• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
Victoria - The Butchart Gardens
SzerzőÜzenet

Ophilia
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Angel with... a big heart
☩ Posztok :
176
☩ Reagok :
159
☩ Rólam :
☩ Play by :
Blake Lively
☩ Pokol vagy menny? :
Menny


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Hétf. Aug. 14, 2017 3:20 pm írtam neked utoljára


The power of shadow
In order for the light to shine so brightly, the darkness must be present


Arcomat a nap felé fordítva süttetem, élvezve, ahogy a meleg sugarak simogatják bőrömet, megpróbálva belém égetni jegyét. Mosolygásom somolygóvá válik. Fent a Mennyben ilyet nem élhettem át. A nap ragyogása átjárta otthonomat, de melege nem ért el hozzánk. Talán Atyámnak megvolt az oka erre, magam sem tudom.
Nem értem, hogy testvéreim miért képtelenek kiélvezni a föld adta adottságokat. A természet gyümölcsei mellett úgy haladnak el, mintha egy lényegtelen emberi élet lenne. Nem érdekli őket, csak az egymással való csatározás.
Halkan sóhajtok fel. A világ tele van különböző rejtett kincsekkel, melyek mentesek az ember kéznyomaitól.
Az aranyló nap ragyogása kezd halványodni, melege már nem simogat, a szél nem cirógatja arcomat, kapja fel könnyed tincseimet. A madarak csiripelése megszűnt, s a pillangók puhán lebbennek el kezemről, vállamról.
Tekintetem lassan nyitom ki, s ekkor egy hang csapja meg fülemet.
Lassan fordulok meg, egyik kezemet összezárva tartva mellkasomon. Szárnyaimat óvon simítom hátamra, ahogy csak tudom, mégsem tüntetem el. Szemeimet összeszűkítve figyelem a nőt, ki megjelent előttem. Az arca, valahogy… sehogy sem ismerős számomra.
-          Elnézést esetleg ismerjük egymást? – kérdezem lágy mosollyal az ajkamon.
Nem lehet angyal, hisz Atyám teremtményeit ismerem egytől egyig. Ember sem lehet, hisz mégis hogyan juthatott el idáig, szóval marad…
Akaratlanul is eltekintek válla fölött, s látom, mivé vált a környezet, annak nyomán, ahol sétált. Ajkaim aprón nyílnak el. Tétován pillantok rá, a korlátnak dőlve.
-          Michel Tournier egyszer azt mondta, hogy a természet az élet kimeríthetetlen forrása. A természet nagy temető, minden pillanat tömegsírja – mosolygok rá kissé talán szomorkásan.
De az élet rendje a pusztulás, hogy aztán valami szebb szülessen abból újjá, mint főnixmadár a pórjaiból. – Nem gondoltam volna, hogy van még valaki, kit érdekel ez a hely – folytatom tovább, könnyed, barátságos hangomon, függetlenül attól, hogy sejtem, ki áll velem szemben. A démonok nagy erőkre képesek.


Amara
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Posztok :
15
☩ Reagok :
13
☩ Rólam :

☩ Rang :
The Darkness
☩ Play by :
Lyndsy Fonseca
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Aug. 13, 2017 10:46 pm írtam neked utoljára


Ophilia & Amara
The brightest light casts the darkest shadow
x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x
Hangtalan léptekkel közelítem meg az elhagyatottnak remélt terebélyes, színpompás kertet, amely fölött már régóta hatalmát vette a természet. Korábban úgy hittem, Fivérem mindennemű teremtését gyűlölöm, gyűlölnöm kell, ám kénytelen vagyok belátni, világának azon szegmentumai, melyeket nem önmagasztalásra kreált, sokkalta inkább a bensőjében rejtező lehetőségek kivirágoztatására, még engem is lenyűgöznek. Ujjaimmal finoman érintem a mellettem sorakozó vöröses, rózsaszínes virágokat, tapintatuk pedig egészen kellemesnek érzik a bőröm felszínén. Meg is állapodok sétámban egy momentumra, hogy közelebbről szemügyre vehessem az élénk színekben káprázó növényeket, pusztán azért, hogy a következő pillanatban szembesülhessek közelségem hatásaival az élővilágra. Kellemetlen érzet kucorodik a bensőmbe, amiként a virágok rohamos tempóban összeaszódnak vajmi feketéllő, száraz csomóvá, és amint a környezetükben röpdöső lepkék, bogarak sorra hullnak alá a földre, elpusztultan. Düh kerít a hatalmába tehetetlenségem okán, ugyanis egyáltalán nem állt szándékomban meggyötörni a kert bármely szegmentumát. Bosszúságom azonban csak ront a helyzeten, az aranyló napsugarak egyre inkább erejüket vesztik, míg egészen tompává fakulnak, a távolban pedig sötétellő felhők gyülekeznek. A virágok, melyek eddig büszkén hirdették szépségüket, összezárulnak előttem, és a madarak csicsergése is alábbhagy. Mindaddig, amíg teljes némaság nem lesz úrrá a környéken, észre sem vettem, miféle kavalkádja körvonalazódott itt az életnek. De most csönd van, végtelen, kongó üresség…
Újfent útnak indulok az ösvényen, révén annak, már perceknek előtte is kitűnően éreztem, a mai napon nem csupán én kerestem fel a világnak ezen eldugott, érintetlen szegletét. Lépteim ezúttal nem vesznek el a zümmögések és csiripelések között, kínzóan hangos ropogással jajdulnak fel talpaim alatt a sűrűn ülő kavicsok, amelyek a kert szívébe vezető útvonalat hivatottak billogozni. Odáig mindenesetre nem kell eljutnom, a tó közelében megpillantom a jelenséget, akinek ha fekete szárnyai nem is árulnák el, rögvest megállapíthatnám mivoltát a belőle sugárzó, színtiszta energia nyomán. Fivérem legelső teremtményeinek egyike, egy angyal, kiket tán még az embereknél is jobban megvetek. Nem a szorgos hangyák segítettek a ketrecembe lökni egykoron a testvéremnek, hanem a hű és agyatlan katonái.
Újonnan kélt dühöm mindazonáltal nem hagyom, hogy eluralkodjék rajtam, ezek a mihasznák túl könnyedén képesek kicsúszni a markomból, ha úgy akarják, márpedig nekem tovább lesz szükségem a társaságára, mint néhány kósza momentum. Ugyanis, ha már elém sodorta az élet, kihasználom a lehetőséget. Halandó teremtményeinek kínzására és pusztulására nem mutatta érdeklődését Fivérem, kíváncsi volnék, angyalainak sikolyaira talán előbújna rejtekéből?
- Nem bánnál egy családi összejövetelt? - teszem fel a kérdést szarkazmustól csöpögően, miként elmémben a cserfes démon szavai visszhangoznak, középpontjukban a "nagynéni" megnevezéssel.

x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x x

▲ Zene: Apollo   ▲ Credit: Cassie   ▲ Megjegyzés: no-consuela

Ophilia
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Angel with... a big heart
☩ Posztok :
176
☩ Reagok :
159
☩ Rólam :
☩ Play by :
Blake Lively
☩ Pokol vagy menny? :
Menny


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Aug. 13, 2017 4:54 pm írtam neked utoljára


The power of shadow
In order for the light to shine so brightly, the darkness must be present


Egyszerre tölti el szomorúsággal és örömmel szívemet, mit tudott művelni Gabriel az emberiséggel. Lassan vezetem lépteimet az egykoron rendezett kertbe kirakott termésköveken. Az emberek nagy része ártatlan és mit sem tudtak az őket körülvevő világ valóságától. Ujjamat óvatosan végig húzom az elburjánzott sarkantyús virág kék szirmain. Ajkaim szegletébe mosoly bujkál, ahogy körbepillantok. Az emberek nagy gondot fordítottak egykoron ennek a kertnek.
Egy gyár állt itt, ám a tulajdonosa halála után, felesége gyönyörű kertté alakította. Akkor még csak a gyár alapterületét, egy krátérnyi helyet. Szerető és féltő szívvel gondozta növényeit, az évszakoknak megfelelően, melyek akkor itt teret nyertek. A hagyatéka nem ment kárba, a későbbi időkben virágzó gazdasággá nőtte ki magát. Kertészek százai dolgoztak itt nap, mint nap, s a látogatók előtt is megnyitották. Egy vendég, sose láthatott egy száraz levelet, virágot. Megfelelően gondozták és kordában tartották a növényzetet.
Megállok az apró tó mellett, kezemet végig simítom a klematisz által körbefutott korláton.
A természet visszaköveteli magának, mi saját jussa, ha nincs senki ki ezt megakadályozza. A növényvilágban is élnek a farkas törvények, s ez már ezen a kerten is meglátszik. Annak ellenére is, hogy továbbra is szemet gyönyörködtető hatást nyújt.
Senki sem jár ide. Elhagyatott, pedig tudom, hogy nem egy testvérem ismeri a helyet. A béke szigete is lehetne eme apró hely.
A nap aranybarnán ragyogja körbe a helyet, a fülledt időben szinte érzeni lehet, hogy a növények élnek, lélegeznek. Párával együtt ontják illatjukat. Egy fecskefarkú lepke röppen vállamra, majd még egy befeketült szárnyamra. Apró ízlelő szerveikkel keresik a nektár finom falatját.
Nem tartok attól, hogy bárki is erre járhatna, vagy ha igen, minden bizonnyal ismerem. Ide, manapság már csak angyalok juthatnak el, esetleg démonok, de ők mit is keresnének itt? Na ugye. Ujjam hegyére száll egy apolló-lepke. Óvatosan emelem fel kezemet, vigyázva arra, hogy ne érjek hátukhoz. Madarak halkan csiripelnek egy örökzöld ágai között.
Minden oly békés. Oly csendes. Miért nem lehet újra ilyen a világ?


Ophilia
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Angel with... a big heart
☩ Posztok :
176
☩ Reagok :
159
☩ Rólam :
☩ Play by :
Blake Lively
☩ Pokol vagy menny? :
Menny


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Aug. 13, 2017 4:46 pm írtam neked utoljára


Images:
 

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Victoria - The Butchart Gardens
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: