☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 
Max dolgozószobája, Művészeti galéria , NY

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Aug. 01, 2017 7:16 pm írtam neked utoljára


***
szabad a játéktér

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Aug. 01, 2017 1:02 pm írtam neked utoljára


Végül csak kiböki, hogy kiről van szó. Látom, nem nagyon akarta elárulni, de jobb, hogy elmondta. Egy bukott angyal, nem egy sima halandó, vagy alsórendű démon, hanem egy komoly ellenfél. Persze nem lehet tudni, hogy milyen erős, de annyira nem béna, ha el tudott menekülni Max főhadiszállásáról. Figyelek rá, hiszen minden információmorzsa életet menthet, vagy halált oszthat.
- Bolond – összegzem a hallottakat. A Mennyekbe nem lehet csak úgy visszajutni, még ha ez egy egészen egyedi megoldás is lenne. De a kétségbeesés kétségbeesett dolgokat szül. Kérdés az, hogy mióta próbálkozik már, mennyi lelke lehet, de végül is nem kérdezek rá. Ha Maxet érdekli, akkor biztos nem kevéssel. Csak ki ne fussunk az időből.
- Rendben, elintézem – felkerül a pecsét, ami kicserél minket, és máris érzem a kötődést. Csak megforgatom a szemeimet a bűvésztrükkös megjegyzésére. Nyilván ilyenre gondoltam, de most nem fogok vele foglalkozni. A nagyobb varázslatnál viszont bólintok, majd felveszem a közben leégett cigarettámat és elnyomom a hamutáljába.
- Akkor felkészülök, és reméljük a legjobbakat – zárom le a beszélgetést, ha már ő szabadjára engedett tulajdonképpen. – Este érkezem – felelek még, mikor kinyitom az ajtót magam előtt. Kilépve beszívom a levegőt, és apró félmosoly ül ki a szám szegletére. Visszapillantok és nézem, ahogy Max az iratai felé nyúl, majd behúzom magam után. Az őrök félreállnak előlem, én pedig elindulok vissza a képhez. Van még mit kielemezni belőle.

Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Júl. 29, 2017 4:44 pm írtam neked utoljára




Egy röpke másodpercig hallgatok. Egészen úgy tűnik, mintha nem akarnék neki válaszolni. Mintha nem akarnám elárulni, kinek lesz a meglepetés - pontosabban kihez küldöm magam helyett. Úgy is biztos vagyok benne, hogy feltalálná magát, megoldaná. De azt akarom, hogy minden tökéletes legyen a legapróbb hiba lehetősége nélkül.
- Egy bukott angyal. Sidous - bököm ki végül és mintha látni lehetne a szememben villanni a haragot. Harag? Inkább csak bosszúság. Túl sok időt vesztegettem már el rá.
- Lelkeket gyűjt. Olyasmi szánalmas és kétségbeesett reményeket táplál, hogy majd azokkal... visszavásárolja magát - itt lenne a gúnyolódás helye esetleg a nevetésé, de hiába a megfogalmazás, teljesen komolyan közlöm vele. Az eddig erre pazarolt időt tekintve nem vagyok vicces kedvemben.
- Azok a lelkek minél hamarabb kellenek nekem. Már túl sok időm ment rá, hogy elvegyem őket tőle. Túl sok démonom bénázta el és tőlem is meglépett, amikor az a pár szerencsétlen elszúrta a csapdát - nagyjából elmesélem neki azt a bizonyos személyes találkozásomat Sidous-szal, de a lehető legrövidebbre fogom.
- ...ismerem már milyen, nem fogja feladni. Vissza akar vágni és előbb-utóbb nála kötnék ki. Viszont te mész és elintézed helyettem - bólintok, mintha nem is lenne beleszólása. Nincs is, ezt már tisztáztuk, ugye?
- Azt teszel vele, amit akarsz és ahogy akarod, én csak a lelkeket akarom - szóval lényegében még a lehetőséget is kihagyom, hogy a képébe nevethessek, miközben ő a kíntól üvölt. Csak a lelkek érdekelnek.
- Okos vagy, feltalálod magad - teszem még hozzá, majd máris újra a pecsétre fókuszálok, figyelem, ahogy Carnivean magára vési, de már a kicsorduló vérrel sem foglalkozok, helyette összecsukom a könyvet és teszem a többi tetejére. A szavakat, amikkel teljessé teszem már fejből tudom. Elintézem az utolsó simításokat és máris kevésbé bosszúsan szólalok meg újra.
- Mit szeretnél? Egy ügyes trükköt? Szabadidődben bűvészkedni készülsz? Kártyatrükk vagy nyuszi a kalapból? - kérdezek vissza egészen gúnyosra véve a hangom, de szinte esélyt sem adok neki, hogy reagáljon, már folytatom is.
- Gyere vissza este, megtanítalak valami komolyabbra egyszerűbb bűvésztrükk helyett. Előtte viszont még dolgom van, elő kell készítenem pár apróságot - vagyis menjen. Nem fogja megbánni ha nem idegesít fel és jó démon módjára megy. Minden, amit én "komolyabbnak" hívok, az a nagy betűs "Komoly".  Mindenkinek jobb így.
...és amúgy is jobban eltűröm a szép szóból és parancsból értő démonokat, mint a makacs kutyákat.


Vendég
WHISPERING AMEN



Csüt. Júl. 27, 2017 9:24 pm írtam neked utoljára


Jól van, ha én kellek, akkor én kellek. Megértem, hogy minden munkához nem lehet akárkit küldeni, és a tekintetéből azt olvasom ki, hogy fontos a dolog. Ezért is nem szívom tovább a cigimet. A mágiámra nem reagál a jel, csak halványan dereng egyet, de egyáltalán nem ismerem, így aztán nem is jövök rá, hogy mi lehet.
- Figyelek, Max – felnézek rá és várom a magyarázatot. A magyarázat nem mond semmit, ahogy Max sem. Ennyire én is tisztában voltam vele, na meg azzal is, hogy jelentősége lesz a következő melónál. Fapofa maradok, amikor kiderül, hogy valaki ellen kell majd ezt használni.
- Megtréfálni – ízlelgetem a szót. Nem vagyok az a humorzsák, de lássuk, kit is kell megtréfálni. A tréfa mivolta pedig hamarosan kiderül, ami egy kedves kis csapda lesz, és valószínűleg nekem – Max helyett. Egyszerűnek tűnik a dolog, mégis sok minden felmerül bennem. Max jobb képességű nálam egyelőre, és halhatatlan. Ha meghalna is a teste, belemászik egy másikba. Igaz, nem tudja, hogy nálam ez nem egészen így van, és jól is van így.
- Rendben. Ki ez, hogy engem kell küldeni? Gondolom nem egy ostoba démon – azért annyira ostoba nem vagyok, hogy tudjam, nem egy alsórendű démon, vagy ember a célpont.  – És mi az, ami kell neked tőle? – fűzöm hozzá. Lelkeket őrző valaki lehet, mert az kell neki. Talán tárgyalhatnék vele? Nem mondott ilyet, túl egyértelmű, hogy meg kell szereznem bármi áron, és ha lehet tegnapra. Elveszem a tőrt, érzem benne a hatalmat, be is csúsztatom az övembe. A másik bicskát is elveszem, és megforgatom az ujjaim közt. Szeretem a tőröket, olyan könnyen és gyorsan ölnek, sokan lebecsülik a tőrdobást, valószínűleg nem látták még gyakorolni – vagy éppen szórakozni – Mazekeent. esetleg látták, de emiatt haltak meg, ugye…
Tanulmányozom a jelet, majd ráhelyezem a kezem, ami derengeni kezd. A tőrt az alkarom külső részére helyezem és, mint egy jelre, megindul a kezem és benne a fém. A bőröm szétnyílik, mint a tenger Mózesnek, ahol hozzáér, precíziósan áramlik a mágia belé, ahogy a pontos másolat formálódik. Csak egy perc és felvillan az idézést átverő jelkép, majd elhalványul. A fizikai nyomából vér szivárog, én pedig hagyom, hagy folyjon, amerre csak akar. Ez valódi démonvér, de csak a leghatalmasabbak ismerik a különbséget fel elsőre, később pedig már lehetetlen megkülönböztetni… mivel el fog tűnni. Sóhajtok egy kisebbet, majd Maxre emelem a tekintetem.
- Számítasz erre? Adj valamit ellene, ha van. Elég egy ügyes kis trükk, nem vágyom nagy dologra – a tanulás fontos, nekem pedig kellenek az új dolgok. Már a testcserés jelen kívül is, amit már elsajátítottam.

Vendég
WHISPERING AMEN



Hétf. Júl. 24, 2017 12:04 pm írtam neked utoljára




Jobb' szerettem volna, ha azonnal elnyomja a füstölgő szálat, de egyszerűen most nem akarok leállni a témánál. Nem hamuzza össze a padlót, ennyi lényegében elég.
- Nekem most te kellesz, nem egy piti ember - morgom kicsit türelmetlenül, majd ennek megfelelően rá, hogy haladjunk is térek végre a lényegre.
Persze nem azonnal a részletekkel kezdek, csak a könyvet mutatom neki. A jelet. Pár apróságot közlök, de semmi több. Hiába nincs lényegében beleszólása, mégis megvárom, amíg rábólint. Számíthatok rá. Még jó!
- Rám figyelnél, Carnivean? - mordulok rá, ahogy észreveszem a cigarettára pillantó tekintetét.
- Elég ismeretlen jel... - térek vissza a könyvhöz - de majd megismered - közlöm vele az eddigi nagy sürgetés ellenére egész lassan ejtve ki a szavakat.
Biztos vagyok benne, hogy még soha nem látta, esetleg csak hasonlót. De ez nem az a tudás, ahol ismersz egy hasonlót és máris mindent tudsz, ami majdnem olyan. Egyetlen apró vonáson múlhat az élet. Keresztezed a vonalakat, hagyod, hogy összeérjenek vagy sem? Az illető pedig ettől függően még el tudja viselni, amit kap, vagy feladja az a szánalmas, gyenge teste a harcot.
- Szeretném, ha... megtréfálnánk valakit - a kis "megtréfálás" szóra látni felsejleni a mosolyt a szám sarkában. - Te fogsz menni helyettem, amikor engem megidéznek. Ennek a segítségével - teszem az ujjam a jel legalsó kis vonalához.
- A jel összeköt, pontosabban felcserél minket. Mész és elveszed, amit magamnak akarok - tartok egy pillanatnyi szünetet, majd röviden elmagyarázom, hogy a lelkeket akarom. Azokat a lelkeket, amik Sidousnál vannak. A  hogyant rá bízom. Csak a rúnázott kést adom, amivel mindezt megteheti.
- Vésd a bőrödbe. Ahova szeretnéd. Idővel majd elhalványul a jel, de a hatása marad - csúsztatom felé a saját, jól bevált, ilyen esetekre tartott késem. ...majd kényelmesen dőlök hátra a nagy bőrfotelban és figyelem, mit művel.


Vendég
WHISPERING AMEN



Szomb. Júl. 22, 2017 8:10 am írtam neked utoljára


Tudom, hogy a halandóknak a cigaretta ártalmas, nekem mégsem. Még abban sem vagyok biztos, hogy a megszállt halandóknak ártalmas-e (bár valószínűleg igen). Ha belehal a démon, átmegy egy másik testbe és vígan éli az életét, míg én még vígabban pöfékelek. Mert azt elvitatni nem tudom, hogy van ebben valami nyugtató. Én éppen a vad vérem lecsitítására használom, sokkal kevesebbet kell ölnöm, mindezt egy szál cigaretta miatt, ami már majdnem varázslatos. Max pedig szivarozik, ami elvileg sokkal menőbb, de a menőséget meghagyom másnak, én egyszerűbben intézem a dolgokat. Persze, ha tárgyalni kell, az egy másik dolog. Az említett démon előtt könyvek vannak kinyitva, és láthatóan engem várt. A köszöntéséből rögtön kiderül, hogy későn jöttem szerinte, így még szívok egy slukkot, mielőtt válaszolnék.
- Nem, minden oké, a kilátás pazar, az ételek szuperek és már itt is vagyok – fújom ki egy szuszra. A hamu lepiszkálása csak felhúzza, bár ez nem látszik rajta, remek színész a fickó. A felkínált hamutálra ráteszem a dekket. Ha gyorsan végzünk, akkor még el tudom szívni.
- Ó, hát mindenképpen. Van erre ember, nem gondolod? – villannak meg a szemeim, mert ez akkora blődség volt, hogy még sértésnek is vehetném, ha akarnám. Itt van egy csomó ember szolga, akik az életükért cserébe dolgozhatnak nekünk, még ha nem is tetszik. Max pedig ad nekik enni, ez valahol okos húzás, de én nem bíznék emberben. Igaz, időről időre cserélődnek… A feladat pedig fontos lehet, ha értem hívatott és ennél gyorsabban kellett volna jönnöm, mint ahogy tettem. Érdekel a dolog.
- Persze, különben nem lennék itt – közlöm vele hasonló egyszerűséggel, mint, ahogy ő tette, és máris figyelem a feladatot, amit nekem szánt. Nézegetem a szimbólumot és elhúzom felette a tenyerem. Az pedig felvillan egy pillanatra, én pedig megpróbálom kinézni, hogy mi is lehet pontosan ez. Amint megtudom, Maxra nézek.
- Hogyan tovább? – pillantok a hamutálra. A cigaretta nem fogja kibírni a beszélgetés végét.

Vendég
WHISPERING AMEN



Pént. Júl. 21, 2017 5:56 pm írtam neked utoljára




Lassan körvonalazódik a fejemben, hogy mit akarok. Minden oldalról megvizsgálom a lehetséges következményeket, míg végül eljutok addig, mi is legyen. Előttem három könyv, kettő csukva, egy nyitva. A régi lapok árasztják magukból azt a különös illatot. Piszkálja az orrom, de azért is még egyszer fölé hajolok és áttanulmányozom. Semmi hibát nem vagyok hajlandó véteni.
Újabb két perc teljes csendben, és már húzom is ki magam ültömben. Lesimítom a nyakkendőm és hallatom a hangom. Nem kiabálok, egy cseppet sem emelem meg a hangerőt, ahogy kiszólok és közlöm, kit szeretnék látni. Azt nem teszem hozzá, hogy úgy most azonnal legyen az időzítés.
Így utólag belegondolva, talán kellett volna. Túl sokára nyílik az ajtóm és túl sokára jelenik meg, akit vártam.
- Elfoglalt voltál? Megzavartalak valamiben? - kérdezem azonnal elég morgós hangon, ahogy csukódik mögötte az ajtó. Nem vita tárgya, hogy nem tetszik sem a nagy lezserség, sem az, hogy még csak most ért ide.
- Oltsd el, különben nyalhatod fel az egész padlót - közlöm vele egész egyszerűen, ahogy felé csúsztatom az asztalon lévő kis hamutálat. Az én szivarom és az a ő cigarettája két különböző dolog és most nem vagyok olyan kedvemben, hogy az utóbbit eltűrjem. Főleg nem úgy, ha a pernye a földre hull.
- Van egy neked való feladatom. Számíthatok rád? - emelem rá a tekintetem, majd le magam elé a könyvre és vissza.
Általában nem kérem ki a véleményüket, de ő most más. Az emberem... démonom... és mégsem olyan, mint az összes kis többi, akit csak úgy eltaposok, ha úgy van. Nála kétszer is meggondolnám a dolgot és amúgy is... szeretném, ha tisztában lenne vele, mit kell tennie és pontosan hogyan.
Utóbbi egy része ki is merül abban, hogy a könyvben lévő szimbólumra bökök. Majd egy kicsit közelebb tolom hozzá az asztalon. Őt tanítom is, nem igaz? A kis szimbólum a sárgás lapon elég egyszerűnek néz ki. Ezt kell összekötni a mágiával, ami mellette van. Ha ezt egyszer a bőrébe véstük, a nehezével meg is vagyunk.


Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Júl. 19, 2017 3:29 pm írtam neked utoljára


Ebben a pár hónapban sokat tanultam. Talán többet, mint az ezelőtti években, persze akkor pontosan elég volt az, ami jutott és a fejlődésem sem állt meg egy percre sem. Talán kiemelkedhettem volna közülük, de szándékosan nem akartam, hogy megtudják: több vagyok náluk. Ugyanúgy, mint az ittenieknél, de Max nem szűkösködik. Ad kisebb-nagyobb megbízásokat, de tanulok is tőle, vagy a démonjaitól, szóval továbbra sem rossz a helyzetem, mondhatni kényelmes. Az utóbbi pár hétben volt valami nagyobb felfordulás, beindult a gépezet, szerintem ezért is költöztünk ide. Ami a legjobb, hogy a galériában valami furcsa oknál fogva épen maradtak a dolgok. Talán volt valami mágikus befolyás itt, vagy esetleg egy őrangyal titokban tevékenykedett, ami azt jelenti, hogy lehetnek még csapdák a legértékesebb képeknél. Bár ennek az értéke csak művészeti szempontból van, mert valódi nincs neki, az emberek sem tartanak rá különösebben igényt. Egy festményt nem lehet megenni, de még cserealapnak sem jó, fűtőértéke pedig csekély. „Max hívat”. Csak ennyi volt az alsórendű démon üzenete pár perce, én pedig megszakítván a Dali festmény nézését elindultam a vezérhez. Dali művészete a démoni látásmódnak nagyon tetszetős, még az is lehet, hogy megszállít volt a festő, vagy valami démoni befolyás alatt állhatott, esetleg mentoráltja volt a pokol egyik széplelkű lakójának. Már ha lehet így hívni egy démont. A zsebembe nyúlva veszek elő egy sodort cigarettát egy ezüsttárcából. A Ragnaröknél szoktam rá a szívásra, vagy dohányzásra, ahogy a kérészéletűek hívják. Jó mókának tűnt és világított a sötétben, hah. Később rámentem a minőségre, és kitanultam ennek a művészetét. Nagyon jól el tudom foglalni magam vele, ha épp nincs semmi dolgom, márpedig általában nincs. Ugyan Max nem tart pórázon, de azért érezteti, hogy nem kéne nagyon elkóborolnom, ha éppen szükség van rám.  Lassan sétálok, nem kell azt elsietni, közben rágyújtok a Zippoval. Halk pendülés, ahogy felnyílik és a finom szikrából láng képződik. A kanócon felszívott üzemanyag begyullad, én pedig odatartom a cigarettához. Megszívom, érzem, ahogy belém hatol a füst, amit lassan fújok ki. A zippo újra pendül, majd a zsebembe csúszik. A dolgozószobája előtt lévő démon félreáll és kinyitja az ajtót.
- Hívattál – megállok az asztal előtt, és szívok egy újabb slukkot. Az ujjam finom ütésére pedig a parázs leomlik a dekk végéről, és lassan hull a felfixírozott padlóra. A szemeimet Maxre emelem kíváncsian, hanyagul állok előtte.

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Júl. 19, 2017 1:59 pm írtam neked utoljára


***

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Max dolgozószobája, Művészeti galéria , NY
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: