Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Belváros •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 29, 2020 2:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


A family is rising
────────────── ──────────────
@"Aaron Maxwell - szószám - Megjegyzésem: *.*
Nem felelt. Elgondolkodtam, hogy vajon meghallotta-e, hogy hozzá szóltam. Az biztos, hogy nem siket, mert rám nézett. Kedvesen mosolyogtam rá, bátorítóan.
- Nincs kedved velem tartani? Itt az esőben azért csak nem maradhatsz, egyedül – bánom is én, hogy ki fia-borja, én nem fogom magára hagyni. Nincs szívem hozzá. Majd valahogy magyarázom, ha rákérdezne a nagyfőni, ha még ma eljutok-e hozzá.
- Gyere! – kezemet nyújtottam felé, ha elfogadja, jó, ha nem, akkor nem tudom, hogy fogom rávenni, hogy velem jöjjön.
A táskámban volt még egy szendvics is, és nem voltam rest felajánlani.
- Tessék. Ez a tiéd, enned kell valamit – ezt is felé nyújtottam. Olyan elhagyatottnak és árvának tűnik.
- Vannak szüleid? Laksz valahol? – faggattam. Nem nagyon szólt hozzám, s elkezdtem gyanakodni, hogy vagy megszállták esetleg, vagy pedig… jézusom, erre még gondolni is rossz. Lehet, hogy árva.
Ó, ez borzasztó! Ha így lenne, akkor már csak ezért se hagyhatnám itt. Az kéne még, hogy megfázzon itt nekem az esőben, a hideg utcakövön ücsörögve.
- Ne félj, nem foglak bántani – bátorítottam. – Ma éjszakára, ha szeretnéd, lesz fedett, fűtött szállásod.
Ha szeretné, továbbra is maradhat mellettem, de ezt a minimumot mertem csak felajánlani, hogy ne riasszam el.
Manapság a bizalom luxuscikké vált. Mindenki túlélni próbál, ahogy csak tud. Nem mindenkinek jutott ki az a luxus, hogy három angyalt is ráállítottak, hogy vigyázzanak rá.
Abból az egyiket az apja, a másik kettő nagybátyja bízta meg.
Közben meg kigondolom, hogy tudnék segíteni rajta. Talán van még élő rokona, családtagja. Az apokalipszis sajnos sokak életét tette gallyra, köztük az enyémet. Pont, hogy ilyenkor kéne összefogni, ahelyett, hogy gyerekeket hagynak az utcán. Legalábbis nem tűnik nagykorúnak a srác.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Aaron Maxwell


Belváros - Page 3 Original
☩ Történetem :
☩ Reagok :
32
☩ Play by :
Evan Peters
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 29, 2020 1:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To: Sophia

Szakad az eső. Mostanában sokat esik. Fedezékbe kéne húzódnom. De hova? Menjek vissza a romos épületbe, ahol eddig éltem? Vagy keresek valami mást? Iraf is csendben van. Mintha ő sem tudná, hogy mit csináljak. Vagy csak tesztelni akar? Arra kíváncsi tudok e önálló döntéseket hózni? Mindketten tudjuk a választ: Ritkán. Nem vagyok egy magabiztos ember. Azok után, hogy már 2 éve hallgatok Iraf-ra most valahogy nehéz gondolkodni.
A pocsolyát bámulva próbálok valamit kiötletelni. Nem sokkal később egy ismeretlen hangot halottam meg. Ez új. Talán mégis csak kezdek megőrülni. De ez más volt. Nem olyan, mint Iraf. Felnézve egy nőt pillantok meg. Azt kérdezi jól vagyok e. "Ne bíz benne" Te senkiben sem bízol. "Te meg túl naiv vagy."
A nőt nézve az én sápadt arcommal, a táskás szemeimmel. Tényleg úgy nézhetek ki, mint egy hajléktalan. "Mert azok is vagyunk." Fogd be. Igen is van otthonunk. "A lassan szétdőlő épületre gondolsz, amiben anyáddal éltünk?  Ja lyukas falak, tető, ajtó sincs." Ha megjavítjuk még lakható lesz. "Aha. És miből? Van kereseted? Nincs. Mit eszük? Embereket. Áruld már el még is miből tudnánk megjavítani azt, amit már nem lehet?" Nem is eszünk embereket. "Még. De, ha így haladunk lassan tényleg kannibalizmusra kell vetemednünk."
Ignorálva Iraf-ot gondolkodom azon, mit mondjak. Anyámon kívül nem beszéltem senkivel, aki nem a fejemben beszélt.

From: Aaron
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 29, 2020 1:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


A family is rising
────────────── ──────────────
@Aaron Maxwell - 200 - Bocsi a hosszért, lesz ez még több is. Very Happy


Egy ok vezérelt New Orleansbe: meglátogatni valakit, akinek ildomos volna bemutatkoznom egyébként is, de most a családi pofaviziten túl másért jöttem. Felajánlanám Lucifernek, hogy melléjük állnék. Hogy mi vezetett ide?
Az, hogy tartozni akartam végre valahová. Ha a jók nem fogadnak be, nos… az ellenségem ellensége tulajdonképp a barátom is lehet, nem? Nem sok holmival hagytam hátra San Franciscót, s valahol még emésztett is a bűntudat, hogy meg sem próbáltam helyrehozni a hibáimat, ismét a menekülést választottam.
De mit kerestem volna SF-ben? Ha kiderül a nephilim voltom, ott se lennék sokáig biztonságban. Áruló… jogosan illethettek volna az angyalok ezzel a címszóval, de nézzük csak, az érmének mindig két oldala van: én bármennyire is próbálkoztam, kitaszítottak maguk közül. Mindig is le fognak nézni, akkor meg minek maradjak ott, ahol nem látnak szívesen?
Szakadó esőben sétáltam New Orleans belvárosában, valamiféle szállás után nézve. Az anyagiakkal egyelőre még nem volt gondom, három hónapig simán tudnám tartani magam egy átlag színvonalon.
De, ni csak? Ki az ott, aki a szakadó esőben, ernyő minden nélkül ücsörög a tócsában? Ó! Egy fiatal fiú. Talán rosszul van? Odamenjek, ne menjek?
- Szia! Minden rendben? Segíthetek? – lépkedtem közelebb hozzá, mégis a megszólítása mellett döntöttem. Legfeljebb elhajt melegebb éghajlatra.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Belváros - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1030
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Márc. 21, 2020 4:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


Belváros - Page 3 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Belváros - Page 3 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Belváros - Page 3 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Belváros - Page 3 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Belváros - Page 3 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
977
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 08, 2020 12:13 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Üzenet a belvárosból
Darby & Belial
Zene: nincs • szószám: 507 • Credit:

Újra New Orleansba jöttem kísértve a sorsomat és bár más ügyek hoztak ide, egy hirtelen jött üzenet, ami valami különös véletlen folytán nálam kötött ki, további maradásra késztet. Ahogy távozóban, immáron minden sunyi lopakodástól mentesen sétálok kifelé a Főnci hoteljéből egy papírdarabot nyomnak a kezembe, melyen egy név és egy belvárosi cím áll. Ha minden igaz egy ijedt kölyök járt itt nem is olyan túl régen és Lucifert kereste valami sürgős ügyben, egy bizonyos Dar....darcy..vagy talán Dancy megbízásából.
-Förtelmes ez a macskakaparás, ki sem tudom olvasni. Hunyorgok a papírra, miközben próbálom kibogarászni a rajta lévő firkát, ám hamar feladom. Nincs az ilyesmihez türelmem és sosem volt. A Főnöknek mindenesetre most a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy ilyesmivel foglalkozzon. A mai nap számomra is világosság vált, hogy újabban olyan elfoglalt, hogy előjegyzett időpont nélkül a színét sem nagyon lehet látni, de abban sem vagyok biztos, hogy aki bejut hozzá, arra sok időt szánna.
Jut is eszembe, míg itt vagyok...kérek is magamnak egy alkalmas időpontot...
Na, persze hónapokkal előre be van telve a naptára, a leghamarabb nyár elején tud fogadni. Micsoda meglepetés. Számíthattam volna ilyesmire, na mindegy.
-Akkor legyen így. Hagyom, hogy felkarmolják a nevem az egyik júniusi szabad helyre, majd lassú léptekkel hagyom magam mögött a démoni hotelt, és indulok el a belváros felé, a gyűrött cetlin meghagyott címre. Remélem ott találok valami szórakoztatót, de minimum valami figyelemre méltót.
Az utcavéghez érve feltámad kicsit a szél, összébb is rántom magamon a kabátom, majd két sarokkal odébb elkap egy gyors zápor. Páran ernyőt rántanak és alatta keresnek gyors menedéket, mintha számítottak volna efféle csapásra.
-Ah, csodás. - dörmögöm. Gyűlölöm az esőt. Szétnyitható fedezék híján beállok az egyik épület eresze alá, de tíz percnél tovább nem igen tart az egész. Arra viszont pont elég, hogy kellően elázzon az ember és vízben álljon az utca. A tócsákat kerülgetve indulok tovább, már nem vagyok messze...
Az épülethez érve megérzem a démon jelenlétét, méghozzá egy démonnőjét, ami kicsit meglep, hiszen a neve alapján nem gondoltam volna, hogy nő lesz az illető. Bár az sem biztos, hogy jól olvastam ki...
A kislány valószínűleg nem rám számított, de ilyen az élet. Ritkán kapjuk azt, amit szeretnénk. Kérdésére démoni vigyor telepszik az arcomra.
-Az majd elválik. - felelem sejtelmesen, miközben lépésről lépésre közeledem szobája felé. A vigyorom csak szélesedik, mikor Lucifer nevét említi. Oh, a jó öreg Lucifer. Nem is sejtené, milyen elérhetetlen újabban. Még engem is alaposan meglepett.
-Nem tartalak vissza, ha így éreznél. - nevetek fel gúnyolódásán immár lakosztályának ajtajához érve.
-Nézd el nekem, kinőttem a teátrális bevonulásokból. - lépek be könnyedén, majd hagyom becsapódni magam mögött az ajtót, akár egy halandó. Kibújok átnedvesedett kabátomból és az ajtó mellett álldogáló fogasra hajítom száradni, majd beljebb merészkedek.
-Azt hiszem rossz hírt kell közöljek veled. - veszek egy mély sóhajt pusztán a drámaiság kedvéért. - Luciferhez ez el sem jutott......az én kezembe nyomták szerintem először. - vallom be, miközben meglengetem a szóban forgó darabka papírt, a ráfirkantott nyúlfarknyi üzenettel. Már ha ezt üzenetnek lehet nevezni. Következésképp szó sincs semmilyen ugrasztásról.
-Elárulod, miért kerested a Főnököt? - érdeklődöm, miközben tekintetem alaposan végigfut a szobán.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 06, 2020 8:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Ki emlékszik vajon még a régi New Orleansra? A zajos és embertömeget megmozgató, tüzeket lobbantó lelkek fertőjére, amikor mindent szabad volt, és pusztítóbb volt beszippantani a vágyban fuldokló lelkeket mint ahogyan egykor Sodomában lehetett. A szoknyák parfüm illatot libbentettek, a nők keblén púderport sóhajtott a férfiak ajka, amint közibük merészkedtek. Mindenhol és minden emberben el tudtam ültetni a bujaság ősi, veszedelmes magját, mely majd egy nem várt éjjelen szökken szárba és összehozza azokat, akik nekem adnak bármit, csak még egyszer átélhessék a lopott gyönyört egymás oldalán. Be nem teljesült szerelmek, sosem volt olthatatlan vágyakban fürdőztem és azt hiszem az volt az én igazi közegem.
De a világ változott, és vele együtt minden más is. A felfogás, az életvitel, a divat, a férfiak és nők viszonya,avagy éppen az egymáshoz való viszonyuk. Változott szinte minden, csak egy valami nem változott soha: az ami legbelül ébred fel a zsigerekben, visszavonhatatlanul hatolva előre, az agyban gerjesztve érzéseket és gondolatokat, pusztítani vágynának egyetlen lenyalt csókért egy fehér bokáról. Ostoba férgek! Eltaposni valók! Gondoltam egykor, de ma már másképp látom. Ma már sok mindent másképp látok, hogy magam is űzött vad lettem. A saját ostobaságom kelepcéjében vergődve próbálnám visszakönyörögni magam Lucifer kegyeibe, de attól is félek mi történik majd ha egyszer valóban találkozunk.Szembe köpöm, átölelem, rátekeredem, mint gyarló bűnös gyermeke, aki testének forróságától remél feloldozást minden átkos bűnére? Nem tudom.
- Fogalmad sincs arról milyen volt ez a város régen!- szisszentem a szavakat az ablaknál állva és az esti város összetört fényeit figyelve. A háttérben nyekken a selyem ágynemű, ahogyan a vékony, alig húsz éves fiúcska fészkelődik benne.
- Mondtam, hogy mozdulhatsz? Maradj nyugton a hátsódon, ma petite! Miért nem lehet egy egyszerű kérést teljesíteni?- zizzen a hangomban egy minimális harag, ahogyan megfordulok, de éppen csak annyira, hogy a szemeim izzó szénfeketéje figyelmeztesse az embert, éppen lelkizni készülök, és nem akarom, hogy megzavarjon benne. Együttérzésre vágyom. Vagy valami olyanfélére.
- A régi világban a nők téged leköptek volna ha látnak. Én pedig látod, mindent megadtam neked amit csak szerettél volna. Cserébe csak azt kértem, hogy jutass el valakihez egy üzenetet. Eljuttattad? Nem! Miért kellene akkor hagynom, hogy most kisétálj innen?- elgondolkodva fordulok meg. A bőrömet éppen csak takarja a félig lecsúszott méregzöld szaténköntös. A fiú reszkető ajkait szóra akarja nyitni, én pedig szórakozottan intek, hogy megteheti.
-Eljuttattam az üzenetet. Amit kértél, és azt mondta küldeni fog valakit. Kérlek Darby….megígérted, hogy Hana…- ó igen. A finom illatú Hana. Akiben úgy buzog a vágy ez iránt a fiú iránt, hogy le se tudná tagadni, és amelyet én mégis visszafogtam. A nyaka ütőerén keresztül éreztem pulzálni az akaratot, azt a veszett izzadást, hogy hagyja magát a teste alá gyűrni, hogy végre a combok szorítása adja meg számára a végső kegyelmet, ami iránt oly nagyon vágyik. A jóvoltomból. A Bujaság édes ajándéka, melyért nem tudok elég hálásnak lenni, és melyet nem érzek szüntelen oly veszedelmes átoknak. Néha gyűlölettel tekintek a saját létemre, néha jó lenne egy szeráf pengébe egyszerűen belesétálni, vagy Lucifer elé állni, és hagyni, hogy a Pokolkutyák tegyék velem a dolgukat. Belefáradtam, vagy unom, tulajdonképpen édesmindegy a végeredmény szempontjából. Lezáni akarom, vagy továbbra is menekülni még nem tudom. Talán már magam is élvezem ezt az egészet, talán csak jó lenne tudni, hogy van valahol ennek az egésznek vége. Talán az évszázadok alatt beleuntam ezekbe a bugyuta játékokba, talán végre már nem csak vágyakozni, testi gyönyörben fürdőzni akarok, hanem érezni is. Mert ismerem milyen úgy akarni valakit, hogy beledöglik, milyen a remegő ajkak után úgy kapni a remegő ajkakkal mint mohó éhező a nyers hús után. Tudom milyen illata van az érzékiségnek, tudom milyen forrón lüktet minden izom tőle, tudom milyen megkapni,és tudom milyen megvonni. De már nem emlékszem milyen amikor feléled. Milyen ott legbelül. Tudni vágyott tudatlanságomban az idő múlása nem fogott meg semmit és nem tartott meg semmit, amitől minimálisan is emberi lehetnék. Ezt sosem vallanám be. Mert nem vagyok ember, és ezt tudatosítom is magamban állandóan.
Gyorsan mozdulok. Azok az ujjak, amelyek korábban még utat vájtak maguknak a gyenge bőrön, és a legádázabb pillanatokban kapaszkodót kerestek az üvöltésében, most a torkára fonódva csendért fojtogatnak. Gurgulázik, levegő után kapkod, szemeiben a könyörgés és a szánalom iránti kérlelés ver tanyát. Egyetlen pillanat elég, hogy meggondoljam magam. Felemelem és az ajtóhoz taszítom.
- Takarodj! Hana vár rád!- nem mondok többet. Én álltam a szavam, ha ő is, úgy a holnapi napfelkeltét az imádott kis búzaszőkéje mellett élheti majd át. Irigylem? Nem kevésbé mint azokat akiknek mindez megadatik, és nem kevésbé megvetem is őket, hogy ilyen könnyű fogást találni rajtuk.
Marad velem a csend, meg a távoli város pusztító látványa. Nem fejeztem be a gondolatot, mely szerint én még emlékszem az egykori New Orleansra. A szépséges asszonyi szavakra, a zenére, a feketék lakta negyedek füstjére, a mormoló énekekre, és emlékszem, hogy milyen volt akkoriban a lelkeket megragadni. Könnyebbek voltak. És éppannyira megszerezni is könnyebb volt őket. Oly könnyű.
Nem kell hallanom, tudom, hogy jön. Érzem őt, ahogyan ő is érez engem. Mosolyom elrejtőzik egy pohár mögött, amely az éjjeli szekrényen maradt. Fahordóban érlelt borókapálinka, éppen úgy illik hozzám, mint ez a helyzet amiben vagyok. Feladni akarom magam? Nem tudom. Pont ezért hívtam őt….de Ő nem jött el. Lucifer éppen ezer meg egy fontosabb dolgot intéz. Gabriel-el szóba sem állnék. Ócska kis madár, aki a tollas babáival játszik katonásdit. Bele fog bukni, csak ezt ő még nem látja. Más valaki érkezik. Más valaki aki talán tudja a megoldást.
- Azért jöttél, hogy megölj, hogy behajtsd a sok százéves tartozásom, vagy azért, hogy megmutasd az utat hazafelé?- a hangomba belebújik egy aprócska derültség, melyre a franc tudja honnan veszem a bátorságot.
- Mi van, Lucifer már nem is mer mutatkozni a gyermekei előtt,  hogy téged ugrasztott hozzám? Vagy ennyire lenézett vagyok a fenséges démoni körökben?- gúnyos lennék? Talán, egy kicsit. Egykor én voltam Bujaság legkedvesebb gyermeke, most meg azt sem tudom hol bújjak el, hogy ne találjanak rám. Belefáradtam. Azt akarom, hogy vége legyen, vagy legyen egy olyan ajánlat a zsebemben amire nem fogok nemet mondani. Döntenem kell végre, hogy harcba szállok, vagy továbbra is a kisded játékaimat játszom. És erre várok megoldást az érkezőtől...erre vártam volna attól akit eredetileg hívtam.
- Vagy érezzem magam megtisztelve, hogy egy lovas érkezett a megmentésemre? Nem fehér paripán, semmi fanfárok és pompa. De hát mégiscsak egy lovas...- gúnyolódom, majd megfordulok és az ajtót figyelem, melynek túloldaláról érzem őt. A jelenléte átsüt a régi kopott kék fadeszkákon. Befészkeli magát a tudatomba is.
- Egykor ezer szeráf sem tartott volna vissza, most meg egy ajtó is, akadály? Ne fogd vissza magad, kreatív vagy a megjelenésben. Csak tessék!- intek a kezemmel, mintha ugyan már az ajtó innenső oldalán lenne. Könnyed próbálok lenni, de azt hiszem összetéveszthetetlenül körbeleng az a semmihez sem fogható szag amit úgy hívnak: pokoli félelem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Belváros - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1030
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 16, 2018 6:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 13, 2018 9:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I fall in love again...
Gadreel & Lilith
──────────── ────────────
« Comment;luvu •  Zene; Sanctuary »
« Viszontlátjuk egymást, megtaláljuk egymást, mi minden alakban felismerjük egymást.»
Az élet nem olyan egyszerű, mint azt valaha is gondoltam. Úgy hittem, hogy a démonná válásommal minden megoldódik és azok a fájdalmak, mik feketévé változtatták a szívemet velük együtt a porba fognak hullni. Aztán valahogy vétettem egy hibát, mely az életemet is meghatározta nagyjából fél évig. De úgy döntöttem, hogy felhagyok azzal az élettel, mely olyan volt számomra mint egy falatnyi mennyország. Elfeledtem minden egyes percét és vele együtt őt is. Legalábbis ezt gondoltam addig a pillanatig, míg meg nem hallottam a hangját, kellemes baritonját, mi a szívemig hatolt. Ennyi év és fájdalom után is képes mosolyogni, halovány görbület, mitől nagyot dobban a szívem. Kérdései hallatán elnevetem magam, hangom csillogó, akár ezernyi csengettyű, mégis van benne valami gonoszság, mely belém ivódott démoni létem alatt.
- Minek számoljak azok életét, akik jobb létre szenderültek általam? - kérdezek vissza vállat vonva, majd ördögi vigyort meresztek rá - Anglia óta nem számolom igazán - teszem hozzá, megnyomva az ország nevét. Egymás előtt állunk, tekintetünk egymásba fúrjuk mintha az évek semmit se változtattak volna rajtunk, mintha most is ott lennénk egymással szemben abban a házban. Egyszerre lehunyjuk szemeinket, hogy ajkaink újfent találkozzanak annyi év elteltével. Mintha csak most csókolnánk meg egymást először. Apró szikrák pattognak közöttünk, a levegő egyetlen pillanat alatt felmelegedik, elkap bennünket a vágy. Mi sem mutatja ezt jobban annál, miszerint ő is engedve a gyengeségnek viszonozza a csókomat. A szemem sarkából még látom a szenvedését, azt ahogy abba a csókolni való ajkába harap, majd elfordítja a fejét. Én is ugyanígy teszek, inkább a környezetemet figyelem, csak ne kelljen a szemeibe néznem. Nem akarom látni az átható pillantását, ami vádlóan rám tekint. Mégis hogyan mondhatnám el neki az igazságot? Mit mondhatnék? Azt, hogy a büszkeségem okán hagytam el? Mert elgyengültem és nem akartam túlságosan emberivé válni, ahogy azt az utódom tette volna? Széttárt karokkal mered felém, mire halkan kuncogok, oldalra billentem a fejemet mielőtt bármit is mondanék.
- Félni valód nincs. Veszteni valód annál több. Mondjuk ott a fiad! - ejtem el az apró információt, amire tudom, hogy rá fog harapni. Hiszen ő úgy tudja, hogy csak egy lánykája van, míg a fia a kiköpött mása is lehetne. Az én drága kis játékszerem. Meg fogom rontani a tiszta lelkét, örömmel fogom nézni, ahogy apránként bele bolondul és a sötétség útjára tér. Az ösvény végén tárt karokkal fogom várni. Ennyi revansra szükségem van, ha már az apját nem ronthattam meg, vele eljátszhatom azt. Ahogy közelebb lép hozzám hátrébb akarok lépni, mégis megmerevednek az izmaim, mintha gyökerest vertem volna ott helyben. Felemeli az államat, hogy kénytelen legyek felé fordítani a tekintetemet. Miért? Hangzik fel a kérdés az elmémben, amire a mai napig sem tudok választ adni. Értem, hogy mire irányul a kérdése, hiszen mi ketten szavak nélkül is megértjük egymást. Kiegészítjük egymást, mint egy kirakós két darabja, mik tökéletesen passzolnak egymáshoz.
- Mert... el kellett mennem. Nem maradhattam veled - szemgödröm megtelik könnyel, de nem hagyom, hogy lecsöppenjen - Sajnálom. Más választ nem adhatok - kezemet felemelem, hogy végig simíthassak az arcán.
- Megtudsz nekem bocsájtani? - suttogom a kérdést, mintha bármit is számítana. A bocsánatát nem kaphatom meg, hiszen ott hagytam egyetlen szó nélkül és a szívem, az a parányi szerv nála maradt. A szerelmem felé sosem szűnt meg létezni.  
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 29, 2018 5:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Lilith & Gadreel
When I see you again... zene  • Credit:
Minden emlék, minden fájó és egyszerre jólesően perzselő gondolat, melyeket relikviaként őrzök, egyszerre szakad mázsás súlyával a vállamra. Szüntelenül harcot vívok a bennem dúló démoni kísértéssel, akárhányszor Lilith neve felmerül gondolataim között… és most, hogy itt áll előttem teljesen valójában, egész testemben megremegek. Nem az iránta soha nem táplált félelem az, ami erre késztet. Nincs okom arra, hogy tartsak tőle, az erejétől, mellyel öröktől fogva rendelkezik… inkább csak a megbabonázó szépségétől, tekintetétől, ami magában hordozza az évezredeket, évszázadokat, melyek az egymással való szüntelen viaskodás jegyében teltek. És hova vezetett ez minket? Egymás karjaiba. Összemosódott a jó és a rossz, a menny és a pokol, az angyal és a démon… Lilithbe költözött egy kis jó, mely különbbé tette őt a többi démonnál. Ő pedig a rosszat plántálta belém, ami mássá tett fajtársaim körében. Talán 161 évvel ez előtt kezdődött el az én lejtmenetem, mely most végleg a bukásba taszított? Nem tudnám megmondani… hibáztassam Őt azért, mert fogékony lettem a Pokol, és annak birtoklóinak szavára?
Évszázadok óta nem láttam, és most, mikor szemközt fordul velem jóformán megszűnik tér és idő. Csak Ő van, megszűnik körülöttem az utca pezsgése, a mellettünk elhaladó autók, a lakosok, melynek száma az Apokalipszis okán egyre kevesebb és kevesebb… Őt nézem, Ő létezik csak számomra, és veszettül utálom ezért magamat. Lassan két évszázad is beletelik a mi kis afférunkba, és még mindig olyan letaglózó hatást gyakorol rám egyetlen pillantásával, hogy aligha tudok kedvem szerint felüluralkodik kikívánkozó érzelmeimen. Elnyomom magamban a késztetést, hogy karjaim közé zárjam, hogy ajkait közrefogjam, és ne eresszem soha… de tudom, hogy látszik rajtam a kín, a magammal folytatott vita, melyen épp, hogy győzedelmeskedik az ésszerűség.
Hát önként futnál annak karjába, ki otthagyott téged minden szó nélkül, Gadreel?
Megtenném… Isten a tanúm, bárhol is legyen, hogy megtenném. És tudom, hogy ő sincs ezzel különbül. Hogy benne is szintúgy fellobbannak a hosszú évszázadok kínokkal teli érzelmei, aminek már akkor se szabadott volna megtörténnie, és most ezért emészt fel minket a tűz olyan keservesen. Mert most tudjuk mindketten, hogy nem lehet, és mégis ott kaparja az agyunkat az egymási ránt érzett vágy… szeretet?
Szeretet volt az egyáltalán, amit mi fél éven keresztül tápláltunk, vagy csak a vonzalom, aminek nem tudtunk megálljt parancsolni? Szeretet volt, hisz nem lehetett más… ahogy ujjai simították bőrömet, ahogy ajkai becézték az enyémet, ahogy ellágyuló pillantással fonódtak össze tekinteteink. Ez lenne a szerelem, amiért a közrendű emberek élnek-halnak, ugye? Pitiáner érzelem, mégis a hatalmába tudott keríteni minket is… komikus!
Elmosolyodok. Éppen csak egy halovány görbület játszadozik ajkaim szélén, ahogy meghallom a gúnnyal átitatott hangját.
- Hány ember vére tapad a kezedhez? Számolod még? –kérdőn emelem meg szemöldökeimet. – Tipikus esete annak, mikor valaki bort iszik és vizet prédikál… -gondolok ez alatt a hobbik megítélésére. Különben is, egy bukott mivel múlassa az idejét? Tudja egyáltalán, hogy szolgasorsba taszított Belial? Érdekelte egyáltalán, hogy mi volt velem ezen idő alatt? Vagy csak én voltam az, ki kajtatott utána, és nem tudta elfogadni a tényét annak, hogy a múlt már elmúlt, és se a jelen, se a jövő nem indokolja, hogy bármiféle kapcsolatban álljunk egymással? Sőt, a múlt valaha is indokolta azt, hogy egymás mellett keressük a boldogságot, mely egyikünknek se adatott meg? Túl sok a kérdés, de válasz soha nem fog rá érkezni…
Közelebb lép… szándékomban áll hátrálni, érzékeltetve a tőle való elridegülést, mégse teszem. Mert szó sincs arról, hogy ne keresném a társaságát, a vele való érintkezést. Érzem a kettőnk közti vibrálást. Vágyom rá, hogy ujjaim végigsimítsanak hófehér bőrén, érezzem ében hajának lágy esését… de a kezem a zsebemben marad. Csak állok előtte, állva a tekintetét, és lojálisan kitartok az érzelmeimmel szemben. Bármennyire felszínre is kívánnak törni…
Iszom minden egyes szavát. Megbabonáz halkan elrebegett beszéde, igéző tekintete, ujjainak érintése. Szinte önként hajtom tenyerébe arcomat. Lám, mégis elgyengültél Gadreel… Hiába a belső hang, ami az ésszerűséget hivatott jelezni, lehunyt szemmel várom, hogy ajkai az enyéimre találjanak. Nem akarok, mégis visszacsókolok. Újból érezni akarom azt, amit elragadott tőlem. Talán csak a szánalom, a lenézés készteti erre a cselekedetre, érzékeltetni kívánja, hogy a markában vagyok, mégis a sóhajom, mikor elválik tőlem, magában hordozza az elmúlt évszázadok összes kínját, mely ezzel az egy csókkal felszabadult belőlem. Alsó ajkamba harapok, fejemet elkapom. Képtelen vagyok rá pillantani, így hát a mellettünk elhaladó autókat figyelem. Ettől tartottam… egy percig nem tudtam szilárd gerinccel tartani magamat, rögtön behódoltam neki.
- Mi félnivalóm lenne tőletek? Ha belém vájják az angyali pengét, mondd, mit veszíthetek? –széttárt karokkal, keserédesnek tetsző mosollyal fordulok vissza felé. Nem néz rám… pedig én mindennél jobban látni szeretném azokat az átható, fagyos tekinteteket, amik a viktoriánus Angliában mérhetetlen szeretettel, melegséggel néztek vissza rám. Ha tehetném, visszamennék. Megállítanám az időt, hogy abban az egyetlen pillanatban éljünk, és ne kelljen a fajainknak hűen cselekednünk. Bár engem már nem köt szó, nem köt eskü… kivert eb vagyok, aki öröklétre kárhoztatott ezen a nyomorúságos földi síkon. Desmond Whitley, egy sehonnai régiségkereskedő lettem Gadreel, egy nagynevű iphraem helyett. Hát nem szomorú?
- Csak egyetlen kérdésre akarok választ kapni –közelebb lépek hozzá, mutatóujjamat az álla alá simítom, hogy fejét magam felé fordítsam. Mélyen nézek a szemébe, mintha onnan kívánnám kiolvasni a választ. – Miért? –tudom, hogy nem szükséges részleteznem, hisz érteni fogja. Hiszen ő az egyetlen, aki valaha is, őszintén megértett engem.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 29, 2018 12:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


I fall in love again...
Gadreel & Lilith
──────────── ────────────
« Comment;luvu •  Zene; Sanctuary »
« Viszontlátjuk egymást, megtaláljuk egymást, mi minden alakban felismerjük egymást.»
Mióta bezárult a pokol a teendőim megsűrűsödtek, mintha minden egyszerre annyira fontossá vált volna. A különböző megbeszélések és a háttérben folyó heves intrikák, melyek egy részének én magam vagyok a kiváltója. Örülök neki, hogy egy Azurához hasonló démon került Lucifer mellé, aki nem éppen a hűségéről híres, legalábbis nem a jelenlegi uralkodó felé. A démont csak a bosszú érdekli, ami számomra kapóra jött. Talán sajnáltam Agramont, hiszen régen összefutottunk egy párszor. Ugyanakkor jobb nélküle, mint vele, hiszen az elvesztése elindította az okkultisát egy úton, ahonnan nincs visszaút. Mégis azt éreztem, hogy a város kezd túl szűk lenni számomra, így átruccantam New Yorkba titokban, ahol letudtam folytatni egy igen érdekes beszélgetést a démonnal, ezt követően érdeklődésem más felé terelődött. Egy nefilimre, akinek a képességét a csatában lehetne kamatoztatni, csak előbb a szolgámmá kell tennem őt. Ez volt az eredeti terv, de amint megláttam és egy kis időt vele töltöttem világossá vált számomra, hogy ennél többet kell tennem. Meg kell rontanom azt a fehér, angyali lelkét, már csak az apjára való tekintettel. Magamban még most is keserédesen nevetek, hogy milyen kicsi a világ! Az egyetlen szerelmem drágalátos, fattyú fiába botlottam, akin már el is helyeztem egy démoni pecsétet, amire ő azt hiszi, hogy kommunikációra szolgál. Talán a fiú látványa váltotta ki belőle, hogy a régi emlékek felszínre törtek, mintha csak tegnap történt volna az összes. A nagy almában tett kirándulásomat követően újra itt vagyok. Az új otthonomban, New Orleansban. Egyedül járom az utcákat a gondolataimba és a múltba merülve, magassarkú cipőm vízhangot vet az aszfalton, hogy a romos házfalakon csapódjon le. Ugyanakkor nem kerüli el a figyelmemet, hogy nem vagyok egyedül, miután a pokol kivetett magából felfigyeltem egy árnyra, mely minden lépésemet követi. Hetek óta a nyomomban van az a lény, tudom, hogy nem halandóval van dolgom, azoknak túlságosan erős érzéseik vannak, melyeket egy magamfajta démon könnyűszerrel megérezhet. Eddig hagytam, hogy hadd játszadozzon, hátha felfedi magát, de úgy tűnik türelmes. Ez persze rólam egyáltalán nem mondható el. Eddig elnézőnek bizonyultam, de lassan betelik a pohár és kiadom magamból az összes felgyülemlett mérgemet. Hiszen velem nem lehet csak úgy szórakozni. Talpamat oda csapom, ahogy megtorpanok, érzékelem, hogy az alak eltűnik a látóhatárból, nehogy meglássam. Megfordulok, hogy vele szembe kerüljek, ennyi volt a játék! Ha nem jön elő, akkor én fogom kicibálni onnan, de azt megemlegeti az biztos. Éppen indulnék felé, mikor meghallok egy ismerős hangot. Egy a régmúltból jött kísértet ő, kinek jöttét izgatottan vártam, mégis elborzaszt a látványa. Látom, ahogy felém lépdel, zsebre dugott kezekkel, mégis képtelen vagyok felfogni. A képzeletem játszik vele, nem lehet más! Ő nem lehet itt, Raguel iphareme akarom mondani volt jobbkeze, mégis miért jönne éppen erre a pokoltanyára? Költői kérdését felszegett fejjel hallgatom, várok, minden egyes lépését figyelemmel követve. 161. Gondolom magamban, így vele egyszerre mondom ki azt a bűvös számot, melyet mindketten mélyen őrzünk. Érzelemmentes, már-már rideg pillantást vet rám, amibe a szívem sajdul bele, mégis arcom rezzenéstelen, akár egy jégszoboré. Nem fogom kiadni magam neki újra, bár fekete, aszott szívem azt diktálná, hogy menjek oda hozzá, öleljem át és soha többé ne engedjem el. De, nem! Nem tehetem! Nincs rá szükségem! Mondogatom magamnak, hátha az segít megnyugodnom. Az emberi klisé hallatán egy apró, halovány mosoly jelenik meg a szám szegletében, oldalra billenti a fejét. Pillantásunk találkozik, s többet el nem enged. Gondolataimban hangosan hallatszódnak a szavai, mely éket ver belém. Azaz a szívembe, úgy tűnt eme szerv élettelen, funkcióját képtelen betölteni évszázadok óta, mégis elég volt hozzá pár szó a megfelelő embertől és lám újra verni kezdett, mint valami hosszú álomból felébredt pillekönnyű érzelem mely csak rá várt. A varázs olyan gyorsan illan el, akár egy pillangó, gúnyos hangon szólít egy olyan néven, melyet rajta kívül kevesen használtak az idők során.
- Gadreel, - ejtem ki éppen annyi gúnnyal a nevét, mint ő a rám aggatottat - tudhattam volna, hogy te somfordálsz utánam egyfolytában. Hiszen az olyan jól megy neked! Előbb Egyiptomban, aztán Angliában, most meg itt! - sorolom az ujjaimon mutogatva, majd széttárom a kezeimet - Ez a hobbid? Egy kicsit morbid, ha engem kérdezel - vágom még oda. A harag,sértettség, de legfőképp a büszkeség vív csatát a vággyal, szenvedéllyel és mérhetetlen szerelemmel, melyet iránta érzek. Végül az egyik csoport érzelem legyőzi a másikat és közelebb lépek hozzá, egészen közel, hogy egyetlen apró levegőréteg maradjon csak közöttünk. Ördögien rá mosolygok, tekintetem mélyen az övébe fúrom, melyben valami megmagyarázhatatlan dolog csillog. A büszkeség lenne vagy talán a szerelem? Ki tudja azt.
- Ez egy kissé elcsépelt mondás. Tudok egy sokkal jobbat, ami jobban illik... úgy mindenhez - végül fél másodperc után oldalra billentet fejjel hozzáteszem az utolsó két szót.
- Viszontlátjuk egymást, megtaláljuk egymást, mi minden alakban felismerjük egymást - suttogom, egyik kezem felemelem, hogy végig simíthassak borostás arcán. Megteszem az utolsó fél lépést, hogy testünk újra összeérhessen, egy apró csókot lehelek ajkaira. Akarom őt, nagyobb szükségem van rá, mint azt valaha is hittem volna. Most, hogy itt van előttem újra, soha többé nem akarom elengedni. Aztán mégis hátrálok pár lépést, mintha semmi se történt volna az előbb. Meginogtam egyetlen pillanat erejéig. Nem. Gyengülhetek. El. Újra.
- Mégis mit keresel itt? Meguntad az életed? - fejemet oldalra fordítom, hogy ne kelljen átható barna szemeibe néznem, nem bírnám elviselni. Hangom olyan, akár egy jégkirálynőé, aki nem ismer kegyelmet.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 26, 2018 10:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


Lilith & Gadreel
When I see you again... zene  • Credit:
Húsz év… de lehet, hogy több is már? Nem számolom.
Éppen, hogy több vagyok a mellettem elhaladó átlag embereknél. Én is olyan romlandó lettem, mint ők, akik engednek a bűn csábításának. Mivel vagyok én másabb, mint ők? Életem a jó jegyében telt, mígnem én is olyan hanyatlóvá váltam, mint azok, kik az Isten legjelentéktelenebb teremtményei mind közül.
Ez a felesleges, tartalom nélküli élet érzem, hogy előbb vagy utóbb, de felemészt. Nincsen, mi okot adna az életre, hiszen a hazám kitagadott magából, de nincsen, ami véget vethetne ennek. Egy örökkön át tartó szenvedésre lettem ítélve, azért, mert bűnöm a Pokolhoz, és annak hű szolgáihoz láncol. Szárnyaimat szegték, hiszen az angyalok egyik legnemesebbikének vére tapad a kezemhez… Tavaly halt meg. És miért? Mert nem tudtam felmérni azt, hogy kiben bízhatok meg. Kinek adhatok a szavára. Nem volt ez tudatos, és ezt Isten színe előtt is vallottam. Eleinte, legalábbis… utólag visszagondolva tetteim súlyára, már látom, hogy Belial csábító ígérete, az a bizonyos amulett volt az, mely végleg megpecsételte a Pokollal való szövetségemet.
Bukott vagyok. De a Belial által adott különleges óra az egyik legerősebbé tesz a magamfajták közül.
Hiszen Konstantinápolyban a pestisjárvány idején mit is találtam mondani Nasargielnek? „Magadfajták”… nem szánt szándékkal, mégis megvetettem bukottsága miatt. És 1475 év kellett ahhoz, hogy magam is kövessem azt, aki az én közbenjárásommal született jócselekedete okán újból az angyalok táborát erősíti. Azon angyalokét, akik mögött bezárult a Mennyország ajtaja; egészen más értelemben, mint mögöttem.
Ha nem így alakultak volna a dolgok, talán most magam is ott lehetnék San Franciscoban Michael és az őt hűen követők oldalán, én mégis itt vagyok New Orleansban. Abban a városban, mely köztudottad a démonok által legsűrűbben lakott terület, a Pokol kapuja, mely most mögöttük is bezárult, nem tudva annak kulcsát.
Fekete szövetkabátom gallérja felhajtva szegélyezi arcomat, melyet szintúgy takarnak az elé kerülő sötétbarna tincsek. Lépteim nem többek halk suhogásnál, enyhe kopogásnál az aszfalt felületén, fejemet lehajtva koslatok sötét árnyként a nálamnál még elítélendőbb alak után. Nem láttam még az arcát… alkata, a hátát verdeső ébenfekete haja, járásának jellegzetessége az, ami okot enged következtetni arra, hogy az általam igen csak jól ismert démon az, ki méterekkel ugyan, de előttem halad. Zsebembe süppesztett kezeim ökölbe szorulnak, érzem, ahogy körmeim a húsomba vágnak, mégse engedek a szorításon. Édes a kín, a tűz, ami fellobban bennem, és nincs az az erő, ami méltán el tudná nyomni.
Egyszer csak megtorpan. Magam is így teszek, nem kétségbeesetten, de a helyzetemet felmérve pillantok körbe, és ennek jegyében húzódok be a kapualj alá. Hátamat nekidöntöm a kabáton keresztül is érezhető hideg falnak. Fejemet éppen csak annyira dugom ki a takarás mögül, hogy láthassam az arcát.
Lilith…
Csalfa mosoly ül ki borongós ábrázatomra, ahogy elnézem, mint mindig, úgy most is tökéletes megjelenését. Felidéződnek az álszent emlékek… Az angyalok több, emberrel hasonlatos atrocitásnak vannak kitéve, mint azt gondolnánk. Elragadhat minket a szerelem, a vágy, a kéj és a szeretet… magához vonzhat minket a romlandóság, a bűn, maga Pokol. És vannak olyan lelki szegények, mint jómagam, aki önként bele is veti magát –vagy egyikbe, vagy mindkettőbe. És most itt áll előttem az, aki először befeketítette a nevemet, a lelkemet, és én úgy adtam oda neki mindenemet, mintha nem lett volna más választásom. Felajánlottam neki kis híján egész lényemet, és ő visszaélt a szerzett hatalommal… még csak nem is szólt, mikor ott hagyott, mintha egy sehonnai szerencsétlen lettem volna, ki ennyit se érdemel meg. Pedig az azt megelőző fél év nekem nem tűnt érzelemmentesnek.
Hiába, ne kezdjen senki ember fia démonnal…
- Drága asszonyom –zsebembe süllyesztett kezekkel lépek ki a fal mögül. Ujjaim a Belial által kapott órát szorongatják. Mindig nálam van, mindig nadrágom bal zsebében hordom, hogy kéznél legyen, hogy ha nem is használom, hát pótcselekvés gyanánt morzsolják ujjbegyeim.
- Hány év is telt el? Számoljunk csak együtt… -lassú, andalgó lépteim enyhe puffanásként koppannak vissza az aszfaltról. – Egy… kettő… három… az összesen… százhatvanegy? –kérdés és egyben állítás is a végeredmény. Teljesen rideg, érzelemmentes az arckifejezés, amivel illetem Lilithet. Nem megyek túl közel hozzá… félek, hogy nem tudnám türtőztetni magamat. Így is kísértőek az ajkai…
- Tudod, a sehonnai kis halandók azt a meglehetősen klisészerű mondást szokták használni, miszerint: „Ha szeretsz valakit vagy valamit, akkor engedd szabadon. Ha visszatér hozzád, akkor a tiéd, ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd.” –oldalvást biccentem a fejemet, mélybarna szemeim az ő világoskék íriszeit tartják rendületlenül. – Mondd, Végzet Asszonya, neked mi erről a véleményed? –meglehetősen gunyoros hangon szólítom meg. Pont, mint ahogy első találkozásunkkor, Egyiptomban is tettem… csak akkor nem volt iránta semmilyen ellenszenvem. Most viszont minden ellenérzésemmel társuló vágy és szerelem, ami bennem gyúl, az övé. Kétségtelenül.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Belváros - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1030
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 05, 2018 9:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
Szabad a játéktér
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5