Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cassael


☩ Történetem :
☩ Reagok :
293
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 15, 2021 11:07 am
Következő oldal


And yet here we are
@Athan • Szószám: 305 • Credit:

Mély, kiábrándult sóhaj hagyja el az ajkaimat, miként egy halom kőtörmelék előtt guggolva futtatom végig a tekintetemet az alatta nyugvó testen. Feszült koncentrációval vizslatom groteszk voltát, majd a körötte heverő, félbe nyesett köveket, bútorokat és egyéb halandóak által használatos eszközöket, mielőtt a hangokra érzékeny füleimet tompa, szinte nesztelen léptek puha zaja ütné meg. Nem fordulok hátra, ellenben az előttem elterülő sivár, szürke tájra emelem a pillantásomat, s a ballonkabátom szélébe törlöm az alvadt vértől mocskos kezemet. Itt már nem tudok segíteni, s ennek az esélye minden áldatlan nappal egyre kifejezettebbé válik. A túlélők zömét az elmúlt héten kimenekítettük, így legfeljebb elvétve akadhatnak még szerencsétlenek, kik vajmiféle csapdába keveredve küzdenek a megmenekülésükért.
Elrévedt gondolataim közül a korábbi léptekhez társuló hang ránt fel, s bár nem kellene különösebben megdöbbentenie a leviatán jelenlétének, mégis csak ívekbe emelkednek a szemöldökeim, hisz legutóbb még vadászként tetszelgett előttem az emberek másik városában.
- Ezt én is kérdezhetném tőled – felelek csöndesen, megkeményedett éllel a szavaimban, mely inkább szól San Francisco állapotának és a látványból fakadó keserűségnek, semmint Athannak. Nincsen okom ellenérzéseket táplálni iránta, noha a New Yorkba épülésének gondolatával még nem sikeredett napirendre keverednem. - A magam részéről túlélők után kutatok – vallom meg végül, felegyenesedvén a földről s egyúttal felé fordulva. - Egyre nehezebben megy – teszem hozzá színtelen hangon, érdeklődésemet visszasüllyesztve a testre, mely deréktól felfelé vált a Sötétség martalékává. Efféle sérülésből még ebben a kifacsart helyzetében a világnak sem lehet képes feltámadni egy halandó, ám még ha tudna is, Amara bizton veszem, hogy nem hagyna hátra egy kínálkozó lelket.
- Akárha ismét a börtönvilág peremén állnánk. Nézz csak körbe – ismét a tájnak adózok a figyelmemmel, melyen Atyánk nővérének viharban megtestesült haragja masírozott végig, jóformán a semmit hagyván maga után. A megszürkült talajon egyetlen árva növénynek, élőlénynek, törmeléknek sincsen nyoma, élettelen és terméketlen, mintha a Ládában megbújó univerzumot kísérelné megkérdőjelezhetetlen hatásfokkal leképezni.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




spiritual, celestial being

Never have I been a calm blue sea. I have always been a storm
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Egy romos utca Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 03, 2021 9:50 pm
Következő oldal





Katasztrófaturizmus
@Cassael & Athan

Törmelék ropog a talpa alatt, ahogy előre lép és megállva pillant le. Mindent ez, ezer apró darab borít, szinte még árad belőle az, amely a porba taszajtotta az egész várost. Mikor meghallotta, talán sápadt arca nem is volt színjáték, hiszen van az úgy, hogy még őt is megrémiszti valami. Fogalma sem volt, hogy erre készül Amara, bár, miért is avatta be volna őket ilyesmibe, elvégre, felbérelt pribékek csupán, ahhoz, hogy eme hatalmas pusztítást megtegye, senkitől sem kellett engedélyt kérnie. Mégis, ez az egész olyan gyorsaságot, olyan változást húzott fel az eddig békésnek mondott közegben, hogy maga sem hitt talán benne, csak mikor megpillantotta. És mikor megérezte.
Szerencsére képzése jól haladt, a legtöbb dologban már önálló, azonban a teljes, totális bizalom lépcsője előtt áll. Nem hitte, hogy könnyű lesz és rövid séta, az idő neki dolgozik, ámbár az sem kellemes, ha a sötét entitás közben a világ utolsó bástyáit döntögeti. Nincs már sok vissza, nincs hátra annyi, közeledne talán a vég? Nem kívánja, továbbra sem a pusztítás mellett áll, ebben már senkinek sem kell meggyőznie. Minél kevesebb élő hely marad, annál jobban érzi sivárnak a világot, amelynek zöld, végeláthatatlan lankáira emlékezett és ezek már-már vissza is tértek, de olyan áron, hogy alattuk életek és életek emlékei hevernek. Hosszasan sóhajt, ahogy előre lépdelve kutatja az egykor élettel teli utcát. „Karrierje” itt kezdődött, ez az első olyan város, ahol nem csak áthaladt, vagy csak annak közelében, nem lehetne azt mondani, hogy mély érzelmek fűzik hozzá, mégis, nem kellemes épp azt látnia, hogy ennyire lepusztult. Élet talán akad, hallott már New York berkein belül is arról, hogy vannak, akik még mentenék a menthetőt, mások még inkább messzebbre húzódnának attól, ami itt végzett és mérgezi a földet. Nem ítéli el őket, a bőrén érzi a libabőrt, ahogy előrébb halad. Egyelőre semminek nem látja nyomát, ahogy félretolja lábával az útjában álló darabot. Nem kellene itt lennie, azonban az, ahogyan annak idején a város közelébe ért, még elérhető felületként, jeges vízként telepedik meg a város egykori határától nem messze. Eszébe ötlik Zagar, az a gépszörnyeteg, ami neki csapódott és hogy tudomása szerint, ide vezényelték őt, azért maradt abba az általa vitt tanítás. Vajon még itt van, elmenekült, vagy vége lett, mint sokaknak? Bár nem nézett statisztikákat, a hivatalos segítők csapatában sem szerepel, tőlük igencsak messze akad, a város másik felén, ha még itt lennének. Gondolja ő, mint mentettek elsőre, az értékeket, fegyvereket, ha maradt belőlük valami. De ha találkozna valakivel, megoldaná.
Lassan halad előre, amint nem olyan messze mozgást észlel. Ösztönösen csusszan ujjai közé a penge, amely elővigyázatosság, de mégse tudni, ki az, milyen szándékokkal túr könyékig a halmokba. Nesztelen léptekkel keríti be, majd végül ereszi le a kezét, mert ezt a sziluettet, alakot már ezer közül felismerné.
- Te mit keresel itt? – mintha ez a kérdés felé nem lenne esedékes, de ábrázata szelídebb, amint megáll tőle nem olyan messze.

zene || 472 || szép új világ
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Egy romos utca VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 05, 2018 9:49 am
Következő oldal


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 20, 2017 8:28 pm
Következő oldal




T


Sophi & Amy

"Nem az igazságra van szükségünk, azt ismerjük magunk is, és nem tudunk mit kezdeni vele - vigasz kellene nekünk és segítség."

Balu egyre hangosabban kezd el morogni. Ilyennek se sűrűn látom. Általában egy nyugodt, vidám természet. Óvatosan figyelem, hogy mire is morog ennyire. Halk beszéd hangra leszek figyelmes, ami olyan mintha felénk közeledne. Mondjuk nem tudom elképzelni, hogy mi lehet az, amiért Balu ennyire berágott. Valami nagyon nem tetszik neki.
Mikor a két alak megjelenik előttem alaposan végigmérem őket, majd oda lépek Baluhoz és lefogom őt. A végén még nekik ugrik, mondjuk nem is tartanám vissza, csak akkor ha tudnám, hogy nem kell tőlük félnem.
Aztán a nő megszólal és mi nő meglepő Mikit keresi. Megforgatom szemeimet a neve hallatán- Még ilyenkor sem hagynak békén vele? Mégis mi közöm van ahhoz, hogy hol tartózkodik?
-Hali! Amint láthatja itt nincs Michael. Nem tudom hol tartózkodik éppen. Nem vagyok a csicskása.-Na jó Amy talán megpróbálhatnál kicsit kedvesebb is lenni.
-Maximum el tudlak titeket vezetni oda, ahol általában sok időt tölt. De nem mondom biztosra, hogy jelenleg is ott van e. A nővérem többet tudna mondani hollétéről, csakhogy jelenleg azt sem tudom, hogy ő hol van.-Rántom meg a vállam. És nem is nagyon érdekel a dolog.

Öltözet: - ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 11, 2017 10:02 pm
Következő oldal


Amy&Nadine
~I feel something falling from the sky
I'm so sad I made the angels cry~

Újabban rászoktam arra, hogy csak a második keresztnevemre, a Nadine-ra hallgattam, mióta Zachriel Nannie-nak becézett. Egy kicsit kellemesebbnek is éreztem, mint a Sophie-t. Nem tartottam bölcsnek magam, törekedtem rá, de valahogy az okoskodás nem az én kenyerem.
Én inkább szeretni szerettem, és segíteni, ahol csak tudok. Amint meghallottam, hogy mi történ San Franciscóban, addig rágtam Zach fülét, amíg bele nem egyezett a költözködésbe, csak fogjam már be a csőröm.
Körülbelül ilyen volt a kapcsolatunk, nyúztuk egymást, de azért ebben ott volt a szeretet is. Mivel Mihály-párti voltam, ezért könnyebben elfogadott, és az idő baráti szövetséggé kovácsolta viszonyunkat.
Éppen ezért ő cipelte a tartós élelmiszer-szállítmányt, mivel ő a férfi, én meg gálánsan vállaltam a ruhaneműk, stb. szállítását. Repülve jöttünk, ő végig rejtetten, csak amikor biztosan beértünk, akkor jelzett nekem, hogy szálljak le. Mivel rég használtam a szárnyam, nehezen ment a kanyar, Zach kiabált is velem, hogy legyek eszemnél, figyeljek oda, kis híján egy épen maradt lámpaoszlopot is sikerült letarolnom, de szerencsére ehelyett csak megkapaszkodtam benne, és landoltam.
Kaptam egy csinos fejmosást is érte, miszerint vigyázhatnék jobban is magamra, postásmadarak gyöngye.
- Kac-kac, jót nevettem – ironizáltam. – Amióta megjelentek azóta nem használtam őket.
- Ettől függetlenül lehetnél óvatosabb is, Postagalamb-kisasszony.
- Ne hívj így.
- Jó, Nannie-m.
- Ez jobban tetszik – mosolyogtam rá, mire ő is viszonozta.
- Uh, és most hogy keressük?
- Azt hittem, te tudod, SF melyik területén tartózkodik.
- Egy frászt. Csak annyit, hogy SF-ben, azaz itt van valahol – Körbekutattunk, miután ő rejtett alakban megjelent, szárnyak nélkül, és végre valahára egy épségben levő embert találtunk. Persze, előtte a szegényeknek, rászorulóknak odaadtuk, amiért szintén ide akartam jönni. AZ adományok, reméltem, segítettek valamennyit, enyhítettek a szenvedésen.
- Szervusz – nem is értettem, egy gazdagnak tűnő hölgy mit kereshetett itt, de rá mutogattak az itteni túlélők, hogy őhozzá forduljunk a kérdéssel, kitől kell itt érdeklődni. – Ne haragudj, de fontos üzenettel érkeztem. Megtudhatnám, itt tartózkodik-e Michael arkangyal? Ő a címzett. Személyesen kell átadnom.
Zach gúnyos hangja a fejemben megszólalt, trillázva, hogy postagalamb vagyok. Legszívesebben lecsaptam volna kivételesen egy nyálas ponyvaregénnyel, de attól jobban szerettem ezt a címerest. A jelleme túl emberi lett, amióta a földet koptatta talpaival.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 11, 2017 9:41 pm
Következő oldal




T


Sophi & Amy

"Nem az igazságra van szükségünk, azt ismerjük magunk is, és nem tudunk mit kezdeni vele - vigasz kellene nekünk és segítség."

Az ember azt hinné, hogy ennél rosszabb már nem történhet meg. Aztán mégis csak megtörténik. A világ teljesen a feje tetejére állt. Amit eddig sikerült felépítenünk, megóvnunk mind romokban hever. Faye egyáltalán nem érdekelt engem. A házhoz akartam menni, de sehogy sem tudtam eljutni oda. Mindenhol romokban heverő épületek, szenvedő emberek. Akárhányszor elindultam olyan akadályok kerültek elém, amiktől nem tudtam tovább haladni. Ahogy telnek a napok egyre idegesebb vagyok, de nem adom fel a reményt. Félek attól, hogy rájuk dőlt a ház és várják a segítségemet, de abban is bízok, hogy Rafael sem feledkezett meg róluk.
Most is Balu társaságával együtt indultam neki felkutatni egy újabb utat, amivel talán végre eljuthatok oda. Természetesen erről mit sem tud Faye. Úgy kellett kiosonnom, nehogy észre vegyen. Nem nagyon támogatja az ilyen kiruccanásaimat főleg, ha egyedül megyek. Próbáltam elmondani neki, hogy miért olyan fontos, de mintha a falnak beszéltem volna.
Balut most nem merem szabadon engedni, így pórázon „sétáltatom”. Elején nem viselte túl jól, de csak rájött, hogy ő is nagyobb biztonságban van így. Az utca tejesen üres. Csak a szelet lehet hallani. Itt is nagy pusztítást okozott… Egyik épület sem maradt épségben. A túlélők már mind egy helyre tömörültek. Nem tudom, hogy ez okos dolog e, de tény így könnyebb rajtuk segíteni.
Ahogy tovább sétálunk Balu hirtelen megáll és morogni kezd. Meredten néz előre és morog. Én nem látok semmit, de nagyon is jól tudom, hogy ez nem jelent semmit. Neki sokkal jobbak az érzékszervei.

Öltözet: - ʘ Zene: - ʘ Megjegyzés: -
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 10, 2017 10:20 pm
Következő oldal


...
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7