☽ OH DARLING, EVEN ROME FELL ☾
Légy üdvözölve egy apokaliptikus világban, ahol nem tudod kiben bízz

 

Lucifer...
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
arkangyal
☩ Reagok :
21
☩ Keresett személy :
én már csak Aput keresem...

Csüt. Júl. 20, 2017 7:32 pm írtam neked utoljára


Nyugtázva bólintottam hűséget nyilvánító szavaira, majd magam is szóban feleltem rájuk, egyszerre volt ez nyugtázás, tisztelet és intelem a részemről.
- Nem is gondoltam másképpen. Nem gondolnám, hogy csalódnom kellene akár benned, akár lányomban. Gabrielt pedig, mint hadvezért nem becsülhetjük le, így sajnos az állandó készenlétből természetesen nem engedhetünk - bólintottam.
Láttam, hogy elégtétellel és mondhatni örömmel áll a feladata elé, ami szintén megnyugtatott. Sajnos egyáltalán nem tudtam már megbízni egyetlen testvéremben Urielen kívül, Michaelnél kevésbé pedig talán csak Gabrielben tudtam volna hinni, így mindenképpen szükséges lépés volt az ilyesfajta túlbiztosítás. Bólintottam újfent, majd még egyszer emlékeztettem a tábornokomat.
- Így legyen, de ismétlem, ne kapkodj! Egyelőre had élvezze drága bátyám a szerelmét. Mindaddig, amíg a mi céljainkat szolgálja ebben a háborúban, addig így lesz. De légy készenlétben, hogy pálfordulása esetén azonnal cselekedhess - bólintottam. - Még valamire meg akarlak kérni. Mint mondtam, minden elérhető erőforrást fel akarok használni az angyalok ellen, aminek értelme van. A jelentések szerint a saját birtokaikon élő szakadár vadászok a halandók közül egy hónap alatt több mint tucatnyi angyallal végeztek, emellett pedig nem tudok szó nélkül elmenni. Egyre hatékonyabbak, egyre ügyesebbek. Azt akarom, hogy hatékonyan harcoljanak az oldalunkon majd, márpedig pusztító indulataik túlnyomó része jobban irányul az égiek, mint mifelénk és ezt ki szándékozom használni. Mammon parancsot kapott, hogy New Yorkból támogassa, oktassa őket és szerezzen felettük némi befolyást. Persze csak óvatosan, ellenünk sem harcolnak rosszul, veterán démonokkal is tudtak végezni az elmúlt időkben, szóval nem ültethet a testükbe démonokat, minden valószínűség szerint lebuknának, így finomabban kell megoldania. De Mammon... nos ő remek intrikus. De a szakadárok harcosok. Igazi harcosok, akik később akár remek újoncok lehetnek a sorainkban. Óvatosan, de figyelj rájuk. Tartsd fenn bennük az izzó haragot a mennyek iránt, akik oly sok szépet ígértek a Bibliában aztán elárulták őket. Mammon okkult trükkjei az angyalok ellen ugyan nagyszerű erőforrás nekik, de a legtöbbjük inkább kardforgató. Keress kapcsolatot a leggyűlölködőbb vezetőkkel, vagy köztiszteletben álló, befolyásos veterán harcosokkal. Ajánlj nekik alkut, mégpedig itt és most finomabbat mint eddig. Felejtsd el a 10 évet. Tőlem akár 25-öt is kaphatnak. Cserébe adj nekik jó fegyvereket, tanítsd meg őket, hogy használhatják fel az általuk megölt angyalok pengéit. Ha találsz megfelelő vezetőket, adj nekik kiképzőket, akik kioktatják őket igazán harcolni. Maradjanak emberek, hogy megőrizzék befolyásukat a közösségükön, de a haragjukon, gyűlöletükön keresztül állítsd őket a mi szolgálatunkba. Tudom, hogy nem becsülöd sokra a halandókat, de akik képessek tucatnyival végezni ellenségeink közül, azokat erőforrásként kell kezelnünk. Nem olyan idők ezek, amikor a kínálkozó lehetőségeket kihagyhatjuk. De az emberekkel kapcsolatos ellenérzéseid okán itt és most elfogadok nemleges választ is Asmodeus, de ha elvállalod, onnantól kezdve el is várom az eredményeket - néztem a szemébe.

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Júl. 19, 2017 6:59 pm írtam neked utoljára


Lucifer & Asmodeus
The wholeness and freedom we seek is our true nature, who we really are.


Mosolyogva figyelem, ahogyan apai ösztönei szinte előtörnek belőle és ontja magából a pontokat, mikre oda kell figyelnünk. Egyikkel sincs problémám, bőven elég kegy tőle mára az, hogy nincs ellenvetése az esküvőnkkel szemben. Természetesen nem átlagos esküvő lesz, illetve nem olyan, ami mondjuk az emberek fejében él. Nem lesz fehér ruha, sem öltöny, ahogyan koszorúslányok sem, vagy akár oltár. Olyan pogány szertartást tervezünk, mely ha nem is hagyományos, magába öleli démoni létünk hagyományait. Mint a vér, példának okáért. Kémje jelenléte pedig indokolt, s ha eddig képesek voltunk megtéveszteni, ezután sem lesz probléma. Van egy közös búvóhelyünk ugyanis, régióinkon túl, miről senki sem tud. Oda bármikor elvonulhatunk.
- Ahogy óhajtod Nagyuram. A szertartás formalitás csupán, elsősorban mindig a te hű katonáid leszünk. Hívásodra bármilyen körülmények között, azonnal felelünk. - Biccentek ismét felé, ez szinte már egy megrögzött mozdulat tőlem, hogy tiszteletemet folyamatosan mutassam felé. El sem tudnám képzelni, hogy ne szolgáljuk őt hűséggel. Méltó vezetőnk volt mindig is és hát nem tudnám elégszer hangoztatni, hogy Ashtaroth és én katonák vagyunk. Ebben edzett minket az idő vas foga, néha kegyetlen módon. Hibáinkért pedig mindannyiszor feleltünk. Sosem felejtem el, amikor száműzött a Földre, az ókori Róma idején. Gladiátorként, de elsősorban emberként kellett túlélnem, éveken keresztül. Mikor visszafogadott kegyébe, Hercegként tértem vissza. Északot azóta én irányítom. És egy életre megtanultam a leckét.
Arcvonásai változnak, tartása valamivel merevebbé válik. Itala elfogy, a kehely az asztalra kerül. Nagyurunk hivatalossá válik én pedig kihúzom magam ültömben és leteszem a kezemet nehezítő kristálypoharat. Figyelek rá, hosszasan kifejti, ami következő feladatomnak látszik. Úgy tűnik, érdemes volt meglátogatni őt, ki tudja, mikor közölte volna velem mindezt, ha egyáltalán szándékában állt. Bár tűnik annyira összetettnek a terv, hogy így legyen. Néha érdemes a dolgok elébe menni.
Ember nőt...? Ez most komoly. Nem is próbálom elrejteni, mekkora undort vált ki belőlem mindez. Társaim mind tudják rólam, hogy démonokon kívül nincs lény, kit megtűrnék egy percig is magam mellett. Természetesen Nagyurunk arkangyal léte ebbe nem tartozik, hiszen a Pokol Ura, mégis csak. Az angyalok egyébiránt olyanok számomra, mint a levágandó csirkék. De ez nem is jó példa igazán. Ha csak meglátok egyet, fej vesztve rohanok meg felé, hogy életét vegyem. Az sem érdekel, ha csoportosan mozognak. Ash egy alkalommal, mikor betörtünk San Franciscoba igyekezett osonásra tanítani, mert ketten voltunk hét angyal ellen. Még is széttéptem az összeset. Az emberek, hiába szükségesek a legtöbb természet feletti lény szerint, a legkevésbé sem érintenek meg. A nephilim pedig a leggyalázatosabb lény, ami valaha világra jöhet és ezt még az angyalok is belátják. Mondhatnánk, hogy démoni viszonylatban rasszista vagyok, igen.
- Ezer örömmel vállalkozom a feladatra, Nagyuram. Megtisztelsz. - Egészen izgatottnak érzem magam. Kéj amúgy is kissé elnyomva érzi magát bennem, még ha Ashtaroth-al folyamatosan cselekvésre is buzdítjuk... Szüksége van neki is feladatra, amitől fontosnak érezheti magát. Haragnak folyamatosan kötelessége éberen őrködni, Kéj viszont csak akkor kerül elő belőlem, ha Háború is a közelben van.
- Kérlek azonnal tájékoztass. Alig várom, hogy neki kezdhessek. -Vigyorodom el gonoszan. Mi is lehetne számomra a tökéletesebb, mint egy ark fattyú és egy undorító ember édes románcát Kéjjel meggyalázni? Azt hiszem, semmi. Szinte ajándéknak érzem ezt Lucifertől, belelát lényem legromlottabb szegletébe és tálcán kínálja ennek kielégítését. Tökéletes.



Megjegyzés:   Licky   ||  Credit

Lucifer...
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
arkangyal
☩ Reagok :
21
☩ Keresett személy :
én már csak Aput keresem...

Szer. Júl. 19, 2017 6:23 pm írtam neked utoljára


Elmerengve hallgattam a hadurat, aki kemény külseje, ereje, a belőle sugárzó szinte tapintható, kézzel fogható sötét hatalom ellenére lényegében egy első bálozó középiskolás fiúvá vedlett át figyelő szemeim előtt, ez pedig jobban meggyőzött mint akármi más, mit szavakkal a tudtomra adhatott. Végül nagyon egyszerűen, tömören és mégis jól kifejezően foglaltam össze a gondolataim.
- Jó helyen lesz nálad és azt hiszem te is jó helyen leszel nála - mosolyogtam rá. - Van néhány elmondani valóm ezzel kapcsolatban, de azt hiszem ezek a feltételek nem lesznek teljesíthetetlenek. Egyrészt: az esküvői előkészületek sem vonhatnak el titeket állandó feladataitok teljesítésétől, sajnos Gabrielt aligha kérhetjük meg, hogy a mézes hetekre maradjon nyugton az ülepén - húztam el a számat. - Kettő: ha mégis hódítási tervekbe torkollana ez az egész, akkor előtte értesítsetek. Három: ne vedd bizalmatlanságnak, de az első időkben Auckles több időt fog tölteni tartományaitokban, mint eddig, szemmel fogom tartani ezt a kapcsolatot. Tudod, lányos apák... Végezetül és leginkább: elvárom, hogy meghívjatok arra a lakodalomra - kuncogtam el magam, hiszen azt azért merem remélni, ez amúgy is szándékuk volt.
Kiittam a boromat, majd komolyan a férfira néztem, megkeményedő tekintetem, merevebb tartásom is jelezte, hogy most viszont hivatalos dolgok következnek, amik már nem leendő vejemnek és kedvelt hívemnek, hanem jó katonámnak, megbízható hűbéresemnek szólnak.
- Asmodeus, az esküvőre tekintettel el fogom halasztani a neked szánt feladatomat, de sajnos nagyon sokkal nem tudom elhúzni végrehajtási idejét. Ugyanis fontos küldetést szánok neked. Ez alkalommal nem a Haragra lesz szükségem, hanem a Kéjre és kivételesen nem egy kapcsolat szétzúzására, hanem a kibontakozásának meggyorsítására törekszünk - kezdtem bele az ettől azért valószínűleg némileg meglepett hadúrnak. - Gondolom sejted, hogy ezen kényszerű és törékeny szövetség ellenére nem igazán bízom idősebb bátyám lojalitásában. Mindenképpen szeretnék még egy ászt rejteni az ingem ujjába, hogy úgy mondjam. Meglepően jó lehetőség adódik rá. Beszéltem Michaellel és a tárgyalásokon isten adományával beleláttam az ő bűneibe is. A gőg semmi újat nem mondott, de találtam ott mást is - vigyorodtam el sötéten. - Paráznaság, ha úgy tetszik, szerelem. Ő biztos így nevezné. Egy halandó lány meg tudta érinteni az én kőből faragott, fatökű testvérem. Ez pedig finoman fogalmazva sincs ellenemre, sőt. Auckles sok időt tölt most jól rejtve Friscoban és minden elérhető információt meg fog szerezni. Azt akarom, hogy keresd fel majd azt a lányt, korbácsold az egekig szexuális vágyát bátyám iránt. Ha egy kellően feltüzelt szuka rángatja az ágyba, akkor még talán az az ólomkatona is képes lesz valamire. A hölgynek pedig utána új barátnője lesz. Lilith... - vigyorogtam még szélesebben. - Ő kellően megfelelő médium arra, hogy megfelelő hozzáállást biztosítsunk egy nőnek a férfiakhoz. mikor véget ér ez a háború, az én drága bátyám szűkölni fog a padlón, mint egy nagyon összevert kutya, mert a szív sebeit még nem ismeri. Amíg a nője dühe, megvetése, majd halála kísérti, addig nem kell aggódnunk a katonai terveitől. De mivel tartok tőle, hogy maga Erény se lenne olyan félszeg, mint az az idióta, a kezdő lépéseket e kis bimbózó kapcsolathoz neked kell megerősítened majd. Később esetleg a hölgyet más férfiember felé is terelgetheted. De csak óvatosan. Amíg Gabriel a láthatáron van, addig kell nekünk Michael. Az angyalai sokkal jobb ágyútöltelékek bármely démonunknál. Élvezd ki a mézes heteket Asmodeus, de tudd, ezek tényleg csak hetek lesznek. Aucklesnek nem lesz sok időre szüksége, hogy mindent megtudjon arról a nőről - figyelmeztettem a hadvezért. Nem kérdeztem meg elvállalja-e. Ha bármilyen problémája, kétsége van, azt majd megosztja velem, de ha nincs, nem lehet kérdés, hogy teljesíti-e akaratomat.

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Júl. 19, 2017 5:53 pm írtam neked utoljára


Lucifer & Asmodeus
The wholeness and freedom we seek is our true nature, who we really are.


Mereven figyelem minden egyes mozdulatát, miután közöltem vele szándékom lényegét. Arcára hamar meglepődöttség ül ki, erre talán még Ő sem számított. Mi démonok még meg tudjunk lepni az öreget, ez pedig még válasza előtt is kisebb nyugalommal tölt el. Nem dühöt látok rajta, nem mérges ránk tettünkért. Viszont nagyon valószínű, hogy nem is érti. A pokol történelmében nem is tudom felidézni, hogy két démon valaha összekötötte volna az életét. Én is csak rövid együtt töltött idő után szántam magam a lépésre, melyből közel fél évet az angyalok fogságában töltöttem. A mindennapi kínzások közepette egyetlen gondolat miatt voltam képes megőrizni a józan eszemet, az pedig Ashtaroth-hoz való tartozásom volt. Ő lebegett lelki szemeim előtt, mivel állandó társaim, Harag és Kéj elzárva hallgattak bennem, akár a sír.
Szavai, még ha őszinték is, furcsán értelmezhetők. Nem volt célunk őt megvezetni, de míg mi sem tudtuk, hogyan fogadnák kapcsolatunkat, igyekeztük mindezt titokban tartani. Több olyan közös vagy éppen nem közös ellenségünk van, kik gyengeségnek gondolnák a köztünk létrejött kapcsot és ezt kihasználva, akár a másikat rabul ejtve akartak volna ártani nekünk. Én kezdetben is bárkivel szembe néztem volna érte, de nekem már akkor is mélyebb volt ez puszta vonzódásnál, Ashtaroth pedig sohasem érzett, mióta csak létezik. Számára valóban gyengeség volt csupán érezni, így valakihez közel kerülni, nos... Talán kezdetben a legrosszabb rémálmai sem öltöttek soha így testet, mint maga a gondolat, hogy szeressen engem. Vagy bárkit.
Ahogy oldódik bennem a feszültség, halvány mosoly ül arcomra és izmaim ernyednek, szinte belesüppedek súlyommal a fotel kényelmébe. Végül "áldását" adja frigyünkre, ennél több pedig nem is kell nekem. Talán Ashtaroth kitekeri majd a nyakam, amiért tudta nélkül járultam Urunk színe elé, de maradi figura vagyok néhány értelemben. Még ha a Lovas rangban felettem is áll, én vagyok a férfi. Atyánkkal ezt nekem kellett közölni.
- Nos Nagyuram. Ezredjére is bebizonyítottad, kegyed határtalan. Hálásak vagyunk. - Biccentek ismét felé, majd felállok helyemről, hogy üres kelyhét ismét megtöltsem. Ha Ashtaroth-ról akar velem beszélni, hát órákig képes lennék áradozni érdemeiről és minden szerethető tulajdonságáról. Ahhoz pedig ital fog kelleni. De nem húzom időmet hosszas magyarázkodással, a Nagyúr nyilván dolgos teendői között szorított nekem időt. Nem foglalhatom le sokáig.
Fotelembe visszaülve észrevétlen is egy nyugodt sóhaj hagyja el ajkaim. Amennyire feszült voltam válasza előtt, most olyan boldogság jár át. Persze kérdései jogosak, sosem vitatnám el tőle, s nem csak azért, mert őt szolgálom. Szerintem nincsen olyan démon, ki frigyünk terve hallatán ne tenne fel legalább három kérdést: Hogy mi? Miért? Hogyan?
- Azt kell mondjam, már több ezer éve figyelem leányod. Hozzá fogható nőt, tökéletesebbet nem is teremthettél volna. - Vigyorodom el, szélesen, felszabadultan. Csak belegondolni, hogy valóban engem választott, még mindig hihetetlen.
- Ő Háború, bennem ott él Harag. Létezésünk óta egymás mellett harcolunk, tökéletes egyensúlyban. Erős, határozott, kemény nő... -Most, ha én nem is, szemeim biztosan csillogva mosolyognak. Mint egy tini, akit fűt a szerelem heve, úgy érzem magam. Talán most, hogy Nagyurunk így lát, nem feltétlenül egy erős, barbár harcos jut rólam eszébe, de tudni akarta kérdéseire a választ. Kiolvashatja belőlem.
- Esemény eseményt követett, nehéz lenne megmagyarázni. Gyorsan történt minden, de odaadásom őszinte, Nagyuram. Érdekből nem lépnék ilyesmit. Akkor már több ezer évvel ezelőtt megtettem volna. Elégedett vagyok régiómmal, rangommal, hatalmammal. Ő egészen mást egészít ki. - Fejezem be mondandómat, szavaim őszinték. Közben még mindig reakcióit figyelem. Vajon tudván, hogy szerelemből lépjük meg, nem fog változni Lucifer véleménye? Démonokként az érdek, a játék izgalma kellene hajtson minket. Ehhez talán már öregek vagyunk és túl sok a felelősség rajtunk. Ashtaroth maga Háború, nekem is bőven van kötelességem. Katonák vagyunk, nem suhanc démonok, kik a Földet járva űzik a bajt. Ha pedig befolyásunkat szerelmünk csak növeli, régióink egyesítése pedig egy birodalmat hoz létre, nos... Az a kettőnk erejét bizonyítja, semmi mást.



Megjegyzés:   Licky   ||  Credit

Lucifer...
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
arkangyal
☩ Reagok :
21
☩ Keresett személy :
én már csak Aput keresem...

Szer. Júl. 19, 2017 4:05 pm írtam neked utoljára


Lágy, elnéző mosollyal nézem végig a visszafogott kakaskodást amellyel Asmodeus reagál Serrit túlzó aggodalmaira. Harag ritkán fogja vissza nem tetszését, de örülök neki, hogy így tett és ezt érezheti is a belőlem áramló energiák megváltozásán. Mindenki tudja a Pokolban, hogy becsben tartom mestergyilkosomat és testvéreit, így a hadúr elnézése nekem is mint szolgálat és mint udvariasság képződik le. Nyugtázva bólintok, veszem át a pohár bort és helyezkedem el a kényelmes bőrfotelban.
A helytartó határozottan idegesnek tűnik, ami viszonylag újszerű dolog az ő esetében. Az egykori angyalt harcosnak teremtette Atyánk, a Pokol sötét energiái pedig valódi hadúrrá formálták, erős, határozott, kemény kezű vezetővé. Ismertem a hűségét és tiszteltem az erejét és az eredményeit, nem rá vallott az ilyesfajta lelki megingás, ami csak azt jelentheti, meglehetősen komoly dolog hozta most színem elé a tábornokot, aki amúgy is köztudottan kevéssé kedvelte a Földet. Éppen ezért ennek megfelelő komolysággal figyeltem a továbbiakban szavaira.
Amikor azok elhangzottak, akkor viszont, őszintén meg kell mondanom, igencsak meglepődtem. Házasság? A Pokolban? A házasság a mennyek hatodik szentsége, éppen ezért hogy úgy mondjam, ritkán került rá sor az Atyám által rám bízott birtokokon. A legtöbb teremtményemből hiányoztak is az ehhez szükséges pozitív érzelmi alapok. Igaz, az érdekházasság fogalma is létezik. Na de hogy Háború kezét nyújtsa a Haragnak? Igencsak megkavarják ezek ketten a sza... akarom mondani a pokoli politika állóvizét. Ha erős szövetségben állnak egymás oldalán, az félelmetes erővé válhat odalent. Egy szerencséjük, hogy saját látásom és Auckles figyelő tekintete szerint is egyaránt gyanún felül álló a hűségük felém, így az egyensúly megbontása ily módon nem bír érdekelni. Lassan, érdeklődőn vettem szemügyre a hadurat, elmerengve vizsgáltam mély, erős tekintetét, majd komolyan biccentettem.,
- Tehát szemet vetettél a lányomra - mosolyodtam el végre. - Nem mondhatnám, hogy nem értelek meg. Erős, hűséges típus, bár meglehetősen temperamentumos fajta, de e téren te sem panaszkodhatsz barátom. Ha ti ketten egybe keltek, azt hiszem jó sok kőművest és ácsot kell a Földön betoboroznunk, gyakorta kell majd reparálni palotáitokat - mosolyogtam, aztán elismerően biccentettem. - Ezt, el kell ismerjem, nagyon ügyesen csináltátok, még nekem sem fogalmam sem a szándékaitokról. Auckles is csak annyit gyanított, hogy valamiféle szövetség félét körvonalaztok, márpedig a Sötétség Szemét nehéz megtéveszteni. Ügyes.
Elgondolkodva forgattam ujjaim között a kelyhet, miben még ott lötyögött a fűszeres vörösbor fele, aztán érdeklődő pillantásom a férfira vetült.
- Rendben van, ne kerülgessük a forró kását. Áldásomat nem adom meg, mert úgy tartják, amin az Ördög áldása van, az mindenképpen romlásba hull, ezt pedig nem kívánom nektek. Mint hűbéruratok és mint Ashtaroth teremtője viszont engedélyezem a frigyre kelést és támogatom mindenkor és mindenki előtt - nyugtattam meg végül a tisztet, aztán hátra dőlve intettem felé. - Most pedig mesélj. Mi ez az egész? Hogy alakult ki a kapcsolat? Miből táplálkozik? Be kell látnod kérdésem jogosságát, elvégre a Pokolról van szó, ahol az ilyesmit leginkább csak érdekből tudják elképzelni, nekem pedig a négy legkedvesebb lányom egyikéről van szó. Szóval? Érdek? Szerelem? Igazán kíváncsivá tettél Asmodeus.

Vendég
WHISPERING AMEN



Szer. Júl. 19, 2017 10:09 am írtam neked utoljára


Lucifer & Asmodeus
The wholeness and freedom we seek is our true nature, who we really are.


Nem várat sokáig, bár megtehetné. Lenne elintéznivalóm a Földön, seregeim táborára érdemes időt szentelni, ezt a feladatot ma azonban jobb kezemre, Jezebeth-re bíztam. Törékeny lánynak tűnhet elsőre, azonban annyira félelmet keltő, gyomorforgató energiákkal rendelkezik, amitől katonáim azonnal vigyázzba állnak. Nem véletlenül merek rábízni olyan feladatokat, mikre esetleg nem jutna időm. Ma pedig a Nagyúrral kell beszélnem, ennél semmi sem lehet fontosabb.
Amint belépnek lakosztályomba leteszem a poharat az üvegasztalra és felállva, fejemet biccentve üdvözlöm Nagyurunkat és Seritt-t. Sosem tartozott a kedvenceim közé, annyira karót nyelt, unalmas figura, ráadásul túlfélti Lucifert. Kevés olyan személy létezik ezen a világon, ki ténylegesen tudna ártani a Pokol Urának, ő még is mintha csak hópelyhet babusgatja 40 fokos melegben.
Akarva, akaratlan vigyorogni kezdek, mikor Seritt a fegyvereimet kéri. Tiszteletlenség, de én jót mulatok rajta. Azon hűséges katonák egyike vagyok, aki elvakultan követi Lucifert. Nem minden döntésével értettem egyet a múltban, de szolgálatunk nem arról szól, hogy lépten-nyomon megkérdőjelezzük őt. Parancsait teljesítjük, törvényeinek eleget teszünk. Kezem enyhén szorul ökölbe még is, hiába a vigyor elterülve az arcomon. A Nagyúrnak már ismerős lehet vehemens viselkedésem és temperamentumom, mely egész lényemet átjárja. Csak azért nem invitálom elitjét seggberúgásra, mert tisztelem annyira őt magát, hogy elengedjem neki.
- Még így utoljára... - Nézek szúrós szemekkel Seritt-re, ahogyan bocsánatot kér. Végre távozik és mintha most, hogy kettesben maradtam Nagyurunkkal, elfogna az idegesség. De nem is lenne jó vezető, ha egy magamfajta barbár harcos nem rettenne vissza tőle és tartana tőle. Kivívja magának a tiszteletet, tőlem pedig gondolkodás nélkül meg is kapja. Kérésére töltök neki is az italból, mit fogyasztani kezdtem. Emberi alkohol, nincs is ránk igazán hatással, de könnyít idegességemen kissé, lefoglalja az egyik kezemet. Átnyújtom neki a művészien öntött üvegpoharat. Lakosztályomat mindig hírnevemhez méltóan rendezik be, járjak bárhol. Régióm gazdagsága miatt pár évszázada a Fényűzés Hercegeként is emlegetnek. Pedig ez semmi több puszta sallangnál, egyáltalán nem is fontos. Az viszont annál inkább, mekkora tekintéllyel bír egy herceg a Pokol berkein belül.
Intek, hogy foglaljon helyet, amitől zavarban is érzem magam. Hiába az én lakosztályom, hiába van hadseregem, régióm, vagyonom, mindennel Ő rendelkezik. Egy működő rendszer látszatra építve, zseniális.
Nagyuram azonnal a tárgyra tér és míg beszél, leülök vele szemben egy hófehér bőrfotelba. Köztünk kellemes távolságot alkot a kristály dohányzóasztal. Arcomon nem látszik semmi, bensőmben azonban tartok reakciójától. Hűségem megkérdőjelezhetetlen, most azonban hagyományok ellen készülünk menni Háborúval. És ez nem most kezdődött el, hisz már igent mondott a lánykérésre. A kémkedésen már meg sem lepődök. Lucifer a Földre táborozott, kell, hogy legyen odalent füle és szeme is. Bólintok kijelentéseire.
- Jól látod Nagyuram, van hozzá köze. - Biccentek ismét és észrevétlen kifújom orromon át a levegőt, mit eddig bent tartottam. Tekintetem határozott, vonásaim a helyükön. Méltónak kell mutatkoznom Háború oldalára.
- Nagyuram. Megkértem lányod kezét. Az áldásodért jöttem. - Jelentem ki határozottan. Nem kertelek, nincs felesleges rizsa. Egyértelmű tényeket közlök, ha pedig kérdése akad - már pedig hogy ne akadna -, mindenre válaszolni fogok. Ha túl magyarázom, csak rosszul jöhetek ki ebből.



Megjegyzés:   Licky   ||  Credit

Lucifer...
WHISPERING AMEN
avatar



☩ Faj :
arkangyal
☩ Reagok :
21
☩ Keresett személy :
én már csak Aput keresem...

Szer. Júl. 19, 2017 7:25 am írtam neked utoljára


A titkárom pontosan az általam audienciára megadott időben jelentette be Asmodeus érkezését, akit úgy döntöttem, hogy a neki kiutalt, az ő kedve szerint berendezett lakrészben magam keresek fel, hogy legalább az otthonos környezet oldja a feszültséget benne, ami nyilvánvalóan felsejlik egy helytartóban, ha császárához kell kihallgatásért folyamodnia. Mondjuk a jövetelének célja egy érdekesebb kérdéskör volt, bár sejtéseim azért akadtak. Mostanság feltűnően sok időt töltöttek együtt Ashtarothtal Auckles kémjelentései szerint. A legjobb kémem volt mindig is, és az egyik kedvenc fiam, akiből a hatalomvágy érzése zsigerből hiányzott, a mások titkai iránti ösztönös kíváncsiság azonban olyan fokon égett benne, mint talán senkiben. Egyike volt a saját elitjeimnek. Nekem csak öt volt. Auckles volt a második, a kém. Őket együtt emlegették a Sátán Ujjainak, választottaimnak, helytartóimnak, lovasaimnak, de még arkjaimnak is érinthetetlenek, fenntartás nélkül élvezték bizalmamat, így nagyon reméltem, hogy Asmodeus sem fogja letagadni az értesüléseket, ugyanis Aucklesban minden körülmények között megbíztam. Így most is abból indultam ki, hogy a jelentései igazak. Harag és Háború sok időt tölt egymással. Érdekes... Tartományaik elhelyezkedését és hódító, agresszív jellemüket figyelembe véve, ha én ülnék a Pokol észak-keleti régiójának helytartói székében, mostanra gőzerővel szövetségesek keresésén és katonai erő felhalmozásán dolgoznék, de nem én ülök abban a székben. Aki nem képes megvédeni a rábízott tartományt, az nem is érdemes a posztjára. Mindenesetre annak azért kevésbé örültem, hogy ezt pont a Gabriel elleni harckészültség közepén találják ki drága gyermekeim. Na mindegy, essünk túl rajta...
Nyomomban állandó testőrömmel és mestergyilkosommal, Serrittel, a harmadik ujjal léptem be Harag lakosztályába és egy mosollyal az ajkamon üdvözöltem főhajtással a pokol egyik hercegét. Nem vártam tőle térdeplést, a helytartóktól nem.  Ők ezen szint felett álltak már a szememben, a kötelező udvariasságon kívül semmi más formalitást nem kértem bizalmasaimtól. Kedvezményezett helyzetét kifejeztem azzal is, hogy egy intéssel elküldtem Serritet, aki egy pillanatra habozott, majd jéghideg, érzelemmentes hangján megszólalt.
- Apám, ha négyszemközt kívánsz beszélni Asmodeus nagyúrral, szeretném a találkozó idejére elkérni a nála lévő fegyvereket - jegyezte meg óvatosan, kötelező udvariassággal, de fej rázva elhárítottam a javaslatot.
- Nem Serrit. Megértem az aggodalmad, de nem lehet elmenni azon tény mellett sem, ki is az, aki elém járul. Asmodeus nagyúr hosszú, nagyon hosszú ideje bizonyítja felém töretlen hűségét, ami kellő bizalmi alapot jelent a számára. Menj és biztosítsd a találkozó zavartalanságát. Most a nagyúré minden figyelmem - biccentettem, mire a mestergyilkos derékból meghajtotta magát Asmodeus felé, valahogy mégis utánozhatatlan büszkeséggel és udvariasan búcsúzott.
- Megértettem apám. Önnek pedig az elnézését kérem helytartó úr, ez egyáltalán nem Ön ellen irányult, kérem ne értse félre.
Ahogy az ajtó becsukódott mögötte kedvtelve vettem szemügyre Harag törődött, mégis oly sok erőt sugárzó vonásait és a kezében tartott pohár felé intettem.
- Akármit is iszol, ha kérhetem, tölts nekem is - kezdtem barátságos, csevegő hangnemben, majd az ajtó felé intettem. - Én is elnézésedet kérem Serrit bizalmatlanságáért. A múlt héten a várakozás kedvéért megint megpróbáltak megölni, ilyenkor egy ideig mindig paranoiás lesz - sóhajtottam magyarázatként, majd kérdőn az egyik székre mutattam, hogy leülhetek-e? Elvégre ez az ő lakrésze és én most vendég vagyok. Tisztelet. Kijár neki, megszolgálta. - Kíváncsivá tett az audiencia iránti kérelmed. Auckles járt mostanában a régiódban és Ashtarothében is. Azt mondja sok időt töltötök együtt. Főleg a pokol arisztokráciájának viszonylatában. Valamiért úgy érzem, ennek a ténynek van köze a mai látogatásodhoz. Vagy rossz irányban gondolkodom?

Vendég
WHISPERING AMEN



Kedd Júl. 18, 2017 7:39 pm írtam neked utoljára


Lucifer & Asmodeus
The wholeness and freedom we seek is our true nature, who we really are.


Sosem gondoltam volna, hogy valaha egy ilyen hírrel fogok Nagyurunk színe elé lépni. Nem feltétlenül okos a már megtörtént lánykérés után közölni vele a hírt, de őszintén? Eszembe sem jutott áldását kérni, olyan gyomorideg lett rajtam úrrá a lánykérés előtti napokban. A pillanattól kezdve, hogy eszembe ötlött a gondolat egészen addig, míg ott nem térdeltem szeretett nőm előtt, mintha kiestek volna a napok, alig emlékszem valamire.
Azután pedig, hogy Ashtaroth igent mondott nekem, Stamiellel kerültem szembe azon a helyen, ahol fogva tartottak. Háború egyáltalán nem örült és mi, kik igazán ismerjük jól tudjuk, nem érdemes felidegesíteni őt. Szigorú és kemény, ha okot ad rá a démon, de jobb nem okot adni rá.
Mikor már visszaállt a rend és folytathattuk a munkát, idejét láttam annak, hogy Nagyurunk is hallja a hírt. Biztos vagyok benne, hogy nem kerülte el figyelmét és már másnap jelentést kapott az eseményekről, még sem tekinthetek el attól, hogy magam közöljem vele a fejleményeket. Démoni körökben áldást kérni hatalmas baromság volna, még is az ő szava dönt. Amire készülünk, nem túl szokványos mifelénk, ettől függetlenül meg akarjuk tenni. Ha csak Lucifer nem dönt másképp.
Nem szeretek a Földön járni. A pokol bugyraiban születtem és szolgáltam életem legnagyobb részében. Mióta az angyalok nem bírnak magukkal, azóta szükséges erőinket ide is összpontosítani, sőt. A felszínre érkezve azonnal hiányolom a lenti forróságot, hiába van nyár most a Földön is. A pokol tüzének melegéhez semmi sem hasonlítható.
Hamar időpontot kaptam Nagyurunkhoz egy már-már zavaróan udvarias démontól. Nevére ugyan nem emlékszem, de segítőkésznek bizonyult. Arcvonásaim kissé megfeszültek tőle, kezem ökölbe szorult. Vannak társaink között olyanok, kik szinte kívánják a verést. Ez a figura is ilyesmire hajazott. Alig vártam, hogy túl legyünk a dolgon.
Saját lakrészemben kívánt fogadni Nagyurunk, ám oda belépve üresség fogadott. A helyet ízlésemnek megfelelően rendezték be, ám nagyon ritkán jártam erre. Volt saját lakásom a városon belül, ott kevésbé voltam szem előtt. Nem, mintha rosszban sántikálnék, de a főnök bárjában éjszakázni nem volt kedvenc időtöltéseim közt. Szerettem a magam ura lenni.
Az egyik fotelba ülök hát le egy pohár itallal és várom Nagyurunk érkezését. Mintha csak kívülről látnám magamat érzem, mennyire látszódik arcomon az izgalom. Félelem és öröm keveréke, hisz nem kívánhatnék már semmi többet életemtől, mint Ashtaroth kezét. Lucifernek azonban rengeteg ellenérve lehet ellenünk, főleg Háború miatt. Feladatai és kötelessége sokkal nívósabbak, mint enyéim valaha voltak vagy lesznek. Így is eleget aggódik azon, mennyire megy kapcsolatunk a munka rovására. Ha Lucifer megnehezíti dolgunkat annyi a boldog békeidőnek. Most, hogy már majdnem teljesen az enyém, borzalmas volna nem beteljesülni vele.  



Megjegyzés:   Licky   ||  Credit

Sponsored content
WHISPERING AMEN



írtam neked utoljára


 
Asmodeus Lakrésze
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás: