⊂ War is peace. Freedom is slavery.⊃
Black as the devil, hot as hell, pure as an angel, sweet as love.

 
Lao Bar
The devil's voice is sweet to hear.

Morgaine
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Demon
☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Pént. Aug. 04, 2017 6:49 pm
Következő oldal


Pride & Envy
Sargatanas & Morgaine
Dark world • szószám: 468• Credit:



Ajkaim szegletében vibrál mosolyom, tekintetem egy pillanatra lefüggesztem az asztal lapjára. Ujjaim hegyével céltalannak tűnő mozdulatokat teszek. A forró ujjlenyomatom apró csíkokat hagy a fényesre tisztított felületen. Ám egy hozzáértő számára feltűnhet, hogy ezek nem holmi véletlenszerű cirádák, hanem bizonyos rúnajelek.
- Azok. S eme képességüket ki akarom használni. Mondd csak - tekintek fel itt, aljas mosollyal immár, tekintetemben ördögi tűz ég. - Lenne kedved egy kis mókához? - hajtom közben oldalra a fejemet. Eme gondolat egyébként csak az utóbbi időben fogalmazódott meg bennem, s ki mást hívhatnék eme partyra, ha nem épp őt? Van legalább annyira elvetemült, amennyire én is. - Még jól is jöhet, hogy Lucifer szövetkezik testvérével. Könnyedén az angyalok közelébe férkőzhetünk - folytatom tovább. Tudnia kell, hogy magam is mennyire megvetem szárnyas kis lényeket, de amire invitálnám… Az egy valódi móka és persze kihívás is lenne számunkra.
A Dühre áttérve hanyagul vonom meg a vállamat.
- Nem tudom, erről épp nem jutott időnk beszélni. El voltunk foglalva saját sebeink nyalogatásával - no meg mással is, de ehhez egyelőre senki köze. Majd ha itt lesz az ideje… Mindenki meg fogja tudni. - De gondolom várja a díszes meghívóját - vigyorodom el szemtelenül. Van annyira büszke is, mint az előttem ülő nőszemély. Igazából Zarzi mindannyiunkon túltesz. Megvan benne a düh, a makacsság, az irigység, a büszkeség, a bujaság… Még talán a falánkság is, de a lustaság? Az mindig is elkerülte valahogy.
- Igazából régóta a felszínen van, nem tudom, most épp merre eszi a fene, de biztosíthatlak, hogy előbb utóbb fel fog tűnni, ha továbbra sem fog tudni uralkodni magán. Lehet, hogy épp ma éjszaka fogja elpusztítani New Orleanst - nevetek fel hangosan, miközben ujjaim közé fogom a talpas poharat. Egy pillanatra meglögyintem a vöröslő bort, s csak azután iszok belőle még egyet.
- Taiföld is vannak még élő embere? Azt hittem, hogy az ilyen helyeket mind kiirtotta Gabriel - gondolkozok hangosan. Igaz hallani túlélőkről, úgynevezett szakadárokról, de látni még keveset lehetett. Nem is értem, hogy mi céljuk van ebbe a világban. A városlakók legalább megpróbálnak velünk szembenézni. - Mh, Londonba kellene visszanézni - dőlök hátra kényelmesen, tekintetem a plafonra emelve, visszaemlékezve mily nagyszerű időket is töltöttem ott. Ajkaim sarkába is apró mosoly fut. Az adósságra csak enyhén felvonom a szemöldökömet de nem szólok semmit. Mindkettőnknek megvan a magunk elfoglaltságai és passziói.
- Az emberek hitványak, alávalóak, viszont - dőlök előre, alkaromat az asztal lapjára simítva. Ujjaimat lassan kulcsolom össze és tekintek az őrült barna lélektükrökbe. - Sajnos szükségünk van rá, ez tagadhatatlan. Az emberiség kiirtását nekünk kellene előidéznünk, nem egy ostoba angyalnak. Valahogy zavar, hogy el akarja venni tőlünk ezt is. Mi, főbűnök mindig is fontos helyet foglaltunk el a pokolban. Eme zűrzavaros időben nem árt szövetségeseket gyűjtenünk a pokolban sem. Képzeld, hogy mire lehetnénk képesek, ha összefognánk… - ejtek le egy apró gondolatmorzsát beszélgetésünkbe.

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Csüt. Aug. 03, 2017 9:48 pm
Következő oldal


Pride and envy
Two of sin
Bad bitch • szószám: 344 • Credit:



Sosem kedveltem az embereket. A démonokat sem, akik egykor emberek voltak, hiszen én saját testtel rendelkezem, nem kell megszállnom senkit. Felsőbb rendű vagyok valamennyinél, Morgaine mégis más. Ő kivívta a tiszteletem, hiszen mégiscsak a nővérem. Ha rá nézek nem azt az alantas, emberi, halandó énjét látom, amit más ember születésű démonokban, hanem a valódi sötétséget.
Rápillantok. Nézem a szemét, a sötét haját, most is oly’ elegáns, mint mindig. Mosolygok, mikor tudatomig eljutnak a szavai. Az angyalok, mindig is bambák voltak, és némiképp buták is. Nem értettek ahhoz, hogyan keltsenek érzelmeket emberekben.
-Szegény bolondok - mondom miközben aprót kortyolok az italomba - az effajta gyengeségeik miatt lesz könnyű őket a földbe tiporni. És apa nagyon jól tudja ezt - kicsit erősen nyomom meg az apa szót. Hiába menekültem el tőle és a pokolból, attól még a kötődése hozzá ott él bennem, és ragaszkodik az emlékéhez. Ahogy a testvéreim iránti kötődés is. Morgaine a kedvence. De hát a büszkeség és az irigység, kéz a kézben jár.
- Nem makacs, csak haragos - folytatom  a szójátékát - mégis mikor akarja apánk elé tolni azt az előkelő seggét? - kérdezem. Érdekel, hogy a testvéreim itt vannak e már, merre lófrálnak, hiszen mi gyakorlatilag egy család lettünk, mikor a fő bűnöket ránk osztották. És, habár nem kedvelem mindegyiküket, sőt egyet még csak nem is ismerek, érdekel a sorsuk.
- Nem maradok egy helyen - mondom mosolyogva - jobb szeretem különböző helyekről beszereznem a szíveimet. Legutóbb Thai földön nyaraltam jó hét évig. De vissza kellett jönnöm… apa miatt is, illetve behajtani egy gyönyörű adósságot - mondom sejtelmesen. Ha legyőzi a kíváncsisága, mindent elmondok neki az én kis ajándékomról. De ha nem, az sem baj. Pár hónap múlva a saját szemével is megnézheti.
- Hmmm… - szavai elgondolkodtatnak. Hosszú-hosszú idő óta nem hallottam már Gabrielről - szóval te már állást is foglaltál, nővérem. Nem szeretem az embereket, s bocsáss meg, de jó magad is tudod, hogy milyen véleményen vagyok róluk… de ha nem lesznek emberek, a hobbimnak bevégeztetik - még egyet kortyolok az italból. Jólesően marja a torkom - a világ a feje tetejére állt. Ez nem is kérdés. Gabrielnek pedig így, vagy úgy, de vesznie kell.


Morgaine
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Demon
☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Kedd Júl. 25, 2017 1:32 pm
Következő oldal


Pride & Anvy
Meet again
Cold as stone • szószám: 445 • Credit:



Mosolyogva hallgatom húgom szavait. Fejem enyhén félrehajtva szemlélem mogyoróbarna ördögi tekintetét, melyt bármely démon szívesen elirigyelné tőle. S meg is teszik, ha más nem, én teszek róla. Mily remek szórakozás látni, ahogy megkörnyékezik az alávaló démonfattyak ő pedig játékot űz belőlük. Nézem kecses hosszú nyakát.
Örömmel veszem, hogy nem Csak miatta jött. Nem tehetek róla, képtelen vagyok Lucifert apámnak tekinteni, holott ő teremtette a démonokat. Én egykoron ember voltam, volt apám, családom. De azt sem tagadhatom, hogy ő miatta vagyok ma az a démon, aki vagyok. Furcsa kettősség ez.
- A világtörténelem folyamán számos háborút végigkísértünk. Szinte már nélkülözhetetlenek vagyunk. Igaz egykoron az emberek oldalán könnyebb dolgunk volt büszkeséget, vagy épp irigységet csempészni szívükbe – húzom féloldalas mosolyra ajkaimat. – Az angyalok nem ilyen egyszerűen, de azt mondják, hogy páran úgy vélik, hogy érezni kezdtek. A balgák, túl sok időt töltenek az emberek között.
Figyelem továbbra is apró mozdulatait, lélegzetvételét. Bájos mozdulatait. Furcsa, iránta valamiért sose éreztem irigységet, pedig szépsége már-már az enyémmel vetekszik. Valahogy kettőnk között az összhang mindig működött. Igaz csak néha lobbantunk haragra egymás iránt, de gyanítom, hogy abban egy harmadik démon energiái is közre játszottak.
- A démonok is hajlamosak az olcsó pletykákra, de mi igaz, nemrégiben összefutottunk – hajtom le enyhén fejemet, elrejtve hirtelen rám törő emlékek keletkezett fintoromat. – Kicsit önfejű és makacs még. De kölcsönösen szükségünk van egymásra, így… - tárom szét kezemet, miközben hátra dőlök a bársonyszéken. – Előbb utóbb félre kell tennie büszkeségét – vigyorodom kegyetlenül.
Oh nem, nem én leszek, aki be fog neki hódolni. S tudom, hogy ő sem fog. Ördögi körbe zárjuk magunkat, de ettől szórakoztató épp az egész.
- Gondoltam bemutatkozom, kétszáz évvel ezelőtt, mikor megkaptam új rangomat, valamiért nem volt elérhető – húzom el enyhén ajkaimat.
Közben kihozzák italunkat, számomra egy pohár vörösen csillanó bort. Az öblös poharat tartva aprón megmozgatom, figyelve az olaj miként ül ki az üveg falára. Finoman kortyolok a száraz nedűből. Szemöldököm enyhén felfelé ívlik, hallva kérdését.
- Úgy tűnik, hogy az utóbbi időben a déli régiókban is keveset fészkeltél. Nem más ő kérlek, mint Agapion. Még az első világháború idején harcolt a törökök ellen a balkáni fronton. Lelkét eladta, hogy csatájukat megnyerjék. Kicsit unalmas a története. Az évtizedek folyamán sem akart nagyon nagyra törni, elfogadta szolgasori szerepét – vonom meg a vállam – Szíve viszont „tiszta” és érintetlen. És rendkívül alázatos, ha érted mire célzok – mosolygok kajánul, egy pillanatra véve csak szemügyre az egykori görög adonisz jelenlegi testét. Most sem választott rosszul. Tekintetem csak egy pillanatra villannak meg. De benne már nincs semmi kísértés.
- A háború széle elér minket, az emberek kiveszőben van. Bármennyire is alávaló lények, szükségünk van rá. Gabriel veszélyezteti létünket. Furcsa egy világ, ahol a démonok törekednek az emberiség megmentésére, nem?

Vendég
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt Kedd Júl. 25, 2017 12:32 pm
Következő oldal


Pride and envy
Two of sin
Bad bitch • szószám: 313 • Credit:



New Orleans. A csodás New Orleans. A jósdák, a részegek, és az utca lányok csodálatos világa… volt egykoron. Mára már nem több egy puszta romhalmaznál. Mindig jóleső érzés ide érkezni, végigbámulni a hullákon, és igazán hatalmas büszkeséggel gondolni démon testvéreimre, akik ezt tették. Végigballagok a sétálón,majd fel a lépcsőn. Abba a tök igény klubba, ahol már oly’ régen nem jártam. Ugyan azt a ruhát viselem most is, mint huszonhét éve, amikor egy éjszaka alatt ketten is nekem ígérték a szívüket, meggondolatlanul.
A bár pulthoz sétálok, próbálom felismerni az előttem állót, de még sosem láttam ez előtt. Kérek egy pohár whiskyt jéggel, és persze szívószállal, majd megpihenek egy közeli asztal mellett. Várok rá még egy darabig, hiszen olyan régen láttam már.
Mikor befut, egy halvány mosoly suhan végig az arcomon. Még mindig elbűvölően elegáns, sosem fogja kinőni a 18. századot.  Egy egész pillanatra minden tekintet rá szegeződik, A kisebb démonok még a nyálukat is csorgatnák, hogyha nem lenne kellemetlen a számukra, én pedig akaratlanul is eleresztek egy kacajt.
Mikor megáll velem szemben, tekintetem elidőzik az arcán. Miért is számítottam arra, hogy változott?
- Nem Lucifer miatt jöttem vissza - mondom bájosan - de még véletlenül sem hagynák ki egy újabb háborút!  - hangomból kihallani a kegyetlenséget, és azt, ahogy a halál említésére összefut a nyál a számban.
-  Az én kutyuskáim elvannak nélkülem, de mi van Zarzahlal? Azt rebesgetik, hogy mostanában sok helyen láttak titeket együtt - vigyorgok rá. Úgy emlékeztem régebben sok volt közöttük az összetűzés, és éppen nem tudom elképzelni, hogy ezek gyengéd szálakká alakultak volna. Főleg két ilyen nyakas démon között, mint ők.
Idő közben az italaink is megérkeznek, én pedig csak biccentek egyet a pultosnak. Miközben hosszú, tökéletesre manikűrözött körmeimmel magam elé helyezem a poharat, és meggypiros ajkaim közé emelem a szívószálat, barna íriszeimet Morgainere függesztem.
-Te, ki ez a pultos? Még soha nem láttam… mondjuk igaz, hogy utoljára huszonhét éve jártam ezen a környéken.


Morgaine
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Demon
☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Kedd Júl. 25, 2017 9:43 am
Következő oldal


Pride & Anvy
Meet again
Song on fire • szószám: Ide • Credit:



A hold fénye sápadtan világítja be utamat. New Orleans egykor fénylő, zenétől pezsgő utcája, most teljesen kihalt. A házak falai magukon viselik az egykori mészárlás nyomait. Vércsíkok kúsznak fel rajtuk, mintha egy életében meg nem értett festő egyszerűen csak rácsapta volna őket. Emberi maradványok hevernek mindenhol, melyet még az elmúlt huszonöt év sem tüntette el.
Ugyan, mégis ki tette volna? A démonok? Újra csak nevetni támad kedvem. Hangom betölti a néma teret. Oh, hogy tényleg nevetek?
Magassarkú cipőm ütemesen kopog az elhagyatott aszfalton. A repedéseibe türemkedő növénymagvak már elkezdtek utat törni maguknak.
Egy elhagyatott szellemváros. Akár ez is lehetne, helyette inkább a démonok fényűző városa lett. A sötétség melegágya.
Lassan kanyarodok be a Gravier utcára, lámpák fénye nem kísérik utamat. Deja vu érzés tör rám. Életem során nem egyszer bolyongtam az éjszaka sötétjében hasonló helyzetekbe. Oh, a drága 18. század, mily kedves emlékeket őrzök róluk.
Témától ne kavarodjunk el, ugyanis lassan megérkezem célállomásomhoz. Kimért léptekkel mászok fel a lépcsőn, kezemet az egykori réz korlátra csúsztatom. Érzem, hogy bőröm alatt megsercen a rozsda.
A két oldalú ajtó hirtelen tárul ki előttem.
A kinti kihaltsággal ellentétben idebent a fényűzés és az élet dominál. Mióta ideköltöztünk a démonok, mintha két részre szakadtak volna: az egyikük a kuplerájokba járnak, a másikuk, kikben van némi elegancia elfoglalták a város egykori fényűző pontjait.
Elegáns ruhám oldalát enyhén megfogom, hogy a bárba vezető lépcsőn kényelmesen le tudjak sétálni. Egy pillanat töredékéig nézek csak körbe, amíg ki nem szúrom a fénylő barna loboncot, mely úgy omlik viselője vállára, mint selyem a lágy női testre.
Határozott léptekkel indulok meg felé, a pultos felé csak egy intéssel jelezve: a szokásosat kérem csak.
Az asztal mellett megállva lassan fordulok a hölgyemény felé.
- Nem gondoltam volna, hogy Lucifer hívására ily hamar ideérkezel. Számítottam rá, hogy késel úgy… pár hónapot – mosolygok rá kacéran, engedélyét nem kérve foglalva el helyet vele szembe. – Hol hagytad a játékszereidet?

Morgaine
'Cause we're hot like hell
avatar



☩ Faj :
Demon
☩ Reagok :
33

Utolsó Poszt Kedd Júl. 25, 2017 9:13 am
Következő oldal


***

Sponsored content
'Cause we're hot like hell



Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Lao Bar
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: