Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 11, 2017 2:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Apucinak *-*

Zach mogorva vonásai nem szűntek meg továbbra sem. Végig gyanakvóan méregette az arkangyalt, és igyekezett kitakarni a látóteréből. Védelmező a drága, de hát őrangyal, csak a dolgát végzi. Nem hittem volna, hogy különösebben mást is érezne irántam, nekik azt nem szabad. Igaz, hogy jó páran azóta megszegték a szabályt. Köztük a jó édes apám is.
- És honnan tudjam, hogy akarsz-e ártani neki – mutogatott rám a szabad kezével.  – Az a dolgom, hogy megvédjem, ha már hozzám csapódott. Honnan tudjam, hogy nem utálod-e azért, amilyen.
- Zach, elég lesz.
- Nem, nem elég. És nem, nem fogom elengedni. Tudod, valakinek kötelessége lenne megvédeni téged, és roppant zabos vagyok rá, amiért most meg el akarja venni. Hol a bánatban volt huszonhét évig, mit gondolsz? Nem azért, hogy szidjam Őt, de mégis, egy idióta volt, amiért Neki adott téged. Roppant kedves egy ősöd van… nem kéne megtudnod, ki ő.
- De én akarom. Zach, nem védhetsz meg örökösen mindentől. Kedves tőled, de…
- De?
- Van, amivel nekem kell szembe néznem. Szerintem Ő is így akarná, különben nem állna itt egy arkangyal az orrunk előtt.
- Legyen, de figyelmeztetlek, egy rossz mozdulat, és soha többé egy személy közelébe se engedlek. Nem veszíthetlek el, most, hogy nem vagyok egyedül ebben a városban.
- A-a, az felejtős – megmutattam a képet az angyalnak az emlékeimből, a hangról, ami kimondta, hogy mi kell mondanom és kinek, kinek a parancsára. Nem akarom egy cethal gyomrában végezni, mint Jónás próféta. Blöe, nem kicsit undorító az a kép, nem is csodálom, ha a cethal eset után Jónás inkább ment melózni, minthogy a Nagyfőnök szétcincálja az idegeit…
- H… hogy mi? – Valahogy nem bírta felfogni az agyam a válaszát. Ő lenne… ő lenne az? Annyira abszurdnak tűnt, és erre még Zach is eltátotta a száját.
- Khm, Zach, nem hinném, hogy látni szeretné a manduládat…
- Ja, igen, bocsánat… de ez… kizárt. Nannie nem lehet a maga lánya…
Pedig nagyon is úgy tűnt, ez az igazság. Azonban az eltervezettek helyett homlokegyenest máshogy reagáltam. Az emberi részem szólt belőlem, az a kislány, aki árvaházban nőtt fel, holott voltak szülei, és csak egy igazságot hallott, a másikat nem. emlékek híján nagyon kevésből tudtam elhelyezni magam a világban.
- Te szemét dög. Nem, Zach, ez apa-lánya dolog, amennyiben igazat mond. Évekig kerestelek. Ha te vetted el az emlékeim rólad, szégyelld magad. Pláne, ha erőszakból születtem – és ez egy nem kicsi célzás volt arra, hogy tudni szeretném az ő verzióját is, de villámgyorsan, amíg félig-meddig jó kedvemben vagyok. Nem, nem ítélhet szobafogságra, úgyis el kell mennem SF-be, ha jót akarok mindenkinek.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 11, 2017 1:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Végtelen türelemmel hallgatom végig a páros civakodását. Egyszer sem szólok közbe, amíg egymás közt megvitatják, mit lenne okos dolog csinálni, és mit nem ebben a helyzetben. Mikor végre elhallgattak, és látszólag úgy határoznak, hogy nem szaladnak el, és nem is támadnak nekem - ami elmondhatatlanul megnyugtat - újra végigmérem őket. Elsőként a fiúhoz szólok.
-Ha ártani akarnék neked Zachriel, semmit sem tehetnél ellene. - jegyzem meg nem túl kedvesen, színtelen hangon. Nem kiáltok, sőt, mondhatni könyvtárhoz illő erővel beszélek, mégis az én baritonom zengi körbe a teret. Szemeim szigorúan csillognak, leginkább a fiú felé. Nem szeretem, ha valaki csak úgy kikürtöli a nevem, mint valami hírességnek, azt pedig pláne nem, ha közben a lányom kezét fogja.
Azt már nem teszem hozzá, hogy ne fáradjon a gondolatátvitellel, hisz azt is hallom. Elég kínos ez a helyzet Sophie számára így is.
-Erre az isten parancsa dologra még visszatérünk... - Mondom továbbra is szigorúan villantva a szemem Sophie felé, de aztán lehúzom a fejemről a kapucnit, és ettől mintha a vonásaim ellágyulnának egy hangyányit. Továbbra is elég katonás az arckifejezésem, de legalább békésebb.
-Én vagyok az apád.
Mély levegőt veszek, és hagyom, hogy ez a kijelentés ott lógjon a levegőben egy darabig. Közben a kezem a mellényzsebem felé mozdul, és kissé gyűrött fényképet nyújtok át a lánynak. A polaroid képen Sophie Édesanyja szerepel, még fiatal korában, nagyjából abból az időből, amikor megismertem.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 11, 2017 12:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Apucinak *-*

- Nézd, Nannie. Tudom, hogy jó lenne, de… engem kezd egy kicsit idegesíteni az apa-komplexusod. Én itt vagyok neked, nem elég? – fordult hozzám pont, amikor lépteket hallottunk, szétrebbentünk. Nem, ez nem jó ötlet, s hiába, hogy angyal volt az is, akivel találkoztunk, nyíltan mutogatni magát nem vallott okos elmére. Rémülten húzódtam angyalom mögé, szégyellősen vállába fúrva az arcom.
- Zach, ő meg ki? Ismered? Öh… - kicsit zavartan pillantottam le összefonódott kezünkre. Zachet nem éppen barátságos hangulatban találta fajtársa, és ha még ehhez féltékenység is társul… ajjaj.
- Inkább ne szólalj meg. Olaj lenne a tűzre, Nanniem.
- Honnan kéne tudnom? Nincs rá biztosíték, és el a mancsokkal tőle. Hozzám tartozik.
- Erre semmi szükség, Zach.
- Már hogyne volna? Egek, nem tudom, ki volt az apád, de az biztos, hogy nem lehetett valami nagy harcos… téged ismerve.
- Kösz, ez igazán kedves volt – forgattam a szemem, de azért jól esett a törődése. – Ki vagy te? Miért jöttél ide? Nyilván keresel valamit, de tényleg tudnunk kell, hogy velünk vagy-e.
Zachnek igaza volt. Az angyal előtte ma ragyogó kék szemével elbűvölő, bármelyik földi halandót simán elszédíthetné.
- Á-á, kisasszony, maradsz itt mögöttem. Eszedbe se jusson…
- És ha ő az, Zach? Nem akarom elüldözni, a fenébe is. Szükségem van rá, te tudod a legjobban. Tudni akarom az igazat végre – vágta ma szavába. Nem volt szép tőlem, tényleg nem, azonnal meg is bántam, látva az arckifejezését.
- Mielőtt még komplett idiótát csinálnál belőlünk, R… Rafael. Mit nézel, ő az, igen, arkangyal. Nem, nem kérdezem meg tőle.
- Miért nem?
- Mert utána mennél akkor. De van egy fontosabb dolgod is, Isten parancsa előbbre való.
Gyűlöltem, amikor Zachrielnek igaza volt. Neki mindig igaza volt. Mihály után kellett volna mennem, San Franciscóba, elvinni az üzenetet, de egyszerűen most képtelen voltam bírni magammal. Egy arkangyal állt előttünk, ez kinézetéből is lerítt, méltóságából is, és nem akartam elszalasztani a lehetőségemet, hogy megtaláljam az apámat. Kac, kac, Istenkém, csodás a humorod, tényleg… gyakorolj kicsit még, mert nem röhögök.
- Nem fogok. Tudom, hogy AZ fontosabb – nem tettem hozzá nyíltan, de a gondolataimban közöltem vele, hogy egyébként sem szándékoztam őt egy szál magára hagyni New Yorkban.
Viszont ez akár tetszik neki, akár nem, ki kellett mondanom. Túl sokáig nyomtam el ezt a hangot.
- Mondd, nem ismered tán az apámat? Nem tudsz róla, ki lehet? – ha az életébe nem is akar vissza, nem bánom. Csak az emlékeimet kapjam vissza. Nem veheti el tőlem csak úgy, azzal korlátoz a szabad akaratomban. Hiszen félig ember vagyok.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 11, 2017 12:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


New York...a város, ahova elvileg azért jöttem, hogy szemmel tartsam az én kedves, de sajnos túlságosan hiszékeny lányomat, mielőtt megöletné magát. A lelkem mélyén egy kis hang szüntelenül próbál jobb belátásra bírni, vagy legalább arra, hogy ismerjem be ha másnak nem, csak magamnak, hogy látogatásom valódi oka épp a zárdában van, Sophie ugyanis egy felnőtt nő, aki tökéletesen tud vigyázni magára. Bár tényleg ez volna a helyzet.
Amikor elkezdett abban a könyvtárban dolgozni, amit többek közt egy földre szállt angyal is munkahelyének választott nem kicsit voltam ideges, de idővel be kellett látnom, hogy ha bántani akarná őt égi kollégám, már régesrég megtette volna. Szomorú vagy sem, zsarolni engem nincs sok értelme. A politikai befolyásom elhanyagolható, ráadásul vagyok olyan bolond, hogy neki támadjak annak, aki ezzel próbálkozna, szóval az egyetlen indok amiért valaki ártani akarhatna nefilim lányomnak az, ha utálja a nefilimeket.
Asztrális alakomban figyelem őket, és hallgatom a beszélgetésüket, miközben a valódi testem a könyvtár tetején üldögél, egy eldugott helyen. A szívem szorul össze őt hallva, és bár jó okom volt mindenre amit tettem, kicsit mégis bűntudatom van, amiért elhagytam őt, és amiért még most is hagyom a sötétben tapogatózni. Talán a tegnap esti csalódás, talán a valamivel korábbi halál közeli élmény, és kis családom egyik felének viszont látása miatt, nem tudom, de úgy döntök, ideje véget vetni ennek.
Hangosan nyikorogva tárul fel a tetőtérre vezető ajtó, ahova elvileg csak a karbantartónak van kulcs,a és ő sem szokott oda feljárni. Megfontolt léptekkel haladok Sophie pultja felé, s ezúttal nem fáradok semmilyen álcával. Az angyaloktól megszokott harci ruházatot viselem, arcom azonban eltakarja a ragyogó fehér kapucni. Leányom asztalának másik oldalán állok meg, és szép lassan emelem rá tekintetem. Ragyogó kék szemeim szinte világítanak rá a kapucni árnyékában.
-A barátodnak igaza van. Sokkal diszkrétebbnek kéne lenned.
Semmi szia, vagy hasonló, csak így. Mentségemre legyen mondva, úgy éreztem nem árt kicsit a fiú pártját fogni, ugyanis angyaltőreim látványa egyértelműen felzaklatja Sophie pártfogóját. Eléggé ahhoz, hogy egyik kezével a lányom kezét keresse, másikkal pedig a saját fegyverét, ám mielőtt hülyeséget csinálhatna rászólok.
-Ne. Nem akarlak bántani, és őt sem.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 21, 2017 10:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Apucinak
~New York egyik könyvtárában~

Szokatlanul hűvös délutáni nap volt ez, amikor beértem a könyvtárba, közben angyalom morcos képpel meredt rám, lábával, csípőre tett kézzel állt előttem, lábával idegesen dobolt a padlózaton.
- Meg vagy húzatva, Nannie?! – fakadt ki rám, amin úgy érezte, kellő figyelmet kap tőlem.
- Én? Miért? – újabban Nannie-nak becézett, amihez még mindig nehezen szoktam hozzá. Kedveltem, meg minden, de a becézési jogot szerettem volna apunak meghagyni, már ha egyáltalán van rá esély, hogy még az életem során megtalálom. Ez csakis Isten akaratán múlik.
- Az meg rajtam, hogy életben maradsz-e, ostoba fruska.
- De most miért veszekszel velem már megint? És miért turkálsz a fejemben?
- Templomba mész… teljesen elmentek neked otthonról?! – És leesett, hogy mi baja volt velem. – Túl nyílt vagy. Lehetnél zárkózottabb is, mondtam már, hogy hiába félig fajtársaid vagyunk, attól még veszélyesek a többiek.
- De akármelyikük lehetne az apukám…
- Á, szóval ez az indítékod. Istenem, segíts meg! – sóhajtott. – Alig várom, hogy megtaláljuk, hidd el, én is.
- Ne haragudj – pislogtam rá ártatlan szemekkel, hátha meghatom vele. Ezúttal nem értem cél, ez van. Rossz napja lehetett.
- Figyelj, babám, most már csak pár arkangyalnyi lehetőségünk maradt, de mégsem állíthatok oda mindhez megkérdezni, hogy nincs-e ilyen nevű lánya. Ki lenne olyan eszement bevallani ezt manapság? – gondterhelten rogytunk le a székünkre, a gép elé, és még jó, hogy nem sokan lézengtek ilyen időben. Kevesebb esélye volt annak így, hogy pont kifogjon minket ez vadász.
New York nem a legbiztonságosabb hely egy félvérnek és egy telivér harcos angyalnak.
Bár az angyalom műszakja lejárt, azért velem maradt, tuti ami tuti alapon, ha gáz lenne, ne legyek egyedül, védtelenül.
- Biztos nincs több emléked?
- Nincs. Kicsi voltam, amikor megszöktem. Féltem a nagypapámtól, több nem maradt.
- Mikor vesztetted el az emlékeid?
- Jó kérdés… akárki törölte ki őket, egy jó nagy szemét volt.
- Kicsit talán moderáld magad, mutasd meg az angyalibb oldalad is – fintorgott rám. Nem igazán szerette, ha a manapság használatos, „modern” nyelvezet rám ragadt.
- Jó-jó, meg ne egyél.
- Ne nevezd szemétnek, örülj neki, hogy megkímélt egy csomó rossztól.
- Igazad van. Csak tudod, azon gondolkodom, hogy… hátha…
- Hátha az apád volt? Ki tudja. Nem voltam ott, nem tartottam gyertyát. Pálcát sem fogok törni fölöttetek, Nannie, ha már itt vagy, itt vagy. Törődj bele, jobban járnátok mindketten – bölcs tanács, de ismerhetne már annyira, hogy makacs is voltam annyira, hogy ne hallgassak rá.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 21, 2017 10:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


...
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/4
Leviatán
8/6
Angyal
5
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
5
Harcos Angyal
6
Vadász
13
Nephilim
3