Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Sikátorok - Page 2 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
197
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Márc. 03, 2019 1:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Look, what I found
Kezemet a szám elé kapom, hallva fájdalommal teli sikolyát. Talán ha figyel - ha képes most erre - hallhatja, hogy még egy ijedt, aggódó „ha” is kicsúszik az ajkaimon. Már-már aggódva, rohanva, esedve-botladozva rohannék is irányába, ha…
Jah, ez nem az a történet. Ciccegve nézek képzelt barátaimra, kik annyira azért nem is képzeltek, hiszen milyen cukin állnak ott a fal tövébe. Szememmel róvom meg őket, hogy mégis hogy lehettek képesek ezt tenni szerencsétlen párával. Hiszen látszik, hogy komoly fájdalmai vannak szegénynek!
Kényelmesen sétálok közelebb hozzá, a doboz a lábam elé hull. Nem zavartatom túlságosan magamat, könnyedén guggolok le, így végre, ha közelről is, de egy vonalba kerül arcunk.
- Szegénykém, nagyon fáj? - kérdezem gügyögve, valami hasonlóképpen szólnak ahhoz, akiért aggódnak, nem? Vagy az teljesen más hangnem? Egye-fene, hogy nem érdekel, most ő ezt kapta meg. - Oh, te szegény, mélabús lélek. Hát miként könnyíthetnék a bajadon? - biggyednek le ajkaim, mint akit amúgy tényleg érdekel, hogy Kín épp a lábában vendégeskedik. A fene a pofáját és jól is érzi ott magát, hát hagyhatom én ezt? - Szeretnéd, hogy kihúzzam? - húzódik ajkam immár galád mosolyra. Igen, még több fájdalom, mit kaphat, az annál nagyobb gyönyör számomra.
Figyelem miként áll fel, szemeim felcsillannak. Talán mégsem lesz annyira unalmas ez az este? Meglehet megfelelő halacska esett a horgomra. Nem könyörög. Harcolna velem szemben! Nahát, hogy ez mennyire!
Felegyenesedve magam is, párat tapsolok, aprókat ugrálva hozzá, kifejezzem tetszésemet az ellenállásba.
- A kérdés csak az, hogy a kicsi madárka, a kalitkájában meddig tudna harcolni? - húzom el a számat a költői kérdés után. Mutatóujjamat ütögetem az arcélemhez, valóban elgondolkozom rajta. Egykor volt egy mese. Szilveszter és Csőrike. Anyám még nézette velem videóról, hiszen az még volt a háztartásunkba. Szerencsétlen macskát mindig kijátszotta az az idegesítő kanári. Ez most nem fog itt megtörténni.
Hirtelen szólal meg, majd kapom hozzá a magyarázatot is. Szemöldököm felvonva figyelem és hallgatom, de valahol a házasság szónál elvesztem a fonalat. Nem is annyira érdekes már innentől, hiszen miért tartozna rám. Mégis hangos nevetésbe török ki. Két kezemmel fogom a hasamat, kissé előre is dőlök. Nyálam fröcsög a szélrózsa minden irányába.
- Azt hiszed, hogy Kín hűséges lesz hozzád? - tekintek fel rá, könnyes szemmel, mely a nevetés csalt ki belőlük. Fújtatva tekintek a fiúra, ki azt hiszi, hogy nyert ügye van velem szembe. Egy kis gondolat. Kezébe megremeg a kés.
- Tudod van egy nagyoooon hasznos dolog abban, ha valaki démoni vért örököl… Persze, tudom, sokan lenézik eme képességet, pedig ha tudnád, hogy minden csak a képzeletedre van bízva - sóhajtom el magamat és ha nem elég erős hozzá, akkor bizony Kín pengéje immár nem rám mutat, hanem egyenesen a torka irányába.
- Valamiért azt hittem, hogy érdekesebb leszel - vonom meg a vállamat. - De belerondítasz az üzleti ügyeimbe, ezt meg nem engedhetem - húzom el számat. Itt a vége kanárikám. Itt most dolgom van és ha nem vigyázol, bizony nagymama kalitkája üres marad. A hátralévő életében.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Why are you serious?
I talk, I smile, I laugh too

But be carefull when I'm silent

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Sikátorok - Page 2 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Feb. 15, 2019 9:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


All the Ugly and Wonderful things
Kyara & Cole Unstoppable  • Credit:
Értetlenül hunyorítva figyelem, ahogy valaki máshoz kezd el beszélni, majd egy darabig közte és az üveg barátai között cikázik a pillantásom, végül hála a szürreális jelenetnek, visszafojthatatlan mosoly jelenik meg a szám sarkában. Nem tudom eldönteni, hogy viccel-e éppen, vagy tényleg úgy gondolja, más hallgatósága is akad rajtam kívül. Utóbbi esetben azért tetszik annyira a szituáció, mert tökéletes bizonyítéka annak, én normális vagyok - hozzá képest normális és épeszű, méghozzá nem is kevéssel.
Időközben nekiállok összeállítani az ajánlatot, a kis csomagot, amiért a szabadságom remélem visszakapni. Magabiztosan gyűröm a pénzt a doboz szabad oldalába, mert tudom, sok veszteni valóm nem lehet: ha történik velem valami, már nem veszem hasznát, és ha egyszer véletlen ott tartanánk, hogy a bolond csaj csinálni akarna velem valamit, nem okozhat neki túl sok nehézséget elvenni tőlem akármit, amit most nagylelkűen magamtól is felajánlhatok. Jobban örültem volna, ha helyette békésen egyezünk meg és válunk el.
Nem számítok a felém repülő késre, de talán az sem segített volna, ha előre látom a következő lépését; nincs hová menekülnöm. Férfias ordítással térdelek a földre, mikor a penge a lábamban köt ki, bőven átfúródik a kopott bakancson és kishíján átér a túloldalra is. Úgy tűnik, a megállíthatatlanságom csak illúzió, és hogy az optimizmus egyáltalán nem tompítja a fizikai fájdalmat. Valami másra azonban még jó lehet, hiszen az első gondolatom az, hogy rengeteg időmbe és energiámba telik majd, mire ez begyógyul. Van időm eltüntetni. De aztán beugrik, hogy a csaj valószínűleg pszichopata, és hogy a kezei között még akkor is biztosan meghalok, ha az én lelkemre is az emberi feltételek vonatkoznak. Addigra már ott áll felettem, egy lámpavillanással ezelőtt még a kuka tetején terpeszkedett a félhomályban, most pedig egészen közel merészkedett hozzám és a csapdához.
Ami a dobozt és a tartalmát illeti, gyorsaságától függően egyenesen a kezében landol, vagy a földre esik. Mindenesetre bosszúsan és fájdalomtól fújtatva nézem végig, ahogy tiszta lelkiismerettel a szájába vesz egy szálat.
- Nem kedvesség volt – szorítom a kezem a lábfejemre, aztán újabb nyögést követően kirántom belőle a kést. Nem igazán tervezem visszaadni. – Hanem rossz stratégiai döntés. – Súlyom az egyik oldalra helyezve, bizonytalanul egyensúlyozva felegyenesedem, egyik kezemmel erősen fogva a markolatot. Magam elé tartom, ügyelve arra, hogy a körön belül a legmesszebb álljak a lánytól. Időközben rájöttem, hogy amíg a csapdán belül vagyok, sok nem sokat tehet: habár nem ez a legforgalmasabb környék, nemsokára mozognia kell majd, ha nem akar feltűnést kelteni. Ha nem tud olyan mértékű sérülést okozni, kénytelen lesz békén hagyni, és ha így alakul, talán valaki megértőbb talál majd rám. Valaki, aki barátságosabb, és nincsenek hangok a fejében.
- Perdöntő párviadal – mondom ki hirtelen a következő eszembe jutó ötletet. Szinte azonnal új útvonalon járnak a gondolataim és el is feledkezem a korábbiakról; a lüktető érzés vagy a zoknimat áztató vörös pocsolya másodlagosnak tűnik a frissen született érzéseimmel szemben. – A középkorban így intézték el a házasügyeket. A férfi természetesen nehezítést kap – intek az ördögcsapdára magam körül vigyorogva; - Nekik mintha gödörben kellett volna állniuk... De ha nem haragszol, én innen most nem jövök ki. – A célirányosan felé tartott fegyverre siklik a pillantásom.
– A kést pedig megtartom. Így igazságos.
És ami a terveit illeti, egyáltalán nem szeretném megvárni a démonokat. Beugrik, hogy akár meg is úszhatnám, ha valahogy elejtem az apám nevét, de persze fogalmam sincs, mennyire népszerű Vlad az odalentiek körében… Ha csak feleannyira utálják, mint amennyire én gyűlöltem eddig, egész biztosan nem lenne jó vége az akciónak. Semmi sem kell tőle, és különben sem szerettem volna korábbra időzíteni a következő találkozást a kelleténél. Most viszont nincs itt az ideje ezen gondolkozni, így visszazökkenek a valóságba, hátha úgy nagyobb eséllyel védhetem ki ellenfelem következő támadását.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Sikátorok - Page 2 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
197
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 11, 2019 5:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Look, what I found
Kaján vigyorral az arcomon szemlélem az ifjú madárkát. Persze nem az, akire vártam, de így még érdekesebb lesz a móka, melyre a mai nap folyamán számítottam. Fejemet kissé feljebb emelem, picit félre is hajtom. Hajamat könnyedén túrom koszos, véres mancsommal hátra, mind az öt ujjamat vendégségbe hívom ezért.
Az egyik pillanatban még ezt láthatja, ám amikor a kérdést felteszi, akkor huny ki épp a világítás felettem. Marha idegesítő lehet, már ha érdekelne egyáltalán. Mégis, amikor legközelebb felvillan, teljes döbbenetemet láthatja.
- Én? - teszem jobb kezemet a szívem helyére és igyekszem a lehető legártatlanabb arcot vágni. Még ajkaimat is enyhén kinyitom emiatt. Lassan fordulok oldalra, a kuka túloldalára, két félig eltört üveg felé. - Szerintetek képes lennék erre? Most tényleg megvádolt? - szólok hűlt hangon, teljes mértékben úgy téve, mintha lenne ott még legalább két másik ember. Igazából van, de neki erről nem kell tudnia. Van itt egy öreg pap, Bibliával a kezébe, na és persze elektrosokkos tappancskákat tart a másikba. Meg egy nővér, kinek hátából mily szépen is áll ki az a kés. Kínom, én édes Kínom, hogy tehettél ily gyönyörűséges dolgot?
A képzeletem szüleményei gyerekkorom óta velem vannak, mit ne mondjak remek társamul szolgáltak az évek során. Tiszta szerencse, hogy miattuk nem bolondultam meg, nem igaz?
- Ácsi, ácsi! - emelem fel védekezőleg a kezemet, amikor valami ajánlatról kezd el beszélni. Véletlenségből pedig épp Kínom, drága késem indul el útjára, szélsebesen a csapdába esett madárka irányába. Legyen a neve innentől… Csőrike. Nem, nem leszek Szilveszter, annál sokkal rosszabb is. Ha nem vigyáz, akkor egyenesen lábfejébe állítom a késemet. - Upsz - emelem szám elé a kezemet, mintha tényleg teljesen véletlenül csináltam volna.
S hogy lássa mennyire is komolyan gondolom ezt a véletlenséget még le is szállok a kuka fedeléről, ám egy következő lámpafénynél már láthatja szememben az aljasság félreismerhetetlen csillogását.
Ha bele is áll a kés, és ha ennek ellenére is kiszámolja a pénzt, akkor gyorsan és sietősen szökdelek elé, akár egy Bambina.
- Uh! - kapok kapva az alkalmon, ha már cigarettáról van szó. Véres mancsomat megnyalva kapom a számba, miközben édes vöröslő nedvemet cuppogtatva ízlelgetem. - Köszi! - vidulok fel hirtelen és farzsebembe gyömöszölöm a pénzt. - Nahát, még vannak kedves emberek a világba - teszem szívem helyére a kezemet, teljesen elérzékenyülve. - Kár, hogy az ilyenek mind írtani valóak - vonom meg a vállamat. Már csak tüzet kellene találnom.
- Oh, de édes vagy. Azt hiszed, hogy meg tudsz vásárolni - képedek el teljesen. - Kár, hogy ebben semmi muri nincs - biggyednek le ajkaim, mint aki őszintén sajnálja az egészet.
Persze ha a kés beleáll a lábába, lehet nem is így fog reagálni, lehet, hogy teljesen máshogy, bárhogy is legyen, Kínomat visszakívánkozik a kezembe, ezért én sem tartom őt sokáig a földhöz rögzítve. Már a csapdán kívül.
- Sajnálom, de nem vagy túl érdekes számomra, hogy elengedjelek. De! Mivel nagyon fontos démoncikákat várok ám, lehet te leszel számukra az ünnepi ajándékom - vonom meg a vállamat kegyetlen mosolyomat megcsillogtatva. Pénz, vagyon, mit számít az nekem? Bármit megszerzek, amit csak akarok. Bármi az enyém lehet, amit csak akarok, egyszerűen csak el kell vennem.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Why are you serious?
I talk, I smile, I laugh too

But be carefull when I'm silent

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Sikátorok - Page 2 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 10, 2019 11:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


All the Ugly and Wonderful things
Kyara & Cole Unstoppable  • Credit:
Minden nap eszembe jut a halál. Nem mindig az első gondolatom, mikor felébredek, és sokszor nem is az utolsó; néha hagyom magam álmodni, mielőtt becsuknám a szemeimet. Valamiért viszont mégis visszatalál hozzám a nap folyamán, van, hogy lesből ugrik elő, máskor pedig halvány árnyékként követ egy darabig, mielőtt ténylegesen formát öltene. Úgy nem rémít meg, ha lassan válik a mellkasomat nyomó súllyá, és ha őszinte akarok lenni, már a hirtelen támadásra sincs semmiféle reakcióm. Nincs, mióta újra és újra visszatér hozzám, és már nem is emlékszem, mikor találkoztunk először – a lényeg, hogy paranoiás módon még mindig látom a falra vetülő, sötét körvonalait.
Ha azt mondják, hogy holnaptól kezdve nincs szükséged táplálékra, azért a következő reggelen te mégis kenni fogsz magadnak egy olyan undorító rozskenyeret, és csak azért is meg fogod enni, hiába nem hallottad már egy ideje a gyomrod korgását. Mert mi van, ha csak az érzés tűnt el? Vagy ha hirtelen minden visszazökken a normális kerékvágásba, te pedig már nem tudod, hogyan működtél azelőtt.
Ez többé-kevésé összefoglalja, miért jut eszembe a halál ismét, miközben az ördögcsapda közepét keresztező vonalakat rugdosom a cipőm orrával. Nem használ sokat. Aki ezt felfestette, az nem poénból szórakozhatott vele ilyen sokáig, és mivel frissnek tűnt az alkotás, feltételeztem, hogy nem mehetett túlságosan messzire.
Mivé válok, ha ma meghalok? Nem mintha megkérdezhetném valakitől, hogyan működik a dolog a félvéreken, már, ha egyáltalán ugyanazok a szabályok vonatkoznak ránk, mint mindenki másra. És milyen érzés lehet meghalni? Annyira persze nem érdekelt a kérdés, hogy ki merjem próbálni, hiszen fogalmam sem volt, milyen következményekkel számolhatok később. Senki sem tudhatja.
Körbefordulok a csapdában, mert annyira nem széles, hogy egy teljes lépést tehessek valamerre, majd jobb ötlet híján leguggolok. Ilyen közelről szúr csak szemet a festék furcsa állaga, az el-eltünedező lámpafény által kölcsönzött, ragacsos csillogás. Kinyúlok, hogy megérinthessem az ujjaimmal, de végül megállnak a levegőben; női hang szólal meg alig néhány méterre tőlem, én pedig felegyenesedem. A villózó fény már a kés élén táncolt, és sokkal inkább magára hívja a figyelmet, mint az azt forgató kezek tulajdonosa.
- Üdv… - húzom össze a szemöldököm elgondolkozva, aztán egyből a föld felé mutatok. – Ezt te csináltad? – Ha vérrel van rajzolva, az azt jelenti, démonnak készült a mestermű, és még valamit: aki egymagában elbír egy démonnal, az egy félvértől sem fog megijedni. A csaj kicsit sem tűnik annak – ijedősnek vagy bizalomgerjesztőnek -, sőt, a vékony kabát alatt libabőr fut végig a karjaimon, hála a korábbi, drámai belépőjének. Egyszerre azt akarom, hogy közelebb lépjen és hogy a lehető legtávolabb maradjunk egymástól.
- Nem tűnsz vadásznak – jegyzem meg bizakodóan, miközben matatni kezdek a zsebeimben. – Úgyhogy teszek egy ajánlatot. – Simán lehet vadász. Talán rosszabbul járok egy olyan városi extrémistával, aki az örök élettől megrészegülve hobbinak tekinti a járókelők kibelezését.
- Van vagy… - kezdem el lazán leszámolni a délután összelopott vagyonom - …ötven dollárom. – A kiürített pénztárcákat egyesével a körön kívülre, az aszfaltra dobom egy vállvonás kíséretében. Szép díszeivé lesznek az utca látképének, és az sem bántam volna, ha előcsalogatják fogvatartóm az árnyékok közül.
– Mind a tiéd, ha elengedsz. – Olyan mosolyt küldök felé, hogy tudja, tényleg kihagyhatatlan alkut ajánlok, és még a pénzt tartó kezem is megemelem egy pillanatra, pont, mint mikor kóbor kutyát próbál az ember magához csalogatni.
Aztán persze eszembe jut még valami.
Feltartom a mutatóujjam, de éppen csak egy másodpercre, mert a következőben már a széthúzott kabátom belső zsebében kotorászom, elővéve egy a kelleténél laposabbra gyűrött, felirat nélküli cigisdobozt. A szálakat is megszámolom. Rövid gondolkodás után kiveszek egyet a négyből és vissza is süllyesztettem oda, ahol a tartalékot találtam. Ami a dobozt és az abban lapuló maradékot illeti… Épp belefér a papírpénz összetekerve, így kiveszem a számból az addig ott tartott bankókat.
Elégedetten nyújtom felé a kis csomagot, és szinte biztos vagyok a rögtönzött terv sikerességében.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Sikátorok - Page 2 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
197
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 09, 2019 8:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Look, what I found
Kevés jobb dolog van annál, mint feltöltődni energiával. Mint újra elevennek és olykor épeszűnek lenni. Persze az utóbbi igen ritkán áll tőlem és még ritkán kívánom az állapotod, de lássuk be. Igazán át kell gondolnom egy-két dolgot, főként a következő lépéseimet. A Pusztítás és a Káosz felszívódott - fene enné meg őket.
A kígyócsalád pedig a városban van. Egy ideig meg kell húznom magam. Háh!
Elhitted mi?
Hangosan nevetek fel a lemenő nap utolsó sugaraiban. Fejemet hátrahajtva kacarászok a nyílt utcán, mint akit senki sem érdekel, hogy bárki megnéz. Igazuk van. Nem is érdekelnek. Széles vigyorral az arcomon hajtom vissza fejemet, tekintek előre. Szemöldököm kérdkedőn vonom fel, félfordulatot teszek egy járókelő mellett. Kezeit megfogom, mosolyom kedvesnek hat, nem annyira tettem.
Energia, még a legőrültebb embereknek is kell. Nem fogok várni rájuk, oh nem. Ezt a kártyát eljátszották mind ketten. Rendben, papus annyira nem is. De még fog kapni azért, hogy elhanyagolt. Nem érdekel, hogy épp más dolga van. Emlékeztetni kell arra, hogy van egy kislánya, ki számított rá. Majd meglátjuk, hogy mi fog történni, ha kap egy kis meglepetést a nyakába.
Ajkaimra újra őrült vigyor terül szét. Lendületesen közlekedek az utcán. A hajam lobog a gyenge januári szélben. Hideg is lehetne, ha éreznék ilyet. Már rég nem teszem. Sem hideget, sem meleget. Sem örömöt, sem szomorúságot. Nem érzek semmit, üres vagyok, mint egy templom manapság. Nincs bennem megbánás, nincs bennem félsz.
Nem érdekel senki és semmi, önmagamon kívül. A mi fajtánkat amúgy is utálják, most akkor miért ne tegyem meg én is ezt?
Fejemben egy őrült terv bontakozik ki, mikor valami megcsillan még a várost elnyelő utolsó fénysugárba. Lábaimat szelem, amíg be nem fordulok egy sikátorba. Vendégeket várok, de soha nem lehet biztos magába az ember, nem igaz?
Kezemet könnyedén megvágom Kínnal, élvezem a fájdalom pillanatnyi mámorát. Mély levegőt véve figyelem vérem vöröslő cseppjeit, amint kibuggyan sebemből. Szemeim megcsillannak. Lassan fordítom meg a tenyerem, engedem, hogy cseppenként hagyják el testemet, és egyenesen a föld irányába hulljanak. Szinte hallani vélem miként érnek földre, látom a cseppeket, amivé bomlik. Apró folttá válik, elterülve.
Egy pillanat erejéig szemlélem, de nem tovább. Lehajolva tenyeremmel rajzolok fel egy könnyed csapdát. Oh, démonokkal üzletelek, de nem fogok bízni bennük. Oh nem. Legyetek az én testvéreim, soha nem fogok bennetek bízni. Senkiben sem. Egyszer követtem el ezt a hibát, noha többet is köszönhetek neki, mint gondoltam.
A rúna megfestetett, az éj kezd közeledni, fátyolját húzza a városra. Én pedig megbúvok egy kuka fedezékébe. Jobban mondva a fémdoboz tetején foglalok helyet, meghúzva magam egy villogó lámpa alatt. Mennyire klisés. Koszos, véres, sebes kezemet - melynél garantált a fetőzés - a nadrágomba törlöm. Szakadt, koszos fazon, de az alkalomhoz megfelel. Ahogy kopottas csizmám is. Bőrkabátom szinte leszakadhatatlan rólam, de mint mondtam…
Ohhohoho…. Egér a ketrecben, de… Nem épp az, akire vártam.
- Oh - ejtem ki halkan eme apró szót a fiút szemlélve. Ellenben velem - kit csak ritkán láthat - pontosan láthatom, hogy kivel is állok szembe. Kínom - hű társam, a késem - a kezembe tartom. Élét az egyik ujjamba állítom, míg a nyelét körbe-körbe forgatom. - Csak nem egy kóbor macskát hozott erre a sors? - játszok rá talán a kelleténél jobban. - Kicsi csapdába esve? - biggyesztem le ajkaimat mintha valóban sajnálnám. Mégsem mozdulok a helyemről. Ellenben ajkamat aljas mosolyra húzom.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Why are you serious?
I talk, I smile, I laugh too

But be carefull when I'm silent

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cole Andrews


Sikátorok - Page 2 T2LBKvp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Maxence Danet-Fauvel
☩ Korom :
28
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 06, 2019 11:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


All the Ugly and Wonderful things
Kyara & Cole unstoppable  • Credit:
Nem tartottam magam a telek nagy rajongójának - a borongós időnek és a csontig hatoló hidegnek az amúgy is nehezen fűthető, romos kis lakásomban. A hosszú éjszakák és szürke nappalok váltakozása állandósította a hangulatomat, méghozzá a kellemetlenebbik oldalon, de talán az sem javított volna a helyzeten, ha az ellenkezője történik. Ha időnként úgy is éreztem, elbírnék egy-egy adag feladatot, hiába vártam a szokásos ügyfélkörön felbukkanására, így január közepére teljesen ki is fogytam a megbízásokból.
Persze a munkánál sokkal jobban hiányoltam a felhasznált tartalékaimat; az üres italos üvegeket és a szobadísszé formálódott konzervdobozok kupacát. Az első napfényes délután elüldözte a végtelennek tűnő szar kedvem, így a frissen visszanyert produktivitásom felhasználva igazi kis várat építettem belőlük a padlón. Ez természetesen nem oldotta meg a problémát, de sokkal jobban éreztem magam tőle.
Szóval hogyan is él túl valaki New Yorkban? Tudomásom szerint kétféle jó válasz létezik. A legjobbnak kell lenned valamiben, vagy mindenhez értened egy egészen kicsit, attól függően, szereted-e a meglepetéseket.  Ha jókor vagy jó helyen, ezek az utcák lehetőségek tárházává válnak, és halálos útvesztővé, ha kevésbé szerencsés időszakot fogsz ki.
Ma bíztam a szerencsémben.
Aztán ott a zsebtolvajok alaptörvénye, hogy a lehető legrövidebb időn belül a lehető legmesszebb kell kerülni a lehetőség szerint gyanútlan áldozattól – plusz pont jár, ha alapból sosem mentél közel hozzájuk. Régi, jól bevált és annál aljasabb trükk volt a telekinézis, az észrevétlenül felém repkedő fémpénzek és értéktárgyak, és az az egy papírtálcán érkező – és jó, talán egy fokkal feltűnőbb – kebab, amit annál nagyobb élvezettel tüntettem el az egyik épületsor szélénél állva. Már nem voltam éhes, de holnap sem szerettem volna gyomorkorgást hallani, és addigra amúgy is egészen belejöttem az alternatív kenyérkeresésbe. Aznap megállíthatatlan voltam, a döntéseim pedig súlytalanok: egyedül a saját létezésem volt a tét és senki másé, így el is felejtettem a részleteken aggódni.
Szintén elfelejtettem, milyen volt egy nappal azelőtt hasznavehetetlenül szomorúnak lenni. Minél erősebben igyekeztem emlékezni, annál homályosabbá vált az érzés a fejemben; mint mikor valaki képtelen kivenni a sötétben kirajzolódó alakzatokat. Akkor látszanak a legjobban, ha az ember oldalra kapja a tekintetét, és csak a szeme sarkából látja, ahogy visszavernek valamennyit a gyér fényből. Újra eltűnnek, amint egyenesen rájuk nézel.
Ez a tompa vészvillogó semmiben sem akadályozott; éppen csak arra volt jó, hogy megőrizzem a kapcsolatom a valósággal, s lehetőségek híján hagyta, hogy egy kicsit élénkebben lássam utóbbi színeit.
Biztos voltam benne, hogy minimális mértékű koncentrációval is túlélhetem a napot, mivel sosem ismertem más stratégiát, és mert ma végképp nem féltem semmitől. Mi értelme bármiféle kárkontrollnak, ha semmi fontos nem forog kockán?
Addig nem is igazán gondolkoztam ezen, míg az egyik mellékutcába befordulva meg nem állított egy láthatatlan erő. Trükkös, vörössel festett kis vonalak rajzolódtak ki a lábam alatt az éppen csak valamivel világosabb aszfalton. Ördögcsapda. Ami az optimizmusom illeti, egyből halványodni kezdett, akár a délutáni napsugarak – ez azt jelentette, hogy bár örökké tartó kalandnak tűnt, alig néhány órája vágtam neki a városnak. Egyelőre nem tudtam eldönteni, annak örülnék-e jobban, ha csak reggel járna erre valaki, vagy ha a lehető leghamarabb szembenézhetnék az ezek után rám váró sorssal. A helyzet súlyossága persze csak félig ért el hozzám; éppen csak megpiszkálta a mélyen bennem pihenő, és ennek hatására ébredezni kezdő racionális énemet.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Sikátorok - Page 2 Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
739
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 16, 2018 6:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Sikátorok - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Sikátorok - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 08, 2018 12:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Oh, no, you again?
Adam & Natalie
──────────── ────────────
« Comment• Szószám; 442• Zene; why do you want him»
« The key is to keep company
only with people who uplift you,
whose presence calls
forth your best»
Jéghideg mosolyom nem és nem hull olvad le arcomról. Miért is tenné, hiszen oly könnyedséggel tudom ezt az ábrázatot felhúzni, mint bárki más a bugyiját, vagy a gatyáját. Az évek során kifejlesztettem, főleg a hozzájuk hasonlóak miatt.
Most még azt is megállom, hogy ne forogjanak meg szemeim, amiért csak megoldani akarja az ügyet. Persze, hogy csak megoldani kívánja, mint bárki más. Csakhogy nem mindegy, hogy ki mennyit tud egy-egy ügyről. Nem az eltusolásról van szó. Az utóbbi időkben oly erők mozognak a városba, melyről jobb ha senki sem tud.
- Ki lesz vizsgálva az ügy, emiatt egy percig se aggódjon - természetesen a mi módszereinkkel. Tényleg, ilyenkor hol vannak a többiek? Kezemmel intek a halottkém felé, hogy maradjon nyugton ne lépjen a holttesthez, amíg velem nem beszél.
Egyetlen egyszerű kézmozdulattal jelzek felé és ért is belőle. Vele sem először találkozom szakmám során. Az utóbbi időbe mégis először. Valaki meghalt. Akinek nem kellett volna. A lélek nem tér vissza a testbe, pedig feltehetőleg egyben is van. - Kérdezzen ki pár embert, ennél többet ne tegyen - lépek egy kósza lépést el tőle. Magassarkú cipőm sarka halkan koppan a betonon, miközben a halottkémhez szambázok. Pár tömör mondattal jelzem neki, hogy vigye a bázisra a holttestet, senkinek se adja át Noahn kívül. Persze papírt kér, de ezt most megoldom olyan egyszerűen, hogy majd ott megkapja.
Fejem csak egy pillanatra kapom vissza abba az irányba, ahol Adamat láttam utoljára, és…
Eltűnt. Az épület irányába.
- A francba - sziszegem. Szívesen kitépném az összes haját, de ehelyett nyújtott léptekkel igyekszem felé.
A lakásba toppnava egy pillanatra mégis megállok. A fényviszonyok jóval homályosabbak. El kell telnie pár másodpercnek, amíg tisztán látok. S amit ekkor látok. A rossz érzetemet csak tovább erősítik. A Bibliára nem vetek nagy gondot. A városba szinte minden lakásba van. Minden valamirevaló polgár legalább egy ördögűző versikét ismer belőle. De a többi. Az extasy… Mégis hol a francba állítják ezt most elő. S a norvét mitolgóia könyvek…
Karmolás nyomok a fotelen. Karom?
- Felejtés - nem megyek tovább vele sem a konyhába, sem a fürdőbe. Az egyik könyvet veszem fel a földrő. Egy-két behajtott saroknál kinyitom. - Megszállhatták és maga akarta megoldani, hogy kiűzze magából. Nem ez az első alkalom, hogy ilyet látok. Sokan képtelenek felfogni, ami velük történik. Egy hang, ami a fejedben van, valaki más irányítja a tested. Tudatában vagy ennek, mégsem tudsz ellene küzdeni. Amikor igen, akkor a megoldást keresed és némi gyógyírt az elmebaj ellen - fejemmel ekkor bökök a tabletták irányába.
- Jormungand - mutatom felé a könyvet, melyet egy fa képe látható, vörössel az egyik ágát rajzolták be. - De persze sose találtak semmilyen bizonyítékot a létezésére - húzom el a számat. Ez persze nem jelenti, hogy nem létezhetne. - Midgard őrzőjét… - gondolkodok hangosan.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 30, 2018 6:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Natalie &
Adam
luvu
A gyilkoláshoz nem kell más indok. Csupán kedvező alkalom.

Számtalan mód van arra, hogy a gyilkosságot pocsékul megpróbáljunk eltussolni. Az egyik alapvető lebukáshoz vezető szempont, maga a helyszín. A gyilkos ott lő igazán bakot, mikor a tetthelyet túlzottan közhelyesnek próbálja feltüntetni. Már pedig az ember élete nagy részében azon van, hogy kerülje saját közhelyességének csábítását. Arra hajtva, hogy minél több tapasztalattal gazdagodjon. A megfelelő helyszín választás a profik játszmája. Az amatőrök már az első szempontban képesek lebuktatni saját magukat. A második biztos támpont, hogy környezetét abszolút figyelmen kívül hagyja. A helyszín választása nem fedezet még a tényleges lebukásra, de aki képes hibát ejteni a számára adott helyzeten, az inkább pitiáner ügyekben gondolkozzon. A specialisták számára a város életképei igazi önköltséges színdarabok, az ő malmukra hajtva a vizet. A született bűnöző a hétköznapokat úgy használja föl, mint a műanyagot az újra hasznosító ipar. Ebben az esetben ezen két fontos kulcspont megbukott. A közhelyes sikátor, és a gyönyörűen a helyszínre néző panel házak hatalmas ablakai által. A gyilkos elgondolása több helyen is hibát üvölt. De meglehet ez pontosan a célirányos terve.
Egyetértek. A helyzetet nem vitatni kellene, hanem mielőbb kivizsgálni. Eltekintve pillanatnyilag attól milyen szervezet vállalja magára a dicsőséget! Nekem közömbös a véleményem a vadászok és a rendőrség jelenlegi rivalizálásáról. – majd a perc hevében úgy dönt, a lépcsőket lábai alá vetve megáll a placcon, és vadász elébe fordul. – Én csupán mielőbb meg akarom oldani ügyet. Magával vagy anélkül. – elszánt akaratát hamarosan kiűzi szemeiből, s habár bizonyosságot nem tud garantálni a nő felé, legelsősorban silány ismeretségi viszonyuk miatt. De őt valóban nem az ügy hatályba lépő elvétele aggasztja. Hisz tisztában vele, hogy a végleges parancsot egy sokkalta jelentősebb személy adhatná át a kezébe. Ide maga a polgármester szükséges.
Adam szabad kezet élvez, a rendőrség egyik legkitűnőbb szakmai megfigyelésével. Az ő együttműködésével legalább félórát spórol a rendőrség. Ő ugyan ezt nem képes hangoztatni, kollégái önérzete mellett. Vadász partnerét reméli sikerült a közös cél útjára terelni, a köztük lévő afféros viszonyukat az ügy végéig félretéve. Bízik a felelősségérzetében, ami ugyanúgy kötelezi mint magát Adamet. De addigra ő már elébe lép a kinézett lakás ajtajába, amit gondolkozás nélkül ki is nyit maga előtt. S végre megjelenik mit kirendelése óta biztosnak hitt. A morzsák, amiket figyelmetlenül elejtett Jancsi. Belépve a helyszín, - amit rendőri megfogalmazásban - maga volt a bizonyítékok orgiája. A nappali terasz ajtaja tárva nyitva, ami még így sem bírta elnyomni a hetekig poshadt levegőt a lakásban. Az asztalon Bibliai könyvek hevertek, mellettük fejenként tíz ereje teljében lévő emberre jutó Extasy narancssárga dobozba rejtve. Adam terepszemléje rögtön a látható bizonyítékok után átfordult a konyhára, ami a gyilkosságok elkövetésének koronázatlan helyszíne. A gyanúsan álló egy és fél liter lecsomagolt vér mellett, az antik argürion ezüst érme már igen eltúlzottnak tűnt. Így Adam válaszolatlanul a fürdőbe vezette lépteit, ahol ismételten újabb bizonyítékok látták el nehézségekkel logikus gondolatait. A másodjára feltűntet gyógyszerek mellett végre megjelenik a tű is, mialatt a zuhanykabin szinte ordítja magán a gyilkosság jelképét. Magát a vért. Adam némán, percekig magában levonja saját következtetéseit. Mégsem feledkezik meg arról, hogy valaki más is hozzátegye gondolatait, még ha az nem is saját kollégáihoz tartozik.
Mi az első konklúziója? – érdeklődve fordul kihelyezett felettese felé, aki Adam irányába nem kevés bizalmatlanságot áraszt. A nyomozó viszont megrögzötten híve annak az álláspontnak, miszerint egy eltérő személy véleménye talán közelebb viheti az ügyet az igazsághoz.





Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Sikátorok - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Sikátorok - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 24, 2018 4:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Oh, no, you again?
Adam & Natalie
──────────── ────────────
« Comment• Szószám; 508• Zene; why do you want him»
« The key is to keep company
only with people who uplift you,
whose presence calls
forth your best»
Fogkrém reklámokat megszégyenítő műmosolyom nem olvad le arcomról. Szemem pillája sem rebben hallva a hivatalos megnevezést. Ami azt illeti még örülök is, hogy sikerült szóra bírnom - még ha ennyire is - a fickót. Nem esek kétségbe azt illetően, hogy nincs meg a gyilkos fegyver. Fejemet csak egy pillanatra hajtom oldalra, miközben összeszedem a gondolataimat.
- Ha a gyilkos fegyver érdekli, mindhiába teszi. Tényleg megértem, hogy ennyi idő után örülnek, hogy végre akad a horgukon egy gyilkosság. De lássa be, onnantól kezdve, hogy nem tudunk meghalni, valaki pedig itt mégis megtette… Nem természetes és végképp nem emberi módon történő bevégzés.
Ennél nem is kell több bizonyosság. Azóta a különös fekete füst miatt képtelenek vagyunk meghalni. Azóta a jelenség óta az emberek megőrültek, egyre jobban előtérbe kerülnek sötét vágyaik. Magamon is egyre többször tapasztalom, mégis igyekszem egyelőre ezt elnyomni. Nem engedhetem szabadjára, lévén van most fontosabb dolgom is.
A város meg kell védeni a nem csak a természetfelettitől. Az a liba, a Payne családba azt hiszi, ő jobban tudná a várost irányítani. Annak a szukának csak a hatalom kell, egyébként magasról tesz arra, hogy mi is van a városba. Alvási szokásaim lassan luxusnak számítanak. Így ha néha a kelleténél ingerültebb vagyok, nem meglepő.
Nem állítom, hogy nem az én hibám, de végül is az. Túl sok minden szakadt a nyakunkba, s amíg vissza nem ér Drake addig helyt kell állnunk érte. Miatta.
- Épp az imént elmondottak alapján tudhatja, hogy mennyire is jogomban áll ezt az ügyet átirányítan a vadászbázishoz. Természetesen nem akarjuk elvenni maguktól teljes mértékben, csak a fő vizsgálatot mi végeznénk. Minden mást, pedig önök. A test viszont hozzánk tartozik - ha ki akarja kérdezni a szomszédságot, tegye. Az talán még hasznunkra is lehet. De a testre szükségünk van.
Egy belső hang azt súgja, hogy ehhez démonnak van köze. Nem angyalnak, Odin jelét ők ritkán használják. A norvég mitológia istenségei egytől-egyig démonok voltak. Már csak arra kellenne rájönnöm, hogy melyiknek állt szándékában bárkit is megölni.
Egyáltalán miként tudta ezt véghez vinni?
Újra csak útját akasztom meg. Ennél nem állhatunk most csak úgy meg. Tovább kell mennünk, meg kell szereznem az ügyet.
“Nem kell ide papír.”
Egy normális emberrel szembe nem is kellene. Adam kikerülve indul meg a szemközti ház felé. Fejem hátrahajtva tíz körmömmel kaparom meg arcomat, mindegyik egy-egy vörös csíkot hagy ideiglenesen maga után.
Gyorsan megfordulok, magassarkúmba meg sem billenek, miközben nagy léptekkel követem.
- Hagyjon fel az ügy felbolygatásával, vagyis ne, kérdezzen ki mindenkit - érem be, kezeimet pedig zsebre vágom. Semmi kedvem együttműködni. A hullát fel akarom tenni a platóra és minél hamarabb elhúzni innen a csíkot.
S ha már itt tartunk. Hátrafordulva még megálljt parancsolok a halottkémnek. Addig el ne merje vinni, amíg vissza nem térek. Természetes, hogy telefonomat is most hagyom otthon. - Miért fáj maguknak, ennyire, hogy nem maguk alá tartozik az ügy? Nincs így is elég munkájuk? Az emberek úton útfélen egymásnak esnek, tömegverekedésektől terhes a város, random késelés, melyek semmit sem érnek, rablások, emberrablások. Tényleg egy gyilkosságon akar most vitatkozni? - záporoznak a kérdéseim. Kettőnk közül én fogom őt hamarabb lefárasztani. Én legfeljebb csak emberségből lerúgom a tetőről.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 22, 2018 6:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next





Let's solve this case!
Sokaknak evidens azt a konklúziót leszűrni egy gyilkosságból, hogy célja van az ölési szándéknak. Mindez csak az idealisták legendája, amit a lelkük megnyugtatásáért adnak le tévesen informálva egymás fülébe. A letűntnek látszott, első és az azt követő második világháború után az ember úgy hitte, már nem kell több borzalmas látványt átélnie annál mint egy halottakkal teli ipari terület tud nyújtani. Az ember öniróniájában vesztetett el az irányítást, mikor magát kezdte Isteníteni, de a valódiak megmutatták mint jelent természetfelettinek lenni. A megszállás óta az emberiség megtanulta hibáztatni önmagát. Mégsem annyira, hogy megtanulja elfogadnia, az Isteni lények jóval fölöttük állnak. Ahogy ez a gyilkosság is tökéletesen illusztrálja, hogy gyilkosság szempontjából a bűn teljesen egyenrangú mind embernek, mind Biblia szülte teremtménynek Isten szemében. Egy zsaru pedig főképp nem állhat a tetthelynél tanácstalanul, ha saját fajtája érintett az ügyben, avagy nem. Adam tudta ezt, s határozott jellemét nem csupán a meglátása, de az elkötelezettsége is sugallta mindenki számára. A többsége tézise szerint alapvető porszem megvizsgálni a tökéletes célzás lehetőségre szolgáló panel helységet. Mindenki számára, ahol Adam az egyetlent képviselte a vakmerőség és az őrültség határát súrolva. Ameddig úgy látja nem gátolják a terepszemlébe, amit kiötölt a fejében. A vadászok egyike csakugyan gátolja, noha fizikai akadályt nem alkalmaz, pusztán csak szóval tartja. Adam természetesen jártas az illemtudományban, és megadja annak hagyományát, hogy beszédfelvételkor a nőre tekint. Mindezt egy perc erejééig, amikor is a korai feltételezés csalódottan az aszfaltra húzza a szemeit. Ugyan, Liutenant sosem volt híve az egyszerű kérdéseket bősz válasz nélkül hagyni.
- Ms. Rossmyra! - engedi meg ezt a hivatali hangsúlyt tömködő megszólítást, hatva ezzel az ügy fontosságára. - Korai ilyesfajta következtetéseket levonnunk, főként úgy, hogy a gyanúsítottról semmit nem tudunk, továbbá a gyilkossági fegyver sincs meg. - lejti csekély elmozdult rezgések nélkül, miközben szükségesnek érzi felvenni vele a szemkontaktust.
- Így hát gondolom ön is tisztában van a nyomozók munkájával...és tudja ezen hiányosságok birtokában, nincs joga tőlem átvenni ezt az ügyet. - mondván előveszi komolyabb énjét, ami egy-két lépéssel közelebb viszi magához a saját ellentmondásába. Vadászként, nőként, a rendőrség ítélkezése rossz oldalra dől, és hajlamos, - hogy is mondják? - elfogultabbá válni, mitöbb ellenszenvesebbé ha úgy tetszik. Adamet, bizarr habitusa ellenére is jobban megtűrték a helyszínen kollégái, mint egy hívatlan vadászét, aki rendőrség köztudatában a "munkám ellopásában ügyködik" elven él. Adam távolról sem féltette az ügyét, ami szemmel láthatólag felütötte az érdeklődését. Csupán az frusztrálta, mint ahogy az egy öt évest az édesség bolt előtt. A miért, amiért nem térhet be oda.
Adam visszatér az eredeti tervéhez. Ám, ismét sikertelenséget aggatnak a fejére. A nő makacssága öt percnyi időintervallumot kér, ami Adamnél felér egy nyom nélküli eltűnéssel. Két tűz közé esik. Nem hajlandó öt percet szánni a beszélgetésre, de annak se híve, hogy modortalanul hagyja míg a nő kitartása felszívódik a hatodikat megmászva. A középút lesz egyetlen lehetséges döntése.
- Tegye fel a kérdéseit igényei szerint, mialatt én felnézek az épület hetedik emeletére. - nyilatkozza, mialatt a döntése cselekvéssé válik a testével. Az ügy érdekében nem zárkózott kompromisszumot kötni. S kollégával ellentétben, ő elűzi szervezetéből előítéleteit, és nem utálja felettesét csupán azért mert egy vadász bőréből bújt. A rendőrség és a vadászok közötti viszony erősítésének első lépése maga az együttműködés, igaz?


Music: » whatever it takes & Word: 514 & Note: A kezdő szituáció nagyon ígéretes!
made by fladorphae

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Sikátorok - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Sikátorok - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 18, 2018 7:28 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Oh, no, you again?
Adam & Natalie
──────────── ────────────
« Comment• Szószám; 508• Zene; why do you want him»
« The key is to keep company
only with people who uplift you,
whose presence calls
forth your best»
És tényleg megkóstolja. Ez… Megkóstolja. A gyomrom rögtön felfordul és áldom az eget, vagyis a földet inkább, hogy nem reggeliztem ma még semmit. Menten kijönne minden, egyenesen a holttestre.
Feleleteket azonban továbbra sem kapok. Szívem lenne megfojtani a fickót, de komolyan. Mert az egy dolog, hogy a halál felesleges szövegeléseimre nem reagál, sokan nem teszik - kárukra. Ha tudnák, hogy mily mennyei ismeretségtől zárják el magukat…
De, hogy az üggyel kapcsolatban sem reagáljon!
Hát ez kész őrület!
Nagy levegőt véve próbálok újra higgadt maradni, de a szemem már tikkel. Inkább felhagyok vele - amit nem tehetek. Kell az a nyavalyás, akár szóbeli beleegyezése, hogy elvihessem innen ezt a holttestet. Nekünk kellene kivizsgálni, lévén a mi hatáskörünkbe tartozik. Több mint valószínű.
Fejemet hátrahajtva a sikátor falára réved tekintetem. Szemöldökömet összevonva figyelek meg egy pontot. A sok graffiti mellett eltűnik egyes rúnáknak a jelei. Csapdákat sejtető, de inkább erő gyengítő rúnákat félek felfedezni. És egy motívumot. Három egymásba tekeredő szarv, mely egy háromszöget formáz.
Odin szarvai. Mit keresnek itt a falon? Persze egyszerű véletlen is lehet, hiszen a város az új korban abban nőtt fel, hogy minden mitológia hamis, legfeljebb démonok hitették el az emberekkel, hogy léteznek, angyalok vannak még rajtuk kívül, meg elvileg egy isten, akit sose látott még senki.
A véletlenekeben azonban nem hiszek. Főleg itt nem. A karmolások nyomai nem csak a holttestre vezethetőek vissza. Viszont nincsenek pecsétek. És felettébb gyanús hogy egy árva vasdarab sincs a sikátorba. Jobban körülnézek magam körül, homlokom redőin lassan amőbázni lehetne. Oké, lássuk be, minden sikátorba van egy vaskuka, vascső, vaspumpa, bármilyen vas tárgy… itt viszont nincs. Ez a tetthely bizony démonra utal. Nem ez lenne az első, amit látok, és a test is…
Gondolataimból egy egyszerű hang rángat ki.
- Nagyszerű, akkor ha megnézte, akkor el is…
De Adam fogja magát és elmegy. Szinte már nyúlok utána, torka után, hogy megfojtsam, de két rendőr lefogja a kezemet. Vélhetőleg nem csak én reagálok rá így. Torkomat megköszörülve rázom le magamról ezt a két félnótást. Fejem megrázva varázsolom vissza tündöklő mosolyomat. Oh, aranyom, ne hidd, hogy kifogtál rajtam. Majdnem.
Majdnem kellett a jelenléted ide, de az a baj, hogy akkor te lennél hallott.
- Adam… - kezdek bele újra. Már az sem zavar, ha letegezem, csak engedjük egymást saját útjára. - A bűntett egy démon ténykedésének színhelyei. Nem egyszer láttam ilyet, nem kétszer. Tudom, szeretnénk megbizonyosodni… - heuréka rám tekint!
De örömöm korai…
- Éjszaka… a sötétbe… Amikor itt nincs semmilyen fény. És ez a környék pont arról híres, hogy… - és elindul. Fejem hátrahajtva méltatlankodom, legfőképp Drakenek. Mit fog kapni, ha egyszer visszatér…
- Hé! - ha elindulnak válla után nyúlok, megállítom. Innen nem megy sehova! - Beszélhetnénk! - ha nem tudom magam felé fordítani, akkor én perdülök be elé, és nem engedem tovább menni. Ha kilép balra, akkor én jobbra. Ha ő jobbra, akkor én balra. Táncolhatunk keringőt is. - Öt percre!? Ennyit szeretnék az életéből rabolnia, és higgye el soha többé nem kell látnunk egymást, könnyítsük meg egymás életét, kérem. Öt perc. Én kérdezek maga válaszol beszélgetésre gondolok és viszont. Mint két normális felnőtt, kik kollégák - gesztikulálok kezemmel is, mutogatva legfőképp kettőnk között.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 16, 2018 12:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next





Let's solve this case!
Édes. Kifejthetetlen egyveleget hordoz, mégis teljesen biztos benne, hogy emberivér ilyesfajta ízt nem hordoz. Talán a táplálkozás boríthatná fel egyedül a megbecsült hipotézisét, noha ilyesmikben ésszerű vitában sosem akadna számára partnere. Ugyanakkor reagálást mutat a hallottakra, amit ha elkerülne sem tudná igazán lényegtelennek elkönyvelni. A hang, ami a háta mögül áldja szavaival épp csak elfordítja a fejét. De az íz sokkal jobban lefoglalja a koncentrációját mintsem a válaszadásra sarkalna magát. Alapjáraton eléggé bizonyított a feltételezés a halott jelenlegi élettelen állapotáról. Adam csupán a hecc és a komoly beszéd között nem tudta a határokat. S az ismertség mint olyan a távoli ismerősök megnevezésénél is sokkal tárgyilagosabb címzettet kapott. A mostani eset a második, hogy újra halott felé meredve találkoznak. A legutóbbi ugyan egy téves elgondolás forrása volt, de mostani ezúttal komolyabb átgondolást kap. S mivel az első találkozás sem volt kellően kiegyensúlyozott Adamnek, így a másodikra úgy gondolta megvonja magától az értelem lehetőségét és teszi, amihez a legjobban ért.
A vér mindent elárul. Legyen ez bármilyen kapcsolat vonatkozásban, a vérvonal adja magát az ember jellegét. Adam tette érhetően a felháborodást és undor vált a körülötte lévőkből. A nyomok visszaszorult száma azonban egyáltalán nem engedi meg, hogy megválogassa mit tehet és mit nem az adott delikvensen. Habár ő mindig is szerette a nehezebb utat választani, mert az egyenlőségbe hozta a legjobb siker lehetőségével.
Adam most már kezdi a feltétezést elültetni magában, hogy az áldozat nem emberi. Hanem Isteni, az angyalok körét képviselve. S ettől kezdve minden kérdésnek vízfolyásszerűen megrejlik a miértje. A legelső a szárny kérdése. Annak hiányát hűen bizonyítja, hogy a megmaradt testet nem hirtelen ölésnek hanem szándékos eltüntetésnek szánták. A marcangolás kizárásos alapon jól szolgál annak, aki megakarja győzni az embereket egy hozzájuk hasonló haláláról. Számolva azzal, hogy a nyomozás hónapig eltart, míg rendesen kivizsgálják az áldozat vérmintáját. S itt a második hihető indok. Miszerint a gyilkosunk magát az időt célozta meg, mialatt ő csöndben eltűnhet és felszívódhat mindörökre. Démonok esetében nyilvánvaló ez az cselekedet. Emberektől azonban más konkrétumokat szűr le. Maga a test szétcincálása nem ad indokot egy embertársunk gyanúsítására. Ellenben egy démonnak sincs külön szüksége elrejtenie a védjegyét, mikor a köztudatban főgonoszként él. A tettes kitalálása ingatag lábakon áll, noha már az már egy hetes munkaidő rövidítés, hogy halottról sikerült megtudni, hogy angyal.
Adam felemelkedett és már készült volna a halottkém felé intézni első kérdését, ám a kétszeres átgondolással, belátta felesleges újabb köröket futni. A térség figyelő kamerák a főutakra, egyenes szögben vannak beállítva. A sikátori rész teljesen kieső rész a látásszögükből. Nyilván ezzel maga a gyilkos is tisztában volt, ha itt csapott le az áldozatra. Az őszinteség jelében azért mégsem minden halandó vagy akár természetfeletti határozza el magában, hogy egy sikátorba megy. Csakis akkor ha nyomos érvvel veszik rá őt erre. De vajon egy angyal milyen elhatározással juthatott el egy sikátorba, ahol maga a gyilkos várta?
- Megérkezett a labor! - Adam a segédkezést szükségtelennek érezte, amiről készségesen a közrendőr figyelmeztette. Ő már tudta a lényeget, s haszontalanul várhatta volna még, míg ugyanezt az analizálók is bejelentik. Egyszeribben csak felnézett, miközben a laborból küldöttek körbe hálózták előtte a holtestet. Igen, teljesen a panelházak magasra helyezett ablakira nézett. S egyikük bizony kivívta a figyelmet. Ami kifejezetten kiváló szögben nézett le rá. Adam ekkor azonnal maga elé nézett és a fő nyomozó szekciót fejben a panelház látogatására cserélte. Ám, a természet felettiek vadászának konzekvens tarságából kihelyezett nő szavai visszarántják az elindított lépéséből. Az ügy hovatartozására még azt is megkíséreli, hogy a nő felé forduljon. De az értelmetlenséget újbóli nem értem jelzésekkel pislogja le előtte. Adam igazából a birtoklási vágy magyarázatát nem érti. Legfőképp azért mert az eset 25%-át sikerült eddig kibogozni. Azt is az ő egyedi módszereivel. Az, hogy az ügyet átvessék minimum a gyilkos fegyvernek honlétét meg kéne adni. S ameddig erre nem kerül sor, addig ez a kijelentés pusztán semmisnek fog hallatszani.
- Átvizsgálom a szemközti épületet. Ha megjött a köztisztviselő helyettes, jelentsen! - varja határozott benyomással ezt a terhet a kihelyezett közrendőrre, miután elébe megy a tíz emeletes lakóépületnek. Elültetve benne a sanda gyanút, hogy abból a kilátásból talán a gyilkosság nézőpontja is fenekestől felfordul.


Music: » whatever it takes & Word: 659 & Note: A kezdő szituáció nagyon ígéretes!
made by fladorphae

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Sikátorok - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Sikátorok - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 15, 2018 9:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Oh, no, you again?
Adam & Natalie
──────────── ────────────
« Comment• Szószám; 453• Zene; why do you want him»
« The key is to keep company
only with people who uplift you,
whose presence calls
forth your best»
Persze nem szól hozzám. Miért is tenné? Mr. Némaság szóra sem méltat. Hogy enné meg ezt a fickót a nyavalya! De tényleg! Eleinte mennyit összetörtem magam, hogy értelmes hangot megütve tudjunk társalogni, mindezt miért!? A semmiért nyilván, mert vele nem lehet. Komolyan, megőrjít. Most is csak értetlenül vonja rám tekintetét, műmosolyomba nem karcol ezzel csorbát.
Aztán visszanéz a holttestre és inkább azt vizsgálja. Komolyan megfojtom azt, aki ma ideküldött. Vagy őt küldték ide, lényegtelen. Ami számít, hogy ezért valaki még ma lakolni fog.
Sapkám mellett vakarom meg a halántékomat, engedékenyen sóhajtok egyet. Igen, nekem kell okosabbnak lennem, nem várhatom el ezt tőle. Az a hír járja, hogy jó a munkájában - hajlok rá, hogy hiszek ezeknek az embereknek. De a velem való munkában pocsék. Nem működik együtt. Pedig most ha törik, ha szakad együtt fog. Miért érzem, hogy inkább törni fog? És legfőképpen az orra?
- Mondja csak Adam, nem tűnt fel, hogy az utóbbi időben nem sok gyilkossági ügyet kaptak? - hajtom oldalra a fejemet. Hogyne tűnt volna fel. Az emberek képtelenek meghalni. Lelkünk visszaszáll.
Oly pletykák járnak, hogy a pokol és a menny kapui bezáródtak, a lelkeket nem fogadják el.
- Ez a fazon pedig itt nagyon is halott. Döglött. Kámpec neki - használok különböző szinonímákat, fogalmam sincs, hogy melyiket érti meg. Mi van, ha kissé szegénykém autista és nem érti azt, amit én itt nagy hévvel mondok neki?
Ezen még sose gondolkoztam. Fejem félre hajtva nézem a szétmarcangolt testet. Kezemet a zsebembe dugom. Türelmes típus vagyok, nagyon is. Napestig itt tudok állni ha kell, ezt a holttestet innen csak én vihetem el. VAgy más, de oda, ahova én mondom.
A feszültség egyre nő körülöttünk és mintha ezt mások is észrevették volna. Társai egyre jobban távolodnak el tőlünk.
- Vagyis, ez vagy egy dé… Jesszusom, mit csinál? - szörnyülködöm, amikor meghalja a másfél napos hulla vérét. Ma még csak kávét ittam, de gyomrom máris felfordul.
Fejem félrehajtva grimaszolok és próbálom visszanyerni minden lélekjelenlétem. Eddig sose állítottam volna, hogy meg tudna bárki bármivel is lepni. Az elmúlt évek alatt oly morbid dolgokkal találkoztam, hogy sokan nem is hinnének nekem. De ez!? Ez még nekem is sok.
- És így kap majd vérfertőzést. Értem én, hogyha beledöglik is feltámad, de… - összerázom vállaimat, fejemet is, majd inkább visszatérek ügyünkhöz. - Szóval mint mondottam, sejthetően egy oly démon, ki nem saját testtel rendelkezik, viszont a porhüvelyének lelke már tovaszállt. Avagy a marcangolások. Ilyen sebeket legfeljebb egy farkas tudna ejteni, ami még a Central Parkba sincs már, hála nekünk - egy kis egoizmus sose árt. Miért is csodálkozom, hogy nem kedvelnek minket?
Könnyedén vonok vállat a kérdés felett. Rohadtul nem érdekel.
- Elszaporodtak a démonkutyák és néhány egyede láthatóvá is vált. Bárhogy is tekintek erre, az eset hozzánk tartozik - de persze papírom nincs róla. Miért is lenne.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.


Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 13, 2018 8:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next





Let's solve this case!
Sosem tudta miként legyen elég közömbös kimondatnia a saját száján, hogy sajnálatos. Nem érezte kellően súlytalannak, mint amit véres helyszín kínált. Noha a hajnali eső enyhített a torzképen. Ráadásul összhangba hozta, hogy az a halottkém hiteles bejelentésének is megfeleljen. A közhelynek nyilvánított, tényszerűen elhíresült sikátorokban nem igazán váratlan hallottat beazonosítania egy megbízottnak. Habár az ügy rejtélye nem csak a tetthely választásában áll fent. Hisz a még létező és alapjáraton működő rendészetnek pontosan meg kell határoznia a bűnöst. Ahogyan a letűnt szárnyas életformák előtt is tette napirendszerességgel. De a mai esetnek sokkal jogerősebb gyanúsítással kell végződnie. Csekély százaléka az emberiségnek, aki fellép az elfajzottak ellen. S még kevesebb az, aki képes meggyanúsítani őket. Adam akkor sem nézhet el a két napja rohadásnak indult test felett, akkor sem ha a bűnös - magunkat -az emberi fajt képviseltetné. Csupán párperce érkezett meg a new york-i néhai lakosságának hivatali adattáróljától. A lépés nem zárult sikertelenséggel, ugyan megfelelő győzelemmel sem. Ismét csak annyit tud a világ kaotikus állapotáról, mint 1991-ben.
Közlékenysége érzi nem csikar ki annyi információ mértéket, mint amire a közterületre kiállított rendőr kínálkozhat fel. A tanúvallomás hasonlóan alátámasztja a látottakat, amit Adam is kisebb akadályok nélkül észrevesz. A felismerhetetlenségig - állati habitushoz illő - szétmarcangolt hulla, a labori boncnoknak is alapos fejfájást okoz. Az elszállítás nem parancsba adott, a rátalálástól számított időponttól, legfeljebb 4 óráig. A halál beállta pontos idő szerint június 11.-e, hétfő, feltehetőleg éjjel 20-21 óra. Ezt szakszerűen fel is vezethette volna előtte a kihelyezett rendőrtiszt, ha élt volna az ismeretlenség érzésével. Adamet sok helyen számos variáns megjegyzéssel illettek. Kaszkadőr Sherlock címkéjét tapasztották a fejére. Megrögzöttnek, empátia törőnek, a Zord Északi-kör jeges fuvallatának. Akár a napsütéses, esős, vagy havas napszaknak. Minden újult nap újabb titulust vart a nyakába. Amit végre megtanult elfeledni, nem pedig hordozni az elkövetkező újabb napban. Ezért is nyilvánvaló nem csak számára, de a halottkém számára is a megtanult némaság. A részletek feltárása akkor elindult kezdetének, mihelyst Adam a beazonosíttathatatlan holttestre nézett.
Feszengő másodpercek peregtek, mialatt a közreműködésbe is beletemetkezett a teljes csend. A helyszenelők tekintete ezúttal csakis a nyomozót kísérte, majd kisvártatva azt, aki besegítő szándékokból ide küldtek a helyszínre. A hangszín, a megadott tompa lábbeli és semelyik embertársával nem azonosítható beszédtechnikai előadásmód, Adamben felébresztette a visszás emlékezést. A frontból érkező üdvözlést értetlen pillantással viszonozta. Nem magát a gesztust csodálta, hanem a stílust, amitől az illő forma benyomástalanná vált. Adam hideg természetét hordozva régóta ereiben, megvárta az adott percet mialatt engedélyezett volna megszólalnia előtte. Nem tette, hisz érvei azt sugallták, elég csak ráfordítania a szemét a testre, hogy részletes vizsgálatban részesítse a vadászt. Bármilyen hátsószándék is mozgolódjon a háttérben, a New York-i rendészetnek sem áll semmi alapvető bizonyíték a kezében, hogy a természetfeletti teremtményeknek feltételezze a bűnösséget. Elsődleges hátráltató indok, hogy az áldozat ismeretlen, leginkább a nevét és a faji indentitását nézve. A szétroncsolódott de kivehető fogsorozatból, és félig felemésztett ágyéki csontokból kiderült a nemi vonatkozás, és becsülten az élet év. Férfi, a 38 életévében megközelítőleg. A vérelemzését halasztották, várva a kihelyezett elemzőkre, akik csak 20 perces késéssel érnének ide. A késés lehetősége épp ront a megmaradt vizsgálható esélyen. Ígyhát Adam vette át a helyettes elemzőjük posztját, és térdelt a hallott elébe. Ujjperceit a holtestnek legindokoltabb elvérzési tájékához emelte, majdan át is festette vele. A vörösvérsejtnek köszönhetően nem lehet azonnali különbséget találni ember és a biblia szülöttei között. Maga a könyv is vér alapúvá teszi azt, akit benne egyszer is beleírtak. Adam mégis arra vetemedik, hogy jobban megvizsgálja az ésszerűnek látszó halandóvért. Gondolván, több érzékeit bevetve nagyobb százalékos esélyt érhet el. Szájához emeli a kezét, s valóban megízleli a bíborvörös bizonyítékot. Következetesen tudja, hogy halandóé fémes érzést vált ki a nyelven. Míg az angyalokénak fémes utóíz helyett édesebb a vére mint egy embernek. A cukor koncentráció nem tartozik az étrendjükhöz, és a legteljesebb mértékben sem a jóságukat jelképezve. A magas cukortartalom a levegőbe kihasznált energia koncentrációra szolgál pont mint a madaraknál. Ezt a jegyet egy 21. századi ember természetesen nem hordoz magában. Adamnek tehát lényegesen egyszerűbb választása van mint gondolt. Csupán azt kell eldöntenie hogy melyik íz dominál. A Fémes vagy az édes?


Music: » whatever it takes & Word: 642 & Note: A kezdő szituáció nagyon ígéretes!
made by fladorphae

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Sikátorok - Page 2 Tumblr_pt7lne0Ai81smfjeeo1_250
Sikátorok - Page 2 Tumblr_pwsxfpwbOQ1smfjeeo5_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
320
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Képességem :
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 13, 2018 12:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Oh, no, you again?
Adam & Natalie
──────────── ────────────
« Comment; ide • Szószám; 447• Zene; why do you want him»
« The key is to keep company
only with people who uplift you,
whose presence calls
forth your best»
Mintha a démonok megérezték volna, hogy nincs itt Drake. Hogy a városnak nincs vezetése, erős kezű, amilyen ő volt. Hogy nélküle mi magunk is csak egyszerű bábok vagyunk az ő játékába. Mintha tudnák, hogy bár figyeljük és írtjuk őket, mégsem érdekli őket.
A város egy kevésbé biztonságos környékén csapom be autóm ajtaját. Nemrég jött a hívás, hogy gyilkosság történt, de nem egyértlemű, hogy ember, vagy démon keze munkája van ebben. Ez csakis azért érdekes, mert így a rendőrséggel is együtt kell dolgozni. Nekem nincs bajom velük, miért lenne? Jópofák, és szükségünk van az együttműködésre. Ők bírnak minket kevésbé. S, hogy miért? Mert a városi hiearchiában felettük állunk.
Bárhogy magyarázzuk nekik, hogy olyanok vagyunk, mint egy hadsereg, nem érdekli őket. Folyamatos konfliktus van a két szerv között, ami enyhén szólva is megnehezíti a közös munkákat. Előre felkészítem magam a közelgő megjegyzésekre, miközben a tetthely fél vezetem lépteimet.
Franciasapkám tökéletesen áll rajtam, a nyár ellenére is hosszúujjú kabátt viselek, nyakamba ezernyi nyaklánc, közöttük az egyiken egy vaskereszt függ. Sosem lehet tudni, hogy mikor érintkezel egy emberbőrbe bújt démonnal. Bőrnadrágot és magassarkút viselve légiesen közlekedek az adott irányba.
Nem egyértelmű, vagyis ide én kellek. Azt mondják, hogy az én tudásom áll a legközelebb, hogy meg tudjam mondani, ember tette-e. Ezernyi krónikát és régi középkori maradványon átrágtam már magamat, a legtöbbféle démoni halálnemmel találkoztam – papíron – de hogy személyesen is?
Ez mégsem fog elriasztani ettől az egész…
Oh egek.
Megpillantom a holttest között legyeskedő rendőrök között az egyik detektívet. Nagy levegőt véve figyelem Adamot, kitől legszívesebben a falra másznék. Minden emberrel megtalálom a közös hangot, legyen az pozitív, vagy negatív, de vele?
Semmi. Zsák utca. És még karót nyelt is. Arról nem is beszélve, hogy parancs nélkül nem hajlandó az együttműködésre. És nincs parancs a kezembe.
„Ugyan már, al-főni! Minek parancs, nem lesz itt baj.”
Lendületem megakasztom és már fordulok is vissza a kocsim irányába. Rájuk hagyom, nem démon tette. Nem akarok felesleges köröket futni, de…
Nem hagy nyugodni a tudat, hogy mi van ha mégis…
Az ég áldjon meg Nat! Miért nem hoztad!?
Mert soha nincs ebből baj. Mikor nálam van, nem futok vele össze, amikor meg nincs… Mi ez valami Murphy törvénye?
Brr.
Újra megfordulok és nagy levegőt véve hatalmas mosollyal az ajkamon sétálok át a kordonon, egyenesen a férfiak között a testhez.
-Szép alkonyatot, édeseim, és Adam – villantok felé egy álmosolyt, de valamiért eddig még nem jött rá, hogy ez mennyire is nem őszinte felőlem. – Ne akadjunk le a részleteken, de nincs nálam parancs, viszont nekünk meg kell vizsgálni a testet – hajtom enyhén félre a fejemet, kezem zsebre dugva. Legszívesebben képen törölném. Hogy tud valaki, ennyire rideg lenni?
Még Drakenek sem megy ily mértékbe. Pedig, aki őt übereli…


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Heroes aren't always
the ones who win.
They are the ones
who lose
sometimes.

But they keep fighting.
They keep coming back.
They don't give up.
That's what makes them
heroes.



Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Sikátorok - Page 2 Xs6BoYF
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
739
☩ Rang :
Staff
☩ Képességem :
Admini erők uralkodnak bennem
☩ Multi :
Raiden, Cassael
☩ Play by :
Jason Momoa, Misha Collins
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 04, 2018 10:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Bad Boys

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Kyara Gilberung


Sikátorok - Page 2 Tumblr_inline_novarlFg8q1szaa83_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
197
☩ Rang :
I'm daddys little crazy girl
☩ Képességem :
☩ Multi :
Ophilia
☩ Play by :
Kaya Scodelario
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 21, 2018 10:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


You'll be my slave too
"Más voltam én már mint gyerek, mást láttam mint a többiek " E.A.P.
Teljesen elfelejtettem, hogy miért is szeretem ezt a várost annyira. Miért jobb, mint San Francisco. Nem, nem azért mert itt nem bújnak meg az angyalok, kiket könnyűszerrel fel lehet adni egy-egy vadásznak. Figyelve, miként kapják el őket, miként ejtik fogságba, és miként pusztítják el őket. Örömömre szolgál minden tollaskát az emberek kezére játszani, még akkor is, ha tudom, mily értékeket vesztenek el vele az emberek. Azok a tollak. Nem használják fel semmire, holott… Oly puha párnákat lehetne belőlük készíteni. Az angyali sült szárny, pedig igazi new york-i kuriózum lehetne.
Ennél van egy sokkal jobb indok, miért szeretem ama várost, mely egykor maga kínzott meg. A természetfelettinek mindig is kihívása lesz abban, hogy tiltott területen járjanak. Tiltott városba tegyék be a lábukat, tiltott embereket őrjítsenek meg.
„- Nem vágysz az igazságra?”
Az igazság nem létezik. Négy emeletes bérház tűzlétráján ülve figyelem az alant kibontakozó jelenetet. Csenden figyelem őket, kezembe laposüveg melegedik át, óvatosan, csendesen kortyolgatom a benne tárolt rumot.
Az igazság relatív, de nem… Ahány ember, annyi igazság létezik, sosem fog kettőé találkozni. Sosem fognak egyet érteni ebben. Igazság. Nevetséges feltételezni, hogy bárki megkaphatja ezt. Olcsó illúzió, mellyel sakkban tudják tartani az embert. Mily kegyetlen.
Tetszik.
Aljas mosolyra húzom ajkamat, az érdes, mély baritonú hang újra megszólal.
„- Megkaphatod.”
Mint bárki más, ki azt hiszi, hogy elérheti azt. Ha rálépsz erre az útra, a legeslegvégén fogsz csak rájönni, hogy zsákutcába jutottál. Az utad hasztalan volt, nem fogsz ott mást találni, csak a teljes undort, mely magad iránt érzel. Két utad lesz ezután. Lezuhansz, a mélyben ragadsz, és aljassá válsz, megkeseredetté vagy felemelkedsz ebből. Járt utat, járatlanért el ne hagyj.
Bőrkabátom zsebéből lassan húzok elő egy szál cigarettát. Cserepesre száradt ajkaim közé illesztem, de nem gyújtok még rá. A gyújtó hangja felfedezné jelenlétem, de kíváncsi vagyok mi fog ebből kisülni.
Az igazság.
Kedvtelve figyelem a megtört embert, rövidre nyírt haját, bosszútól éhes szemeit. Ráncokat szemei sarkában, ajkai lekonyulását. Vállainak megereszkedését. Egykor mily daliás volt, mennyire tele volt önbizalommal, aztán jött valaki, aki szórakozott vele. Aki kihasználta, saját önző céljai érdekében.
„ - A szeretet a Teremtő ajándéka, s mindenki egyaránt érdemli azt meg.”
Mindjárt elhányom magamat, s ekkor jut eszembe! Ez akár egy angyal is lehet. Az annál jobb. Ha az, akkor könnyen feladom őt is, végig nézhetem egy újabb szárnyaska bukását itt a Földön. Még hogy unatkozni fogok ebben a városban. Ő azt mondta akkor. Ezért is üldözött el, habár magamtól is mentem. Hamarosan meg fogom látogatni. Keresem rá a megfelelő alkalmat, de meg fogom látogatni.
„- Menj, vedd hát el, amit megérdemelsz.”
Vagyis engem. Az az olcsó szuka nem más volt, mint én. Az elmúlt hetekben hülyítettem szerencsétlen flótást. Elhitettem vele, hogy ő a mindenem, s mindezt miért? Mert nem volt jobb dolgom, ő pedig szeretni akart valakit. Látni az emberben, miként tör össze egy illúzió képe. Miként döbben rá, hogy mindenben miben hitt maga körül nem volt más csak hazugság. Ha a cukormázas élethez lett volna több kedvem, tovább kínozhattam volna a lelkét. Annál megtörtebb lett volna.
Annál többet akart volna. Talán lelkét is eladta volna a kicsinyes bosszúért. Vajon tisztában van azzal, hogy számomra ő nem más volt, mint egy lábtörlő? Kötve hiszem.
Az érdes hang újra megszólal, amikor már csak ketten maradtunk az egyre sötétebb sikátorba. Félmosolyra húzom ajkamat, zsebemből előveszem immár a gyújtómat.
Hangosan kattan a fémszerkezet, lángja megvilágít a magasba. Nem is annyira messze a fejétől lógatom lábamat irányába. Mélyet szippantok cigarettámból, mielőtt még válaszolhatnék neki. A magam részéről teljesen ráérek ma este, nem sürget semmi.
- Köszönetet is mondhatnék, hogy elküldted hozzám - vigyorodok le rá, lepöccintve rá a hamut. Kiléte még mindig kétséges számomra. - Igazán jót fogok szórakozni további szenvedésén. A lelkét macangoló démonoktól nem fogom megszabadítani, csak tovább mélyítem benne a sebet - sóhajtom el magamat, a korlátnak könyökölve. Lelki szemeim előtt már meg is jelent a kép, melytől már most izgalomba jövök, azonban…
- Nem szoktam ilyet tenni, sajnálom, a hálálkodás… A gyengék fegyvere. Jah és nem szeretem, ha a játékomba beleszólnak - húzom elő magasszárú csizmámból apró késemet, és egyenesen a férfi felé küldöm, teljes szívemből szóló szeretettel.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Why are you serious?
I talk, I smile, I laugh too

But be carefull when I'm silent
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 21, 2018 7:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Nyughatatlanság
Kyara & Kain
──────────── ────────────
« Comment; Jobb később, mint soha... • Szószám; 816 • Zene; Closer »
« "Hiába kiáltasz némán a magányba.
Rothadó mivoltod legnagyobb dacára;
Belülről emészt fel e gyönyörű átok."»
A két oldalt kitartó makacssággal és látszólagos rendíthetetlenséggel álló épület közé a lealkonyuló nap állása által beköltözik a sötétség. Ezek az árnyak ölelnek magukhoz engem. Bizonyos tekintetben nem tesznek mást, minthogy régi társként üdvözölnek engem, egyfajta öreg barátjukként. Személyemre talán az "öreg" még enyhe jelző is, jóllehet az időérzékemet elveszítettem az emberi mivoltom tovaszállásának idejében. Bármikor volt is az. Ekkora távlatból összemosódnak bizonyos dolgok, így nehezebbé válik a betájolásuk. Negyven esztendős lehettem? Ötven? Száz? Vagy talán még több? Magam sem tudom már pontosan. Mint ahogyan az élet veszít az értékéből, úgy ez is elvesztette a jelentőségét. Egészen azóta nem bír már súllyal, amióta nekem sincs meg a másik felem és amióta az ember, ki gyilkossá lett az idők kezdetén, nem lett több, mint megtört lelkű vándor, pornak taposója, miközben az ő lénye se több annál. Elüldözött, kitaszított, s önmaga által lélekben megcsonkított. Eme csonka esszenciának helyén mára már legalább oly' mélységes sötétség lapul, mint az, ami jelenleg körbevesz. S nem csupán engem.

- Nem vágysz az igazságra? - ugyan hangomból nem érződik és arcom is rezzenéstelen marad, belül nagyon is mulattat a helyzet, még az általam feltett kérdés is. Jobban mondva, a bizonytalanság, melyet a szavak pokróc módjára takarnak be óvó lepelként szolgálva a valóság hideg fuvallatától. Elvégre mi az igazság? Mindenkinek az élete, az értelmezése formálja a saját képére az igazságot, hogy aztán azt az egyén valóságává tegye. Megöltem a testvéremet. Ez az igazság, az én igazságom. A halandó, kinek a lelkében jelenleg a nyughatatlanság ver otthont és hagyja, hogy a harag parázsa, mely sose szunnyad, belülről mardossa? Ő egy újabb lélek a körforgásban. Ez az igazság. Az ő igazsága. Még ha jelenleg nincs is ezzel tisztában. Persze, halandóként, nem ez az egyetlen aspektusa az általa érzékelt világnak, a létezésnek, mellyel nincsen tisztában. Isten megtagadta a figyelmét, a szeretetét, elfordult tőle, s vele együtt elfordult mindattól, amit létrehozott. Mostanra a legtöbb lélek épp olyan kitagadottá vált, mint amilyen egykoron én is voltam. Ez az igazság. A mi igazságunk. A valóság pedig, mellyé eme igazság összesűrűsödik, nem más, mint az örök lángok által emésztett benső, a maró sav, mely egyszerre éltet és mérgez... a nyughatatlanság.

- Megkaphatod. - szavam nyomán eresztek némelyest a pórázon, melyen az erőmet tartom és hagyom, hogy a láva erejével izzon végig a halandó erein, felforrósítva ezzel vérét, és hevesebb munkára késztetve a mellkasában szüntelenül lüktető apró szerkezetet. Mindazon harag, az általa táplált gyűlölet és megvetés, melyeket eddig meglehetősen nagy erőbedobással elnyomni készült magában, kérlelhetetlenül üt repedéseket a páncélján, hogy füstként kiszivárogjon a réseken. Innentől már csak idő kérdése, míg megtelíti a testét, elborítja az elméjét. Hamarosan felindultságában, melyet ő abban a pillanatban tévesen magabiztosságként és elhatározásként bélyegez meg, közli, hogy igenis megérdemli ő is az igazságot. Megérdemli a szeretetet. Ennek a gondolatnak a hatására már arcomon is megjelenik egy halovány mosoly. Őszinte, de nem azért, amiért az ember annak gondolja. Ő az empátiát, a meleg együttérzést véli benne felfedezni, ám ez, csakúgy, mint a fejében a világról összegészében kialakított kép, téves. A mosolyomat azzal érdemli ki, hogy eszembe juttatja, volt idő, mikor én magam se vélekedtem volna másképp. Ám azok az idők már nagyon régen eltűntek, magába itta a kozmosz, ahogy a mohó föld tette azt fivérem vérével.

- A szeretet a Teremtő ajándéka, s mindenki egyaránt érdemli azt meg. - bólintok és ösztönzésképpen a férfi vállára helyezem a kezemet. Még az undort is sikerül leküzdenem magamban annyira, hogy annak jelei az arcomról ne lehessenek leolvashatóak. Nem a halandósága ellen szól, hiszen, bár fogalma sincs róla, kivel osztotta meg sérelmeit és bizonytalanságát, ha valaki, hát én képes vagyok azzal azonosulni, tekintve, hogy eónokkal ezelőtt olyan voltam, mint ő. Törékeny, sebezhető. Bűnös... nyughatatlan.

- Menj, vedd hát el, amit megérdemelsz. - csúsztatom le róla lassan a kezemet, az érintés fennmaradása alatt tovább buzdítva benne az energiák megfelelő manipulálásával az indulatot. Az illata szinte meg is tölti a levegőt, a szemeiben tüzet látok. Barátinak látszó mosolyom fennmarad ugyan, de ez csupán annak köszönhető, hogy elmémben közben megjelenik annak a képe, amint nem is olyan sokára a lelkét fogja hasonló tűz felemészteni.
A kép meg is marad, miközben megragadja a kezemet és köszönetet mond az erőért, amit a szavaimból nyert, melyet én ugyanolyan mosollyal és néma bólintással nyugtázok, majd hagyom, hogy búcsút mondjon és elsiessen, lelkében a lángokkal. Látod ezt, Teremtő? Látod a gyermekedet, bármerre is légy? Látod, miként készül erővel elragadni azt, amit nem kapott meg? Egy nő szeretete és árulása. Keserű iróniával hasonlítható akár Istenhez is. Hamis szeretet, majd elfordulás. Mi a végeredmény? Mindig ugyanaz. Harag.


- A sötétség sok mindennek adhat otthont. Különösen a jelen időkben. - szólalok meg egyszer csak, mikor megérzem valaki másnak a jelenlétét. Továbbra is afelé nézek, amelyik irányba a halandó nemrég távozott, nem fordulok meg, hogy körbepillantsak a sikátorban, de enélkül is tudom, hogy ott van. A korral, a tapasztalatokkal már elég bizonyossá válnak ilyen dolgok. Egy zsigeri érzés, öntudatlan, mint a pislogás. De hadd legyen meg számára a szabad akarat illúziója, hogy előlépjen az árnyakból.
Vendég

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
avatar


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 15, 2017 3:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


I believe I am all alone in this
Loriel xXx Nathaniel

When you break • szószám: 486 • Credit:

 


Sosem kértem ezt az életet. Egyáltalán. Az az angyal, ha tényleg jót akart volna nekem, megöl még csecsemőként. Mert mégis milyen élet jutott így osztályrészemül? Örökös bujkálás, menekülés, a tudat, hogy sosem leszek olyan, mint a többi, "normális" ember. Élet-e ez így egyáltalán? És állítólag, az anyám elmondásai alapján itt New Yorkban még jobb is. Jobb, mert ha csak így is, de életben lehetek, a szülőhelyemen, a régi otthonában, San Franciscóban pedig a biztos halál várt volna rám? Állítólag ott hemzsegnek az angyalok, esélyem sem lett volna huszonhat évig úgy ahogy háborítás nélkül élni az életemet. A rettegés, a bizalmatlanság így is mindig része volt a létezésemnek és az is marad, míg élek. Ami nem is feltétlenül jelentett volna már olyan sok időt így, hogy egy csapat démon támadt rám. Azonban nem várt segítségem akadt az egyébként igencsak egyenlőtlen küzdelemben.
Hogy a váratlanul felbukkanó fiatal nő kicsoda, micsoda, honnan tudja a nevemet és miért avatkozott bele a dolgok folyásába egyáltalán, most nem azok a kérdések, amiken akár csak gondolkozni lenne időm. Az életemet kell mentenem. És a megmaradt lelkiismeretem miatt a lányét is. Mert bár láthatóan nem egyszerű ember, a démonok túlereje egyértelmű. Viszont csak egy módon tudok segíteni neki. Használnom kell a képességemet, amit utálok. Persze menekülhetnék is így, de végül nem visz rá a lélek.
Az egyik démonnak sikerül is elvonnom a figyelmét, sőt még a tőrét is sikerül megszereznem, mielőtt felkenne a falra és ettől ismét láthatóvá válnék. Nem vagyok gyakorlott a képességem használatában, nem bírom fenntartani ilyen körülmények között. De talán már mindegy is.
A lány kérdésére csak bólintok felé, miközben lassan feltápászkodom a falnál. A démonok úgy fest, innentől leírtak engem, mert minden figyelmüket felé fordítják, rám mintha ügyet sem vetnének. Bár már túlságosan gyenge vagyok ahhoz, hogy újra láthatatlanná váljak, viszont elméletileg már van fegyverem. Kihasználva, hogy háttal vannak nekem, amilyen gyorsan csak tudom, ellököm magam a faltól és a pengét felemelve az egyik démon felé tartok. Csak bízni tudok abban, hogy eléggé leköti a figyelmüket a lány ahhoz, hogy ne vegyenek észre, illetve ő nem engedi a másikat rám támadni, mikor a társa hátába vágom a tőrt. Fájdalmasan felkiált és ha jól gondolkodtam a penge természetét illetően, a csapás akár végzetes is lehet számára. A másikkal viszont ugyanekkor aligha tudok bármit kezdeni, pedig nyilván ahogy meghallja az általam leszúrt démon kiáltását, egyből felém fordul. Nem kérdés, hogy rám akar támadni, látom is, ahogy felemeli felém a fegyverét. Én pedig nem fogok tudni kitérni előle, hacsak a lány közbe nem lép. Talán mégsem volt olyan jó ötlet, hogy itt maradtam és nekiálltam hősködni nálam jóval erősebb ellenfelek ellen? Számíthatok egyáltalán erre a rejtélyes lányra? Vagy ez volt életem egyik legnagyobb és egyben utolsó baklövése is? Végtére is, miért nem futottam el? Miért éreztem kötelesnek magam arra, hogy maradjak és ne hagyjam őt a sorsára, amit önként vállalt? Azt hiszem, ostoba voltam és most az életemmel fogok fizetni érte. Vagy mégsem?

Ajánlott tartalom

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett tagjainkFajaink létszáma

Belépett tagok az oldalon


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot




• Fajaink száma •
Arkangyal
7/5
Leviatán
8/3
Angyal
6
Démon
12
Bukott Angyal
2
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
10
Nephilim
3