☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Aug. 01, 2017 12:59 pm írtam neked utoljára


A hívás megérkezett, és én is a romos parkolóban. Örülök, hogy Max elárulta, hogy egy bukott angyallal van dolgunk, mert, ahogy azt mondani szokták: más kávéház. Az angyal természeténél fogva gyönyörű, még démoni szemnek is, így most sincs másképp. Talán egy kicsit más, mint akivel egyszer találkoztam – és szerencsésen megúsztam -, de a gyűlölet ugyanúgy lángot vet a szemében. Igaz, ez most Maxnek szól, de nem hiszem, hogy ha tudná, hogy egy másik démon áll vele szemben más lenne az arcán. Én élvezem eddig a találkozást, hiszen nem esett nekem egyből, tehát úgy hiszi, hogy biztonságban van. Az elbizakodottság egy olyan luxus, amit senki sem engedhet meg magának, még akkor sem, ha nagy fölényben van. Elég egy eltévedt penge, egy áruló, vagy egy rossz nap és vége mindennek. Azért annyira nem elbizakodott Sidous, hogy túl közel merészkedjen és ez jó, ez tetszik. A szivart végül meggyújtom és szívok belőle párat. Tudom, hogy Max miért szereti ezt, de a cigaretta nekem elegánsabb, és emberibb. Fontos a beilleszkedés, így az is számít, hogy mit használnak többen, és mi az, ami könnyebben beszerezhető. A nagyzolást meghagyom másnak, legalábbis ezt a részét. Az első kérdését figyelmen kívül is hagyom, hagy gondoljon róla, amit akar. Igazán szép nőstény, mondaná Adrius apó, ha Max nem belezte volna ki. Hagyom azt is, hogy körbejárjon, de közben finoman megdörzsölöm a pecsétet a szivart tartó kezem ujjaival. Ez a mágia, ami benne van, egyetlenegy támadást kivéd, ha gyengébb, vagy hasonló erejű az ellenfél mágiája, mint az enyém. A démonbörtönt megtörhetném, de egyelőre nálam az előny, még ha nem is úgy tűnik.
- Megszerzem a lelkeid, hiszen ezért hagytam, hogy megidézz, angyalbögyörőm – újra felizzik a parázs a szivar végén, és szembefordulok vele. Elnézően mosolygok a keménynek tűnő szavaira.
- Vau-vau – fújom ki a füstöt, egyenesen az arca felé. Ha nem figyel, és beleszippant, hamarosan kissé gyengülni fog a koncentrációkészsége. Max saját készletéből van, szerencsére a teremtett démonokra nem hat, de ki tudja, hogy egy angyal mit kezd vele? A halandók pár perc múlva teljesen szétesnek, de nem hiszem, hogy egy megszállt testre, vagy egy angyalra is ugyanezek érvényesek. Márpedig Max nem véletlenül használja ezeket, külön dobozba is tartja.
- Szóval fel akarsz jutni velük a Mennyekbe ezekkel a lelkekkel. Vajh mindegyik megérdemli, hogy oda jusson? – ezen a logikai kérdésen gondolkodtam, mikor Max elmondta a teóriát. – Emellett a kapuőrök sem biztos, hogy sok mindenkit odaengednek mostanában, a főnökség lenn időzik, hogy rohadnának el apjuk szent tüzében – ezzel egy időben gyullad fel újra a parázs újra a szivaron, mintha megidézném az Öreget, és a füst most nem célozza az angyalt. Viszont szépen lassan terjed, remélem megérte elhozni, mert ha nem, komolyabb eszközökhöz kell majd nyúlnom.
- Aztán minek akarsz te egyáltalán oda visszajutni? Azt hiszed, ha sikerül is, tárt karokkal fogadnak majd? Még az is lehet, hogy nem fog tetszeni, amit látsz – persze nem fog válaszolni feltétlenül, de kell néhány rosszindulatú mag, amit el kell vetni. Közben felmérem a terepet, és egy nagyobb szelet futtatok végig a termen. Csak egy kóbor fuvallatnak tűnik, de ha sóval van valami közrefogva, az most szépen megtörik.

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Júl. 29, 2017 1:20 pm írtam neked utoljára



Sok olyan tulajdonságom van, amik kapcsán méltán tehető fel a kérdés, vajon hogy nem rohantam még bele egy pengébe sem? A válasz azt hiszem az, hogy tudok helyezkedni. Tudom, mikor kell kompromisszumot kötni, vagy térdre vetni magam az életemért. De a legfontosabb talán az, hogy teljesen jelentéktelen figura vagyok a huszon egynéhány éve dúló háború sakktábláján. Lényegében a szemét, ami ha útban van, elsöprik, ha meg nincs akkor senkit nem érdekel. A saját céljaimért mentem előre, nem a mennyek, az emberiség, vagy bárki más érdekéért. És ez eddig teljesen rendben volt így. Amíg nem jött Max, aki nem egy szimpla konfliktus miatt akarja az életem. Hanem tönkre akar tenni mindent, amit eddig felépítettem. Flúgos vagyok én is. Azt hiszem, kellően megtébolyított az elmúlt évezred, ám a Maximilian problémához egyelőre egészen higgadtan állok hozzá. Magamhoz képest.
De a megidézett démont elnézve egyre inkább kétessé válik a helyzet. Érzem, hogy valahol, valami nem stimmel. Az természetesen meg sem fordul a fejemben, hogy én hibáztam. Egy irányított idézést nehezen lehet elszúrni.
- Imponálni? Nekem? – Egy epés kifejezéssel sétálok a förtelemhez közelebb, egy méternyire állva meg a szűkös körtől, amiben fogva tartom. Célzok természetesen arra, amikor legutóbb technikailag kijelentette, hogy pedofil. Általánosságban nem érdekelnek a démonok. De az ilyen alakoktól vagyok rosszul tőlük, amilyen Max is. Visszataszító, minden lehetséges értelemben. Amikor előveszi a szivart, kimért tekintettel figyelem, ám nem szólok. Leengedem az eddig elutasítóan keresztben tartott karjaimat, s lassú léptekkel járom körbe a démoncsapdát. Felmérem magamnak a férfi testbe bújt démon minden porcikáját. Valami nem stimmel. A nehezebb úton tanultam meg, hogy nem mindig bölcs kizárni azt a halk, tompa kis vészcsengőt a fejemben.
- Mit gondolsz, mi lesz veled? – Nem teszem a mondat végére, hogy Max. Mi van, ha nem Max? De így vagy úgy, az ördögcsapdából nem szabadulhat. És azon kívül is van védelem. – Nézz magadra. A kutyám vagy. – Meg fog halni.

Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Júl. 27, 2017 10:30 pm írtam neked utoljára


Napok óta várom a hívást, Max azt mondta, hogy nem ad egy hetet és akcióba lendülhetek. nyilvánvaló, hogy azóta nem pihenek, igaz, nincs is igazán rá szükségem. Csak mímelem a pihenést, mintha az én emberi testemnek is szüksége lenne alvásra, evésre. Szóval mindent megteszek, hogy továbbra se bukjak le, és egészen jól megy már, mondhatni rutinos vagyok. Már vannak olyan kaják, amiket nem szeretek, hogy emberibbnek hassak, vagy démon-emberibbnek, kinek mi tetszik. A jel egészen gyorsan eltűnt, a regenerációm más, mint a démonokkal megszállt halandóké, de éreztem magamban a hatalmat és Maxet. Bizony, van egy kis hátránya a jelnek, tudom, hogy merre van, még ha pontosan nem is, így nemigen tud meglepni, ha ébren vagyok. Szóval felvéstem magamnak pár jelet a védekezésre, és abban is biztos voltam, hogy a célpont is így tett, méghozzá egész erős mágiákkal készülhet Max ellen. De nem gond, nem rám számít, még az sem biztos, hogy tud rólam, Max eléggé eldugott a kíváncsiskodó szemek elől. Aztán hirtelen érezni kezdem a hívást, a jelem pedig átvilágít a hosszú ujjú bőrdzsekimen. Igen, elég rockosan öltöztem, ahogy a halandóktól ezt megtanultam. Egészen jó zene egyébként, jól ki lehet adni a dühöd közben. Pulzál tehát a jel, én pedig eltűnök a hálómból szinte egy pillanat alatt, hogy egy romos, régi – ma már roncs – autókkal teletűzdelt parkolóba jussak. Nagyot szívok a helyi levegőből, dohosabb, megrekedt az oxigén és a por ezen a helyen. Azonnal érzem a jeleket, amik Max ellen lettek kitalálva. Azonban rám számos nem hat, az olyanok nem, amihez emberi alany kell, de érzem a jelenlétüket és ennek megfelelően viselkedem… rávetem a szemeimet Sidousra és nem mozdulok. Apró félmosoly jelzi, hogy Max trükkje tökéletesen bejött, a nő nem sejti, hogy más van a főnök helyén. A Max nevével fémjelzett védelmek pedig… mintha nem működnének, de talán még nem vette észre az igen szexi ex angyal. Akkor játszunk, ha már, ennyire meglepődött…
- Mindenképpen imponálni akartam, ha már a múltkor olyan csúnyán elrohantál – igen, Max elmesélte mi történt. Azért magamban jót nevettem, hogy Sidous jól átverte a főnököt, és volt ideje – és esze – elmenekülni. Mert akárki mond akármit, néha menekülni kell, ha életben akarsz maradni. Tartásom nem változik, csak egy szivart veszek elő. Lecseréltem a cigarettát erre a kis időre, mert nem tudni, hogy mit tud Maxről a nő. – Szabad? – pillantok rá, hiszen fő az udvariasság. Egyáltalán nem látszom se meglepve, se pedig megijedve. Úgy gondolom, hogy a démonok többsége azért kapkodná a fejét, de Max biztosan stílusosan fog meghalni egyszer, szóval maradnom kell a szerepben. Addig is elgyönyörködök a testében, ha már idejött mutogatni.

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Júl. 26, 2017 9:54 am írtam neked utoljára


Azt, hogy hajszál híján de sikerült megmenekülnöm Maxtól, csak annak köszönhetem, hogy nem ajtóstul rontottam a házba. Jó, eleve impulzív volt az is, hogy odamentem. Még úgy is, hogy biztosítottam magamnak egérutat. Na és utóbbit milyen jól tettem. Nem igen lenne a csinos fejem a helyén, ha Maximilian nem becsült volna kellőképp alá. De a lebecsülést megértem. Ki az a hülye, aki odaállít a ki tudja milyen veszélyekkel teli oroszlánbarlangba, mikor tudja, hogy a feje kell nekik? Ja igen, én. Hibának állítható be, hogy odamentem, hisz Max most már tud rólam. De a lényeg, hogy én is tudok róla. Épp eleget, hogy pontot tehessek az ügy végére.
Egy néhai bevásárlóközpont föld alatti parkolóját választottam helyszínül. Hála az összezúzott tartóoszlopoknak, a terület nagy része már beomlott. Hosszú, hosszú métereken át húzódó törmelék és szikár betondarabok ölelik körül egyik oldalról az épségben maradt kis területet. A másik oldalon fal van. Valahol a falon meg egy rés, ami a metróhoz vezet. Ott jöttem be én is. Sok ilyen eldugott, okos kis hely van a Földön. És mivel nem nagy az értéke, szinte semmibe nem kerül megvenni az információt, hogy merre találok egy megfelelő helyet.
Az utóbbi két órában démonbiztossá tettem a helyet. Felrúnáztam a falakat, felszenteltem a padlót, néhány sziklára is pecsét került. Ideje levágnom a kígyó fejét, azt pedig csak úgy tehetem meg, ha kettesben maradok vele. Megadtam a lehetőséget Maxnak arra, hogy beszéljünk. Ott ő volt fölényben. Most én leszek és nem beszélgetni hívom ide. A betonra egy démoncsapdát festettem fel. Nem lesz benne nagy mozgástere, de nincs is rá szükség. Terveim szerint hamar vége lesz. Megidézem hát Maximiliant, a kör közepébe. De amikor meglátom, hogy nem egészen ő az, aki megérkezett hozzám... a szemöldököm olyan magasra szökik, hogy már-már orbitális pályára áll. Persze hamar felöltöm a hűvös kifejezést az arcomra és enyhén oldalra biccentem a fejem.
- Na mi az? Meguntad a hobbit kinézetű porhüvelyed? - Hisz mi más lehetne, minthogy testet cserélt? Nem vagyok annyira amatőr, hogy egy idézést is elszúrjak.

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Júl. 26, 2017 9:50 am írtam neked utoljára


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Beomlott parkoló
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: