• hell is so close and •
HEAVEN'S OUT OF REACH

 
SzerzőÜzenet

Cassael
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Történetem :
☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Posztok :
210
☩ Reagok :
127
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Misha Collins


•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd Aug. 01, 2017 10:20 pm írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

Kedves Phanuel! Smile

Repesek az örömtől, amiért a sok démon után végre egy újabb angyallal gazdagodott az oldalunk patty De még milyennel! Őszintén szólva igen csak meglepődtem a szeráfunk foglalkozásán az információknál, viszont az előtörténetedet olvasva minden értelmet nyert Very Happy Igaz, kíváncsi volnék, miért pont orvosként, és miért pont szülészorvosként épült be a halandók közé Phanuel, ám ez az aprócska kérdőjel szinte észrevehetetlen a történet egészéhez mérten.

Már régen nem olvastam ilyen részletes harcjelenetet, főleg nem előtörténet formájában, szóval ezért külön köszönet! OMG Egy harcos angyalnak harcból áll az élete, és ezt a tényt tökéletesen megfogtad a soraid között, amelyeket tényleg öröm volt olvasni. Na meg ez a telekinetikus penge forgatás! Komolyan, hogy nem jutott ez még az eszünkbe? Very Happy Nagyon ötletes mozzanat volt Wink
Mindenesetre sajnáltam a szeráfunk csapatát, de a háború már csak ilyen. Reméljük, Phanuelt nem fogja felemészteni a gyász, hiszen, ahogyan azt az elején remekül körülírtad, ebben a felborult világban az lenne a legjobb, ha minden "nagy játékos" visszatérne a helyére. Ehhez viszont mindenkire szükség van a pártatlanok közül.
(Szívesen látlak majd egy játékra, ha már itt tartunk  szemöldökemelgetés ).

És akkor mindezen problémák mellé még ott van New York is. Nem mondom, kemény fába vágta a fejszéjét, egy vadászoktól hemzsegő városban aztán elég egy rossz mozdulat is, hogy minden a feje tetejére álljon. Azonban szívmelengető az álcája, így segíteni az embereket... Olvadozik a szívem, bár lehet, hogy csak a szakmai ártalom... Very Happy

Nos, hivatalosan is üdvözöllek az oldal tagjai között, remélem, hogy sokáig fogjuk élvezni a társaságodat és az alkotásaidat! Persze, mielőtt még lecsapnál a játéktérre, feltétlenül írj a szükséges foglalóinkba. Smile

Jó szórakozást kívánok!





Hell or Heaven vezetősége


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



Grace only exists to be fallen from

Phanuel
LOST SOULS,WHISPERING AMEN TO THE MOON
avatar



☩ Posztok :
10
☩ Reagok :
3
☩ Rang :
Szeráf
☩ Play by :
Chris Hemsworth
☩ Pokol vagy menny? :
Menny
•we're fallen angels •
• heading to hell from heaven•

Kedd Aug. 01, 2017 6:51 pm írtam neked utoljára
Online


Phanuel
A  jó és a rossz mindenkiben ott van, de csak rajtuk múlik, hogy melyiket válasszák.  
Chris Hemsworth
Harcos Angyal
saját
nem kerestek
Szeráf
Menny

Személyes adatok



Véleményem az emberekről:Isten az embereket okkal teremtette, tehát tiszteletben tartom őket. Megérdemlik az életet, az esélyt, hogy jobbak legyenek. Elég sok ideje vagyok a földön, tehát tudom, hogy vannak hibáik, de értékesek, mint minden élet.


Porhüvelyem neve:-

Mióta élsz?: ~10000

Gabriel vagy Mihály?: Semleges.

Vélemény a természetfelettiről? :Mivel a része vagyok a természetfelettinek, így a véleményem az, hogy kellünk a világnak, de ami most történik az angyalok között az szégyenletes.

Város: New York

Család: Isten teremtett.

Beosztásod: Szülészorvos. Dr. Paul Johnson-ként vagyok bejelentve a St. Mária kórházba.

Szakadár infó: -




14
Krisztián
Fél éve
Képességem


A hosszú évek során nagyon jól kiismertem a képességeimet és magas szinten használom őket. Mindig megpróbálom a maximumot nyújtani. A mágiához is egész jól értek, sokat tanultam róla és rájöttem, hogy felettébb hasznos. A katonai tudományokat inkább nem kezdem el sorolni. A lényeg, hogy kardot használok, de a fegyverrepertoárom elég nagy és sokszínű, de mostanában csak egy kard van nálam.
A remény, kitartás, bátorság és barátságosság. Ezeket tartom a legfőbb erényeimnek. Tapasztalt vagyok, tehát joggal volt egy csapatom.
A feletteseimhez, aki jelen esetben Raguel, hűséges vagyok, de ha valami őrültséget akar elkövetni akkor abban megpróbálom megállítani. Egy kicsit nehezen viselem a barátaim elvesztését, de ez természetes. Képes vagyok magamat hibáztatni.

.
Ezt a történetet vérrel írják


Gabriel elméje teljesen megbomlott atyja távozása végett és el kezdte gyilkolni az embereket. Most a tiszteletben tartott arkangyal helyett egy kétségbeesett gyermeket láttam, aki vakon pusztít, mit sem törődve a világgal. Aztán Mihály ahelyett, hogy leállítsa testvérét inkább ellene fordult és erővel védeni kezdte az emberiséget, akkor tudtam, hogy itt elszabadul a pokol. Apropó pokol… Samael, vagyis újabb nevén Lucifer is nyugtalanít, hisz maga az ördög is a földön van, ami semmiképpen nem lehet jó. Az lenne a legjobb, ha mindenki visszakerülne a helyére, bár jómagam is hosszú ideje tartózkodok a halandók világában.
Mivel én nem voltam hajlandó se Gabriel őrültsége mellé állni, se Mihály akcióját támogatni, így a csapatommal Raguel mellé álltunk. Az arkangyalt egy határozott, de gondoskodó vezetőnek ismertem meg, aki ugyan úgy békét akar az angyalok közt, mint én. Sok feladatot kaptam Ragueltől, melyet a csapatommal kellett végrehajtanom. Bárcsak azon az éjszakán ne vittem volna magammal a különítményt.
A megbízás úgy kezdődött, mint bármely másik. Raguel arkangyal megjelent nekünk és kiadta az utasításokat. Egy szeráfot kellett megkeresnünk és segíteni neki. Én nem kérdeztem semmit, csak szokásomhoz híven meghajoltam és el is kezdtem szervezni a bevetést.
A csapatom, ami hat főből állt velem együtt, egy családként működött bíztunk egymásban és szerettük egymást. Mind erősek voltunk, de nem elég erősek.
Út közben rajtunk ütöttek valahol Las Vegas környékén. Két szeráf támadt ránk, durván kétszeres, de lehet, hogy még háromszoros létszám fölényben voltak. A csapatom hősiesen küzdött, óvtuk egymást, de a túlerővel szembe nem tudtunk mit kezdeni.
Volt egy női angyal köztünk Mydaiel. Ő nagy harcos volt, két pengével küzdött és meg is ölt pár angyalt. Én is a kardommal, mely egy másfél-kezes kard volt, próbáltam annyi angyalt levágni, amennyit csak bírtam. A hatalmas fekete szárnyammal mindig egyre magasabbra repültem és megpróbáltam kijátszani az ellent, de körülvettek minket.
Volt, hogy telekinézissel sikerült egy angyalt neki lökni egy másiknak ezzel megzavarva azt. Már a harmadik harcost iktattam ki, mire összekerültem az egyik szeráffal. A harc nehéz volt, de hála harctudásomnak legyőztem, hasába mártottam a fegyverem, bár ő is megsebzett a kardjával.
A kardforgató kezemet sebesítette meg egy vágással. A vágás nem volt túl mély, de a harci morálomat javában csökkentette. Lassan arra lettem figyelmes, hogy a csapatomat lemészárolták, csak én és Mydaiel maradtunk. Akkor a könnyek önkéntelenül is előmásztak a szememből, de a harag hirtelen nagyobb volt, mint a bánat. A csapatom elvesztése hatalmas fájdalom volt számomra, és fájdalmamba könyörtelen harcossá váltam. Elszedtem két angyal pengéjét, miután megöltem őket, és úgy rontottam a többinek, hogy az elmémmel két kardot forgattam a testem körül. És a saját fegyverem két kézzel forgattam, mert csak a jobb karommal már nem bírtam el a kardot a seb miatt.
Egy idő múlva, miután megöltem pár gyengébb harcost, oda kiáltottam Mydaiel-nek, hogy kavarodjunk ki a harcból és meneküljünk. Elkezdtem kivágni magam az ellenség gyűrűjéből, majd egy sikolyt hallottam, Mydaiel sikolyát. Hátra fordultam és láttam, hogy a barátom, aki szinte már a testvérem volt, mint egy darab kő zuhan le a magasból. Hatalmas csataordítással rontottam neki az előttem lévő két egyszerű harcosnak és öltem le őket, ezzel elhagyva a helyszínt. Bárcsak ne vittem volna magammal az osztagot, akkor még élnének. Ha én megyek egyedül akkor, mind életben maradnak. Vajon Isten mit akar tőlem? Mi a szándéka, hogy hagyott életben maradni? Egyáltalán isten figyel e még a földre, az angyalaira? Ezekkel a kérdésekkel menekültem meg.
Bár én haltam volna meg és nem ők. Ahogy leráztam őket és felhagytak a kereséssel leszálltam a földre, mert elfáradtam. A szép éjfekete tollaim egy kicsit megszürkültek a portól, hisz a leszállásom nem volt túl zökkenőmentes, mondhatni zuhantam a lábam egy kicsit meg is fájdult. A kardomat a földbe szúrtam azzal segítve a járásom. Visszaballagtam a csatatér alá, egy erdőbe megkeresni az angyalaim holttestét. Mind ott voltak egy kicsivel odébb egymástól. Volt akit szinte félbe hasítottak, volt akit a felismerhetetlenségig összeroncsoltak, Mydaiel hátából állt ki egy penge. Gyáva féreg aki hátulról szúr le valakit, akár egy kutyát. Össze rogytam és melléjük térdeltem.
– Bocsássatok meg! Az én hibám. Az enyém, senki másé – mondtam, összetörve zokogva, hisz ők voltak a családom, már vagy kétezer éve együtt voltunk. – Bátrak voltatok, mind bátrak voltatok. – az ég felé fordítottam a fejem és kissé erőtlenül kérdeztem.- Miért nekem kellett életben maradnom uram?
Szinte mintha egy pillanatra éreztem volna Isten jelenlétét. Ekkor köhögésre lettem figyelmes. A lábamnál fekvő Mydaiel kezdett el köhögni. Vér buggyant elő a szájából amikor megszólalt.
– Nem … nem a te hibád – mondta két köhögés között majd örökre elhallgatott. Ekkor meghallottam az angyalokat akik lecsaptak ránk. Mielőtt megtaláltak volna elmentem New Yorkba szerencsére nem követtek.
Éreztem, hogy fontos, hogy tudassam Raguel úrnővel a történteket és a küldetés bukását. Amint megérkeztem New Yorkba meggyógyítottam a sebemet, megfürdöttem a portól. Az itt lévő panellakásomba pihenem ki a fáradalmakat és asztrális kivetüléssel keresem Raguelt.
Nagy biztonsággal mozgok az emberek világában, hisz már hosszú, hosszú ideje itt lakok köztük. A házban vannak szomszédaim akikkel egész jól kijövök, bár a távolságot megtartom, pusztán óvatosságból, nehogy rájöjjenek, hogy nem ember vagyok. Anno még Raguel parancsolta, hogy vegyüljek el köztük. New Yorkba 5 éve kerültem.
A lakásom fenntartásához szükséges pénzt a munkámmal szerzem, amit nagyon szeretek csinálni. Csodálatos látni az új életek születését és, hogy én segíthetem megszületni az emberi lényeket.
A gyász erősen él a szívembe, de tudom, hogy a háborúban nem megengedett, hogy összezuhanjak. Remélem Raguel így is a hasznomat fogja venni, hogy a csapatomat kiirtották. Mindig hűségesen szolgáltam és mindig nyertem, először buktam el.




 
Phanuel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: