Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Rory


Panelház Tumblr_pziolkNrQe1xt67eoo3_540
☩ Történetem :
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
A Sötétség Tábornoka
☩ Play by :
Timothée Chalamet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 24, 2019 8:14 pm
Következő oldal


Family business
Athan&&Rory  • Credit:
Igazán érdekes a kapcsolat leviatán és leviatán között, ez így van a kezdetek óta. De mit várnál egy veremnyi sziszegő kígyótól. Persze vannak a testvéreim között azok, akiket nem csak elviselek, de még egészen kedvelek is néha napján. Athan sosem volt ilyen. Nem kifejezetten tett ellenem semmit, az, hogy sosem álltunk közel egymáshoz és mindig ott volt a kimondatlan, ám ellenséges szikra valójában az én hibám. Már ha hibának lehet nevezni. Sosem mondtam ki, de titkon mindig is féltékeny voltam az anyánktól kapott figyelmére. Ő miért kapta meg azt a figyelmet és én miért nem? Annyira, de annyira vágytam rá. Andariel árnyékából persze rég kiléptünk és mindannyiunk életében legfeljebb egy rossz emlék és jó vacsora képében díszeleg, de azért… vannak tüskék, amik benne maradnak a kígyóban. Szóval igen, nevezhetjük viccnek is, hogy épp őt látogattam meg. Főleg, hogy a Ládában töltött „évezredek” alatt is többnyire elkerültem az öcsémet. Bár ez utóbbi nem egy kiemelhető dolog, hisz mind így voltunk egymással. Most mégis talán… nem is tudom. Készen állok rá, hogy barátkozzak vele? Ő akarna még egyáltalán? Az egyre érdekesebb kanyarulatot vevő gondolataimnak véget vetek egy nagy sóhajjal és az illúziót azzal együtt megsemmisítve öltök formát.
- Azt mindjárt gondoltam, hogy nem vártál. – Van némi kárörvendés a hangomban, de ezen hamar túllendülök. A vállam felett a nekem kínált székre pillantok, hezitálva, hogy helyet foglaljak-e vagy ácsorogjak még egy darabig. Végül leülök, de fellelhető némi feszültség a tartásomban. – Ne aggódj, csak én jöttem, nem hoztam magammal a pereputtyot. Ám mielőtt a tárgyra térnék, meg kell kérdeznem az ügy kényessége lévén. Mennyire védett a hely? Tudunk itt beszélni… kényes dolgokról, vagy vegyünk egy sétát a város falain kívül? – Athan akármilyen ártatlan bumburnyáknak tűnik, tudom, hogy nem az. Felteszem rég levédte a helyet, csak épp a magafajtára nem gondolt. Felesleges is lenne, hisz egy oldalon állunk. Elméletileg. De azért jobb biztosra menni. Végül mielőtt a tárgyra térnék, meggondolom magam és hagyom felszabadulni azt az apró, szórakozott kacajt, ami a mellkasomat nyomja.
- Őszintén szólva, fogalmam sincs, kibe botlottam bele, de azt hiszem szerveztem neked egy randit holnapra. Ó, ne aggódj, abszolút szolid voltam.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Panelház Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 24, 2019 1:42 am
Következő oldal


Blood of my blood
────────────── ──────────────
@Rory - 779 - kopogni illene
A könyv fölé görnyed, lábán fél pár cipő, félig kész és mégis, megáll és leköti magát. Olvassa a régen leírt sorokat, az idő nem bánt szépen vele, az elülső oldalak már megfakultak de mit sem számít, azok úgysem kellettek. Indulni készül, vadászni, magának jót keresni, apró ötlete és hiányérzete éhsége mély és amúgy is, a kis rejtekhelye, ami messze innen, új holmikra vágyik. Nem ostoba, hogy a városba hozza azokat, amik egyből lebuktatják, egyetlen jele van csak, de azt sem reklámozza, a többi pedig... maradjon az ő kis titka. Elég jól védi, már csak a környezet is segít neki, az apró csapdák és az erő, vagyis bűbáj, amely végképp eldugja titkait a kíváncsi és kotnyeles orrok elől. Az meg él, ameddig nem szűnik meg a saját mágiája, ameddig ő maga is, tehát... Végképp lemerülni meg nem tervez, így aztán felesleges aggódnia, vagy ha kell, akkor majd azt is megoldja. A könyv mellett egy másik is pihen, és ez talán meglepőbb, mint egy kölcsönzött, szebb néven lopott, régi kötet, amelybe átkokat és egyéb jókívánságokat véstek le. Utóbbi viszont csak egy egyszerű, az akkori legújabb kiadása egy komolyabb biológiakönyvnek, fogalma sincs, hogy a természet merre alkotott ennyi idő után, a fejezet pedig a kígyóknál pihent meg, szinte ronggyá lapozva, mert amúgy réges-rég elázott saláta csak, de a lényeg kapható. Csak válogat, olyan ez, mint régen az áruházi prospektus. Mi a kínálat, mennyiért és persze hogy mutat. Ő meg csak házi kedvencet válogat, aranyosat és szépet, olyat, amelytől elakad a lélegzet, talán szó szerint. Lehet, ő lett szentimentális ennyi év után és kezdi el hiányolni kedvenceit, amelyek mindig körbevették, vagy egyszerűen magányos és valakihez beszélne, aki mégsem válaszol. Egy hű barát, akin ujjait végigsimítva elütheti az időt. Vagy csak érezné, hogy van itt még egy élet. Egykor hatalmasabbakat volt képes alkotni, mint amit ez a vacak könyv le mer írni, de képtelen rá. Még egy siklót sem képes, és ez éktelen haragra gerjesztette, rég nem érezte, vagyis, idekint még nem. Régi ismerős, a ládai korai éveiben pusztította őt, gyilkolta idegszálait és most megmutatta, hogy ott van az még és lehetne is használni, csak hát, nem volt eddig indok. És mégis, most akadt. Tehetetlenség. Így ahhoz nyúl, ami használható. Csak kell hozzá alany, hogy meglássa, túléli-e. Ennek okán készül indulni, begombolja a nadrágot, mégse csússzon ülepe alá, ahogy az egy időben divat volt, tiszta felsőjét félredobva egy bejáratott darab pihen rajta, de még nem tette teljesen tönkre. Fél lábán bakancs, a másikon még semmi. Nem is kell nagyon, az öltözködés még mindig nem a legjobb mestersége. Mit tud ő, hogy mit művelnek képével, arra emeli fel csupán a fejét, hogy megérzi a másikat. Ajkaira fintor ül ki, de mi köze hozzá, mit művel, ameddig nem ront el semmit. Eltűnik és akkor nem lesz kedve vele vacsorázni sem, most nagyon akarja azt, amit, ne tartsák fel, vissza kell érnie időben, mert még edzeni is kell. Bahh. Sosincs semmire ideje! A harmadik könyv egy atlasz, csak hogy belője, hogy tud kimászni, de tudja, olyan lehetetlen találni azonnal valamit, hogy készül arra, csak sokadjára lesz alkalma, hogy legyen is jussa. De az első a legnehezebb. Aztán kiegyenesedik, épp emeli a lábát, hogy a másik bakancsba dugja, amikor...
A kulcsra zárt ajtó kattan egyet. Egyből megfeszül, mint valami vad, sőt mi több, tekintetét szegezi az ajtót, elkapja az erőt és káromkodik egy sort. Hát csak nem idejött?! Egyenesen? Egy pillanatra nem figyelt, máris a család szakad a nyakába. Pedig kedve lenne ujjai közé hívni az angyalpengét, a sima, hűvös fémet, de... nem, moderálja magát. Lerúgja a másik cipőt a lábáról, a könyveket egy intéssel küldi a szoba másik felére, mire belép... önmaga.
- Ez most valami vicc – nyögi ki, kezét leeresztve bámul magára. Nem rossz, nem rossz, ritkán néz tükröt, de így már érti, miért hiszik azt, ami. Kedve támadna nevetni, de nem teszi. Csak bámulja, ahogy eltűnnek vonásai és Rory képe sejlik fel. Mosolyt húz arcára. Remek.
- Jó, ügyes volt és jó csel, hogy ebben jöttél – elismerően rázza ujját felé, így aztán senkinek nem tűnhetett fel az idegen arc. Reméli, csak erre használta. Majd kiderül...
- Minek köszönhetem a látogatásodat szerény hajlékomban, kedves testvérem? Nem vártam... egyikőtöket sem – és mert ő egy marha, hát már rég meg kellett volna találni a rúnákat ide is, amelyek végképp elrejtik. De ő csak egy, a többi elől még lehet. No de majd máskor. Mivel nem kell visszafognia magát, intésére kényelmesen csusszan ki a szék, úgy, hogy a másik, amelyre most ő ül le, szembe legyen vele. Nyilván nem csak azért jött, hogy megnézze, eszik-e rendesen és fel van-e takarítva. Nem. Ők sosem ok nélkül jönnek, nem olyan család.
- Foglalj csak helyet és érezd magad otthon.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Rory


Panelház Tumblr_pziolkNrQe1xt67eoo3_540
☩ Történetem :
☩ Reagok :
8
☩ Rang :
A Sötétség Tábornoka
☩ Play by :
Timothée Chalamet
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 20, 2019 8:10 pm
Következő oldal


Family business
Athan&&Rory  • Credit:
William, azt hittem már hazamentél. Egy csilingelő hang töri meg az utamat. Illetve nem a hang, hanem a fiatal női alak, ami azzal együtt bevágódik elém. Pedig olyan messzire jutottam anélkül, hogy bárki megzavart volna. Kifejezéstelenül fut végig rajta a tekintetem, épp csak addig elidőzve az ilyen-olyan domborulatainál, hogy az még ne legyen feltűnő. Egy gyors szusszanással hamar magamra erőltetem az öcsém szolid bájmosolyát, ha már az ő angyali pofácskáját rántottam magam köré illúzióként. - Ez a cél. – Egészen kedvesen mosolygok a húszas éveinek épp csak az elején járható, világosszőke hajú nőre. Ugyan már, nem is nőre. Lányra. Megkerülném, és itt hagynám a francba, aztán elégedjen meg a finom célzással arra, hogy igen, hazatartok, hagyjon békén. De tudom, hogy Athan nem ennyire… nyers. Egy örökkévalóságot töltöttem a Ládában a testvéreimmel összezárva. Pontosan tudom, hogy ki-mire-hogyan reagál. Ismerjük egymás minden rezdülését, az utolsó arcizom rándulását is. Így nekem sem esik nehezemre pontosan úgy reagálni, ahogy az öcsém tenné, a hanyatt-homlok különböző személyiségünk ellenére is. Belemegyek a legalább annyira rövidéltű bájcsevejbe, mint amennyire semmitmondó, és közben képtelen vagyok nem észrevenni, hogy az aranyhajú lánynak igencsak pirulnak az orcái minden egyes lélegzetvételemtől. Ó, vagy úgy. Máris kezesebbé válok. – Ne haragudj. Nehéz egyben tartani a gondolataimat. Tudod, ez az egész helyzet… – Nyitva hagyom a mondat végét, tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy milyen ’helyzet’ van épp, de ahogy hosszú életem során megtapasztalhattam, mindig, de mindig van egy ’helyzet’. Nincs olyan időszak az évben, amikor ne lehetne ezt a mondatot bedobni. És láthatóan célba ér, mert a kislány hevesen bólogat és egyet ért velem. Szerinte is megterhelő a ’helyzet’. Fecseg még néhány percig, amire én hol hümmögök, hol a fejemet rázom, végül kedvesen elmosolyodok és összefonom puha ujjaimat az övéivel, a tekintetemmel pedig egyenesen megbabonázom. – Figyelj, tényleg mennem kell. Mit szólnál, ha… ha holnap… – Másodpercnyi szende csendre adom a fejem, míg látszólag a szavakat keresem egy halvány mosollyal, mielőtt ismét a mogyoróbarna szemekbe néznék. – Ha van kedved valamikor együtt ebédelni és megfeledkezni kicsit a ’helyzetről’, akkor keress meg. – A mosolyom, a mosoly Athan arcán sejtelmessé és táncra kérővé válik, mégis megmarad a megjátszott zavartság, majd a lány részéről rövid, ám örömteljes habogás után távozom. Hatalmasat sóhajtok. Már el is felejtettem mennyire fárasztók, mégis végtelenül szórakoztatók tudnak lenni a halandók.
Hamarosan megérkezem az undorítóan vas-szennyezte, tömör, és ízléstelen épülethez, ahonnan a fivéremet érzem egyre erősebben. Képzeletben öklendezem egy hatalmasat, ahogy belépek a folyosókra és átszelem a lépcsőket – én aztán be nem szállok abba a fel-le mozgó fémdobozba – de kívülről ebből semmi nem látszik. Kissé pökhendi, ám nyugodt tekintettel érek el az ajtóhoz, amin eszem ágában sincs bekopogni. Nem mintha bárki lenne a környéken, de biztosra megyek a látszattal, szóval a látszat kedvéért úgy teszek, mintha kulcsot dugnék a zárba, de valójában telepátiával mozdítom el a rekeszeket, majd úgy sétálok be, mintha haza érnék. Tudom, hogy a testvéremet nem fogom meglepni – legfeljebb a küllememmel, - hiszen ahogy én érzem őt, ő is érezhet engem. Néhány másodperc múltán pedig már önmagával nézhet farkasszemet, ahogy visszaolvadok a saját képembe.
- Hello, fivér. Na mi az? Mintha szellemet látnál. – Mosolygok rá szórakozottan. Jó… be kell vallanom, hogy szórakoztatóbb volt az ide vezető út, mint számítottam rá.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Panelház Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
718
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 11, 2019 8:48 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Panelház Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 01, 2019 2:09 am
Következő oldal


☽ Félvérek álruhában

Liam & "William"
• szószám: 1025• Credit:

 
- Jó, nem is veszem félvállról a dolgokat, csak azt mondom, hogy bizonyára, akik jobban tapasztaltak, azok kezelni tudják az ilyeneket. Vagy nem tudom, nem járok még ott – von vállat, hogy ha látná is, nem tudna mit tenni, a helyzet nemigen engedi, még ha valójában nagyon is tudna mit kezdeni egy megszállt testtel vagy épp egy beépülő akárkivel. De neki most a sor végén állva nem lehet, ártatlan arcot, vagy épp “nem tudhatom” tekintetet kell viselnie. Vagy általánosat, mint most is, ahogy néz rá és próbálja megjegyezni a hallottakat, hogy tényleg figyelni fog bokatájékon. - De majd nyitva tartom a szemem - lelkességgel, meg amatőr elszántsággal bólint, bár arra emlékszik, hogy nemigen szabad semmi ilyet, Zagar azt mondta, hogy ejtse csapdába és tartsa ott, ameddig oda nem érnek. Megölni mindent könnyebb lenne, de ha már most angyalpengével rohangálna, rácsapnának a kezére és akkor oda az eddig befektetett munka és az, amit kitűzött. Inkább kényelmesen hagyja, hogy mások dolgozzanak helyette, egyelőre azonban nem futott bele semmi olyasmibe, amely jobban felkelthette volna a figyelmet. De lehet a másik már igen, épp ezért célozgat. Az nem lehet, hogy pont rá céloz, ahhoz túl alapos és ügyel, hogy ne bukjon ki semmi sem.  
- Ó, oké. Sosem csináltam ilyesmit, szóval igen, tényleg nem tűnök olyannak. Tény, hogy nem néz ki olyan nehéznek, ha csak fel kell kenni a falra - néz körbe most ő is, pontosabban a falakra, ahova majd azt a bizonyos festéket kell felkenni, mindig volt valami, amivel a falakat kenték kifele, nem újdonság, hogy a modernebb időkre is találtak alternatívát, neki meg feladatot, hogy még itt sem unatkozzon, mondjuk, ha most belegondol, pár dolgot felvéshetne a felkerülő réteg alá, egészen megihleti még a végén és még hálásnak is kellene lennie, hogy így beindította az ötletgyárat. De mivel aztán megtartja magának ezt az egészet, tekintetét visszavezeti a falakról rá, a sóhajtásra, mintha valamire vágyódna közben ő is, vagy csak egyszerű berögződés. Néha könnyed olvasni bennük, néha lehetetlen.
- Hangok...? - emeli meg szemöldökét, az ujjával ahogy köröz, megadja a választ is, bár ilyen jeleket nemigen ért még, pislog párat, mint aki valóban most ítéli meg, hogy mennyire ép az az elme, amelyet saját magának minősített éppen. - És mit mondanak? A festék színét? - kap vissza egy pillanatra az előbbi témához, ő is megragadt a lakásnál, mintha az olyan fontos dolog lenne, mintha neki fájna vagy kellene benne laknia, és azért dobálózik ennyi ötlettel, majdhogynem megsürgetve azokat, hogy minél előbb szebbnek nevezhesse.  
- Áhh, rossz dolgok. Értem - bólint egy aprót. - Szerintem ez a hely akárhogy mutat, nem rossz dolog, elvégre valódi, vannak ajtók és repedésmentes ablakok. Sőt, megkockáztatom, hogy ez az egyik a kevés közül, ami jó történt az életemben - na meg aztán ha ő valóban beledől abba az ágyba, akkor mindegy lesz, csak egyszer merült ki annyira, hogy szüksége volt olyasmire, amit ők alvásnak neveznek, azóta okosabb és kevesebb ütést kapott be, amely kifacsarta volna. - Ismerős, ameddig csak mentünk egyik helyről a másikra, volt hozzá szerencsém - bólogat, a nagy egyetértés és a közös múltbéli pontok felfestésében, elvégre, a kényelem nemigen jellemző a romokra, még ha itt-ott akadt olyan is, amely egész tűrhető állapotban maradt meg. Az angyalok nem a házakra és a bútorokra csaptak le, minden más csak járulékos veszteség volt.
- Ohh - ismét pislog, meglepetten, ha ennyire labilis, kicsit kérdéses, miért is van ebben a közegben, de aztán felsejlik neki a dolog, hogy minden kézre szükség van, így talált ő is helyet itt, főleg, ha ügyes is benne, akkor nincs kérdés, miért hunynak szemet afelett, hogy milyen a mentális egészsége. - Hát... Mindenkinek más az erőssége, nehezebb egyedül és társasággal. Nem kívánom ellenségnek a másik feledet, ahogy nevezed, így lesz könnyebb - szórakozottan mondja, mintha valóban nem kívánna az útjába állni sosem, vagy épp csak rápillantani arra, milyen, ha dolgozik. Mert így érdekes dolog, sok mindent elárul az emberről, ha szabadon engedi önmagát, lebontva a gátlásokat.
- De nem a falon lógva, az totál felesleges, nem raktár ez. Az meg még nem a legbiztosabb, nekem mi áll jól a kezemben – pillant le ujjaira, mintha ott lenne benne az az emlegetett kés maga, vagy épp lándzsa, lőfegyver, bármi. Inkább szereti a hosszabb és kényelmesebb pengét, meg a mágiát, amely most nem játszik. Vélhetően ahelyett majd jól végig gyakoroltatnak vele mindent, amit csak elbír és megkíván, még az elején járnak, talán neki is “beválhat” a kés is, meggondolja.
- Azt, igen - bólint egy aprót, arca értetlenkedővé válik. Hogy miket tudnak mondani... - De nincs semmiféle virsli a nadrágomban - ráncolja a homlokát, lepillantva saját ölére, aztán... - Ó, ó. Oké. Értem én, értem. Igen, ezért mondtam, hogy hol van mert... gondoltam, hogy nem akarsz mindent látni. De ott van, látták többen is, főleg mikor összevarrták. Semmi különös nincs bent, ki sem vakartam, pedig most is érzem - fújtat, valóban kissé kaparni támad kedve, azonban apróság ez, észre sem veszi. Más látványosabb sérülése nincs, talán tud aludni, hogy nem látott varrt sebet.
- Semmi különlegesen igazából. Csak léteztem, hogy holnap is létezzek. Ennyi – von vállat, semmi nagyot nem pakolt a történetbe, átlagos, szürke, szánni való. - Engem is meglepett, hogy igent mondtak, miután összekapartak, rájöttem, hogy nem nyitottam túl... jól - vakarja meg a tarkóját, először erővel akarta kirántani a dögöt alóla, aztán magát dobta, annyira gyorsan történt minden, hogy nem is emlékszik rá. Lehet a fejét is beverte? Árthatott az valamit?
- Hogy kicsodát? - nem nevet, nem érti ezt, nem volt ideje a mesekönyveket bújni, amint átrágta magát, abban nem szerepelt ez a név. Inkább történelemkönyveket és hasonlóak forgatott, forgat szívesen. Azt könnyebb megérteni. Ő totál nyugodt most is, az egész után is, hogy látványosan kutat, csak ezt nem érti. Belefér.
- Nem ismerek még nagyon másokat ennyire sem, mint téged. A dolog maga fogott meg, nem az emberek. Zagar olyan, mint az ostor, de megértem, azt hiszem nekem akar jót, ha már belerángattam és kikönyörögtem. Az, hogy akit láttam vagy hallottam a nevét... - tárja szét a karjait. Majd kiderül. - Kellemetlen? Nem, kevésbé, mint hiszed. A locsolást túl lehet élni, nem vettem a lelkemre – issza ki a maradék vizét végül, lenyelve vele, hogy valójában mit is gondol.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 29, 2019 10:48 pm
Következő oldal





To: William (Athan)

It's always fun when you get to go somewhere new and you get to meet new people and get new experiences.


Bízott benne, hogy az egyébként labilis elméje nem fogja menet közben bemondani az unalmasat. Nem lett volna előnyös ha átváltana az elméje a szadista gyilkológépre amikor csak kicsit nyomozni jött az új taghoz. Bár próbálta elterelni erről gondolatait valahogy mindig itt lyukadt ki ezért többnyire továbbra is kerülte a szemkontaktust és inkább a lakással volt elfoglalva nehogy valami olyasmit vegyen észre a fiún vagy a viselkedésén, ami másodpercek tört része alatt át tudná billenteni a rossz oldalra ugyanis akkor annak nem lenne jó vége. Számos démon és egyéb számára szörnyszülött tudna mesélni arról, hogy milyen akkor amikor elméjét ellepi a sötét köd, de hát sajnos azok halottak. Ráadásul mióta volt az a rejtélyes füst sokkal gyakrabban borul be az agya.
- Soha nem lehet tudni, hogy az évek során miket hoztak ezek létre vagy miket eszeltek ki. Nem szabad egyiket sem félvállról venni mert megütheti az ember a bokáját. - vonja meg nemtörődöm módon vállait mintha csak az időjárást közölte volna amikor pont Ő volt az élő példa rá, hogy nem teljesen emberi szerzetek is tartózkodnak a vadászok berkein belül. Bele se gondolt még és nem is akar, hogy mi történne ha kiderülne róla az igazság ezért a lehető legjobb módon próbálta leplezni minden jelét annak, hogy Ő egy félvér.
- Ha sikerült szerezni szóljál, segítek. Nem éppen tűnsz a felújítás és festés mesterének ha még nem volt ilyen lakásod. - próbál kedveskedni bár arca nem éppen erről árulkodott. Számos sötét gondolat kúszott be fejébe mint például az, hogy mi lenne ha valamilyen oknál fogva csak eltűnne az újonc vagy mi lenne ha egyenként tépkedné ki a fogait. Ezeket egy nagy sóhaj kíséretében próbálta elkergetni majd meg is rázta a fejét.
- Bocsi a hangok. - kezd el kuncogni miközben ismét a halántékán köröz mutatóujjával. Bár nem éppen a legpéldamutatóbb a vadászok közül, sőt vannak akik ellenzik is azt, hogy ilyen labilis elmével tartózkodik köztük.
- Azért ha majd lesz rá lehetőséged egyszer tisztítsd ki, biztos, ami biztos. A lepedő nem véd meg mindentől. Jaj bocsi, elragadtattam magam, nem leszólni akartam csak rossz szokásom, hogy csak a negatív dolgokat veszem észre.Köszi. - tárja szét a karjait maga előtt majd átveszi a pohár vizet. Aprót kortyol bele majd ölében tartva folytatja. - Mint mondtam én személy szerint ennél rosszabb helyzetből jöttem. Volt, hogy az utcán, a romok között éltem. - vonja meg a vállait miközben ismét úgy közli ezt a tényt mintha megint csak az időjárásról beszélne. Azt már meg sem említi, hogy az anyja sorozatos öngyilkossági kísérleteket követett el majd Ő maga dobta az utcára. Ez nem embernek való és nem is egy ismerkedéshez kedves téma.
- Hidd el, az vagyok. Lehet nem látszik, de ez csak átmeneti. Az igazi énem, a másik felem akkor jön elő amikor vadászok. Nem véletlenül végrehajtóként vagy hóhérként küldenek ki valahova. A legtöbb kapott megbízatásom csak kivégzésekből áll. Az esetleges kikérdezések és egyebek már más kategóriás vadászok reszortja. Nem véletlen az sem, hogy mindig egyedül dolgozok. Magányos farkas vagyok. - szelíd mosollyal az arcán mondja el az igazság egy tört részét. Hiszen Ő maga direkt vívta ki magának a magányos gyilkos szerepet. Sokkal kevesebb szemet és embert kellett így átvernie mintha lennének folyamatosan társai. Arról az egy csicskásról pedig senkinek sem kell tudnia. Egy névtelen, huszadrangú tanonc akiből soha nem lesz vadász. Akit csak hiteget azzal, hogy segít neki azzá válni.
- Jaj csak egy szófordulat volt, nem komolyan mondtam. - mosolyodik el. Hiszen tényleg így volt. Bár nem erőssége a viccelődés vagy ha mégis megteszi akkor a humora elég sötét szokott lenni és ez most meg is mutatkozott.
- Pedig a kések szuperek! - mondja lelkesen miközben kabátja alól előrántja az angyal pengéből készített egykezes tört. - Nekem a kések a kedvenceim, azokkal bánok a legjobban. - forgatja meg egy kézzel össze vissza a pengét majd szó nélkül elrakja mintha csak egy kis bemutatót tartott volna.
- Mintha azt mondtad volna, hogy csak felkaptad a gatyát miután kiugrottál a kádból. - pillant a fiúra. - Hagyjuk, nincs kedvem a virslipartyhoz. - mondja kuncogva reménykedve abban, hogy érti a célzást. Kicsit csalódott volt, hogy nem láthatja az összevarrt sebet hiszen szinte rajongott az ilyenekért, de mindennek volt határa és ez pont az volt.
- Jó jó értem én csak kíváncsi vagyok miken mentél keresztül mire igent mondtak az újonc szerepre. - kortyol bele megint a vízbe. Nem szeretett vizet inni, szinte soha nem tette inkább alkoholt fogyasztott ezzel is tompítva tudatát és elkerülve a nyilvános elmeroggyanást.
- Pedig kezdtem azt hinni, hogy én vadásztam le a Moby Dicket. - csapott combjára sértett arccal majd hangosan felkacagott.
- Nyugi én magamban sem bízom nem, hogy másban. - kortyol bele megint a vízbe. - S mondd, mi a véleményed eddig a vadászokról? Engem leszámítva. Én tudom, hogy egy elég kellemetlen tényező vagyok.






Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Panelház Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 24, 2019 9:09 pm
Következő oldal


☽ Félvérek álruhában

Liam & "William"
• szószám: 957• Credit:

 
Hümmög egy pár sort, majd végül vállat von. Ennyire nem lesz ilyen, eleve, nem is olyan, mint a többiek, a legtöbb dolog nem érdekli igazából, így ha magasabb rangra is kerül majd és hasonló eset történik, ő magától biztos nem fog elmenni hozzá és az arcába mászni, ameddig az ő dolgait hagyja és nem keresztezi, felőle azt tesz, amit akar. De nem hiszi, hogy követi valaki a példáját, így nem, ha szereznek is újoncot, az a békésebb mesével fog érkezni. Vagy hát, kinek mi a béke, ugyebár. Neki ez nem, gyanakszik és ez zavarja. Nem fél, hogy lebuktatja, hogy leleplezi és feldobja, hanem zavarja és főleg az, hogy nem tehet ellene szinte semmit sem. Semmi olyat. A megkötözött kezek képletesen sem éreztetnek jót.
- Azt ne mond, hogy árulók vannak a vadászok között, vagy épp nem emberek – ráncolja a homlokát, mintha ezt totálisan elképzelhetetlennek tartaná, szentségtörésnek, de végül is, simán megtörténhet. Egy angyal a jóért, egy démon tévúton, bár, nem tudja elhinni, hogy az ilyenekben megbíznának vagy épp átengednék azokon a teszteken, amiken ő is keresztül ment. Neki is csak azért volt szerencséje, mert Isten mindent kitörölt és ezáltal azt is, hogy mivel és hogyan lehet őt felismerni. Ugye, az előny. Milyen hasznos is, most az egyszer, ténylegesen. Már egész kényelmes lett a légkör, erre a nyakába jön ez. Tiszta öröm.
- Majd szerek festéket. Akinek ilyenje sem volt sosem, ez kincs. Nem baj, ha neked nem tetszik, én örülök, hogy ezt is kaptam. Sajnos nem ismerem a luxust – mintha kicsit sértett lenne a leszólás miatt, védené a kis vackot attól, hogy csak úgy leszólja, nem mintha neki nem tűnt volna fel a hibák egyike sem. Minden ráér, az élmény friss, meg hát, nem a lakása miatt jött, ugyebár. Vagy ha téved...
- Azért kell rátenni a lepedőt. De eltelt nagyon sok év, volt ideje kiszellőzni. Nagyon kényelmes ágy, te most tényleg a lakást fogod végig leszólni? - csóválja meg a fejét, majd feláll és hát a sör helyett hozza is a friss vizet. Egyet magának is, a másikat pedig visszaérve nyújtja neki és csak akkor ül vissza, amikor elvette és a sajátjába kortyolhat. Kinyúlva pakolja le a poharat olyan pontra, ahol biztos nem veri le, és úgy hallgatja tovább. Szemöldöke ismét a magasban, majd végigmérve keresi az őrület jeleit, de sem habzó száj, se vérben forgó szemek. Persze, az őrület nem mindig mutatkozik látványosan, szóval lehet igazságalapja a mondandójának, nem fogja kétségbe vonni, de akkor megint csak jó infó arra, hogy figyeljen. Hogy mégis mikkel vannak akkor tele...
- Ó, ez igen... őszinte vallomás. Legalább nem szépíted a dolgot, bár szerintem nem vagy az, vagy ebben a világban mindenki őrült kicsit. Mindegy is... Akkor majd meglátom, bár kíváncsi vagyok, miért mondod magadnak ezt – mint aki mindenkiben csak a jót látja meg, azt keresi és nem is veszi észre az igazságot. Aztán legyen, amilyen akar, ő nem őrültet ad elő, bár testvérei előtt igencsak az lenne és lesz is ezzel a dolgával, oda sem neki. Az esze ép, a láda sem rágta meg túlzottan, örülnie kell és örül is, ha feleennyire maradt volna esze, akkor most nem tudna játszani.
- Nem hiszem, hogy kiveri... - ráncolja a homlokát, azért az a módszer erős lenne, az inkább azoknak jár, akik rosszat tesznek, viszont, ha csak egy pillanatra belegondol... Áhh, annyira nem akarja keménnyé és szívóssá tenni, vagyis nem ezen az áron. Megrázza a fejét, lényegtelen, visszapillant inkább a másikra és ismét csak vállat von.
- Megleszek. Én mindig szarabb körülmények között éltem – veszi át a szlenget, nem árt ha kicsit ilyet is tanul, a szókincs sosem rossz. - Ne aggódj, mindig lesz hely valahol, vagy ha nem, hát kérek nagyobbat, ezen ne múljon. Annyi legyen nálam, amit használok is, nem akarok a falra késeket akasztgatni – nem raktár ez, ami olyan, annak meg van másik helye, persze ez nem publikus, így ki is marad a felsorolásból. Kimarad a műsor is, látványosan nem reagált a teste a kis akcióra, lehet ezzel most aztán csalódást okozott, mivel nehéz rajta a fogás, bár a só azért nem tartozik a kedvencei közé, mágiát úgysem akart ma használni, van honnan és miből veszíteni. Így meg ugye neki kedvez csak minden. Már-már kedve támadna vigyorogni, hogy mennyivel a könnyebbet húzta, aztán... Mégsem. Arca marad amilyen, majd pislog párat a lelkesedésre. Aztán a hegre. Még megvan, mivel az egész város szerkezete nyomja el, így az még igencsak megcsodálható. Komolyan. Csak nyer. Na de...
- A.. aha.. a lábamon, itt – mutat a combjára, amelyet felhasított az a vacak, igencsak mélyen. Már nem veszés, sőt mi több, be sem gyulladt, egészen szépen el fog tűnni, csak hát ugye, a heg mégiscsak kell. - Megmutassam? Ahhoz le kéne tolnom a gatyámat, csak hogy tudd – mintha figyelmeztetni akarja, de hát ja, ki tudja, lehet nem akar combokat bámulni, amik nem nőké, vagy épp csak az övét nem. Nem rejtegeti, mondhatni nincs mit, de most jelen esetben van, kötés is már csak egy egyszerű réteg géz, vagyis volt a nadrág alatt, ameddig fürdeni nem kívánt. Szusszan egyet, nem kezd addig semmibe, míg nem mondja. Ellenben beszél tovább.
- A minden melyik részét nem érted? - -vágja vissza a kérdést, fel se tudná sorolni, a felére sem figyelt, csak arra, hogy legyen már vége. - Vasra is.  Sőt, ők is meglocsoltak, kész fürdő az életem itt – még mindig érzi a nyelve hegyén a sós ízt, kortyol is rá párat, amint magához veszi a poharat.
- Nem azért mondtam, mert én vagyok az egyetlen... Te kérdezted a múltam, nem drámát akartam fakasztani. Ajh. Jó, ne bízz bennem, nem is kérem, de csak gondold végig... minek lenne színjáték? Egyszerűen szar múlt, kedvező jövő. Ennyi. Sajnálom, hogy mást látsz, de tényleg, nem én leszek a nagy fogás.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 24, 2019 2:02 am
Következő oldal





To: William (Athan)

It's always fun when you get to go somewhere new and you get to meet new people and get new experiences.


- Majd rájössz Te is miért van ez ha eljutsz odáig, hogy vadász leszel. - reagálja le a fiú megjegyzését, ami a kétkedésével volt kapcsolatban. Igaz Ő mióta az eszét tudja kétkedik szinte bárkiben. Nem bízik senkiben és soha nem is fog valószínűleg. Hisz félvér. Félig ember, félig démon szerűség. Ráadásul akadnak olyanok akik előszeretettel vadásznak az Ő fajtájára is nem csak a tiszta vérű démonokra és egyéb természetfelettiekre.
- Az egy kicsit erős túlzás lenne ha azt mondanám, hogy rendben van. - kezd el grimaszolni miközben a leharcolt lakást vizsgálja. - Ráférne legalább egy tisztasági festés. - mutat a falakra amiken meglátszott az idő és a háború nyoma is egyaránt. - Meg talán új bútorok sem ártanának. Ki tudja ki izzadta tele ezt az ágyat is például. - bökdösi meg a maga alatt található matracot. Soha nem undorodott semmitől ezért még el is játszik a gondolattal, hogy mi történhetett ezen falak között korábban, de semmi épkézláb, normális emberre hajazó gondolat nem jutott eszébe.
- Pedig most egy sör jobban esne, de egye fene. - fogadja el a felajánlást mit sem törődve azzal, hogy eddig gyanakodva figyelte a fiú minden egyes mozdulatát. Nem tart attól, hogy megmérgezi hiszen elég nyilvánvaló lenne mindenki számára a tettes kiléte.
- Hogy miért kerülnek? - kapja vissza a fiúra a fejét. Nem számított visszakérdezésre, sőt. Nem is nagyon szerette, de nem volt mit tenni ha már idáig fajult a helyzet muszáj volt valamit odaböfögnie.
- Mert nincs ki mind a négy kerekem. - kezd el halántékán körözni jobb mutatóujjával. De még mielőtt rákérdezne beszélgetőpartnere, hogy mégis miről beszél úgy látta jónak ha tőszavakban is elmondja. - Őrült vagyok. - vonja meg a vállait mintha csak azt mondta volna meg neki, hogy milyen színű az ég. Sajnos ez faji ártalom volt, labilis idegrendszer és labilis elme. Ez a mellékhatása annak ha egy ember és egy démon gyereket csinál. De pont ez volt az a plusz, az a kis hajtóerő, ami végigvezette élete során és most hivatals vadászként írtja mindazt, ami neki nem szimpatikus. - A többit úgyis megtudod majd rólam ahogy beilleszkedsz. - kacsint rá vigyorogva hiszen biztos volt benne, hogy szárnyra kapott már számos szóbeszéd róla mint a vadász, aki kegyetlenebb még a démonoknál is vagy valami hasonló baljós hülyeség.
- Mást nem a szart is kiveri belőled. - legyintéssel tudja le a kis monológot aminek a felére oda sem figyelt csak az utolsó egy-másfél mondatra. Sajnos szelektív gondolkodásmódja miatt nem minden volt képes megfogni őt, lekötni így, ami hosszú és unalmas volt az úgy hatott rá mintha el se mondták volna neki.
- Hidd el amint hozzászoksz a környezethez, haladsz a vadászok útján úgy lesz egyre több játékszered, ruhád, sok hülyeség, ami megtetszett ezért hazahoztad és akkor fogsz rájönni, hogy ez a kis lyuk, ami most a megváltás számodra milyen aprócska is valójában. De egynek elmegy. Én személy szerint éltem ennél sokkal szarabb körülmények között is. - legyint kezével ismét hanyag módon miután az Ő monológjával végül saját magára tért ki mintha valami egoista pöcs lenne, aki mindenben magát fényezi.
- Hopp meg kopp, nem? - kérdezi enyhén gúnyolódva, de semmi bántó szándék nem volt benne kivételesen. Talán ittléte óta előszőr. A továbbiakban míg előveszi a kis üvegcsét úgy tesz mintha érdeklődve hallagtná Őt, de valójában csak a megfelelő pillanatra várt, hogy az üvegcse tartalmát ráöntse.
- Igazán nincs mit. - tárja szét maga előtt karjait miközben figyeli van e valami hatása a keveréknek amit bevetett, de elszomorodva látta, hogy az égvilágon semmi sem történt. Talán ez a szomorúság pár másodperc erejére az arcán is látható volt, de végül csak sóhajtott egyet és ismét a lakást kezdte el vizsgálni  miközben a vele szemben ülő végre kitért a baleset részleteire.
- Összevarrtak? - csillantak fel a szemei a szó hallatán. Talán elég ijesztően is hathat hiszen eddig komor volt és nemtörődöm most viszont úgy ült ott mint egy izgatott kisgyerek, aki ajándékot kapott. - Imádom az ilyesmiket, megmutatod? - hajol egy kicsit közelebb hátha megmutatja neki a fiú. Ő maga is varrt már össze sebeket, de nem a legszebb módon így hát minden lehetőséget megragad, hogy ilyen sérülések megnézésével tanuljon valami újat.
- Szóval leteszteltek szenteltvízzel, sóval, ezüsttel, különböző csapdákkal? - vonja össze szemöldökét majd eszébe jutott még valami, amit kihagyott a listából pedig elég sokszor jól tud jönni. - Esetleg vassal is? - dönti egy kicsit oldalra a fejét. Hallott pár mesét szellemekről és általa még nem látott kis szörnyecskékről amik nem szeretik vasat bár ez éppen nem egy kis szörnyecske volt vele szemben és nem is szellem hiszen meg tudta érinteni és a víz sem ment át rajta.
- Elég drámai történet legalábbis ahogy előadod. Tudod nem csak Te jössz nehéz múlttal a hátad mögött. - jegyzi meg szigorúan bár nem kioktatni akarta csak nem szereti ha valaki áldozatként beszél magáról.
- Egy vadász mindenkiben kételkedik, főleg ha az még őrült is.





Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Panelház Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 10:24 pm
Következő oldal


☽ Félvérek álruhában

Liam & "William"
• szószám: 929• Credit:

 
- Nem értem a kétkedést a szavaidban – csóválja meg a fejét, majd gyors követi a tekintetét, hova fordul, hova fókuszál és hát mindenre, csak rá nem. Szemöldökét lágyan ívelve vezeti vissza a tekintetét a bámészkodóra, hagyja, hadd tegye, valóban nincs itt semmi olyan, amit nem láthatna, amit meg nem, azt még egyelőre nem itt tárolja. Még időt is enged neki, felőle mehet csempéket is számolni, kit tudja, talán ha kettőt most leverne, mit hozna ki a jelentése, vagy ha itt-ott megkaparja a tapétát, de nem nyúlt semmihez az ágyon és a kádon kívül.
- Rendben a lakás? - mintha csak egy szakértőt kérdezne végül, úgy dönt, nem ad neki alkalmat a további bizalmatlanságra, úgy viszonyul, mint aki csak attól feszeng kicsit, hogy idegennel beszél, de tekintete, arca mind bizalommal teli és szelíd. - Esetleg tudok adni egy pohár vizet vagy hát... pohár vizet – nem kapott sok mindent, az étel elég persze, de nem kóstolt bele, betette a hideg szekrényébe, aztán majd ha lesz kedve, belekóstol. Azzal sem lesz gond, hogy hova dugja azt, amit nem eszik meg, mert most, hogy lecövekelt kicsit, mindenképp szerez magának egy macskát. Látott már párat, majd egy napját avval tölti. Most viszont csak bólint arra, hogy nem beszél senkivel sem, elvégre a kötelezőn kívül nem is muszáj szerinte, de ki hogy gondolja.
- Miért kerülnek? Hozzájuk is így betolakodtál? - apró vigyor ül meg szája szegletében, nem tudta kihagyni ezt az apró mókát, nem mintha direkt hergelni akarná, érdekli viszont az, miért kerülök őt, annyira nem tűnik vészesnek és veszélyesnek, csak a stílusa olyan, mint a dörzspapír, azzal meg még nem sok embert kergettek ki a világ végére. Aztán hátradől, kényelmesen, úgy hallgatja, ahogy végre kitárja azt, mi is az, ami az ő szemében túl fura, vagyis hát csoda. Talán mindenki így véli, talán csak ő, érdekes gondolatmenet. Széttárja a karját, mintha nem tudna mit tenni az aggályaival, de végül, amint szusszanásnyi idő akad, kiáll magáért.
- A legtöbb, amelyben válaszként benne van, hogy akadnak kirívó esetek. Nem azt mondnom, hogy tényleg törvényszerű volt ez az egész, mégis, megeshet. Ahogy bármi. Aki beleszületik, felhagyhat akár vele, igaz, talán sose történt ilyen, de sose tudni, mit hoz a holnap. Engem egy ilyen fura nap juttatott ide, és lehet meglep, de nekem is merész volt, aztán főleg az, hogy ő tart nekem bármit. De nem tagadom, örülök neki, talán kihozza belőlem azt is, amit sose hittem – valóban jobb így, valami kis semmirekellőt nem is viselne el, ha már valamit elfogad, legyen az egyik legjobb amit kaphat, mintha a kényelemhez való szokásba ez is beletartozna, Zagar pedig érdekes figura, még ha néha majdnem kihozza a sodrából, szereti a veszélyesebb figurákat, vagy akiről süt, hogy keményebb. Ez már csak ilyen.
- Pedig bőven van helyem mindenre. A szekrényem nagy, van fiókos is, sosem volt igazi szobám, szóval... - von vállat, hogy neki ez bőven elég, talán egyszer szerez festéket és lekeni ahol már kopott és nem is lesz semmi baja. Így sincs sok, az idő vasfoga, de látott már rosszabbat, ahol a sarokban nem a lepattogott festék vagy némi penészfolt ült, hanem valaki utolsó véres lehelete. Vagy pontosan az a valaki maga. Nem. Ez luxus.
- Nem volt varázsütés, csak hopp – aztán persze nevet, nem csoda, ez azért elég meredek megoldás, utólag is belegondolva, mégis, hatásos volt. Szerény-szégyenlős vigyorral von vállat, hogy bizony, megtette és megtenné újra.
- Igen, ki. Vagyis inkább félig-meddig rá, ez már részletkérdés – idézi fel magában a történteket, de tény, elég gyorsak voltak az események. Mire feleszmélt, már meg is történt, akkor már előtte egyszer látta körözni, és végül maga sem tudja igazán, mi vette erre rá. - Voltaké... - mire bármit is mondhatna, a tag locsolni kezdi, ő pedig lehunyt szemekkel, szavában elakadva engedi, hogy a sós lé lecsordogáljon az arcán, aztán kezét megemelve törli meg arcát és kissé már barátságtalanabb pillantással tekint rá.
- Nagyon szépen köszönöm, ma még nem ért elég víz – mert hát a bőre sem pirult ki, nem sistereg, nem üvölt. Ezt akarta látni. - Ha hagytad volna, megmagyarázom. Elütött, igen, a zöld foltok már felszívódtak, a lábamon lett egy mély vágás amit még ott, a városban összevarrtak. Ezalatt, míg kipihentük ezt, akkor mesélte ki ő, amit jól sejtettem, így megkértem, had jöjjek el vele. Ennyi volt. Ő amúgy is lassan ment, én ráugrottam, igazából csak felborultunk. És komolyan azt hiszed, hogy nem teszteltek le mindenre? A vérem bőven látta, amit csak lehetett, megkaptam, megnyugodhatsz. Sőt, ő kifaggatott, elmondtam amit csak lehetett – sóhajtva törli kezét a nadrágjába, a sós ízen nyammog kényelmesen.
- Remélem itt most nem veszed elő a mocskos részeket. Nem vagyok rá felkészülve és első randin semmi durvulás – pakolja fel az egyik lábát és rátámaszkodik, mintha komolyan mondva volna az előzőeket. Ha kést ránt, akkor viszont valóban hozzá fogja vágni a széket.
- Senki voltam, aki ide-oda járt a városok között, és remélte, hogy megél még egy napot. Nem játszani akarok, nem vagyok gyerek... Sosem volt hasznom, nem tudok nyúlra vadászni, nincs senkim és nem volt célom. De ennek van. Hogy kicsit behúzzunk a világ elrontóinak. Egész életemben tőlük kellett félnem, most már nem akarok félni... Nem tudom miért pont most, miért pont akkor, de megtörtént. Nem hiszek abban, hogy bármi jó is történhet még ebben a világban az egyszerű emberekkel, de amikor kolonc vagy csak mások nyakán, akkor tudsz radikális döntéseket hozni. Ez... ez az volt, és nézd, már van mit ennem, van hol aludnom, csak hálás lehetek, hogy közben közelebb kerülök a célhoz. Ne kattogj rajtam, most is csak egy senki vagyok, akire valamiért nagyon figyelsz...



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 23, 2019 1:42 am
Következő oldal





To: William (Athan)

It's always fun when you get to go somewhere new and you get to meet new people and get new experiences.


Bár kellemetlenebb fogadtatásra számított abból kiindulva, hogy szinte csak úgy rátört nem így történt. A vártnál kedvesebben lett fogadva és amikor meg próbálta betuszkolni magát a srác és az ajtófélfa között a vendéglátója még odébb is állt, hogy bejusson. Bár más meglepődött volna Ő nem az a fajta volt, aki művelte volna bármelyik emberi reakciót vagy érzést. Nyers és érzéketlen volt és soha nem veszi észre ha már bántó vagy éppen zavaró. Talán démoni fele a gond okozója, de ezzel soha nem foglalkozott hiszen leginkább ezen tulajdonságai azok amiknek köszönhetően életben maradt és most az lehet aki.
- Az, csodabogár. - forgatja meg a szemeit mintha nem mondta volna érthetően pedig tudja jól, hogy a kiejtésével, artikulálással semmi baj nincsen. Vagy az is lehet, hogy szimplán vendéglátójának van gond a felfogásával vagy éppen a szövegértéssel.
- Aha, csak újonc… persze. - legyint egyet nem törődöm lazasággal miközben a lakást vizsgálja kékjeivel. Szinte egyszer sem néz Williamre mikor beszél vagy éppen az válaszol neki. Keres valamit, de még maga sem tudja, hogy mi az amit keres. Talán megerősítést az agyában született összeesküvés elméleteire vagy valamit, ami azokat cáfolja meg. A lényeg, ez biztosan feltűnik majd az újoncnak is, de nem úgy néz ki mint akit zavarna.
- Jaj dehogy. Nem igazán beszélek vele. Engem a legtöbben kerülnek vagy én kerülöm Őket. - vonja meg vállait mintha ez olyan megszokott és normális dolog lenne. Pedig közel sem az hiszen brutalitása ad erre okot és a nyers jelleme, ami most is elég rendesen kibukik mint szög a zsákból.
- A lényegi része a hallottaknak, hogy van egy újonc akiről senki nem tud semmit csak azt amit mesél magáról. S pont ezért nagy szám. Ugyanis a legtöbb újonc a városból kerül ki hiszen ebbe születnek bele vagy a környékről kerülnek ide. De Te barátom...- pillant rá először mióta belépett a lakásba, hunyorít mintha most a fiút vizsgálná és rajta keresne valamit, valamit, ami nem emberi vagy éppen csak azt ellenőrzi le, hogy tényleg ember hiszen a lakásban látszólag semmit nem talált.  - Neked semmilyen múltad nincs amit vissza lehetne követni. Csak az, hogy ide kerültél és Zagar, Wallenberg egyik elit vadásza tart Neked órákat. - tárja szét karjait maga előtt kérdő jelleggel. Talán furcsa, talán ijesztő hiszen nyomozott utána. Talán idegesítő, talán megszállott. De most komolyan. Melyik vadász nem paranoiás legalább egy kicsit? Ez mozgatja Őket, ez fejleszti az érzékeiket, a tudásukat. Ösztönző erővel ruházza fel őket. Őt magát pedig végképp félvérségének köszönhetően.
- Ezek szerint a tökéletes időzítés nem változott az évek során. - jegyzi meg gúnyos mosollyal az arcán amikor megtudja, hogy William éppen fürdött amikor kopogott az ajtón. Bocsánatot viszont nem kér amiért megzavarta benne hiszen nem látta szükségét meg nem is az erőssége az ilyesmi. - Dehogy zavar, csak furcsa volt. - mondja Williamnek mielőtt az elrohanna átöltözni.
- Majd elrakod bár nem mondanám azt, hogy sok helyed lenne pakolászni. - veszi szemügyre megint a lepukkant kis panellakást. Neki is kellett hasonlóban laknia aztán ahogy telt az idő úgy lett saját kis lakása s bár csak az emberi szükségleteit végzi otthon nem költözik vissza soha egy ilyen szakadt lebujba.
- Nem éppen. Csak hip és hop, varázsütésre megjelentél. -  válaszol a kérdésre amit kérdésére kapott válaszul, de még mielőtt ebből fakadó kis dühe is kirajzolódhatott volna arcvonásaiban a fiú iszonyatosan röviden, de elmesélte a sztorit.
- Te képes voltál a motorja elég ugrani? - nevet fel hangosan majd még jobban szemügyre veszi a fiút. - De akkor el is ütött nem igaz? - tűnik el a mosoly az arcáról és vált vissza a komor, kifejezéstelen, gyanakvó archoz. - Mert nem éppen úgy nézel ki mint akit elgázolt volna egy motor.. - vonja össze szemöldökét majd bőrdzsekijének mellső zsebéből egy kis fiolát vesz elő. Nem kér engedélyt, szó nélkül tekeri le kupakját és fröcsköli rá a fiúra.
- Szenteltvíz - árulja el, hogy mit is locsolt rá. - egy kis sóval vegyítve. - fejezi be a mondatot miközben visszatekeri a kupakot és elrakja a kis üvegcsét.
- Ne haragudj, de a mai világban az ember nem lehet elég óvatos és bár elit vadász oktat nem éppen nézel ki úgy mint akit komolyan kifaggattak volna. -  dől hátra ismét enyhén és támaszkodik meg a kezein. Gyanakvóan tekint továbbra is a fiúra.
- Nekem a kikérdezés a specialitásom. Bár mások ebben megcáfolnának és faggatásnak csúfolnák a munkámat, ami lássuk be sokszor mocskosabb mint azt bárki el tudná képzelni. - pillant fel beszéd közben a plafonra szándékosan. Nem fenyegetni akarja csak részleteket árul el magáról hátha többet megtud azáltal ha barátságosnak mutatja magát.
- S mi az amiért ennyire vissza akarsz vágni? Mi voltál mielőtt ide kerültél volna és úgy döntöttél volna, hogy vadászt fogsz játszani?





Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Panelház Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 6:38 pm
Következő oldal


☽ Félvérek álruhában

Liam & "William"
• szószám: 683• Credit:

 
Morcosabb alakra számított, de talán csak a fürdőig jutó hang torzult annyit, hogy másnak képzelte el azt, ami vele szemben áll. Ugyan persze ettől eltekintve semmit sem kapott válaszul, miszerint mégis mi a francot akar, vagy épp ki küldte őt, ha küldte egyáltalán és amiért fontos volt, hogy ajtót is nyisson. Valahogy most már tényleg a legjobb ötlet az, hogy nem ment utazni a kádon keresztül, hanem csak megmerítette magát, felettébb kellemetlen dolog lenne azt magyarázni, mégis merre járt, hogy nem találta itt, de a városban sem senki élő, ezeket a kis utakat majd beütemezi akkorra, amikor feltehetően a nagy részük alszik. Bár, a hevességből kitelik Zagar-tól, hogy egyszer éjjel, a napfénytől megfosztva cibálja ki edzeni, gyakorolni, talán épp úgy, hogy nem is számíthat rá, azonban most csak vendégtől kell tartania, nem testmozgástól. Meglepődött arcot lát, pedig nem meztelen, hát meddig szökne az a szemöldök, ha csupaszon nyitott volna ajtót ugyebár. Aztán, mire bármit is mondhatna, már tuszkolja is be magát, mint a macska, úgy akar elsiklani mellette és betörni a frissen kapott kis fészkébe, megzavarni a csendes és a magányt. Most az ő arcán van meglepetés, már-már szólna valami gorombát, de csak egyet fújtatva lép odébb, akkor már csak ne lökje fel végképp, ha ennyire bent akar lenni, csak nem órákat fog itt ülni vele. Jó, most kicsit kezd neki hiányozni egy olyan szeparált tér, ahova nem érnek el a kis kezek.
- Csodabogár...? - csukja be az ajtót immáron, nincs szükség arra, hogy a folyosó is tanúja legyen bárminek és onnan figyeli a másikat, amint épp mindenét jól megnézi. Kicsit mocorog álltában, nincs hozzászokva, hogy ilyenek matassák végig csak úgy, valamit abban a tekintetben határozottan van valami, amit szinte meg tud fogni és ami furcsa. Valami, amitől ő a csodabogár, nem csak saját maga. - Nem vagyok csoda, sem bogár. Az újonc és semmi több – zárja le végül, elvégre, semmi olyat nem tett, ami kiemeli a többi közül, szándékosan nem is tesz, így aztán meglepné, ha valóban így beszélne bárki róla.
- Ó, így már értem. Azt hittem, Zagar küldött, hogy elkéstem. Még mindig nincs órám – nyúl ki a kéz felé, miután megtudta a másik nevét, a sajátját felesleges elmondania, elvégre nemrég azon szólongatta. Rövid kézfogás, még jobban égnek állnak tarkóján a piheszőrök, aztán el is engedi.
- Mit hallani? Én nem hallottam semmit, érdekeset meg főleg. Ennyire nem nagy szám, ha valaki újonnan bekerül és tanul – vagy hát fogalma sincs hány évente állnak be és vállalják ezt önként, lehet tényleg az új neki, hogy úgymond az utcáról jött, nem pedig valamelyik neves családba született bele. Kérdésére pillant le magára, ahogy a szöveg szép lassan felissza bőréről a vizet, és nedvesen tapad rá, neki nem gond, kellemesen hűvös, nem fázik, hidegebbhez van szokva, az óceán nem épp mindig kellemes, de neki megfelel. Aztán, hogy mégse legyen oly feltűnő ez az egész, zavartan tűri hátra vizes tincseit.
- Siettem. Kopogtál és el is felejtettem, de gondoltam illedelmesebb ruhában ajtót nyitnom, mint egy szál törölközőben. Ha zavar, átöltözök – mutat a fürdő felé, ahonnan kijött, majd le rá, amint ledobja magát az ágyra. Na szép, máris elkényelmesedik, igazi felettes életérzés, tök mindegy mit tesz, nem vár ellenállást. Csak gyorsan söpri arrébb a ruháit. - Még ezeket se volt időm eltenni – jegyzi meg, mintha akart volna bármi ilyet, majd hogy ne pizsipartira hajazzon az egész, egy széket hoz magának és arra ül le, kényelmesen hátradőlve.
- Ó, erről nem beszélnek, mi? - sóhajt egyet, megint a vallatás. Nem mintha neki sok köze lenne hozzá, akinek volt, annak elmesélte. Gyors fel is idézi. - Kiugrottam a motorja elé, tömören. Aztán addig mondtam, amíg el nem hozott ide. És hogy miért? Mint mindenki más, hasznosnak lenni és visszavágni annak, aki miatt ez az egész világ ilyen. De nem fontos, nemde. Vagy csak ezért jöttél, hogy jól kivallass?.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 6:04 pm
Következő oldal





To: William (Athan)

It's always fun when you get to go somewhere new and you get to meet new people and get new experiences.

Mivel látogatása rögtönzött volt így azt sem találta ki, hogy mire fog hivatkozni amikor megkérdezi Tőle a célszemély, hogy mégis mit keres ott. Arra meg főleg nem fog tudni válaszolni, hogy mégis honnan tudja  címet hiszen nem szokták csak úgy a vadászok orrára kötni, hogy ki hol lakik hiszen bőven eleget vannak együtt a bázison vagy éppen vadászaton. Azonban arra, hogy mindezen kérdésekre megfelelő választ tudjon kitalálni már nem volt ideje ugyanis léptek zaját hallotta és már nyílt is az ajtó.
A látvány közel sem olyan volt mint amire számított. A srác tetőtől talpig vizes volt még a ruhája is foltokban kezdett már átázni. Felvonta szemöldökét amolyan kérdő jelleggel, hogy ez meg mégis mi a franc. Nem tanították meg törülközni vagy csak ennyire izzadna? Fogós kérdés, de nem volt ideje rákérdezni ugyanis egyből kérdést kapott.
- Szeva - kékjével szigorúan vizsgálj az arcát majd bár engedélyt nem kapott rá ezzel nem is törődve a William melletti kis résen betuszkolja magát a kis lakásnak nevezett valamibe. Reményei szerint sikerül is becsusszanni és nem szorul be a srác és az ajtófélfa közé mert az elég kellemetlenül jönne ki. Ha sikerül a művelet ha nem továbbra is gyanakodva vizsgálja a srácot.
- Szóval Te lennél az újonc, a kis csodabogár. - mér fel egészen a feje búbjától a talpáig nem foglalkozva azzal, hogy ezzel akár meg is sértheti. Azonban szigorú arcberendezése egyik másodpercről a másikra eltűnik, széles, inkább ijesztő vigyor terül el arcán miközben jobbját odanyújtja felé.
- Liam. Ha úgy vesszük a felettesed vagyok. - vonja meg a vállait és ha korábban nem sikerült volna bejutnia most a kézfogást követően a helyiség felé mutat, hogy örülne ha beengedné Őt.
- Hallottam ezt meg azt. Aztán úgy láttam jónak ha magam látogatlak meg. - kacsintott rá miközben vizslatja a terepet. Lepukkant egy lyuk volt bár egy újoncnak aki a semmiből jött és se kutyája, se macskája. Nos, annak pont tökéletes.
- Amúgy… - pillant megint a fiúra. - Törölközőt nem adtak? - mutat rá a mostanra már teljesen átázott pólóra. Inkább nem akarta megkérdezni, hogy mitől vizes és abba sem gondolt bele, hogy valószínűleg éppen megzavarta valamiben.
Kérdezés nélkül foglal helyett az ágy szélén melynél számos holmi volt ledobva mintha nem is lenne rájuk szüksége pedig ruha volt ha jól látta.
- Szóval. - sóhajt egy nagyon színpadiasan. - Hogyan kerültél közénk? S miért akarsz vadász lenni? - rakja át a mögé karjait amikre egyből rá is támaszkodik mintha csak otthon lenne, úgy figyeli a fiú válaszát legyen az bármiféle.





Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Panelház Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
244
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Multi :
A gyűlöletgombóc
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 12:03 pm
Következő oldal


☽ Félvérek álruhában

Liam & "William"
• szószám: 687• Credit:

 
Kapott pár adag ruhát, és tetőt a feje felé, előbbi az ágyán hever a táskából félig kiömölve, a minimálisan berendezett lakásban pedig még idegen érzettel lépked. Nem kérte, de nem lakhat örökké a bázison, ezzel mélyen egyet is értett névlegesen, gyakorlatilag nem kívánt kimozdulni onnan, mégis muszáj volt. Nem mintha messze lenne, csak így tovább tart majd a kincseket felfedni, de legyen, még mindig tengernyi az ideje, évek is akár – ha enged annyit a jelen történései – mire bárki felfedné, hogy sima arcvonásai semmit sem változnak. Aztán utána lehet már mindegy is lenne, nem tudja megsaccolni, mennyi időre akar maradni és mennyi időt akar erre pontosan szánni, még kicsit fülében csengenek Seth szavai, miszerint amikor majd eljön az idő, ő már nem akar elengedni senkit és semmit, hogy majd lesz bármi érzet a mellkasában. Badarság, nincsenek olyanjai, üres és valójában nem is akar az emberek ellen tenni, ezt nem kötötte a másik orrára, ő a ládából már így jött ki, akarva, akaratlan kapott és egyelőre semmi sem szól az emberiség ellen benne, hiszen, annak idején sem ez volt a cél. Megrázza a fejét és kiűzi onnan a fivére szavait, a kétes gondolatokat és a túlsúlyba helyezett akármiket, nem törődik a jövővel jobban, visszabújik a jelenben, bár itt egyedül van, kényelmesen elpakolhatja azon holmijait a szekrény sötét sarkába, amiket a kígyó gyűjtött, majd erre mennek a ruhák és a bakancs, vagy akármi, amit rásóznak. Talpa alatt a kissé koszos padlószőnyeg pihen, majd a taposó, amikor a konyhájába téved. Kinyitogat mindent, megnéz mindent, a tűzhellyel továbbra sincs jó viszonyban, sőt mi több, fogalma sincs, mit és hogyan kell, szerencsére nemigen éhezik, de a vendégek sajnálatára nem fog sütit sütögetni, ha meglátogatja őket. Az enyhe penészszag a szekrény mélyéről majd távozik, vagy kidobja az egészet az ablakon, a nyitott táblák között kellemesen árad be a friss levegő, az egyszemélyes lakás pedig valamennyire megtelik élettel. Hallja a szomszédok motoszkálását, a lenti hangokat, szinte lúdbőrzik ettől, ahogy San Francisco-ban is tette, ott is rettentő furcsa volt az egész, most pedig a 8-es lakás az övé, bár azt mondták, átmeneti, ő nem kér többet, tiltakozott ellene.
A pólóját hanyagul dobja a székre menet közben, a fürdőbe tér, a fehér, kissé megsárgult csempe szinte vakító, tekintete azonban a kádra siklik, odalépkedve hümmög párat elismerően. Ebbe legalább senki nem döglött bele, egész jól mutat, nem úgy mint a legutóbbi, ahol inkább nem akarta elképzelni, hogy mire engedte a vizet és mibe mászott bele. Innen azonban könnyebb bárhova elérni, el kell ismernie, most mégsem utazni kíván, hanem nyakig elmerülve hűsölni. A város atmoszférája kissé fárasztó, jobban embernek érzi magát, mint illene, de ugye az ár, emlékezteti magát. Lehajolva engedi meg a csapot, tömi a helyére a dugót és vár. Egyeseknek hideg lenne, amit ő most elvisel, a természetes vizek sem kellemesebbek, ugyan a szálláson kipróbálta a forró zuhanyt ugyan, nem vált a kedvencévé. Nem vár senkit, ideje még van arra, hogy újra megmutassa magát a bázison, így örömmel tolja le magáról a további ruhadarabokat és amint lehet, már benne is ül a hűsítő felfrissülésben.
Akár egy pohár bor és egy jó könyv is elférne most mellette, illatgyertyákról nem is beszélve, de neki elég, hogy fejét megmerítve dől hátra és hunyja le a szemeit, nyújtóztatja ki magát, amennyire lehet, aztán kopognak. Összerezzen a hangra, mordul egyet és az istennek sem akar moccanni. Megint morog, aztán hangot is hall.
- Ó komolyan már... - ül fel és néz az ajtó irányába. Elszámol háromig, mielőtt arra adná a fejét, hogy a nyakát töri annak, aki zavarja, mert nem ismerős hangot hall de tudja a nevét. Az egyiket. Megemeli végül magát, kiugorva rángatja magára vissza nadrágját, úgy ahogy van vizesen.
- Mindjárt! - kiabál kifele, menet közben a pólót is magára ölti, bár így is eléggé csöpög és nedves, majd megszárad. A zár kattan, felveszi a barátságos arcát és ajtót nyitva pillant a vendégére. Hát, nem lett előrébb azzal, hogy meglátta, ki az.
- Öhm... hello. Én vagyok William – mintha szükség lenne a bemutatásra. - Valami baj van...? - ő aztán nem hangoskodott pedig, türelmességet erőltet magára és úgy figyeli kíváncsian, miért is akar ma ő itt lenni.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○




We're lost children of the sea

The past is gone - - Look out, the sun is going black, black - - Time to get back on the road
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 21, 2019 6:24 am
Következő oldal





To: William (Athan)

It's always fun when you get to go somewhere new and you get to meet new people and get new experiences.

A hír miszerint egy újonc jelent meg a vadászok köreiben úgy terjedt mint a futótűz a kiszáradt erdőben. Hozzá is elért aránylag hamar. Főleg, hogy volt egy tanonc aki úgy ugrott ahogyan Ő fütyült. Már azt is tudta, hogy Wallenberg egyik elit vadásza vette Őt kezelésbe amely részben meglepő is volt számára. Talán ennyire különleges lenne? futott át kaotikus agyán a gondolat. Talán ezért is döntött úgy, hogy az első adandó alkalommal fel is keresi majd. Szeretett tudni mindenről és mindenkiről főleg ha majd  jövőben együtt kell dolgozniuk és akár az élete is múlhat majd rajta.
Pár napos kutakodás után megtudta a nevét és a címét is ahol nagy eséllyel el lett szállásolva. Azt viszont furcsának találta, hogy semmi konkrét információ nem volt a fiúról. A semmiből került elő és lett hirtelen egy elit vadász tanonca. Bár Ő maga is a semmiből jött és lett vadász, de azért volt nyoma az előéletének. Ennek a Williamnek viszont semmi nyoma nem volt New Yorkban. Mintha egy kísértet lett volna. Így végül késő délután mikor végzett minden kötelességével úgy határozott meglátogatja Őt és meg tud róla majd ezt, azt.
Elképzelésének eleget is téve miután minden rá kiszabott feladattal végzett az iker angyalpengéket magához véve el is indult az információiban szereplő panellakások felé. Se család, se saját lakás, a vadászok szövetsége biztosított neki lakhatási lehetőséget. Gyanús vagy Te nekem. kezdett el kombinálni. Hiszen lehet kém, de az is lehet, hogy csak Ő maga komplikálja túl a helyzetet hiszen jelenleg akinek titkai vannak nem más mint tulajdon önmaga. A félvér, aki vadásznak állt. Kicsit viccesen hat főleg, hogy vadásszák az Ő fajtáját is. Csoda, hogy még nem bukott le vagy nem keveredett gyanúba. Wallenberg valószínűleg gondolkodás nélkül eltenné láb alól ha kiderülne róla az igazság és akkor hiába próbálná kimagyarázni magát, hogy de hiszen démonokat és angyalokat ölt és akar is ölni. Az emberek gyarlók és nem bíznak senkiben és semmiben amik kicsit is különböznek Tőlük. Bár érthető hiszen a természetfeletti lények gondolkodás nélkül irtották ki az emberiség többségét, köztük szeretteiket is. Bár ebből kiindulva elvakultak is.
Megérkezve az épülethez elővett egy cigarettát. Csak a szerepe miatt dohányzott. S egy ilyen helyen ahol bárki láthatja vagy akár követheti is Őt nem szabad még egy apró hibát sem vétenie. Addig nem míg apja és a többi természetfeletti rohadék életben van. S bár személyisége igen labilis, az őrület határán táncolva éli mindennapjait amire a kettős élete és színészkedése csak rátesz egy lapáttal eddig sikeresen átvészelt minden galibát.
Pár perc elteltével unottan pöcköli el a tövig szívott csikket és sietős, hosszú léptekkel támadta meg az épületet. A jelentésben amit kapott kis szolgájától második emelet szerepelt és az egyik legutolsó lakás. Az épület olyannyira volt leharcolt belül mint kívül. Nem  fektettek nagy energiát a felújításába, de a szerepét még ilyen állapotban is képes volt betölteni.
Az ajtóhoz érve sóhajtott egy nagyot majd mutatóujjával határozottan, háromszor koppintott az ütött, kopott, valaha barna faajtón.
- Hahó. Van itthon valaki? Williamet keresem. - adta tudtára a remélhetőleg az ajtó túloldalán tartózkodónak itt létének okát.




Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Panelház Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
718
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 27, 2018 12:43 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 11, 2017 11:41 am
Következő oldal


Egy filmben ez lenne az a pillanat, amikor a vér is megdermed mindenki ereiben, ahogy némán figyelik a két rejtélyes idegent, mint farkasszemet nézve egymással elemzik a másik minden apró mozdulatát, és próbálják kitalálni egymás gondolatait. A valóságban a tűzjelző mostanra mindenkit felvert, és sokan elsőre nem tudják eldönteni, mi folyik itt. Két ijesztő, fegyveres alak néz egymásra, ügyet sem vetve rájuk. Szerencsére mindkettőnket megpróbálnak elkerülni, és még nagyobb szerencse, hogy a többség elég szemfüles ahhoz, hogy mögöttem gyülekezzen inkább, hisz az én fegyverem nem foltos a szomszédaik vérétől.
Normális esetben nem kéne találgatnom, mi jár ellenfelem fejében. Pontosan tudnám, mire készül, kicsoda, és miért van itt, vele azonban nem boldogulok. Nem hiányzik feltehetően beteg elméjének a látványa, a tény viszont, hogy nem láthatom óvatosságra int.
-Valaki hívjon segítséget, és mindenki maradjon távol ettől a szörnyetegtől.
Ezzel is csak reakciót próbálok kicsalni a másik sötét ruhás alakból, de semmi. A védekezőállás amit felvesz ismerős azonban. Túl ismerős. Egy bukottal lenne dolgom? Sokat nem tudok ezen morfondírozni, mert végül menekülőre fogja. Ő könnyedén vetné magát a mélybe, hisz nem akarja megjátszani a halandót. Velem már más a helyzet. Az övemből kikapok egy dobókést, és felé hajítom.
Természetesen teli kézzel ez legalábbis kényelmetlen volna, így valójában telekinézissel lövöm ki rá a fémtárgyat, de remélhetőleg a sötétben és káoszban erre az apróságra senki sem figyel fel, főleg, hogy a kezem úgy mozdítom, mintha tényleg azzal dobnám meg.

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Panelház 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 15, 2017 8:48 pm
Következő oldal


Rafael & Raguel
Second quest for Salvation
The Darker Side Of Me • Üzenet: +18 • Credit:

Lépteim halkan kopognak, ahogy kemény csizmám a földet érve visz előre minden egyes méterrel. Akkor halkul el, mikor megszólal a tűzjelző. Megállok a folyosón, s figyelem, hogyan nyílnak ki az ajtók, s jelennek meg benne az álmos fejek. Halk pusmogás kezdődik és döbbent tekintetek szegeződnek rám, miközben pengém hegyéről lecsöppen a vér a földre. Épp leérkeztekor jelenik meg a folyosó végén egy sötétbe öltözött alak. Arcát símaszk fedi, kezein veszélyes, éles pengék. Az emberek látva minket azonnal megindulnak kifelé. Tekintetem nem veszem le az egyértelműen engem veszélyeztető alakról. Hagyom magam mellett elfutni az embereket: nem mészáros vagyok, hogy félelemben és vadászva öljem meg őket. Kék tekintetem végig siklik az alakon, amely ismerősnek tűnik nekem. Nem is a test, hanem az fej formája, a szemek és a hang. Jómagam továbbra is a sötétség árnyékában tartom arcomat, sőt, a valóság elferdítésével egy maszkot jelenítek meg arcomon. Kinézete a velencei karneválok idejét idézi, viszont koránt sem boldog a kinézete. Nem is dühös: szomorú. Azonban egyelőre nem támadok, még akkor sem, ha azt mondja, végem van. Folyamatosan azon gondolkodok, hogy honnan lehet ennyire ismerős. Míg magamban elkezdem végig pörgetni az ismerős arcokat és "ráilleszteni" az előttem állóra, teszek egy lépést hátra. Ha démon, megölöm, ha angyal, akkor nem... ahhoz viszont először ki kell derítenem, hogy melyik is a kettő közül. Ehhez több utat választhatok. Az első az, hogy megpróbálom kiűzni a testből. Ez azonban nem hatásos, ha saját testes démonról van szó, szóval a másik utat fogom választani...
Mivel egyértelműen nem szándékozok támadni, sőt, leemelve oldalamról a második angyalpengét azt védekezőre fogom, remélem, hogy az illető nekem támad. Ez esetben fürge lépéssel be is megyek abba a lakásba, ahonnan az előbb kiléptem. A vérszag már itt is meglehetősen erős... A szőkés barna lány hason fekszik az ágyon, lelógó kezén már alvad a vörös vércsík, ahogy az alatta fekvő, lassú folyású tócsa is. Én azonnal feltárom a hálószoba erkélyajtaját, s ha a férfi nekem támad, még mielőtt kiléphetnék, az ő lendületét kihasználva dobom át a korláton. Ha nem, magam lépek fel rá, hogy elhagyjam a helyszínt.

~


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 04, 2017 1:43 pm
Következő oldal


+18


-Hé te, tudod milyen kibaszott drága egy szódásszifon?
Bután pislogva nézek fel. nem sokan képesek ezt elérni nálam, most azonban nagyon el voltam merülve, és arra sem számítottam, hogy ez a vadidegen megszólít, nem hogy még ezt kérdi.
-...nem...?
-Neked ráadásul kettő kell majd, hogy az aljukból szemüveget csináljanak neked, ha éjjel olvasgatod azt a baromságot. Nem viccelek, tönkre fog menni a szemed.
-...köszönöm...nagyon kedves, hogy így aggódik értem, de most már megtenné, hogy elhúz innen?
Kicsit talán nyersebb vagyok a kelleténél, vagy legalábbis a megszokottnál. Legalábbis erről árulkodik az, hogy a fickó hátrébb lép, majd feltartott kezekkel elkullog. Remek...frászt hoztam még egy halandóra. Összehajtom a képregényt, és bedobom az egyik lepukkantabb bérház postaládájába, én már úgyis végeztem vele.
Újra hazafelé kullogok, ezúttal azonban kerülő úton, hogy ne a templom mellett menjek el. Csupán néhány tömb választ el az otthonomtól, amikor átható vér szaga üti meg az orrom. Gyanakodva fordítom a fejem az egyik nagyobb épület felé.
Utólag úgy tűnik majd, hogy nyom nélkül hatoltam be az ablakon, és kívülről úgy is tűnik, de valójában egy mozdulattal tépem ki tokostól az egészet, aztán a képességemmel megjavítom, mintha mi sem történt volna. Odabent még erősebb a halál bűze, s mégsem tűnik akkora mészárszéknek mint amiről az aroma árulkodik. Semmi dulakodás, semi rombolás, csak rengeteg halott ember.
A felső szinteken még életben vannak. Azonnal a lépcsőház felé veszem az irányt, és futólépésben rohanok felfelé. Út közben magamra húzom a fekete színű símaszkot, és a kezemre húzom azt a két ezüst színű pengét amit egy vadásztól koboztam el, mielőtt elfelejtette volna, hogy Beanie létezik. Nem tudom miféle démon képes ilyen pusztításra, és miért, de remélem velem is szívesen összeméri az erejét. Az egyik lépcsőfordulóban aztán támad egy ötletem, és a könyökömmel odavágok a tűzjelzőnek. Az üveget már rég betörték rajta, és sosem fogják pótolni. A peremein lévő szilánkok már megfeketedtek a kosztól, most pedig még a vérem is rá tapad, a rendszer viszont csoda vagy sem, működik, és a ház szerencsésebb felét felveri az éktelen zaj.
-Szióka... - szólok a gyilkoshoz, mikor végre felérek hozzá. Nem tudom kit rejt ez a sötét hacuka, de ahogy megállok vele szemben, felmerül a gondolat, hogy kívülről eléggé hasonlóan vagyunk öltözve. Remélem a többség azért a kezében tartott véres kardból tudni fogja, hogy ő a rossz fiú...vagyis lány.
-Add fel, vagy véged. Nem, tudod mit? Véged!
Felemelem az ökleim, benne a két fegyverrel. Jó vadász szokás szerint az egyik angyal, a másik démon ellen hatásos, halandókra pedig nyilván mindkettő. Nem tudom melyik melyik, de azt sem, hogy ő miféle. Nagyon remélem, hogy a pokolból jött, elegem van abból, hogy a sajátjaimmal harcoljak. Ugyanakkor, az első emeleti lakásból a gyermekszobán át jöttem ki...

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Panelház 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 01, 2017 7:44 pm
Következő oldal


Rafael & Raguel
Second quest for Salvation
The Darker Side Of Me • Üzenet: +18 • Credit:

A panelházra csend ült. Így hajnali háromkor általában ilyen is szokott lenni, de most kivételesen nagy volt a csend. Angyali orromat szinte facsarta a vér szaga, melyet az emberek egyáltalán nem érezhettek, még ilyen mennyiségben sem. Lakásból lakásra járok, hogy álmukban oltsam ki életüket. Már nem számolom, mennyinél tartok. A tíz emeletes ház legelső emeletétől kezdtem és már a nyolcadik emeleten vagyok. New York kiszolgáltatottabb, mint San Francisco. Sok a vadász, ez igaz, és szerintem angyalok és démonok is megfordulnak e városban rajtam kívül is, de a védelmük pocsék. Ezért is tudok szinte egy háztömbnyi embert észrevétlenül megölni. Mert ők mind azt hiszik, hogy aki az életükre tör, az majd hatalmas csinnadrattával érkezik, mészárol, nevet mint egy őrült. Pedig a valódi veszély, úgy cselekszik, mint én. Oda lépek az ágy széléhez, befogom a férfi száját és szívébe mártom az angyalpengét. Határozottan, könnyedén, úgy hatol át a penge a lepedőn, a ruhán, a húson és csonton, akár a vajon. Pár másodperc, szemei csuklyás alakomra merednek, majd elernyed. Elengedem a résnyire nyílt szájat, kihúzom a vöröses nedűvel borított pengét, majd még pár másodpercig nézem a férfit. Minden egyes áldozatom arcát az elmémbe vésem.
~ Sajnálom. ~ nem ejtem ki, de minden egyes áldozatnak ezt közlöm gondolatban. Egy perc, s már át is sétáltam a következő lakásba. Az ott alvó családnak ugyan ez a sorsa. Kegyelmes, gyors halál, s egy bocsánatkérés.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Raguel


Panelház 20zpnk7
☩ Történetem :
☩ Reagok :
108
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 01, 2017 6:39 pm
Következő oldal


***
Panelház 49178837-balconies-in-an-old-panel-pre-fabricated-house
Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/4
Angyal
6
Démon
11
Bukott Angyal
2
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
9
Nephilim
3