Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Belváros •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 26, 2017 12:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Klepoth & Sebastian
A gonoszság lényege, hogy szenvedést okoz
Érdekesnek tűnt - s valójában is az volt - amiről beszélt. Úgy értem... eddig bennem fel sem merült igazán rangsorolni vagy külön fajtákhoz tenni a démonokat. Alku által, főbűn. De így belegondolva teljesen logikus. Bizonyára ott is a legnagyobb mind közül maga a Sátán. A mennyei Pokol ura. Nem mondom, eltudnám hallgatni napokig az eddigi tapasztalatait, életét, múltját és amilyen jövőre számít. Speciel e téren teljes tudatlanságban élek, pedig jó volna még választ kapni erről arról. Ugyan azt sajnálattal veszem tudomásul, hogy talán fényképet sem láthatok igazi valójára, mármint az első testéről, de azt hiszem a további kérdések túl adnak a dolgon, végülis belenyugszom majd.
Minek után pedig megérkezünk a pincelakásomhoz, sokkalta inkább az foglal le, hogy vajon tetszik e neki a hely, elégedett lesz-e. De nagy meglepetésemre igen, tetszik neki. Valójában semmibe nem kötött bele, pedig volna rá hatalma, amivel visszaélhetne, hogy egy szavam se legyen, ha ezt azt leszól, flegmáz. Mégsem teszi. Pedig biztos vagyok benne, hogy nem olyan könnyen lenyűgözhető.
Csendben követem tekintetemmel, már amikor épp nem foglalom le, hogy rám nézzen. A macskáim is örvendeznek, élvezik, hogy bár most nem ők a felsőbbrendűek, amaz elfogadja őket, így kényelmesen és szabadon élhetnek továbbra is, ahelyett, hogy az egyik fiókban kuporogva kéne félniük és fújtatniuk. Nem mintha ez olyan sokszor fordult volna elő, ám megesik, hogy hazaérve kissé gyakoribbak a hangulat ingadozásaim egy jó bezabálást követően, és emiatt mondjuk nagyobb a feszültség, esetleg dobálózom vagy ilyesmi. Akkor pedig ők is inkább fedezékbe vonulnak. De mint mondtam, ritka.
Lágyan elmosolyodok, mikor végül visszatér hozzám, akár egy hűséges galamb, kinek markában titkos üzenetek lapulnak. Éreztem némi meglepetést magamon, mikor keze ezúttal nem a karomnál kalandozott el, hanem a mellkasomon, a szívemen, ami ettől valamivel hevesebben kezdett el dübörögni odabent. Meglepett, mert váratlanul ért a közelsége, de tagadhatatlan, hogy élveztem. Én már régóta tudom, hogy a rossz mindig jobb, mint a jó. Ha a Sátán kezét nyújtja én egyből belekapaszkodnék. Nem tudom miért, de a Gonoszban nagyobb szenvedéllyel hiszek, mint a Tisztaságban, mióta csak létezem. Nehéz megállni, hogy ne nyeljek egy nagyot, ahogy kezei feljebb csúsznak, s ezúttal még csak a vastag kabát sincs útban, sálat sem viselek. Lehetetlen nem tartani a szemkontaktust. Max csak annyi jelenlétem van, hogy néhány momentum erejéig letekintsek mozgó ajkaira. Alig-alig fogom fel, hogy valójában, most felkínálkozott. Azt hiszem... dee, lehet hogy valamin elsiklottam és félreértelmeztem. De remélem nem. Elsőre nem is sikerül megszólalni, bár nyitom a szám a válaszra, amit végül elharapok és zavartságomban halkan el is nevetem magam. De igyekszem úrrá lenni apróbb zavartságomon és természetesen együttműködni.
- P-persze... - mosolyodtam el szélesen, lassan ismét magabiztosan. Elvégre nem leszek oly bolond, hogy kihagyjak egy ilyen lehetőséget, mégha csak egy megszállt testről is van szó. A tudat, hogy egy lélektelen, sötét démonnal "zuhanyozhatok", azt hiszem felér... felér... nem is tudom. Talán az első harapással, amivel kitéphettem egy darabot az egyik ember társamból. Isteni! Vagyis... Sátáni!
Nem is várakoztattam meg, noha tudtam volna még mit leművelni már ott egymás előtt ácsorogva, de annyi korlátoz, hogy emberként, nem tudom mennyit engedhetek meg magamnak, amit nem vesz tolakodásnak. Mert hát a szeretkezésben általában a férfi az, aki irányít, itt azonban azt hiszem ez felborítható, ha a nő személyben éppenséggel egy alvilági lakozik. Borzasztó, hogy még el sem indultunk, de mióta kiejtette a száján, csak a szexen jár az eszem. Átkaroltam volna a derekát, de végül leszedtem magamról kezeit - ha csak ő nem szedte le előbb - majd egyiket továbbra is fogva kézfejénél, elindultam vele a fürdőbe. Az izgatottságot érezvén a levegőben - na meg mert ide leginkább csak áldozatokat hozok - követtek a fürdőig, ahol pedig helyett foglaltak. Egyikük a szennyes kosárból figyelt, míg a másik a wc fedele tetejéről. Engem ugyan a közönség sem zavar, a figyelmem amúgyis jobban elterelődött róluk Róla.
- Remélem nem vagy szégyenlős... - vigyorodtam el, miközben szabad kezemmel becsuktam magunk mögött az ajtót, hogy majd ne menjen ki a meleg, és ha netán meglepetés akarna érni minket - ami eddig ugyan nem fordult elő - akkor legalább az ajtó figyelmeztessen.
Őszintén szólva izgulok kissé, no nem azért, mert még nem voltam nővel, hanem egyrészről mert ugye ő démon, másrészről pedig, megszoktam hogy az áldozatom végig ellenkezik, küzd és a játék közben lassan elvérez, én pedig annak végeztével már-már jól is lakom.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 24, 2017 8:20 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Sebastian

smile because it kills them

Egy nagyon hosszú történetre adna okot a kérdése. Elvégre hogyan magyarázod el valakinek, hogy a lélek önmagában is tud létezni, nincs szüksége hozzá gazdatestre. Nem akarom a teljes világképét átrendezni a jelenlétemmel, elvégre már így is többet tud, mint a legtöbb halandó ezen a világon. Gondolkoznom kell, de nem túl sokáig, hogy ne vegye úgy, hogy erre nem akarok válaszolni. Nagyon gyengék lennénk, ha megszállás alatt még a saját testet is őrizni kellene. Az igazi valóm pedig nem más, mint köd, gomolygó sötétség, a pokol egy darabkája, ami önálló életre képes. Túl sok információ, ahhoz, hogy ne zavarjam meg a lelki nyugalmát. Egyenlőre pedig... még nem célom ráijeszteni... hiszen már sejti... de még nem tudja pontosan, hogy kivel is van dolga.
-Sebastian nekem már nincsen saját testem. Az 1564-ben elpusztult még Franciaországban. Egy alku által született démonnak nincs fizikai valója megszállásig. Egészen addig csak gomolygó köd és egy suttogás a legrosszabb rémálmokból. Semmi más.-szólalok meg végül. Ez alapjaiban dönti meg a teóriáját miszerint a démon is egy személy. Végülis nem hibáztathatom, elvégre valószínüleg ilyen színtű információ gyűjtésre még nem lehetett alkalma élete során. Kérdése sem volt bántó, csak most kezdi el felkarcolni a pokol felszínét, hogy beleleshessen néhány pillanatra.
Milyen tragikus... pont néhány hónappal a második gyermekem születése után haltam meg. Ő volt az utolsó, akinek csókot adtam a homlokára még életem során. Őt szorítottam utoljára magamhoz mielőtt kéz a kézben feláldoztam magam az alkukötőmnek. Szép életet adott nekem. Gazdagságot, luxust, nevet és rangot. Nem mellesleg pedig családot. Született egy gyönyörű kisfiam, megnézhettem, ahogyan elkezd járni, majd született egy kislányom, akinél gyönyörűbb nő nem járt ezen a világon. Figyeltem őket. Sokszor. De sosem avatkoztam közbe, bármilyen irányba is sodorta őket az élet. A lányom lelkéért én magam mentem el. Istennek nem tetsző élete miatt örök kárhozat volt az ítélete.

Megérkezünk egy házhoz, aminek az ajtaján belépve már érzem, hogy nem kevés vétkes lélek lépte már át a köszöböt. Halvány mosoly jelenik meg ajkaim szegletében, ahogyan a pince irányába kezdünk el közeledni. Egyetlen rövid pillanatra elgondolkozom, hogy vajon megpróbálna-e csapdába csalni, de kétlem. A lelkesedése őszinte volt irányomba, és nem becsülöm alá a saját képességeimet.
-Nekem nem jelent problémát..-vetek rá egy elégedett pillantást. Én lépek be először a lakásába és két macska azonnal megjelenik a lábamnál. Szorgosan dorombolva járják körbe lábaimat, én pedig lehajolok, hogy mindkettőnek megvakargassam egy kicsit a fülük tövét. Kedvelem a macskákat. Pofátlan kis dögök, így az én szimpátiámat már bizonyosan birtokolják. Amint kicsit a gazdájukkal is foglalkoznak én beljebb lépek és megszabadulok a kabátomtól. Teszek beljebb néhány lépést majd kérdésénél felé fordulok. Szóval már a társaság is garantált.
Körbefut a tekintetem a szobán. Egyetlen rövid pillanatra megakad a tekintetem az állványon, de majd késöbb azt hiszem még rákérdezek. Visszahúzom rá a tekintetem.
-Igazán kellemes.-mosolyra húzódnak az ajkaim. Közelebb lépek hozzá és finoman végigsimítok a mellkasán.
-Jó lakótárs leszek.. ne izgulj..-értékelem, hogy megosztja velem azt ami a sajátja. Szerintem nem lesz gond... sőt.. talán még tanulhat ezt meg azt. Kezeim feljebb csúsznak a mellkasán a nyakáig.
-Megmutatod nekem, hogy merre van a zuhany? És ha már itt tartunk... akár velem is tarthatnál...-régen volt időm utoljára ilyesmire, de most végre nem hagynám ki a kínálkozó alkalmat. Nem mellesleg pedig kiváncsi vagyok, hogy milyen erkölcsi szabályok tartják őt vissza. Avagy sem.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 21, 2017 5:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Klepoth & Sebastian
A gonoszság lényege, hogy szenvedést okoz
Nem tudhatom pontosan mire fel értette, hogy megérzett, de bízom benne, hogy nem süt ennyire rólam, mennyire oda vagyok az emberféle húsért vagy a véres, kegyetlen erőszakért, még ha olykor ámulatba is ejtenek a kijelentései akár a megszállással kapcsolatosan.
Ám annak kifejezetten örülök, hogy végül mégis a pihenőt választotta, mielőtt igazán belecsapnánk az éjszakába, amihez még korán van. Szóval nem engedve karját, elindultunk hát az saját, manapság biztonságosnak nem mondható, de mégis csak a kényelmes otthonom felé, melyet eddig két macskával osztottam meg, s most még társul mellénk egy főben járó bűn. Ezt nevezem én izgalomnak!
Azért az út további részében sem bírtam csendben, már csak a gondolattól sem, hogy lehetségesen egy démonnal fogok osztozkodni otthonomon. Nem vagyok egy adakozós típus, sokkalta inkább önző és irigy, de ezt az áldozatot nem akárkiért hozom, így nem is kár érte.
- Mi történik a saját testetekkel, mikor épp mást szálltok meg? Nem féltitek, vagy biztonságba helyezitek? - kérdezősködtem tovább, addig is megy az idő, én pedig okosodom. Nem mintha vissza szeretnék élni eme tudással, hisz a démonokat most is többre tartom a glóriával ellátott csirkéknél.
- Mennyire esélyes, hogy egy nap... megmutatod az igazi valód? - tettem hozzá még amolyan mellékesként feltéve, ha bár őszintén szólva nagyon is viszketett a tenyerem a tudattól, vajon ő hogy nézhet ki. Mi van, ha valójában férfi? Bár a Klepoth biztosan női név, de akkoris. Nem mintha ódzkodnék a saját nememtől, de némileg csalódás lenne, ha egy ilyen megszállott testben ismerhettem meg.
Akárhogy is egy hosszadalmasabb séta, és bizonyosan egy kellemes, ám de aligha szokványos beszélgetés követően megérkezünk a már említett kuckómhoz. Talán kissé különc dolog, ám mióta vadász életformát folytatok, azóta jobban érzem magam, ha nem tartózkodom a felszínen. Így a megszokott liftezés vagy lépcsőzés helyett, belépve a lépcsőházba, elindulunk lefelé, ugyanis számomra a pince részleg nyújt igazi menedéket. Ember oda amúgy sem szívesen teszi a lábát, a nap fénye sem zavar és a macskáim is jól érzik magukat. Ha össze is omlik ez a mocsok, szinte biztos, hogy én túlélem idelent. Szóval több szempontból is előnyösnek találom.
- Remélem nem gond, ha odalent kicsit sötétebb van... De ne aggódj, azért hideg nincs... - készítem fel a lehetőségekre, amik odalent várják. Noha a liftből kiérve a folyosón azért elég hűvös van - végtére is ez egy pince - az én "lakásom" fűtve van. A folyosón sem csak a lakhely van, mellette vannak mindenféle raktárak - amik közül jómagam is kisajátítottam egyet - illetve alagutak másik lépcsőházak pincéjébe vezetve. A folyosón végén könnyű eltévedni azoknak, akik sosem jártak erre, de egyébként, gyerek játék. Számláim sosem voltak, mindent máshonnan lopok.
Elérve az ajtóm, ami aligha különbözik a többitől - max egy lakattal kiegészítve tettem dekoráltabbá és persze biztonságosabbá - elengedem Őt és kinyitom az ajtót, hogy aztán előre engedjem. Nem azt mondom, hogy teljesen modern az egész, de semmiből sem szenvedek hiányt, ha a napom itt is töltöm. Belépve egyből fogad minket az éhes nyávogás, és futnak is oda hozzánk. A macskák kifejezetten szeretik a sötét oldalt, de persze ha Klepoth nem szimpatizál velük, azt is megérzik, s inkább iszkolnak odébb. Ha azonban nem bánja, teljes gőzzel dorombolnak, s közben egész testüket dörgölik hozzá.
- Remélem nem baj, ha magamnál szállásollak el. Itt szerintem jobb ellátásban részesülsz, mint a legtöbb hotelben. Talán nem automata seggmosós a wc-m és a hűtőm se szólal meg minden nyitáskor, hogy "ne egyé' má", de szerintem jó hely. Megkockáztatnám, hogy itt talán még az angyalok sem vesznek észre... - húzogatom a szemöldököm. Talán kicsit felengedtem, most, hogy a saját birodalmamba engedtem, de félreértés ne essék, tiszteletben tartom, mert hát végül is mégis csak ő a hatalmasabb. S ha már itt tartunk... Tarkóm vakarva agyalok, miképp is oldhatnánk meg a ruhás ügyet. Szép is vagyok, annyira lekötött az öröm, hogy idehozzam, hogy az említett átöltözés valahogy szelektálódott az elmémben. Talán a raktárban találnék rá valamit...
- Na? Milyen? - mosolygok rá, hogy mégse úgy tűnjön, mintha nem örülnék neki, elvégre én hoztam ide. Vannak fotók, képek mindenfelé, de családi nem, mivel az igazi családom sosem ismertem, a többi pedig sosem számított. Inkább festményeim vannak és a macskákról fotók. A nappali egyik sarkában van kiterítve egy fehér műanyag terítő, azon pedig a festőállvány. Bár a fény viszonyok nem mindig a legjobbak, itt tudok csak igazán kikapcsolódni. A többi nagyjából megegyezik egy átlagos lakással, annyiban eltérve, hogy itt nincsenek ablakok.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 20, 2017 8:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Sebastian

smile because it kills them

Megkapja a várva várt válaszait. Itt dől majd el, hogy egy gyermeteg kalandozóról van-e szó vagy a lelke néhány árnyalattal sötétebb, mint amit a világ megkívánna. Szemeiből azonban nem vész el a csillogás miközben szavaimat hallgatja. Sőt. Mintha egy rövid pillanatra még el is kalandozott volna mondandóm nyomán, hogy jobban meg tudja emészteni az említetteket. Hagyom, hogy kicsit beleélje magát, elképzelje az egész műsort. Rövid, de agresszív folyamat a megszállás. Az ő arcán mégis a teljes ámulat jelenik meg. Az első szavát nem feltétlen hozzám célozza, így még nem is reagálok rá. Amit utána mond azonban egy rövid pillanatra elgondolkodtat. Talán magam mellett kellene őt tartanom. Ténylegesen lenyűgöztem a megszállás körülírásával, pedig az még nem is a legjobb dolog, amit tudok. Majd késöbb akár teszek neki egy ajánlatot. Kiváncsi vagyok milyen lesz akkor, amikor eldurvul a buli. Fiatal még az este. Még az is előfordulhat, hogy visszaijed, ha megvillantom az igazi démont.
Már ott is volt. Képtelen voltam nem érezni a testéből áradó vágyat, az akarást. Mindent akart... és egyszerre... megfürdőzött ebben a gondolatban és már ott is volt a szívében... a bűn. Valahol mélyen az agyában szöget ver a gondolat, hogy képes vagyok uralni egy emberi lény testét. Hatalom. Nem véletlenül üldöznek minket évszázadok óta a szárnyas dögök. Szabadlábon közlekedtünk és viszályt szítottunk, háborúkat robbantottunk ki, fertők indultak az ujjaink közül, mert a csapásokban a lélek már gyenge. Már nem tart ki eredeti hite mellett... és az ember bármire képes azért, hogy a saját életét mentse.

-A világ energiákon alapszik, Sebastian. Az emberek semlegesen születnek mind... tiszta lappal... a felnőttéválás során pedig eldől, hogy melyik irányba tolódik el... mindenki vibrál egy bizonyos szinten... érzed, hogy ki az aki hajlamosabb az elbukásra, a vétkezésre vagy éppen a megváltásra... éppen így éreznek az angyalok is és mi is... az emberi test sokat tompít, de a lelket nem lehet teljesen elrejteni...-rövid szünetet tartok-Én is éreztelek téged..-pillantok rá. Ha akarta se tudta volna titkolni. Kissé kimerültnek érzem őt, talán már túl régen táplálkozott ezért nem lehetett benne biztos, hogy kivel is van dolga. Vagy csak még nem tanította őt senki, hogy több van benne, egy csipetnyi démoni vérnél. Erre majd késöbb még úgyis visszatérünk.
Be kell látnom tényleg fiatal még az este, de megvan ennek a jó oldala is. Így még van időm kicsit rendbe szedni magamat, elvégre nem érkezhetek meg a sajátjaim közé az út porával a hajamban. Ennek most illene megadni a módját nehogy véletlenül valaki megkérdőjelezze, hogy vajon mennyire vagyok jó erőben mostanság. Mindig vannak újak, akik nem tudják, hogy ki az akivel nem szabad újat húzni, én pedig nem véletlen értem el a rangomat. Nem is fogom továbbadni.
Egyetlen rövid pillanatra elgondolkozom mielőtt válaszolnék neki. Végülis miért érném be kevesebbel?
-Az az igazság, hogy jól esne egy zuhany... és át is öltöznék.-pillantok rá végül. Kicsit elvonulni, berendezkedni, és valljuk be... ki tudja mit tartogat számunkra még ez a nap.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 19, 2017 4:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Klepoth & Sebastian
A gonoszság lényege, hogy szenvedést okoz
Kíváncsian hallgatom feltett kérdéseimre válaszait. Szavaiban fel sem merül bennem a kétely miszerint túl színezi vagy elferdítené az igazat. Szinte iszom szavait. Magaménak tudom őket, s mélyen elraktározom magamban, újra és újra magam előtt látva, noha a valós érzést biztosan nem tudnám elérni vele. Felemelő, győzelmi. Vajon ahhoz hasonlatos, miképp én oltom ki mások életét a puszta kezeimmel és fogaimmal? Minden bizonnyal ennél is fejedelmibb lehet, pedig ez az érzés sem olyan rossz. Az én részemről legalábbis.
- Elképesztő... - beszéltem magam elé halkabban, de nem suttogva, inkább mélységesen belegondolva milyen is lehet az.
- Milyen mennyei is lehet így irányítani egy világot, emberek életét kioltani, akár saját kezük által. - lelkendeztem. Ilyes hatalom engem is felcsigázna s lelkesítene, hogy még több áldozat vére tapadhasson kezemhez.
- Bárcsak... - sóhajtottam boldogan, mégis szomorúsággal hangomban, miképp egy pillanatra behunytam szemeim, ezzel le is mondva a lehetetlen vágyról, miszerint valaha is képes lehetnék ilyesmire. Nem tartom magam többre egy egyszerű embernél. Talán ha kicsivel értékesebb lennék, nem tartanám ostobaságnak megpróbálkozni a lehetőséggel, hátha valamilyen úton módon eljuthatnék ehhez a képességhez. De így... felejtős. Fel is kerül a kulcsra zárt kis ládikába a polc tetején. Nekem elérhető álmokra van szükségem.
- És az mennyire valós elképzelés, miszerint képesek vagytok felismerni egymást, ha meg is szálltatok egy testet? S ugyanígy az angyalokat is meglátjátok? - kérdezősködtem tovább, hiszen még odébb az első megállónk, amit azonban egy negyedóra múlva ígyis elérünk.
Sajnos még nincs olyan késő, hogy igazán ütős nightclubbokba vigyem, vagy olyasfajta helyekre, ahol zene tombol, fények villognak és emberek egymáshoz simulva élvezik az alkohol nyújtotta mámort és egymás társaságát. Na ehhez még nincs elég késő. Azonban akad egy szórakozóhely, ami éjjel-nappal szívesen fogadja vendégeit, melyek közt bizton állíthatom sok démon gyanús alak van. Eleinte még én is féltem bemenni, az egyik ismerősöm által jutottam be. Utóbbiról hamar kiderült, hogy szintén egy megszállt testben élő alvilági. Annak okát, hogy miért nem ölt meg vagy ilyesmi, nem tudom. Talán mert annak sem lát érdemesnek. Mindegy. A lényeg, hogy azóta gyakran jövök ide, mert angyal ide biztosan nem teszi lábát. A zene jó, füst itt is van, a fények ugyan gyérebbek, de talán ez teszi még inkább egzotikusabbá. A pultosok nem törődnek a korhatárral, bárkit kiszolgálnak s ami azt illeti, a privát szobákban is gyakran történnek furcsa dolgok, de a halottkpakat sosem a tömegen keresztül tudják le. Bár én egy múzeumba szívesebben vittem volna egy Salvador Dali kiállításra vagy egy William Blake félére, de ott aligha volna élet a miénken kívül, már pedig ő efajta kalandra vágyott, így igyekszem is ehhez méltóan körbevezetni. Bár meg lehet ennél sokkalta érdekesebb helyen is volt már, sőt, ebben szinte biztos vagyok.
- A késő esti időben több helyre eltudnálak vinni, de jelenleg csak ezt ismerem, ami nyitva van. - válaszoltam talán most először némi bizonytalansággal. Nehéz lehet egy démonnak megfelelni, s ki tudja mit tenne, ha nem az ő igényeit kielégítő a hely.
- De ha gondolod, előbb mutathatok neked valamiféle biztonságot nyújtó helyet... - ajánlottam fel végül, igaz némi hátsó szándékkal. Ki ne akarna eltölteni néhány órát, akár éjszakát egy főbűnnel az otthonában? Csak egy hülye nem.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 18, 2017 8:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Sebastian

smile because it kills them

Karom az övébe fonódik. Régen volt utoljára ennyire emberi pillanatom. Ő pedig önként választotta a társaságomat a magányos vadászat helyett New Orleans utcáin. Ő az élő példája annak, hogy egy ember mennyivel értékesebbé tud válni, ha van benne valami.... amitől már nem is annyira emberi. Érzem rajta... az összes energiáján, a mozdulatain. Ő nem a csendes őrült típus. Ő az akit lázba hoz egy főbűn társasága, ő az aki képes a tettek mezejére lépni. Ha jól alakul a bíztató kezdet folytatása, akkor talán még ma megvillanthatja nekem a foga fehérjét. Kettőnk közül nem csak ő kiváncsi. Én is az vagyok. Túl régóta vagyok emberek közé zárva. Vágyom valami kicsit... véresebbre... azt hiszem. A Pokolhoz képest ez egy játszótér.
Elég régóta suttogok már szavakat, elég régóta járok emberi testekben, pontosan tudom, hogy mire vágynak, és hogy a szabad akarat az, ami annyira sebezhetővé teszi őket. Nem szolgálnak eszméket, nem kötődnek magasabb irányításhoz. Minden cserélődik körülöttük, és mindig félnek. Szegénység, betegség, halál, veszteség. Örökös félelembe zárta őket saját teremtőjük, amikor megkapták a szabad döntés hatalmát. Hatalmat kapott a birka, ami legelésre született... majd feltalálta a gépfegyvert, hogy megvédje a saját legelőjét. Mire zúdított golyózáport? Természetesen a sajátjaira... hiszen nem tudhatta, hogyha eljön a világvége, akkor rájuk lesz a legnagyobb szükség. Ember embert öl. Máris elkárhozott a lelke. De hagyjuk is. Mindketten tudjuk, hogy az embernek evolúció és a Teremtő segítsége nélkül esélye sincs a fennmaradásra. Kár is erre több gondolatot pazarolni. Ki kell élvezni még az utolsó néhány megrontandó lélek és test ízét, mielőtt vagy felemelkednek, vagy a pokolba süllyednek.
Hangja körbeudvarol.

Nem mondom, hogy nem esik jól, sőt kifejezetten tetszik, hogy előbb próbálja elnyerni a jóindulatomat mielőtt kérdezősködni kezdene. Kiváncsian várom, hogy mi lesz az első gondolat, ami a leginkább érdekli. Meglep. Meglep, mert általában mindenki azzal kezdi, hogy milyen a pokol vagy a démonná válás okát. De őt a megszállás érdekli. Ami nekem egy kicsit furcsa, de összességében megint fel kell írjak neki egy plusz pontot, hogy nem kell elmesélnem, legalábbis nem egyből, hogy milyen is a kénköves pokol.
Elmosolyodok.
-Őszintén ezt nehéz elmagyarázni.... a démonná vált lelkek a Pokolban nem rendelkeznek saját testtel... ezt az állapotot a legnehezebb elmagyaráznom neked.. a léleknek nincsenek határai, mozog, keres, kutat, de fizikai cselekvésre alkalmatlan... nincs fáradtság, nincs pihenés, nincs fájdalom sem...-ezzel még mindig nem adtam neki igazi választ, de kicsit gondolkoznom kell hogyan is írhatnám le neki, hogy mennyire felemelő érzés, amikor leigázol egy másik lelket.
-Bármelyik emberi test megszállható, természetesen ez attól függ, hogy mekkora hatalmú a démon... de a kezdetektől képesek vagyunk a megszállásra... újra emberi bőrben lenni olyan... mint egy kiteljesedés... egy győzelem. Az embereknek már kevésbé fejedelmi.... úgy képzeld el az agyat, mintha lenne egyetlen szék, amire napfény süt. Aki ott ül az irányít, érez, cselekszik. A széken csak egy valaki ülhet... a megszállásnál én elveszem ezt a széket.... és az eredeti személy a sötétbe vonul.-azt hiszem így tudnám a legjobban körülírni neki.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 16, 2017 12:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Klepoth & Sebastian
A gonoszság lényege, hogy szenvedést okoz
Különös, de valójában nem is nagyon különbözünk, mi emberek az alvilágiaktól és bizonyosan az égiektől sem igazán. Nem sok lehetőségem volt velük cseverészni a hétköznapi dolgokról - már ami manapság annak nevezhető - vagy az itteni életükről, de a Kapzsiság démonának válaszát hallva, valójában fel sem merülhetne bennem, hogy nem e egy átlagos, csinos hölgyeménnyel beszélek. Ám a szavai mögött sok sötétség rejlik, s éppen ez ad okot hinni benne, hogy valójában egy pokolbélivel járom most az utam.
Az embereket való leírásában is egyet kell értsek, mi tagadás, manapság is bővelkedhet a vétkes lelkekben, ha a kapzsiságról beszélünk. Sőt talán most "lakhat igazán jól", hogy a sok reményt vesztett is rossz útra téved. Biztosan dőzsölhet z elkárhozott lelkekben, jó élete lehet. Ebben a témában azonban számomra nem is folytatódik igazán az eszmecsere, ugyanis aligha jutnának erről eszembe a tollas népség, akikről tudásom szintén csekély, s még az sem alá támasztható most, hogy ők is a Földön járnak.
Ellenben azt már nem tudom megállni végül, hogy ne akarjak többet megtudni róla és a valódi létéről, szokásairól, képességeinek részletes leírásáról.
- Nos meg kell valljam, egyszerre több érdekes dolog is felmerült bennem, hallgatva s látva téged, de akkor kezdjük az elején. - somolyogtam, hangomban enyhén hízelkedően, ám bár inkább a kíváncsiság hajt.
- Szóval milyen érzés átvenni egy test és elme teljes irányítását? Mármint bizonyosan más dolgokat éreztek, mint mi emberek, de mégis milyen? Fizikailag... és érzelmileg... Felemelő? Vagy inkább semleges? Véretekben van a megszállás? Vagy van, aki ebbe bukik el?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 13, 2017 10:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Sebastian

smile because it kills them

Egy új társadalom fog felépülni az előző hamvaiból. A földet már nem az ember uralja. Ezredrangú lett hatalmi és erőviszonylatban abban a világban, amit ajándékul kapott. Valami nagy dolog történt. Valami hatalmas, ép ésszel felfoghatatlan. A pokol ezer démona zúdult a Földre, és angyalok százai szorultak ki a Mennyek kapuján. Egy olyan háború előkészületeit érzem, amiben halandónak már nincsen helye sem esélye életben maradni. A démonok köztudottan ontják az életeket, de vajon melyik lesz az a nap, amikor az angyalok már annyira éheznek majd, hogy saját védenceik torkára feszítik ujjaikat és elevenen falják fel őket. Akkor jön majd a természetfelettiek háborúja. Akkor eshetünk majd egymásnak, hogy ténylegesen győzhessen az egyik faj. Hacsak nem rejteget valami mást maga mögött a csapás, ami San Franciscot sújtotta. Én még nem bocsátkoznék ujjal mutogatásba, hogy honnan és mi szabadulhatott el. De egynelőre biztos vagyok benne, hogy a lehető legjobb helyet választottam arra, hogy visszalépjek a fajok közötti porondra.
Könnyedén veszi az információt miszerint a Föld felszínéről szinte eltűnt egy nagyváros. Talán ő is olyan figura, aki vidáman táncol a két fajta között kifeszített dróton és várja, hogy melyik irányba érdemes ugrania, ha a saját életét akarja majd megmenteni. Mindenesetre nekem szimpatikus, hogy képes ennyire közömbös maradni. Lelkek ezrei pusztultak el. De kiváncsi lennék, hogy hova kerültek, ha a Pokol és a Mennyorszák is pillanatnyilag zárva tart.

Nevem magyarázatán azonban már kevesebb semlegességet észlelek. Nincs okom hazudni neki, legalább tudja, hogy éppen az egyik nagy gyerek kezét fogja a játszótéren. Kényszeríthettem volna az elméjét, hogy azt tegye, amit csak akarok, kínozhattam volna a testét, ha akarom, de egy démon, ami évszázadok alatt megannyi alkut kötött pontosan tudja, hogy a mézesmadzaggal kell kezdeni. Minden más akkor jön, ha azt visszautasítják. Ő pedig így sem utasított vissza. Talán még élvezi is, hogy közelebbről is megismerkedhet egy megszállóval. Egy főbűnnel.
-Ezt megértem. Én is kedvelem a változatosságot. Ha túl sok ideig maradok valahol hamar elveszítem a türelmem.-pillantok rá mosolyogva. Néhány másodpercre találkozik csak a tekintetünk. Annyit már most megállapíthatok, hogy kedvelem a társaságát. Nem rohant el mellőlem pánikolva, sőt... könnyedén folytatta a társalgást velem. Ez még egy jó pont a jóképű idegennek.
-Minél több a vétkes lélek annál erősebb vagyok. A mai világban pedig nem nehéz olyanra találni, aki ne vágyna valamire. A birtoklási vágy pedig a kapzsiság termőföldje....-ráemelem a tekintetemet.-És minden akar valamit.-újra előre nézek. Talán az angyalokat a legnehezebb elbuktatni. Egy lélek, egy ártatlan lélek, ami soha nem birtokolt semmit, gyakorlatilag még a saját lelkét sem, nem tudja, hogyan kell vágyni a tulajdonra. De ez nem azt jelenti, hogy lehetetlen.
Nevetek egy rövidet. Gyermeteg izgatottságot fedezek fel a hangjában, most, hogy pontosan tudja, hogy mi a felállás kettőnk között erőviszonylatban. Hirtelen villannak rá a szemeim.
-Csak akkor, ha nem félsz a válaszoktól.-az utolsó szó végéig tartom a tekintetet, majd egy újabb halk nevetés csúszik ki a végén. Nem tudom, hogy pontosan mi érdekelheti, de a szégyenérzet igen távol áll tőlem ahhoz, hogy bármilyen kérdésével zavarba tudjon hozni.
-Kérdezz csak.-teszem hozzá.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 12, 2017 11:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Klepoth & Sebastian
A gonoszság lényege, hogy szenvedést okoz
Jól tudjuk, hogy nehéz kiismerni a sötét lidércéket, hisz ezer arc mögé bújhatnak. Hiába a sok évnyi itt létüket, olykor nehéz megkülönböztetni az elvetemült halandót a pokol valódi démonaitól. Én is csak találgathatok, aztán vagy be jön vagy nem. Ha bár Klepothnál erős a gyanúm, hogy aligha halandó, s még csak nem is angyali, ha csak nem bukott. Ha így lenne, biztosan nem egy kannibál, gyerek gyilkos mellé csapódott volna, szórakoztatást várva. Az szerintem nem angyalokra vallana. Bár manapság őszintén... ki tudja...? Ami a világvégét jelenti, nem szívesen ütöm orrom a nagyobbak dolgába, így még nagyobb nyugalommal végezhetem dolgom, saját örömömre. Mert amíg angyalok és démonok harcolnak a fejünk fölött, kit érdekel egy-egy emberevő szörnyeteg a halandók közt? Van ennél nagyobb bajunk is, nemde? Ha mégis rám kerül a figyelem, max néhány rendőrt kell leráznom, ami valljuk be, nem nagy dolog. Még egy 5 éves gyereknek sem lenne az...
A nagy vonalakban elmondottai alapján már biztos vehetem, hogy bizony, bizony egy lelkeket megszálló démoni erőről van szó. Őszintén megvallva egy pillanatra bennem is felfénylett a félsz, hogy hát na, most aztán mi lesz velem, mellette...? De úgy igazándiból, nem tartom magam értékesnek a társadalomban, se fontos személynek, így ha arra is kerülne a sor, hogy ne talán meg kell szenvednem, vagy akár bele is halok, hát... tenni nagyon nem tudnék ellene, akkor meg mi a fenének aggódjak? Csak a hangulatom tenné lapátra. Ami a szakadárokat illeti, láttam is, hallottam is róluk, de úgy igazándiból az ő dolgukba sem ütöm bele az orrom. Megpróbálok háttérben maradni, ez jó nekem s minden bizonnyal nekik is.
A tempót illetően, ha nem is mentem csiga lassan, ráhangolódtunk egymás lépéseire. Ami különösen tetszett, hogy tekintve a világot, nem úgy viselkedett, mint egy igazi démon, hanem mint egy átlagos, magabiztos nő. Pedig bizonyára a megszállott testtel is félkézzel lenyomna. A válasza után nem túl sok feltehető kérdés fordult meg a fejemben, hülyeségekkel meg nyilván nem zaklatok egy pokolbélit.
- Nem olyan régóta... De mindenhol el töltök pár hetet, hónapot, mielőtt tovább állok. De ez a helyzettől is függ. De túl sokáig sehol sem bírom. Még egy ilyen világban is jó szabadnak érezni magunk. Legalábbis az utazások közben én annak érzem magam. - válaszolom mosolyogva, miközben én is el pillantok rá néhány momentum erejéig. A valódi ok azonban, hogy ténylegesen nem keltsek feltűnést. Bár a csapások miatt egyre nehezebb számomra is az ide oda járkálás és a jófiú megjátszása, egyenlőre azonban még nem lehetetlen. Az is biztos, hogy előbb halok éhen, mint sem felhagyjak eme remek szokásommal.
A neve megérdeklődése után pedig hamar tisztává válik, hogy a főbűnök egyikével sétálgatok is a város utcáin. Jaj hát ez olyan izgalmas! Jókat mosolygok is ennek tudatában.
- Képzelem mennyi dolgok lehet olykor... Manapság talán a kapzsiság a leginkább gyakorlott bűn.
- Nem sok alkalmam volt baráti csevejre egy hozzád hasonló démonnal, és őszintén szólva érdekelne pár dolog... Szóvaal~ kérdezhetek? - somolyogtam lassan ránézve, gyermeteg kíváncsisággal szememben, mintha csak egy kisgyermek lennék, aki a mikulástól várja a választ, hogy milyen is az ő világa. Ennyit a nem teszek fel hülye kérdéseket, ha bár ha vonakodni kezd a dologtól, úgysem erőltetem.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 10, 2017 9:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Sebastian

smile because it kills them

Barátságos és illedelmes. Ez pedig azonnal szimpátiát ébreszt sötét lelkem egy-egy mély bugyrában. A tisztelet pedig korántsem mellékes kérdés. Sebastian pedig úgy tűnik tudja, hogy a bátorság aligha légbőlkapott fantázia bennem, hanem kőkemény alapokon nyugszik. Néhány másodpercig hezitál csak, de valami oka kellett legyen, hogy pont ő nyerte el első látásra a tetszésemet. Nem vagyok kíváncsi a fiatal, pokolból szabadult démonok önimádó himnuszaira. Egy jó társaságra vágyok, aki mellett megint többnek érezhetem magamat, mint egy halandó ember testében veszteglő sötét erőnek. Kiteljesedés. Erre vágyom, és egy partnerre, aki képes megbírkózni a feladattal, hogy leköti a figyelmemet.
Karom könnyedén fonódik az övébe. Nem ellenkezik az érintéstől, nem húzódik el tőlem. Ez máris egy jó pont a fiatal, jóképű idegennek. Mondandójára pedig hálás mosollyal válaszolok. Ha még néhány napig mellettem marad, akkor élete további részében nem lesz problémája. Persze feltételezve, hogy tudom tartani a rangom, illetve feljebb lépni. Kérdése kicsit meglep. Azt hittem előttem érkeztek már bőséggel San Francisco környékéről. De ezek szerint tévedtem.
-San Franciscoból jöttem. A szakadárok tartották fogságban ezt a testet, mert fontos volt nekik, rokoni szálak miatt. A csapások után azonban náluk is megbomlott a rend, én pedig úgy éreztem, hogy ideje visszovonulni a saját fajtámhoz. Úgyhogy New Orleans volt a célállomás.-mosolygok rá csak úgy féloldalasan. Könnyedén igazodok lépéseinek a hosszához, még így is, hogy jócskán magasabb nálam, bár nem siet. Szerencsére.

Sok mindenhez lenne kedvem, de futkosni én biztosan nem fogok a városban, mint egy veszett egér. Ennyit nem ér, hogy megismerjem új vagy éppen átmeneti otthonom utcáit.
-Te itt élsz? Vagy csak átmeneti?-érdeklődök viszonzásképp. Nem tudhatom, hogy ő is 2 nappal ezelőtt érkezett-e vagy esetleg már évek óta itt él. Mindenesetre nálam már bizonyosan több időt töltött el ezeken utcákon.
Hol rajta tartom a szemem hol pedig a környéken. Valószínüleg néhány órán belül egy félkész térkép lesz a fejemben, de addigis nem kalandozhat el a teljes figyelmem a férfi irányába, még akkor sem, ha kifejezetten kiérdemelte az érdeklődésemet.
A nevem érdekli. Ami nekem egy kicsit szokatlan érzés. A legtöbben azonnal csatolják ahhoz, hogy én magam vagyok a főbűn, kevesen érdeklődnek a származásról, a név eredetéről.
-A nevem?-kérdezek vissza ösztönösen. Egy pillanatra csendben maradok, hogy rendet rakjak a gondolataim zord tengerében. Végül a könnyed mosoly visszatér az arcomra. Nem fogok hazudni magamról. Nincs rá okom.
-Franciaországban kaptam még... néhány száz évvel ezelőtt. Az anyám úgy gondolta, hogy egy különleges név majd különleges szerencsével is jár. Körülbelül 100 éve pedig egyet jelent a Kapzsisággal.-Kissé félrebillentett fejjel pillantok rá. Kiváncsi vagyok, hogy mit szól hozzám, most hogy már teljes mértékben tisztában van a felállással.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 09, 2017 9:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Klepoth & Sebastian
A gonoszság lényege, hogy szenvedést okoz
Ki hitte volna, hogy a mai napom nem a tervezettek alapján tellik majd el, hanem egy betervezetlen kalanddá válik. Én biztosan nem. S bízom benne, hogy ez a itt-ott elcsevegős sétafika tényleges kaland lesz, ha már jó lehet hosszadalmasnak tűnik így elsőre. Hisz a város nagy, és sok hely van, ami érdekelheti a mi szépségünket, hogy is mutatkozott be? Klepoth? Sosem hallott, szép név, s ami azt illeti bizonyosan nem e világi. Talán túlzás rögtön ezt állítanom, de egyre inkább úgy érzem, nem véletlen hozott minket össze. Csak nehogy balul süljenek el a dolgok. Mosolyogva pöckölöm el a már egészen apró csikket valamelyik pocsolyába, ahol egyből ki is alszik. Majd hagyom, hogy indulás előtt belém karoljon, mintha már is sokkalta több volna ez egy város nézésnél. Kezem ugyan kihúzom a kabát zsebemből, de nem eresztem vékony karját, sajátomat behajlítva tartom, miközben így elsőre talán céltalan indulunk a városnak.
- Azt hiszem ez igazán megoldható. Bár sok nem túl hírhedt hely van, ahol akad éppenséggel jó pár lélek, de meg lehet egy nap kevés lesz hozzá. Ami pedig a lakhelyet illeti, ne aggódj. - somolyogtam eleinte rá, majd lassan visszafordítva fejem előre.
- Na és mond, merről jöttél, s merre tartasz? - érdeklődtem meg. Ha netán közeleg egy újabb világvége jobb tudni róla, mint úgy tenni, mintha nem is következne be. Aztán lehet így első kézfogásból félre ismerem, s semmiféle hasonló információnak nem tudója, de akkor sem csüggedek. Nagyon úgy tűnik, hogy a nap irányítója kettőnk közt most bizonyosan én volnék, és így bizton állíthatom, hogy aligha lesz nyugalmas percünk. Bár szívem szerint elmennék a közeli művészeti múzeumba is egy kis kikapcsolódásra is, de kétlem, hogy a vendégem jóvá hagyná, manapság kevesen hódolnak be a vászonnak, szóval az ötletem megmarad a következő napokra.
Séta közben persze nem sokat hagytam nyugton, igyekesztem szóval tartani, ismerkedni, ha bár így eltöltögettünk egy kis időt egymás társaságában.
- Honnan jött a neved? - érdeklődtem a neve felől is, ami csak nem hagyott nyugodni.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 09, 2017 8:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Sebastian

smile because it kills them

Nekem kemény volt az út felfelé. Fiatal démonkorom ellenére azonban kiérdemeltem, hogy főbűnné avanzsáljak. Torkokon tapostam végig, mások légcsövét téptem fel érte, alkukat teljesítettem, lelkeket buktattam el, hogy az erőm növekedhessen. Félnek tőlem. Jobban is teszik. A rangom, csak a vészjelzés a horizonton, a lelkem foszlányokba tömörült maradványai azonban az igazi fenyegetést jelentik. Hiszen én még nem végeztem. Van feljebb és nekem sosem elég. Talán ez az egyik oka annak, hogy visszatértem enyéim közé. Elég volt a csendes visszavonulóból. Színpadra vágyom, ördögi körtáncra, fogyjanak a lelkek, a tüdőmben akarom érezni a pusztulás tüdő maró illatát.
Nem is csalódom. New Orleans még a várakozásaimat is teljes mértékben felülmúlja. Azt hittem az emberek csak felnagyítják a helyzet súlyosságát az Ördög lakta városban, de most, hogy a Pokol kapui lezárultak és minden lélek a Földön cirkál már értem az aggodalmukat. Mi démonok pedig mint a méhek a vezető köré csoportosulunk. Talán utasításra várva, talán védelemben reménykedve. Nem is tudom pontosan. Nekem igazából honvágyam volt és azt hiszem kifizetődő lesz, hogy ennyit utaztam, hogy egyszer átlépjem a város peremét. Előbb szeretnék kényelmesen elhelyezkedni utána megejtek majd egy látogatást urunkhoz is természetesen, hiszen nem célom kihúzni magamat az esetleges feladataim alól.
Egy hölgy azonban sosem kevereghet egyedül a városban, nekem pedig jól esne végre egy olyan társaság, akit nem tudok a puszta lélekjelenlétemmel összeroppantani. Meg is találom. Az ideális választott, az ideális férfi. Már csak az a kérdés vajon ő hogyan viszonyul majd a neki szánt feladathoz.

Megállok előtte és mindenféle kertelés nélkül szegezem neki a kérdésem. Nem akarom húzni az időmet, sem pedig az övét. Végigmér. Nem tudja, hogy pontosan mivel is van dolga. Ember, angyal, démon. Manapság már bárki elbújhat egy szép mosoly mögé és kérhet idegenvezetést egy ismeretlentől. Türelmes mosollyal az arcomon kivárom, hogy döntésre jusson. A tekintete szinte cirógat és ajkai lassan mosolyba görbülnek. Beleegyezik hát, hogy a társaságom legyen rövidebb vagy akár hosszabb időre. Fiatal és sármos. Jól áll neki a mosoly, bár van egy olyan gyanúm, hogy az emberek gerincén végigszalad egy enyhe borzongás ennek hatására. Engem mégis megfog benne valami, valami láthatatlan kihívás, amely sok vadsággal és talán egy csipetnyi vérrel kecsegtet.
Felém nyújtja a kezét, így én teszek felé még egy lépést, és a kezemet lassan az övébe csúsztatom. Hagyom, hogy ajkaihoz emelje és óvatos csókot ad rá mielőtt bőreink elválnak egymástól. Sebastian King. Még egyetlen másodpercig szöget ver a fejemben, hogy ez egy olyan név, amit mindenképpen meg fogok jegyezni.
-Klepothnak neveznek.-viszonzom szívességét bemutatkozás téren. Nem fogom részletezni neki, hogy a ranglétra hányadik lépcsőfokán állok, legalábbis addig biztosan nem, amíg nem kérdez rá.
-Csak a fontos helyek érdekelnek, ahol zajlik egy kicsit az élet... a túra végére pedig tartogathatnál nekem egy megfelelő lakhelyet...-hosszú időre tervezek, így szükségem lesz egy lakhatásra a város határain belül. Persze csak akkor ha nem hoznak más döntést, hogy máshol lenne szükség rám. Közvetlenül mellé lépek és ha hagyja, akkor zsebre dugott karjába belekarolok. Amint indul én vele mozdulok. Kiváncsi vagyok, hogy milyen földi poklok sikerült varázsolnia az enyémeknek erre a világra.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7