☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Hétf. Szept. 11, 2017 11:41 am írtam neked utoljára


Egy filmben ez lenne az a pillanat, amikor a vér is megdermed mindenki ereiben, ahogy némán figyelik a két rejtélyes idegent, mint farkasszemet nézve egymással elemzik a másik minden apró mozdulatát, és próbálják kitalálni egymás gondolatait. A valóságban a tűzjelző mostanra mindenkit felvert, és sokan elsőre nem tudják eldönteni, mi folyik itt. Két ijesztő, fegyveres alak néz egymásra, ügyet sem vetve rájuk. Szerencsére mindkettőnket megpróbálnak elkerülni, és még nagyobb szerencse, hogy a többség elég szemfüles ahhoz, hogy mögöttem gyülekezzen inkább, hisz az én fegyverem nem foltos a szomszédaik vérétől.
Normális esetben nem kéne találgatnom, mi jár ellenfelem fejében. Pontosan tudnám, mire készül, kicsoda, és miért van itt, vele azonban nem boldogulok. Nem hiányzik feltehetően beteg elméjének a látványa, a tény viszont, hogy nem láthatom óvatosságra int.
-Valaki hívjon segítséget, és mindenki maradjon távol ettől a szörnyetegtől.
Ezzel is csak reakciót próbálok kicsalni a másik sötét ruhás alakból, de semmi. A védekezőállás amit felvesz ismerős azonban. Túl ismerős. Egy bukottal lenne dolgom? Sokat nem tudok ezen morfondírozni, mert végül menekülőre fogja. Ő könnyedén vetné magát a mélybe, hisz nem akarja megjátszani a halandót. Velem már más a helyzet. Az övemből kikapok egy dobókést, és felé hajítom.
Természetesen teli kézzel ez legalábbis kényelmetlen volna, így valójában telekinézissel lövöm ki rá a fémtárgyat, de remélhetőleg a sötétben és káoszban erre az apróságra senki sem figyel fel, főleg, hogy a kezem úgy mozdítom, mintha tényleg azzal dobnám meg.

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Kedd Aug. 15, 2017 8:48 pm írtam neked utoljára


Rafael & Raguel
Second quest for Salvation
The Darker Side Of Me • Üzenet: +18 • Credit:

Lépteim halkan kopognak, ahogy kemény csizmám a földet érve visz előre minden egyes méterrel. Akkor halkul el, mikor megszólal a tűzjelző. Megállok a folyosón, s figyelem, hogyan nyílnak ki az ajtók, s jelennek meg benne az álmos fejek. Halk pusmogás kezdődik és döbbent tekintetek szegeződnek rám, miközben pengém hegyéről lecsöppen a vér a földre. Épp leérkeztekor jelenik meg a folyosó végén egy sötétbe öltözött alak. Arcát símaszk fedi, kezein veszélyes, éles pengék. Az emberek látva minket azonnal megindulnak kifelé. Tekintetem nem veszem le az egyértelműen engem veszélyeztető alakról. Hagyom magam mellett elfutni az embereket: nem mészáros vagyok, hogy félelemben és vadászva öljem meg őket. Kék tekintetem végig siklik az alakon, amely ismerősnek tűnik nekem. Nem is a test, hanem az fej formája, a szemek és a hang. Jómagam továbbra is a sötétség árnyékában tartom arcomat, sőt, a valóság elferdítésével egy maszkot jelenítek meg arcomon. Kinézete a velencei karneválok idejét idézi, viszont koránt sem boldog a kinézete. Nem is dühös: szomorú. Azonban egyelőre nem támadok, még akkor sem, ha azt mondja, végem van. Folyamatosan azon gondolkodok, hogy honnan lehet ennyire ismerős. Míg magamban elkezdem végig pörgetni az ismerős arcokat és "ráilleszteni" az előttem állóra, teszek egy lépést hátra. Ha démon, megölöm, ha angyal, akkor nem... ahhoz viszont először ki kell derítenem, hogy melyik is a kettő közül. Ehhez több utat választhatok. Az első az, hogy megpróbálom kiűzni a testből. Ez azonban nem hatásos, ha saját testes démonról van szó, szóval a másik utat fogom választani...
Mivel egyértelműen nem szándékozok támadni, sőt, leemelve oldalamról a második angyalpengét azt védekezőre fogom, remélem, hogy az illető nekem támad. Ez esetben fürge lépéssel be is megyek abba a lakásba, ahonnan az előbb kiléptem. A vérszag már itt is meglehetősen erős... A szőkés barna lány hason fekszik az ágyon, lelógó kezén már alvad a vörös vércsík, ahogy az alatta fekvő, lassú folyású tócsa is. Én azonnal feltárom a hálószoba erkélyajtaját, s ha a férfi nekem támad, még mielőtt kiléphetnék, az ő lendületét kihasználva dobom át a korláton. Ha nem, magam lépek fel rá, hogy elhagyjam a helyszínt.

~




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Rafael
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Arkangyal
☩ Reagok :
71
☩ Korom :
32

Pént. Aug. 04, 2017 1:43 pm írtam neked utoljára


+18


-Hé te, tudod milyen kibaszott drága egy szódásszifon?
Bután pislogva nézek fel. nem sokan képesek ezt elérni nálam, most azonban nagyon el voltam merülve, és arra sem számítottam, hogy ez a vadidegen megszólít, nem hogy még ezt kérdi.
-...nem...?
-Neked ráadásul kettő kell majd, hogy az aljukból szemüveget csináljanak neked, ha éjjel olvasgatod azt a baromságot. Nem viccelek, tönkre fog menni a szemed.
-...köszönöm...nagyon kedves, hogy így aggódik értem, de most már megtenné, hogy elhúz innen?
Kicsit talán nyersebb vagyok a kelleténél, vagy legalábbis a megszokottnál. Legalábbis erről árulkodik az, hogy a fickó hátrébb lép, majd feltartott kezekkel elkullog. Remek...frászt hoztam még egy halandóra. Összehajtom a képregényt, és bedobom az egyik lepukkantabb bérház postaládájába, én már úgyis végeztem vele.
Újra hazafelé kullogok, ezúttal azonban kerülő úton, hogy ne a templom mellett menjek el. Csupán néhány tömb választ el az otthonomtól, amikor átható vér szaga üti meg az orrom. Gyanakodva fordítom a fejem az egyik nagyobb épület felé.
Utólag úgy tűnik majd, hogy nyom nélkül hatoltam be az ablakon, és kívülről úgy is tűnik, de valójában egy mozdulattal tépem ki tokostól az egészet, aztán a képességemmel megjavítom, mintha mi sem történt volna. Odabent még erősebb a halál bűze, s mégsem tűnik akkora mészárszéknek mint amiről az aroma árulkodik. Semmi dulakodás, semi rombolás, csak rengeteg halott ember.
A felső szinteken még életben vannak. Azonnal a lépcsőház felé veszem az irányt, és futólépésben rohanok felfelé. Út közben magamra húzom a fekete színű símaszkot, és a kezemre húzom azt a két ezüst színű pengét amit egy vadásztól koboztam el, mielőtt elfelejtette volna, hogy Beanie létezik. Nem tudom miféle démon képes ilyen pusztításra, és miért, de remélem velem is szívesen összeméri az erejét. Az egyik lépcsőfordulóban aztán támad egy ötletem, és a könyökömmel odavágok a tűzjelzőnek. Az üveget már rég betörték rajta, és sosem fogják pótolni. A peremein lévő szilánkok már megfeketedtek a kosztól, most pedig még a vérem is rá tapad, a rendszer viszont csoda vagy sem, működik, és a ház szerencsésebb felét felveri az éktelen zaj.
-Szióka... - szólok a gyilkoshoz, mikor végre felérek hozzá. Nem tudom kit rejt ez a sötét hacuka, de ahogy megállok vele szemben, felmerül a gondolat, hogy kívülről eléggé hasonlóan vagyunk öltözve. Remélem a többség azért a kezében tartott véres kardból tudni fogja, hogy ő a rossz fiú...vagyis lány.
-Add fel, vagy véged. Nem, tudod mit? Véged!
Felemelem az ökleim, benne a két fegyverrel. Jó vadász szokás szerint az egyik angyal, a másik démon ellen hatásos, halandókra pedig nyilván mindkettő. Nem tudom melyik melyik, de azt sem, hogy ő miféle. Nagyon remélem, hogy a pokolból jött, elegem van abból, hogy a sajátjaimmal harcoljak. Ugyanakkor, az első emeleti lakásból a gyermekszobán át jöttem ki...

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Kedd Aug. 01, 2017 7:44 pm írtam neked utoljára


Rafael & Raguel
Second quest for Salvation
The Darker Side Of Me • Üzenet: +18 • Credit:

A panelházra csend ült. Így hajnali háromkor általában ilyen is szokott lenni, de most kivételesen nagy volt a csend. Angyali orromat szinte facsarta a vér szaga, melyet az emberek egyáltalán nem érezhettek, még ilyen mennyiségben sem. Lakásból lakásra járok, hogy álmukban oltsam ki életüket. Már nem számolom, mennyinél tartok. A tíz emeletes ház legelső emeletétől kezdtem és már a nyolcadik emeleten vagyok. New York kiszolgáltatottabb, mint San Francisco. Sok a vadász, ez igaz, és szerintem angyalok és démonok is megfordulnak e városban rajtam kívül is, de a védelmük pocsék. Ezért is tudok szinte egy háztömbnyi embert észrevétlenül megölni. Mert ők mind azt hiszik, hogy aki az életükre tör, az majd hatalmas csinnadrattával érkezik, mészárol, nevet mint egy őrült. Pedig a valódi veszély, úgy cselekszik, mint én. Oda lépek az ágy széléhez, befogom a férfi száját és szívébe mártom az angyalpengét. Határozottan, könnyedén, úgy hatol át a penge a lepedőn, a ruhán, a húson és csonton, akár a vajon. Pár másodperc, szemei csuklyás alakomra merednek, majd elernyed. Elengedem a résnyire nyílt szájat, kihúzom a vöröses nedűvel borított pengét, majd még pár másodpercig nézem a férfit. Minden egyes áldozatom arcát az elmémbe vésem.
~ Sajnálom. ~ nem ejtem ki, de minden egyes áldozatnak ezt közlöm gondolatban. Egy perc, s már át is sétáltam a következő lakásba. Az ott alvó családnak ugyan ez a sorsa. Kegyelmes, gyors halál, s egy bocsánatkérés.




✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Raguel
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Angyal
☩ Reagok :
108

Kedd Aug. 01, 2017 6:39 pm írtam neked utoljára


***


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖



White light fades to Red

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Panelház
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: