Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Városszéli park •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 5:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


- Exorcizamus te, omnis immundus spiritus, omnis satanica potestas, omnis incursio infernalis adversarii, omnis legio, omnis congregatio et secta diabolica… - Kántálom az orrom alatt, némi reakciót várva, de semmi. Rám sem hederít. Szóval nem démon. Alig préselek némi levegőt a tüdőmbe, miközben a nő lépteit figyelem. Nem több az egész szuszogásnál. Néhány futó másodpercig azonban jobban féltem a készüléket, mint a saját életem. Így amikor eljut a tudatomig, hogy mire is készül az ismeretlen, gyermekien rákiáltok. - Ne! - Két három lépést rohanok felé, - ne, ne, ne… - nem több a prioritásaim megbillenése egy másodpercnél, azonnal meg is torpanok. Nem mehetek túl közel. Mégis úgy figyelem a szíven döfött kütyümet, mintha a világom omlott volna össze.
Halványan könnybe lábadt szemekkel figyelem őt - eszem ágában sincs sírni, a rémület préseli ki belőlem, de ha már ennek a szokásomnak nem tudok parancsolni, legalább a vadászok kiállását igyekszem tartani. Szintén gyatrán. Ettől függetlenül észnél vagyok. Gyanakvóan figyelem a sebeiből kibuggyanó fekete masszát. Vér?
- M-Miért tegyem el? Hogy minél egyszerűbben végezhess velem is? - Szólnak a kijelentésre hajazó költői kérdések. Szintén egészen számonkérően. Érzem én is, hogy úgy törpülök el előtte, mint egy kiskutya tejfogakkal, aki nagyon morog a gonosz farkasra és próbál nagyobbnak tűnni a saját árnyékánál. Rövid gondolkodás után nyitom újra szóra ajkaim, de a fegyvert továbbra sem merem leengedni… na nem mintha elsütni el merném. - Megsérültél… Nagyon fáj? - Ó a gyermeki ártatlanság.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 02, 2018 3:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Hunter & Kisa
Ígérem, nem harapok... nagyot!  • Credit:
Minden egyes megtett lépéssel erősödik a zavaró csipogás hangja. Mintha jövetelemre reagálna, rémülten, akár a cincogó egér, tudva, hogy a macska felé közeledik. A gyorsuló ütemű zaj kezd idegesíteni. Gondolataim akörül kezdenek cikázni, hogyan lehetne beszüntetni a fülsértő lármát, megkímélve ezzel füleimet. A másik ok, hogy minél hangosabb az a valami, annál könnyebben felhívhatja rám a figyelmet, amire jelenleg nincs szükségem. Addig semmiképp, amíg valamennyi erőt összekapargatva be nem tudom gyógyítani megmaradt karcolásaimat, elrejtve ezzel fekete vérem forrását.
Persze… ezzel már elkéstem, tudom, amint megpillantom a látóterembe kerülő embert. Fejem oldalra billentve figyelem a felém tartott valamit. Láttam már ilyet, amióta kijutottam tömlöcömből, csakhogy fogalmam sincs, mire jó. Valamiféle fegyver, ami felváltotta az íjakat. Rajzok is voltak hasonlókról az egyik könyvben, amit a könyvtárban találtam. A használatához apró tárgyakra van szükség. A számuk ugyanúgy korlátozott, ahogyan a nyílvesszőké, ugyanakkor a legtöbbnél nem kell minden egyes lövés után újratölteni. Ilyen szempontból gyorsabb.
Ahelyett, hogy a remegő kölyök felé közelednék, a csipogó felé haladok. Amint mellé érek, a frissen szerzett kardot egy határozott mozdulattal keresztüldöföm rajta, aminek hála elhallgat. Végre nyugtom lesz tőle, most pedig itt az ideje, hogy a halandóval is törődjek egy keveset. Legalább annyit, mint az angyal és ennek a tárgynak a kivégzésével.
- Ha rád támadt volna, te is megpróbáltad volna megölni, Kölyök. A különbség annyi, hogy te valószínűleg belehalsz – felelem egykedvűen.
Ajánlom ennek a korcsnak, hogy megtisztelve érezze magát azért, mert válaszoltam neki, annak ellenére, hogy a hanghordozása alapján ki kellett volna vágnom a nyelvét. Az emberi ivadékok mindig is szemtelenebbek voltak a felnőtteknél, de ez azért feszegeti a határokat.
- Hamar csatlakozol hozzá, ha nem teszed el azt a vacakot – figyelmeztetem, fegyverére nézve, ujjammal a hátam mögött lévő hulla felé mutatva.
Természetesen ez nem garancia arra, hogy később nem küldöm az angyal után a halálba, de arra már rájöttem, hogy mindez felesleges energia és időpazarlás lenne. Az emberek nem halnak meg igazán, hála a Sötétségnek. Más lenne a helyzet, ha lenne egy hely, ahová bezárhatnám. Akkor ott tarthatnám egészen addig, amíg eltüntetjük kiszabadítónkat az útból és újra megnyitjuk a halhatatlanok otthonait. Ez viszont még túl sok idő. Nem engedhetem meg magamnak, hogy addig szórakozzak egy gyerekkel, csak azért, hogy utána végezzek a hitvány életével. Sajnálatos, de az ocsmány, békésebb megoldásnál kell maradnom.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 29, 2018 10:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


A szörnyen nagy - bár inkább a szörny jelzőn van a hangsúly… - biztonságot nyújtó rozsdás szemetes mögé préselődve kezdem csak felfogni, hogy valójában mit is láttam. Hiába fordultam el, az angyal vére még mindig a szemeim előtt bugyog. Olyan hevesen jár csenevész mellkasom, hogy egy kívülálló talán elcsodálkozhatna, jut-e belém bármi levegő, vagy csak a szétnyílt dzsekim alatt megbúvó póló rángatózik. Rémülten rezzenek össze, amikor a fémes hang velőig hatol, ahogy a rejtélyes női alak az üres szemeteshez vágja a fegyverét. Akár még el is játszhatnám, hogy nem vagyok itt. De feltehetően akkor is észrevenne, ha nem érezné a jelenlétem. Mert minél közelebb jön, a szorosan magamhoz ölelt készülék annál inkább kezd csipogni. Ne, ne, ne. Hallgass már!
Néhány másodperc az egész. Nem álltatom tovább magam. Gyors mozdulattal vetődök az ismeretlennel ellenkező irányba és ahogy féltérdre, majd talpra állok, a kütyümet a földön hagyva már két kézzel fogok rá pisztolyt. Meg kell hagyni, elég esetlenül. Ilyen tartással és tekintettel akkor sem néznék ki túl félelmetesen, ha valami istenölő lenne a kezemben. De legalább gyors vagyok.
- Miért ölted meg azt az angyalt?! - Kezdem a vallatást számon kérően. Apa talán már darabokra tépte volna. De anya megtanította, hogy előbb kérdezzek. Ő titkon talán sosem akart vadászat közelében. Ilyen idősen semmiképp. Nyilvánvalóan tele a gatya, de még így is bátran állom a jelenlétét.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 29, 2018 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Hunter & Kisa
Ígérem, nem harapok... nagyot!  • Credit:
A napot nem éppen úgy terveztem, ahogyan az végül alakult. A tény, hogy a park egy nagyobb pocsolyájából, amit tónak erős túlzással sem lehetne nevezni, pont egy erre tévedő angyal előtt sikerült kisétálnom, eléggé megrázó volt. A fejem fogva sóhajtoztam volna, ha jut rá néhány percnyi időm, de nem volt. A tollseprűnek nem kellettek indokok, egyszerűen nekem esett. Akkor legalábbis még nem kellettek neki, ám amikor hosszas viaskodás után sem jutottunk egymással semmire, hajlandó volt némi szünetet tartani. Hajlandó volt? Ez talán nem a legjobb kifejezés, sokkal jobban illik a helyzetre a kénytelen volt kifejezés. Bár nem mondható el, hogy túlságosan bővelkedem az erőben manapság, sikerült tartanom vele az iramot. Ennek két egyszerű oka volt. Az egyik, hogy szerencsére teli hassal indultam útnak, hogy újra a város könyvtárának rejtelmeibe vessem magam, a másik pedig, hogy valahányszor összecsaptunk, csentem egy keveset a gyanútlan erejéből.
Mostanra már csupán az tartja bennem az erőt, amit tőle szereztem. Karjaimon és lábaimon karcolások sorakoznak, amiket kardjával okozott. Azok begyógyításával nem törődöm, majd később, ha lesz időm feltölteni készletemet. Felesleges erőpazarlás lenne csupán, annak ellenére is, hogy amíg ő liheg, én támadásba lendülök. Szóra nyíltak volna ajkai. Kérdezni akart valamit, én azonban útját álltam a belőle feltörekvő hangoknak. A kard, mellyel volt képe bőrömbe vájni, most az övébe szánt, egyenest nyakánál. Én voltam az, aki a békés tárgyalást ajánlotta, de nem hittem volna, hogy lesz olyan ostoba, hogy elhiszi, azzal túljutunk ezen a sérelmen. A sérelmen, mely felsőbbrendűségemet érte és a dühön, mi sebezhetőségemből ered.
Ruhám, melyet a vadászok városában szereztem be, most kettőnk vérétől foltos. A fémes íz nyelvemre szökik, mialatt végignyalom ajkaim. Vége van. Nincs más hátra, mint végignézni, miként bugyog fel vére a torkán lévő lyukon, csakhogy képtelen vagyok élvezni a látványt. Jobban leköt az, hogy valamennyire összeszedjem magam az angyal kardjára támaszkodva. Szánalmas. Mintha nem lennék több annál az embernél, aminek kiadom magam. Erőm maradékát arra használom, hogy fenntartsam eme halandó látszatot, még akkor is, mikor meghallom a közeli neszezést.
Tekintetem a felcsörrenő szemetes felé fordítom. Frissen szerzett fegyveremre rászorítva egyenesedek fel, szabad karom azonban oldalamra siklik, amint megteszem az első lépést. Most már értem, Athan hogy kerülhetett olyan helyzetbe, amilyenbe a múltkor. Eddig nem sikerült ily mértékben megtapasztalnom gyengeségünket. Soha többé nem is akarom. A pengén forgatok egyet, lecsapva róla az egykori halhatatlan szennyének maradékát. Amint közelebb érek, a pengével megkocogtatom a korábban megzörrenő tárgyat, ezzel jelezve hollétem.
- Gyere elő, ha jót akarsz magadnak! – szólítom fel, akárki is legyen az.
Vagy akármi, hiszen lehet, hogy csak egy állatról van szó.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 29, 2018 6:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


Kisa & Hunter
Nem kellett volna ilyen messzire jönnöm egyedül. Ha anya halála után nem is kaptam kiemelt figyelmet, hát a víztárolós húzásom óta igen. Időről időre szeretnek a körmömre nézni. De ma délután nem volt mellettem senki, aki megtegye, én pedig kihasználtam a helyzetet. Igen, igen, sok rémtörténet szól a modernkori cukrosbácsiról, arról, hogy mi történhet egy gyerekkel, ha egyedül kószál a biztonságot nyújtó belvároson kívül. De velem a legrosszabb már megtörtént. Mi rosszabb történhet annál, ha végignézed…
Apró bakancsaim gond nélkül gázolják a magasra nőtt füvet, amíg ki nem érek a felrepedezett betonjárdára, ahol folytatom az utam. Az utam, ami ki tudja hová visz. Egy katonai tablethez hasonló szerkezetet tartok a kezeimben, amiből mindenféle látszólag oda nem való drótok, meg antennák lógnak ki. Ha hülyeségnek tűnik, de működik, akkor nem hülyeség ugyebár. Amíg anya dolgozott rajta, addig nem így nézett ki. De a halála óta én bütykölöm a be nem fejezett munkáit. Energiákat kellene mérnie. Majd én felfedezem a természetfeletti lényeket!
De erre felé egészen különös hullámokat vet a képernyő. Olykor megrázogatom, de tovább követem az iránytűt. Egészen addig, amíg a park egy szegletébe érve angyali energiát jelez. A távolba nézve pedig meglátok két alakot. Azonnal hasra vetem magam és visszagurulok a magas fűbe. Előnye is van az alig százötven centimnek. Nem lehetek biztos benne, hogy az ott egy szövetséges angyal. De ez nem gátol meg abban, hogy lassan de biztosan közelebb kússzak a gazban. Majd most bizonyítékot szerzek rá, hogy a kütyüm igenis működik.
Elérek egy rozsdás, üresen kongó szemetest. Annak árnyékában bújok meg és kivárok. Talán valami érdekeset is hallani fogok, valami hasznosat. Ám ambíciózus reményeim a hosszú hajú nő egy pillanat alatt derékba töri. A levegő is a mellkasomba szorul, ahogy minden előjel nélkül, játszi könnyedséggel végez a látszólag mit sem sejtő angyallal.
A hátam azonnal a szemetesnek vetem és olyan szorosan préselődök hozzá, hogy úgy érzem, beleolvadok. Ez nem ember…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 08, 2017 8:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


God seeks comrades and claims love
▲Szószám: 410   ▲Zene: Turn into Earth   ▲Credit: Cass
Különös érzés egy angyal szájából a család kifejezést hallani. Magam is gyakorta hivatkozom a többiekre fivéreimként és nővéreimként, a Teremtőre pedig mindünk atyjaként, mégis úgy vélem, családként már nehezebben tudnám magunkat titulálni. Ez a szó szentséget, elszakíthatatlan köteléket és szeretet jelképez a számomra, hogy nevezhetném hát ekképpen a mennyei sereg egészét, mikor egymás vérét ontják nap, nap után, sokuk pedig az első adandó alkalommal elfordult az apjuktól? Nehézkesen…
- A városon kívül sem lelnénk nagyobb biztonságra, vagy okod van menekülni a vadászok elől? - érdeklődöm higgadtan, a gyanakvást és megbélyegzést messzire üldözve hangomból, elvégre nem ítélkezhetek senki fia felett, mikor az én bensőmet is temérdek hiba, akár még bűn is nyomasztja. Vegyük sorra rögvest a mai nap áldozatait, kiknek vére ugyan nem közvetlenül az én kezemen tapad, ám, ha jobban, körültekintőbben járok el az ügyben, kezdjük ott, nem is járnám Drake távollétében New York utcáit, akkor még most is életben volnának. Feszülten szívom magamba a levegőt orrjárataimon keresztül, miközben Phanuelt figyelem, ahogy melléjük sétál, és vizsgálgatni kezdi őket. Nem igazán tudom megfejteni, mi célt szolgálnak cselekedetei, viszont ha szüksége van erre ahhoz, hogy tovább indulhassunk, tiszteletben tartom kimondatlan kérését. Csupán akkor telepszik meg bennem a gyanakvás, amikor riadtan kapja rám a tekintetét.
- Az meg hogyan lehetséges? - kérdezem félhangosan, mialatt sietősen én is a vadász testéhez lépdelek. Nem akarok hinni a szemeimnek. Bizony, ha nem kérne testvérem a másik áldozat megvizsgálására, földet eresztene a lábam - azt hiszem, így hangzik pontosan a kifejezés -, így azonban a férfihez térdeplek, és magam is megtapasztalhatom a csodát. Vagy éppen átkot? Vajon miféle árat kell ezért nekik és nekünk fizetnünk? - Ő is életben van… - jelentem ki halkan, elhűlve. Hirtelenjében nem is tudnék mit mondani, hálát is érzek éppen emiatt Phanuel iránt, ugyanis a szavai képesek megtartani a realitás talaján, s nem hagynak elveszni a kételyeim örvényében.
- Korai volna ilyen hamar feltételezésekbe bocsátkoznunk, noha igaz, én sem érzem magamat az erőm teljében - állapítom meg, bár nem akarom számításba venni a Menny bezárultának a lehetőségét. Talán a Pokol ment tropára, azt végül is nem tudhatjuk, a vadászok lelkei hová lennének valóak… Csakhogy még ennek fényében is túlzottan hamar végbement az egész körforgás.
- Egyetértek veled, Fivérem - állok fel az immáron pusztán békésen alvó fiú mellől. - Jobban tesszük, ha egyelőre ennyiben hagyjuk a történéseket. Később még kinyomozom, mi felel ezért az anomáliáért - pillantok rá szigorú, kötelességtudó ábrázattal, majd biccentek felé, megadva a lehetőséget az utunk kedvére történő egyengetésére.

//Köszönöm a kört! Wink//


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Városszéli park - Page 6 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 05, 2017 5:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


☽Brother, who need help

Cassael xXx Phanuel
zene • szószám: 408 • Credit:

 


Bátyám nyugtatólag a vállamra helyezte a kezét, mely jól esett. Azt éreztette velem, hogy mellettem van, s nem vagyok egyedül. Régebben, mikor még a Mennyek országának biztonságát felügyeltem, az ilyesmi nem lett volna hatással rám, de mióta a földön vagyok, elkezdtem az emberekre hasonlítani, mint sok testvérem. Lehet kezdek elpuhulni, így, hogy erősebbek az érzéseim? Nem hiszem, szerintem ha saját érzéseink lesznek, azzal csak színesebb lesz a lényünk. Isten egy lojális, érzések nélküli lénnyé teremtett minket, ennek ellenére képesek vagyunk változni. Mitől lehet ez, ha nem Isten akarata?
Cassael sokkal tapasztaltabb nálam, sokkal bölcsebb. A szavaival egyet értettem és meg is nyugtattak ezek a mondatok. Tényleg meg kell erősítenem a tudatom. Isten küldetést adott nekem, csak erős elmével vagyok képes teljesíteni akaratát.
Cassael hangja visszafogott, s nyugodtnak mondható, nem tudom, hogy miként csinálja.
Mikor átöleltem, meglepődött, de egy pillanatnyi, szinte észrevehetetlen hosszúságú habozás után, viszonozta. Megértem a meglepődöttségét, hisz a családunkra nem jellemző az effajta szeretet kinyilvánítás. Egy pillanatig úgy voltunk, majd elengedtem az ölelésemből.
Igen, küldetésem van, de persze, hogy van rád időm, bátyám, a családomra mindig van – válaszolom, miután feltette a kérdést. – És jó ötlet, menjünk valami nyugodtabb helyre, csak ki a városból.
Ekkor egy halkan ziháló hangot hallottam meg az áldozataim felől. Hirtelen kaptam feléjük a fejem, s egy halkan csörrenő lépéssel ott teremtem, a földön fekvő ember mellett, majd féltérdre ereszkedtem mellette.
Ijedten Cassaelre néztem, ugyanis én már láttam ilyet, az a szőke srác is ugyan így támadt fel.
~ Él. – jelentettem ki telepatikus úton Cassaelnek, mikor a páncélos ujjamat a torkán lévő sebhez tettem, de akkorra a seb már sehol nem volt. A halottak visszatértek.
A lehető leggyorsabban kitöröltem az emlékezetéből a velem és Cassaelal kapcsolatos emlékeket. Az emberek még kábultan feküdtek, de a sebeik eltűntek, s lélegeztek.
~ Testvér, már másodjára látok ilyet. Nézd meg a másikat is, kérlek – mondom ismét telepatikusan, de már tudom a választ, hisz hallom az ő ziháló hörgését is. Mind a két áldozat visszajött, szerettem volna, ha fivérem a saját szemével látja. – Egy fiú, őt is én öltem meg, vagyis majdnem, halála után néhány pillanattal ő szintén visszatért, olyan mintha nem tudna a lelkük hová távozni. Ugye nem? – fut át az agyamon a gondolat, mely elborzasztott. Ha mi angyalok végképp kiszorulunk a Mennyből, akkor nekünk végünk. – Na menjünk, itt nincs több dolgunk.
- Kicsit úgy hangozhat, mintha minél gyorsabban el akarnám hagyni ezt a helyet, ami igaz volt. Tényleg minél hamarabb itt akartam hagyni ezt a helyet.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 02, 2017 2:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


God seeks comrades and claims love
Phanuel & Cassael
Zene: Turn into Earth • Credit:

A rövidre szabott harc után megülepedett viszonylagos nyugalomban hallgatom Phanuel keserű szavait. Kétségtelenül bűn szennyezi angyal voltát, ám tudhatná még bárki hibáztatni ebben a világban? Vajmi fojtogató sötétség telepedett a Földbolygóra, és bármerre járjak, napról napra tapasztalom iszonytató hatásait. Emberek sokaságának szennyeződött be kátránnyal egykor vibrálóan tiszta lelke, testvérek fordulnak egymás ellen, és szerelmesek ontják a szívüknek legkedvesebbek vérét. Angyalokkal régóta nem volt dolgom, mindazonáltal Phanuelt figyelve kétségtelenné válik előttem, mi sem menekülhetünk a megmagyarázhatatlan rontás befolyása alól.
- Fivérem… - apró sóhajjal helyezem tisztábbik kezemet a vállára, tudván, ez a halandóknak kitűnő támaszul szokott szolgálni, s úgy hiszem, lassacskán semmiben sem fogunk különbözni tőlük ahhoz, hogy ne használnának rajtunk is effajta egyszerű praktikák. - A világunkra feketeség telepedett, amely válogatás nélkül magába szippantja áldozatait. Erősítsd meg a tudatodat, Phanuel, csupán a tiszta hit segíthet minket felülkerekedni rajta. Telis tele lettünk hibával, mióta a Földre érkeztünk, ezt el kell fogadnunk magunkban - magyarázom elcsöndesedve, remélve, valamennyire megérti, mire szeretnék kilyukadni.
Látom rajta, mindettől függetlenül őrlődik magában, túl mélyen húzódnak benne a sebek, s momentumokkal később magam is első kézből tapasztalhatom meg mindazt, amit át kényszerült élni. Szomorú kép, szinte a bensőmben érzem mindazt a kétségbeesést és tehetetlenséget, amelyet a társamnak is ki kellett állnia a csapatának lemészárlásakor. Érthető hát ennek fényében, miért reagált ilyen vehemenciával és haragvással a mi esetünkben, noha ezt kell megértenünk. Egyre inkább hasonlóvá válunk az emberekhez, de mindenekelőtt angyalok vagyunk, katonák, akik számára sohasem volt ismeretlen az elmúlás. Nem a halandó világ tehet arról, Gabriel arkangyal pusztítással sújtotta a bolygójukat, nem ők tehetnek arról, hogy még ennyi év után is szenvedéllyel gyűlölik a fajtánkat.
- Sajnálom, ami a társaiddal történt - tekintek rá, igyekezve biztosítani az együttérzésemről. Még manapság is okoznak gondot az emberi lélekből fakadó megnyilatkozások, ám az esetünkben nem esik nehezemre mindez, révén, az imént magam is tapasztalhattam a fájdalmait. - Viszont ne feledd, a halandók dühe jogos, nem ők végeztek a csapatoddal sem - teszem hozzá változatlanul visszafogott hangon, mindenesetre lassan elemelem a kezemet a válláról. Alig, hogy ezt megteszem, hirtelen magam körül találom a karjait egy ölelés formájában, s be kell látnom, kissé meglep a gesztus. Véreimtől effajta közvetlenséget ritkán tapasztalni, emiatt néhány kósza pillanatra el is feledem, mit lenne ildomos cselekednem, azonban szerencsére még hamar kapcsolok ahhoz, hogy gyengéden a hátára simítsam a kezeimet viszonzásul.
- Én is örvendek neked, Phanuel - felelem egy gyengéd mosoly kíséretében, majd ha engedi, néhány momentummal később azért elengedem. - Úgy hiszem az sem véletlen, hogy mi összetalálkoztunk. Felszerelésed arra enged következtetni, fontos dolgodban akasztott meg ez a kis összezörrenés köztem s a vadászok között, mégis megkérdezném, szánnál némi időt kettőnkre? Beszélhetnénk egy nyugodalmasabb helyen - vetem fel az ötletet, hol őt, hol pedig a földön fekvő áldozatokat figyelve. Meg mernék esküdni, hogy az imént mocorgást tapasztaltam az irányukból, ami lehetetlenség annak fényében, kétségkívül életüket vette a szeráf.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Városszéli park - Page 6 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 26, 2017 8:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


☽Brother, who need help

Cassael xXx Phanuel
zene • szószám: 469 • Credit:

 


A mészárlásnak bátyám parancsoló hangja vetett véget. Elraktam a kardjaimat és akkor tudatosult bennem, hogy megint elragadtak az indulataim.
Cassael joggal volt dühös, vagy nem is igazán volt dühös, inkább elkeseredett. Magam is végignéztem az áldozataimon, és én szintén gyászt éreztem irántuk, miután végképp tudatosult bennem, hogy teljesen ok nélkül tettem, amit tettem. Sokkos állapotba kerültem.
~ Mi a franc van velem?! – hangzott el a fejemben a kérdés teljesen önmagamnak címezve. Még két élet szárad a lelkemen.
Cassael szembesített a ténnyel, hogy New York városában nem csoda, hogy nem szeretnek minket.
– Én is adtam rá okot, hogy ne legyek a kedvenc angyaluk – mondom, mikor hátrahajtottam a csuklyám és leültem a legközelebbi padra. – Megöltem egy ártatlan fiút Nem tudom, hogy mi, de valami átvette rajtam az irányítást egy időre. – mondom, lehajtott fejjel, hisz nem voltam büszke erre a tettemre. Mostanában csak úgy halmozódnak a hibáim.
Cassael következő kérdése rátett egy lapáttal a bűntudatomra.
– Semmire nem volt jó, azért tettem, mert azt hittem, hogy a penge, ami átszelte a tested, angyalpenge. A vak harag vezényelt, azt hittem, hogy… hogy még egy testvérem hal meg a szemem láttára – mondandóm végére elcsuklik a hangom. Zokogni szeretnék, de egy árva könnycsepp nem képes már előjönni a szememből. Csak szomorúan, megbánással telve emelem a kékesszürke szemem Cassaelre.
Erőt veszek magamon, belégzés, kilégzés. A maradék élő, de még eszméletlen emberekre figyeltem. Belemásztam az emlékeikbe és a velem, illetve Cassael- el kapcsolatos emlékeket elkezdtem kitörölni. Pár pillanat leforgása alatt végbe ment a folyamat, így visszatérhettem az eredeti gondolatmenetemhez.
~ Miért mentél el Atyám? Miért hagyod, hogy ez történjen gyermekeiddel? Mi a terved velem? Kérlek szent fényeddel világítsd be az utamat, segíts megtisztulni. Térj vissza, kérlek, hiányzol – Tudtam, hogy Isten hall engem, nem véletlenül szólt hozzám, figyel még minket.
– Rémes dolgot tettem Cassael, azóta sorra követem el a hibákat amióta, amióta… – képtelen vagyok kimondani, amit akarok. Amióta egyedül maradtam a munkámon kívül, amit szeretettel csináltam, nem sok jót tettem.
Azért lettem szülészorvos, még anno a kórházban, mert embereken akartam segíteni. Napról napra az újszülött, ziháló sírásában ott hallottam isten hangját. A csecsemők nagy szemeiben láttam Isten arcát, éreztem a terhes nőkben, miként isten életet lehel a magzatokba. Leírhatatlan volt nap mint nap az Úr munkáját első kézből tapasztalni. Ekkor értettem meg igazán, hogy a nephilimeket nem szabad irtani, sem az embereket, ám mégis, szembementem a saját elveimnek és már három ilyen lényt pusztítottam el.
Cassaelnek, hogy az előző mondatomat megértse feltárom az elmém és egy kis betekintést adok neki az emlékeimbe. Megmutatom neki, ahogy a csapatomat a saját testvéreink mészárolják le. Nem akartam őt magyarázat nélkül hagyni.
Nem mentség a tetteimre, tudom.
– Cassael fivérem, nagyon örülök, hogy látlak – mondom tiszta szívemből, már szükségem volt egy testvérre. Ha megengedi, akkor átölelem. Nem tehetek róla, nálam ez egy alap reakció, hogy a testvéreimet öleléssel köszöntöm, bár van olyan, akit kardrántással.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 25, 2017 12:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


God seeks comrades and claims love
Phanuel & Cassael
Zene: Turn into Earth • Credit:

Hatvan év… Egy ember számára többet jelent, mint földi létének a fele, számunkra azonban egy kósza szempillantásnál is jelentéktelenebb időmennyiség. Tünékeny momentum, amely éppen olyan élénken lavíroz az elménkben, mintha csupán tegnap történt volna. Biccentek hát egyet Phanuel köszöntésére, s noha feltűnik az örökkön optimista és tettre kész ábrázatát árnyékoló melankólia, tulajdonképpen nem lepődök meg rajta. Az volna igazán megdöbbentő, ha a körülmények tekintetében a letűnt korok légiességével élné továbbra is a mindennapjait, számba se véve, hogy az otthonunk romokban áll, a világ pedig az elmúlás vékonyka mezsgyéjén egyensúlyoz. Az is igaz természetesen, bizonyos fajtársaim esetében mégis körültekintésre ad okot a reménytelenség érzete, és erről hamar tanúbizonyságát adja fivérem a bizonytalan válasza képében az emberek épségét illetően.
Szeretnék odafigyelni rá, megelőzni a felesleges vérontást, csakhogy nekem is meggyűlik a bajom a harci kedvvel bőven megáldott vadászokkal. Mellkasomba tőr fúródik, amely okozhatna kellemetlenségeket, amennyiben a szívemet érte volna, de tekintve, hogy a támadás hevében elvétette a célt a fiú, nem szükséges tetszhalottként a társam találékonyságára bíznom magamat. Vélhetően még új és tapasztalatlan a vadász, ugyanis olyan hitetlen ábrázattal mered rám, mintha magát Istent látná manifesztálódni a szemei előtt. Hiába, az emberek rendületlen meg tudnak lepni, ennek fényében nehezen tudom elrejteni az ajkaimra kicsücsülő, álmélkodó mosolyomat, miként lassan kihúzom a mellkasomból a pengéjét.
Ekkor hallom meg Phanuel hangját, a következő momentumban pedig vaskos kard suhan át az előttem ledermedt ifjonc torkán. Ahogy vér buggyan elő a szájából, és arca eltorzul a fájdalomtól, összeugrik a gyomrom, s bár a tőrt félreejtve igyekszem utána kapni, hátha vajmi égi csoda folytán még akad időm meggyógyítani, már késő. Üres, élettelen tekintettel omlik a földre, majdhogynem leszegett fejjel. A vérontás azonban itt még nem ér véget, a korábban ártalmatlanná tett vadász, kinek elméjét megtisztítottam a rólam kialakult emlékeitől és az angyalok iránt érzett ellenszenvétől, eltorzult kiáltással omlik a földre, mellkasában a szeráf újabb kardjával.
- Phanuel, elég legyen! Ez nem mészárszék! - fordulok felé, és mielőtt a háta mögött settenkedő vadász is hasonló sorsra ítéltetne, mint ez előbbi kettő, előre nyújtva kezemet, egy fának lököm az elmém puszta erejével, amelynek csapódva kis időre kétség kívül elveszejti majd az eszméletét. A többiekkel is hasonlóan kívánnék elbánni, ám addigra az angyal ügyet fordít rájuk, szerencsére kevésbé drasztikusan, mint amilyenre számítottam.
- Ez itt New York, természetes, hogy nem látnak minket szívesen. Engem kiváltképp, adtam okot a gyűlöletükre - vallom meg egy mély sóhaj után, ami a fiatal vadász halála óta feszítette a mellkasomat. A gondolat okán vetek egy szánakozó pillantást az áldozatul esettekre, változatlan feszengve a tudattól, teljesen értelmetlen halált haltak. - Ezek után végkép nem lesznek elragadtatva. Fivérem, mi szükség volt minderre? Oly kevesen vannak már a halandók ezen a világon, értékes életüket óvnunk, semmint elvennünk kéne - tekintek vissza a harcosra, ábrázatomon inkább megbánással és szomorúsággal, semmint vádaskodással.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Phanuel


Városszéli park - Page 6 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
#SpreadLove

☩ Történetem :
☩ Reagok :
152
☩ Rang :
Iphraem
☩ Play by :
Chris Hemsworth
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 12, 2017 7:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


☽Brother, who need help

Cassael xXx Phanuel
zene • szószám: 428 • Credit:

 


Amikor az ekkor még ismeretlen angyal nevemen szólított meglepődtem. Jobban megvizsgáltam a férfit és megismertem.
– Cassael, bátyám, téged is öröm számomra látni. Már vagy hatvan éve nem láttam színedet se. – mondtam és egy halvány mosolyt próbáltam az arcomra varázsolni, de sehogy se sikerült. Túl sok minden történt az eltelt időben. Feltűnhet neki, hogy kicsit melankolikus vagyok, hisz tőlem nem ezt lehetett megszokni.
Éppen ismét fel akartam szólítani az embereket a fegyverletételre, de egy felém repülő tör megszakította a még el se kezdődő beszédemet. A tőrt a páncélkesztyűs kezemmel elütöttem oldalra.
Cassael hangját hallottam meg a fejemben és arra kért, hogy ne végezzek a halandókkal.
~ Nem ígérek semmit – feleltem fivérem fejében.
Ekkor három ember nekem rontott a kezükben egy-egy angyalpengével. Én ekkor még fegyvertelenül kitértem a roham elöl. Az egyik férfi a fejem magasságába suhintott egyet, de én leguggoltam és kirúgtam a lábát. Innen odébb gurultam, majd felpattantam és vártam a további támadást. Az egyik férfit megakasztottam rohamában és kitekertem a kezéből a pengét, miközben torkon ragadtam.
Ekkor meghallottam A bőr felszakadását és megéreztem a friss vér szagát. A férfit, akit torkánál fogva emeltem fel, hozzávágtam a másik kettőhöz, miközben az egyik a másikat segítette fel. Mind a hárman a földön feküdtek már, mikor hátrafordultam és megláttam, hogy a testvérem mellkasából egy penge áll ki.
– Cassael! -ordítottam fájdalommal telt hangon és az egyik kardom már ki is repült a hüvelyéből, áthaladva a vadász torkán, aki leszúrta a fivérem. A kard hatalmas reccsenéssel és sercegéssel repült át a halandó torkán, szinte lefejezve azt. A másik vadászt, aki Cassaelnél állt, átszúrtam az elmémmel lebegtetett karddal.
A távol lévő kardom visszarántottam a kezembe, majd egy másik kardot húztam elő az övemből, elhelyezve azt a másik kezembe. A többi két kardot, ami a hátamon volt a levegőbe repítettem és a testem körül kezdtem forgatni.
A három vadász ekkorra már feltápászkodott a földről, óvatosan körbevettek és úgy rontottak nekem. A kezemben lévő kardokkal az előttem lévők ellen harcoltam, a maradék kettővel, meg hárítottam a hátsó ember ütéseit. Bár ekkorra már a hátam mögött lévő halandót láttam a szemem sarkából. A kezemben lévő kardokkal lefegyvereztem a két vadászt és a kardok markolatgombjával orron vágtam őket, amitől ők elájultak. A talpon lévő embert egyszerűen gyomron rúgtam, majd arcon ütöttem páncélos öklömmel.
Három életet vettem el, de nem érdekelt, hisz ők, amikor megfenyegették és leszúrták fivérem, elvesztették ártatlanságukat.
Csak akkor tűnt fel, hogy Cassael nem halt meg és ettől megkönnyebbültem.
Kicsit lihegve szólaltam meg, mikor fivéremhez értem.
– Cassael, úgy látom nem látnak szívesen. – mondom, miközben kihúztam a hátából a pengét. – Az én vendégszeretetemet se viszik túlzásba.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 11, 2017 8:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


God seeks comrades and claims love
Phanuel & Cassael
Zene: Turn into Earth • Credit:

A kialakult helyzet cseppet sem kedvező, ámde koránt sem kilátástalan. A vadászok az őket fenyegető veszélyek ellen változatos utakon és módokon tanultak meg védekezni, illetve felfegyverkezni, noha huszonhat év elteltével, a fajtámmal szemben legfeljebb pecsétjeiket és a végünket jelentő pengéket tudják felmutatni. Nincs, ami megállíthatna óhajomban, amennyiben a tudatukba kívánnék férkőzni, s nem akad olyan rúna, amely a tisztánlátás képességével ruházná fel őket, ha éppenséggel a valóság ferdítése kapcsán próbálnék egér utat nyerni magamnak. Nyílt terepen a mágiámat gyengítő szimbólumaik hatástalanok, legföljebb száműzni tudnának, csakhogy nem akarnak. A tekintetükbe van vésve minden dühük irántam és vágyuk az életem kioltására, miért ontanák hát vérüket ideiglenes megoldásért?
Kívánnám őket tehát figyelmeztetni, ha már a vezetőjük haragját és az általa kiszabott büntetést nem félik, akkor gondolják át a közöttünk húzódó erőkülönbségeket, mielőtt azonban megfoganhatnának szavaim, újabb résztvevővel gyarapszik kicsiny összejövetelünk. Pillantásom érdeklődőn siklik az érdekemben felszólalóra, akit nem esik nehezemre felismerni. Egykoron minden teremtett angyal neve ott sorakozott szemhéjaim mögött, ám a Földön eltöltött napokkal egyre többük kopott ki az emlékezetemből. Nem úgy persze a szeráfoké, akiknek táborát magam is gyarapítom.
- Phanuel, fivérem… Örvendetes egy ismerős arcot viszontlátni - gyöngéd biccentéssel köszöntöm, talán még egy leheletnyi mosoly is felkapaszkodik ábrázatomra a jelenléte révén, végtére is rég nem találkoztam már egyetlen testvéremmel sem. Drake lekötötte minden figyelmemet, New Yorkban pedig, mióta kiszögelték a város falára Manakel, a pártatlan angyal testrészeit, nem sok társunk bukkant fel.
- Ne most álljatok neki traccspartizni, átkozott tollasok! - kiált ránk a csoport vezetője, és nyilvánvalóan megelégelve az erőviszonyok felmérését, tüstént nekem iramodik.
~Ne vedd életüket, amennyiben nem muszáj!~
Figyelmeztetem a szeráfot gondolatvilágom útján, majd kitérve a vadász támadása elől, kiverem a kezéből az angyalpengét. Itt mindenesetre nem állok meg, halántékára tapasztom mindkét oldalt a tenyereimet, majd szemeimet lehunyva próbálok a tudatába férkőzni. Elég pusztán a velem kapcsolatos emlékeit eltávolítanom, elvégre az összes megsemmisítése még számomra is jelentős kihívással bírna, másrészt nem szeretném védtelenül, újdonsült ártatlanságával és tudatlanságával visszaejteni ebbe a világba a halandót. Nem tart ez tovább mindösszesen egy fél percnél, ám ez elegendő idő arra, hogy röpke védtelenségemet kihasználandó, egy újabb társuk támadjon rám. Túl közel van, ráadásul el sem röpülhetnék, máskülönben a lendületének féktelensége okán a saját vezetőjüket szúrná mellkason. Phanuelre szegezem a tekintetemet, ki vélhetően a saját bajával van elfoglalva, révén, a maradék, s eddig bujdosó három vadász őt szemelik ki maguknak célpontul.
Nincs mit tenni, a nekem eső ember fegyvere kíméletlenül áthasítja a mellkasomat, én pedig felkészülve az elmúlásra, utoljára még letekintek a humanoid testemből kiálló pengére. Csakhogy az nem több mint egyszerű tőr.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7