudok majd kérdezni.
Marta a bensőmet a kíváncsiság. Ezer és egy kérdésem lett volna, melyeket nem mondhattam ki. Mi az a nephilim? Mik azok a jelek a falakon? Kik tartanak fogva? Mire valók a falak? Meddig leszek itt? Mik az esélyeim? Kérdések, amik égettek belülről, de nem tehettem fel őket.
És persze, a megválaszolhatatlanok. Ki vagyok én? Honnan jöttem? Hogy kerültem ide? Miért nem emlékszem semmire? Mi történt velem? Mi vagyok én? Mit keresek itt?
Tudtam, éreztem, most, hogy már talán napok óta ezen gondolkozom, tudtam, hogy kell valami nagyobb indoknak lenni, valami nagyobbnak, ami meg tudja magyarázni, mu történt velem, és miért.
Megráztam a fejem. Nem fogságból jöttem, nem azért rettegtem, mert fogva tartottak. Úgy éreztem, a felébredésemkor érzett félelmemnek teljesen más okai voltak.
- Nem emlékszem. Nem emlékszem semmire. Csak... Felébredtem az alatt a fa alatt, és tudtam, hogy el kell indulnom valamerre, nem maradhattam a semmi közepén. Így jutottam ide. Ha nem engednek be, az a valami, ami közeledett, biztosan megtámadott volna... - Mély lélegzetet vettem, a hangom elcsuklott, de még folytattam. - Minden, amit tudok, az rajtam van, és amit még elkoboztak tőlem. Ennyi - ráztam meg a fejem, és újfent keserűség fogott el.
Enyhén remegő kezekkel ismét megemeltem a teát, és kettőt kortyoltam, majd visszaengedtem. Nem akartam hirtelen elfogyasztani, lehettem akármilyen szomjas is. Úgy éreztem, mindennel elővigyázatosnak kell lennem. Elvégre, a létezésemért is kötél jár.
307 . @Natalie Rossmyra .

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Vallató és kínzókamrák 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
476
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. 2 Jún. - 21:16
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Who are you?
Laila & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 300 • Zene; Rebellion of the Snakes»
«All we have to decide
is what to do with the time
that is given us»
Fél szemmel, félig lehunyt pillákkal figyelem csak, amiként elveszi a bögre meleg teát. Ahogy beszívom a pince dohos levegőjét elfog egyfajta rossz érzés. Szinte érzem, ahogy a penész lerakódik a tüdőmre, belülről hűl le a szervezetem percről, percre. És én még csak alig pár perce vagyok itt. A lány ujjai kékek lehetnek, ajkai is, a hidegtől. Nem kellemes a vadászok pincéjébe dekkolni, erre mégis szükség van.
A város védelmébe. Még ha sokszor nem is értek egyet a módszerekkel. Liberálisabbak a nézeteim, mint a legtöbb társamnak. Ez könnyedén betudható Dylannek, de immár Alexnak is.
A körülményeink nem a legideálisabbak, mégis jobban járt a szőke hajú leány, hogy ide került, nem pedig egy őrült porondmester karmai közé. Még belegondolni is szörnyű, hogy mivé lehetett volna, ha annak az őrült cirkuszába téved.
Nyugodtan szemlélem, észlelem, ahogy hirtelen kapja fel a fejét. A nyugodt, mégis érzelmektől mentes arckifejezésemmel találkozhat. Nem mutathatunk ki kegyelmet, kedvelést, alázatot, félelmet. Velük szemben egyáltalán nem.
Színtelen hangon beszélek hozzá, de eddig nem kapok rá választ. Nem, mert megvárja, amíg én befejezem.
Szavai ismerősek, túlságosan is. Deja vu érzés lesz úrrá rajtam. Ha az utcán találkozunk, ha kicselezi az őröket, meglehet, hogy vele is úgy bántam volna, mint Reynával.
- Merre volt ez az irány? Honnan jött? - kérdezem tovább, kényelmesen hátradőlve. Lábaim mégsem nyújtom ki az asztal alatt, hanem a székem alatt húzom össze őket. Kezeimet nyugodtan tartom a dosszié tetején, ujjaimat finoman fonom keresztbe.
- Nem éppen olyannak tűnik, mint aki a vadonban él, a ruhái, arckifejezése, túlságosan ismerős magának ezek a körülmények, amelyekben most van - láttam Reyna tekintetében, hogy mennyire megrémíti minden… Új. Őt nem. A bilincsek ellen sem zavartatta magát. - Nem fogságban volt odakint, akkor miért? - apróságok, melyekre oda kell figyelnünk. Nem vagyok egy Sherlock Holmes, de vannak dolgok, amelyekhez még én is értek, amelyeket még én is észreveszek.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. 30 Május - 20:19
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Natalie & Laila

With the water, sweet water, wash me down
Come on water, sweet water, wash me down
Az asztalról a csészére, és a benne lévő folyadékra csúszott a tekintetem, ahogy visszaengedtem a kezemet. Borzasztóan szomjas voltam, mégsem akartam még inni, hiába vonzott is a tea meleg színe.
Ahogy meghallottam a kérdést, egy pillanatra megakadt a levegőm; tekintetemet most az ölemben nyugvó, akaratom ellenére is remegő kezeimre fordítottam.
Hogy miért jöttem a városba?
Azt sem tudtam, hogy város. Egy folt volt csak, az egyetlen volt, ami nem mosódott bele a környezetébe. Az egyetlen folt, ami eltért a fáktól és a domboktól, az egyetlen folt, ami felé volt értelme elindulni.
Nem mérgezett. Mi történne? Mi más lehet benne? Ha meg akartak volna mérgezni, már a cellámban megtehették volna. Nem igazán volt vesztenivalóm azzal, ha beleiszom. Ha információt akarnak tőlem, márpedig kihallgatnak, akkor nem mérgeznek meg. Ha pedig valami más van benne, az sem számít. Nem is tudnék hazudni, akkor sem, ha szeretnék. Nincs elég emlékem hozzá.
Még egyszer megemeltem a kezeimet, és megfogtam a csészét, majd a kezembe vettem. A helyiségben lévő hőmérséklethez képest forrónak hatott, de ezt talán csak a kihűlt bőröm miatt éreztem így. Aprót kortyoltam bele, aztán leengedtem, a kellemes íz megnedvesítette a szám és a torkom, a csészét nem tettem vissza az asztalra, egyelőre az ölemben nyugtattam, de még nem is kortyoltam bele többet.
Mielőtt bármit is mondhattam volna, mielőtt rájöhettem volna, hogy mondjam el, ismét megszólalt.
Felkaptam a fejem. Tényleg igazam lehetett volna? Tényleg miattam, az ilyenek miatt vannak a falak? Tényleg a vesztembe rohantam, az volt az egyetlen lehetőségem, az a hely, ahol a létezésemet sem tűrik?
Éreztem, ahogy hatalmas gombóc nő a torkomba.
New York. Ízlelgettem a hely nevét, ám továbbra is ismeretlennek hangzott. A nevem azonnal bekattant, azonnal tudtam, hogy helyes, amit mondok, ám New York nem hangzott igaznak. Bár eddig is sejtettem, de így még inkább afelé hajlottam, hogy nem innen valósi vagyok, valahonnan messziről kerülhettem ide.
Miért pont New York?
- Ez volt az egyetlen irány, amerre el tudtam indulni. Másfelé csak fák voltak, meg dombok. Egyedül ezt a helyet láttam, ha nem akarok a fa alatt maradni - felelem halk, akadozó hangon.
344 . @Natalie Rossmyra .

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Vallató és kínzókamrák 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
476
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. 30 Május - 20:01
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Who are you?
Laila & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 323 • Zene; Rebellion of the Snakes»
«All we have to decide
is what to do with the time
that is given us»
Ahogy bezáródik az ajtó mögöttem, hallom, hogy a zár kattan, hangja visszhangzik az apró szobába. Persze, zárjanak csak össze, ha bármi baj történik, csak velem történjen. Gyűlölöm ezt a munkát. A szoba mégis tele van rúnákkal, a bilincs, melyet használtak blokkolták a nephilim erejét.
Annyi évvel ezelőtt kértem Wallenberget, várjon, képesek leszünk elzárni a félvérek és nephilimek erejét. Nem hitt nekem, vagy csak nem volt rá kíváncsi. Rá két évvel megtörtént a csoda. Mégsem érzem, hogy szükségem lenne rá. Nem az a fajta vagyok, aki erővel rohan neki másoknak.
A bizalmat lassan kell kiépíteni. Így kapok majd információkat.
Ahogy a dossziét olvasom, szemem sarkából látom, hogy miként nyúl a csészéért, ám kezei megremegnek. Egy pillanatra a vékony ujjakra tekintek a csuklóra, mely hozzá tartozik. Majd, mint akit nem érdekel visszatekintek a dossziéra. Pszichológiai hadviselés. Sok mindennel nem láttak el. Magamba mélyen sóhajtok egyet.
- Miért jött a városunkba, Laila? - jön a következő kézenfekvő kérdés. Nyugodtan zárom be a mappát, két kezemet helyezem rá. Kényelmesen dőlök hátra a rozoga vasszéken. Kényelmetlen számos bordámat töri, sejhajomat is. A hideg a csontomig fog hatolni, mire itt végzek. Fejemmel a csészék felé bökök. - Igyon, nem mérgezett - húzódik apró mosolyra a szám.
A lányt figyelem. Minden rezdülését, szemének villanását, kezének mozdulatát. Arcának apró mimikáját, melyeket a legtöbb ember észre sem vesz. Szájának ívét, apró rezdülését. Szemeinek vörösségét. Kisírhatta a lelkét. Lehet, hogy őszinte, ám ennek nem hihetek most. A belső megérzéseimnek is hátat kell fordítanom.
- Mint tudja, a magafajta lényeket nem szívesen látják a falakon belül - kezdek bele nyugodtan. Ha nem tudja, hát akkor most megtudja. Szemlátomást nem idevalósi. - Vannak városok, ahol megtűrik magát, mifelénk a hasonló létezésért kötél jár. Miért pont New York? - még akkor is, ha nem tehet róla.
Alex, kérlek bocsáss meg. A kettős mérce nálam is megjelenik, hányni tudnék magamtól. Mégis a városunk védelmének érdekében tudnunk kell, hogy mennyire ártalmas. Mit akar. Mit tervez. Mik a szándékai. Alexet ismerem, tudom, hogy ő nem ártana nekünk.
De ez a lány?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. 30 Május - 19:42
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Natalie & Laila

With the water, sweet water, wash me down
Come on water, sweet water, wash me down
A rémülettől könnyek szöktek a szemembe, de nem tiltakoztam. Ahogy lenéztem a saját kezeimre, olyan érzés volt, mintha valaki másét látnám. Éreztem, hogy miattam történt, ami történt, és hálás voltam, amiért mégis, biztonságos falak közé kerültem, de a gondolat, hogy nem értettem, hogyan csináltam, megrémített. Hirtelen elöntött az elmúlt órák kétségbeesése, és most kezdtem igazán érteni, igazán felfogni, hogy fogalmam sincs, merről jöttem, ki vagyok, miért vagyok itt. A szívem zakatolt, a lábam égetett, fogalmam sem volt, mekkora távot tettem meg futva, sétálva, botladozva az elmúlt órákban, mégsem lassíthattam, a fegyver felém mutatott, így nem volt ellenvetésem.
Eszemben sem volt tiltakozni. A nagy falak arra utaltak, hogy valami veszélyestől félnek, bár fogalmam sem volt, mi az, így értettem, miért teszik azt, amit. Akár én is lehetettem az a veszély, amitől a falak megvédik az embereket, és ha így is lett volna, fogalmam sem volt, és majd kiugrott a szívem a helyére a gondolataim miatt.
Nem fogtam fel, mi történik körülöttem. Nem tudtam, mit beszélnek, merre megyek, a földet bámultam, és csak igyekeztem kibírni a hátralévő utat. Egy ponton el is estem, úgy éreztem, onnan már nem kelek fel, mégis, muszáj volt, felállítottak, és mentünk tovább. Emlékszem a lépcsőkre, az őrökre, a fegyverekre, a csodálkozó hangokra, a felkiáltásokra, valakinek a kezére az államon, ahogy felemeli a fejem, hogy a szemembe nézzen, majd arrébb lökjön. Átvettek, már más vezetett, lefelé mentünk, és azt hittem, azonnal legurulok, de végül benyomtak valahova, egy üres cellába, és otthagytak.
Nem tudtam, mennyi ideje voltam ott. A közelben gyakran voltak őrök, bár hangokat nem igazán hallottam, valószínűleg voltak még rajtam kívül más rabok is. Amikor enni hoztak, próbáltam kérdezni, próbáltam megtudni, mi folyik itt, hol vagyok, de sosem válaszoltak, csak elfordultak, és belökték a tálcámat a cellámba, így pár alkalom után feladtam. Talán három nap telt el azóta, hogy behoztak, de az is lehet, csak egy nap, vagy akár egy hét, mikor ismét bejöttek hozzám, bilincset tettek a karomra, melyben olyan vékonynak tűnt, mintha bármelyik pillanatban elreccsenhetne mindkettő, és egy nem messze lévő terembe vezettek, ahol lenyomtak egy székre.
Az asztalra függesztettem a tekintetemet, és vártam. Kezdett teljesen elhagyni az időérzékem, így fogalmam sem volt, mennyit vártunk. A nehéz vas hidegnek érződött a combomra támasztva, ám bőröm már amúgy is teljesen kihűlt a termek hidegétől. A vékony harisnyám, bár valamennyire védett, nem tett sokat ez ellen, a farmerdzekimet, aminek a zsebében a késem is volt, még behozatalamkor elvették.
Összerezzentem, ahogy meghallottam a kilincset, és épp, hogy csak annyira fordítottam el a fejemet, hogy a szemem sarkából láthassam a belépőt.
Nephilimmel. Ízlelgettem a szót. Ismertem a szót. De nem emlékeztem. Az őrök szájából is hallottam korábban, meg még néhány embertől, akik a folyosó szélén beszélgettek, parancsot teljesítettek. Ha nem is tudtam, mit jelent, azt igen, miért aggatták rám. A víz miatt, mielőtt beengedtek volna.
Ahogy kattant a zár, és levették a bilincset, egy parányi kő esett le a szívemről, ám nem mozdultam. Összerezzentem, mikor a két másik elhagyta a cellát, ám továbbra sem néztem fel az asztal közepéről. Aprót bólintottam, egy pár centire megemeltem a kezeimet, mintha nyúlni akarnék a tea felé, azonban annyira remegtek, hogy inkább visszaejtettem őket az ölembe.
- Laila Acker - mondtam el ismét, amit korábban is.
Hangom reszelős, érződik rajta, hogy talán napok óta nem beszéltem. Akkor szólaltam meg utoljára, mikor felhagytam a kérdéseimmel, akármikor is volt az.
555 . @Natalie Rossmyra .

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Vallató és kínzókamrák 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
476
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. 30 Május - 18:19
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Who are you?
Laila & Natalie
──────────── ────────────
«Szószám; 523 • Zene; Rebellion of the Snakes»
«All we have to decide
is what to do with the time
that is given us»
A vadászbázis pincerendszerében helyezkedik a rögtönzött börtönünk és vallató termeink. Akik itt megfordulnak ritkán távoznak saját lábaikon. Természetesen kivételek mindig is akadtak, hiszen nem mindenki… Nos angyal, vagy démon, ahogy mi azt elsőnek gondoltuk. Emberek vagyunk, hibázunk magunk is.
Komótosan haladok le a lépcsőkön, miután megkaptam a világ leghálásabb feladatát: hallgassak ki egy nephilimet. Mondanom sem kell, hogy ez mennyire tartozik a leghőbb vágyaim közé. Habár a lány még mindig jobban jár velem, mint bármelyik más társammal, vagy épp Wallenberggel.
Odakint tombol a tavasz, a meleg levegő, az üde friss illatok, ám idelent ebből semmit sem lehet érzékelni. Az ódon épület falai megtartják a hideget. Szinte beleremeg a testem, mikor leérek a dohos pincébe. A penész lassan eggyé válnak a téglafalakkal, ahogy a víz lassan csöpög le róluk. Nem szeretek ide lejárni. Persze beleszólásom nincs ebbe sem. Teljesen megéri vadásznak állni, nem igaz? Úgy rendelkeznek az életed felett, ahogy nem szégyellnek. Persze a Tanács és azoknak a tagjai kivételek. A rohadt kettős mércét soha nem fogja tudni az emberiség levedleni. Azoknak a kölykei, vagy akár ők is, lényegében bármit megtehetnek büntetlenül. Irritál ez a fajta viselkedés, de találjátok ki. Ez ellen sem tehetek semmit.
Elengedem a gondolatot, amikor az egyik kihallgató elé érkezem. Bőrkabátom simul a karjaimra, hogy óvjon a hideg ellen. Talán a rabunk ilyet nem is kapott. Övembe vadászkés pihen puha bőrből készült tokjába. Kezemben egy tálca, rajta két forró teával. Úgy vélem, hogy erre szükségünk lesz. Másik kezembe egy sárga fedelű dosszié.
Ha minden igaz a lány, kiről semmit sem tudok, mellesleg, már idebent van. Két vadász nyitotta ki puritán pincebörtönének ódon ajtaját. Súlyos bilincseket helyeztek a csuklójára, ha együtt működik velük szó nélkül, ha nem. Majd idevezették. Bent várnak velük együtt.
Lassan nyomom le a vaskilincset, hogy belépjek a még hűvösebb terembe. Nem nagy, épp annyi hely van benne, hogy egy asztal elférjen benne, két végén egy-egy székkel. Amelyen a lány ül, mögötte már rögtön a fal. A doh és a penész illata itt csak még jobban érződik, orrom akaratlanul is elfintorodik. Az ajtóval szemben van pont az én székem, mögötte még van két méter hely. Nem kellemes hely, de nem is arra terveztük, hogy bárki is itt luxuskivitelben éljen.
Belépve kellemes mosolyt csillantok meg a szőke lány felé. Ha az asztal alatt is tartja a kezét, tudom, hogy bilincsek tartják fogva. Nem ez az első kihallgatásom.
- Engedjétek el és mehettek - intek a két férfinak. Feszes háttal állnak, kezüket hátratéve. Fegyelmezettek nem szóltak semmit a lányhoz, ha kérdezett is. Remek vadászok lettek az elmúlt évekbe. Most mégsem annyira engedelmesek. Rámpillantanak, mint akinek a szavait nem igazán hiszik el.
- Nyugi srácok, egy nephilimmel még képes vagyok elbánni baj esetén - vetek feléjük egy kedvesnek ható mosolyt. Vonakodva teszik meg, amit kérek. Elengedik a lányt, majd kimasíroznak a teremből.
A tálcát leteszem kettőnk közé.
- Forró tea, jót fog tenni - jelentem ki, kellemes hangon, a távolságtartás mégis érezhető belőle.
Leülök vele szemben, a dossziét az ölembe ejtem, úgy, hogy a hátoldala az asztal szélének támasztom. Könnyedén ütöm fel.
- Mi a neve? - kezdem a legegyszerűbb kérdéssel. Lassan kezd deja vu érzésem támadni. Annyi különböséggel, hogy most nem a városhatárban vagyok, hanem egy hideg teremben.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Vallató és kínzókamrák VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1102
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. 13 Ápr. - 16:28
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. 2 Dec. - 11:21
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



   
   

   

   
   
Daniel x Adéla
I'll be Luke and you'll be Yoda. Now teach me master!
* * *
Miután megteremtem neki az eszközöket, finoman figyelmeztet, hogy ezt ne nagyon mutogassam más vadászok előtt. Halványan elmosolyodom és mozdulatait figyelve válaszolok.
- Vadászok neveltek fel. A veteránok ismernek minket Darkbane-nel. Ők tudják, hogy a legjobb vadászok a személyes sérelmekből születnek.. hát, nekünk meg van a magunk személyes oka, amiért itt vagyunk és nem máshol. A fiatalabbak, vagy újoncok persze szoktak fenyegetőzni. Néha verekszünk is. De ez inkább csak felpezsdíti a vérem és a mindennapjaim, mint hogy zavarna. - vigyorodom el szavaim végén egy kicsit. Amikor elmondja, hogy azért gyomor kell ahhoz, hogy az ő munkáját nézzék, tanulják,  elmesélek neki egy régi esetet arról, amit láttam. Egyetért, miszerint terepen is meglehetősen durva dolgokkal találkozni, és hogy így még több elszántságot lehet szerezni egy ilyen vallatáshoz. Hogy felemelő élmény.
- Ha nem is ő volt a tettes, akkor is valamitől démonná vált. Valamihez kellett az alku. És ki tudja, mióta démon. Ki tudja, hány ember életét tette tönkre azóta. És hányét vette el. És még mennyiét fogja, ha teheti. Így tehát a tapasztaltak ellenére is megérdemlik a szenvedést. - mondom rezzenéstelenül. A pokolra kellett volna jutnia a lelküknek, hogy szenvedjenek. Ehelyett eladták azt, és egy olyan lénnyé formálódtak, amiben boldogan élhetnek, míg világ a világ. Nincs igazság ezen a földön. Gondolataim közben Dan már fel is vágta kis alanyának gyomrát. A vértől nem sokat látni, az ordítástól nem sokat hallani, de azért figyelek, amennyire csak lehet.

2, Kreativitás.
Sose ragadjunk le a megszokott dolgoknál.


Nem igazán tudom eldönteni amúgy, hogy mikor magyaráz nekem, és mikor a démonnak. Valószínűleg mind a kettőnknek, hiszen a kísérletezés és tanítás gondolata a démont is megrémítheti, ahogy engem is megtölthet tudással. Figyelem a vágásokat, és aztán az eszközt, amit Dan elővesz.
- Ezt te csináltad? - kérdezem a fura mechanizmusra pillantva. A démonra tekintek, de a szemében fájdalmon kívül csak daccal találkozom.
- Kis gyerekek vagytok csak, akik nagynak hiszik magukat. Semmit nem szedtek ki belőlem! - hörög a démon, én pedig érdeklődve nézek Danielre.
- Engem érdekel, hogyan működik ez a ketyere! - mutatok a kalitkára.
* * *
Szavak: xx - Zene - Egyéb: Remélem oké. Very Happy - credit
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
11
Bukott Angyal
4
Ember
5
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
5