Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Dark Haven •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Dark Haven VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 18, 2020 3:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Dark Haven 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 03, 2020 10:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Party night
Karmael & Nat
──────────── ────────────
Szószám; 557 • Zene; Remastered »
«It pays to get drunk
with the best people»
Nevetek a beleegyezésén és oh, aranyom, rajtam ne múljon. Iszok én. Amennyi csak belemfér és sajnos azt hiszem, hogy túl sok. Uh, azért… Jah. Ez így nem lesz jó, ez a hozzáállás. Pontosan tudom, hogy melyik gödörbe fog beleejteni. És ezúttal ott is fogok maradni.
Azonban a józan eszem már nagyon, nagyon távol van. De még mennyire!
Karmael lelkesedésére mégis szélesen vigyorodok el, a gond csak az van, hogy egyelőre csak ketten vagyunk ezen az átokverte helyen. Tényleg ennyire korán lenne? Ne már! Nem lehetünk ennyire szánalmasak.
Upsz, várj. Dehogynem!
- Ez a beszéd! – csapok a tenyerembe vigyorogva és még a mutatóujjam is felé irányítom, ám a mosolyom leolvad az arcomról igen korán. – Oh, francba, nem lehet – döndül az öklöm a pulton. – Nem mehetek a bálra összeverve, képviselem a vadászokat, ezzel a tündéri mosolyommal, látod? – húzom ki magam és bájosan mosolygok rá. Úgy, mintha semmi problémám nem lenne az életben, az szép. Mintha boldog lennék, elégedett, magabiztos. Mert képes vagyok ilyenre, képes vagyok elhitetni ilyet bárkivel is.
- Hát… Nem hiszem, hogy velem nagyon kötekedni akarnának – enyhül végül mosolyom és halkan nevetem el magam és visszatekintek Bobra, ki hát… nem éppen kedvesen néz rám. – Hé! Miattam nincsenek itt balhéid! Kijárna, hogy legalább egyet kezdeményezzek – rázom meg a fejemet. Az, hogy vadász vagyok, ráadásul, hogy Wallenberg bevett az elitek közé, az sok törzshelyemnek tett jót. Főleg az ilyeneknek. Nem igazán mernek már velem kikezdeni, jogosan – vagy épp nem – tartanak Wallenbergtől.
- Lássuk be, azért a munkákat nehezen tudnánk végezni, ittasan – nevetek fel keserűen. Hangulatom ingadozásának nem éppen ő az oka. Az alkohol annál inkább. Leginkább akkor iszik a magamfajta, ha felejteni akar. S ha felejteni akar, az előbb az elméjébe kúszik, amit el akar.
Hirtelen emelem meg a poharat és húzom le annak tartalmát.
- Én legalább is – dobom meg mindkét szemöldököm. Az én munkakörömbe nem engedhető meg a részegség. Én sem tolerálom, ha más így jön, sőt azt haza is zavarom. Itt nem játszhatunk, emberek életével sose tehetjük meg.
Cinkos mosolyára mégis hangosan nevetem el magam.
- Tudod mit? – csapok a pultra, csak hogy egy újabb kört rendeljek. – Benne vagyok – emelem meg felé az üres poharamat. – Bukjunk együtt – nevetem jókedvűen. Jó, oké, lehet tényleg kicsit erőteljesebben váltakoznak bennem a hangulatok. De Karmael mindig jó hatással volt rám. A maga őszinteségével.
- Rád fogadnék – kacsintok rá. – Mindig rád fogadnék – teszem hozzá széles vigyorral. Karmael különleges nő volt. Fogalmam sincs, hogy mi teszi azzá. Nőies vonásai magával ragadóak, de mindezek mellett jellemzi valami elemi vadság. A levegő zizeg körülötte, mégis vonz magához, mint molylepkét a fény. Holott pontosan tudod, hogyha megfogod, akkor félő, hogy megráz, magával ránt a mélységbe.
S ez a legvonzóbb benne. Hogy vele akarsz menni abba a bizonyos szakadékba. De hogy azért, hogy segíts neki kimászni, vagy hogy vele zuhanj? Magam sem tudom igazán.
- Na mert miért nem tehetsz ki? Mi is kitettünk? – intek fejemmel az ajtó felé. Képletesen igaz, de megtettük. Csak épp városunk falára. – Pf, sose győzöl meg – húzom el ajkaimat, megfordulok a széken, s könyökeimmel támaszkodom meg a pulton. – Nem sok jót láttam még eddig angyaltól. S nem is hiszek abban, hogy fogok – jegyzem meg egykedvűen.
Vadász vagyok, mindig úgy neveltek, hogy az angyalokat írtsuk. Főként őket és a démonokat. A mostani helyzet, nos hát… egy kicsit kellemetlen, de ettől függetlenül nem fogok rájuk máshogy nézni. Csak mert békében vagyunk.
Na persze.  
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 09, 2020 12:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




To Natalie


- Erre igyunk! - vigyorogtam. Ha tényleg belegondoltam volna, miért is élek még, jobban mondva minek élek... valószínűleg a bulizást mondtam volna, a balhékat, tényleg ezek éltettek. Talán ez szomorú volt, de ebben a világban kinek volt vidám története, vagy boldog élete? A jó az volt ebben, hogy nem ítélkeztek annyian, mint régen, mert senkinek sem volt tökéletes a világa. Az enyém a maga módján az volt, mivel elfogadtam a helyzetet, nem akartam újra a régi életemet élni, nem akartam a régi énem lenni. Haraggal tele voltam még mindig, azt nem is tagadtam le soha, emiatt kicsit keserű is voltam, innen jött a jó öreg szarkazmus, de ettől függetlenül továbbléptem. Az meg már hadd legyen az én döntésem, kire haragszom még így is, avagy kit gyűlölök teljes bukott szívemből.
- Úúú! - adtam hangot a lelkesedésemnek, még ugrottam is egyet ültömben, hogy még inkább érzékeltessem, mennyire jónak találom az ötletet. - Utána pedig verekedhetnénk is velük. - jelentettem ki teljesen komolyan, de ahogy Bob rám pillantott, rögtön hozzátettem. - Természetesen kint. Most képzeld el, mennyire meglepő lenne ha két lány verné őket laposra. - vonogattam a szemöldökömet, majd nevettem, mert nem feltétlenül úgy készültem, hogy ma verekedni fogok, de ugye az én esetemben semmi sincs kizárva. Ha még néhány ital lecsúszik nem tudok majd uralkodni magamon, néhány férfias beszólás után pedig általában robban a bomba. A kocsmám berendezését is néhányszor miattam kellett lecserélni, mikor móresre tanítottam a vendégeimet.
- Nem is kell belesüppedni, anélkül is lehet jókat bulizni. Plusz néha egy-két ital még nem a világ vége. - teszem hozzá én is vállat vonva. - Én kocsmában dolgozom, de igazán részegen estig nem lát senki. Addig csak néhány ital csúszik le, annyi, hogy el tudjam látni a feladataimat. - Talán nem jó pont senkinél, ha valaki munka közben iszik, bár azt azért hozzátenném, nem mindennapos, ha lerészegedem, ahogyan az sem, ha iszom. Sőt, elvonási tüneteim sincsenek, ha nem teszem, de a rengeteg haragomat, a rémálmokat, a szárnyaim hiánya okozta űrt tökéletesen tompítja az alkohol.
- Mondom, én fedezlek, bármi is történjék. Legfeljebb ketten bukunk el. - cinkos vigyor, majd újabb vállvonás. A bukásban én már amúgy is profi vagyok, nincs nálam jobb benne. Különben pedig tényleg nem féltettem Natalie-t, hiába tűnt törékenynek testalkatra, a szemeiben ott csillogott valami ősi erő.
Követtem a példáját, én magam is kiittam az utolsó cseppeket a pohárból, kifejezetten jól esett, főleg a korábbi gondolataim miatt.
- Ennyire azért ne örülj, nem biztos, hogy jól jönnék ki belőle. - Azért ugyanúgy nevettem, mint ő, el is képzeltem, miként küldenék be egy jobb egyenest valamelyik tollas szentnek. Azt viszont már nem mertem elképzelni, mi lenne annak a következménye. Régen még simán elbántam volna bármelyik társammal, manapság már nem, ráadásul már nem is tartottam őket a társaimnak. Ettől függetlenül persze simán megcsinálnám, vagyok olyan elvetemült.
Régen rengetegszer gondoltam rá, milyen érzés lenne annak az angyalnak lemetszenem a szárnyát, aki velem is megtette, ileltve mindenkinek, aki közrejátszott, megkopasztani őket, tollról tollra. Élvezettel töltött el, mert bár barbár dolognak gondoltam, és pokolian fájdalmas folyamat, az ellenségeimnek azért kívántam volna azt a kínt, jobban mondva azoknak, akik miatt velem megtették. Így kifejezetten osztottam Nat véleményét.
- Tetszik a hasonlat. - vigyorogtam, az ő közelében ez nagyon könnyű volt, nekem való társaság volt, ezt a kezdetektől tudtam.
- Oda csak akkor engedek be csirkét vagy libát - élek a szavaival -, ha tud viselkedni. Sajnos tiltótáblát nem tehetek ki az ajtóra. "Tollas barmokat nem látunk szívesen". - mutattam idézőjeleket ujjaimmal, gonoszkás mosoly kíséretében. De imádnám ezt...
- Különben egész jó arcok járnak oda, még törzsvendégeim is vannak. - dicsekedtem kicsit. Oké, némelyik alak elég furcsa, de érdekes történeteket mindegyikük tud mesélni, sőt, nekem még panaszkodni is lehet, ha közben itallal tompíthatom a mások által rám ragasztott érzelmeket.

514 szó ■  Hiperaktívspeedesang  
■■

reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Dark Haven 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 19, 2020 5:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Party night
Karmael & Nat
──────────── ────────────
Szószám; 522 • Zene; Remastered »
«It pays to get drunk
with the best people»
- Káosszal szép az élet, bébi – vigyorgok rá, szemöldököm is felvonva. Mondjuk, ami engem illet, egyáltalán nem szeretem a káoszt, egyszerűen megbolondulok tőle. Mégis abban élünk, próbálunk felülemelkedni rajta, ám nem mindig sikerül. Úgy érzem, hogy minden egyese nappal, mellyel tovább élek egyszerűen… csak túl sok lesz minden. Képtelen vagyok belegondolni, hogy mennyi csapást bírhat még ki az ember ép ésszel, ezért is keresem egyre többször az alkohol társaságát.
Ezekben a ritka pillanatokban legalább egy kicsit ellazulhatok, elmém elcsendesülhet.
Kérdésére mégis szélesen vigyorgok rá.
- Állok bármikor, rendelkezésedre – felelem vidáman, halkan nevetve. – Bár tudod, mi lenne a viccesseb? – fordulok meg könnyedén a bárszéken és végignézek a vendégseregen… Hát nem igazán színes a felhozatal, főként, hogy lényegében csak ketten vagyunk? Hol vannak a többiek. – Te, Bob, hol vannak a többiek? – teszem fel a kérdést, rosszat sejtve.
- Korán van még – feleli röviden kedvenc csaposom a világon. Szemöldököm ráncolását mégis képtelen vagyok abbahagyni. Majd visszafordulok szöszi barátnőm felé.
- Szóval a viccesebb az lenne, ha lenne még itt pár fajankó félnótás és azokkal fogadnánk. Képzeld el azt a dühöt, amikor néhány fickót leisz két lány – vonogatom meg pajkosan a szemöldököm. – De hát, nézd a faragatlan népségét, hogy nem jelenik meg – csapok combomra hamis felháborodással, ugyanis ajkam szegletében csak ott vibrál az a bizonyos jókedv.
Ami azt illeti tényleg az lelt rám, hogy ilyen nagyszerű társaságot sikerült kifognom a napom hátralévő részére.
- Azért, mert ezt hívják akaraterőnek – vonom meg a vállam. – Én meg csak azért nem süppedek bele… - lelki szemeim előtt megjelen egy barna hajú kócos hajú vadász meleg, naiv mosolya. – Mert nem tehetem, ahogy az előbb is említettem – rázom le magamról a súlyt, mely a vállamra nehezedett. Nem, ez nem igaz. Nem nehezedik rám. Bármit megtennék Alexért, és ha ehhez az kell, hogy ne süppedjek ebbe bele, hogy ne rohanjak el, bárhogy is vágyik rá minden porcikám, akkor nem teszem meg. Erőt veszek magamon, megkeményítem az izmaimat és maradok. Érte. Miatta.
- Ha! – nevetem el magamat. – Sokszor én is azt hiszem – vigyorgok el. – A tökéletes álca, nem igaz? – emelem fel a poharat újra. Ezúttal a régi gyárépület jut eszembe, amilyen könnyedén vette birtokba testem egy démon… Előbb ajkaimhoz emelem a poharat, majd onnan el. Emlékszem arra az álomra… arra a látomásra…
Újra az ajkamhoz emelem a poharat. Ma feledni akarok, így gyorsan lehúzom az italt. Újra csak.
- Vinnem kell egy videókamerát! Ezt fel kell vennem! – lelkesülök nevetve felvetésén. Azért megnézném, hogy egy tagbaszakadt angyalnak miként húz be, milyen könnyedén és hogy mi kerekedne belőle. Velem az a baj, hogy nem tudnék elmenni angyalpenge nélkül és vélhetőleg folyamatosan azt szorongatnám.
- Megkopasztanám, mint egy csirkét, vagy libát – vonogatom fel a szemöldökeim újra. Képes lennék-e? Hát ez nem kérdés, nagyon, nagyon nem kérdés.
Vagyis… Szeretném, ha nem lenne az.
Az ital maradékát azonban csak most iszom ki, vele egy időben. Talán tényleg lassítanom kellene. Nem ártana.
- Jaj ne! Nehogy ám privát buli legyen! Ha már megyek, hadd nézzem meg a felhozatalat. Hátha találok ott valami markáns angyalt, akit el lehet csábítani egy éjszaka erejéig – vigyorgok rá szemtelenül és persze szemérmetlenül. – A new yorki férfiak kezdenek túl egysíkúak lenni – forgatom meg a szemem.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 18, 2020 1:26 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




To Natalie


- Ebben a rohadt káoszban... igazából tényleg. - nevetek, bár ez mos egy fokkal sötétebb nevetés, mint az eddigiek. Lehetne teljesen más életem, bár amióta beütött ez az egész őrültség, angyalok és démonok a földön, az emberek között... egyáltalán nem alakult volna annyira másképp minden. Ugyanúgy itt lennék, csak talán nem lenne ennyi gyűlölet bennem a fajtám iránt. Az egykori fajtám. Már egy egészen új fajhoz tartoztam. Tulajdonképpen élveztem az életet, amit kialakítottam magamnak, de a szarkazmusom azért árulkodó volt olykor. Szerencsére nem túlzottan, mert a legtöbb lénynek mind megvolt a maga súlyos problémája.
- Háát nem tudom annak mi lenne a vége. - elmerengtem egy pillanatra, tiltakozni viszont nem akartam, meg sem fordult a fejemben. Aztán elvigyorodtam, s igazi cinkostársként pillantottam oldalra, Natalie-ra. - Mi lenne, ha kiderítenénk? - kacsintottam.
Szavain nevetnem kellett, én nem igazán tartottam sem magamat, sem őt alkoholistának, mert ahogy említettem, manapság már mindenkinek megvolt a maga baja, s általában nem piti dolgokról volt szó. Sokat vesztettek az emberek, vagy az olyanok, mint én, de még az angyalok is megsínylették az eseményeket. Igaz, ez utóbbi nem is érdekelt, megérdemelték.
- Én nem tartom magam annak. Bármikor abba tudnám hagyni ezt az életmódot, de minek? Jó ez így nekem. A legjobb. - sóhajtottam, majd egy vigyor jelent meg a képemen, bele sem akartam gondolni, mi lenne, ha valami miatt le kellene mondanom erről az új életemről. Meg tudnám tenni, ha egy unalmas emberré akarnék válni. Nos, nem akartam.
A szemeimet forgattam a drámai kérdése miatt. Oké, jó, lehet, hogy tényleg megtennék, bántanák őt, vagy akár meg is ölnék, ha veszélyesnek titulálnák rájuk nézve, de... nem volt azért ő olyan törékeny porcelánbaba. Bíztam benne, s tulajdonképpen én sem hagytam volna, hogy baja essen. Ezt azért nem hoztam fel, mert ember voltam az ő szemében, s tényleg nem volt valami sok erőm már régóta.
- Azt hittem tudsz vigyázni magadra. - vontam fel a szemöldököm, mintha tényleg meglepett volna, hogy aggódik a saját élete miatt. - Nyugi, én megértem. Viszont mindig is ki akartam próbálni, milyen bemosni egy angyalnak. Érted megtenném! - jelentettem ki, mint egy hős, és a válla után nyúltam, hogy kicsit megveregessem egy mosoly kíséretében.
- Ugh, képes lennél azon aludni? - fintorogtam, aztán úgy tettem, mintha elgondolkodnék a dolgon. - Bár végül is kényelmes lehet. Legalább nem veszne kárba. - vontam vállat hanyagul. Azok a gyönyörű tollak... baromira hiányoztak, néha ordítani tudtam volna, vagy bőgni, vagy mindkettőt. Imádtam őket, a nai napig hiányoztak, ahogy a repülés is, de... már megszoktam nélkülük.
- Ez a beszéd! - koccintok vele, s belekortyolok az italba. Igen, még mindig csodálatos érzés, ahogy végigcsúszik a torkomon. - Nem ígérhetek semmit. Én sem vagyok az a nyugodt természet. Miattad majd visszafogom magam, ennyit igazán megtehetek, ha már ellátogatsz hozzám. Ha kell bezárom a helyet, tartunk egy privát bulit. Vagy csak nem engedek be akárkit. - Amúgy sem szívesen engedtem be a szárnyas népséget, bár elvileg nem volt semmiféle kikötés, ki lépheti át a pub ajtaját. Néha azért szívesebben mondtam nemet néhány embernek, főleg akkor, ha nem akartam balhét. Ezt még a tulajdonos is megértette.

514 szó ■  Hiperaktívspeedesang  
■■

reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Dark Haven 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 17, 2020 7:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Party night
Karmael & Nat
──────────── ────────────
Szószám; 351 • Zene; Remastered »
«It pays to get drunk
with the best people»
- Lássuk be, hogy ez a két legjobb dolog az életben – vigyorgok rá szemtelenül, még egy kacsintást is bezsebelhet mellé, nyelvemmel pedig csettintek hozzá. Ebben az egyben egyet tudok érteni a lánnyal. Nincs is annál jobb, mint inni és balhéba keveredni. Oh, mennyi pasi nézett le emiatt, pedig, pf… Ha tudnák, hogy nőként is képesek vagyunk helyt állni.
- Bármibe fogadok veled! – csapom le a pultra a poharat és tenyeremmel is rácsapok, csak hogy kihangsúlyozzam, hogy mennyire is komolyan gondolom. – Bármikor leiszlak, bármilyen itallal! – könnyelmű kijelentés? Meglehet, hogy az, de nem tudja még, hogy kivel áll szembe. – Drágám én vagyok New York legnagyobb alkoholistája… - és még folytatnám is, ha Bob nem köszörülné meg a torkát a pult mögött. Épp egy poharat töröl szárazra. Összevont szemöldökkel, szinte már gonoszan tekintek rá.
- Jó, ha engednék a véremnek, lehetnék a legnagyobb alkoholista, ám sajnos muszáj vagyok dolgozni, hogy valamiből ki tudjam fizetni – pöccintem jelzésértékűen a poharat Bob felé. Csak hogy töltse újra a poharat.
Az élet nem kegyes senkihez sem, hozzám meg végképp nem. Amilyen szarság megtörténhet, az meg is történik velem, és ha tudnám, hogy még mi minden vár rám, akkor talán többet is innék, mint amennyit tervezek ma éjszaka.
- És kockáztassam, hogy kecses nyakam vágja át valamelyik, ha meglát? – nevetek fel az újratöltött poharat magam elé húzva. – Ne érts félre, de még így is én vagyok a legliberálisabb a vadászok közül… Vagy ezt már mondtam volna? – emelem fel fejem a plafon irányába. Ajaj, talán kezdem megérezni az alkoholt? Elég gyorsan. De hát ez is a célom, nem igaz?
- Ühm, - kapok keze után, ahogy meghallom, hogy mit is kínál nekem. – Megtennéd értem!? – tekintetem egy pillanatra elfátyolosodik a meghatódottságtól. – Bár akkor már inkább csinálnék a tollakból párnát. Tudod, csak ami hasznos – vigyorgok rá egy újabb kör italt tartok felé koccintás gyanánt.
- Jó, rendben – emelem meg végül a kezem, még mielőtt koccintanék. – Ígérem, hogy egyszer elmegyek majd és jókislány leszek. De! Végig velem maradsz és te tartasz vissza, ha bárki beszól nekem! – kötöm az ebet a karóhoz. Szívesen meglátogatom, csak hát… vannak feltételeim. Tartok olykor a nagy számtól, na.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 17, 2020 12:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




To Natalie


- Hisz' ismersz. Tulajdonképpen ez a két dolog éltet. A balhé és a pia. - sóhajtottam, félig viccnek szánva a mondatot, félig komolyan gondoltam. Oké, tulajdonképpen teljesen komolyan gondoltam, de kénytelen voltam félig viccnek beállítani. Nem lelkesedtek az emberek, ha hasonló dolgokat mond egy nő, még ebben az elcseszett világban sem. Natalie persze más volt, ugyanakkor előtte is volt egy álcám, amit felöltöttem.
- Akarsz fogadni? - teszem fel a játékos kérdést, miközben koccintunk, majd emeljük is a szánkhoz a poharainkat, mint a szomjazók. S olyan érzés is, mintha több hét telt volna el az utolsó italom óta. Egyáltalán nem voltam függő, vagy alkoholista, ahogy az emberek nevezték, viszont nem is tagadtam meg magamtól az alkoholt. Ez oldott fel, ez volt az egyetlen, ami életet lehelt belém, vagyis... inkább csak előhozta belőlem, amit már mélyen magamba temettem. A hegek sosem gyógyulnak be, de nem voltam hajlandó remete életet élni.
Az a bizonyos meleg, iszonyúan kellemes érzés, ahogy a whisky átjárja az egész testem... Beleborzongtam, lehunyt szemmel élveztem ki az utóízt, amit a borostyán színű ital hagyott maga után. Eleinte nem szerettem ezt az italt, túl erős, túl... intenzív, nem is kezdőnek való cucc. Aztán valahogy a kedvencemmé vált, mert ez az ital váltotta ki a lehető legjobb érzést a világon. A szexen kívül.
- Talán egyszer mégis megteszed. Hidd el, nem kár értük! A kutya nem venné észre, ha egy-két szárnyassal kevesebb röpködne. - vontam vállat, majd elvigyorodtam, mert nem, nem akartam háborút kirobbantani a vadászok és az angyalok között. Nem rejtettem véka alá, mennyire nem csípem a madárkákat, de a háborúból elég volt. Gyűlöltem, legszívesebben magam is vadásznak álltam volna, viszont az emberekhez sem tartoztam.
- Egy angyalt ajándékba? Kiteheted a szárnyait a falra. - viccelődök, vagy gúnyolódok, ahogy éppen veszi, de utóbbit is csak játékosan, jópofán. - Nézd, egy napot igazán kibírsz vadászat nélkül, nem? Az a kocsma az otthonom. Ha én jól érzem ott magam... te sem fogod másképp. - tártam elé a kész tényeket, amikkel nem tudott vitatkozni. Nyilván viszketni fog a tenyere, hogy vadászhasson, egy napot azonban igazánki lehet bírni. Sajnálnám, ha emiatt nem jönne el.

349 szó ■  Hiperaktívspeedesang  
■■

reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Dark Haven 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 18, 2019 3:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Party night
Karmael & Nat
──────────── ────────────
Szószám; 581 • Zene; Remastered »
«It pays to get drunk
with the best people»
A züllödt és a problémás életmódról akár regényt is tudnék írni, ha nagyon akarnék. Sose voltam egy könnyen kezelhető gyerek, sőt mi több! Hiperaktív voltam, örökmozgó és folyamatosan a tilosba jártam. És ha ez nem lett volna elég, akkor a baj is folyamatosan megtalált. Ha őszinte akarok lenni, talán egy icurka-picurkát kerestem is, de rengetegszer magától talált meg. Nem is csoda, hogy csak úgy továbbadtak rajtam, mégsem érzem azt, hogy ez baj lett volna.
A vadászok tudták, hogy miként vezessem le a felesleges energiámat, noha a figyelmemet ritkán tudták megszerezni, bár lássuk be, hogy azért az nem ártott, főleg nem az én esetembe. Mai napig nem értem, hogy miként tudtam megjegyezni ennyi mindent. A latin, a mitológia. Rejtély.
A lelencek között találtam meg Wallenberget és Dylant…
Dylan, ki a világomat jelentette, jelenti még mindig. Nincs már velem, tovább kellene lépnem, mégis képtelen vagyok. És itt jön a züllödt időszak. A hiánya mardos, űrt hagyott bennem. Egy ideig az alkohollal akartam betölteni, közben pedig jött Alex. Ő kisegített, ám az űr továbbra is ott van. Nem tudok tőle szabadulni, bárhogy is kívánom. Nehéz és…
Néha nekem is kell a szünet, néha nekem is le kell vetnem a gondtalanság álcáját és hol máshol tehetném ezt meg, mint itt? Ahol, aki ismer, tudja, hogy milyen is vagyok valójában és soha semmi bajuk nincs, ha részegen az asztalon táncolok, vagy a világ legmelankolikusabb dalát éneklem a zenegéppel együtt, vagy csak a sarokba pityeredem el a rekeszek mellett, közben pedig tagadok mindent. De itt békén hagynak, nem sajnálnak, nem néznek rám szánakozóan, nem sajnálnak, csak hagyják, hogy kiengedjem magamból.
- Egy jó kis balhéba, bármikor benne vagy, mi? – villannak meg szemeim játékosan, szemöldököm fel-felvonom, ajkamra kaján vigyor ül ki. – Ingyen pia és kaja, már megéri a hülyének is – nyújtom ki éppen hogy csak a nyelvemet, majd húzom is vissza, ahogy Bob visszatér a két pohár itallal. Hatalmasra tágult pupillákkal nyúlok feléjük, ajkaimat tágra nyitom, nyelvemmel megnyalom azokat.
Az egyiket sugározó mosollyal nyújtom a szőke szépség felé.
- De csak mert vélhetőleg én vagyok az egyetlen, ki képes téged leinni – emelem felé a poharam, koccintás gyanánt- Cheerio – köszöntöm, ezzel a városban is. Nem állítom, hogy szeretem, hogy a két város között már szabad az átjárás – azok a fránya angyalok – de vannak azért jó hozadékai is. Mint például Ő. Már csak miatta is megérte az egész, mintha az ember megtalálta volna a lelkitársát. Vajon miket művelhettünk volna, ha egymás mellett nőttünk volna fel?
Nem várok én sem sokáig és már le is húzom az italt.
- Még egyet! – intek csak Bobnak, lábaimat a bárszéken vetem keresztbe. Nem fordulok a pultos felé, minden figyelmemet a lánynak szentelem.
- Ó, drágám, ebben nem kételkedem, de hidd el, hogy nem jó buli, ha én elmegyek abba a városba. Önvédelemből még a végén mindenkit megölnék – emelem fel kezemet védekezőleg. Nem titok, hogy ki és mi vagyok. Vadász. Vadászösztönökkel. – Tudom, tudom, nem szörnyűek, csak ez olyan, mintha az oroszlánnak akarnád megtanítani, hogy ugyan már ne ölje meg az antilopot, lehetnek barátok is! – forgatom meg a szemem, majd elnevetem magam. Még így is én vagyok az egyik legliberálisabb az összes vadász közül. Én tisztában vagyok azzal, hogy nem mindenki rossz, nem mindenki velejéig romlott. Az angyalok között is vannak jók, a félvérek, nephilimek meg nem tehetnek arról, minek születtek.
- De kössünk üzletet! – ajánlkozok, ne mondhassa, hogy nem tud megnyerni magának. – Mit kapok, ha elmegyek? – vonogatom fel újra csak a szemöldököm. Az újabb italt már nem húzom le egyszerre, csak meglötyögtetem a pohárba egyenlőre.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 17, 2019 3:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




To Natalie


Ritkán hagytam el a várost, vagy úgy egyáltalán a kocsmát, New Yorkba azonban néha ellátogattam. Megvolt az előnye annak, ha nincsenek szárnyaid, nem kell rejtegetned őket, így könnyedén beolvadhatsz az emberek közé. Ettől függetlenül sosem éreztem magam embernek, már angyalnak sem egy ideje, bukott voltam, amit akár külön fajként is számon tarthatnának. Mégis volt néhány ember, akikkel könnyedén szót értettem, ilyen volt Natalie is, ő valahogy nem nézett rám furcsán a furcsa életmódom miatt. Mindenki züllöttnek, problémásnak látott, s igazuk is volt, ám ha tudták volna, miért alakult ki ez bennem... Néha még mindig éreztem a szárnyaimat, afféle fantomvégtagként, sokszor a fájdalom is belémhasított, valószínűleg sosem fogom elfelejteni azt az érzést, mikor megszabadítottak tőlük. Erősebb lettem valamilyen szinten, mint a szárnyas brigád, bár nem fizikailag.
Ez a hely elfeledtette velem mindazt a rosszat, ami történt, odahaza is ezt éreztem a kocsmában, amit szinte sajátomként tartottam számon. A füst egy csöppet sem zavart, sőt, a szivar füstje sokkal kellemesebb volt, mint a cigarettáé. Én az alkohol rabja voltam, de ez egy vele járó aroma volt, amitől igencsak otthonosan éreztem magam. Szinte fellélegeztem, ahogy betértem a friss levegőből a helyre, amit mások talán egy ocsmány lyuknak tartottak volna. Nem is kellett sokat várnom, hogy a nő is felbukkanjon, valahogy sejtettem, előbb vagy utóbb ő is megérkezik. Ma van a whisky-s nap, ezt egy igencsak ittas állapotban lévő ember már megállapította, így nem volt kétségem sem afelől, Natalie is itt lesz. Egy kaján vigyorral az arcomon köszöntöttem, mellé csupán egy biccentés járt, nem is kellettek szavak. Félretoltam az üres felespoharamat, amit addig ujjaimmal forgattam a pulton. A bál, igen, tényleg, hallottam valamit. Meglepődés nem is látszott az arcomon, mikor feleltem neki.
- Persze. Ki nem hagynám! - mosolyogtam továbbra is, kissé izgatottan, bár az inkább az ital miatt volt, mintsem egy flancos, puccos bál miatt. Eszem ágában sem volt elmenni, s elvegyülni a sok fura ember, angyal, s mindenféle teremtés között. Angyalok társaságára főleg nem vágytam, arra meg végképp nem, hogy újra belefussak az átkozott szőke szépfiúba. - Azért reméltem veled is találkozom. Egy ital veled maga a főnyeremény! - incselkedtem, bár valójában tényleg egy élmény volt vele lógni. Ahogy megkaptuk az italunkat, azonnal belekortyoltam, s elöntött az a bizonyos jóleső érzés, amit soha máskor nem érez az ember. Ilyet nem. - Meg persze emiatt is érkeztem. Tudod, valamikor eljöhetnél az én helyemre is, tetszene. - utaltam a kocsmára, ahol ő még nem fordult meg, de talán épp itt volt az ideje.

409 szó ■  Hiperaktívspeedesang  
■■

reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Dark Haven 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 7:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Party night
Karmael & Nat
──────────── ────────────
Szószám; 556 • Zene; Remastered »
«It pays to get drunk
with the best people»
Kevés autentikus hely maradt már New Yorkba, ahol az ember a régi korok letűnt szépségét csodálhatnák meg. Amit pedig ez alatt értek, azok a jó öreg krimók, amikről még Abigail és George beszélnek. A régi idők, amikor még a feketék és fehérek sem lehettek egy helységben sem. Amikor a borbély szalonok a virágkorukat élték, ahol még számított a kellem és a jellem, ahol a férfiak még el tudtak értelmes dolgokról beszélgetni. A nők addig pedig a saját fodrászuknál ültek, vagy épp a pasztellsárgára festett konyhájukba lopták a napot.
Oly kor, melyet nem élhettem meg, oly kor, melybe soha nem is éltem volna, mégis egyetlen jó tulajdonsága volt. A new yorki belvárosi lakások pincéjébe berendezett kocsmák. Ahova az utcáról bármikor be tudtál menni, a szivar füstjét pedig szó szerint vágni lehet a levegőbe. A zenegépből ősrégi zenék szólnak, még bakerit lemezt kell behelyezni, hogy valóban működjön.
Ilyen hely a Dark Haven is, ahova nem szívesen jár le az ember. A megmaradt populáció egy töredék része jár ide, vagy a balhézósabbak, vagy az idősebb korosztály. Csak tíz lépcsőfokot kell lemennem, hogy a tölgyfából készült ajtót könnyedén lökjem be. A reteszek nyikorognak, ezer éve nem olajozták meg. Ma este mégis itt van a legnagyobb buli. A lejátszóból bömböl az AC/DC régi slágerei – újak nem is igazán lehetnek, lévén már egyikük sem él. Kíváncsi lennék, hogy őket példának okáért hol érte a halál. Koncert közben, vagy épp próba alatt? A turnébuszba, otthon családi ebéd közben? Oly sok mindenről nem tudunk hála Gabrielnek.
Ahogy belépek a dohányfüst rögtön megcsap, orromat felhúzom, arcom enyhe fintorba tör ki. Nem, nem a dohány miatt jöttem, hanem mert a város legjobb whiskyjét itt lehet kapni. Oh, de még milyen jókat. S ha az információm nem csal – és az sose szokott – ma tudtak New Jersey-ből szerezni egy újabb adaggal. Ajkaimat megnyalom, elhaladok a country táncot járó népség mellett. A hangulat már felhőtlen, habár az éjszakába már benne vagyunk. A munkám mégis nemrég ért véget, haza menni nem akarok, nincs is most nagyon hova. A vadászbázis kanapéját meg irtóra unom már.
A berendezés is egyszerű. Lényegében minden bútort sötét színűre lakkozták. A falak egykor fehérek voltak, először csak besárgult, de vélhetőleg a sok kocsmai verekedés miatt, mára már teljesen sötétek.
A beépített panelek tetején vékony lámpasort építettek be, ez világítja meg a boxokat, az asztalokat. A fény emiatt nem a legtöbb, viszont ad egyfajta hangulatot a helynek. Oh és ez a sör illat. Mélyen szippantok a levegőbe. Nem sok káros szokásom van, de az, hogyha tehetem felöntök a garatra, na az nagyon megy.
És tudjátok még, hogy kinek megy?
Fény az éjszakába, a legputrisabb helyeken is úgy tündököl szőke hajával, mint ahogy az égen ragyog az esthajnal csillag.
Könnyed léptekkel sétálok mellé, a pulthoz és lekönyökölök mellé.
- Bob, két pohár whiskyt – kacsintok a pultosra, hogy tudjapontosan mire is gondolok. Nem a pancsolt és vizezett fajtát kérem. Átverni pedig nem fog, nem lenne benne haszna. Tudja, hogy én vagyok az, aki megvédi a kis popsiját.
- Csak nem a bálra jöttél? – fordulok a szőke nő felé széles mosollyal az ajkamon. Nem gondoltam volna, hogy ma ilyen jó társaságom lesz, persze csak ha kívánja a társaságom. – Elég sokan jöttetek ezúttal a városba – jegyzem még meg, csak hogy ő is tudja: figyelek ám mindenre. Az ő társaságának mégis örülök. Egyszer-kétszer összefutottunk már hasonló helyen, remekül lehet vele szórakozni. Kikapcsolni, úgy ahogy mással nem tudnék. Egy pillanatra képes vagyok felejteni.
reveal your secrets

Hell or Heaven


Dark Haven VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Ápr. 13, 2018 4:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 06, 2018 7:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next








Moloch x Adéla
Im ready for kick some ass, bitches! And you?
* * *
Halkan elnevetem magam, mikor közli, hogy tévedek.
- Nem figyeltél eléggé a szóválasztékodra. Azt mondtad, "született". A születéshez először szaporodás kell. Márpedig úgy tudom, hogy démon-démonnal nem tud szaporodni, hála a jó égnek, különben már rég elszaporodtatok volna, mint a patkányok. A születés, és a teremtés között naaaaaagyon sok különbség van. - vigyorodom el, mintha csak megtudtam volna fogni valamivel. Persze ez nem így van, mivel ettől még mindig nem tudtam meg, hogy ő melyik csoportba tartozik, de már amúgy is az arányok nagyobbikánál maradtam. Túl esek a magam üveges részén. A férfi nyakára kenem a likőrt, s onnan nyalogatom le. Persze ahogy az előbb is, úgy most is végig borzongatja egész testemet az érzés. Mintha csak ő csinálná ezt velem. Ahogy látom rajta, hogy élvezi, s próbálom úgy is csinálni, főleg, hogy közben tekintetem pimaszul pásztázhatja a csőcseléket mögötte. Amint az utolsó cseppel is végeztem, pörgettem. Rajta volt a sor, s a hasamat választotta.
- Azt lehet locsolni. - vigyorgok, mire felkel, s lábaim alá nyúlva, hátam megtámasztva felemel, feltesz a pultra. Elfekszem, kecsesen nyúlok el a lapon, hagyom, hogy felhúzza a pólóm. Figyelem, ahogy rám önti az italt, és azt, ahogy az megmarad köldököm és annak tájékán, amúgy lefolyik rólam főleg oldalt. Amikor neki áll a dolognak, halkan elnevetem magamat néha, mikor éppen csiklandós részhez ér, de amúgy kellemes érzéssel tölt el a játéka. Néha figyelem mit csinál, néha csak visszahajtom a fejem a pultra és behunyva a szemeimet, élvezem az érzékiséget, amíg csak tart.
* * *
szavak: xx - Neffex - Backstage - egyéb: Ezt a zenét is megszerettem. Very Happy - credit
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2