Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Városszéli park •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 23, 2019 11:01 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
- Nem ezt mondtam!
Vágom rá a kifakadására, mert ő tényleg, de tényleg mindent kifordít, akármit mondok neki. Semmi kedvem ölbe tett kézzel ücsörögni, az nem az én műfajom. Várnom kell, mert folytatja tovább, én pedig igennel bólintok a többire.
- Nem nevezném őket zombiknak. Nem rohadnak és nincs hullaszaguk sem. Szerintem ők még élnek, csak nem önmaguk.
Mintha csak megszállták volna őket, noha tudom, semmi köze ehhez a démonoknak. Feltehetőleg élnek és ebből kiindulva talán vissza lehet fordítani a folyamatot. Persze az agresszív viselkedésre nem reagálok, mert nekem még a fekete füst sem kell hozzá, úgyhogy hatalmas nem lenne rá a válaszom, azt meg nem díjazná. Egyébként is, mikor kellett nekünk embereknek indok egy kiadós csetepatéra? Generáljuk mi azt magunknak, nem igaz? Amennyi idióta rohangál a városban! És ebbe beleérthetjük a természetfelettieket is, sőt! De nem folytatom a levezetést, elrakom az elmém egy zárt fiókjába. Ez most nem érdekes. A további szavaiból megint csak kiderül, hogy nagyon félreértette, amit mondtam. Most már felment a pumpa!
- Nem, Natalie! Úgy értettem, hogy ne szólj róla nekik!
Kezdek kiakadni tőle. Nem hiszem el, hogy minden egyes szóra valami teljesen mást képzel oda! Nemtetszésemnek a kezem lendülete ad hangot és teszek egy félfordulatot. Nah, szerintem ennyi beszéd elég is volt Natalie-val mára! Bár hiába minden igyekezet, a kulcsot oda kell adnom neki. De legalább addig csend van, amíg visszaérkezik a furgonnal.

Mehetnékem van, ezért is húzom fenemód Ed-et magam előtt és még azzal sem foglalkozom, hogy mit önt ki a földre a táskájából. Szerencsétlenkedik egy sort, ahogy én is, ennek ellenére Ed hamar a kapaszkodóhoz lesz rögzítve. Még az ajtóban állok, amikor rárajzolja a jeleket. Most először hallom beszélni Dylan-ről. Felejtsük el a Dylan témát! Csak kicsúszott a száján, láthatóan még mindig megviseli. Bólintok egyet az elhangzottakra, aztán Ed-re csapom az én oldalamon az ajtót. Még az is lehet van a kaszni alá rajzolva csapda, de nem tudom, mert nem néztem meg. Most pedig nem kellene itt tetvészkedni, úgyhogy be is szállok a kocsiba. Mindketten helyet foglalunk, ő elindítja a motort, én meg inkább a kocsi plafonját bámulom teljesen nyugalomban. Egy kicsit kótyagos a fejem, hát még a hülyeségeit hallgatva! Kifarol, mint a vadbarom, amire azért oldalra sandítok. Remélem nem hagyjuk el a kocsi felnijét útközben. Visszatér a megnyugtató, ámde koszos plafon látványa, aztán hirtelen összerezzenek. Úgy odavágja nekem a táskáját, mintha mindig is ezt kellene csinálnom. Ugyan szépen kért rá, én hosszú ideig, mintha egy mumust bámulnék, csak pislogok a táskára. Semmi kedvem belenyúlni! Keresgélni meg főleg nem akarok benne! Gondoljon akármit is erről, lesz@rom! Azt is, ha hangot ad neki! Úgyhogy még jól is jön, amikor megállunk. Én nemes egyszerűséggel visszaadom neki a táskát. Vele ellentétben csak átcsúszik az ő ölébe.
- Parancsolj!
A kérdése még pihen. Nálam az ördögűzés úgy néz ki, hogy megölöm azt akit megszállt, azt jó nagyot! Az eredetihez meg minden kell, ami elhangzott. De mennyire rühellek templomba járni! Elhúzom a számat. Gondoljuk végig!
- Talán még is csak jobb lenne a börtön. Minden egyes cella alapköve le van festve csapdákkal. Ott csak kevesen látják, ha látják és jobban őrzött terület!
Az ördögűzés nem mindig sikeres, és egy publikus helyen, mint a templom, boldog boldogtalan rajta köszörülné a nyelvét. Amellett szerintem veszélynek lenne kitéve a gyülekezet. Nem mindenkire van felvarrva a megszállás elleni rúna. Bár én mindig is azon a véleményen voltam, hogy akik a templomba járnak, azok nem jó emberek, így nem kell őket megszállni. Maguktól vállnak démonokká. Általánosságban tízből egy vágyik áhítatosságra, az összes többi csak azért jár oda, hogy lássák ott volt. Azt ki tudja milyen bűnöket takargat valójában! Úgy gondolom Ed-nek is jót tenne, ha rajtunk kívül már nem tudna senki erről, csak akivel megosztjuk. Most ismét oldalra fordulok, Natalie-ra tekintek kérdőn, megvonva a vállamat.
- Mit mondasz? Börtön? Templom?
A kérdése amúgy is úgy hangzott, mint egy korhatáros pornóforgatás előkészülete. Fel kellett volna venni a diktafonra és tutira mindenki félreértené, akinek lejátszuk! Apropó, a diktafont neki nyújtom.
- Nem.
Eszembe sem jutott meghallgatni. Nem sok lehetőség adódik. Vagy Natalie beszélgetései lesznek rajta, vagy a démonnal folytatott diskurzusai, vagy pedig magányos pillanataiban felvette az emlékezéseit. Egyik sem kecsegtető a számomra. Ám ha lenyomja a gombot, akkor véget ér a találgatás!
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 18, 2019 11:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 607 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Hát persze, miért is gondoltam volna, akár egy pillanatra is, hogy támogatni fog, vagy legalább őszintén elmondja a véleményem. Jobb szemöldököm csak egy pillanatra szalad fel a homlokom tetejére, majd már hullik is alá, egy mélyről jövő sóhaj kíséretében.
Erről ennyit. Na nem mintha saját szakállamra nem dolgoznék, de lássuk már be. A mostani állapot nem jó, senkinek sem.
Kérdésére mégis felhorkanok.
- És akkor üljünk ölbe tett kézzel, amíg ők semmit sem csinálnak és istennek az a valami idióta tesója, meg majd elpusztít mindent? Tudtad, hogy zombi emberek járkálnak a városba? – nem hiszem, hogy említettem volna neki. – Vagy feltűnt, hogy azóta a különös fekete füst óta mindenki sokkal aggresszívabb? – és itt most amúgy Ed felé bökök is állammal. – Ha ahhoz elég jó voltam, hogy San Francisco követeivel tárgyaljak… - a mondatomat mégsem fejezem be. Nem vagyok elég jó, hogy a Pokol urával is megtegyem, mégis mit tudnék neki adni?
Egyébként is csak egy kósza ötlet volt, semmi több. El is engedném, ám most ő folytatja én meg feszülten figyelem. Minden egyes mondatát, szavát, közben arcát fürkészem.
- Valamiért, hónapokkal ezelőtt eljöttek, tárgyaltak, Alex ott volt, ő képviselte a várost – húzom fel a vállamat. – És ők jöttek, ők akartak valamit és köztük volt egy démon is – biztos van valami, amit fel tudnánk nekik ajánlani. Csak tudnunk kellene, hogy mi és onnantól lehetne alkudozni.
- Előbb dolgoznunk kellene azon, hogy miként tudunk jól együtt dolgozni – fonom keresztbe a karomat, mint aki el akarná viccelni ezt az egészet. Holott eszem ágába sincs. Egyszerűen csak minden körvonalazódik a fejembe, próbálom kitalálni, hogy mi legyen, hogyan legyen. A város az első, ezzel tisztában vagyok. Jogköröm sokmindenhez nincsen. De tennünk kell valamit.
Valakinek, most már muszáj lesz megtennie.
Az elmenetelünk mégsem annyira egyszerű. Legalábbis nem tűnik annak, amíg észbe nem kap. Hálás mosolyt küldök felé, miközben a kulcsot dobja. Két kézzel kapom el, tenyereim közé zárom azt és úgy őrzöm ott, amíg a járgányhoz nem érek, mintha az életem múlna rajta.
Ami azt illeti az is múlik.
Így hát gyorsan, ahogy csak tudok, vissza is térek hozzá. Csak beállítom az ülést – mert naná, hogy hosszabb a lába, az enyémnél. A tükröket, mert nyilván ő is más merre néz, de ezt mind útközben, mert hát haladnunk is kellene.
És ez a változás nem tett annyira jót a kiszállásomnak. Már csak az kellett volna, hogy felbukjak a kilógó övbe és még hanyat is zuhanjak.
Ám ez még így is szerencsésnek bizonyult. A medálom világítani kezd az óvatlan szó, meg kicsúszik az ajkaimon.
Visszakérdezésére rögtön magyarázok is. Az ő agya pedig most gyorsabban jár – számlámhoz legyen írva a kávéból három kortyot tudtam inni és még mindig az álmom hatása alatt vagyok, vagyis rohadtul fáradt vagyok és az elmém is az. Ő hamarabb gondolkodik ezúttal.
- Ööööhm, oké! – helyeslek, de lélekben már rég nem itt vagyok. Hanem valahol távol, egy messzi galaxisban, ahol épp a rúnák pecsétekké alakulnak át a fejembe. Amilyen gyorsan csak tudom összeszedem a holmimat, és az ellenkező oldal ajtaját nyitom fel, ahogy ő beteszi Edet. A táskámba túrva szemceruzát húzok elő, izzadt, meztelen alkarja alá nyúlok és szorosan tartom meg.
Pár rúna, egy kör.
- Ez blokkolja a képességét. Még Dylan… éltében kísérleteztünk vele – fel sem tűnik, hogy hangom egy pillanatra megcsuklik. – Ha magához is tér, nem fog tudni mágiát használni ellenünk – emelem tekintetem Zagarra ki vélhetőleg még az ajtóban áll. Na igen, ez az a rúna, amit nem igazán osztottam még meg senkivel. Túl fájó volt, túl sokáig.
Azt hiszem, hogy kezdek túllépni rajta, így végleg.
- Csapdát nincs időm és nincs is helyem alá rakni, valójában a kocsi kasznijára kellene – adok neki egy tippet, ha majd későbbiekben szeretné igénybe venni a szolgáltatásaimat.
Majd kimászok, becsapom az ajtót és beülök a kormány mögé. Gyorsan, precízen, de azért rutinosan farolok ki, fordulok meg. A kormány kereke csak körbe, körbe jár, majd a végzetes pontnál elengedem, hagyom, hogy visszaálljon a helyére.
- Mi az? – nézek rá fél szemmel, majd félig hátra is fordítom a fejem Edre. Jobb kezemmel nyúlok hátra, veszem előre a táskámat, az pedig Zagar ölébe ejtem. – Keresd meg légyszi a láncom, valahol a tetején van – kérem tőle, majd elindulunk a város felé, a bázis felé. Majd megállok.
- Akarjuk, hogy mások is lássák? Ne menjünk inkább templomba? – ördögűzéshez az dukál. Na meg, jó lenne, ha lenne egy papunk is, ahhoz meg templom kellene. Noaht fogalmam sincs, hogy hol van, napok, vagy hetek óta alig láttam.
- Meghallgattad? – utalok a diktafonra. Kíváncsi lennék, hogy miért volt nála, mert az elején nem vettem el tőle.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 18, 2019 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
Már szinte vártam mikor veti fel az ötletet. Így aztán megvonom a vállam.
- Azt csinálsz, amit akarsz.
Köpök még egyet a földre, ami nem neki vagy Ed-nek szól, csak még éreztem a sós vér ízét a számban. Közben ő jön a miérttel. Most már kénytelen vagyok reagálni rá, mert egyértelműen kihangsúlyozta hogy számít a véleményemre.
- Kérdés mennyire fogják zokon venni hogy helyettük és a nevükben ülsz le tárgyalni a Pokol urával? Azon kívül mit tudnál neki ajánlani cserébe? Mert ami nekik kell, azt általában elveszik, vagy így, vagy úgy.
Látom az arcán, a tekintetén azt a tenni akarást, amitől teljesen biztos vagyok benne hogy ebben most egyetértünk. Igen, túlmutat rajtunk. Marissa meg azt hiszi, hogy ő az idomár a cirkuszban, aztán csak pislogni fog, amikor leharapja a kezét az oroszlán! Elgondolkodva rágcsálom a számat, de a fejem fájása nem engedi szabadjára az ötleteket.
- Mindenesetre ha úgy döntesz, akkor kíséret nélkül eszedbe se jusson elmenni!
Magamra mutatok közben, nem azért mert érdekelne mit cseverésznek ott, sőt, valószínűleg be sem teszem oda a lábamat, hanem kintről bebiztosítom a terepet. Majd bevisz magával még másokat testőrnek, én meg leszek az utolsó pont, mint mindig. A lényeg hogy Natalie egyben és épségben jöjjön haza, velünk! Aztán meg hogy itthon ki kire fog fegyvert emiatt, az megint egy másik történet. Szerintem ő is tudja, hogy nincs értelme bevonnia se Drake-t, se a Tanácsot. Előbbit azért nem, mert amilyen szabály követő mostanában, biztosan ellenezné, nah meg ha tud róla, úgy őt is belekeveri megint. Utóbbiakat meg azért nem, mert ott egyértelműen bele sem mennének. Ez már csak ilyen egyirányú utca: elől behajtasz, hátul meg angolosan távozol. Nah, de most hogy ezt így megvitattuk, akkor el kellene cipelni Ed-et! Teljesen kiment a fejemből a féktárcsa, pedig pont tőlem kért egyet, én meg mondtam hogy hozok neki. Ajh! Elkezdek a zsebemben kutatni a kulcs után.
- Jól van.
Morgom neki foghegyről közben, majd a kocsi kulcsot kihúzva a zsebemből egy laza csuklómozdulattal hajítom feléje, ívesen felfelé. Remélem elég éber, és nem találja arcon, mert akkor azért is itt fog szívózni velem.

Amíg ő oda van, én először leguggolok Ed mellé és átkutatom a ruháját. Fegyver valóban nincs nála, de a mackója hátsó zsebében találok egy diktafont. Ez most az én zsebemben köt ki, utána pedig leülök a padra, még mindig a fejemet fogva. Mire Natalie visszaér, már eláll a vérzés, én pedig Ed-hez lépve a hónalja alá karolok és felemelem annyira, hogy a kocsiig el tudjam vonszolni. Ő közben szó szerint kizubog a kocsiból, hallom a táskáját és a belőle kiömlő cuccokat koppanni a földön. Fasza! Pont elhaladok a bugyi meg a mindenféle kencefice közelében, és csak nézek egyet lefelé! Amúgy jobb nem tudni mit rejt egy női táska. Mennék is tovább, de aztán a jajgatása megállít. Már valahol a kocsi orránál vagyok, éppen kerültem volna meg.
- Mi van?
A medálra kúszik lefelé a tekintetem. Mikor elmondja miért világít, csak megrázom a fejem nemlegesen.
- Beültetem és odakötözöm a kezét a kapaszkodóhoz! Te meg rajzolj egy csapdát gyorsan!
Sietősebben vonszolom tovább Ed barátunkat a kocsi hátsó ajtajáig, ott aztán begyömöszkölöm az ülésre. Bármikor felébredhet, úgyhogy remélem Natalie feltalálja magát. Semmit sem érnénk vele, ha nem lesz meg a csapda. A kesztyűtartóban megtalálom a bilincset, ezzel rögzítem Ed-et a kapaszkodóhoz. Nyitva hagyom az ajtót, mert a csapdát alá kell helyezni, vagy rajzolni.
- Siess!
Arrébb állok, helyet hagyva Natalie-nak. Amint kész a csapda, beszállhatunk a furgonba, én az anyósülésre fészkelem be magam, bevágom az ajtót, a lábaimat pedig a műszerfalra vetem. Így amolyan félig fekvő helyzetben legalább nekidőlhetek a támlának, a jobb kezem pedig a homlokomra teszem.
- Ezt a zsebében találtam!
Nyújtom oda neki a diktafont, amikor már ő is beült.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 14, 2019 7:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 607 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Faszom sem akar okosabbnak tűnni! Fú, de jó, hogy nem látok bele a fejébe, mert most egy újabb ordító háborúba kezdhetnénk mi ketten, ám az apró pattogásaim nem maradnak el. Mérhetetlen a düh, mely körbejár és ha hozzávesszük, hogy a nem alvásom miatt az idegeim tropára mentek, akkor várható, hogy előbb utóbb robbanni fogok.
Nem akarok okosabb lenni, a világon nem vágyok semminél jobban, mint arra, hogy ne kelljen annak lennem. De amikor hozzájuk hasonlóval vagyok körbevéve, akkor kénytelen vagyok nekem gondolkodni, ezt várják el tőlem.
Ezúttal Zagar mégis jó érzékkel tudja, hogy mikor maradjon csendbe, vagy éppen mit is mondjon. Vagy épp ne mondjon semmit. A csend egyébként csak olaj a tűzre, ám most mégis próbálok úrrá lenni. Veszek pár mély levegőt, hosszan bent tartom és lassan fújom ki.
- Tudnám, ki volt az a marha, aki kitalálta, hogy ez működik – mert amúgy semmit sem használ és még annyit sem. Sőt mi több! Ujjaimat ökölbe zárom, a feszültséget megpróbálom kirázni belőlük, lábamból, s amikor újra a pokol ura kerül szóba elgondolkodtatóan tekintek rá.
- Mit szólnál hozzá, ha leülnék vele tárgyalni? – bukik ki ajkaim közül hirtelen a kérdés. Majd mielőtt még mellre szívná, kezeimet felemelem – inkább védekezek előre. – Komolyan mondom. És őszintén érdekel a véleményed. Előbb-utóbb, el kell simítanunk a szálakat, legalább is, amíg akaratlanul is rájuk vagyunk hagyatkozva – és gondolok itt a némberre, aki bezárt mindent és ami miatt minden jöttment a földünkre jött, hogy az életünket nehezítse meg. Meglehet, hogy őrült ötlet és igazából még csak semmi jogom sincs hozzá, főleg nem a város nevében beszélni.
De senki más sem teszi meg értünk. Fel kell emelnünk a hangukat, vagy legalább cselekednünk és nem csak báboknak lennünk.
- Lehet, hogy az övé – vonom meg a vállam. – De lásd be, hogy ez kezd túltenni rajtunk, egy ponton túl mi fogunk a fűbe harapni – vonom fel mindkét szemöldököm. Mondanám, hogy a végtelenségig nem harcolhatunk, de harcosok vagyunk, vadászok, ez a dolgunk. Viszont ha túlhajszoljuk magunkat, abból jó semmi sem fog kiszülni, ebben biztos vagyok.
De azért haladunk előre, s amikor felteszi a kérdést, akaratlanul is felvonódik szemöldököm.
- Persze, amibe épp most kértem féktácsát, de az ördög táncát is járhatjuk vele – felelem zsigerből és tudom, hogy ez megint egy rossz húzás volt. – Mehetnénk a tieddel? – pislogok rá szépen, még mosolygok is hozzá! Lássa ám, hogy kivel van dolga. S ha megkapom a kulcsokat, könnyedén kapom el és már fordulok is.
Nem kívánok sokáig maradni. Csak visszaszaladok a házba, felveszem a táskámat és már megyek is a rozoga járgányhoz, hogy kinyissam és behuppanjak az ülésre. A táska az ülembe pihen még. Pillanatok kérdése csak és beröffentem a járgányt és előbb kitolatok, majd egy szép félkört leírva fordulok meg vele, hogy ezután szempillantás alatt vissza is térjek Zagarhoz.
A kocsiból lendülettel szállok ki és nyilván elfelejtem, hogy eddig az ölembe volt a táskám, szóval ahogy kiszállok úgy esik ki az ölemből és borul ki. A tegnapi ruhám, a bugyim, egy rúzs, szemceruza, egy fél pár zokni és a nyakláncom, rajta a tűzkő medállal. Mely halványan kezd el fényleni.
Persze ezt nem látom, hiszen zsörtölődve nyúlok a táska száráért és próbálok bele mindent visszahajítani. A láncért nyúlva látom csak meg…
- Ajaj – kezdek bele és óvatos lépést teszek hátrébb Edtől. – Azt hiszem, hogy baj van – mutatok a földön, még ájultan fekvő férfi felé. – Az a lánc akkor kezd el világítani, ha természetfeletti van a közelben. És remélem, hogy nem téged szállt meg egy démon… - kezdek bele és tekintek fel Zagarra. Mozdulatomba állok meg.
Már most utálom ezt a napot.
- Zárka helyett, ördögűzés – tényleg bajba van szegény pára. Én meg majd megöltem. Jó, lelkem ismeretével nem most fogok törődni.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 07, 2019 7:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
Egy ideig szemezünk. A mérhetetlen dühön kívül mást nem tudok leolvasni az arcáról és ha ez tartósan így marad, akkor akár kezdhetem is megásni a sírt Ed-nek. Ó, tudom, meghalni nem tud! De aztán dadogni kezd, a kifakadásából pedig úgy veszem ki mégis csak átgondolta. A kérdése az viszont üti a logikus érveléseimet, meg azt is, amilyennek mutatja magát a külvilág felé. Majdnem rávágom hogy "Te akarsz mindig okosabbnak tűnni!", aztán az egészből egy apró horkanás kerekedik, mellé a vállrándítás társasága. Nem, nem! Valótlant mondanék én is ezzel, mert tényleg sokszor okosabb mindenkinél, és nem azért, mert annak akar tűnni. A semmiből kiinduló veszekedést meghagynám annak, aki rá van hangolva! Zsibog a fejem, így inkább az ingem ujját babrálom, letörlöm vele az arcomat, és odaszorítom a sebemhez. A szabad kezemmel lehajolok a nyílpuskámért, amit hanyagul a földre engedtem, amikor Ed-et igyekeztem leszedni Natalie-ról. A nyilam már megint kiesett belőle és kettétört. A pántjával a vállamra veszem, közben Nat is kotorászik a bögre után.
- Ultimátum, az kéne!
Vágom rá zsigerből, ha már ez a fene nagy szövetségesdi megköttetett. Esetleg kiegészíthetnék a démonok eltakarodásával és kitiltásával, kipucolhatnák az elzárt szektorainkat. Ő meg úgy beszél Luciferről, mintha épületes barátok lennének, pedig csak a bálon ismerkedett össze vele. Visszafordulok hozzá.
- Miből gondolod hogy ez nem az ő műve? Ismered a mondást: messziről jött ember azt mond, amit csak akar!
Szerintem ő sem bízik meg benne, sem a szavában, csak az Ördögünknek sikerült pozitívabb képet alkotnia Natalie előtt magáról, mint amilyen sz@r helyzetben vagyunk mi. Amellett nagyobb részben Amara műve, nem igaz? Szóval lehetne ujjal mutogatni! Ed-hez lépek, és közvetlenül mellette állok meg.
- A te kocsidat?
Valóban úgy voltam vele hogy elcipelem az autóig, a házig tutira nem. Hunyorgok rá egy ideig, a kezem még mindig az ingem anyagát tapasztja a vérző sebre. Csak azért kérdezem, mert akkor majd visszafelé is kuncsorognom kell idáig, tekintve hogy ebben az esetben az én furgonom itt marad és rajta kívül nincs más járgányom jelenleg.
- Itt maradok.
Nekem is jobb lesz így. Ha az enyémért akar menni, akkor feléje dobom a kocsi kulcsot, ha az övéért, akkor meg maradok itt, amíg visszaér.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 07, 2019 8:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 448 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Különös szimbiózisban élünk Zagarral. Vagy miként is fogalmazzam ezt meg? Amíg ő ideges, addig én vagyok nyugodt - a mai napon legalább is ez jellemző ránk - s amíg ő megnyugodott, bennem úgy kezd felmenni a pumpa, mint most, is miközben próbálom lehámozni magamról ezt a nyomorult kis senkiházi kis…
Fú, hát erre szavak sincsenek, legszívesebben csak mondanám a magamét, de még csak a szavak sem jönnek a számra, annyira fel vagyok háborodva. Mármint őszintén, ilyen ideges én nem tudom, hogy mikor voltam utoljára, mely ennyire mélyről jön. Nem, a kilences szektorban sem voltam ennyire felpaprikázva semmin sem. Ez, ez, ez, egyszerűen.
És még Zagar is közhelyekkel - vagy inkább semmivel - dobálózik. Emelem a kezem, hogy hozzávágjak valamit, de semmi sincs a kezem ügyébe. Még a bögréje is felborult, a kávé kifolyt belőle. Szóval csak úgy állok előtte, mint egy túlpörgött hörcsög. Felfújt arccal, fújtató, csücsörítő ajkakkal, villámokat szóró tekintettel. Komolyan, ha szemmel néha ölni lehetne…
Zagar tán még élne - de ebben sem hiszek. Azt hiszem, hogy a vadászbázis 99%át már rég megöltem volna. Az az egy százalék meg én vagyok. Meg tán Alex. Lássuk be, hogy hozzá sose nyúlnék úgy igazán.
Keresnék neki zsebkendőt, hogy letörölje a vért, de nincs nálam egy sem. Kötött felsőm ujja meg már így is véres, hála Ed szétvert szájából kijött nyálának.
- Ne, ne, ne gyere itt nekem a logikus érveléseiddel! - figyelmeztetem, de már rögtön veszek is nagy levegőt és ki is fújom azt. Szemeimet lehunyom, próbálok magamra nyugalmat erőltetni. - Miért mindig én legyek az okosabb? - dünnyögöm. Bezzeg ő meg kiadhatta magából a haragját és szétverhette a képét, annak ellenére, hogy mondtam neki korábban, hogy nem kellene. Jó, nem is mondtam neki, hogy ne is tegye igazán, de fúúú.
Most még mérges vagyok. Idegesen túrok bele a hajamba. Ha hozzávesszük, hogy semmit sem aludtam és abból is inkább felriadtam, mint felébredtem és még ez is. Kezdek nagyon, nagyon, nagyon kimerülni.
- Megölöm Lucifert - de tényleg. Annak ellenére, hogy mit mondott. A démonok itt kóricálnak. - Soha, ennyi démon nem volt, mióta a pokol bezárult a városba - dünnyögöm, majd idegesen veszem fel a bögrét. Az idegeim már tropára mentek, érzem hogy az indulataim nem csillapodnak, kiadni mégsem tudom magamból. Így marad az elrejtése.
- Itt maradsz, amíg idehozom a kocsit, vagy vissza kívánjuk cipelni a házba? - fintorgok a kérdés végén. Semmi kedvem cipelni és ahogy végig tekintek Zagaron - mert végig tekintek rajta! - nem úgy néz ki, mint aki cipelni is tudna bárkit is. Bár… Ha belőle indulok ki, a hős, az erős, aki sose gyenge, akinek mindig meg kell mutatnia, hogy bármire képes, simán vállára kapja, még ha mindjárt bele is döglik.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 06, 2019 12:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
Nem számítottam rá hogy Ed-et rásegítem Natalie-ra az ütéssel, de amikor éppen kifelé vakarja magát elég viccesen néz ki. A rúgása elől nem tudok kitérni, oldalról éri a combomat, miközben Ed izmos testétől igyekszem megszabadítani.
- Nyugalom! Mindjárt leszedem rólad!
Vakkantom rá erre, mert igazán befejezhetné a kapálózást, van rajtam elég véraláfutás, nem szorulok még az ő ütéseire! Így a sorban állásra most eszembe jutott, Ed sorba állt, azonnal elsőnek! De érzékelhetően nem örült a poénnak, és megértem ha nem szeretné ragozni. Nyújtom a kezemet neki, miután kiszabadult, de inkább ott bosszankodik, mint egy méregzsák.
- Látod!
Nem igazán akarok én ebbe belefolyni, nem adom alá a lovat sem, mert szerintem Ed-nek ebben a helyzetben segítségre van szüksége. Mérges is vagyok rá még mindig, tekintve hogy vérzek, elszakította az ingem, és majdnem meghaltunk, meg még Natale-t is fojtogatta itt. De azért vegyük számításba, hogy annyira beszámítható, mint amikor én nekiugrottam, szóval semennyire, de nála ez tartós! Natalie elfogadja a kezem, feláll. Én az arcomat érintem meg, mert még mindig folyik a vérem és nem az orromból. Azt hiszem felrepedt a szemöldököm, tapintásra biztosan. Nem sokáig tetvészkedhetek mégse, mert Natalie szó szerint megtiltja hogy én Ed-et a börtönbe zárjam. Ajaj! Nem tetszik ez a hangnem, meg azt sem amit tenni szeretne! Beelőz és közém meg közé áll, mi több, belerúg egyet. Most meg itt pattog nekem.
- Minden jogod meg van hozzá. Én is dühös vagyok rá! De már nem érzek késztetést arra hogy megverjek és megkínozzak egy beteg embert! Gondolj bele! Én még azt is el tudom képzelni, hogy valamelyik démon felerősítette ezeket az érzéseit, csak hogy teljesen megőrüljön.
Nem ez lenne az első eset. Komolyan tekintek rá, mert nem tudom elképzelni hogy képes lenne mindezek tudatában becipelni a házba és halálra kínozni, meg verni.
- Vigyük be a börtönbe.
Jobb ötletem nincs. Rács mögött kell tartani, meg orvos kell neki, szerintem. Remélem nem akarja a saját igazát szajkózni, igen, van amiben igaza van. Megvonom a vállaim tanácstalanul, szerintem ez volna a helyes, de ha ő továbbra is pusztítani akar, akkor nem fogok az útjába állni. Mármint azért erre Ed is rászolgált! Kérdőn tekintek rá. Akkor most mi legyen? Tényleg neki akar állni ott a házban? Nem csak a méreg beszél belőle?
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 05, 2019 9:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 525 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Persze a válasz egyszerű és egyértelmű, nem is ezzel van a baj.
- Álljon sorba – vetem csak oda, részben Zagarnak, részben neki is. Mintha ő lenne az első, aki belém zúg, mégis mások képesek megérteni a nem jelentését. Ő is aranyos volt, hogy elhívott randira, de azon túl, hogy még csak nem is az esetem, nos hát… a komoly kapcsolatok nem az én melegágyam. Régen az volt, egyetlen egy emberrel képes lettem volna végig csinálni. Dylan óta mégis irtózom még csak a gondolattól is.
Az ég szerelmére, még a mai napig viselem a jegygyűrűt, amit tőle kaptam. Még a mai napig nem vagyok igazán túl rajta, pedig hét retkes év telt el az egész óta. Emiatt részben dühös vagyok azért magamra. Idegesen csavargatom az ujjamon a gyűrűt, ám ami ezután következik, az még nekem is sok, hiszen nekem esik. Még ha puszta kézzel is.
Ököllel ütné az arcomat, próbálja lenyomni a karom, miközben fojtogat – nem, erre mégsem gerjedek – de nem megy neki.
Még most sem igazán tudom felfogni a helyzetet. Hiszen soha semmi komolyabb jelét nem adta, hogy érdeklődne utánam, meg amúgy is. Még ha Zagarra azt is hiszi – noha nevetséges – hogy van is köztünk valami, még érthető is. Az utóbbi napokban az ő háza körül látott, könnyű kombinálni.
Közben emeli a kezét, mellyel nem fojtogat, hogy újra lesújtsom rám. Nehezn, de sikerül a fejemet félre rántom, két centivel, épp annyira, hogy ne engem találjon el, én meg úgy döntöttem, hogy engedek neki, a lendületének, melyet fel akarnék ellene használni, ám szükség nincs rá.
Valaki fejbe veri a test meg rám nehezedik. Élettelenül.
Halkan nyögök fel alatta.
- Komolyan, még egyszer valaki… - kezdek bele újra csak rekedtes hangon. Alig bírok beszélni, a levegőt szinte kapkodom, nyelem, nyitott szájon keresztül. Tüdőm ég, ahogy a torkomat már alig szorító ujjak is bizseregnek. Csillagokat látok szemem előtt, a felhőtlen égen az egész csillagrendszer megjelenik. – fojtogatni mer… megölöm – csikordulnak meg a fogaim. Végre elmúltak a démoni fojtogatás nyomai, most kezdhetem előlről az egészet. Hülyének néznek, hogy nyáron sálba rohangálok, hatvan fokba.
- Zagar én megfojtalak – fenyegetem, ha még egyszer ilyen ragaszkodó szerelemről fog nekem itt pofázni. Érzem, hogy kezdem magam felhúzni. A lábammal még felé is rúgok, mielőtt legördíteném magamról az élettelen – vagy legalább is eszméletlen testet.
- Nem! – hörgöm. – Rohadtul nem vagyok jól, mégis… - veszek egy nagy levegőt, hogy belekezdjek a nem rövid mondandómba. – Hát ez normális!!!????? – teszem fel a költői kérdést, teljes jogossággal felháborodva. – Mármint… komolyan!? Ez az indok? EZ!? – nézek elképedve Zagarra. Sok hülyeséget láttunk már, de ez?
Mert lepattintottam? Mármint még ha csak bennem okozna kárt, leszarnám. Ám így?
Engedem, hogy Zagar segítsen felállni, de eszem ágába sincs leülni.
- Ó, te nem viszed ezt a szerencsétlent sehova! Én megölöm, én kiverek belőle minden szuszt – lépek oda hozzá és nem érdekel, hogy mennyire gyengének, vagy alantasnak tűnik, bordáiba rúgok.
Ideges vagyok. Nem is kicsit. – Visszavisszük a házba és én a szuszt is kiverem belőle – fordulok harciasan Zagarral szembe. Most felspanolt, nem ő. Ed. - Plusz a mi szavunk az övével szembe és senki sem fogja elhinni, hogy az egyik legjobb stratégia direkt kiszúr velünk - vonom meg a vállamat. Elitek vagyunk, mert rohadt jó harcosok vagyunk. De azért Wallenberg miatt nem sokat szívlelnek minket, ezt lássuk be.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 05, 2019 10:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
Amikor ilyen dühösen ütök valakit, akkor nincs más a képben, s bár most abbahagytam és csak pislogok magam elé a véremet törölve az orrom alól, de ugyanígy Natalie szavai sem jutnak el hozzám. Minden zavaros és összefolyik, csak akkor tisztul, amikor már úgy ahogy magamhoz tértem. Szóval sikerül visszarázódnom a beszélgetésbe és rögtön le is üvöltöm Ed fejét. Mert miért ne! A kés az orra előtt vészjósló magasságban, az ember ilyenkor kétszer is meggondolja mit mondjon, de ennek láthatóan elgurult a gyógyszere. Érzem, kezdi felb@szni megint az agyam, ám mielőtt nekem is köszönne a józan eszem, olyan szavak hagyják el a száját, hogy egyből teljes fordulatot vesz a történet. Még a trikóját szorongatom, de a kés lassan eltávolodik tőle. Aha! Így kezd minden értelmet nyerni. Megmagyarázza miért nem lesett ránk orrvlövész a fák között, meg hogy miért nincs itt nála fegyver. B@zdmeg! A trikóját is elengedem. Natalie kérdésére oldalra tekintek rá, közben elrakom a vadászkésem vissza a helyére.
- Beléd zúgott!
Morgom neki morcosan, igen, az vagyok, mert ez a baromarcú még engem is, meg a Payne kölköt is belekeverte, sőt, valószínűleg mindenkit, aki beszélni merészelt Natalie-val. Mondjuk azért a rögeszme nem összekeverendő a szeretettel, Ed-nek meg azt hiszem komoly mentális problémái lehetnek, főleg egy ilyen verés után. Orvos kell neki, rögtön kettő is! Előredőlök, mert fel akarok állni, aztán csak arra eszmélek hogy hirtelen felfelé hajol és belefejel a homlokomba. Így leszállni sikerül ugyan róla, de nem úgy, ahogy eredetileg terveztem! Pillanatokig sötét a kép, én hátrafelé zubogok, háttal a földre, Ed meg érzékelhetően felállt. Igyekszem összekaparni magam, bár Natalie-t nem kell félteni, csak nem öli meg itt pár másodperc alatt. Ebben addig jutok hogy a homlokomra fogva, szédelegve felülök és feléjük nézek. Olyan mintha fojtogatná. Az ujjaimon vér csordogál alá, érzem az arcomon is folyni. De legalább a köpködését letörlöm. A késeimet nehezen vehette volna el a surranóból, nem ott hordom őket és még a nadrágom szára is rá van kötve, szóval puszta kézzel esett megint Natalie-nak. Ejj, ebből elég volt mára! Felállok és amíg ők ott dulakodnak, a nyílpuskámért megyek. Felveszem a földről és mikor megfordulok, fordítok egyet rajta, így amikor ismét a dulakodó pároshoz érek, a kezemben a másik végével Ed-hez közelítek és jól halántékon csapom vele, hogy menten összeesik. Ügyelek arra, hogy ne olyan erővel, hogy betörjön a koponyája.
- Nah, ezt nevezik ragaszkodó szeretetnek!
Szinte levakarhatatlan. Tekitve hogy Ed kiiktatva legalább egy órára, Natalie-val foglalkozom inkább.
- Jól vagy?
Ha nagyon rottyon van segítek neki eljutni a padig, ha nem, úgy nem szorul senki támogatására. Valamivel később a vállamra csapom a fegyverem, és visszafelé indulok, Ed-hez.
- Elviszem a börtönbe, bevágom egy cellába!
A kulcsot meg el kéne hajítani jó messzire, bár ezt már nem teszem hozzá. Meglehet nem ennyire egyszerű a történet, de úgy az később kiderül, ott még kihallgatják.
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 04, 2019 10:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 525 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Nem ijedek meg Zagar viselkedésétől, a dühtől, mely benne tombol, melyet kiad. Régi ismerősöm eme düh, de régről ismerem a férfit is. Nem ez az első eset, hogy enged érzéseinek és hagyja, hogy azok irányítsák. Valójában nem is különbözünk annyira egymástól. Csak amíg ő az évek alatt folyamatosan megkeseredett, én még küzdök ez ellen. Bennem még él némi hit az emberiség mellett, hogy nem vagyunk olyan állatok, amilyeneknek mondanak minket az angyalok és a démonok. Ezért sem akarok hinni annak, hogy Ed szándékosan ártana nekünk.
Az alatta elterülő és küzdő férfi azonban nem látta még ebben az állapotban az elitek vadászát. Hallani tán hallotta már, hogy mennyire forróvérű tud lenni, de mindez csak mese volt, nem igaz? Az ember bízik abban, hogy amikor ilyeneket hall, akkor ez mind nem igaz, vagy legfeljebb a természetfelettiek irányába mutatkozik meg.
Nem pedig egy embertársa irányába.
Figyelem, hogy miként reped fel szemöldökén a bőr, szeme miként dagad fel. Figyelem, hogy folyik vére végig az arcán, miként kapaszkodik körmeivel Zagar karjába, miként küzd ellenne.
Fáradt sóhajt engedek ki magamból, mielőtt közbeszólnék.
S csodák csodájára, legnagyobb meglepetésemre társam első érintésre, szó nélkül is érti, hogy mit szeretnék. Ennek örömére szívesen körbeugrálnám a parkot, mégsem teszek.
- Nocsak, már félszavakból is értesz! – teszem szívemre a kezemet. Szinte meghatódom tőle, bár érzem, hogy egyik férfi sem igazán értékeli a humoromat, de magasról is teszek rá. Erre most mindenképp szükségem van jelen pillanatomban.
Ám sokra mégsem megyek egyikkel sem. Hova lett a magas karizmám, hogy mindenki megnyíl nekem? Ez nem az a műsor, mi? De persze ha más, akkor Zagar nem hagyja annyiba, igyekszik. Legalább a kedvemre tenni és nem egyből megölni.
- Na látod, hogy tudsz te faggatni is, ütés helyett – vigyorgok rá, próbálom oldani a feszültséget, vagy éppen fokozni azt? Az legyen a jövő zenéje, hiszen még én sem tudom. Eden múlik minden, de úgy tűnik, hogy ő totál elveszett.
Gyűlölettel átitott tekintettel néz dacosan farkasszemet Zagarral. Arcizmai megfeszülnek, grimaszba torzul, megvető pillantással méri végig.
- Ha nem lehet az enyém, akkor senkié sem, te seggfej! – ordibálja torka szakadtából Zagar képébe, még a nyála is fröcsög, de nagyon figyelni erre sem tudok, hiszen totál ledöbbenek. Hogy… mi is van? A folyamatosan lábgombával küzdő és folyamatosan vinnyogó, panaszkodó Ed, belém lenne zúgva? Jó, ez nem újdonság, mármint tényleg. Csak nézzetek rám, de…
Csak értetlenül pislogok.
- Te, Zagar, miről beszél? – kérdezem tőle halkan, mégsem fordulok felé. Kettőnk közül nekem van kifinomult szociális érzékem, ám ez még nekem is sok. S ennyi is elég volt, hogy újra magamra vonjam a figyelmemet. Meglepően nyugodt.
- De ez a szuka, inkább egy kölyökkel, azzal a nyomorult Paynenel kavar!!! Mindent elmondott! Ezért hajtottál el igaz? Most meg ezzel! - néz újra csak Zagarra, undorral, majd újra vissza rám. - Kavarsz mi? Mindegy, csak fasz legyen, mi? – s amíg nem figyel, vagy épp lenyugszik Zagar fejeli le, kitépi magát a fogságából, hogy nekem essen. S közben ha sikerül, akkor megszerzi Zagar kését is, a csizmájából – már ha ott látta, hogy tárolja. Vérző fejjel, melytől nem lát semmit, ugrik nekem, én pedig igyekszem kikerülni, félig mégis letarol, maga alá gyűr. Késsel vág az arcom irányába, alkarommal próbálok ellenállni a csuklójának.
- Mi a f… - kezdenék bele, ám másik kezével a torkomat szorongatja.
Baszki ez tényleg meg akar ölni. Engem!
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 04, 2019 8:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


to Natalie
Dulakodunk, én a trikóját ragadtam meg jobb kézzel, a ballal az arcát ütöm, észre sem veszem hogy Natalie-nak arrébb kell tessékelnie a fegyverem, mert különben elvenné, bár egy idő után beszélni sem fog tudni, nem hogy fegyverek után kapkodni. Ezt ő is érzi, ezért üvölt, én pedig már két kézzel ütöm. Kétségbeesésében az ingembe kapaszkodik, fogást keres, ezzel leszakít pár gombot róla. Nekem a kezem ügyébe kerül a késem, de odáig nem jutok el hogy bele is vágjam, mert Natalie keze megakasztja az enyémet a karomnál, aztán megint megy a szájtépés. Egy darabig nem jut el hozzám. Ketten beszélgetnek, én pedig Ed fölé magasodva szaporán szuszogok, érzem az orromból kifolyó vért, dulakodás közben sikerült megütnie, ezért most odaérintem az ujjam. Jól szétvertem a bal kézfejem, de a jobb sem panaszkodhat, amiért nem fáj egyik sem, mert ilyenkor el se jut a tudatomig mit csinálok, csak csinálom, ösztönből. Így Ed kuláját is csak most törlöm le, helyette ott hagyok egy kis vércsíkot a sajátomból. Aztán ahogy az lenni szokott a kezem a gatyámba törlöm. Közben kezd tisztulni a kép. Napok óta a gondolataim Ed körül jártak, hogy miért tette, amit tett, meg hogy egyáltalán ő volt-e, tekintve hogy Natalie az ellenkezőjét bizonygatta, de aztán a méreg győzött. Nagyon dühös voltam rá, és most a hirtelen felindulással kidühöngtem magamat. Akkor térek vissza a beszélgetésbe, amikor lekulázza Natalie-t. De igazából már elfogyott a lendület és most kezdem érezni a fájdalmat, bár mivel még mindig az egyikben a vadászkésem szorongatom, így nagy baj nem lehet. Csak horzsolások, majd begyógyulnak. Köpök egyet én is oldalra. Mivel enyém a terep, fenyegetően felemelem a kést, mintha csak tényleg bele akarnám vágni, csak aztán Natalie megint leállít. A kérésére összeráncolom a szemöldököm és rá tekintek, mintha csak azt kérdezném: Hogy? Ed válasz reakciója is egyértelmű, bár az orrhangon visítása nagyon nem hiányzott.
- Ha nem?!
Csoda hogy még tud beszélni, és most a feltételes mondata feltételezéseket szül. Remélem befejezi ezt a ha nem-et.
- Mi lesz ha nem?!
Üvöltöm rá morcosan, közben megint megragadom a trikóját, a kés baljós árnyként lebeg az orra előtt ígérve az eljövendőt. Ajánlom hogy beszéljen!
reveal your secrets

Natalie Rossmyra


Városszéli park - Page 2 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
481
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 03, 2019 7:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


The soil slips under my feet
Zagar & Natalie
──────────── ────────────
« Szószám; 632 • Zene; Right Left Wrong»
«In any moment of decision,
the best thing you can do is the right thing,
the next best thing is the wront thing,
and the worst thing you csan do is nothing.»
Zagar kemény hangja megteszi a hatást, muszáj is valakinek most erősnek lennie, ugyanis az én arcomról a totális döbbenetet tudja leolvasni. Fogalmam sincs, hogy ki ez a fickó, aki előttünk térdel felemelt karokkal, akinek a tekintetet villámokat szór. Hol Zagarra, hol Edre tekintek, végül az utóbbin állapodik meg a tekintetem.
Egy halk torokköszörülés után mosolyt erőltetek az arcomra. Zagart igyekszem nyugalomra inteni, ha máshogy nem, a tekintetemmel. Csak a végső esetbe akarnék erőszakhoz folyamodni.
De sokáig nem jutunk, mert már neki is esik én pedig sóhajtva nyugtázom az eseményeket. Megkerülöm Zagart és a fegyvert arrébb lököm a lábammal, ugyanis Ed keze arra kapálózik. Azt is félrerúgom, csak hogy értse a jelzést.
- Ne tedd kérlek ezt sokkal nehezebbé – tekintek rá barátilag, melegen. Ám ekkor a tekintete csak még jobban elsötétül. Barna íriszeiben mélyről jövő gyűlölet sugárzik, az a fajta pusztító, mellyel eddig még csak egyszer találkoztam. Hét éve, a tükörbe, amikor belenéztem. Ajkaim elnyúlnak.
- Inkább döglök meg – köp egyet Zagar arcába és megpróbálja kihasználni a helyzetet. Mivel az már fegyvertelen kezét emeli, egy jobb horgosra, testsúlyát is hátra helyezi, a fenekére, hogy lábait kihúzhassa alóla és amíg lendületben van kihasználhassa és a háta mögé lökhessen Zagart.
Egyelőre nem szólok bele, hiszen vélhetőleg Zagar sem tehetetlen és már püföli is.
Amikor már túl messzire menne állok oda mellé és kezem óvatosan a vállára teszem, mégis vigyázok, nehogy nekem támadjon, vagy épp annak vegye.
- Várj még – kérem tőle is, hangomat nem emelem fel, nem úgy, mint ők. Ők üvöltenek, amivel nem tudok most egyet érteni. Ekkor kiált Ed is segítségért.
A bögrémet továbbra is ölelve, guggolok le a vérző mellé, remélve, hogy most egy picit lenyugodott Zagar, ha nem, akkor kénytelen leszek letépni róla, de ezt sem tenném meg. Még nem.
De ha lenyugszik, akkor leguggolok mellé.
- Az általad készült térképpel mentünk be a kilences körzetbe és majdnem otthagytuk a fogunkat. Tudod, hogy milyen forrófejű Zagar, nem szereti, ha majdnem elpatkol – húzom el a számat, szinte már együttérző is vagyok. De csak amíg vissza nem gondolok az akkori percekre, a haláltusánkra, hogy azt hittük, nem fogunk élve kijutni onnan. Még mindig nem tudom, hogy miként sikerült.
- Csak kérdezni akarunk, ám ha nem válaszolsz… - folytatnám, de ekkor egy véres dzsuvát én kapok az arcomba és a kávémba. Szemeimet szorosan lehunyom, undorodva húzom le pullóverem ujját a kezemre és törlöm le ezzel.
- Tied a pálya – sóhajtom el magam és felállok. Elsétálok mellettük és egy három méterre arrébb lévő padra ülök le. – Feltámad, biztos lehetsz benne – az emlékek súlyosak, amik akkor Tedet érték. Ebben biztos lehet, hogy feltámad, kérdés, hogy meg tudja-e lépni Zagar, avagy sem.
- Várj! – fordulok vissza és visszállok melléjük. A kávémnak már lőttek, le is teszem magam mellé és ha Zagar már ütné, akkor megállítom a karjánál fogva. – Mondd, hogy nem direkt volt. Mondd hogy csak véletlenül rossz térképet adtál, régebbit és nem akartál minket csapdába csalni – kérem, már szinte esendek neki. Az arca fájdalmas fintorba fordul.
- Van neked fogalmad, hogy milyen melletted dolgozni, miközben olyan vak vagy mindenre? Meg kellett volna döglened! – szemeim elkerekednek. – Meg kell döglened, ha nem… ha nem… - ajkaim elnyúlnak. Köpni-nyelni nem tudok. Zavartan tekintek Zagarra. Neki lett volna igaza?
Ennyire félreismertem volna valakit, megint?  
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2