Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Városszéli park •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 03, 2019 7:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
Sandán rá tekintek, de nem szakítom meg az eszmefuttatását. Igazából sz@rok bele hogy mi van a démonokkal, vagy az angyalokkal, vagy az összes elb@szott teremtménnyel. Addig jó, amíg egymást gyilkolásszák, annyival kevesebb hárul ránk. Ellenben ezzel a fene nagy szövetséggel minket is alaposan belekevertek, akartuk, vagy sem. Ugyebár mindig a Tanács dönt, tekintve hogy a Sötétség a nyakunkban liheg, szükségszerű volt, ezt én is beláttam. Kérdés hogy lépünk-e később valamit, vagy tovább lapogatjuk a hátát ezeknek a dögöknek? Nem szeretném. Előbb mártanék kést akármelyik hátába, vagy lőném fejbe orvul, sőt, kifejezetten örömmel jelentkeznék erre a feladatra, ha később úgy döntenek, hiszen rengeteg ember vére szárad a kezeiken. Nem kötelező kitartani emellett a szövetség mellett, ha már nem lesz szükség rá, még előnyt is kovácsolhatnánk belőle. Mert akárhogy nézem, most mi vagyunk hátrányban. Ezek meg élik a világukat, már ha van olyan nekik! Függetlenül a szövetség eredményességétől, akár rosszul sül el és veszni látszik minden, akár jól és mindenki visszatérhet a megszokott életéhez, nekünk ez lenne ésszerű döntés. Szóval nem, nem értek egyet vele, szerintem csak Lucifer neve és lénye jelent ezeknek valamiféle visszatartó erőt, de sokszor ez is kevés, ugyanakkor maga a Pokol Ura sem zavartatja magát miattunk, tapasztalhatóan! Máskülönben nem rohangálna ennyi démoni teremtmény egyik szektorunkban sem! Mondanék neki egy cifrát, de inkább magamban tartom, mert akármivel is hitegeti magát, nem igaz hogy ezt nem gondolta végig, meg amúgy sem neki szólna. Ő meg képes magára venni mindent!
- Az a szó hiányzik a fogalomtáramból.
Dünnyögöm neki a felvetésére, a megbízható alakok emlegetésén pedig elmerengek.
- Annyi imp, ami ott van tényleg napalmot követel. Még meg van a gránátom. Nagyon könnyű őket csapdába csalni és megölni. Noha nem elég mindhez, de a többit már játszva le lehet szerelni, golyóval.
Kezdem neki felsorolni amire jutottam, mert volt időm bőven ezen agyalni, meg mérgelődni egy sort. A tervem nem csak ennyiből áll, és nem egyedül akarok bemenni.
- Olyanra lenne szükségem, aki úgy ismeri azt a szektort, akár a tenyerét és nem olyan problémás, mint te!
Hiába a szép nézés, azért csak megkapta. Nem mondanám hogy hátráltatott, hiszen neki úgy jár az esze, ahogy senki másnak, noha nem arra mentünk, amerre én mondtam és így már sosem tudjuk meg annak mi lett volna a végkifejlete. Szóval az sem biztos hogy jobban jártunk volna. Én nem is hibáztatom. Marissa nyávogását hallva feláll az összes szőr a hátamon. Egyet felhorkanva csapom össze a tenyereimet gonoszkás vigyorral, miután befejezi.
- Ez annyira hiteles volt, mintha csak ő ülne itt!
És akkor még messze sem vagyok az igazságtól. Erre a nyávogásra meg nem vagyok kihegyezve, remélem nem akarja folytatni. Próbálok komolyságot az arcomra erőltetni, ez pont annyira fog kudarcba fulladni, amennyire ő kiakadhat az előbbi megjegyzésemen. De azért később még folytatom.
- Én már rég megmondtam nekik, hogy eszükbe se jussak kiképzőként, különben ott lövöm agyon a szerencsétlent! William-et csak azért vállaltam, mert én hoztam ide.
Jah, végül is részben az én saram. A sóhajtásából pedig arra tippelek, hogy az övéivel csak a baj van, szóval nem akarom ezt a témát tovább boncolgatni, mert még megpróbál párat a nyakamba varrni. T@kömnek se hiányzik ez! Most akarok felállni a kávé miatt, csakhogy szóba került Ed. A következő mondatán meg sem lepődöm.
- Pletykazsák.
Morgom neki foghegyről, miközben meglöki a vállamat. Ezt a tulajdonságát nem szeretem, mert aki pletykás, az mindenkit kibeszél a háta mögött. Mondjuk rólam nem tud olyasmit, amit később visszahallva dührohamba váltanék.
- Megérdemled?
Vágom rá pimaszul, szemöldökeim felfelé húzva a kávé utáni áhítozására. De aztán megkapom hogy fél óránk van, szóval biztosan tudja hol van. Úgyhogy felállok a fotelből.
- Jól van!
Amúgy is kapott volna, már előbb fel akartam állni és elmenni érte. Ki kell mennem a garázsba, ezért kis időre valóban elhagyom a házat, csak amíg előkotrom odakint a kávés dobozt.

Ha utánam jön, akkor odakint, ha nem, úgy visszatérve emelem felé a dobozt és annak tartalmát, hogy aztán a konyhának csúfolt, elkerített egyszemélyes helyiségben foglalatoskodjak vele. Közben megtalálom a hűtőben az olajos halam, felnyitom a dobozát, úgyhogy miután a kotyogó a rezsón és van kint egy kávéscsésze Natalie-nak, én most nekidőlök a mosogatónak, kerítek egy villát és azt eszem.
- Van még egy doboz ilyen, meg szárított hús, ha éhes vagy!
Fogalmam sincs evett-e valamit, vagy az az alma volt a reggelije, ami valljuk be, elég karcsú. Nekem meg most jutott eszembe enni!
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 01, 2019 11:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 510 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Eeehh – felelek csak ennyit arra, hogy nem igazán bánná. Ebben ezúttal nem értük egyet, még akkor is ha egyébként én is vágyok rá. Viszont rengeteg nem várt következménye lehet, ami miatt meglehet, hogy nem lenne jó, ha őt megölnénk. – A démonok mohók és bármikor a másik hátába mártják a kést. Még ha olyan, amolyan is, még ha ő is teremtette őket, akkor is… Lucifer az egyetlen aki kordában tudná tartani az egész bagázst – vonom meg a vállamat. Az már más téma, hogy nem teszi meg. – De képzeld el, ha megölik, ki kerül a helyére? Olyan káosz és anarchia alakulni ott ki – sóhajtok egy mélyet. – Amivel rosszabbul is járhatunk, mint ami most van – és ez csak egy, a várható következmények közül. Számtalan más veszélyt is magába rejt.
Két rossz közül inkább választanám a kisebbet. Ugyanis hiszem, hogy ebből jó nem sülhet ki.
Ami viszont lényegesebb, az a motorja. Valahogy nem tudom elképzelni anélkül, még egy napig sem. De szerintem ő sem tudja magát elképzelni anélkül ezért is frucsállom, hogy nem ment még el érte.
Magyarázata mégis logikus, bólintok is rá.
- Ahogy látom, te sem unatkozol – sóhajtom el magam. – Te sem tudod, hogy hol a határod, mi? – nevetek kedvesen, nem számon kérően. Mégis ki lennék én, hogy ezt megtegyem? Tükörbe sem tudnék nézni utána. – Ha kell segítség, ne, ne nézz így, nem én megyek veled. De ismerek még megbízható alakokat, akik segítenek kihozni. Velem nem járnál jól újra csak – vonom meg a vállamat. Ettől függetlenül, ha hírt kapnék, hogy bajba van, én lennék az első, ki motorra, kocsiba pattanna és már mennék is érte. Ezt ő is tudja, de a legutóbbi kis kalandunk után, lássuk be, hogy legfeljebb csak hátráltatnám, ha újra gondba ütközne.
- Mondd csak, engem bosszant csak, hogy minden újoncot, a mi nyakunkba varrnak? Jaj, nem tudjuk ki ez, mit akar, foglalkozzatok velük ti! – nyávogom, vagyis inkább MArisa hangját próbálom imitálni, mert hát ez is tőle hangzott el. Ott van a Cartell liba, hát az is… A hajam ketté áll tőle, sokszor megértem, hogy Alex mit akart vele kapcsolatban mondani. Meg ott a nephilim lány, ki semmire sem emlékszik. Mély sóhaj szakad fel torkomból és inkább csak legyintek. Nem az én dolgom, vagyis az ő tanítványa nem. Elég nekem a sajátjaimat lepasszolni arra érdemlegesekre.
Ismerem én az ökölpacsit, csak éppen nem éreztem ezúttal szükségét a dolognak. Ellenben kérdésére csak vállammal lököm meg az ő vállát.
- Drágám, egyszer megtanulod, hogy én mindenkiről, mindig tudok, mindent, még akkor is ha látszólag nem vagyok ott sehol sem. Az egyetlen képességem, mely hasznos – látom be végül. A pletyka hatalmas úr, még a bázison is. Én pedig pontosan tudom, hogy kit kell kérdeznem ahhoz, ha információhoz szeretnék jutni. Ezért lehet, hogyha nem is láttam az elmúlt napokban, hetekben, nagyjából képben vagyok róla is. Csak a motorról csúsztam le. Az újoncáról nem.
- Szóval, amint megittam a kávét, mehetünk is – dőlök hátra kényelmesen, kezemet összekulcsolom a tarkómon. – De igyekezz, igazából fél óra múlva már ki kellene lépni az ajtón – már ha akarjuk látni Edet. Többet mégsem mondok el, ajkamon sejtelmes mosoly játszik.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 28, 2019 9:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
Nem bánom, egy kicsit sem. Amikor felmegy a pumpa és kettőig sem látok, magam sem tudom sokszor hogy mit csinálok, szóval jobb volt ez így! A démon pofa elhangzása nem visz közelebb a megoldáshoz, ha azt nézzük, nekem még mindig démonibb pofám van teszem azt Lucifernél is! Akkor most kiről beszélünk? De aztán kapok egy részletesebb leírást is róla. Hm. Két szőkét láttam, az egyiknek csak a hátát, de annak volt kísérője, igen.
- Emlékszem.
Az egyetlen ami zavar ebben az ötletben, hogy tervei között szerepel belevinni az embereinket a susnyásba.
- Tudod, nem bánnám ha kiirtanák egymást! Mennyivel könnyebb lenne a vezetőik nélkül elűzni őket a Földünkről! De nem hiszem hogy sikerülne a fickónak véghez vinni a tervét.
Egy démon kevés ehhez, de még mi is. Reálisan nézve. Én csak az igazat mondom és nem érdekel, ha történetesen ő megkedvelte Lucifert. A lényünket nem a szavaink határozzák meg, hanem a tetteink, és Lucifer is bőven fent van a lista tetején, legyen akármilyen úri angyal vagy mifene, nem számít az semmit se! Tovább lendülünk a témáról hamar, a motorom hiánya láthatóan meglepi.
- Nem mentem. Nem tudtam. Megmozdulni se tudtam napokig!
Morgom neki szelíden, de azért bosszant a tudat. Jobban szeretem a motort, mint ezt a hangos furgont.
- Foglalkoznom kellett a kölkökkel is, már ott lakik nálunk Ruby. Az öreg csak a jó ég tudja megmondani, hogy napok óta min dolgozik, de bezárkózott a műhelyébe és csak enni és vécézni jön ki. Úgyhogy a testvérem most mindent az én nyakamba varr, amire nincs ideje.
Nem kifejezetten vagyok az a társasággal hosszan kitartó egyén, nem véletlenül élek külön házban és az ilyen közösség építés nem az én asztalom. De mivel rám számít és rám verte, muszáj vagyok!
- Nah meg ott van William is! Az új gyerek.
Összességében még így is el voltam foglalva, de most hogy jól vagyok, jöhetnek a kényesebb ügyek, mint a motorom, meg Ed. A kávéért tényleg nem kell messzire mennem! Sajnos nem ismeri az "ökölpacsit", úgyhogy közben visszahúzom a kezem. Majd egyszer be kell tanítanom neki, mint Freya-nak! Már majdnem felállok, amikor vigyorogva rám tekint és elhangzik az utolsó két mondata.
- Tudod, merre van?
Visszatekintek rá, látom azt a széles vigyorát. Neki több ideje lehetett arra hogy felkutassa azt a barmot.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 27, 2019 8:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 567 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Hát kihagytad ezt a remek és soha vissza nem térítendő lehetőséget? - nevetem halkan, kezeimet mégis karba fonom, mintha meg akarnám regulázni. Ó, eszem ágába sincs. Drake tudott róla, azt hittem, hogy hozzá is elért a hír, bár az is lehet, hogy nem gondolta valódinak a személyiségét. Hiszen ki hinné el bárkinek is a mai világban, ha úgy mutatkozna be, mint Lucifer? Az Ördög maga? A patás, a villásfarkú, szarvas lény?
Tény az utóbbi nem igaz, bár egy kicsit reménykedtem, legalább léptei nyomát kísérhették volna kátrányfoltok. Ejj, az ember csak vágyakozik és vágyakozik, elképzel valamit, és nem azt kapja, mit vár. Bár, ha elképzelni kellett volna, mindig Hádészként tekintettem az alvilág urára. A Stüx folyón átkelő holtakat kíséri a túlvilágba, egy istenség, ki csak munkáját végzi. Egy arkangyal, kinek ez a dolga. Igaz az ő esetükben ez a folyó a pokol bugyrai.
- Mh - melyik is volt az. - Démon pofája volt?  - kezdek ebbe bele, de ez nem nagy segítség az összesnek undormányos az arca, bár persze csak miután kiderül, hogy démon. - Mh, nem olyan magas, tán velem lehet egy szinten. Seszőke haja, pimasz arca, oh egy szőke macával volt az est legnagyobb részében, aki Freyaval is beszélgetett az elején, amikor odamentél hozzá! - figyeltem ám, kérem szépen. Még ha épp mással is voltam elfoglalva, szemem a pályán volt. Részben ezért is voltunk ott, hogy figyeljünk. Támadás esetén pedig a tettek mezejére lépkedjünk. Még szerencsénk volt, hogy ez nem történt meg. Tényleg nem tudom, hogy mit kezdtem volna egy talpig érő ruhába, fegyverek nélkül, azon túl, hogy magam elé lököm Lucifert, nesze harcolj, felkiáltással.
Szívem mégis egy másodpercig csalódott volt, hogy Samariel nem tette látogatását. Talán jobb is, ha tényleg közöttünk jártak Michael angyalai, akkor lehetséges, hogy tényleg gond lehetett volna, akkor nem úsztuk volna meg ennyivel, így még is csak jobb, hogy nem volt ott, noha megnéztem volna a fancsali képét, ahogy körbenéz a teremben.
Már csak magamba is jó szórakozok és halk kuncogás is elhagyja ajkaimat, de igyekszem azért Zagarra is odafigyelni.
Mintha ő sem lenne jó. Szociális érzékenységem mostanában nem a régi, vannak benne hibák, ezt most mégis észreveszem.
- Furgonnal jársz? Mi lett a motorral, nem mentél vissza? - kérdezem elhűlten. Ha tudtam volna, segítek neki, vagy legalább kerítek pár marcona, megbízható vadászt, aki visszamegy vele. Még ha ő nem is bízik meg bennük, az ítélőképességembe megteheti és hogy nem akarok neki rosszat. - Ha itt nem is a bázison megtalálsz, bármikor - kacsintok rá. Lényegében ott élek, a bázisnak, a városnak szentelem az életem. Mindjárt elhányom magam, saját magamtól, amilyen szánalmas tudok olykor lenni.
- Ha kerítesz kávét, még a lelkem is eladom neked - vigyorgok rá, még ha csak képletesen is, hiszen lelkem már egy angyalé. Képletesen, nekik nem tudom eladni, legfeljebb a lelki üdvöm. Magam sem tudom, hogy mibe vágtam ezzel a fejszémet, de Alex megérdemli. Alex bármit megérdemel, bármit megadnék neki, de ez egy másik történet.
- Egyébként nem kell messzire menned érte - dőlök hátra a kanapén, két kezemet a combomra simítva. - Szóval ne messzire menj kávéért - vigyorgok rá, mint aki tud valamit.
Mert tudok is. Nem csak az ő bögyében van benne Ed. Igyekeztem megfigyelni. Igaz nem sűrűn akadt rá pillanatom, titokzatos lett, egyszer próbáltam vele beszélgetni, hirtelenjében elzárkózott, aztán meg már arra lettem figyelmes, hogy ő keresett engem. Nem is értem az egészet, de betudom annak, hogy tipikus férfi viselkedés.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 26, 2019 10:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
- Én meg majdnem koccintottam vele.
Azt már nem teszem hozzá neki hogy nem öreg pasasokkal kéne táncolnia, esetünkben az Ördög nagyon koros. Érdeklődve figyelek rá, mégsem jön a várva várt csattanó. Aha! Tehát akkor megemlítette neki, ő meg majd csinál valamit. Hogyne! A helyében én is sz@rnék bele! Nem érdeke hogy itt rend legyen. A rend maga amúgy sem érdeke. Talán csak az bosszanthatja hogy a parancsa ellen mennek ezek a démonok, de nem hiszem hogy érnek annyit, hogy ezért maga az Ördög tegyen látogatást nálunk. Gondolom ránk bízza a piszkos munkát, ő meg mossa kezeit! Marissa emlegetésére megkapom a fenyítő szemöldök húzogatást, mondjuk amúgy sem akartam bele menni a témába, csak b@zdmegoltam egyet. Mert ez szégyen és gyalázat! Leginkább az a megdöbbentő benne, hogy a saját gyerekeinek az életével is játszott. Olyan, mintha köszönt volna a józan esze viszlátot annak érdekében, hogy megkaparinthassa a vezetői pozíciót.
- Igen, mondtad. Melyik volt az?
Vágom rá elgondolkodva, hátha láttam én is az este folyamán azt a démont. Talán még váltottam is vele néhány szót. Talán nem. Ez után akar elküldeni kávéért. Megint szájal velem, de most már ott kunkorodik az apró mosolya az arcán. A barát szóra elhúzom a számat és aprót bólintok igennel, azután meg a másik kijelentésére már nem tudom rávágni, hogy én lazán bevágom az ágyba is, ezen ne múljon! A kezeimbe temettem az arcom, csendben hallgatom őt és közben leesik, hogy így összekuporodva sem fáj már a hátam úgy. Még azért egy apró, tompa fájdalom felüti a fejét, de ez már nem vészes. Később hátradőlök a fotel támlájának, ő pedig helyet foglal mellett.
- Olyan a motorja hangja ennek a furgonnak, mint egy traktoré. Meg akartam nézni miért. De azért reméltem hogy itt megtalállak.
Oldalra fordulok és kinyújtom neki a bal kezem ökölbe szorítva.
- Ha kerítek neked kávét, cserébe segítesz megkeresni Ed-et?
Még válaszolnia sem kell rá, ha igen lenne, csak ad egy "ökölpacsit" és már indulhatunk is.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 11:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 765 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Még nem tudom érzékelni az indulatát, még ha nem is tudom, hogy minek szól, ám apró jelei ezeknek mindig is voltak. Mint a pár mély sóhajtás, melyet nem veszek észre, így még csak rákérdezni sem tudok, a beszélgetésünk folyik tovább, igyekszem magamból valami embert faragni, ahhoz, hogy neki tudjak indulni a napnak.
Szájának rágcsálása azonban már feltűnik, de nagyobb jelentőséget nem tulajdonítok neki annál, hogy az alkatrészen gondolkozik, vagy agyban már rég nem itt van, hanem egy műhelybe.
Egyszerű válaszára csak egy kacsintást kap tőlem és ezzel tovább is lépünk a beszélgetésbe. A törölközőt visszateszem a helyére, a ráncokat kisimítom rajta, rend a lelke mindennek.
- Nem tesz semmit – tekintek rá újra, egyik kezemet a csípőmre teszem, hogy könnyebben tartsam meg magamat. Lábammal is keresztben állok. Azért nem vagyok annyira biztos, hogy állva tudok maradni. – Kicsit elterelte a figyelmemet, na meg képtelen vagyok elviselni a port – legyintek. – Drake lakását is én takarítom – vonom meg a vállamat könnyedén. Plusz egy lakás, már nem számít. Sok nővel ellentétben nem kapok dührohamot, ha valamit nem tesznek vissza a helyére, vagy ha por van, nem takarítanak, mocskot hagynak maguk után az emberek. Nagyobb problémáim is tudnak lenni, minthogy ezen akadjak le, így csak elpakolok utánuk, kitakarítok. Nem beszélve arról, tényleg, hogy rettentő módon kikapcsol, tényleg. Addig sem a bajokra koncentrálok, hanem, hogy az a fránya zsírfolt, mi az ördögért nem tud eltűnni az asztal lapjáról.
- Ő volt, ki megtáncoltatot. Igazi, gáláns Úri Angyal volt – vonogatom a szemöldökömet sokatmondóan. Visszakérdezésére csak határozottan bólintok, hogy naná, hogy a bálon, bár tovább is jutottunk, mint a büfékocsik. – Gondoltam kicsit kihasználom a lehetőséget és elmeséltem neki, hogy a szövetség ellenére egyre több a kósza démontámadás a városba – vonom meg a vállamat. Ha engem kérdezne bárki, nem tesz jót az így is gyenge lábakon álló szövetségnek a démonok ilyen mértékű jelenléte a városban. Remélem, hogy az ördög is így gondolja, aztán majd kiderül, hogy mennyire fogják magukat vissza a szurokszeműek.
Kifakadására, csak kezeimet emelem és lassan engedem le őket, jelezve, hogy nyugodjon meg.
- Vigyázz, mit mondasz és milyen témát akarsz boncolgatni – vonom fel a szemöldökömet. Legutóbb sem jártunk jól, mert belement a vadászcsaládok témájába. Tudjuk, hogy én is elfogult vagyok velük kapcsolatban. Egyetlen döntésük nyomán, de azért lássuk be, a legtöbb döntésben elég idióták. Főleg ebben. De tény. Rosszabbul is elsülhetett volna a bál, voltak ott olyan démonok, akik…
- Azt mondtam már, hogy megkeresett egy démon, azzal a szándékkal, hogy megölje Lucifert és amihez segítséget is kért? – lehet hogy az előző találkozásunk alkalmával már megemlítettem, de nem vagyok benne tökéletesen biztos. Érdekességnek mégis hasznos lehet. – Ez a figura is ott volt a bálon – jegyzem meg, mintegy mellékesen, hogy mégis honnan jutott eszembe. Igen, démonok jártak közöttünk és nem tudtuk megölni őket, bár… Khm, azokba a ruhákba nem is nagyon bánom. Nem nagyon tudtuk, tudtam hova rejteni a fegyveremet, ezt lássuk be.
- Barátnak? – teszem fel a kérdést, félve, arcomon mégis ott vibrál az a jól ismert mosoly. A rémálom utáni letargia kezd eltűnni, vagy legalább is képes vagyok már a gondtalanság látszatát kelteni, az örökké mosolygós, legtöbbször jókedvű vadász szerepét, amit elvárnak tőlem.
- De csak ha utána ágyba dugsz – vonogatom meg szemöldökömet újra csak kétértelműen. Habár nem félek, hogy ő félreérti. Sose teszi, igazi úriember ő is. Őt nem lehet ezzel zavarba hozni, pedig egyszer úgy megtenném, de úgy istenigazából!
Nem haragszom rá megjegyzése miatt, nem is értem, hogy miért temeti arcát kezébe.
- Neked semmiért sincs bocsánatot kérned – nevetem halkan. Neki nincs, ő semmi rosszat nem tett ellenem, soha. Legalább is nem olyat, ami ne lehetne megbocsájtható. A kés élével tartom meg az almát, miközben annak darabját a számba tolom. Mosolyom kedves, még ha fáradt is.
- Napokon belül kész lesz végre a lakásom. Ezt mondják vagyis, már elég régóta, de tán most már tényleg kész lesz. Azt már kibírom a bázison – ezzel is a tudtára adva, hogy igazából ez volt az első alkalom, hogy itt aludtam.
- Hazavágyok már én is – teszem még hozzá. Hiszen az volt Dylannel a közös otthonunk. Az volt az Ő otthona, ahova én csak beköltöztem, majd ott maradtam. Ő nyomtalanul lett az enyészeté, keze nyomát mégis minden bútor, minden terítő, minden ágytakaró magán hordja. Semmit sem dobtam ki, tettem el, tettem félre, mi az övé volt. Újra és újra feltépem a saját sebemet, nem engedem begyógyulni. Észre sem veszem, hogy mutatóujjam hegyével újra a gyűrűt forgatom gyűrűsujjamon körbe és körbe.
- Egyébként miért jöttél? – lököm el magam a pulttól, hogy leüljek mellé. – Tudok valamiben segíteni? – kérdezem tőle könnyedén. Ráérek ma, azt hiszem. Ha nem, sem tűnne fel senkinek sem, hogy épp hol vagyok.  
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 8:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
Mélyen egyetértek vele, úgyhogy ezt a történetet nagyon nem is kell ragozni. Kivétel Ed-et, de őt sem ragoznám, hanem ütném. A falhoz, mondjuk. Már ha előkerül. Csak gondolnom kell rá és már felmegy a pumpa, úgyhogy veszek néhány mély levegőt, közben a számat rágcsálom és megpróbálok odafigyelni rá.
- Rendben.
Nem lepődöm meg rajta hogy ennyire konyít hozzá, tekintve hogy sas szem kiszúrta a Rubicon-t, noha én is pontosan tudom ezeket a paramétereket.
- Én meg köszönöm neked a takarítást.
Majdnem elfelejtettem, pedig észrevettem. Mondjuk én nem mosolygok hozzá, én alapból nagyon ritkán mosolygok, inkább csak a vonásaim engednek fel közben. Felüti a fejét a nosztalgia, bár ne tennénk, szerintem őt sem érinti jól, hiszen amikor sokat lakott Payne-éknél, akkoriban volt az a cirkusz is, meg Dylan halála. Én pedig akkoriban voltam nagyon mélyponton. Nem kétlem hogy néha most is beengedik, főleg Alex miatt, de a légkör már biztosan teljesen más. Nálunk nem ez a helyzet, nálunk pont hogy jóra fordult minden, a testvérem is túljutott a holtpontján, ahogy én is és már nem mérgezi senki a levegőt. Inkább csak az a problémám vele hogy nagyon elfoglalt. Lucifer emlegetésére azért én is visszatérek a témához, és összenézek vele.
- Mikor beszéltél te Luciferrel?
Nah, még a végén beigazolódik a gyanum.
- A Bálon az italos pultnál?
Akkor mégsem volt futóbolond az illető, aki Luciferként mutatkozott be nekem? Hehe, én tök hülyének néztem! Bár még egyszer végig futtatva a gondolatot, ez nem is vicces. A Pokol Ura ott mászkált közöttünk.
- B@zdmeg! Marissa-nak nincs ki a négy kereke!
Hangosan csörög és csattan az az érme, de már leesett. Ez most megint felbosszantott egy kicsit. Utána meg ő vigyorog rám. Már egyből arra gondolok tudat alatt, hogy valamit akar. Hát, nem is tévedek.
- Kifutó fiúnak nézel?!
Horkanok fel, de nem engedem szóhoz jutni.
- Van kint egy lapát, leütlek vele és olyat alszol, hogy besz@rsz!
Bár ez már csak kekeckedés, és apró kifakadás a részemről, mert mostanában mindenkire rájár a rúd, én meg istápolhatom itt őket. Persze biztos most fog jól leszidni, ha nekiáll is, én közben leülök a fotelbe, a kezeim a térdeimre támasztom, a fejemet meg belehajtom a tenyereimbe. Én már megszoktam hogy nem számíthatok senki segítségére sosem, leszámítva a jobbik felem, már ha elérem és figyel rám.
- Bocsánat.
Jelentem neki ki, mielőtt még komolyan venné és bevágná a sértődöttet.
- Ez azt jelenti hogy itt maradsz a házban?
Feltekintek rá ismét egy pimasz szemráncolás kíséretében, mert amikor kint mondtam neki, olyan hevesen ellenkezett. Erre tessék, itt a kocsi, meg ő is. Nagyon, de nagyon makacs...
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 3:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 606 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
- Örülök, hogy jobban vagy – ajkamon őszinte mosoly fut végig. Valóban így gondolom. Őszinték a szavaim és szívem mélyéből jönnek. – Tényleg, örülök, hogy csak ennyivel megúsztuk – mert lehetett volna rosszabb is, tudom. Azzal is tisztában vagyok – persze csak utólag – hogy velem sem lehetett könnyű odakint. Viszont a történteken nem tudunk mit változtatni, ami volt, az elmúlt.
Ezúttal egy boldogabb és felettébb jóízű nevetés szalad ki számon.
- Becssszó, hozzád sem fogok érni – emelem fel kezemet, védekezőleg, de a mosolyom, még ha a csak pár szívdobbanásnyi időre is, nem tűnik el arcomról. Utána azonban egyre fokozatosabban válok zordabbá, elzárkózottabbá. Ilyen időszakjaim is vannak, vagyis…
Ha belegondolok, akkor csak ilyen van. Vannak pillanatok, amikor jól érzem, a mosolyom őszinte, a boldogságom felhőtlen. Ezek azonban egyre kevesebbszer érnek utol, sokan mégsem láthatják rajtam, nem engedem. Másokkal szemben igyekszem gondtalannak, felszabadultnak mutatni magamat és lássuk be, elég jól megy ez az álca.
A mosoly eltűnik, a hideg víz egy kicsit jót tesz, felfrissít, kimossa ábrázatomról az álmot, elmémből képtelen, majd a nap eseményei ezt megteszik, gondolataimba vissza sem fognak térni, mindaddig, amíg el nem alszok. Majd akkor, bármilyen fáradt is leszek, kipattannak a szemeim és képtelen leszek az alvásra. Mert már rettegek tőle.
- Köszönöm – küldök felé egy hálás mosolyt, mielőtt még megtörölném az arcomat. – Megnéztem, belső hűtésű kell, és legalább 280mm, vagy annál kisebb, ne nagyobb – csak egy apróság még, ha segítségére lehetek ezzel. Lehet, hogy tudja magától is, hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy mennyire ismeri az autó alkatrészeti, mechanikáját. Talán segítségére lehetek, talán teljesen feleslegesen jár a szám is.
- Oh, tényleg – jön a megvilágosodás hirtelenjébe, ezúttal már csak a bal kezemmel támaszkodom a kredencen, körmöm hegyével aprókat kopogtatok, valójában fel sem tűnik ez a mozdulat. – Mindig elfelejtem, pedig annyira nem elfelejthető – és ez általában akkor szokott az eszembe jutni, ha épp a Tanácsról fejtem ki a gyönyörű véleményemet. És így persze máris más szemmel látom a múltkori beszélgetésünk megjegyzéseit is. – Valahogy mindig furcsa, létidegen, ne érts félre – kezdek mentegetőzni az elején. – Lényegében már én is a Payneknél lakok, amennyit ott dekkolok – vonom meg a vállamat. Alex miatt volt időszak, amikor rengeteg időt töltöttem ott. A Payne kurva legnagyobb örömére, de sokat ellenem nem tudott már mit tenni, a fiával együtt megkapott engem is. Vagyis… Az ő tollvonása volt, mely megölte…
- Áh – nevetem el magamat, közben ki is fújom azt. – Az elmúlt… - itt egy pillanatra megállok, amíg megpróbálkozom elgondolkozni, hogy mióta is. – Jó hosszú ideje – maradok inkább ennyibe. – Az alvás luxus. És ahogy nő a stressz, ez annál rosszabb lesz – teszek kezemmel körkörös mozdulatot, az ördögi körre célozva. – Most elég gondunk, dolgunk van a város szinte teljes újraterverzésével, a démonok rajzása, habár Lucifer mintha tett volna egy kósza ígéretet, hogy visszafogja őket, de pfff… - jegyzek csak meg ennyit. Ha már a bálon táncba vitt, legalább ennyit sikerült belőle kisajtolni, noha érzem, hogy feleslegesen. – És megannyi apróság, majd lesz jobb is – nyugtatom, bár nem tudom, hogy engem, vagy őt. – Dylan halála után sem aludtam hónapokig, a rémálmok miatt meg már nem is mertem, aztán egyszer csak átestem a holtponton – vonom meg a vállamat, mint ami nem nagy dolog. Nem akarom, hogy annak érezze bárki is.
- De! És most itt felvértezlek eme nagyszerű feladatra – vigyorgok rá, miközben a konyha pultján lévő kosárhoz sétálok, amiből egy almát veszek ki. Másik kezembe kést ragadok, nem harapok bele, nem, nem. Csípőmet a pultnak döntöm és egy cikkelyt szelek magamnak, reggeli gyanánt. – Amíg nem múlik el, nem igazán kéne kimennem a városba, hivatalos formába – mosolygok rá. A múltkorihoz képest ez csak még rosszabb lesz. – Gondolom kávéd nincs, igaz? – próbálkozok egy gyenge kívánsággal, mely most mindennél jobban esne a szervezetemnek.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 3:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
A sérüléséből felépülhetett, de akkor sem fest jól. Mégsem akarom a szőrszált hasogatni, meg közben ő engem kérdez.
- Két napig ki voltam ütve, nem tudtam mozogni annyira fájt, de most már jól vagyok. Csak ne akarj hátba veregetni!
Egy pillanatra elgondolkodom, mert az előbb a vadkan agyara sem fájt már úgy, szóval talán már az sem fájna úgy.
- Bár lehet most már azt is kibírom.
A kocsiban direkt vigyázzba ültem, hogy ne dőljön neki a hátam az ülésnek. A felületi sérüléseim mind begyógyultak, csak a fránya véraláfutások vannak még jelen. Mondjuk azok nélkül is sz@rul néz ki, de ez mellékes. Hümmögök egyet a tényre, mely szerint csak pár korty volt benne. Akkor lehet rosszul emlékeztem és én már megittam a javát. Nem tűnik kipihentnek, nem úgy kelt, mint aki egy jót aludt. Hallgatom a kocsi bütyköléséről szóló rövid beszámolóját és közben figyelem, miként támolyog a mosdótálhoz. Ó, ha kocsi bütykölésről van szó, nem tud olyant kérni, amit ne tudnék adni neki! Ezért is bólintok igennel, hunyorogva.
- Hozok neked!
Crusader nagypapa műhelye kész aranybánya. Elég csak megnézi azt az ősfurgont. Csoda hogy még gurul. Ezután kicsit elkalandozok, körbenézek a helyiségben, nem pakolászott, meg nem is hozott semmit, ellenben tisztaság van, nem látok port a szekrénypolcokon, de a kiaggatott trófeákon sem. A kérdésére fordulok vissza, hozzá.
- Ezt még akkor kértem, amikor...tudod.
Nem kell részleteznem a témát, mert hát amikor Crusader felsége még ott élt és rám is meg az öregre is fújt, én itt laktam sokáig.
- Most van saját házam, a birtokon.
Valaha vendégház volt Crusaderéknél, mára már az enyém és sokkal felszereltebb, mint ez a ház. Bár ettől függetlenül szeretek ide járni, ha egyedüllétre és csendre vágyom.
- Nem úgy nézel ki, mint aki kialudta magát.
Most már csak szóvá teszem, maximum leráz, megint.

reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 25, 2019 11:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 473 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
El kell telnie néhány lélegzetvételnyi időnek, amíg felfogom, hogy velem szembe áll. Vagyis ő áll, én még az ágy szélén ülök, legfeljebb készültem felállni. Nagyot nyelve tudatosítanom kell magamban, hogy nem akar ártani nekem, nem akar nekem rosszat, nem ezért van itt. Lényegében ő él itt. Ez az ő otthona. Az álom és az ébredés peremén mégis ingatag az emberi elme, nem feltétlenül tudom meghatározni, hogy mi tartozik a valóságba és mi az álomba.
Az is annyira valóságos volt.
Magyarázatára, hogy azóta nem járt itt, csak szemöldököm vonom össze, homlokom ráncokba végződik. Nem is igazán tudom még, hogy minek is szól a reakció, biztos nem annak, hogy itt van. Fejemet kissé megrázom, hüvelyk és mutatóujjammal simítok végig szemöldökömön, halántékomat masszírozom meg enyhén, hogy az éktelen fejfájás elmúljon.
- Csak pár zúzódás volt. Nagyobb volt a füstje, meg a lángja – vonom meg a vállamat. – Jég és túróborogatás jót tett neki, te hogy vagy? – nem érdeklődtem hogyléte után, mi tőle már szokatlan. Legalább is nem a háta mögött, nem másoktól. Szeretek tisztába lenni csapatunk épségével, meg amúgy is, a barátaim hogylétéről. Az utóbbi időben azonban mintha ezeket is elfelejteném. Fránya dolgokat tud művelni a kialvatlanság és a rendszeres fáradtság.
Nagyokat pislogva nézek rá, szinte érzem, hogy miként tudnék visszaaludni pillanatok alatt.
- Dehogy csak két korty volt az alján. Vagy három – rázom meg a fejemet, bár nem hiszem, hogy ez elég magyarázat. – Azt hittem, annyit tud segíteni, hogy jobban tudjak aludni. Tudod, az alkoholnak van az a jótékony, ámbár ártalmas mellékhatása, hogy rettentő jól tud mellette aludni az ember lánya – magyarázom neki, bár magam sem értem, hogy miért. Torkom köszörülöm meg, hiszen láthatja, hogy nem sok sikerrel jár. Mégsem érzem magam másnaposnak. Szomjasnak talán, a fejem nem emiatt fáj, akkor a fejem hátsó része lüktet, erősen, no meg a homlokom úgy, hogy ki akar szakadni. Most a tompa fájdalom inkább a halántékom irányából érződik.
- A kocsival. Gondoltam előbb kibütykölöm, aztán bocsájtom csak a döntőbíráság elé, hogy használhatom-e. Na meg Drake elé sem állok úgy, hogy nem pöpec – vonom meg a vállamat. Aztán végül csak lendületet veszek és felállok. Lassú és megfontolt léptekel indulok a mosdótálhoz. Könnyedén merítem bele a kezemet, a víz hűsítő hatása megteszi a kívánt hatást, egy picit felébredek és nem kellett volna. Az álom emlékképei kísértenek még, a fáradtság, mint ólomsúly nehezedik a vállamra, a gondok, gondolatok az elmémbe cikáznak.
Sóhajtva támaszkodom meg a kredenc szélén, fejemet lehajtom, kérdése eljut elmémig, hirtelen mégsem tudom, hogy mire érti.
- Nem tudsz olyan roncstelepet, ahol normális féktárcsát tudnék kibányászni? – nézek rá, majd egy törölközőt fogva törlöm meg arcomat. Karikáim lassan már az állam alá fognak érni, hajamat ezúttal gyorsan kötöm fel, jelenleg zavar, hogy arcomba lóg.
- Miért nem költözöl ide? – teszem fel hirtelen a kérdést. Békés, csendes ház, bárki szívesen élne itt, na nem tolakodni akarok, vagy magam bekérezkedni. Egyszerűen csak érdekel.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 24, 2019 4:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
Szórakozottan beleszagolok az üvegbe, közben Natalie hangja töri meg a csendet. A sikításra összerezzenek, a felpattanásra meg hátra is lépkedek a fal irányába. Most mi van? Nem csináltam semmit! Tekintve hogy a vállam birizgálja egy vadkan fejéből kiálló agyar, így egyszer hátra fordulok, aztán megteszek egy lépést a kanapé irányába, mert idegesít. Nem veszem észre időben hogy Nat már kést ragadt és azzal akar nekem jönni, csak amikor a nevemet kérdezi. Mielőtt azonban a kezem ügyébe vehetném az esernyő tárolóból kikandikáló golfütőt, ő megáll. Úgy maradt.
- Igen?
Nincs jó bőrben. Talán még is csak én hoztam rá a frászt? Miután már nem szándékozik megkéselni, én is elvetem az ütő gondolatát. Különben is hülye ötlet, Natalie-ról van szó. Akármennyire is úgy fest most, mint a Sátán lánya. Biztos rosszat álmodott, én meg felzavartam a hangoskodásommal.
- Azóta nem jártam itt.
Kezdem neki, nemlegesen megrázva a fejemet. Elég nehéz valakit zavarni valahol, ha az ott sincs az adott helyen.
- Látom, rendbe jöttél.
Közelebb megyek megint az asztalhoz, visszarakom rá az üres üveget és érdeklődve tekintek rá.
- Ezt mind egyedül ittad meg?
Ha igen, akkor már mindent értek. Legalább is az állapotára való tekintettel. Annyira másnapos lehet, hogy örülhetek, ha azt tudja milyen évszázadot írunk.
- Mivel végeztél? Az itallal?
Jah, azt látom hogy végzett vele. De nem aludt tőle valami jól ezek szerint. Azért jó hogy itt találtam, még ha nem is százas most. Az elnézést elengedem a fülem mellett, az előbbiek fényében felesleges gesztus.
- Tudok valamiben segíteni?
Mondjuk felállni, elvinni haza, vagy megkeresni valamijét. Ki tudja mit dolgozott itt tegnap este italozás közben. Jól bealudt mindenesetre.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 4 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 24, 2019 1:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 357 • Zene; War»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Újra Draket látom magam előtt. A helyszín és az időpont változik, mint mindig. Azonban eddig csak Dylan emléke kapcsán kínzott.
Most azonban Alex térdel előtte. Homlokához fegyvert fog, tekintete üres, szinte már szurokfekete, arca rezzenéstelen. Nem mutatkoznak rajta érzelmek. Hiába az ellenkezés, hiába futok feléjük, hiába kiabálok, nem hallják meg. Nem teszik, vagy ha mégis, fittyet sem hány a szavamra. Kérlelésemre, könyörgésemre.
Könnyáztatta arccal meredek legjobb barátomra, kinek szemében ott a rettegés, ahogy felnéz városunk vezetőjére. Hangos, nyikorgó hanggal húzza meg a ravaszt, ám még mindig vár. Indák fognak közre, nem tudom, hogy ki segít neki. Kezemben tartott késsel kaszabolom, s amint kiszabadulok pillanatok kérdése már, hogy ott legyek, eltoljam onnan Wallenberget, átöleljem legjobb barátomat. És mégsem.
Alex rám néz. Megvetően, még a vér is megfagy bennem.
Bízott bennem. Bízott és én elárultam, megígértem neki, hogy nem hagyom cserben, hogy nem fog vele semmi történi, csak azért, mert nephilim. Megígértem neki, most mégis itt térdel a hóhérja előtt, a város szélén. Drake felém fordul, ám feje nem áll meg, egy teljes fordulatot tesz, nyaka kicsavarodik. Szeméből giliszták másznak elő, orrából bogarak.
Kopogtatóan érinti a fegyver csövét Alex homlokához.
Kis hercegem még egyszer rám néz, egyszerűen ejti ki a nevem, kérdőn.
- Nat?
Sose hív így. Majd eltelik két másodperc és lövés dörren.
Én pedig sikoltva, a kanapéról rugóként felpattanva kelek fel. Saját hangom eljut elmémig, hallani mégsem hallom. Jobb lábamat felhúzom, míg a bajt behajlítva fektetem végig a fekvőhelyen. Remegő kézzel fogom meg a homlokom, könyököm térdemnek támasztom. Lihegve, zihálva próbálom kiűzni az álom emlékét is a fejemből.
Fel sem tűnik, hogy nem vagyok egyedül. Csak amikor látóteremben látom meg a mozgást. Jobb kezemet a párna alá csúsztatom, késem rántom elő, és már támadnék is…
- Zagar? – kérdezem rekedtesen, ahogy felé fordulok. Félig lekászáldótam már, támadni készültem. Az egyensúlyom mégis elvesztem, zavaros tekintettel nézek társamra. Torkomat halkan köszörülöm meg, remegő kezemből a párnára ejtem a kést.
- Elnézést – kezdek bele, már most a magyarázkodásba, szemöldököm enyhén összevonom. – Nem akartalak zavarni, csak már besötétedett este, mikor végezte – nagyot nyelve tekintek rá. Még túl zavaros minden. Mit keres itt? Mikor jött? Mikor szabadulok meg az álom keltette negatív érzésektől?
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2