☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Alexander Payne
WHISPERING AMEN
avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
32

Csüt. Okt. 19, 2017 11:31 pm írtam neked utoljára


Kaitlyn & Alexander
When Darkness comes
Zene linkje • szószám: xXx • Credit:

Ugyan a merész és nem kevésbé elvetemült mentőakció gondolatától nem tudom eltántorítani a nővéremet, de az embernek - egy vadásznak meg főképpen - meg kell tanulnia, hogy olykor be kell érni a kisebbik rosszal. Nem nyerhetünk mindig, vannak helyzetek, amikor a legkisebb, pozitív irányban történő változást is értékelni kell, én pedig most ezt teszem. Mélységesen örülök, amiért lesz némi időnk átgondolni ezt az egészet - legnagyobb reményem szerint annyi, hogy végül el is vessük -, illetve, hogyha valóban nekiveselkednénk, nem felkészületlenül tennénk. Kaitlyn sem vágna neki egyedül a kihívásnak, és ez a legfontosabb a számomra.
- Tudom, viszont Wallenberg sem örülne, ha meggondolatlanul cselekednénk. Ez lebegjen mindig a szemed előtt, ugyanis nem leszünk hasznára, amennyiben kapkodunk - bólintok neki, jelezve, hogy megértettem a véleményeim ellenére a tényt, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ráérősen töprengjünk és szervezkedjünk.
Szóval ott hagyva a nappaliban csapot-papot, én is az előszobába sétálok, ahol leemelem a fogasról a bőrdzsekimet, majd óvatos mozdulatokkal magamra egyengetem.
- Napnyugtakor, addigra szerintem mindenkit fel tudsz keresni, aki fontos lehet. Beszélj velük éjjelre egy időpontot és találkozási helyet, a legjobb az lesz, ha akkor surranunk ki, nem fényes nappal - tanácsolom neki. - A találkozó pedig legyen a keleti városrészben az elhagyatott mozinál. Arra ritkán fordulnak meg anyáék és a barátaik - vetem fel az ötletet, és amennyiben Kaitlynnek sincs több hozzáfűzni valója, illetve egyetért a megbeszéltekkel is, egy gyors ölelés és arcra puszi után útnak eredek a dolgomra, bizonyítandó, hogy valóban komolyan gondolom a nővérem elképzeléseit, és nem húzom az időt szándékosan.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Life isn't about having it all together - it's about knowing together we have it all

Kaitlyn Zoé Payne
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
℘ Vadász / Ember
☩ Reagok :
21

Csüt. Okt. 19, 2017 12:13 pm írtam neked utoljára


Other Little Payne
Alex XxX Kaitlyn
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Nem is sejtettem mi van a mozgalmak mögött, és igen valóban ideges vagyok, és félek, hogy mi lesz. Milyen démon? nagy hatalmú? Ha igen, akkor mindent tud már rólunk, hogy a város milyen felépítésű, hogy mely embereket lehet megszállni. Hála Drake pecsétjének engem képtelenség, hiszen megvéd a megszállástól, de egy okos démon leégeti, vagy kivágja a húsomból.
- Igazad van, de nem késlekedhetünk! - Mondom idegesen, majd leteszem a kabátom.az öcsém mindig egy fokkal nyugodtabb, és átgondoltabb volt, mint én. Talán a szüleitől örökölte nem tudom, de ha ennek vége, első dolgom az lesz, hogy segítek neki megtalálni a családját, amiből remélem engem nem hagy ki, és még akkor is az öcsém marad.  

Gondolkodom, hogy kik lennének jó, ott van Adam Branwell, gyűlölöm, de nem mehetek el mellette, hogy sármos. Még is nagyképű, és pikkel rám, amiért velem foglalkozott Wallenberg és nem vele. Bele túrok a hajamba, és gondolkodom, hogy még ki jöhetne szóba. Végig peregnek a nevek, és tudom, hogy kiket keresek meg elsőnek, de óvatosnak kell lenne, rosszul választok, akkor anyám megneszeli.
- Legyen így, hol és mikor találkozzunk mennyi idő múlva? - kérdezem idegesen, és megint megragadom a kabátom, amibe már bele is bújok, kibontom hajam, majd ujra egy kis gombócba teszem a fejem tetején, hogy ne zavarjon.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Stend up and fight

Alexander Payne
WHISPERING AMEN
avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
32

Szomb. Okt. 14, 2017 12:36 am írtam neked utoljára


Kaitlyn & Alexander
When Darkness comes
Zene linkje • szószám: xXx • Credit:

Mikor megfogja a kezemet, és leül mellém, úgy érzem, sikerült valamennyire megbékítenem, azonban hiába igyekszem egyúttal hatni az eszére is, megvilágítva előtte, miért kellene elengednie Wallenberget, újfent felzaklatja magát. Tanácstalanul figyelem, ahogy fel-le járkál a nappaliban.
- Te is tudod… - felelem csöndesen, nem próbálva tovább magyarázni a város vezetőjének indokait és jellemvonásait, vagy azt, hogy miért nem látja Kaitlyn a fától az erdőt. Erről még én is úgy vélem, hogy pusztán olaj lenne a tűzre, idegesen ugyanis senki sem szeret szembesülni a „hibáival”. Amúgy sem, de felpaprikázottan végképp nem.
Szóval úgy döntök, hagyok neki egy kis időt a lecsillapodásra, viszont nyugalom helyett egészen őrült ötletet vesz a fejébe. Aggódóan pattanok fel a kanapéról, ami persze nem tesz jót a még gyógyulatlan testemnek, ám nem tud érdekelni a kellemetlenség, amikor épp a halálba tervez rohanni a nővérem.
- Várj, Kaitlyn, ne kapkodj! - sietek oda hozzá, lázasan törve a fejemet a megoldáson. Attól félek, hogyha most hátat fordítok neki, ő ugyanúgy szalad majd megkeresni Wallenberget, merthogy kötve hiszem, sokan mellé állnának a mentőakciójában, amikor a férfi önszántából távozott a városból.
- Előbb… Előbb szükségünk van felszerelésre. Gondolunk kell az ellátmányra és nem csaphatunk feltűnést sem. Anyáék rögtön megtudnák - sorolom neki a felvetődő problémákat, hátha meggondolja magát. - Amíg toborzol, akár le is köthetem anya és a bátyánk figyelmét - ajánlom, noha kissé rosszul érzem magamat, mert a jogos kimenő okán nem lennék rest Dommielt sem felkeresni. Mindenesetre minél tovább húzzuk az időt, annál több lehetősége marad Kaitnek átértékelni a helyzetet.



✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Life isn't about having it all together - it's about knowing together we have it all

Kaitlyn Zoé Payne
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
℘ Vadász / Ember
☩ Reagok :
21

Pént. Okt. 13, 2017 6:35 pm írtam neked utoljára


Other Little Payne
Alex XxX Kaitlyn
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Mióta kideült az adoptálás a családi életünk felborult, bár eddig se volt séta galopp, hiszen Alex lázadott eddig is, ahogyan idősebbik tesónk anyánk fenekében volt mindig is. Féltem, hogy elvesztem a barátom, akit szeretek.
Anyánk már tuti elkezdte a hadjáratát, amíg mi itt tanácskozunk.
- Te meg a fivérem. - Ülök le mellé és fogom meg a kezét. Majd ahogyan mesélni kezd, elveszem a kezemet, és össze rántom a szemöldököm. Mi?

Ismét felállok, és idegesen járkálok. Kezeimbe temetem az arcom, és a hajammal babrálok.
- Honnan tudod? És én miért nem tudom? - Kérdezem erős gesztikulálással. Nem voltam szerelmes Wallenbergbe, de tiszteltem és szerettem. Na jó volt némi vonzalom, de legalább ő vadászként kezelt engem.
- Meg kell keresnünk Alex, segítenünk kell neki! Szervezzünk csapatokat. - Mondom, majd keresem a kabátom, a szél ugyan is feltámadt. Talán barom vagyok, de tennünk kell valamit a vezetőnkért, nem várni, hogy anyánk át vegye a hatalmat.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Stend up and fight

Alexander Payne
WHISPERING AMEN
avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
32

Vas. Okt. 01, 2017 12:30 pm írtam neked utoljára


Kaitlyn & Alexander
When Darkness comes
Zene linkje • szószám: xXx • Credit:

Elkeseredett kérdését hallva némileg elszégyellem magamat, mert eddig bele sem gondoltam abba, merről fúj igazán a szél a dühét illetően. Még szép, hogy aggódik, lelépett Drake, és én sem vagyok éppen mintagyerek a családban, legalábbis mióta kiderült az adoptálásom. Minden eszközzel azon dolgozok, hogy megmutassam anyának és a bátyánknak a függetlenségemet, azt, hogy bizony nem tartozok hozzájuk egy ilyen horderejű hazugság után. Viszont… Hogy valóban képes lennék elhagyni őket? Elhagyni Kaitlynt? Kötve hiszem.
- Nem - jelentem ki határozottan, ezúttal a kanapén maradva. - A nővérem vagy, Kait, ezen semmi nem változtathat. Csak Domról van szó, nem a világ végére, hanem a szomszédba ugrottam volna át. De ez fontosabb, nem megyek sehova - biztosítom, igyekezve bevetni a nyugtató hangomat, és persze leküzdeni magamban a kényszert arra vonatkozólag, hogy végre a démon és a kő után járhassak.
- Ha jól hallottam, azért ment el, mert megszállta egy démon. Veszélyes lett volna mellette maradnod, meg amúgy is, elhagytad volna a várost, minket? Sosem jártunk még a falakon kívül - magyarázom neki, próbálva felsorakoztatni az észérveimet, bár ahogyan Dom szokta mondani, a nőket lehetetlen megérteni, és képtelenség nekik mindig a megfelelő dolgot mondani. Mikor már azt hiszi az ember, hogy sínen van, tutira biztosítják róla, hogy még csak a felszínt sem kapargatja az ügy megoldásában. - Valószínűleg téged is védeni akart. Én nem ismerem olyan jól, de mindenki tudja, hogy makacs egy figura. És persze mindig azokat bántjuk meg a legjobban, akiket kedvelünk - teszem hozzá tartózkodóan, mert nem szeretném hamis reményekkel álltatni, azonban azt sem vagyok hajlandó hagyni, hogy kevesebbnek gondolja magát Wallenberg érzéketlensége miatt.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Life isn't about having it all together - it's about knowing together we have it all

Kaitlyn Zoé Payne
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
℘ Vadász / Ember
☩ Reagok :
21

Szomb. Szept. 30, 2017 5:40 pm írtam neked utoljára


Other Little Payne
Alex XxX Kaitlyn
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Végig nézek rajta, és még mindig azt a kisfiút látom, aki volt. HIszen régen is,
ahogyan most is nagyon jóban voltunk. Régen sokat játszottunk, és mindig harcoltunk a rosszak ellen, de az csak játék volt, visszont most itt a valóságban meg torpantam. Mentorom elhagytt, és félek, hogy mit fognak tenni anyámék a városban. Félek, hogy Alex is rossz sorsra jut, és a temetőben végzi. Mozgolódik valami a városban is, és ahogyan értesültem mindenhol a szél olyan erősen mar bele a csontjaimba. Sóhajtása, és a mondata csak olaj volt a tűzre, úgy érzem, mint ha lángolna a bőröm. Dühös lesz, leülök, majd le nézek a padlóra hallgatom, ahogyan a démonokról magyaráz nekem. Össze szorítom a kezem,
Felállok, majd megkérdem mondatom "Ha vele mennék", de erre nem leges lesz a válasz, igyekszik vissza tenni a kanapéra, engedelmeskedem. Hirtelen megnyugszik.
Mi történt, kérdezi, majd ismét fel pattanok mint egy golyó, szemeim elsötétülnek, mikor vissza gondolok, mi is történt.  
- Azt hiszed, te is elmehetsz, itt hagyhatsz engem? - Kérdezem már már síró arccal.  
- Nem tudom mi történt, itt hagyott engem Drake, pedig azt hittem van valami olyan köztünk, mint egy barátság, vagy fontosabb vagyok neki, mint egy diák. Tévedtem mindenben.- Sütöm le a szeme, majd  


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Stend up and fight

Alexander Payne
WHISPERING AMEN
avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
32

Szomb. Szept. 23, 2017 5:49 pm írtam neked utoljára


Kaitlyn & Alexander
When Darkness comes
Zene linkje • szószám: xXx • Credit:

- Most komolyan, Kait? - billentem oldalra a fejemet megadóan, érezve, hogy jelen állapotában semmire nem fogok jutni az észréveimmel. Persze megértem az aggodalmát, fordított esetben én sem vágnék jó képet a dologhoz, de ennyi erővel zárkózzunk be a négy fal közé, és ne csináljunk semmit, akkor talán biztonságban leszünk. Én sem vagyok már kisgyerek, tizennyolc is elmúltam röpke két éve, szóval úgy érzem, ideje lenne, ha nem védeni próbálnának mindenáron, hanem megérteni és együtt dolgozni velem.
- Bármikor bajom lehet, ezt senki sem befolyásolhatja - sóhajtok fel halkan, igyekezve megértést tanúsítani, ami igen csak nehézkes annak fényében, hogy lassan lángra fog kapni az idegességtől, és a hevessége engem is bőséggel érintget. - Az ég szerelmére, lépten-nyomon démonokba botlani a városban, hol jártál eddig? Egyre döbben vannak, nem fogok tétlenül ücsörögni és várni, hogy az itt élőket tizedeljék, csak azért, nehogy bajom essen, mert nem készültem még fel eléggé - dühös vagyok, hangomban azonban alig érezni ebből valamit. Soha nem voltam az a kiabálós és üvöltözős fajta, még a haragom is pusztán elfojtva hajlandó kitörni belőlem.
Talán ennek köszönhető, hogy viszont egészen hamar visszább is tudok venni a vehemenciámból, és képes vagyok arra koncentrálni, hogy megfejtsem; miből ered Kaitlyn szokatlan viselkedése.
- Nem… Nem megyünk sehova, hanem visszaülsz és megbeszéljük ezt az egész Wallenberg, anya és bátyánk ügyet - mellé lépve egyik kezemmel átkarolom a vállait, és így terelgetem vissza a kanapéra, ahova reményeim szerint ismét letelepedik. Amennyiben helyet foglalt, én is visszahelyezkedek mellé. - Mi történt pontosan?


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Life isn't about having it all together - it's about knowing together we have it all

Kaitlyn Zoé Payne
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
℘ Vadász / Ember
☩ Reagok :
21

Szomb. Szept. 23, 2017 4:40 pm írtam neked utoljára


Other Little Payne
Alex XxX Kaitlyn
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Feszültségem neki szól, hiszen féltem. Mindig is ő állt közel hozzám két testvérem közül, hiszen nővérünk férjhez ment egy másik vadász családba házasodott,
és a fivérünk... na ő... hatalom mániás, ő akarja irányítani a várost, ahogyan anyánk is.
Soha nem jöttünk ki úgy, hogy soha nem is beszélgettem vele. Vele tudtam megértetni magam mindig. Alex az én igazi testvérem, még ha örökbe fogadták is.
- Na szép, füstjelek is vannak itt? - Gesztikulálok a kezemmel. Kezdek rosszul lenni fejemhez kapok, hogy az öcsém ilyen örült dolgokat beszél. Nem félti az életét, értem én,
hogy vadászok vagyunk, de én őt féltem.
- De az, de és, ha megint bajod lesz? - Kérdezem össze ráncolt szemöldökkel.
- És mit tud ez a szaros kő, talán a fejedre hoz egy démont és, ha nem vagy felkészült?-
Idegesség leizzaszt, bele gondolok, hogy egy angyallal én most kerültem közelségbe,
Drake most mutatta meg, hogyan is öljünk meg egyet, de ki volt kötözve. Démon ravaszabb, erősebb is lehet, isten bukása után.
- Nem tehetünk, és ez is a bajom, hogy tehetetlen vagyok.- Igen valóban ki vagyok, mert Wallenberg is most lépett le, de mit tehetünk anyámék ellen? Össze kellene fognunk most nem egy követ fogdosni.
- És, ha én is mennék veletek? - Kérdezem.  


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Stend up and fight

Alexander Payne
WHISPERING AMEN
avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
32

Kedd Szept. 12, 2017 1:22 am írtam neked utoljára


Kaitlyn & Alexander
When Darkness comes
Zene linkje • szószám: xXx • Credit:

Vetek még egy kétkedő pillantást a karjára, amelyen a kötés körül még ott csúfoskodik a bőrére száradt vére, de miután ő sem faggat engem a hogylétem részleteiről, én is leszek olyan jó testvér, hogy nem pedzegetem tovább a családi perpatvar témakörét. Ettől függetlenül érzem a belőle áramló feszültséget, viszont egyelőre szeretném azt hinni, hogy mindez anyának és a bátyánknak szól.
- A démon füstjéről, természetesen - felelek nyugodtan, hiába tűnik furcsának Kait kérdése. - Elmeséltem már, a csatornában akartuk elkapni, de még azelőtt elhagyta a megszállt testét, hogy láthattuk volna. Nem tapasztaltam még ilyet, de akkora erővel robbant onnét ki, hogy… Hát, láttad az eredményét. A követ onnét szedtétek össze, nehéz elképzelnem más magyarázatot - tudatom vele az álláspontomat, noha látva az ábrázatán egyre mélyülő vonásokat, amelyek a közelgő haragját hivatottak beharangozni, védekezőn egymásba fonom a karjaimat a mellkasom előtt.
Annak ellenére, hogy számítottam valamiféle dührohamra, azért ekkora fesztiválra nem készültem. Eleinte megrökönyödök a vehemenciáját, de aztán elkezdi mardosni a bensőmet valami kellemetlen és alattomos érzet. Talán a nővérem sem fogad már el, talán ő is rájött, hogy nem vagyok méltó a nagy Payne névre, és most döntött úgy, hogy ezt tudatni szeretné velem.
- Neked meg mi bajod? - kérdezem végül, elűzve minden dühöt a hangomból. Ha a közelharcban nem is jeleskedtem, az érzelmeim elfojtásában még képes vagyok meglepetéseket produkálni. - Fogalmam sincsen, hogy milyen bajt okozhatna egy kő, én is élek még, nem? De talán megtudhatnánk a démon kilétét, aki éppenséggel hetek óta szedi az áldozatait. Vadászok vagyunk, jól mondom? Nem az a dolgunk, hogy megvédjük azokat, akik képtelenek magukat? - vonom össze a szemöldökeimet kissé kétkedően, aztán egy nagyot sóhajtva felkelek a kanapéról. Tudván, hogy most az életemet kockáztatom, közelebb lépek Kait-hez, és finoman megérintem a vállát.
- Figyelj, elhiszem, hogy feldühítettek anyáék, és hogy Wallenberg is választhatott volna jobb időpontot a távozásra, de nem engedheted, hogy a haragod irányítson. Mégis mit tehetnénk anya és a fivérünk ellen? Szóljunk gyorsan mindenkinek körbe, hogy mire készülnek? Ezt még te sem hiheted, hogy célravezető lenne - magyarázom tárgyilagosan, igyekezve a realitás talaján gyökeret verni, és nem engedni, hogy a tudatalattimban susmorgó, negatív érzelmek előtörekedjenek.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Life isn't about having it all together - it's about knowing together we have it all

Kaitlyn Zoé Payne
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
℘ Vadász / Ember
☩ Reagok :
21

Hétf. Szept. 11, 2017 6:24 pm írtam neked utoljára


Other Little Payne
Alex XxX Kaitlyn
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Fegyvereket? Vonom fel a szemöldököm. Miért nem képes egyik családtagok, vagy ismerősöm se nyugton maradni, és nem hadakozni. Tudtam, hogy hazudik, de nem volt kedvem veszekedni, és azon rágódni, hogy hogyan pofozzam fel, jobbról vagy balról.  
- Én? - Tényleg, megnézem a kezemet, és legyintek egyet. A családom felidegel ez a vége. Hajamba túrók a maradék jó kezemmel, majd a hajgumit leszedem csuklómról, és össze kötöm vele a sövényem, ami a kinti viharokra össze kócolódott. Valami nem okés az időjárással mostanában, de Draket se tudom már megkérdeni, hiszen..elment.  

- Miféle füstről beszélsz? - Kérdezem, már nem ő az első ember, aki valami füstről beszél az utcán vagy a kocsmában, de én talán át aludhattam ezt a jelenséget, vagy csak nem élek lábszerekkel. Hirtelen fel állok.
- Mit akarsz csinálni drága testvérem? Kipróbálni, MIT? - Kérdezem idegesen.
- Egy darab követ akartok fogdosni? És bajba keveredni, nem elég nekünk a fivérünk, és anyánk? Hiszen át akarják venni a lakosság felett az uralmat. - Mondom idegesen, nem tudom itthon vannak-e, így meg meg csuklik a hangom, hogy vissza fogjam a kiabálást,
de feltételezem nincsenek. Még is, jobb a békesség.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Stend up and fight

Alexander Payne
WHISPERING AMEN
avatar


I'm a Hunter. Clearly I'm not afraid of the Dark.
☩ Faj :
Nephilim
☩ Reagok :
32

Pént. Szept. 08, 2017 7:35 pm írtam neked utoljára


Kaitlyn & Alexander
When Darkness comes
Zene linkje • szószám: xXx • Credit:

Még most sem tudom, hogy komolyan vegyem-e a híreket. Állítólag elérte valami Isten csapása San Franciscot, és azt mondják, a démonok tanyája is látott már szebb napokat. Azóta fekete füstről és mindenféle lényekről is hallottam már, de hát az emberi képzelet határtalan, amikor elönti a pánik. Nem is értem, anyáék miért szorgalmazzák annyira a készülődést, lehet, hogy csak engem akartak a fegyvereink összeszámlálásával lefoglalni, amíg szép csendben átveszik a város felett az irányítást, most, hogy Wallenberg már nincs itt.
Vegyes érzelmekkel tekintek le a kezemben nyugvó nyílra, melynek hegyét angyalpengéből kovácsolták. Drake sosem volt a szívem csücske, meglehet azért, mert a nővéremet furcsa vonzalom köti hozzá, és rajta kívül egyikünk sem ismerte igazán. Viszont a feladatát megfelelően ellátta, igaz, az utóbbi időben voltak véresebb túlkapásai, de inkább tekintette kötelességének a munkáját, mint hatalomnak. Finoman szólva is nagy pácban leszünk nélküle.

Gondolataim közül a bejárati ajtó csapódása ragad ki. Sejtem, hogy Kait lesz az, rajta kívül senki nem tud ilyen szenvedélyesen ajtókat vagdosni. Néhány percen belül meg is jelenik a nappaliban, enyhe meglepődésemre bekötözött kézzel. Hallottam, hogy nagy perpatvart csapott, amikor távozott, ám azt nem hittem volna, hogy meg is sérült.
- Én? A fegyvereket rendezem - vonom meg a vállaimat léhán, mélységes unalmamat kifejezendő. Éppen folytatnám mondandómat a legújabb hírekkel, azonban megelőz a kérdéseivel. Na igen… Alig néhány napja, hogy úgy besültünk azzal a démonnal.
- Kutya bajom, ne aggódj - ez nem egészen van így, mindenesetre semmi kedvem még tőle is a hegyi beszédet hallgatni. Pedig tudom, hogy bármikor bekövetkezhet, ugyanis eddig visszafogta magát. - A te kezed viszont határozottan rosszul néz ki, mit műveltél? - kíváncsiskodok összevont szemöldökökkel, majd leteszem az eddig szorongatott nyilat, és a nővérem mellé telepedek a kanapéra. Tekintetem a karfán pihenő lábára siklik, de az említett kioktatásától tartva inkább leküzdöm magamban a kényszert, hogy tudassam vele; anya ennek cseppet sem örülne. Nem mintha számítana a véleménye, persze.
- Megint ez? - húzom el a számat kelletlenül. - Már mondtam, szerintem az a kő tehet róla. Biztos azért hat rám és rád nem, mert belélegezhettem valamennyit a füstből. Ez egy erős démon volt, Kait - magyarázom higgadtan. - Tuti Domnál is lenne hatása, ha engednétek végre, hogy kipróbáljuk - forgatom meg a szemeimet, mert irtó bosszantó a legkisebbnek lenni a családban. Hiába leszek lassacskán húsz éves, még mindig kisbabaként tekintenek rám.


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Life isn't about having it all together - it's about knowing together we have it all

Kaitlyn Zoé Payne
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
℘ Vadász / Ember
☩ Reagok :
21

Pént. Szept. 08, 2017 4:32 pm írtam neked utoljára


Other Little Payne
Alex XxX Kaitlyn
zene • szószám: xXx • Credit:

 


Idegesen térek, haza, és a sírás környékezz. Csak így itt tudott engem hagyni,
amikor azt mondta más vagyok? Talán túlértékeltem magam, én nem is vagyok vadásznak való. Az az arc ahogyan rá nézett, ahogyan láttam a szemébe, hogy jaj fogd már be, hogy láttam a mesterem ennyire másnak. Érzetem, hogy nem nn maga, soha nem kerülhettem közel hozzá, ahogyan akartam, de éreztem, hogy megtudtam volna dolgozni, hogy a kacérkodásom talán majd időközben célt érne, de elment, és megváltozott. Becsapom az ajtót, majd neki dőlök, és a két kezembe temetem az arcom, és nagyokat sóhajtok. Nem sírok. Oda megyek a kötszerekhez, és ellátom a sérülésemet.
Hallok némi zajt, és tudom, hogy az csak Alex lehet. Felállok, és kisétálok a nappaliba.  


- Te mit csinálsz? - Pillantok rá.
- Neked nem kéne még pihened? - Kérdezem értetlenül, majd elindulok felé.
- Hogy érzed magad? - Kérdezem, majd lehuppanok a kanapéra, a lábamat fel teszem a karfára, anyém utálja, ha így ülök, de nem érdekel. A mai kijelentései után, hogy majd,
ha Drake elmegy ővé lesz a város, felbosszantott. Világ életükben utálták őt, pedig ő jó ember volt, és annál is jobb vezető. Alex nem rég majdnem megölte magát, de miért még mindig nem tudom, legszívesebben egy pofonnal nyugtáztam volna hülyeségét, kár, hogy nem tettem.

- Elmondod nekem mi volt az a láttad a poklot? - kérdezem, hiszen az valljuk be elég furcsa volt. Valami mágikus lény lehet, hiszen anyánk be vallotta, hogy örökbe fogadták, de a szüleiről semmit nem mond, talán valami olyan dolog lehet, ami még minket is megijesztene, de én nem tudok máshogyan nézni rá, ő az én testvérem, és ennyi. Támogatom, és, ha kell mellé állok bármiben.





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Stend up and fight

Kaitlyn Zoé Payne
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
℘ Vadász / Ember
☩ Reagok :
21

Pént. Szept. 08, 2017 4:31 pm írtam neked utoljára


***


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Stend up and fight

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Payne Lakás
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: