Posztok
20 találat

 
Téma ∞ Ünnepi bál [Vége]
Hozzászólások: 21 •• Megtekintés: 1008
írta: Pént. Okt. 11, 2019 7:00 pm


Ünnepi bál



Kedves Játékosok!

Megérkezett egy záróféle mesélői. Ez nem jelenti azt, hogy mostantól vége a játéknak, sőt! Hivatalosan egészen október végéig ki fog tartani a bál, addig lehet játszani, novemberben viszont már kérnénk mindenkit, hogy a zárás felé orientálódjanak.


Bálkirály és bálkirálynő

A harmadik kihívás is megérkezett, amit továbbra is szabadon teljesíthet bárki! A játékról bővebben az [You must be registered and logged in to see this link.] olvashattok, és itt alább, a bejegyzéseim között!

Emlékeztetőül: nincs szükség külön jelentkezésre, viszont, aki részt vesz benne, az a reagja végén jelezze ebben a formában: [You must be registered and logged in to see this link.], [You must be registered and logged in to see this link.], [You must be registered and logged in to see this link.]
Értelemszerűen most a [You must be registered and logged in to see this link.] -at kell majd bepöttyinteni a végére [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]

A harmadik kihívás:

A díszvacsorát lassacskán felváltja a tánc, és egyre többen adják át magukat a felhőtlen szórakozásnak. Te talán egy kicsit túlzottan is beleéled magadat a mulatságba, ugyanis egyszer csak a táncparkett közepén találod magadat, és bemutatod életed eddigi leglelkesebb diszkó táncát!

(Külön értékelendő a részletesség ;D )


+infó: a kihívásokat egymástól függetlenül teljesíthetitek, így aki az elsővel még nincsen meg, az attól még bátran kijátszhatja a másodikat.


Tombola

A korábbi tervek szerint a tombolát nem a reagban részleteztem, hanem ide gyűjtöttem ki a sorsolás eredményét. Használjátok egészséggel! [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.]: Júdás pecsétje

[You must be registered and logged in to see this link.]: Jordán vize

[You must be registered and logged in to see this link.]: "Kamion"

[You must be registered and logged in to see this link.]: "Körhinta"

[You must be registered and logged in to see this link.]: Varázsjegy

[You must be registered and logged in to see this link.]: Pokolkutya fél-foga

[You must be registered and logged in to see this link.]: Gyógyító rúna

[You must be registered and logged in to see this link.]: Borostyánkőbe foglalt angyaltoll

[You must be registered and logged in to see this link.]: A Sötétség esszenciája

[You must be registered and logged in to see this link.]: A leviatánok fekete vére



Jó szórakozást! [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]


CherryPie

 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 127 •• Megtekintés: 5775
írta: Szer. Szept. 18, 2019 9:22 pm


Ünnepi Bál
Athan, Seth, Ruben triónak  • Credit:

Csak állok, mint valami szerencsétlen egymagamban egy pohár gyümölcslével a kezemben, ami olyan vörös, hogy bor is lehetne. Egy kis jelenetek akad meg a közelemben a tekintetem, amikor is egy nő kiköpi a pezsgőt egyenesen a vele szemben álló komolynak tűnő férfira. Elég jól tűri a dolgot és nem is foglalkozik vele, ám a nő szalvétáért nyúl, én meg már látom, hogy ennek nem lesz jó vége. A férfi is felnevet, a nő meg neki is lát felszedegetni az ételt, ám a pincérek nem hagynak neki túl sok lehetőséget, nem csodálom, felállva még a végén az asztalt is felborítja. Magamban jót szórakozom, amikor meglátom Williamet és úgy érzem nem lehet gond, ha odamegyek én is ismerkedni. Két férfival van, akiket még nem láttam itt, érdekel, hogy csak most találkoztak vagy régebb óta ismeri-e őket. Persze a fejükbe is nézhetek, hogy megtudjam, de minek fárasszam magam ilyesmivel, amikor könnyen kideríthetem. Egyenesen odasétálok hozzájuk és kedves mosollyal az arcomon köszönök.
- Üdvözletem az Uraknak, Ruby vagyok, William egyik edzőtársa. Mutatkozom be miközben megállok vadásztársam mellett és persze nem vagyok rest kezet nyújtani a nevem mellé. Egész jóképűek ők is, bár lehet hozzám idősek lennének, szóval nem olyan szemmel mérem végig őket, ahogyan Willt szoktam, mikor nem figyel. Mközben bemutatkoznak az idegenek, a fejükbe pillantok, mit is gondolhatnak rólam most.

 
#kihívás1
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 127 •• Megtekintés: 5775
írta: Szer. Aug. 21, 2019 2:21 pm


Ünnepi bál
Zagar & Alex & Freya
────────────── ──────────────
– A tömeg – bólintok helyeslően. Tudom, hogy ő is nevetni akar, ennyire már ismerem a hanghordozását, a szituáció pedig van olyan borzasztó, mintha egy korai fekete-fehér vígjátékból vágták volna ki, így nem is hibáztatom érte, és különben is magamnak kavartam a szart, amiben most ülök. Ugyan Alex indítja a bemutatkozást, a lány, Freya nyújtja felém a kezét először. Felemelem a seggem, amíg elfogadom, bár van egy olyan érzésem, hogy a megítélésemen már semmi sem segíthetne, amit ma este az etikettről tanultam.
– Én is – sóhajtom válaszul mosolyogva, és komolyan is gondolom a szavaimat: nem a nagydarab társához fogok fordulni legközelebb, ha feszültségoldásra lesz szükségem. Már Alex tekintetét keresné a sajátom, de aztán mégis kénytelen vagyok az ellenkező irányba pillantani, mert Zagar mellettem barátságosságra lett kényszerítve kis csapatunk egyetlen női tagja által, és most felém nyújtja a tenyerét. Az övét is megrázom, habár ezúttal éppen az én arcomon díszeleg a bálozók tettetett mosolya.
Tovább folytatom az evést, mert legalább addig sem kell odafigyelnem, míg az előre felkockázott szeleteimet szurkálom a villámmal. Átveszem a bal kezembe, és ha már úgyis elég közel húzódtam az asztalhoz, hogy a terítő egy része az ölembe lógjon, elfedve minden gyanús mozdulatot, a takarása alatt ismét átnyúlok Alexhez. Az ő karjai persze fent vannak, így a combját érem el a térde felett, és hacsak nem okozok neki túlzott meglepetést, a következő kérdésnél cserélem vissza az ellenkező oldalra helyezett evőeszközt.
– A városból – vágom rá szemrebbenés nélkül, és végre otthon érzem magam: ha nem is feltétlen kell hazudnom, bőven ráfér a szépítés a történetre, és legalább addig jól szórakozom, míg szabadjára engedhetem a fantáziámat. – Pár szektorral arrébb dolgozom. Igazából üzletember vagyok – Két falat között úgy vizsgálom a két frissen érkező arcát, mintha éppen most bizonyítanám a közéjük tartozásomat, a másik oldalt pedig szándékosan kerülöm, ugyanis, ha Alex elröhögi magát, én sem bírom sokáig magamon tartani a mostani, komoly arckifejezésemet. – Kül- és belkereskedelem, cserék, kapcsolattartás… – intek és bólogatok, mialatt a lehető leglazábban fogyasztom a vacsorámat. – Természetesen az egész legális keretek között zajlik. Alexszel is így lettünk partnerek. Igaz, Mr. Payne? – nézek felé mégis, mikor vége a rövid monológnak, aztán úgy folytatom tovább a vacsorámat, mintha mi sem történt volna.
Ekkorra már tudom, hogy a stressznek köszönhető a meggondolatlan mozdulat és a rövid előadás, így visszafogom a kitörni kívánkozó szavak következő adagját. Az imént felvett szerep viszont megnyugtat annyira, hogy innentől csendben hallgassam tovább a beszélgetésüket, és mivel ezalatt leginkább az egyik kancsó borral és az üvegen legördülő vízcseppekkel szemezek, nem szólok hozzá a következő könnyű témához. Démonok. Lassan megszokom őket és a jelenlétüket, de csak részben felelnek ők idegességemért; úgy tűnik, hogy a vadászok speciális érzékelők nélkül is képesek felfigyelni rájuk, még ha azonosítani képtelenség is lenne mindannyiukat ebben a hatalmas teremben.
A vacsorazaj teljes mértékben kitölti a figyelmemet, amíg a továbbra sem kifejezetten barátságos Zagar a látóterembe nem tolja az egyiket a kancsók közül – természetesen nem azt, amire a legjobban vágyakozom. Legszívesebben persze valami rövidet és erőset innék, de közöttük még a bor is elérhetetlen távolságúnak érződik. Hirtelen azon jobbomra pillantok; végre felveszem vele a szemkontaktust.
– Ugyan már, a világért sem innám el előled – paskolom vállon lazán. Fasz kivan ezzel a bállal, a sok emberrel, a démonokkal, a titkolózással és amúgy is rühellem a vizet. Lesz, ami lesz, ismét felállok a székemről, de csak hogy újabb poharat húzhassak magam elé, amibe aztán a bort töltöm. Egyből a számhoz emelem és kortyolni kezdek; abba sem hagyom, míg ki nem ürül – úgymond helyet csinálok a következő adagnak. Szóval meglepem magam még egy teli pohárral, s mielőtt újra helyet foglalnék az asztalnál, felemelem a kancsót.
– Valaki? – Freya és Alex között kapkodom a tekintetem, mintha egyértelmű lenne, hogy a társuk ezt a kört kihagyja. Töltök, ha kell, de az sem zavar, ha nincs más partnerem, és miután helyet foglalok, mindkét felszabadult kezemmel a szmokingból kilógó ingem nyakát kezdem kigombolni; kényelmetlen az utcai ruhákhoz képest, nekem pedig elegem van ebből az egészből.

#kihívás1
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 127 •• Megtekintés: 5775
írta: Hétf. Aug. 19, 2019 8:38 pm


Ünnepi bál

Freya & Alex & Cole & Mindenki
- Őszintén szólva a te szádból akartam hallani a történetet, mert mostanában apád olyan, mint a karót nyelt kormornyik az ajtóban. Olyan dolgok miatt aggódik, amik csak mások számára fontosak, lényegtelen normák, amiktől nem jutunk előrébb, pedig volt idő, amikor ő maga ágált az ilyenek ellen. De megígérem neked, még azelőtt fogom seggbe rúgni, mielőtt olyanná válna, mint Marissa!
Válaszolom még neki a vegyes saláta emlegetésére. Húsz évvel ezelőtt az apja még megveregette volna a vállát egy ilyenért, és büszke lett volna rá, napjainkban meg saját maga cibálta a Tanács elé. Olyan érzésem van ennek kapcsán, hogy itt többről van szó, mint pusztán Freya életének féltése. Ezután helyet foglalunk Payne-ék asztalánál. A Cole-nak nevezett egyént figyelem, miközben Alex bemutatja nekünk. Érdekes módon most nem b@zdmegol minket. Nem érzek késztetést arra hogy ezt Alexander-rel megosszam, tekintve hogy az ő közeli ismerőse, ahogy fogalmazott, nyilván ismeri. Én közben eltakarítom mellőle az összes szeszes italt, Freya felé tolom őket. Ő feláll és kezet nyújt neki, én csendben várok és méricskélem a mi Cole nevű szájhősünket. Amikor helyet foglal a kicsi lány, oldalba lök. Én nem állok fel, csak elengedem az evőeszközt és a jobbomat nyújtom neki jobbra. Vajon elfogadja? Mindenesetre várok.
- Honnan érkeztél?
Kérdezem később, a kéz nyújtogatás után. A bázisról biztosan nem, mert nem ismerős az arca, úgy gondolom, mivel Alex ismerőse, így nem is San Francisco-ból. Közben megint megragadom a kést, de ha elkezd beszélni, nem vágok a szavába, úgy csak később szólalok meg ismét.
- Kér valaki belőle?
Inkább Freya-t és őt érinti a kérdés, mert Alex már javában hamburgerezik. De ahogy Freya irányába fordulok, ő meg épp most húz oda magának egy adagot. Akkor maradt a Cole gyerek. Ha kér, úgy vágok neki ahonnan szeretné és a tányérjára pakolom. Alex minket kérdezget, én még a csirkével szöszölök, de Freya válaszát hallva felhorkanok. Egyértelmű hogy érdekében áll itt lenni, a családja miatt is, de a vizsga sikeressége miatt is. Más kérdés hogy kényszeres nyomást érez a megfelelni vágyása miatt.
- Jah, gondolom ti is tök jól érzitek magatokat ketten, a haveroddal, ahogy én is jól érzem magam itt. De feláll az összes szőr a hátamon, ha arra gondolok hogy tele van a helyiség velük.
Kicsit halkabbra veszem a végét, Alex is jól tudja mire gondolok. Csak remélhetjük hogy valóban a szövetségesek jöttek el és nem kúszott be velük néhány aljasabb fajta ellenség. Ezért is akarok odamenni Drake-hez, őt kint láttam bóklászni, biztos körbenézett odakint. Nah meg mielőtt megkapom a parancsomat, tényleg jó lenne enni is ebből a csirkéből. Megragadom magam előtt a vizes kancsót és töltök, azután Cole elé rakom.
- Nesze! Ezt igyad!

#kihívás1
 
Téma ∞ Ünnepi bál [Vége]
Hozzászólások: 21 •• Megtekintés: 1008
írta: Hétf. Júl. 29, 2019 6:18 pm


Ünnepi bál



Kedves Játékosok!

Megérkezett egy újabb, rövidebb mesélői! A következő megint teljesen random fog érkezni, ezért ne várjatok rám. Bátran írjatok, játszatok, vessétek bele magatokat a kihívásokba [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]


Bálkirály és bálkirálynő

A második kihívás is megérkezett, amit továbbra is szabadon teljesíthet bárki! A játékról bővebben az [You must be registered and logged in to see this link.] olvashattok, és itt alább, a bejegyzéseim között!

Emlékeztetőül: nincs szükség külön jelentkezésre, viszont, aki részt vesz benne, az a reagja végén jelezze ebben a formában: [You must be registered and logged in to see this link.], [You must be registered and logged in to see this link.], [You must be registered and logged in to see this link.]
Értelemszerűen most a [You must be registered and logged in to see this link.] -őt kell majd bepöttyinteni a végére [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]

A második kihívás:

A díszvacsora kezdetét vette, az emberek boldogan lakmároznak, míg az angyalok finnyáskodva próbálgatják a halandó étkeket. A békesség szinte soha nem látott, aztán egyszer csak félrecsúszik egy falat a torkodon. Milyen kár lenne, ha éppen a veled szemben/melletted ülőt/állót a nagy küszködés közben leköpnéd...!


+infó: a kihívásokat egymástól függetlenül teljesíthetitek, így aki az elsővel még nincsen meg, az attól még bátran kijátszhatja a másodikat.



Jó szórakozást! [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]


CherryPie

 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 127 •• Megtekintés: 5775
írta: Csüt. Júl. 18, 2019 4:58 pm
Vendég


Ünnepi bál
Natalie és Mindenki
- Az is becsülendő, ha egy nő veszi a fáradtságot, hogy elsajátítsa. De azt hiszem ez sok minden másra is igaz. – ha nem így lenne, mit sem érne az ész, az akarat, a tudásra iránti való vágy, mellyel Atyám ajándékozta meg az emberiséget. Mindegyik ugyanannyit kapott belőle, az, hogy ki mire használja, az csak rajtuk áll. – Kifejtené, hogy mégis miért kellene tudnom? – ember s démon, netalán angyal legyen az a talpán, aki egy nő gondolkodásán eligazodik. Megkapták azt a képességet, hogy egészen másképp lássák a világot, minden mágikus képesség nélkül. Hol többet, hol pedig kevesebbet gondolnak bele a világ működésébe. – De csak mert az ajtaja bezárult s a kulcsát eldobták.- viszont ez közel sem jelenti azt, hogy így fog maradni. - S ha szétnézek egyetlen egy embert sem látok, aki a Mennyország expresszre váltott volna jegyet. Még Magácska sem. Szóval, még találkozunk…odalent. –ezt akár ígéretnek is veheti, s arcomon továbbra is ott ül az a könnyedén pimasz mosoly. De csak néhány pillanatig. Hangosan kacagok fel kijelentésére, leplezni se akarom, hogy jót mulatok rajta.
- Nincs ebben a teremben olyan lélek, akinek ne lenne egy hőn titkolt vágya vagy valakije, amiért/akiért ne adná el a lelkét, ha csak ez lenne rá az egyetlen mód. A legtöbb embernek van egy olyan tulajdonsága, mely letereli a feloldozáshoz vezető útról. Hiúság, önfeláldozásra való hajlam, kapzsiság esetleg a szerelem iránti vágy.  – újabbat kortyolok, az immár kissé vizes italból. – Nézzen csak körül sokan 28 évvel ezelőtt még azt sem hitték, hogy létezik Isten, de valahogy az Ördög mindig is más volt. – intek az oszladozó tömeg felé, akik már alig várták, hogy elfoglalhassák helyüket egy –egy asztalnál.  S így a Pokol sose fog kiürülni, már most bőven utánpótlás, s démonjaimnak alkut sem kell kötniük. – Vizet? – ráncolom össze enyhén homlokom, de nem ágálok ellene. Vastag üvegű poharat veszek el az asztalról, megbontva ezzel a csatasort, s a kihelyezett kancsóból töltöm tele.-  Az a nem szép, hogy a saját báljukon, dolgozni kényszerülnek. Ha már itt van szórakozhatna is egy kicsit. – nyújtom át neki a poharat, melynek peremén fénycsillagok szikráznak, a bálterem megvilágításának köszönhetően. – Nem is tudom, hogy ez bosszantson vagy örömmel töltsön el. – húzom félre kissé szám, s tűnődők el a nyers valóságon. – Érdekelne, vajon ki az ebben a teremben, aki lekörözött? – talán csak egy kicsit zavar a tény, hogy akad ebben a szétzilált világban olyan, aki eme címet kiérdemelte és az nem Amara. – A jelen helyzet nem ezt mutatja, hacsak nem valami hátsó szándék húzódik meg mögötte. – könnyen előfordulhat ez is, nem állította soha senki, hogy az emberek nem zsiványok. Egy kidobott kolonc ezeknek a nyavalyás, kiéhezett démonoknak. Ez is egy lehetőség, de jelenleg csak futó gondolatként suhan át az agyamon. – De hagyj kérdezzek akkor én is. Ha ennyire paranoiások, miért is ennyire nyilvános ez az egész cirkusz? – fordulok felé, jeges tekintetemmel végig pásztázom vonásait, már-már zavarba ejtően fürkészem tekintetét. Nem sok idő, számomra nem, csak néhány pillanat, hogy utána ismét a vendégsereg s vendéglátók vegyes forgatagába merüljek el. Egy magas, szikár ismerős sziluettre leszek figyelmes, aki éppen egy ajtó mögött tűnik el. – A szórakozás mellett kíváncsi vagyok, kikkel is szűrte össze a levet fivérem. Reméltem, talán itt lesz, hogy bemutasson a Tanácsnak. Faragatlanság tőle, hogy nem jelent meg. – valóban, miért nincs itt? Érdekelt volna, hogy milyen előnyét látja ennek a szövetségnek, s egyáltalán az is, hogy tudja e ez a démonvadász népség, hogy nem is olyan régen az én segítségemet kérte. – Voltaképpen, melyik rokonom ellen is köttetett ez a szövetség? Gabriel fivérem vagy drága nagynéném ellen? – a kérdés teljesen logikus, jelen esetben az utóbbi a nagyobb probléma, sz előbbi csak egy szikra míg Amara maga a láng. – Talán itt lenne az ideje, hogy a démonokat ne ellenségként kezeljék… - nem fejezem be a mondatot, mit is biggyeszthetnék oda? Barátként? Ezen még magam is jót derülök.

{#}kihívás1{/#}
Credit
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 127 •• Megtekintés: 5775
írta: Szer. Júl. 17, 2019 7:44 pm
Vendég


Ünnepi bál
Natalie és Mindenki
Minden rózsa elhervad az idő múlásával hiába is küzd ellene a halandó. Egy bólintással nyugtázom beszélgetőpartnerem válaszát. Igazi nagy luxus elveszni a politika labirintusában, de ki is hibáztatná érte. Isten? Az izzók még fel sem melegedtek, a hegedűvonón még egy húr sem szakadt el, de a tenyerem már viszket, hogy kissé felforrósítsam a hangulatot. De ma este úgy lehet, ez elmarad, jó fiúnak kell maradnom. Bár lassan tömve lesz az itató, a nevét még sikerül elárulnia. Arnold. Cseppet sem Arnoldos a feje. Sofőr. Erre azért enyhén megugrik a szemöldököm. Talán a desszertes kocsit fogja tologatni, mikor eljön az ideje. Sajnos mire megkérdezném, már tova is illan, akár füsti fecske a nyárral. Hogy én vagy a két idegen riasztotta el fogalmam sincs. Fél szemmel azért követem, s máris érthetőbbé válik minden. A kis barnának formásabb segge van, mint nekem, a gyermeki orcájáról már ne is tegyünk említést. Róluk egy ismerős arcra vándorol tekintetem. Szigorú vonásait bárhol felismerném. Csodálkoznom kellene, hogy itt látom ismét. Utóbbi találkozásunk meg lehet, nem volt vihartól mentes. Legalábbis benne biztos mélyebb nyomott hagyott, mint bennem. De talán, ma este alkalmam lesz beszélni vele. Sokáig nem időzők a hármas fogaton, a két új jövevény lefoglalja figyelmem, bár bennük még annyi barátkozásra való hajlam sincs, mint Arnoldban. Szívemre vehetném a dolgot, de talán jobb is így. De ha akarnék, se tudnék magányomba roskadni, egy kellemes női hang kezd kéretlenül is csacsogásba. Először csak vállam felett vetek rá, egy pillantást majd fordulok felé szinte egész testemmel, s vetek rá egy futó pillantást tetőtől talpig. Ha már stílusról és eleganciáról esett szó. – Veleszületett erény, bár tanulható. – vigyorodom el, s a számhoz emelem poharam. – A társa? Netalán ön is sofőr? Mert akkor inkább magát választom, hogy hazavigyen. – vigyorom tovább szélesedik, miközben egy kacsintást is megengedek magamnak. – Változó az ár, de magácskának megengedem, hogy alkudjon.– hajtom le kissé fejem, úgy fúrom kékjeimet az övébe. – Lucifer. – ja, most semmi Pokol ura vagy az Ördög maga, csak Lucifer. Kezemmel a vékonyka kacsó után nyúlok, s ha nem rántja el finoman vonom magamhoz közelebb, hogy hűvös csókot leheljek a puha kézfejre. Ha távolságtartásról tesz tanúbizonyságot, akkor csak maradunk a szimpla bemutatkozásnál. – Iszik valamit… Natalie? – lépek egyet hátra, hogy szemügyre vehesse a kínálatot. Úgy kínálgatom, mintha csak az enyém lenne. De miért is ne érezhetném magam itthon? – Vagy úgy vadász! Akkor most én lettem a potenciális jelölt, aki az első golyót kapja, ha valami balul sül el? – arcomról továbbra sem tűnik el a szemtelen mosoly, s ha kér, valamit úgy töltök neki. Hogy van erre személyzet? Nem igazán foglalkoztat, nem mindenki mondhatja el magáról, hogy maga Lucifer töltött neki egy pohárral. – Azt hittem bárki hivatalos az ünnepélyre. Oly nehéz elhinni, hogy csak szórakozni vágyom? – teszem fel a kérdést, amolyan sejtelmesen, hisz sokan úgy gondolják, ahol megjelenek az egyet jelent a felfordulással. És miért ne tennék rá egy lapáttal? Az én számból ezt a kérdést többféleképpen is értelmezheti az, aki hallja. Vajon valóban csak a komor New Orleansból kiszabadult Lucifer vagyok, aki társaságra vágyik, vagy ma én akarok lenni a porondmester? - De meséljen, milyen mostanában a vadászélet?
{#}kihívás1{/#}
Credit
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 127 •• Megtekintés: 5775
írta: Szer. Júl. 17, 2019 1:32 pm


Bálterem
Lucifer, a körülötte lévők & Mindenki
──────────── ────────────
« Outfit • Szószám; 481 »
« A flow of words is a
sure sign of duplicity»
Bármennyire is szívemen viselem Alex sorsát ma este nem számíthat rám. Tudom, hogy mindig ott vagyok mögötte és képes vagyok a legőrültebb indokkal is kirángatni a kínos vasárnapi ebédek alól. Meglehet, hogy az a baj, hogy túl védelmező vagyok. Ma nem. Ma haragszom rá, amiért ennyire felelőtlenek voltak, legalább neki lehetett volna esze. És ha történik vele valami? Rosszabb, mint két szárny? Mit gondolt, hogy miként fogok ezzel együtt élni?
Mégis tovább állok és az állófogadási részt igyekszem csak sétával tölteni, felfedezni, hogy ki-kicsoda, kivel beszélget, hátha feltűnik valami ismerős. Egyelőre mégsem. A férfi sem az, akinek hittem hirtelenjébe az ajtóba. Amúgy sem számítana, ha eljönne. Nem tenné meg, nem hinném, hogy Gabriel engedné, vagy épp utasítaná. A különös alkunk óta nem láttam és furcsa mód, de hiányérzet támad bennem.
Fejemet enyhén megrázom, igyekszem ezzel nem foglalkozni.
Majd elkezdenek terelni minket és igyekszem a szélén maradni, vizslatni a többieket. Egy-két érdekes formát felfedezek, mondjuk a démont, akivel a raktárházban találkoztam. Kezem még mindig ökölbe szorul, az emlékek miatt. Vicsorítanék is, ha illene az alkalomhoz. Ha azt hiszi, hogy megússza simán, hogy egy társamnak ártott. Az ajtókban álló vadásztársaimnak csak fejjel intek, remélve, hogy értenek belőle.
Nagyon remélem.
A lépcsőn pedig…
Arcomon megfeszül a bőr, ahogy hallgatom. Tekintetem szóról, szóra egyre sötétebb, érzem, ahogy egyre szaporábban lélegzem. Nevetni támadna kedvem, mégsem teszem. Tekintetem Alex tarkójára simul. Lehunyom szemeimet és igyekszem urrá lenni a haragomon. Miatta kordába kell magam tartanom. Barna íriszeimmel keresem meg Zagart, ki láthatóan ugyanannyira élvezi ezt az egészet, mint én. Az Isten szerelmére Drake, hol vagy?
A taps a részemről elmarad és fellmérem újra csak a vendégsereget, egyelőre az sem érdekel, ha valaki utánamfordul extravagáns ruhám választása miatt. A stílust viselni tudni kell, és ebben a városban senki sem teszi olyan jól, mint én.
Ahogy elhaladok társam mellett, megcsapja fülemet a neki bemutatkozó férfi neve. Ajkamra félmosoly ül ki, de nem állok meg. Megyek még egy kört és mire újra visszaérek, Zagar már sehol sincs. Vagyis Freya mellett áll.
- A parfümök kiválasztásához kell némi elegancia és stílusérzék, mely a legtöbb nőből kimaradt, így inkább csak a feltűnési viszketegségüket akarják ezzel nyilvánosságra hozni - mosolygok a jelenlévőkön végig, majd a magasabbik alakhoz fordulok. Luciferhez. - Elnézést a társam miatt, nem éppen érzi magáénak a hasonló eseményeket. Mondja, mennyibe kerül ma egy lélek? - vigyorgok rá szemtelenül. Meglehet a városban én vagyok az egyetlen ki ezzel a hülyeséggel állít be Lucifer elé. - Natalie Rossmyra vagyok, a város egyik vadásza - nyújtom végül felé a kezemet. Emlékszem még, hogy mivel állított elém az egyik démona. Lássuk, hogy Ő látja-e, hogy épp kedélyesen csevegek el ennek ellenére Luciferrel.
- Mégis minek köszönhetjük ezt a szívélyes meglepetést a részéről, itt? - tekintek szét bájos mosollyal az arcomon a vendégsereg körül. Ha Lucifer itt van, akkor okkal - gondolom én. Vadász vagyok és elit, hogy nézne ki, ha hagynám csak úgy szabadon lófrálni?
#kihívás1

 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 127 •• Megtekintés: 5775
írta: Kedd Júl. 16, 2019 7:54 pm
Vendég




Ünnepi Bál


To: Everybody &Freya, Zagar

Ophilia szavai még a fülemben csengnek, valamiért kétlem, hogy beismerné tévedését a mostani gazdáját illetően, ahhoz túlságosan elvakult. Végsem teszem szóvá az efféle gondolataimat, inkább a fiatal lány felé fordulok, hogy a továbbiakban kedélyesen elcseveghessek vele. Illően bemutatkoztam, démon létemre teljes mértékig tisztában vagyok az etikettel és ha szükséges, akkor kivállóan alkalmazom. Ez az este is olyan. Új ismeretségeket kell kötnöm, ha haladni akarok a tervemet illetően, de a többi fajtársammal ellentétben én nem vetem meg annyira az embereket. Tisztában vagyok vele, hogyan tudom felhasználni őket, hiszen mindenki jó valami, mást nem céltáblának.
- Köszönöm, ez igazán kedves. Lehet az est további részében igényt fogok tartani a segítségére. Túlságosan nagy ez a ház, én pedig elveszettebb vagyok, mint valaha ebben a tömegben - olybá tűnik, mintha ez egy vallomás lenne tőlem, hiszen arcomról is egy apró kétségbeesés sugárzik. Nincs ideje reagálni, mivel jobbról egy férfi érkezik, érdekes köszönési technikát választ, persze a halandó apró gondolkodás után viszonozza a gesztust. Mielőtt bármit szólhatnánk folytatja a mondandóját a férfi, aki úgy tűnik nem vette észre a jelenlétem és csak a lányhoz intézi a szavait, míg az utóbbi kétségbeesett pillantással próbálja jelezni, hogy épp egy beszélgetést szakított félbe a nagydarab. Annak ellenére, hogy közelebb hajol bizalmaskodva a pöttömhöz kristálytisztán hallom a szavait, Lucifer nevének említésére gombóc keletkezik a gyomromban, mely hamar elmúlva mérhetetlen gyűlöletbe megy át. Egyetlen pillanatra sem habozok, hogy a férfi által mutatott irányba nézzek. Meredten bámultam a bárpult felé, mire kiszúrtam a jól ismert vonásokat. Hihetetlen, hogy maga az ördög is megtisztel minket a jelenlétével. Milyen régen volt már, hogy összefutottam vele, nem mintha hiányzott volna. Hogy a pokol vigye el! Szitkozódok magamban és minden idegszálammal azt kívánom, hogy bárcsak mellettem lenne Volgan. Vajon hol lehet? Freya torok köszörülése ránt vissza a gondolataimból. Hatalmas mosollyal az arcomon nyújtom a kezem az idegen felé, aki kénytelen felém fordulni.
- Üdvözlöm, Azurea Lecompte a teljes nevem . teszem hozzá, ha elfogadja a jobbomat a gyatra köszönése mellett, akkor kezet rázok vele, ha nem teszi egyszerűen magam mellé ejtem. A kényelmetlen szituációt újra a lányka töri meg a vacsora említésével, mire Zagar hatalmas lélegzetet vesz mondandója előtt.
- Igen, egy darabon veletek tartok, ha nem bánjátok - mosolygok Freya felé gyengéden, remélve, hogy segít megtartani az álcámat. Tisztában vagyok vele, hogy nem kedveli annyira a démonokat itt, inkább csak megtűrik a kialakult helyzet és legfőképp az ünnepség miatt. Elfogadom a felajánlott kezet és illendően belé karolok. Ha mindenáron arra terelik az egybe gyűlteket, akkor én sem maradhatok ki. Talán így elkerülhetem a pokol jelenlegi urát. A svédasztalhoz sétálva lassan lépkedtek a tömegben, nehogy valakiben kárt tegyek vagy netalántán az én estélyimben essen kár.
- Honnan ismeritek egymást? - teszem fel a kérdést egyszerre mindkettejüknek, kíváncsian várva, hogy melyikük ad kimerítőbb választ, bár ha tippelnem kellene a lányra fogadnék.
{#}kihívás1{/#}



From: Azura

kredit
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 127 •• Megtekintés: 5775
írta: Hétf. Júl. 15, 2019 6:20 pm
Vendég




Ünnepi Bál


To: Everybody &Freya

Ez a bál tökéletes alkalom a szórakozásra, iszogatásra és új ismeretségek kötésére vagy esetlegesen a régiek felelevenítésére. Attól függ mire vágyik az ember, személy szerint engem s szórakozás vonzz, persze nem úgy, ahogy az emberek azt gondolják. Az érzéseim kavarognak minduntalan, mintha érző emberszabású lennék, nem létező szívem hevesen ver mióta átléptem a ház küszöbét. Tekintetettem a ma esti partnerem kerestem, végül feladtam és ismerősök után kezdtem kutatni. A szőkeséget megpillantva feléledt bennem a vágy, hogy rendezzem a számlát, így visszatértem a kezdetekhez, démoni lény révén káoszt és kínokat akarok magam mögött tudni. Hangtalanul közelítettem meg ők, de egy másik démon megelőzőtt és szóba elegyedett velük, gyorsan mérlegeltem a helyzetet. Itt és most a cél küszöbén nem állhatok meg. Hangom egyenletes, nem zavartatom magamat a halandót illetően, mit szabad mondani előtte és mit nem. Ha kell, akkor később kitépem a nyelvét, hogy ne tudjon beszélni. Ezen ne múljon a dolog. A férfiban Abaddonra, Háború lovasára ismertem, eléggé magasra mászott azon a fránya létrán, bár én sem panaszkodhatok. Tőle egyszerű bólintást kapok köszöntés gyanánt, amit ugyan ilyen formában egyből viszonzok. Míg a szöszi horkant egyet a lehető legnőiesebben. Megjegyzését vehetném dicséretnek, de mosolya elárulja, éppen vissza akartam volna vágni, mikor belém folytja a szót, egy rögtönzött bemutatással.
- Köszönöm Ophilia, de magamtól is bemutatkozok - próbálom csitítani, de mind hiába, míg a fajtársam tekintete közöttünk ingázik. A legutóbbi találkozásunkra tett említésére csak megforgattam a szemeimet.
- Szólt az angyal, aki a Sötétség szolgálatában áll - teszem hozzá a bemutatásához halkabban, miközben szemeim szikrákat hánynak felé. Kedvesen akartam kezdeni ezt az estét, de ha így állunk, akkor én sem fogom vissza magam. Tenni kívánok én a sötétség ellen ez vitathatatlan, csak éppenséggel nem úgy, ahogy ő azt gondolta akkor. Bájos mosolyától hányni tudnék, mégsem megyek bele a továbbiakban a szócsatába, hiszen felesleges, majd az öklöm és az erőm beszél helyettem a megfelelő időben. Don szavait hallva csak felhúzom az egyik szemöldököm. Carpe diem?!? Épp egy démon szájából, ez kissé nevetségesnek tűnik, de megadva magam a kísértésnek inkább csak bólintok egyet halovány mosollyal. Nézem a tollas távolodó alakját, miközben, aki olyan ártatlannak tűnik külsőleg, míg belül rohadtabb bármelyik démonnál.  Furcsálltam a Háború megjegyzését, de rá hagytam a dolgot végtére egy bálon vagyunk, ahol bármi megtörténhet. Kettesben maradtam a halandó lánnyal, így kénytelen vagyok felé fordulni, a legbarátságosabb ábrázatomat kapom elő.
- A nevem Azura, ahogy az előbb már említette a közös ismerősünk. - mosolyogva nyújtom felé a kezem, hiszen így illendő bemutatkozni hivatalosan - Kérem ne dőljön be a rosszindulatú szavaknak. Démoni létem ellenére szeretném megismerni az emberek szokásait, csupán azért vagyok ma itt - teszem hozzá kedvesen, arcom olyan angyali mint bármelyik tollasé - Jól értettem Freya-nak hívják? - teszem fel a kérdést kissé bizonytalanul. Ha már így hozta a sors, akkor megismerkedek a vadásszal, persze csak akkor, ha nem hagy faképnél egyetlen szó nélkül.
{#}kihívás1{/#}



From: Azura

kredit
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 127 •• Megtekintés: 5775
írta: Vas. Júl. 14, 2019 1:32 pm


Ünnepi bál

Démonok között & Freya & Mindenki
A közelemben tartózkodó pasas szavai arra engednek következtetni, hogy ismeri Marissa-t. Hm. Akkor sem megyek arrébb. Ez amolyan 'ki, ha én nem dac', olykor rám jön, és most rám jött.
- Rég nem volt terepen.
Dörmögöm neki az orrom alatt a kérdésére, így aztán én sem tudnék rá válaszolni. Mondjuk maga a megszólítása, mint öreglány, adom. Ebben rokonszenvezünk. De ha innen fúj a szél, akkor már én is öreg vagyok. Pedig nem vagyok az, nem is érzem magam annak. Egészen addig úgy gondolom róla, hogy ő is egy vadász lehet, amíg a tudtomra nem adja hogy New Orleans-ból jött. Pontosan tudom mire gondol, jártam már ott, a peremrészén. Beljebb nem mernék menni, az már nekem is nagy falat lenne és még nem ment el a józan eszem. Be kell lássam, ezt a pasast benéztem. Akkor szalad fel a szemöldököm, amikor Lucifer-nek vallja magát. Ez most valami tréfa? Vagy komoly? Közben hátrébb kell lépkednem, nagy kelletje lett a Whisky-s üvegemnek. Aki pedig elveszi, gondolom ő lenne Anzu, mert rögtön meg is húzza. Nah ez meg becenév vagy keresztnév? Bár végül is tök mindegy. Így hívják és kész. Már ha így hívják. Apropó, Lucifer. A t@köm se tudja tényleg ő az-e. Nem találkoztam még vele soha. Ha ő az, akkor úgy hiszem, belőlem előbb kinéznék hogy én vagyok Lucifer, mint belőle. Szóval csak egy röpke ideig tartó végignézés következik a részemről, miközben felém nyújtja a kezét.
- Arnold vagyok, a sofőr.
Elfogadom, ne legyek bunkó a bálon, s tekintve hogy a másik kettő is itt vedel még, most mind a hárman hallották. Remek. Akkor fogok ráb@szni, ha valamelyik a három közül valóban el akarja majd vitetni magát haza. Kell nekem is hülyeségeket beszélnem! Most akkor mindenki boldog, nem kötöttem bele senkibe. Még magamban morfondírozok a 'Lucifer vagyok' bemutatkozáson, közben irigykedve figyelem a whisky-s üveg rohamos kiürülését. Mohó disznók! Csak egy lemondó sóhaj hagyja el a számat, s ahogy tovább tekintek meglátom az ismerős arcot két ismeretlen társaságában. Kezdenek sokan lenni az italos pultnál és mivel ez a három egymásra talált, legalább is beszélgetésbe kezdtek, én angolosan távozok a köreikből, köd előttem köd utánam, elindulok Freya felé.

Sokan vannak útközben, aki ismerős, annak megint csak bólintok egyet.
- Hé, kölyök!
Mire ideértem már a másik kettő arrébb ment, de még meg tudtam nézni magamnak őket. Egy szőke hajú nő, meg talán a párja, annyira egymásnak duruzsolnak ott édes kettesben. Amint Freya arca kerül a képbe, emelem neki felé a kezemet ökölbe szorítva és várom hogy hozzá érintse az övét, egy kacsintás társaságában.
- Hogy alakul az este?
Azt kell hogy mondjam fura nekem ez a lány, hercegnős rugdalózóba öltözve, nem szoktam meg. Ami azt illeti, biztos én is fene furán festhetek ebben a csokornyakkendőben.
- Jól nézel ki.
Diplomatikus megjegyzés. A nők csak ezt képesek elfogadni, minden másból problémát csinálnak, és a hiszti, meg az idegeskedés most a legkevésbé sem hiányzik. Nem is akarom felcukkolni, elég neki itt a brekegés a többi f@szfejjel.
- Úgy érzem magam, mint az állatsimogatóban.
Maró megjegyzés a kialakult helyzetünkre, amit van egy olyan érzésem, kifejezetten Marissa-nak köszönhetünk. Azután lefelé és közelebb hajolva hozzá az italos pult felé mutatok egy pillanat erejéig.
- Az a fazon ott Lucifer-ként mutatkozott be.
Talán még ő is elcsípi, ha ott maradt beszélgetni a másik kettővel. Momentán lesz@rom az etikettet, meg hogy nem szabad senkire se mutogatni, úgy is ketten vagyunk itt. Gyorsan vissza egyenesedem és körbe tekintek.
- Mindjárt elkezdik felszolgálni a vacsorát. Bemegyünk?

#kihívás1
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 127 •• Megtekintés: 5775
írta: Vas. Júl. 14, 2019 12:28 pm
Vendég


Ünnepi bál
Whiskys, Anzu és Athlan? meg aki akarja
Nem én vagyok az egyetlen itt, aki szemtelenséggel tiszteleg a Payne családfőjének beszéde előtt. Többjüket jobban érdekel a felszolgált ital és étel mennyiség, még akkor is, ha ezt próbálják megfékezni. Több-kevesebb sikerrel. A szívmelengető mosolyt nem, de „engedélyt” kapok, hogy magamhoz vegyem az üveget. – Jól tartja magát az öreglány. – emelem számhoz a poharat, a hűs ital egyetlen kortya is marón siklik le torkomon.– Vajon ugyanolyan jól forgatja még mindig a acélt, mint ahogyan a szavakat?– fordulok immáron el a férfitól, hogy jobban szemügyre vegyem a szóban forgó hölgyeményt. A kérdésem nyilván költői, nem igazán várok rá választ, hisz alkalmi beszélgetőpartnerem éppúgy lehet egy san franciscoi-i küldött, ahogyan egy betévedt hajléktalan, mint egy a vendéglátók közül. Igazából teljesen lényegtelen. – Nem. – felelem határozottan, enyhén fordítva fejem felé, ábrázatomon egy félmosollyal. – New Orleansból fújt ide a szél. Sose volt olyan káprázatos, mint New York s mostanra még komorabb lett, de aki betéved bizton nem fog unatkozni. És te? – mosolyom még jobban kiszélesedik. Nyílt titok, hogy a város határát jelző táblát akár felválthatná a Rémségek Cirkusza felirat is. De kell a hírverés. Közben a beszéd is véget ér s hivatalosan is kezdetét veheti a mulatság. Halkan koppan a poharam a hófehér abrosszal leterített asztalon. Kezeim hangos csattanással vállnak el egymástól. Ilyenkor tapsolni szokás, vagy nem? Két dolog történhet, vagy észbe kap az „embertömeg” s követve példám Marissa Payne tapsvihar közepette sétálhat a helyére. Vagy … - Most nem örülünk? Jó hát akkor nem. – engedem vissza kezeim, s amolyan zavarodottságot, meglepettséget erőltettek ábrázatomra. Pedig nagyon élvezem a helyzetet, de mégsem vigyoroghatok, mint pék kutyája a meleg zsemlére. Gyászhuszár társaság, mint egy halotti tor, egy akasztáson is nagyobb a derű. – Oh, hát még be sem mutatkoztam… Lucifer. – tűnik el pofázmányomról az előző „érzelmi kitörés”, s mintha mi sem történt volna nyújtom felé a jobbom. Azóta már kiderülhetett, hogy e jó ember a vadásztársaság tagja és valóban őrkutya vagy csak egy helybéli. Nem mindenki lehet egy szószátyár, és erről árulkodik testtartása is. Ennek tükrében meg sem lepődők, ha nem fogadja el üdvözlésem, ahogy az sem lep meg, ha valami értetlenkedés ül ki, amúgy is barátságtalan fizimiskájára és bolondnak néz, akinek annyira nem áll jól a tréfamester szerep. Legalábbis biztos rossz alkalmat választott arra, hogy a Pokol urának nevével játszadozzon. S ezen lehet, a le nem hervadó vigyorom se segít, melyben ott bujkál az „Igaz vagy hamis?” kérdés. De kellemes csevejünket újabb érkezők zavarják meg. Az egyikük legalábbis gyorsabban veti rá magát az üvegre, mint ahogyan a puskagolyó hasítja a levegőt. – Egészségedre, barátom! – szólok neki, amint elemeli szájától az üveget. – Lennél szíves? – nyújtom felé poharam, jelzés értékűen, hogy igazán tölthetne még a poharamba, mielőtt bevedeli az egészet. Szemügyre veszem a két fickót, az egyik girhes, mint öreg néni macskája, néhány év és az arcára is rászárad a bőr, míg a másik kiállásában is maga mögé utasítja az elsőt. Pech és Pánik, mondaná rájuk az ember. Az utóbbinak, mintha a vonásai ismerősek lennének, de az idők kezdete óta annyi emberrel találkoztam, hogy a fene se tarja számon. Lehet puszta véletlen is. – Igaza van a barátodnak, biztos akad itt erősebb is, ha a célod a gyors lerészegedés. – intek lazán a pult felé. – Mi bajod van vele? Bár ha, azt vesszem alapul, hogy némelyik nő nem tudja megválasztani a számára legmegfelelőbbet s úgy használja, mintha azon múlna az élete, egyet kell veled értsek. – közben szememmel újra a egybegyűlteket pásztázom, s fel- feltűnik köztük egy ismerős vonás. Ha időközben nem vonulnak félre, akarva akaratlanul is meghallom a szót, melyre homlokomon ráncokba gyűlik a bőr. – Voltaképpen, ti honnan is jöttetek? – teszem fel a kérdést, ha már így belejöttünk. Igaz, lehet azóta már eggyel kevesebben vagyunk eme díszes társaságban, ha a Whiskysnek közben inába szállt a bátorsága. Előfordulhat azonban az is, hogy magam maradok, hisz nem mindenkinek lehet rokonszenves, amúgy korrekt ábrázatom. Ez esetben, mint az ökör iszok magamban tovább.
{#}kihívás1{/#}
Credit
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 127 •• Megtekintés: 5775
írta: Csüt. Júl. 11, 2019 10:52 pm


Ünnepi bál
Alex & Kaitlyn & mindenki
────────────── ──────────────
Ahogy messze kerülök a veszélytől, azaz a vadásztól, akit véletlenül azonnal sikerült felidegesítenem, felhagyok a színjátékkal. Az italokat persze továbbra is vágyakozva figyelem, mert elég kevés volt az az egy-egy pohár, amit az ismeretlen magamra haragítása előtt mégis sikerült elfogyasztanom, egyelőre azonban nem merek ismét arrafelé sétálni. Felváltva nézelődöm arra és a vadász felé az engem takaró fejek és vállak felett, méghozzá a terem biztonságosabbik végéből, hogy minél hatékonyabban kerülhessem el, ha véletlenül mégis egyirányba kezdenénk haladni.
Tanulságos volt a mi kettőnk beszélgetése, ha azt vesszük, hogy innentől kezdve senkihez sem merek hozzászólni, ami működni látszik: csendes megfigyelőként sokkal könnyebb beolvadnom a tömegbe. Nem állok sokáig egyhelyben; tanulmányozni kezdem az embereket magam körül. Hallgatom, mit mondanak, hogyan beszélnek és mit csinálnak a kezeikkel, miközben erőltetetten nevetnek a másik poénjain; merre néznek és meddig tartják a szemkontaktust, mielőtt elkapnák a tekintetüket. Nem is olyan nehéz. Nem lehet, ha ilyen sok idióta meg tudja csinálni.
Alex a lépcső alján áll, és bár jól látom őt, sokkal érdekesebb dolgok kötik le a figyelmemet. A pincérek, kezükben a fémtálcákkal és a rajta álló, egyforma poharakkal – ez alkalommal alaposan megnézem, melyikbe mit töltenek –, vagy épp előételekkel. Már átlátom a kiegészítőket és a mosolyokat is; az apró különbségeket és indikátorokat a vadászok és a tettetett szövetségeseik, aztán a gazdagok és a színjátszók között. Sokan vagyunk.
Egy idő után látom a kiutat a kavalkádból, a rendszert a rendszertelenségben és máris sokkal jobban érzem magam, hogy végre megoldható feladatok vesznek körbe random történések helyett. Megnyugszom, most, hogy otthonossá válik ez a számomra eddig teljesen ismeretlen világ. Szinte észre sem veszem, hogy a beszédnek vége és Alex időközben egészen közel keveredett hozzám.
Remélem, hogy nem vár választ, mert minden újonnan felszedett udvariasságom ellenére már megint csak tekintettel kommunikálok. Néhány lépésre állunk csak egymástól, mégis végtelen széles szakadéknak érződik, ami ráadásul minden erejével a maga mélysége felé vonz. Csak akkor reagálok, azaz pislogok néhányat, mikor a nővére felé fordul; Kaitlyn jelenléte szintén olyasvalami, ami idáig sikeresen elkerülte a figyelmemet, hála a ténynek, hogy az Alex-magasságtól valamivel lejjebb kell nézelődnöm hozzá. Azért barátságos molyra húzódik a szám, mikor mégis észreveszem őt.
– Ja. Cole Andrews. Örülök, hogy megismertelek – bólintok magabiztosan. Félsiker; a hangsúlyozáson csiszolnom kéne még, hogy egészen olyan legyen, mintha minden nap másik bálon mutatkoznék be, és a kézcsók is elmarad – azt nem csinálja mindenki, így nem vagyok biztos benne, hogy ebben az esetben is illendő lenne-e vagy sem. Valahogy Kaitlyn is furán, bizonytalanul álldogál Alex mellett. Ha nem is maradt meg a gyümölcsösben folytatott beszélgetésünk szóról szóra, arra pontosan emlékszem, hogy milyen mérges volt rá a szökés miatt, és arra is, hogy ettől függetlenül nagyon kedvelheti őt. Végtére is testvérek, ennek pedig jelentenie kell valamit, amit én sosem érthetek meg teljesen, mégis el tudok képzelni. Jó lenne néha egy csónakban evezni valakivel, ahogy egyszer mondani volt szokás.
– A vacsorához? – vonom fel a szemöldökeimet kis fáziskéséssel. A vacsora a tervem végrehajtásának legtökéletesebb időpontja: néhány ember mászkálni fog ugyan, a vadászokat az asztalhoz szólítja majd a kötelesség, és a fenti szobákat sem őrzik majd olyan szigorúan, mint később, mikor a tömeg felfedezőútra akar indulni az emeleten. – Miért ne – vágom rá meggondolatlanul. Faszom. Létezik az estének olyan változata, amiben mindent megkapok, amit szeretnék? Tegyük fel, hogy igen; tegyük fel, hogy tölthetünk együtt egy kis időt. Azt viszont honnan találjam ki, hogy meddig mehetek el? Sohasem mondtad még nekem, hogy tudnak-e rólad, Alex.
Szerencsére támad egy ötletem. Újra felveszem vele a megszakíthatatlan szemkontaktust, miközben alig észrevehetően mozdulok hozzá valamivel közelebb.
– Oda ülök, ahova akarok, vagy ma este felejtsem el a vadászok asztalát?

#kihívás1
 
Téma ∞ Ünnepi bál [Vége]
Hozzászólások: 21 •• Megtekintés: 1008
írta: Szer. Júl. 10, 2019 12:10 am


Ünnepi bál



Kedves Játékosok!

Aki szeretne még csatlakozni, bármikor, bátran megteheti! Ide sem kell külön jelezni, nyugodtan írjátok be magatokat a játékba! :3 Legfeljebb fussátok át, mi történt eddig. Amennyiben a tombolán is részt vennétek, mint azt a korábbiakban írtam, küldjetek nekem egy pm-et [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]


Bálkirály és bálkirálynő

Láttam, hogy szép számmal csatlakoztatok már a kihíváshoz, amit bármikor tudtok teljesíteni a bál során! Talán egyértelmű, és csupán a folyamat egésze miatt taggeltétek rögtön a reagjaitokat, viszont ha nem, akkor a félreértések elkerülése végett szeretném kiemelni, hogy a kihívás a konkrét bemutatkozással lesz érvényes.
Ettől függetlenül nyugodtan lehet a tag-et használni a bemutatkozós körök mindegyikéhez, hogy majd egészében olvashassuk vissza őket, de bemutatkozás nélkül nem lesznek érvényesek.

Néhány kérdés is felmerült, amit röviden megválaszolgatnék itt is, hátha másnak is informatív:
Nem kötelező valójában felfedni azt, hogy kik vagytok, kamuzni is ér! [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]

Ha két karakter kölcsönösen bemutatkozik egymásnak, akkor mindkettejük kipipálhat egyet a bemutatkozásából, csak legyen ott a reagok végén a [You must be registered and logged in to see this link.] tag.

A kihívásokat ugyan célszerű sorban teljesíteni, viszont ha valaki nagyon lemaradna, mert nem tud írni stb, akkor utólag is ki lehet őket játszani. Ergo nem kell aggódni, ha valaki még nem teljesítette az elsőt, de már következne a második, a bál egésze áll rendelkezésre a kihívások teljesítésére.


További kérések, kérdések esetén bátran keressetek pm-ben! :3


Jó szórakozást! [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]


CherryPie

 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 127 •• Megtekintés: 5775
írta: Kedd Júl. 09, 2019 12:39 pm


Ünnepi Bál
Alex & Ophilia & Abaddon & Mindenki
──────────── ────────────
Széles mosolyra húztam a számat nevetésemet palástolva, és cseppet sem lepett meg Alex megjegyzése. Bátyám igenis nehéz esetnek számít, ráadásul a Payne család tagjaival való kapcsolata sem épp felhőtlen. Torkom enyhén kiszáradt a folytonos köszöntésektől, így szinte azonnal megkönnyebbültem, és eltüntettem arcomról a mosolyt, mikor Alex indítványozta, hogy lépjünk le a bejárattól. Másnak sem örültem volna jobban, mint elvegyülni a tömegben, ám kívánságom még sem teljesülhetett ilyen hamar, ugyanis kezdődött a bál, és így Payne anyuka megnyitó beszédét sem lehetett kihagyni, így szimplán bólintottam egyet, ahogy elindultam a tanácstagok számára kijelölt lépcső felé. A tömegben azonban elkeveredtem a Payne testvérek mellől, és akárhogy is forgolódtam, esélyem sem volt, hogy ismét meglássam őket, így a kijelölt hely felé indultam el.
Meglepetten fordulok a hang irányába, és egy viszonylag fiatalnak kinéző, kifejezetten csinos nőt pillantok meg.
- Köszönöm - varázsolom arcomra vissza a kedélyest mosolyt, ám válaszolni sem tudok neki, mikor még valaki megjelenik, és becsatlakozik a beszélgetésbe.
Legszívesebben reflexből szemet forgattam volna a megjegyzésre, ám helyette tartottam magam, nem véletlenül én voltam itt bátyám helyett.
- Üdvözlöm - mosolyogtam rá cserébe, majd mindkettejük felé finoman meghajoltam. - Freya Crusader, a ma esti ünnepségen én képviselem a Crusader családot.
A magát Domnak nevező szavaiból arra következtettem, hogy Ophiliában az angyali nem csak képzelőerőmnek köszönhető, ám beszélgetésükhöz nem tudtam hozzászólni. Azonban az újabban megjelenő szavai felkeltették a figyelmemet. Bár elfordultam, fülem nyitva volt, és tudtam leplezni a belül feszültté váló kedélyemet.

#kihívás1
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 127 •• Megtekintés: 5775
írta: Hétf. Júl. 08, 2019 11:37 am


Ünnepi bálocskácska

Athlan x mindenki

„Pár.” Furcsa szó, nem csak Athlan nem tudta megfejteni a pontos jelentését, én magam sem. Egyszerűen csak tetszett, ahogy a kriptában George és Elizabeth egy párt alkottak… ahogy hangtalanul civakodtak. Na meg ott volt az a lány halandókoromból. Nevezhettem-e a páromnak egyáltalán? Nem tudom. Ő a jegyesemnek mondta magát, ami így utólag nem is tudom, mit kellett volna, hogy takarjon… azt hiszem, már nem is érdekelt. Inkább csak bizalmasan vigyorogtam a bókra, amit Athlantól kaptam. Kísérleti patkány? Imádtam, ahogy ezzel a két rövidke szóval ihlet. Talán ezért is simultam hozzá, mikor a kíváncsiskodás kezdett elképesztően unalmasnak tűnni. Dög unalmas arcok töltötték meg ezt a helyet, még csak egy urna vagy darab csont sem volt náluk…
A megnyitó szó legalább olyan furcsának és értelmetlennek hatott, mint a pár kifejezés. Ráadásul a mindent tudó démonpajti sem tudta, mint jelent. Nem számított az egész, szívesebben dörgöltem hozzá a halandó testemet, várva mikor borul ki úgy, mint a koporsós esetnél. Átkaroltam a nyakát, ő pedig a derekamnál fogva húzott közelebb magához. Megremegtek a térdeim, nem tudom mitől. Talán meglepett kicsit, hogy az ujjamra harap… és nem azért, mert megtette, hanem mert olyan lágy volt, amit nem néztem volna ki belőle.
Az éles álla koponyámba állt, aztán éreztem az arca melegét a hajam között. Nem számított, nem húzódtam el. Valamiért jó volt a társasága, még azt is elfelejtettem a morgós mindennapok és a dögunalmas magyarázásai közben, hogy milyen nyugodt életem volt a kriptában. A halottak társasága sem hiányzott.
– Most itt fogunk maradni… – válaszoltam és egy pillanatra lehunytam a szememet. – Pont ezért kell inni, hogy egy kicsit lazulj el. Ne csak arra gondolj, mit lehetne csinálni odahaza a négy fal között. – Magyaráztam és végig simítottam a mellkasán. Csak akkor nyitottam ki újra a szemeimet, mikor ő tolt el és megigazított a csokornyakkendőm. Hát megint előkerült a nem éppen kedves oldala. Éreztem a szavai mögött minden gúnyt, de nem szóltam semmit. Csupán sóhajtva megforgattam a szemeimet.
– Nem esett jól. – Húztam el a számat a rövid válasz végén. Közben hagytam, hogy kicsit beljebb tereljen engem és meglássuk, mégis mi a fene történik itt. Kicsit körbe is néztem, hogy mégis mi ez az egész. Még mindig csak a hatalmas tömeg esett le, meg az a rengeteg illat és bűz, ami keveredett a báliruhák rengetegébe. Nem igazán fogtam fel, hogy valami nőcske beszél, csak amikor véletlenül éppen arra fordultam. Jobban érdekeltek az elemelhető dísztárgyak, amik csodásan festenének Athlan mocskos kunyhójában… ha van valami, amit színesíteni kellett, hát akkor az az volt.
– Mit nyitott meg? – fordultam Athlan felé, mikor elcsíptem, az „amit ezennel ünnepélyesen megnyitok” mondatrészt. – Áh, pia! – Kaptam el egy kecses, magas poharat, mikor egy pincér elhaladt mellettünk. Azonnal lehúztam a tartalmát, de amint megéreztem a buborékokat arcon köptem vele az én kis párocskámat. – Mi a szar ez? – kiáltottam el magam, talán cseppet túl hangosan is. Köhögve próbáltam magamhoz térni, az arcom felé legyeztem a levegőt, abban reménykedve, hogy esetleg összeszedem magam.
Még mindig köhögtem, mikor megéreztem egy érdekes illatot. Körbe fordultam, hátha megtalálom annak a forrását. Nem volt ilyen egyszerű, túl sokan voltak, túl sok minden keveredett egybe ahhoz, hogy vadászkopó módjára végig szaglásszak mindenkit.
– Valami…. valami… – makogtam magam elé, megragadtam Athlan kezét és már rángattam is az italos asztal felé. Nem akartam még véletlenül egy újabb hosszú poharas izét kifogni. Jobbnak láttam normális dolgokat beszerezni, amihez már hozzá volt szokva ez a vézna kis test. Odalépve csendesen dúdoltam, néhányan már voltak ott. Két tagba szakadt pasast alaposan meg is szagoltam magamnak, de mindkettőnek savanyútej bűz áradt a ruhájából. Erre persze megborzongtam.
– Pardon, Anzu szomjas… – Közöltem és már nyúltam is át rajtuk keresztül egy nagy üveg whiskyért. Az egyetlen alkohol volt, amit név szerint ismertem. Majd gondolkodás nélkül meghúztam azt és úgy nyújtottam át Athlannak. – Na ezt meg kell kóstolnod! Énekelni fogsz tőle.



#kihívás1
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 127 •• Megtekintés: 5775
írta: Csüt. Júl. 04, 2019 10:33 pm


Ünnepi bál

Mindenki & Cole & Lucifer
Miután rádörrentem a nyikhajra, egyből inába száll a bátorsága, ezt abból gondolom, hogy még csak a szemembe sem mer nézni. Szuszogva hallgatom a bocsánat kérését, és figyelem miként dülöngél itt nekem. Közben azon filózom, ezt megjátssza, vagy komolyan már most talaj részeg? Azután a közeledésére morogni kezdek, de ehhez képest békésen tűröm, ahogy a zakóm szélét igazgatja, majd mellbe paskol. Úgy magasodom fölé, mint az oroszlán, akinek megcibálták a bajuszát. Bocsánatot kért, nem látom értelmét tovább rugózni ezen. Úgyhogy csak a tekintetemmel követem a távozásának mikéntjét. Talán később rá kellene nézni, mert a vendégeknek sem tesz jót egy hasonló incidens ezzel a részeg hülyével.

Egy kicsit elidőzöm még az asztalnál, ekkor csendül fel az ismerős hang. Bár én nem indulok beljebb a kérésére. Azután csak hamar Marissa kezd bele a hosszú, nagyon hosszú monológjába. Ehhez muszáj még egy kortyot leküldenem. Azért az eljut a tudatomig, hogy Payne-ék meghívták a San Francisco-i népeket. Nos, ez új nekem is. Tehát tele van az egész kóceráj ezekkel a dögökkel. B@ssza meg! A pillanat erejéig kimerevedek, amíg tudatosul bennem, hogy a Tanács képes volt veszélynek kitenni az életünket -nem mellesleg a fiatal társaink életét is-, csak hogy kedvükre mókázhassanak itt az újdonsült 'barátainkkal'. Édes f@szom! Sokszor megakadó mozgással helyezem vissza az üveget az asztalra. Baromira nem szabad többet innom. Mikor elengedem a fejét, jön egy hangos psszt. Morcosan fordulok az ipse felé, keresztbe fonom a kezeimet a mellkasomon és állandósulni tűnik a goromba tekintetem.
- Szabad!
Vágom rá neki, így megkapja a válaszát, azonban egy centit sem állok arrébb. Miért? Nem ismerős a képe. Azt sem mondom meg neki, hogy beleittam. Kár hogy nem köptem bele..így utólag végig gondolva. Nem lesz tőle semmi baja, főleg ha nem is ember. Figyelem miként hajol az üvegért, egy fél fejjel magasabb nálam. És igen, ahogy megint körbe járatom a tekintetemet, egyre több az ismeretlen arc. Feltűnhetett volna előbb is. Meglehet az elmenekült is közülük való. Bár akkor egy sunyi sz@rházi, aki még a véleménye mellett sem állt ki. Hm. Nem tűnt annak, szerintem inkább bef@sott tőlem. Hirtelen egy pohár kerül a látóterembe, amit az újonnan ide került ipse nyújt szorgalmasan nekem. Nem tudom miért gondolja, hogy ki kell engem szolgálnia, van erre személyzet, meg én is kiszolgálom magamat.
- Kösz, nem!
Sosem fogadnám el tőle, nem ismerem, és most hogy tudom kikkel vagyunk egy fedél alatt, pláne nem. Hátha még is csak össze kell szerelnem a fegyverem. Ha bepiálnék, nem vennék hasznomat, ráadásul itt van a kölyök is. Ha valami történne vele és én tudnám hogy tudtam volna tenni ellene, csak épp az érzékeim nem úgy szuperáltak, nah akkor nem tudnék megbocsátani magamnak. És nem tudnék a testvérem szemébe nézni se. Marad a fantáziálás a későbbi piálásról, és remélhetőleg balhé nélkül elhúznak majd a v@res f@szba! Nah, de térjünk vissza a fazonhoz itt mellettem. Marissa közben befejezte a megnyitó beszédét, sokan megindulnak befelé.
- Te is San Francisco-ból érkeztél?
Hangom mély éle felfelé ível, próbálok kiszedni belőle valamit, ha már az előbb érdeklődést mutatott az irányomba. Tudom, ilyenkor mindig mindenkinek van egy hátsó szándéka ezzel. Nekem is, ahogy biztosan neki is. Normális esetben ilyenkor mutatkoznak be egymásnak a beszélgető felek. Hasonlóra számítok tőle is.

#kihívás1
 
Téma ∞ Bálterem és földszint
Hozzászólások: 127 •• Megtekintés: 5775
írta: Csüt. Júl. 04, 2019 1:04 pm
Vendég


Ünnepi bál
Mindenki, a Whiskys(Zagar) s a körülötte lévők
Hangosan csaptam s dörzsöltem össze a tenyerem a vadászbál hírére. Végre valami mulatság! Egy leeresztett lufi is fessebben mutatna, mint én. Az elmúlt időben nem voltam valami aktív, s inkább csak hagytam, hogy a folyó mossa azt a bizonyos partot. De most, hogy a két város hivatalosan is szövetségre lépett egymással, ideje szemügyre venni kikkel is hord közös bugyit fivérem. S hacsak a megérzéseim nem csalatnak meg, lesz ott jó néhány a démonjaim közül. Ideje lesz összerántani és emlékeztetni rá őket, hogy Lucifer létezik s nem tűnt el nyomtalanul. Így magamra kaptam egy obszidián fekete öltönyt, szűz fehér inget. A csokornyakkendőt már túlzásnak találtam, s a sarokba hajítottam. Most pedig itt állok a kitárt ajtó előtt, mely alig várja, hogy belépjek rajta. A kiszűrődő hangokból ítélve, már elkezdődött a megnyitó. A legérdekesebb vendégek soha se érkeznek időben. Zsebre dugott kézzel, komótosan veszem a lépcsőket, nem törődve esetleg az értetlen és megrémült tekintettekkel, már ha a biztonsági szolgálat bármely tagjának van róla fogalma ki is vagyok és nem csak egy jött-mentnek gondol, aki csak halálra zabálni akarja magát. Falánkság. Micsoda jó móka lenne ez most itt neki. Az előtér úgy virít, mint egy leszállópálya s bár a vendégvárót elég karcsúra mérték, én mégis tépek le néhány szőlőszemet az egyik fürtről. Innen kintről hallgatom a megható beszédet, addig a pillanatig, míg az ajtónálló szeme sarkából fel nem fedez, s mint az elkószált bárányt próbál visszaterelni a nyájhoz. Engedek akaratának, ne érezze úgy, valamit rosszul csinál. Széles mosollyal kérek elnézést és indulok meg a kijelölt irányba, de még szakítok magamnak néhány szemet a fürtből. Nem tolakszom, lehetőség szerint MÉG senkinek sem akarok a tyúkszemére lépni. A háttérben közlekedve hallgatom Marissa Payne ékes beszédét, s veszem szemügyre a tanács és családja tagjait. Az italos asztal szélénél állapodok meg, ahol leginkább tömörül az összegyűlt nagyérdemű. Könnyed mozdulattal fordítom fel a poharat, s ejtek bele néhány jégkockát, melyek halkan koccannak egymáson egy megbontott whiskys üveg, s láthatóan a gazdátlan vagy talán nem egy tagbaszakadt „moszkvai őrkutya” őrzi. Legalábbis elégé a keze ügyében van.– Pssz… foglalt vagy szabad lesz?– biccentek az üveg felé, már ha hajlandó elszakítani tekintetét a szónoklótól. Pofátlanság tudom, beszélni miközben más a jól betanult szöveget mondja, de kilátott már olyan tanévnyitót, ahol érdekli bárkit is az igazgató beszéde? Nos, az esetleges rosszalló pillantások leperegnek rólam, egy cseppet sem zavart mosolyra húzom ajkam. Ha kapok választ, ha nem tele töltöm a poharat, s az idegennek nyújtom. Igyon ő is, ingyen élő, látszik rajta, hát ne fogja vissza magát. Ha elfogadja, akkor készítek egy újabbat magamnak is. Ha nem, hát iszom egyedül.
{#}kihívás1{/#}
Credit
 
Téma ∞ Ünnepi bál [Vége]
Hozzászólások: 21 •• Megtekintés: 1008
írta: Szer. Júl. 03, 2019 10:07 pm


Ünnepi bál



Kedves Játékosok!

Megérkezett az újabb mesélői, a bál IC is hivatalosan kezdetét vette! A következő mesélői kör teljesen random fog érkezni, ezért ne várjatok rám. Bátran írjatok, játszatok, ismerkedjetek  [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]

Aki szeretne még csatlakozni a játékhoz, ne habozzon!


Bálkirály és bálkirálynő

Ígéretemhez híven itt az első kihívás is a három közül, amelyet szabadon bárki teljesíthet! A játékról bővebben az [You must be registered and logged in to see this link.] olvashattok!

Emlékeztetőül: nincs szükség külön jelentkezésre, viszont, aki részt vesz benne, az a reagja végén jelezze ebben a formában: [You must be registered and logged in to see this link.], [You must be registered and logged in to see this link.], [You must be registered and logged in to see this link.]
Értelemszerűen most a [You must be registered and logged in to see this link.] -et kell majd bepöttyinteni a végére [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]

Az első kihívás:

A bál ünnepélyesen megnyitásra került. Egyesek magányosan az asztaloknál cövekelnek le, mások az ismert társaságaikhoz csapódnak. Bárhol is legyél éppen, felmerül benned, hogy esetleg megismerhetnél új arcokat is. A célod, hogy bemutatkozz két ismeretlennek!


+infó: könnyen meglehet, hogy ezt nem tudjátok egy reagban kivitelezni, ezért a második bemutatkozósnál is biggyesszétek majd a végére a tag-et. Azt se feledjétek, hogy a végső szavazásnál a kivitelezés is szempont lesz! [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]



Jó szórakozást! [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]


CherryPie

 
Téma ∞ Esemény leírása
Hozzászólások: 0 •• Megtekintés: 352
írta: Csüt. Jún. 20, 2019 10:38 pm


Vadászavató ünnepség



[You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]

It's summertime!

Kedves Tagok!

Az idén megrendezésre kerül az oldalunk nyári mulatsága, amely jó néhány játékkal, kihívással igyekszik élvezetessé és emlékezetessé tenni számotokra az eseményt! [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.]

A nyári esemény ideje: június 25. - szeptember vége


A játékaink a halloweeni banzájhoz hasonlóan IC (in character) és OOC (out of character) részekre oszlanak.


Bevezető

New Yorkban minden év nyarán felavatják a kiképzésüket elvégző, friss vadászokat, amit általában ünnepség szokott követni. Amara felbukkanása és a város vezetőségében fennállt állapotok miatt ez az utóbbi két évben elmaradt, de most, hogy viszonylag nyugalom uralkodik a városban, a Payne család úgy döntött, hogy bált rendez a jeles esemény alkalmából! Ezzel együtt a szövetséget is szeretnék megünnepelni San Franciscoval, így az ünnepségen a külhoniak, angyalok (és egyéb természetfelettiek) is részt vehetnek.
A bál egy kisebb bajnokságot fog megelőzni. Mindkét eseményre a város bármely polgárát szívesen várják, nem kizárólag a vadászokat vagy a hozzájuk közel állókat.


OOC vagy kisebb játékok

1.) Zenesarok: Az esemény topikjában kiemelten találhattok egy [You must be registered and logged in to see this link.], ahova a bál alatt nyugodtan belinkelhetitek kedvenc zenéiteket '91 előttről, vagy akár egy táncot, amire kihívjátok a partnereteket. Mesélő részről is fognak ide kerülni bejegyzések egy-egy aktuálisan megszólaltatott muzsikáról, ha össznépi táncolásra kerülne például a sor [You must be [You must be registered and logged in to see this link.] and [You must be registered and logged in to see this link.] to see this image.] A zenék bármilyen stílusúak lehetnek, a bál jellegéről alább írunk, de nem egy kizárólag komolyzenével megtűzdelt eseményről van szó.




2.) Bálkirály és bálkirálynő választás: A játék többlépcsősen fog zajlani. Első körben a bálon kaptok majd kihívásokat (három alkalommal), teljesítendő feladatokat, amelyeket a bál során kell reag formájában kiviteleznetek. A következő körben azok, akik mindhárom feladatot teljesítik, bekerülnek egy szavazásba, ahol már OOC fognak a többiek szavazni a megoldásaitok alapján arról, hogy ki érdemli meg a Bálkirály és a Bálkirálynő címet. Tehát;

Első kör: a három feladat teljesítése a bálon, reag formájában
Második kör: szavazás azok között, akik mindhárom feladatot teljesítették

Ide nem kell külön jelentkezni, bárki teljesítheti a kihívásokat, viszont azt a reag végén jelezzétek! Ebben a formában: [You must be registered and logged in to see this link.], [You must be registered and logged in to see this link.], [You must be registered and logged in to see this link.]




3.) Tombola: A bálra jelentkezéssel automatikusan a tombola résztvevőivé váltok. Az esemény első napján mindenki kap egy számot, és majd a bál vége felé várható a nyeremények kisorsolása.


IC, fő játékok

Ünnepi bál
Mindig is arra vártál, hogy az apokalipszis kellős közepette végre csinálhass valami egészen hétköznapit? Hogy elmenj egy bálra anélkül, pokolkutyák csócsálnák a ruhádat és démonok kísértenék a lelkedet? Nos, ezt az idei bál sem tudja garantálni, azonban a felhőtlen szórakozást, a ""korlátlan"" étel és italfogyasztást, illetve egy maradandó élményt mindenképpen! Ne maradj otthon, a Payne család nem válogat a vendégei között amíg be nem telik a kúria!

Mesélő: CherryPie
Helyszíne: [You must be registered and logged in to see this link.]
Jelentkezés: [You must be registered and logged in to see this link.]





Nyári bajnokság - Elmaradt
Az őszi bajnokságról lecsúsztál, vagy csúnyán kikaptál valamelyik ellenfeledtől? Netán a jutalmakat szeretnéd bezsebelni? Itt a lehetőség, ugyanis a bált követően a Payne család egy kisebb bajnokságot rendez! Az első három helyezett mindenképpen nyer, de a legelső? Egyenesen egy helyet a városi Tanácsban! Ráadásul az se gátoljon senkit, ha nem New York-i, vagy ember, hiszen a Tanács fontosnak tartja a szövetséget, így annak értelmében és megerősítése érdekében nem kizárólag NY polgárai, hanem a friscoiak is pályázhatnak a címre fajtól és nemtől függetlenül.

Bővebben a játékról a meghirdetés alkalmával fogunk írni!

Mesélő: CherryPie
Helyszíne:
Jelentkezés:



Szabályok, tudnivalók

• A bál és a bajnokság alkalmával is zömével egy helyszínen fognak zajlani a játékok annak érdekében, hogy minél több karakter léphessen egymással interakcióba. Az esemény alatt a csatlakozáshoz sem szükséges engedélyt kérni, bátran írjatok azokhoz, akiket szimpatikusnak találtok! Egyetlen kérésünk lenne, az átláthatóság érdekében a reag elején fejlécezzétek, kinek/kiknek szól a reagotok.

• A bál és a bajnokság ideje alatt más, ezektől független játékot a megadott helyszíneken nem engedélyezett folytatni.

• A bajnokság később fog indulni, augusztus környékén, bővebb információ és a jelentkezés is akkor kerül majd kiírásra!

• A városba jutás módjától ezúttal is eltekintünk.

• Ha valaki lecsúszna a bálra jelentkezésről, ne csüggedjen, bármikor csatlakozhat a banzájhoz! Viszont, ha szeretne részt venni a tombolában is, kérjük írjon [You must be registered and logged in to see this link.] mesélőre.


Kérdés esetén az adott játékhoz rendelt mesélőt keressétek pm formájában!

Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots




• Fajaink száma •
Arkangyal
8/5
Leviatán
8/3
Angyal
5
Démon
10
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
8
Nephilim
4