Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Városszéli park •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 20, 2019 7:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
Felbosszantott oroszlánként meredek Ed-re vicsorogva, farkasszemet nézünk. Elkezdi felrakni a kezét, de amikor Natalie hangja felcsendül, mintha konokság suhanna végig az ábrázatán. Visszafordul, valamennyire le is térdel, de aztán egyet gondolva pattanna. Nem húzom meg a ravaszt, mert ha nekiállnak kalimpálni, még a végén Natalie-t találom el. Ez csak egy ébresztő volt neki, ám láthatóan le se sz@rja. Egyre inkább megy fel a pumpa bennem, főleg, amikor káromkodni kezd.
- Vigyázz a szádra!
Csodálom hogy nem lett komolyabb baja, mert egy ilyen rúgás bizony könnyen az életébe kerülhet bárkinek. Nyilván Nat tudja mit csinál, így csak egy kis dorgálás kerekedett belőle. Ő kérdezgeti, én pedig egyre inkább azon vagyok hogy nekiugrok és megverem. Amiért mégis tűrtőztetem magam, az Natalie, éppen hozzá beszél, kérdezgeti. Ha továbbra is így folytatja, akkor viszont nem sokáig bírom. Idegesít a pasas viselkedése, de leginkább az, amit tett, így ha Nat rám is néz, én inkább csak Ed-et figyelem. Akkor pattan el a cérna, amikor a vérző orrából a szájába folyt cuccot köpi ki a földre és megint káromkodni kezd. Nekem se kell több. Elengedem a fegyverem, az kisebb koppanással kerül a földre és nekiugrok Ed-nek. Egy lépéssel az oldalára kerülve rántom fel a földről.
- A halálnál vannak rosszabb dolgok is, nem igaz?!
Üvöltöm torkom szakadtából és már lendül is a jobb egyenes, aztán a bal, aztán gyors egymásutánban még pár ilyen kör, úgyhogy nagyon gyorsan a földre kerül. Az arca csupa vér, felszakadt szemöldök, berepedt száj, az arccsontja reccsenéséből következhet, hogy eltört neki. A fene tudja. Engem nem is érdekel. Mint aki se lát se hall, föléje magasodva még a földön is megsorozom, aztán előkerül az egyik kés.
- Lássuk, ha kibelezlek így térsz-e vissza!
Egyébként is tesztelni kellene ezt a meghalás-feltámadás dolgot, itt az élő alany. Nem is gondolkozom azon hogy bármit kérdezzek tőle, ő meg látva az elborult fejemet, kétségbeesetten segítségért kiált.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 18, 2019 3:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 632 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Persze megint nem értünk egyet. Ám amíg a többiek is nagy részben velünk voltak, vagy legalább Drake irányított minket ezek a különbözőségek nem igazán ütöttek ki rajtunk. Amióta magunkra vagyunk utalva, na meg, amióta kettesbe ténykedünk, kajakra egymás agyára mászunk. Tényleg próbálok visszaemlékezni, hogy mindig ilyen volt-e a kapcsolatunk, mert ha nem, akkor valahol nagyon félrecsúszott velem valami.
Ó, vele nem. Ő mindig is ilyen volt, nincs ezzel mit tenni.
Sétálok én utána, ám vele ellentétben bennem tényleg nincs semmi rossz érzés. Napok teltek el azóta – vagy hetek? Már nem is számolom. Ha nagyon akart volna ártani nekem már rég megtette volna, amikor egyedül vagyok. Ha a házba is járt volna, annak nyomait is észrevettem volna, de ez sem történt meg. A paranoiája most nem ragad annyira, mint legutóbb a kilences körzetben.
Nem érzem magam felelőtlennek, legalább is nem a társaim iránt. Ő már rég árkon bokron át jár, amikor Ed feltűnik. Az ő életét nem veszélyeztetem, soha nem is tettem. Mégis tisztában vagyok azzal, hogy ki meddig megy el a másikkal szembe.
Ed pedig szemtől-szembe nem megy nekem, legalább is nem úgy, ahogy Zagar gondolja. Mégis kit tudna beszervezni két elit ellen? Az ő esze sem ment el, ahogy másé sem. Tudja, hogyha megtudjuk, hogy direkt rontotta el a térképet jelenteni fogjuk – én legalább is.
- Csak most az egyszer bízz bennem – kérem tőle, mégsem tekintek rá. Szám sarkából beszélek hozzá. Legutóbb nem igen hagyta rám a dolgot, hogy is végeztük. Mint az idióták úgy viselkedtünk akkor. Most is csak ennyit kérek. Nem vagyok meggondolatlan, pontosan tudom, hogy mit teszek, mit csinálok, főként amikor széles, vidám mosollyal az ajkamon sétálok Ed felé. Arcomon nincs harag, hangomban nincs indulat, mintha nem az ő felnégyelését terveztük volna alig pár perce.
Az álarc, melyet az elmúlt években fejlesztettem tökélyre. Hogy soha, senki ne láthassa, hogy mit is élek át magamba. A páncél, mely mögé senki sem bújhat. Többé már nem.
A beszélgetés alatt, viszont nem önmaga a férfi. Nem tudom, hogy játszódhat le benne, de nem engedhetek neki sok teret.
Most elhiszem, hogy ártani akar nekem, de ez nem előre tervezett cselekedet. Hirtelen haragból. Ellépek mellette, kávé kilötyög, alig két cseppje a mutatóujjamra, égeti a bőrömet. Mégsem foglalkozom vele. A térde felé rúgok, ő pedig a földön végzi és már áll is fel. Újra támadna.  
Zagar hangja csattan.
A férfi megáll egy pillanatra hátrafordul a fegyvert rá szegező Zagar irányába.
- Én a helyedben hallgatnék rá – húzom el számat, csak hogy ne gondolja, viccelünk. Az ujjamról lecuppantom a kávé maradékát, arcom pedig eltemetem a pohárba.
Vonakodik megtenni, mégis lassan emeli fel a kezét és először csak féltérdre ereszkedik.
Trükközik a szentem, így hogy közém és Zagar közé került. Persze, hogy kit támadna meg? A gyengébbet.
Lendülne, ám én is emelem a lábam. Egyelőre nem akarom bántani, így csak finoman rúgom orrba, cipőm hegyével, jelzésértékűen, hogy viselkedjen. Nem hiába vagyok én sem elit.
- Hülye ribanc! – tántorodik hátra és inkább tényleg letérdel. Szemeim kikerekednek.
- Na de, kérem!? – háborodik fel, mely nem teljesen megjátszott. – Annyi közös éjszakázás után, hát ezt érdemlem? – kezdem érezni, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Az én irányomba. Szemei szikrákat, villámokat hánynak. Szinte látni lehet, ahogy izmai megfeszülnek, ugrásra készek. Mintha engem akarna és ebben igazán jó érzékem van. Legalább is, hogy ezt kiérezzem.
- Mit ártottam neked? – kérdezem tőle, majd Zagarra tekintek. Láthatja rajtam, hogy az érzéseimmel dúlok még mindig. Egyszerre nem akarok hinni a szememnek mégis elhiszem az egészet. – Csak pár kérdést akarunk feltenni neked – kezdek bele. Én legalább is kérdezni fogok.
Zagar nem.
- És kérlek ne ellenkezz…
- Miért mit csináltok, megöltök? – köp ki magam mellé? Ajkaim elnyílnak, mégis mit válaszoljak erre? A habozásomat látja. – Rohadt Wallenberg kutyák, azt hiszitek, hogy bármit megúszhattok, mi? – kezd őrjöngésbe és most mintha nem érdekelné, hogy Zagar áll mögötte, újra feláll.  
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 16, 2019 7:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
Már a szívem dobogása az agyamban lüktet, ő meg azt magyarázza meg, amit én az előbb végig gondoltam. Közben én igyekszem nem feltűnően forogni és sasolni a környéket, de ahogy haladunk előre a történetben, egyre inkább nehéz ez. Főleg, amikor látom a halál nyugodt arcát. Én meg már lopakodó üzemmódba kapcsolnék. De nem lehet! Persze elindulok előre a kocsi felé, ő meg jön utánam, láthatóan a kávét nem ereszti, és nem is akar szaladni. Megfordulok menet közben és azért rimánkodok hogy taknyoljak el, akkor legalább ha le is akarnak lőni, elvétik. Remélem. Vagy lőjenek le engem előbb, mert ezt az idegőrlő mászkálást nem fogom bírni sokáig.
- Nat, gyere már!
Hadonászok a kezemmel kettőt, csak neki, mert lemaradt egy kicsit. Nah, tessék, ide lőjetek! Nem sikerül eltaknyolni, még direktben sem, mert egy nyomorult bucka sincs a fűben, én meg azért túl tapasztalt és edzett vagyok ahhoz, hogy csak úgy két ballábas ütemben hátra essek. Szinte már várom a hangot. A puska dörrenését. De semmi sem történik! Miután mind a ketten eljutunk a furgon hátáig, majd a kocsi mellé érünk párhuzamosan, kezdem sejteni hogy tényleg túlreagáltam ezt. A múltban annyi képtelen helyzet elért, eszement vérengzések, leszámolások, árulások, hogy valóban egyből a legrosszabb eshetőségekre gondolok. Tehát Ed rettentően amatőr. Nekem meg sem fordul a fejemben hogy ártatlan lenne, az az opció nem él. Ha én lennék ő, akkor már két hulla feküdne a fűben, valahol a ház és a kocsi közötti távolság vonalában. Mondjuk ettől még megfigyelhette Natalie-t. Viszont már biztos hogy senki sem várt ránk, és nem fog lelőni, hiszen lett volna rá kismillió alkalma az előbb. Fújtatok párat, kiengedve a gőzt és előrébb érve haladok tovább, amerre Natalie mondta. Ő meg jön mögöttem a kávés poharával, nyugodtan, mintha csak reggelizni mennénk. Mérges vagyok rá, mert az előbbiek tükrében, az hogy ő ennyire magabiztos és abban a hitben ringatja magát hogy minden úgy történik, ahogy azt ő elgondolta, akár a vesztünket is okozhatta volna. Ennyire pedig senki sem lehet felelőtlen a társai irányába. Még akkor is, ha tapasztalhatóan eddig neki lett igaza. Nem is figyelek rá, bár remélem jön mögöttem, mert ebben a hülye helyzetben nem volna szerencsés elhagyni egymást. Magam elé emelem a fegyverem és a távcsövébe tekintve pásztázom a környéket. A fehér trikóban rohangáló Ed-et így könnyű kiszúrni. Ösztönösen leguggolok és célra tartom a fegyverem, noha innen kilőni művészet lenne, főleg mert mozgás közben kitakarják a fák. Natalie meg nekem duruzsol.
- Mi van?!
Morgom neki foghegyről, mert ezt az elképzelését végképp nem értem. De ő már el is indul Ed irányába. F@szom! Ennyire nem lehet meggondolatlan! És ha van Ed-nek is társasága? Vannak húszan? Ő meg odasétál csak így, kávéval a kezében, fegyver nélkül. Mivel elindult, így én is elindulok az ellenkező irányba, bevetve magam a fák közé, hogy véletlen se lásson meg. Egyébként meg ha vannak társai, akkor tökre mindegy lesz. Ez esetben úgy is engem akarnak majd először lekapcsolni, és akkor legalább kiderül hányan vannak. Megteszek egy nagyobb félkört, tekintve hogy Natalie sétál, Ed meg mellette kocog, nem nehéz őket beelőzni, még így kerülővel sem. De aztán meg is állnak. Úgyhogy hamar kivitelezem Nat kérését, mind a ketten oldalvást állnak nekem. Fogalmam sincs miről beszélgetnek, viszont azt látom hogy Ed mintha bunyózni akarna.
- Öregem, ezt a barmot!
Morgom magam elé fújtatva, a célkeresztben követve a fejleményeket. Nem szegezett Natalie-ra fegyvert, inkább csak ököllel támadna. Nincsenek társai, különben már a hátamban lenne a fegyver, vagy én szúrtam volna ki őket. Olyan ez, mint egy olcsó ponyvaregény. Várok még egy kicsit, mert két percet kért tőlem, ami még nem telt le, és még mindig Ed van a célkeresztben. Azonban Nat nekem fütyül. Verekedés bontakozik ki, közben én rohanni kezdek, az utam egy kisebb ívet ír le, Ed háta mögött rontok ki a fák közül.
- Elég volt! Térdelj le és kulcsold a kezeidet a tarkód mögé!
Üvöltök rá egyből idegesen és ajánlom neki hogy tegye, amit mondok! Egy nyílhegy rá szegeződik. Kedvem lenne agyonverni, de ez most egy tiszta helyzet, így nem futunk felesleges köröket. Nat meg ihatja tovább a kávéját.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 16, 2019 12:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 809 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Az a logikus, hogy nem logikusan cselekdett? Ebben mégis hol a logika, hol van a ráció? Újra csak összevont szemöldökömmel találhatja magát szembe, értetlen arckifejezésemmel. Ezt valahogy nem tudom ma megemészteni, de később sem, hiába telnek el a pillanatok.
- Sajnálom, nekem ehhez túl reggel van – vallom be, hatalmasra tágult pupillákkal. – Hasonló beszélgetésekre a nap második szakaszába kérj fel – rázom meg a fejemet. Akkor talán jobb indokot is kitalálhatnék, hogy miért agyament ötlet, teljesen, hogy Ednek menjünk. De persze nem ágállok ellene. Ő a főnök én csak vezetem, onnantól, azt csinál, amit szeretne.
Nagyfiú, tudja, hogy mit csinál és hogy minek mi a következménye.
Majd ő is kétkedve néz, ám én csak a vállamat vonogatom meg. A legtöbb csínybe benne vagyok, pontosan jól tudja, de az anélkülibe, ahol nem tudja a másik maradéktalanul megvédeni magát, hogy nem látnánk az igazságot? Ez az, ami még mindig nem fekszik.
Nem tudhatjuk, hogy bűnös-e vagy sem. Amíg pedig be nem bizonyosodik róla, legfeljebb csak pikkelek rá. Átéltem már milyen, amikor olyanért ártanak neked, amit meg sem tették. Ártatlan emberek életébe kerülhet. Én nem leszek az. Ezért akarom előbb kideríteni, hogy mi történik és ha nincs igazunk, akkor féken tartsam.
De erről még nem kell tudnia.
Kint pedig türelmesen várok, ám amikor meglátom teljes menetfelszerelésbe, csak szemöldököm vonom fel és nevetek rajta. Persze, hogy túlkapja már megint és halálosan komolynak hiszi magát. Ajkaimat préselem, úgy nyelem le a vigyorom, mosolygásom.
- Akkor mutatom az utat – fogom két kézre a bögrét. A magam részéről egyetlen fegyverem a csípős nyelvem jelenleg. Az idő egyre melegebbé válik, nincs szükség még pulóverre, bár mégis jól esne. Ám a kávé is megteszi a hatását, majd felvázolom a tervet.
Ami naná, hogy nem tetszik neki!
Kérdésére mégis elsóhajtom magam.
- Ha tényleg igazunk van és ha tényleg sántikál valamibe, akkor ő is követ minket, vagy csak engem. Amiből azt látja, hogy a bázisról idejövök, a kocsit szerelni, reggel pedig itt kezdek, igaz a köztes időszakot nem tudhatja, hogy visszatérek a bázisra. Mivel felajánlottad, hogy itt lakhatok, ezt más is tudhatja. Mi furcsa van ebben? Elvileg barátok vagyunk, ez normális is lehetne, ne lásd mindenben az ördögöt. Ne légy ennyire paranoiás, Zagar – vonom össze a szemöldököm. Miért mondtam el? Ő ajánlotta fel, el is fogadhattam volna. Akkor meg mi lenne? Persze, sejtem. Az én hibám lenne az is. Túlgondolja a dolgokat. Totálisan túlgondolja őket. Egy idő után nem fog tudni józanul gondolkodni és minden bokorban az ellenséget fogja látni. Csak megrázom a fejemet, megadóan. Nem fogok vele vitatkozni.
- Most meg hova mész? – állok meg, ahogy irányt vált. Sóhaj szakad fel a torkomból. Tekintetem az ég irányába fordítom. – Isten, ha még létezel és nem léceltél le. Ha még hallasz. Kérlek. Nagyon kérlek. Adj erőt – imádkozok az egyetlenhez, ki nem érdemli meg. Fejemet visszafordítom és az ajkamhoz emelem a bögrét.
Végül csak sóhajtva kezdem el követni, tán sietősebben. Vele ellentétben mégsem kap el a frász, a nyugalom átjár, szokatlanul. Nincs miért tartanunk.
S ahogy halad, az erdő melletti parknál, ahonnan a városba lehet bejutni egy alak tűnik fel. Hosszú mackóruhát visel, trikóval. Nadrágjának szélére egy walkeman van csatolva, fülét fejhallgató díszíti. Izzadtságcseppek csillannak meg a nap fényében rajta. Bár innen nem lehet látni, de képzelem, hogy mellkasa fel-alá járkál, hiszen nem itt kezdi a futást, itt csak befejezi. Kérdés, hogy azért, hogy kukkoljon, vagy más dolog miatt.
- Kerüld meg – nem tekintek Zagarra, mert ha sikerült elbújnia, nem akarjuk, hogy észre vegye. – Fedezz, vagy… bármi, adj két percet – s ezzel elindulok a futó férfi irányába. Ed felé. Arcomon vidám mosoly kúszik, mintha nem arra készülnénk, hogy az életét vegyük. Egyik kezemmel elengedem a bögrét és vidáman intek neki. Hatvan méterre lehet, amikor kiszúr, irányt vált. Egymás felé megyünk, igaz ő kocogva én sétálva.
- Újabb reggeli kocogás? – fogadom, vidám mosollyal az ajkamon és csak remélem, hogy nem most fogja szíven, fejbe lőni Zagar.
- Neked is fel kellene zárkóznod – áll meg, kissé lihegve előttem, kezeit csípőjére teszi.
- Nincs ez neked kicsit messze az otthontól? – teszem fel könnyedén a kérdést, mintha nem minden nap ezt firtatnám tőle. Zavart nevetés szakad fel a torkából, homlokából kisepri az izzadtság cseppeket. Nem néz rám. Nem tekint a szemembe. Államat, vállamat nézi.
Valami nincs rendben.
- Minél messzebb, annál jobb – vakarja meg halántékát. Majd körbe néz. – Egyedül vagy, már megint?
- Mint mindig – felelem könnyedén. – Ne aggódj, nagy lány vagyok, tudok magamra vigyázni – kacsintok rá és erre visszakapja rám a tekintetét. Ezúttal a szemembe néz, melyben nincs ott az eddigi kedveskedés, csipkelődés. Hetekig dolgoztunk egymás mellett, de most mintha egy teljesen másik férfi állna előttem.
- Ed… - kezdek bele, de a szemei. Kezei ökölbe szorulnak és ha nem kapok segítséget, úgy az első suhintása elől még ki tudok térni, ki tudok fordulni. Ha Zagar nem jelenik meg, csak füttyentek egyet, és igyekszem a kávé kilötyögése nélkül a hátába kerülni, legalább annyira, hogy térdhajlatába rúghassak.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 12, 2019 8:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
Nem értem az érzelmi kifakadását, de tekintve hogy érti mire utaltam az előbb, én csak bólintok neki igennel. Nah, pont ezt mondtam! Noah aggódott miattunk, ellenben Ed-nek színét sem láttam. Még nem tudom hova lyukadunk ki megint, de kezd idegesíteni az értetlenkedése.
- Ezt szeretném én is tudni!
Vágom rá a kérdésére, gondolom ő is tudni akarja. Ám a továbbiak mentén komótosan résnyire szűkülnek a szemeim. Most az egyszer egyetértek vele.
- Az a logika benne, hogy nem cselekedett logikusan.
De tapasztalhatóan két külön verset szavalunk, már megint. Veszek egy mély levegőt, csak nyugalom, durva lenne ha már az elején üvöltöznénk megint! Igazából fogalmam sincs mire utalgat Natalie, fel nem fogom ép ésszel. Erre varrjon valaki gombot! Megsajnálta Ed-et? Nah ne vicceljen már! Kétkedve pislogok rá, mikor azt mondja nincs ellenére a tanító célzatú verés. Könyörgöm! Ki a f@sz akarja bármire is tanítani? El akarom kapni és kikérdezni. Ő nem? Kifelé mindössze egy hangosabb morgás hallatszik, miközben elfordulok tőle. Egy ideig a kávéval babrál, és csak később tér vissza a képbe az arca, mikor elkezdünk Drake-ről beszélni. Aztán hamar megindul kifelé, én meg megyek utána. Ha tudnám mit haluzik össze az útvonalamról, akkor megkérdezném jól van-e, de így csupán visszasietek a garázsból, vetek egy pillantás a furgonra, ami több száz méterre áll innen, egy fa alatt, s miközben a nyílpuska pántját átvetem a fejem felett, máris kapom a dorgáló szózatot.
- Nat, ne idegesíts fel!
Ezt már egy fokkal hangosabban morgom, mert egyre cifrább gondolatok szaladnak végig az agyán és ennek még hangot is ad! A fegyverem a hátamon. Már csak a merrét és hogyant kéne tudni, amit hamar megtudok. Elhűlő arccal hallgatom hogy mivel is foglalatoskodott néhány napja. Most már el kell számolnom háromig, hogy ne üvöltsem le a fejét érte! Általában tudja mit csinál, de ez azért nagyon meredek! A számat rágcsálva igyekszem nem közbevágni a tervének részletezésébe, ami valljuk be, túl egyszerű.
- Nekem ez az egész bűzlik.
Nem állok meg, de most már nem is tudom hova sietünk. A vesztünkbe?
- Miért mondtad el neki? És ha kifigyeltek minket?
Menet közben sem kezdem el feltűnően pásztázni a környéket, de a hallottak alapján egyre rosszabb megérzés kezd feltüremkedni a gyomromból. F@szom! Gyorsan közeledünk a furgonom távolságába, noha az nem az úton van, mert nem akartam útba állni vele Natalie-nak. De most egyet gondolva arra veszem az irányt.
- Gondold át még egyszer ezt a tervet, kérlek!
Végig jutottak az agyamon a puszta tények, hogy itt vagyunk ketten az Isten háta mögött, igaz nálam van fegyver, de mivel Natalie elmondta Ed-nek hogy itt van, így mégis mi tartaná vissza attól, hogy befejezze, amit elkezdett? És most hogy én is itt vagyok, már minden adott egy leszámoláshoz. Bőven volt ideje arra hogy akár másokat is beszervezzen, hiszen tudjuk, rések vannak az embereink között. Hát, most vagy Natalie-nak van igaza, és üldözési mániám van magas fokon, bár ez volna a jobbik eshetőség, mert akkor nem fog történni semmi rossz sem velünk. Vagy nekem, de akkor kezdhetünk imádkozni! A furgon szimpatikus, tekintve hogy kijöttünk a házból, könnyű célpontokká váltunk, még egy kevésbé gyakorlott, de távolsági fegyverhez értő személy is simán lelőhetne most minket, egy olyan, mint Ed például. Megbújva a fák közt röhögve leszedhet minket. Szóval ha eljutunk a furgonig, akkor megúszhatjuk. Ott fedezéket nyerhetünk! Próbálom Natalie-t is gyorsabb lépésekre ösztökélni, de leginkább abban reménykedek hogy leesett neki és elkezd szaladni, mert az volna a legjobb. A hirtelen váltás megzavarhatja, eltévesztheti és tudni fogjuk melyik irányban húzta meg magát. Nem mondanám hogy a pánik jó barátom, mert sosem pánikolok, azonban most elkapott a frász. Ezért is próbálok sunyin körbetekinteni a fák mentén. Gyakorlatilag körbevesznek minket! Jó, mondjuk Ed kifejezetten rosszul céloz, amennyire ismerem, ha csak nem hozott magával társakat, viszont a jelenlegi körülmények neki kedveznek. Hiába próbálom kiszúrni, elvileg a távcső megcsillanhat, ha nem gondolt erre és nappal szembe helyezkedett, de nem kellene itt sokáig vacakolnunk, mert a vakszerencsének köszönhető hogy nem tette még meg eddig.
- Mi lesz? Szaladunk?
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 12, 2019 3:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 814 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Pedig ha tudná, hogy egyébként semmi hazugságot nem mondtam neki. A heti húsadagom adom a kölyöknek, mert elvesztettem egy fogadást. Talán nem hiszi el, hogy ittasan az ember nem feltétlen élete legjobb döntéseit hozza, sőt mi több. A lehető legrosszabbakat. Bár ez épp nem volt az. Bár tény és való, hogy nem mindent mondok el neki azzal az estével kapcsoaltban, vagy úgy alapból Alexszal kapcsolatban. Nem akarom, hogy tudjon róla. Nem akarom, hogy bárki is tudja, hiszen ezt kérte tőlem. Ezen túl pedig tényleg igazat mondok, de ha tudnám, hogy nem hisz nekem, talán nem hagynám ennyiben.
- Ó, és amikor Noah becsalt minket, akaratán kívül egy angyalcsapdába? Ott is majdnem meghaltunk, ott hetekig feküdtünk betegágyon - mutatok rá a nyilvánvaló tényre. - Mégsem akartuk a vérét venni, mert hibák becsúszhatnak, de értem - emelem fel kezemet, mielőtt még újra a nyakam venné, mielőtt újra kiabálásba fajulna a beszélgetés. Bár a magam részéről a hangom nyugodt. - Itt direktben volt a térkép hibás, nem téves információt kaptunk tőle, szájhagyomány útján - egyezek bele. Én is pipa vagyok rá, nem is kicsit. Nem sok kellett valóban, hogy ott hagyjuk a fogunkat és bármit megtennék, hogy… jó Zagar esetében lehet nincs benne a bármit, de szinte bármit. Értékesebb tagja a társadalmunknak. Harc esetén jobban hasznát veszik, mint nekem, és ez tény és ezzel nem szabadna vitatkoznia senkinek sem.
Mégsem akarom a nyakát szegni, nem. Én is követtem el az elmúlt hónapokban hibákat. Súlyosabbakat.
- Mégis mi oka lenne arra, hogy ki akarjon minket csinálni? - teszem fel hitetlenkedve a kérdést, nevetésem is erről árulkodik, nem feltétlen őszinte, de tényleg nem hiszek benne. Ezek még nekem is meredek elméletek, pedig tudhatná, hogy az összeesküvésekben páratlan vagyok. - Évek óta társak vagyunk, még a félvérháborút is végigharcolta az oldalunkon. Ott van mindenhol, védi a várost, miért akarna, pont a sajátjainak ártani. Egyet is értenék veled mindenben, ha ennek a logikáját látnám, de… - mindkét vállamat felvonom, jelezve neki, hogy még mindig nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy bűnös. Hogy direkt csinálta.
- Persze a tanító célzatú verések ellen sose voltam - látom be, szóval remélem, hogy ezzel le is zárjuk a vitát, egyszerűen csak nem értem. És én épp az a személy vagyok, aki meg akarja érteni a dolgokat, mögé látni. Mi az indíték, miért csinálja. Belátom, hogy furcsán viselkedik, de ez még nem ok, hogy meg akarjon minket ölni.
A kávét mégis lassabban iszom, tudom, hogy lassabban is fog hatni. Igazából most kellene lefeküdnöm még egy húsz percre, mert annyi idő amíg a kávé hat és annyi idő, amíg nem kerülök a REM fázisba, szóval igazán kipihenten tudnék ébredni és még energiám is lenne. Ebbéli terveimről mégis leteszek, hiszen ahogy megkapom a kérdést hirtelen köpni-nyelni sem tudok.
S ahogy sejtettem. Amint őszintén felelek, amint nem hülyéskedem el, akkor is szűkszavú választ kapok. Pasi ő is. Tudnám, hogy akkor miért kérdezte? Sóhajtva engedem el a témát, habár a keserű gombóc ott van a torkomba, a gyomromba.
Alex miatt az utóbbi napokban nem is nagyon gondoltam Drake-re. Most meg? Zavartan tekintek a férfira, fejemet is megrázom, hogy kiűzzem elmémből főnökünket, ki nem más, mint a Főnökünk. Igyekeztem úgy viselkedni az elmúlt időszakban, hogy tartsam magam ahhoz, hogy nincs közöttünk több. Nem a barátom, csak a főnököm, de képtelen vagyok így viselkedni.
Még egy pillanatra visszafordulok még, hogy a bögrét teletöltsem kávéval. Hosszú napunk lesz és nem én fogok verekedni. Így mire kijutok a lakásból, addigra Zagar már a kocsijához sétál. A feljárón türelmesen megvárom, de amint látom, hogy mit vesz elő.
- Na jó, ez az ért enyhén túlzás, nem gondolod? - vonom fel az egyik szemöldököm. - Nyílpuska? Mit akarsz a torkán átlőni? - kérdezem kétkedőn. Azért túlzásokba ne essünk, ám ha marad nála, akkor csak vállam vonom és elindulok társaságába a park egy kicsit közkedveltebb, ilyenkor mégis néptelenebb irányába.
- Ó, hogyne. Ed drágánk minden reggel pontban nyolc és fél tíz között itt szokot futni. Nem, nem kiszámítható, viszont! - fordulok felé, és pár táncos lépés után már kényelmesen is sétálok az úttal háttal, Zagarral szembe, két kezem között az aluminium bögrét fogom. - Ha azt hinnéd, hogy nem számít rám, akkor tévedsz, ugyanis, az elmúlt két hétben, minden nap kiijöttem ide egy flakon kávéval és csak ültem és úgy tettem, mintha néznék ki a fejemből. Néha még könyvet is hoztam, hogy elhiggye, hogy tényleg nem miatta vagyok itt, sőt! Még azt is elmondtam neki, hogy egy ideig itt dekkolok - állammal a faház felé bökök. Így biztos, hogy nem leszek gyanús. - Nem hinném, hogy számít arra, amit kapni fog. Szóval a terv. Leülünk, megvárjuk, míg elhalad mellettünk és mehetsz, levadászhatod - vagy amit szeretne csinálni vele. Ezúttal én tényleg csak nézelődő leszek. Iszom a kis kávémat és engedem, hogy az események, és legfőképp Zagar sodorjon az árral. Bár még van pár perc, amíg az adott helyre érünk, szóval még elém tárhatja, hogy mit szeretne tenni.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 10:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
Nem látom az összefüggést a dartsban, meg hogy azóta nem eszik mióta elvesztette a fogadást. Az csak egy játék. Ha csak Alex olyant nem csinált, amitől elment a kedve az élettől is. Biztos vagyok benne hogy nem! Inkább csak bedobott nekem valami olcsó történetet, hogy addig se erről beszéljünk. Jól van! Amikor viszont elkezdi védeni azt az Ed-et, muszáj vagyok kimondani a feltörekvő gondolataimat.
- Hanyagul?! Így végzem a munkám, ha például lehagyok pár házat a térképről. De amikor szó szerint átrendeződik minden, ami a rajta szerepelt eredetileg, az már szándékos!
Hiába, csak nem hagyja ennyiben. Felemelem a kezeimet kérdően magam előtt, mert megint nem értem. Most miért akarja védeni?
- Majdnem meghaltunk! A francos térképe miatt! Hasonló sem történt még soha eddig!
Nem volt rá precedens, és itt megint a térképen van a hangsúly és Ed állítólagos felderítésén. Régóta benne van a sűrűjében ahhoz, hogy tapasztalt vadászként ne kövessen el ilyen hibát. Felderítésre amúgy sem küldenek ki zöldfülűeket, pont ezért! Egy olyannak maga a folyamat is halálos lenne, nem csak a hibázásai taszítanának másokat is ugyanebbe a sorsba. És akkor még ott van a tény, hogy ő maga rakta Drake asztalára. Vagy a kezébe, a fene sem tudja. De ő volt!
- Ha nem a hamis térképe miatt kerültünk volna veszélybe, azt mondanám igazad van. De pontosan amiatt kerültünk veszélybe, nem beszélve a csak úgy ott termő démonokról! Vártak minket. Úgyhogy ne haragudj, de nem osztom a véleményed! Szerintem Ed nyakig benne van!
Mondom én hogy zizis, most meg már a kávét fogyasztja. Nem tudok vele együtt hahotázni, mert nincs meg az alap hangulatom hozzá. Bosszant az egész. Végül is miatta kényszerültem kispadra, ha lehet így megfogalmazni. Akadályoztatva voltam a munkámban, meg mindenben és nem, akkor sem nevettem, mert fájt minden porcikám. Szóval mérges vagyok, igen! Nem értem Nat hogy tud ezen nevetni, hiszen ő is csúnyán lesérült! Agyára ment a fáradtság! Így miután feltettem a kérdést, mely már egy ideje itt bujkált a nyelvemen, meglep hogy még is válaszol rá, őszintén. Ismerősen cseng a mindenki kerül mindenkit gyakorlat, amióta visszajött, én is kerülöm, de ő is engem. Elmerengve hallgatom csendben a bőre sikerült beszámolót, azt hiszem az csak pozitív, ha próbálja rendbe tenni az elb@szódott dolgokat.
- Értem.
Nem tudok rá mást reagálni. Fogalmam sincs miként lehetne ezen segíteni, de az biztos hogy én nem szereplek benne. Nem vagyunk olyan bensőséges kapcsolatban Drake-el hogy én kérjem számon, noha megfordult a fejemben, de még tudom hol a helyem. Hát nem ott! És nagyon pocsék is vagyok az ilyesmikben. Ha Natalie-nak vagy Cam-nek nem megy, akkor nem tudom kinek menne. Nem is akarok rá ötleteket prezentálni. Látom a szomorú tekintetét, őt is megviseli ez.
- Oké. Menjünk!
Megvonom én is a vállam és megindulok utána. Odakint teszek egy kitérőt a garázsig, a mellényemért és a nyílpuskáért, ezek társaságában csatlakozom vissza Natalie-hoz. Nálam vannak a kések is, úgyhogy minden adott egy hangulatos belezéshez!
- Elárulod merre megyünk?
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 8:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 888 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Csodálatos, egyszeri és megismételhetetlen filmötletem nem arat kirobbanó sikereket. Sőt, igazán semmilyet sem arat, így csak egy sóhaj keretében engedem is el a témát, hogy aztán áttérjünk másra, majd még másikra. Most, jelen pillanatban úgy érzem, hogy Zagar mellett meg tudok maradni a felszínen. A témákat csak érintjük, nem igazán megyünk bele, ez pedig jelen pillanatban jót tesz a lelkemnek. Sőt mi több. Egyenesen felüdüléssel tölt el, kezdek magamhoz és önmagamhoz térni.
- Azt hiszem legalább részegen le tudom győzni Dartsba – vonom meg a vállamat. – Nem jött össze, noha arra sem igazán emlékszem, hogy miként ért véget az este. Az egyik pillanatban még dobtam neki a tűket, a Cartell lányról beszélgettünk, majd képszakadás. De bezzeg a hamburgereket azt behajtja rajtam – bólintok egyet, mint aki igen is nagyon sajnálja ezt az egészet. Valójában nem annyira, az utóbbi időben nem emésztek meg annyi energiát, hogy szükségem legyen rá. Amit pedig igen, azt a gyümölcsökből, zöldségekből, kávékból is megkapom. Addig meg másra szükségem sincsen.
- És mégis mit tudunk, Zagar? – kérdezek vissza, valójában őszintén. – Feltételezésünk van, semmi több, bizonyítékaink alig, most az, hogy hanyagul végezte el a munkáját? Nem ő lenne az elmúlt időszakba sem az első sem a második – ennyi erővel utánam is jöhetnének, mert hagytam, hogy Tom meghalljon. Ami azt illeti még jogosan pampoghatnának ezért. Hibát, hibákra halmozunk az utóbbi hónapokba, ne áltassa ő sem magát. Bár tény, hogy a magam hibájáról nem sokat beszéltem és fogalmam sincs, hogy szólt-e róla a fáma. Nem hinném, mert rá egy nappal tért vissza Drake ez pedig nagyobb visszhangot keltett, minthogy véletlenül meghalt mellettem egy újonc. Sovány vígasz, hogy végül feltámadt, mégis…
- Még csak gyanúsan vagy furcsán sem viselkedik. Másokkal. Bár Alex mesélte, hogy őt is otthagyta a szolgálat alatt – jó, gyanús, de ez még nem ok arra, hogy szétverjük a fejét. Persze nem is akarom lebeszélni, csak a lényegre szeretnék rámutatni: egyelőre nem tudunk semmiről. Nem tudunk semmit, nem tudjuk, hogy direkt csinálta-e.
Amíg be nem bizonyosodik, hogy bűnös, hihetek az ártatlanságában, nem igaz? Dylanében sem hitt senki. Szembeköpném magamat, ha most fordulnék ezzel teljesen szembe.
A kávé azonban elkészül, én pedig leveszek két csészét, ám félúton korrigálom a mennyiséget.
- Mondanám, hogy nem tudod, hogy mi a jó – a reggeli friss kávénál alig van bármi. Ami életben tartja a még éppen hogy egyben lévő csontjaimat, szinte hídként funkcionál az élet és a valóság között. Mégis ugyanannyi adagot öntök ki magamnak, mintha két poharat szedtem volna le.
De még ezzel is sikerül teljesen leforrázni a nyelvemet.
Ki-be öltögetem azt, a fogammal próbálom az érzéketlenséget lekaparni, mit ne mondjak, vajmi kevés sikerrel.
- Ritkán, de vannak dolgok, amikben egyet értünk. Azt hiszem, hogy javuló tendenciát mutat a kapcsolatunk – nevetem el magamat vidáman, miközben még egy cikkelyt kapok a számba. Gyors rágcsálás közbe kapom az újabb kérdést. Itt pedig a maradék alma meg is áll, csak hagyom, hogy leve szétterüljön nyelvemen, bár az ízét nem érzem. Két rágás után nyelem le.
- Nem vagyok a toppon az utóbbi hónapokban – vonom meg a vállam a kérdésére, hogy miért nem mondtam nemet. – Kihagy az agyam. Úgy értem szó szerint, vannak naprészek, melyek totál kiesnek és fogalmam sincs, hogy mit csináltam akkor – de ezt is csak a fáradtság számlájára írom. Mégsem tudok pihenni, képtelen vagyok rá. Hajt valami, elemi erő, nem tudom, hogy mi. Úgy érzem, hogy baj közeleg, az esőfelhők gyülekeznek és nem pihenhetek. A tudat nem enged.
- Semmi. Őszintén, nincs semmi és ennél behatóbban nem is tudnék mesélni most a kettőnk közötti kapcsolatról – vallom meg őszintén. – Mióta visszajött, mióta elmondta, hogy mi történt nem igazán beszélgettünk, bevallom kerülöm, de azt hiszem, hogy Ő is, nem csak engem, mindenkit. Nem alszik, nem eszik, azt legalább is alig. Nem jár haza, egész nap bent ül az irodájába, próbálja helyre hozni, amit elrontott. Ezt is csak onnan tudom, mert én takarítok rájuk, Abigail meg folyamatosan nyaggat, hogy vigyek levest Drakenek. Nem egyszer találtam már, hogy az asztalán alszik – vonom meg a vállamat. – Problémákról nem beszélünk, pasiból van ő is – legyintek. – Valahogy nem szerettek arról beszélni, ami bennetek zajlik, de megviseli, mi történt vele. Tagadhatja, játszhatja az indián törzsfőnököt, de megviseli, lelkére ül és lassan fel fogja emészteni és fogalmam sincs, hogy miként segítsek rajta – agresszív. Láttam a cirkuszba, hogy mit művelt le. Feszült volt a bálon is, ezt ő is láthatta. Az egész…
Nem ő az, de csodálkozik bárki is érte? Engem csak fél percre szállt meg egy démon és hetekig rémálmaim voltak tőle. Akkor Ő? Persze soha nem fogja azt mondani, hogy nem bírja, hogy elég volt. Annál több a felelősségérzete. Bízok benne, mint vezető bízok benne, tudom, hogy ő a lehető legjobb a városnak, még így is. Bármi is fog történni mellette leszek, ott fogok állni. Mégis… Nem tudok elmenni amellett, hogy nem szólt, hogy nem bízott meg bennünk annyira, hogy el tudjuk fogadni a döntését. Még ha szájhúzva, de akkor is. Tekintetem a beszéd közbe szomorúsággal, bánattal telik meg. Vállamat mégis megvonom a végén.
- Menjünk – jelentem ki halkan, elnézek mellette. Nem akar erről ő sem majd beszélni, hisz pasiból van. A gödörbe ezért sem másznék vissza. Igaza volt Alexnak, hogy szüksége van ránk. Félre kell tennem az érzéseimet. Nem csak Drake miatt. Alex miatt is. Nem engedhetek neki.
A bögrével a kezembe indulok ki a házból. Ó, én ezt itthon nem hagyom. Én csak beszélni fogok, közbe kényelmesen tudok majd kávézni.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 7:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
- Milyen fogadás volt az? Miről szólt?
Abba már inkább bele sem kezdek hogy a halban olyan vitamin van, ami jót tesz neki, míg a gyümölcs kicsinálja, mindenhogyan. De legyen így! Legutoljára akkor ettem gyümölcsöt, amikor tényleg semmi mást nem tudtunk enni. És ő hozott magának egy egész kosárral! Megvonom a vállam és bólintok igennel, mert oké, tőlem azzal mérgezi magát, amivel akarja, tekintve hogy én is ugyanezt teszem! Nem nekem kellene papolni! Ha meg kidől, akkor meg bedobom a kanapéra azt ott kialussza magát. Senki sem fogja zavarni! És egyből megoldódnak az alvási problémái is.
- Natalie, ez nem vicc! Fegyver van nála, veszélyes, főleg hogy tudja hogy mi tudjuk!
Nem hiszem hogy olyan könnyű lenne becserkészni Ed-et, ő is vadász, meg van a magához való esze, és nem fogja hagyni hogy olyan egyszerűen agyon verjem.
- Ha nem akart volna rosszat, akkor Drake-nek korrekt munkát ad át és a mi küldetésünk sikerrel zárult volna!
Nekem ez a véleményem, nem fog meggyőzni az ellenkezőjéről, hogy nem akart rosszat, dehogynem akart! Összenézünk, tudom hogy tudja, de közben elkezd hangokat kiadni a kotyogó. Kievickélek a konyhából, helyet adva neki, mert egyből ugrik is. Kiszolgálhattam volna én is, de látom rajta hogy nem bír magával. Szóval akkor most következik a koffein dózis, és jaj nekem! Már így is zizi!
- Köszönöm, én nem kérek!
Látva hogy két bögrét szed le, gyorsan lebeszélem róla. Sosem iszom kávét. Viszont egy spangli tök jól esne, de nincs egy szálam se. Elég nehéz manapság dohányhoz jutni! A sziszegése tudatja velem hogy mohó volt, persze közben megint a hülyéskedésen jár az agya.
- Nekem ez a munkafelosztás tökéletesen megfelel!
Válaszolom kicsit később, egy kacsintás keretében a pult mögül, mert ha ő kérdez, akkor sokáig verhetem Ed-et. Reméljük olyan válaszokat ad, amik inkább az igazság felé hajlanak. Utána csendben figyelem, ha szóhoz tudok jutni, akkor visszaköszön az előbb felmerült kérdés.
- Miért nem mondtál nemet? Mi van most közted meg Drake között?
És nem a szerelmi életére vagyok kíváncsi, remélem nem érti félre. Nekem is megrendült a bizalmam Drake-ben, miután kiderült az egész történés a démonnal, más kérdés hogy rajtam ezt senki sem látja. Jelét sem mutatom, mert van egy olyan mondás, mely szerint tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet! Fogalmam sincs mi zajlott köztük pontosan, hogy a démon visszafordíthatatlan változást idézet elő benne, vagy pedig Drake tényleg csak a városra gondolt és kordában akarta tartani, azonban kudarcot vallott. Szeretném az utóbbit inkább, de még csak most jött vissza. Idővel és a tettei alapján kiderül melyik változat él. Én biztos nem fogok beszélgetni vele erről! Viszont Natalie megítélése érdekel, már ha elmondja és nem fogja megint elviccelni!
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 11, 2019 8:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 850 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Kikerekedett szemekkel tekintek szállásadómra, ám ez nem zavar meg abban, hogy kényelmesen folytassam az elkezdett gondolat menetét. A végére mégsem tudom megállni, hogy ne szúrjak oda.
- Bagoly mondja… - épp mi vehetnénk példát azokról, akik olyan jól tudnak pihenni. Vagy semmit tenni. Vagy épp semmit sem csinálni, csak ülni és várni, hogy az a híres és hírhedt sült galamb csak úgy berepüljön abba a szájba. Mindig is dolgos voltam, sosem tudtam nyugton maradni, igaz ennyire sem vittem túlzásba, ahogy az utóbbi hónapokban teszem. Mégis ha csak egy fél pillanatra megállnék, úgy érzem, hogy megroppannék, összezúznának a viharfelhők, mely a fejem felett gyülekeznek.
És jobban félek attól, hogy nem tudnék újra talpra állni, minthogy a végkimerültségig hajszoljam magam.
- Nem a lustaságtól, hanem az örökös munkától - vonom össze a szemöldököm mégis. Ennyire érthetetlenül magyarázok? Végül is. Nem aludtam túl jól, fáradt vagyok, ami szinte elviselhetetlen, bár ennél azért van rosszabb is. Nagyokat pislogok, hogy ne engedjek a késztetésnek, a visszaalvásnak. Egy ásítást mégis sikerül elnyomnom. Mindennek a fejébe viszont még kávét sem ittam. Szörnyű egy világ. Kegyetlen.
- Nem kell, elég ha Noahval felszenteled, még ha jókedvében találod össze is ad titket, ásó, kapa nagyharang és elkezdődhet kalandos életetek - öltöm ki rá játékosan a nyelvemet, majd fejem felemel a fejem fölé és szivárvány alakban húzok egy láthatatlan csíkot. - Zagar és a Szent Gránát végtelen történetei. Első rész, az átkozott Impek: megölni őket, vagy nem megölni őket - vázolom fel a legújabb filmötletemet. Esküszöm, hogyha nem ebben a világban élnénk, még tökéletes szövegíró lennék, vagy legalább az alapötleteket meg tudnám adni, rengeteg filmnek. Itt azonban megállok az ötletben és Zagarra nézek, majd csak legyintek. - A többit majd kitaláljuk, de ha befut a film kérek részesedést - vigyorgok rá pimaszul, kezeimet mégis úgy fonom keresztbe, mintha ebből a kitalált dologból valóban nem akarnék engedni.
Nem fogom soha, senkinek sem engedni, hogy a szürkén, feketén, humortalanul lássam a világot. Inkább elpoénkodok mindent, ha ezzel mások arcára tudnék egy parányi mosolyt is csalni. Lássuk be, Zagar eléggé… Kemény falat.
De néha sikerül. Ritkán, néha, de sikerül. Ilyenkor mindig egy csepp diadalt érzek szívembe. Lelkembe. Lássuk be, hogy ez tényleg nagy dolog.
Nem sértődök meg igazán, valóban azon, hogy pletykásnak tart. Ha így van, tartson. Már rég túlléptem azon a tini szokáson, hogy meg akarjak felelni másoknak. Hogy elfogadjanak, hogy szeressenek és ezért mindent megtenni, az ő értékrendjük szerint, hogy az jó is legyen.
Már rég nem vagyok erre képes, nem is akarok. Ez vagyok én, ilyen. Minden hibámról, jó tulajdonságomról tud. Legalább is a nagy részéről. Ha nem fog így elfogadni, csak megvonom a vállamat. Én nem érzem úgy - nem mindig - hogy hibás ember lennék. A magam módján mindent megteszek, mi tőlem telhető a város védelméért. Eszközeim mások, mint az övék, de elsősorban nem is harcos lennék.
- Látod? - vigyorgok rá. - Működik - nevetem még utána, mielőtt még kimenne a házból.
Majd visszatérne, én pedig már a reggelim elfogyasztottam.
- Hálás vagyok. Tényleg! - teszem szívem helyére a kezemet. - De már gondoskodtam az étkezéseimről - bökök fejemmel a gyümölcsökkel és zöldségekkel teli kosár felé. Van abban minden, amitől egy húsevő kirohanna a világba.
- Mióta elvesztettem Alex ellen egy fogadást - nevetem, fejemet könnyedén megrázom. - Egyébként az utóbbi időben nem vagyok éhes. Túlzottan. Keveset alszok, kevesek mozgok, kevés energiát fogyasztok, ellenben szükségem van a vitaminra - mi köztudott, hogy a gyümölcsökben több van, mint a húsban. Bár akkor is, az a hal. Valami undorító. Persze jobb napjaimon nem tűnne annak, most mégis az.
A kávé illata pedig lassan betölti az egész teret.
- Várj! Ugye, nem a maratont akarod velem lefuttatni? - tekintek rá hatalmas szemekkel. - Ennyire azért nem lesz megerőltető megtalálni Edet, csak sétálni kell - hübbögök, hápogok, tátogok. Egyéb esetben, meg, na jó, lássa kivel van dolga, kiveszek még egy almát, azt is cikkelyekre vágom, úgy kényelmesebb enni.
- Elpazarolnád? Ezer darabból is feltámadna - közlöm vele egy nagyobb falat után. Sejtem, mit tervez csinálni, mégis félrehajtott fejjel tekintek rá. Szinte már rosszallóan. - Lehet, hogy nem akart semmi rosszat, de persze - emelem fel kezeimet beleegyezően. - Egy kis ráijesztés nem árthat neki, az utóbbi időben elég furcsa, főleg mióta Alexszal volt egy őrjáraton - vonom meg a vállamat. Nem értem én ezeket a férfiakat. De elismerem, hogy fordítva is igaz.
Hiába néz rám sandán, csak vállamat vonogatom. Én mégsem fogom megállítani semmiben. Már-már tökéletes kihallgató páros lehetnénk. Ő a rossz zsaru, én a jó. Ő üt, én beszélget. A kávé azonban halkan kezd el fütyörészni, egyre élesebb hangon. Ha nem veszi le, vagy ha nem nyúl érte rögtön, akkor megteszem én, nincs szükség arra, hogy kiszolgáljon, magam is ki tudom. Ennek ellenére két aluminium bögrét veszek le a polcról és öntöm két felé a kávét. Legfeljebb nem kéri.
Ami engem illet pedig, feketén, üresen iszom. Így jobban hat.
- Szóval te ütöd, én meg kérdezek - vigyorgok a bögre pereme felett rá, ahogy a forró nedű végigégeti a szám belsejét, a torkom és a gyomrom is. Halkan szisszenek csak fel, valamiért érzem, hogy többé ízeket nem igazán fogok érezni.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 10, 2019 9:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
- Az sosem árt.
Vágok bele a szavába, de csupán egy röpke pillanatra, úgyhogy folytatni tudja. Az egész mondanivalója groteszk, de mellé vigyorog. Ezzel mintha csak azt mondta volna, hogy ő azért nem gyakorol, mert meg akar halni minél hamarabb. Hm.
- A lustulástól nem fogsz kiégni! Attól csak magadra szedsz pár kilót.
Nem vigyorgok hozzá, de akkor már vegyük poénra. Ne legyek bunkó, inkább nem mondtam hogy nagy koffert nehéz emelgetni! Ez a veszély nem fenyegeti láthatóan, most is csak egy almát majszol. Tudom mi történt vele a múltban, noha nem részletesen, de ezért sem akarok belemélyülni a témába. A múltbéli sebek fájnak anélkül is, hogy feltépnénk őket. Igyekszik terelni a témát az én gránátom felé. A sóbomba mint olyan, fogalmam sincs milyen. Még nem használtam olyat.
- Rakjam inkább vitrinbe?
Hátha valaki felrobbantja vele magát, naná! Sóbomba! Még ízlelgetem a szót egy kicsit magamban. Hogy miket ki nem találnak!
- Amióta nálam van ez, ki-be ki-be vándorol a garázsból a zsebembe, a zsebemből a garázsba. Most már azért sem fogom nélkülözni!
Morgom szelíden, de remélem érti, elvégre lehet pont akkor fog kelleni, amikor nem viszem magammal. Mindig így sz@pja be az ember, inkább előrelátó leszek! Túllendülünk a többi témára. Nem egészen értem hogy kit akar meggyőzni arról hogy ő nem jó semmire a terepen, vagy miért szajkózta ezt odakint is nekem? De amikor megkérdezi nevetve hogy mihez ért ő, ott végképp elvesztem azt a kevés fonalat is. Hát pont azért kellett vinnem, mert én hangyányit sem értek a pecsétekhez meg a rúnákhoz! És ezt még meg is beszéltük ott, útközben. Bár már ott is hisztizett, szóval egyre inkább biztos vagyok benne, hogy nem akart jönni. De mégis jött, mert Drake utasította! Ő meg nem mondott nemet! Lenne ezzel kapcsolatban egy nagyon is fontos kérdésem, de most nem bököm ki, inkább rágcsálom a szám és figyelek. Aztán el is felejtem, mert már ott járunk, hogy pletykazsáknak neveztem. Amire ő kis híján megint rám nyújtja a nyelvét. Akkor állok fel a fotelből amikor a kereslet kínálat szemléltetése zajlik. Elhülyéskedik. Jól van. Néha elgondolkodom azon hogy ez kifejezetten nekem van, vagy mással is produkálni szokta ugyanígy? De legalább nem olyan búval bélelt.
- Jah, te kávét kerestél, én megkínáltalak vele.
Vonom meg a vállaimat erre, hogy aztán gyorsan elhagyjam a terepet.

Amikor visszaérek, az alma csutka ott díszeleg az asztalon, ő még mindig ül, de most éppen csendben van, én meg felmutatom neki a kávés dobozt, aztán pár perc és már rotyog a főzőlapon. Eszem a halamat, megkínálom őt is, de a fintorból már látom hogy ez nem az ő fogára való. Mivel ide jött és a hűtőt bámulja, akkor gondolom a húst sem kéri.
- Sajnos más nincs.
Az hogy az alma ellakatja délutánig, erős kifejezés, nézek is egyet rá.
- Takarékos üzemmódban nyomod? Mióta és miért?
Van egy olyan érzésem hogy ebbe sem fog belemenni ahogy azt várnám, mert akkor legalább meg tudnám dorgálni.
- Ha csak egy almát ettél, akkor egyél még a kosárból mielőtt megiszod a kávét! Nem szeretném hogy rosszul legyél itt nekem!
Amúgy szerintem még az is rossz kombináció, mert a gyümölcs tele van cukorral, a kávé meg koffeinnel a kettő együtt egy olyan zizis Nat-ot hoz ki belőle, ami már üt! Itt fog pörögni, mint a mérgezett egér és az agyamra menni, amíg ki nem kopik belőle ez a nagy adag dózis! Utána meg félő hogy beájul! Ó, izgis nap elé nézünk megint! Ha csak rá nem szánja magát a sózott, szárított húsra. Még bekanalazom a maradék halat, aztán a doboz a kukában végzi, a mosogató alatt, a villa meg benne a kagylóban. A kérdését gyanakvó tekintete övezi, persze.
- Eljátszottam a gondolattal hogy elhasználom rá a gránátot és végig nézem miként válik fasírt belőle! Csak te az előbb lebeszéltél róla és igazad van, nem kellene ilyen sz@r alakokra pazarolni!
Valószínűbb hogy olyan szinten elborul az agyam, ha meglátom, hogy azzal fogom verni, ami éppen a kezem ügyébe kerül ott a helyszínen. Nat már ismer. Hát mit fogok vele csinálni? Megverem, mint szódás a lovát! Úgy megszívatott minket, hogy ez a minimum! Sandán rá tekintek oldalról, mert tudom hogy ő meg válaszokat akar, amiket ugyanúgy én is, de mindketten tudjuk hogy én nem fogok vele leülni "beszélgetni", nem menne.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 3 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 05, 2019 11:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 1043 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Persze nem vagyunk egyformák, hihetünk másokba, bízhatunk másokba. Én szeretném hinni, hogy vár még ránk egy szebb világ, vagy ha ránk nem is a jövőre. Direkt nem mondom, hogy gyermekeinkre, mert tudom, hogy ez az eshetőség egyikünk esetében sem áll fenn. Zagar nem egy kapcsolatpárti - noha nem tudom, hogy vágyik-e rá, avagy sem. Én szerettem volna, volt idő, amikor mindennél jobban szerettem volna gyermeket, ám ezt a lehetőséget elvették tőlem. Ez mégsem jelenti, hogy ne akarnék másoknak szebb és jobb jövőt biztosítani. Bízok abban és igen, naivan hiszek is, hogy az angyalok egyszer, az arkok, belátják a hibájukat, képesek lesznek visszafordítani a lavinát. Ha valakiknek, akkor nekik sikerülhet. És ha emiatt bízok Luciferben? Erős túlzásnak tartom, mert nem bízok benne. Szívem szerint felnyársalnám, négy részre tépném a testét és a vár négy fokára tűzném ki. Oh, hogy ez nem az a történet. Akkor a város négy égtája felé. Nem szívlelek egy angyalt vagy démont sem, szó se essen róla. A belém nevelt ösztönöknek nehéz ellenállni. A szövetség most mégis fenn áll. És mint… hogy is fogalmazott a Tanács? Hivatalos Kapcsolattartó? A két város között ez lennék én, nekem kell a legnyitottabbnak lennem.
Mégis ha elmondaná aggályait még igazat is adnék neki. Vigyáznom kell, nem szabad az értékeimet elveszíteni és mindig szem előtt kell tartanom, hogy mi jó a városnak. Nem nekem, nem Drakenek, és még csak nem is Zagarnak, hanem a városnak.
És Alexnak?
Keserű nyál gyűlik össze számba.
- Azt mondják, hogy nem árt néha gyakorolni - vonom meg a vállamat. - Azt is mondják, hogy ha nem tesszük, idő előtt kiégünk - újra csak kelletlenül vonom meg a vállamat. Mit tudhatna bárki arról, hogy a pihenés nem éppen a mi reszortunk. - Bár szerintem idő előtt is fogunk meghalni, szóval lényegében mindegy, nem? - vigyorgok rá, mintha ez az egész nem lenne élet-halál kérdése. Valójában csak nem akarok mindent halálosan komolyan venni, elveszne az életből az az eszencia, ami miatt érdemes élni. Igen, emlékszem még, hogy érdemes, egyszer talán majd újra fel tudom idézni. Ám az sem mostanában lesz, az is biztos.
Inkább elviccelek mindent és teszek úgy, mintha komolytalan lennék.
- A Szent Gránátot impekre pazarolnád? - teszem szívem helyére kezemet teátrálisan, megdöbbenve, még a szám is tátva marad. - Hát annyi ideig őrizgetted, lenne szíved, ilyen senki lényekre elpazarolni? - hitetlenkedek tovább, majd ciccegve rázom meg a fejemet. - Inkább csinálok neked sóbombát, többet is érsz vele és még ha kutyák, démonok is vannak ott is többet ér - ajánlom fel neki, na nem mintha mestere lennék az ilyen fegyverek készítésének, ám Jamestől elég sokat tanultam az utóbbi időbe. Meg tudnám csinálni. Ha elég türelmes. Mr. Cross biztos hogy percek alatt összedobná neki, nekem meg kellene egy nap legalább, de hát… Senki sem profin kezdi, nem igaz?
- Mh, olyan kellene, aki a negyedben is lakik - egyezek bele. Törvényen kívüliek, mégis muszáj velük ilyen nehéz időkben is szövetségre lépni. Csak nem tudom, hogy kivel lehetne. Ki lehetne az. Onnan nem sok embert ismerek, főként nem megbízhatóakat.
Problémámra, csak legyintek, nem veszem magamra. Ami azt illeti én ezt be is láttam, pár másodperccel ezelőtt. Nem véletlenül ajánlottam neki, hogy keresek neki egy megbízható embert, aki többet ér terepen, mint én.
- Nem mondom, hogy én megmondtam, hogy ne vigyetek - vonom meg a vállamat. - De sose kell rám hallgatni, miért is kellene? Mihez értek én, nem? - nevetek rá, hangomban egy csepp sértődés sincsen, egyszerűen csak tények. Jó, tegyük hozzá, nem álltam le én sem vitatkozni Drakekel, hogy ne küldjön ki. Szóval ez valahol az én hibám is volt. Mégis túléltük, ennek pedig hálát tudok adni.
- Most megsértődnék, hogy hozzá hasonlítasz, de hát - vonom meg a vállam újra csak. - Túl sok időt töltök náluk, ki tudja, talán még a gondolkodásmódom is megváltozik - öltöm rá ki a nyelvemet. Persze akkor piros hó is fog esni, meg fehér hollót is többet fogunk látni, ezzel szívni mások vérét mégis remek.
Van egy réteg, ki nem igazán szívleli a Payne kurvát. Nekem most mégis vissza kell magam fogni. Még jobban, mint eddig, főként a bázison. Alex miatt.
- Eh, nem kiképzők vagyunk - ebben teljes mértékben egyet is értek vele. - Arra vannak alkalmasabbak, bár… régebben engem is edzettél. Neked még menne is, bár a módszereidtől elég sűrűn másztam falra - látom be. Nem voltam egy könnyű gyerek, ő sem volt könnyű eset. Szerintem még élvezték is a többiek, hogyha összeraktak mindent. Nosztalgiám közepette mégis hatalmas sóhaj hagyja el az ajkamat. Valahol azért hiányoznak ezek az idők. Nem is kicsit.
- Megjegyezném, hogy rengetegszer veszitek hasznát annak, hogy mindenről tudok - tekintek rá sokatmondóan, még mutatóujjamat is felemelem felé. Az, hogy meg fecsegek másoknak össze vissza? Tényleg? Nálam jobban senki sem tartja meg a titkokat, de ilyenkor adok hálát, hogy nem látok bele a fejébe. Mindenről tudok, de be kell látnia, hogy rólam alig tud valaki, valamit. Feltételeznek, mely veszélyes lehet és ezt hagyom is ennyiben. Ő meg enyhén szólva is a bizalmasom, miért ne mondanám el neki a fontosabb és lényegesebb dolgokat? Tudom, hogy benne megbízhatok.
Ebben teljes mértékben biztos vagyok.
- Kereslet-kínálat - emelem fel mindkét kezemet mintha a mérleg két oldalát próbálnám mutatni. Hol a jobb, hol a bal kerül magasabbra, mégis a két tenyerem egyvonalban marad. - Én tudok valamit, ami neked kell, nekem kell valami, amid neked van - naná, hogy megérdemlem. Nem csak ő pályázik Ed fejére, szóval ez egy teljesen nyereséges üzlet is lehetne.
De nem megyek utána, végignézem, ahogy kimegy, majd vissza, majd a konyhába sertepetél. Én pedig befejezem az alma maradékát. A csutkát, majd kinti komposztálóba viszem, még nem. Egyelőre jó lesz az asztal lapján is.
A halra mégis fintorgok, a szagra még a gyomrom is bukfencet ugrik.
- Köszönöm a kávé és az alma tökéletesen ellaktat úgy délutánig. Nincs étvágyam az utóbbi napokban - persze mert ahhoz mozogni is kellene, hogy legyen. Szóval ennek a gondolatát újra kukába dobom. Ám felállok és közelebb sétálok hozzá. Nem sokkal tőle - kb egy méterre - támaszkodom meg a pulton a csípőmmel. Várom, hogy a kávé megfőjön és figyelem, hogy mit akar enni. Nem győz meg a kinézete. Kezemet keresztbe fonom a mellkasomon.
- Mit akarsz csinálni Eddel? - teszem fel a kérdést gyanakvóan. Van okom rá, lássuk be.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2