• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Phanuel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
10
☩ Reagok :
3
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Chris Hemsworth
☩ Pokol vagy menny? :
Menny
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Today at 9:53 am írtam neked utoljára
Online


Phanuel & Raguel
An old friend

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gif

Raguel szavai ismét megnyugtatták a kedélyeket. Nem tudom, hogyan csinálja, de mindig képes bárkit megnyugtatni. Ahogy beszél a szavaiban érződik a fájdalma, melyért én nagyon sajnálom és azon agyalok, hogy miként bírnék rajta segíteni.
Amikor megfogja a kezemet egy furcsa érzés tölt el. Nem tudom miért, de a egyfajta bizsergést érzek szerte a testemben és mintha a mellkasom lángban égne, de ennek ellenére nem rossz az érzés. Éreztem már hasonlót korábban, de ez nem szerelem, ez szeretet. Tiszta lett előttem, hogy szeretem Raguelt. Eme érzés forrása a mély tisztelet, melyet érzek Raguel felé.
Szívfacsaró helyzetben van. Minden szava megérintett és elgondolkodtatott, de amit az Atyáról mondott… azt valahogy nem hinném, hogy komolyan gondolja, hisz ő mindig is atyánk oldalán állt még a neve is azt jelenti, hogy „Isten barátja”. Félek, hogy kezd megkeseredni és felhagyni az igaz hitévél, mellyel vakon követte atyánkat, hisz ez a hit adta az ő valójának hatalmas részét, bár ennél bonyolultabb. Megpróbálok elcsípni egy – két gondolatot Raguel fejéből, de nagyon ügyesen rejtegeti őket.
Amint oda ér, hogy egy bizonyos ark szövetsége kéne, akkor el kezdek agyalni, hogy ki az, aki hajlandó lenne szövetséget kötni Raguelel, aki nem az ő vagy a többi párt oldalán van. Csak egy jut eszembe és nem tudok mást, csak elmosolyodok:
– Csak azt ne mond, hogy Sama…. -elkezdek gondolkodni, hogy miként is hívják mostanság és szerencsére az eszembe jut-  Lucifer!
Megkomolyodok és átérzem Raguel helyzetét. Én is, a helyében, ha lehetne inkább a pokolban raboskodnék évezredekig, minthogy a testvéreimet irtsam. Igaz, hogy ő magát a poklot hívja szövetségesnek és Lucifer kelepcéjébe sétál. Hiába ő a fényhozó én még csak sötétséget láttam körülötte.
A tenyereimbe zárom Raguel kezét és féltérdre ereszkedek elé és a szemébe nézek.
– Raguel…. Bármit is tervezel, tudd, hogy én melletted vagyok és nem hagynak egyedül. Bízhatsz bennem, bármit megteszek érted. A világnak szüksége van rád és … – itt abba hagyom a mondatot, bár Raguel előtt nyitott könyv lehetek, tehát biztos vagyok benne, hogy tudja mit érzek. Megérti az érzéseimet, hogy nem vagyok belé szerelmes, csak egyszerűen szükségem van rá és magam mellett akarom tudni.

Raguel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Angyal
☩ Posztok :
122
☩ Reagok :
102
☩ Rólam :
I'm scared of what is in my head
What's inside my soul
I feel like I'm running, but getting nowhere
Fear is soffocating me
I can't breath
I feel like I'm drowning, I'm sinking deeper

☩ Play by :
Bridget Regan


I feel it burning through my veins
It's driving me insane
The fever is rising, I'm going under
Memories flash before my eyes
I'm losing time
The poison is killing me, taking over
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Vas. Aug. 20, 2017 10:02 pm írtam neked utoljára


Phanuel & Raguel
An old friend
Iron • Üzenet:  OMG  • Credit:

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gifAhogy leülök, megvárja, míg fenekem a ládán kényelmesen elhelyezkedik, majd ő is helyet foglal. Felteszem a nagy kérdést, amelyet mindig, mindenkor, minden rászorulónak. Akar-e róla beszélni? Felakar-e szabadulni? Megakar-e könnyebbülni? Látom arcán, hogy meglepődik, hiszen megvannak nekem is a magam gondjai, ahogy neki is. Még is, hiába érzem távolinak saját lényem, még is hozzám tartozik. Habár messze van tőlem, egy vékony kis kötél, egy cérnavastagságú szálacska hozzám köti. Ez tart még életben és a kötelességtudat. Halványan elmosolyodva biztatom őt, s aprót bólintok, mikor végre neki kezd, mintha csak tovább bátorítanám.
- Számomra is a testvéreim. A családom. Bármelyik angyalra is pillantok, mindig az jut eszembe, hogy egy akarat, egy erő teremtett minket. Egyenlő jogokkal, de különböző feladatokkal és erőkkel harcolunk ugyan azokért a célokért. Nem csoda tehát, ha közel álltak hozzád harcostársaid. Egy ilyen csoportban nem csak az egymás iránt érzett barátság a legmélyebb dolog. Az életeteket bízzátok egymásra, amely közelebb hozott titeket. A fájdalmad teljesen érthető... De nem hagyhatod, hogy felemésszen. - intem óvá gyengéden, oda nyúlva, megfogva ölébe fektetett kezét.
- Úgy kell élned helyettük, hogy a haláluk ne legyen hiábavaló. - Meghallgatom szavait, véleményét bátyáimról és halkan sóhajtva fogadom el őket. Majdnem hasonlóan gondolkodom róluk.
- Michael védi Atyánk teremtményeit, mert konkrét parancsot nem kaptunk, hogy kiirtsuk őket. Gabriel ennek ellenére még is hadatüzent ellenük, amely.. törvényszegés. De ha törvényszegés is, Atyánk bármikor megálljt tudna neki parancsolni. Ha érdekelné Őt, hogy teremtményei élnek-e, vagy meghalnak, meggátolná Gabrielt. Még sem teszi... így hát abban sem lehetünk biztosak, hogy nem ezt akarja... - arról nem beszélek inkább, hogy nekem mit mondott Atyánk. Hogy két út van a teljes pusztulás előtt: kibékülnek testvéreim, vagy az utolsó szál ember is kileheli lelkét a Földön. Ezeket a gondolatokat gondosan elrejtem az előttem ülő angyal előtt. Újabb, halk sóhajt engedek ki magamból, miközben a megoldásokon gondolkodom. Csak úgy, nem fognak békét kötni... és az embereket kiirtani sincs elég idő. Szinte a csontjaimban érzem, hogy közeledik a Sötétség.
- Talán van egy lehetőség arra, hogy megállítsuk őket... hogy ráébresszük őket tetteikre. De ahhoz egy bizonyos ark titkos szövetsége kell... - gondolkodom hangosan. Hátra dőlve hátamat a nyirkos falnak támasztom. Vajon Lucifer találkozna velem még egyszer azok után, hogy kijelentettem, melyik utat választom?




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Phanuel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
10
☩ Reagok :
3
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Chris Hemsworth
☩ Pokol vagy menny? :
Menny
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Pént. Aug. 18, 2017 6:27 pm írtam neked utoljára
Online


Phanuel & Raguel
An old friend

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gif
Amint Raguel beszélni kezdett valami megmagyarázhatatlan megnyugvás töltött el. A hangja mindig is nyugtató és lágy volt számomra, de ennek ellenére ellenére elég nyugtalanító dolgokat volt képes mondani.
Miféle nem kívánt módszerek?! Valami biztosan borzalmas, ha némaságot fogadott miatta. Még mindig azt a bölcs vezetőt láttam benne, mint akkor régen, több évtizeddel ezelőtt. Ahogy a mondanivalója végéhez ért felajánlotta a barlangban található egyetlen ülőalkalmatosságot, hogy helyezzem magam kényelembe. Amint láttam, hogy ő is leült én is helyet foglaltam.
Megkérdezte, hogy akarok-e beszélni a veszteségeimről. Megdöbbentett, hogy most, amikor ő is elég nehéz helyzetben van az én bajommal is kíván foglalkozni.
– A társaimat a családomnak tekintettem és nagyon közel álltak hozzám. Talán sosem fogom megbocsájtani magamnak, hogy nem egyedül mentem arra a küldetésre – kezdtem bele. Majd egy a kezemet az ölembe helyezve folytatom – Az ő elvesztésükben talán a legrémesebb, hogy tehetetlen voltam abban a helyzetben. A saját testvéreink támadtak ránk… egymást írtjuk! – egyszer csak azon kaptam magam, hogy a dühöm hatalmasabb lett a gyásznál. Nagyon szégyelltem magam a haragom elhatalmasodása miatt. Egy kicsit megköszörültem a torkom és lehiggadtam, majd ismét beszédbe kezdtem.
– A legfőbb vágyam téged szolgálni. Kérlek ne cipeld egyedül ezt a terhet, mely a válladat nyomja, mert a végén összeroskadsz alatta. Hagyd, hogy segítsek. Te sokkal inkább vagy arknak méltó, mint a kicsinyes Gabriel bátyád, vagy a meggondolatlan Mihály. Miattuk tartunk ott, ahol tartunk, hogy az egész angyal faj az öngyilkosság felé menetel – egy mély sóhaj után folytattam. – Tudom, hogy a testvéreid és szereted őket, de ez a testvérháború kritikán aluli. Bár én csak egy egyszerű katona vagyok, tehát nem az én dolgom elítélni őket, meg nem is kívánom. De te tisztább vagy náluk, bármi is legyen az a nem kívánt módszer.
Egy kicsit sajnáltam, hogy ily nyersen fejtettem ki a véleményemet, de egyszerűen nem bírtam kontrollálni, hogy mit és hogyan mondok. Ezt eddig még senkinek nem mondtam, de egy kicsit megkönnyebbültem, amint beszéltem Raguellel.
– Sajnálom, hogy ilyenekkel terhellek eme nehéz időkben, meg, hogy elragadtak az érzelmeim – fűztem hozzá. Majd megbánóan lehajtottam a fejem. Hisz rádöbbentem, hogy lehet túl közvetlen voltam.

Raguel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Angyal
☩ Posztok :
122
☩ Reagok :
102
☩ Rólam :
I'm scared of what is in my head
What's inside my soul
I feel like I'm running, but getting nowhere
Fear is soffocating me
I can't breath
I feel like I'm drowning, I'm sinking deeper

☩ Play by :
Bridget Regan


I feel it burning through my veins
It's driving me insane
The fever is rising, I'm going under
Memories flash before my eyes
I'm losing time
The poison is killing me, taking over
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Aug. 03, 2017 2:07 pm írtam neked utoljára


Phanuel & Raguel
An old friend
Iron • Üzenet:  OMG  • Credit:

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gifCsendesen figyelem őt, az ölelésben, érzékeimmel. Szívének dobbanását, légzését, még óvatosan gondolataiba is bepillantottam. Utóbbi nélkül is, még egy halandó is látná rajta, hogy nincs jó kedve. Nagyon nincs. Halkan sóhajtok, furcsa, hogy még így, 25-26 év után is a küldetésen szabadkozik. Egy apró, keserű mosollyal rázom meg a fejem, jelezve, hogy semmi baj. Megszólalni azonban továbbra sem szólalok. Megfordul a fejemben, hogy csak várok vele, de most, hogy emberek közt élünk, nem biztos, hogy megvárná azt a pár órát. Elfordulok tőle szavai után, melyeket majdnem elnyom az alá zuhogó víz. Nem zavar, ha sír. Az én szememben nem lesz tőle kevesebb. Behunyva a szemem elferdítem a valóságot. Látni lehet, hogyan változnak a fények, miközben kettőnk számára lelassul az idő, de minden más ugyan olyan ütemben halad. Azt az illúziót kelti, mintha felgyorsítottam volna a világot körülöttünk. Pontosan négy óra van a nap jelenlegi állása szerint, amint leállítom a képességet. Hangosat sóhajtok.
- Ne kérj bocsánatot. Nem tehettél róla. Azt is tudom, hogy vagy te, vagy ők. Az emlékeid sokat beszélnek. Én vagyok az, aki bocsánatot kell kérjen tőled. Megváltozott a világ, s vele én is. Már nem vagyok arknak méltó. Tudod, hogy az angyalokat szolgáltam. Ő értük, értetek létezem.. de mióta ketté váltunk, Gabriel és Michael pártiakra... Az volt a dolgom, hogy segítsem egyesíteni a családot. De kaptam... egy másik feladatot, amely ezt megsürgette, vagy olyan módszerekhez kell fordulnom, amely... nem illik hozzám. Az előbbi nem sikerült, hát a nem kívánt módszerhez folyamodtam...  Némaságot fogadtam. Naponta egyszer beszélek csak, azt is csak négy órakor. - nem hadartam, de kimondtam mindent, amely nyomasztja a lelkem... illetve majdnem. A másik módszert inkább nem említem. A szék felé intek, hogy helyezze magát nyugodtan kényelembe. Én a csukott ládám tetejére ülök.
- Akarsz róla beszélni? A társaidról, arról, ami történt. Megkönnyebbülést nyújthat.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Phanuel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
10
☩ Reagok :
3
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Chris Hemsworth
☩ Pokol vagy menny? :
Menny
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Csüt. Aug. 03, 2017 10:39 am írtam neked utoljára
Online


Phanuel & Raguel
An old friend

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gifMeguntam a városban lévő keresgélést és az otthon ülést, tehát kimentem a szabadba és ott kerestem tovább az arkangyalt. Már hosszú órák óta repültem áthaladtam erdők, mezők és folyók felett. Azt hittem sose találom meg őt. Raguel olyan elérhetetlennek tűnt, hogy szinte kezdtem feladni. Repülés közbe folyamatosan szólongattam, remélve, hogy válaszol. Lassan egy gyönyörű vízesés közelébe értem. Nem volt számomra kérdés, hogy hol vagyok, mert tudtam magamtól, hisz láttam már ezt a helyet.
Egyszer jártam itt, amikor mentőt küldtek egy kismamához, mert megindult nála a szülés. Nem volt időnk bevinni, tehát itt kellett levezetnem a szülést. Ez a Niagara.
A vízesést csodálva szólongattam Raguelt. Amint kimondtam a nevét a fejemben, megláttam valami fehérséget, egy lepelt. Minden gondolkozás nélkül követtem a fehér lepelt, egészen a vízesés mögötti barlangba. Ott is kellett egyet fordulnom. A lepel tudatosan irányított. Egyszer csak elértem a végcélhoz.

Raguel a földről állt fel éppen, de a gyönyörű, kék szemeivel végig engem figyelt. Hamar észrevettem, hogy nincs minden rendben, mert túl szomorú volt az arca, hiába erőltette magára a kis halovány mosolyt.
Az én arcom se volt éppen derűs, pusztán egy cseppnyi öröm látszódhatott rajtam, mert megtaláltam Raguelt. Ahogy közelebb lépett hozzám átölelt. Észre Az ölelést viszonoztam, mely kimondhatatlanul jól esett. Egy pár pillanatig így maradtunk. amint kibontakoztunk az ölelésből csókot nyomtam Raguel homlokára és gondolatban szóltam hozzá.
- Annyira örülök, hogy újra látlak.
Ekkor akarva, akaratlanul könnybe lábadt a szemem. Láttam Raguelen, hogy neki is elég nagy gondja van, nemhogy még én is a sajátommal terheljem, de tudnia kell. Fizikálisan beszéltem tovább.
- Raguel, sajnálom... - a hangom egy kicsit elcsuklott, ekkor vettem észre, hogy a gyász ismét kiütközött rajtam és könnycseppek gördülnek el az arcomon. Lehajtottam a fejem, hogy ne vegye észre a kis sós cseppeket az arcomon, bár nem tudom, hogy mennyit lehetett rajta rejtegetni. - a küldetés, amit a múltkor adtál.. nem sikerült. Angyalok támadtak ránk és a csapatom.... a csapatom..
Rászorítottam a kardom markolatára, majd megpróbáltam erőt venni magamon, hogy ne törjek ki zokogásba és szerencsére sikerült elűzni a könnyeimet, de a mélabús hangulatom megmaradt.
- Hiányoztál.. - szaladt ki a számon. Egy pillanatig zavarba jöttem, mert nem mindig szoktam kimondani ami eszembe jut.
Láttam, hogy neki is nyomja valami a lelkét, de vártam, hogy hátha magától mondja.


Raguel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Angyal
☩ Posztok :
122
☩ Reagok :
102
☩ Rólam :
I'm scared of what is in my head
What's inside my soul
I feel like I'm running, but getting nowhere
Fear is soffocating me
I can't breath
I feel like I'm drowning, I'm sinking deeper

☩ Play by :
Bridget Regan


I feel it burning through my veins
It's driving me insane
The fever is rising, I'm going under
Memories flash before my eyes
I'm losing time
The poison is killing me, taking over
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Aug. 02, 2017 9:31 pm írtam neked utoljára


Phanuel & Raguel
An old friend
Iron • Üzenet:  OMG  • Credit:

tumblr_n7dcyggAjC1tdc5c4o2_500.gifA víz olyan hangosan zúgott, hogy elnyomta az összes többi hangot a környéken. A falak ropogását, pengéim csengését a földön. Térdre zuhanva kapom le fejemről a csuklyát, és olyan mély levegőt veszek, mintha csak most bukkannék fel valami víz alól, hosszú idő után. Mintha fojtogatna valami... a tudat... A sötét kis lyukon át figyelem a vizet, ahogy fehéren, habozva, hatalmas erővel zuhog lefelé. Megfordul a fejemben, hogy leugorjak ott, de nincs értelme. Nem történne semmi. Nem mosná le kezeimről a vért, nem törölné el a múltat. Sem a rossz kedvem. Amikor épp nem vért ontok éjjel, titokban, itt húzom meg magam. Egészen berendezkedtem, ebben az alagútban. Itt-ott elhasznált gyertyák, egy nagyobbacska láda, amiben könyvek és ruhák vannak. Egy szék, és ennyi. Se ágy, se takarók. Kinyitva a ládát kiveszek belőle egy könyvet és már olvasnám a felkelő nap adta fénynél, amely átszűrődik a vízfüggönyön, mikor meghallom valaki gondolatait... Tulajdonképpen ő szólít engem. Egy rég nem látott ismerős... Phanuel.

Nem szólalok meg a fejében, de a valóság torzításával adok neki jelet: fehér ruhát láthat ellibbenni az alagút bejáratánál. Ha követi a jelet, a sarkon ismét csak megláthatja a fehér, selyemkelmét szépen szállva elillanni. Oda érve és befordulva már láthat engem, ahogy lassan felkelek a földről. Hátra tűrve vörös tincseimet pillantok rá kék szemeimmel. És habár láthatóan rossz a kedvem, látványa még is haloványan mosolyra fakaszt. De nem szólalok meg. Nem üdvözlöm. Nem adok ki hangot. Közelebb lépve, egyszerűen csak megölelem, s egy halk sóhajjal kezdek gondolkodni egy újabb terven.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Raguel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Angyal
☩ Posztok :
122
☩ Reagok :
102
☩ Rólam :
I'm scared of what is in my head
What's inside my soul
I feel like I'm running, but getting nowhere
Fear is soffocating me
I can't breath
I feel like I'm drowning, I'm sinking deeper

☩ Play by :
Bridget Regan


I feel it burning through my veins
It's driving me insane
The fever is rising, I'm going under
Memories flash before my eyes
I'm losing time
The poison is killing me, taking over
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Szer. Aug. 02, 2017 8:58 pm írtam neked utoljára


***





✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Sponsored content
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

írtam neked utoljára


 
Niagara vízesés
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: