☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Raiden
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
Harcos Angyal
☩ Reagok :
32

Pént. Szept. 09, 2016 4:59 pm írtam neked utoljára





Gratulálunk elfogadva
az oldal tagja lettél

Üdvözöllek. Sajnállom, hogy nekem kell elfogadnod, hiszen biztos vagyok benne, hogy Lucifernek ez jobban menne, hisze ő az urad. Nos, nagyon örülök, hogy elkészültél, és csodálatos, amit itt nekünk le gépeltél, és elénk tártál, pontosan így képzeltelek el, és ezt te nagyon szépen vissza is adtad.
Profilod, meg ezekkel a pokoli színekkel mese szép.
Indulás a foglalás, és üdvözöllek itt nálunk hivatalosan is.


● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ● ●



Hell or Heaven vezetősége


✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖ ✖





Még a mennyország is rusnya hely,
ha egyedül vagyunk ott.





Ashtaroth
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Reagok :
268

Csüt. Szept. 08, 2016 10:40 pm írtam neked utoljára


Ashtaroth
A kegyelem nem fegyver, hanem gyengeség
Rhona Mitra
Démon
Saját
-
Lovas
Pokol

Személyes adatok

Véleményem az emberekről:Más vagyok, mint az angyalok. Nem is vetem meg, de nem szeretem az embereket: ők csupán eszközök. A szórakozás, hatalom és háború eszközei. Mondhatnátok, hogy ilyen gondolkodással lenézem és megvetem őket, ám melyik paraszt veti meg kapáját, melyik lovag nézi le kardját? Nem. Meglepő lehet, de az eszközökre figyelni kell, még ha sok is van belőlük, vigyázni kell, hogy ne használódjanak el túl gyorsan.


Porhüvelyem neve: Saját testem van.

Mióta élsz?: Több ezer éve.

Gabriel vagy mihály?: Lucifert szolgálom.

Vélemény a természetfelettiről? : Mivel benne élek, túl sok véleményem nincs.

Város: Inkább a Pokol.

Család: Lucifer a teremtőm.

Beosztásod: Az apokalipszis második lovasa vagyok.

Szakadár infó: -

24 éves
Vi
12 éve
Képességem


A démonok képességeivel rendelkezem:
- Megszállás
- Mágikus, okkult tudás (Haladó szint)
- Természetfeletti erő
- Telekinézés
- Alkukötés
- Halhatatlanság
Háborúként energiáimmal képes vagyok harcot kelteni mások között, vérszomjat ébreszteni bárkiben, aki hajlik rá. A mágiát középszinten használom, inkább közel harcolok.





.
Ezt a történetet vérrel írják
Az ember képtelen visszaemlékezni a születésére, arra, amikor először fogja fel maga körül az ingereket.
Ez velem azonban nem így van. Hosszú-hosszú életem első emléke a sötétség. Ez nem az a fajta sötét, amelyet akkor érzékelsz, amikor behunyod a szemed, hanem amikor álmodsz. Testetlenül lebegtem, miközben lassan kezdtem megformálódni. Éreztem az energiákat amelyek megalkották létezésem magját, ahogy azok körbevettek, formálták, létre hozták a tudatom. Éreztem Őt is, a teremtőmet, ahogy akaratára lassan kialakul a testem. Immár nem csak az energiák sebes örvénylését, hanem a meleget, a levegőt is éreztem. S ahogy megmozdítottam kezem, úgy fedeztem fel az ujjakat, a kart, majd a lábakat is megmozgattam, felfedeztem a test minden részét. Ujjaimmal arcomhoz értem. A sovány, aszalt bőr lyukacsosan fedte a csontot, amely a koponyám alkotta. Mikor kinyitottam szemem, amely alig volt több két pupillátlan, fehér golyónál, elöntött a fény. Legalább is ahhoz képest, amit eddig láttam, ez a hely világosabb volt. Végig pillantottam magamon. Testem izom sem fedte, csak a sárgás-zöldes gyűrött, petyhüdt bőr. Oly lyukacsos voltam, mintha csak férgek rágtak volna. Fekete szálakat pillantottam meg a látóteremben. Ismét felemelve kezem a fejemhez nyúltam. Száraz, durva, hosszú hajba ért a kezem. Ezután elém lépett Ő. Tudtam a nevét, hiszen ő által jöttem létre. Ő adott nekem életet, s emiatt tudtam egy-két dolgot, noha nem eleget.
- A nevem Lucifer, a Sátán, a Pokol és a te urad.
- Üdvözöllek, nagyuram…
- először szólaltam meg, még sem esett nehezemre. Hangom olyan volt, akár egy rekedt kígyó sziszegése. Halknak tűnt, de még is érthető volt, mintha az ember fülében, agyában szólt volna. Köszöntésemmel egy időben fél térdre ereszkedtem. Noha nem tudtam honnan, de éreztem, hogy ez a tiszteletem jelképe. Tekintetem felkúszott rá. Más volt, mint én, nem tűnt olyan romlottnak, rohadtnak, mint én. Bőre inkább volt élettel teli és rózsaszín, vérbő. Alakja tiszteletet parancsolóan magasodott fölém.  – Uram. Ki vagyok Én? Mi végre jöttem létre?
- Te vagy Ashtaroth, a Háború Démona.
– mondta, miközben felemelte kezét, s homlokomhoz ért vele. Éreztem, ahogy csontjaim, zsigereim megtelnek energiával, s tudással, amellyel elvégezhetem a munkámat: - A dolgod, hogy elvedd az emberek békességét, háborút szíts közéjük, hogy leöljék egymást. Te egyike vagy a Négy Lovasnak, kiket megteremtek, hogyha majd eljön az idő, egyesült erővel elhozzátok Isten gyermekeire az Apokalipszist, s előfutárai legyetek valaminek, amely még annál is rosszabb. – ekkor ellépett és a kietlen, halott vidékre nézett. Követtem pillantását, s a távolban felfedezni véltem egy alakot, amely mozgott, és közeledett. Ahogy egyre közelebb ért, úgy lett egyre kivehetőbb az alakja is: egy fekete-tűzpiros ló volt. Állapota hasonló az enyémhez. Sovány és halott, de a látszat ellenére is sugárzott belőle az erő. Mikor mellém ért, szinte eltörpültem alakja mellett, és jobban látszódott, hogy a fekete szín, amelyet láttam az a páncélzata és a nyerge a hátasnak. A nyereg oldalára egy hosszú kard volt erősítve. Éreztem, hogy máris kötődök ehhez az állathoz. Felkeltem, megérintettem sovány nyakát, aztán kihúztam a kardot a helyéről.
Mintha csak a kezembe teremtették volna, tudtam, éreztem hogyan kell használni. Taktikák és stratégiák sora jelent meg lelki szemeim előtt. Immár tényleg tudtam, hogy mit és hogyan kell tennem. Lucifer felé pillantottam, ám ekkor ő már sehol sem volt.

A Pokol, hazám szinte még kietlen volt, mikor megkaptam az első, fekete páncélomat. Megismertem Viszályt, a fehér lovast, Ragályt, a fekete lovast és Halált, kinek lova fakó volt. Megértettem, hogy erőink egymásra épülnek. A viszályt a háború követi, a háború halottaiból felébred a pestis, éhínség kínozza majd az embereket, végül ezek együttes erejével csap le a halál és ragadja el a lelkeket. Az első alkalom, amikor megjelentem a földön, meglepett annak színvilága, illatorkánja, váltakozó, még is ismétlődő ritmusa. Testem oda fent megváltozott: Hajam sötétbarna, szinte fekete lett, szemeim kékké változtak, csontjaimra hús és feszes, fehér bőr nőtt. Arcom, ajkaim, egész lényem megtelt az emberek és angyalok által már ismert élettel. Valahogy még se éreztem magamat annyira kényelmesen, mint a saját, rothadó arcom. Még is örömmel és magabiztossággal hordom maszkomat odafent.
Aztán a lovasokkal dolgoztunk. Megszámolni sem tudom, hány háborút indítottam el az emberek között. Csendesen rejtőzve harcoltam hol egyik, hol másik félnek, mivel hogy alapjáraton nem volt célom külön győzelemre vinni valakit, kivéve, ha a Sátán úgy nem döntött, vagy meg nem egyeztem valakivel. Ugyan is alkut is képes voltam kötni, természetesen lételemem témájában, mert más nem érdekelt. Az emberek kicsinyes gondjait azokra az alsóbbrendű démonokra bíztam, akik belőlük váltak ki.
Mindig is sokat dolgoztam. Az ember a pusztítás jelképévé vált. Folyamatosan gyilkolták egymást, mindenféle indokkal. Ha nem a föld, akkor a pénz, szabadság, vagy a vallás miatt estek egymásnak. És amikor egy harcmezőn egymásnak indultak, én elégedetten néztem, hogy működik a gépezet.
És ez a gépezet egyre jobban fejlődött az idő elteltével, s vele együtt én is. Ahogy fejlődött a technika, úgy haladtam én is a korral. A nyilakat és kardokat ágyúk és fegyverek cserélték le. Megjelentek a hadigépek, tankok, végül a háború csúcspontja: az atombomba.
Nem mondanám, hogy olyan könnyű elkápráztatni: az emberi érzések nagyon távol állnak tőlem. De akkor, amikor a bomba földet ért, s megjelent a gombalakú, pusztító felhő… Azt hiszem igazán elámultam, hogy végül milyen tökéletessé is vált a munkám a pusztítást illetően. Szinte megtudtam volna könnyezni azt a csodálatos pillanatot, mikor a háborúra ez a varázslatos szerkezet rá tette a koronát.

Ha a „magánéletemről” kellene beszélni, nem mondanám, hogy létezik ilyesmi. Ugyan jártam az emberek között bőven, ez számomra csak olyan volt, mintha egy katona a fegyvertárba ment volna be. Amit lehetett, azért kipróbáltam: megismertem az emberek által kedvelt gyönyörök minden fajtáját, az evéstől elkezdve a szexig. Noha ez utóbbi valóban nem volt rossz, sose éreztem magam úgy, hogy függök tőle, vagy másoktól, még ha halovány vonzalom bizonyos démonok iránt megjelent bennem is. Szóval ilyen volnék én:
Erős, független harcos.

 
Ashtaroth
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: