☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Michael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
37
☩ Keresett személy :
- Iphraem

Szer. Aug. 09, 2017 5:56 pm írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

Kedvesem!
Örülök, hogy rá leltél a keresett sablonomra, és kiszépítetted, kitöltötted az üres részeket. Valami hasonlót gondoltam én is igen valóban szeszélyes a nő és még tartogat számunkra meglepetést. A karakterlapodban megtudtuk milyen érzelmeken ment át a hölgy, és még érdekesebb dolgokat fogunk megtudni, úgy hiszem a játékok során.
Play by alany is remekül illik hozzá, hiszen, mint tünde is eléggé érdekes jellem volt, és ahogyan hallom a thor filmben sem lesz másképpen, így remekül eltudtam képzelni vele az egész gondolat menetet.
Érdekesnek tartom továbbá, ahogyan vélekedsz az emberekről, ahhoz képest, hogy Michael jobb keze, bizalmasa leszel. Sok izgalmas játékban lehet részünk majd úgy érzem.
Foglal avatárt, és irány a játéktér Very Happy







Hell or Heaven vezetősége


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Miss Cartelle
You

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Aug. 09, 2017 12:31 pm írtam neked utoljára


Naya'il
It is easy enough to hold an opinion, but rather more testing to act on it.
Cate Blanchett
Harcos angyal
keresett
Michael
future Iphraem
szül hely

Személyes adatok



Véleményem az emberekről: Egyszerű lények, szórakoztatóak. Sosem hagynak nyugtot sem egymásnak, sem másnak, valamibe mindig bele kell keveredniük. Nem egyenrangú feleknek tartom őket, sokkal inkább házi kedvenceknek; ahogy ők tartják a kutyát vagy a macskát és törődnek vele, úgy törődöm én is velük. Szeretgetem őket, ápolom, gondozom, szórakoztatom. Mi kell több ennél?

Mióta élsz?: Egy hölgy korát, főleg hogyha az ennyi évre rúg, nem illik megkérdezni. Egyébként se számolom. A rég legyen épp elég.

Gabriel vagy Mihály?: A kérdés indiszkrét, de lássátok kivel van dolgotok, megválaszolom. Mihály. De azt ugye mindenki tudja, hogy nincs semmi kiismerhetetlenebb és veszélyesebb, mint egy szeszélyes nő véleményét készpénznek venni, s adott szónak tekinteni?

Vélemény a természetfelettiről? : Bátran enged el magad, fejtsd ki a véleményed, ha nagyon nincs véleménye a karakterednek, írd meg miért nincs.

Város: SF

Család: Nem szívesen nyilatkozom róluk, bár ennek semmi érzelmi oka nincs. Inkább csak szeretem a talányokat. Kellemetes játék, amikor hagyom, hogy kitaláljanak rólam mindent, miért lenne ez alól kivétel a családom?

Beosztásod: "Tesztvezető" vagyok. Miért, mi mást néztél ki belőlem?




user kora
use neve
user mióta játszik?
Képességem
1. Telekinézis  
Nem sokat lehet erről beszélni, még ebben az elkorcsosult világban is mindenki ismeri a jelentését. Előszeretettel használom, de nem ez a kedvenc képességem, éppen ezért nem annyira kiforrott, mint amennyire azt a korom diktálná.

2. Gyógyítás
Az kéne még, hogy megbukjak vele! Ritkán használom, ki kell érdemelni a gyógyulást, amit adhatok. S hogy mivel lehet elég jónak bizonyulni ehhez a kegyhez? Az teljesen változatos, nem behatárolható. De tény, hogy gyakran inkább hagyok meghalni valakit, sem hogy kegyeskedjek segíteni rajta. Az önzés nem bűn, inkább védekezőmechanizmus, amire szerintem minden angyalnak szüksége volna, egyeseknek jóval nagyobb mértékben, mint másoknak.

3. Emberfeletti erő
Ez a legkevésbé szeretem képességem az összes közül. Nem vagyok az a megszokottan harcos-fajta, bár ettől még nyilván erősebb vagyok egy embernél és persze harcolok, ha az ügy úgy kívánja. De mondjuk ki, a szavak inkább a fegyvereim, nem annyira a fizikumom, ezen a téren eléggé kilógok a fajtámból, de hiszek abban, hogy ez nem a gyengeségem, hanem az erősségem lehet. (Ami különösen vicces úgy, hogy a krónikák, mint férfiről nyilatkoznak rólam. Ez egy fokkal szórakoztatóbb, mint az a felfogás, mely szerint az angyalok nemtelenek.)

4. Halhatatlanság
Értelemszerű, született dolog, nem használati "tárgy".

5. Telepátia
Úgy használom, mint a beszédet. Zsigerből fakad, természetes számomra.

6. Memória manipuláció
Nem vagyok őrangyal, de imádom a manipulációt. Nem szégyellem használni sem, bátran kijelenthetem, hogy a kedvenc időtöltésem volna, ha nem lenne ekkora disznóság és elvetendő az örökös memóriaturkászat.

7. Asztrális kivetülés
Nincs módban vagy nem akarom? Egyre megy. Van egyfajta bája a kivetülésnek, néha csak brahiból is alkalmazom. Ennyi év alatt megtanultam már mit jelent a szórakozás.

8. Kitűnő érzékek
Utálatos. Nem minden része, de egy jó nagy része az. A kifinomult hallás és látás még áldás is tudna lenni, ha lehetne lejjebb csavarni a hangerőt. Néha minden túl soknak bizonyul. A zaj, a szagok, az ízek. Sokáig gyűlöltem magam azért, hogy minderre képes vagyok. Szomjaztam a felszínességet. Mára megszoktam már, a válogatósság köntösébe csomagolva étkezem az emberek között és eszembe sem jut koncertre vagy sörgyárba keveredni. Hogy miért mondom ezt? Tapasztalat. Nem mai, nem is részletezném, de ettől még valós.

9. Mágikus, okkult tudás
Nem élek vele, sose próbáltam (nem volt szükségem rá, most meg már egyébként is ott vagyunk, ahol a part szakad), így azt sem tudom képes volnék-e rá.

10. Energiák
Hmm.. legalább olyan finom ínyencség, mint a memória manipulálása. Előszeretettel gyakorlom, bár nem annyira rang- és becsvágyból, semmint inkább szórakozásból. Hasznos kis képesség, kedvemre való.
.
Ezt a történetet vérrel írják
Arcomat az ég felé fordítom, lehunyom szemeimet. Körülnéztem az imént, megbizonyosodtam afelől, hogy tökéletesen egyedül vagyok. Nem szégyellem hát azt, hogy mire készülök. Nem, hiszen nem látja senki és ha látná se ítélhetne el szentimentalizmusomért.
Oldalsó középtartásba tárt karokkal, lassan kezdek forogni, míg végül olyan sebesen pörgök egy helyben, saját tengelyem körül, ahogyan csak bírok. Kacagásom hangja olyasmi, ami életre tudná simogatni még a holtakat is, ha ugyan volna ilyesféle képességem egyáltalán.
Nincs okom az örömre és pontosan ez az okom rá. Szeretem ezeket a lopott pillanatokat, a magány ízét egy szépnek hitt perc után. Mindenkinek kell valami, amibe kapaszkodik, az enyém ez a fajta kikapcsolódás. Még soha nem osztottam meg senkivel, a társas magány kacagó voltában nem hiszek. Pedig lett volna, akiért érdemesnek véltem átlépni saját szabályomat. De már ő sincs sehol.
Csak egyszer botlottam meg, de akkor sem vettem észre, csak utólag, amikor a karjaim közt lehelte ki a lelkét. Meggyógyíthattam volna, adhattam volna enyhülést a lázának, sebe mélységének, de nem hagytam, hogy megtudja bárki az igazat. Túl soka vették körül, túl sokan látták volna, s túlságosan veszélybe sodortam volna magam, illetve a fajomat is. Azzal nyugtattam magamat, hogy csak egy ember, hogy egyébként is rövidke élet jutott neki, nem számít, hogyha vége lesz. Nem hagytam, hogy kérleljen, se tekintettel, se hörgő szóval. Magamhoz öleltem, hogy ne lássam az arcát, ne keltsen bennem esztelenséget a bűntudat, de mégis érezhesse azt, hogy milyen fontos nekem. Ostobaság volt. Az is, amibe belehalt, s az is, hogy szerettem őt. De legalább megtanított nekem valami nagyon fontosat. Több nagyon fontosat.
A bizalom olyan kincs, melyet nem szabadna veszni hagyni, ahogyan a szép lelkek muzsikájára sem szabad siketté válni. Megette a fene akkor az egészet és minket is. Bár…talán minket már így is megevett. 25 évvel ezelőtt megevett.
Választottam, s tartom magam hozzá. Csendesen szolgáltam eddig is, néztem azt, hogy hol segíthetnék neki, ha észrevette, ha nem. Nem azt mondom, hogy most egy csapásra mindent változni hiszek, de a kacagásomnak talán mégis van hozzá köze. Mert a célok értelmet adnak az életnek, márpedig értelem nélkül egy angyalé is a mit sem ér szeméthalomra volna való.
Itt vagyok, mert itt érzem jól magam, s nem azért, mert itt kell lennem. A béklyókat rosszul viselem, ahogy a gyalázatot is. Egész megszerettem az emberek világát, a tévedésem óta nem úgy keresem a társaságukat, ahogyan azelőtt, nem engedem annyira közel a lelkem legmélyéhez őket, de ez nem azt jelenti, hogy nem törődöm velük. Szeretnék mindent jól csinálni, hinni abban, hogy ez lehetséges, de tudom, hogy még mindig nem sétáltam le a mezsgyepengéről, amin táncolok. Nem tudom, hogy hol kezdődik a jó, hol ér véget a rossz. Csak azt tudom, hogy hol akarok lenni. És eddig amit akartam, mindent kikapartam magamnak. Az én döntésem volt az is, ha valamit mégse sikerült. Nem voltam, s nem is leszek a körülmények áldozata. Annak a kornak már leáldozott.
A célokban és cselekedetekben hiszek. Hogy mi másban még, az pedig a rejtett, pörgő-forgó kacagással ellopott percek titka marad, amíg annak kell maradnia.

 
Naya'il
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: