☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Elhagyatott falu

Mammon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
◖Lovas/Vadász/Ember◗
☩ Reagok :
9

Yesterday at 12:53 pm írtam neked utoljára


Finally we are going to meet
Asty && Mammon
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Tudom, hogy mennyire akarja a vadász halálát, de meg kell értenie, hogy benne végre erős porhüvelyre leltem, és meg kell tartanom a testem, nem első sorban sok előnyt is kaptam ezzel, hiszen amíg nem jár el a hír, hogy Mammon át vette csórikám testét, addig még előnyt is kaphatok ezzel a testtel.

Elmosolyodom. - Igen, ez igaz. És keresik még a jót. - Mosolyom szélesebb lesz, és kémlelem a szeretett nőm arcát. - Mi meg örömmel fogadjuk az ő halálát. - Szememben ég a tűz, és a gondolat is felizgat, ahogyan Astarte megkínozza Cassael angyalkát. Látom, és hallom magam előtt, ahogyan sikít, és könyörög az életéért, vagy Drake életéjért, mert egy színjátékot még kapni fog a drága.

Elkapom kedvesem kezét, és biztatóan rá mosolygok. - Drágám, én halálom. Megoldjuk együtt. Találunk valakit, aki segít a mágiánkat fokozni, vagy akár Agramont is bevonhatnánk a buliba. - Suttogom neki. Arcom az övére koncentrálódik, és kémlelem minden rezzenését, szépségének. - Szerintem engedjük, hogy birtokba vegye Wallenberg a testet újra, persze lenne valami pecsét, ezért kellene Agramon, és nézhetné, ahogyan pusztulnak a szereti.
ördögi kacajom hiányzott volna már csak a tervemből, megfizetnek, amiért elzárva tartottak engem a nagy pestist, mint egy állatot. Az emberiség nem készült még fel erre a haragra.


Tudom, hogy egy gyökér vagyok, igyekszem hamarabb legközelebb. Sajnálom  s4h4h  l98l9l s4h4h

Astarte
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
demon, the horseman of death ψ
☩ Reagok :
56
☩ Keresett személy :

Kedd Okt. 31, 2017 6:20 pm írtam neked utoljára


Mammon & Astarte
"WHY DID LOVE PUT A KNIFE IN MY HEART?

IN MY BED, IN MY HEAD, IN MY HEART."
Egy részem erősen, nagyon erősen kívánja, hogy Drake Wallenberg végre halott legyen, jó eséllyel én venném el az életét, és ezt nagyon szívesen ki is élvezném, hosszan, választékos módszerekkel, kegyetlenül. Gratulálok! Szép teljesítmény. Ilyen komoly vágyakat sem érzek azért mindenki felé, de kiérdemelte. Egy másik részemnek viszont, be kell vallanom, imponál, hogy még odabent pislákol a lelke a testében. Tetszik, hogy még hall, és lát, és érez. Érezhet fájdalmat, megbánást. És talán, bár ezt Mammonnak így talán nem ismerném be, de ezen kívül valamiért tetszik az a gondolat is, hogy alkalomadtán képes így vagy úgy hatni Pestisre, megfertőzheti őt az emberi tulajdonságaival, az emberségével, a jóságával, vagy együttérzésével, fényével, vagy bárhogy is nevezzük. Ezt pedig a démon úgy igazán talán észre sem veszi, de ez a halandóság és fény akkor is benne van. Ettől pedig Mammon még inkább vonz, mint eddig. Változatosságot jelent, és izgalmasnak találom a helyzetet. Hisz mi, Pokolban születettek, lovasok, akik saját testtel rendelkezünk, nem gyakran használunk porhüvelyeket, mert nincs rá szükségünk, az átváltoztatottakkal ellentétben nekünk halandó életünk sem volt soha, nem igazán tapasztalhatjuk, vagy hallhatjuk belülről az emberek gondolatait, csak a sötétséget ismerjük, amiből származunk. És Pestis most rákényszerült, hogy bizonyos értelemben szimbiózisban éljen egy emberi lénnyel. Én magam ezt sosem szeretném megtapasztalni, az viszont, hogy vele ez történik, hatással van rám is, és számítok néhány szokatlan vagy váratlan helyzetre.
- Az a jó ezekben a szánalmas angyalokban, hogy sosem adják fel igazán a reményt, és ha csak egy kis szikrányi esélyt is látnak arra, hogy megmenthetnek valakit, örömmel mennek szembe a veszéllyel – jelentem ki gonosz mosollyal. Cassael talán már sejti, hogy az ő drága Drake-je bajban van, esetleg már az is megfordult a fejében, hogy a védence meghalt, de amíg a saját szemével nem győződött meg róla, hogy vége, addig reménykedik, hogy még tehet valamit. És amíg nem adja fel, addig nagyon is valószínű, hogy eljönne, ha idecsalnánk, és így csapdát állíthatunk neki. Már csak arról kell meggyőznöm Mammont, hogy legyen az enyém az elsőbbség a tollaska megbüntetésére. Igazából olyan nagyon nem is kell őt győzködni, azt meg gondolhattam volna, hogy lesznek feltételei.
- Ez nagylelkű tőled, de... hogy érted, hogy „addig visszatér”? - kérdezem gyanakvással a hangomban. Nem mintha a vadász keserves sikolyaira nem lennék kíváncsi, de szerintem az előzményekre való tekintettel megbocsájtható, ha vannak ellenvetéseim, és aggaszt az események lehetséges végkimenetele. - Mármint meddig? És hogyan tervezed ezt? Hogyan akarod őt kordában tartani? Csak mert a legutóbb sem végződött jól, amikor meghagytad neki az irányítást – emlékeztetem az én drágámat a múltkori baklövésére. Azt gondolta, elég erős ahhoz, hogy mindent befolyásolni tudjon, ehelyett Wallenberg az angyallal újabb pecsétet csináltatott, ami megnövelte az esélyeit, Pestist elnyomták, engem meg mondhatni feldaraboltak. Én ebből nem kérek még egyszer. Így nem. Bármit is akar ezzel, ezúttal gondoskodni akarok róla, hogy ne történhessenek balesetek. Már csak azért is, mert nem tudnék többet Lucifer szemébe nézni, ha arról kéne beszámolnom neki, hogy kétszer is belesétáltam ugyanabba a csapdába.
A puha, kezdeményező csókja után vadul tapadok Mammon ajkaira, de hamar visszaveszi a gyeplőt, amikor a hajamba marva húzza hátra a fejem. Felszisszenek, majd ajkait és fogait érzem a nyakamon. Két tenyerem a csípőjén, a hasán siklik végig, és halad felfelé a mellkasára, majd vissza, végül becsúsztatom a kezeimet a felsője alá, és bejárom ugyanezt az utat. Amikor a hátára térek át, már a körmeimet is használom, és végigszántok velük kétoldalt a gerince mentén. Persze nem viszem túlzásba, csak annyi fájdalmat okozok, ami még élvezhető.



Mammon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
◖Lovas/Vadász/Ember◗
☩ Reagok :
9

Csüt. Okt. 19, 2017 12:25 am írtam neked utoljára


Finally we are going to meet
Asty && Mammon
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Végig mérem kedvesem, még mindig olyan tűzes, st tüzesebb, mint a pokol, amiben kovácsoltak minket, hogy egymáséi lehessünk. Égnek emelem tekintettem, és érzem Wallenberg dühét.
- Itt, de együtt …. – szisszenek fel dühtől.
- Együtt, vége lehet kedvesem. – Húzódik mosolyra ajkam, majd belenézek lángoló tekintetébe.
Felhorkanok, alig várom, ahogyan az a kis szárnyas dög az életéért könyörög, vagy a nő a kis Payne kislány visítását, mint egy malac, kit éppen levágni visznek.
Érzem, ahogyan Wallenberg tudja, hogy itt a vég, és tudja, hogy nem tud most küzdeni a szeret embereiért.
- Gondolom össze rakta már a képet, hogy a pasija miért hagyta el. – Horkanok fel ismét. Soha nem értettem emberek között az egymás neműek miért kelt nagy felháborgottságot, isten nem teremtette volna meg ezt, vagy lehetséges, hogy a bujaság akkori démona szórta szét ezt a világban? Az örömöket soha nem tartottam undorítónak, legyen nő férfi akárki.
- Rrrrrreemek ötlet édes, vad démonkám. – Pörgetem meg a r betűt, és vicsorgok hozzá, spanyolos hangzatú volt, és közben, helyben fel falnám az ötletei miatt.

Kedvesem cicázása bizony ajándékot rejt. Emberi férfiak milliói hallják naponta, csak feleségük nem cirógatja meg őket egy, egy ölésért.  Jól eső, rég nem megtett mozdulatok járják át a testem, mibe beleborzongok.
- Legyen, kedvesem, legyen..de- Kezdek bele, közel az arcához.
- Legyen, hogy addig vissza tér Wallenberg, és hallhatod a szívből jövő üvöltését, amit prezentálok neked, vissza engedve a testébe röpke pillanatig. – Villan fel démoni fekete szemem a gondolattól, majd varázsolódik vissza vadászunk szépséges szemei.

Engedi csókom, melyet lágynak szántam, de őt ismerve lök engem el, majd hirtelen tapasztja ajkait forrón enyéimhez. Rég kihalt terület, és ha látna valaki, vérében fürödve szeretkeznék ezzel a nővel itt.
Hátulról bele markolok hajába, majd nyakára helyezem a hangsúlyt, és harapok bele lágyan, de még is felszisszenhessen, ha akar.




sajnálom a késést, kedvesem  s4h4h

Astarte
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
demon, the horseman of death ψ
☩ Reagok :
56
☩ Keresett személy :

Szomb. Okt. 07, 2017 12:19 am írtam neked utoljára


Mammon & Astarte
"WHY DID LOVE PUT A KNIFE IN MY HEART?

IN MY BED, IN MY HEAD, IN MY HEART."
A felháborodása, a dühtől feketévé váló szemei, a haragja, amely szinte perzsel, mondhatni simogatja a nem létező lelkemet. Tetszik, nagyon-nagyon tetszik. Vérvörösre rúzsozott ajkamba harapva mérem őt végig, és közben egy mosolyt is elfojtok. Az éledő vágyam pedig ugyan segít leküzdeni a saját tomboló érzéseimet, mégis égetőbbnek találom, hogy előbb a lényeges kérdéseket megvitassuk, úgy mint az édes bosszú véghezvitelét.
- Még mindig küzd odabenn? - kérdezek rá, amikor úgy tűnik, a szavait nem felém intézi, hanem a benne lakozó vadásznak.
- Ó, szivi, ne aggódj, gondját viseljük a kis barátaidnak – jelentem ki széles, akár barátságosnak is nevezhető mosollyal, és természetesen ezt most én sem Mammonnak szántam, hanem a teste eredeti gazdájának. Tudatni akarom vele, hogy saját kezűleg én magam leszek az, aki ízekre szedi a kis drágaságait, és rajtuk keresztül példát mutatunk majd, miért is nem ajánlatos egy lovassal ujjat húzni.
- Kaitlyn Payne, megjegyeztem – bólintok, mert az említett kisasszony ezzel máris felkerült a listámra, persze a Cassael iránt érzett heves ellenszenvem, és a bosszú, amit neki tervezek, sokkal de sokkal személyesebb ügy lesz. Az angyal maga ásta meg a saját sírját, amikor beleavatkozott a terveimbe.
- A tollas vajon tud róla, hogy Drake pecsétje mostanra megtört? - érdeklődöm tűnődve. - Talán csapdát állíthatnánk neki, ha azt hiszi, hogy még segíthet a vadászkáján – ördögi mosolyom arról árulkodik, hogy már ez a tervezgetés is áldásos hatással van az általános kedélyállapotomra. Nagyon is tetszene, ha Cassaelt ugyanazzal a módszerrel kaphatnánk el, amellyel ők korábban engem megtévesztettek.
- Mammon... - duruzsolom ezúttal édes, hízelgős hangon, ami arról árulkodik, hogy akarok valamit, s közben ujjaim az arcát, az ajkait simítják végig finoman, aztán már a mellkasánál járnak. - Add őt nekem! Add nekem Cassaelt, kérlek – vetem be a szívesség kicsikarása érdekében a csáberőmet is. - Nem bánom, ha te veszed el végül az életét, de előbb szeretnék eljátszadozni vele. Úgyis már régen tartottam háziállatot. Kérlek, Mams... Ennyivel tartozol nekem! - válok végül követelőzővé. Kell. AKAROM. És így vagy úgy, de megszerzem, amit akarok.
Érzem Pestis vágyát, érzékelem, ahogy közelít, és hagyom neki, de abban a pillanatban, ahogy ajkunk összeér, ellököm őt, ma már másodszor taszítva őt erősen a falnak, de ezúttal teljesen más indíttatásból. Arcomon édes, kegyetlen mosoly, szemeimből süt a vágy, amint egy másodperccel később már utána is lépek, és forrón megcsókolom. Velem általában semmi sem túl egyszerű, miért éppen most tenném szimplává a helyzetet, amikor ennyi idő után végre újra kettesben lehetünk? Nem mintha érdekelne, ha a falu még mindig telve lenne élőkkel, a legkevésbé sem zavarna a közönség.



Mammon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
◖Lovas/Vadász/Ember◗
☩ Reagok :
9

Kedd Okt. 03, 2017 1:41 pm írtam neked utoljára


Finally we are going to meet
Asty && Mammon
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Megráztam a fejem mondatán hallva. Hogyan hiheti, hogy nem igyekezem. Teremtésem óta, testvérem és szerelmem Astarte. Mindig ő volt nekem az első. Lovasokra nehezen számíthatsz, de ő mellettem volt, én pedig mellette.
- Ne mond nekem ezt! – Mondom, majd fel villannak démoni szemeim, harag át jár, hogy ilyet feltételez rólam, és azért is, mert mindent megtettem a szabadulás érdekében.
Lelke széttépését már jobban viseli, ahogyan én is kedvelem a gondolatot. Mióta be voltam zárva mindig ezen gondolkodtam, gondolatokat adta át neki, hogy hogyan ölöm meg, hogyan tépem szét majd, emésztem fel, és taszítom őt a semmibe, hogy még a létezését is elfelejtse.

Lucifernek esküt tettem, hogy kihasználom még a testét, hogy át veszem az uralmat New York felett, és tisztelem atyám esküjét, és betartom majd. Fel csillan a szemem, és már tudom, hogy kiket mondjak.
- Cassael. – Suttogom a nevét.
- Ő az, aki számára fontos volt, még talán némi vonzalmat is éreztem, de volt egy lány… - Mosolyodom el, és akkor egy hirtelen lökést érzek magamba, amint oda kapok a mellkasomhoz.
- Hahaha… Wallenberg, ne csiklandozz. – Mosolyodom el, pedig ez fájt, de szeretett nőmért erős maradok.  Wallenberg ki akar törtni, ugyan gondolatait sikeresen úgy mond lenémítottam, még is, minden érzelmet érzek. Erős, nem olyan, mint a többi ember, hanem erősebb. Akaratos, és van benne tűz. Bevallom tisztelem ezért, és annál nagyobb öröm lesz elpusztítani őt.
- Kaitlyn Payne. – Mondom a nevét, hiszen ő volt a kis tanítványa, akinek át adta a tudását, vagy is akarta, amíg hideg, rideg szívvel nem hagyta őt el.  A kislány talán még érzelmeket is táplált, amíg Wallenberg csupán atyai ösztöneit elégítette ki, néhol viszont meg volt a vonzalom. Beteges ez tetszik!
- Nem sikerült. – Mondom, majd ökölbe szorul akaratlanul is a kezem.
- Csapatom keresi, de majd együtt kedvesem, együtt kivégezzük őt. Wallenberg szenvedni fog, hiszen valami érzelmet… - nézek az égre és majd le a földre, ahogyan szét nézzek Wallenberg elméjében, hogy megtaláljam mi és ki volt a fontos.
- Volt itt érzelem, talán, ha nem jövök ezek egymásnak estek volna egy motelszobában. – Mosolyodom el, tetszett a gondolat. Egy angyal bűnbe esne, és egy vadász rántaná bele. Éreztem, ahogyan Wallenbergben a düh egyre nagyobb és nagyobb lesz.
- Együtt megöljük kedvesem. – Ismétlem magamat, majd közelebb lépek, megfogom a kezét, és közelebb hajolok hozzá, hogy ajkát az enyémhez tapasszam. Ha engedi megcsókolom.





Astarte
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
demon, the horseman of death ψ
☩ Reagok :
56
☩ Keresett személy :

Vas. Szept. 24, 2017 5:50 pm írtam neked utoljára


Mammon & Astarte
"WHY DID LOVE PUT A KNIFE IN MY HEART?

IN MY BED, IN MY HEAD, IN MY HEART."
Nahát, a haragom, úgy tűnik, ragadós, mert hamarosan Mammon is olyan felháborodással felel a vádjaimra, mint amilyen dühös volt az én letámadásom. És nem csak indulatokat, de némi megbántottságot is felfedezni vélek a tekintetében. Persze nem biztos, hogy jól olvasom a jeleket, hisz ez az arc, amit most visel, nem ugyanaz, amelyet évezredeken át megismerhettem. Viszont egyikünk sem az a típus, akinek könnyen belegázolhatna bárki az érzéseibe, tehát vagy Wallenberg volt rá ilyen szánalmas hatással, vagy komolyan a szívügyének érezhette, hogy megtaláljon és segítsen rajtam, emiatt pedig talán némi oka valóban van zokon venni a kifakadásomat. Csak elképzelni tudom, miken is ment keresztül az elmúlt időszakban, a vereség érzését, hogy legyőzték az angyalok, majd fogságba esett egy nyomorult vadászban, aki kihasználta, hogy legyengült, és hónapokon keresztül kellett elviselnie a vadász szánalmas gondolatait, végignéznie a tetteit, tehetetlenül. Nem mondom, valóban rájárt a rúd mostanában a fivéremre és szeretőmre, de akárhogy is, ez részben az ő hibája is. Én megtettem, ami tőlem telt, hogy kiszabadítsam, mindent megadtam neki ehhez, de időt kért, és emiatt mindketten ráfáztunk. Szerintem jogom van haragudni rá. És akkor még arról nem is beszéltem, hogy minderről még Lucifernek is számot kell adnom, hisz az én felelősségem volt az ő megmentése, de majdnem elbuktam, és nem is tudtam időben jelt adni magamról. De a kötelezettségeim a teremtőnk felé még ráér. Először az „itt és most”-tal kell foglalkoznom.
- Jobban kellett volna igyekezned azzal a belülről felemésztéssel – felelem végül, de immár sokkal inkább hasonlítok egy durcás kislányra, mint egy dühös fúriára. Mi tagadás, kezdek kissé megenyhülni, bár a teljes lecsillapodástól még messze állok.
- Helyes! Saját kezűleg akarom ízekre tépkedni a lelkét – jelentem ki, miközben süt a tekintetemből a tettrekészség. - És addig is, szeretném tudni a legközelebbi hozzátartozói nevét. Kell valaki, akin leverhetem a bosszúmat. Te éltél benne hónapokig, tudnod kell, hogy kik állnak közel hozzá. El akarom kapni őket – követelőzöm, de közben nem ellenkezem, amikor közeledni próbál, és fél karral átöleli a derekamat. Kicsit szokatlan még számomra őt ebben a porhüvelyben látni, de nem rossz értelemben szokatlan. Drake Wallenberg teste már első perctől kezdve buja vágyakat ébreszt bennem, és most, hogy Mammon végre szabaddá vált odabenn, még inkább vonz, mint valaha. Ám mielőtt szabad utat engednék ezeknek az érzéseknek, még valamit tudnom kell.
- Mi a helyzet Cassaellel? Sikerült őt megölnöd? - Tudom, hogy ez volt az eredeti terve, én pedig még támogattam is ebben, de a történtek után, úgy vélem, enyém az elsőbbségi jog, hogy elkapjam az angyalt. Valószínűleg nála jobb alanyt nem is találhatnék ahhoz, hogy közvetve bár, de megbüntessem a vadászt. Emiatt is remélem, hogy Mammon válasza ezúttal nemleges lesz. Élve kell nekem a szárnyas.



Mammon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
◖Lovas/Vadász/Ember◗
☩ Reagok :
9

Vas. Szept. 24, 2017 2:22 pm írtam neked utoljára


Finally we are going to meet
Asty && Mammon
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Zavart, döbbent tekintettel suttogja nevemet, amit oly rég hallottam puha ajkai közül. Nem értem miért nem csókol, ölel, helyette a megvetés. Bizonyosan szeretőm azt akarta, hogy a kis Wallenberg vére borítsa ma ennek az elhagyatott falunak minden zeg zugát. Sajnálom, ha csalódást okozok, de végre itt vagyok. Sikerült kiszabadulnom, és birtokolhatom ezt a testet.  Nehéz volt, hiszen Wallenberg elméje, akármennyire is nem akarom dicsérni erősebb egy átlag embernél. Nem hiába volt ő a vadászok feje. Talán egy démonná vállt lény nem is tudná, úgy megtartani ezt a testet, ahogyan most én birtokolom. Lovasként teremtetett sötét "lelkem" van, ami erősebb, mint jött ment eladott léleknél. Emberek... nem csodálom, hogy úgy mond nagy atyám elment, hiszen ki akarná ezeket babusgatni. Csak azért nem lettek még elpusztítva, mert kellenek a porhüvelyek fivéreimnek és nővéreimnek.

Hangjában meg búvó késztetés megcsapja a fülem. Kést ugyan nem döfi belém, még is látom, hogy mennyire nagyin vissza kell tartania magát, hogy ez a mozdulat ne történjen meg. Csak gondolni tudom, hogy mi játszódik le kedvesem ördögi elméjében, de így is olyan izgató számomra ez a nő.
Mérhetetlen harag gyűlt össze bennem.
- Úgy véled nem próbáltam kitörni? Úgy véled nem fájt látni szerelmem kínzását, élvezettel nézek ilyesfajta élvezeteket, de a tiéd arra késztettet, hogy belülről öljem, pusztítsam el Wallenberg fiút. - Fájtak szavai, hiszen nem tudtam mit kezdeni, tehetetlenség keserves csókja mart, és hiába próbáltam a pecsét, és Wallenberg túl erős volt, még hozzám is.
Elnevettem magam, hiszen mérgesen is olyan gyönyörű, imádom vad természetét, talán ez az amit mindig is szerettem, meg ahogyan kegyetlen ahogyan az emberekkel bánik.
- Kedvesem, első utam hozzád vezetett. - Mosolyodom el, és lépek közelebb reménykedve érintésén, közelségén.
- Minden csepp bosszút vissza szolgáltathatsz a fiúnak, hiszen a lelkét el fogjuk puszítatni, ezt megígérhetem. - Próbálom egyik kezemmel megérinteni arcát, ha engedi másik kezemet a derekára teszem, ha nem elhúzódom.


Astarte
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
demon, the horseman of death ψ
☩ Reagok :
56
☩ Keresett személy :

Hétf. Szept. 18, 2017 12:06 pm írtam neked utoljára


Mammon & Astarte
"WHY DID LOVE PUT A KNIFE IN MY HEART?

IN MY BED, IN MY HEAD, IN MY HEART."
A harag és a bosszúvágy mérhetetlen erővel tombol bennem, ezért is lehet, hogy sikerül becsapnom önmagamat, és nem veszem észre, hogy akin a dühömet épp levezetem, aki az ujjaim fojtogató szorítását érezheti a nyaka körül, az nem az, akire gondolok. Nem az, akire számítottam, vagy akinek mindezt szánom. Csak a bosszúra összpontosítok, arra, hogy kiporoljam a szuszt is abból az anyaszomorítóból, aki földi pokollá változtatta az elmúlt egy-két hónapomat, és még akkor sem kezdek gyanakodni, amikor a nevemen szólít. Talán éppen azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy ismét csak játszadozni akar velem, mint legutóbb, amikor be is dőltem neki, és elhittem, hogy Mammon akar találkozni velem. Ám amikor elneveti magát, mintha simán csak szórakoztatná a támadásom, és ez az egész jelenet, és közben az egyik karomat olyan erővel szorítja, ami halandóknál egyáltalán nem normális, végre elbizonytalanodom.
- Mammon? - Zavart, döbbent tekintettel meredek közelről a szemeibe, a megszerzett késsel a kezemben, de csupán egy pillanatig. Nem állítom, hogy nem örülök ennek a fordulatnak, hogy a szeretőm végre szabad, és a vadász végre nem képes bábként használni őt, ám jelenleg még fűt a harag és a bosszúvágy, amit nem egyszerű elcsitítanom. Talán nem is igazán akarom, mert még mindig inkább szeretném kiélni magam, tombolni, ráborítani az érzéseimet. Amikor megadtam Mammonnak az esélyt, hogy szabad legyen, visszakozott, most pedig, amikor visszatértem, hogy kibelezzem Drake Wallenberget, elveszi tőlem az esélyt azzal, hogy immár elnyomta őt?
- Szerető kedves...? - kérdezek vissza gúnyosan, és bár nagy a kísértés, hogy a kezemben tartott kést az oldalába állítsam, csupán átforgatom azt az ujjaim között, hogy a nyele körül ökölbe szoríthassam őket, a pengéje viszont ne legyen útban, és minden démoni erőmet bevetve vágom gyomorszájon a férfit. - És mégis hol volt az én szerető kedvesem, amikor Wallenberg tűpárnát csinált belőlem, amikor majdnem megfosztott az életemtől? Engem! A Halált! És te mindezt végignézted az első sorból! Csapdába csalt, mert te nem tudtál felülkerekedni rajta! - Fakadok ki szinte fúriaként, az utolsó szavaknál azonban a hangom az iróniától erősen gunyorossá válik.
- Hónapokon keresztül kutattam utánad, próbáltalak kiszabadítani, te pedig szabad vagy, ki tudja már mi óta, és meg sem próbáltál megkeresni? Megnézni, hogy vagyok? - Attól tartok, kezdek kissé olyan lenni, mint egy hisztis kislány, de a történtek fényében, azt hiszem, ehhez most jogom van. Bár egyelőre ha akarnám, sem tudnám igazán visszafogni magam, hiszen kegyetlen bosszúra készültem, hogy elégtételt vegyek Drake-en, visszaállítsam a hírnevem, és visszaszerezzem a méltóságom, ám Mammon visszatérte mindezt láthatóan lehetetlenné teszi. Elárulva érzem magam. Sürgősen szükségem lesz egy falura vagy városra, ahol még pislákol némi élet, hogy sietve földig rombolhassak mindent.



Mammon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
◖Lovas/Vadász/Ember◗
☩ Reagok :
9

Kedd Szept. 12, 2017 3:21 pm írtam neked utoljára


Finally we are going to meet
Asty && Mammon
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Érzem, hogy valami mostanában nincs rendben a világban. Fekete felhők gyülekeznek, és azt a pletykát hallottam, hogy a pokolba nem tudnak egyesek lejutni. Múltkor egy pokol kutyát láttam az utcán. Sok minden történt, mióta be voltam zárva azzal az idióta pecséttel.
A világ még nagyobb káoszba engedi magát taszítani, itt már nem segít Michael sem, itt már mindennek vége. A falu már lassan 27 éve kihaltan, elhagyva nyugszik itt, és omladozik. A játszótéren az óriáskerék néha meg meg inog a szél lágy simítása során. a ringlis pír már nem játszik kellemes dallamot, csak a rozsda dalát, ami egy fülnek nem éppen kellemes. Lassan lépkedek, hiszen nem tudhatom mit hisz rólam Astarte, hogy ki vagyok.


Szeretőm képes kissé elragadtatni magát, de hát ezért is szeretem. Imádom az a virtust,
ami ereiben folyik, ami a szeme villanásában látni, a tűz, a halál. Nem hiába ő az, hiszen ki más is tud így nézni? Ki más lenne ilyen bátor, ha  nem tudja, hogy a halál nem jön el érte.
Wallenberg nem kecsezgetett engem túl sok örömmel. Se nem ölt, hogy az nekem kedves legyen, na jó a vége fele már azért megingattam. Se nem nyúlt úgy egy asszonyhoz, hogy az keményebb, vagy szenvedélyesebb legyen. Ott volt, az a Payne lány, őt elkaphatta volna.
Hiába minden, javíthatatlan betokosodott figura.
Érzem a sötétség lágy szelét, ahogyan bele, bele mar porhüvelyembe. A régi testem megölték, és én rá kényszerültem, hogy vándorló legyek. Én! A nagy lovas.
Egy sarok,
és a vörös tüzes némberem áll elöttem. Kaján vigyor húzodik a számra, kezem megfeszül,
szívem hevesebben dobog. Izgalom tölti el Drake Wallenberg testét, ahogyan szeretett démonomra pillantok.
Ő még engem Wallenbergnek hisz, azzal a lendülettel vág neki az egyik falnak. Ez remek. Elkapja a nyakam, és felrángat. Végig taogat, szemmem az övébe mar. Ösze vonom a szemöldököm, mire megtalálja a késem. Elkapom kezét, és domoni erőmet használom. Ő erősebb, hiszen én nem rég tértem vissza.
- Astarte! - Mondom ki a nevét, majd nevetésben török ki, hogy ennyire nem ismer fel, már csak draket látja bennem. Kezdek féltékeny lenni.
- Ugyan drágám, nem ismersz meg? Hát már nem szerető kedvesed látod bennem, hanem a vadászt? - Mondom, és vissza nyerem uralmam, és fogom meg a kezét, de nála a késem, így bármikor belém döfheti, megsebezve a porhüvelyem.  

Astarte
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
demon, the horseman of death ψ
☩ Reagok :
56
☩ Keresett személy :

Szomb. Szept. 09, 2017 8:06 pm írtam neked utoljára


Mammon & Astarte
"WHY DID LOVE PUT A KNIFE IN MY HEART?

IN MY BED, IN MY HEAD, IN MY HEART."
Végre eljött az idő, a visszatérésem ideje, a rejtőzködés és menekülés vége. Talán még soha senkinek nem sikerült úgy legyőznie korábban – emberi halandónak biztosan nem –, mint ahogy azt Drake Wallenberg tette néhány hónappal ezelőtt. Miután Mammont rabságba hajtotta a saját testében, majd engem is sikeresen leharcolt, egyet alá kell írnom: az a féreg nem véletlenül lett a New York-i vadászok feje. Érti a dolgát, de szögezzük le, ő sem legyőzhetetlen, és ezt be is fogom bizonyítani. Egyszer bedőltem neki, elhittem, hogy Mammon beszél belőle, csapdába csalt, golyót repített belém, lebénított, megkéselt, levágta a karjaimat, és majdnem az életemet vette, mielőtt megzavartak bennünket, és sikerült elmenekülnöm. Menekülnöm! Nekem! Ezennel ünnepélyesen megfogadom magamnak, hogy először és utoljára használom ezt a szót ilyen kontextusban. Hetekbe, sőt, hónapokba telt, hogy visszanyerjem eredeti formámat, és újra megerősödjek, és ehhez mindent, szó szerint mindent be kellett vetnem. Egy időre még a porhüvelyemet is hátra kellett hagynom, de ismét itt vagyok, erősebben, mint valaha. Az utóbbi tény nem teljesen csak az én érdemem. A földön végigseprő katasztrófahullám, amely kizárt bennünket, démonokat a Pokolból egyben magában hordozta a sötétséget, és a fajtánk megerősödését is. Egyesek azt rebesgetik, hogy ezt nem másnak, mint a nagy betűs Sötétségnek köszönhetjük. Hát megköszönni ugyan nem fogom, de való igaz, hogy a közreműködése nagyot dobott a felépülésemen. Immár készen állok, hogy véghez vigyem a bosszúmat. Mert az az egy biztos, hogy az ellenem elkövetett támadás nem maradhat megtorlás nélkül.
Biztosra nem tudhatom, csak feltételezem, hogy Drake most is New York-ban tartózkodik. Nem ment el az eszem, hogy csak úgy besétáljak a városba. Persze annak is meglehetne a maga izgalma, ám most én akarok az lenni, aki előcsalja a vadászt a fészkéből, és lecsap rá. Tudatni akarom vele, hogy visszatértem, és bosszúra szomjazom, erre pedig az a legjobb módszer, hogy hullákat hagyok, amerre csak járok, a közeli kisebb településeken át, ahol még egyáltalán akad bármiféle élet. Az efféle gyilkos körutak egyébként több okból is előnyösek a számomra: egyrészt mert minden halál engem erősít tovább – függetlenül attól, hogy nem lehetek biztos benne, merre mennek tovább a lelkek, másrészt mert szórakoztat, feltölt, felszabadít. Mondhatjuk úgy is, hogy visszaállítja a nem létező lelkem békéjét és a hírnevemen esett csorbát a szomorú vereségem után.
Végül egy nyomorúságos faluban kötök ki, melynek lakói még az apokalipszis első hullámának estek áldozatául, amikor az angyalok először lesereglettek. Ez igazából a senki földjénél is kisebb terület, ám mivel épp egy vidéki mulatság zajlott itt a katasztrófa beteljesülésekor, és a környező településekről is sokan összegyűltek itt, számos ártatlan, védtelen halandó halt itt „hősi halált”. Még most is bizsergek annak az eseménynek az emlékétől, sok, élvezetes munkám volt velük.
Utcákkal odébb tartózkodom, de abban a pillanatban megérzem a jelenlétét, amikor beteszi a lábát a faluba, hála a vadászban szunnyadó Mammonnak. Ó a fivérem! Nem is említettem még, de rá is neheztelek. Persze az iránta érzett haragom sehol nincs a vadászra vonatkozó gyűlöletemhez képest, de most nem lesz a javára írva, hogy odabenn raboskodik a testben. És hogy miért vagyok dühös rá? Mert cserben hagyott. Hónapokon keresztül kutattam utána, hogy megtaláljam, a segítségére legyek, és megmentsem. Kidolgoztam egy tervet, megszereztem és átadtam neki a pecsétet, ami kiszabadíthatta volna őt, Mammon azonban haladékot akart, arra kért, fedezzem őt, tartsam a hátam, amíg ő elkapja Cassaelt. Végül mégis én húztam a rövidebbet, és a pecsét ellenére sem tett semmit, amikor Drake majdnem kivéreztetett. A testvérem, a szeretőm, de elárult, amiért ki tudnám tekerni a nyakát.
- Lám lám, kit sodort erre a legutóbbi árhullám! - Köszöntöm gúnyosan a vadászt, amikor az utolsó sarkon is befordulva végre szembetalálkozunk egymással. Abban a pillanatban, ahogy a szavak elhagyják ajkaimat, kezem már lendül is, és telekinézist használva már hozzá is vágom a legközelebbi falhoz, hogy ezáltal is előnyhöz jussak. Mielőtt feltápászkodhatna, már mellette is állok, elkapom a nyakánál fogva, és ezúttal a fizikaim erőmmel taszítom keményen a falnak. - Csak nem hiányoztam, szépfiú? - Teszem fel neki a kérdést a legkegyetlenebb bosszút ígérő mosolyommal, és szabad kezem már tapogatva végig is fut rajta, hogy végül megtalálva az oldalán viselt kést, lefegyverezhessem őt. Nyugi, ha akad nála egyéb szúró-vágó eszköz, azt is megtalálom, és elkobozom. Ezúttal nem leszek olyan figyelmetlen, mint legutóbb.



Mammon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
◖Lovas/Vadász/Ember◗
☩ Reagok :
9

Pént. Szept. 08, 2017 4:00 pm írtam neked utoljára


Finally we are going to meet
Asty && Mammon
Zene linkje • szószám: Ide • Credit:

Szegény Wallenberg, nem gondolta volna, hogy kiszabadulok, és a teste biztonságot nyújtó melegében maradok. Szeretem ezt a testet, hiszen nem csak erős porhüvely, hanem erős jellem is, és ki nm szeretné az izgalmakat, a kihívásokat. Hallom benn az üvöltését, ahogyan nem tágít, hogy vissza vegye felettem az uralmat, amit olyan nagy becsben tartott. Lassan belülről szedtem szét, még, amikor a Payne lány felkínálta magát, akkor is a megöléséről adtam neki gondolatokat. És tudom, hogy élvezte, az angyal megölését. Minden megöléssel erősödtem, és ő élvezte, belekostolhatott a halálba, és a démoni létbe. Házi patkánynak érezhettem magam, csak én nem voltam megtűrve. A pecsét, amit azóta leégettem, ékesíti porhüvelyem bőrét, és dagasztja az egóm. Még véletlen se tud vissza zárni, és ha megtalálom Astarte-t elintézem, hogy meghaljon bennem.


Idióta társakkal kell utaznom, akik egy nyamvadék kis szárnyast sem tudnak megtalálni. Ideges vagyok, félek, hogy elköpi valakinek, hogy kiszabadultam, és akkor oda az álcámnak.  Akkor New York fel tudna készülni, és nem tudnának a démon haverjaim beköltözni a porhüvelyekbe. Bár, ahogyan Wallenberg emlékeiben látom, tudom, hogy az égőjük győzedelmeskedik, és a Payne család majd igyekszik felemelkedni, régi helyükre.

Az utam oda vezet, ahol legutoljára látták a vörös kis halálom. Hullák, hiába hullák beszélnek, főleg, ha ő öli meg őket. Elmosolyodom, ahogyan belépek az elhagyatott kis faluba, majd maradásra intem a velem érkezett démonokat.
- Itt egyedül kell lennem, meg kell bíznia bennem. - Mondom, majd bólintanak. Biztonság kedvérét mindig van nálam kés, de nem akarom bántani, azt akarom, hogy bizzon bennem, nem kezdhetem egy késsel a torkán.
Beljebb haladok a faluban, minden neszre fel, fel figyelek. Itt aztán rendes bulit csaptak az angyalkák.


Mammon
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
◖Lovas/Vadász/Ember◗
☩ Reagok :
9

Pént. Szept. 08, 2017 3:33 pm írtam neked utoljára


New Yorktól nem messze található egy kis falu, ami már elhagyatott.
A parkban található; játszótér, óriáskerék, ami még az az napi mulatságról maradt meg, mikor az angyalok alászálltak.



Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Elhagyatott falu
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: